A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2014. szeptember 26.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – Állami támogatások – Online játékok – A kaszinókra és játéktermekre kivetett adókhoz képest az online játékok vonatkozásában alacsonyabb adókat bevezető dán szabályozás – A támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat – Bizonyos tevékenységek fejlesztésének elősegítésére szolgáló támogatás – Személyes érintettség hiánya – Végrehajtási intézkedéseket tartalmazó, rendeleti jellegű jogi aktus – Elfogadhatatlanság”
A T‑601/11. sz. ügyben,
a Dansk Automat Brancheforening (székhelye: Fredericia [Dánia], képviselik: K. Dyekjær, T. Høg és J. Flodgaard ügyvédek)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: M. Afonso és C. Barslev, később: M. Afonso és L. Grønfeldt, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatják:
a Dán Királyság (képviseli kezdetben: C. Vang, később M. Wolff és C. Thorning, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: K. Lundgaard Hansen ügyvéd),
a Máltai Köztársaság (képviselik: P. Grech és A. Buhagiar, meghatalmazotti minőségben),
a Betfair Group plc (székhelye: London [Egyesült Királyság]),
és
a Betfair International Ltd (székhelye: Santa Venera [Málta]),
(képviselik őket: O. Brouwer és A. Pliego Selie ügyvédek),
és
a European Gaming and Betting Association (EGBA) (székhelye: Brüsszel [Belgium], képviselik: C.‑D. Ehlermann, J. C. Heithecker és J. Ylinen ügyvédek)
beavatkozók,
a Dánia által a játékokra vonatkozó dán adótörvényben az online játékokra kivetett adók formájában végrehajtani tervezett C‑35/10. (korábbi N 302/10.) számú intézkedésről szóló, 2011. szeptember 20‑i 2012/140/EU bizottsági határozat (HL 2012. L 68., 3. o.) megsemmisítése iránti kérelem tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),
tagjai: A. Dittrich elnök (előadó), J. Schwarcz és V. Tomljenović bírák,
hivatalvezető: C. Heeren tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. április 30‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A felperes, a Dansk Automat Brancheforening egy játékautomaták (a továbbiakban: pénznyerő automaták) kihelyezésére és üzemeltetésére szakosodott, engedéllyel rendelkező vállalkozásokat és társaságokat tömörítő egyesület. Az a gazdasági modell, amelyen a felperes tagjainak tevékenysége alapul, pénznyerő automaták beszerzéséből, majd ezt követően azoknak játéktermekbe és vendéglátó‑ipari egységekbe történő kihelyezéséből álló megállapodások megkötéséből áll. A felperesnek 80 tagja van, és a Dánia területén pénznyerő automatákat üzemeltető piaci szereplők (játéküzemeltetők) mintegy 86%‑át képviseli. Tagjai a bruttó játékbevételt kapják meg, és befizetik az államot megillető adókat. Ezt követően a játékokból származó bevétel egy részét átutalják azoknak a létesítményeknek, amelyekbe az automatáikat kihelyezték.
2 Miután az Európai Közösségek Bizottsága jogsértési eljárást indított, és 2007. március 23‑án megküldte a dániai sportfogadási szolgáltatások szabad mozgása előtt álló akadályokról szóló, indokolással ellátott véleményt a Dán Királyságnak, e tagállam úgy határozott, hogy módosítja a játékokról és fogadási szolgáltatásokról szóló nemzeti szabályozását, és a D. nevű állami vállalat részére adott, meglévő monopóliumrendszert bizonyos típusú játékok tekintetében egy szabályozott és részben liberalizált rendszerrel váltja fel.
3 Ezen eljárás keretén belül a Dán Királyság 2010. július 6‑án, az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megfelelően értesítette a Bizottságot a játékokra kivetett adókról szóló L 203. sz. törvényjavaslatról, amely később a 2010. június 25‑i 698. sz. törvényként lépett életbe (a továbbiakban: játékokra vonatkozó adótörvény). E törvény szerves részét képezi annak a törvénycsomagnak, amely ezenfelül magában foglalja a játékokról szóló törvényt (a továbbiakban: játéktörvény), a sorsolásos nyereményjátékok, és lóversenyekből és kutyafuttató versenyekből származó nyereségek felosztásáról szóló törvényt, valamint a D. nevű állami vállalat alapokmányáról szóló törvényt. A játéktörvény úgy rendelkezik, hogy a játékok szolgáltatása és szervezése engedélyköteles, és e tevékenységeket e törvény szabályozza. A törvénycsomag érinti a liberalizációt is, annyiban, hogy bizonyos típusú játékok tekintetében véget vet a D. nevű állami vállalat monopolhelyzetének.
4 A játékokra vonatkozó adótörvény szerint, amelynek hatálybalépését a Bizottság határozatának meghozataláig felfüggesztették, a játékszervezési és ‑szolgáltatási tevékenység adóköteles. E törvény különböző adókulcsokat határoz meg a játékokra vonatkozóan attól függően, hogy azokat online vagy hagyományos módon kínálják. Így a játéktermekben és vendéglátó‑ipari egységekben található pénznyerő automatákon játszott játékok üzemeltetésére engedéllyel rendelkezők a bruttó játékbevétel 41 %‑ának megfelelő adót kötelesek fizetni. További 30 %‑ot kell fizetni a 30 000 dán koronát (DKK‑t) meghaladó összegű bruttó játékbevételt termelő, vendéglátó‑ipari egységekben található pénznyerő automatákra, valamint a 250 000 DKK‑t meghaladó összegű bruttó játékbevételt termelő, játéktermekben található pénznyerő automatákra. Ami a hagyományos kaszinókban nyújtott játékszolgáltatásokra vonatkozó engedéllyel rendelkező üzemeltetőket illeti, nekik a zsetonok értékével csökkentett bruttó játékbevétel 45 %‑ával megegyező alapadót kell megfizetniük, és 30 %‑os kiegészítő adót a havonta 4 millió DKK‑t meghaladó bruttó játékbevételrészre. Ezzel szemben az online kaszinóbeli játékszolgáltatásra engedéllyel rendelkezők bruttó játékbevételük 20 százalékának megfelelő adót kötelesek fizetni.
5 A Bizottsághoz két panasz érkezett a játékokra vonatkozó adótörvény‑javaslattal kapcsolatban, az elsőt a felperes nyújtotta be 2010. július 23‑án, a másodikat pedig egy Dániában található kaszinó, 2010. augusztus 6‑án.
6 2010. december 14‑én a Bizottság értesítette a Dán Királyságot azon határozatáról, hogy az e tagállam által bejelentett intézkedés tekintetében megindítja az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást. E határozatban, amely az Európai Unió Hivatalos Lapjában (HL 2011. C 22., 9. o.) közzétételre került, a Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy terjesszék elő az ezen intézkedéssel kapcsolatos észrevételeiket. Összesen 17 érdekelt fél – köztük a felperes – nyújtott be észrevételt, amelyeket továbbítottak a Dán Királyságnak, amely 2011. április 14‑én kelt levelében nyújtotta be észrevételeit a Bizottsághoz.
7 A Dánia által a játékokról szóló dán adótörvényben az online játékokra kivetett adók formájában végrehajtani tervezett C‑35/10. (korábbi N 302/10.) számú intézkedésről szóló, 2011. szeptember 20‑i 2012/140/EU határozatában (HL 2012. L 68., 3. o., a továbbiakban: megtámadott határozat) a Bizottság jóváhagyta az e tagállam által bejelentett intézkedést. A megtámadott határozat rendelkező része a következőket írja elő:
„1. cikk
A Dánia által a szerencsejátékokról szóló dán adótörvényben az online szerencsejátékokra kivetett adók formájában végrehajtani tervezett C‑35/10. (korábbi N 302/10.) számú intézkedés az [EUMSZ] 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében összeegyeztethető a belső piaccal.
Következésképpen a szóban forgó intézkedés végrehajtása engedélyezett.
2. cikk
Ennek a határozatnak a Dán Királyság a címzettje.”
8 A megtámadott határozat indokai között a Bizottság először is arra a következtetésre jutott, hogy a bejelentett intézkedés, nevezetesen az online játékok tekintetében alacsonyabb adó kivetése, a Dániában letelepedett ilyen játékok üzemeltetői számára az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást képez. E tekintetben a Bizottság úgy vélte, hogy a bejelentett törvény olyan adóelőnyt biztosít az üzemeltetők számára, amelyet állami források révén biztosít. A szóban forgó intézkedés szerinte első ránézésre szelektívnek minősül, mivel különbséget tesz az onlinejáték‑üzemeltetők, valamint a hagyományos kaszinókat üzemeltetők között, akiknek ténybeli és jogi helyzete az intézkedés által kitűzött célra tekintettel összehasonlítható. A Bizottság szerint a dán hatóságoknak nem sikerült bizonyítaniuk, hogy a bejelentett intézkedés első ránézésre szelektív jellege az adórendszer logikájával igazolható (a megtámadott határozat (72)–(102) és (144) preambulumbekezdése).
9 Másodszor, a Bizottság megállapította, hogy a szóban forgó támogatás teljesíti az ahhoz szükséges követelményeket, hogy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében véve a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősüljön (a megtámadott határozat (145) preambulumbekezdése). E következtetés alátámasztásaként először is úgy vélekedett, hogy a játékokra vonatkozó adótörvény, azáltal hogy liberalizálja a piacot, valamint lehetővé teszi a dán és külföldi onlinejáték‑üzemeltetők számára, hogy szolgáltatásaikat dán lakosok számára kínálják, miközben biztosítja, hogy ezen üzemeltetők a dán hatóságok engedélyének kiadásához szükséges valamennyi feltételt teljesítsék, jól meghatározott közös érdekű célkitűzés megvalósítását szolgálja (a megtámadott határozat (106)–(123) preambulumbekezdése). Másodszor, a Bizottság úgy vélte, hogy a támogatási intézkedés megfelel az arányosság követelményének, hiszen a bruttó játékbevételek 20%‑ának megfelelő, az online üzemeltetőkre vonatkozó adókulcs nem volt alacsonyabb a játéktörvény célkitűzései megvalósításának biztosításához szükséges mértéknél (a megtámadott határozat (124)–(137) preambulumbekezdése). Harmadszor, a Bizottság megvizsgálta a támogatási intézkedésnek a tagállamok közötti versenyre és kereskedelemre gyakorolt hatását. E tekintetben úgy ítélte meg, hogy amennyiben az online játék esetében a hagyományos szerencsejátékokat üzemeltetőkre vonatkozóval azonos vagy ahhoz hasonló mértékű adókulcsot állapítottak volna meg, az olyan helyzetet eredményezett volna, amelyben az üzemeltetők és a játékosok nem éltek volna az online játékszolgáltatások dán piacon történő jogszerű biztosításának és igénybevételének lehetőségével, és így nem lehetett volna a játéktörvényben meghatározott és megvalósítani kívánt közös érdekű célkitűzéseket elérni (a megtámadott határozat (138)–(142) preambulumbekezdése).
10 2012. január 1‑jén hatályba lépett az a fenti 3. pontban említett törvénycsomag, amely magában foglalta többek között a játékokra vonatkozó adótörvényt és a játéktörvényt.
Az eljárás és a felek kereseti kérelmei
11 A Törvényszék Hivatalához 2011. november 30‑án benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
12 A szintén a Törvényszék Hivatalához 2011. november 30‑án benyújtott külön beadványban a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő, amelyben lényegében azt kérte a Törvényszék elnökétől, hogy rendelje el a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztését. A Dansk Automat Brancheforening kontra Bizottság ügyben 2012. február 13‑án hozott végzésével (T‑601/11. R, EU:T:2012:66) a Törvényszék elnöke ezen ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasította, és a költségekről nem határozott.
13 A Törvényszék Hivatalához 2011. december 9‑én benyújtott külön beadványában a Dán Királyság kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson az eljárásba. A felek meghallgatását követően a Törvényszék hetedik tanácsának elnöke a 2012. március 1‑jén hozott végzésével helyt adott e kérelemnek.
14 2012. január 9‑én a felperes a kereset egyes részeinek és egyes mellékleteinek bizalmas kezelése iránti kérelmet terjesztett elő.
15 A Törvényszék Hivatalához 2012. március 9‑én benyújtott külön beadványában a CODERE SA és az Asociación de Empresarios de Máquinas Recreativas (AEMAR) kérte, hogy a felperes kereseti kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson az eljárásba. A Törvényszék hetedik tanácsának elnöke 2012. szeptember 21‑i végzésével elutasította e kérelmet.
16 A Törvényszék Hivatalához 2012. március 19‑én, illetve 2012. március 21‑én benyújtott külön beadványaiban egyrészről a Betfair Group plc és a Betfair International Ltd (a továbbiakban így együtt: Betfair), másrészről a European Gaming and Betting Association (EGBA) kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett az eljárásba beavatkozhasson. A felek meghallgatását követően a Törvényszék hetedik tanácsának elnöke a 2012. szeptember 21‑i végzésével helyt adott e kérelmeknek.
17 2012. június 8‑án és 2013. január 7‑én a Dán Királyság, illetve a Betfair benyújtották a Törvényszék Hivatalához beavatkozói beadványaikat. A felperes e beadványokkal kapcsolatban 2012. július 26‑án, illetve 2013. március 18‑án előterjesztette észrevételeit. A Bizottság e beadványokkal kapcsolatban nem terjesztett elő észrevételt.
18 Mivel a Törvényszék tanácsainak összetétele megváltozott, és az előadó bírót az ötödik tanácshoz osztották be, a jelen ügyet ennek a tanácsnak osztották ki.
19 A Törvényszék Hivatalához 2014. március 10‑én benyújtott beadványában a Máltai Köztársaság kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A felek meghallgatását követően a Törvényszék ötödik tanácsának elnöke a 2014. április 9‑án hozott végzésével helyt adott e kérelemnek.
20 Mivel a Máltai Köztársaság és az EGBA a beavatkozói kérelmeit a Törvényszék eljárási szabályzatának 115. cikke (1) bekezdésében előírt határidő lejárta után terjesztette elő, a Törvényszék úgy határozott, hogy a Máltai Köztársaság és az EGBA észrevételeiket csak a szóbeli szakaszban terjeszthetik elő, e szabályzat 116. cikke (6) bekezdésének megfelelően.
21 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (ötödik tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott.
22 A Törvényszék az eljárási szabályzat 64. cikke szerinti eljárásvezető intézkedés keretében felhívta a feleket, hogy válaszoljanak arra a kérdésre, hogy a megtámadott határozat olyan rendeleti jellegű aktusnak minősül‑e, amely az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében nem von maga után végrehajtási intézkedéseket. A felek e felhívásnak a megadott határidőn belül eleget tettek.
23 A Törvényszék a 2014. április 30‑án tartott tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék kérdéseire adott válaszaikat.
24 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozat 1. cikkét;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
25 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet mint elfogadhatatlant, vagy másodlagosan mint megalapozatlant;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
26 A beavatkozók azt kérik, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet mint elfogadhatatlant, vagy másodlagosan mint megalapozatlant. Arra az esetre, ha a Törvényszék megsemmisítené a megtámadott határozatot, a Dán Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék az EUMSZ 264. cikk (2) bekezdése alapján rendelkezzen annak joghatásainak fenntartásáról. Ezenfelül a Betfair és az EGBA azt kérik, hogy a Törvényszék a felperest kötelezze a költségek viselésére, ideértve az ő költségeiket is.
A jogkérdésről
27 Anélkül, hogy alakszerű elfogadhatatlansági kifogást emelt volna, a Bizottság, amelyet a beavatkozók is támogatnak, vitatja a kereset elfogadhatóságát. Arra hivatkozik, hogy a felperesnek a megtámadott határozat általi közvetlen és személyében való érintettség hiánya miatt nincs perbeli legitimációja.
28 A felperes megjegyzi, hogy rendelkezik perbeli legitimációval, mert közvetlenül és személyében érinti őt a megtámadott határozat. Ezenfelül megerősíti, hogy a megtámadott határozat olyan rendeleti jellegű aktus, amely az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése utolsó mondata értelmében nem von maga után végrehajtási intézkedéseket.
29 Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében bármely természetes vagy jogi személy az első és második bekezdésben említett feltételek mellett eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket.
30 A jelen ügyben nem vitás, hogy a megtámadott határozat egyedüli címzettje a Dán Királyság. E körülményekre tekintettel a jelen megsemmisítés iránti kereset az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében csak akkor fogadható el, ha a felperest a megtámadott határozat közvetlenül és személyében érinti, vagy ha a felperest a megtámadott határozat közvetlenül érinti, és ez utóbbi olyan rendeleti jellegű aktusnak minősül, amely nem tartalmaz végrehajtási intézkedéseket (lásd ebben az értelemben: 2013. december 19‑i Telefónica kontra Bizottság ítéletet, C‑274/12, EU:C:2013:852, 19. pont).
A felperes személyében való érintettségéről
31 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében azon alanyok, akik nem címzettjei egy határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha ez a határozat sajátos jellemzőik vagy egy őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket (lásd ebben az értelemben: a 25/62. sz., Plaumann kontra Bizottság ügyben 1963. július 15‑én hozott ítéletet, EU:C:1963:17, 197. és 223. pont, valamint a C‑78/03. P. sz., Bizottság kontra Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum ügyben 2005. november 13‑án hozott ítélet, EU:C:2007:698, 30. pont).
32 Ami konkrétan az állami támogatások területét illeti, a hivatalos vizsgálati eljárás végén hozott, a támogatást értékelő határozat megalapozottságát kétségbe vonó felpereseket az említett határozat által személyükben érintetteknek kell tekinteni, amennyiben a szóban forgó határozat tárgyát képező támogatás a piaci helyzetüket lényegesen érinti (lásd ebben az értelemben: 1986. január 28‑i Cofaz és társai kontra Bizottság ítélet, 169/84, EU:C:1986:42, 22–25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2007. november 22‑i Sniace kontra Bizottság ítélet, C‑260/05, EU:C:2007:700, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
33 E tekintetben különösen elismerést nyert, hogy a hivatalos vizsgálati eljárást lezáró bizottsági határozat a kedvezményezett vállalkozáson kívül személyükben érinti e vállalkozásnak az eljárásban cselekvően részt vevő versenytársait is, amennyiben a megtámadott határozat tárgyát képező támogatási intézkedés lényegesen érinti a piaci helyzetüket (lásd: Sniace kontra Bizottság ítélet, EU:C:2007:700, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
34 Így a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az a tény, hogy a vállalkozás volt a hivatalos vizsgálati eljárás megindításának helyt adó panasz kezdeményezője, az a tény, hogy az eljárás során előadhatta észrevételeit, és az a tény, hogy az eljárás lefolyását nagymértékben meghatározták észrevételei, releváns körülményeket jelentenek e vállalkozás kereshetőségi jogának értékelése során (Cofaz és társai kontra Bizottság ítélet, EU:C:1986:42, 24. és 25. pont; 1995. április 27‑i ASPEC és társai kontra Bizottság ítélet, T‑435/93, EU:T:1995:79, 63. pont).
35 A jelen ügyben nem vitás, hogy a felperes tevőlegesen vett részt a Bizottság előtti eljárásban. A felperes ugyanis 2010. július 23‑án panasszal fordult a Bizottsághoz, és az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti eljárásban észrevételeket terjesztett elő.
36 A Bizottság viszont, amelyet a beavatkozók is támogatnak, vitatja, hogy a felperest a megtámadott határozat tárgyát képező intézkedés lényegesen érintené.
37 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az olyan szakmai egyesület, mint a felperesé is, amelynek feladata a tagjai közös érdekeinek védelme, állami támogatásokkal kapcsolatos végleges bizottsági határozat megsemmisítése iránt főszabály szerint csak két esetben indíthat keresetet, azaz először is, ha az általa képviselt vállalkozások vagy azok bármelyike egyéni kereshetőségi joggal bír, másodszor pedig, ha az egyesület saját érdekre tud hivatkozni, különösen, ha tárgyalási helyzetét érintette azon aktus, amelynek megsemmisítését kéri (1997. december 18‑i Sveriges Betodlares et Henrikson kontra Bizottság végzés, C‑409/96, EU:C:1997:635, 45. pont; 1996. december 12‑i AIUFFASS és AKT kontra Bizottság ítélet, T‑380/94, EU:T:1996:195, 50. pont; 2013. január 15‑i Aiscat kontra Bizottság ítélet, T‑182/10, EU:T:2013:9, 48. pont).
38 A jelen ügyben a felperes nem hivatkozott saját érdekre, hanem azt állítja, hogy a kereset azért fogadható el, mert tagjainak többsége kereshetőségi joggal rendelkezik amiatt, hogy versenyhelyzetüket a szóban forgó támogatási intézkedés lényegesen érinti.
39 Tehát azt kell megvizsgálni, hogy a felperes bizonyította‑e azt, hogy tagjai piaci helyzetét a megtámadott határozat tárgyát képező támogatási intézkedés lényegesen érinti (lásd ebben az értelemben: 2008. december 22‑i British Aggregates kontra Bizottság ítélet, C‑487/06, EU:C:2008:757, 33. és 35. pont).
40 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – ami a bírósági felülvizsgálat terjedelmét illeti – az uniós bíróságnak nem feladata az elfogadhatóság vizsgálatának szakaszában, hogy végleges döntést hozzon a felperes tagjai és a támogatásban részesülő vállalkozások közötti versenyviszonyok kérdésében. Ezzel összefüggésben a felperestől csak az várható el, hogy megfelelő módon jelölje meg azokat az okokat, amelyek miatt a szóban forgó támogatás sértheti egy vagy több tagjának jogos érdekeit azáltal, hogy az érintett piacon elfoglalt helyzetüket lényegesen érinti (lásd ebben az értelemben: Cofaz és társai kontra Bizottság ítélet, EU:C:1986:42, 28. pont; Aiscat kontra Bizottság ítélet, EU:T:2013:9, 60. pont).
41 Ami a versenytárs vállalkozások piaci helyzetének lényeges érintettsége meghatározását illeti, a Bíróság korábban már kimondta, hogy az a puszta körülmény, hogy valamely aktus bizonyos hatást gyakorolhatott az érintett piacon fennálló versenyviszonyokra, és hogy az érintett vállalkozás valamiféle versenyviszonyban állt ezen aktus kedvezményezettjével, semmiképpen sem elegendő ahhoz, hogy az említett vállalkozást az említett aktus által személyében érintettnek lehessen tekinteni. Ennélfogva, egy vállalkozás nem hivatkozhat pusztán arra, hogy ő a kedvezményezett vállalkozás versenytársa, hanem ezen túlmenően azt is bizonyítania kell, hogy olyan ténybeli helyzetben van, amely a határozat címzettjéhez hasonló módon egyéníti őt (Spanyolország kontra Lenzing ítélet, EU:C:2007:698, 32. és 33. pont).
42 Ezenfelül emlékeztetni kell arra, hogy a Plaumann kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EU:C:1963:17) értelmében a határozat címzettjeitől eltérő valamely jogalanyt jellemző – és őt minden más gazdasági szereplőtől megkülönböztető – sajátos jogállásra nem kellene szükségszerűen következtetni olyan körülményekből, mint a forgalom jelentős csökkenése, nem elhanyagolható pénzügyi veszteségek, vagy akár a piaci részesedések jelentős csökkenése a szóban forgó támogatásnyújtás következtében. Az állami támogatás nyújtása más módon is sértheti valamely gazdasági szereplő versenyhelyzetét, így különösen elmaradt hasznot vagy olyan fejleményeket eredményezhet, amelyek kevésbé kedvezők, mint azok, amelyek a támogatás hiányában megfigyelhetők lettek volna. Ugyanígy a sérelem intenzitása is változhat számos tényezőtől függően, mint például az érintett piac szerkezete vagy a kérdéses támogatás jellege. A versenytárs piaci helyzetének lényeges sérelmét ezért nem lehet pusztán néhány olyan körülményre hivatkozva bizonyítani, amelyek a versenytárs kereskedelmi vagy pénzügyi teljesítményének visszaesését jelzik (lásd: British Aggregates kontra Bizottság ítélet, EU:C:2008:757, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
43 Azon állításának alátámasztására, miszerint a szóban forgó támogatási intézkedés tagjai többségének helyzetét lényegesen érinti, a felperes arra hivatkozik, hogy a velük szemben alkalmazott adókulcs, amely magasabb, mint az online játékokra kivetett adókulcs, azt jelenti, hogy a nála tagsággal rendelkező vállalkozások játékosai által elérhető nyeremények alacsonyabb összegűek, ami nem így lenne, ha az adókulcs alacsonyabb lenne. E tekintetben a felperes példaként a tagjai közül két vállalkozásra hivatkozik, amelyeknek üzleti forgalma hagyományos pénznyerő automaták üzemeltetésén alapul. A felperes szerint többé‑kevésbé hosszúnak mondható távon a játékosok nyereményvárakozásainak viszonylagosan szerény mivolta azt fogja eredményezni, hogy e játékosok az online játékokra térnek át. Ezenfelül az alacsonyabb nyereménysáv negatív kihatással lesz tagjainak versenyhelyzetére, különösen amiatt, mert az onlinejáték‑üzemeltetők jelentősebb eszközökkel rendelkeznek a kereskedelmi reklámokat és a hasonló jellegű egyéb intézkedéseket illetően. E tekintetben a felperes az egyik tagvállalkozásának üzleti forgalmára vonatkozó számítások eredményeire hivatkozik. Ezen eredmények e vállalkozás esetében a bevételek körülbelül kétharmados csökkenését mutatják, bár a verseny okán a felosztási rátát a tétek módosítása nélkül emelték.
44 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a játékokra vonatkozó adótörvény a játékokra kivetett adókat illetően többek között az olyan online kaszinókban játékok üzemeltetésére engedéllyel rendelkezőkre, hagyományos kaszinókban játékok üzemeltetésére rendelkezőkre, valamint játéktermekben és vendéglátó‑ipari egységekben elhelyezett pénznyerőautomatákon játszott játékok üzemeltetésére engedéllyel rendelkezőkre alkalmazandó szabályokat ír elő, mint amilyenek a felperes szervezetének tagjai is. Miközben az első csoportba tartozó személyek bruttó játékbevételük 20 %‑ának megfelelő adót kötelesek fizetni, a második csoportba tartozóknak a játékbevétel 45 %‑ával megegyező alapadót kell megfizetniük, és 30 %‑os kiegészítő adót a havonta 4 millió DKK‑t meghaladó bruttó játékbevételrészre. A harmadik csoportba tartozók a bruttó játékbevétel 41 %‑ának megfelelő adót kötelesek megfizetni. Ezenfelül, a vendéglátó‑ipari egységekben és játéktermekben elhelyezett automatákra további 30 %‑os kiegészítő adót kell fizetni a 30 000 DKK‑t, illetve 250 000 DKK‑t meghaladó összegű bruttó játékbevételrészre.
45 Tekintettel arra a tényre, hogy az online játékok üzemeltetői és a hagyományos játéküzemeltetők összehasonlítható ténybeli és jogi helyzetben vannak, nem vitás, miként azt a Bizottság a megtámadott határozat (94) preambulumbekezdésében meg is állapította, hogy nem zárható ki az, hogy a szóban forgó támogatási intézkedés, amely sokkal alacsonyabb adókulcsot állapít meg az első csoport tekintetében, mint a második esetében, nem eredményez ez utóbbiak számára elmaradt hasznot, vagy olyan fejleményeket, amelyek kevésbé kedvezők, mint azok, amelyek az ilyen támogatás hiányában lettek volna megfigyelhetők.
46 Mindenesetre, a felperes nem bizonyította, hogy e körülményekből az következik, hogy tagjai olyan helyzetben vannak, amely a megtámadott határozat címzettjéhez hasonló módon egyéníti őket.
47 Először is, a felperes ugyanis a tárgyaláson feltett kérdésre adott válaszában megerősítette, hogy az egyik tagvállalkozásának üzleti forgalmára vonatkozó számítások eredményei, amelyek e vállalkozás bevételeinek körülbelül kétharmados csökkenését mutatják, csupán azt bizonyítják, hogy a szóban forgó támogatási intézkedés által életbe léptetett mechanizmus, amint azt a felperes is elismeri, valamennyi tagjára egyformán vonatkozik, és nem kifejezetten e vállalkozásra. Ebből az következik, hogy a felperes szerint a megtámadott határozat mind a 80 tagját azonos módon érinti, azaz a Dániában pénznyerő automatákon játszott játékok üzemeltetőit, ezen objektív minőségükben.
48 Másodszor, meg kell jegyezni, hogy a tárgyaláson feltett kérdésre adott válaszában a felperes azt is jelezte, hogy szerinte a szóban forgó támogatási intézkedéssel életbe léptetett mechanizmus, legalábbis azt illetően, hogy kihatással van tagjai gazdasági helyzetére, nem csupán ez utóbbiakra, hanem a Dániában pénznyerő automatákon játszott játékokat üzemeltetők egészére vonatkozik. A felperes által előterjesztett érvelés tehát a Dániában pénznyerő automatákon játszott játékokat üzemeltetők mindegyikére vonatkozik, és nem alkalmas arra, hogy bizonyítsa egy vagy több tagja helyzetének sajátos jellegét.
49 Harmadszor, hangsúlyozni kell, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a játékokra vonatkozó adótörvény által tagjainak piaci helyzetére gyakorolt hatás milyen mértékben tér el az említett törvény által a hagyományos kaszinókban játékokat üzemeltetők helyzetére gyakorolt hatástól. Ugyanis e törvény értelmében a hagyományos kaszinókban játékokat üzemeltetőkre sokkal magasabb adókulcs vonatkozik, mint az online kaszinókban játszott játékokat üzemeltetőkre (lásd a fenti 44. pontot). Márpedig a felperes nem szolgáltatott olyan bizonyítékokat, amelyek alapján megállapítható lenne az, hogy a szerinte a szóban forgó támogatási intézkedéssel életbe léptetett, tagjai gazdasági helyzetére kiható mechanizmus nem azonos módon vonatkozik a hagyományos kaszinókban játékokat üzemeltetőkre. A felperes által előterjesztett érvelés tehát nem csak a Dániában pénznyerő automatákon játszott játékokat üzemeltetők mindegyikére, hanem az e tagállamban hagyományos kaszinókban játszott játékokat üzemeltetők mindegyikére is vonatkozik.
50 E tekintetben arra az állandó ítélkezési gyakorlatra is emlékeztetni kell, miszerint az, hogy viszonylag pontosan meghatározható azon jogalanyok száma vagy akár személye, akikre valamely intézkedés vonatkozik, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy e jogalanyokat ezen intézkedés által személyükben érintettnek kell tekinteni, hiszen a jogalkalmazás a szóban forgó jogi aktus által meghatározott valamely objektív jogi vagy ténybeli helyzet alapján történik (lásd: Telefónica kontra Bizottság ítélet, EU:C:2013:852, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
51 Negyedszer, hangsúlyozni kell, hogy a felperes nem bizonyította annak a hatásnak a jelentőségét, amelyet a szóban forgó támogatási intézkedés tagjainak gazdasági helyzetére gyakorolhat. Természetesen, a felperes azzal, hogy beterjesztette a tagvállalkozásai egyikének üzleti forgalmára vonatkozó számításokat, azt a hatást akarta bizonyítani, amivel a szóban forgó támogatási intézkedés tagjainak gazdasági helyzetére gyakorolhat, a kereset benyújtása idején elvégzett értékelés szerint. Mindenesetre, azt kell megállapítani, hogy a felperes nem szolgáltatott semmilyen olyan ténybeli bizonyítékot, amely alátámasztaná e számításokat, és így ez utóbbiak szükségszerűen vélelmezett jelleget mutatnak, hiszen a szerencsejátékokra vonatkozó adótörvény csak a jelen kereset benyújtását követően, 2012. január 1‑jén lépett hatályba. Egyébként nem kizárt, hogy a felperes tagjai üzleti forgalmának csökkenése az Unión belüli gazdasági válság hatásainak tudható be, amint azt a Dán Királyság állítja.
52 Mivel a felperes nem bizonyította egyrészt, hogy a szóban forgó támogatási intézkedés következményei a tagjait mint a Dániában hagyományos játékokat üzemeltetőket nem csupán objektív minőségükben érintik, csakúgy mint az összes többi azonos helyzetben lévő gazdasági szereplőt, másrészt annak a hatásnak a jelentőségét sem, amelyet ezen intézkedés a tagjainak gazdasági helyzetére gyakorolhat, ennélfogva nem bizonyította, hogy a szóban forgó támogatási intézkedés lényegesen érintheti egy vagy több tagjának helyzetét az érintett piacon. A felperes tagjait, és következésképpen a felperest a megtámadott határozat tehát nem érinti személyében.
Az olyan rendeleti jellegű aktusról, amely nem von maga után végrehajtási intézkedéseket
53 A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat olyan rendeleti jellegű aktusnak minősül, amely az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése utolsó tagmondata értelmében nem von maga után végrehajtási intézkedéseket.
54 Hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság már kimondta, hogy a végrehajtási intézkedéseket maguk után nem vonó rendeleti jellegű aktusoknak az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének utolsó tagmondata értelmében vett fogalmát e rendelkezés céljának fényében kell értelmezni, amely amint az a jogalkotási eljárásból kiderül, abból áll, hogy megelőzze azt, hogy valamely magánszemélynek ne kelljen jogszabályt sértenie ahhoz, hogy bíróság elé kerüljön az ügye. Márpedig, amikor valamely rendeleti jellegű aktus közvetlen kihatásokkal jár valamely természetes vagy jogi személy jogi helyzetére, anélkül hogy végrehajtási intézkedést igényelne, ez utóbbi a hatékony bírósági védelemtől lenne megfosztva, ha e rendeleti jellegű aktus jogszerűségének vitatása érdekében nem rendelkezne az uniós bíróság előtt történő közvetlen keresetindítási lehetőségről. Ugyanis, végrehajtási intézkedések hiányban valamely természetes vagy jogi személy, még ha őt a kérdéses aktus közvetlenül érinti is, csak akkor kérheti ezen aktus bírósági felülvizsgálatát, hogy előbb megsértette az említett aktus rendelkezéseit, a vele szemben a nemzeti bíróságok előtt indult eljárások keretében az aktus jogszerűtlenségére hivatkozva (Telefónica kontra Bizottság ítélet, EU:C:2013:852, 27. pont).
55 A Bíróság azt is pontosította, hogy amikor valamely rendeleti jellegű aktus végrehajtási intézkedéseket von maga után, az uniós jogrend tiszteletben tartásának bírósági ellenőrzését attól a kérdéstől függetlenül biztosítani kell, hogy az említett intézkedések az Uniótól vagy a tagállamoktól származtak‑e. A természetes vagy jogi személyek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében meghatározott elfogadhatósági feltételek miatt nem tudják közvetlenül az uniós bíróság előtt megtámadni az uniós rendeleti jellegű aktusokat, ezért őket az ilyen aktus velük szemben történő alkalmazásával szemben az a lehetőség védi, hogy megtámadhatják azokat a végrehajtási intézkedéseket, amelyeket ezen aktus von maga után (Telefónica kontra Bizottság ítélet, EU:C:2013:852, 28. pont).
56 Ezenfelül emlékeztetni kell arra, hogy annak értékelésénél, hogy valamely rendeleti jellegű aktus végrehajtási intézkedéseket von‑e maga után, annak a személynek a helyzetébe kell helyezkedni, aki az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése utolsó tagmondata alapján hivatkozik a keresetindítási jogra (Telefónica kontra Bizottság ítélet, EU:C:2013:852, 30. pont).
57 Ráadásul, annak vizsgálatához, hogy a megtámadott aktus végrehajtási intézkedéseket von‑e maga után, kizárólag a kereset tárgyára lehet hagyatkozni (Telefónica kontra Bizottság ítélet, EU:C:2013:852, 31. pont).
58 A jelen ügyben a felperes a keresetével a megtámadott határozat 1. cikkének megsemmisítését kéri, amelyet 2011. szeptember 20‑án fogadtak el, és amellyel a Bizottság a szóban forgó támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősítette. E cikk nem határozza meg e minősítés egyedi és konkrét következményeit az adóalanyok mindegyike vonatkozásában. Ezenfelül, a megtámadott határozat (3) preambulumbekezdéséből az derül ki, hogy a játékokra vonatkozó adóról szóló törvény hatálybaléptetését a dán hatóságok mindaddig elhalasztották, amíg a Bizottság nem hoz végleges határozatot az ügyben, az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megfelelően. E törvény értelmében a dán hatóságoknak meg kellett határozniuk annak hatálybalépési időpontját. A játékokra vonatkozó adóról szóló törvény 2012. január 1‑jén lépett hatályba.
59 Ebből következik, hogy a megtámadott határozat egyedi és konkrét következményei a felperes tagjai irányában nemzeti jogi aktusokban öltenek formát, nevezetesen a játékokra vonatkozó adóról szóló törvényben, amellyel a szóban forgó támogatási rendszert Dániában bevezették, illetve az e törvény végrehajtására hozott jogi aktusokban, amelyek meghatározzák az adóalanyok által fizetendő adók összegét, és mint ilyenek, olyan végrehajtási intézkedéseknek minősülnek, amelyeket a megtámadott határozat von maga után az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének utolsó tagmondata értelmében (lásd ebben az értelemben: 2014. február 27‑i Stichting Woonpunt és társai kontra Bizottság ítélet, C‑132/12, EU:C:2014:100, 53. pont; Stichting Woonlinie és társai kontra Bizottság ítélet, C‑133/12 P, EU:C:2014:105, 40. pont). Ezen aktusoknak a megtámadott határozat elfogadását követően kell keletkezniük ahhoz, hogy a szóban forgó támogatási rendszer a felperes tagjaira nézve joghatásokat fejtsen ki. Ezenfelül hangsúlyozni kell, hogy mivel az említett aktusok, amint azt a Dán Királyság állítja, megtámadhatók a nemzeti bíróságok előtt, a felperes tagjai bírósághoz fordulhattak, anélkül hogy kénytelenek lettek volna jogsértést elkövetni. Ugyanis, a nemzeti bíróság előtt indított keresetek alapján indult eljárások keretén belül hivatkozhattak volna a megtámadott határozat érvénytelenségére, és kérhették volna e bíróságokat, hogy az EUMSZ 267. cikk alapján terjesszenek előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Bíróság elé (lásd ebben az értelemben: 2013. október 3‑i Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 93. pont; a Telefónica kontra Bizottság ítélet, EU:C:2013:852, 29. pont).
60 Következésképpen, attól a kérdéstől függetlenül, hogy a megtámadott határozat az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdés utolsó tagmondata értelmében vett rendeleti jellegű aktusnak minősül‑e, a felperes keresete nem felel meg az e rendelkezés által előírt elfogadhatósági feltételeknek.
61 Az előzőekben kifejtettekre tekintettel, anélkül hogy a felperes tagjainak közvetlen érintettségéről nyilatkozni kellene, a keresetet, mint a felperes kereshetőségi jogának hiánya miatt elfogadhatatlant, el kell utasítani.
A költségekről
62 Az eljárási szabályzat 87. cikkének (2) bekezdése értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen szabályzat 87. cikkének (4) bekezdése szerint az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket.
63 Az ideiglenes intézkedéssel kapcsolatos eljárás költségeit illetően a felperest, mivel pervesztes lett, kötelezni kell a saját költségeinek viselésén kívül a Bizottság, a Betfair és az EGBA részéről felmerült költségek viselésére, ez utóbbiak kérelmének megfelelően. A Dán Királyság és a Máltai Köztársaság maguk viselik saját költségeiket.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) A Dansk Automat Brancheforening viseli az alapeljárásban felmerült saját költségein felül az Európai Bizottság, a Betfair Group plc, a Betfair International Ltd és a European Gaming and Betting Association (EGBA) költségeit.
3) A Dansk Automat Brancheforening viseli az ideiglenes intézkedés iránti eljárással kapcsolatban felmerült saját költségein felül a Bizottság költségeit.
4) A Dán Királyság és a Máltai Köztársaság maguk viselik a saját költségeiket.
Dittrich | Schwarcz | Tomljenović |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. szeptember 26‑i nyilvános ülésen.
Aláírások