C‑229/09. sz. ügy

Hogan Lovells International LLP, korábban Rechtsanwaltssozietät Lovells

kontra

Bayer CropScience AG

(a Bundespatentgericht [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Szabadalmi jog – Növényvédő szerek – 1610/96/EK rendelet – 91/414/EGK irányelv – A növényvédő szerek kiegészítő oltalmi tanúsítványa – A tanúsítvány olyan termék tekintetében történő megadása, amelyre vonatkozóan ideiglenes forgalombahozatali engedélyt bocsátottak ki”

Az ítélet összefoglalása

1.        Eljárás – Szóbeli szakasz – Újbóli megnyitás – A szóbeli szakasz annak érdekében történő újbóli megnyitására vonatkozó kötelezettség, hogy a főtanácsnok indítványában felvetett és a szóbeli szakaszban nem tárgyalt jogkérdésekre a felek észrevételeket tehessenek – Hiány

(EUMSZ 252. cikk., (2) bekezdés; a Bíróság eljárási szabályzata, 61. cikk)

2.        Jogszabályok közelítése – Egységes jogszabályok – Ipari és kereskedelmi tulajdon – Szabadalmi jog – A növényvédő szerek kiegészítő oltalmi tanúsítványa – A megszerzés feltételei – A termék növényvédő szerként történő forgalomba hozatalára vonatkozó első engedély megszerzése

(1610/96 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 3. cikk, (1) bekezdés, b) pont; 91/414 tanácsi irányelv, 8. cikk, (1) bekezdés)

1.        Figyelembe véve a kontradiktórius eljárás célját magát, amely nem más, mint az, hogy elkerülhető legyen, hogy a Bíróságot olyan érvek befolyásolhassák, amelyeket a felek nem tudtak megvitatni, a Bíróság az eljárási szabályzat 61. cikkének megfelelően hivatalból, a főtanácsnok javaslatára vagy a felek kérelmére is elrendelheti a szóbeli szakasz újbóli megnyitását, ha úgy véli, hogy a tényállás nincs kellően feltárva, vagy ha az ügyet olyan érv alapján kellene eldönteni, amely nem került megvitatásra a felek között.

E tekintetben nem kell helyt adni a szóbeli szakasz újbóli megnyitása iránti olyan kérelemnek, amely azon alapul, hogy a főtanácsnok valamely rendelet értelmezéséről hosszú fejtegetésbe bocsátkozott, holott ez nem volt tárgya a szóbeli szakasznak, amennyiben a Bíróság úgy véli, kellően feltárták előtte a tényállást ahhoz, hogy dönteni tudjon, és amennyiben az ügyben nem olyan érvek alapján kell dönteni, amelyek a felek között nem kerültek megvitatásra.

Az EUMSZ 252. cikk második bekezdése szerint ugyanis a főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva, nyilvános tárgyaláson indokolással ellátott indítványt terjesszen elő azokban az ügyekben, amelyek esetében az Európai Unió Bíróságának alapokmánya szerint a főtanácsnok részvételére van szükség. E feladat ellátása során a főtanácsnok az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet adott esetben a kérdést előterjesztő bíróság vagy az alapeljárásban részt vevő felek által szigorúan meghatározottnál tágabb összefüggésbe helyezve is megvizsgálhatja. A Bíróságot nem köti sem a főtanácsnok indítványa, sem pedig az annak alapjául szolgáló indokolás.

(vö. 26–28. pont)

2.        A növényvédő szerek kiegészítő oltalmi tanúsítványának bevezetéséről szóló 1610/96 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az, ha kiegészítő oltalmi tanúsítványt bocsátanak ki olyan növényvédő szerre vonatkozóan, amely a 396/2005 rendelettel módosított, a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 91/414 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése alapján szerzett, érvényes forgalombahozatali engedéllyel rendelkezik.

A 91/414 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése alapján benyújtott, ideiglenes forgalombahozatali engedély iránti kérelmeket ugyanis azon tudományos kritériumoknak megfelelően kell vizsgálni, amelyek az ezen irányelv 4. cikke által szabályozott végleges forgalombahozatali engedély iránti kérelmekre alkalmazandók. Azokat a feltételeket, amelyek mellett a tagállam a 91/414 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése értelmében úgy dönthet, hogy ideiglenesen engedélyezi egy olyan új hatóanyagot tartalmazó növényvédő szer forgalomba hozatalát, amely hatóanyagnak a 91/414 irányelv I. mellékletébe történő felvétele céljából végzett értékelése folyamatban van, ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b)–f) pontja tartalmazza.

Kétségtelen, hogy a tagállam által az ideiglenes forgalombahozatali engedély iránti kérelem elbírálása során kifejtett megítélés jellegénél fogva eshetőleges, és szükségképpen nagyobb bizonytalanságot hordoz magában, mint egy végleges forgalombahozatali engedély kiadása céljából végzett értékelés. Ugyanakkor az említett irányelv 8. cikkének (1) bekezdése arra irányul, hogy azon feltételek, amelyek mellett egy szer ideiglenes forgalombahozatali engedélyt kaphat, egyezzenek meg a végleges forgalombahozatali engedély kiadásának feltételeivel, mégpedig a 91/414 irányelv kilencedik preambulumbekezdésében felidézett azon céllal összhangban, amelynek értelmében magas szintű védelmet kell biztosítani, amely megakadályozza különösen az olyan növényvédő szerek engedélyezését, amelyeknek veszélyeit az egészségre, a talajvízre és a környezetre nem vizsgálták ki megfelelően.

Mivel a 91/414 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében foglalt kritériumok és az ezen irányelv 4. cikkében előírt kritériumok funkcionálisan egyenértékűek, az 1610/96 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontját nem lehet úgy értelmezni, hogy az ne legyen alkalmazható azokra a szerekre, amelyek a 91/414 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése alapján ideiglenes forgalombahozatali engedéllyel rendelkeznek.

(vö. 44–46., 55. pont és a rendelkező rész)