A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)
2011. december 16.(*)
„Dömping – Kínából származó egyes égetett magnéziatéglák behozatala – Időközi felülvizsgálatot lezáró rendelet – A rendes érték és az exportár közötti összehasonlítás – A származási ország hozzáadottérték-adójának figyelembevétele – Az eredeti vizsgálat során használttól eltérő módszer alkalmazása – A körülmények megváltozása – A 384/96/EK rendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja és 11. cikkének (9) bekezdése (jelenleg az 1225/2009/EK rendelet 2.cikke (10) bekezdésének b) pontja és 11. cikkének (9) bekezdése)”
A T‑423/09. sz. ügyben,
a Dashiqiao Sanqiang Refractory Materials Co. Ltd (székhelye: Dashiqiao [Kína], képviselik: J.‑F. Bellis és R. Luff ügyvédek)
felperesnek,
az Európai Unió Tanácsa (képviselik kezdetben: J.‑P. Hix, később: J.‑P. Hix és B. Driessen, meghatalmazotti minőségben, segítőik kezdetben: G. Berrisch és G. Wolf, később: G. Berrisch ügyvédek)
alperes ellen,
támogatja:
az Európai Bizottság (képviselik: É. Gippini Fournier és H. van Vliet, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó,
a Kínai Népköztársaságból származó egyes égetett magnéziatéglák behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló 1659/2005/EK rendelet módosításáról szóló, 2009. szeptember 7‑i 826/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 240., 7. o.) részleges megsemmisítése iránti kérelem tárgyában, amennyiben az abban rögzített dömpingellenes vám meghaladja azt a vámot, amely abban az esetben lenne alkalmazandó, ha ezt a vámot az eredeti vizsgálat során a Kínában felszámított HÉA kivitelkor való visszatérítése megtagadásának figyelembevétele céljából alkalmazott módszer alapján határozták volna meg,
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: J. Azizi (előadó) elnök, V. Vadapalas és S. Frimodt Nielsen bírák,
hivatalvezető: Nagy V. tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. június 14‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
Jogi háttér
1 A dömpingellenes alapszabályozást a módosított, az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22‑i 384/96/EK tanácsi rendelet (HL 1996. L 56., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet, 45. o.; a továbbiakban: alaprendelet) tartalmazza (ennek helyébe az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelet lépett [HL L 343., 51. o.; helyesbítés: HL 2010. L 7., 22. o.]).
2 Az alaprendeletnek a jelen ügyre alkalmazandó változata 2. cikke (1), (8) és (10) bekezdése (jelenleg az 1225/2009 rendelet 2. cikkének (1), (8) és (10) bekezdése) többek között a következőket írja elő:
„(1) A rendes érték rendszerint az exportáló országban a független vevők által a szokásos kereskedelmi forgalom keretében ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapszik.
[…]
(8) Az exportár az exportáló országból a Közösségbe exportra értékesített termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár.
[…]
(10) Az exportár és a rendes érték között tisztességes összehasonlítást kell végezni. Ezt az összehasonlítást ugyanazon a kereskedelmi szinten, az egymáshoz képest – amennyire csak lehetséges – azonos időben történt eladások vonatkozásában és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló egyéb különbségek figyelembevételével kell elvégezni. Ha az így megállapított rendes érték és az exportár összehasonlítása ezen az alapon nem lehetséges, az árakat és az árak összehasonlíthatóságát állítólag és kimutatottan befolyásoló különbségeket, megfelelő kiigazítások formájában, kérésre minden egyes esetben figyelembe kell venni. A kettős kiigazításokat, különösen az árengedményeket, a kedvezményeket, a kereskedelem szintjét és mennyiségét illetően, minden esetben kerülni kell. Ha a meghatározott feltételek teljesülnek, a következő tényezők vonatkozásában kerülhet sor kiigazításra:
[…]
b) Behozatali költségek és közvetett adók
A rendes értéket az olyan importköltségeknek vagy közvetett adóknak a megfelelő összegével kell kiigazítani, amelyeket a hasonló termékekre és az azokba fizikailag beépített anyagokra vetnek ki, ha azokat az exportáló országban való felhasználásra szánják, és amelyeket a Közösségbe exportált termék vonatkozásában nem szednek be, vagy nem térítenek vissza.
[…]
k) Egyéb tényezők
Kiigazítást lehet végezni az a)–j) pontban nem említett egyéb, tényezőkben mutatkozó különbségek esetében is, ha bizonyítást nyer, hogy azok befolyásolják az e bekezdés alapján előírt ár‑összehasonlíthatóságot, különös tekintettel arra, hogy a fogyasztók a hazai piacon tartósan más árat fizetnek az e tényezőkben mutatkozó eltérések miatt.”
3 Az alaprendeletnek a jelen ügyre alkalmazandó 11. cikke (3) és (9) bekezdése (jelenleg az 1225/2009 rendelet 11. cikkének (3) és (9) bekezdése) többek között ekképp rendelkezik:
„(3) Indokolt esetben az intézkedések további fenntartásának szükségessége is felülvizsgálható a Bizottság kezdeményezésére, egy tagállam kérésére vagy, ha a végleges intézkedés megállapítása óta egy ésszerű – legalább egyévnyi – idő eltelt, bármely exportőr, importőr vagy a közösségi termelők olyan kérésére, amely egy ilyen időközi felülvizsgálat megalapozottságára vonatkozóan elegendő bizonyítékot tartalmaz.
[…]
(9) Változatlan körülmények esetén a Bizottságnak az e cikkben foglaltak szerint lefolytatott felülvizsgálatok vagy visszatérítési vizsgálatok mindegyike során ugyanazt a módszert kell alkalmaznia, mint amelyet a vám megállapítását eredményező vizsgálat alkalmával használt, kellőképpen figyelembe véve a 2. cikket, és különösen annak (11) és (12) bekezdését, valamint a 17. cikket.”
A jogvita előzményei
Releváns dömpingellenes rendeletek
4 2005. április 11‑én az Európai Közösségek Bizottsága elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó egyes égetett magnéziatéglák behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló 552/2005/EK rendeletet (HL L 93., 6. o.) amely egyes, többek között a felperes, a Dashiqiao Sanqiang Refractory Materials Co. Ltd. által gyártott égetett magnéziatégláknak az Európai Közösségekbe történő behozatalára 66,1%‑os ideiglenes vámot vetett ki.
5 A Kínai Népköztársaságból származó egyes égetett magnéziatéglák behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2005. október 6‑i 1659/2005/EK rendeletben (HL L 267., 1. o.) az Európai Unió Tanácsa – többek között – 27,7%‑os végleges vámot vetett ki a felperes által gyártott egyes égetett magnéziatégláknak a Közösségbe történő behozatalára.
6 A felperes kérelmére az 1659/2005 rendelet az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése (jelenleg az 1225/2009 rendelet 11. cikkének (3) bekezdése) szerinti időközi felülvizsgálat tárgyát alkotta. E felülvizsgálatot követően fogadta el a Tanács a Kínai Népköztársaságból származó egyes égetett magnéziatéglák behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló 1659/2005/EK rendelet módosításáról szóló, 2009. szeptember 7‑i 826/2009/EK rendeletet (HL L 240., 7. o.; a továbbiakban: megtámadott rendelet), amely a felperes által gyártott egyes égetett magnéziatéglák behozatalára kivetett dömpingellenes vámot 14,4% mértékűre csökkentette.
A HÉA‑ra vonatkozó kínai szabályozás
7 A kínai jogalkotó olyan hozzáadottértékadó‑rendszert (HÉA) vezetett be, amely – főszabály szerint – 17%‑os HÉA‑val sújtja a belföldi piacon történő értékesítést, illetve az exportot. Mindazonáltal, míg az eladó a belföldi piacon megvalósított eladások tekintetében a teljes HÉA‑t köteles megfizetni, az exportot sújtó teljes HÉA visszatéríthető számára.
8 Az első, 2003. április 1‑je és 2004. március 31‑e közötti időszakot magában foglaló, és az 1659/2005 rendelet elfogadásához vezető vizsgálat megállapította, hogy az égetett magnéziatéglák exportértékesítésére alkalmazandó HÉA‑t részben – nevezetesen 15%‑ot 2003‑ban, illetve 13%‑ot 2004‑ben – visszatérítették az eladónak/exportálónak. Ezt követően a megtámadott rendelet elfogadásával zárult felülvizsgálat időszaka alatt, nevezetesen 2007. január 1‑je és 2008. március 31‑e között az égetett magnéziatéglák exportértékesítése utáni HÉA‑visszatérítés mértéke nullára csökkent.
Közigazgatási eljárások
9 Az eredeti vizsgálat során a Bizottság összehasonlította a rendes értéket és az exportárat, amit a következőképpen foglalt össze az 552/2005 rendelet (61) és (62) preambulumbekezdésében, amelyekre a 826/2009 rendelet (9) preambulumbekezdésében utal:
„(61) A rendes értéket és az exportárakat exgyárparitáson [helyesen: gyári átvétellel], azonos kereskedelmi szinten hasonlították össze. A rendes érték és az exportárak tisztességes összehasonlítása érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban figyelembe vették azokat a különbségeket, amelyek állítólag és kimutatottan is befolyásolták az árakat, valamint azok összehasonlíthatóságát.
(62) Ennek alapján figyelembe vették a szállítási, biztosítási, kezelési és rakodási költségeket, a járulékos költségeket, a hitelköltségeket, a jutalékokat, az importterheket és az értékesítés után felmerülő költségeket (jótállás/garancia).”
10 Ellenkérelmében a Tanács a következőképpen fejtette ki az intézményeknek az eredeti vizsgálat során tanúsított ezen megközelítését. Megállapítva, hogy az égetett magnéziatéglák exportértékesítése után fizetett HÉA visszatérítése szinte teljes volt, az intézmények úgy döntöttek, hogy „az exportárral való összehasonlításhoz nettó rendes értéket használnak, mivel az exportár ténylegesen HÉA‑mentes volt, és ezen árból levonják a vissza nem térített HÉA összegét”. A Tanács megjegyezte, hogy még ha „az [alaprendelet] 2. cikke (10) bekezdésének [b) pontja] értelmében ortodoxabb megoldás lett volna a rendes értékben az exportértékesítésekre alkalmazandó HÉA visszatérítés utáni értékével arányos HÉA‑t [fenntartani], és nem csökkenteni ez utóbbiak árának maradvány HÉA‑ját,” megállapításra került, hogy „az exportárakra alkalmazandó HÉA csekély mértékére (nullához közeli) tekintettel a kínai adóhatóságok általi visszatérítést követően az eredeti vizsgálat során […] adminisztrációs szempontból praktikusabb volt e HÉA‑t egyszerűen kihagyni az exportárakból”.
11 A tárgyaláson a felperes egy dátummal el nem látott, „Végleges különleges információ” című dokumentumot nyújtott be, amelyből kiderült, hogy az exportárat ténylegesen a Tanács által leírt módon igazították ki. A felek meghallgatását követően e dokumentumot az ügy irataihoz csatolták, amint az a tárgyalási jegyzőkönyvben is szerepel. A Tanács a tárgyalás során előadta továbbá, hogy az intézmények már úgy ítélik meg, hogy az eredeti vizsgálat során alkalmazott megközelítés nem felelt meg az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése b) pontjának (jelenleg az 1225/2009 rendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja), mivel e rendelkezés kizárólag a rendes érték kiigazítására vonatkozik, és nem az exportár kiigazítására, és ezen ár kiigazításának ugyanezen rendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontján (jelenleg az 1225/2009 rendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja) kell alapulnia.
12 2009. július 15‑én a Tanács megküldte a felperesnek az „Általános információs dokumentum R453” (General Disclosure Document R453) című iratot, amelyben a rendes érték és az exportár közötti, a felülvizsgálati eljárás során alkalmazott módszer tárgyában a következőket állapítja meg:
„Az átlagos rendes érték és az átlagos exportár összehasonlítását valamennyi érintett áru tekintetében a gyári árak alapján, azonos kereskedelmi szinten végezték. A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítása érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban figyelembe vették azokat a különbségeket, amelyek állítólag és bizonyítottan is befolyásolták az árakat, valamint azok összehasonlíthatóságát. E tekintetben a szállítási, biztosítási, kezelési, rakodási és hitelköltségek különbségeinek, valamint a ténylegesen megfizetett dömpingellenes vámoknak a figyelembevételére irányuló kiigazításokra került sor, amennyiben ezek alkalmazhatók és igazoltak voltak.
A vizsgálat lehetővé tette annak megállapítását, hogy az exportértékesítések után fizetett HÉA‑t nem térítették vissza. Az eredeti vizsgálat során a HÉA levonásra került a rendes értékből és az exportárból egyaránt, amiért is az exportár és a rendes érték ugyanazt a közvetett adózási szintet tükrözi. Mindazonáltal az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontjával összhangban úgy tűnik, hogy az export utáni közvetett adók visszatérítésének hiányában az alkalmazandó módszer lényege a rendes érték kiigazítása az alkalmazandó belső adók összegével, amennyiben a hasonló terméket az exportáló országban történő fogyasztás céljából értékesítik. Következésképpen a rendes érték a megfizetett, illetve a fizetendő HÉA figyelembevételével került megállapításra.”
13 Egy másik, „Különleges információs dokumentum II. melléklet” (Annex II Specific Disclosure Document) című, a felperesnek ugyanezen nap megküldött iratban a Bizottság annak „Kiigazítások – rendes érték” című 3.2. pontjában a következőket állapította meg:
„A rendes érték kiigazításaira került sor a szállítási, biztosítási, kezelési, rakodási és hitelköltségek jogcímén.
Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontjával összhangban az export utáni közvetett adók visszatérítésének hiányában az alkalmazandó módszer lényege a rendes érték kiigazítása az alkalmazandó belső adók összegével, amennyiben a hasonló terméket az exportáló országban történő fogyasztás céljából értékesítik. Következésképpen a rendes érték a megfizetett, illetve a fizetendő HÉA figyelembevételével került megállapításra. Az e tekintetben alkalmazott HÉA‑mérték 17%.”
14 2009. július 24‑i levelében a felperes benyújtotta észrevételeit a fenti 12. és 13. pontban említett iratokkal kapcsolatban, és többek között az exportár rendes értékkel való összehasonlításának a „HÉA‑t tartalmazó árat” alapul vevő „új” módszerét vitatta.
15 2009. július 31‑én a Bizottság megküldte a felperesnek a „Bizottság szolgálatainak az önöknek a végleges információra adott reakcióit követően kialakult álláspontja” (Orientations of the Commission’s services after your reactions to final disclosure) című iratot, amelynek 3. pontja többek között az alábbiakat állapította meg:
„A közzétett információkban [...] rögzítésre került, hogy a vizsgálat megállapította, hogy az exportértékesítések után fizetett HÉA nem került visszatérítésre, és mind az exportárat, mind pedig a rendes értéket a fizetett vagy fizetendő HÉA alapján állapították meg. 2009. július 24‑i észrevételeikben önök arra hivatkoznak, hogy ez a megközelítés jogellenes. Érvelésük kapcsán mindazonáltal a következőket kell megjegyezni.
Először is azt az érvelést illetően, mely szerint az eredeti vizsgálatban más módszert alkalmaztak (azaz a hozzáadottérték‑adót levonták a rendes értékből és az exportárból egyaránt), hangsúlyozni kell, hogy a felülvizsgálati időszak alatt fennálló körülmények nem egyeztek meg az eredeti vizsgálati időszak körülményeivel. Míg az eredeti vizsgálati időszak alatt a HÉA részben visszatérítésre került, melynek következtében a 2. cikk (10) bekezdése értelmében kiigazításra volt szükség, a felülvizsgálati időszak alatt nem került sor az exportértékesítések után fizetett HÉA visszatérítésére. Ezért a HÉA tekintetében nem volt szükség sem az exportár, sem pedig a rendes érték kiigazítására. Még ha ez módszerbéli változásnak minősíthető is, az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése [jelenleg az 1225/2009 rendelet 11. cikkének (9) bekezdése] értelmében indokolt, mivel a körülmények megváltoztak.”
16 Végül a megtámadott rendeletnek az „Összehasonlítás” című pontjában található (29)–(32) preambulumbekezdésében a következők kerülnek megállapításra:
„(29) Az átlagos rendes értéket az érintett termék minden egyes típusára összehasonlították az átlagos exportárral, a gyári ár alapján, azonos kereskedelmi szinten és azonos közvetlen adózási szinten. A rendes érték és az exportárak tisztességes összehasonlítása érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban figyelembe vették azokat a különbségeket, amelyek állítólag és bizonyítottan is befolyásolták az árakat, valamint azok összehasonlíthatóságát. E célból, amennyiben szükségszerű és indokolt volt, kiigazításokat végeztek a szállítási, a biztosítási, a kezelési, a rakodási és anyagmozgatási, valamint a hitelköltségekre és a jelenleg alkalmazandó dömpingellenes adókra vonatkozóan.
(30) A vizsgálat megállapította, hogy az exportértékesítések után fizetett HÉA nem került visszatérítésre (még részben sem, mint az eredeti vizsgálat esetében). Az alaprendelet 20. cikke alapján a kérelmező számára nyújtott információkban ezért jelezték, hogy mind az exportárat, mind pedig a rendes értéket a fizetett vagy fizetendő HÉA alapján állapították meg. A kérelmező véleménye szerint ez a megközelítés jogellenes. Érvelése kapcsán a következőket kell megjegyezni.
(31) Először is azt az érvelést illetően, mely szerint az eredeti vizsgálatban más módszert alkalmaztak (azaz a hozzáadottérték‑adót levonták a rendes értékből és az exportárból egyaránt), hangsúlyozni kell, hogy a felülvizsgálati időszak alatt fennálló körülmények nem egyeztek meg az eredeti vizsgálati időszak körülményeivel. Míg – ahogyan a fentiekből is kiderül – az eredeti vizsgálati időszak alatt a HÉA részben visszatérítésre került, melynek következtében a 2. cikk (10) bekezdése értelmében kiigazításra volt szükség, a felülvizsgálati időszak alatt nem került sor az exportértékesítések után fizetett HÉA visszatérítésére. Ezért a HÉA tekintetében nem volt szükség sem az exportár, sem pedig a rendes érték kiigazítására. Még ha ez módszerbéli változásnak minősíthető is, az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése értelmében indokolt, mivel a körülmények megváltoztak.
(32) A kérelmező második érvelése szerint a felülvizsgálat során alkalmazott módszer mesterségesen növeli a dömpingkülönbözetet. Ez az érvelés nem fogadható el. Az alkalmazott módszer ugyanis semleges. Ugyanaz a hatása még akkor is, ha például egyes termékek vagy ügyletek vonatkozásában a vállalkozás olyan exportárat szab a Közösségnek, amely nem vezet dömpinghez. Más szóval, még ha feltételezzük is, hogy a HÉA beszámítása az egyenlet mindkét oldalán növelné a két elem különbségét, ugyanez történne azon modellek esetében is, ahol nem volt dömping.”
Eljárás és a felek kérelmei
17 A Törvényszék Hivatalához 2009. október 22‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
18 A Törvényszék Hivatalában ugyanaznap nyilvántartásba vett külön beadványban a felperesek az eljárási szabályzat 76a. cikkének megfelelően gyorsított eljárásban történő határozathozatalt kértek. 2009. november 9‑i levelében a Tanács előterjesztette az e kérelemre vonatkozó észrevételeit. 2009. november 23‑i levelében a Törvényszék tájékoztatta a felpereseket a gyorsított eljárásban történő határozathozatal iránti kérelem elutasításáról szóló határozatáról.
19 A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott rendeletben a vonatkozásában előírt dömpingellenes vámot annyiban, amennyiben e vám meghaladja azt a vámot, amely abban az esetben lenne alkalmazandó, ha azt az eredeti vizsgálat során az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően a kínai HÉA visszatérítése megtagadásának figyelembevétele céljából alkalmazott módszer alapján határozták volna meg;
– kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére.
20 A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
21 A Törvényszék Hivatalához 2010. január 19‑én érkezett beadványával a Bizottság kérte, hogy a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. 2010. március 5‑i végzésében a Törvényszék harmadik tanácsának elnöke megengedte a beavatkozást. A Bizottság a megszabott határidőben nem nyújtotta be a beadványát.
22 Mivel az eljáró tanács egyik tagja nem tudott részt venni az ügy elbírálásában, a Törvényszék elnöke az eljárási szabályzat 32. cikkének 3. §‑a alapján a tanács létszámának kiegészítése érdekében másik bírót jelölt ki.
23 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (első tanács) a szóbeli szakasz megindításáról döntött.
24 A felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által szóban feltett kérdésekre adott válaszait a 2010. június 14‑i tárgyaláson meghallgatták.
A jogkérdésről
A megsemmisítési jogalapok összefoglalása
25 A felperes keresetének alátámasztására két jogalapra hivatkozik.
26 Az első jogalap az alaprendelet 10. cikke (2) bekezdésének megsértésén alapul, mivel a módszer megváltoztatása sérti az exportár és a rendes érték közötti tisztességes összehasonlítás elvét.
27 A második jogalap az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének azon okból történő megsértésén alapul, hogy a megtámadott rendelet elfogadásával zárult felülvizsgálati eljárás keretében a Bizottság nem az eredeti vizsgálat során alkalmazott módszert alkalmazta.
Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megsértésén alapuló első jogalapról
28 Az első jogalap alátámasztására a felperes lényegében arra hivatkozik, hogy az eredeti vizsgálat során a Bizottság a kivitel esetén felszámított HÉA visszatérítésének (részleges) megtagadását úgy kezelte, mint exportköltséget, mivel ez csökkentette az exportálónak az értékesítésekből származó bevételét. A Bizottság tehát az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének alkalmazásával levonta az exportárból a vissza nem térített HÉA összegét. Ezzel szemben a felülvizsgálati eljárás során a Bizottság alapvetően megváltoztatta ezt a módszert.
29 A felperes szerint az alaprendelet nem alkalmazható a jelen ügyben. Ez a rendelkezés kizárólag az egyes államok által engedélyezett adólevonásokra vonatkozik, amelyek útján a termék előállításához a gyártás különböző szakaszaiban felhasznált alapanyagok tekintetében előzetesen felszámított vámok és adók visszatérítésre kerülnek, amikor azt exportálják. Ebben az esetben a rendes értéket a szóban forgó vámok és adók visszatérítésének megfelelő összeg levonása formájában kiigazítják. Ezzel szemben ez a rendelkezés nem alkalmazható a jelen ügyre, amely az érintett termék exportja után megfizetett adóra vonatkozik. A Bizottság tehát tévesen ítélte meg, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja értelmében az exportárat a rendes értékkel a „HÉA‑t tartalmazó árat” alapul véve kell összehasonlítania, amely módszert korábban az intézmények soha nem alkalmaztak. A felperes azt állítja, hogy az export során biztosított HÉA‑visszatérítés mértékének különbsége nem igazolhatja a módszer ezen alapvető megváltoztatását, mivel a HÉA (részleges) vissza nem térítése az exportárból levonandó exporttal kapcsolatos költség.
30 A felperes vitatja a megtámadott rendelet (31) és (32) preambulumbekezdésben kifejtett érvelést, miszerint a rendes érték és az exportár közötti összehasonlítás tisztességes, tehát semleges, mivel e két elemet ugyanazon az alapon hasonlították össze, nevezetesen a „HÉA‑t tartalmazó ár” alapján, ami ugyanazon hatásokat keletkezteti. Még feltételezve is azt, hogy a belföldi és az exportértékesítésekre alkalmazott HÉA mértéke azonos, az az összeg, amelyek alapján e HÉA‑t kiszámítják, eltérő. A jelen ügyhöz hasonló dömpingeljárásokban érintett helyzetekben ugyanis az exportár rendszerint alacsonyabb a rendes értéknél, ily módon a rendes értékhez hozzáadott HÉA összege magasabb annál, mint amelyet az exportáló fizet exportértékesítései után. A rendes érték és a HÉA‑t tartalmazó exportár összehasonlításának módszere tehát azzal a hatással jár, hogy mesterségesen megemeli a dömpingkülönbözetet. A Tanács tehát megsértette az exportár és a rendes érték közötti tisztességes összehasonlításnak az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésében megfogalmazott elvét.
31 A felperes azt állítja, hogy a jelen ügyben alkalmazott összehasonlítási módszer összeegyeztethetetlen az intézmények dömpingre vonatkozó gyakorlatával. A Tanács a Kínai Népköztársaságból származó citromsav behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vámok végleges beszedéséről szóló, 2008. december 1‑jei 1193/2008/EK rendelet (HL L 323., 1. o.) (31) preambulumbekezdésében maga is kifejezetten elismerte, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja nem releváns, és az export során a HÉA visszatérítésének megtagadása kiigazítás tárgyát kell, hogy képezze a hivatkozott rendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja alapján.
32 A felperes azt a következtetést vonja le, hogy a megtámadott rendelet sérti az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdését. A felperes szerint az importjaira kivetett dömpingellenes vám jóval, nevezetesen mintegy 4–5%‑kal alacsonyabb lett volna, ha a Bizottság ugyanazt az összehasonlítási módszert alkalmazta volna, mint az eredeti vizsgálat során, amely összhangban volt e rendelkezéssel.
33 A Tanács a jelen jogalap elutasítását kéri.
34 Először is a Tanács azon érvelését kell megvizsgálni, amelyben vitatja, hogy a felülvizsgálat során az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontját alkalmazta volna a rendes érték és/vagy az exportár „kiigazítása” tekintetében.
35 Az bizonyos, hogy az „Általános információs dokumentum R453” című iratban a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontjára utal azon következtetése igazolása céljából, miszerint „az export utáni közvetett adók visszatérítésének hiányában az alkalmazandó módszer lényege a rendes érték kiigazítása az alkalmazandó belső adók összegével, amennyiben a hasonló terméket az exportáló országban történő fogyasztás céljából értékesítik”, illetve „[k]övetkezésképpen a rendes érték a megfizetett, illetve a fizetendő HÉA figyelembevételével került megállapításra” (lásd fentebb, 12. pont). Ráadásul a Bizottság megismételte ezen érvelését a „Különleges információs dokumentum II. melléklet” című iratban (lásd fentebb, 13. pont).
36 Mindazonáltal, amint az a „Bizottság szolgálatainak az önöknek a végleges információra adott reakcióit követően kialakult álláspontja” című iratból is kitűnik, meg kell állapítani, hogy a Bizottság később módosította megközelítését. A Bizottság lényegében azt állapította meg, hogy a felülvizsgálat során sem az exportár, sem pedig a rendes érték kiigazítása nem volt szükséges az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja értelmében (lásd fentebb, 15. pont). A Tanács végül is ezt az érvelést fogadta el a megtámadott rendelet (31) preambulumbekezdésében (lásd fentebb, 16. pont).
37 Ebből következik, hogy a megtámadott rendeletben a Tanács azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati eljárás során az eredeti vizsgálat alatti helyzettől eltérően a rendes érték és/vagy az exportár kiigazításának az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja szerinti feltételei nem álltak fenn. Következésképpen, annak ellenére, ami a Bizottság által megküldött „Általános információs dokumentum R453” (lásd fentebb, 12. pont), illetve „Különleges információs dokumentum II. melléklet” (lásd fentebb, 13. pont) című előzetes iratokban áll, nem állapítható meg, hogy a megtámadott rendeletben, a 17%‑os HÉA‑t figyelembe véve a Tanács az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontját alkalmazta volna, és így az e rendelkezés szerinti kiigazításokat végzett volna a rendes érték és az exportár tekintetében az ezen érték és az ezen ár közötti szimmetria létrehozása céljából.
38 Következésképpen el kell utasítani a felperes azon érvelését, miszerint a megtámadott rendeletben alkalmazott módszer lényege a rendes érték és az exportár kiigazítása volt az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja alapján. Ugyanis ezen értéknek, illetve árnak a „HÉA‑t tartalmazó áron” alapuló, kizárólag ugyanezen rendelet 2. cikke (10) bekezdésének első és második mondata (jelenleg az 1225/2009 rendelet 2. cikke (10) bekezdésének első és második mondata) szerinti összehasonlításáról volt szó.
39 Másodsorban azt kell megvizsgálni, hogy ezen összehasonlítási módszer tisztességes volt‑e az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének első mondata értelmében, amit a felperes különösen azon okból vitat, hogy a szóban forgó módszer a dömpingkülönbözet mesterséges növekedéséhez vezetett.
40 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a kereskedelempolitikai védintézkedések terén az intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk vizsgálandó gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettségéből adódóan (a Bíróság C‑351/04. sz. Ikea Wholesale ügyben 2007. szeptember 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑7723. o.] 40. pontja, a Törvényszék T‑221/05. sz., Huvis kontra Tanács ügyben 2008. július 8‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 38. pontja és a T‑296/06. sz., Dongguan Nanzha Leco Stationery kontra Tanács ügyben 2009. szeptember 23‑án hozott ítélet [az EBHT‑ban nem tették közzé] 40. pontja).
41 E széles mérlegelési jogkör főszabály szerint az alkalmazott összehasonlítási módszer tisztességes jellegét igazoló tények értékelésére is vonatkozik, mivel a tisztességesség fogalma nem kellően körülhatárolt, és ezt az intézményeknek kell meghatározniuk esetről esetre, a releváns gazdasági környezetre figyelemmel. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a dömpingkülönbözet különböző számítási módszerei közötti választás, valamely termék rendes értékének felbecsülése összetett gazdasági helyzetek értékelését feltételezi, így az ilyen értékelés bírósági felülvizsgálatának az eljárási szabályok betartásának, a vitatott módszer végrehajtásához kiválasztott tényadatok tényszerű pontosságának, ezen tényadatok értékelése során a nyilvánvaló hiba kizárásának, illetve a hatáskörrel való visszaélés kizárásának ellenőrzésére kell korlátozódnia (a fenti 40. pontban hivatkozott Ikea Wholesale ügyben hozott ítélet 41. pontja, a fenti 40. pontban hivatkozott Huvis kontra Tanács ügyben hozott ítélet 39. pontja; lásd továbbá ebben az értelemben a fenti 40. pontban hivatkozott Dongguan Nanzha Leco Stationery kontra Tanács ügyben hozott ítélet 41. pontját).
42 Az ítélkezési gyakorlat alapján továbbá mind a levélből, mind az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének szerkezetéből kiderül, hogy az exportár vagy a rendes érték kiigazítása kizárólag csak az árakat, és így az azok összehasonlíthatóságát érintő tényezők különbségeinek figyelembevétele érdekében végezhető el. Ez azt jelenti más szóval, hogy a kiigazítás célja a rendes érték és az exportár közötti szimmetria helyreállítása, oly módon, hogy ha a kiigazítást indokoltan végezték, ez azt jelenti, hogy az helyreállította a rendes érték és az exportár közötti szimmetriát. Ezzel szemben, ha a kiigazítást indokolatlanul végezték el, ez azt jelenti, hogy továbbra is fennmarad a rendes érték és az exportár közötti aszimmetria (lásd a fenti 40. pontban hivatkozott Dongguan Nanzha Leco Stationery kontra Tanács ügyben hozott ítélet 42. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
43 Az alkalmazott összehasonlítási módszer tisztességes jellegének vizsgálata keretében a rendes érték és az exportár közötti szimmetria fogalma döntő tényező, amely az árak összehasonlíthatósága megállapításának az alaprendelet 1. cikkének (2) bekezdése (jelenleg az 1225/2009 rendelet 1. cikkének (2) bekezdése) értelmében vett szükségességéhez kapcsolódik. Ugyanezen rendelet 2. cikke (10) bekezdésének első, második és harmadik mondata (jelenleg az 1225/2009 rendelet 2. cikke (10) bekezdésének első, második és harmadik mondata) értelmében az exportár és a rendes érték tisztességes összehasonlítását ugyanazon a kereskedelmi szinten, amennyire csak lehetséges, azonos időben történt eladások alapulvételével és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló egyéb különbségek figyelembevételével kell elvégezni, továbbá az intézmények kizárólag abban az esetben végezhetnek kiigazításokat, ha a megállapított rendes érték és az exportár összehasonlítása nem lehetséges.
44 Egyébiránt, amint arra a Tanács is hivatkozott a tárgyaláson, az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében és (8) bekezdésében (jelenleg az 1225/2009 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének első albekezdése és (8) bekezdése) szereplő meghatározásokból az következik, hogy egyrészt a rendes érték „rendszerint az exportáló országban a független vevők által a szokásos kereskedelmi forgalom keretében ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapszik”, másrészt pedig az exportár „a ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár”, amely főszabály szerint a HÉA beszámítását is megköveteli.
45 E körülményekre figyelemmel a Tanács nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát, amikor megállapította, hogy a jelen ügyben a rendes érték és az exportár „HÉA‑t tartalmazó áron” alapuló összehasonlítása tisztességes összehasonlítási módszernek minősült, mivel a szóban forgó összehasonlításra a rendes érték és az exportár közötti szimmetria követelményének tiszteletben tartása mellett ugyanazon a kereskedelmi szinten, azonos időben történt, egyaránt 17%‑os HÉA alkalmazása alá rendelt belföldi és exportértékesítések alapulvételével került sor.
46 A felperes semmiféle olyan érvelést vagy tényt nem adott elő, amelyek alkalmasak lettek volna annak bizonyítására, hogy ezen összehasonlítási módszer nyilvánvalóan nem megfelelő, érvelése ugyanis annak állítására korlátozódott, hogy az eredeti vizsgálat során alkalmazotthoz viszonyítva megváltozott a számítás módszere, ami alkalmas arra, hogy mesterségesen megnövelje a dömpingkülönbözetet. Márpedig, figyelemmel az intézmények széles mérlegelési mozgásterére, ez az érvelés nem alkalmas annak bizonyítására, hogy ez az azonos összehasonlítási paramétereken alapuló módszer tisztességtelen volt, sem annak bizonyítására, hogy ennek alkalmazása nyilvánvaló értékelési hibának minősült.
47 Meg kell állapítani, hogy a felperes nem azt vitatja, hogy a megtámadott rendeletben az intézmények szigorúan ezt az összehasonlítási módszert követték, sem pedig azt, hogy ez az összehasonlítás az egymáshoz képest – amennyire csak lehetséges – azonos időben történt belföldi és exportértékesítéseken alapult, sem pedig azt, hogy a HÉA kivetése a szóban forgó értékesítésekre azonos kereskedelmi szinten történt az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének második mondata értelmében.
48 Ezenfelül a felperes nem bizonyította, hogy létezett állandó gyakorlata az intézményeknek a rendes érték és az exportár HÉA‑jának levonása tekintetében ezeknek az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése szerinti tisztességes összehasonlítása céljából. A keresetlevélben szereplő példák ugyanis egyetlen ilyen helyzetre sem vonatkoznak, hanem olyan eseteket érintenek, amelyekben kizárólag az exportár kiigazítása történt a HÉA‑nak a kínai hatóságok általi részleges visszatérítése okán, a jelen ügyben az eredeti vizsgálat során végzett kiigazításhoz hasonlóan, amelynek jogszerűsége nem alkotja a jelen jogvita tárgyát.
49 Következésképpen a rendes értéket és az exportárat „HÉA‑t tartalmazó ár” alapján összehasonlítva a Tanács nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát, és nem sértette meg az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének első mondata szerinti tisztességes összehasonlítás követelményét.
50 Következésképpen az első jogalapot – mint megalapozatlant – el kell utasítani.
Az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének megsértésén alapuló második jogalapról
51 A második jogalap alátámasztására a felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott rendelet sérti az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdését is, mivel a rendes érték és az exportár összehasonlításának olyan módszerén alapul, amely alapvetően eltér az eredeti vizsgálat során alkalmazottól. Ez a megközelítés nem egyeztethető össze az e tekintetben releváns ítélkezési gyakorlattal (a fenti 40. pontban hivatkozott Huvis kontra Tanács ügyben hozott ítélet 41. pontja).
52 A felperes szerint az intézmények nem igazolták érvényesen az összehasonlítási módszer e megváltoztatását. Az a tény, hogy az eredeti vizsgálat és a felülvizsgálat közötti időszakban a nem visszatérítendő HÉA mértéke 4%‑ról 17%‑ra nőtt, nem minősül a körülmények olyan változásának, amely az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése értelmében igazolhatja az eredeti vizsgálat során alkalmazott módszer elhagyását. Végül a felperes szerint az intézmények nem bizonyították, hogy az eredeti vizsgálat során alkalmazott módszer nem volt összhangban az ugyanezen rendelet 2. cikkének (10) bekezdésével. Mindenesetre a felperes azt állítja, hogy az új módszer ellentétes volt a tisztességes összehasonlításnak az e rendelkezésben rögzített elvével, és inkoherens indokoláson alapult.
53 A Tanács a jelen jogalap elutasítását kéri.
54 Az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdéséből következik, hogy a felülvizsgálat keretében az intézmények főszabály szerint ugyanazt a módszert – ideértve az exportár és a rendes érték összehasonlításának az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése szerinti módszerét is – kötelesek alkalmazni, mint amelyet a dömpingellenes vám kivetését eredményező előzetes vizsgálat során használtak. Ugyanez a rendelkezés olyan kivételt ír elő, amely kizárólag annyiban teszi lehetővé az intézmények számára a kezdeti vizsgálat során alkalmazott módszertől eltérő módszer alkalmazását, amennyiben a körülmények megváltoztak. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy egy általános szabálytól való minden eltérést szigorúan kell értelmezni. Az intézményeknek kell tehát bizonyítaniuk, hogy a körülmények megváltoztak, amennyiben az eredeti vizsgálat során alkalmazottól eltérő módszert szándékoznak alkalmazni (lásd a fenti 40. pontban hivatkozott Huvis kontra Tanács ügyben hozott ítélet 41. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
55 Amint az a fenti 10. és 11. pontban megállapításra került, a Tanács elismerte, hogy az eredeti vizsgálat során kiigazította az exportárat az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja értelmében, és nem végezte el ezt a kiigazítást a felülvizsgálati eljárás keretében, azon okból, hogy az e rendelkezésben előírt feltételek nem álltak fenn.
56 Meg kell állapítani, hogy ezen eltérés a Tanács megközelítésében nem az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése szerinti „módszerváltoztatásból” ered.
57 E tekintetben ki kell emelni, hogy a „módszer” és a „kiigazítás” fogalma nem fedi egymást. Azonban, még azt feltételezve is, hogy a „kiigazításnak” az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése szerinti fogalmát a „módszernek” az ugyanezen rendelet 11. cikke (9) bekezdésének fogalmához lehet közelíteni, a megtámadott rendelet (31) preambulumbekezdésében szereplő indokokból és a fenti 34–38. pontban tett megállapításokból az következik, hogy a jelen ügyben az intézmények az ítélkezési gyakorlat értelmében nem „változtatták meg” a „kiigazítás módszerét” az eredeti vizsgálat és a felülvizsgálat között (lásd a fenti 40. pontban hivatkozott Huvis kontra tanács ügyben hozott ítélet 27., 28. és 43. pontját az „előny”‑módszer és a „maradvány”‑módszer közötti változtatást illetően), hanem pusztán lemondtak a kiigazításról, azon okból, hogy az eredeti vizsgálat idején fennálló helyzettől eltérően az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése b) pontjának az ilyen kiigazítást igazoló feltételei nem álltak fenn a felülvizsgálat időpontjában. Márpedig az ügy körülményeire tekintettel nem igazolt kiigazítástól való puszta eltekintés nem minősülhet az az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése szerinti módszerváltoztatásának.
58 Az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése ugyanis megköveteli, hogy az érintett módszer összhangban legyen ugyanezen rendelet 2. és 17. cikkével (jelenleg az 1225/2009 rendelet 17. cikke), amelynek követelményeit minden esetben tiszteletben kell tartani. Amint azt a Törvényszék már megállapította, hogy ha a felülvizsgálat során meg kellett győződni arról, hogy az eredeti vizsgálat során alkalmazott módszer nem volt összhangban az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontjával, az intézmények nem alkalmazhatják többet a szóban forgó módszert (a fenti 40. pontban hivatkozott Huvis kontra Tanács ügyben hozott ítélet 42. és 50. pontja), amikor is ez szoros értelemben vett „módszerváltoztatást” követel meg.
59 Ily módon, ha a felülvizsgálati eljárás során az intézmények az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése alapján nem végezhetnek kiigazítást, erre ugyanezen rendelet 11. cikkének (9) bekezdése értelmében sem kötelesek, azon puszta okból, hogy ilyen kiigazítás történt az eredeti vizsgálat során. Más szóval, tekintettel arra, hogy ez utóbbi rendelkezés kifejezetten megköveteli, hogy a felülvizsgálat során alkalmazott módszer tiszteletben tartsa az alaprendelet 2. cikkében foglalt követelményeket, az ilyen felülvizsgálat nem eredményezhet egy, különösen a szóban forgó rendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja által nem engedélyezett kiigazítást.
60 Márpedig, amint azt maga a felperes is elismeri (lásd fentebb, 29. és 31. pont), az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja – amelyet az intézmények alkalmaztak az eredeti vizsgálat során – nem minősül releváns jogalapnak különösen ahhoz, hogy a felülvizsgálat során kiigazítsák az exportárat, amit e rendelkezés nem ír elő. E körülményekre figyelemmel nem szükséges azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy a jelen ügyben az eredeti vizsgálat során alkalmazott módszer összhangban volt‑e a szóban forgó rendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontjával, amit maga a Tanács is kétségbe vont a tárgyalás során (lásd fentebb, 11. pont).
61 Ebből következik, hogy a Tanács nem sértette meg az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdését, amikor az érintett áruk rendes értékét és exportárát „HÉA‑t tartalmazó ár” alapján hasonlította össze.
62 Mindenesetre, még azt feltételezve is, hogy a felülvizsgálati eljárás során a Tanács az érintett áruk rendes értéke és exportára összehasonlításának más módszerét alkalmazta, mint az első eljárás során, a Tanács bizonyította, hogy egyrészt az eredeti vizsgálat és a felülvizsgálati eljárás közötti időszakban a körülmények megváltoztak, másrészt pedig e változás olyan jellegű volt, hogy igazolta az ilyen kiigazítástól való eltekintést.
63 Nem vitatott ugyanis, hogy az eredeti vizsgálat során az érintett áruk exportértékesítését terhelő kínai HÉA‑t részben visszatérítették, ugyanakkor e HÉA‑t a belföldi értékesítések után teljes egészében beszedték. Ezzel szemben a felülvizsgálati eljárás időszaka alatt mind a belföldi, mind pedig az exportértékesítések teljes egészében HÉA‑kötelesek voltak. A megtámadott rendelet (31) preambulumbekezdésében megállapítottakkal összhangban az e helyzetek közötti eltérés a körülményeknek az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése szerinti megváltozásának minősül.
64 Továbbá a körülmények megváltozására figyelemmel a Tanács joggal tekintett el a rendes érték és az exportár kiigazításától a felülvizsgálati eljárás során, tekintettel arra, hogy el lehetett végezni ezen érték és ezen ár összehasonlítását a „HÉA‑t tartalmazó ár” alapján, ugyanakkor az eredeti vizsgálat során kiigazítás látszott szükségesnek az összehasonlítás releváns paraméterei közötti szimmetria helyreállítása céljából, mivel az exportált áruk után a HÉA részlegesen visszatéríthető volt.
65 Következésképpen a Tanács által a felülvizsgálati eljárás során alkalmazott összehasonlítási módszer nem sérti az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdését.
66 Következésképpen a második jogalapot – mint megalapozatlant – el kell utasítani.
67 A fenti megfontolások összességére tekintettel a keresetet el kell utasítani.
A költségekről
68 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
69 Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §‑a első bekezdésének alkalmazásában az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. Következésképpen a Bizottság saját maga viseli költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Dashiqiao Sanqiang Refractory Materials Co. Ltd viseli saját költségeit és az Európai Unió Tanácsa költségeit.
3) Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.
Azizi | Vadapalas | Frimodt Nielsen |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. december 16‑i nyilvános ülésen.
Aláírások
Tartalomjegyzék
Jogi háttérII – 2
A jogvita előzményeiII – 4
Releváns dömpingellenes rendeletekII – 4
A HÉA‑ra vonatkozó kínai szabályozásII – 4
Közigazgatási eljárásokII – 5
Eljárás és a felek kérelmeiII – 8
A jogkérdésrőlII – 9
A megsemmisítési jogalapok összefoglalásaII – 9
Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megsértésén alapuló első jogalaprólII – 9
Az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének megsértésén alapuló második jogalaprólII – 14
A költségekrőlII – 17