T–350/13. sz. ügy

Jordi Nogues, SL

kontra

Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

„Európai uniós védjegy – Felszólalási eljárás – A BADTORO európai uniós ábrás védjegy bejelentése – A korábbi TORO európai uniós és nemzeti szó‑ és ábrás védjegyek – Viszonylagos kizáró ok – Összetéveszthetőség – A megjelölések hasonlósága – Az áruk és szolgáltatások hasonlósága – A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (hetedik tanács), 2017. szeptember 20.

1.      Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló áruk, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A korábbi védjeggyel való összetéveszthetőség – BADTORO ábrás védjegy és TORO szó‑ és ábrás védjegyek

(207/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

2.      Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló áruk, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – Az érintett védjegyek hasonlósága – Értékelési szempontok – Összetett védjegy

(207/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

3.      Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló áruk, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – Az érintett védjegyek hasonlósága – Ábrás védjegy és szóvédjegy közötti vizuális hasonlóság

(207/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

4.      Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló áruk, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – Az érintett védjegyek hasonlósága – Értékelési szempontok – Összetett védjegy – A két védjegy közös, a későbbi védjegyben önálló megkülönböztető szereppel rendelkező eleme

(207/2009 tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

1.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd a 19–21. és 68–70. pontot)

2.      Az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli vagy fogalmi hasonlóságát illetően a megjelölések által keltett összbenyomást kell alapul venni, különösen a megkülönböztető és domináns elemeik figyelembevételével. A védjegyeknek a szóban forgó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban az átlagfogyasztó által történő észlelése döntő szerepet játszik az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél. E tekintetben az átlagos fogyasztó rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja annak egyes részleteit.

Egyébként két védjegy közötti hasonlóság értékelése nem korlátozódhat arra, hogy az összetett védjegynek csupán az egyik alkotóeleme kerüljön figyelembevételre és a másik védjeggyel való összehasonlításra. Ellenkezőleg: az összehasonlítást a szóban forgó védjegyek egészét vizsgálva kell elvégezni; ez azonban nem jelenti azt, hogy az összetett védjegy által az érintett fogyasztókban keltett összbenyomás szempontjából bizonyos körülmények esetén ne lehetne domináns a védjegy valamely alkotóeleme vagy alkotóelemei. A hasonlóság értékelése csak akkor végezhető el kizárólag a domináns elem alapulvételével, ha a védjegy összes többi alkotóeleme elhanyagolható. Ez az eset különösen akkor fordulhat elő, amikor ez az alkotóelem egymaga képes meghatározni azt a képet, amelyet az érintett vásárlóközönség fel tud idézni a védjegyről, és így a védjegy többi alkotóelemének szerepe elhanyagolható a védjegy által keltett összbenyomásban.

(lásd a 23., 24. pontot)

3.      Jóllehet amikor egy védjegy szó‑ és ábrás elemekből áll, az előbbiek főszabály szerint nagyobb megkülönböztető erővel rendelkeznek, mint az utóbbiak, mivel az átlagos fogyasztó könnyebben tud hivatkozni a szóban forgó árukra a védjegy nevének felidézésével, mint annak ábrás elemének leírásával, ebből még nem következik, hogy egy védjegy szóelemeit minden esetben nagyobb megkülönböztető erővel rendelkezőnek kell tekinteni, mint az ábrás elemeket. Ugyanis összetett védjegyek esetében az ábrás elem egyenértékű helyet tölthet be a szóelemével. Így tehát a domináns alkotóelem meghatározása céljából a vitatott védjegy ábrás és szóelemeinek önmagukban vett tulajdonságait, valamint az általuk elfoglalt pozíciót kell megvizsgálni.

(lásd a 29. pontot)

4.      Még ha az ütköző megjelölések közös eleme nem is tekinthető dominánsnak az összbenyomás szempontjából, azt figyelembe kell venni azok hasonlóságának értékelésénél, amennyiben az megegyezik a korábbi védjeggyel, és megőrzi önálló megkülönböztető szerepét a többek között ezen elemből álló, bejelentett összetett védjegyben. Amennyiben ugyanis egy közös elem megőrizte önálló megkülönböztető pozícióját az összetett megjelölésen belül, az e megjelölés által keltett összbenyomás alapján a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól, vagy legalábbis gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozástól származnak, amely esetben meg kell állapítani az összetéveszthetőség fennállását.

Annak vizsgálata, hogy fennáll‑e egy összetett megjelölés egyik elemének önálló megkülönböztető pozíciója, annak megállapítására irányul, hogy az említett elemek közül melyeket érzékeli az érintett vásárlóközönség.

E tekintetben a Bíróság pontosította, hogy egy összetett megjelölés valamely eleme nem őrzi meg ezen önálló megkülönböztető szerepét, ha ez az elem a megjelölés többi elemével vagy elemeivel együttesen vizsgálva olyan egységet alkot, amelynek jelentése eltér az említett elemek külön‑külön fennálló jelentésétől.

(lásd a 32–34. pontot)