Ideiglenes változat
A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2024. május 8.(*)
„Állami támogatások – A német légi közlekedési piac – Németország által egy légitársaság javára nyújtott szerkezetátalakítási támogatás – A Németország által nyújtott hitelek feltételeinek módosítása és az adósságok részleges elengedése – Kifogást nem emelő határozat – Megsemmisítés iránti kereset – Kereshetőségi jog – Elfogadhatóság – Az eljárási jogok védelme – Komoly nehézségek – Az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja – A nehéz helyzetben lévő, nem pénzügyi vállalkozásoknak nyújtott megmentési és szerkezetátalakítási állami támogatásról szóló iránymutatás 67. pontja – Tehermegosztás”
A T‑28/22. sz. ügyben,
a Ryanair DAC (székhelye: Swords [Írország], képviselik: E. Vahida, S. Rating és I.‑G. Metaxas‑Maranghidis ügyvédek)
felperes
az Európai Bizottság (képviselik: I. Barcew, Bottka V. és J. Ringborg, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatják:
a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik: J. Möller, P.‑L. Krüger és J. Buhl, meghatalmazotti minőségben)
és
a Condor Flugdienst GmbH (székhelye: Neu‑Isenburg [Németország], képviselik: A. Rosenfeld, S. Lünenbürger, A. Birnstiel és S. Blazek ügyvédek)
beavatkozó felek,
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: A. Kornezov elnök (előadó), G. De Baere és Kecsmár K. bírák,
hivatalvezető: S. Spyropoulos tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,
tekintettel a 2023. szeptember 22‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet(1)
1 Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetével a felperes, a Ryanair DAC, az SA.63203 (2021/N) – Németország – A Condor számára nyújtott szerkezetátalakítási támogatásról szóló, 2021. július 26‑i C(2021) 5729 final bizottsági határozat (a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kéri.
A jogvita előzményei
[omissis]
10 Végül a megtámadott határozatban a Bizottság az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja, valamint a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás alapján engedélyezett egy, a Condor szerkezetátalakításának és tevékenységei folytatásának támogatására irányuló támogatási intézkedést (a továbbiakban: szóban forgó intézkedés), amely két részből áll. Az első rész egyrészt a 2020. évi Covid19‑hitelek feltételeinek módosításából, másrészt pedig az e hitelekből származó 90 millió euró összegű adósság részleges elengedéséből áll. A második rész egy 20,2 millió euró összegű adósság elengedéséből áll, amely azon kamatoknak felel meg, amelyeket a Condornak a 2020. évi Covid19‑támogatásról szóló módosított határozatot követően vissza kellett fizetnie.
A felek kérelmei
11 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg megtámadott határozatot;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
12 A Bizottság azt kéri, hogy Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
13 A Németországi Szövetségi Köztársaság és a Condor a kereset elutasítását és a felperes költségek viselésére való kötelezését kéri.
A jogkérdésről
[omissis]
Az ügy érdeméről
[omissis]
Az arra alapított hatodik valószínűsítő körülményről, hogy a Bizottság nem támasztotta alá a szóban forgó intézkedés arányosságát
[omissis]
202 Másodszor a felperes azt állítja, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 67. pontját, amennyiben a megtámadott határozatban nem vizsgálta meg, hogy a szóban forgó intézkedés olyan feltételeket írt‑e elő, amelyek az államnak észszerű részesedést biztosítanak a Condor jövőbeli nyereségéből. Kiemeli, hogy a Bizottságnak el kellett volna végeznie ezt a vizsgálatot, mivel a szóban forgó intézkedés az említett pont értelmében javítja a Condor saját tőkével kapcsolatos pénzügyi helyzetét.
203 A Bizottság lényegében azt állítja, hogy a megtámadott határozatban nem volt köteles megvizsgálni, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság észszerű részesedést kap‑e a Condor jövőbeli nyereségéből a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 67. pontja értelmében, mivel álláspontja szerint e követelmény csak akkor alkalmazandó, ha egyrészt a vitatott intézkedés tőkeinjekciónak minősül, másrészt pedig az érintett tagállam részesedéssel rendelkezik a kedvezményezett tőkéjében, ami a jelen ügyben nem áll fenn.
204 A megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 65. pontjából kitűnik, hogy ha az állami támogatást olyan formában nyújtják, amely javítja a kedvezményezett sajáttőke‑helyzetét, pl. az állam vissza nem térítendő támogatást nyújt, tőkeinjekciót biztosít vagy adósságot ír le, az azzal a hatással járhat, hogy megvédi a részvényeseket és az alárendelt hitelezőket annak a döntésüknek a következményeitől, hogy a kedvezményezettbe befektessenek, ez erkölcsi kockázatot teremthet, és alááshatja a piaci fegyelmet. Következésképpen a veszteségek fedezésére támogatás csak olyan feltételek mellett nyújtható, amelyek a meglévő befektetők közötti megfelelő tehermegosztással járnak.
205 A megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 66. pontja szerint a megfelelő tehermegosztás rendes esetben azt jelenti, hogy az eredeti részvényeseknek, és adott esetben az alárendelt hitelezőknek a veszteségeket teljes mértékben viselniük kell. Az alárendelt hitelezőknek hozzá kell járulniuk a veszteségek viseléséhez, vagy hitel‑tőke konverzió, vagy az érintett instrumentumok tőkeösszegének leírása révén. Ezért állami beavatkozásra csak azután kerülhet sor, hogy a veszteségeket teljes mértékben elszámolták és a meglévő részvényeseknek és alárendelt hitelezőknek tulajdonították.
206 A megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 67. pontja szerint a megfelelő tehermegosztás azt is jelenti, hogy a kedvezményezett sajáttőke‑helyzetét javító bármilyen állami támogatást olyan feltételek mellett kell nyújtani, amelyek az államnak észszerű részesedést biztosítanak a kedvezményezett jövőbeli nyereségéből, a vállalkozás veszteségek levonása után fennmaradó saját tőkéhez viszonyított állami tőkeinjekció összege tekintetében.
207 E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság elmulasztotta megvizsgálni, hogy a szóban forgó intézkedés megfelel‑e a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 67. pontjában előírt követelményeknek. A megtámadott határozatban ugyanis semmi nem utal arra, hogy a Bizottság foglalkozott volna azzal a kérdéssel, hogy a szóban forgó intézkedést olyan feltételek mellett nyújtották‑e, amelyek a Németországi Szövetségi Köztársaságnak észszerű részesedést biztosítanak a Condor jövőbeli nyereségéből.
208 Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság – amint állítja –, anélkül hogy kétségei merültek volna fel, megállapíthatta‑e, hogy a szóban forgó intézkedés nem tartozik a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 67. pontjának hatálya alá, vagyis a megtámadott határozatban nem volt köteles megvizsgálni, hogy az említett intézkedés megfelel‑e az említett pontban előírt követelménynek.
209 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak szövegét, hanem azt a kontextust is figyelembe kell venni, amelybe illeszkedik, valamint azon jogi aktus céljait is, amelynek az a részét képezi (lásd: 2023. június 22‑i Pankki S ítélet, C‑579/21, EU:C:2023:501, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
210 E tekintetben először is a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 67. pontjának szó szerinti értelmezését illetően hangsúlyozni kell, hogy az említett pont szövege szerint az olyan feltételek előírásának követelménye, amelyek az államnak észszerű részesedést biztosítanak a kedvezményezett jövőbeli nyereségéből, „a kedvezményezett sajáttőke‑helyzetét javító bármilyen állami támogatás[ra]” vonatkozik.
211 A megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 65. pontja három példát hoz fel az olyan állami támogatásokra, amelyeket „olyan formában nyújt[anak], amely javítja a kedvezményezett sajáttőke‑helyzetét”, nevezetesen: a vissza nem térítendő támogatás, a tőkeinjekció és az adósságelengedés.
212 A jelen ügyben a szóban forgó intézkedés többek között az adósságok részleges elengedésének formáját ölti, így azt a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 67. pontja értelmében „a kedvezményezett sajáttőke‑helyzetét javító […] állami támogatás[nak]” kell minősíteni.
213 Így a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 67. pontja bevezető részének ezen iránymutatás 65. pontjával összefüggésben értelmezett szövege azt sugallja, hogy a szóban forgó intézkedés a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 67. pontjának hatálya alá tartozik.
214 Ebből következik, hogy a Bizottság által javasolt értelmezés, amely szerint a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 67. pontja csak a tőkeinjekcióra alkalmazandó, és kizárólag akkor, ha az érintett állam részesedéssel rendelkezik a kedvezményezett tőkéjében, ellentétes az említett pont bevezető részének a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 65. pontjával összefüggésben értelmezett szövegével, amelyből kitűnik, hogy a 67. pontban előírt követelmény mind a tőkeinjekcióra, mind pedig az adósságelengedésre alkalmazandó, ennélfogva mind abban az esetben, ha az állam részesedéssel rendelkezik a kedvezményezett tőkéjében, mind pedig abban az esetben, ha annak hitelezője.
215 Mindemellett, amint arra a Bizottság rámutat, az is igaz, hogy a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 67. pontjának végén szereplő, „a vállalkozás veszteségek levonása után fennmaradó saját tőkéhez viszonyított állami tőkeinjekció összege tekintetében” fordulat csak a tőkeinjekció esetére utal.
216 Ily módon úgy tűnik, hogy a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 67. pontjának szövege bizonyos mértékben inkoherens, mivel egyrészt annak bevezető része jelzi, hogy azt „a kedvezményezett sajáttőke‑helyzetét javító bármilyen állami támogatás[ra]” alkalmazni kell, vagyis a vissza nem térítendő támogatásra, a tőkeinjekcióra és az adósságelengedésre, míg másrészt annak utolsó része az „állami tőkeinjekció[ra]” hivatkozik.
217 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy ez az utolsó tagmondat közvetlenül követi azt a követelményt, hogy az államnak „észszerű részesedést” kell biztosítani a kedvezményezett jövőbeli nyereségéből. Így az annak jelzéseként értelmezhető, hogy mennyiségi szempontból mi minősül „észszerű részesedésnek”, amit azon arány alapján kell meghatározni, amelyet az állam által fizetett összegnek a kedvezményezett saját tőkéjének a veszteségek levonása után fennmaradó összegéhez viszonyított aránya képvisel. Ez az értelmezés így lehetővé teszi a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 67. pontja bevezető és záró részének összeegyeztetését.
218 Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 67. pontjának szövegében található, a fenti 215. pontban említett inkoherenciának, amely egyébként az említett iránymutatást kibocsátó Bizottságnak tudható be, kétségeket kellett volna ébresztenie a Bizottságban azzal kapcsolatban, hogy a szóban forgó intézkedés a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 67. pontjának hatálya alá tartozik‑e, és arra kellett volna késztetnie a Bizottságot, hogy alaposabban vizsgálja meg e rendelkezést a hátterét képező összefüggések és az általa követett célok fényében, amit elmulasztott megtenni.
219 Amennyiben ugyanis valamely uniós jogi rendelkezés szövege értelmezési nehézségeket vet fel, azt azon jogi aktus céljainak fényében kell megvizsgálni, amelynek az részét képezi, és amennyiben annak többféle értelmezése is lehetséges, azon értelmezést kell előnyben részesíteni, amely alkalmas e rendelkezés hatékony érvényesülésének biztosítására (lásd ebben az értelemben: 2000. február 24‑i Bizottság kontra Franciaország ítélet, C‑434/97, EU:C:2000:98, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2001. október 4‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, C‑403/99, EU:C:2001:507, 28. pont).
220 Így másodszor, a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 67. pontjának rendszertani értelmezését illetően meg kell állapítani, hogy e pont ezen iránymutatás „Tehermegosztás” című 3.5.2.2. szakaszának részét képezi. E szakaszt a 65. pont vezeti be, amely – amint arra a fenti 204. pont emlékeztet – különbségtétel nélkül az állami támogatás olyan formájaként említi a vissza nem térítendő támogatást, a tőkeinjekciót és az adósságelengedést, amely javítja a kedvezményezett sajáttőke‑helyzetét.
221 Hasonlóképpen, a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 66. pontjának szövegében, amely az említett iránymutatás ugyanezen szakaszának részét képezi, és amelynek értelmében lényegében állami beavatkozásra csak azután kerülhet sor, hogy a veszteségeket teljes mértékben elszámolták és a meglévő részvényeseknek és alárendelt hitelezőknek tulajdonították, semmi nem utal arra, hogy e szabály – más formák kizárásával – csak az állami támogatások bizonyos formáira lenne alkalmazható. Éppen ellenkezőleg, az állami beavatkozásra való általános hivatkozás („állami beavatkozásra csak azután kerülhet sor”) és az ellenkező értelmű bármely más pontosítás hiánya arra utal, hogy a 66. pontot e beavatkozás bármely formájától függetlenül alkalmazni kell.
222 Így a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 67. pontjának bevezető része, amennyiben az „a kedvezményezett sajáttőke‑helyzetét javító bármilyen állami támogatás[ra]” vonatkozik, összhangban van az említett iránymutatás 65. és 66. pontjának hatályával.
223 Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 67. pontjában előírt követelmény hozzáadódik az említett iránymutatás 65. és 66. pontjában előírt követelményekhez, amint azt a következő pontosítás is bizonyítja: „[a] megfelelő tehermegosztás azt is jelenti”. Ugyanilyen fontos megjegyezni, hogy a tagállamok és a Bizottság nem rendelkeznek mérlegelési mozgástérrel a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 67. pontjában előírt követelmény teljesítésére vonatkozó kötelezettségüket illetően, mivel az említett pont előírja, hogy a kedvezményezett sajáttőke‑helyzetét javító „bármilyen” állami támogatást olyan feltételek mellett „kell” nyújtani, amelyek az államnak észszerű részesedést biztosítanak a kedvezményezett jövőbeli nyereségéből. Ezt az értelmezést a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 68. pontja is megerősíti, amely kivételeket ír elő az iránymutatás 66. pontjában előírt követelmények teljes mértékű végrehajtása alól, de a 67. pontban szereplő követelmény alól nem. Így az a tény, hogy adott esetben a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 65. és 66. pontjában előírt követelmények teljesülnek, nem mentesíti a tagállamokat és a Bizottságot az alól, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy az említett iránymutatás 67. pontjában előírt követelmény is teljesül.
224 Ebből következik, hogy a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 66. és 67. pontja két önálló követelményt ír elő, amelyek tartalma és időbeli hatálya eltérő. Egyrészt a 66. pontban szereplő követelmény a kedvezményezett veszteségeinek a meglévő részvényesek és alárendelt hitelezők általi átvállalására vonatkozik, amelyet az állami beavatkozás előtt végre kell hajtani. Másrészt a 67. pont egy jövőbeli helyzetre vonatkozik, nevezetesen a kedvezményezett jövőbeli nyereségére, és előírja, hogy ilyen szemszögből az államnak észszerű részesedést kell kapnia ebből a nyereségből.
225 Márpedig semmi nem utal arra, hogy a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 65., 66. és 67. pontja alkalmazási körének eltérőnek kellene lennie attól függően, hogy milyen formát ölt az állami támogatás, feltéve hogy az javítja a kedvezményezett sajáttőke‑helyzetét. Különösen a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 66. és 67. pontjában előírt követelmények rendszere és együttes jellege azt sugallja, hogy azok az említett iránymutatás 65. pontjához hasonlóan minden olyan állami támogatásra alkalmazandók, amelynek célja az ilyen javítás. Ugyanis az állami beavatkozás előtti veszteségviselési kötelezettség, valamint az a követelmény, hogy az államnak észszerű részesdést biztosítsanak a kedvezményezett jövőbeli nyereségéből, egymást erősítik és kiegészítik, mivel a kedvezményezett veszteségeinek kezelése és az állami támogatás elengedhetetlen feltétel annak biztosításához, hogy a későbbiekben helyreálljon a kedvezményezett életképessége, és ezáltal a jövedelmezősége. Úgy tűnik tehát, hogy semmilyen jogszerű indok nem igazolhatja bizonyos támogatási formák kizárását a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 67. pontjában előírt kötelezettség hatálya alól.
226 Harmadszor, ami a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 67. pontjának teleologikus értelmezését illeti, többek között az iránymutatás 9., 11., 65., 87. és 90. pontjából kitűnik, hogy a megfelelő tehermegosztásra vonatkozó rendelkezések célja többek között az erkölcsi kockázat megelőzése. Így, amint az a fenti 204. pontban megállapításra került, ezen iránymutatás 65. pontja szerint, ha az állami támogatást olyan formában nyújtják, amely javítja a kedvezményezett sajáttőke‑helyzetét, pl. az állam vissza nem térítendő támogatást nyújt, tőkeinjekciót biztosít vagy adósságot ír le, az azzal a hatással járhat, hogy megvédi a részvényeseket és az alárendelt hitelezőket annak a döntésüknek a következményeitől, hogy a kedvezményezettbe befektessenek. Ez erkölcsi kockázatot teremthet, és alááshatja a piaci fegyelmet.
227 Márpedig a Bizottság nem terjeszt elő egyetlen olyan bizonyítékot sem, amely alkalmas lenne annak bizonyítására, hogy az erkölcsi kockázat veszélye csak akkor állna fenn, ha a tagállam tőkét juttat a kedvezményezettnek, de akkor nem, ha elengedi annak adósságait, vagy ha az említett kedvezményezettnek vissza nem térítendő támogatást nyújt. Valójában a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás egyetlen szövegrésze sem teszi lehetővé ilyen következtetés levonását. Ellenkezőleg, a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 65. pontja szerint ilyen kockázat áll fenn minden olyan állami támogatás esetében, amelyet olyan formában nyújtjanak, amely javítja a kedvezményezett sajáttőke‑helyzetét, mint a vissza nem térítendő támogatás, a tőkeinjekció és az adósságelengedés.
228 Ráadásul emlékeztetni kell arra, hogy – amint az többek között a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 9. pontjából kitűnik – az erkölcsi kockázat veszélye abban áll, hogy a várható megmentésre és szerkezetátalakításra számító, nehéz helyzetbe került vállalkozások szélsőségesen kockázatos és fenntarthatatlan üzleti stratégiákat követhetnek. Márpedig mind a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 66. pontjában foglalt követelmény, amely a kedvezményezett veszteségeinek a meglévő részvényesek és alárendelt hitelezők általi viselésére vonatkozik, mind pedig az említett iránymutatás 67. pontjában foglalt követelmény, amely a kedvezményezett jövőbeli nyereségéből az államnak biztosítandó részesedésre vonatkozik, hozzájárul ahhoz, hogy csökkenjenek azok az ösztönzők, amelyek a vállalkozásokat szélsőséges kockázatok vállalására késztethetik a több nyereség elérése érdekében.
229 Ebből következik, hogy a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 67. pontja mögött meghúzódó célkitűzést nem lehetne elérni teljes mértékben, ha a támogatási intézkedések bizonyos típusait, mint például az adósságelengedést, ki kellene zárni a hatálya alól annak ellenére, hogy javítják a kedvezményezett sajáttőke‑helyzetét, és ugyanazt az erkölcsi kockázatot idézik elő, mint amely a tőkeinjekcióból ered.
230 Ezenkívül meg kell állapítani, hogy mind a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás, mind pedig az állami támogatások uniós szabályozásának korszerűsítéséről szóló, 2012. május 8‑i COM(2012) 209 final bizottsági közlemény, amelyre az említett iránymutatás utal, hangsúlyozza a közkiadások hatékonysága és eredményessége elvének fontosságát. Ezenfelül az említett közlemény hangsúlyozza az állami források észszerű felhasználásának, az adófizetők pénzének megfelelőbb felhasználásának és a költségvetési konszolidációnak a fontosságát, valamint azt, hogy el kell kerülni az állami források elfecsérlését. Az, hogy az államnak a kedvezményezett jövőbeli nyereségéből észszerű részesedést biztosítanak, amikor szerkezetátalakítási támogatást nyújt valamely vissza nem térítendő támogatás, tőkeinjekció vagy adósságelengedés útján, összhangban van e célkitűzésekkel.
231 Egyébiránt, ellentétben azzal, amit a Bizottság a tárgyaláson előadott, helytelen azt állítani, hogy az állam csak akkor szerezhet „ésszerű részesedést […] a kedvezményezett jövőbeli nyereségéből”, amint azt a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 67. pontja előírja, ha abban részesedéssel rendelkezik. Ugyanis, amint arra a felperes helyesen rámutat, még ha az állam nem is rendelkezik részesedéssel a kedvezményezett tőkéjében, és így annak csak hitelezője, akkor is részesülhetne a kedvezményezett jövőbeli nyereségéből vagy jövőbeli bevételeiből, amelyek – legalábbis részben – a támogatásnak köszönhetően keletkeznek, amennyiben például az adósságok részleges elengedése esetén, mint a jelen ügyben is, a követelésének el nem engedett része tekintetében előírnak egy változó kamatlábat, amely a kedvezményezett nyeresége vagy bevételei növekedésével fokozatosan növekszik. Egy másik mechanizmus, amelynek révén a kedvezményezettel szemben fennálló követelései egy részét elengedő állam részesülhetne a kedvezményezett jövőbeli nyereségében vagy jövőbeli bevételeiben, például abban áll, hogy a kedvezményezett ígéretet tesz arra, hogy az elengedett adósságait teljes egészében vagy részben visszafizeti, ha újra kedvezőbb vagyoni helyzetbe kerül.
232 Végül el kell utasítani a Condor azon érvét, amely szerint a 2020. évi Covid19‑hitelekből eredő adósságai fennmaradó részének jövőbeli visszafizetése úgy tekinthető, mint amely biztosítja az állam számára az „ésszerű részesedést [a Condor] jövőbeli nyereségéből” a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 67. pontja értelmében. Egyrészt elegendő megjegyezni, hogy a megtámadott határozatban semmi nem utal arra, hogy a Bizottság úgy vélte, hogy az adósságok el nem engedett részének visszafizetése önmagában garantálja az állam számára az „ésszerű részesedést [a Condor] jövőbeli nyereségéből” a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 67. pontja értelmében. Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a megtámadott határozat indokolása az eljárás során nem egészíthető ki (lásd ebben az értelemben: 2021. december 15‑i Oltchim kontra Bizottság ítélet, T‑565/19, EU:T:2021:904, 275. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Másrészt és mindenesetre a Condor érvének nem lehet helyt adni, különben felmerülne annak veszélye, hogy a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 67. pontjában előírt követelmény érvényesülését gátolják. Az adósságok részleges elengedése ugyanis jellegénél fogva magában foglalja az adósságok el nem engedett részének visszafizetését. Ez az érv tehát egyet jelent azzal, hogy de facto kizárják az adósságok részleges elengedését a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 67. pontjának hatálya alól, ami azonban ellentétes lenne e pont szó szerinti, rendszertani és teleologikus értelmezésével.
233 Ebből következik, hogy a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 67. pontjának szó szerinti, rendszertani és teleologikus értelmezésére tekintettel a Bizottság nem állapíthatta meg – anélkül, hogy kétségei merültek volna fel –, hogy a szóban forgó intézkedés nem tartozik az említett pont hatálya alá, és elmulasztotta megvizsgálni, hogy az említett intézkedés megfelel‑e az e pontban előírt követelményeknek.
234 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a felperes a jogilag megkövetelt módon bizonyította, hogy a Bizottságban kétségeknek kellett volna felmerülniük azon kérdést illetően, hogy a szóban forgó intézkedés megfelel‑e a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatás 67. pontjában előírt követelménynek.
[omissis]
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az SA.63203 (2021/N) – Németország – A Condor számára nyújtott szerkezetátalakítási támogatásról szóló, 2021. július 26‑i C(2021) 5729 final bizottsági határozatot megsemmisíti.
2) Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit, valamint a Ryanair DAC részéről felmerült költségeket.
3) A Németországi Szövetségi Köztársaság és a Condor Flugdienst GmbH maga viseli saját költségeit.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2024. május 8‑i nyilvános ülésen.
Aláírások