A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2010. március 24.(*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A HUNAGRO közösségi ábrás védjegy bejelentése – Az UNIAGRO korábbi közösségi ábrás védjegy – A lajstromozás részbeni megtagadása – Viszonylagos kizáró ok – Összetéveszthetőség – A 40/94/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja, és 12. cikkének a) és b) pontja (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja, és 12. cikkének a) és b) pontja)”
A T‑423/08. sz. ügyben,
az Inter‑Nett 2000 Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (Inter‑Nett 2000 Kft.) (székhelye: Mόr [Magyarország], képviseli: Petruska E. ügyvéd)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselik kezdetben: Sipos P., később: Sipos P. és O. Montalto, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban:
az Unión de Agricultores SA (székhelye: El Ejido [Spanyolország]),
az OHIM második fellebbezési tanácsának az Unión de Agricultores, SA és az Inter‑Nett 2000 Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. közötti felszólalási eljárás vonatkozásában 2008. július 22‑én hozott határozata (R 71/2008‑2. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),
tagjai: Czúcz O., I. Labucka (előadó) és K. O’Higgins bírák,
hivatalvezető: K. Andová tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2008. szeptember 27‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2008. december 19‑én benyújtott válaszbeadványra,
a 2009. október 28‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2005. június 1‑jén a felperes Inter‑Nett 2000 Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (a továbbiakban: Inter‑Nett 2000 Kft.) a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján közösségi védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy az alábbi ábrás megjelölés volt:
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 29., 31. és 35. osztályba tartozó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban tették, amelyek ezen osztályok tekintetében az alábbi leírásnak felelnek meg:
– 29. osztály: „Hús, hal, baromfi és vadhús; húskivonatok; tartósított, szárított és főzött gyümölcsök és zöldségek; zselék, lekvárok (dzsemek), kompótok; tojások; tej és tejtermékek; étkezési olajok és zsírok”;
– 31. osztály: „Mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti termékek és magok, amelyek nem tartoznak más osztályokba; élő állatok; friss gyümölcsök és zöldségek; vetőmagok, élő növények és virágok; tápanyagok állatok számára; maláta”;
– 35. osztály: „Reklámozás; kereskedelmi ügyletek; kereskedelmi adminisztráció; irodai munkák”.
4 A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2006. május 22‑i, 21/2006. számában hirdették meg.
5 2006. június 16‑án az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban részt vevő másik fél, az Unión de Agricultores, S.A. a 40/94 rendelet 42. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 41. cikke) alapján felszólalt a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben a fenti 3. pontban említett 29. és 31. osztályba tartozó áruk tekintetében.
6 A felszólalás a 3201258. sz. alatt közösségi védjegyként 2004. szeptember 23‑án a 31. osztályba tartozó „gyümölcsök és konyhakerti zöldségek” tekintetében lajstromozott, alábbi korábbi ábrás védjegyen alapult:
.
7 A felszólalás alapjául hivatkozott okok a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak voltak (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja).
8 2006. november 23‑án a felperes arról tájékoztatta az OHIM‑ot, hogy a 31. osztályba tartozó áruk tekintetében visszavonta a közösségi védjegybejelentést. Mivel az Unión de Agricultores nem nyújtott be észrevételeket, a lajstromozási eljárás a többi, 29. osztályba tartozó áru tekintetében folytatódott.
9 2007. október 30‑án a felszólalási osztály részben helyt adott a felszólalásnak a vitatott áruk egy része vonatkozásában, ami a 29. osztályba tartozó „tartósított, szárított és főzött gyümölcsök és zöldségek; zselék, lekvárok (dzsemek), kompótok” árukat illeti, és a többi, ezen osztályba tartozó áru ellen irányuló felszólalást elutasította.
10 2007. december 21‑én a felperes a felszólalási osztály határozatával szemben fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz a 40/94 rendelet 57–62. cikke alapján (jelenleg a 207/2009 rendelet 58–64. cikke).
11 2008. július 22‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM második fellebbezési tanácsa elutasította a felperes által benyújtott fellebbezést. A felszólalási osztályhoz hasonlóan különösen arra az álláspontra helyezkedett, hogy tekintettel az áruk közötti nagyfokú hasonlóságra, valamint a megjelölések hangzásbeli hasonlóságára, a védjegyek között különösen Spanyolországban, Olaszországban, Franciaországban és Portugáliában fennáll az összetévesztés veszélye.
A felek kérelmei
12 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.
13 Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
14 Keresetének alátámasztására a felperes két, a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának, illetve ugyanezen rendelet 12. cikke a) és b) pontjának megsértésére alapított jogalapra hivatkozik (jelenleg a 207/2009 rendelet 12. cikkének a) és b) pontja).
A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított első jogalapról
15 A felperes álláspontja szerint a fellebbezési tanács a megtámadott határozatot a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának téves értelmezésére alapította.
16 A OHIM vitatja a felperes érveit.
17 A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt. Az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.
18 Meg kell állapítani, hogy az érintett vásárlóközönség az átlagos európai fogyasztókból áll, mivel a jelen eljárás tárgyát képező áruk közhasználati cikkek.
19 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint összetéveszthetőséget okozhat az, ha a közönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. Ugyanezen ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni az alapján, hogy az érintett vásárlóközönség milyen képet alkot a megjelölésről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról, és figyelembe kell venni valamennyi, a jelen ügyre jellemző tényezőt, különösen a megjelölések és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőséget (lásd a Törvényszék T‑162/01. sz., Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills [GIORGIO BEVERLY HILLS] ügyben 2003. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑2821. o.] 30–33. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
20 A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásában az összetéveszthetőség előfeltétele, hogy az ütköző védjegyek azonosak vagy hasonlóak legyenek, és hogy a védjegybejelentésben szereplő áruk vagy szolgáltatások azonosak vagy hasonlóak legyenek. E feltételeknek együttesen kell teljesülniük (lásd a Törvényszék T‑316/07. sz., Commercy kontra OHIM – easyGroup IP Licensing [easyHotel] ügyben 2009. január 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑43. o.] 42. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
Az áruk összehasonlításáról
21 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az áruk hasonlóságának értékelésénél figyelembe kell venni az azok kapcsolatát jellemző összes releváns tényezőt. E tényezők magukban foglalják különösen az áruk természetét, rendeltetését, használatát, valamint versengő vagy egymást kiegészítő voltukat. Olyan egyéb tényezőket is figyelembe lehet venni, mint például az érintett termékek forgalmazási csatornái (lásd a Törvényszék T‑443/05. sz., El Corte Inglés kontra OHIM ‑ Bolaños Sabri [PiraÑAM diseño original Juan Bolaños] ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑2579. o.] 37. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
22 Az érintett áruk hasonlóságának vizsgálata során össze kell hasonlítani egyfelől a bejelentett védjeggyel érintett, 29. osztályba tartozó „tartósított, szárított és főzött gyümölcsök és zöldségek; zselék, lekvárok (dzsemek), kompótok” leírásnak megfelelő árukat, másfelől a korábbi védjeggyel jelölt „gyümölcsök[et] és konyhakerti zöldségek[et]”.
23 A felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a bejelentett védjeggyel érintett áruk az élelmiszerek egy olyan sajátos csoportját képezik, amelyek a korábbi védjeggyel jelölt friss gyümölcsöktől és konyhakerti zöldségektől tulajdonságaikban, előállítási és forgalmazási módjukban is különböznek. A felperes arra hivatkozik továbbá, hogy nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az áruk a Nizzai Megállapodás különböző osztályaiba tartoznak. Ezért álláspontja szerint a fellebbezési tanács azon érvelése, amely alapján megállapította az áruk hasonlóságát, téves és megalapozatlan.
24 Az OHIM vitatja a felperes érveit.
25 A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 22. pontjában a felszólalási osztályhoz hasonlóan megállapította, hogy az érintett áruk között nagyfokú hasonlóság áll fenn.
26 A Törvényszék egyetért a fellebbezési tanács elemzésével, miszerint az érintett áruk azonos jellegűek, azonos eredetűek, és forgalmazási módjuk is hasonló.
27 Emlékeztetni kell arra, hogy a módosított, a 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendelet 2. szabályának (4) bekezdése értelmében az áruk osztályozása kizárólag ügyviteli célokat szolgál. Következésképpen az egyes áruk nem tekinthetők különbözőnek pusztán azon az alapon, hogy a Nizzai Megállapodás eltérő osztályaiba tartoznak.
28 A felperes azon érve, miszerint a fogyasztók könnyen el tudják határolni a friss gyümölcsöket a konzervált termékektől, nem releváns, hiszen a kérdés az, hogy a fogyasztók azt gondolhatják‑e, hogy az érintett árukat ugyanazon vállalkozás gyártotta, vagy hogy ezen áruk gyártását ugyanaz a vállalkozás ellenőrzi, amely így a minőséget is garantálja. Meg kell állapítani, hogy az érintett áruk eredete azonos: friss gyümölcsökből állítják azokat elő, amelyeket ezután konzerválnak.
29 Egyébiránt az érintett áruk helyettesíthetőnek tekinthetők, mivel jóllehet ma már szezonon kívül is megvásárolhatók a gyümölcsök és zöldségek, a friss árukat mégis gyakran helyettesítik konzervekkel, többek között főzött ételek elkészítéséhez.
30 Hangsúlyozni kell az Európai Unió agrár‑élelmiszeriparának ágazatában végbemenő vertikális integráció jelenségének fontosságát is. Így az érintett vásárlóközönség hozzászokott ahhoz, hogy egyes mezőgazdasági termelők az általuk termelt gyümölcsökből és zöldségekből konzerveket is előállítanak.
31 Ennélfogva a fellebbezési tanács helyesen állapította meg, hogy az érintett áruk között nagyfokú hasonlóság áll fenn.
A megjelölések összehasonlításáról
32 Általánosságban meg kell jegyezni, hogy két védjegy akkor hasonló, ha az érintett vásárlóközönség nézőpontjából legalább egy vagy több releváns szempontot illetően részben azonosak. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy e releváns szempontok a vizuális, a hangzásbeli és a fogalmi szempontok (a Törvényszék T−6/01. sz., Matratzen Concord kontra OHIM – Hukla Germany [MATRATZEN] ügyben 2002. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑4335. o.] 30. pontja).
33 Az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlósága tekintetében az összetéveszthetőség átfogó értékelését az e megjelölések által keltett összbenyomásra kell alapítani, figyelembe véve különösen megkülönböztető és domináns elemeiket. A védjegyeknek a szóban forgó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban az átlagfogyasztó által történő észlelése döntő szerepet játszik az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél. E tekintetben az átlagfogyasztó rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja egyenként a részleteit (lásd a Bíróság C‑334/05. P. sz., OHIM kontra Shaker ügyben 2007. június 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑4529. o.] 35. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
34 A két védjegy közötti hasonlóság értékelése nem vezethet oda, hogy az összetett védjegynek csupán az egyik alkotóeleme kerüljön figyelembevételre, illetve összehasonlításra a másik védjeggyel. Ellenkezőleg: az összehasonlítást a kérdéses védjegyeket megvizsgálva kell elvégezni, mindegyiket egészében tekintve, ez azonban nem jelenti azt, hogy az összetett védjegy által az érintett vásárlóközönségben keltett összbenyomás szempontjából bizonyos körülmények esetén ne lehetne domináns a védjegy egy vagy több alkotóeleme (lásd a fent hivatkozott OHIM kontra Shaker ügyben hozott ítélet 41. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). A hasonlóság értékelése csak akkor végezhető el kizárólag a domináns elemet alapul véve, ha a védjegy összes többi eleme elhanyagolható (a Bíróság fent hivatkozott OHIM kontra Shaker ügyben hozott ítéletének 42. pontja és a C‑193/06. P. sz., Nestlé kontra OHIM ügyben 2007. szeptember 20‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 42. pontja). Ez az eset áll fenn különösen akkor, ha ez az alkotóelem már önmagában alkalmas arra, hogy meghatározza az érintett vásárlóközönségben a védjegyről kialakult képet, és ezáltal a többi elemnek elhanyagolható szerep jut a védjegy által keltett összbenyomásban (a fent hivatkozott Nestlé kontra OHIM ügyben hozott ítélet 43. pontja).
35 A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 27. pontjában megállapította, hogy a szóban forgó védjegyek egészükben tekintve hasonlóak egymáshoz, amely hasonlóság különösen nyilvánvaló Spanyolországban, Olaszországban, Franciaországban és Portugáliában.
36 A vizuális összehasonlítást illetően a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 24. pontjában megállapította, hogy a megjelölések ábrás elemei közötti különbségek ellenére a szóelemek dominánsak.
37 A HUNAGRO megjelölés egy jellegzetes, zöld színű ellipszis keret által határolt ábra, amelynek központjában egy stilizált „a” betű látható, a magyar nemzeti színekkel ékesítve, a „hun” és a „gro” feliratok pedig az „a” betű két oldalán a felső, illetve az alsó sarokban találhatók. A korábbi védjegy megjelölése egy többszínű, geometriai mintákból álló négyzetből és az azt követő „uniagro” szóból áll.
38 Magyarország nemzeti színeinek használata a bejelentett védjegyben nehezen észlelhető. A bejelentett védjegy ábrás elemeinek megkülönböztető jellege igen gyenge, ellentétben a felperes állításaival. Ennélfogva a védjegy szóelemei minősülnek dominásnak.
39 Meg kell állapítani, hogy a két védjegy szóelemei hét betűből állnak, amelyből hat azonos, és mindkét ütköző védjegy tartalmazza az „agro” szóelemet. Emellett az „a” betűt, jóllehet egy stilizált betűsorban helyezkedik el, a fogyasztó a bejelentett védjegyben a „hunagro” szó részeként fogja észlelni.
40 Mivel a szóelemek hasonlóak, a fellebbezési tanács helyesen állapította meg az ütköző megjelölések vizuális hasonlóságát.
41 A hangzásbeli összehasonlítást illetően a fellebbezési tanács helyben hagyta a felszólalási osztály elemzését. Úgy ítélte meg, hogy egyes tagállamokban, mint Spanyolország, Olaszország, Franciaország vagy Portugália, a bejelentett védjegy kezdő „h” betűjét nem ejtik, ami a megjelöléseket hangzásukat tekintve nagyon hasonlóvá teszi, hiszen így az egyetlen különbség az „i” betű. Így a két megjelölést a következőképpen fogják ejteni: „u‑nag‑ro”, illetve „u‑ni‑ag‑ro”.
42 A felperes álláspontja szerint a „h” betű és a „hun” rövidítés kizárólag Magyarországot vagy a magyar népet jelölik. Így még azokban az országokban is, ahol a „h” betűt nem ejtik, a fogyasztók következtetni tudnak az áruk származására. Mindazonáltal, amint az OHIM megjegyzi, az ilyen érv a hangzásbeli hasonlóság vizsgálata szempontjából irreleváns.
43 Ezért a fellebbezési tanács elemzését helyben kell hagyni.
44 Végül a fogalmi összehasonlítást illetően a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 24. pontjában megállapította, hogy az „uni” előtag az „univerzális” vagy az „unió” szavakra való utalásként érthető az érintett árukkal összefüggésben. A „hun” előtag számos európai fogyasztó számára Magyarországra történő hivatkozást jelent. Jóllehet ilyenként egyik szóelem sem létezik egyik érintett nyelvben sem, azoknak a mindkét ütköző megjelölésben egyformán jelen lévő „agro” utótaggal való kombinációja közvetlenül utal az érinttet áruk mezőgazdasági eredetére.
45 A felperes álláspontja szerint a „hun” előtag egyértelműen az áruk magyarországi származására utal, mivel az az európai nyelvek legnagyobb részében, valamint a nemzetközi sportversenyeken is Magyarországot jelöli. Hozzáteszi, hogy a magyar agrártermékek minőségük és zamatuk folytán világhíresek. Végül azt is hozzáteszi, hogy a „hun” előtag a felperes társaság ügyvezetőjének a családnevében (Hunorfi) is szerepel.
46 Hangsúlyozni kell, hogy a két ütköző védjegy valójában a mezőgazdaságra utal, mivel az azokkal jelölt áruk agrártemékek. Ezért vitathatatlan, hogy ez az utalás jelenti a két védjegy lényegét. A bejelentett védjegyben szereplő „hun” előtag, amint azt a felperes előadja, Magyarországra és az agrártermékek magyarországi származására történő utalásként is érthető, amit az OHIM sem vitat. Ezzel szemben valószínűtlen, hogy a fogyasztók felismerjék a társaság ügyvezetőjének, Hunorfi úrnak a családnevét a HUNAGRO védjegyben, amint azt a felperes állítja.
47 A korábbi védjegyben szereplő „uni” előtagot illetően, az nem egy egyértelmű hivatkozást jelent, amint a fellebbezési tanács azt megállapította, hanem az „univerzális” vagy az „unió” szavakra is célozhat.
48 Ennélfogva a fogalmi összehasonlítást illetően megállapítható, hogy mindkét védjegy a mezőgazdaságra utal, a bejelentett védjegy pedig közelebbről a magyar mezőgazdaságra. A fellebbezési tanács ezért jogosan állapította meg, hogy e téren bizonyos hasonlóság figyelhető meg a két védjegy között.
Az összetéveszthetőségről
49 Az összetéveszthetőség átfogó értékelése bizonyos kölcsönös függőséget tételez fel a figyelembe vett tényezők, különösen a védjegyek és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága között. Így a megjelölt áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva (a Bíróság C‑39/97. sz. Canon‑ügyben 1998. szeptember 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑5507. o.] 17. pontja és a Törvényszék T‑81/03., T‑82/03. és T‑103/03. sz., Mast‑Jägermeister kontra OHIM – Licorera Zacapaneca (VENADO kerettel és társai) egyesített ügyekben 2006. december 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑5409. o.] 74. pontja).
50 A megtámadott határozat 33. pontjában a fellebbezési tanács megállapította, hogy „a védjegyek között fennáll az összetévesztés veszélye különösen Spanyolországban, Olaszországban, Franciaországban és Portugáliában, amely magában foglalja a gondolati képzettársítás (asszociáció) veszélyét is.” Az átlagos fogyasztókból álló érintett vásárlóközönség azt gondolhatja, hogy a két védjegy által jelölt áruk ugyanazon vállalkozás termékei, vagy hogy létezik valamilyen gazdasági kapcsolat egyfelől a termelők, másfelől az élelmiszer‑feldolgozó cégek között.
51 A felperes álláspontja szerint a bejelentett védjegy szóelemének részét képező, Magyarországra utaló „hun” előtag miatt nem áll fenn annak veszélye, hogy az átlagfogyasztó azt gondolja, hogy az árukat ugyanazon vállalkozások gyártják.
52 A fellebbezési tanács jogosan vélte úgy, hogy az ütköző megjelölések között fennáll az összetévesztés veszélye, tekintettel különösen azok nagyfokú hangzásbeli hasonlóságára Spanyolországban, Olaszországban, Franciaországban és Portugáliában. Teljes mértékben elképzelhető, hogy – amint azt OHIM is feltételezi – ezen országokban a fogyasztók szóbeli ajánlás vagy rádiós hirdetés esetén összetévesszék e két védjegyet, amikor valamely árusítóhelyen szemben találják magukat az egyikkel.
53 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy valamely közösségi védjegy lajstromozásának elutasításához elegendő, hogy a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti viszonylagos kizáró ok csak az Európai Unió egy részében álljon fenn (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott VENADO kerettel és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 76. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
54 Ennélfogva a fellebbezési tanács jogosan állapította meg, hogy fennáll a két védjegy összetévesztésének veszélye.
55 A felperes azon állítását, miszerint a korábbi védjegy jogosultja valójában az ANGORA és a CAI megjelöléseket használja a gyakorlatban a korábbi védjegy helyett az azzal jelölt áruk vonatkozásában, amint arra a fellebbezési tanács is hivatkozik, el kell utasítani, mivel a jelen eljárás keretében a bejelentett HUNAGRO védjegyet a korábbi UNIAGRO védjeggyel kell összehasonlítani, nem pedig más védjegyekkel. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni azt is, hogy amint arra a fellebbezési tanács szintén hivatkozott, a korábbi védjegy jogosultját nem lehet a 40/94 rendelet 43. cikkének (2) bekezdése (jelenleg a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) bekezdése) alapján annak igazolására kötelezni, hogy használja a közösségi védjegyet, mivel a korábbi védjegy lajstromozása és a bejelentett védjegy lajstromozása iránti kérelem előterjesztése között nem telt el a rendelet által előírt öt év.
56 A felperes azon érve, miszerint a bejelentett védjegy lajstromozásának megtagadása miatt a magyar vállalkozások súlyos versenyhátrányba kerülhetnek, nem tartozik az összetéveszthetőség vizsgálatának körébe, ezért azt szintén el kell utasítani.
57 Következésképpen az első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
A 40/94 rendelet 12. cikke a) és b) pontjának megsértésére alapított második jogalapról
58 A felperes arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 40/94 rendelet 12. cikkének a) és b) pontját, mivel a megtámadott határozat megfosztotta a felperest azon jogától, hogy a vállalkozás tulajdonosai egyikének nevét használja, valamint hogy az áru földrajzi eredetének megjelölését használja.
59 A 40/94 rendelet 12. cikkének a) és b) pontja értelmében „a közösségi védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében használja: a) saját nevét vagy címét; b) az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére, előállítási, illetve teljesítési idejére vagy egyéb jellemzőjére vonatkozó jelzést”.
60 Az állandó ítélkezési gyakorlatból is következik továbbá, hogy a 40/94 rendelet 12. cikke a gazdasági tevékenység körében a közösségi védjegyek által azok jogosultjainak biztosított jogok korlátaira vonatkozik. Így egy feltételezett bitorló védekezési jogalapként hivatkozhat e rendelkezésre annak érdekében, hogy adott esetben mentesüljön a különösen az érintett áru minőségét vagy más jellemzőit megjelölő kifejezéseket tartalmazó közösségi védjegy jogosultját megillető jogok megsértése alól. A 40/94 rendelet 12. cikkét tehát nem lehet figyelembe venni valamely védjegy lajstromozási eljárása keretében, mivel az a harmadik felekre nézve nem keletkeztet jogot saját nevük vagy címük védjegyként történő használatára, hanem arra korlátozódik, hogy kimondja azt, hogy a harmadik felek azt leíró céllal használhatják, azaz, mint a termék minőségére vagy egyéb jellemzőire vonatkozó jelölést, amennyiben az efféle használat az ipar vagy a kereskedelem terén a jogok jóhiszemű gyakorlásának megfelel (a Törvényszék T‑20/02. sz., Interquell kontra OHIM – SCA Nutrition (HAPPY DOG) ügyben 2004. március 31‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑1001. o.] 56. pontja; lásd továbbá analógia útján a Bíróság C‑108/97. és C‑109/97. sz., Windsurfing Chiemsee egyesített ügyekben 1999. május 4‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑2779. o.] 28. pontját és a Törvényszék T‑295/01. sz., Nordmilch kontra OHIM (OLDENBURGER) ügyben 2003. október 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑4365. o.] 55–57. pontját).
61 Ebből következik, hogy a 40/94 rendelet 12. cikkének a) és b) pontja a jelen ügyben nem alkalmazandó.
62 Emellett, amint arra az OHIM is hivatkozik, a közösségi védjegy lajstromozásának megtagadása nem tiltja meg a felperes számára azt, hogy a bejelentett védjegy kifejezéseit leíró jelleggel használja. A rendelet 12. cikkének célja ugyanis pontosan az, hogy lehetővé tegye harmadik személyek számára nevük, vagy az áruk földrajzi eredetére vonatkozó jelzés használatát lajstromozott védjegy létezése esetén is.
63 Következésképpen a második jogalapot el kell utasítani.
64 Mivel a felperes által felhozott jogalapok egyike sem megalapozott, a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
65 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
66 Mivel a felperes pervesztes lett, az OHIM kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) Az Inter‑Nett 2000 Kereskedelmi és Szolgáltató Kft‑t (Inter‑Nett 2000 Kft.) kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2010. március 24‑i nyilvános ülésen.
Aláírások