T‑207/10. sz. ügy

Deutsche Telekom AG

kontra

Európai Bizottság

„Állami támogatások – Társasági adóra vonatkozó adórendszer, amely a spanyolországi adózási illetőségű vállalkozásoknak lehetővé teszi a külföldi adózási illetőségű vállalkozásokban való részesedésszerzésből eredő üzleti és cégérték amortizációját – A támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító és annak részleges visszatéríttetését elrendelő határozat – A szabályozás továbbiakban való részleges alkalmazását lehetővé tevő rendelkezés – Okafogyottság megállapítása iránti kérelem – Az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradása – Jogos bizalom – A Bizottság által tett határozott ígéretek – A bizalom jogszerűsége – A jogos bizalom időbeli hatálya”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (kilencedik tanács), 2018. november 15.

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – Létrejött és fennálló érdek szükségessége – A támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító, annak részleges visszatéríttetését elrendelő és az érintett adószabályozás továbbiakban való részleges alkalmazását lehetővé tevő határozat – Az olyan rendelkezés ellen panaszt tevő felperes eljáráshoz fűződő érdekének fennmaradása, amely engedélyezi a vitatott támogatási rendszer alkalmazásának fenntartását, a kereset benyújtását követően keletkezett azon körülmény ellenére, hogy a versenytárs nem használta fel ezt az engedélyt

(EUMSZ 263. cikk; 659/1999 tanácsi rendelet, 1. cikk, h) pont)

2.      Államok által nyújtott támogatások – Jogellenes támogatás visszatéríttetése – Az EUMSZ 108. cikk eljárási szabályainak megsértésével nyújtott támogatás – A kedvezményezettek esetleges jogos bizalma – Hiány, kivéve rendkívüli körülmények fennállása esetén – A Bizottság által nyújtott egyedi, feltétel nélküli és egybevágó garanciák alapján keletkezett jogos bizalom – A hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat közzététele, amely megszünteti e jogos bizalmat

(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés, és EUMSZ 108. cikk, (3) bekezdés)

3.      Államok által nyújtott támogatások – Jogellenes támogatás visszatéríttetése – Az EUMSZ 108. cikk eljárási szabályainak megsértésével nyújtott támogatás – A kedvezményezettek esetleges jogos bizalma – Hiány, kivéve rendkívüli körülmények fennállása esetén – A Bizottság által nyújtott egyedi, feltétel nélküli és egybevágó garanciák alapján keletkezett jogos bizalom – Az elismert jogos bizalom időbeli hatálya – Az említett bizalmat kiváltó aktust megelőző ügyletek – Bennfoglaltság

(EUMSZ 107. cikk, (1) bekezdés, és EUMSZ 108. cikk, (3) bekezdés)

1.      Valamely felperes eljáráshoz fűződő érdekének fennmaradását in concreto kell értékelni, figyelembe véve különösen a vitatott jogellenesség következményeit, valamint az állítólagosan elszenvedett kár jellegét.

Az ilyen érdek először is a felperesnek az érintett panaszos féli jogállásából, továbbá e panasznak a megtámadott rendelkezéssel való részleges és lényegét érintő elutasításából következik.

Ugyanis a felperes a módosított, az [EUMSZ 108.] cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 1999. március 22‑i 659/1999 tanácsi rendelet (HL 1999. L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 1. cikke h) bekezdése értelmében vett érintett félnek minősül, „akinek érdekeit a támogatás nyújtása érinthet”, és akinek ily módon fogalmilag érdeke fűződik a hivatalos vizsgálati eljáráshoz, amelynek eredményeképpen a Bizottságnak határozatot kell elfogadnia, ezzel párhuzamosan pedig, figyelemmel a felperes panaszának az említett határozattal való elutasítására, érdeke fűződik a számára kedvezőtlen határozattal szemben való jogorvoslat benyújtására. A felperes volt ezenkívül azon érdekelt fél, aki benyújtotta a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását eredményező panaszt, és aki e panasz keretében ismertette benyújtásának az indokait.

Még ha a megtámadott határozat, és ily módon a megtámadott rendelkezés nem is jelentett kifejezett választ a felperesek panaszára, mindazonáltal – ellentétben a felperes által a panaszában hivatkozottakkal – a Bizottság abban megállapította, hogy a vitatott szabályozás a határozatban pontosított bizonyos feltételek között továbbra is alkalmazható. Márpedig a felperesnek a jelen ügyben fennálló eljáráshoz fűződő érdekét elegendő úgy minősíteni, hogy ezen elutasításnak a felperes által hivatkozott egyetlen jogalap alapján való megsemmisítése alkalmas arra, hogy abból a felperesnek előnye származzon, vagyis hogy a vitatott szabályozást – ideértve a megtámadott rendelkezés szerinti eseteket – jogellenesnek és tiltottnak minősítsék.

Ebből következően a Bizottság által hivatkozott és állítólagosan a jelen kereset benyújtását követően felmerült körülmény, amely szerint a versenytársa nem lehetett kedvezményezettje a megtámadott határozat által jogellenesnek minősített vitatott szabályozásnak, nem alkalmas arra, hogy kétségessé tegye a felperesnek a megtámadott rendelkezéssel szemben fennálló eljáráshoz fűződő érdekét. Máskülönben, és különösen ha az érdekelt feleket, többek között a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását kezdeményező feleket arra kötelezik, hogy ezen túlmenően bizonyítsák a megtámadott határozatban vizsgált vitatott szabályozás tényleges kedvezményezettjével fennálló versenytársi minőségüket, az azt eredményezi, hogy az eljáráshoz fűződő érdek, amely minden bírósági jogorvoslat lényeges és elsődleges elfogadhatósági feltételének minősül, és amelynek a kereset lezárásáig fenn kell állnia, és a kereshetőségi jog összemosódik, amely két elem ugyanakkor egymástól elkülönülő feltételeknek minősül, amelyeket a természetes vagy jogi személynek egyszerre kell teljesítenie.

Ezt követően meg kell állapítani, hogy a felperes továbbá annak elkerülése érdekében is megőrzi a megtámadott határozat megsemmisítéséhez fűződő érdekét, hogy azon jogsértés, amely e jogi aktust állítólag érinti, a jövőben ne ismétlődhessék meg. Ennek érdekében hangsúlyozni kell, hogy a feltételezett jogellenesség a jelen kereset alapjául szolgáló tényállástól elvonatkoztatva a jövőben is megismétlődhet, mivel e tényállástól függetlenül kétségessé teszi a bizalomvédelem alkalmazására vonatkozó általános feltételek értelmezését és az ezen elv címén nyújtható védelem időbeli hatályát.

(lásd: 22–32. pont)

2.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 33–46., 108., 110. pont)

3.      Ami az EUMSZ 108. cikk eljárási szabályainak megsértésével nyújtott támogatás kedvezményezettjei tekintetében elismert, a Bizottság által nyújtott egyedi, feltétel nélküli és egybevágó garanciák alapján keletkezett jogos bizalom időbeli hatályát illeti, meg kell különböztetni a jogos bizalom keletkezésének időpontját, amely a határozott ígéretekről való tudomásszerzés időpontjának felel meg, és a megszerzett jogos bizalom tárgyát, amely az adott határozott ígéretek megfogalmazása szerint kiterjedhet az ezen időpontot megelőzően megvalósult ügyletekre.

Márpedig a jogos bizalom leggyakrabban, és különösen a jelen ügyben, a fennálló helyzet fennmaradására irányul, amely helyzet fogalmilag a fennmaradásba vetett bizalmat keletkeztető aktust megelőzően jött létre. Ez esetben a jogos bizalmat keletkeztető aktus nem bír visszaható hatállyal abban az értelemben, hogy a szóban forgó korábbi események megvalósulásától kezdődően jogos bizalmat keletkeztetne, hanem arra korlátozódik, hogy keletkezésének időpontjától fogva az ezen időpontot megelőzően bekövetkezett események és azok jövőbeli hatásai tekintetében fejtse ki hatását.

Ha ugyanis ez másképpen lenne, nem lehetne érvényesen hivatkozni a bizalomvédelem elvére azon jogellenes támogatások visszatéríttetésének a megtagadása érdekében, amelyeket természetüknél fogva azt megelőzően nyújtják, hogy a Bizottság, amely a leginkább képes a határozott, feltétel nélküli, egybehangzó és megbízható ígéretek nyújtására, bármilyen módon nyilatkozhatna azok állami támogatásnak való minősítéséről és a belső piaccal való összeegyeztethetőségéről. Így megfosztanánk a 659/1999 rendelet 14. cikkét a hatékony érvényesüléstől.

Ezen értékelést nem teszi kétségessé az a körülmény, hogy a vitatott szabályozást a jelen ügyben nem jelentették be a Bizottságnál, és hogy e rendszer kedvezményezettjei kizárólag rendkívüli körülmények között táplálhattak jogos bizalmat e támogatások nyújtásának a szabályszerűsége tekintetében. Ugyanis jóllehet a rendkívüli körülmények hiányából következően valamely be nem jelentett támogatás kedvezményezettje nem rendelkezhet jogos bizalommal e támogatás jogszerűsége és fenntartása tekintetében, az ilyen körülmények fennállásából az következik, hogy azon határozott ígéretek nyújtásától kezdve, amelyek alkalmasak arra, hogy a támogatás kedvezményezettjében a támogatás jogszerűségét illetően olyan megalapozott reményeket keltsenek, amelyek e rendkívüli körülményeket jellemzik, és feltéve, hogy az adott ígéretek vonatkozásában nem kerül előírásra időbeli korlátozás, e kedvezményezett már nem tekinthető úgy, mint aki bizonyos ideig tudomással lehetett a szóban forgó támogatás jogellenességéről. Máskülönben figyelmen kívül hagynánk az adott ígéreteknek a többek között az említett ígéretek időbeli korlátozására vonatkozó pontosságát és megbízhatóságát, és ily módon megszüntetnénk a jogos bizalom egyik elismerési feltételét, amely pedig hozzájárul ahhoz, hogy be nem jelentett támogatások esetén az ezen támogatások jogszerűsége tekintetében fennálló jogos bizalmat csak rendkívüli körülmények fennállása esetén ismerjék el. Ugyanis ha a jogos bizalmat kizárólag a bizalmat keletkeztető aktust követően megvalósuló ügyletekre kell alkalmazni, még ha e kiváltó aktus pontosította is, hogy a korábbi ügyletekre is vonatkozik, ebből ezen ígéretek hatályának korlátozása következik, megsértve ezáltal a bizalomvédelem elvét.

(lásd: 97–106. pont)