AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(második tanács)
2013. március 13.
F‑125/11. sz. ügy
Isabel Mendes
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Nyílt versenyvizsga – Az értékelő vizsgákra bocsátás megtagadása – Az adminisztráció azon kötelezettsége, hogy a panaszokat a nyitottság szellemében értelmezze – Az álláshirdetésnek az előválogató tesztek megtartása utáni módosítása – A bizalomvédelem elve – Jogbiztonság”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben I. Mendes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az EPSO/AST/111/10 nyílt versenyvizsga vizsgabizottságának az értékelő vizsgára bocsátását megtagadó határozatát, másrészt kötelezze az Európai Bizottságot az e határozottal számára okozott kár megtérítésére.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék az EPSO/AST/111/10 nyílt versenyvizsga vizsgabizottságának a felperes értékelő vizsgákra bocsátását megtagadó 2011. április 7‑i határozatát megsemmisíti. A Közszolgálati Törvényszék a Bizottságot arra kötelezi, hogy fizessen a felperesnek 2000 eurót. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselői kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Fogalom – A bíróság mérlegelési jogkörébe tartozó minősítés
(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés)
2. Tisztviselői kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Tárgybeli és jogcímbeli azonosság – Az adminisztráció azon kötelezettsége, hogy a panaszokat a nyitottság szellemében értelmezze
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
3. Tisztviselők – Képesítéseken és vizsgákon alapuló versenyvizsga – A sikeres teljesítésre vonatkozó feltételek – A versenyvizsga‑kiírásban történő rögzítés – A versenyvizsga‑kiírásnak az előválogató tesztek megtartása után történő módosítása, amelynek hatásaként csökken a versenyvizsga pályázói sikerességének esélye – A bizalomvédelem elvének megsértése
(Személyzeti szabályzat, III. melléklet, 1. cikk, (1) bekezdés, e) pont)
4. Tisztviselők – Képesítéseken és vizsgákon alapuló versenyvizsga – A sikeres teljesítésre vonatkozó feltételek – A versenyvizsga‑kiírásban történő rögzítés – A versenyvizsga‑kiírásban történő rögzítés – A versenyvizsga‑kiírásnak az előválogató tesztek megtartása után történő módosítása, amelynek hatásaként csökken a versenyvizsga pályázói sikerességének esélye – A jogbiztonság elvének megsértése
(Személyzeti szabályzat, III. melléklet, 1. cikk, (1) bekezdés, e) pont)
5. Tisztviselők – Elvek – Arányosság – Terjedelem – A bizalomvédelem elvével ellentétes intézkedésre mint igazolásra történő hivatkozás – Kizártság
1. Valamely levél vagy feljegyzés pontos jogi minősítése kizárólag a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, és független a felek akaratától. A személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerint panasznak minősül az a levél, amellyel a tisztviselő – anélkül, hogy kifejezetten kérné a kérdéses határozat visszavonását – nyilvánvalóan kifejezi a neki sérelmet okozó határozat vitatására irányuló szándékát. Ebben a tekintetben az aktus tartalma elsőbbséget élvez annak formájával szemben.
(lásd a 33. és 34. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑154/99. P. sz., Politi kontra Európai Képzési Alapítvány ügyben 2000. június 29‑én hozott ítéletének 16. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑219/97. sz., Brems kontra Tanács ügyben 1998. július 14‑én hozott ítéletének 45. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T‑354/03. sz., Reggimenti kontra Parlament ügyben 2005. február 16‑án hozott ítéletének 43. pontja.
2. A pert megelőző eljárásnak – amelyben az érintettek ügyvéd közreműködése nélkül járhatnak el – informális jellege van, következésképpen az adminisztrációnak nem szabad a panaszt megszorítóan értelmezni, hanem épp ellenkezőleg azt a nyitottság szellemében kell megvizsgálnia.
(lásd a 35. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 133/88. sz., Del Amo Martinez kontra Parlement ügyben 1989. március 14‑én hozott ítéletének 11. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑49/03. sz., Schumann kontra Bizottság 2004. október 21‑én hozott ítéletének 39. pontja.
3. A tesztek versenyvizsga‑kiírásban előírt értékelési szabályainak módosítása befolyásolhatja az érintettnek az értékelő vizsgára bocsátott pályázók listájára való felvételére vonatkozó esélyeit, amennyiben az ilyen módosítás azzal a következménnyel járhat, hogy növekszik azon pályázók száma, akik a teszteken elérik a minimális pontszámot, ebből következően csökkennek az érintett esélyei, hogy a legjobb pályázók közé kerüljön. Ebben a tekintetben a helyesbítésnek az előválogató tesztek megtartása után történő alkalmazása nem tartja tiszteletben a az érintett részére a versenyvizsga‑kiírásban tett ígéreteket, következésképpen sérti a bizalomvédelem elvét.
Az összehasonlító jellegű vizsgák ugyanis a meghatározásuknál fogva olyan vizsgáknak minősülnek, amelyeken az egyes pályázók teljesítményét a többi pályázó teljesítményének függvényében értékelik, ezért az e vizsgákra bocsátott pályázók száma befolyásolhatja a vizsgabizottság pályázókra vonatkozó értékelését. Ezekben az értékelésekben a többi pályázó teljesítménye viszonyában tükröződik a pályázó teljesítményére vonatkozó értékítélet. Ebből következik, hogy minél magasabb az ilyen típusú vizsgákon a pályázók száma, annál magasabbak a vizsgabizottság követelményei az ilyen pályázók tekintetében.
(lásd a 64., 65., 70. és 84. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑24/01. sz., Staelen kontra Parlament ügyben 2003. március 5‑én hozott ítéletének 57. pontja.
4. A jogbiztonság elve az uniós jogból fakadó helyzetek és jogviszonyok előreláthatóságának biztosítását célozza. Bár közösségi jogi szempontból a jogbiztonság elve általában ellentmond annak, hogy egy jogi aktus időbeli hatálya közzétételét megelőző időponttól kezdődjön; ez azonban kivételesen lehetséges, feltéve hogy elérendő célja ezt követeli meg, és az érdekeltek jogos elvárásait tiszteletben tartják. Ezek a feltételek nem teljesülnek a versenyvizsga‑kiírás olyan helyesbítése esetén, amely az említett versenyvizsga előválogató tesztjeit a tesztek lefolytatása után módosítja.
Igaz ugyan, hogy amennyiben a kinevezésre jogosult hatóság a versenyvizsga kiírás közzétételét követően megállapítja, hogy az előírt feltételek szigorúbbak voltak annál, amit a szolgálati érdek szükségessé tesz, akkor vagy folytathatja az eljárást, amelynek során adott esetben az eredetileg tervezetthez képest alacsonyabb számú sikeres pályázót vesz fel, vagy pedig – az eredeti versenyvizsga‑kiírás visszavonásával, és ahelyett egy javított versenyvizsga‑kiírás közzétételével – újrakezdheti a versenyvizsga eljárást. Mindazonáltal a versenyvizsga‑kiírás helyesbítésének bizonyos vizsgák megtartása után történő elfogadását nem lehet e megoldásokkal egyenértékűnek tekinteni.
(lásd a 71–73., 76. és 77. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑199/03. sz., Írország kontra Bizottság 2005. szeptember 15‑én hozott ítéletének 69. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑356/94. sz., Vecchi kontra Bizottság ügyben 1996. október 2‑án hozott ítéletének 56. pontja;
az Európai Unió Törvényszéke T‑260/09. P. sz., OHIM kontra Simões Dos Santos ügyben 2010. november 10‑én hozott ítéletének 48. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
5. Az arányosság elvének értelmében, amely az uniós jog alapelvei közé tartozik, valamely uniós intézmény által hozott intézkedés jogszerűsége annak a feltételnek van alárendelve, hogy amennyiben több megfelelő intézkedés kínálkozik, a kevésbé kényszerítő intézkedéshez kell folyamodni, és az okozott hátrányok a tekintetbe vett célokhoz képest nem lehetnek aránytalanul nagyok. Mindazonáltal az intézkedés arányosságához kapcsolódó megfontolások nem igazolhatják a bizalomvédelem elvét sértő olyan jogi aktus elfogadását, mint a versenyvizsga‑kiírásnak az előválogató tesztek megtartását követő módosítása, mivel az arányosság elve csak akkor alkalmazandó, ha több megfelelő intézkedés kínálkozik.
(lásd a 83. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott Schumann kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 52. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑76/05. sz., Torijano Montero kontra Tanács ügyben 2010. szeptember 30‑án hozott ítéletének 81. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.