T‑224/10. sz. ügy
Association belge des consommateurs test‑achats ASBL
kontra
Európai Bizottság
„Verseny – Összefonódások – Belga energiapiac – Az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánító határozat – A vizsgálat első szakaszában tett kötelezettségvállalások – Az összefonódás vizsgálatának a nemzeti hatóságokhoz való részleges áttételét megtagadó határozat – Megsemmisítés iránti kereset – Fogyasztói szövetség – Az eljáráshoz fűződő érdek – A részletes vizsgálati eljárás megindításának hiánya – Eljárási jogok – Elfogadhatatlanság”
A Törvényszék ítélete (hatodik tanács), 2011. október 12. ……………..?II ‑ 0000
Az ítélet összefoglalása
1. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Kereshetőségi jog – Valamely összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségéről szóló határozat – A szóban forgó összefonódás által érintett harmadik felek
(EUMSZ 108. cikk, (2) bekezdés és EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés)
2. Verseny – Összefonódások – Közigazgatási eljárás – Harmadik felek meghallgatáshoz való joga – Fogyasztói szövetségek
(139/2004 tanácsi rendelet, 6. cikk; 802/2004 bizottsági rendelet, 11. cikk, c) pont)
3. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Kereshetőségi jog – Az összefonódás vizsgálatának valamely tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaihoz való áttételét megtagadó határozat – A szóban forgó összefonódás által érintett harmadik felek – Hiány
(EUMSZ 108. cikk, (2) bekezdés és EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés; 139/2004 tanácsi rendelet, 9. cikk)
4. Verseny – Összefonódások – Az összefonódás vizsgálatának valamely tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságaihoz való áttételét megtagadó határozat – A tagállamoknak a saját nemzeti versenyjoguk alkalmazása érdekében való keresetindítási joga – Érintett harmadik fél ugyanilyen indokból való keresetindítása – Elfogadhatatlanság
(139/2004 tanácsi rendelet, 9. cikk, (9) bekezdés)
1. Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerint természetes vagy jogi személy csak akkor nyújthat be keresetet más személynek címzett határozat ellen, ha az őt közvetlenül és személyében érinti. Mindazonáltal egy összefonódás közös piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó bizottsági határozat esetén érintett harmadik felek kereshetőségi jogát eltérően kell értékelni aszerint egyrészt, hogy a határozatok lényegét érintő hibákra hivatkoznak‑e (a továbbiakban: első csoport), vagy másrészt arra hivatkoznak‑e, hogy a Bizottság valamely, az összefonódás‑ellenőrzési uniós jogi aktus által számukra biztosított eljárási jogokat sértett meg (a továbbiakban: második csoport).
Az első csoport tekintetében az a puszta körülmény, hogy valamely határozat hatást gyakorolhat a felperes jogi helyzetére, nem elegendő annak megállapításához, hogy kereshetőségi joggal rendelkezik. Így különösen a felperes személyében érintettsége csak akkor áll fenn, ha a szóban forgó határozat őt egyes egyedi jellemzői vagy minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán érinti, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őt.
A második csoport esetében főszabály szerint, ha valamely rendelet harmadik személyek számára eljárási jogokat nyújt, az említett személyeknek jogos érdekeik védelme végett keresetindítási joggal kell rendelkezniük. Konkrétabban a természetes vagy jogi személyek peres eljárásaival kapcsolatosan egyes harmadik személyeknek a közigazgatási eljárás során a Bizottság általi – kérelmükre történő – meghallgatáshoz való jogát főszabály szerint az uniós bíróság csupán a Bizottság által hozott végleges határozat jogszerűsége felülvizsgálatának szakaszában részesítheti oltalomban. Vagyis, még ha ez a határozat nem is érinti személyében és/vagy közvetlenül a felperest, akkor is kereshetőségi jogot kell biztosítani részére a hivatkozott határozattal szemben pontosan azon célból, hogy az uniós bíróság megvizsgálhassa, hogy azon eljárási garanciák, amelyekre hivatkozhat, megsértésre kerültek‑e, vagy sem. A Törvényszéknek kizárólag akkor kell megsemmisítenie e határozatot a lényeges eljárási szabályok megsértése miatt, ha e garanciák olyan megsértését kénytelen megállapítani, amely a felperes azon jogát veszélyezteti, hogy – amennyiben azt kérte – hatékonyan kifejthesse álláspontját a szóban forgó közigazgatási eljárás során. A felperes eljárási jogainak ilyen lényeges megsértése hiányában pusztán az a tény, hogy a felperes az uniós bíróság előtt jogainak a közigazgatási eljárás során történt megsértésére hivatkozik, nem vezet a kereset elfogadhatóságához abból az indokból, hogy az az anyagi jogi szabályok megsértéséből eredő jogalapokon alapul.
Következésképpen egy, nem az első csoportba tartozó felperes által benyújtott kereset csak akkor minősülhet elfogadhatónak, ha célja a felperes közigazgatási eljárás során elismert eljárási garanciái védelmének biztosítása, és a Törvényszék feladata annak érdemi vizsgálata, hogy a megsemmisíteni kért határozat figyelmen kívül hagyja‑e ezen garanciákat.
(vö. 27–30. pont)
2. A fogyasztók közös érdekeinek az előmozdítására létrehozott fogyasztói szövetség a valamely összefonódás vizsgálatára irányuló bizottság közigazgatási eljárás keretében rendelkezhet eljárási joggal, vagyis a meghallgatáshoz való joggal, feltéve, hogy két feltétel teljesül: az első feltétel arra vonatkozik, hogy az összefonódásnak olyan termékeket vagy szolgáltatásokat kell érintenie, amelyeket végső fogyasztók használnak; a második feltétel pedig arra vonatkozik, hogy a felperesnek ténylegesen kell kérnie írásban, hogy a Bizottság meghallgassa a szóban forgó vizsgálati eljárása során. Feltéve, hogy ez a két feltétel teljesül, a szóban forgó szövetség jogosult az engedélyező határozatot ezen eljárási jog megsértése miatt megtámadni.
Az első feltétel tekintetében a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004 tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 802/2004 rendelet 11. cikke c) pontjának második franciabekezdése ugyan úgy rendelkezik, hogy a fogyasztói szövetségeknek csak akkor van joguk a meghallgatáshoz, ha a tervezett összefonódás olyan termékeket vagy szolgáltatásokat érint, amelyeket végső fogyasztók használnak, ám azt nem írja elő, hogy a tervezett összefonódás tárgyának közvetlenül az adott termékekre vagy szolgáltatásokra kell irányulnia. A fogyasztókra gyakorolt hatások esetlegesen másodlagos jellege nem járhat azzal, hogy megfosztja a szóban forgó szövetséget a meghallgatáshoz való jogától. A Bizottság ugyanis nem jogosult elutasítani egy fogyasztói szövetség valamely összefonódással kapcsolatos kellő érintettségét igazoló harmadik személyként való meghallgatására irányuló kérelmét anélkül, hogy lehetőséget biztosítana annak bizonyítására, hogy a fogyasztók milyen módon lehetnek érintettek ezen összefonódás tekintetében.
A második feltétel kapcsán sem a 139/2004 rendelet, sem a 802/2004 rendelet – amikor előírják, hogy a Bizottságnak bizonyos harmadik személyeket meg kell hallgatnia, ha azok kérik – nem rendelkezik arról, hogy melyik az az időszak, amely alatt e harmadik személyeknek meghallgatás iránti kérelmüket be kell nyújtaniuk. E rendeletek különösen nem határozzák meg kifejezetten, hogy ezt a kérelmet azon összefonódás bejelentése előtt vagy e bejelentés közzétételekor kell‑e benyújtani, amelyre vonatkozik. Mindazonáltal, mivel a Bizottság a 139/2004 rendelet 6. cikke alapján csak a bejelentett összefonódások tekintetében határoz, az összefonódások ellenőrzésére vonatkozó uniós szabályozás logikájának megfelel az az elgondolás, hogy azokat a lépéseket, amelyeket harmadik személyeknek azért kell megtenniük, hogy részt vehessenek az eljárásban, az összefonódás hivatalos bejelentésének időpontjától tehetik meg. Annak szüksége ugyanis, hogy azon harmadik személyek, akik meghallgatásukat kérik, az erre irányuló kérelmüket az adott összefonódás bejelentését követően nyújtsák be, megfelel az összefonódások ellenőrzésére vonatkozó uniós szabályozás általános rendszerét jellemző gyorsasági követelménynek, amely arra kényszeríti a Bizottságot, hogy tartsa be a végleges határozat elfogadására vonatkozóan előírt szoros határidőket.
(vö. 37–38., 40., 43–44., 49., 53., 56. pont)
3. Az összefonódás által érintett harmadik személy jogosult lehet a Törvényszék előtt vitatni egy olyan határozatot, amellyel a Bizottság helyt adott a valamely nemzeti versenyhatóság által benyújtott áttétel iránti kérelemnek, azzal a feltétellel, hogy az uniós jog egyrészt e harmadik személyek részére eljárási jogokat biztosít az összefonódás bizottsági vizsgálata során, másrészt e személyeket bírói jogvédelemben részesíti a fent említett eljárási jogaik esetleges megsértésének vitatása érdekében. Az ilyen áttételről szóló határozat közvetlen következményeként az összefonódás vagy annak egy része valamely nemzeti versenyhatóság kizárólagos ellenőrzése alá kerül, és e hatóság saját nemzeti versenyjoga alapján fog határozni az összefonódásról, megfosztva a harmadik személyeket attól a lehetőségtől, hogy a Bizottság az uniós jog szempontjai alapján vizsgálja meg a szóban forgó összefonódás jogszerűségét, illetve megakadályozva őket abban, hogy a Törvényszék előtt vitassák a nemzeti hatóságok értékelését, miközben az áttétel hiányában a Bizottság értékelését e harmadik személyek jogosultak lennének vitatni.
Márpedig az áttételt megtagadó határozat egyáltalán nem veszélyezteti ezen eljárási jogokat, illetve a bírói jogvédelemhez való jogot, amely éppen ellenkezőleg, a közösségi léptékű összefonódások által érintett harmadik személyek részére biztosítja egyrészt, hogy a Bizottság az összefonódást az uniós jog alapján vizsgálja meg, másrészt, hogy a Törvényszék lesz az eljárást lezáró bizottsági határozattal szemben esetlegesen benyújtott kereset elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróság. E körülmények között a harmadik személy kereshetőségi joga nem eredhet az áttételről szóló határozattal szembeni kereshetőségi jogra vonatkozó ítélkezési gyakorlat analógia útján történő alkalmazásából.
(vö. 75., 77., 79–81. pont)
4. A vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004 rendelet 9. cikkének (9) bekezdése fenntartja a tagállamoknak azt a lehetőséget, hogy keresetet nyújtsanak be saját nemzeti versenyjoguk alkalmazása érdekében. Ezzel szemben a közösségi léptékű összefonódás ellenőrzési rendszerében semmi nem enged arra következtetni, hogy egy érintett harmadik fél jogosult lenne az áttételt megtagadó határozatot azon indokkal megtámadni, hogy ez a határozat megakadályozza, hogy a szóban forgó összefonódás vizsgálatára, valamint az e vizsgálat elleni jogorvoslatokra valamely tagállam joga, és ne az uniós jog legyen irányadó. Az áttételt megtagadó határozattal szembeni kereset elfogadhatósága nem származhat abból a tényből, hogy az adott nemzeti jog szélesebb terjedelmű eljárási jogokat és/vagy bírói jogvédelmet nyújthatna a szóban forgó harmadik személynek, mint amilyet az uniós jog előír. A jogbiztonság elvével ugyanis ellentétes az, hogy az uniós bíróság előtti kereset elfogadhatósága attól függjön, hogy annak a tagállamnak a jogrendszere, amelynek nemzeti versenyhatósága sikertelenül kérelmezte valamely összefonódás vizsgálatának hozzá történő áttételét, szélesebb terjedelmű eljárási jogokat és/vagy bírói jogvédelmet nyújthatna érintett harmadik személyeknek, mint amilyet az uniós jog előír. Az említett eljárási jogok és bírói jogvédelem terjedelme számos olyan tényezőtől függnek, amelyek egyrészt nehezen hasonlíthatók össze, másrészt olyan jogalkotói és ítélkezési gyakorlatból eredő változásoknak vannak kitéve, amelyek nehezen ellenőrizhetők.
Az uniós bírósághoz benyújtott keresetnek eleve az a célja, hogy biztosítsa az uniós jog tiszteletben tartását – függetlenül attól, hogy mekkora az e jog által biztosított eljárási jogok és bírói jogvédelem terjedelme –, és nem az, hogy a nemzeti jog által nyújtott esetlegesen szélesebb terjedelmű védelmet kérjen.
(vö. 82–84. pont)