Language of document : ECLI:EU:T:2021:588

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített kilencedik tanács)

2021. szeptember 15.(*)

„Állami támogatások – Tengeri szélerőműparkok üzemeltetése céljából nyújtott egyedi támogatások – Villamos energia piaci árnál magasabb áron történő megvásárlására irányuló kötelezettség – Előzetes vizsgálati eljárás – Kifogást nem emelő határozat – Megsemmisítés iránti kereset – Az (EU) 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja – Érintett fél minőség – Halászati vállalkozások – Szélerőműparkok halászati övezetekbe történő telepítése – Versenyviszony – Hiány ‑ A halászati vállalkozások érdekei érintettségének a vitatott támogatások nyújtása következtében fennálló kockázata – Hiány ‑ Közvetlen és személyében való érintettség hiánya ‑ Elfogadhatatlanság”

A T‑777/19. sz. ügyben,

a Coopérative des artisans pêcheurs associés (CAPA) Sarl (székhelye: Tréport [Franciaország]) és a mellékletben megnevezett többi felperes(1) (képviseli őket: M. Le Berre ügyvéd)

felpereseknek,

támogatják őket:

a Comité régional des pêches maritimes et des élevages marins des HautsdeFrance (CRPMEM) (székhelye: Boulogne‑sur‑Mer [Franciaország]),

a Fonds régional d’organisation du marché du poisson (FROM NORD) (székhelye: Boulogne‑sur‑Mer),

az Organisation de producteurs CME MancheMer du Nord (OP CME MancheMer du Nord) (székhelye: Portel [Franciaország]),

(képviseli őket: A. Durand ügyvéd)

beavatkozó felek,

az Európai Bizottság (képviselik: B. Stromsky és A. Bouchagiar, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

a Francia Köztársaság (képviselik: E. de Moustier, P. Dodeller és T. Stehelin, meghatalmazotti minőségben),

az Ailes Marines SAS (székhelye: Puteaux [Franciaország], képviselik: M. Petite és A. Lavenir ügyvédek),

valamint

az Éoliennes Offshore des Hautes Falaises SAS (székhelye: Párizs [Franciaország]),

az Éoliennes Offshore du Calvados SAS (székhelye: Párizs),

a Parc du Banc de Guérande SAS (székhelye: Párizs)

(képviselik őket: J. Derenne és D. Vallindas ügyvédek),

továbbá

az Éoliennes en Mer Dieppe Le Tréport SAS (székhelye: Dieppe [Franciaország]),

az Éoliennes en Mer Îles d’Yeu et de Noirmoutier SAS (székhelye: Dieppe [Franciaország]),

(képviselik őket: C. Lemaire és A. Azzi ügyvédek)

beavatkozó felek,

a Francia Köztársaság által hat tengeri szélerőműpark (Courseulles‑sur‑Mer, Fécamp, Saint‑Nazaire, Îles d’Yeu et de Noirmoutier, Dieppe et Le Tréport, Saint‑Brieuc) javára nyújtott SA.45274 (2016/NN), SA.45275 (2016/NN), SA.45276 (2016/NN), SA.47246 (2017/NN), SA.47247 (2017/NN) és SA.48007 (2017/NN) számú állami támogatásokról szóló, 2019. július 26‑i C(2019) 5498 final bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített kilencedik tanács),

tagjai: M. van der Woude elnök, M. J. Costeira, D. Gratsias (előadó), M. Kancheva és T. Perišin bírák,

hivatalvezető: L. Ramette tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2021. június 7‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A tényállás és a jogvita előzményei

 A tényállás

1        Az elsőrendű felperest, a Coopérative des artisans pêcheurs associés (CAPA) Sarl‑t a franciaországi Tréport és a környékbeli kikötők halászai hozták létre üzemanyagok, kenőanyagok és zsírok beszerzésének és viszonteladásának kölcsönössé tétele céljából. A másodrendűtől a tizenegyedrendű felperesig (a továbbiakban: felperes halászok) mind Tréportban, Erquyben (Franciaország) és Noirmoutierben (Franciaország) székhellyel rendelkező halászati vállalkozások és halászhajó‑tulajdonosok, és kisüzemi halászati tevékenységet folytatnak a La Manche csatorna vagy az Atlanti óceán francia partjainál.

2        Az Európai Bizottságot támogató beavatkozók, vagyis az Ailes Marines SAS (a továbbiakban: AM), az Éoliennes Offshore des Hautes Falaises SAS (a továbbiakban: EOHF), az Éoliennes Offshore du Calvados SAS (a továbbiakban: EOC), a Parc du Banc de Guérande SAS (a továbbiakban: PBG), az Éoliennes en Mer Dieppe Le Tréport SAS (a továbbiakban: EMDT) és az Éoliennes en Mer Îles d’Yeu et de Noirmoutier SAS (a továbbiakban: EMYN) (a továbbiakban: a vitatott támogatások kedvezményezettjei) olyan társaságok, amelyeket tengeri szélerőműparkok, vagyis a következő létesítmények üzemeltetése céljából hoztak létre: a saint‑brieuc‑i (Franciaország, a továbbiakban: Saint‑Brieuc‑projekt), a fécamp‑i (Franciaország, a továbbiakban: Fécamp‑projekt), a courseulles‑sur‑mer‑i (Franciaország, a továbbiakban: Courseulles‑sur‑Mer‑projekt), a saint‑nazaire‑i (Franciaország, a továbbiakban: Saint‑Nazaire‑projekt), a dieppe‑i (Franciaország) és tréport‑i (a továbbiakban: a Dieppe/Le Tréport‑projekt), valamint az îles d’Yeu‑i és noirmoutier‑i (Franciaország, a továbbiakban: Îles d’Yeu/Noirmoutier‑projekt).

3        A 2011‑ben lefolytatott első pályázati eljárás eredményeként a francia hatóságok egyrészt a Saint‑Nazaire‑, a Fécamp‑ és a Courseulles‑sur‑Mer‑projekteket magában foglaló tételre vonatkozóan az Éolien Maritime France (EMF) társaság ajánlatát, másrészt pedig a Saint‑Brieuc‑projektre vonatkozóan az AM ajánlatát választották ki. E projektek üzemeltetésére a 2012. április 18‑i rendelet adott engedélyt.

4        Egy 2013‑as második ajánlattételi felhívást követően a francia hatóságok az Îles d’Yeu/Noirmoutier‑ és a Dieppe/Le Tréport‑projektekre vonatkozóan az ENGIE, az EDP Renewables és a Neoen Marine társaságok által alkotott konzorcium közös ajánlatát fogadta el. Ez utóbbi projektek üzemeltetését a 2014. július 1‑jei rendelet engedélyezte.

5        A szóban forgó hat projekt keretében az első franciaországi tengeri szélerőműparkokat kell létrehozni. E parkoknak évente összesen 10,8 terawatt óra villamos energiát, azaz a teljes éves franciaországi villamosenergia‑termelés 2%‑át kell biztosítaniuk. Előreláthatóan az üzembe helyezésüktől számított 25 évig üzemelnek majd. E hat projekt többek között a felperes halászok által használt tengeri területeken belül esik.

6        A Francia Köztársaság által hat tengeri szélerőműpark (Courseulles‑sur‑Mer, Fécamp, Saint‑Nazaire, Îles d’Yeu et de Noirmoutier, Dieppe et Le Tréport, Saint‑Brieuc) javára nyújtott SA.45274 (2016/NN), SA.45275 (2016/NN), SA.45276 (2016/NN), SA.47246 (2017/NN), SA.47247 (2017/NN) és SA.48007 (2017/NN) számú állami támogatásokról szóló, 2019. július 26‑i C(2019) 5498 final bizottsági határozat (a továbbiakban: megtámadott határozat) meghozatalának időpontjában e hat park építése – többek között a francia bíróságok előtt indított keresetek miatt – még nem kezdődött meg. Üzembe helyezésüket – e jogviták lezárásától függően – 2022 és 2024 közötti időpontra tervezik.

7        A szóban forgó projektek a villamos energia piaci árnál magasabb áron történő megvásárlásával az EDF Obligation d’achat (EDF‑OA) társaságot terhelő kötelezettség formájában nyújtott működési támogatásokból részesülnek oly módon, hogy a többletköltséget teljes egészében az állam fedezi (a továbbiakban: vitatott támogatások). E mechanizmus a francia energiatörvény L. 121‑7., L. 311‑10. és L. 311–12. cikkének rendelkezésein alapul.

 Közigazgatási eljárás

8        A francia hatóságok a Courseulles‑sur‑Mer‑, a Fécamp‑ és a Saint‑Nazaire‑projekteket illetően 2016. április 29‑én, az Îles d’Yeu/Noirmoutier‑ és a Dieppe/Le Tréport‑projekteket illetően 2017. január 6‑án, a Saint‑Brieuc‑projektet illetően pedig 2017. április 12‑én bejelentették a Bizottságnak a vitatott támogatásokat.

9        Mivel az érintett szélerőműparkok építése még nem kezdődött el, a francia hatóságok úgy döntöttek, hogy újratárgyalják az eredetileg meghatározott átvételi árakat.

10      2018. június 9‑én a felperes halászok közül kettő panaszt nyújtott be a Bizottsághoz a Saint‑Brieuc‑projektre vonatkozó támogatással kapcsolatban.

11      2018. június 29‑én a Bizottság kiegészítő tájékoztatást kért az átvételi árak újratárgyalásának állásáról. 2018. december 6‑án a francia hatóságok tájékoztatták a Bizottságot e tárgyalás eredményéről, amely ezen árak csökkenésében nyilvánult meg.

12      2018. december 18‑án egyes felperes halászok panaszt nyújtottak be a Bizottsághoz a Dieppe/LeTréport‑, a Fécamp‑ és a Courseulles‑Mer‑projektekkel kapcsolatban nyújtott vitatott támogatásokkal kapcsolatban.

13      2019. január 23‑án a Bizottság közölte a fenti 10. és 12. pontban említett panaszokat benyújtó személyekkel, hogy nem tekinti őket az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13‑i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.) 1. cikkének h) pontja értelmében vett érintett félnek. Következésképpen a Bizottság szerint e személyek kérelmét nem lehetett az [e rendelet] 24. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „hivatalos panaszként” vizsgálni. 2019. február 21‑i leveleikben e személyek vitatták ezt az álláspontot.

14      2019. március 28‑án a Saint‑Nazaire‑ és az Îles d’Yeu/Noirmoutier‑projektek tekintetében nyújtott vitatott támogatásokra vonatkozóan több személy, köztük a felperes halászok panaszt nyújtottak be a Bizottsághoz.

15      2019. április 3‑án a Bizottság az előző pontban említett panaszt a 2019. január 23‑i levelében megjelöltekkel azonos indokok alapján elutasította. 2019. április 12‑i levelükben az érintett személyek vitatták ezt az álláspontot.

16      2019. július 26‑án a Bizottság elfogadta a megtámadott határozatot.

 A megtámadott határozat

17      Először is, miután ismertette a vitatott támogatásokat (a megtámadott határozat 9–60. pontja), a Bizottság megállapította, hogy azok az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülnek. Elsőként ugyanis rámutatott arra, hogy az átvételi áraknak a fenti 7. pontban leírt mechanizmusa miatt ezen intézkedések finanszírozása állami forrásokon alapult, továbbá hogy ezen intézkedések az államnak tudhatók be. Másodsorban megállapította, hogy ezek az intézkedések szelektív előnyt nyújtanak az érintett területeken a tengeri szélenergiából villamos energiát előállító termelők számára. Harmadsorban megállapította, hogy figyelemmel a francia villamosenergia‑hálózat és több más tagállam hálózatának összekapcsolására, az említett intézkedések torzítják a Franciaország és e tagállamok közötti villamosenergia‑kereskedelmet (a megtámadott határozat 61–70. pontja).

18      Másodszor, a Bizottság, miután megállapította, hogy a vitatott támogatások jogellenesek voltak, mivel azokat előzetesen nem jelentették be, az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjára tekintettel, továbbá a környezetvédelem állami támogatásáról szóló 2008. április 1‑jei iránymutatás (HL 2008. C 82., 1. o.; a továbbiakban 2008. évi iránymutatás) 3.1.6.2. szakasza (megújuló energiaforrások termeléséhez nyújtott működési támogatás), valamint 3.2. szakasza (ösztönző hatás és a támogatás szükségessége), különösen pedig az iránymutatás (109) pontja alapján értékelte e támogatások belső piaccal való összeegyeztethetőségét (a megtámadott határozat 71–76. pont).

19      E tekintetben először is megjegyezte, hogy a vitatott támogatások hozzájárultak a nemzeti és uniós jogszabályok által a megújuló energiáknak a teljes franciaországi energiafogyasztásban képviselt részaránya alapján meghatározott célkitűzések, és ennek következtében a klímaváltozás elleni küzdelem megvalósításához (a megtámadott határozat 77‐79. pontja).

20      Másodszor megállapította, hogy a vitatott támogatások szükségesek voltak a piac nem megfelelő működésének az orvoslása érdekében. Ily módon úgy ítélte meg, hogy a francia hatóságok bizonyították, hogy a szóban forgó projektek keretében felmerülő adott termelési költségek (levelised costs of electricity, LCOE) jelentősen magasabbak voltak, mint a piaci árak, és hogy következésképpen e projektek negatív jövedelmezősége miatt az e hatóságok által alkalmazott átvételi árak szükségesek voltak ahhoz, hogy a gazdasági szereplőket e projektek megvalósítására ösztönözzék (a megtámadott határozat 80–86. pontja).

21      Harmadszor, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vitatott támogatások megfelelnek az arányosság követelményének teljesítéséhez szükséges feltételeknek. Mindenekelőtt ugyanis megállapította, hogy a vitatott támogatások mechanizmusa biztosítja, hogy a kompenzációt a villamos energia előállítási költsége és a villamos energia alapára közötti különbözet alapján nyújtsák. Ezt követően megállapította, hogy az üzemeltetők kiválasztására irányuló eljárás hátrányos megkülönböztetéstől mentesen, átláthatóan és nyíltan zajlott. Végül, tekintettel a szóban forgó egyes projektek várt megtérülési rátájára, amely a hasonló befektetéstől elvárható rendes nyereségszintet tükrözte, valamint a francia hatóságok által a költségek alakulásának figyelemmel kísérése érdekében tett kötelezettségvállalásokra, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vitatott támogatások a minimumra korlátozódtak, és hogy az e hatóságok által előírt intézkedések alkalmasak voltak a túlkompenzáció megelőzésére (a megtámadott határozat 87–106. pont).

22      Negyedszer, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy tekintettel a szóban forgó projektek teljes kapacitására és az előállított villamosenergia‑mennyiségnek a francia villamosenergia‑piac méretéhez viszonyított arányára, a vitatott támogatásoknak csak korlátozott hatásuk van a tagállamok közötti kereskedelemre (a megtámadott határozat 107. és 108. pontja).

23      A fenti 19–22. pontban felidézett elemzés alapján a Bizottság megállapította, hogy az egyes vitatott támogatások környezetre gyakorolt kedvező hatásai meghaladják az esetleges negatív versenytorzító hatásokat. Ezenkívül rámutatott arra, hogy mivel e támogatások finanszírozása olyan adón alapult, amely nem érintette a villamos energiát, az EUMSZ 30. cikk és az EUMSZ 110. cikk értelmében nem áll fenn a hátrányos megkülönböztetés veszélye. A Bizottság tehát megállapította, hogy e támogatások az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja értelmében a belső piaccal összeegyeztethetők, és ezért úgy határozott, hogy nem emel kifogást (a megtámadott határozat 109–117. pontja).

 Az eljárás és a felek kérelmei

24      A Törvényszék Hivatalához 2019. november 12‑án benyújtott keresetlevelükkel a felperesek előterjesztették a jelen keresetet.

25      2020. február 13‑án a Bizottság ellenkérelmet terjesztett elő.

26      2020. március 9‑én az AM beavatkozási kérelmet nyújtott be a Bizottság támogatása végett. A felperesek 2020. március 31‑én előterjesztették az e kérelemre vonatkozó észrevételeiket.

27      2020. március 13‑án a Francia Köztársaság beavatkozási kérelmet terjesztett elő a Bizottság támogatása végett.

28      2020. március 17‑én az EOHF, az EOC, a PBG, az EMDT és az EMYN az őket érintő részben beavatkozási kérelmet nyújtottak be a Bizottság támogatása végett.

29      2020. március 18‑án a Comité régional des pêches maritimes et des élevages maritimes et des Hauts‑de‑France (CRPMEM), a Fonds régional d’organisation du marché du poisson (FROM NORD) nonprofit szervezet és az Organisation de producteurs CME Manche‑Mer du Nord (CME) nyílt tagságú és változó tőkéjű tengeri szövetkezet, mind a Manche Est halászati övezetben tevékenykedő hivatásos halászok szervezetei (a továbbiakban együtt: CRPMEM), amelyeknek a felperes halászok egy része is tagja, beavatkozás iránti közös kérelmet nyújtottak be a felperesek támogatása végett. Ugyanezen a napon két másik, az ez utóbbiak támogatása érdekében történő beavatkozás iránti kérelmet terjesztett elő egyrészt Erquy önkormányzata, másrészt pedig Treport és Mers‑les‑Bains (Franciaország) önkormányzata közösen.

30      2020. május 19‑én a felperesek választ nyújtottak be.

31      2020. május 20‑án a felperesek észrevételeket terjesztettek elő a fenti 27–29. pontban említett beavatkozási kérelmekkel kapcsolatban. A Bizottság észrevételeket nyújtott be a fenti 29. pontban említett kérelmekkel kapcsolatban, és vitatta azok elfogadhatóságát.

32      2020. július 24‑i végzésével a kilencedik tanács elnöke helyt adott az AM, az EOHF, az EOC, a PBG, az EMDT és az EMYN beavatkozási kérelmeinek. Ugyanezen a napon hozott határozatával helyt adott a Francia Köztársaság beavatkozási kérelmének.

33      2020. augusztus 25‑én a Bizottság viszonválaszt terjesztett elő.

34      2020. szeptember 21‑i CAPA és társai kontra Bizottság végzésével (T‑777/19, nem tették közzé, EU:T:2020:452) a kilencedik tanács elnöke egyrészt helyt adott a CRPMEM és társai beavatkozási kérelmének, másrészt pedig elutasította Erquy, valamint Tréport és Mers‑les‑Bains önkormányzatai beavatkozási kérelmét.

35      2020. október 6‑án az AM beavatkozási beadványt nyújtott be. A Francia Köztársaság, az EOHF, az EOC, a PBG, az EMDT és az EMYN 2020. október 7‑én benyújtották a saját beavatkozási beadványaikat. 2020. november 26‑án a felperesek és a Bizottság benyújtották az e különböző beadványokra vonatkozó észrevételeiket.

36      2020. december 3‑án a CRPMEM és társai benyújtották beavatkozási beadványukat. A felperesek és a Bizottság 2021. január 20‑án, illetve 21‑én benyújtották az e beadványra vonatkozó észrevételeiket.

37      2021. február 12‑én a felperesek tárgyalás tartását kérték.

38      2021. április 16‑án a kilencedik tanács javaslatára a Törvényszék az eljárási szabályzatának 28. cikke alapján úgy határozott, hogy az ügyet kibővített ítélkező testület elé utalja.

39      2021. május 3‑i pervezető intézkedésével a Törvényszék felhívta a felpereseket, hogy bizonyos tényeket írásban pontosítsanak; ez utóbbiak e felhívásra 2021. május 31‑én válaszoltak.

40      2021. június 4‑én a hatodrendűtől a tizenegyedrendűig terjedő felperesek ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtottak be a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztése, valamint további ideiglenes intézkedések megtétele iránt, amelyek lényegében e határozat végrehajtásának felfüggesztésére irányultak.

41      2021. június 7‑én az ítélkező testület egyik tagjának akadályoztatása miatt e testület kiegészítése céljából a Törvényszék elnöke saját magát jelölte ki. Ugyanezen a napon tárgyalást tartottak. A tárgyalás végén lezárult az eljárás szóbeli szakasza.

42      A 2021. július 2‑i Bourel és társai kontra Bizottság végzésével (T‑777/19 R, nem tették közzé, EU:T:2021:407) a Törvényszék elnökhelyettese elutasította a fenti 40. pontban említett ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, a költségekről pedig ekkor nem határozott.

43      A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére;

–        a Bizottságot támogató beavatkozókat kötelezze saját költségeik viselésére.

44      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

–        a CRPMEM‑et és társait kötelezze a beavatkozásukkal kapcsolatban felmerült költségek viselésére.

45      A Francia Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet.

46      Az AM, az EOHF, az EOC, a PBG, az EMDT és az EMYN azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

47      A CRPMEM és társai azt kérik, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

48      Anélkül, hogy formálisan elfogadhatatlansági kifogást emelt volna, a Bizottság azt állítja, hogy a kereset elfogadhatatlan.

49      A Bizottság azt állítja, hogy a felperesek nem minősülnek olyan, az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében vett érintett feleknek, akik az eljárási jogaik védelme érdekében keresetet indíthatnak, még inkább pedig nem bizonyítják, hogy az 1963. július 15‑i Plaumann kontra Bizottság ítélet (25/62, EU:C:1963:17) értelmében vett sajátos helyzetben vannak, amely lehetővé tenné számukra, hogy megkérdőjelezzék a vitatott támogatásokat értékelő határozat megalapozottságát.

50      Egyrészt, az érintett féli minőséggel kapcsolatban a Bizottság különösen arra hivatkozik, hogy a 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítéletben (C‑83/09 P, EU:C:2011:341) szereplő megfontolások nem ültethetők át a jelen ügyre. A Bizottság szerint ugyanis ezen ügy felpereseitől eltérően a jelen ügyben a felperesek nincsenek versenyhelyzetben a vitatott támogatások kedvezményezettjeivel. Másrészt, a felperesek közvetlen érintettségét illetően a Bizottság azt állítja, hogy a felperes halászokat alapvetően a francia hatóságok azon szabályozási döntései érintik, hogy bizonyos övezeteket a villamosenergia‑termelésnek szentelnek, akár az ezen övezetekhez való hozzáférés megtiltása útján. Ezzel szemben a vitatott támogatások nyújtása és a megtámadott határozat csak közvetett hatást gyakorol a felperesek anyagi helyzetére. Ezenkívül a Bizottság azt állítja, hogy az érintett tengeri szélerőműparkok telepítése sokkal kevésbé befolyásolja a felperes halászok anyagi helyzetét, mint ahogy azt ez utóbbiak állítják. Végül a Bizottság arra hivatkozik, hogy az elsőrendű felperes nem folytat halászati tevékenységet.

51      A felperesek a maguk részéről előadják, hogy a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében, és többek között a 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet (C‑83/09 P, EU:C:2011:341) 63–65. pontja alapján ők érintett felek.

52      Ami a felperes halászokat illeti, először is azt állítják, hogy halászati tevékenységük földrajzilag behatárolt, amely függ mind a halászati erőforrásoktól, az időjárási kockázatoktól és a halászati övezet különböző zónáira vonatkozó szabályozási kezdeményezésektől, mind pedig az általuk használt hajók típusaira és a megfelelő hajózási engedélyekre alkalmazandó szabályoktól. Így a tenger azon területét, ahol tevékenységeiket gyakorolhatják, a honi kikötőjükből vagy egész konkrétan az általuk használt kikötőből kiindulva határozzák vagy határozhatják meg. Márpedig a szóban forgó projektek által érintett területek e térség jelentős részét elfoglalják, a halászok pedig e területeket – néha kiváltságos módon – a tevékenységeik céljára használják.

53      Másodszor, a felperes halászok azt állítják, hogy a szóban forgó projektek előrelátható hatást gyakorolnak a tevékenységeikre, egyrészt az e projektek által érintett területeken tervezett hajózásra vonatkozó jogszabályi korlátozások, továbbá az említett területeken és azok közelében a hajózás lehetőségének bizonytalansága, másrészt pedig az említett projekteknek a tengeri környezetre és a halászati erőforrásokra gyakorolt esetleges negatív hatása miatt.

54      Harmadszor, a felperes halászok a 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélettel (C‑83/09 P, EU:C:2011:341) való analógia útján hangsúlyozzák, hogy a szóban forgó projektek területeiként azonosított tengeri térségekhez való hozzáférést és azok használatát az ezen ítélet értelmében vett „nyersanyagnak” kell tekinteni, így e címen versenyviszonyban állnak e projektek üzemeltetőivel. A válaszukban hozzáteszik, hogy az „érintett fél” fogalmának a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett meghatározása nem függ szigorúan a versenyhelyzettől.

55      A Treport és a környező kikötők halászaiból álló ügyfélkörrel rendelkező elsőrendű felperesnek a Dieppe/Le Tréport‑, a Fécamp‑ és a Courseulles‑Mer‑projekt közvetlenül érinti a tevékenységét, amelyet nem lehet ezen ügyfélkörön és területen túl bővíteni.

56      A Bizottság elfogadhatatlansági kifogásának alátámasztása céljából a Francia Köztársaság, az AM, az EOHF, az EOC, a PBG, az EMDT és az EMYN lényegében az elfogadhatatlansági kifogásban foglaltakhoz hasonló érvelést fejt ki. Az e beavatkozók beavatkozási beadványaira tett észrevételeikben a felperesek vitatják ezt az érvelést.

57      A CRPMEM és társai lényegében ugyanazt az érvelést fejtik ki, mint a felperesek. A Bizottság a CRPMEM és társai beavatkozási beadványára tett észrevételeiben vitatja e beavatkozók érvelését.

 Előzetes megfontolások

58      Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése értelmében, ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy támogatás nyújtására irányuló szándék nem egyeztethető össze a belső piaccal, haladéktalanul megindítja a (2) bekezdés szerinti hivatalos vizsgálati eljárást. Az említett (2) bekezdés első albekezdése értelmében, ha ezen eljárás keretében a Bizottság – azt követően, hogy felhívta az érintett feleket észrevételeik megtételére – megállapítja többek között, hogy a nyújtott támogatás nem egyeztethető össze a belső piaccal, úgy határoz, hogy az érintett állam köteles a támogatást az általa kitűzött határidőn belül megszüntetni vagy módosítani.

59      Ugyanakkor a 2015/1589 rendelet 4. cikke a támogatási intézkedések olyan előzetes vizsgálati szakaszát írja elő, amelynek az a célja, hogy a Bizottság előzetesen véleményt formálhasson a szóban forgó támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségéről.

60      A 2015/1589 rendelet 4. cikke (3) bekezdése értelmében, ha a Bizottság úgy találja, hogy nem merült fel kétség az intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, és amennyiben az az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik, a Bizottság kifogást nem emelő határozatot hoz. Az ilyen határozat bennefoglaltan mellőzi az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében, valamint a fent említett rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében előírt hivatalos vizsgálati eljárás megindítását (lásd ebben az értelemben: 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet, C‑83/09 P, EU:C:2011:341, 45. pont).

61      Ezzel szemben a 2015/1589 rendelet 4. cikke (4) bekezdése értelmében, amennyiben a Bizottság úgy találja, hogy kétség merült fel a bejelentett intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, köteles hivatalos vizsgálati eljárást kezdeményező határozatot hozni. E rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében e határozat felszólítja az érintett tagállamot és az egyéb érintett feleket, hogy nyújtsák be észrevételeiket egy meghatározott határidőn belül.

62      E rendelkezésekből tehát az következik, hogy a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett valamennyi érintett felet közvetlenül és személyében érinti a kifogást nem emelő határozat. Az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében és a fent említett rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében előírt eljárási garanciák kedvezményezettjei ugyanis e garanciák tiszteletben tartását csak akkor tudják érvényesíteni, ha lehetőségük van arra, hogy e határozatot az európai uniós bíróság előtt megtámadják (lásd ebben az értelemben: 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet, C‑83/09 P, EU:C:2011:341, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

63      A 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében érintett félnek minősül többek között minden olyan személy, vállalkozás vagy vállalkozások társulása, amelyek, illetve akinek érdekeit a támogatás nyújtása érintheti, különösen a támogatás kedvezményezettje, a versenytárs vállalkozások és a szakmai szövetségek. Más szóval címzettek meghatározatlan összességéről van szó (lásd: 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet, C–83/09 P, EU:C:2011:341, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

64      Emellett ahhoz, hogy valamely személy, vállalkozás vagy vállalkozások társulása érintett félnek minősüljön, az szükséges, hogy a jogilag megkövetelt módon bizonyítsa, hogy a támogatásnak valószínűleg konkrét hatása lesz a saját helyzetére (2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet (C–83/09 P, EU:C:2011:341, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

65      Ezzel szemben, ha a felperes a támogatást értékelő határozatnak mint ilyennek a megalapozottságát vonja kétségbe, akkor pusztán az a körülmény, hogy a felperes az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében vett érintett félnek tekinthető, nem elegendő a kereset elfogadhatóságához. A felperesnek azt is bizonyítania kell, hogy az 1963. július 15‑i Plaumann kontra Bizottság ítélet (25/62, EU:C:1963:17) értelmében vett sajátos helyzetben van. Ez különösen olyan esetben van így, ha a megtámadott határozat tárgyát képező támogatás piaci helyzetét érzékelhetően érinti (lásd: 2005. december 13‑i Bizottság kontra Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum ítélet, C‑78/03 P, EU:C:2005:761, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

66      Mindazonáltal, amennyiben a felperes a kifogást nem tartalmazó határozat megsemmisítését kéri, lényegében azt vitatja, hogy a szóban forgó támogatásra vonatkozó határozatot anélkül fogadták el, hogy a Bizottság hivatalos vizsgálati eljárást indított volna, amivel megsértette eljárási jogait. Annak érdekében, hogy keresete sikeres legyen, a felperes bármely azt bizonyító jogalapra hivatkozhat, hogy a Bizottság rendelkezésére álló információknak és bizonyítékoknak a bejelentett intézkedés előzetes vizsgálati szakaszban történő értékelésének kétségeket kellett volna ébresztenie a szóban forgó intézkedés közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatosan. Az ilyen érvelés azonban nem változtathatja meg a kereset tárgyát és elfogadhatóságának feltételeit sem. Éppen ellenkezőleg, az összeegyeztethetőséggel kapcsolatos kétségek fennállása pont az a tényező, amellyel a felperes azt bizonyíthatja, hogy a Bizottság köteles lett volna a hivatalos vizsgálati eljárást megindítani (lásd: 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet (C‑83/09 P, EU:C:2011:341, 59. pont).

67      A jelen ügyben, amint az a fenti 23. pontból kitűnik, a megtámadott határozat kifogást nem emelő határozat. E határozattal a Bizottság tehát hallgatólagosan, de szükségszerűen megtagadta a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását. Márpedig a felperesek azt állítják, hogy érintett feleknek minősülnek, és két jogalapra hivatkoznak, amelyek közül az egyik az eljárási jogaik megsértésén, a másik pedig az indokolási kötelezettség megsértésén alapul. Az első jogalap keretében kifejtik azokat az okokat, amelyek miatt véleményük szerint a megtámadott határozat elfogadásának körülményei és e határozat tartalma azt bizonyítják, hogy a Bizottság olyan komoly nehézségekkel szembesült, amelyeknek a hivatalos vizsgálati eljárás megindításához kellett volna vezetniük. A második jogalap keretében a felperesek a megtámadott határozat több, az első jogalap keretében már vitatott részére hivatkoznak annak alátámasztása érdekében, hogy a Bizottság nem indokolta meg kellőképpen a vitatott támogatások összeegyeztethetőségére vonatkozó értékelését oly módon, amely lehetővé teszi az érdekelt harmadik személyek számára azon indokok megértését, amelyek alapján úgy ítélte meg, hogy nem állnak fenn komoly nehézségek.

68      A fenti 62–66. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel elegendő tehát, ha a felperesek bizonyítják, hogy a jelen ügyben érintett félnek minősülnek, amit a továbbiakban ellenőrizni kell. E vizsgálat keretében különbséget kell tenni egyrészt a felperes halászok helyzete, másrészt pedig az elsőrendű felperes helyzete között.

 A felperes halászok érdekelt fél minőségéről

69      A felperes halászoknak az érintett fél minőségük alátámasztása érdekében előadott érvelése két alapra épül: egyrészt a tevékenységeik és a vitatott támogatások kedvezményezettjeinek tevékenységei közötti versenyviszony fennállásán, másrészt és mindenesetre annak kockázatán, hogy e támogatásoknak konkrét hatásuk van a helyzetükre. E két jogalapot külön‑külön kell megvizsgálni.

 A felperes halászok és a vitatott támogatások kedvezményezettjei közötti versenyhelyzet fennállásáról

70      A felperes halászok érvelése azt a kérdést veti fel, hogy őket úgy lehet‑e tekinteni, hogy versenyhelyzetben állnak a vitatott támogatások kedvezményezettjeivel azon az alapon, hogy a Bíróság által a 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítéletben (C‑83/09 P, EU:C:2011:341, 67. pont) vizsgált helyzethez hasonlóan ugyanazt a „nyersanyagot” használják.

71      Mindjárt az elején ki kell emelni, hogy ezzel az érveléssel a felperes halászok nem állítják azt, hogy a vitatott támogatások kedvezményezettjeinek közvetlen versenytársai, vagyis hogy ezekkel versenyben állnak az ez utóbbiak által folytatott tevékenységek, vagyis a villamosenergia‑termelés piacain. Mindent egybevetve nyilvánvaló, hogy nem ez a helyzet, mivel a felperes halászok kizárólag a kisüzemi halászati ágazatban tevékenykednek. Mindemellett az érintett félnek a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett fogalma nem korlátozódik az érintett támogatások kedvezményezettjeinek közvetlen versenytársaira (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet, C‑83/09 P, EU:C:2011:341, 70. pont; 2008. december 10‑i Kronoply és Kronotex kontra Bizottság ítélet, T‑388/02, nem tették közzé, EU:T:2008:556, 73. pont).

72      Igaz, hogy – mint az kitűnik a 2015/1589 rendelet 1. cikke h) pontjának az ítélkezési gyakorlatban értelmezett szövegéből ‑ az e rendelkezésben szereplő „versenytárs vállalkozások” kifejezés az érintett támogatás kedvezményezettjeinek csak a közvetlen versenytársait jelöli. E rendelkezés megfogalmazásából, így többek között a „versenytárs vállalkozások” kifejezést bevezető „különösen” fordulatból arra lehet következtetni, hogy e közvetlen versenytársak vitathatatlanul az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése értelmében vett „érintett felek” közé tartoznak (lásd ebben az értelemben: 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet, C‑83/09 P, EU:C:2011:341, 63. és 64. pont; 2020. szeptember‑3‑i Vereniging tot Behoud van Natuurmonumenten in Nederland és társai kontra Bizottság ítélet, C‑817/18 P, EU:C:2020:637, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

73      Ezzel szemben a szóban forgó támogatás kedvezményezettjével fennálló ilyen közvetlen versenyhelyzettől eltérően az olyan közvetett versenyhelyzet, mint amelyre a felperes halászok hivatkoznak, nem alkalmas arra, hogy ipso iure érintett fél minőséggel ruházza fel a felet. Amint ugyanis a 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet (C‑83/09 P, EU:C:2011:341) 65. pontjából következik, az ilyen közvetett versenyhelyzet nem mentesíti azokat, akik arra hivatkoznak, annak jogilag megkövetelt módon történő bizonyítása alól, hogy az érintett támogatás valószínűleg ténylegesen kihat a saját helyzetükre.

74      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszéknek a Bíróság által a 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítéletben (C‑83/09 P, EU:C:2011:341) fellebbezés nyomán vizsgált ítélete alapjául szolgáló ügyben egyfelől a fellebbezők, amelyek rostlemezeket, valamint OSB paneleket előállító vállalkozások, másfelől pedig az érintett támogatás kedvezményezettje, egy papírpépgyártó üzem a termelési folyamatában ugyanazt a nyersanyagot, vagyis az ipari termelésre szolgáló fát használta fel. A Törvényszék ezért ebből azt a következtetést vonta le, hogy e vállalkozások az ipari termelésre szolgáló fák beszerzése tekintetében versenyviszonyban állnak egymással, amely következtetéssel kapcsolatban a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az nem valósít meg téves jogalkalmazást (lásd ebben az értelemben: a Bíróság ítéletének 9., 10., 67. és 70. pontja).

75      A jelen ügyben a felperes halászok a part menti kisüzemi halászati ágazatban működnek, míg a vitatott támogatások kedvezményezettjei a nagykereskedelmi piacon értékesített villamos energia előállítása céljából tengeri szélerőműparkokat üzemeltetnek.

76      Következésképpen, amint azt a Bizottság és az őt támogató beavatkozók hangsúlyozzák, egyrészt azok a piacok, amelyeken a felperes halászok és a vitatott támogatások kedvezményezettjei eladják termékeiket, teljesen elkülönülnek, másrészt pedig a termelési folyamatukban nincs szó után ugyanazon „nyersanyag” felhasználásáról. Ami különösen e második szempontot illeti, amint arra az EMDT és az EMYN rámutat, míg a halászok a halállományt fogják be, a tengerparti szélerőműparkok üzemeltetői a szél mozgási energiáját használják fel.

77      E megállapítást nem kérdőjelezheti meg a felperes halászok azon feltevése, amely szerint a szóban forgó projektek létrehozása céljából rendelkezésre álló területekhez való hozzáférést és azok használatát a 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet (C‑83/09 P, EU:C:2011:341) értelmében vett „nyersanyagnak” kell tekinteni.

78      A 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítéletben (C‑83/09 P, EU:C:2011:341) használt „nyersanyag” kifejezés szokásos értelme szerint ugyanis e kifejezés olyan természeti erőforrást vagy feldolgozatlan terméket jelöl, amelyet valamely áru gyártási folyamatában alapanyagként használnak. Így, amint azt az AM hangsúlyozza, a felperes halászok tévesen hivatkoznak válaszukban arra, hogy az említett ítélet egy közös faanyag‑ellátási övezet használata tekintetében fennálló versenyhelyzetre vonatkozik. Amint ugyanis arra a fenti 74. pontban emlékeztetett, ezen ítéletből kitűnik, hogy a Törvényszék – helyesen – ezen ügy felperesei és az érintett támogatás kedvezményezettje között mint az ipari termelésre szolgáló fa piacán működő beszerzők között állapított meg versenyviszonyt. Hasonlóképpen, a jelen ügyben nem a felperes halászok és a vitatott támogatások kedvezményezettjei által egyaránt használt tengeri közterület képezi önmagában a gazdasági tevékenységük „nyersanyagát”, hanem az ott található természeti erőforrások. Márpedig, amint az a fenti 76. pontban már megállapítást nyert, e források elkülönülnek, a szóban forgó gazdasági szereplők tehát nem állnak versenyben azok kiaknázását illetően.

79      Mindenesetre a jelen ügyben, amint azt lényegében a Bizottság és a támogatása érdekében beavatkozó felek kifejtik, a felperes halászok és a vitatott támogatások kedvezményezettjei közötti, a szóban forgó szélerőműparkok üzemeltetésére biztosított területekhez való hozzáféréssel és használatukkal kapcsolatos összeütközés azokból a szabályozási döntésekből ered, amelyeket a francia hatóságok a tengeri közterület különböző felhasználásainak ellenőrzésére és kezelésére vonatkozóan hoztak. Ezzel szemben ennek az összeütközésnek nem az az alapja, hogy e hatóságok az említett hozzáférést és felhasználást „versenybe bocsátották”.

80      E tekintetben, amint az kitűnik többek között a Francia Köztársaság magyarázataiból, az említett kedvezményezettek részére az e szélerőműparkoknak az említett területeken történő hasznosítására adott engedély nem zárja ki e területek egyéb felhasználásait, és különösen a halászatot, mivel az illetékes hatóságok e különböző felhasználások együttes jelenlétének elvét alkalmazzák. Bár a gyakorlatban – amint az az ügy irataihoz csatolt dokumentumokból kitűnik – a halászati tevékenységek e területeken korlátozhatók, ugyanezen dokumentumokból az is kiderül, hogy e korlátozások az e hatóságok által követett, a biztonságra és a kockázatok megelőzésére irányuló céloknak felelnek meg, nem pedig az ugyanezen hatóságok által a vitatott támogatások kedvezményezettjei számára biztosított kizárólagos használati jog gyakorlásának. E korlátozásoknak a felperes halászok gazdasági tevékenységére gyakorolt esetleges következményei tehát a tengeri közterület szabályozásának velejárói, és nem tekinthetők úgy, hogy azok előnyt biztosítanak a szóban forgó szélerőműparkok üzemeltetői számára az ugyanezen övezeteket használó halászhajók üzemeltetőivel szemben (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2001. március 13‑i PreussenElektra ítélet, C‑379/98, EU:C:2001:160, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

81      Ráadásul, amint arra maguk a felperes halászok rámutatnak, és amint azt lényegében a Francia Köztársaság hangsúlyozza, a halászati övezetekhez való hozzáférés és azok használata szigorú szabályozás alá tartozik, amely szükség esetén, különös tekintettel a halászati erőforrásokkal való gazdálkodásra irányuló célkitűzésekre, megtilthatja nekik a halászati tevékenységeket. A felperes halászok tehát nem rendelkeznek feltétlen joggal e területek hasznosítására, amely „versenybe” állítaná őket azokkal a gazdasági szereplőkkel, amelyek jogosultak az említett területeken található helyek villamosenergia‑termelés céljából történő hasznosítására.

82      Következésképpen a felperes halászokat nem lehet a vitatott támogatások kedvezményezettjeivel fennálló állítólagos közvetett versenytársi viszony alapján a jelen kereset benyújtására jogosult érdekelt feleknek tekinteni.

 A vitatott támogatások által a felperes halászok helyzetére gyakorolt konkrét hatás kockázatának fennállásáról

83      Előzetesen meg kell állapítani, hogy – amint arra a felperes halászok a válaszban hivatkoztak – az érdekelt félként történő minősítés nem függ szigorúan a közvetlen vagy közvetett versenyhelyzet fennállásától. A fenti 63. pontban felidézett állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis e fogalom a címzettek meghatározatlan körére vonatkozik.

84      E tekintetben az ítélkezési gyakorlat valóban szolgáltat bizonyos számú példát olyan helyzetekre, amelyekben mind a Törvényszék, mind pedig a Bíróság elismerte azon személyek érintett fél minőségét, akiknek érdekeit a támogatások nyújtása érintheti, anélkül hogy megvizsgálta volna, hogy e személyek – akár közvetetten is – versenyhelyzetben álltak‑e támogatások kedvezményezettjeivel.

85      Így például az 1998. szeptember 16‑i Waterleiding Maatschappij kontra Bizottság ítéletben (T‑188/95, EU:T:1998:217, 79–81., 85. és 86. pont) a Törvényszék elismerte, hogy valamely vízszolgáltató társaság érintett félnek minősül a vállalkozások vízönellátásának ösztönzésére irányuló támogatásokkal kapcsolatos eljárásban, mivel az említett támogatások kedvezményezettjei az említett társaság potenciális ügyfelei.

86      Ehhez hasonlóan a 2009. július 9‑i 3F kontra Bizottság ítéletben (C‑319/07 P, EU:C:2009:435, 45–60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes, a dán munkavállalók szakszervezete az érintett fél minőségének megállapítása érdekében megalapozottan hivatkozhat arra, hogy az adott támogatások, vagyis a dán hajótulajdonosok által foglalkoztatott hazai és külföldi tengerészek javára nyújtott adómentességek – amelyeknek végső soron e hajótulajdonosok a kedvezményezettjei – érintették e szakszervezetnek a tengerészekre alkalmazandó kollektív szerződésekre vonatkozó tárgyalások folyamán a többi szakszervezethez képest fennálló „versenyjogi helyzetét”.

87      Végül a 2021. február 24‑i Braesch és társai kontra Bizottság ítéletben (T–161/18, fellebbezés alatt, EU:T:2021:102) a Törvényszék megállapította, hogy a fellebbezők, az Olasz Köztársaság által szerkezetátalakítási terv keretében nyújtott támogatások kedvezményezett bankjának részvényeitől függő kötvények tulajdonosai, bizonyították, hogy e támogatások összességének odaítélése konkrét hatással lehet helyzetükre. E tekintetben a Törvényszék megállapította, hogy az említett támogatások és e tagállam kötelezettségvállalásai, amelyek a felperesek jelentős pénzügyi veszteségének kockázatával járó tehermegosztási intézkedéseket tartalmaztak, elválaszthatatlanok, mivel e kötelezettségvállalások feltételekhez kötötték a támogatások összeegyeztethetőségét kimondó határozatot, és hogy az e támogatásokat engedélyező határozat e kötelezettségvállalásokat egyidejűleg kötelezővé tette (lásd ebben az értelemben: 2021. február 24‑i Braesch és társai kontra Bizottság ítélet, T‑161/18, fellebbezés alatt, EU:T:2021:102, 39. és 40. pont).

88      Ugyanakkor a korábbi ítélkezési gyakorlatban, különösen a fenti 85–87. pontban hivatkozott ítéletekben az uniós bíróságok nem foglaltak állást arról az összeütközésről, amely – mint a jelen ügyben is – ugyanazon övezet különböző erőforrások kiaknázása céljából történő felhasználására irányuló, két különböző gazdasági tevékenység között áll fenn, valamint az e tevékenységek egyikére gyakorolt, a nemzeti hatóságok azon döntéséből eredő állítólagos negatív hatásokról, hogy e tevékenységek közül a másodiknak támogatást folyósítanak. Pontosabban, a jelen ügy azt a kérdést veti fel, hogy a vitatott támogatások tárgyát képező szélerőműparkok működtetése által a környezetükre, különösen a párhuzamosan folytatott halászati tevékenységekre, a tengeri környezetre és a halászati erőforrásokra gyakorolt feltételezett negatív hatások tekinthetők‑e az e támogatások nyújtása révén az érintett halászati vállalkozások helyzetére gyakorolt konkrét hatásnak.

89      E tekintetben, bár nem lehet elvi szinten kizárni, hogy valamely támogatás a támogatott létesítmény által a környezetére, különösen pedig a közelében gyakorolt egyéb tevékenységekre gyakorolt hatások miatt konkrétan érintse harmadik személyek érdekeit, a fenti 64. és 73. pontból következik, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint e harmadik személyeknek ahhoz, hogy érintett feleknek minősüljenek, a jogilag megkövetelt módon bizonyítaniuk kell az ilyen konkrét érintettség kockázatát. Ezenkívül ehhez nem elegendő az említett hatások fennállásának bizonyítása, hanem azt is bizonyítani kell, hogy e hatások magából a támogatásból következnek. Ellenkező esetben bármely olyan magánszemély vagy vállalkozás, akinek érdekeit földrajzi helyzetük miatt érinthetik e hatások, potenciálisan érintett félnek minősülhet, ami nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen lenne az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésével, ahogyan azt az ítélkezési gyakorlat értelmezte (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2019. december 19‑i BPC Lux 2 és társai kontra Bizottság ítélet, T‑812/14 RENV, nem tették közzé, EU:T:2019:885, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

90      A jelen ügyben először is ki kell emelni, hogy – amint arra a Bizottság és az őt támogató beavatkozók hivatkoznak – a szóban forgó projektek által az érintett övezetekben folytatott halászati tevékenységekre gyakorolt állítólagos hatások kockázata egyrészt a francia hatóságok azon határozatából ered, hogy e projekteket olyan természeti területeken tervezik, ahol e halászati tevékenységeket folytatják, másrészt pedig azokból a határozatokból, amelyeket e hatóságok az e területeken és azok közelében folytatott tengeri hajózás és a halászat szabályozása érdekében hozhatnak. Amint azt a Francia Köztársaság hangsúlyozza, e határozatok a működési engedélyekben, illetve a közterületek használatára és kezelésére vonatkozó döntésekben testesülnek meg, nem pedig a vitatott támogatások nyújtásáról szóló határozatokban.

91      Másodszor, ki kell emelni, hogy a vitatott támogatásokat odaítélő határozatok nem befolyásolhatják a szóban forgó projektek telepítését vagy a halászati tevékenységek korlátozásának ellenőrzését az e telepítéssel érintett övezetekben.

92      Mindenekelőtt ugyanis – amint az a megtámadott határozatból és a keresetlevélből következik, és amint azt a szóban forgó projektekre vonatkozó 2011. évi és 2013. évi ajánlati felhívásokról szóló, e határozatban hivatkozott dokumentumok megerősítik – e projektek helyszínének pontos helyét már ezen ajánlati felhívások időpontjában megállapították, és az e projektek feltételeinek szerves részét képezte.

93      Ezt követően a támogatás nyújtásáról szóló határozatot csak az említett ajánlati felhívások megindítását követően, a kiválasztott pályázók ajánlatainak elfogadása során fogadták el (lásd: a megtámadott határozat 71. pontja). Egyébiránt sem a megtámadott határozatból, sem a felek által szolgáltatott adatokból nem tűnik ki, hogy e támogatások 2018‑ban történt újratárgyalása, amely kizárólag a támogatások összegének különösen az ilyen projekteket érintő technológiai és jogi fejleményekre tekintettel való csökkentésére vonatkozott, önmagában hatással lett volna e telepítés feltételeire.

94      Végül a vitatott támogatások folyósítása összekapcsolódik a francia hatóságok azon kötelezettségvállalásával, hogy a szóban forgó projektek műszaki jellemzőinek későbbi módosítása esetén e támogatásokat felülvizsgálják (a megtámadott határozat 105. pontja). Egyébiránt e támogatások nyújtásának feltételei a támogatás összegének a villamosenergia‑vásárlóval kötött szerződés végén történő csökkentését, és az említett támogatások időtartamának 20 évre történő korlátozását írják elő, amely időszak leteltét követően a villamosenergia‑termelést már nem fogják támogatni (a megtámadott határozat 23. és 24. pontja). Márpedig meg kell állapítani, hogy a támogatások folyósításának csökkenő rendszere teljes mértékben független a szóban forgó projekteknek a felperes halászok tevékenységére gyakorolt állítólagos hatásaitól, és nem befolyásolhatja azokat, mivel e hatások kizárólag az e tevékenységek korlátozása érdekében vagy éppen ellenkezőleg, az e projektekkel való együttélés megkönnyítése érdekében hozott esetleges technikai és szabályozási intézkedésektől függnek. Így még azt követően is, hogy a vitatott támogatások folyósítása megszűnik, ezen állítólagos hatások e kifizetéstől függetlenül is fennmaradhatnak.

95      Harmadszor, a vitatott támogatások, amelyek a szóban forgó projektek tárgyát képező létesítmények által termelt villamos energia átvételi árainak összege és a villamosenergia‑piaci ár közötti különbségnek felelnek meg, csak azokra a piacokra gyakorolhatnak hatást, amelyeken a kedvezményezettek tevékenykednek, vagyis az értékesítési lánc előző szintjén a villamosenergia‑piacra, adott esetben pedig az értékesítési lánc soron következő szintjén az e létesítmények működéséhez szükséges beszerzésekre vonatkozó közbeszerzési szerződésekre. Önmagukban nem gyakorolhatnak hatást azokra a piacokra, amelyeken maguk a felperes halászok tevékenykednek; ezt egyébként ez utóbbiak sem állítják.

96      Negyedszer, ami a szóban forgó projekteknek a halászati erőforrásokra és a tengeri környezetre gyakorolt állítólagos hatásait illeti, elegendő megállapítani, hogy ezek az említett projekteknek az érintett övezetekben folytatott halászatra gyakorolt hatásaihoz hasonlóan kizárólag a francia hatóságok e projektek létesítésére vonatkozó határozataitól, valamint az e projektekre alkalmazandó, az e hatások kedvező vagy hátrányos befolyásolására alkalmas technikai és szabályozási intézkedésektől függnek. E tekintetben sem a felperes halászok és az őket támogató beavatkozók állításaiból, sem pedig az ezek alátámasztására előterjesztett bizonyítékokból nem tűnik ki, hogy a vitatott támogatások kifizetése összefügg a halászati erőforrásokra és a tengeri környezetre gyakorolt hatásokkal. Következésképpen – anélkül, hogy meg kellene vizsgálni a Bizottság és az őt támogató beavatkozók arra vonatkozó érvelését, hogy nincs bizonyíték az ilyen hatásokra – e hatások semmiképpen sem ruházhatják fel a felperes halászokat érintett fél minőséggel.

97      A fentiekből következik, hogy a vitatott támogatások nyújtásának mechanizmusa nem függ össze a szóban forgó projekteknek a felperes halászok tevékenységére gyakorolt állítólagos hatásaival. E hatások ugyanis egyrészt a francia hatóságok azon határozataiból adódnak, amelyek szerint az érintett területeken az energiaforrások kiaknázására vonatkozó politikájuk keretében e projektek telepítésére van szükség, másrészt pedig a tengeri közterület szabályozásából és az említett projektekre alkalmazandó műszaki intézkedésekből. Ezzel szemben, noha e hatóságok azon határozata, hogy e projektek üzemeltetői részére az állam által vállalt átvételi kötelezettség formájában támogatást nyújtanak, előnyt biztosít számukra a nem támogatott villamosenergia‑termelőkkel szemben, ez önmagában nincs hatással a felperes halászok gazdasági eredményeire. A vitatott támogatások tehát nem tekinthetők úgy, hogy azok a fenti 64. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében önmagukban konkrét hatást gyakorolhatnak e halászok helyzetére.

98      Ezt a következtetést nem kérdőjelezik meg a felperes halászok annak bizonyítására irányuló különböző érvei, hogy kapcsolat áll fenn a vitatott támogatások és a szóban forgó projekteknek a helyzetükre gyakorolt állítólagos hatásai között.

99      Először is, a felperes halászok a válaszban és a Bizottságot támogató beavatkozók beadványaira tett észrevételeikben arra hivatkoznak, hogy a támogatások kifizetése szükséges a szóban forgó projektek megvalósításához és hasznosításához.

100    E tekintetben egyrészt, amint az a 2008. évi iránymutatás 3.2. szakaszából (ösztönző hatás és a támogatás szükségessége) – amelyre a Bizottság a megtámadott határozat 81–86. pontjában támaszkodott – és magukból e határozat e pontjaiból következik, e támogatások összeegyeztethetőségének éppen az az egyik feltétele, hogy a szóban forgó projektekhez hasonló, környezetvédelmi célú projektek megvalósítását és működtetésüket szolgáló támogatások szükségesek legyenek. Közelebbről, a 2008. évi iránymutatás (146) pontjának c) alpontja értelmében a támogatás ösztönző hatásának bizonyítása érdekében az érintett tagállamnak bizonyítania kell, hogy a beruházás nem lenne elég nyereséges a támogatás nélkül. Következésképpen, ha a felperesek állításainak megfelelően elismernénk, hogy a vitatott támogatások által a tevékenységeikre gyakorolt konkrét hatás önmagában annak alapján bizonyított, hogy a támogatás szükséges az említett projektek létezéséhez, ez azzal lenne egyenértékű, hogy potenciálisan érintett fél minőséggel ruháznánk fel minden olyan vállalkozást vagy magánszemélyt, amelyek vagy akik esetében felmerül annak kockázata, hogy az említett projektek kihatnak az érdekeikre, ami – mint azt a fenti 89. pont is jelezte – nem fogadható el. Ezenkívül meg kell állapítani, hogy az érintett fél minőség ilyen megközelítése a gyakorlatban lehetővé tenné a környezetvédelmi célú támogatásokkal szemben kifogást nem emelő határozatok ilyen vállalkozások vagy magánszemélyek általi szisztematikus kétségbe vonását, mivel e támogatások szükségessége automatikusan bizonyítaná a helyzetükre gyakorolt konkrét hatás kockázatát.

101    Másrészt meg kell állapítani, hogy a felperes halászok kifogása a jelen ügyben – amint az lényegében a válaszból is kitűnik – nem maguknak a vitatott támogatásoknak a hatásaira vonatkozik, hanem a szóban forgó projektek által érintett szélerőműparkok tengeri létesítésére vonatkozó határozatok hatásaira, amelyek szerintük többek között a halászati tevékenységek teljes vagy részleges tilalmát, valamint olyan technikai kötöttségeket vonnak maguk után, amelyek e tevékenységeket az érintett területeken nehezen gyakorolhatókká teszik. Így, amint azt a Bizottságot támogató beavatkozók sugallják, a megtámadott határozattal szembeni kereset bizonyos értelemben csupán azon keresetek folyományába illeszkedik, amelyeket a felperes halászok a nemzeti bíróságok előtt indítottak a francia hatóságok e projektekre vonatkozó határozataival szemben. Márpedig az EUMSZ 194. cikk (2) bekezdésének második albekezdéséből következik, hogy a Szerződések nem befolyásolhatják a tagállamok jogát az energiaforrások kiaknázására vonatkozó feltételek meghatározására, továbbá nem befolyásolhatják a tagállamok különböző energiaforrások közötti választását és energiaellátásuk általános szerkezetét (lásd ebben az értelemben: 2020. szeptember 22‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet, C‑594/18 P, EU:C:2020:742, 48. pont).

102    Következésképpen, még ha a felperes halászoknak érdeke is fűződhet ahhoz, hogy a szélenergia tengeren történő hasznosítása által a helyzetükre potenciálisan gyakorolt hatások miatt a nemzeti bíróságok előtt vitassák a francia hatóságoknak e hasznosításra vonatkozó határozatait és döntéseit, e körülmény nem elegendő ahhoz, hogy az említett határozatok vagy döntések végrehajtásában részt vevő vállalkozások számára nyújtott állami támogatások folyósítására vonatkozó hivatalos vizsgálati eljárás keretében érintett félnek minősüljenek.

103    Másodszor, a felperes halászok állításával ellentétben a jelen esetben nem vehető figyelembe az a tény, hogy – amint azt e halászok előadják – az EUMSZ 39. cikk értelmében vett különös jelentőséggel és különleges jogállással rendelkező közhasznú tevékenységet folytatnak.

104    E tekintetben mindenekelőtt a felperes halászokkal egyetértésben kétségtelenül emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 39. cikkben meghatározott célkitűzések, amelyek az EUMSZ 38. cikk (1) bekezdése alapján a közös halászati politikára átültethetőek, többek között a mezőgazdaságból élők megfelelő életszínvonalának biztosítására irányulnak, és azok végrehajtása során figyelembe kell venni többek között a mezőgazdasági tevékenységnek a mezőgazdaság társadalmi szerkezetéből és a különböző mezőgazdasági régiók közötti szerkezeti és természeti egyenlőtlenségekből adódó sajátos természetét.

105    A jelen ügyben azonban meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat 74–79. pontja szerint a vitatott támogatások a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia termelésének fejlesztésére irányulnak, többek között annak érdekében, hogy hozzájáruljanak a Francia Köztársaság azon célkitűzéséhez, hogy növelje ezen energiaforrásoknak a végső villamosenergia‑fogyasztásban való részesedését. Márpedig ezek a célok teljes mértékben eltérnek a közös halászati politikának az EUMSZ 39. cikkben meghatározott célkitűzéseitől.

106    Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy ami a vitatott támogatásokhoz hasonló támogatásoknak az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján történő odaítélését illeti, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy e rendelkezés értelmében az állami támogatásnak két feltételnek kell megfelelnie; az első, hogy bizonyos gazdasági tevékenységek vagy gazdasági régiók fejlődését kell elősegítenie, a második pedig, amelyet negatívan fogalmaztak meg, abban áll, hogy nem befolyásolhatja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben. E rendelkezés tehát a támogatás összeegyeztethetőségét nem teszi attól a feltételtől függővé, hogy az közös érdekű célkitűzést kövessen, azon körülmény sérelme nélkül, hogy a Bizottság által e címen elfogadott határozatoknak biztosítaniuk kell az Unió jogának tiszteletben tartását (2020. szeptember 22‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet, C‑594/18 P, EU:C:2020:742, 19. és 20. pont).

107    Következésképpen az a kérdés, hogy az EUMSZ 39. cikkben említett közös érdekű célkitűzéseket figyelembe kell‑e venni a vitatott támogatások vizsgálata során – mint ahogy a felperes halászok úgy vélik, hogy igen –, nem releváns az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjában előírt, a fenti 106. pontban felidézett feltételek szempontjából. E kérdés tehát nem vehető figyelembe az érintett fél minőségük értékelése során. Az érdekelt fél azon jogát ugyanis, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás keretében észrevételeket terjesszen elő, és így – amint arra a fenti 62. pont emlékeztetett – vitassa az ezen eljárás megindítását hallgatólagosan megtagadó, kifogást nem emelő határozatot, az eljárás céljára tekintettel kell vizsgálni, amely többek között annak lehetővé tételére irányul, hogy a Bizottság minden szükséges véleményt beszerezzen, ha egy támogatás első vizsgálata során nem tudja minden kétséget kizáróan megállapítani a támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét (lásd ebben az értelemben: 2020. szeptember 3‑i Vereniging tot Behoud van Natuurmonumenten in Nederland és társai kontra Bizottság ítélet, C‑817/18 P, EU:C:2020:637, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

108    Végül a szóban forgó projekteknek az érintett övezetekben folytatott halászatra, valamint a halászati erőforrásokra és a tengeri környezetre gyakorolt állítólagos hatásaival kapcsolatos kockázatok – még ha azokat bizonyítottnak is feltételezzük – semmiképpen sem szolgálhatnak bizonyítékul arra, hogy a szóban forgó támogatások ellentétesek az EUMSZ 39. cikkben meghatározott célokkal.

109    Egyrészt, az EUMSZ 39. cikkben meghatározott célkitűzéseket azok rendkívül általános jellegénél fogva nem vonhatja kétségbe az, ha az említett projektek adott esetben kedvezőtlen hatást gyakorolnak a felperes halászok tevékenységére.

110    Másrészt, amint az a fenti 81. pontban már megállapításra került, a felperes halászok nem rendelkeznek feltétlen joggal a halászati övezeteik által lefedett tengeri közterület használatára, és – amint arra maguk is rámutatnak – tevékenységeiket az azokra alkalmazandó szabályozás alapján már korlátozzák. Végeredményben, amint az többek között a keresetlevélhez csatolt, a halászati erőkifejtésükre vonatkozó térképekből következik, a szóban forgó projektek telepítési területei e területeknek csak egy részét fedik le, a halászok pedig nem állítják és nem is bizonyítják, hogy e projektek alkalmasak lennének arra, hogy veszélyeztessék az életszínvonalukat vagy a kisüzemi halászat társadalmi szerkezetét ezekben az övezetekben. Ezenkívül, amint az a fenti 80. pontban már megállapítást nyert, ellentétben azzal, amit e felperesek látszólag sugallnak, a Francia Köztársaság által benyújtott dokumentumok a francia hatóságok azon szándékát mutatják, hogy lehetővé tegyék a halászati tevékenységek és az érintett tengeri szélerőműparkok egyidejű jelenlétét.

111    Harmadszor, a felperes halászok a válaszban azt állítják, hogy mindenképpen érdekük fűződik a megtámadott határozattal szembeni eljáráshoz, mivel néhányan közülük keresetet indítottak a nemzeti bíróságok előtt a szóban forgó két projekt működési engedélyeivel szemben.

112    E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az eljáráshoz fűződő érdek és a kereshetőségi jog egymástól elkülönülő elfogadhatósági feltételeknek minősülnek, amelyeket a természetes vagy jogi személynek egyszerre kell teljesítenie ahhoz, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján benyújtott megsemmisítés iránti keresete elfogadható legyen (lásd: 2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Márpedig, még ha a nemzeti bíróságok előtti eljárások a megtámadott határozattal szembeni eljáráshoz fűződő érdeket is keletkeztetnének a felperes halászok számára, meg kell állapítani, hogy – amint az többek között a fenti 62. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatból következik – az a kérdés, hogy a felperes a 2015/1589 rendelet 1. cikkének h) pontja értelmében vett érintett félnek minősül‑e, és ezen az alapon jogosult‑e vitatni a kifogást nem emelő határozatot, az említett felperes kereshetőségi jogára vonatkozik.

113    A fentiek összességéből következik, hogy a felperes halászok nem bizonyították a jogilag megkövetelt módon annak kockázatát, hogy a vitatott támogatások konkrét hatást gyakorolnak a helyzetükre. A megtámadott határozat rájuk vonatkozó része ellen benyújtott keresetet tehát mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

 Az elsőrendű felperes érintett fél minőségéről

114    Ami az elsőrendű felperest illeti, egy olyan szövetkezet, amelyet Treport és a környező kikötők halászai üzemanyagok, kenőanyagok és zsírok beszerzésének és viszonteladásának kölcsönössé tétele érdekében hoztak létre (lásd: a fenti 1. pont), rá kell mutatni, hogy e szövetkezet tevékenysége tagjainak gazdasági döntéseitől, nem pedig a vitatott támogatások folyósításától függ. Semmiképp sem áll fenn tehát kapcsolat e folyósítás és e tevékenység alakulása között, annál is kevésbé, mivel – amint az a keresetlevél e tárgyban benyújtott mellékleteiből kitűnik – ez a tagság nem korlátozódik a felperes halászokra, hanem mintegy 70 Hauts‑de‑France‑ban, Normandiában és Bretagne‑ban nyilvántartásba vett hivatásos halászt foglal magában. Ráadásul az elsőrendű felperes tagjai hajóinak eloszlását bemutató térképek, amelyeket szintén csatoltak az ügy irataihoz, a felperes halászok tevékenységein túlmutató tevékenységi körre utalnak. Ebből következik, hogy a vitatott támogatások által a felperes helyzetére gyakorolt konkrét hatás kockázata semmiképpen nem bizonyított, és hogy e felperes nem tekinthető érintett félnek. Következésképpen a megtámadott határozat rá vonatkozó része ellen benyújtott keresetet mint elfogadhatatlant szintén el kell utasítani.

115    A fentiek összességére tekintettel, anélkül hogy szükséges lenne megvizsgálni a Bizottság azon érvelését, miszerint a felperesek nem rendelkeznek az 1963. július 15‑i Plaumann kontra Bizottság ítélet (25/62, EU:C:1963:17) értelmében vett különleges jogállással, és különösen amely szerint a vitatott támogatások nem érintik lényegesen a felperesek piaci helyzetét, meg kell állapítani, hogy a felperesek egyike sem jogosult a megtámadott határozattal szembeni kereset benyújtására.

116    Ennélfogva a keresetet – mint elfogadhatatlant – el kell utasítani.

 A költségekről

117    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

118    Mivel a felperesek pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell őket a költségek viselésére.

119    Mivel a Törvényszék elnökhelyettese a 2021. július 2‑i Bourel és társai kontra Bizottság végzésben (T‑777/19 R, nem tették közzé, EU:T:2021:407) nem határozott az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeiről, ez utóbbiakról határozni kell. E tekintetben, mivel ezen eljárás tekintetében a hatodrendűtől a tizenegyedrendűig terjedő felperesek pervesztesek lettek, kötelezni kell őket a Bizottság költségeinek viselésére.

120    Az eljárási szabályzat 138. cikke (1) bekezdésének megfelelően a Francia Köztársaság maga viseli saját költségeit.

121    Az eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése szerint a Törvényszék elrendelheti, hogy az említett cikk (1) és (2) bekezdésében nem említett beavatkozó felek maguk viseljék saját költségeiket.

122    A jelen esetben úgy kell határozni, hogy a Francia Köztársaságon kívül a többi beavatkozó maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített kilencedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék a Coopérative des artisans pêcheurs associés (CAPA) Sarlt és a mellékletben megnevezett többi felperest kötelezi a költségek viselésére.

3)      A Törvényszék David Bourelt és a T777/19. R. sz. ügynek a mellékletben megnevezett többi kérelmezőjét kötelezi az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeinek viselésére.

4)      A Francia Köztársaság, a Comité régional des pêches maritimes et des élevages marins des Hauts-de-France (CRPMEM), a Fonds régional d’organisation du marché du poisson (FROM NORD), az Organisation de producteurs CME Manche-Mer du Nord (OP CME Manche-Mer du Nord), az Ailes Marines SAS, az Éoliennes Offshore des Hautes Falaises SAS, az Éoliennes Offshore du Calvados SAS, a Parc du Banc de Guérande SAS, az Éoliennes en Mer Dieppe Le Tréport SAS et Éoliennes en Mer Îles d’Yeu és a Noirmoutier SAS maguk viselik saját költségeiket.

Van der Woude

Costeira

Gratsias

Kancheva

 

      Perišin

Kihirdetve Luxembourgban, a 2021. szeptember 15‑i nyilvános ülésen.

E. Coulon

 

M. Van der Woude

hivatalvezető

 

elnök


*      Az eljárás nyelve: francia.


1      A többi felperes felsorolását csak a feleknek kézbesített változat melléklete tartalmazza.