2/15. sz. vélemény
Az EUMSZ 218. cikk (11) bekezdése alapján adott vélemény
„Az EUMSZ 218. cikk (11) bekezdése alapján adott vélemény – Az Európai Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás – Az EU‑ és az EUM‑Szerződés hatálybalépését követően tárgyalt, »új generációs« kereskedelmi megállapodás – A megállapodás megkötésére vonatkozó hatáskör – Az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja – Közös kereskedelempolitika – Az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdése – Áru‑ és szolgáltatáskereskedelem – Külföldi közvetlen befektetések – Közbeszerzések – A szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásai – Verseny – Harmadik államokkal folytatott kereskedelem és fenntartható fejlődés – A munkavállalók szociális védelme – Környezetvédelem – Az EUMSZ 207. cikk (5) bekezdése – A közlekedés területén nyújtott szolgáltatások – Az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése – Olyan nemzetközi megállapodás, amely érintheti a közös szabályokat vagy azok alkalmazási körét megváltoztathatja – A szállítási szolgáltatások szabad nyújtására vonatkozó másodlagos uniós jogszabályok – Nem közvetlen külföldi befektetések – EUMSZ 216. cikk – A Szerződések egyik célkitűzésének megvalósításához szükséges megállapodás – A tagállamok és a harmadik államok közötti tőkemozgás és fizetési műveletek szabadsága – A Szerződések egymás felváltó rendszere a befektetések területén – Az egyes tagállamok és a Szingapúri Köztársaság közötti befektetési megállapodások felváltása – A megállapodás intézményi rendelkezései – A befektetők és az államok közötti vitarendezés – A felek közötti vitarendezés”
Összefoglaló – A Bíróság véleménye (teljes ülés), 2017. május 16.
1. Közös kereskedelempolitika – Nemzetközi megállapodások – Megkötés – Az Unió hatásköre – Az áru‑ és szolgáltatáskereskedelemre vonatkozó megállapodás megkötésére irányuló hatáskör – Terjedelem – Az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás – Az árukereskedelem előmozdítására vagy kereskedelempolitikai védintézkedések engedélyezésére irányuló rendelkezések – Bennfoglaltság
(EUMSZ 3. cikk, (1) bekezdés, e) pont és EUMSZ 207. cikk, (1) bekezdés)
2. Közös kereskedelempolitika – Nemzetközi megállapodások – Megkötés – Az Unió hatásköre – Terjedelem – A közlekedés területére vonatkozó megállapodásoknak a közös kereskedelempolitikai rendszernek való alávetése – Tárgy
(EUMSZ 3. cikk, (1) bekezdés, e) pont és EUMSZ 207. cikk, (5) bekezdés)
3. Közös kereskedelempolitika – Nemzetközi megállapodások – Megkötés – Az Unió hatásköre – Terjedelem – A közlekedés területére vonatkozó megállapodásoknak a közös kereskedelempolitikai rendszernek való alávetése – A közlekedési szolgáltatásokhoz szorosan nem kapcsolódó szolgáltatásokra vonatkozó megállapodásokra való alkalmazhatatlanság – A repülőgép‑karbantartási és ‑javítási szolgáltatásokkal és a közlekedési szolgáltatásokra vonatkozó közbeszerzésekben való részvételi szabályokkal kapcsolatos kötelezettségvállalások – Valamely közlekedési szolgáltatással való szoros kapcsolat hiánya – Az Unió kizárólagos hatásköre
(EUMSZ 3. cikk, (1) bekezdés, e) pont és EUMSZ 207. cikk, (5) bekezdés; 2006/123 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (33) preambulumbekezdés)
4. Közös kereskedelempolitika – Nemzetközi megállapodások – Megkötés – Az Unió hatásköre – A külföldi közvetlen befektetésekre vonatkozó megállapodások megkötésére irányuló hatáskör – Terjedelem – Korlátok
(EUMSZ 3. cikk, (1) bekezdés, e) pont és EUMSZ 207. cikk, (1) bekezdés)
5. Közös kereskedelempolitika – Nemzetközi megállapodások – Megkötés – Az Unió hatásköre – A külföldi közvetlen befektetésekre vonatkozó megállapodások megkötésére irányuló hatáskör – Terjedelem – Az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás – A közvetlen befektetések védelmére vonatkozó normák – Bennfoglaltság
(EUMSZ 207. cikk (1) bekezdés)
6. Európai Unió – Tulajdoni rend – A semlegesség elve – A Szerződés alapvető szabályainak alkalmazása – Olyan nemzetközi megállapodás megkötése, amely korlátozza a tagállamok lehetőségét arra, hogy a valamely harmadik ország állampolgárai által végzett befektetéseket államosítsák vagy kisajátítsák – A semlegesség elvének megsértése – Hiány
(EUMSZ 345. cikk)
7. Közös kereskedelempolitika – Nemzetközi megállapodások – Megkötés – Az Unió hatásköre – A szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásait szabályozó megállapodások megkötésére irányuló hatáskör – Terjedelem – Az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás – A fennálló nemzetközi kötelezettségekre emlékeztető és a szellemi tulajdonjogok meghatározott szintjét biztosító rendelkezések – Bennfoglaltság
(EUMSZ 207. cikk (1) bekezdés)
8. Közös kereskedelempolitika – Nemzetközi megállapodások – Megkötés – Az Unió hatásköre – A liberalizációs intézkedések egységesítésére vonatkozó megállapodások megkötésére irányuló hatáskör – Terjedelem – Az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás – A versenyellenes tevékenységek és az összefonódások elleni küzdelemre vonatkozó rendelkezések – Bennfoglaltság
(EUMSZ 207. cikk (1) bekezdés)
9. Közös kereskedelempolitika – Nemzetközi megállapodások – Megkötés – Az Unió hatásköre – Az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek közötti lefolytatásra való kötelezettség – Terjedelem
(EUSZ 3. cikk, (5) bekezdés és EUSZ 21. cikk, (1)–(3) bekezdés; EUMSZ 9. cikk, EUMSZ 11. cikk, EUMSZ 205. cikk és EUMSZ 207. cikk, (1) bekezdés)
10. Közös kereskedelempolitika – Nemzetközi megállapodások – Megkötés – Az Unió hatásköre – Az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek közötti lefolytatásra való kötelezettség – Az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás – A munkavállalók szociális védelmére és a környezetvédelemre vonatkozó nemzetközi kötelezettségek tiszteletben tartásának biztosítására irányuló kötelezettségvállalások – A felek közötti kereskedelemmel való különös kapcsolat fennállása
(EUMSZ 3. cikk, (1) bekezdés, e) pont és EUMSZ 207. cikk, (1) bekezdés)
11. Közös kereskedelempolitika – Nemzetközi megállapodások – Megkötés – Az Unió hatásköre – Terjedelem – Annak érdekében való gyakorlás, hogy a felek tekintetében szabályozzák a szociális védelem és a környezetvédelem szintjét – Kizártság
(EUMSZ 3. cikk, (1) bekezdés, d) és e) pont és (2) bekezdés, EUMSZ 4. cikk, (2) bekezdés, b) és e) pont, valamint EUMSZ 207. cikk, (6) bekezdés)
12. Nemzetközi megállapodások – Megkötés – Az Unió hatásköre – Olyan megállapodásra vonatkozó kizárólagos hatáskör, amely a közös szabályokat érintheti, illetve azok alkalmazási körét megváltoztathatja – Az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás – A nemzetközi tengeri szállítási, vasúti szállítási és közúti szállítási szolgáltatások nyújtására vonatkozó kötelezettségvállalás – A 4055/86, 1071/2009, 1072/2009 és 1073/2009 rendeletekben, valamint 2012/34 irányelvben szereplő szabályok érintettsége
(EUMSZ 3. cikk, (2) bekezdés és EUMSZ 216. cikk; 1071/2009, 1072/2009 és 1073/2009 európai parlamenti és tanácsi rendeletek; 4055/86 tanácsi rendelet; 2012/34 európai parlamenti és tanácsi irányelv)
13. Nemzetközi megállapodások – Megkötés – Az Unió hatásköre – Olyan megállapodásra vonatkozó kizárólagos hatáskör, amely a közös szabályokat érintheti, illetve azok alkalmazási körét megváltoztathatja – A közös szabályok és a tervezett megállapodás közötti ellentmondás szükségessége – Hiány
(EUMSZ 3. cikk, (2) bekezdés és EUMSZ 216. cikk)
14. Nemzetközi megállapodások – Megkötés – Az Unió hatásköre – Olyan megállapodásra vonatkozó kizárólagos hatáskör, amely a közös szabályokat érintheti, illetve azok alkalmazási körét megváltoztathatja – annak szükségessége, hogy megvizsgálják a tervezett megállapodás korlátozott alkalmazási körű rendelkezései befolyásának veszélyét – Hiány
(EUMSZ 3. cikk, (2) bekezdés és EUMSZ 216. cikk)
15. Nemzetközi megállapodások – Megkötés – Az Unió hatásköre – Olyan megállapodásra vonatkozó kizárólagos hatáskör, amely a közös szabályokat érintheti, illetve azok alkalmazási körét megváltoztathatja – Az EU‑ és EUM‑Szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság, Írország és Dánia állásfoglalását tartalmazó 21. és 22. sz. jegyzőkönyv hatása olyan megállapodás tekintetében, amely nem vonatkozik az e jegyzőkönyvekben szabályozott jogterületekre – Hiány
(EUSZ 3. cikk, (2) bekezdés és EUSZ 216. cikk; az EU‑ és EUM‑Szerződéshez csatolt 21. és 22. jegyzőkönyv)
16. Nemzetközi megállapodások – Megkötés – Az Unió hatásköre – Olyan megállapodásra vonatkozó kizárólagos hatáskör, amely a közös szabályokat érintheti, illetve azok alkalmazási körét megváltoztathatja – Az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás – A közbeszerzési eljárások lefolytatására vonatkozó rendelkezések – A 2014/24 és 2014/25 irányelvben előírt szabályok érintettsége
(EUMSZ 3. cikk, (2) bekezdés és EUMSZ 216. cikk; 2014/24 és 2014/25 európai parlamenti és tanácsi irányelv)
17. Nemzetközi megállapodások – Megkötés – Az Unió hatásköre – Olyan megállapodásra vonatkozó kizárólagos hatáskör, amely a közös szabályokat érintheti, illetve azok alkalmazási körét megváltoztathatja – A közös szabályok fogalma – Az uniós elsődleges jog szabályai – Kizártság – Az Unió által kötött megállapodások – Kizártság
(EUMSZ 3. cikk, (2) bekezdés és EUMSZ 216. cikk)
18. Nemzetközi megállapodások – Megkötés – Az Unió hatásköre – Olyan megállapodásra vonatkozó kizárólagos hatáskör, amely a közös szabályokat érintheti, illetve azok alkalmazási körét megváltoztathatja – Terjedelem – A nem közvetlen külföldi befektetésekre vonatkozó megállapodás – Kizártság
(EUMSZ 3. cikk, (2) bekezdés, EUMSZ 4. cikk, (1) bekezdés és (2) bekezdés, a) pont, EUMSZ 63. cikk, valamint EUMSZ 216. cikk, (1) bekezdés)
19. Közös kereskedelempolitika – Nemzetközi megállapodások – Megkötés – Az Unió hatásköre – Hatáskör a külföldi közvetlen befektetésekre vonatkozó megállapodások megkötésére – Terjedelem – A tagállamok által valamely harmadik állammal korábban kötött kétoldalú befektetési megállapodások hatályvesztését előíró rendelkezést tartalmazó megállapodás – Bennfoglaltság
(EUMSZ 2. cikk, (1) bekezdés és EUMSZ 207. cikk, (1) bekezdés; 1219/2012 európai parlamenti és tanácsi rendelet)
20. Nemzetközi megállapodások – A tagállamok megállapodásai – Az EK‑Szerződésnél vagy a tagállam csatlakozásánál korábbi megállapodások – Az azokhoz kapcsolódó jogok és kötelezettségek tiszteletben tartása
(EUMSZ 351. cikk)
21. Nemzetközi megállapodások – Megkötés – Az Unió hatásköre – Arra irányuló hatáskör, hogy valamely megállapodásban intézményi jellegű rendelkezéseket állapítsanak meg – Terjedelem – Olyan vitarendezési eljárás bevezetése, amely valamely harmadik ország állampolgára részére lehetővé teszi, hogy kivonjon valamely jogvitát valamely tagállam bíróságainak joghatósága alól – Kizártság – Az Unió és a tagállamok megosztott hatásköre
22. Nemzetközi megállapodások – Az Unió és a tagállamok hatásköre – A tagállamok közigazgatási és bírósági eljárások tárgyában fennálló hatásköre – Az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás – Az Uniót és a tagállamokat a megfelelő ügyintézés és a hatékony bírói jogvédelem elvének tiszteletben tartására kötelező kötelezettségvállalás – A nemzeti hatáskörök megsértése – Hiány
23. Nemzetközi megállapodások – Megkötés – Az Unió hatásköre – Terjedelem – A megállapodás rendelkezései tekintetében való határozathozatalra hatáskörrel rendelkező bíróság vagy egyéb szerv létrehozása – Bennfoglaltság
1. Az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdéséből és különösen annak második mondatából, amely szerint a közös kereskedelempolitika az Unió külső tevékenységeinek keretei közé illeszkedik, az következik, hogy az említett politika a harmadik államokkal fenntartott kereskedelmi kapcsolatokra vonatkozik. Valamely uniós jogi aktus e politika körébe tartozik, ha kifejezetten e kereskedelmi kapcsolatokat érinti, amennyiben a célja lényegében e kapcsolatok előmozdítása, elősegítése vagy szabályozása, és azokra közvetlen és azonnali hatást gyakorol. Ebből következik, hogy a tervezett megállapodásnak kizárólag azon elemei tartoznak a közös kereskedelempolitika hatálya alá, amelyek kifejezett kapcsolatot mutatnak az Unió és az érintett harmadik állam közötti kereskedelemmel.
Az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdése e) pontjának értelmében e politika körébe, és ennek megfelelően az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás 2. fejezete, amely szerint mindegyik fél megkülönböztetésmentes bánásmódban részesíti a másik fél termékeit, és – az e fejezethez csatolt egyedi kötelezettségvállalásoknak megfelelően – csökkenti vagy eltörli a behozatali és kiviteli vámjait. Azt is előírja, hogy mindegyik fél tartózkodik attól, hogy nem vámjellegű korlátozásokat vezessen be vagy tartson fenn az áruk behozatalára vagy kivitelére vonatkozóan. E fejezet így az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdése értelmében vett, az áruk és szolgáltatások kereskedelméhez kapcsolódó vámtarifa‑ és kereskedelmi kötelezettségvállalásokat tartalmaz. Ugyanez vonatkozik a szóban forgó megállapodás 3. fejezetére, amely meghatározza azokat a részletes szabályokat, amelyek alapján bármelyik fél – ha a Kereskedelmi Világszervezet szabályaiból eredő követelmények teljesülnek – dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedéseket, valamint védintézkedéseket fogadhat el a másik féltől származó behozatalra vonatkozóan. E fejezet így az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdése értelmében vett kereskedelempolitikai védintézkedésekre vonatkozik.
Ami az Európai Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás 4. és 5. fejezetét illeti, azokból kiderül, hogy egyfelől az egyik fél által exportált termékeknek meg kell felelniük az importáló fél által előírt szabályoknak, másfelől pedig az ez utóbbi által importált termékekre nem vonatkozhatnak hátrányosan megkülönböztető vagy a saját termékeikre alkalmazott szabályokhoz képest aránytalan szabályok. E fejezeteknek ezért kifejezett célja az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti árukereskedelem elősegítése. A szóban forgó megállapodás 6. fejezete szerint a felek vámjogi szabályozása hátrányos megkülönböztetéstől mentes, és ezen áruk behozatala vagy kivitele esetén nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó díjak és adók nem haladják meg e szolgáltatások hozzávetőleges költségét. E fejezetnek tehát a felek közötti árukereskedelem szabályozása és elősegítése az alapvető célja.
Ami az Európai Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás 7. fejezetét illeti, annak célja a nem fosszilis és fenntartható energiaforrásokból származó energiatermelés ágazatában a piacra jutás szabályozása és megkönnyítése egyetlen más környezetvédelmi szabály bevezetése nélkül. E fejezetnek, amely ezáltal a felek piacainak megnyitására irányul, egyben közvetlen és azonnali hatása van az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti áru‑ és szolgáltatáskereskedelemre az említett ágazatban. Következésképpen az Uniónak az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti kizárólagos hatáskörébe tartozik.
(lásd: 35–37., 40–47., 72–74. pont)
2. Az Uniónak a többek között a közúti szállítási szolgáltatásokra vonatkozó megállapodás jóváhagyására vonatkozó hatásköre nem alapulhat kizárólag az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontján. Ugyanis ezt a területet az EUMSZ 207. cikk (5) bekezdése kizárja a közös kereskedelempolitika hatálya alól, amelynek értelmében a közlekedés területén a nemzetközi megállapodások tárgyalására és megkötésére az EUM‑Szerződés harmadik részének VI. címét kell alkalmazni. E cím a közös közlekedéspolitikára vonatkozik.
E tekintetben az EUMSZ 207. cikk (5) bekezdésének – amely megfelel az EK 133. cikk (6) bekezdése harmadik francia bekezdésének – célja, hogy a közlekedési szolgáltatások nemzetközi kereskedelme területén fenntartsa a szállítási szolgáltatások nemzetközi kereskedelmét illetően az uniós szabályok egyoldalú elfogadásával gyakorolt belső hatáskör és a nemzetközi megállapodások megkötése útján gyakorolt külső hatáskör közötti elvi párhuzamot, miközben mindkét hatáskör a Szerződésnek kifejezetten a közös közlekedéspolitikára vonatkozó címéből ered.
(lásd: 56–59. pont)
3. Az EUMSZ 207. cikknek a közös kereskedelempolitikának a közlekedésre vonatkozó megállapodásokból való kizárását előíró (5) bekezdésének értelmezése során figyelembe kell venni a közlekedés területén nyújtott szolgáltatások fogalmát, amely nem csupán magukat a közlekedési szolgáltatásokat öleli fel, hanem más szolgáltatásokat is, azonban csak azzal a feltétellel, hogy ez utóbbiak szorosan kapcsolódnak személyek és áruk valamely közlekedési eszközzel, egyik helyről a másikra történő mozgatásának fizikai cselekményéhez.
E tekintetben, ami az Európai Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás 8. fejezetében foglalt kötelezettségvállalásokat illeti, sem a „repülőgép‑karbantartási és ‑javítási szolgáltatások, amelyek során repülőgépet vonnak ki a szolgálatból”, sem az utazási irodák vagy más kereskedelmi partnerek által nyújtott, légi közlekedési szolgáltatások értékesítésére, marketingjére és foglalására irányuló szolgáltatások nem kapcsolódnak szorosan a szállítási szolgáltatásokhoz a fenti értelemben. Ugyanis, először is, a repülőgép‑karbantartási és ‑javítási szolgáltatások, amelyek során repülőgépet vonnak ki a szolgálatból, legfeljebb távoli kapcsolatot mutatnak a személyek vagy áruk egyik helyről a másikra történő mozgatására irányuló tevékenységgel. Másodsorban, a légi szállítási szolgáltatások értékesítésére, marketingjére és foglalására irányuló szolgáltatásokat illetően a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123 irányelv (33) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó szolgáltatások magukban foglalják az utazási irodák által nyújtott szolgáltatásokat is, amelyek az ilyen jellegű szolgáltatások legfőbb előmozdítói. Mivel a repülőgép‑karbantartási és ‑javítási szolgáltatások, amelyek során repülőgépet vonnak ki a szolgálatból, a légi közlekedési szolgáltatások értékesítése és marketingje, valamint a számítógépes helyfoglalási rendszerrel (CRS) összefüggő szolgáltatások következésképpen nem tartoznak az EUMSZ 207. cikk (5) bekezdésének hatálya alá, e szolgáltatások az e cikk (1) bekezdésében szerelő szolgáltatások közé tartoznak.
Ugyanígy, ami az Európai Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás 10. fejezetét illeti, annak konkrét célja azon részletes szabályok meghatározása, amelyek alapján valamennyi fél gazdasági szereplői részt vehetnek a másik fél hatóságai által szervezett közbeszerzési eljárásokban. E részletes szabályok – mivel a hátrányos megkülönböztetéstől mentes, átlátható és hatékony hozzáférésre vonatkozó megfontolásokon alapulnak – közvetlen és azonnali hatásaik vannak a felek közötti áru‑ és szolgáltatáskereskedelemre. A szóban forgó megállapodás 10. fejezete következésképpen az Uniónak az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti kizárólagos hatáskörébe tartozik, azonban az említett megállapodás 8. fejezetéhez csatolt mellékletek 8‑A‑1. és 8‑B‑1. függelékének 11. és 12. pontjában, valamint a 8‑A‑2. és 8‑A‑3. függelékének 16. és 17. pontjában felsorolt nemzetközi tengeri szállítási, vasúti szállítási, közúti szállítási és belvízi szállítási szolgáltatásokra irányuló közbeszerzésekkel, valamint az e szállítási szolgáltatásokhoz szorosan kapcsolódó szolgáltatásokra irányuló közbeszerzésekkel kapcsolatos fenntartással.
(lásd: 61., 66–68., 76., 77. pont)
4. Az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdése értelmében a külföldi közvetlen befektetésekre vonatkozó uniós jogi aktusok a közös kereskedelempolitika hatálya alá tartoznak. Ebből következik, hogy az Unió az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti kizárólagos hatáskörrel rendelkezik minden olyan, harmadik államokkal szembeni kötelezettségvállalás jóváhagyására, amely e harmadik állam természetes vagy jogi személyei által az Unióban, illetve fordítva végrehajtott olyan befektetésekre vonatkozik, amelyek lehetőséget adnak számukra a gazdasági tevékenységet folytató társaság irányításában és ellenőrzésében való tényleges részvételre.
Az, hogy az EUM‑Szerződés megalkotói az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdésében a „külföldi közvetlen befektetések” kifejezést használták, egyértelműen kifejezi azon szándékukat, hogy ne vonjanak más külföldi befektetéseket a közös kereskedelempolitika hatálya alá. Ezért a harmadik államokkal szemben ez utóbbi, más befektetésekre vonatkozóan vállalt kötelezettségek nem tartoznak az Uniónak az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti kizárólagos hatáskörébe.
A közös kereskedelempolitika hatályának a külföldi befektetések tekintetében történő ezen lehatárolása azt tükrözi, hogy minden olyan uniós jogi aktus, amely előmozdítja, elősegíti vagy szabályozza valamely harmadik állam természetes vagy jogi személyének az Unióban – vagy fordítva – valamely gazdasági tevékenységet folytató társaság irányításában és ellenőrzésében tényleges részvételét, közvetlen és azonnali hatással van e harmadik állam és az Unió közötti kereskedelmi kapcsolatokra, míg az ilyen, a kereskedelemmel fennálló kifejezett kapcsolat hiányzik az ilyen részvételt nem eredményező befektetések esetén.
(lásd: 81–84. pont)
5. Az Unió és a Szingapúri Köztársaság által a közvetlen befektetések védelmére vonatkozóan, a közöttük kötendő szabadkereskedelmi megállapodás 9. fejezetében rögzített szabályok a közös kereskedelempolitika hatálya alá tartozzanak, amennyiben azok kifejezett kapcsolatot mutatnak az Unió és e harmadik állam közötti kereskedelmi kapcsolatokkal. Az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdése ugyanis általánosságban hivatkozik a külföldi közvetlen befektetésekre vonatkozó uniós jogi aktusokra, nem téve különbséget az alapján, hogy a beruházások engedélyezéséről, vagy azok védelméről van‑e szó.
E tekintetben a „nem kevésbé kedvező bánásmódra” és az önkényes kezelés tilalmára vonatkozó, az említett 9. fejezetben előírt kötelezettségvállalások összessége – amelyek különösen a felek természetes és jogi személyeinek a gazdasági tevékenységet folytató, a másik fél területén letelepedett társaságokban fennálló részesedéseinek e személyek általi felhasználására, emelésére és vásárlására vonatkoznak – hozzájárul a befektetők jogbiztonságához. E jogszabályi keret bevezetésének célja az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti kereskedelmi kapcsolatok előmozdítása, elősegítése és szabályozása. Emellett az Európai Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás 9. fejezetének A. szakaszában szereplő, a közvetlen befektetésekre vonatkozó rendelkezéseknek közvetlen és azonnali hatásuk van ezekre a kereskedelmi kapcsolatokra, mivel azok valamely fél vállalkozóinak a másik fél területén gazdasági tevékenységet folytató társaságok irányítása vagy ellenőrzése terén fennálló részesedéseinek kezelésére vonatkoznak.
(lásd: 87., 94., 95. pont)
6. Az EUMSZ 345. cikk kifejezi az Uniónak a tagállami tulajdoni rendekkel szembeni semlegességét, azonban nem vonja ki e rendet az alapvető uniós szabályok alól. Ami az Európai Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás 9.6. cikkét illeti, amely kimondja, hogy egyik fél sem államosíthatja, sajátíthatja ki a másik fél érintett beruházóinak beruházásait, és nem vetheti alá azokat más, az államosítás vagy a kisajátítás hatásával egyenértékű hatással járó intézkedésnek, kivéve ha az közérdekű célt követ, az nem tartalmaz semmilyen kötelezettségvállalást a tagállami tulajdoni rendekre vonatkozóan. Azt tükrözi pusztán, hogy bár a tagállamok szabadon gyakorolhatják hatásköreiket a tulajdonjog területén, és következésképpen módosíthatják a rájuk vonatkozó tulajdoni rendet, azonban nincsenek kivonva az általános alapelvek és alapvető jogok tiszteletben tartása alól.
(lásd: 91., 107. pont)
7. Az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdése értelmében a közös kereskedelempolitika magában foglalja a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásait. Az Unió által a szellemi tulajdonjogok területén tett nemzetközi kötelezettségvállalások az említett kereskedelmi vonatkozások alá tartoznak, amennyiben kifejezett kapcsolatot mutatnak a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokkal, valamint céljuk e kapcsolatok előmozdítása, elősegítése vagy szabályozása, és azokra közvetlen és azonnali hatást gyakorolnak.
Ami az Európai Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás 11. fejezetében rögzített, a szellemi tulajdonra vonatkozó kötelezettségvállalásokat illeti, a szerzői és szomszédos jogokra, a védjegyekre, a földrajzi árujelzőkre, a formatervezési mintákra, szabadalmakra, vizsgálati adatokra és növényfajtákra vonatkozó rendelkezések összességének – amely egyfelől meglévő többoldalú nemzetközi kötelezettségek, másfelől pedig kétoldalú kötelezettségvállalások felidézéséből áll – a megállapodás 11.1. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében alapvető célja, hogy az uniós és szingapúri vállalkozók számára szellemi tulajdonjogaik védelmének megfelelő szintjét biztosítsa. E rendelkezések lehetővé teszik az uniós és a szingapúri vállalkozók számára, hogy a másik fél területén a szellemi tulajdonjogok oltalma tekintetében bizonyos homogenitást mutató előírások vonatkozzanak rájuk, és ezáltal az egyenlőség elve alapján hozzájárulnak az Unió és a Szingapúri Köztársaság között az áruk és szolgáltatások szabad kereskedelméhez. Ugyanez vonatkozik a megállapodás 11.36–11.37. cikkére, amely kötelezi a feleket, hogy bizonyos eljárásokat és polgári igazságszolgáltatási eljárásokat írjanak elő, amelyek lehetővé teszik az érintettek számára a szellemi tulajdonjogaikra való hivatkozást és azok érvényesítését, valamint annak 11.48–11.50. cikkére, amely kötelezi valamennyi felet arra, hogy a hamisított vagy kalózáruk vámhatóságaik általi azonosítására szolgáló módszereket vezessenek be, valamint biztosítsák annak lehetőségét, hogy a szellemi tulajdonjogok jogosultjai a hamisítás vagy a kalózcselekmény gyanúja esetén felfüggesztethesse ezen áruk szabad forgalomba hozatalát.
Ezekből következik, hogy az Európai Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás 11. fejezetének rendelkezései ténylegesen – amint azt e megállapodás 11.1. cikkének (1) bekezdése kimondja – az innovatív és kreatív termékek előállításának és kereskedelmi forgalomba hozatalának, valamint a felek közötti szolgáltatásnyújtás elősegítésére, és a kereskedelemből és a beruházásokból származó előnyök fokozására irányulnak. E fejezet semmiképp nem az uniós tagállamok jogszabályai harmonizálásának keretei közé illeszkedik, hanem célja az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti kereskedelem liberalizálása. Ebből következik, hogy a szóban forgó megállapodás 11. fejezete a szellemi tulajdonjogoknak az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdése értelmében vett kereskedelmi vonatkozásait szabályozza.
(lásd: 111–113., 121–126., 128. pont)
8. Az Európai Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás 12.1. és 12.2. cikke kétségtelenül az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti kereskedelemi kapcsolatok liberalizálásának keretei közé illeszkedik. Azok ugyanis kifejezetten azon versenyellenes magatartásokkal és összefonódásokkal szembeni küzdelemre vonatkoznak, amelyek célja vagy hatása annak megakadályozása, hogy az Unió és e harmadik állam közötti kereskedelmi kapcsolatokra egészséges versenyfeltételek mellett kerüljön sor. Az említett rendelkezések következésképpen a közös kereskedelempolitika, és nem a belső piac területének hatálya alá tartoznak. E megállapodás 12. fejezete a támogatásokra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz. E rendelkezések a feleknek a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezmény 1A. mellékletének részét képező, a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás szerinti kötelezettségeire emlékeztet, meghatározzák az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti áru‑ és szolgáltatáskereskedelemhez kapcsolódó tiltott támogatásokat, és kötelezik a feleket, hogy mindent tegyenek meg a nem tiltott támogatásoknak a másik féllel folytatott kereskedelemre gyakorolt hatásainak semlegesítése vagy felszámolása érdekében.
(lásd: 134., 135., 137. pont)
9. Az EUM‑Szerződés érzékelhetően különbözik a korábban hatályos EK‑Szerződéstől, mivel beilleszti a közös kereskedelempolitikába a jelenlegi nemzetközi kereskedelem új vonatkozásait. A közös kereskedelempolitika területének az EUM‑Szerződéssel történő kiterjesztése az elsődleges uniós jog jelentős fejlődését jelenti. E fejlődést többek között az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdésének második mondatában kimondott szabály jelzi, amely szerint a közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni. Ezen elveket és célokat az EUSZ 21. cikk (1) és (2) bekezdése pontosítja, és azok többek között – amint azt e 21. cikk (2) bekezdésének f) pontja kifejti – a környezet minőségének megőrzésével és javításával, valamint a világ természeti erőforrásaival való fenntartható gazdálkodással kapcsolatos fenntartható fejlődésre irányulnak.
Az Unió azon kötelezettsége, hogy az említett célokat és elveket integrálja a közös kereskedelempolitikájának végrehajtásába, az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdése második mondatának, az EUSZ 21. cikk (3) bekezdésének és az EUMSZ 205. cikknek az együttes értelmezéséből következik. Ezenfelül figyelembe kell venni az EUMSZ 9. és EUMSZ 11. cikket. Az EUSZ 3. cikkének (5) bekezdése továbbá kötelezi az Uniót, hogy a világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban hozzájáruljon a szabad és tisztességes kereskedelemhez. Ebből következik, hogy a fenntartható fejlődésre irányuló cél ezentúl integráns része a közös kereskedelempolitikának.
(lásd: 141–143., 146., 147. pont)
10. A közös kereskedelempolitika körébe, és ennek megfelelően az Uniónak az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdése e) pontjában rögzített kizárólagos hatáskörébe tartozik az Európai Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás 13. fejezete. Ugyanis a szóban forgó fejezet rendelkezéseivel az Unió és a Szingapúri Köztársaság lényegében kötelezettséget vállal annak biztosítására, hogy a közöttük fennálló kereskedelmi kapcsolatokra azon, a munkavállalók védelmére és a környezetvédelemre vonatkozó nemzetközi egyezményekből eredő kötelezettségek tiszteletben tartása mellett kerül sor, amelyeknek részesei. E 13. fejezet nem érinti sem az ott hivatkozott nemzetközi egyezmények terjedelmét, sem az Unió vagy a tagállamok ezen egyezményekkel kapcsolatos hatásköreit. Ezzel szemben specifikus összefüggésben áll az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti kereskedelmi kapcsolatokkal. Az említett 13. fejezet ugyanis annak biztosítása révén szabályozza e kapcsolatokat, hogy azok az említett egyezmények tiszteletben tartása mellett működjenek, és hogy az ezen egyezmények alapján elfogadott intézkedéseket ne alkalmazzák úgy, hogy az önkényes vagy indokolatlan megkülönböztetést, vagy a kereskedelem rejtett korlátozását eredményezi.
Ugyanezen fejezetnek emellett közvetlen és azonnali hatása van e kereskedelemre. E tekintetben különösen azon kötelezettségvállalásokat illetően, amelyek célja a szóban forgó megállapodás 13.7. cikkének b) pontjában és 13.8. cikkének b) pontjában említett, az illegális fakitermelésből származó fa és fatermékek kereskedelme elleni küzdelem, valamint a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem, a felek e megállapodásban kötelezettséget vállalnak arra, hogy dokumentációs, ellenőrzési és tanúsítási rendszereket vezetnek be vagy részesítenek előnyben. E rendszerek közvetlenül befolyásolják az érintett termékek kereskedelmét. Ezenfelül az Európai Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás 13. fejezetében szereplő rendelkezések között fennálló kapcsolat kifejezett jellege abból is következik, hogy az e fejezetben szereplő, a munkavállalók szociális védelmére és a környezetvédelemre vonatkozó rendelkezések megsértése a szerződések jogáról szóló egyezmény – amely alkalmazandó az Unió és harmadik államok közötti kapcsolatokban – 60. cikkének (1) bekezdésében kodifikált nemzetközi szokásjogi szabálynak megfelelően felhatalmazza a másik felet, hogy a kereskedelmi kapcsolatoknak az e megállapodás más rendelkezéseiben foglalt liberalizációját megszüntesse vagy felfüggessze.
(lásd: 152., 155–157., 160., 161., 167. pont)
11. Az Unió az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti kizárólagos hatáskörét nem gyakorolhatja a szociális védelem és környezetvédelem valamely, az Unió és harmadik állam között létrejött nemzetközi megállapodás egyes felei területén fennálló szintjeinek szabályozására. E szabályok elfogadása különösen az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének d) pontjában, az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdésében, valamint az EUMSZ 4. cikk (2) bekezdésének b) és e) pontjában foglalt, az Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztás alá tartozik. Az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja ugyanis nem élvez elsőbbséget az EUM‑Szerződés ezen más rendelkezései felett, az EUMSZ 207. cikk (6) bekezdése pedig egyebek mellett kimondja, hogy a közös kereskedelempolitika területén átruházott hatáskörök gyakorlása nem sértheti az Unió és a tagállamok közötti hatáskörök elhatárolását.
(lásd: 164. pont)
12. Az EUMSZ 216. cikk hatáskörrel ruházza fel az Uniót, hogy többek között megkössön minden nemzetközi megállapodást, amely a közös szabályokat érintheti, illetve azok alkalmazási körét megváltoztathatja. A közös szabályok érintésének vagy megváltoztatásának kockázata akkor áll fenn, ha a valamely nemzetközi szerződésben foglalt kötelezettségvállalások e szabályok alkalmazási körébe tartoznak. E kockázat megállapításának nem feltétele, hogy a nemzetközi kötelezettségek hatálya alá tartozó területek és az uniós szabályok hatálya alá tartozó területek teljes mértékben egybeessenek. Az uniós közös szabályok alkalmazási körét e kötelezettségvállalások akkor is érinthetik vagy megváltoztathatják, ha az utóbbiak e szabályok által jelentős részben már szabályozott tárgykörhöz tartoznak.
Ami a nemzetközi tengeri szállítási szolgáltatások nyújtására vonatkozó, az Európai Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás 8. fejezetében szereplő kötelezettségvállalásokat illeti, azt a területet, amelybe ezek tartoznak, jelentős részben már szabályozták a 4055/86 rendeletben kimondott közös szabályok, amely rendelet szabályozza a tagállamok közötti, illetve a tagállamok és harmadik országok közötti tengeri szállítási szolgáltatások szabad nyújtása elvének alkalmazását. A szóban forgó megállapodásban szereplő kötelezettségvállalások érintik, sőt jelentősen módosítják az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti tengeri szállítási szolgáltatások tekintetében a 4055/86 rendeltben megállapított e közös szabályok alkalmazási körét. E megállapodás 8.56. cikkének (3) bekezdéséből ugyanis az következik, hogy az uniós tengeri szállítási szolgáltatók, valamint a Szingapúri Köztársaságban letelepedett hajózási társaságot ellenőrző tagállami állampolgárok szabadon hozzáférhetnek az e harmadik állammal folytatott szállítási szolgáltatások nyújtásához, mégpedig azon követelmény előírása nélkül, hogy ez utóbbiak hajója valamely tagállam lobogója alatt hajózzon. E rendszer érzékelhetően különbözik a 4055/86 rendeletben létrehozott rendszertől. Az Unió e kötelezettségvállalások jóváhagyására vonatkozó hatásköre ezért az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése szerint kizárólagos.
Ugyanez vonatkozik az Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti vasúti szállítási szolgáltatásokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásokra. Azok a nem kevésbé kedvező feltételek, amelyekben a szingapúri szolgáltatók e kötelezettségvállalásoknak megfelelően a vasúti hálózatokhoz és szállítási szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint az Unióban való letelepedés tekintetében az Unióban részesülnek, megfelelnek az egységes európai vasúti térségre vonatkozó, az egységes európai vasúti térségről szóló 2012/34 irányelvben foglalt szabályozás elemeinek. Ami a közúti szállítási szolgáltatások tárgyában tett kötelezettségvállalásokat illeti, azok szintén a közös szabályok által jelentős részben már szabályozott tárgykörhöz tartoznak. Azok a nem kevésbé kedvező feltételek ugyanis, amelyekben a szingapúri szolgáltatók e kötelezettségvállalásoknak megfelelően az Unióban a közúti szállítási szolgáltatások nyújtására vonatkozóan részesülnek, nagy részben megfelelnek a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek közös szabályainak megállapításáról szóló 1071/2009, a nemzetközi közúti árufuvarozási piachoz való hozzáférés közös szabályairól szóló 1072/2009 és az autóbusszal végzett személyszállítás nemzetközi piacához való hozzáférés közös szabályairól szóló 1073/2009 rendeletben megállapított közös szabályokkal szabályozott elemeknek.
(lásd: 171., 180–182., 189., 190., 193., 195., 198., 206., 207. pont)
13. Amennyiben az Unió és valamely harmadik állam közötti megállapodás az e megállapodásban szereplő nemzetközi kapcsolatokra olyan szabályok alkalmazását írja elő, amelyek jelentős átfedésben vannak az Unión belüli helyzetekben alkalmazandó uniós közös szabályokkal, e megállapodást úgy kell tekinteni, mint amely érintheti vagy módosíthatja e közös szabályok alkalmazási körét. Az említett közös szabályokkal való ellentét hiánya ellenére ugyanis azok értelme, alkalmazási köre és hatékony érvényesülése befolyás tárgyát képezheti.
(lásd: 201. pont)
14. A nemzetközi megállapodás megkötésére vonatkozó hatáskör jellegének vizsgálata során nem kell figyelembe venni e megállapodás azon rendelkezéseit, amelyek rendkívül korlátozott hatállyal bírnak.
(lásd: 217. pont)
15. Az Uniónak a szállítás terén tett, valamely tervezett nemzetközi megállapodásban szereplő kötelezettségvállalások tekintetében fennálló hatáskörével kapcsolatos vizsgálat keretében – amennyiben a tervezett megállapodás nem terjed ki az EUM‑Szerződés harmadik részének V. címében szabályozott vonatkozásokra – nem bír relevanciával EU‑Szerződéshez és az EUM‑Szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos állásfoglalását tartalmazó 21. sz. jegyzőkönyv. Ugyanez érvényes EU‑Szerződéshez és az EUM‑Szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. sz. jegyzőkönyvre. Ugyanis egyrészről a 21. sz. jegyzőkönyv nem vonatkozik a közös kereskedelempolitikára és a közös közlekedéspolitikára. Másrészről a szóban forgó jogi aktus célja és tartalma az, ami meghatározza az esetlegesen alkalmazható jegyzőkönyveket, és nem fordítva.
(lásd: 218. pont)
16. Az Európai Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás 10. fejezete a kormányzati beszerzések Unióban és a Szingapúri Köztársaságban történő odaítélésének lehatárolására irányuló, számos olyan szabályt tartalmaz, amelyek biztosítják, hogy az ilyen szerződések odaítélési eljárásaira a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének és az átláthatóság elvének tiszteletben tartása mellett kerüljön sor. A közbeszerzésről szóló 2014/24 irányelv, valamint a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről szóló 2014/25 irányelv számos olyan közös szabályt állapít meg, amelyek lényegében annak biztosítására irányulnak, hogy a közbeszerzési szerződéseknek többek között a szállítási ágazatban történő odaítélése az Unión belül megfeleljen ugyanezen elveknek, amint azt a 2014/24 irányelv (1) preambulumbekezdése és 18. cikke, valamint a 2014/25 irányelv (2) preambulumbekezdése és 36. cikke kifejti.
A szóban forgó megállapodás hatálybalépésével a szingapúri szolgáltatóknak az Unió szállításokra irányuló közbeszerzési piacához való hozzáférésére tehát ugyanazokra az elemekre kiterjedő kötelezettségvállalások vonatkoznak majd, mint amelyeket a 2014/24 és a 2014/25 irányelv szabályoz. Következésképpen az Unió az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése szerinti kizárólagos külső hatáskörrel rendelkezik az Európai Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti megállapodás 10. fejezetében szereplő, a szállítási szolgáltatásokra irányuló kormányzati beszerzésekre vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalások tekintetében, mivel e kötelezettségvállalások az uniós közös szabályok által jelentős részben már szabályozott tárgykörhöz tartoznak, és érinthetik vagy módosíthatják azok alkalmazási körét.
(lásd: 221–224. pont)
17. Valamely, az Unió által kötött nemzetközi megállapodásban foglalt kötelezettségek által érinthető vagy megváltoztatható alkalmazási körű közös szabályoknak minősülnek az uniós másodlagos jog által fokozatosan bevezetett rendelkezések. Amennyiben az Unió ekképpen gyakorolta belső hatáskörét, ezzel párhuzamosan kizárólagos külső hatáskörrel is rendelkeznie kell annak elkerülése érdekében, hogy a tagállamok olyan nemzetközi kötelezettségvállalásokat tegyenek, amelyek érinthetik e közös szabályokat vagy módosíthatják azok alkalmazási körét. A kizárólagos külső hatáskör szabályával szorosan összefüggő indokolást sérti ezen, jelenleg az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdésének utolsó tagmondatában foglalt szabály hatályának azon esetre való kiterjesztése, amely nem az Unió által a számára a Szerződésekkel ráruházott belső hatáskör gyakorlása keretében bevezetett másodlagos jogszabályra vonatkozik, hanem az e Szerződések megalkotói által elfogadott elsődleges uniós jogszabályra.
(lásd: 233., 234. pont)
18. A közvetlen befektetéseken kívüli külföldi befektetések területére vonatkozó nemzetközi megállapodás megkötését az uniós jog jelenleg állapotában nem írja elő az EUMSZ 3. cikk (2) bekezdése szerinti uniós jogalkotási aktus. Emellett az ilyen megállapodás megkötése nem szükséges ahhoz, hogy lehetővé tegye az Unió számára belső hatáskörének gyakorlását az említett rendelkezés értelmében. Ebből következik, hogy az Unió nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel arra, hogy nemzetközi megállapodást kössön, amennyiben az a közvetlen befektetéseken kívüli külföldi befektetésekre vonatkozik.
Az ilyen befektetésekre vonatkozó nemzetközi megállapodás megkötése viszont a Szerződésekben meghatározott célkitűzéseknek az uniós politikák keretében történő elérése érdekében szükséges lehet az EUMSZ 216. cikk (1) bekezdése értelmében. Konkrétan, tekintettel arra, hogy a tőke és fizetések tagállamok és harmadik államok közötti, az EUMSZ 63. cikkében foglalt szabad mozgását formálisan nem köti harmadik államokat, az olyan nemzetközi megállapodások megkötése, amelyek a kölcsönösség alapján hozzájárulnak e mozgásszabadság megvalósításához, szükségesnek minősíthetők e szabad mozgás teljes körű megvalósítása érdekében, amely az EUM‑Szerződés harmadik része (az Unió belső politikái és tevékenységei) IV. címének (a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása) egyik célkitűzése. E IV. cím a belső piac területére vonatkozó, az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörbe tartozik az EUMSZ 4. cikk (2) bekezdésének a) pontja alapján. Az Unió számára az EUMSZ 216. cikk (1) bekezdésében biztosított hatáskör maga is megosztott hatáskör, mivel az EUMSZ 4. cikk (1) bekezdése előírja, hogy az Unió a tagállamokkal megosztott hatáskörrel rendelkezik azokban az esetekben, ahol a Szerződések olyan hatáskört ruháznak rá, amely nem tartozik az EUMSZ 3. és EUMSZ 6. cikkben felsorolt területekhez.
(lásd: 236–242. pont)
19. Az a körülmény, hogy az Unió és valamely harmadik állam valamely nemzetközi megállapodásba olyan rendelkezést iktatott, amelyből kifejezetten kiderül, hogy az Unió tagállamai és e harmadik állam közötti kétoldalú beruházási megállapodások hatályukat vesztik, és ezért ezen, az említett harmadik állammal uniós szinten kötött megállapodás hatálybalépésével már nem keletkeztetnek jogokat és kötelezettségeket, nem tekinthető valamely tagállami hatáskör bitorlásának, mivel e rendelkezés olyan területre vonatkozik, amelyen az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik. Ugyanis, amikor az Unió olyan területen köt valamely harmadik állammal megállapodást, amelyen kizárólagos hatáskört szerzett, felváltja a tagállamait. E tekintetben az Unió a tagállamok helyébe léphet a nemzetközi kötelezettségvállalásaik tekintetében, amennyiben a tagállamok valamely Alapítószerződéssel átruházták az e kötelezettségvállalásokra vonatkozó hatásköreiket, és az Unió gyakorolja e hatásköröket.
Ebből következik, hogy – ami az Uniónak a külföldi közvetlen befektetések terén fennálló kizárólagos hatáskörét illeti – 2009. december 1‑je, vagyis az EUM‑Szerződés hatálybalépése óta, amely e hatáskörrel felruházta az Uniót, ez utóbbi hatáskörrel rendelkezik arra, hogy egyedül jóváhagyja az általa és valamely harmadik állam által kötött megállapodás azon rendelkezését, amely kimondja, hogy úgy kell tekinteni, hogy az Unió által kötött e megállapodás hatálybalépésével ez utóbbi felváltja az Unió tagállamai és e harmadik állam által korábban kötött kétoldalú megállapodásokat. E tekintetben az EUMSZ 2. cikk (1) bekezdése értelmében az Unió általi felhatalmazás hiányában a tagállamok nem fogadhatnak el kötelező erejű jogi aktusokat olyan területeken, amelyek az Unió kizárólagos hatáskörébe tartoznak. Márpedig a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú beruházási megállapodások tekintetében átmeneti rendelkezések megállapításáról szóló 1219/2012 rendelet – szigorú feltételek mellett – kétségkívül felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy hatályban tartsák a harmadik államokkal fennálló, a közvetlen befektetésekre vonatkozó kétoldalú megállapodásaikat, vagy ilyen megállapodásokat kössenek, amíg nincsen a közvetlen befektetésre vonatkozó megállapodás az Unió és e harmadik állam között. Amint azonban az Unió és az említett harmadik állam közötti ilyen megállapodás hatályba lép, e felhatalmazás hatályát veszti.
Következésképpen hatástalan azon érvelés, amely szerint a tagállamoknak lehetőségük kell, hogy legyen arra, hogy az Unió által kötött megállapodásban szereplő külföldi közvetlen befektetésekre vonatkozó kötelezettségvállalások hatálybalépését követően olyan jogi aktusokat fogadjanak el, amelyek meghatározzák az ugyanezen harmadik állammal korábban kötött kétoldalú megállapodásokban szereplő, e területre vonatkozó kötelezettségvállalásokat.
(lásd: 247–251. pont)
20. Az EUMSZ 351. cikk célja, hogy lehetővé tegye a tagállamok számára azon jogok tiszteletben tartását, amelyeket a harmadik államok az 1958. január 1‑jét – a csatlakozó államok esetében a csatlakozásukat – megelőzően kötött egyezményekből a nemzetközi jog alapján élveznek.
(lásd: 254. pont)
21. Az Unió nemzetközi kötelezettségvállalásokra vonatkozó hatáskörébe beletartozik az, hogy e kötelezettségvállalásokat intézményi rendelkezésekkel egészítse ki. Ezeknek a megállapodásban való jelenléte nem befolyásolja e megállapodás megkötésére vonatkozó hatáskör jellegét. E rendelkezések ugyanis járulékos jellegűek, és így ugyanazon hatáskörbe tartoznak, mint az azokat kiegészítő érdemi rendelkezésekre vonatkozó hatáskörök.
Azonban más a helyzet azon rendelkezéseket illetően, amelyek olyan vitarendezési rendszert hoznak létre, amely alkalmazandó a felperes egyik fél és az alperes másik fél közötti jogvitára, amelyet a megállapodást állítólag megsértő bánásmód miatt kezdeményeztek, amely feltehetően veszteséget vagy kárt okozott a jogosult vagy annak helyben alapított vállalkozása számára. Ugyanis, amennyiben valamely befektető úgy határozhat, hogy választottbírósági eljárásra utalja valamely jogvitát, anélkül hogy az érintett tagállam azt kifogásolhatná, az ilyen eljárás, amely kivonja a jogvitákat a tagállamok joghatósága alól, nem minősülhet tisztán járulékos jellegűnek, és ezért azt nem lehet a tagállamok beleegyezése nélkül bevezetni. Az ilyen eljárás jóváhagyása nem az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, hanem az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörbe.
(lásd: 276., 285., 291–293. pont)
22. Az Európai Unió és a Szingapúri Köztársaság közötti szabadkereskedelmi megállapodás 14. fejezetében foglalt kötelezettségvállalások, amelyek arra kötelezik az unióbeli hatóságokat – ideértve a tagállami hatóságokat is –, hogy tiszteletben tartsák a megfelelő ügyintézés és a hatékony bírói jogvédelem elvét, nem tekinthetők úgy, mint amelyek sértik a kizárólag a tagállamokat megillető hatásköröket. Ugyanis az említett rendelkezésekben szereplő szabályok nem tartalmaznak semmilyen, a tagállamok közigazgatási vagy bírósági szervezetére vonatkozó kötelezettségvállalást, hanem azt tükrözik, hogy mind az Unió, mind pedig a tagállamok a megállapodás alkalmazásakor kötelesek tiszteletben tartani az Unió alapelveit és az alapvető jogokat, mint a megfelelő ügyintézés és a hatékony bírói jogvédelem elve.
(lásd: 284. pont)
23. Az Unió nemzetközi kapcsolatokra és nemzetközi megállapodások megkötésére vonatkozó hatásköre szükségszerűen magával vonja a megállapodás rendelkezéseinek értelmezésére és alkalmazására a megállapodás által létrehozott bíróság döntéseinek való alávetés hatáskörét is. Az Unió nemzetközi megállapodások megkötésére vonatkozó hatásköre hasonlóképpen szükségszerűen kiterjed arra, hogy önmagát olyan testület határozatainak vesse alá, amely maga ugyan formálisan nem bíróság, azonban lényegében bírósági feladatokat lát el, mint a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezmény keretében létrehozott vitarendezési testület.
(lásd: 298., 299. pont)