A Közszolgálati Törvényszék F-43/10. sz., Cerafogli kontra EKB ügyben 2012. december 12-én hozott ítélete ellen Maria Concetta Cerafogli által 2013. február 22-én benyújtott fellebbezés

(T-114/13. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Maria Concetta Cerafogli (Frankfurt am Main, Németország) (képviselő: L. Levi ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Európai Központi Bank

Kérelmek

A fellebbező azt kéri, hogy a Törvényszék:

helyezze hatályon kívül a fellebbezéssel megtámadott ítéletet;

következésképpen:

semmisítse meg az Európai Központi Bank 2009. november 24-i határozatát, amelyben elutasította a fellebbezőnek a felettese magatartása miatt őt ért hátrányos megkülönböztetésre és méltóságát ért támadásra vonatkozó panaszát, továbbá - amennyiben szükséges - semmisítse meg a különös jogorvoslati kérelmét elutasító 2010. március 24-i határozatot;

adjon helyt a felperes közigazgatási panaszában foglalt kérelmeknek, így különösen azoknak, amelyek arra irányulnak, hogy:

vessenek véget a vele szembeni hátrányos megkülönböztetés és lelki zaklatás minden formájának, legyen szó akár szóbeli megnyilvánulásokról, akár a feladatairól és a munkaidejének beosztásáról,

G. írásban vonja vissza az őt támadó és fenyegető állításait;

mindenképpen kötelezze az Európai Központi Bankot a fellebbezőt ért vagyoni és nem vagyoni kár megtérítésére, amely méltányossági alapon 50 000 EUR-ban (nem vagyoni kár), illetve 15 000 EUR-ban (vagyoni kár) határozható meg;

kötelezze az EKB-t arra, hogy bocsássa rendelkezésre a teljes belső közigazgatási vizsgálati jelentést a mellékleteivel együtt, beleértve a meghallgatások jegyzőkönyveit. Ezenfelül kötelezze az EKB-t, hogy bocsássa rendelkezésre a vizsgáló testület, illetve az EKB kormányzótanácsa és/vagy elnöke közötti kapcsolattartás valamennyi anyagát;

idézze meg tanúként L-t, az alperes volt szociális tanácsadóját;

az Európai Központi Bankot kötelezze a fellebbezési és az elsőfokú eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezése alátámasztása érdekében a fellebbező öt jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap a védelemhez való jog megsértésén, az ügy iratainak elferdítésén, az arányosság elvének megsértésén, a 45/2001/EK rendelet 20. cikkének megsértésén és a hatékony jogorvoslathoz való jog megsértésén alapul. E tekintetben a fellebbező azt állítja, hogy a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, és megsértette a védelemhez való jogát annak megállapításával, hogy nem hivatkozhat az EKB-nak a védelemhez való jog tiszteletben tartására irányuló kötelezettségére. A segítségnyújtás iránti kérelmét elutasító határozat ugyanis jelentősen megsértette a fellebbező érdekeit, és ezenkívül az eljárást a fellebbezővel szemben az ítélkezési gyakorlat (Bizottság kontra Lisrestal ügyben hozott ítélet) értelmében véve "megindították". Tekintettel arra, hogy nem tették lehetővé a fellebbező számára az ügy iratairól való tudomásszerzést, a fellebbező nem tudta az Európai Bíróság előtt kellően megvédeni az ügy irataival kapcsolatos jogait sem, ami azt eredményezte, hogy megsértették a hatékony jogorvoslathoz való jogát is.

A második jogalap a hatékony jogorvoslathoz való jog megsértésén és a bíróságot terhelő indokolási kötelezettség megsértésén alapul. E tekintetben a fellebbező azt kérte, hogy a Közszolgálati Törvényszék az eljárási szabályzatának 55. cikke alapján kötelezze az EKB-t, hogy bocsássa rendelkezésre a vizsgálati iratokat, beleértve a vizsgálati jelentés mellékleteit és a meghallgatások jegyzőkönyveit is. A megtámadott ítélet megtagadta e pervezető intézkedések megtételét, megsértve a fellebbező hatékony jogorvoslathoz való jogát, és megszegve a bíróságot terhelő indokolási kötelezettséget.

A harmadik jogalap a vizsgáló testület hatáskörének megsértésén és a segítségnyújtási kötelezettség elmulasztásán alapul, mivel mindkét vizsgálat (a közigazgatási és a Közszolgálati Törvényszéké) megállapításai igen korlátozottak, hiszen mindössze azt bizonyították, hogy voltak olyan munkatársak, akik kedvezőtlenül nyilatkoztak a fellebbezőről és a munkájáról. Ez azonban nem felel meg a fellebbező segítségnyújtás iránti kérelme céljának - és így a testület hatáskörének -, amely a fellebbezőről alkotott kedvezőtlen véleményekre vonatkozó megállapítások értékelése volt. Ezenkívül a vitatott ítélet nem veszi figyelembe a helyzet igazságtalanságát, nevezetesen hogy a fellebbezőt nem tájékoztatták a felmerült kedvezőtlen véleményekről, és az így segítség nélkül maradt, ezáltal sérült jóhírneve, és nem tudta megvédeni magát.

A negyedik jogalap az EKB kormányzótanácsa belső közigazgatási vizsgálatokról szóló, 2006. március 21-i 1/2006. sz. igazgatási körlevele 6. cikke (5) bekezdésének megsértésén alapul, mivel a megtámadott ítélet helytelenül állapította meg, hogy csupán a vizsgálatot végző személyhez kell eljuttatni a vizsgálati jelentést és valamennyi ügyiratot.

Az ötödik jogalap a nyilvánvaló értékelési hiba megsértésén és a bíróságot terhelő indokolási kötelezettség megsértésén alapul, mivel a nyilvánvaló értékelési hibának a megtámadott ítéletben szereplő meghatározása nem felel meg a Törvényszék ítélkezési gyakorlatának. Ezenkívül a megtámadott határozat tévesen értékelte a nyilvánvaló értékelési hibát.

____________

¹ - A személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 8., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 26. kötet, 102. o.).