A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (nagytanács)
2024. június 4.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendelet – Lengyelország helyreállítási és rezilienciaépítési terve értékelésének jóváhagyásáról szóló, 2022. június 17‑i tanácsi végrehajtási határozat – Közvetlen érintettség hiánya – Elfogadhatatlanság”
A T‑530/22–T‑533/22. sz. egyesített ügyekben,
a Magistrats européens pour la démocratie és les libertés (Medel) (székhelye: Strasbourg [Franciaország], képviselik: C. Zatschler, E. Egan McGrath SC, A. Bateman és M. Delargy solicitors)
felperes a T‑530/22. sz. ügyben,
az International Association of Judges (székhelye: Róma [Olaszország], képviselik: C. Zatschler, E. Egan McGrath SC, A. Bateman és M. Delargy solicitors)
felperes a T‑531/22. sz. ügyben,
az Association of European Administrative Judges (székhelye: Trier [Németország], képviselik: C. Zatschler, E. Egan McGrath SC, A. Bateman és M. Delargy solicitors)
felperes a T‑532/22. sz. ügyben,
a Stichting Rechters voor Rechters (székhelye: Hága [Hollandia], képviselik: C. Zatschler, E. Egan McGrath SC, A. Bateman és M. Delargy solicitors)
felperes a T‑533/22. sz. ügyben,
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: M. Chavrier, J. Bauerschmidt, E. Rebasti és A. Sikora‑Kalėda, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatják:
Magyarország (képviseli: Fehér M., meghatalmazotti minőségben),
a Lengyel Köztársaság (képviselik: B. Majczyna és S. Żyrek, meghatalmazotti minőségben)
és
az Európai Bizottság (képviselik: S. Delaude, K. Herrmann és T. Adamopoulos, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó felek,
A TÖRVÉNYSZÉK (nagytanács),
tagjai: M. van der Woude elnök, S. Papasavvas, F. Schalin, R. da Silva Passos, J. Svenningsen, M. Kancheva, E. Buttigieg, V. Tomljenović, P. Škvařilová‑Pelzl, I. Nõmm, G. Steinfatt, D. Kukovec (előadó), Tóth T., B. Ricziová és L. Spangsberg Grønfeldt bírák,
hivatalvezető: V. Di Bucci,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára, különösen:
– az ügyek egyesítéséről szóló, 2022. november 11‑i határozatra,
– a Tanács által a Törvényszék Hivatalához 2022. december 13‑án benyújtott beadványban felhozott elfogadhatatlansági kifogásra és a felperesek észrevételeire,
– a gyorsított eljárás keretében történő határozathozatalról szóló, 2022. december 19‑i határozatra,
– az elfogadhatatlansági kifogásnak az eljárást befejező határozatban való eldöntéséről szóló, 2023. március 31‑i határozatra,
– a Magyarország, a Lengyel Köztársaság és a Bizottság által a Törvényszék Hivatalához 2023. július 17‑én, illetve 19‑én benyújtott beavatkozási beadványokra, valamint a felperesek és az alperes észrevételeire,
– a Törvényszék Hivatalához 2024. február 19‑én benyújtott, a keresetleveleket kiigazító beadványra, valamint a Tanács és a Bizottság észrevételeire,
meghozta a következő
Végzést
1 Az EUMSZ 263. cikken alapuló kereseteikben a felperesek, a Magistrats européens pour la démocratie et les libertés (Medel) a T‑530/22. sz. ügyben, az International Association of Judges (IAJ) a T‑531/22. sz. ügyben, az Association of European Administrative Judges (AEAJ) a T‑532/22. sz. ügyben és a Stichting Rechters voor Rechters a T‑533/22. sz. ügyben a 2023. december 8‑i tanácsi végrehajtási határozattal módosított, a Lengyel Köztársaság helyreállítási és rezilienciaépítési terve értékelésének jóváhagyásáról szóló, 2022. június 17‑i tanácsi végrehajtási határozat (a továbbiakban: eredeti határozat) (módosított formájában a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kérik.
A jogvita előzményei és a megtámadott határozat
2 A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról szóló, 2021. február 12‑i (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2021. L 57., 17. o.; helyesbítések: HL 2021. L 410., 197. o.; HL 2023. L 137., 70. o.) létrehozott Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (a továbbiakban: eszköz) keretében a tagállamoknak pénzügyi hozzájárulás formájában nyújthatók pénzeszközök, amely hozzájárulás az említett rendelet 2. cikkének 2. pontja értelmében vissza nem térítendő pénzügyi támogatás vagy hitel formájában valósul meg.
3 A Tanács 2022. június 17‑én elfogadta az eredeti határozatot. E határozat elfogadását a Tanács ugyanazon a napon kiadott sajtóközleménye tette közzé.
4 2023. augusztus 31‑én a Lengyel Köztársaság benyújtotta a Bizottságnak helyreállítási és rezilienciaépítési tervének módosított változatát.
5 A Tanács 2023. december 8‑án határozatot fogadott el az eredeti határozat módosításáról. E határozat módosítja az eredeti határozatot, többek között a „REPowerEU” fejezet beillesztésével, valamint a pénzügyi hozzájárulásra és hitelre rendelkezésre álló összeg kiigazításával. Ezzel szemben a megtámadott határozat mellékletében szereplő F1G, F2G és F3G mérföldkövek, amelyek a lengyel igazságszolgáltatási rendszer reformjára vonatkoznak, változatlanok maradtak.
6 A megtámadott határozat címzettje a 4. cikkének megfelelően a Lengyel Köztársaság.
7 A megtámadott határozatban a Tanács az 1. cikk első mondatának megfelelően jóváhagyta a Lengyel Köztársaság helyreállítási és rezilienciaépítési tervének értékelését.
8 A megtámadott határozat 1. cikke második mondatának megfelelően a Lengyel Köztársaság által elérendő mérföldköveket és célokat e határozat melléklete határozza meg.
9 A megtámadott határozat 2. cikke (1) bekezdésének megfelelően a rendelkezésre álló pénzügyi hozzájárulás összegét főszabály szerint 25 276 853 716 euróban állapították meg.
10 A megtámadott határozat 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság a pénzügyi hozzájárulást e határozat mellékletével összhangban több kifizetés formájában bocsátja a Lengyel Köztársaság rendelkezésére. A kifizetéseket a Bizottság több részletben is teljesítheti.
11 A megtámadott határozat 2. cikke (3) bekezdésének megfelelően a kifizetések felszabadítása többek között azt feltételezi, hogy a Bizottság a 2021/241 rendelet 24. cikkével összhangban olyan határozatot hozott, amely elismeri, hogy a Lengyel Köztársaság kielégítően teljesítette az e határozat mellékletében megjelölt mérföldköveket és célokat.
12 Végül a megtámadott határozat 3. cikke (1) bekezdésének megfelelően a rendelkezésre álló hitel összegét főszabály szerint 34 541 303 518 euróban állapították meg.
13 A megtámadott határozat melléklete három részből áll.
14 Az 1. rész a helyreállítási és rezilienciaépítési tervben előirányzott reformokra és beruházásokra összpontosít. A tervezett reformokat és beruházásokat a Lengyel Köztársaság a 2021 utolsó negyedéve és 2026 második negyedéve közötti időszakban tervezi végrehajtani.
15 A lengyelországi igazságügyi reformmal kapcsolatos intézkedéseket az F1G, F2G és F3G mérföldkövek határozzák meg.
16 Az F1G mérföldkő szerint több intézkedést kell hozni a lengyel bírák függetlenségének és pártatlanságának megerősítése érdekében. Az indikatív ütemterv szerint a reform e részét 2022 második negyedévében, jogszabály elfogadásával kellett végrehajtani.
17 Az F2G mérföldkőnek megfelelően intézkedéseket kell hozni annak biztosítása érdekében, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) fegyelmi tanácsa (Izba Dyscyplinarna, a továbbiakban: fegyelmi tanács) határozataival érintett bírák hozzáférjenek az említett tanács őket érintő határozatainak felülvizsgálatát lehetővé tevő eljáráshoz. Az indikatív ütemterv szerint a reform e részét jogszabály elfogadása révén szintén 2022 második negyedévében kellett végrehajtani.
18 Az F2G mérföldkő szövege a következő:
„Olyan reform hatálybalépése, amely biztosítja a legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának határozatai által érintett bírák számára az ügyük felülvizsgálatára irányuló eljárásokhoz való hozzáférést. A fegyelmi tanács által már eldöntött ilyen ügyeket az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelő bíróságnak kell felülvizsgálnia a fenti F1G mérföldkő alapján elfogadandó szabályoknak megfelelően. A jogalkotási aktusban rendelkezni kell arról, hogy az ezen ügyek elbírálására irányuló első tárgyalásra a bíró felülvizsgálati indítványának kézhezvételétől számított három hónapon belül kerüljön sor, és hogy az ügyeket az indítvány kézhezvételétől számított tizenkét hónapon belül kell elbírálni. A fegyelmi tanács előtt még folyamatban lévő ügyeket további vizsgálat céljából a fent említett eljárásban meghatározott szabályoknak megfelelően a bíróság elé kell utalni.”
19 Az F3G mérföldkő szerint az F2G mérföldkőben említett felülvizsgálati eljárásokat az indikatív ütemtervnek megfelelően szerint főszabály szerint 2023 negyedik negyedévében kellett lezárni.
20 Ezenkívül a megtámadott határozat (45) preambulumbekezdéséből következik, hogy az F1G és az F2G mérföldköveket el kell érni, mielőtt a Lengyel Köztársaság benyújthatná az első kifizetési kérelmet, és hogy e mérföldkövek elérése előtt semmilyen kifizetést nem lehet teljesíteni. Így a megtámadott határozat melléklete 2. része 2.1 pontjának megfelelően a pénzügyi hozzájárulás első, 2 758 738 902 euró összegű részlete alapján történő kifizetésnek többek között az a feltétele, hogy a Lengyel Köztársaság elérje az F1G és az F2G mérföldköveket.
21 Ezzel szemben az F3G mérföldkő, amely szerint az F2G mérföldkő alapján indított valamennyi eljárást (a továbbiakban: felülvizsgálati eljárás) főszabály szerint 2023 negyedik negyedévében le kell zárni, nem ír elő az eszköz keretében történő finanszírozás folyósítása kapcsán feltételt.
22 Egyébiránt a megtámadott határozat (45) preambulumbekezdéséből az is következik, hogy az F1G, F2G és F3G mérföldkövek nem érintik a Lengyel Köztársaság azon kötelezettségét, hogy mindenkor tiszteletben tartsa az uniós jogot, és különösen az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének az Európai Unió Bírósága által értelmezett második albekezdését.
23 Végül többek között a megtámadott határozat (50) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a lengyelországi igazságügyi reformmal kapcsolatos mérföldkövek, azaz az F1G, F2G és F3G mérföldkövek nem érintik a folyamatban lévő vagy jövőbeli kötelezettségszegési eljárásokat, és általánosabban a Lengyel Köztársaság azon kötelezettségét, hogy tiszteletben tartsa az uniós jogot, valamint különösen az Európai Unió Bíróságának határozatait.
A felek kérelmei
24 A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére.
25 A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a kereseteket mint elfogadhatatlanokat, vagy másodlagosan mint megalapozatlanokat utasítsa el;
– kötelezze a felpereseket a költségek viselésére.
26 Magyarország azt kéri, hogy a Bíróság a kereseteket mint elfogadhatatlanokat utasítsa el.
27 A Lengyel Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság a kereseteket mint elfogadhatatlanokat, vagy másodlagosan mint megalapozatlanokat utasítsa el.
28 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság a kereseteket mint elfogadhatatlanokat, vagy másodlagosan mint megalapozatlanokat utasítsa el, és a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
A jogvita tárgyáról
29 A felperesek vitatják a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben az egyetlen mellékletében meghatározott F1G, F2G és F3G mérföldkövek nem egyeztethetők össze az uniós joggal.
30 A Tanács azt állítja, hogy a felperesek kereseteikben valójában kizárólag e mérföldköveket vitatják, azokat mesterségesen elkülönítve a megtámadott határozat rendelkező részétől.
31 E tekintetben a Tanács állításával ellentétben a keresetek tárgya nem értelmezhető úgy, hogy az kizárólag a lengyelországi igazságszolgáltatási rendszer reformjára vonatkozó F1G, F2G és F3G mérföldkövek megsemmisítésére irányul, függetlenül a megtámadott határozat rendelkező részétől.
32 E mérföldkövek, különösen az F1G és az F2G mérföldkövek ugyanis a megtámadott határozat elválaszthatatlan és lényeges részét képezik, mivel egyrészt e határozat 1. cikkében szerepelnek, másrészt pedig az említett határozat 2. és 3. cikke alapján semmilyen kifizetés nem teljesíthető, amíg a Lengyel Köztársaság nem éri el kielégítő módon ezeket a mérföldköveket.
33 Következésképpen a kereseteket úgy kell érteni, hogy azok a megtámadott határozat teljes egészében történő megsemmisítésére irányulnak.
A végzés útján történő határozathozatal lehetőségéről
34 A Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése értelmében az alperes kérheti, hogy a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve döntsön az elfogadhatatlanság tárgyában. E szabályzat 130. cikkének (7) bekezdése alapján a Törvényszék a lehető legrövidebb időn belül határoz a kérelemről.
35 A Törvényszék 2023. március 31‑i végzésével úgy határozott, hogy a Tanács által emelt elfogadhatatlansági kifogásról az eljárást befejező határozatban dönt.
36 Mindazonáltal a felek beadványaira és a Törvényszék által feltett különböző kérdésekre általuk adott válaszokra tekintettel a Törvényszék úgy véli, hogy az eljárási szabályzat 130. cikkének (1) és (7) bekezdése alapján hozott végzéssel anélkül határozhat a Tanács elfogadhatatlansági kifogásáról, hogy meg kellene nyitnia az eljárás szóbeli szakaszát.
37 E körülmények között a Törvényszék úgy véli, hogy a 2023. március 31‑i végzés, amelyben úgy határozott, hogy a Tanács által emelt elfogadhatatlansági kifogásról az eljárást befejező határozatban dönt, a jelen ügyekben nem képezi akadályát annak, hogy e kifogásról végzéssel lehessen határozni.
Az elfogadhatatlansági kifogásról
38 Elfogadhatatlansági kifogásának alátámasztására a Tanács egyrészt arra hivatkozik, hogy a felperesek nem jogosultak saját nevükben eljárni. Másrészt a Tanács úgy véli, hogy a felperesek nem támaszkodhatnak azon bírák helyzetére sem, akiknek az érdekeit védik, mivel ez utóbbiak maguk sem kereshetőségi joggal, sem eljáráshoz fűződő érdekkel nem rendelkeznek.
39 A felperesek vitatják ezen állításokat. Ezenkívül a kereseteik elfogadhatóságát illetően – mind a saját nevükben, mind pedig azon bírák nevében, akiknek az érdekeit védik – előadják, hogy az ügy sajátosságaira tekintettel enyhíteni kell a jelenlegi ítélkezési gyakorlatból következő elfogadhatósági feltételeket.
40 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az egyesülések által indított megsemmisítés iránti keresetek három fajta helyzetben fogadhatók el: először is, amennyiben valamely jogszabályi rendelkezés kifejezetten eljárási jogosítványokat ismer el a szakmai egyesülések számára, másodszor, amennyiben az egyesülés azon tagjai érdekeit képviseli, amelyek maguk rendelkeznek kereshetőségi joggal, és harmadszor, amennyiben az egyesülés egyénített, mivel a saját, egyesülésként fennálló érdekeit érinti a megsemmisíteni kért aktus, különösen azzal, hogy befolyásolta a tárgyalói helyzetét (lásd: 2019. május 8‑i Carvalho és társai kontra Parlament és Tanács végzés, T‑330/18, nem tették közzé, EU:T:2019:324, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
A saját nevükben eljáró felperesek kereseteinek elfogadhatóságáról
41 A felperesek arra hivatkoznak, hogy olyan szervezetek, amelyek feladata a jogállamiság értékének és az igazságszolgáltatás függetlenségének védelme. Partnerként rendszeresen közreműködnek az uniós intézményekben a jogállamisággal kapcsolatos kérdésekben, és ők maguk is a bírói függetlenség és a jogállamiság értékének védelméhez fűződő intézményi érdekkel rendelkeznek. Amellett, hogy levelet küldtek több uniós intézménynek, több nyilatkozatot is közzétettek, többek között a lengyel bírák jogainak védelme érdekében. Ezenkívül a bírákat képviselő szervezetek, és így az állam hatalmi ágai közé tartoznak, ezért a megsemmisítés iránti kereseteik elfogadhatóságát illetően nem hasonlíthatók más egyesületekhez.
42 A fenti 40. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatban említett első típusú helyzetet illetően a felperesek nem hivatkoznak olyan jogszabályi rendelkezések fennállására, amelyek kifejezetten eljárási jogosítványokat ismernének el számukra, és az ügyiratok egyetlen eleme alapján sem lehet ilyen rendelkezések fennállására következtetni.
43 Ezenkívül, amennyiben a felpereseknek a fenti 41. pontban felidézett érvelését úgy kell értelmezni, hogy a bírói hatalmi ág hatékony bírói jogvédelmének biztosítása érdekében – különösen a jogállamiság EUSZ 2. cikkben rögzített értékére tekintettel – biztosítani kell számukra bizonyos eljárási jogköröket, meg kell állapítani, hogy egyetlen jogszabályi rendelkezés sem ruházott a felperesekre olyan jogköröket, amelyek az eszközzel összefüggésben az ilyen védelem biztosítását célozzák.
44 Következésképpen a felperesek mint bírákat képviselő szervezetek nem részesülhetnek más eljárási bánásmódban, mint bármely más egyesület.
45 E körülmények között a keresetek elfogadhatósága nem állapítható meg a fenti 40. pontban említett első típusú helyzet vonatkozásában.
46 A fenti 40. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatban említett, a szervezetek saját érdekeikkel, különösen tárgyalóként való érintettségével kapcsolatos helyzettípust illetően meg kell állapítani, hogy a felperesek az esetükben nem bizonyították az ilyen érintettség fennállását.
47 Az a körülmény ugyanis, hogy a felperesek – amint azt állítják – az uniós intézmények „partnerei” voltak a jogállamisággal kapcsolatos kérdések általános összefüggésében, nem elegendő a fenti 40. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében vett tárgyalói minőségük elismeréséhez a megtámadott határozat elfogadásának sajátos összefüggésében.
48 Ez vonatkozik arra a tényre is, amelyre a felperesek a T‑530/22., T‑531/22. és T‑532/22. sz. ügyekben hivatkoztak, miszerint megfigyelői státusszal rendelkeznek az Európa Tanács különböző szerveiben, így az Európa Tanács mellett működő, az Igazságszolgáltatás Hatékonyságáért küzdő Európai Bizottságban (CEPEJ) és az Európai Bírák Konzultatív Tanácsában (CCJE).
49 Ugyanezen okból nem releváns a T‑533/22. sz. ügy felperese által hivatkozott azon tény, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt lengyel bírák által a lengyelországi jogállamisági válsággal kapcsolatban indított ügyekben beavatkozott.
50 A T‑530/22. sz. ügy felperesének [bizalmas](1) érve sem bizonyíthatja, hogy az ügy saját érdekeit érinti. Pusztán az ezen érvre való hivatkozás [bizalmas] ugyanis nem teszi lehetővé az említett felperes közvetlen érintettségének bizonyítását.
51 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperesek nem felelnek meg az első és harmadik típusú helyzetre vonatkozó, a fenti 40. pontban felidézett feltételeknek, tehát a jelen ügyekben nem jogosultak saját nevükben eljárni.
Az azon tagjaik nevében eljáró felperesek kereseteinek elfogadhatóságáról, akiknek az érdekeit védik
52 A fenti 40. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatban említett második típusú helyzetnek megfelelően az egyesülések akkor rendelkeznek kereshetőségi joggal, ha azon tagjaik érdekeit képviselik, akik maguk rendelkeznek kereshetőségi joggal.
53 A Tanács különösen a felperesek azon állítását vitatja, amely szerint kereshetőségi joguk abból ered, hogy a bírák érdekeit képviselik, akik maguk rendelkeznek kereshetőségi joggal.
54 Elöljáróban először is rá kell mutatni arra, hogy a Törvényszék kérdésére válaszolva a T‑530/22., T‑531/22. és T‑532/22. sz. ügyek felperesei pontosították, hogy nemzetközi szinten bírákat képviselő egyesülések, amelyek tagjai főszabály szerint nemzeti szakmai egyesületek, ideértve a bírák lengyel egyesületeit is.
55 E tekintetben e három ügy felperesei arra hivatkoznak, hogy a fenti 40. pontban hivatkozott, a tagjaik nevében eljáró egyesülések kereshetőségi jogára vonatkozó ítélkezési gyakorlatot ez utóbbi esetre is alkalmazni kell. Ebben az összefüggésben többek között a 2008. november 28‑i Hôtel Cipriani és társai kontra Bizottság ítéletre (T‑254/00, T‑270/00 és T‑277/00, EU:T:2008:537) hivatkoznak, amely elismerte a tagjainak érdekeit képviselő egyesülés által benyújtott kereset elfogadhatóságát, amely egyesülés olyan természetes vagy jogi személyeket képviselő egyesületekből áll, amelyek maguk rendelkeztek kereshetőségi joggal.
56 Másodszor arra is rá kell mutatni, hogy mivel a T‑533/22. sz. ügyben a felperes alapítvány, és ennélfogva nem rendelkezik tagokkal, keresetében nem hivatkozott azon bírák érdekeinek érintettségéből eredő kereshetőségi jogára, akiknek az érdekeit védi. Márpedig ebben az ügyben a felperes a Tanács által felhozott elfogadhatatlansági kifogásra adott válaszában azt állította, hogy nem fontos azt tudni, hogy valamely szervezet a tagjai nevében jár‑e el, mivel a tagsági viszony nem elengedhetetlen, hanem elegendő, ha azon személyek nevében jár el, akiknek az érdekeit védi.
57 A 40. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat alkalmazható a fenti 54. és 56. pontban említett különleges helyzetekre abban az esetben, ha a felperesek tagegyesületeinek tagjai maguk rendelkeznek kereshetőségi joggal. A jelen ügyekben meg kell vizsgálni a felperesek tagegyesületeinek tagjai közé tartozó bírák kereshetőségi jogát.
58 Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerint „[b]ármely természetes vagy jogi személy az első és második bekezdésben említett feltételek mellett eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket”.
59 Mivel a megtámadott határozat címzettje a Lengyel Köztársaság, a keresetek elfogadhatóságát az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének második és harmadik fordulatára tekintettel kell megvizsgálni, amelyek esetében teljesülnie kell a közvetlen érintettség feltételének.
60 E tekintetben a felperesek azon bírák közvetlen érintettségére hivatkoznak, akiknek az érdekeit védik, megkülönböztetve három bírói csoportot: először is a fegyelmi tanács azon határozataival érintett lengyel bírákat, akiket az F2G és az F3G mérföldkövekben előirányzott felülvizsgálati eljárás közvetlenül érint, másodszor az e felülvizsgálati eljárás és az F1G mérföldkő által közvetlenül érintett összes lengyel bírát, harmadszor pedig az összes többi európai bírát, akiket e mérföldkövek szintén közvetlenül érintenek.
– A fegyelmi tanács határozataival érintett lengyel bírák közvetlen érintettségéről
61 Meg kell vizsgálni, hogy a felperesek kereseteik elfogadhatóságának bizonyítása érdekében megalapozottan hivatkoznak‑e a lengyel bírák helyzetére, akiket állítólag közvetlenül érint az F2G és az F3G mérföldkövekben előirányzott felülvizsgálati eljárás bevezetése.
62 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében ahhoz, hogy a keresetének tárgyát képező intézkedés közvetlenül érintse a természetes vagy jogi személyt, két feltételnek kell együttesen teljesülnie, nevezetesen egyfelől annak, hogy ezen intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon e személy jogi helyzetére, másfelől pedig annak, hogy ne hagyjon mérlegelési jogkört a végrehajtására kötelezett címzettek számára, mivel az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az Unió szabályozása alapján történik (lásd: 2022. július 12‑i Nord Stream 2 kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑348/20 P, EU:C:2022:548, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
63 A Bíróság az első feltételt illetően emlékeztetett arra, hogy minden, akár rendeleti jellegű, akár más jellegű jogi aktus főszabály szerint közvetlenül érinthet egy magánszemélyt, és így közvetlen hatást gyakorolhat annak jogi helyzetére, függetlenül attól, hogy von‑e maga után végrehajtási intézkedéseket (2022. július 12‑i Nord Stream 2 kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑348/20 P, EU:C:2022:548, 74. pont).
64 Ezenkívül annak vizsgálata érdekében, hogy a megtámadott határozat alkalmas‑e arra, hogy közvetlen hatást gyakoroljon a fegyelmi tanács határozataival érintett bírák jogi helyzetére, a szóban forgó jogi aktus lényegét kell figyelembe venni, és e hatásokat olyan objektív kritériumok alapján kell megítélni, mint az említett jogi aktus tartalma, adott esetben figyelembe véve az elfogadásának körülményeit, valamint az azt elfogadó intézmény hatáskörét (lásd ebben az értelemben: 2022. július 12‑i Nord Stream 2 kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑348/20 P, EU:C:2022:548, 63. és 75. pont).
65 Elsősorban, ami a megtámadott határozat lényegét illeti – a tartalmára és összefüggéseire tekintettel értékelve azt –, emlékeztetni kell arra, hogy a 2021/241 rendeletet az EUMSZ 175. cikk harmadik bekezdése alapján fogadták el, amely cikk a tagállamok gazdaságpolitikáinak az EUMSZ 174. cikkben említett gazdasági, társadalmi és területi kohézióra vonatkozó célkitűzések elérése érdekében történő összehangolására vonatkozik.
66 A 2021/241 rendeletnek az említett rendelet tárgyáról szóló 1. cikke előírja, hogy e rendelet létrehozza a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt, valamint meghatározza az eszköz célkitűzéseit, finanszírozását, az annak keretében nyújtott uniós finanszírozás formáit, valamint az ilyen finanszírozás nyújtására vonatkozó szabályokat. A 2021/241 rendelet (8) preambulumbekezdése egyértelművé teszi, hogy az eszköz olyan innovatív eszköz, amely közvetlen pénzügyi támogatást nyújt a tagállamoknak.
67 Az említett rendelet 4. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy az eszköz általános célkitűzése az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának előmozdítása, többek között a tagállamok rezilienciájának, válsághelyzetekre való felkészültségének és alkalmazkodóképességének javítása révén. Így az eszköznek hozzá kell járulnia többek között a felfelé irányuló gazdasági és társadalmi konvergenciához, helyreállítva és előmozdítva a fenntartható növekedést és az uniós gazdaságok integrációját.
68 E célból a tagállamok helyreállítási és rezilienciaépítési terveket készítenek, amelyeket a Bizottság értékel. Az értékelést ezt követően tanácsi végrehajtási határozat hagyja jóvá. Az ilyen határozat a pénzügyi hozzájárulás folyósítását olyan feltételek teljesítésétől teszi függővé, mint az említett tervek végrehajtása, beleértve a mérföldkövek és célok megvalósítását is, amelyek a 2021/241 rendelet 2. cikke 4. pontjának megfelelően a valamely reform vagy beruházás megvalósítása irányába tett előrehaladás mértékei.
69 A 2021/241 rendelet 15. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben a Bizottság úgy értékeli, hogy a hiteltámogatás iránti kérelem megfelel az (1) bekezdés kritériumainak, az említett rendelet 20. cikkének (1) bekezdésében említett tanácsi végrehajtási határozat elfogadását követően a Bizottság hitelmegállapodást köt az érintett tagállammal.
70 Hasonlóképpen, a 2021/241 rendelet 23. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy miután a Tanács elfogadta az említett rendelet 20. cikkének (1) bekezdésében említett végrehajtási határozatot, a Bizottság az érintett tagállammal megállapodást köt, amely a költségvetési rendelet értelmében vett egyedi jogi kötelezettségvállalást képez.
71 A 2021/241 rendelet 24. cikkének (9) bekezdése értelmében, amennyiben az érintett tagállam nem ért el kézzelfogható előrehaladást a releváns mérföldkövek és célok elérése terén, a Bizottság megszünteti a 15. cikk (2) bekezdésében és a 23. cikk (1) bekezdésében említett megállapodásokat, és visszavonja a hozzájárulás összegére vonatkozó kötelezettségvállalásokat.
72 Ily módon a megtámadott határozat összefüggésében a mérföldköveknek az a céljuk, hogy meghatározzák azokat a feltételeket, amelyeket a Lengyel Köztársaságnak teljesítenie kell, majd a Bizottságnak ezt követően meg kell vizsgálnia annak eldöntése érdekében, hogy az eszköz címén nyújthatók‑e ezen tagállam számára pénzeszközök. Következésképpen az említett mérföldkövek relevanciája a pénzeszközök – az eszköz címén történő – felszabadításának folyamatára korlátozódik, mivel azok kielégítő teljesítése az említett pénzeszközök folyósításának feltétele.
73 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat meghatározta a Lengyel Köztársaság által elérendő valamennyi mérföldkövet és célt. Például kizárólag az eszköz első részlete címén történő finanszírozás felszabadításához a Lengyel Köztársaságnak az F1G és az F2G mérföldköveken kívül 26 további mérföldkövet kellett teljesítenie, amint az a megtámadott határozat melléklete 2. részének 2.1.1 pontjából kitűnik.
74 Ez azt jelenti, hogy a mérföldkövek, beleértve az F1G, F2G és F3G mérföldköveket is, költségvetési feltételrendszer jellegűek, mivel a megvalósításuktól függ az eszközből való finanszírozás.
75 Így a megtámadott határozattal összefüggésben az F1G, F2G és F3G mérföldkövek funkciója egyrészt a 2021/241 rendelet 19. cikke (3) bekezdésének b) és j) pontjában foglalt kritériumoknak, másrészt pedig az említett rendelet 20. cikke (5) bekezdésének e) pontjával összefüggésben értelmezett 22. cikkében előírt kötelezettségeknek való megfelelés biztosítása annak érdekében, hogy hatékony választ lehessen adni az európai szemeszter keretében azonosított kihívásokra, és hogy a lengyel igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai ne sértsék az Unió pénzügyi érdekeit.
76 Kétségtelen, hogy a Tanácsot a megtámadott határozat elfogadásakor kötötte az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és – az EUSZ 2. cikknek megfelelően – a jogállamiság értéke, valamint az Európai Unió Bíróságának erre vonatkozó ítélkezési gyakorlata.
77 Hasonlóképpen, az F1G, F2G és F3G mérföldkövek tükrözik egyrészt a jogállamiság értékének tiszteletben tartása, másrészt az uniós költségvetésnek a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban történő hatékony végrehajtása, valamint az Unió pénzügyi érdekeinek védelme közötti kapcsolatot (lásd analógia útján: 2022. február 16‑i Lengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑157/21, EU:C:2022:98, 148. pont).
78 Mindazonáltal, ellentétben azzal, amit a felperesek sugallani látszanak, a Tanács a megtámadott határozat elfogadásával, és így az F1G, F2G és F3G mérföldkövek meghatározásával nem a jogállamiság értékére vagy a hatékony bírói jogvédelemre vonatkozó, a Bíróság ítélkezési gyakorlatában pontosított szabályok felváltására törekedett.
79 Ezt egyébként megerősíti a megtámadott határozat (45) preambulumbekezdése – amely szerint az F1G, F2G és F3G mérföldkövek nem érintik a Lengyel Köztársaság azon kötelezettségét, hogy mindenkor tiszteletben tartsa az uniós jogot, különösen az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének az Európai Unió Bírósága által értelmezett második albekezdését –, valamint a megtámadott határozat (50) preambulumbekezdése is, amely szerint az említett mérföldkövek nem érintik a folyamatban lévő vagy jövőbeli kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásokat, és általánosabban a Lengyel Köztársaság azon kötelezettségét, hogy tiszteletben tartsa az uniós jogot, különösen az Európai Unió Bíróságának ítéleteit.
80 Ebből következik, hogy a Tanács azáltal, hogy a megtámadott határozat mellékletében megjelölte azokat az F1G, F2G és F3G mérföldköveket, amelyeket a Lengyel Köztársaságnak el kellett érnie ahhoz, hogy az eszközből származó finanszírozáshoz hozzáférhessen, nem kívánta felhatalmazni e tagállamot arra, hogy ne tegyen eleget az Európai Unió Bírósága által hozott, a jogállamiság értékének vagy a hatékony bírói jogvédelem elvének e tagállam általi tiszteletben nem tartását megállapító ítéleteknek.
81 A fenti értékelések fényében kell másodsorban megvizsgálni azt a kérdést, hogy a megtámadott határozat a lényegét tekintve közvetlenül érinti‑e a fegyelmi tanács határozataival érintett bírákat az említett határozat mellékletében szereplő F2G mérföldkőre tekintettel.
82 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a felperesek egyszerre hivatkoznak az F2G mérföldkőre, valamint az F3G mérföldkőre annak alátámasztása érdekében, hogy a felülvizsgálati eljárás bevezetése érinti a fegyelmi tanács határozataival érintett bírákat. Márpedig, mivel az F3G mérföldkő csak egy olyan határidőt ír elő, amely alatt a felülvizsgálati eljárásokat le kell folytatni, és mivel magát a felülvizsgálati eljárás bevezetését az F2G mérföldkő irányozza elő, e bírák közvetlen érintettségét kizárólag a megtámadott határozat mellékletében meghatározott F2G mérföldkőre tekintettel kell vizsgálni.
83 A megtámadott határozat címzettje a Lengyel Köztársaság, amelynek el kell érnie az e határozat mellékletében szereplő F2G mérföldkövet ahhoz, hogy az eszközből finanszírozásban részesülhessen.
84 Kétségtelen, hogy a fenti 63. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az a tény, hogy a vitatott jogi aktus végrehajtási intézkedéseket von maga után, önmagában nem jelenti azt, hogy az ilyen jogi aktus nem gyakorolhat közvetlen hatást a magánszemély jogi helyzetére.
85 Mindazonáltal közvetlen kapcsolatnak kell fennállnia a szóban forgó jogi aktus és a felperesre gyakorolt hatásai között (lásd ebben az értelemben, analógia útján: 2022. július 12‑i Nord Stream 2 kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑348/20 P, EU:C:2022:548, 74. és 76. pont).
86 Például a 2022. július 12‑i Nord Stream 2 kontra Parlament és Tanács ítélet (C‑348/20 P, EU:C:2022:548) 75. pontjában a Bíróság meg tudta állapítani az irányelv formáját öltő megtámadott aktus és annak joghatásai közötti közvetlen kapcsolat fennállását, mivel a szóban forgó rendelkezések konkrét kötelezettségeket róttak a felperesre.
87 A jelen ügyekben viszont, függetlenül attól, hogy a Lengyel Köztársaságnak az F2G mérföldkő elérése tekintetében milyen mérlegelési mozgástere van, emlékeztetni kell arra, hogy e mérföldkő csupán egy olyan feltételt állapított meg, amelyet az érintett tagállamnak teljesítenie kell ahhoz, hogy a fenti 74. pontban említettek szerint jogosult legyen a finanszírozásra. Nem lehet tehát azt a következtetést levonni, hogy a megtámadott határozat az F2G mérföldkő előírásával véglegesen különös kötelezettségeket írt elő e tagállam számára a fegyelmi tanács határozataival érintett bírákkal való kapcsolatát illetően.
88 Közelebbről a megtámadott határozat nem járt azzal a hatással, hogy a fegyelmi tanács határozataival érintett bírákat az abban előírt feltételek alá vonta, és nem is tett velük szemben közvetlenül alkalmazandóvá valamely különös szabályt. Következésképpen nincs közvetlen kapcsolat e határozat – amennyiben az meghatározta a F2G mérföldkövet – és a fegyelmi tanács határozatai által érintett bírák jogi helyzete között.
89 Következésképpen a fegyelmi tanács határozataival érintett bírák helyzetét még a megtámadott határozat elfogadását követően is a lengyel jognak az említett helyzetre alkalmazandó releváns rendelkezései, valamint az uniós jog rendelkezései és az Európai Unió Bíróságának ítéletei szabályozzák, anélkül hogy az e határozatban meghatározott F2G mérföldkő az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése által megkövetelt értelemben közvetlenül megváltoztatta volna e bírák jogi helyzetét.
90 Egyébiránt nem állapítható meg, amint azt a felperesek állítják, hogy az F2G mérföldkő azzal a hatással járt, hogy „lehetővé tette, sőt megköveteli” a lengyel jogban a felülvizsgálati eljárás bevezetését, és hogy a Bizottság, mivel együttműködött a megtámadott határozat meghozatalában, és így az F1G, F2G és F3G mérföldkövek kijelölésében, e ténynél fogva akadályoztatva lenne abban, hogy – többek között kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárások keretében – a felülvizsgálati eljárás uniós joggal való összeegyeztethetetlenségére hivatkozzon.
91 Először is ugyanis a megtámadott határozat pusztán jóváhagy egy sor finanszírozási feltételt, köztük az F2G mérföldkövet, anélkül hogy közvetlenül megváltoztatná a fegyelmi tanács határozataival érintett bírák helyzetét, mivel azt csak a Lengyel Köztársaság által később az említett mérföldkő megvalósítása érdekében elfogadott intézkedés módosította. Ezenkívül a fenti 80. pontban levont következtetésre tekintettel a Lengyel Köztársaság a megtámadott határozat mellékletében szereplő F2G mérföldkő alapján nem mentesülhet az uniós jogból eredő kötelezettségei, különösen az Európai Unió Bírósága ítéleteinek és végzéseinek tiszteletben tartása alól.
92 Másodszor, még ha feltételezzük is, hogy – amint azt a felperesek állítják – a Bizottság eljárási jogai korlátozottak lennének a mérföldkövek kijelöléséhez vezető eljárásban játszott szerepe miatt, ez a jelen ügyekben nem vonná maga után a fegyelmi tanács határozatai által érintett bíráknak a megtámadott határozat általi közvetlen érintettségét.
93 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat, amely a Lengyel Köztársaság eszköz alapján történő finanszírozáshoz való hozzáférését feltételhez köti, nem gyakorol közvetlen hatást a fegyelmi tanács határozataival érintett bírák jogi helyzetére, így nem teljesül a közvetlen érintettségük megállapításának első feltétele.
– Az összes lengyel bíró, valamint a többi tagállam és az Európai Gazdasági Térség (EGT) bíráinak közvetlen érintettségéről
94 A felperesek szerint a megtámadott határozat közvetlenül érinti az összes lengyel bírát, valamint a többi tagállam és az EGT bíráit.
95 Először is, ami a lengyel bíráknak az F2G és az F3G mérföldkövekben előirányzott felülvizsgálati eljárás miatti érintettségét illeti, a felperesek azt állítják, hogy még a fegyelmi tanács határozatai által nem érintett bírákra is „elrettentő hatást fejtenek ki hivatásuk gyakorlása során”, amíg nem tisztázták az ilyen határozatokkal érintett kollégáik helyzetét, valamint magasabb a munkaterhelésük is mindaddig, amíg kollégáik fel vannak függesztve. A jogellenes szankciókkal sújtott bírák felfüggesztésének meghosszabbítása „alááshatja azt a bizalmat, amelyet egy demokratikus társadalomban és egy jogállamban az igazságszolgáltatásnak a jogalanyokban keltenie kell”. Közvetlenül érinti az összes bíró azon képességét, hogy megfelelően ellássák a munkájuk során rájuk háruló feladatokat.
96 E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy mivel az F2G és az F3G mérföldkövek nem gyakorolnak közvetlen hatást a fegyelmi tanács határozataival érintett lengyel bírák helyzetére, amint azt a Törvényszék a fenti 82–93. pontban megállapította, ez még inkább igaz az ilyen határozatok által nem érintett lengyel bírákra.
97 Ezt követően az összes lengyel bíró F1G általi érintettségét illetően a felperesek arra hivatkoznak, hogy a megtámadott határozattal jóváhagyott F1G mérföldkő közvetlen hatást gyakorol az összes lengyel bíró jogi helyzetére, mivel nem elegendő a hatékony bírói jogvédelem helyreállításához. A lengyel bírák így kénytelenek „elfogadhatatlan szakmai körülmények között” határozatot hozni az ügyekről, ideértve az eszköz alapján történő finanszírozással járó ügyeket is, „mivel továbbra is jogellenes nyomásnak, valamint függetlenségük és pártatlanságuk megsértésének vannak kitéve”. „A lengyel bírák kétes körülmények között kötelesek feladataikat ellátni”, többek között arra való képességüket illetően, hogy a Bírósághoz forduljanak, hogy teljes mértékben alkalmazzák az uniós jogot, és hogy olyan határozatokat hozzanak, amelyek ellentétesek a kormány vagy a Lengyelországban hatalmon lévő politikai párt érdekeivel.
98 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperesek nem bizonyítják, hogy olyan kellően szoros kapcsolat áll fenn az összes lengyel bíró helyzete és az F1G mérföldkő között, amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy az említett mérföldkő közvetlen hatást gyakorol e bírák jogi helyzetére.
99 A felperesek ugyanis többek között azzal az indokkal kifogásolják az F1G mérföldkövet, hogy az nem elegendő a lengyel bírák függetlenségének és pártatlanságának helyreállításához, és általánosabban egy olyan lengyel igazságszolgáltatási rendszerhez, amely betartja a jogállamiság tiszteletben tartása által előírt minimumkövetelményeket.
100 Ily módon a felperesek arra vonatkozó általános jellegű állításokra szorítkoznak, hogy szerintük mit kellett volna tartalmaznia az F1G mérföldkőnek. A felperesek azonban magának e mérföldkőnek a szövegében nem jelölik meg azokat a konkrét tényezőket, amelyek közvetlenül hátrányosan érintenék a lengyel bírákat.
101 Mindazonáltal az, hogy a megtámadott határozat nem tartalmaz olyan szabályokat, amelyeket a felperesek szükségesnek tekintenek, nem minősülhet a lengyel bíráknak az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből eredő jogaiba való olyan közvetlen beavatkozásnak, amely közvetlenül érinti a jogi helyzetüket.
102 Végül a felperesek arra a következtetésre jutnak, hogy a megtámadott határozatban jóváhagyott F1G, F2G és F3G mérföldkövek közvetlenül érintik a többi tagállam és az EGT bíráit, az ezen államok jogrendje és az Unió jogrendje közötti szoros kapcsolatok miatt.
103 Egyrészt arra hivatkoznak, hogy e bírák például kötelesek elismerni és végrehajtani az ítéleteket, illetve meghatározni a helyi joghatóságot a menekültügyi eljárásokban, illetve kötelesek megvizsgálni valamely személy európai elfogatóparancs alapján történő kiadatása iránti kérelmeket. Az a körülmény, hogy valamely tagállamban sérül a jogállamiság, közvetlen hatással lehet a többi állam bíráinak azon képességére, hogy feladataikat megfelelően ellássák.
104 E tekintetben, még ha valamely tagállam jogrendjének hiányosságai hatással is lehetnek a bírói hatalom más államokban történő gyakorlására, és még ha feltételezzük is, hogy e hiányosságok hatással lehetnek ezen államok bíráinak mindennapi munkájára, az ilyen következmények nem jelentik azt, hogy a megtámadott határozat közvetlen hatást gyakorolna e bírák jogi helyzetére.
105 Másrészt a felperesek azt állítják, hogy fennáll a tagállamok közötti „továbbgyűrűző hatás” kockázata, mivel ha valamely tagállam jogalkotója jogalkotási reformokat tervez, ideértve az igazságszolgáltatási rendszerének szervezésével kapcsolatos reformokat is, támaszkodik a többi tagállamban bekövetkezett változásokra.
106 Márpedig rá kell mutatni, hogy a felpereseknek a lehetséges továbbgyűrűző hatással kapcsolatos megfontolásai, bármilyen jelentősek is lehetnek e megfontolások politikai szinten, nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a megtámadott határozat közvetlen hatást gyakorol a többi tagállam vagy az EGT bíráinak helyzetére.
107 Következésképpen a megtámadott határozat nem érinti közvetlenül sem a lengyel bírákat – függetlenül attól, hogy őket a fegyelmi tanács valamely határozata érintette‑e, vagy sem –, sem pedig a többi tagállam vagy az EGT bíráit. Következésképpen a felperesek kereseteik elfogadhatóságának bizonyítása érdekében nem hivatkozhatnak e bírák helyzetére.
108 A felperesek nem hivatkozhatnak az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének a rendeleti jellegű jogi aktusokra vonatkozó harmadik fordulatára sem azzal az indokkal, hogy azok a bírák, akiknek az érdekeit a tagjaik érdekein keresztül védik, e harmadik fordulat alapján kereshetőségi joggal rendelkeznek. Az a feltétel ugyanis, amely szerint a felperest a megtámadott jogi aktusnak közvetlenül kell érintenie, ugyanazzal a jelentéssel bír mind az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének második fordulatában, mind pedig e rendelkezés harmadik fordulatában (lásd ebben az értelemben: 2022. július 12‑i Nord Stream 2 kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑348/20 P, EU:C:2022:548, 73. pont). E körülmények között a megtámadott határozat általi közvetlen érintettség hiányában nem kell megvizsgálni, hogy e határozat az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulata értelmében vett rendeleti jellegű jogi aktusnak minősül‑e.
109 A fentiekre tekintettel, és figyelemmel arra, hogy azok a bírák, akiknek az érdekeit a felperesek védik, maguk nem rendelkeznek kereshetőségi joggal, a felperesek sem teljesítik az ahhoz szükséges feltételeket, hogy kereseteik a fenti 40. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatban említett második típusú helyzet alapján elfogadhatók legyenek.
Az elfogadhatósági feltételek enyhítéséről
110 A felperesek szerint a jelen ügyekben enyhíteni kell a keresetek elfogadhatóságának feltételeit.
111 A felperesek lényegében úgy vélik, hogy az elfogadhatósági feltételeket bizonyos rugalmassággal kell alkalmazni, többek között a hatékony bírói jogvédelemre és a jogállamiságra mint az Unió identitásának részét képező alapértékre vonatkozó követelmények miatt. A felperesek szerint a teljes jogorvoslati rendszer hallgatólagosan azon az előfeltevésen alapul, amely szerint a tagállamok tiszteletben tartják a jogállamiság értékét. Márpedig ez az előfeltevés immár nem áll fenn Lengyelországban, ahol a helyzetet az uniós jog, és különösen az Európai Unió Bírósága határozatainak figyelmen kívül hagyására vonatkozó tudatos döntésből eredő rendszerszintű hiányosságok jellemzik. E tekintetben a felperesek azt állítják, hogy az előzetes döntéshozatal már nem jelent jogorvoslati lehetőséget saját maguk vagy azon bírák számára, akiknek az érdekeit védik.
112 A Magyarország által támogatott Tanács vitatja a felperesek érveit.
113 E tekintetben ki kell emelni, hogy bár az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt elfogadhatósági feltételeket a hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető jog fényében kell értelmezni, ez az értelmezés azonban nem vezethet az említett Szerződésben kifejezetten előírt feltételek figyelmen kívül hagyásához (lásd ebben az értelemben: 2013. október 3‑i Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 98. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. április 28‑i T & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, C‑456/13 P, EU:C:2015:284, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
114 Közelebbről, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke által biztosított védelemnek nem célja a Szerződésekben szabályozott bírósági felülvizsgálati rendszer, különösen pedig az uniós bíróságok előtt indított közvetlen keresetek elfogadhatóságával kapcsolatos szabályok módosítása (lásd ebben az értelemben: 2013. október 3‑i Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 97. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
115 Különösen az Alapjogi Charta 47. cikke által biztosított védelem nem követeli meg, hogy a jogalanyok feltétel nélkül, közvetlenül az uniós bíróságok előtt megsemmisítés iránti keresettel támadhassák meg az uniós aktusokat (2020. október 28‑i Associazione GranoSalus kontra Bizottság ítélet, C‑313/19 P, nem tették közzé, EU:C:2020:869, 62. pont).
116 A jelen ügyekben a felperesek nem hivatkozhatnak arra, hogy a megtámadott határozat őket közvetlenül érinti, amint azt a Törvényszék a fenti 109. pontban megállapította.
117 E körülmények között az elfogadhatósági feltételek felperesek által kért enyhítése valójában a közvetlen érintettség EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében kifejezetten előírt feltételének figyelmen kívül hagyását vonná maga után, ami ellentétes lenne a fenti 113. pontban felidézett ítélkezési gyakorlattal. Ily módon a lengyelországi igazságszolgáltatási rendszernek a felperesek által hivatkozott rendszerszintű hiányosságai mindenesetre nem indokolhatják azt, hogy a Törvényszék eltérjen a közvetlen érintettség feltételétől, amely az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének megfelelően a természetes vagy jogi személyek által benyújtott keresetekre alkalmazandó.
118 Ez nem érinti a Lengyel Köztársaság EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és EUMSZ 266. cikk szerinti azon kötelezettségét, hogy a lehető leghamarabb orvosolja az Európai Unió Bírósága által a jogállamisági válsággal kapcsolatban megállapított kötelezettségszegéseket. Egyébiránt az EUMSZ 263. cikk az első bekezdésének megfelelően lehetővé teszi többek között a tagállamok és az intézmények számára, hogy függetlenül a formájától keresetet indítsanak az Unió intézményei, szervei és hivatalai által elfogadott valamennyi olyan rendelkezés ellen, amely kötelező joghatások kiváltására irányul, anélkül hogy bizonyítaniuk kellene az eljáráshoz fűződő érdeküket (lásd ebben az értelemben: 2011. október 13‑i Deutsche Post és Németország kontra Bizottság ítélet, C‑463/10 P és C‑475/10 P, EU:C:2011:656, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezenkívül az EUSZ 17. cikk (1) bekezdéséből kitűnő, a Szerződések őreként játszott szerepének megfelelően (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 20‑i Ledra Advertising és társai kontra Bizottság és EKB ítélet, C‑8/15 P–C‑10/15 P, EU:C:2016:701, 59. pont), és tekintettel arra, hogy az EUSZ 2. cikkben foglalt értékek, köztük a jogállamiság értéke, magát az Unió mint közös jogrend identitását határozzák meg (2022. február 16‑i Lengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑157/21, EU:C:2022:98, 145. pont), a Bizottság feladata, hogy fellépjen többek között a 2021/241 rendelet 24. cikkének (3) bekezdésében előírt értékelése keretében, annak érdekében, hogy hozzájáruljon annak biztosításához, hogy a Lengyel Köztársaság megfeleljen az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből eredő követelményeknek.
119 A fentiek összességére tekintettel a kereseteket mint elfogadhatatlanokat el kell utasítani.
A költségekről
120 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
121 Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. A Lengyel Köztársaság, Magyarország és a Bizottság tehát maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nagytanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a kereseteket mint elfogadhatatlanokat elutasítja.
2) A Törvényszék a Magistratseuropéenspour la démocratie et les libertés‑t (Medel), az International Association of Judgest, az Association of European Administrative Judgest és a Stichting Rechters voor Rechterst kötelezi az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségek viselésére.
3) A Lengyel Köztársaság, Magyarország és az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.
Luxembourg, 2024. június 4.
V. Di Bucci | | M. van der Woude |