C‑646/20. sz. ügy
Senatsverwaltung für Inneres und Sport, Standesamtsaufsicht
kontra
TB
(a Bundesgerichtshof [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
A Bíróság ítélete (nagytanács), 2022. november 15.
„Előzetes döntéshozatal – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban – A házasság felbontása – 2201/2003/EK rendelet – A 2. cikk 4. pontja és a 21. cikk – A »határozat« fogalma – A házasságnak a házastársak közötti megállapodáson alapuló és valamely tagállam anyakönyvvezetője által kimondott felbontásának egy másik tagállamban való elismerése – A »határozat« fennállásának meghatározását lehetővé tevő kritérium”
Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban – 2201/2003 rendelet – Elismerés és végrehajtás – A határozat fogalma – Terjedelem – Valamely tagállam anyakönyvvezetője által az említett állam szabályozása által előírt feltételeknek megfelelően kiállított házasságot felbontó okirat – Bennfoglaltság
(1968. szeptember 27‑i egyezmény, 25. cikk; 2201/2003 tanácsi rendelet, 2. cikk, 4. pont, 21., 22. és 46. cikk, valamint 2019/1111 tanácsi rendelet, (14) preambulumbekezdés, 30. és 65. cikk)
(lásd: 48., 49., 53–55., 59–61., 67. pont és a rendelkező rész)
Összefoglalás
A német és olasz kettős állampolgárságú TB 2013‑ban házasságot kötött az olasz állampolgárságú RD‑vel Berlinben, ahol házasságukat bejegyezték a házassági anyakönyvbe. 2017‑ben házasságfelbontással kapcsolatos peren kívüli eljárást indítottak a pármai (Olaszország) anyakönyvvezető előtt. Az olasz jognak(1) megfelelően többször is megjelentek ezen anyakönyvvezető előtt abból a célból, hogy kifejezzék és megerősítsék a házasságuk felbontására irányuló szándékukat. Ezen eljárás végén az említett anyakönyvvezető kiállította TB részére a „Brüsszel IIa” rendelet(2) 39. cikke szerinti igazolást, amely tanúsítja, hogy RD‑vel kötött házasságát felbontották.
TB ezt követően kérte, hogy a házasság felbontását jegyezzék be a berlini házassági anyakönyvbe. E kérelem vezetett az azzal kapcsolatos jogvitához, hogy a házasság felbontásának bejegyzéséhez szükséges‑e az, hogy a Land hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatósága – a német jogban a házassági ügyekben hozott külföldi határozatok vonatkozásában előírtaknak megfelelően – előzetesen elismerje a házasság felbontását. A Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország), amelyhez felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, úgy határozott, hogy a „Brüsszel IIa” rendelet értelmében vett, házasságot felbontó „határozat” fogalmával kapcsolatban kérdést intéz a Bírósághoz. Közelebbről a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az említett rendeletben a házasságot felbontó határozatokra vonatkozóan előírt elismerési szabályok alkalmazandók‑e az olyan peren kívüli házasságfelbontásra, mint amelyet az olasz jog előír, amely esetben Németországban semmilyen előzetes elismerési eljárásra nem lenne szükség.
A nagytanácsban eljáró Bíróság kimondja, hogy a valamely tagállam anyakönyvvezetője által kiállított házasságot felbontó okirat, amely a házastársak által kötött és általuk az e tagállam jogszabályaiban előírt feltételeknek megfelelően ezen anyakönyvvezető előtt megerősített, házasság felbontására vonatkozó megállapodást tartalmaz, többek között a „Brüsszel IIa” rendelet 21. cikkének (1) bekezdésében előírt elismerési szabály alkalmazásában e rendelet 2. cikkének 4. pontja értelmében vett „határozatnak” minősül.
A Bíróság álláspontja
Először is a Bíróság többek között a „határozat” és a „bíróság” fogalmának a „Brüsszel IIa” rendelet 2. cikkének 1. és 4. pontjában szereplő meghatározására támaszkodva megállapítja, hogy e rendelet hatálya kiterjed a valamely tagállamban(3) mind bírósági, mind pedig peren kívüli eljárás végén hozott, házasság felbontására vonatkozó határozatokra, amennyiben a tagállamok joga a házasság felbontásával kapcsolatos ügyekben bíróságon kívüli hatóságokat is hatáskörrel ruház fel. Következésképpen az ilyen hatáskörrel rendelkező bíróságon kívüli hatóságok által hozott határozatokat a „Brüsszel IIa” rendelet 21. cikke értelmében főszabály szerint automatikusan el kell ismerni a többi tagállamban.
Másodszor azon kérdést illetően, hogy milyen mértékű felülvizsgálatot kell gyakorolnia a házasság felbontására hatáskörrel rendelkező hatóságnak ahhoz, hogy az általa többek között kölcsönös megegyezéssel történő házasságfelbontás keretében kiállított házasságot felbontó okiratot „határozatnak” lehessen minősíteni, a Bíróság a határozatok elismerésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatára(4) támaszkodva leszögezi, hogy minden olyan hatóságnak, amely a „Brüsszel IIa” rendelet 2. cikkének 4. pontja értelmében vett „határozatot” hoz, meg kell őriznie a házasság felbontásának kimondása feletti ellenőrzést. E feltétel a házasság kölcsönös megegyezéssel történő felbontása esetén magában foglalja, hogy a hatóság a nemzeti jogra tekintettel megvizsgálja a házasság felbontásának feltételeit, valamint a házastársaknak a házasság felbontásában való megegyezésének valódiságát és érvényességét.
A Bíróság egyébiránt rámutat arra, hogy az említett feltételt a folytonosság biztosítása érdekében a „Brüsszel IIb” rendelet(5) is előírja, amely a „Brüsszel IIa” rendelet átdolgozta, és 2022. augusztus 1‑jével hatályon kívül helyezte azt. A „Brüsszel IIb” rendelet keletkezéstörténetéből ugyanis az következik, hogy az uniós jogalkotó nem új szabályok bevezetésére törekedett, hanem arra, hogy „világossá tegye” egyrészt a „Brüsszel IIa” rendelet 46. cikkében már szereplő, a közokiratokra és a felek által kötött egyezségre vonatkozó szabály hatályát, másrészt pedig azt a kritériumot, amely lehetővé teszi a „határozat” fogalmának a „közokirat” és a „felek közötti megállapodás” fogalmától való megkülönböztetését, vagyis az érdemi vizsgálat kritériumát.
Ennélfogva, amennyiben a hatáskörrel rendelkező bíróságon kívüli hatóság érdemi vizsgálatot követően hagyja jóvá a házasság felbontására vonatkozó megállapodást, azt a „Brüsszel IIa” rendelet 21. cikkének és a „Brüsszel IIb” rendelet 30. cikkének megfelelően „határozatként” kell elismerni. Ezzel szemben az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban kötelező joghatással bíró más házasságfelbontási megállapodásokat a „Brüsszel IIa” rendelet 46. cikkének és a „Brüsszel IIb” rendelet 65. cikkének megfelelően – esettől függően – közokiratként vagy megállapodásként kell elismerni.
E megfontolásokra tekintettel a Bíróság a jelen ügyben megállapítja a „Brüsszel IIa” rendelet 2. cikkének 4. pontja értelmében vett „határozat” fennállását.
Az olasz jog(6) értelmében ugyanis az anyakönyvvezetőnek személyesen és legalább 30 napos időközzel kétszer kell beszereznie mindkét házastárs nyilatkozatát, ami azt jelenti, hogy meggyőződik arról, hogy a házasság felbontásába való belegyezésük érvényes, szabad és tájékozott döntés eredménye. Egyébiránt az anyakönyvvezető megvizsgálja a házasság felbontására vonatkozó megállapodás tartalmát, amely során meggyőződik többek között arról, hogy e megállapodás kizárólag a házasság felbontására vagy a házasság polgári jogi hatásainak megszüntetésére vonatkozik, vagyonátruházásra nem, és hogy a házastársaknak nincsen kiskorú gyermekük, sem cselekvőképtelen, súlyos fogyatékkal élő vagy eltartott nagykorú gyermekük. Amennyiben az olasz jogban előírt egy vagy több törvényi feltétel nem teljesül, az anyakönyvvezető e jog értelmében nem jogosult a házasság felbontásának kimondására.