A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2015. július 15.(*)

„Verseny – Kartellek – Az előfeszített acél európai piaca – Az árak rögzítése, a piac felosztása és érzékeny kereskedelmi információk cseréje – Az EUMSZ 101. cikk megsértését megállapító határozat – Egységes, összetett és folyamatos jogsértés – Arányosság – A büntetések és szankciók egyéniesítésének elve – Korlátlan felülvizsgálati jogkör”

A T‑422/10. sz. ügyben,

a Trafilerie Meridionali SpA, korábban: Emme Holding SpA (székhelye: Pescara [Olaszország], képviselik: G. Visconti, E. Vassallo di Castiglione, M. Siragusa, M. Beretta és P. Ferrari ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: B. Gencarelli és Bottka V., később: Bottka V. és R. Striani, végül pedig Bottka V. és G. Conte, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: P. Manzini ügyvéd)

alperes ellen,

a 2010. szeptember 30‑án hozott C (2010) 6676 végleges bizottsági határozattal és a 2011. április 4‑én hozott C (2011) 2269 végleges bizottsági határozattal módosított, az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/38.344 – „előfeszített acél”‑ügy) 2010. június 30‑án hozott C (2010) 4387 végleges bizottsági határozat megsemmisítése és megváltozatása iránti kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),

tagjai: S. Frimodt Nielsen elnök (előadó), F. Dehousse és A. M. Collins bírák,

hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. július 2‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet(1)

[omissis]

 Az eljárás és a felek kérelmei

42      A Törvényszék Hivatalához 2010. szeptember 15‑én benyújtott keresetlevelével a Trame keresetet terjesztett elő.

43      A Törvényszék Hivatalához 2010. október 6‑án benyújtott külön beadványban a Trame ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő a határozat végrehajtásának felfüggesztése érdekében.

44      A Törvényszék (első tanács) a 2010. október 29‑i határozattal tájékoztatta a felperest arról, hogy lehetősége van a kereseti kérelmeinek az első módosító határozat által bevezetett módosítások a figyelembevétele érdekében való kiigazítására.

45      A Trame a 2011. április 19‑én benyújtott válaszai keretében terjesztette elő észrevételeit az első módosító határozatra vonatkozóan.

46      A Törvényszék a 2011. június 6‑i határozatban a Bizottságtól dokumentumok rendelkezésre bocsátását kérte.

47      A Bizottság 2011. június 22‑én közölte a második módosító határozatot a Traméval.

48      2011. július 12‑én a Törvényszék elnöke a sürgősség hiánya miatt elutasította az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet (2011. július 12‑i Emme kontra Bizottság végzés, T‑422/10 R, EU:T:2011:349).

49      A Trame 2011. augusztus 1‑jén előterjesztette a második módosító határozatra vonatkozó észrevételeit.

50      2011. október 20‑án a Bizottság az eljárás nyelvén benyújtotta viszonválasza eredeti példányát, valamint a Trame által a második módosító határozat kapcsán tett észrevételekkel kapcsolatos megjegyezéseit, ezzel az eljárás írásbeli szakasza lezárult.

51      Mivel 2013. szeptember 23‑ától módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót a hatodik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.

52      A Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 52. cikkének 2. §‑a szerinti előzetes jelentést 2013. november 8‑án közölték a hatodik tanáccsal.

53      A Törvényszék 2013. december 17‑én, az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 64. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében a feleket számos kérdés megválaszolására, a Bizottságot pedig dokumentumok benyújtására hívta fel.

54      A Trame és a Bizottság 2014. február 28‑án előterjesztették az ezen felhívásra adott válaszaikat. Válaszában a Trame jelezte, hogy 2013. november 18‑án új kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz, amelyben azt kérte, hogy vegyék figyelembe a fizetési képességének a társaság ezen időpontban fennálló gazdasági és pénzügyi helyzete folytán fennálló hiányát.

55      A Törvényszék 2014. május 16‑án, az 1991. május 2‑i eljárási szabályzatának 65. cikke alapján elfogadott bizonyításfelvételi intézkedések keretében felhívta a Bizottságot, hogy nyújtsa be azokat a dokumentumokat, amelyeknek a rendelkezésre bocsátását a 2013. december 17‑én elfogadott pervezető intézkedésekre válaszolva megtagadta.

56      A Bizottság 2014. május 28‑án benyújtotta a kért dokumentumokat, amelyekhez a Trame a tárgyalást megelőzően hozzáférhetett.

57      A Törvényszék a felek szóbeli előadásait és az általa feltett kérdésekre adott válaszait a 2014. július 2‑i tárgyaláson hallgatta meg.

58      A Trame azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot a vele szemben bírságot kiszabó részében, vagy csökkentse a vele szemben kiszabott bírságot;

–        az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 68. cikkének megfelelően rendelje el a Tréfileurope Italia kartellben résztvevő képviselőjének megidézését és meghallgatását, annak érdekében, hogy az tanúsítson egyes, a keresetlevél 98. pontjában rögzített tényeket;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

59      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a felperes valamennyi kérelmét;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

60      Keresete alátámasztására a Trame öt, a kartellben való részvételével és az e tény által a bírság összegének meghatározására gyakorolható hatással kapcsolatos jogalapot terjeszt elő: az első az egységes jogsértésre vonatkozik, a második arra, hogy a három huzalból álló sodratot kizárták a kartellből, amelyben részt vett, a harmadik a jogsértésben való részvétel időtartamára, a negyedik az általa játszott szerepre, valamint a kartell által a piacra gyakorolt hatások hiányára, míg az ötödik a jogsértés szándékos elemére. A második módosító határozatot követően a Trame kiigazította jogalapjait, annak érdekében, hogy hivatkozzon az arányosság és az egyenlő bánásmód elvének megsértésére a bírság összegének meghatározása során, figyelemmel az ArcelorMittal és az Ori Martin tekintetében alkalmazott bánásmódra, a Traméval szemben alkalmazott bánásmóddal összehasonlítva. A Trame egy hatodik jogalapban hivatkozik továbbá a bírság megfizetését illetően fizetési képességének hiányára.

 A – Előzetes észrevételek

 1. A megtámadott határozat tartalma

61      A megtámadott határozat 1. cikkéből kitűnik, hogy a Trame megsértette az EUMSZ 101. cikket, valamint 1994. január 1‑jétől az EGT‑Megállapodás 53. cikkét, azáltal, hogy a megtámadott határozatban megjelölt időszakok során „az EFA ágazatában a belső piacon, valamint 1994. január 1‑jétől az EGT‑n belül megállapodások és összehangolt magatartások sorában vett részt” (a továbbiakban: kartell vagy egységes jogsértés; az ilyen jogsértés a szokásosan használt terminológia szerint továbbá összetett és folyamatos is).

 a) A kartell elemei és az egységes jogsértés jellemzése

62      A megtámadott határozat (122) preambulumbekezdése a kartellt úgy írja le, hogy az olyan „páneurópai megállapodásokban valósult meg, amelyek egy úgynevezett zürichi szakaszból és egy úgynevezett európai szakaszból álltak, illetve az esettől függően országos/regionális megállapodásokban”. A megtámadott határozat (123)–(135) preambulumbekezdése röviden ismerteti ezeket a különböző megállapodásokat és összehangolt gyakorlatokat, amelyek a későbbiekben részletesen kifejtésre kerülnek, és az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése, valamint az EGT‑Megállapodás 53. cikke tekintetében történő értékelés tárgyát képezik. A kartell vázlatosan a következő megállapodásokból áll:

–        A Zürich klub, azaz, a páneurópai megállapodás első szakasza. Ez a megállapodás 1984. január 1‑jétől 1996. január 9‑ig tartott, és a kvóták országok (Németország, Ausztria, Benelux‑államok, Franciaország, Olaszország és Spanyolország) szerinti rögzítésére, az ügyfelek felosztására, az árakra, valamint érzékeny kereskedelmi információk cseréjére vonatkozott. Tagjai a Tréfileurope, a Nedri, a WDI, a DWK és a Redaelli voltak, melyek közül az utóbbi legalább 1993‑tól és 1995‑től több olasz vállalkozást képviselt, és e tagokhoz a későbbiekben, 1992‑ben az Emesa, 1993‑ban pedig a Tycsa csatlakozott;

–        az Italia klub, amely egy 1995. december 5‑től 2002. szeptember 19‑ig tartó országos megállapodás. Ez a megállapodás az olaszországi kvóták rögzítésére, valamint az említett országnak az Európai többi része felé irányuló exportjára vonatkozott. A tagjai a következő olasz vállalkozások voltak: a Redaelli, az ITC, a CB és az Itas, majd a későbbiekben szintén tagok lettek a következő vállalkozások: a Tréfileurope és a Tréfileurope Italia (1995. április 3‑án), az SLM (1997. február 10‑én), a Trame (1997. március 4‑én), a Tycsa (1996. december 17‑én), a DWK (1997. február 24‑én), valamint az Austria Draht (1997. április 15‑én);

–        a Déli megállapodás, amely olyan regionális megállapodás, melyre vonatkozóan 1996‑ban a Redaelli, az ITC, a CB és az Itas nevű olasz vállalkozások folytattak tárgyalásokat, és melyet e vállalkozások kötöttek meg az egyes résztvevők déli országokban (Spanyolország, Olaszország, Franciaország, Belgium és Luxemburg) való piaci terjeszkedése mértékének a meghatározása, valamint a résztvevők arra való kötelezettségvállalása céljából, hogy a kvótákat a többi észak‑európai termelővel közösen fogják megtárgyalni;

–        az Európa klub, amely a páneurópai megállapodás második szakasza. Ezt a megállapodást a Tréfileurope, a Nedri, a WDI, a DWK, a Tycsa és az Emesa (a továbbiakban: állandó tagok, vagy a hat termelő) kötötte 1997 májusában, és 2002 szeptemberében ért véget. A megállapodás céljai a Zürich klub válságának leküzdését, az új (az 1995 negyedik trimeszterétől az 1997 első trimeszteréig tartó időszakra számított) kvóták felosztását, az ügyfélkör felosztását, valamint az árak rögzítését célozták. A hat termelő olyan koordinációs szabályokban állapodott meg, amelyek magukban foglalták a megállapodások több országban való végrehajtásáért, valamint az ugyanezen országokban vagy ugyanezen ügyfelek tekintetében működő egyéb érdekelt vállalkozásokkal való koordinációért felelős személyek kiválasztását. A tagok képviselői különböző szinteken rendszeresen találkoztak annak érdekében, hogy felügyeljék a megállapodások végrehajtását. Érzékeny kereskedelmi információkat cseréltek. A megállapodásban rögzített kereskedelmi magatartástól való eltérés esetén megfelelő kompenzációs rendszert alkalmaztak;

–        egyeztetés az Addtek nevű ügyfél vonatkozásában. E páneurópai megállapodás keretében a hat termelő – amelyekhez esetenként csatlakoztak az olasz termelők és a Fundia – kétoldalú (vagy többoldalú) kapcsolatokat is fenntartottak, továbbá, amennyiben ehhez érdekük fűződött, ad hoc alapon részt vettek az árak rögzítésében és az ügyfélkör felosztásában. Például a Tréfileurope, a Nedri, a WDI, a Tycsa, a Emesa, a CB és a Fundia közösen koordinálták az Addtek nevű ügyfél vonatkozásában alkalmazott árakat és értékesítési mennyiségeket. Ezek a projektek főként Finnországot, Svédországot és Norvégiát érintették, de kiterjedtek Hollandiára, Németországra, a balti államokra, valamint Közép‑ és Kelet‑Európára is. Az Addtek nevű ügyfél vonatkozásában folytatott egyeztetésre már a páneurópai megállapodás Zürich klub szakaszában sor került, és az legalább 2001 végéig folyt;

–        az Európa klub és az Italia klub közötti megbeszélések. A legalább 2000 szeptemberétől 2002 szeptemberéig tartó időszak során a hat termelő, az ITC, valamint a CB, a Redaelli, az Itas és az SLM rendszeresen találkoztak abból a célból, hogy az olasz vállalkozásokat állandó tagként az Európa klubba integrálják. Az olasz vállalkozások az olasz kvótát Európában növelni kívánták, míg az Európa klub a status quót kívánta fenntartani. E célból az Italia klubon belül az egységes álláspont meghatározására irányuló találkozókat, az Európa klubon belül az ezen álláspont vizsgálatát, és saját álláspont kidolgozását célzó, az Európa klub résztvevői és az olasz képviselők között pedig az olasz kvótának a konkrét piacon való felosztására vonatkozó megállapodás létrehozását célzó találkozókat tartottak. A részt vevő vállalkozások érzékeny kereskedelmi információkat cseréltek. E vállalkozások az európai kvótának az olasz termelők bevonását célzó újrafelosztásához új referencia‑időszak (2000. június 30‑tól 2001. június 30‑ig) alkalmazásában állapodtak meg. A vállalkozások továbbá az olasz vállalkozások Európába irányuló globális exportjának a mennyiségét érintően megegyeztek abban, hogy azt országonként felosztják. Ezzel egyidejűleg megbeszélték az árakat, és az Európa klub tagjai arra törekedtek, hogy az árak rögzítésére vonatkozóan az Italia klubban alkalmazott mechanizmust európai szinten elfogadják;

–        az España klub. A páneurópai megállapodással és az Italia klubbal párhuzamosan öt spanyol vállalkozás (a Trefilerías Quijano, a Tycsa, az Emesa, a Galycas és a Proderac, ez utóbbi 1994 májusától kezdve) és két portugál vállalkozás (a Socitrel 1994 áprilisától, a Fapricela pedig 1998 decemberétől) Spanyolország és Portugália vonatkozásában és a legalább 1992 decemberétől 2002 szeptemberéig tartó időszak vonatkozásában megállapodott abban, hogy stabilan tartják a piaci részesedéseiket és rögzítik a kvótákat, felosztják az ügyfeleket, ideértve az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződéseket is, továbbá rögzítik az árakat és a fizetési feltételeket. Ezenkívül érzékeny kereskedelmi információkat cseréltek.

63      A Bizottság álláspontja szerint a fenti 62. pontban ismertetett megállapodások összessége az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke szerinti egységes jogsértés jellemzőivel rendelkezik (a megtámadott határozat (135) és (609) preambulumbekezdése, valamint 12.2.2. szakasza).

64      A Bizottság különösen azt állapította meg, hogy a fentiekben ismertetett megállapodások egy olyan átfogó tervhez járultak hozzá, amely minden földrajzi terület vonatkozásában meghatározta a kartell tagjainak a cselekvési irányát, és ezek a vállalkozások korlátozták az egyéni kereskedelmi magatartásukat egy egységes versenyellenes célkitűzés és egységes versenyellenes kereskedelmi cél elérése, nevezetesen az EGT EFA‑piaca rendes versenyfeltételeinek a torzítása vagy megszüntetése, valamint egy globális egyensúlynak a többek között az árak és a kvóták rögzítése, az ügyfelek felosztása, valamint az érzékeny kereskedelmi információk cseréje útján való megteremtése érdekében (a megtámadott határozat (610) preambulumbekezdése és 9.3. szakasza).

65      A Bizottság ezzel kapcsolatban az alábbiakra mutatott rá:

„A terv, amelyhez a DWK, a WDI, a Tréfileurope, a Tycsa, az Emesa, a Fundia, az Austria Draht, a Redaelli, a CB, az ITC, az Itas, az SLM, a Trame, a Proderac, a Fapricela, a Socitrel, a Galycas és a Trefilerías Quijano csatlakozott (nem mind egyidejűleg), legalább tizennyolc éven át tartó időszak során került kifejlesztésre és végrehajtásra, összejátszásra irányuló megállapodások, konkrét megállapodások és/vagy összehangolt magatartások együttese útján. E terv egyetlen és közös célja a résztvevők közötti verseny korlátozása volt, az említett cél elérésére alkalmazott hasonló mechanizmusok igénybevétele mellett. Még ha egy megállapodás problémát is okozott, a többi továbbra is a szokásos módon működött” (a megtámadott határozat (612) preambulumbekezdése).

66      Okfejtésében a Bizottság a következőket hangsúlyozta:

–        „A páneurópai megállapodás Zürich klub és Európa klub szakaszai egy egységes jogsértés részét képezik, amelyet az 1996. január 9. és 1997. május 12. közötti válságidőszak sem szakított meg. […] Ezenkívül, a Zürich klubhoz hasonlóan, az Európa klub tagjai továbbra is rögzítették a kvótákat, felosztották az ügyfeleket és rögzítették az árakat. Tárgyalásaik és megállapodásuk ugyanarra a területre vonatkoztak, mint amelyet a Zürich klub érintett, de azokat kiterjesztették több más országra is […]”(a (613) preambulumbekezdés).

–        „A kartell szervezete (különösen a koordinációs rendszer […]) és annak gyakorlati alkalmazása […] azt támasztja alá, hogy a páneurópai, ibériai és olaszországi megállapodások egységes jogsértést alkottak. A lényeges döntéseket – mint az egyes, az idők során változó referenciaterületekre vonatkozó, […] egy naprakésszé tett referencia‑időszak eladási mennyiségei alapján kiszámított európai kvóták rögzítése […] – az igazgatósági szervek szintjén hozták meg az Európa klub hat termelőjének többoldalú találkozói során […]. Az igazgatóságok foglalkoztak egyes (referencia) ügyfelek (például a Betonson és az Addtek, […]) felosztásával, illetve egyes országok és egyes referencia‑ügyfelek vonatkozásában a minimálárak megállapításával is. A páneurópai megállapodás egyes állandó tagjai az értékesítők szintjén megbízást kaptak először arra, hogy ellenőrizzék az európai léptékben megkötött, az árakra és az ügyfelekre (beleértve a referenciaterülethez tartozó Olaszországot, Spanyolországot és Portugáliát, valamint az Italia klub és az España klub tagjainak származási országait) vonatkozó egyeztetéseket érintően kötött megállapodások végrehajtását, majd arra, hogy alakítsanak ki kapcsolatokat az adott földrajzi területen működő többi érdekelt gyártóval (beleértve az Italia klub és az España klub megállapodásaihoz tartozó gyártókat, és az Addtek nevű ügyfél vonatkozásában folytatott egyeztetést illetően például a Fundiát).” (a (614) preambulumbekezdés)

–        „A kartell konkrét működése szintén azt mutatja, hogy a páneurópai és a nemzeti megállapodások egységes jogsértést alkottak: az ibériai és olaszországi megállapodások kezdettől fogva szorosan kapcsolódtak a páneurópai megállapodáshoz. Az Italia klub kvótarendszere volt a minta a Zürich klub kvótarendszerének kialakításnál, emellett a Zürich klub szakaszában és a válságszakaszban a Zürich klub, illetve az Italia klub tagjai egyszerre tárgyaltak meg, illetve kötöttek megállapodásokat a kvótákat, az árakat és az ügyfelek felosztását illetően Olaszország és a referenciaterület többi európai piac tekintetében. Noha az olasz gyártók már nem voltak az Európa klub állandó tagjai, a két klub közötti egyeztetést biztosította a Tréfileurope, az olaszországi koordinátor, amely az Italia klub szinte minden találkozóján részt vett, és így befolyást tudott gyakorolni az egyik klub keretében folytatott tárgyalásokra és megbeszélésekre, lehetővé téve valamennyi tag számára, hogy figyelembe vegye a másik klubban kialakított terveket és kötött megállapodásokat. Ugyanez érvényes a DWK, a Tycsa és később a Nedri, vagyis azon páneurópai gyártók esetében is, amelyek szintén rendszeresen részt vettek az Italia klub találkozóin, illetve az olasz gyártókkal tartott kétoldalú találkozókon. Ugyanígy, a Zürich/Európa klub gyártói és az España klubhoz tartozó gyártók a klubok keretében és bilaterális jelleggel is megtárgyaltak és megkötöttek egy a kvótákra, az árakra és az ügyfelek felosztására vonatkozó megállapodást. Itt is fennállt az, hogy a Tycsa (a spanyolországi és portugáliai koordinátor) és az Emesa, amelyek mindkét klubnak tagjai voltak, befolyást tudtak gyakorolni az egyik klubban folyó tárgyalásokra, figyelemmel a másik klubban meglevő törekvésekre és az ott kötött megállapodásokra. Mindhárom klubban folyó megbeszélések gyakran érintették a másik két klubban folyó tárgyalásokat, az ott kötött megállapodásokat, illetve az ott hozott döntéseket. 2000. szeptember 11‑től az EFA legfontosabb gyártói között folyó tárgyalások ezenkívül is megélénkültek, annak érdekében, hogy az Európa klub kvótarendszerét kiterjesszék valamennyi jelentős EFA‑gyártóra […].” (a (615) preambulumbekezdés)

–        A fenti indokok miatt a Bizottság úgy véli, hogy a nemzeti és regionális (ibériai, olaszországi és déli régió) szinten megállapodás tárgyát képező és meghozott intézkedések a páneurópai szintű megállapodáshoz kapcsolódó koherens intézkedéscsoportot alkotnak. A tényállás leírását tartalmazó IV. fejezetben rögzített körülményekből egyértelműen kitűnik, hogy különböző mértékben (vagyis attól függően, hogy egy vagy több megállapodásban vettek részt) a versenyellenes megállapodások valamennyi résztvevője csatlakozott és hozzájárult a közös versenyellenes tervhez. (a (616) preambulumbekezdés)

67      Konkrétabban a jogsértésben való részvétel folyamatosságát illetően a Bizottság a következő két megállapítást tette:

–        egyrészt „[a megtámadott határozat] valamennyi címzettje tag volt a több mint tizennyolc évig tartó kartellben, és többen közülük egyidejűleg a kartell különböző szintjeiben is részt vettek. Az, hogy egy vállalkozás nem vett közvetlenül részt a globális kartellt alkotó valamennyi elemben, nem alkalmas az EUMSZ 101. cikk vagy az EGT‑Megállapodás 53. cikke megsértése miatt fennálló felelősségének kizárására. A jelen ügyben az a tény, hogy egyes vállalkozások nem vettek részt valamennyi páneurópai vagy nemzeti találkozón, semmiképpen sem kérdőjelezi meg a kartellben való részvételükkel kapcsolatos értékelést, mivel mindannyian olyan helyzetben voltak, hogy arról mindannyian tudhattak, és piaci kereskedelmi magatartásuk meghatározásánál figyelembe vehették a versenytársaikkal kicserélt információkat, valamint előnyre tehettek szert azok révén. Ahogy azt fent kifejtettük, a résztvevők többsége egyetértett az általános rendszerrel, és azt több éven át alkalmazta, azonos mechanizmusokat alkalmazva, és ugyanazon, a verseny korlátozására irányuló közös célt követve. Ekképpen […], valamennyi címzett tudta azt is, hogy egy különböző szinteken alkalmazott általános rendszerben vesznek részt, noha közülük egyesek számára ez az információ csak a jogsértés viszonylag kései szakaszában vált bizonyossá.” (a megtámadott határozat (622) preambulumbekezdése)

–        másrészt „[u]gyanakkor az egyes vállalkozások kartellben való részvételének intenzitása nem azonos, figyelemmel részvételük egyedi időtartamára […], földrajzi jelenlétükre (gyártási és értékesítési terület) és viszonylagos méretükre (kis vagy nagy gazdasági szereplők). Az összes ilyen körülmény (a megtámadott határozatnak a bírság összege megállapítása érdekében figyelembe vett körülményekre vonatkozó) VIII. fejezetében kerül megvizsgálásra.” (a megtámadott határozat (623) preambulumbekezdése)

 b) A Trame vonatkozásában megállapított elemek

68      A Traménak a megtámadott határozat 1. cikkében említett kartellban való részvétele az 1997. március 4‑től 2002. szeptember 19‑ig tartó időszak vonatkozásában került megállapításra.

69      Az e részvétel megállapítását lehetővé tevő főbb elemek az alábbiak:

 Az Italia klub (1997. március 4‑től 2002. szeptember 19‑ig)

70      A Bizottság megállapította, hogy a Trame 1997. március 4‑től 2002. szeptember 19‑ig részt vett az Ausztria klubban (a megtámadott határozat (124), valamint (385) és azt követő preambulumbekezdései, valamint „Az Italia klubban való egyéni részvétel” címet viselő 9.2.1.8. szakaszban található (467)–(473) preambulumbekezdés).

71      A megtámadott határozatból kitűnnek különösen az alábbiak:

–        a Trame kartellben való részvételét számos, a vizsgálatok során lefoglalt dokumentum és a kartell legalább három résztvevőjének nyilatkozatai (SLM, Redaelli és Tréfileurope) igazolják (a megtámadott határozat (467) preambulumbekezdése);

–        noha a Trame az olasz piac felosztásában nem vett részt a kezdetektől, az 1995. december 18‑i találkozó résztvevői (a Redaelli, az Itas, a CB és az ITC) úgy döntöttek, hogy tájékoztatják többek között a Tramét az 1996‑ban alkalmazandó árak kapcsán levont következtetésekről. Hasonlóképp, az 1996. december 17‑i találkozó során kiosztottak egy táblázatot, amely az 1997‑es évre vonatkozóan az olasz piac bizonyos számú ügyfele tekintetében ügyfelenként megjelölte a tonnában mért mennyiségeket, valamint kijelölte a főbb szállítókat. Bár a Traméra vonatkozó oszlop üres maradt, a vállalkozás táblázatban való figyelembevétele arra utal, hogy a felek között megbeszélések zajlottak, vagy legalábbis terveztek ilyeneket (a megtámadott határozat (467) preambulumbekezdése);

–        az Italia klub Traméval fenntartott közvetlen kapcsolatát illető első adat egy az 1997. március 4‑i találkozóra vonatkozó dokumentum. E dokumentum a találkozóról készített kézírásos jegyzeteket tartalmaz, amelyek arra utalnak, hogy „a Trame tájékoztatta az Italia klub tagjait, hogy csatlakozni szeretne az olasz megállapodáshoz” („A Trame részt kíván venni – legközelebb eljön”) (a megtámadott határozat (467) preambulumbekezdése);

–        A Trame részt vett az Italia klub 1997. március 10‑i találkozóján (a megtámadott határozat (467) preambulumbekezdése);

–        a közigazgatási eljárás során a Trame elismerte, hogy először hat alkalommal vett részt az Italia klub találkozóin, 1998. október 5‑én, 1998. november 9‑én, 1999. január 18‑án, 1999. február 8‑án, 1999. február 22‑én és 1999. március 15‑én (lábjegyzetben kiemelésre került, hogy a Trame ugyanakkor tagadja, hogy kartellmegállapodást kötött volna, és kijelenti, hogy kizárólag információszerzés érdekében vett részt a találkozókon), majd 2000. február 28. és 2000. június 19. között (lábjegyzetben kiemelésre került, hogy a Trame elismeri különösen, hogy részt vett a 2000. február 28‑i, a 2000. március 6‑i, a 2000. március 13‑i, a 2000. március 21‑i, a 2000. május 15‑i, a 2000. június 12‑i és a 2000. június 19‑i találkozókon), végül pedig a 2001. április 10‑i és a 2002. szeptember 16‑i találkozókon (a megtámadott határozat (468) preambulumbekezdése);

–        a Trame Italia klubban való részvétele egyáltalán nem szakadt meg 1997. március 4. és 2002. szeptember 19. között. Az Italia klub 1999. március 15. és 2000. február 28. között tartott találkozóit illetően, annak ellenére, hogy ezeken a Trame nem vett részt, a kartell többi résztvevőjével továbbra is közölték a Traméval kapcsolatos adatokat, és helyzetét továbbra is megvitatták. Távolmaradása külön kiemelést érdemelt az 1999. július 12‑i és 2000. január 17‑i találkozókon, ami arra utal, hogy számítottak megjelenésére, továbbá semmi sem bizonyítja, hogy a Trame bármikor is elhatárolódott volna a kartelltől. A 2000. június után tartott találkozókat illetően, a Trame továbbra is részt vett a kartellben, nemcsak a 2001. április 10‑i és 2002. szeptember 16‑i találkozók során, amelyek tekintetében részvételét elismeri, hanem a 2000. október 9‑i és 2002. július 30‑i találkozók során is, így helyzetének megvitatása a jogsértés végéig folytatódott (a megtámadott határozat (469) és (470) preambulumbekezdése).

72      Összefoglalva, a Bizottság azt állapította meg, hogy a Trame közvetlenül az Italia klub tizennyolc találkozóján vett részt, hogy kifejezetten jelezte, hogy távol marad a klub négy találkozójáról, ami arra utal, hogy számítottak jelenlétére, valamint hogy helyzetét állandó jelleggel megvitatták e klubban (a megtámadott határozat (468) preambulumbekezdésének lábjegyzete).

 Az Európa klub és a páneurópai rendszer (2000. május 15. és 2002. szeptember 19. között)

73      A Bizottság a Trame vonatkozásában megállapított jogsértés egységes és folyamatos jellege, és különösen annak „e globálisabb rendszerben való részvételről való egyéni tudomása” (lásd a megtámadott határozat 12.2.2.4. szakaszának címét) alátámasztásaként a következőket állapította meg:

„(651)      A kifogásközlésre adott válaszában a Trame egyáltalán nem vitatta, hogy tudomása volt más megállapodásokról. Ettől függetlenül a Bizottságnak bizonyítékai vannak arra, hogy a Trame ismerte vagy észszerűen ismernie kellett a kartell különböző szintjeit. Például a 2000. május 15‑i találkozón, amelyen a Trame részt vett, a Tréfileurope bejelentette, hogy az Európa klub és az Italia klub is válságban van […]. 2000. június 12‑én a Trame a Redaelli, az ITC, az Itas, a Tréfileurope Italia, a CB, az SLM, a Tycsa és DWK társaságában részt vett egy találkozón, ahol jelezték, hogy az Európa klub az España klubban is résztvevő Tycsára panaszkodik. Az España klub egyéb tagjai, így a Socitrel és a Fapricela neve szintén elhangzott e találkozón […]. Ezenfelül, 2000. október 9‑én a Trame részt vett egy találkozón, amelyen az Európa klub és az Italia klub tagjai közös megoldást kezdtek keresni az olasz gyártók Európa felé irányuló, fokozódó exportjára. Ugyanezen találkozó során a hat gyártó (az Emesa kivételével) és az olasz gyártók elemezték többek között az európai piacot és az átjárhatósági arányokat […]. Ezen indokok miatt a Bizottság azt állapította meg, hogy a Trame legalább 2000. május 15‑től tudott vagy tudnia kellett volna arról, hogy szerves része egy átfogóbb, több szintből álló páneurópai rendszernek, amelynek célja az EFA piacának stabilizálása, az árak csökkenésének elkerülése érdekében. Ettől függetlenül a Trame a jogsértés teljes időszaka alatt nem teljesített eladásokat Olaszországon kívül […].”

74      Ekképpen a Trame Italia klubban történő, 1997. március 4. és 2002. szeptember 19. közötti részvételével párhuzamosan a Bizottság azt is megállapította, hogy 2000. május 15‑től a Trame „ismerte vagy észszerűen ismernie kellett a kartell különböző szintjeit”, és különösen az Európa klubot.

 c) A Traméval szemben kiszabott bírság összegének számítása

75      Először is, a Bizottság emlékeztet arra, hogy amikor megállapítja a bírság összegét, akkor az 1/2003 rendelet 23. cikke (3) bekezdésének megfelelően figyelembe kell vennie minden releváns elemet, különösen a jogsértés súlyát és időtartamát. A Bizottság azt is kiemelte, hogy ennek során a 2006. évi iránymutatásban meghatározott elvekre támaszkodik (a megtámadott határozat (920) preambulumbekezdése).

76      A Traméval szemben kiszabott 3,249 millió eurós bírság összegét a következők szerint számították ki.

77      Először is a Trame felelősségét megállapították egy EGT‑n belüli, az EFA piacát érintő átfogó kartell tekintetében. Következésképpen a Bizottság kifejtette, hogy a bírság alapösszegének a meghatározásához a 2006. évi iránymutatás 13. pontjának megfelelően „a jogsértés által […] érintett, a vállalkozás által az EGT‑n belül, az érintett földrajzi területen értékesített áruk és szolgáltatások azon eladásának értékét” alkalmazta, amelyre a társaság jogsértésben való részvétele utolsó teljes üzleti évében került sor (a megtámadott határozat (929) és azt követő preambulumbekezdései).

78      A Trame tekintetében figyelembe vett összeg 8 231 277 euró volt (az első módosító határozat 5. pontja). Az EFA eladásának a jogsértés által érintett földrajzi területhez kapcsolódó értékéről van szó, amely terület a Trame tekintetében megállapított időszak vonatkozásában: Németország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Belgium, Luxemburg, Spanyolország, Ausztria, Portugália, Dánia, Svédország, Finnország és Norvégia (a megtámadott határozat (931) és (932) preambulumbekezdése). A jelen ügyben azonban kizárólag a Trame olaszországi eladásait vették figyelembe, mivel a Trame ebben az időszakban nem teljesített eladásokat Olaszországon kívül (a megtámadott határozat (651) preambulumbekezdése).

79      Másodszor az eladások ily módon kiszámított értékére alkalmazandó százalékérték önmagában a jogsértésnek a súlyosságától függ. E tekintetben a Bizottság a jelen ügy releváns körülményei között figyelembe vette a jogsértés jellegét, a valamennyi érintett vállalkozás által összesített piaci részesedést, a jogsértés földrajzi kiterjedését, és azt, hogy végrehajtották‑e jogsértést (a megtámadott határozat (936) és azt követő preambulumbekezdései).

80      A jogsértés jellegét érintően a Bizottság rámutatott, hogy a teljes kartell a piac felosztására, az ügyfélkör felosztására, valamint horizontális ármegállapodásokra irányult (a megtámadott határozat (939) preambulumbekezdése).

81      A Bizottság azt is figyelembe vette, hogy a jogsértésben részt vevő vállalkozások összesített piaci részesedése körülbelül 80% (a megtámadott határozat (946) preambulumbekezdése), és a jogsértés az EGT jelentős részére kiterjedt. A Socitrel, a Proderac, a Fapricela és a Fundia vállalkozások vonatkozásában, melyek közül az első három csak az España klubban (mely kizárólag Spanyolországra és Portugáliára terjedt ki) vett részt, míg az utóbbi csak az Addteket érintő koordinációban, és amelyek esetében az egységes és folyamatos jogsértésről való tudomást csak a jogsértés igen késői szakaszában (2001 május 17‑től a Socitrel, a Proderac és a Fapricela esetében, és 2001. május 14‑től a Fundia esetében) lehetett megállapítani, a Bizottság az eladások jogsértés súlyosságának értékelése céljából figyelembe veendő értékének meghatározásakor figyelembe vette a korlátozottabb földrajzi kiterjedést. A Bizottság úgy vélte, hogy más a helyzet az España klub többi tagja (Emesa/Galycas, Tycsa/Trefilerías Quijano) vonatkozásában, amelyek egyidejűleg vettek részt a kartell különböző szintjein, illetve amelyek esetében az egységes és folyamatos jogsértésről való tudomást jóval korábbi szakaszban meg lehetett állapítani. Ugyanígy az Italia klub résztvevői esetében a helyzet eltért a Socitrel, a Proderac és a Fapricela helyzetétől, mivel az Italia klub földrajzi kiterjedése nagymértékben fedte a páneurópai megállapodásokét, és jóval meghaladta az España klub földrajzi kiterjedését (Spanyolország és Portugália) (a megtámadott határozat (949) preambulumbekezdése).

82      Ami a megállapodások végrehajtását illeti, a Bizottság megállapította, hogy bár nem mindig teljes mértékben sikeresen, de a megállapodásokat valóban végrehajtották (a megtámadott határozat (950) preambulumbekezdése).

83      A jelen ügy körülményeire, valamint a fent hivatkozott kritériumokra tekintettel a Bizottság megállapította, hogy az eladások értékének a jogsértés súlyosságának értékelése céljából figyelembe veendő hányada a Fundia esetében 16%, a Socitrel, a Fapricela és a Proderac esetében 18%, valamennyi egyéb vállalkozás, köztük a Trame esetében pedig 19% (a megtámadott határozat (953) preambulumbekezdése).

84      Harmadszor, a jogsértés tartamát a Trame vonatkozásában öt évben és hat hónapban állapították meg, azaz 1997. március 4‑től 2002. szeptember 19‑ig (a megtámadott határozat (956) preambulumbekezdése).

85      Negyedszer, azt a százalékértéket illetően, amelyet az alapösszegbe a vállalkozás jogsértésben való részvételének a tartamától függetlenül bele kell venni, a Bizottság arra a megállapításra jutott, hogy a Fundia esetében 16%, a Socitrel, a Fapricela és a Proderac esetében 18%, valamennyi egyéb vállalkozás, köztük a Trame esetében pedig 19% a megfelelő (a megtámadott határozat (962) preambulumbekezdése).

86      Ötödször, a Bizottság megvizsgálta a közigazgatási eljárás során a Trame által hivatkozott enyhítő körülményeket. Többek között a kisebb vagy passzív szerepre (a megtámadott határozat (987) és (992) preambulumbekezdése) és a jogsértő megállapodások végrehajtásának elkerülésére, illetve a jogsértésben játszott kifejezetten csekély szerepre (a megtámadott határozat (1023) és (1025) preambulumbekezdése) vonatkozó érvekről volt szó, amelyek kapcsán a Bizottság elismerte, hogy a Proderachoz hasonlóan a Trame szerepe „lényegesen korlátozottabb volt a kartell többi résztvevőjének szerepénél, és e vállalkozások esetében a bírságot csökkenteni kell”, és rámutatott, hogy „a Trame marginális szereplő volt az Italia klubban, ami feszültségeket okozott a többi résztvevővel”, ami a bírság összegének 5%‑os csökkentését indokolja.

87      Ebből következően a Bizottság a bírság 10 millió eurós alapösszegét 9,5 millió euróra csökkentette. Mivel ez az összeg meghaladta a Trame 2009. évi forgalmának (körülbelül 32,5 millió euró) 10%‑át, így azt ezután 3,249 millió euróban állapította meg (a megtámadott határozat (963), (1057) és (1071) preambulumbekezdése).

 2. Az elvek felidézése

 a) A jogsértés fennállásának és tartamának bizonyítéka

88      Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a Bizottságnak nem csak a kartell fennállását, hanem annak időtartamát is bizonyítania kell. Különösen az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének megsértésére vonatkozó bizonyítási eljárás kapcsán a Bizottság kötelezettsége bizonyítani az általa megállapított jogsértést, és olyan bizonyítékokat előterjeszteni, amelyek a jogilag megkövetelt módon igazolják a jogsértést megvalósító körülmények fennállását. A bíróságban felmerülő bárminemű kételynek annak a vállalkozásnak a javát kell szolgálnia, amely a jogsértést megállapító határozat címzettje. A bíróság így nem ítélkezhet úgy, hogy a Bizottság a kérdéses jogsértés fennállását a jogilag megkövetelt módon állapította meg, ha kétsége van ezzel kapcsolatban, különösen bírságot kiszabó bizottsági határozat megsemmisítése vagy megváltoztatása iránti kereset esetén. Az utóbbi esetben ugyanis tekintettel kell lenni az ártatlanság vélelmére, amely az uniós jogrend által védett alapvető jogok része, és amely szerepel az Európai Unió Alapjogi Chartája 48. cikkének (1) bekezdésében. A kérdéses jogsértések jellegéből és az ehhez kapcsolódó büntetések komolyságából és jellegéből adódóan az ártatlanság vélelmének elve alkalmazandó különösen azokban a vállalkozásokat érintő, versenyszabályok megsértésére vonatkozó eljárásokban, amelyek bírság vagy kényszerítő bírság megállapításához vezethetnek. A Bizottságnak így pontos és egybevágó bizonyítékot kell szolgáltatnia azon szilárd meggyőződésének alátámasztására, hogy az állítólagos jogsértés megtörtént (lásd: 2013. május 17‑i Trelleborg Industrie és Trelleborg kontra Bizottság ítélet, T‑147/09 és T‑148/09, EBHT, EU:T:2013:259, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

89      Ezenfelül a versenyellenes megállapodásokban foglalt tevékenységek általában titkosan folynak le, és a találkozókat titkosan tartják, továbbá az erre vonatkozó dokumentáció a legminimálisabbra szorítkozik. Ebből következően, még ha a Bizottság fel is fedez olyan iratokat, amelyek kifejezett módon tanúsítják a piaci szereplők közötti jogellenes kapcsolatfelvételt, mint például a találkozók jegyzőkönyvei, e dokumentumok általában töredékesek és szórványosak, és ezért bizonyos részleteket gyakran következtetésekkel kell rekonstruálni. Ennélfogva az esetek nagy részében a versenyellenes magatartás vagy megállapodás létezését bizonyos egybeesésekből és jelekből kell kikövetkeztetni, amelyek együtt figyelembe véve, más összefüggő magyarázat hiányában a versenyjogi szabályok megsértésének bizonyítékául szolgálhatnak (lásd: Trelleborg Industrie és Trelleborg kontra Bizottság ítélet, fenti 88. pont, EU:T:2013:259, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

90      Továbbá az ítélkezési gyakorlat megköveteli, hogy a jogsértés időtartamát közvetlenül megalapozó bizonyítékok hiányában a Bizottság legalábbis olyan, időben kellően közeli tényekre vonatkozó bizonyítékokra hivatkozzék, hogy észszerűen elfogadható legyen az, hogy e jogsértés két meghatározott időpont között megszakítás nélkül folytatódott (Trelleborg Industrie és Trelleborg kontra Bizottság ítélet, fenti 88. pont, EU:T:2013:259, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

 b) Az egységes jogsértés fogalma az összetett jogsértés értelmében

91      Másodszor, szintén az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének a megsértése nemcsak elszigetelt cselekmény eredménye lehet, hanem cselekmények sorozata, vagy akár folyamatos magatartás eredménye is, miközben a cselekmények sorozata vagy a folyamatos magatartás egyes elemei önmagukban, külön‑külön is az említett rendelkezés megsértésének minősülhetnek. Amennyiben ugyanis a különböző cselekmények – azonos, a közös piacon belüli versenyt torzító céljuk alapján – „átfogó terv” keretébe illeszkednek, a Bizottság az e cselekmények miatti felelősséget jogszerűen tudhatja be az összességében figyelembe vett jogsértésben való részvétel alapján (1999. július 8‑i Bizottság kontra Anic Partecipazioni ítélet, C‑49/92 P, EBHT, EU:C:1999:356, 81. pont; 2004. január 7‑i Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, C‑204/00 P, C‑205/00 P, C‑211/00 P, C‑213/00 P, C‑217/00 P és C‑219/00 P, EBHT, EU:C:2004:6, 258. pont; 2012. december 6‑i Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ítélet, C‑441/11 P, EBHT, EU:C:2012:778, 41. pont).

92      Az a vállalkozás, amely ilyen egységes és összetett jogsértésben a saját magatartása révén vett részt, amely magatartás az EK 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett versenyellenes célú megállapodás vagy összehangolt magatartás fogalmába tartozik, és amely a jogsértés egészének megvalósításához való hozzájárulásra irányul, az említett jogsértésben való részvételének teljes időszakát illetően felelősségre vonható azon magatartásokért is, amelyeket ugyanezen jogsértés keretében más vállalkozások tanúsítottak. Ez a helyzet áll fenn, amennyiben bizonyított az, hogy az említett vállalkozás saját magatartásával hozzá kívánt járulni a valamennyi résztvevő által követett közös célokhoz, és tudomása volt a más vállalkozások által azonos célok elérése végett tervezett vagy ténylegesen megvalósított jogsértő magatartásról, illetve az, hogy e magatartást észszerűen előre láthatta, és kész volt ennek kockázatát elfogadni (Bizottság kontra Anic Partecipazioni ítélet, fenti 91. pont, EU:C:1999:356, 83., 87. és 203. pont; Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 91. pont, EU:C:2004:6, 83. pont; Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ítélet, fenti 91. pont, EU:C:2012:778, 42. pont).

93      Lehetséges tehát, hogy valamely vállalkozás közvetlenül részt vett az olyan egységes és folyamatos jogsértést képező versenyellenes magatartások összességében, amely esetben a Bizottság jogosult megállapítani az összes magatartásért, és ennélfogva a szóban forgó jogsértés egészéért fennálló felelősségét. Az is megtörténhet, hogy valamely vállalkozás csupán az egységes és folyamatos jogsértést képező versenyellenes magatartások egy részében vett közvetlenül részt, ám tudomása volt a kartellben részt vevő más vállalkozások által azonos célok elérése végett tervezett vagy ténylegesen megvalósított magatartásról, illetve e magatartást észszerűen előre láthatta, és kész volt ennek kockázatát elfogadni. Ebben a helyzetben a Bizottság arra is jogosult, hogy az ilyen jogsértést képező versenyellenes magatartások összességéért, és következésképpen a jogsértés egészéért fennálló felelősséget is betudja e vállalkozásnak (Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ítélet, fenti 91. pont, EU:C:2012:778, 43. pont).

94      Ezzel ellentétben, amennyiben a vállalkozás közvetlenül részt vett egy vagy több, egységes és folyamatos jogsértést képező versenyellenes magatartásban, ám nem bizonyított, hogy saját magatartásával hozzá kívánt volna járulni a kartell valamennyi résztvevője által követett közös célokhoz, és hogy tudomása lett volna az említett vállalkozások által azonos célok elérése végett tervezett vagy ténylegesen megvalósított valamennyi egyéb jogsértő magatartásról, illetve hogy e magatartást észszerűen előre láthatta, és kész volt ennek kockázatát elfogadni, a Bizottság csak arra jogosult, hogy az olyan magatartásokért fennálló felelősségét tudja be e vállalkozásnak, amelyekben közvetlenül részt vett, valamint az olyan, más vállalkozások által azonos célok elérése végett tervezett vagy ténylegesen megvalósított magatartásokért való felelősséget, amelyekről bizonyított, hogy tudomása volt, vagy azokat észszerűen előre láthatta, és kész volt ennek kockázatát elfogadni (Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ítélet, fenti 91. pont, EU:C:2012:778, 44. pont).

95      Mindazonáltal ez a tény nem vezethet ahhoz, hogy a Bizottság felmentse e vállalkozást az azon magatartásokért fennálló felelőssége alól, amelyekről nyilvánvaló, hogy részt vett bennük, vagy amelyről egyértelmű, hogy felelősségre vonható értük. Az átfogó kartellt egységes és folyamatos jogsértésnek minősítő bizottsági határozat azonban csak akkor választható ily módon szét, ha egyrészt az említett vállalkozás a közigazgatási eljárás során lehetőséget kapott arra, hogy megértse, hogy az ilyen jogsértést képező minden egyes magatartásért is felelősségre vonják, és hogy ezzel kapcsolatosan védekezzen, másrészt pedig, ha a szóban forgó határozat e tekintetben kellőképpen egyértelmű (Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ítélet, fenti 91. pont, EU:C:2012:778, 45. és 46. pont).

96      Végezetül azt a tényt, hogy valamely vállalkozás nem vett részt a kartellt képező összes elemben, vagy hogy kisebb szerepet játszott azon aspektusaiban, amelyekben részt vett, a jogsértés súlyának értékelésekor és adott esetben a bírság összegének megállapításakor kell figyelembe venni (Bizottság kontra Anic Partecipazioni ítélet, fenti 91. pont, EU:C:1999:356, 90. pont; Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 91. pont, EU:C:2004:6, 86. pont; Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ítélet, fenti 91. pont, EU:C:2012:778, 45. pont).

 c) A találkozón való részvétel esetén történő elhatárolódás fogalma

97      Harmadszor, az ítélkezési gyakorlatból következik az is, hogy az adott vállalkozás kartellben való részvételének kellő bizonyításához elegendő, ha a Bizottság bizonyítja, hogy az érintett vállalkozás részt vett olyan találkozókon, amelyek során versenyellenes megállapodásokat kötöttek, anélkül hogy a vállalkozás ezt nyilvánvalóan ellenezte volna. Amennyiben az ilyen találkozókon való részvétel bizonyított, e vállalkozás feladata olyan valószínűsítő körülmények bemutatása, amelyek bizonyítják, hogy az említett találkozásokon való részvétele minden versenyellenes szándékot nélkülözött, és bizonyítania kell, hogy tájékoztatta a versenytársait arról, hogy az e találkozókon való részvételi szándéka eltér az övékétől (lásd: Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 91. pont, EU:C:2004:6, 81. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

 d) A sajátos helyzet figyelembevételére vonatkozó elvek

98      Negyedszer, az ítélkezési gyakorlat arra törekedett, hogy kialakítson bizonyos elveket az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének kartell típusú megsértéséből eredő egyéni felelősséget illetően (lásd ebben az értelemben: 2010. május 19‑i Chalkor kontra Bizottság ítélet, T‑21/05, EBHT, EU:T:2010:205, 90. és azt követő pontok).

99      A Bizottságnak, miután bizonyította az egységes jogsértés fennállását, és megállapította annak résztvevőit, a bírságok kiszabása érdekében meg kell vizsgálnia az egyes vállalkozások jogsértésben való részvételének relatív súlyát. Ez kitűnik mind az ítélkezési gyakorlatból, mind pedig az iránymutatásból, amely egyrészről a kiindulási összeget (egyéniesített kiindulási összeg) illetően eltérő bánásmódot irányoz elő, másrészről pedig előírja azon súlyosító és enyhítő körülmények figyelembevételét, amelyek lehetővé teszik a bírság összegének módosítását, tekintettel különösen az érintett vállalkozásoknak a jogsértés megvalósításában játszott aktív vagy passzív szerepére (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Anic Partecipazioni ítélet, fenti 91. pont, EU:C:1999:356, 90. és 150. pont, az 1998. évi iránymutatás [HL 1998. C 9., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 171. o., a továbbiakban: iránymutatás] vonatkozásában pedig: Chalkor kontra Bizottság ítélet, fenti 98. pont, EU:T:2010:205, 92. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

100    Mindenesetre a vállalkozásra nem szabható ki olyan bírság, amelynek összegét olyan összejátszásban való részvételre tekintettel számították ki, amely tekintetében nem állapították meg a felelősségét (Chalkor kontra Bizottság ítélet, fenti 98. pont, EU:T:2010:205, 93. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

101    Hasonlóképp, valamely vállalkozással szemben csak a neki személyesen felróható tények miatt szabható ki szankció (2001. december 13‑i Krupp Thyssen Stainless és Acciai speciali Terni kontra Bizottság ítélet, T‑45/98 és T‑47/98, EBHT, EU:T:2001:288, 63. pont).

102    A szankciókat tehát egyéniesíteni kell abban az értelemben, hogy azoknak az érintett vállalkozások saját magatartására és jellemzőire kell vonatkozniuk (2006. június 29‑i SGL Carbon kontra Bizottság ítélet, C‑308/04 P, EBHT, EU:C:2006:433, 46. pont; 2007. június 7‑i Britannia Alloys & Chemicals kontra Bizottság ítélet, C‑76/06 P, EBHT, EU:C:2007:326, 44. pont).

103    Így különösen kimondásra került már az, hogy azon vállalkozás, amelynek a felelősségét a kartell több ága tekintetében is megállapították, nagyobb mértékben hozzájárul e kartell hatékonyságához és súlyához, mint az ugyanazon kartell kizárólag egyetlen ágában részt vevő jogsértő vállalkozás. Ennélfogva az első vállalkozás súlyosabb jogsértést követ el, mint a második (Chalkor kontra Bizottság ítélet, fenti 98. pont, EU:T:2010:205, 99. pont).

104    A felek érveit, melyeket részletesen kifejtett a Törvényszék által közölt, tárgyalásra készített jelentés, a megtámadott határozat tartalma alapján, és a fentiekben ismertetett elvek figyelembevételével kell értékelni.

 B – Az egységes jogsértésben való részvételről

 1. A felek érvei

105    A Trame előadja, hogy a Bizottság nem kifogásolhatja, hogy öt év hat hónapig részt vett egy európai (Európa klub), regionális és országos (España klub, Déli megállapodás, Italia klub) szintű megállapodásokból álló egységes jogsértésben. A tényállás idején a Trame csak Olaszországban végzett értékesítést, nem a piacok felosztásáról szóló állítólagos megállapodás miatt, hanem azért, mert nem rendelkezett engedéllyel termékei külföldi értékesítésére. Az Olaszországtól eltérő államokra vonatkozó információk semmilyen értéket nem hordoztak számára. Egyebekben semmilyen bizonyíték sem támasztja alá részvételét a jogsértés nemzetek feletti szintjén, illetve az Italia klubtól eltérő kartellben. Egyrészt a Trame soha nem vett részt európai szintű találkozókon, és e tárgykörben információcserét sem folytatott. Másrészt, az egységes jogsértésben való részvétel nem vezethető le pusztán abból, hogy az Italia klubban a versenytársak szórványosan vagy alkalmilag utaltak az Európa klubra a Trame jelenlétében. E tekintetben a Bizottság maga is elismeri, hogy a Trame nem tudott a jogsértés európai szintjéről 2000. május 15‑ét megelőzően (a megtámadott határozat (651) preambulumbekezdése), amit legalább a bírság összegének meghatározásánál figyelembe kellett volna vennie. Az Európa klubra vonatkozó egyetlen utalás egy, a 2000. május 15‑i találkozóra vonatkozó dokumentumból származik, és az csak azt tartalmazza, hogy e klub válságban van. A Bizottság szerint egyébként egy „valószínűleg” az Európa klubra vonatkozó utalásról van szó, ami mutatja az ezzel kapcsolatos kétségeit. A 2000. június 12‑i és október 9‑i találkozóra vonatkozó dokumentumok nem tartalmaznak kifejezett utalást az Európa klubra. A jogsértés vele szemben hivatkozott időszaka során a Traménak nem volt és nem is lehetett semmilyen tényleges tudomása az Európa klubról és annak mechanizmusairól.

106    Ezzel párhuzamosan a Trame rámutat, hogy a Socitrellel, a Proderac‑kal és a Fapricelával szemben csak az egységes jogsértés egyik összetevőjében (España klub) való részvételük miatt alkalmaztak szankciót, figyelemmel többek között arra, hogy későn szereztek tudomást annak páneurópai jellegéről. Ekképpen a Bizottság azt kifogásolta, hogy a Fapricela 1998. december és 2002. szeptember között részt vett a kartellben, de e vállalkozás esetében csak az España klubban való részvételét vette figyelembe, mivel a Fapricela soha nem vett részt az európai találkozókon, és azokról csak 2001. májusban szerzett tudomást. Ez a helyzet hasonlít a Trame helyzetéhez, amellyel szemben a Bizottság az Italia klubban való 1997. március és 2002. szeptember közötti részvételre hivatkozott, valamint arra, hogy 2000. májustól tudomása volt a kartell európai szintjéről. E vállalkozások tehát semmilyen szerepet nem játszottak az európai szinten, és a kartell ezen szintjéről csak a kifogásolt jogsértési időszak több mint felének eltelte után szereztek tudomást. Az e két vállalkozással szemben alkalmazott bánásmód önkényes eltérése negatív hatással van a Traméval szemben kiszabott bírság összegének meghatározására, amelyet túlzottan magasan állapítottak meg, egy olyan helyzet figyelembevételével, amely nem a Trame helyzete.

107    A Bizottság vitatja ezt az érvelést. A megtámadott határozatban megállapítást nyert, hogy az Italia klub tagjait folyamatosan tájékoztatták az Európa klub által hozott döntésekről, valamint hogy ők pedig tájékoztatták az Európa klub tagjait saját döntéseikről. Az Európa klub és az Italia klub között erős koordináció állt fenn. Az Italia klub tagjai mind a Zürich klub szakaszában, mind az Európa klub szakaszában úgy hozhatták meg döntéseiket, hogy támaszkodhattak a páneurópai szintű képviselőjük (a Redaelli a Zürich klub szakaszában, a Tréfileurope az Európa klub szakaszában) által nekik átadott információkra. Az is megállapítást nyert, hogy 2000. május 15‑től a Trame tudott vagy tudnia kellett volna arról, hogy szerves része egy átfogóbb, több szintből álló páneurópai rendszernek. A Trame helyzete emellett eltér a Socitrel, a Proderac és a Fapricela helyzetétől, amelyek csak 2001. május 15‑től, jóval a Trame tudomásszerzésének időpontját követően szereztek arról tudomást, hogy egy páneurópai rendszerben vesznek részt. Ezenkívül figyelembe kell venni azt, hogy az Italia klub és az Európa klub földrajzi átfedésben volt.

 2. A Törvényszék álláspontja

108    Kiindulásként rá kell mutatni, hogy a Bizottság tévesen rótta fel a Traménak, hogy öt év hat hónapig, 1997. március 4‑től 2002. szeptember 19‑ig részt vett az egységes jogsértésben (lásd a megtámadott határozat 1. cikkét, valamint a fenti 61. és 68. pontot), mivel a Bizottság csak 2000. május 15‑től tudta bizonyítani, hogy a Trame „tudott vagy tudnia kellett volna arról”, hogy az Italia klubban való részvételével egy átfogóbb, több szintből álló páneurópai rendszerben is részt vesz (lásd a megtámadott határozat (651) preambulumbekezdését, valamint a fenti 73. pontot).

109    Mindenesetre nem lehet azt kifogásolni, hogy a Trame egyrészt 1997. március 4‑től 2002. szeptember 19‑ig részt vett az Italia klubban, másrészt pedig, hogy az Italia klubbon belül olyan helyzetben volt, amelyben úgy tekinthető, hogy 2000. május 15‑től tudta, vagy tudnia kellett, hogy ebben az összetevőben való részvétele egy átfogóbb rendszerbe illeszkedik, amelyhez saját magatartásával hozzá kívánt járulni, és ez alapján a Bizottság úgy tekinthette, hogy ebben az időszakban a fenti 91. és azt követő pontokban hivatkozott ítélkezési gyakorlatban meghatározott egységes jogsértésben vett részt.

110    Ebben az összefüggésben kell megvizsgálni többek között azt, hogy a Bizottság megállapíthatta‑e, hogy 2000. május 15‑től a Trame „tudott vagy tudnia kellett volna arról”, hogy az Italia klub egy egységes terv része, amely magában foglalja többek között a páneurópai megállapodás második szakaszát, az Európa klubot, amely e szakaszban egyidejűleg létezett az Italia klubbal.

 a) A Trame helyzete az Italia klub többi szereplőjéhez képest

111    Mindenekelőtt rá kell mutatni, hogy a Trame nem szerepel azon vállalkozások között, amelyek részt vettek az Italia klub 1997. december 16‑i találkozóján, amely az olaszországi és páneurópai megállapodások között az Európa klub szakaszában fennálló szoros kapcsolat legjellemzőbb példájának tekinthető (megtámadott határozat (558) preambulumbekezdése). A Tréfileurope ténylegesen e találkozó során ismertette részletesen a Redaellivel, a CB‑vel, az Itasszal és az ITC‑vel az Európa klub szabályait (lásd a megtámadott határozat 3. mellékletének az 1997. december 16‑i találkozóra vonatkozó rubrikáját).

112    Az öt gyártó vonatkozásában a Bizottság megalapozottan tekintheti úgy, ahogy érvelése első részében tette is (lásd a fenti 107. pontot), hogy az Italia klub tagjait tájékoztatták az Európa klub által hozott döntésekről, ők pedig tájékoztatták az Európa klub tagjait saját döntéseikről. Ekképpen a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Tréfileurope nem csupán az Italia klubban vett részt, hanem egyike volt az Európa klub állandó tagjainak, valamint hogy a Redaelli, a CB, az Itas és az ITC, továbbá később az SLM az Európa klubban és az Italia klubban számos olyan vitában vett részt (illetve ilyen viták tárgya volt), amelyek célja az volt, hogy meghatározzák az olasz gyártók Olaszországon kívüli exportjára vonatkozó kvótát. Az ezzel kapcsolatos tárgyalások tartalma a következők szerint foglalható össze: az európai gyártók olyan exportkvótát kívántak javasolni az olasz gyártóknak, amelyet el tudtak fogadni, az olasz gyártók ezt nem találták elégségesnek, ami vitákat eredményezett, mielőtt olyan megoldást találtak, ami kölcsönösen elfogadható lehetett (lásd a megtámadott határozat (278) és azt követő bekezdéseit, „A főbb többoldalú találkozók leírása” című részben, amelyekből kitűnik, az európai gyártók által javasolt 47 000 tonnás kvóta és az olasz gyártók által javasolt 60 000 tonnás kvóta nyomán elvi megállapodás született egy 50 000 tonnás kvótát illetően).

113    Ugyanakkor meg kell állapítani, ahogy azt a Trame is kifejti érvelésében (lásd a fenti 105. pontot), hogy helyzete eltért a Tréfileurope, a Redaelli, a CB, az Itas, az ITC, és később az SLM helyzetétől. Ahogy ugyanis az kitűnik a megtámadott határozat (651) preambulumbekezdéséből, „a Trame a jogsértés teljes időszaka alatt nem teljesített eladásokat Olaszországon kívül”. Ezenfelül, ahogy az a megtámadott határozatban kiemelésre került, a Trame az Italia klub tizennyolc találkozóján vett részt (a megtámadott határozat (468) preambulumbekezdésének lábjegyzete). A Trame e tekintetben kiemeli, hogy tizennyolc találkozóról van szó, az összesen 234 találkozó közül. E szám jóval alacsonyabb, mint azon találkozók száma, amelyeken az Italia klub főbb szereplői részt vettek. Általános jelleggel, a Bizottság által a megtámadott határozatban kifejezetten megjelölt találkozókat nem tekintve, az is bebizonyosodott, hogy a Trame nem vett részt a sem az Italia klub, sem az Európa klub érdekeit érintő főbb tárgyalásokon (lásd például az 1997. december 16‑i találkozón kívül a megtámadott határozat 3. mellékletének a 2001. július 12‑i és 23‑i találkozóra vonatkozó rubrikáját).

114    A Trame helyzetének az Italia klub fő résztvevőihez viszonyított sajátos jellegét hallgatólagosan a Bizottság is elismeri, mivel csak 2000. május 15‑től, nem pedig az Italia klubhoz való 1997‑es csatlakozásától kezdve áll fenn a Bizottság szerint az, hogy a Trame „tudott vagy tudnia kellett volna arról”, hogy az Italia klubban való részvételével egy páneurópai rendszerben is részt vesz. Ez kitűnik egy a Trame által a Tréfileurope egyik Italia klubbeli képviselője nevében előterjesztett nyilatkozatból is, amelyben többek között az szerepel, hogy „[a Trame] az Italia klub keretében igen korlátozott számú találkozón vett részt, leggyakrabban a Federacciainál […]. [G]yakori volt, hogy [a Trame] csak másodjára kapcsolódott be a találkozóba. Néha kezdeményezte a távozást a találkozó vége előtt”.

115    A fentiekből következik, hogy konkrétan a Trame helyzetét érintő bizonyítékok hiányában a Bizottság nem szorítkozhat annak előadására, hogy az, hogy bizonyítást nyert, hogy az Italia klub öt fő résztvevője, illetve később az SLM részt vett az Európa klub és az Italia klub között az olasz gyártók Olaszországon kívülre irányuló exportkvótái kapcsán folyt tárgyalásokban, elegendő annak alátámasztásához, hogy a Trame, mint az Italia klub tagja, tudott vagy tudnia kellett e tárgyalásokról. A Bizottság állításával ellentétben az Italia klub tagjai nem alkotnak homogén kategóriát, hanem jelentős különbségeket mutató vállalkozások. Ekképpen az Italia klub egyes tagjai más kluboknak is tagjai voltak, mint a Tréfileurope vagy a Tycsa. Az Italia klub más tagjai olyan vállalkozások voltak, amelyek nemcsak Olaszországban voltak jelen, hanem más tagállamokban is, mint a Redaelli, a CB, az Itas, az ITC, és később az SLM. A jelen ügyben, noha a Trame az Italia klub tagja volt, részvétele mind ténybeli (az export hiánya, a kartell páneurópai dimenziójának kései megismerése), mind bizonyítási (alacsony számú olyan találkozó, amelyen a Trame jelenlétéről számolnak be) szinten eltér az Italia klub öt fő szereplőjének részvételétől, amelyek e megállapodások kezdete óta részt vettek e megállapodásokban, belső és külső vetületét illetően is.

 b) A 2000. májusi, júniusi és októberi találkozókra vonatkozó bizonyítékok vizsgálata

116    A megtámadott határozatból és a Bizottság érvelésének második feléből (lásd a fenti 107. pontot) kitűnik, hogy a Bizottság úgy véli, hogy 2000. május 15‑től úgy tekintheti, hogy a Trame egységes jogsértésben vett részt, mivel tudott vagy tudnia kellett volna arról, hogy szerves része egy átfogóbb páneurópai rendszernek. A Bizottság szerint e megállapítás levezethető a megtámadott határozat (651) preambulumbekezdésében megjelölt három találkozóra, vagyis a 2000. május 15‑i, június 12‑i és október 9‑i találkozókra vonatkozó bizonyítékokból.

117    E bizonyítékok vizsgálata azonban nem teszi lehetővé, hogy a Törvényszék a Bizottsággal azonos következtetésre jusson.

118    A Bizottság által annak alátámasztása érdekében hivatkozott első találkozó, hogy a Trame 2000. május 15‑től tudhatta, hogy az Italia klub egy átfogóbb egységes terv része – többek között mivel az előirányozta az Italia klub együttműködését az Európa klubbal –, az Italia klub ezen időpontban tartott találkozója. A megtámadott határozat 3. mellékletének e találkozóra vonatkozó rubrikájában a Bizottság azt rögzítette, hogy a találkozón képviseltette magát: a CB, az Itas, az ITC, a Tréfileurope Italia, az SLM, a Trame és a DWK, a Tycsát pedig hiányzóként említi.

119    E rubrikában a Bizottság az alábbiak szerint ismertette a 2000. május 15‑i találkozó által érintett kérdéseket:

–        „[t]árgyalás a nyersanyagok áráról és a piaci válságról. A [Tréfileurope egyik képviselője] szerint mind az Európa klub, melynek tagjai az Emesa, a Tycsa, a Tréfileurope, a Nedri, a DWK és a WDI, mind pedig az Italia klub [egyaránt] válságban vannak”;

–        „az Emesa elhagyja az Európa klubot”, illetve „a Tycsa és az Emesa jelentős mennyiségeket vettek át a Fundiától”; „a Fapricela és a Socitrel szintén említésre kerül”;

–        „a Tréfileurope megerősíti a találkozót az olasz piacon”.

120    Ezek az információk az ITC‑től, a CB‑től, az SLM‑től és a Tréfileurope‑tól származnak, és azokat vagy a vizsgálatok során, vagy pedig az engedékenység iránti kérelmek alapján szerezték be. A 2000. május 15‑i találkozóról szóló, az ITC által benyújtott kézírásos beszámoló lehetővé teszi többek között a fenti 119. pont első és második francia bekezdésében szereplő adatok alátámasztását.

121    A szóban forgó második találkozó az Italia klub 2000. június 12‑i találkozója. A megtámadott határozat 3. mellékletének e találkozóra vonatkozó rubrikájában a Bizottság azt rögzítette, hogy a találkozón képviseltette magát: a Redaelli, a CB, az Itas, az ITC, a Tréfileurope Italia, az SLM, a Trame, a Tycsa és a DWK.

122    E rubrikában a Bizottság az alábbiak szerint ismertette a 2000. június 12‑i találkozó által érintett kérdéseket:

–        „[t]árgyalás a piacról. A Tycsa alacsonyabb eladási árakat kér (kiemelésre kerül, hogy 4000 tonnát értékesítenek az olaszországi piacon, ami 4%‑os piaci részesedésterméknek felel meg). A portugálokat nyomás alá helyezték a spanyolok. Az »Emesa‑Tycsa, Socitrel‑Fapricela« nevekre hivatkoznak. (Valószínű) utalás az Európa klubra, amely a Tycsára panaszkodik (Antwerpen és Düsseldorf panaszkodnak a Tycsára)”;

–        „[e]gyes (megnevezett) ügyfelek és »vezetőkként« megjelölt szállítóknak szánt szállítások kiosztása”.

123    Ezek az információk a Tycsától és az ITC‑től származnak, és azokat vagy a vizsgálatok során, vagy pedig az engedékenység iránti kérelmek alapján szerezték be. A 2000. június 12‑i találkozóról szóló, az ITC által benyújtott kézírásos beszámoló lehetővé teszi többek között a fenti 122. pont első francia bekezdésében szereplő adatok alátámasztását.

124    A szóban forgó harmadik találkozó az Italia klub 2000. október 9‑i találkozója. A megtámadott határozat 3. mellékletének e találkozóra vonatkozó rubrikájában a Bizottság azt rögzítette, hogy a találkozón képviseltette magát: a Redaelli, a CB, az Itas, az ITC, a Tréfileurope és a Tréfileurope Italia, az SLM, a Trame, a Tycsa, a DWK, a Nedri és a WDI.

125    E rubrikában a Bizottság az alábbiak szerint ismertette a 2000. október 9‑i találkozó által érintett kérdéseket:

–        „[t]árgyalás az európai piacot érintő kvótákról (beleértve az Egyesült Királyságot, Írországot, Portugáliát, Svájcot, Ausztriát, Belgiumot). Ebben az összefüggésbe, tárgyalás arról, hogy az SLM minek az elfogadására kész (1400 tonna a 2001‑ben 50 000 tonnára becsült teljes [olaszországi] értékesítés mennyiségből). Kijelentették, hogy az SLM kész arra, hogy folytassa helyzete megtárgyalását Európával”;

–        „[a] CB szerint a találkozó az európai piac elemzését és az átjárhatósági arányokat érintette. Tárgyalások az olasz gyártókkal a piac felosztására vonatkozó megállapodás érdekében”;

–        „Tycsa: a piac elemzését és egyes gyártók arra irányuló kérését, hogy országonként biztosítsanak kvótákat, nem fogadták el”;

–        „Nedri: az (el nem ért) cél az olasz gyártók integrálása volt a kvóták új kiosztási keretében. A tárgyalás során az olasz gyártók (CB, ITC, Itas, Redaelli, SLM) 60 000 tonnás exportkvótát kértek a WDI‑től, a DWK‑tól, a Nedritől, a Tycsától és a Tréfileurope‑tól”;

–        „E találkozót az Európa klub tagjai a 2000. szeptember 26‑án Brüsszelben tartott találkozón készítették elő […]”.

126    Ezek az információk az ITC‑től, a CB‑től, a Tycsától, a Nedritől, a WDI‑től, a Tréfileurope‑tól, a DWK‑tól és a Redaellitől származnak.

127    A 2000. október 9‑i találkozó ITC által benyújtott kézírásos beszámolójára figyelemmel nem egyértelmű az a következtetés, hogy a tárgyalás kiterjedt mindarra, amire a fenti 125. pont első francia bekezdésében hivatkoztunk. Az e beszámolóra vonatkozó releváns adatok ugyanis a következőkre utalnak: először, az „– NO” kifejezések a találkozón résztvevő személyek és vállalkozások listájában az „SLM” és a „RT [Redaelli]” kifejezésekhez kapcsolódnak, a „15 óra” kifejezés pedig a Trame képviselőjének nevéhez (a találkozó, mint ahogy azt máshol kiemelték, 10 órakor kezdődött; e képviselő neve egyébként láthatóan azt mutatja, hogy e nevet az eredetileg a „Trame” szöveg mellett szereplő „–” jelölés fölé írták); másodszor, az európai piacot érintő kvótákról szóló tárgyalás, amelyre a beszámolóban szereplő helye alapján a találkozó elején került sor, kizárólag az alábbi szöveget tartalmazó négy sorból következik: „Egyesült Királyság+Írország 40; Norvégia, Svédország, Dánia 40; Portugália 25; Svájc – Ausztria 10” (százalékokról vagy az exportpenetráció arányáról lehet szó, de ez a beszámoló alapján nem egyértelmű); harmadszor, az SLM‑mel kapcsolatos különböző adatok – köztük utalás „1400 tonnára”, a „2001. évi gyártási mennyiségre” és „50 000 tonnára”, valamint arra, hogy az SLM kész folytatni az európai pozícióval kapcsolatos tárgyalásokat, anélkül hogy egyértelmű lenne, hogy ezek az adatok az európai piacra vonatkozó állítólagos kvótákat illető adatokra vonatkoznak, mivel ezeket egy, az egész oldalon húzódó hosszú vonal választja el egymástól – és más körülményekre vonatkozó egyéb adatok.

128    A fentiekből kitűnik, hogy az a dokumentum, amelyre a Bizottság a fenti 125. pont első francia bekezdése tartalmának bizonyítása érdekében támaszkodik, valójában csak az említett francia bekezdés második és harmadik mondatában szereplő elemek bizonyítását teszi lehetővé, anélkül hogy kellő bizonyítékok hiányában meg lehetne állapítani, hogy a tárgyalásra az SLM és a Redaelli jelenlétében került sor, illetve egy olyan pillanatban, amikor a Trame képviselője jelen volt, mivel valószínűleg úgy kell tekinteni, hogy bár a találkozó 10 órakor kezdődött, a Trame képviselője csak 15 órára érkezett meg.

129    Egyébként a 2000. október 9‑i találkozó kapcsán a Bizottság rendelkezésére álló, az ismertetett információk között átvett egyéb adatokból kitűnik, hogy a Nedri hivatkozott az olasz gyártókra és az exportkvótákkal kapcsolatos tárgyalásra, és megjelölte, hogy e gyártók a CB, az ITC, az Itas, a Redaelli és az SLM voltak, anélkül hogy utalt volna a Traméra. Ha Trame jelen lett volna a tárgyalás e pontján, akkor feltételezhető, hogy a Nedri utalt volna e vállalkozásra.

130    Összességükben véve a három fent hivatkozott találkozóra vonatkozó bizonyítékok alapján három dolog állapítható meg a Traméval kapcsolatban. Először, e találkozók során hivatkoztak az Európa klubra, kétségkívül egyértelmű formában, mivel a Traménak megvolt a lehetősége arra, hogy még az említett klub összetételét is megértse, 2000 májusában és 2000 júniusában (az Antwerpenre és Düsseldorfra utaló hivatkozás révén, amelyet úgy lehet érteni, mint amely az Európa klubban résztvevő vállalkozások székhelyére utal). Másodszor, az is bebizonyosodott, hogy az e tárgyalások során az Európa klubra vonatkozóan utalásokat egy Olaszországban csak marginálisan jelen levő vállalkozás, a Tycsa (amely ezenfelül a 2000. júniusi és októberi találkozókon részt is vett), illetve egyéb nem olaszországi vállalkozások (Socitrel, Fapricela, Emesa) kapcsán tették. Ennek alapján észszerűen feltételezhető, hogy az EFA kartell nem csak Olaszországban létezett, illetve, hogy az nem csak az elsődlegesen Olaszországban érdekelt gyártókat érintette. Harmadszor, észszerűen úgy lehet tekinteni továbbá, hogy az Európa klub jellege és tevékenysége kapcsán esetlegesen a 2000. májusi és júniusi találkozók során felmerült kétségek 2000 októberében eloszlottak, mivel bebizonyosodott, hogy e találkozó résztvevői nem csak az Italia klub főbb szereplői, illetve az olasz piacon aktív gyártók. Fennmarad azonban a kétség, hogy a Trame részt vehetett‑e e találkozó azon részén, amely az SLM Olaszországon kívüli szándékaira vonatkozott.

131    Ugyanakkor mindenféleképpen bebizonyosodott, hogy ha fel is tételezzük, hogy a Trame képviselője csak 15 órakor érkezett meg a 2000. október 9‑i találkozóra, akkor is egy olyan találkozón vett részt, amelyen jelen voltak többek között a DWK, a WDI és Nedri, vagyis elsősorban nem Olaszországban érdekelt gyártók képviselői.

132    A fent hivatkozott körülmények alapján tehát úgy lehet tekinteni, hogy legalább a harmadik, 2000. október 9‑én tartott találkozótól kezdve a Trame, hasonlóan a három fent hivatkozott találkozón részt vevő bármelyik vállalkozáshoz, megérthette, hogy az Italia klubbal párhuzamosan létezik egy másik klub, az Európa klub, amelyet ezen év májusában említettek, júniusban pedig hivatkoztak rá, és amely tevékenységi körének nem pusztán hasonlónak kell lennie az Italia klubéhoz, hanem e tevékenységeket egyeztetik is e klubbal, ahogy azt a nem olasz gyártók, mint például a DWK részvétele is mutatja az Italia klub találkozóin.

133    Ezzel szemben, ellentétben a megtámadott határozatban megállapítottakkal, nem sikerült a jog által megkövetelt mértékben bizonyítani, hogy attól kezdve, hogy a Trame az Italia klub három érintett találkozójából részt vett az elsőn, vagyis a 2000. május 15‑i találkozón, e vállalkozás olyan helyzetben volt, hogy ismerte vagy ismernie kellett a kartell páneurópai dimenzióját. Az, hogy e találkozón pusztán az „Európa klub” nevet említették, nem elegendő az e klub tagjai által kötött megállapodások ismeretére irányuló vélelem alátámasztásához. Az ilyen értelmezés annál is inkább hihető arra a tényre figyelemmel, hogy e klub említéséhez a „válságban” jelző csatlakozik, valamint abból is, hogy „az Emesa elhagyja az Európa klubot”, illetve „a Tycsa és az Emesa jelentős mennyiségeket vettek át a Fundiától”. E pontosítások alapján úgy lehet gondolni, hogy bármit is képviseljen az Európa klub, épp veszít lendületéből.

134    Hasonlóképp, a második, 2000. június 12‑én tartott találkozót illetően, az (árak csökkentését kérő) Tycsára vonatkozó utalás az olasz piacot érinti, ahol a 4000 értékesített tonnával 4%‑os piaci részesedéssel rendelkezik. E vállalkozást tehát úgy lehetett észlelni, mint amely az Italia klub egyébként zavart okozó tagja, nem pedig az Európa klubé. Az e találkozóból következő egyéb adatokra szintén lehet azon elgondolás alátámasztása érdekében hivatkozni, amely szerint, ha létezik egy Európa klub (amelyet az első találkozó során említettek), az agresszíven versengő tagokat érint, mint a spanyol társaságok (Emesa és Tycsa), amelyek nyomás alá helyezik a portugál társaságokat (Socitrel és Fapricela).

135    E szakaszban nem lehet a jog által megkövetelt mértékben megállapítani, hogy a Trame 2000. május 15‑től tudott a jogsértés páneurópai dimenziójáról, vagy nem hagyhatta figyelmen kívül azt. E megállapításnak csak 2000. október 9‑től van helye.

136    Másodlagosan rá kell mutatni, ahogy azt a Trame is kifejti érvelésében (lásd a fenti 105. pontot), hogy még ha úgy is lehet tekinteni, hogy a Trame 2000. október 9‑től tudott a jogsértés páneurópai dimenziójáról, vagy tudnia kellett róla, a Bizottság ilyen okfejtés alapján akkor sem tekintheti úgy a bírság összegének meghatározásánál, hogy a Trame egyszerűen részt vett az Európa klubban. A jelen ügyben a Trame részvétele annyiban is sajátos, hogy a vele szemben hivatkozott egész jogsértési időszak vonatkozásában sem vitatott, hogy e vállalkozás csak az Italia klubban vett részt. Még pontosabban, ezen időszak egésze során a Trame az Italia klubnak csak egy elemében vett részt, mivel nem rendelkezett az EFA ezen országon kívüli értékesítéséhez szükséges engedélyekkel. A Bizottság egyébként a megtámadott határozatban maga is elismeri, hogy a Trame ezen időszak során nem ért el eladásokat Olaszországon kívül, ami a kontinentális Európára érvényes, ugyanis a Traménak voltak bizonyos értékesítései az Egyesült Királyságban, amelyet az egységes jogsértés nem érintett. Ez a helyzet tehát eltér az Italia klub fő szereplőinek (mint a Redaelli) helyzetétől, amelyek mind Olaszországban, mind más tagállamokban működtek, illetve az Európa klub egyes állandó tagjainak (mint a Tréfileurope) helyzetétől is, akik Európa többi részén, de Olaszországban is kifejtették tevékenységüket.

 c) A Trame helyzete az España klub egyes szereplőihez viszonyítva

137    Ki kell emelni a felek érvelésében hivatkozott utolsó elemet (lásd a fenti 106. és 107. pontot), vagyis azt a kérdést, hogy a Trame helyzete hasonló volt‑e a Socitrel, a Proderac és a Fapricela helyzetéhez, aminek eredményeként a Bizottságnak vele szemben hasonló bánásmódot kellett volna biztosítania.

138    Mutatis mutandis, ténylegesen össze kell hasonlítani ezeket a helyzeteket. A Traméhoz hasonlóan, amelynek helyzete az Italia klubon belül eltér e klub öt fő szereplőjének, a Redaellinek, a CB‑nek, az Itasnak, az ITC‑nek és a Tréfileurope‑nek a helyzetétől, az España klub három szereplőjének, a Socitrelnek, a Proderacnak és a Fapricelának a helyzete eltér e klub több szereplőjének, így az Emesának és a Tycsának a helyzetétől, amelyek részt vettek az Európa klubban is, sőt, a Tycsa még az Italia klubban is.

139    Márpedig a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Socitrel, a Proderac és a Fapricela vonatkozásában a Bizottság nem átfogóan az egységes jogsértésben a velük szemben hivatkozott teljes jogsértési időtartam során való részvételük miatt alkalmazott szankciót, hanem csak az e jogsértés egyik összetevőjében, az España klubban való részvételük alapján, többek között azért, mert későn szereztek tudomást a kartell páneurópai dimenziójáról (2001. májustól) (a megtámadott határozat (949) preambulumbekezdése, a Bizottság által ezzel összefüggésben a bírság alapösszege meghatározásának a 2006. évi iránymutatásban meghatározott szakaszában alkalmazott megkülönböztetést illetően). A Trame esetében, amellyel szemben az egységes jogsértésben való 1997. március és 2002. szeptember közötti részvétel miatt alkalmaztak szankciót, nem ez volt a helyzet.

140    Annak igazolása érdekében, hogy a Traméval szemben nem a Socitrel, a Proderac és a Fapricela tekintetében meghatározotthoz hasonló bánásmódot alkalmazott, a Bizottság két körülményre hivatkozik: egyrészt arra, hogy a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Socitrel, a Proderac és a Fapricela 2001. május 15‑től bírt tudomással arról, hogy átfogóbb rendszerben vesznek részt (a megtámadott határozat (658), (660) és (661) preambulumbekezdése), vagyis egy évvel későbbi időponttól, mint a Trame, amely arról 2000. május 15‑től tudott, másrészt pedig arra, hogy a Socitreltől, a Proderactól és a Fapricelától eltérően, „az Italia klub földrajzi kiterjedése nagymértékben átfedi a páneurópai megállapodásokét, és jóval meghaladja az España klub földrajzi kiterjedését (Spanyolország és Portugália)” (a megtámadott határozat (949) preambulumbekezdése).

141    Meg kell ugyanakkor állapítani, hogy a Bizottság által hivatkozott eltérések ellenére az általa a Socitrel, a Proderac és a Fapricela tekintetében hivatkozott körülmények – vagyis egyrészt a jogsértés páneurópai dimenziójáról való kései tudomásszerzés (2000. októberben nem pedig 2000. májusban), másrészt pedig az Italia klub földrajzi kiterjedése, amely a Trame vonatkozásában csak belső lehetett, mivel az ilyen tartalmú engedély hiányában nem exportált Olaszországon kívülre – mérsékeltebb formában a Traméra is érvényesek. Arra is rá kell mutatni, hogy a megtámadott határozatból kitűnik, hogy bár az España klub elsődlegesen Spanyolországot és Portugáliát érintette, felmerültek az ibériai gyártók exportjai (lásd a megtámadott határozat 4. mellékletében a 2001. július 6‑i találkozóra vonatkozó rubrikát).

 d) Végkövetkeztetés

142    Következésképpen a fentiekből az tűnik ki, hogy a Bizottság által a megtámadott határozatban a Trame egységes jogsértésben való részvételét illetően előadott értékelés három szempontból kifogásolható.

143    Először, a Bizottság tévesen tudta be a Traménak a részvételét az egységes jogsértésben, vagyis „az előfeszített acél ágazatában a belső piacon, valamint 1994. január 1‑jétől az EGT‑n belül megállapodások és összehangolt magatartások sorában”, mivel a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Trame a kartell páneurópai dimenziójáról csak 2000. május 15‑től tudott.

144    Másodszor, a Bizottság szinten tévesen tekintette úgy, hogy a Trame 2000. május 15‑től ismerte vagy ismernie kellett a kartell páneurópai dimenzióját, mivel nem lehet kellő mértékben bizonyítani, hogy erre az időpontra a Trame megismerhette az Európa klub jellegét, illetve az általa követett célokat. Az e tekintetben hivatkozott bizonyítékokra figyelemmel e helyzet fennállása csak 2000. október 9‑től állapítható meg, amikor a Trame részt vett olyan találkozón, amelyen megjelentek az Italia klub tagjai, valamint olyan vállalkozások is, amelyek nem voltak e klub tagjai, csak az Európa klubban vettek részt, aminek el kellett oszlatnia a Trame minden esetlegesen még fennmaradt kétségét azzal kapcsolatban, hogy milyen jelentést kell tulajdonítani az Italia klub találkozóin korábban említett vagy hivatkozott „Európa klub” kifejezésnek.

145    Ettől az időponttól kezdve a Bizottság megalapozottan tekinthette úgy, hogy bizonyított az, hogy a Trame saját magatartásával hozzá kívánt járulni a kartell valamennyi résztvevője által követett közös célokhoz, még ha maga nem is exportált, és tudomása volt a más vállalkozások által azonos célok elérése végett tervezett vagy ténylegesen megvalósított jogsértő magatartásról, illetve az, hogy e magatartást észszerűen előre láthatta, és kész volt ennek az ítélkezési gyakorlat értelmében vett kockázatát elfogadni.

146    Harmadszor, a Trame egységes jogsértésben való részvétele jellegének és terjedelmének értékelése kapcsán a Bizottság nem vette kellően figyelembe azokat a különbségeket, amelyeket a Trame helyzete és az Italia klub öt főbb szereplőjének helyzete között állnak fenn, ahogy azokat a hasonlóságokat sem, amelyek mutatis mutandis a Trame helyzete és az España klub három kevésbé fontos szereplőjének helyzete között állnak fenn.

147    Ennélfogva már most helye van a megtámadott határozat 1. cikke 17. pontja megsemmisítésének, amennyiben a Bizottság azt állapította meg, hogy a Trame 1997. március 4. és 2000. október 9. között részt vett a szóban forgó jogsértés páneurópai részében. A fentiekben foglaltak egyéb következményeit átfogóan a felek érveinek vizsgálatát követően fogjuk értékelni.

148    Ugyanakkor már most rá kell mutatni, hogy az e következmények révén a Bizottság által meghatározott bírság összegére potenciálisan gyakorolt hatások nem lehetnek különösen jelentősek, mivel annak számítását kizárólag a Trame olaszországi EFA eladásainak összesített értéke alapján végezték. E tekintetben nem lehet úgy tekinteni, hogy az, hogy a Trame kizárólag az Italia klubban belső vetületében vett részt, nem képvisel önmagában bizonyos szintű súlyt, noha a fenti 103. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az említett részvétel jellegénél fogva kevésbé súlyos, mint egy olyan vállalkozásé, amely nem csupán az Italia klub belső vetületében vett részt, hanem annak külső vetületében, sőt más klubokban is, mint az Európa klub és az España klub.

 C – A három huzalból álló sodratról

 1. A felek érvei

149    A Trame előadja, hogy a Bizottság hibázott, amikor figyelembe vette a három huzalból álló sodratot („treccia”) érintő eladásait a bírság összegének meghatározásánál. E hiba jelentős, mivel 2001‑ben a három huzalból álló sodrat eladási értékei a sodratok összesített eladási értékeinek több mint 50%‑át tették ki. A Trame esetében a hét huzalból álló sodrat („trefolo”) eladásainak értéke így csak 4,05 millió euró volt a három huzalból álló sodratot is magában foglaló 8,2 millió eurós összesített eladási értékhez képest.

150    A Trame általános jelleggel előadja, hogy a három huzalból álló sodrat soha nem volt az Italia klub tárgya. E terméket néha említik a bizonyítékok között, anélkül hogy alá lenne támasztva, hogy az Italia klub tagjai ténylegesen megállapodtak vele kapcsolatban. Ellenkező állításának alátámasztása érdekében a Bizottság egy „1996. évi megállapodás” című, 1995. decemberi táblázatra hivatkozik, amely nem érinti a Tramét. Azt az állítást, amely szerint az e táblázatban szereplő kvóták alkalmazása 2002‑ig folytatódott, nem erősítik meg a közigazgatási eljárás iratai között található egyéb bizonyítékok. Valójában a három huzalból álló sodrat kartellbe építésére irányuló egyetlen sikertelen kísérletre a 2000. február 28‑i és március 6‑i találkozókon került sor. Így amikor a 2000. február 28‑i találkozóra hivatkozik, a Bizottság kiemeli, hogy tárgyalásokra került sor „azon lehetőség értékelését illetően, hogy szerepeltessék a három huzalból álló sodratot az olasz piacot érintő kereskedelmi megállapodásban”.

151    A 2000. február 28‑i találkozót követően nincs arra bizonyíték, hogy az Italia klub ténylegesen beépítette volna a három huzalból álló sodratot. A Bizottság a jelen ügyben egy a 2000. március 6‑i találkozóra vonatkozó dokumentumra hivatkozik, amely tartalmazza „80 olyan (olasz) ügyfél részletes listáját, amelyek esetében a három huzalból álló sodrat szállításokat felosztották a Redaelli, a CB, az Itas, az ITC, az Tréfileurope, az SLM és a Trame között”. Márpedig nem az ügyfelek vagy a kvóták jövőbeli felosztásáról van szó, hanem a dokumentumot benyújtó ITC megfogalmazása szerint „a gyártók által 1999‑ben teljesített szállítások vizsgálatáról”. Az ITC egy képviselője, aki hozzájárult az ITC engedékenységi nyilatkozataihoz, ezt megerősíti, egy a Trame által benyújtott nyilatkozatban. Azt is kiemeli, hogy a „referencia‑időszak során az Italia klubon belüli tárgyalások a hét huzalból álló sodratra koncentrálódtak”. A szóban forgó információkat a három huzalból álló sodrat kartellbe építésére irányuló 2000. februári sikertelen kísérlet kapcsán nyújtották. Még ha fel is tételezzük (ami nem áll fenn), hogy az ilyen információk közlése sérti a versenyszabályokat, kevésbé súlyos jogsértésről lenne szó, mint a piaci részesedések felosztása, és ezt figyelembe kellene venni a bírság összegének kiszámításánál. Ezenkívül a közigazgatási eljárás iratai között található 15 905. sz. dokumentumban található, a Bizottság által „a 2001. évi kvóták és a 2002. évi előrejelzések kiosztási tervének” minősített későbbi táblázatból kitűnik, hogy a megjelölt mennyiségek kizárólag a hét huzalból álló sodratra vonatkoznak, ami szintén azt bizonyítja, hogy a három huzalból álló sodrat nem képezte kartell tárgyát.

152    Végül a Trame hivatkozik a Tréfileurope egy képviselője által tett nyilatkozatra, amely megerősíti, hogy a három huzalból álló sodrat kívül maradt a kartellen, és amelyben az szerepel, hogy „az Italia klub keretében a versenytársak, vagy legalábbis a Trame soha nem kötött semmilyen, a három huzalból álló sodratra vonatkozó megállapodást”, hogy „[a]z ilyen termék gyártása, forgalmazása és exportja nem tartozott az olasz EFA gyártók közötti találkozókon folytatott tárgyalások tárgykörébe, mivel e vállalkozások nem voltak érdekeltek ebben a termékben”, valamint hogy „[v]alójában egy elsődlegesen az olasz piacra szánt marginális termékről van szó”. Az, hogy az Italia klub keretében szórványosan hivatkoztak a három huzalból álló sodratra is, például az annak a kartellbe építésére irányuló elvetélt kísérlet kapcsán, nem von le semmit e nyilatkozatok igazságtartalmából. A Trame arra is rámutat, hogy a három huzalból álló sodrat olaszországi kereslete 1997 és 2002 között évi 20 000/22 000 tonna volt, ezen időszak óta pedig csökkent, míg a hét huzalból álló sodrat kereslete ugyanezen időszak folyamán évi 100 000/120 000 tonna volt.

153    A Bizottság előadja, hogy a három huzalból álló sodrat már jóval 2000. február 28. előtt a kartell tárgyát alkotta, az Italia klub keretében is (a megtámadott határozat (409)–(411) preambulumbekezdése). A Trame tehát nem állíthatja, hogy e termék nem képezte részét az e klub keretében kötött megállapodásoknak. A 2000. február 28‑i találkozót illetően, az ITC e találkozóra vonatkozó kézírásos jegyzete szerint a tárgyalás a három huzalból álló sodrat mennyiségeivel és árával kapcsolatos pontos számszerű adatok figyelembevételével zajlott. A vállalkozások nehezen vitathattak volna meg ilyen információkat, ha azokról nincs előzetes tudomásuk. Mindenesetre e beszámoló egyértelművé teszi a kereskedelmi információk cseréjét. Hasonlóképp, a 2000. március 6‑i találkozóra vonatkozó bizonyítékok is teljesen egyértelműek. A Trame azon állítására válaszolva, amely szerint az e találkozóra vonatkozó kézzel írott jegyzetek a gyártók által 1999‑ben teljesített szállítások vizsgálatára vonatkoznak, amit az ITC is megerősít, a Bizottság megjegyzi, hogy e jegyzetek első oldalán a szerkesztő feltüntette, hogy az adatok a „három huzalból álló sodrat” „kvótáira” vonatkoznak. A CB 2002. november 26‑i nyilatkozata azt is tartalmazta, hogy a 2000. március 13‑i, 2001. április 10‑i és 2002. szeptember 16‑i találkozók konkrét témája a három és a hét huzalból álló sodrat ügyfélkörének felosztása volt. Ezenkívül a Tréfileurope egy képviselőjének nyilatkozata kevéssé hihető azzal kapcsolatban, amiről a Trame azt állítja, hogy az a három huzalból álló sodrat kartellbe építésére irányuló, a 2000. február 28‑i és március 6‑i találkozókon zajlott kísérlet volt. Hasonlóképp, az ITC egy képviselője által tett nyilatkozatot illetően, a 2000. március 6‑i táblázatban semmi sem utal arra, hogy a „három huzalból álló sodrat szállításaira vonatkozó történeti adatokról” van szó. Az ilyen nyilatkozatok nem csökkenthetik a rendelkezésre álló bizonyítékok értékét.

 2. A Törvényszék álláspontja

154    Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a Traméval szemben az EFA ágazatában működő kartellben való részvétele miatt alkalmaztak szankciót. A Bizottság e tekintetben a megtámadott határozatban kiemeli, hogy az EFA kifejezés fémhuzalok és drótszálsodratok megjelölésére szolgál. A Bizottság továbbá a „huzalok/sodratok” kifejezést is használja az EFA megjelölésére, ami alapján azt lehet gondolni, hogy azok szinonimák. Mindenesetre a határozat kifejezetten kiemeli, hogy „az EFA‑ból készült sodratok három vagy hét szálból állnak” (a megtámadott határozat (2) és (3) preambulumbekezdése).

155    Következésképpen a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Bizottság ténylegesen úgy ítélte meg, hogy a kartell mind a három, mind a hét huzalból álló sodratot érintette. Ugyanakkor vannak különbségek a kétfajta termék között, mind a termékek jellemzőinek szintjén, mind pedig a keresletet és kínálatot illetően.

156    Ekképpen a pervezető intézkedésekre adott válaszokból kitűnik, hogy a három huzalból álló sodrat nem helyettesítheti a hét huzalból álló sodratot, noha nyersanyaguk, a drótszálsodrat azonos. Míg az első korlátozottan hordozható szerkezetekben használható, mint a szőlőkben a karók, addig a másodikat nagyméretű előre gyártott elemek hordozóstruktúrájaként alkalmazzák.

157    Ebben az összefüggésben a Trame előadja, hogy a Bizottság tévedett, amikor a kartell elemének tekintette a három huzalból álló sodratot. A Trame szerint a neki felrótt jogsértés csak a hét huzalból álló sodratot érintette. Ennek azzal a következménnyel kellett volna járnia, hogy a Bizottság csak a hét huzalból álló sodratra vonatkozó eladásokat veszi figyelembe a bírság összegének meghatározására; ezek 2001‑ben a három és a hét huzalból álló sodratokat érintő összes eladásainak körülbelül a felét tették ki.

 a) Az Italia klub első éveire vonatkozó bizonyítékok

158    Először, a Trame előadja, hogy a három huzalból álló sodrat soha nem volt az Italia klub tárgya. Meg kell ugyanakkor állapítani, hogy ez az érvelés ellentétes a megtámadott határozattal és az ott említett, az Italia klub első éveire vonatkozó bizonyítékokkal.

159    A megtámadott határozat szerint az Italia klub egy 1995. december 5‑től 2002. szeptember 19‑ig tartó országos megállapodás volt. Ez a megállapodás az olaszországi kvóták rögzítésére, valamint az említett országnak az Európai többi része felé irányuló exportjára vonatkozott. A tagjai a következő olasz vállalkozások voltak: a Redaelli, az ITC, a CB és az Itas, majd a későbbiekben szintén tagok lettek a következő vállalkozások: a Tréfileurope (1995. április 3‑án), az SLM (1997. február 10‑én), a Trame (1997. március 4‑én), a Tycsa (1996. december 17‑én), a DWK (1997. február 24‑én), valamint az Austria Draht (1997. április 15‑én).

160    E tekintetben, ahogy azt a Bizottság is megalapozottan előadja, a megtámadott határozatból az tűnik ki, hogy 1995. december 5‑én a Redaelli, a CB, az Itas és az ITC megállapodást kötöttek a huzalokra, a három huzalból álló sodratokra és a hét huzalból álló sodratokra vonatkozó kvóták felosztásáról az olasz piacon és a belső piacon (a megtámadott határozat (409) preambulumbekezdése). E megállapodás eredménye többek között a megtámadott határozat (409) preambulumbekezdésében szereplő táblázat, amely összesen 85 000 tonnát (9000 tonna huzal, 13 000 tonna három huzalból álló sodrat és 63 000 tonna hét huzalból álló sodrat) tartalmaz az olasz piac, és összesen 45 000 tonnát (16 300 tonna huzal, 3900 három huzalból álló sodrat és 24 800 tonna hét huzalból álló sodrat) a belső piac tekintetében.

161    Ahogy arra a Bizottság szintén rámutatott a pervezető intézkedésekre válaszolva, a fent hivatkozott megállapodásból egyértelműen kitűnik, hogy a Redaelli, a CB, az Itas és az ITC együttesen úgy döntöttek, hogy felosztják egymás között a huzalok, a három huzalból álló sodratok és a hét huzalból álló sodratok fent hivatkozott mennyiségeit Olaszországban és az Unióban, valamint hogy e megállapodást megkötötték, mivel azt az érintett felek jóváhagyták.

162    Az 1995. december 18‑i találkozó során a Redaelli, az ITC, az Itas és a CB megerősítették az EFA (huzalok, három huzalból álló sodratok és a hét huzalból álló sodratok) exportkvótáikat Európa több része felé (a megtámadott határozat (410) preambulumbekezdése és 3. melléklete).

163    Következésképpen a Trame tévesen állítja, hogy az Italia klub, amelynek még nem volt tagja, csak a hét huzalból álló sodratokra vonatkozott, mivel a Redaelli, a CB, az Itas és az ITC megállapodtak abban, hogy felosztják egymás között a megtámadott határozat (409) preambulumbekezdésében szereplő táblázatban hivatkozott mennyiségek 100%‑át.

164    Egyebekben a Bizottság előadja, hogy e megállapodást 2002‑ig alkalmazták. Ennek bizonyítása érdekében a Bizottság többek között a megtámadott határozat (411) preambulumbekezdésében rámutat, hogy „a Redaelli, a CB, az Itas és az ITC (amelyekhez később a Tréfileurope Italia, a Trame, az SLM és a Tréfileurope, a Tycsa, az Austria Draht és a DWK páneurópai gyártók is csatlakoznak) 2002‑ig tovább alkalmazzák a megállapodást”, valamint hogy „[p]éldául az olasz megállapodás keretében kikötött 85 000 és 45 000 tonna […], megjelenik a Déli megállapodás egy 1997. február 3‑i táblázatában is”.

165    E tekintetben a Bizottság csak egyetlen bizonyítékot terjeszt elő, és ez a bizonyíték csak a Redaelli, a CB, az Itas és az ITC vonatkozásában érvényes, amelyek 1995. december 5‑től részt vettek a megállapodásban. Logikus tehát, hogy az Italia klub e négy tagja hivatkozik megállapodásukra a Déli megállapodás alapján folyó tárgyalások során (lásd a fenti 62. pontot). Ugyanakkor a jelen ügyben nincs olyan elem, amely alapján arra lehetne következetni, hogy e megállapodáshoz a Trame is csatlakozott, amely egyébként a Bizottság által hivatkozott 85 000 és 45 000 tonna felosztásában nem szerepel, és nem volt tagja a Déli megállapodásnak sem.

166    Bár a Bizottság által hivatkozott bizonyítékok relevánsak a megállapodást 1995 decemberében jóváhagyó Redaelli, a CB, az Itas és az ITC vonatkozásában, mindazonáltal nemigen bírnak bizonyító erővel annak alátámasztása szempontjából, hogy a Trame az Italia klubhoz való 1997 márciusában történt csatlakozásától kezdve tudta vagy nem hagyhatta figyelmen kívül azt, hogy a kartell a három huzalból álló sodratokat és a hét huzalból álló sodratokat, sőt a drótszálsodratokat is érinti. A Bizottság ezzel kapcsolatos érvelése ekképpen nem hivatkozik semmilyen olyan bizonyítékra, amely alapján a Trame érintettsége ténylegesen megállapítható az 1997. február 3. – vagyis egy az 1995 decemberében elhatározott kvótákra anélkül visszautaló táblázat, hogy a Trame tárgyaláshoz köthető lenne – és 2000. február 28. – a Trame által a három huzalból álló sodratra vonatkozó tárgyalás dátumaként hivatkozott időpont – közötti időszak vonatkozásában.

167    A Bizottság, amelyhez ezzel kapcsolatban pervezető intézkedések keretében intéztek kérdést, nem volt képes e ponttal kapcsolatban releváns bizonyítékokra hivatkozni, mivel az általa hivatkozott bizonyítékok az Italia klub két találkozójára, az 1997. szeptember 30‑i és 1997. október 7‑i találkozóra vonatkoznak, amelyen nem számoltak be a Trame jelenlétéről (lásd a megtámadott határozat 3. mellékletében az e két találkozóra vonatkozó rubrikákat).

168    E szakaszban tehát a Bizottság a rá háruló kötelezettség (lásd a fenti 88. pontot) ellenére nem tudja konkrétan és ténylegesen bizonyítani, hogy a Trame tudta vagy tudnia kellett az 1997. március és 2000. február közötti időszak vonatkozásában, hogy a kartell kiterjed a három huzalból álló sodratokra.

 b) A 2000. február 28‑i találkozóra vonatkozó bizonyítékok vizsgálata

169    Másodszor, a megtámadott határozat 3. mellékletében a 2000. február 28‑i találkozóra vonatkozó rubrikából kitűnik, hogy e találkozó során – amelyen részt vett a Redaelli, a CB, az Itas és az ITC, valamint a Tréfileurope, az SLM és a Trame is – a következő kérdéseket vitatták meg:

–        „[a Trame egy képviselője] javaslatára válaszul a három huzalból álló sodrat piacának méretére vonatkozó tárgyalások (35 000 helyett 25 000 tonna, a gyártók bevallott eladásai alapján számítva)”;

–        „[a] három huzalból álló sodratok olasz piacra vonatkozó kereskedelmi megállapodásba építése lehetőségének értékelése”;

–        „[e]zenkívül részletes tárgyalás az árakról, az árak rögzítéséről (beleértve a kiegészítést is, a Redaelli, a CB, az Itas, az ITC, az SLM és a Trame között”.

170    Ez az előadás a Trame állítása mellett szól, mivel a Bizottság rendelkezésére álló bizonyítékokból, azaz elsődlegesen az e találkozóra vonatkozó, az ITC által közölt kézírásos jegyzetből kitűnik, hogy a Trame által tett javaslat eredményeként került sor a három huzalból álló sodratokkal kapcsolatos vitára. Észszerűen úgy lehet tehát tekinteni, hogy ha a Trame már tudott volna arról, hogy az Italia klub érinti ezt a terméket, akkor nyilvánvalóan nem ítélte volna hasznosnak, hogy ezzel kapcsolatban tárgyalást kezdeményezzen, amiből egyébként az következik, hogy jelentős eltérés áll fenn a különböző szereplők észlelései között.

171    Egyebekben a Bizottság az ellenkérelem 1. mellékletében hivatkozik a CB 2002. december 26‑i nyilatkozatára, amelyből kitűnik, hogy a 2000. február 28‑i találkozó a három huzalból álló sodratok olasz piacra vonatkozó kereskedelmi megállapodásba építése lehetőségének értékeléséről szólt (Valutazioni per l’inserimento del prodotto cd. ‘trescia’ nell’accordo commerciale per il mercato italiano). E bizonyíték, amely a fenti 169. pont második francia bekezdésében szerepel, szintén a Trame azon állítása mellett szól, amely szerint nem bizonyított, hogy tudott vagy tudnia kellett arról, hogy az Italia klub keretében az 1997. márciusi csatlakozását megelőzően zajló viták már kiterjedtek a három huzalból álló sodratokra.

172    Mindazonáltal a Bizottság úgy véli, hogy az ITC kézírásos beszámolójából (az ellenkérelem B.2. melléklete) kitűnik, hogy a három huzalból álló sodratok már e megállapodás tárgyát képezték, mivel a tárgyalás az e termék mennyiségével és árával kapcsolatos pontos számszerű adatok figyelembevételével zajlott, amelyeket a vállalkozások nehezen vitathattak volna meg, ha azokról nincs előzetes tudomásuk.

173    A Törvényszék álláspontja szerint az ITC által készített kézírásos jegyzet értelmezése nem alkalmas arra, hogy eloszlassa a bíróságban felmerülő kételyt. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a szóban forgó mennyiségeket és árakat ismertették a Trame arra irányuló javaslatát követő tárgyalások során, hogy értékeljék a három huzalból álló sodratok Italia klubba való beépítésének lehetőségét, legalábbis az 1995. decemberi megállapodás aláíróitól eltérő gyártók vonatkozásában. A találkozón jelenlevő különböző gyártók tehát képesek voltak ezen adatok, köztük az árak megadására. Ezenfelül bebizonyosodott, hogy a szóban forgó valamennyi mennyiség közelítő jellegű, nem ténylegesen pontos. Az adatok ezer egységekben vannak megadva.

174    Összességében ki kell emelni, hogy a Trame állítását támasztja alá a Bizottság érvelésével szemben a saját érvelése alátámasztása érdekében e vonatkozásában tett két nyilatkozat tartalma: ezek a Tréfileurope egy képviselőjének nyilatkozata (a keresetlevél 10. melléklete) és az ITC egy képviselőjének nyilatkozata (a válasz Z.1. melléklete), akiknek a neve szerepel a 2000. február 28‑i találkozón részt vevő személyek között (lásd a megtámadott határozat 3. mellékletében az e találkozóra vonatkozó rubrikát és a fenti 152. pontot).

175    Következésképpen a fentiekből kitűnik, hogy a Bizottság nem képes a jog által megkövetelt mértékben bizonyítani, hogy a Trame a 2000. február 28‑i találkozó előtt – amelyen a találkozón részt vevő más felek beszámolója szerint (ez tudomásának korábbi hiánya szempontjából jelentős) az ezzel kapcsolatos tárgyalást kezdeményezte – tudott arról, vagy nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy a hét huzalból álló sodratok és a három huzalból álló sodratok is tárgyát képezik az Italia klubnak.

 c) A 2000. március 6‑i találkozóra vonatkozó bizonyítékok vizsgálata

176    Harmadszor, a Trame előadja, hogy a 2000. február 28‑i találkozót követően nem volt arra bizonyíték, hogy az Italia klub ténylegesen beépítette a három huzalból álló sodratokat a kartellbe. A Trame szerint a 2000. március 6‑i találkozóra vonatkozó dokumentumra (a keresetlevél 7. melléklete) e tekintetben nem lehet hivatkozni, mivel az nem a piaci részesedések a priori felosztására vagy az ügyfelek jövőbeli felosztására vonatkozik, hanem kizárólag a „gyártók által 1999‑ben teljesített szállításokra”. E tekintetben hivatkozik az ITC Bizottságnak tett nyilatkozataira (a keresetlevél 8. melléklete) és e vállalkozás egy képviselőjének nyilatkozatára (a válasz Z.1. melléklete), amelyek ténylegesen és kifejezetten alátámasztják ezt az állítást.

177    Ugyanakkor a megtámadott határozat 3. mellékletében a 2000. március 6‑i találkozóra vonatkozó rubrikából kitűnik, hogy ezen a 2000. február 28‑i találkozót követő megbeszélésen, amelyen a Redaelli, az Itas, az ITC, a Tréfileurope, az SLM és a Trame vett részt, a következő pontokat tárgyalták meg:

–        „[a]z e találkozóról szóló beszámoló tartalmazza 80 (olasz) ügyfél részletes listáját, amelyek vonatkozásában a három huzalból álló sodratok szállításait felosztotta egymás között a Redaelli, az ITC, a CB, az Itas, az SLM, a Trame és [a Tréfileurope]”;

–        „[a] SB szerint e felosztás kiterjedt a három huzalból álló sodratok és a hét huzalból álló sodratok vevőire is”.

178    Az első információ az ITC‑től származik, amely benyújtotta a szóban forgó kézírásos beszámolót, míg a második forrás a CB, amely engedékenység iránti kérelme kapcsán e találkozó tartalmáról számolt be, noha a találkozón való részvételét az ITC beszámolója nem rögzíti.

179    Ellentétben a Trame által előadottakkal, nem lehet úgy tekinteni, hogy az ITC kézírásos beszámolójában leírtak tartalma alapján nem lehet bizonyítani a három huzalból álló sodratokra vonatkozó tárgyalások megtörténtét az Italia klubban.

180    Ahogy arról a Bizottság a pervezető intézkedésekre adott válaszaiban beszámolt, az említett beszámolóból egyértelműen kitűnik, hogy a 2000. március 6‑i beszámoló során, amelyen a Trame két képviselője is jelen volt, részletesen megtárgyalták nyolc vállalkozás (Redaelli, ITC, CB, Itas, SLM, Trame, Tréfileurope és Tycsa) több tucatnyi olasz vevő részére teljesített három huzalból álló sodrat szállításait.

181    A beszámolóban a szállításokra vonatkozó táblázat leírására e tekintetben használt kifejezés a „részesedések – ügyféllista” (Quote – elenco clienti). E tekintetben az a kérdés, hogy a tárgyalások teljesített vagy jövőbeli szállításokra vonatkoztak, önmagában nem meghatározó, mivel e beszámolóból legalább az kitűnik, hogy még ha fel is tételezzük, hogy a szóban forgó információkat a múlt figyelembevételével nyújtották, úgy lehet tekinteni, hogy azok a 2000. február 28‑án kezdett tárgyalások folytatásai, annak érdekében, hogy felvázolják az Italia klubban a három huzalból álló sodratokra vonatkozó megállapodás megkötésének lehetőségét a fenti 180. pontban felsorolt nyolc vállalkozás tekintetében.

182    Egyebekben a Bizottság megalapozottan jegyzi meg, hogy a megtámadott határozat (409) preambulumbekezdésében reprodukált 1995. december 5‑i táblázat alapján a három huzalból álló sodratok olaszországi piaca, vagy legalább az e táblázatban szereplő gyártók részére juttatott kvóták körülbelül 13 000 tonnának felelnek meg. Márpedig a 2000. március 6‑i találkozóról szóló beszámolóban említett információk fényében az ott említett különböző gyártók között elosztott mennyiség összesen körülbelül 12 000 tonnát jelentett. Valószínűsíthető tehát, hogy a 2000. március 6‑i találkozó során a tárgyalás tárgyát képező termék ténylegesen a három huzalból álló sodrat volt, nem pedig a három huzalból álló sodrat és a hét huzalból álló sodrat, ahogy azt a CB nyilatkozta. A másik esetben az Italia klub tagjai között felosztandó tonnák száma sokkal magasabb lett volna.

183    Ekképpen helyt kell adni a Bizottság azon állításának, amely szerint legalább a 2000. február 28‑i és március 6‑i találkozók óta, amelyekről kiderült, hogy ott a három huzalból álló sodratokra vonatkozó érzékeny kereskedelmi információkat tárgyaltak meg, a Traménak és a két találkozó többi résztvevőjének azt lehet felróni, hogy kifejtették az e termékkel kapcsolatos tevékenységeik koordinálására irányuló közös akaratukat, annak érdekében, hogy a verseny kockázatait egymás között tudatosan gyakorlati együttműködéssel helyettesítsék, ami sérti az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését.

 d) A 2000. március 6. előtti bizonyítékok vizsgálata

184    Negyedszer, a felek nem értenek egyet abban, hogy mit lehet levezetni a 2000. március 6. előtti bizonyítékokból azzal kapcsolatban, hogy a Trame tudta‑e, hogy az Italia klub a három huzalból álló sodratokat is érinti.

185    A Trame szerint a három huzalból álló sodratok Italia klubba való beépítésére irányuló kísérlet sikertelen volt. Ez kitűnik többek között a Tréfileurope és az ITC képviselői nyilatkozatának tartalmából, valamint egy későbbi, a közigazgatási eljárás 15 905. sz. dokumentumának megfelelő táblázatból (a keresetlevél 9. melléklete), amelyet a Bizottság „a 2001. évi kvóták és a 2002. évi előrejelzések kiosztási tervének” minősített, és amelyből kitűnik, hogy a megjelölt mennyiségek kizárólag a hét huzalból álló sodratra vonatkoznak, ami azt bizonyítja, hogy a három huzalból álló sodrat nem képezte a versenytársak közötti kartell tárgyát.

186    A Bizottság szerint nyilvánvaló, hogy az Italia klub érintette a három huzalból álló sodratokat, ami kitűnik a CB 2002. november 26‑i nyilatkozatából (az ellenkérelem B.1. melléklete, a közigazgatási eljárás iratainak 16942., 16945. és 16951. oldala), amely szerint e termékre hivatkoztak a 2000. március 13‑i, 2011. április 10‑i és 2002. szeptember 16‑i találkozók során, a hét huzalból álló sodratokkal kapcsolatos tárgyalásokkal egyidejűleg.

187    Rá kell ugyanakkor mutatni, hogy a CB által 2002. november 26‑i nyilatkozatában nyújtott információk csak néhány szóból álló állítások, amelyek mint ilyenek, nem tartalmaznak a tartalmat alátámasztó bizonyítékokat.

188    A 2000. március 13‑i, 2011. április 10‑i és 2002. szeptember 16‑i találkozókat illetően, a CB ekképpen azt közölte, hogy az első (amelyen a Trame jelenlétéről nem számoltak be) tárgyát „kereskedelmi találkozó: ügyfelek felosztása, hét huzalból álló sodratok és három huzalból álló sodratok” (riunione commerciale: ripartizione clienti trefolo e treccia) jelentette, a második esetében, amelyen a Trame részvételét is rögzítették, a téma a„három huzalból álló sodratok: az olaszországi ügyfelek felosztása” (mercato della treccia: ripartizione clienti trefolo Italia) volt, a harmadik találkozó pedig, ahol a Trame jelenlétéről is beszámoltak, a „hét huzalból álló sodratok és három huzalból álló sodratok termékpiacának felosztására irányuló végleges találkozó” (riunione definitiva per ripartizione clienti quote del mercato prodotti trefolo et treccia) volt.

189    Összehasonlításként, a Bizottság a megtámadott határozat 3. mellékletében az e találkozókra – amelyek mindegyikén beszámoltak a Trame jelenlétéről – vonatkozó rubrikákban a következő információkat ismerteti:

–        2000. március 13‑i találkozó: „[a] hét huzalból álló sodratok vevőiről szóló tárgyalás (árak és mennyiségek feltüntetésével), és különösen a Tycsa és a DWK által kiszolgált ügyfelekről szóló tárgyalás”, valamint „[a] svájci és hollandiai helyzetről (Svizzera – NL) folyamatban lévő tárgyalás” (a CB nem szerepel a Bizottság által ezen információk alátámasztása céljából hivatkozott források között, csak az ITC‑re és az SLM‑re hivatkozik);

–        2001. április 10‑i találkozó: „[a]z eladásokról, az olaszországi ügyfelek felosztásáról és az árak meghatározásáról szóló tárgyalás. A szabályok felidézése: Találkozók, tisztségviselők a minden hónap utolsó előtti hétfőjén; eladók (»kereskedők«) minden hónap másik és utolsó hétfőjén. Az SLM megjegyzései a Tycsa adatait illetően”, valamint „A CB szerint az ügyfelek felosztása Olaszország vonatkozásában is”;

–        2002. szeptember 16‑i találkozó: „[a] három és hét huzalból álló sodratok kvótáinak felosztására és az árak rögzítésére irányuló találkozó”; hivatkozás történik egy olyan belső e‑mailre, amely többek között megemlíti a nyersanyagok árának növekedését, valamint egy új versenytárs érkezését, továbbá „a CB és a Tréfileurope megerősítik a találkozót”.

190    Ekképpen bebizonyosodott, hogy a Bizottság csak a harmadik, 2002. szeptember 16‑i találkozó esetében állapítja meg teljes mértékben azt, amit a CB által vele közöltek tartalmaztak, vagyis azt, hogy a tárgyalások mind a hét huzalból álló sodratokra, mind pedig a három huzalból álló sodratokra vonatkoztak. A CB nyilatkozatainak alátámasztására alkalmas bizonyítékok hiányában tehát nem lehet e nyilatkozatokat kellő bizonyító erejűnek tekinteni annak megállapítása céljából, hogy az azokban hivatkozott találkozók érintették a három huzalból álló sodratokat. Lehetséges ugyanis, hogy a CB rutinszerűen úgy tekintette, hogy valamennyi tárgyalás mindkét terméktípusra vonatkozott, anélkül hogy valóban megpróbált volna különbséget tenni, holott például a Trame szerint a tárgyalások egészen addig csak a hét huzalból álló sodratokra vonatkoztak, amíg ő maga nem tért ki konkrétan a három huzalból álló sodratokra. Összehasonlításként, az ITC engedékenység iránti kérelmében a 2000. március 13‑i találkozót illetően az szerepel, hogy „a találkozó során megtárgyalták a hét huzalból álló sodratok vevőit” (durante la riunione si discute di clienti di trefolo).

191    Ugyanakkor az e tekintetben a Bizottság által a pervezető intézkedésekre válaszul előterjesztett bizonyítékok vizsgálatából kitűnik, hogy a 2001. április 10‑i találkozó Bizottsághoz az ITC által benyújtott kézírásos beszámolójában (a Bizottság pervezető intézkedésekre adott válaszának E.25. és E.26. melléklete) rögzítik több ügyfél nevét és valószínűleg a 2001. januárban, februárban és márciusban eladott mennyiségeket. Márpedig legalább egy ügyfél neve és a vonatkozó mennyiségek egybeesnek a megfelelő, a 2000. március 6‑i találkozó beszámolójában említett adatokkal, vagy közelítenek azokhoz. Hasonlóképp, a 2002. szeptember 16‑i találkozóval kapcsolatban említett belső e‑mail (a Bizottság pervezető intézkedésekre adott válaszának E.30. melléklete) hivatkozik arra, hogy a piacra egy új versenytárs érkezett, amellyel kapcsolatban rámutat, hogy tevékenységét a három huzalból álló sodratok területén folytatja, valamint hogy megvitatásra került a vele való szembeszállás céljából elfogadott stratégia.

192    Egyebekben a Redaelli, a CB, az Itas, az ITC, az SLM és a Trame közötti 2002. július 30‑i találkozót illetően rendelkezésre álló bizonyítékokból (a Bizottság pervezető intézkedésekre adott válaszának E.31. és E.32 melléklete) kitűnik, hogy e találkozó többek között az ügyfelekre és a minimumárakra vonatkozott, valamint „a három huzalból álló sodratok olaszországi piacának elemzésére” (lásd a megtámadott határozat 3. mellékletében az e találkozóra vonatkozó rubrikákat). Noha az e találkozóról szóló, az ITC által benyújtott kézírásos beszámolóban említett egyes információk a hét huzalból álló sodratokra vonatkoznak, ezek az adatok a dokumentum végén találhatók, és azok előtt a „trefolo” kifejezés szerepel, ami alapján úgy lehet gondolni, hogy az e szöveg előtt található valamennyi, egyes ügyfelekre vonatkozó információ a három huzalból álló sodratokra vonatkozik.

193    E különböző bizonyítékokra figyelemmel a Bizottság úgy tekintheti, hogy legalább a 2000. február 28‑i és március 6‑i találkozótól 2002. szeptember 19‑ig a Trame az Italia klubban olyan találkozókon vett részt, amelyek tárgya elsődlegesen vagy másodlagosan a különböző résztvevők három huzalból álló sodratokkal kapcsolatos olaszországi tevékenységének összehangolása volt.

 e) Végkövetkeztetés

194    A fentiekből az következik, hogy bár bizonyított, hogy az Italia klub eredeti négy tagja olyan jogsértést tervezett, amely egyszerre terjed ki a hét huzalból álló sodratokra és a három huzalból álló sodratokra, nem bizonyított kellő mértékben, hogy a Trame tudott vagy tudnia kellett volna arról, hogy a három huzalból álló sodratok is tárgyát képezik az Italia klubban folytatott tárgyalásoknak, mielőtt e kérdést a 2000. február 28‑i és március 6‑i találkozó alkalmával meg nem vitatták.

195    A Bizottság által hivatkozott bizonyítékokból, a Traménak a kartellben 2001. április 10. és 2002. szeptember 16. közötti részvételével kapcsolatban előterjesztett érvek értékelésétől is függően, a jog által megkövetelt mértékben az is kitűnik, hogy a 2000. február 28‑i és március 6‑i találkozót követen az Italia klubban a Trame jelenlétében vagy figyelembevétele érdekében a három huzalból álló sodratokra vonatkozó tárgyalásokra került sor.

196    E bizonyítékok lehetővé teszik annak alátámasztását, hogy a három huzalból álló sodratokra vonatkozó tárgyalások legalábbis érzékeny kereskedelmi információk cseréjére, az eladott mennyiségekre és az Italia klubban csoportosuló több gyártó között tervezett árakra vonatkoztak, ami alapján úgy lehet tekinteni, hogy azok az EUMSZ 101. cikk értelmében versenyellenes célt követtek.

197    Következésképpen részben téves a Bizottság által a megtámadott határozatban a Trame azon versenyellenes megállapodásokban való részvétele kapcsán kifejtett értékelés, amelyek egyszerre érintették a hét huzalból álló sodratokat és a három huzalból álló sodratokat. Egyrészt a Bizottság tévesen tudta be a Traménak azt, hogy 1997. március 4. és 2000. február 28. között az Italia klub keretében részt vett egy nem csak a hét huzalból álló sodratokra, hanem a három huzalból álló sodratokra is vonatkozó jogsértésben, mivel nem nyert a jog által megkövetelt mértékben bizonyítást az, hogy a Trame tudta vagy tudnia kellett, hogy a három huzalból álló sodratok már az Italia klub eredeti négy tagja közötti megállapodás tárgyát képezik. Másrészt a Bizottság helyesen tekintette úgy, hogy 2000. március 6. és 2002. szeptember 19. között (a harmadik, a Trame kartellben való részvétele 2011. április 10‑től számított megszakadására vonatkozó jogalap vizsgálatának eredményétől is függően) a Trame olyan versenyellenes megállapodásokban vett részt, amelyek egyszerre érintették a hét huzalból álló sodratokat és – kezdeményezésére – a három huzalból álló sodratokat.

198    Ennek alapján is meg kell semmisíteni a megtámadott határozat 1. cikkének 17. pontját, amennyiben a Bizottság úgy tekintette, hogy a Trame szóban forgó jogsértésben való részvétele 1997. március 4. és 2000. február 28. között érintette a három huzalból álló sodratokat. A fentiekben foglaltak egyéb következményeit átfogóan a felek érveinek vizsgálatát követően fogjuk értékelni.

 D – A 2001. április 10. és 2002. szeptember 16. közötti időszakról

 1. A felek érvei

199    A Trame vitatja, hogy részt vett a kartellben a 2001. április 10‑ét követő időszak során. Ekképpen az ITC egy 2001. augusztus 30‑i találkozóra vonatkozó dokumentuma alapján megállapítható, hogy „a Trame önként nem vesz részt a kartellben”. A Tréfileurope egy képviselőjének nyilatkozata egyébként azt tartalmazza, hogy „2001‑től a Trame végleg eltávolodott az Italia klubtól, amennyiben kifejezetten kijelentette, hogy nem kívánja elfogadni a több résztvevő részéről a sodratok piaci részesedéseinek felosztása kapcsán tett javaslatokat”, valamint hogy „az Italia klub tagjai tökéletesen megértették ezt a kilépést”. Egy éven és öt hónapon át a Trame nem vett részt a kartellben, miközben annak tagjai ezen időszak során 93 alkalommal találkoztak.

200    E tekintetben a Trame előadja, hogy a 2002. szeptember 16‑án, a Federazione imprese siderurgiche italiane (Federacciai, az olasz acélipari vállalkozások szövetsége) helyiségeiben tartott találkozón való részvételét nem lehet kifogásolni. Ebben az időpontban nyilvánvaló volt az Italia klub valamennyi tagja számára, hogy jelenlétéhez nem kapcsolódik semmilyen versenyellenes szándék, mivel a Trame visszautasította a kínált piaci részesedéseket. A Trame azt is előadja, hogy a 2001. április 10‑i találkozót követő jogsértési időszakot nem lehet neki betudni, arra a tényre támaszkodva, hogy helyzetét az Italia klub tagjai továbbra is megvitatták. A Bizottság által ezzel kapcsolatban hivatkozott több dokumentum nem tartalmaz semmilyen, a Traméra vonatkozó kereskedelmi információt, csak annak nevét. Még azokban a dokumentumokban is, amelyek a Traméra vonatkozó kereskedelmi információt tartalmaznak, könnyen elérhető adatokról van szó (lásd a közigazgatási eljárás iratainak 16166. és 16807. oldalát). Az ITC képviselőjének ezzel kapcsolatos nyilatkozatában az szerepel, hogy „2001 során a Trame végleg elhatárolódott az Italia klubtól, kifejezetten kijelentve, hogy nem érdeklődik a több résztvevő részéről a sodratok piaci részesedéseinek felosztása kapcsán tett javaslatok iránt”, hogy „[e] kilépést egyértelműen tudomásul vette és megértette [ő] maga is és az Italia klub többi tagja is”, hogy „[l]ehetséges, hogy az Italia klub találkozóin egyes vállalkozások – még a kilépése után is – hivatkoztak a Traméra”, de hogy „[m]indenféleképpen marginális és a határozatban kifogásolt kartell tartalma szempontjából irreleváns epizódokról van szó”, valamint hogy „a Trame ugyanis megszakította tagságát az Italia klubban, és [számára] nem tűnik úgy, hogy e társaság közvetlenül vagy közvetve érzékeny kereskedelmi jellegű információkat továbbított az Italia klub tagjai felé”.

201    A Bizottság emlékeztet arra, hogy bizonyította a Trame részvételét az 1997. március 4. és 2002. szeptember 19. közötti időszak során, beleértve a 2001. április 10‑ét követő időszakot is (lásd különösen a megtámadott határozat (469) és (470) preambulumbekezdését). Konkrétan, a 2001. április 10‑i és a 2002. szeptember 16‑i találkozó kivételével, amelyek vonatkozásában a Trame elismerte részvételét, helyzetét más találkozókon is megvitatták, és ennek során pontos hivatkozásokat tettek a Traméra és piaci magatartására vonatkozóan.

202    Az ITC egyik, a 2001. augusztus 30‑i találkozóra vonatkozó dokumentumát illetően nem biztos, hogy az ott hivatkozott kartell a páneurópai kartellre vagy az Italia klubra vonatkozik. Ez a közlés egyébként nem minősül a kartellből való kilépésre vonatkozó nyilvános aktusnak a Trame részéről. Ezenkívül a „versenytársaink is tudtak a kezdeményezésről” fordulat arra a mondatra vonatkozik, amely megelőzi az „a Trame önként nem vesz részt a kartellben” mondatot, vagyis arra, amely szerint „Trame: kitart amellett, hogy elhagyja a három huzalból álló sodratokkal és a hét huzalból álló sodratokkal kapcsolatos tevékenységi ágat”. Ez az az információ, amelyet valamennyi versenytárs ismert, nem pedig az, hogy a Trame nem vesz részt a kartellben. Az iratok 16166. oldalán szereplő dokumentumot illetően a Bizottság megjegyzi, hogy abban egy negyedévre (a 3. negyedévre) vonatkozó adatok és „az első kilenc hónapra” vonatkozó adatok szerepelnek. Ezek az adatok részletesek és hét vállalkozást érintenek (közéjük tartozik a Trame is). A Trame vonatkozásában az ilyen adatok csak magától a vállalkozástól származhattak. Az iratok 16807. oldalán szereplő dokumentum pedig lábjegyzetben tartalmazza egyes adatok forrását, és nyilvánvaló, hogy azok csak a kartellben érintett vállalkozásoktól származhatnak.

 2. A Törvényszék álláspontja

203    A jelen jogalap keretében a Trame vitatja, hogy a 2011. április 10‑től (az Italia klub első olyan találkozójának időpontja, amelyen részt vett) 2002. szeptember 16‑ig (az Italia klub utolsó olyan találkozójának időpontja, amelyen részt vett) tartó időszak (a továbbiakban: az egy év öt hónapos időszak) egészében részt vett az egységes jogsértésben.

 a) A jogsértés Traménak való betudása érdekében hivatkozott körülmények

204    Annak érdekében, hogy bizonyítsa a Trame részvételét az egységes jogsértésben az egy év öt hónapos időszak folyamán, a Bizottság a megtámadott határozatban a következő körülményekre hivatkozott (lásd a fenti 71. pontot is).

205    Először, a Bizottság a következőket emelte ki a megtámadott határozat (470) preambulumbekezdésében:

„[…] ellentétben a Trame állításával, a Bizottság bizonyítékokkal rendelkezik arra nézve, hogy a Trame továbbra is részt vett a kartellben, nem csak a 2001. április 10‑i és 2002. szeptember 16‑i találkozók során, amelyek tekintetében részvételét a Trame maga is elismeri, hanem a [...] 2002. július 30‑i [találkozó] során is, így helyzetének megvitatása a jogsértés végéig folytatódott”.

206    A Bizottság által annak alátámasztása érdekében hivatkozott bizonyítékok kapcsán, hogy „a Trame helyzetének megvitatása a jogsértés végéig folytatódott”, a megtámadott határozat (470) preambulumbekezdésének egy lábjegyzete többek között az alábbi találkozókra hivatkozik:

„a [megtámadott] határozat 3. mellékletében hivatkozott 2001. június 10‑i, 2001. július 12‑i, 2001. augusztus 30‑i, 2001. október 1‑jei, 2001. október 23‑i, 2002. január 11‑i, 2002. január 22‑i, 2002. március 1‑jei, 2002. június 10‑i […] találkozók.”

207    Másodszor, a Traménak válaszolva, amely ismerteti az ITC egy 2001. augusztus 30‑i találkozóról szóló dokumentumát (a válasz 11. melléklete), a Bizottság a megtámadott határozat (471) preambulumbekezdésében az alábbiakra mutatott rá:

„A Trame hivatkozik továbbá a 2001. augusztus 30‑i találkozóra is, amelynek során [kijelentette, hogy] »úgy döntött, hogy nem vesz részt a kartellben«, annak érdekében, hogy előadja, hogy ebben az időszakban már nem vett részt a kartellben. A Bizottság ugyanakkor megállapítja, hogy nem biztos, hogy az a »kartell«, amelyre ebben a nyilatkozatban hivatkoznak, az EFA kartell vagy az Italia klub volt. A Trame mindenestre továbbra is aktívan jelen volt, továbbá helyzetét továbbra is ismertették és megvitatták az Italia klub ezen időpontot követő különböző, az árakra és az ügyfélkör felosztására vonatkozó ülésein. E nyilatkozat ebből következően nem minősíthető a kartellből való nyilvános kilépésnek […].”

208    Harmadszor, az egy év öt hónapos időszak folyamán a Trame kartellben való részvételének alátámasztása érdekében a Bizottság a következőkre is rámutatott:

„Az SLM ezenkívül megerősíti a Trame részvételét az Italia klub találkozóin, a Tréfileurope pedig megerősíti a Trame részvételét az Italia klubban, annak ellenére, hogy feszültségek alakultak ki közte és a csoport egyéb tagjai között” (a megtámadott határozat (472) preambulumbekezdésének vége).

209    Következésképpen, a Bizottság úgy tekintette, hogy „[a Trame] Italia klubban való részvétele […] 1997. március 4‑én kezdődött és megszakítás nélkül 2002. szeptember 19‑ig [a vizsgálatok időpontja] tartott” (a megtámadott határozat (473) preambulumbekezdésének vége).

 b) Elemzés

210    Annak érdekében, hogy megalapozza az egy év öt hónapos időszak folyamán a Trame kartellben való részvételét, a Bizottság két bizonyítékcsoportot kapcsol össze: egyrészt azokat a bizonyítékokat, amelyek a Trame több találkozón való részvételéről tanúsíkodnak az egy év öt hónapos időszak folyamán, másrészt pedig azokat a bizonyítékokat, amelyek azt támasztják alá, hogy a Trame jogsértésben való részvétele folytatódott, noha az nem vett részt az Italia klub találkozóin.

 A Trame találkozókon való közvetlen részvételére vonatkozó bizonyítékokról

211    A fentiekből kitűnik, hogy az egy év öt hónapos időszak vonatkozásában a Trame csak két olyan találkozón való részvételét ismeri el, amelyen részt vettek az Italia klub tagjai; ezek a 2001. április 10‑i és a 2002. szeptember 16‑i találkozók, ezen időszak kezdetén és végén, míg a Bizottság a megtámadott határozatban egy harmadik találkozót is kiemelt, mégpedig a 2002. július 30‑i találkozót.

212    A pervezető intézkedésekre válaszul a Bizottság rámutatott, hogy a Trame részvétele az Italia klub 2002. július 30‑i találkozóján kitűnt a CB által az engedékenység iránti kérelmében tett nyilatkozatból. A Bizottság által ebben a tekintetben hivatkozott egyetlen dokumentumról van szó. E nyilatkozat a Tramét felsorolja a 2002. július 30‑i találkozó résztvevői között, a találkozót pedig úgy határozza meg, hogy az „a három huzalból álló sodrat olaszországi piacának elemzésére irányuló összejövetel” volt (a Bizottság pervezető intézkedésekre adott válaszának E.32. melléklete).

213    Ezt az Italia klub különböző találkozóit összesítő táblázat egyik rubrikájában tett állítást azonban nem támasztják alá a tartalmának megerősítésére alkalmas egyéb bizonyítékok. Az e találkozóról készült kézírásos jegyzet, amelyet az ITC engedékenységi iránti kérelmével összefüggésben nyújtott be, és amelyre a Bizottság szintén hivatkozott a megtámadott határozat 3. mellékletében szereplő, a 2002. július 30‑i találkozónak megfelelő rubrikában, egyáltalán nem tartalmaz semmilyen utalást a Trame jelenlétére e találkozón, és nem szerepel benne semmilyen, a Traméval kapcsolatos információ (a közigazgatási eljárás iratainak 16194–16197. oldala).

214    Következésképpen, az egy év öt hónapos időszak során a Trame Italia klub találkozóin való részvételét a jog által megkövetelt mértékben alátámasztó kizárólagos bizonyítékok azok, amelyekre a megtámadott határozatban a 2001. április 10‑i és 2002. szeptember 16‑i, a Federacciai‑nál tartott találkozók vonatkozásában hivatkoznak.

 A Trame helyzetének a távollétében történő felidézésére vonatkozó bizonyítékok

215    A fent hivatkozott körülményeken kívül a Bizottság úgy tekintette, hogy az egy év öt hónapos időszak során a Trame részvétele a kartellben abból is kitűnt, hogy helyzetét távolléte ellenére is megvitatták az Italia klub tagjai több találkozó alkalmával. A Bizottság szerint az ilyen tárgyalásokra csak akkor kerülhetett sor, ha a Trame továbbra is tájékoztatta az Italia klub tagjait helyzetéről, ami bizonyítja, hogy továbbra is részt vett a jogsértés ezen összetevőjében.

 – Az SLM és a Tréfileurope által tett nyilatkozatokról

216    Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Bizottság úgy tekintette, hogy az Italia klub 2001. április 10. és 2002. szeptember 16. közötti üléseiről való távolmaradása ellenére a Trame kartellben való részvételének alátámasztása céljából rendelkezésére álló bizonyítékokat megerősítik az SLM és a Tréfileurope által tett nyilatkozatok.

217    A pervezető intézkedésekre válaszul a Bizottság benyújtotta az SLM 2002. október 25‑én a Bizottsághoz intézett levelének tartalmát (a Bizottság pervezető intézkedésekre adott válaszának E.36. melléklete), amelyből kitűnik, hogy az SLM két képviselője 1999 végén, illetve, 2000, 2001 és 2002 folyamán más olaszországi gyártók képviselőivel tartott találkozókon vett részt.

218    Az SLM által e tekintetben hivatkozott vállalkozások a következők: Redaelli, CB, Itas, ITC, Tréfileurope és Trame a vezetők szintjén tartott találkozók tekintetében, illetve Redaelli, CB, Itas, ITC, Tréfileurope, Trame és Tycsa az értékesítők szintjén tartott találkozók tekintetében.

219    A megtámadott határozatból az is kitűnik, hogy a Trame által tett észrevételre válaszul, amely szerint az SLM e nyilatkozata nem tartalmazza kifejezetten azon találkozók időpontját, amelyeken a Trame SLM által hivatkozott valamelyik képviselője részt vett, a Bizottság rámutatott, hogy az említett nyilatkozatot „az e találkozók pontos időpontjait megjelölő korabeli dokumentumok egészítik ki” (a megtámadott határozat (472) preambulumbekezdésének lábjegyzete).

220    Az SLM nyilatkozata tehát, mint olyan, ahogy arra egyébként a Bizottság rámutat, további bizonyítékokat igényel ahhoz, hogy tartalmát megerősítettnek lehessen tekinteni. E tekintetében egyebekben rá kell mutatni, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban úgy tekintette, hogy az SLM által a közigazgatási eljárás során szolgáltatott információk nem képviselnek jelentős hozzáadott értéket a már rendelkezésére álló információkhoz képest. A Bizottság rámutatott többek között különösen arra, hogy a vezetők és az értékesítők szintjén tartott találkozók leírása homályos volt és következett a már korábban meglevő bizonyítékokból (a megtámadott határozat (1126)–(1129) preambulumbekezdése).

221    A Tréfileurope által tett nyilatkozatok tartalmát illetően a pervezető intézkedésekre válaszul a Bizottság rámutatott, hogy nem tud további részletekkel szolgálni a Trame és az Italia klub e vállalkozás által hivatkozott tagjai közötti feszültségeket illetően, mivel a Bizottság e feszültségekről csak a Tréfileurope állításain keresztül értesült. Az iratokból az is kitűnik, hogy bár e vállalkozás hivatkozott a Traméra az 1997 és 2001 eleje közötti időszak vonatkozásában, az ezt követően az „olaszokra” vonatkozóan többek között az olaszországi vállalkozások Európa klubbeli integrációját követő időszak tekintetében tett utalások nem hivatkoznak konkrétan a Traméra. Az utóbbi nem szerepel egyébként azon vállalkozások között sem, amelyekkel a Tréfileurope emlékei szerint az ezen integrációval kapcsolatos első, 2000 májusában és októberében tartott találkozókon találkozott (a Bizottság által a bizonyításfelvételekre adott válasz F.5. pontja).

222    A jelen ügyben ahhoz, hogy a Tréfileurope által az engedékenység iránti kérelmével összefüggésben tett nyilatkozatokat figyelembe lehessen venni, továbbra is az szükséges, hogy azokat alátámasszák olyan bizonyítékok, amelyek alapján megállapítható, hogy az egy év öt hónapos időszak vonatkozásában a jog által megkövetelt mértékben úgy lehet tekinteni, hogy a Trame részt vett a kartellben, noha a Bizottság nem tudta bizonyítani közvetlen részvételét az Italia klub 2001. április 10. és 2002. szeptember 19. között tartott találkozóin. A pusztán arra való hivatkozás, hogy a Trame olaszországi gyártó, vagy hogy 1997 márciusától 2001 áprilisáig részt vett az „olaszokkal” együtt az Italia klub külső dimenziójában, nem lehet elegendő ebben a tekintetben, olyan bizonyító körülmény hiányában, amely lehetővé teszi e részvétel folytonosságának alátámasztását 2002 szeptemberéig.

 – A 2001. június 10‑i találkozóról

223    Az annak bizonyítása érdekében a Bizottság által hivatkozott első találkozó, hogy a Trame részvétele az Italia klubban a 2001. április 10‑i találkozót követően is folytatódott, az a találkozó, amelyre két hónappal később, 2001. június 10‑én került sor. A megtámadott határozat 3. mellékletének e találkozóra vonatkozó rubrikájában a Bizottság kiemelte, hogy ezen a következők voltak jelen: a Redaelli, az Itas, az ITC, a Tréfileurope és az SLM, valamint egy‑egy, a CB‑nek és az Austria Drahtnak dolgozó személy.

224    E rubrikában a Bizottság az alábbiak szerint ismertette a 2001. június 10‑i találkozó tartalmát: „[e]gyrészt a [Redaelli, CB, Itas, ITC, Tréfileurope és SLM] (a piac 89%‑a, illetve 106 800 tonna), másrészt a Trame, TY, DWK, Austria tonnában és százalékban kifejezett piaci részesedését (13 200 tonna, vagy a piac 11%‑a) tartalmazó táblázat)”.

225    Ezek az információk egy az ITC‑nél a vizsgálat során lefoglalt dokumentumból származnak (a Bizottság pervezető intézkedésekre adott válaszának E.37. melléklete).

226    Az említett táblázat, ahogy arra egyébként a Bizottság rámutat, a vállalkozások két kategóriáját különbözteti meg: egyrészt az Italia klub főbb tagjait, vagyis a négy eredeti tagot (Redaelli, CB, Itas és ITC), az Italia klubot és az Európa klubot összehangoló Tréfileurope‑ot, és az SLM‑et, amely ebben az időszakban szintén exportált Olaszországon kívülre, másrészt pedig az Olaszországban értékesítő többi vállalkozást, vagyis a Tramét, a Tycsát, a DWK‑t és az Austria Drahtot.

227    Az is bebizonyosodott, hogy e táblázat a vállalkozások nevén kívül három oszlopot tartalmaz: az első oszlop a mennyiségekre vonatkozik, és feloszt 120 000 tonnát a két fent hivatkozott kategória között; a második oszlop megjelöli az e mennyiségek által képviselt százalékos részesedést a két fent hivatkozott kategórián belül (vagyis 89% az első kategóriába tartozó gyártók esetében, és 11% a második kategóriába tartozó szereplőknél); a harmadik oszlop pedig két típusú értéket tartalmaz, az első kategóriába tartozó gyártók esetében az újra számított százalékokat (e százalékok abból jönnek, hogy az első kategóriába tartozó gyártók között csak az e hat gyártó által, nem pedig valamennyi gyártó által eladott mennyiségeket osztják fel), a második kategóriába tartozó gyártók esetében pedig az új kerekített mennyiségeket (e mennyiségek 13 200 tonnáról 14 000 tonnára nőnek).

228    A Tramét illetően, e táblázatban a következő adatok szerepelnek: 4920 tonna (1. oszlop), 4,10% (2. oszlop) és 5500 tonna (3. oszlop). Összehasonlításként, az ITC adatai 22 500 tonna (1. oszlop), 18,75% (2. oszlop, vagyis az ITC részesedése az összesen 120 000 tonnához képest) és 21,07% (3. oszlop, vagyis az ITC részesedése abban az esetben, ha csak az első kategóriába tartozó hat gyártó értékesítéseit veszik figyelembe).

229    E beszámoló alapján e találkozó tartalma nem elegendő annak a jog által megkövetelt mértékben történő bizonyításához, hogy a fent hivatkozott információk a Tramétól származnak.

230    A szóban forgó tárgyalásra ugyanis az első kategóriába tartozó hat befektető képviselői között került sor, és azt lehet gondolni, hogy ezek megbecsülték az olasz piacon a második kategóriába tartozó szereplők által eladott mennyiségeket. Az ilyen becslések lehettek pontosak, mint az első oszlopban szereplő kategóriák esetében, de ezt magyarázhatja a piac és szereplőinek ismerete. A piaci részesedések meghatározására irányuló erőfeszítés során nem lehet meglepődni azon, hogy az értékesített mennyiségek közel 90%‑át képviselő első hat gyártó képes értékelni az e piacon jelenlévő négy másik gyártó által eladott mennyiségeket. E magyarázat legalább annyira koherens és valószínű, mint a Bizottság által javasolt, amely szerint kizárólag a Tramétól származhatnak a rá vonatkozó, és a hat fő olaszországi gyártó részvételével zajló találkozó alkalmával megvitatott táblázatban szereplő adatok.

 – A 2001. július 12‑i találkozóról

231    A Bizottság által hivatkozott második találkozó a 2001. július 12‑i találkozó. A megtámadott határozat 3. mellékletének e találkozóra vonatkozó rubrikájában a Bizottság kiemelte, hogy ezen a következők képviseltették magukat: Redaelli, CB, Itas, ITC, Tréfileurope és SLM, valamint DWK, WDI és Nedri.

232    E rubrikában a Bizottság többek között kiemelte, hogy a 2001. július 12‑i találkozó az európai piaccal foglalkozott, és különösen az olaszországi gyártók azon követelésével, hogy biztosítsanak nekik 60 000 tonnát. A Bizottság kifejezetten megjegyezte, hogy az e találkozóról szóló, az ITC által benyújtott kézírásos jegyzetekből kitűnik, hogy a résztvevői „megvitatták konkrétabban az Itas, a CB, az ITC és az SLM exportjait, a Trame és a Redaelli exportjait kizárva, a 2000. június és 2001. június közötti időszak vonatkozásában”. E jegyzetek szerint „e négy vállalkozás hét huzalból álló sodrat exportjainak teljes mennyisége 32 872 tonna volt, ezt 14 országba vitték ki, és a következők szerint oszlott meg: »Itas 2889 tonna; CB 12 427 tonna; ITC 12 861 tonna; SLM 2685 tonna; AFT: –; Redaelli 17 000 tonna (+ 4000 tonna három huzalból álló sodrat és 5000 tonna drótszálsodrat); Trame 1000 tonna (ahogy az ITC is)«”. A jegyzetekben szerepel továbbá: „30 862 megállapodás MT + 10% kiegészítés (felosztva az összes olasz között)”. Az is kiemelésre kerül, hogy a Nedri és az SLM jegyzeteiből kitűnik, hogy a CB, az Itas, az ITC és azt SLM vonatkozásában hivatkoznak a főbb exportáló országokra.

233    Ezek az információk a találkozó Nedri által készített előkészítő jegyzeteiből és egy kézírásos beszámolóból, az ITC‑nél, az SLM‑nél és az Itasnál lefoglalt dokumentumokból, a CB, az SLM és Tréfileurope által a Bizottsággal való együttműködésükkel összefüggésben átadott információkból, és a találkozóról az ITC által készített kézírásos beszámolóból származnak (a Bizottság pervezető intézkedésekre adott válaszának E.38. melléklete). E tekintetben rá kell mutatni, hogy a Bizottság számos bizonyítékkal rendelkezik a 2001. július 12‑i találkozó tartalmának bizonyításához. Ez annál is inkább jelentős, mivel e bizonyítékok a két klub, vagyis az Európa klub és az Italia klub e találkozón jelenlevő tagjaitól származnak.

234    A fentiek szerint dokumentált 2001. július 12‑i találkozó tartalma önmagában nem alkalmas annak a bizonyítására, hogy az e találkozóról való távolmaradása ellenére a Trame továbbra is részt vett az Italia klubban.

235    Több dokumentum ténylegesen rögzít egy 1000 tonnás mennyiséget, amely megfelel a Trame „Olaszországból külföldre küldött szállítmányainak”. Ez az információ azonban csak járulékos jelleggel jelenik meg a tárgyalások során. Ezek az eladások egyébként valószínűleg megfelelnek a Trame által az Egyesült Királyságban elért eladásoknak, amely nem tartozik a megtámadott határozat szerint a kartellel érintett államok közé. Egy az Italia klub tagjai és az Európa klub tagjai között az európai piac – beleértve az Egyesült Királyságot és Írországot – kapcsán folytatott tárgyalás során valószínűbben feltehető, hogy a Traméra vonatkozó információt egy a tárgyaláson részt vevő vállalkozás saját kezdeményezésére szolgáltatta, nem pedig, ahogy azt a Bizottság sugallja, a Trame kérésére, amely ilyen módon kívánt részesedést szerezni az olasz vállalkozások részére az Európa klub által biztosított exportkvótákból az e klub által érintett területek vonatkozásában. Az e találkozó kapcsán benyújtott dokumentumokból az is kitűnik, hogy a tárgyalások elsődlegesen a CB, az Itas, az ITC és az SLM által végzett exportokra vonatkoztak, amelyek vonatkozásában pontos adatokra hivatkoznak, ami a Redaelli és a Trame esetében nem áll fenn.

236    Több dokumentum bizonyult különösen nagy bizonyító erejűnek ebben az összefüggésben. Mindenekelőtt egy a Bizottság részére az SLM által 2002. október 25‑én átadott, a 2001. július 12‑i találkozóról szóló dokumentumról van szó (a közigazgatási eljárás iratainak 16807. oldala). E dokumentum az „Olaszországból külföldre irányuló szállítmányok jegyzékében” ténylegesen tartalmazza a „Trame szállítmány 1000 tonna” szöveget. Az említett dokumentum azonban e jegyzékben két másik adatot is rögzít, ezek egyrészt „a csoport szállításai 30 872 tonna”, másrészt pedig „Redaelli szállítmányok 17 000 tonna (+ 4000 tonna három huzalból álló sodrat és 5000 tonna drótszálsodrat)”. E dokumentum egy másik részéből az is kitűnik, hogy a csoport szállításai a következők szerint oszlanak meg: „»Itas 2889 tonna; CB 12 427 tonna; ITC 12 861 tonna; SLM 2685 tonna; AFT: –; összesen 30 872 tonna”, valamint hogy az „olaszok számára fontos országok” „Itas: Németország; CB: Németország és Franciaország; ITC: Franciaország; SLM: Németország és Franciaország”. E dokumentum tehát egyértelműen megkülönbözteti a „csoportot” és a Tramét, amelyre nem hivatkoznak az említett csoport tagjaként.

237    Ennélfogva, a Nedri egyik dokumentumában (a közigazgatási eljárás iratainak 30850. oldala), illetve az ITC egyik dokumentumában (a közigazgatási eljárás iratainak 5022. oldala) található „30 862 megállapodás MT + 10% kiegészítés (felosztva az összes olasz között)” adat „minden kétséget kizáróan” nem tartalmazza a Tramét, ahogy azt a Bizottság sugallja, mivel a fent hivatkozott dokumentumból kitűnik – az SLM és a Nedri dokumentumai vonatkozásában kifejezetten, az ITC vonatkozásában hallgatólagosan –, hogy az „olaszok” kifejezés az „Itasra, a CB‑re, az ITC‑re és az SLM‑re vonatkozik”, a Traméra pedig nem.

 – Az SLM által 2001. július 13‑án az ITC‑nek küldött e‑mailről

238    A pervezető intézkedésekre adott válaszaiban a Bizottság emlékeztetett arra, hogy egy a vizsgálat során lefoglalt e‑mailben (a közigazgatási eljárás iratainak 5272. oldala) az SLM 2001. július 13‑án átadott az ITC részére egy „Hét huzalból álló sodrat 2001” című táblázatot, amely tíz vállalkozás – Redaelli, CB, Itas, ITC, Tréfileurope, SLM, Trame, Tycsa, DWK és Austria Draht – által 2001‑ben számos ügyfél részére teljesített eladások mennyiségére vonatkozó adatokat tartalmazott (lásd a megtámadott határozat 3. mellékletében az e dokumentumra vonatkozó rubrikát, azzal, hogy az említett táblázatra „trefolo pulito” megnevezéssel csatolt dokumentumként hivatkoznak). Egyébként ugyanarról a táblázatról van szó, mint amelyeket az SLM által 2002. február 4‑én az ITC részére küldött e‑mailhez (a közigazgatási eljárás iratainak 5281. oldala) csatoltak, és amelyre ez alkalommal „ipotesis mercato trefolo 2002” néven hivatkoztak.

239    A Bizottság szerint ezekből az adatokból, különösen abból, hogy e táblázat minden vállalkozás vonatkozásában tartalmazza az ügyfelenkénti pontos számot, illetve a kiegészítő kvóták százalékos arányát, kitűnik, hogy az ilyen információk semmiképpen sem tekinthetők olyan általános adatoknak, amelyek könnyen beszerezhetők az ügyfelektől vagy más gyártóktól, ahogy azt a Trame állítja.

240    A vizsgálat során ténylegesen bebizonyosodott, hogy 400 olasz ügyfél vonatkozásában pontos (általában 10 vagy 5 egységre kerekített) adatokat szolgáltatott a tíz fent hivatkozott vállalkozás által eladott mennyiségeket illetően. Ugyanakkor a Bizottság állításával ellentétben, ahogy arra a Trame is rámutatott, ki kell emelni, hogy ez a táblázat ismét csak megkülönböztetést alkalmaz a gazdasági szereplők két kategóriája között. A végső összefoglalóból, amely felosztja a tíz vállalkozás között az olasz piacon értékesített hét huzalból álló sodratok mennyiségeit (2001‑ben 119 200 tonnát), kitűnik, hogy megkülönböztették egyrészt a Redaellit, a CB‑t, az Itast, az ITC‑t, a Tréfileurope‑ot és az SLM‑et, amelyek esetében szerepeltek a teljesített eladásokra és az átmeneti eladásokra vonatkozó adatok is („percentuali spettanti” / „percentuali provvis.” / „quote spettenti”/ „quote provvisorie” / „differenze”), másrészt pedig a többi szereplőt, Tramét, a Tycsát, a DWK‑t és az Austria Drahtot, amelyek vonatkozásában csak a 2001‑ben értékesített mennyiségekre és ezek százalékos értékére vonatkozó adatok szerepeltek (vagyis a Trame esetében a következő adatok: „6960 tonna”, tehát a 2001‑ben értékesített 119 200 tonna „5,84%‑a”; a Tramét emellett szállítóként említik a táblázatban hivatkozott 20 ügyfél esetében).

241    Ennélfogva, figyelemmel e megkülönböztetésre, nem lehet a Bizottság javaslatának megfelelően már a kiindulásnál elvetni azt, hogy az e táblázatban a Trame, Tycsa, DWK és az Austria Draht (azzal, hogy az utolsó vállalkozás sajátos helyzetben van, mivel olaszországi kereskedelmi ügynöke a CB számára is dolgozott) vonatkozásában ismertetett információk esetlegesen a Redaelli, a CB, az Itas, az ITC, a Tréfileurope és az SLM által az együttesen rendelkezésükre álló adatok vagy az ügyfeleikkel potenciálisan folytatott kommunikáció figyelembevételével készített becslések.

242    Arra is rá kell mutatni, hogy az SLM által a 2001. július 13‑án küldött e‑mailben az ITC részére átadott táblázatban szereplő egyes utalások hipotéziseknek bizonyultak, ahogy az kitűnik például a tíz gyártóra vonatkozó adatok melletti „megjegyzések oszlopban szereplő”„???”, „??? TM” vagy „??? TYS” szövegrészekből.

243    Ezenfelül rá kell mutatni, hogy az említett táblázat nem újdonság, hanem az az Italia klub keretében 1995 óta annak érdekében kifejtett folyamatos erőfeszítések közé illeszkedik, hogy a hét huzalból álló sodratok vonatkozásában azonosítsák az ügyfeleket és a szállított mennyiségeket (a megtámadott határozat (441) és azt követő preambulumbekezdései). Ezzel összefüggésben a Bizottság igen sok bizonyítékot foglalt le a helyszíni vizsgálatok során, illetve igen sok bizonyítékot közöltek vele az engedékenység iránti kérelmekkel összefüggésben, amelyekből kitűnik, hogy több alkalommal összeállították az ügyfelek listáját, annak érdekében, hogy pontosítsák és megbecsüljék az Italia klub tagjai és más, Olaszországban jelen lévő gyártók által értékesített mennyiségeket. Így például létezik egy „mercato italiano trefolo CAP anno 98” című táblázat, amely 383 ügyfelet sorol fel a Redaelli, a CB, az Itas, az ITC és a Tréfileurope vonatkozásában feltüntetett adatokkal, és üres oszlopokkal az SLM, a Trame, a DWK és az Austria Draht esetében (lásd a megtámadott határozat 3. mellékletében az 1998. évre vonatkozó táblázatot) (a közigazgatási eljárás iratainak 29639–29646. oldala). Más táblázatokban szerepelt a „ripartizione spedizione trefolo italia anno 1998 in ton”, az 1999. évre vonatkozó összehasonlítással, illetve a „ripartizione spedizione trefolo italia anno 1999 in ton” nagyon sok ügyfelet illetően, a Redaelli, a CB, az Itas, az ITC és a Tréfileurope vonatkozásában (a közigazgatási eljárás iratainak 29655–29670. oldala). Léteznek további táblázatok is, amelyek a Redaellire, a CB‑re, az Itasra, az ITC‑re és a Tréfileurope‑ra vonatkozó hivatkozások mellett a Tramét, az SLM‑et, az Austria Drahtot, a DWK‑t és a Tycsát érintő adatokat tartalmaznak (a közigazgatási eljárás iratainak 5640–5643. oldala és 29671–29689. oldala).

 – A 2001. augusztus 30‑i találkozóról

244    A Bizottság által hivatkozott harmadik találkozó a 2001. augusztus 30‑i találkozó. A megtámadott határozat 3. mellékletének e találkozóra vonatkozó rubrikájában a Bizottság többek között kiemelte, ezen az Itas, az ITC és az SLM között tartott találkozón megtárgyalták „az ügyfelek részletes felosztását, az SLM, a Redaelli, a CB, a Trame és [egy a CO és az Austria Draht számára dolgozó személy] között”, valamint hogy „a Trame el akarja adni az üzemeit”, és „úgy döntött, hogy nem vesz részt a kartellben”.

245    Ezek az információk két, a 2001. augusztus 30‑i találkozóról szóló dokumentumból származnak, ezek közül az első egy, az ITC által az engedékenység iránti kérelemmel összefüggésben benyújtott kézírásos beszámoló (a továbbiakban: első dokumentum, a közigazgatási eljárás iratainak 16158. oldala), a másik pedig egy az ITC‑nél a vizsgálat során lefoglalt gépírásos beszámoló (a továbbiakban: második dokumentum, a közigazgatási eljárás iratainak 4989. oldala) (a Bizottság pervezető intézkedésekre adott válaszának E.39. melléklete).

246    Ahogy azt a Bizottság kiemeli, az első dokumentumból kitűnik, hogy az „Richieste Trame” (Trame kérések) címen pontos adatokat tartalmaz 23, a Traméval kapcsolatba hozott ügyfelet illetően.

247    Az ügyfelekre vonatkozóan más, kevésbé pontos formában megjelenő adatok is szerepelnek, az SLM, a Redaelli és a CB vonatkozásában. Az első dokumentumból ugyanis világosan kitűnik, hogy a Trame vonatkozásában hivatkozott 23 ügyfél tekintetében tonnában kifejezett mennyiséget rögzítenek. Ezenfelül tizenöt ilyen ügyfél vonatkozásában a margón „x” jelen szerepel „OK” értelemben, míg a kilenc másiknál „‑” jel, „nem” értelemben. Három ügyfél mellett kérdőjel látható, négy további ügyfél mellett pedig az „exl” kifejezés, ami valószínűleg azt jelenti, hogy kizárólagos ügyfelekről van szó. Összességében a Trame 23 ügyfele vonatkozásában hivatkozott mennyiségek 6520 tonnát tesznek ki. Bár e mennyiségek néha átfedésben van a 2001. július 13‑i e‑mailben szereplő mennyiségekkel, ez nem mindig áll fenn.

248    A jelen ügyben a „kérések” kifejezésre való hivatkozás, a fent hivatkozott információk pontosságának szintje, valamint az információk tekintetében az Itas, az ITC és az SLM részéről alkalmazott bánásmód alapján úgy lehet tekinteni, ahogy arra a Bizottság is utal, hogy az ügyfeleire vonatkozó, a 2001. augusztus 30‑i találkozó során megvitatott „kérések” valószínűleg a Tramétól erednek. Ezek az adatok ekképpen lehetővé teszik az Italia klub tagjai és a Trame közötti kapcsolatos fennállásának bizonyítását „az ügyfelek részletes felosztását” illetően, ahogy az a megtámadott határozatban szerepel.

249    Egyebekben bebizonyosodott, hogy a második dokumentumban az ITC beszámol a Trame arra irányuló, kinyilvánított döntéséről, hogy nem vesz részt a kartellben (a közigazgatási eljárás iratainak 4989. oldala). A dokumentum szövege a következő:

„5.      Trame: kitart amellett, hogy elhagyja a három huzalból álló sodratokkal és a hét huzalból álló sodratokkal kapcsolatos tevékenységi ágat. Jelenleg 6000 tonna hét huzalból álló sodratot és 9000 tonna három huzalból álló sodratot gyárt; létesítményei elavultak. Önként nem vesz részt a kartellben. Versenytársaink is tudnak a kezdeményezésről.”

250    A második dokumentum tartalma a fent leírtak szerint bizonyosan nem teszi lehetővé a Trame Italia klubban való közvetett részvételének megállapítását. Ellentétben a Bizottság által előadottakkal, ez az állítás észszerűen nem értelmezhető úgy, hogy az az Európa klubot érinti, mivel a Trame vonatkozásában hivatkozott mennyiségek Olaszországra vonatkoznak.

251    Ugyanakkor a második dokumentum teljes tartalmának vizsgálata alapján megállapítható, hogy kevéssé valószínű, hogy az ugyanarra a találkozóra vonatkozik, mint amelyen az Itas, az ITC és az SLM 2001. augusztus 30‑án vett részt. Ugyanis bár a második dokumentum címe „jegyzőkönyv”, és az tartalmazza a 2001. augusztus 30‑i időpontot, e dokumentum azon napirendi pontok tartalmát rögzíti, amelyeket e napon egy „igazgatóság” vitatott meg. E beszámoló 1. pontjában többek között egy olasz egyetemmel való együttműködéssel kapcsolatos projektet rögzít, amelyre nem hivatkoznak az Italia klub egyik tárgyalási témájaként.

252    Valószínűleg úgy kell tehát tekinteni, hogy a második dokumentum fenti 249. pontban idézett 5. pontjára vonatkozó tárgyalásra csak az ITC igazgatóságában került sor, nem pedig az Italia klubban.

253    E körülmények között a második dokumentum, valamint az abban szereplő, a Trame kartellben való részvételének hiányára vonatkozó utalás önmagában nem teszi lehetővé annak elvetését, ami az első dokumentum tartalmából konkrétan levezethető, vagyis, hogy 2001. augusztus 30‑án az Italia klub három tagja megvitatta a Trame 23 ügyfelét érintő „kéréseket”, amelyek alapján az Itas, az ITC és az SLSM negatív vagy pozitív döntéseket hozott.

254    Még ha az ITC és valószínűleg más szereplők tudtak is a Trame arra irányuló szándékáról, hogy elhagyja az EFA ágazatát, ahogy azt is tudták, hogy a Tramét nem lehet az Italia klub egyik fő tagjának tekinteni, ez semmiképpen sem zárja ki, hogy a Trame arra törekedett, hogy kihasználja az Italia klub egyes vetületeit, különösen annak belső dimenzióját, ahogy az kitűnik az első dokumentumból.

 – A 2001. október 1‑jei találkozóról

255    A Bizottság által hivatkozott negyedik találkozó a 2001. október 1‑jei találkozó. A megtámadott határozat 3. mellékletében szereplő, e találkozóra vonatkozó rubrikában a Bizottság kiemelte, hogy ezen a következők voltak jelen: a Redaelli, a CB, az Itas, az ITC, a Tréfileurope és az SLM.

256    E rubrikában a Bizottság a következők szerint mutatta be a 2001. október 1‑jei találkozó tartalmát: „ITC: vita az ügyfélkör elosztásáról és az importról. […/] »Spanyolország nem tartja be a megállapodásokat, […] már túllépte a 4000‑et, már 6000‑nél van«. Trame‑Emesa javaslat szerint egészben vagy részben el kell hagyni (csak CAP). Kiemelésre kerül, hogy a Trame 8.7‑es kvótát akar” és „A Redaelli jegyzetei: a külső kvóta felosztása”.

257    Ezek az információk a vizsgálat során az ITC‑nél és a Redaellinél lefoglalt dokumentumokból, illetve az ITC engedékenység iránti kérelméből származnak (a Bizottság pervezető intézkedésekre adott válaszának E.40. melléklete).

258    Az e tekintetben a Bizottság által előterjesztett bizonyítékok vizsgálatát illetően az ITC által a 2001. október 1‑jei találkozóra vonatkozóan készített beszámolóból ténylegesen az tűnik ki, hogy abban a következő szöveg szerepel: „Trame – három huzalból álló sodrat 23/25 000 [a piac teljes mérete] 8,7‑et akar – hét huzalból álló sodrat 6000 ”.

259    A Trame, amelynek ezzel kapcsolatban pervezető intézkedések keretében tettek fel kérdést, kiemelte, hogy a 8,7‑es kvóta megfelelt annak az értéknek, amelyet neki annak érdekében javasoltak, hogy megállapodásra jussanak a három huzalból álló sodrat vonatkozásában is, hogy ez a megállapodásnak három huzalból álló sodratra való kiterjesztésére irányuló kísérlet nem lett sikeres, valamint „[p]usztán a teljesség kedvéért” emlékeztetett arra, hogy ezen a találkozón nem vett részt.

260    Meg kell ugyanakkor állapítani, hogy bár nem vitatott, hogy a Trame nem vett részt ezen a találkozón, mindazonáltal az ITC által a tényállás idején rögzített beszámolóból kitűnik, hogy egy olyan, a jelenlevő vállalkozások által a Traménak tulajdonított kérés, hogy meghatározott mennyiségű három huzalból álló sodratot kapjon, megvitatásra került a 2001. október 1‑jei találkozón. E dokumentum tartalmát illetően, figyelemmel a kért mennyiségek (8700 tonna) pontosságának mértékére, valamint arra, hogy egy későbbi találkozóra vonatkozó másik dokumentum megerősíti ezt az adatot, életszerűbb úgy tekinteni, a Bizottság javaslatának megfelelően, hogy e kérés a Tramétól származik, ahelyett, hogy a Trame előadásának megfelelően úgy tekintenénk, hogy az Italia klub tagjai javasolták ezt a mennyiséget.

 – A 2001. október 23‑i találkozóról

261    A Bizottság által hivatkozott ötödik találkozó a 2001. október 23‑i találkozó. A megtámadott határozat 3. mellékletében szereplő, e találkozóra vonatkozó rubrikában a Bizottság kiemelte, hogy ezen többek között a következők voltak jelen: a Redaelli, a CB, az Itas, az ITC, a Tréfileurope és az SLM.

262    E rubrikában a Bizottság a következők szerint mutatta be a 2001. október 23‑i találkozó tartalmát: „[a]z olasz gyártók számára kialakított eladási kvóták [és ö]sszehasonlítás a 2001. szeptember 30‑i tényleges eladásokkal (összességében 74 814 tonna)”. A Bizottság azt is megjegyezte, hogy kérdőjel szerepelt a „Trame, Spagna Spagnia, Austria és DWK” vonatkozásában hivatkozott adatok mellett.

263    Ezek az információk egy a vizsgálat során az ITC‑től lefoglalt dokumentumból származnak (a Bizottság pervezető intézkedésekre adott válaszának E.41. melléklete).

264    E dokumentumból, amely összehasonlítja 2001. szeptember 30‑án a teljesített eladásokat a tervezett eladásokkal, ténylegesen az tűnik ki, hogy a Traméra való hivatkozáshoz közvetlenül kapcsolódik a „?!” szövegrész, ahogy a Spagna, az Austria és a DWK esetében is. Hasonlóképp, e dokumentum vizsgálatából ismét kitűnik (lásd a fenti 226. és 240. pontot), hogy az eladások összehasonlítására vonatkozó adatok csak a Redaelli, a CB, az Itas, az ITC, a Tréfileurope és az SLM vonatkozásában szerepelnek, amelyek tekintetében feltüntetésre került az általuk eladott mennyiség 100%‑a, anélkül hogy ebben az esetben kitérnének az Olaszországban értékesítő négy másik gyártóra.

265    Az említett dokumentumra tehát nem lehet hasznosan hivatkozni annak alátámasztása érdekében, hogy a Trame ebben az időpontban távollétében is részt vett az Italia klub keretében a hét huzalból álló sodrat kapcsán tartott találkozókon.

 – A 2002. január 11‑i találkozóról

266    A Bizottság által hivatkozott hatodik találkozó a 2002. január 11‑i találkozó. A megtámadott határozat 3. mellékletében szereplő, e találkozóra vonatkozó rubrikában a Bizottság kiemelte, hogy ezen többek között a következők voltak jelen: a Redaelli, a CB, az Itas, az ITC, a Tréfileurope és az SLM.

267    E rubrikában a Bizottság a következők szerint mutatta be a 2002. január 11‑i találkozó tartalmát:

–        „[a]z ügyfeleket érintő megbeszélések”;

–        „[r]észletes információcsere a termelők által értékesített mennyiségekre vonatkozóan (az olasz termelők: [a Redaelli, a CB, az Itas, az ITC, a Tréfileurope és az SLM], és a 2001‑ben Olaszországban tevékenykedő külföldi termelők: az Austria, a DWK és a Tycsa)”;

–        „[a] Traméra vonatkozó megbeszélések”;

–        „[a] termelőket érintően az előírt és a tényleges eladási mennyiségek, és e kettő különbözete [a Redaelli, a CB, az Itas, az ITC, a Tréfileurope és az SLM] esetében”;

–        „[a] következő találkozó időpontja január 22., konkrét javaslat: a megosztott ügyfelek számának a lehető legnagyobb mértékű csökkentése”.

268    Ezek az információk az e találkozóról készített, az ITC és az SLM által a közigazgatási eljárás során benyújtott kézírásos beszámolókból származnak (a Bizottság pervezető intézkedésekre adott válaszának E.42. melléklete).

269    E dokumentumok vizsgálata során bebizonyosodott, hogy az ügyfelekkel kapcsolatos tárgyalás során nem rögzítettek a Traméval kapcsolatos információkat. E vállalkozás neve az ITC beszámolójában két sor olyan szöveggel szerepel, amelynek jelentését nem közölték, és az nem is derül ki egyértelműen. Valószínűleg a megtámadott határozatban szereplő, „Traméra vonatkozó megbeszélésekre” vonatkozó részről lehet szó.

270    Egyebekben meg kell állapítani azt is, hogy amikor a két beszámolóban hivatkozott hat gyártó által eladott mennyiségek rögzítéséről van szó, a Trame nevét és az ahhoz kapcsolódó „7000” szöveget – beszámolótól függően a teljes 112 524 vagy 112 742 tonnás mennyiségből – közvetlenül követi egy kérdőjel, ami nem áll fenn a Redaelli, a CB, az Itas, az ITC, a Tréfileurope és az SLM vonatkozásában megadott pontos adatokat illetően. Úgy tűnik egyébként, hogy a Traméra, a Tycsára, az Austria Drahtra és a DKW‑re vonatkozó adatok egyébként vita tárgyát képezték, mivel az ITC beszámolójában ezzel kapcsolatban rengeteg áthúzás szerepel. A vita a Trame esetében 7000 és 6000 tonna között ingadozott, és végül a 7000 tonnás becslést fogadták el, míg a Tycsára vonatkozó eredeti becslést, amelyhez később az „OK” szöveget kapcsolták, áthelyezték a fő gyártókra vonatkozó adatok mögé.

271    Hasonlóképp, a 2001. év vonatkozásában tervezett és a valós mennyiségekkel, illetve az 1999., 2000. és 2001. évekre vonatkozó adatokkal kapcsolatos vitában csak a következő gyártók merültek fel: a Redaelli, a CB, az Itas, az ITC, a Tréfileurope és az SLM. A Trame neve a tárgyalások e részében nem jelenik meg.

272    E dokumentumokra tehát nem lehet hasznosan hivatkozni annak alátámasztása érdekében, hogy a Trame ebben az időpontban távollétében is részt vett az Italia klub keretében a hét huzalból álló sodrat kapcsán tartott találkozókon.

 – A 2002. január 22‑i találkozóról

273    A Bizottság által hivatkozott hetedik találkozó a 2002. január 22‑i találkozó. A megtámadott határozat 3. mellékletében szereplő, e találkozóra vonatkozó rubrikában a Bizottság kiemelte, hogy ezen a többek között következők voltak jelen: a Redaelli, a CB, az Itas, az ITC, a Tréfileurope és az SLM.

274    E rubrikában a Bizottság a következők szerint mutatta be a 2002. január 22‑i találkozó tartalmát:

–        „[a]z ügyfeleket érintő megbeszélések, információcsere az árakról”;

–        „a Trame 8700 tonnát akar” és „A Trame javaslata 2002‑re (különösen a valószínű ügyfelek listája), valamint a jövőre szóló megállapodás: első kapcsolat [a Tréfileurope egy képviselője és a Trame egy képviselője] között, majd vita és megerősítés mindenki részéről”;

–        „[a] jegyzetekben szerepel továbbá: saját ügyfelek gyűjtése és szükség esetén csere”.

275    Ezek az információk az e találkozóról készített, az ITC és az SLM által a közigazgatási eljárás során benyújtott kézírásos beszámolókból származnak (a Bizottság pervezető intézkedésekre adott válaszának E.43. melléklete).

276    E dokumentumok vizsgálata megerősíti, hogy a találkozó a Trame helyzetére vonatkozott. Egyébként az ITC és az SLM beszámolójában ismertetett három pont közül az elsőről van szó. Az ITC beszámolójából az is kitűnik, hogy e találkozó résztvevői tudták, hogy a három huzalból álló sodratok piaca által 2001‑ben jelentett 27 000 tonnából „a Trame 8700 tonnát [akart]”. A két beszámoló emellett rögzíti a találkozó résztvevői közötti megállapodást arról, hogy javaslatot tesznek a Traménak, az ITC beszámolója pedig rögzíti, hogy 2002‑re vonatkozó javaslatról lesz szó.

277    A fenti adatok egyértelműen az ITC 2001. október 1‑jei találkozóról szóló beszámolójából kitűnő elemek (lásd a fenti 255. és azt követő pontokat) folytatásába illeszkednek. Együttesen ezek az adatok illusztrálják a Trame arra irányuló kitartó erőfeszítéseit, hogy megállapodásra jusson az Italia klub tagjaival a három huzalból álló sodratokat illetően.

278    Ebben az összefüggésben úgy lehet tekinteni, hogy 2001. október 1‑jétől a Trame kifejezte az arra irányuló szándékát, hogy visszatérjen az Italia klubba, előadva visszatérésének feltételeit, amelyek az Italia klub tagjai számára ismertek voltak. A Trame ezen, az Italia klub tagjai által ettől az időponttól kezdődően ismert akaratnyilatkozatával kapcsolatban a tagok 2002. január 22‑én foglaltak állást. Arról a javaslatról van szó, amelyet e találkozó kapcsán rögzítettek, és amelynek a jóváhagyáshoz még két szakaszon kellett átmennie: először az Italia klub egy képviselője (amelynek a Tréfileurope képviselőjének kellett lennie) és a Trame képviselője közötti kapcsolatfelvétel, majd a klub valamennyi tagja által megvitatás és jóváhagyás.

279    Mindenesetre a fent hivatkozott dokumentumokból kitűnik, hogy a „javaslat” és „valószínű ügyfelek listája” kifejezések azt bizonyítják, hogy 2002. január 22‑én a Tramét még mindig nem tekintették az Italia klub teljes jogú tagjának.

 – A 2002. március 1‑jei találkozóról

280    A Bizottság által hivatkozott nyolcadik találkozó a 2002. március 1‑jei találkozó. A megtámadott határozat 3. mellékletében szereplő, e találkozóra vonatkozó rubrikában a Bizottság kiemelte, hogy ezen a következők voltak jelen: a Redaelli, a CB, az Itas, az ITC, a Tréfileurope és az SLM.

281    E rubrikában a Bizottság kiemelte, hogy megbeszélésre került sor az olasz ügyfeleket érintő eladásokról. Az is kiemelésre került, hogy a Tréfileurope egy képviselője találkozott a Trame egy képviselőjével, ahogy az kitűnik az ITC e találkozóról szóló, a vizsgálat során lefoglalt beszámolójából (a Bizottság pervezető intézkedésekre adott válaszának E.44. melléklete).

282    E találkozó tehát a 2002. január 22‑i találkozó során elmondottak összefüggésébe illeszkedik, mivel lehetővé teszi annak bizonyítását, hogy a tervezett kapcsolatfelvételre sor került.

 – A 2002. június 10‑i találkozóról

283    A Bizottság által hivatkozott kilencedik találkozó a 2002. június 10‑i találkozó. A megtámadott határozat 3. mellékletében szereplő, e találkozóra vonatkozó rubrikában a Bizottság kiemelte, hogy ezen a következők voltak jelen: a CB, az Itas, az ITC, a Tréfileurope és az SLM.

284    E rubrikában a Bizottság kiemelte, hogy megbeszélésre került sor az olasz eladási kvótákról, és az ügyfelek 2002. évi felosztásáról. Azt is rögzítette, hogy: „A Tramét nagyon érdekli egy ügyfelekre vonatkozó megállapodás”, ahogy az kitűnik az ITC találkozóra vonatkozó, az engedékenység iránti kérelemmel összefüggésben benyújtott beszámolójából (a Bizottság pervezető intézkedésekre adott válaszának E.45. melléklete).

285    Bebizonyosodott ugyanis, hogy e beszámolóban (a közigazgatási eljárás iratainak 16191. oldala), az ITC több, a Traméval kapcsolatos adatot rögzít. Először, kiemelésre kerül, hogy a Traménak megállapodása van egy ügyféllel. Másodszor, a három huzalból álló sodratok olaszországi piacának (összesen 24 375 tonna) értékelése keretében a Trame piaci részesedését 7700 tonnára (31,59%‑ra) becsülik. Harmadszor, egy ügyfél vonatkozásában a következő szerepel: „mindent hagyni kell a Traménak”, egy olyan, több ügyfélre vonatkozó vitával összefüggésben, amelynek során a döntéseket annak érdekében hozzák, hogy „mindenkit kielégítsenek”. Negyedszer, a „Trame: nagyon érdekli a három huzalból álló sodratokra vonatkozó megállapodás” szöveg szerepel e beszámolóban.

286    A jelen ügyben, ahogy azt a Bizottság kifejti, a jog által megkövetelt mértékben bizonyítottnak kell tekinteni, hogy bár a Trame nem volt jelen a találkozón, helyzetét figyelembe vették az Italia klub tagjai, akik magatartásukat a Trame várakozásainak megfelelően alakították. Ugyanígy, ilyen következtetésre lehet jutni a 2001. augusztus 30‑i találkozót illetően is, többek között a „Trame kérések” kifejezés e találkozóról szóló beszámolóban való megjelenése alapján, és a „mindent hagyni kell a Traménak” döntésre való hivatkozásra tekintettel az arra irányuló vitával összefüggésben, hogy „mindenkit kielégítsenek”; ki kell ugyanakkor emelni, hogy az, hogy a Trame nagyon érdeklődik a három huzalból álló sodratokra vonatkozó megállapodás iránt, azt mutatja, hogy az Italia klub tagjai és a Trame között mindig volt kapcsolat és valószínűsíthető, hogy az előbbiek az utóbbi által megfogalmazott kérések figyelembevételével jártak el.

 – A 2002. szeptember 16‑i találkozóról

287    Utolsóként arra kell rámutatni, hogy a Trame Italia klubba való reintegrációját bizonyítja, hogy részt vett az Italia klub 2002. szeptember 16‑i találkozóján, a Redaellivel, a CB‑vel, az Itas‑szal, a Tréfileurope‑pal és az SLM‑mel. A találkozó során a három és hét huzalból álló sodratok kvótáinak felosztására és az árak rögzítésére irányuló vitákra került sor.

 c) Végkövetkeztetés

288    A fentiekből kitűnik, hogy a Bizottság a jog által megkövetelt mértékben úgy tekintheti, hogy az Italia klub 2001. április 10‑i találkozóját követően, amelyen a Trame is jelen volt, az Italia klub tagjai a klub 2001. augusztus 30‑i találkozóján megvitatták és figyelembe vették a Trame helyzetét (lásd a fenti 244. és azt követő pontokat).

289    A későbbiekben bebizonyosodott, hogy egy bizonyos időszak vonatkozásában a Bizottság már nem képes annak a jog által megkövetelt mértékben való bizonyítására, hogy annak ellenére, hogy a Trame nem vett részt az Italia klub találkozóin, továbbra is úgy lehet tekinteni, hogy e vállalkozás részt vett az e klubban kötött megállapodásokban.

290    Az e tekintetben előterjesztett bizonyítékok alapján ugyanakkor úgy lehet tekinteni, hogy az Italia klub 2001. október 1‑jei találkozójától kezdve – ez az az időpont, amikor első alkalommal rögzítik a Trame arra irányuló szándékát, hogy visszatér az Italia klubba, ha a három huzalból álló sodratok vonatkozásában 8700 tonnás kvótát biztosítanak a számára (lásd a fenti 255. és azt követő pontokat) – olyan folyamat indult meg, amelynek célja az volt, hogy lehetővé tegye a Trame Italia klubba való reintegrációját.

291    A Trame visszatérését az Italia klub tagjai vetették fel ismét 2002. január 22‑én (lásd a fenti 273. és azt követő pontokat), és az először 2002. június 10‑én (lásd a fenti 283. és azt követő pontokat) konkretizálódott, amely időpont vonatkozásában úgy lehet tekinteni, hogy az Italia klub tagjai ismét úgy alakították magatartásukat, hogy figyelembe vegyék a Trame helyzetét, amennyiben úgy döntöttek, hogy meghagynak számára egy ügyfelet, annak érdekében, hogy „mindenkit kielégítsenek”.

292    Egyébként rá kell mutatni, hogy 2002. szeptember 16‑án a Trame visszatérése még inkább ténylegessé vált, mivel egyik képviselője ismét részt vett az Italia klub találkozóin (lásd a fenti 287. és azt követő pontokat).

293    Következésképpen a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy azon bizonyítékok hiányát, amelyek alapján úgy lehet tekinteni, hogy a Trame részt vett az Italia klub tagjainak betudható versenyellenes magatartásokban, csak a 2001. augusztus 30. és 2002. június 10. közötti, vagyis körülbelül kilenc hónapos időszak vonatkozásában kell figyelembe venni.

294    E kilenc hónapos időszak során tehát az iratok egyik eleme sem teszi lehetővé a Trame részvételének bizonyítását az Italia klub keretében kötött versenyellenes megállapodásokban, vagy akár csak azt, hogy a tagok észleltek ilyen részvételt, mivel például e tagok nem voltak képesek értékelni a Trame által az olasz piacon eladott mennyiségeket (lásd a fenti 261. és azt követő pontokat).

295    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a találkozókon való részvétel esetében az elhatárolódásra vonatkozó ítélkezési gyakorlat (lásd a fenti 97.pontot) alkalmazásának előfeltétele, hogy a Bizottság bizonyítsa, hogy az érintett vállalkozás olyan találkozókon vett részt, amelyeken versenyellenes megállapodásokat kötöttek, anélkül hogy ezek ellen kifejezetten tiltakozott volna, s ezzel a Bizottság kellőképpen bizonyítsa az említett vállalkozás kartellben való részvételét.

296    A jelen ügyben azonban nem sikerült a jog által megkövetelt mértékben bizonyítani, hogy a Trame közvetlenül vagy közvetve részt vett az Italia klub bármelyik találkozóján 2001. augusztus 30. és 2002. június 10. között. Több bizonyíték alapján az is kijelenthető, hogy ezen időszak során az Italia klub többi tagjának nem volt pontos elképzelése a Trame piaci magatartásáról. Ezzel kapcsolatban becsléseket kellett tenniük, meg kellett próbálniuk kitalálni a valószínű magatartást, vagy el kellett ismerniük ismereteik hiányát, azáltal, hogy kérdőjelet használtak a szóban forgó találkozókról szóló beszámolókban

297    Ennek alapján is meg kell semmisíteni a megtámadott határozat 1. cikkének 17. pontját, amennyiben a Bizottság megállapította, hogy a Trame részt vett a versenyellenes magatartásokban a 2001. augusztus 30. és 2002. június 10. közötti időszak folyamán. A fentiekben foglaltak egyéb következményeit átfogóan a felek érveinek vizsgálatát követően fogjuk értékelni.

 E – A kartellben játszott marginális szerepről

 1. A felek érvei

298    A Trame előadja, hogy csak marginális szerepelt játszott a kartellben. Az abban való részvételre azok a vertikálisan integrált vállalkozások kényszerítették, amelyek nyersanyag‑szállítóként nyomást tudtak gyakorolni rá. A Trame így csak korlátozott számú és elszórt találkozókon vett részt (az 1997 és 2002 közötti 234 találkozóból 18‑on). Marginális szerepe kitűnik többek között az engedékenység iránti kérelmekkel összefüggésben tett nyilatkozatokból. A Redaelli csak egy olyan részben utal a Traméra, amelyben hangsúlyozza, hogy e vállalkozás csak alkalmilag vett részt a versenytársak között tartott találkozókon. Az ITC és a DWK nyilatkozatai nem tartalmaznak a Traméra nézve terhelő állítást. A Tréfileurope nyilatkozatában a Traméra csak két vagy három alkalommal hivatkoznak, járulékos jelleggel, anélkül hogy utalnának a kartellben játszott szerepére. Hasonlóképp, az ITC egy képviselője nyilatkozatában kiemelte, hogy „azon ritka találkozókon, amelyeket a Trame részt vett, képviselői mindig marginális és teljesen passzív szerepet játszottak”, hogy „az Italia klub találkozóin jelenlévő többi olasz EFA gyártó olyan független, a piacon önálló gazdasági szereplőnek tekintette a Tramét, amelynek gyártási, illetve kereskedelmi döntései kevéssé láthatók előre”, illetve, hogy „a Trame gyakran nem szolgáltatta azokat az információkat, amelyeket az Italia klub többi tagja kért tőle”. Figyelembe kell venni azt is, hogy a Trame nem exportálta termékeit, míg az Italia klub keretében folytatott tárgyalások egy része az exportra vonatkozott, valamint hogy forgalmának döntő részét a három huzalból álló sodratok és a drótszálsodratok értékesítése révén érte el.

299    A Trame soha nem hajtotta végre az állítólagos megállapodásokat sem, és mindig próbált kibújni az információkérések alól. Az ITC 1999. július 20‑i találkozóról készített beszámolója, amely szerint „a Trame mindenhol ott van” (a közigazgatási eljárás iratainak 16056. oldala), és a Tréfileurope nyilatkozata, amely szerint a Trame gyakran feszültségeket okozott az Italia klub többi tagjával (a közigazgatási eljárás iratainak 34619. oldala), megerősítik e kereskedelmi függetlenséget. Hasonlóképp, a Trame eladási mennyiségei folyamatosan nőttek, az általa gyártott hét huzalból álló sodratok mennyisége 1997 és 2002 között 1700 tonnáról 7410 tonnára nőtt. Piaci részesedése a versenytársak rovására emelkedett. Ezek az eredmények nem egyeztethetők össze a piac felosztására irányuló esetleges tervekkel. Még ha ténylegesen ki is dolgoztak ilyen terveket, azokat a Trame nem hajtotta végre, kereskedelmi magatartása pedig még erősen le is rontotta azok hatékonyságát.

300    Következésképpen, a Trame kartellben való részvételének sajátosságai miatt a Bizottságnak vele szemben a bírság összegét 5%‑nál nagyobb mértékben kellett volna csökkenteni, mivel e mérték hibás, aránytalan és észszerűtlen.

301    A Bizottság vitatja ezt az érvelést. Emlékeztet arra, hogy a Trame kartellben való részvételét számos dokumentum és nyilatkozat erősíti meg. Az az állítás is téves, hogy a Trame Italia klubban való részvétele korlátozott és elszórt volt, mivel a Trame helyzetére távollétében is hivatkoztak. A Trame nem bizonyítja, hogy nem vett részt az Italia klub tárgyát képező tevékenységekben, vagy, hogy nem vette figyelembe a versenytársaival kicserélt üzleti információkat. A megállapodások végrehajtásának állítólagos hiányát illetően, a rögzített árakkal, vagy a felosztott ügyfelekkel kapcsolatos alkalmi csalás önmagában nem bizonyítja a kartell végrehajtásának elmaradását (lásd a megtámadott határozat (1018) preambulumbekezdését). A jelen ügyben a 2006. évi iránymutatás alapján a bírság alapösszegének a Trame esetében alkalmazott 5%‑os csökkentése megfelelően figyelembe veszi azt a tényt is, hogy a Trame a legsúlyosabb versenyjogi jogsértésekben vett részét, valamint azt is, hogy a Trame korlátozottan vett részt a jogsértésben.

 2. A Törvényszék álláspontja

302    A jelen jogalap keretében a Trame egyrészt arra hivatkozik, hogy a jogsértésben való részvétele marginális volt, másrészt pedig arra, hogy e részvételnek nem voltak hatásai. Általánosabban a Trame azt is előadja, hogy a Bizottság nem vette megfelelően figyelembe a kartellben való részvételének sajátosságait, amikor úgy döntött, hogy a vele szemben kiszabott bírságot 5%‑kal csökkenti, annak érdekében, hogy figyelembe vegye az egységes jogsértésben játszott csekély vagy korlátozott szerepét.

 a) Az enyhítő körülmény ismertetése érdekében hivatkozott elemek

303    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Trame által e jogalap keretében hivatkozott kifogásokat a megtámadott határozatban két szempontból vizsgálták meg, mindenekelőtt a „kisebb és/vagy passzív szerephez” kapcsolódó enyhítő körülményre vonatkozó érvek vizsgálata során (a megtámadott határozat 19.2.2.3. szakasza), majd a „végrehajtás elkerüléséhez/kifejezetten csekély szerephez” kapcsolódó enyhítő körülményre vonatkozó érvek vizsgálata során (a megtámadott határozat 19.2.2.5. szakasza) (lásd a fenti 86. pontot).

304    Először, ami a kisebb vagy passzív szerepet illeti, a Bizottság rámutatott, hogy bár az 1998. évi iránymutatás elfogadja, hogy a bírság összegét csökkenteni lehet, ha a vállalkozás a jogsértést „kizárólag passzív módon vagy »a vezetőt követő« szerepben” követte el, a jelen ügyben alkalmazandó 2006. évi iránymutatás azonban már nem tartalmazza enyhítő körülményként ezt a megfontolást. A Bizottság úgy véli, hogy még ha csak passzív vagy a vezetőt követő szerepet is játszik egy vállalkozás, mindazonáltal részt vesz a kartellben, azáltal, hogy abból üzleti előnyre tesz szert és arra ösztönzi a többi résztvevőt, hogy hajtsák végre a megállapodást. A passzív vagy a vezetőt követő szerep tehát nem jelent enyhítő körülményt. A 2006. évi iránymutatás ezzel szemben rekompenzálja a jogsértésben való „kifejezetten csekély” részvételt, amennyiben az érintett vállalkozás „a piacon versenyző magatartás tanúsításával hatékony módon elkerülte [a megállapodások] végrehajtását”. Ezt azonban a határozat egyik címzettje sem tudta kellő mértékben bizonyítani (a megtámadott határozat (983) preambulumbekezdése).

305    Másodlagosan a Bizottság azonban a megtámadott határozatban megvizsgálta az 1998. évi iránymutatás alkalmazásának lehetőségét egy olyan jogsértésre, amely 2002. szeptember 19‑én ért véget. Általános jelleggel, a Bizottság rámutatott, hogy „[m]indenesetre, az 1998. évi bírságkiszabási iránymutatás alapján egyik fél sem érdemelt bírságcsökkentést passzív”, sőt „kizárólag passzív szerep” vagy „teljes passzivitás” miatt (a megtámadott határozat (984) preambulumbekezdése). Ugyanakkor a megtámadott határozatban az is szerepel, hogy „[e]llentétben [a Socitrel, a Companhia Previdente, a Fapricela, a Redaelli, az SLM és az Itas helyzetével] a Bizottság elismeri, hogy a Proderac és a Trame szerepe lényegesen korlátozottabb volt, mint a kartell többi résztvevőjéé, és hogy ezért az e cégekkel szemben kiszabott bírságot csökkenteni kell” (a megtámadott határozat (992) preambulumbekezdése).

306    Másodszor, azon állításokat illetően, amelyek szerint a Trame nem követte a megállapodásokat, hogy meg is zavarta a kartellt és versengő magatartást követett a piacon, a Bizottság rámutatott, hogy a 2006. évi iránymutatás 29. pontja harmadik francia bekezdésének megfelelően a kartell végre nem hajtása miatti csökkentéshez való jog azt igényli, hogy a körülmények azt bizonyítsák, hogy azon időszak során, amikor a vállalkozás jogsértő megállapodások részese volt, hatékony módon kivonta magát a jogsértő megállapodások alkalmazása alól, azáltal hogy a piacon versengő magatartást tanúsított, illetve legalábbis egyértelműen és olyan nagy mértékben megszegte a kartell végrehajtására irányuló kötelezettségeket, hogy ezáltal megzavarta annak működését. E tekintetben a Bizottság rámutatott, hogy a Trame, a jelen határozat valamennyi további címzettjéhez hasonlóan, rendszeresen részt vett olyan találkozókon, amelyek során megtárgyalták és ellenőrizték az árakat, a kvótákat és az ügyfeleket. A Bizottság arra is rámutatott, hogy a szóban forgó kartell végrehajtása jellegénél fogva jelentős versenytorzulást eredményezett. Mindenesetre a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e kartell piacra gyakorolt tényleges hatását a jelen ügyben nem lehet mérni, így azt nem vette figyelembe az alapösszeg kiszámításánál. Ezenkívül a Bizottság szerint egyik vállalkozás sem bizonyította, hogy hatékony módon kivonta magát a jogsértő megállapodások alkalmazása alól, azáltal hogy a piacon versengő magatartást tanúsított, illetve legalábbis egyértelműen és olyan nagy mértékben megszegte a kartell végrehajtására irányuló kötelezettségeket, hogy ezáltal megzavarta annak működését. Ebből következik, hogy önmaga alkalmazás alóli kivonása vagy a lényegesen korlátozott szerep alapján semmilyen enyhítő körülmény nem állapítható meg (a megtámadott határozat (1013)–(1026) preambulumbekezdése).

307    Mindazonáltal a Bizottság a Trame (és a Proderac) esetében 5%‑kal csökkentette a bírság összegét (a megtámadott határozat (1026) preambulumbekezdése). Indokolása a következő volt:

„(1023)      A Bizottság ugyanakkor kész elfogadni, hogy a Proderac és a Trame jogsértésben való részvétele korlátozott volt. Ez annak tudható be, hogy e résztvevők a kartell perifériáján működtek, korlátozottabb számban tartottak kapcsolatot a kartell résztvevőivel és csak korlátozott módon vettek részt a jogsértésben.”

„(1025)      A Trame csak körülbelül tizennyolc kartelltalálkozón vett részt 1997. március 4. és 2002. szeptember 19. között, míg helyzetét távollétében több más alkalommal is megvitatták […]. Ahogy azt a Trefileurope megerősíti, a Trame olyan marginális szereplő volt az Italia klubban, amely feszültségeket generált az Italia klub több résztvevőjével. Ezt több korabeli dokumentum is megerősíti. Például az 1999. július 20‑i találkozó beszámolójában az szerepel, hogy a Trame minden irányban kilóg; 2000. szeptember 4‑én megvitatták a »Trame« problémát; 2001. augusztus 30‑án a Trame úgy döntött, hogy nem vesz részt a kartellben, 2002. január 11‑én pedig egy olyan megbeszélést tartottak, amelynek tárgya a »Trame« volt.”

 b) Elemzés

308    A 2006. évi iránymutatás 29. pontjának harmadik francia bekezdésében a Bizottság kiemelte, hogy enyhítő körülmények címén akkor csökkentheti a bírság alapösszegét, „amikor az érintett vállalat bizonyítékkal szolgál arra, hogy részvétele a jogsértésben kifejezetten csekély, és következésképpen bizonyítani tudja azt is, hogy mialatt részt vett a jogsértő megállapodásban, a piacon versenyző magatartás tanúsításával hatékony módon elkerülte azok végrehajtását; annak puszta ténye, hogy egy vállalkozás a jogsértésben rövidebb ideig vett részt, mint a többi vállalkozás, nem számít enyhítő körülménynek, hiszen ez a tény már az alapösszegben is tükröződik”.

309    A Bizottság a jelen ügyben a Trame (és a Proderac) esetében 5%‑kal csökkentette azt a bírságot, amelyet vele szemben a jogsértésben való részvétel miatt kellett volna kiszabni, a megtámadott határozat ezen enyhítő körülményével foglalkozó részében ismertetett okfejtés eredményeként. A Bizottság e tekintetben elég félreérthető módon egyrészt azt állapította meg, hogy a 2006. évi iránymutatás 29. pontjának harmadik francia bekezdésében hivatkozott enyhítő körülmény a jelen ügyben nem teljesült, másrészt pedig, hogy a Trame egységes jogsértésben való részvétele ennek ellenére korlátozott volt, ami a vele szemben egyébként kiszabandó bírság összegének 5%‑os csökkentését indokolta (a megtámadott határozat (1022), (1023) és (1026) preambulumbekezdése).

310    A pervezető intézkedésekre válaszul a Bizottság kiemelte, hogy úgy ítéli meg, hogy különbség van a 2006. évi iránymutatásban szereplő „kifejezetten csekély” szerep és a Trame vonatkozásában a megtámadott határozatban elismert „korlátozott” szerep között.

311    A Bizottság azt is kimondta, hogy amennyiben az általa a 2006. évi iránymutatásban meghatározott feltétel nem teljesült, ami a jelen ügyben így van, mivel a Trame nem teljesítette az ahhoz szükséges bizonyítást, hogy hivatkozhasson ilyen enyhítő körülményre, mindazonáltal úgy ítéli meg, hogy méltányos valamilyen különbséget tenni a vállalkozások részvételének mértéke között.

312    A Bizottság végül rámutatott, hogy az 5%‑os csökkentés ennélfogva nem a 2006. évi iránymutatás 29. pontjának harmadik francia bekezdésében hivatkozott enyhítő körülményen alapul, hanem azt mérlegelési jogkörében nyújtotta, annak érdekében, hogy az tükrözze a Trame szerepét, azáltal, hogy a kartellben való részvételének megfelelő csökkentést biztosítanak a számára.

313    Rá kell mutatni, ahogy azt a Bizottság a pervezető intézkedésekre adott válaszában kifejtette, hogy az enyhítő körülményeknek a 2006. évi iránymutatás 29. pontjában szereplő listája nem kimerítő jellegű, ami kitűnik abból, hogy azt a „mint például” kifejezés vezeti be (lásd ebben az értelemben: 2011. október 25‑i Aragonesas Industrias y Energía kontra Bizottság ítélet, T‑348/08, EBHT, EU:T:2011:621, 279. és 280. pont).

314    Ezenkívül az ítélkezési gyakorlatból az is kitűnik (lásd a fenti 96. és 98–103. pontot), hogy amikor meghatározza egy vállalkozással szemben az egységes jogsértésben való részvétele szankcionálása érdekében kiszabandó bírság összegét, a Bizottság köteles egyéniesíteni ezt a szankciót, figyelemmel az említett vállalkozás jogsértésben való részvételének sajátosságaira. A szankció ezen egyéniesítése annál is inkább fontos, ha a jelen ügyhöz hasonlóan olyan összetett jogsértésről van szó, amely különböző, egymással ellentétes üzleti érdekekkel rendelkező klubokat egyesít igen hosszú ideig, és az érintett vállalkozás kartellben való részvétele számos sajátossággal rendelkezik a kartellben részt vevő főbb szereplők jellemzőihez képest.

315    Következésképpen, bár a Bizottság szabadon eldöntheti, hogy a bírság összege meghatározásának melyik szakaszában tartja megfelelőnek a szankció egyéniesítését a 2006. évi iránymutatásban ismertetett módszerre figyelemmel – ezen egyéniesítésre például a „bírság alapösszegének meghatározása” szakaszában került sor a Proderac, a Socitrel és a Fapricela esetében; az „enyhítő körülmények” szakaszában a Proderac és a Trame esetében, illetve ezt követően a „végleges” szakaszban az ArcelorMittal esetében, amelynek bírságát a két módosító határozat eredményeként 276,5 millió euróról 45,7 millió euróra csökkentették –, mindazonáltal, ha az egyéniesítést nem a releváns körülmények figyelembevételével végezték, a Törvényszék feladata, hogy kérelemre döntsön az érintett vállalkozás magatartásának szankcionálása céljából megfelelő összegről.

316    A jelen ügyben, abból a célból, hogy elismerje és rögzítse a Traméval szemben kiszabott bírságnak az egységes jogsértésben játszott korlátozott szerepe figyelembevételének elismerését célzó 5%‑os csökkentését, a Bizottság a következő körülményeket vette figyelembe.

317    Általános jelleggel, a Bizottság kiemelte, hogy a Trame a kartell perifériáján működött, korlátozottabb számban tartott kapcsolatot a kartell résztvevőivel és abban csak korlátozott módon vett részt. A Bizottság arra is rámutatott, hogy a Trame „csak körülbelül tizennyolc kartelltalálkozón vett részt 1997. március 4. és 2002. szeptember 19. között”, hangsúlyozva, hogy „helyzetét távollétében több más alkalommal is megvitatták”. Azt is elismerte, hogy – miként azt a Tréfileurope és három, az 1999. július 20‑i, a 2000. szeptember 4‑i és a 2002. január 11‑i találkozóra vonatkozó, példaként hivatkozott dokumentum is megerősítette – a Trame „olyan marginális szereplő volt az Italia klubban, amely feszültségeket generált az Italia klub több résztvevőjével” (a megtámadott határozat (1023) és (1025) preambulumbekezdése).

318    A Bizottság által hivatkozott körülményekre figyelemmel, a Trame kartellben való részvételének vannak bizonyos olyan sajátosságai, amelyeket figyelembe kell venni a bírság összegének meghatározása céljából. Bár e körülmények már megalapozzák a Trame által a kartellen belül játszott korlátozott szerepet, ahogy azt egyéként a Bizottság is elismeri, azokból azonban az következik, hogy a nyújtott csökkentés szintjét (5%) nem a megfelelő szinten rögzítették, figyelemmel a Trame kartellben való részvételének jellegére és az azt jellemző releváns körülményekre.

319    Először ugyanis, azon ténnyel összefüggésben, hogy a Trame a kartell perifériáján működött, az ilyen körülmény nem jelentéktelen. Ekképpen az iratokból kitűnik, hogy az egységes jogsértést alkotó valamennyi megállapodás közül a Trame csak az Italia klubban vett részt. A Trame tehát nem kezelhető olyan vállalkozásként, amely a Bizottság által megállapított egységes jogsértés egészében részt vett az 1997 és 2002 közötti időszak folyamán.

320    Hasonlóképp, a Trame kartellben való, már önmagában korlátozott részvételére ugyancsak az Italia klubban került sor, amelyben a Trame nem vett részt a külső részben. A Bizottság elismeri, hogy a Trame nem exportált a kontinentális Európába (a megtámadott határozat (651) preambulumbekezdése), de nem veszi ezt figyelembe a Trame korlátozott szerepének értékelése érdekében. Export hiányában a Trame nem vehetett részt azokban a magatartásokban, amelyek nem Olaszországot érintették. Vitathatatlan, hogy a Trame Italia klubban való részvétele még Olaszországon kívüli eladások hiányában is ugyanúgy lehetővé tette számára, hogy megvédje pozícióit nemzeti piacán, és így kivonja magát a piac rendes működése alól. Mindazonáltal a Trame szerepe az Olaszországon kívüli piacokon nulla vagy igen csekély volt.

321    Ezenkívül a Trame részvétele a hét huzalból álló sodratra vonatkozó megállapodásokban nem volt ugyanolyan jellegű, mint amely e klub valamennyi főbb szereplőjét jellemezte, ahogy az kitűnik számos, az Italia klubon belül a gazdasági szereplők két kategóriájának megkülönböztetésére vonatkozó bizonyítékból. A Trame ezenkívül hosszú időn keresztül nem tudott a jogsértés páneurópai dimenziójáról, ahogy arról sem, hogy az az Italia klubon belül a három huzalból álló sodratokat is érintette.

322    Fontos eltérések különböztetik meg tehát a Trame részvételét az egységes jogsértésben az olyan vállalkozások részvételétől, amelyek, mint a Tréfileurope, a kartell valamennyi vetületében részt vettek.

323    Másodszor, bár a Bizottság elismeri, hogy a Trame korlátozott számú találkozón vett részt, arra is rámutat, hogy más alkalmakkor távollétében is hivatkoztak a helyzetére. Az iratokból azonban kitűnik, hogy azok az alkalmak, amikor helyzetét az Italia klub tagjai versenyellenes célokból valóban figyelembe vették, ritkábbak voltak, mint a Bizottság által a megtámadott határozatban hivatkozott esetek (lásd a 2001. augusztus 30‑i találkozó vonatkozásában a 244. és azt követő pontokat, a 2002. június 10‑i találkozó vonatkozásában pedig a 283. és azt követő pontokat). Egyes körülmények alapján egyébként úgy lehet tekinteni, hogy a Tramét gyakran második körben fogadták, illetve, hogy a szakmai szövetség szervezeti keretében tartott találkozók során azok végén távozott (lásd a Tréfileurope egy képviselőjének a Trame által benyújtott nyilatkozatát, illetve a 2000. október 9‑i találkozót illetően a 124. és azt követő pontokat).

324    Harmadszor, a Bizottság maga is egyértelműen megállapította, hogy a jogsértés résztvevői tudomással bírtak a Trame sajátos helyzetéről. Ekképpen az ezzel kapcsolatban a Trame által hivatkozott, egyes esetekben egyébként a megtámadott határozatban is átvett dokumentumokból és nyilatkozatokból kitűnik, hogy a Tramét az Italia klub marginális és kevéssé megbízható résztvevőjének tekintették.

325    Ugyanakkor nem lehet egyetérteni a Trame azon állításával, amely szerint „soha” nem hajtotta végre az „állítólagos” megállapodásokat, amelyekben részt vett. Bármilyen korlátozott is volt a Trame részvétele a kartellben, mindazonáltal az iratokból kitűnik, hogy azt a Bizottság a megtámadott határozatban bizonyította.

326    Egy ilyen következtetés nem jelenti azt, hogy a Trame által a kereskedelmi magatartása tekintetében közölt információk érdekmentesek. Ezek az információk ugyanis azt sugallják, hogy a Trame nem teljesen vett részt a kartellben. Az ebben az összefüggésben a Trame által közölt adatokra figyelemmel azt, amit a Bizottság a megtámadott határozatban egyszerű „csalásnak” nevez, agresszív kereskedelmi magatartásnak is lehet tekinteni a hét huzalból álló sodratok olaszországi piacán. A Trame gépekbe fektetett, annak érdekében, hogy modernizálja folyamatosan növekvő gyártását, forgalmát (amely a hét huzalból álló sodratok vonatkozásában az 1997. évi 5,6 millió euróról 2002‑ben több mint 9 millió euróra nőtt), illetve a gyártott mennyiségeket (amelyek a hét huzalból álló sodratok vonatkozásában az 1997. évi 1700 tonnáról 2002‑ben több mint 7410 tonnára nőtt).

327    Ezen eredmények alapján magyarázható a kartell tagjai által a Traméval szemben több alkalommal kifejezésre juttatott bizalmatlanság. A Trame – amely a többieknél később érkezett meg a hét huzalból álló sodratok piacára, piaci részesedése pedig annak ellenére folyamatosan nőtt, hogy a kartell egyik lényeges célja az ügyfelek felosztása révén a piaci részesedések stabilizálása volt – kereskedelmi magatartása révén elkülönült az Italia klub többi tagjától, amelyek inkább Olaszországon kívül kerestek piacokat, és tartózkodtak az olaszországi versenytől.

 c) Végkövetkeztetés

328    Bár egyet kell érteni a Bizottsággal abban, hogy úgy ítéli meg, hogy a Trame kartellben való részvétele ténylegesen korlátozott volt, ami igazolja annak enyhítő körülményként történő figyelembevételét a bírság összegének meghatározásánál, azt is meg kell állapítani, hogy az ennek alapján alkalmazott bírságcsökkentés szintje, ami csak 5%, nem veszi kellő mértékben figyelembe a Trame kartellen belüli helyzetének sajátosságait.

329    Ebben az összefüggésben a Törvényszéknek – korlátlan felülvizsgálati jogköre alapján, amelynek gyakorlását a jelen ügyben kérték – magának kell felvázolnia, hogy milyen módon kell figyelembe venni a Trame kartellen belüli helyzetét a bírság összegének meghatározása során.

 F – A szándékos jelleg hiányáról a kifogásolt jogsértésben

 1. A felek érvei

330    A Trame előadja, hogy egy kis vállalkozás, amely EFA eladásait Olaszországban teljesíti. 1997 és 2002 között a hét huzalból álló sodrat és a három huzalból álló sodrat globális ágazatában piaci részesedése 6,5 és 10% között ingadozott. Kizárólag a hét huzalból álló sodratot illetően a Trame olaszországi piaci részesedése 1,7% és 5,1% között ingadozott. Nem rendelkezik belső jogi részleggel és soha nem kellett versenyjogi kérdésekkel szembesülnie. Az Italia klubban való részvétele epizodikus jellegű volt, arra lényegileg egy szakmai szervezet keretében került sor, és a piacon fenntartotta a versengő magatartást. A Traménak semmilyen konkrét érdeke nem fűződött ahhoz, hogy részt vegyen a kartell találkozóin, és semmiképpen sem állt szándékában, hogy olyan magatartásokat tanúsítson, amelyek a versenyszabályok megsértésének minősülhetnek, ahogy azt sem gondolta volna, hogy egy az általa játszotthoz hasonlóan marginális szerep versenyellenes hatásokkal járhat. Másként fogalmazva, a neki betudott jogsértés nem tekinthető szándékosnak, mivel az hanyag gondatlanság eredménye, ez pedig egyike a 2006. évi iránymutatásban hivatkozott enyhítő körülményeknek. A kiszabott bírság összegét tehát csökkenteni kell, annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a kifogásolt magatartás szándékos jellegének teljes hiányát.

331    A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

 2. A Törvényszék álláspontja

332    A Trame lényegileg azt adja elő, hogy a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie azt, hogy a neki felrótt hivatkozott jogsértést nem szándékosan követték el, hanem hanyag gondatlanságból.

333    Általános jelleggel, nem áll fenn az EUMSZ 101. cikk megsértése, ha nem bizonyítják, hogy a szóban forgó vállalkozások szándéka az volt, hogy versenyellenes magatartásban vegyenek részt. Ekképpen az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése által tiltott „megállapodások”, illetve „összehangolt magatartások” a vállalkozások arra irányuló akaratának valamilyen formájú kinyilvánítását igénylik, hogy megállapodjanak a kartell céljában vagy hatásában, ami „a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása”. Az akarat e kinyilvánítása lehet pozitív cselekvés eredménye, mint a megállapodás aláírása, vagy részvétele az összehangolt magatartásban, de lehet tudatos vagy hanyag gondatlanság is.

334    E tekintetben rá kell mutatni, hogy az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése szerint „[a] Bizottság határozattal bírságot szabhat ki a vállalkozásokra […], amennyiben azok akár szándékosan, akár gondatlanságból […] megsértik az [EUMSZ 101. cikket]”.

335     A 2006. évi iránymutatás 29. pontjának második francia bekezdésében a Bizottság kiemelte, hogy csökkentheti a bírság alapösszegét, „amikor az érintett vállalkozás bizonyítani tudja, hogy a jogsértést gondatlanságból követték el”.

336    A jelen ügyben ugyanakkor meg kell állapítani, hogy ténybelileg nem megalapozott a Trame azon érvelése, amellyel arra hivatkozik, hogy esetében el kell ismerni egy enyhítő körülmény fennállását, mivel a jogsértést gondatlanságból követte el. Az iratokból ténylegesen a Bizottság előadásának megfelelően az tűnik ki, hogy a Trame Italia klubban való részvétele nem lehet gondatlanság következménye, hanem az a részéről tanúsított szándékos magatartás eredménye, amit alátámasztanak például az Italia klub többi tagja által az 1997. március 4‑i találkozó során szolgáltatott adatok, amelyek szerint a Trame csatlakozni kívánt hozzájuk, amit néhány nappal később, az 1997. március 10‑i találkozó során meg is tett, majd a 2002. szeptember 19‑i találkozóig többször megismételt.

337    A Trame által gondatlansága alátámasztása érdekében hivatkozott egyik indok – vagyis a családi kisvállalkozás jellege, amely csak Olaszországban értékesít, és nem exportál, a nem jelentős, 10%‑nál (három huzalból álló sodrat) sőt, 5%‑nál (hét huzalból álló sodrat) is alacsonyabb piaci részesedése, a belső jogi részleg hiánya, illetve a versenyjog elveinek állítólagos nem ismerése, valamint a kartellben való részvételének sajátosságai – sem alkalmas annak bizonyítására, hogy nem szándékosan csatlakozott az Italia klubhoz, hagyta el azt, majd csatlakozott hozzá megint az 1997. március és 2002. szeptember közötti időszakban.

338    A fentiekből következik, hogy az ötödik jogalapot el kell utasítani, mint megalapozatlant.

 G – Az arányosság elvének és az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított kiegészítő jogalapokról

 1. A felek érvei

339    A második módosító határozatot követően a Trame kiigazította jogalapjait, annak érdekében, hogy hivatkozzon az arányosság és az egyenlő bánásmód elvének megsértésére a bírság összegének meghatározása során, figyelemmel az ArcelorMittal és az Ori Martin tekintetében alkalmazott bánásmódra, a Traméval szemben alkalmazott bánásmóddal összehasonlítva. Megjegyzi, hogy a második módosító határozat miatt a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ArcelorMittallal szemben kiszabott, e vállalkozás forgalma 0,5%‑ának megfelelő bírság túlzott volt, és azt így a forgalma 0,1%‑ára csökkentette. Ugyanez a megoldás vonatkozik az Ori Martin és az SLM részére biztosított csökkentésre. Márpedig összehasonlításként, a Bizottság a Trame bírságának összegét a maximális mértékben, vagyis e vállalkozás forgalmának 10%‑ában állapította meg, ami számára a csőd kockázatát eredményezi. Az arányosság elvének és az egyenlő bánásmód elvének megsértéséről van szó.

340    A Bizottság vitatja ezt az érvelést.

 2. A Törvényszék álláspontja

341    A Bizottság által az ArcelorMittallal és leányvállalataival, illetve az Ori Martinnal és SLM leányvállalatával szemben kiszabott bírságok összegének csökkentése érdekében figyelemben vett helyzetek egyértelműen eltérnek a Trame helyzetétől.

342    A Trame esetében a jogsértésben való részvétele neki közvetlenül betudható, míg az ArcelorMittal és az Ori Martin vonatkozásában e részvétel azon a vélelmen alapul, amely szerint az e társaságok tőkerészesedése a jogsértésben közvetlenül részt vevő leányvállalatukban vagy leányvállalataikban elég jelentős ahhoz, hogy a Bizottság azt írja elő e társaságok számára, hogy egyetemlegesen viseljék a felelősséget a kiszabott bírságok megfizetéséért.

343    Ennélfogva sem az arányosság elvét, sem az egyenlő bánásmód elvét nem sértették meg a jelen ügyben, a Traméval szemben kiszabott bírság értékelése során, azon bánásmódra figyelemmel, amelyet a második módosító határozat címzettjének minősülő vállalkozásokkal szemben tanúsítottak.

344    A fentiekből az következik, hogy a kiegészítő jogalapokat el kell utasítani mint megalapozatlanokat.

 H – A fizetési képesség hiányáról

 1. A megtámadott határozat tartalma

345    Az eredeti közigazgatási eljárás során huszonhárom jogi személy hivatkozott fizetési képessége hiányára a Bizottság előtt, köztük a Trame (a megtámadott határozat (1133) preambulumbekezdése).

346    E vizsgálattal összefüggésben a Bizottság először előadja, hogy amennyiben egy vállalkozás anélkül hivatkozik arra, hogy a tervezett bírság negatív hatással lesz pénzügyi helyzetére, hogy olyan hihető bizonyítékot terjesztene elő, amely alátámasztja az előirányzott bírság megfizetésére való képtelenségét, a Bizottság nem köteles figyelembe venni az ilyen helyzetet a bírság összegének meghatározásánál, mivel az ilyen kötelezettség elismerése indokolatlan versenyelőnyhöz juttatná a piaci feltételekhez legkevésbé alkalmazkodó vállalkozásokat (a megtámadott határozat (1134) preambulumbekezdése).

347    Másodszor, a Bizottság kiemeli, hogy vizsgálatát a megtámadott határozat meghozatalának időpontjában fennálló helyzetre figyelemmel folytatta le. Tekintettel az érintett vállalkozások által szolgáltatott adatokra, a Bizottság megvizsgálta e vállalkozások egyedi pénzügyi helyzetét, pénzügyi állapotukat a 2004–2009. pénzügyi évek vonatkozásában, valamint a 2010–2012. évekre vonatkozó előrejelzéseket. A Bizottság figyelembe vette a gazdasági és pénzügyi világválság hatását az acélágazatra, valamint az érintett vállalkozások szempontjából a csökkenő kereslet, valamint az árak, illetve az elérhető finanszírozás csökkenése tekintetében várható következményeket. Az ágazat vállalkozásai számára különösen a gazdasági válság miatt nehéz a banki hitelkereteik fenntartása, és az elegendő tőke megszerzése (a megtámadott határozat (1135)–(1137) preambulumbekezdése).

348    Harmadszor, a Bizottság hangsúlyozta, hogy az, hogy egy vállalkozás felszámolás alá kerül, nem jelenti szükségképpen azt, hogy teljesen elveszíti eszközeinek értékét, ami ebből következően önmagában nem indokolja az egyébként kiszabandó bírság összegének csökkentését. A felszámolások ugyanis néha szervezett és önkéntes módon zajlanak le, egy olyan szerkezetátalakítási terv keretében, amely szerint az új tulajdonosok vagy vezetők folytatják a vállalkozás és eszközei fejlesztését. Ekképpen a fizetési képesség hiányára hivatkozó valamennyi jogi személynek bizonyítania kell, hogy nem létezik érvényes és életképes helyettesítő megoldás. Ha a vállalkozás fenntartását lehetővé tévő észszerűen rövid határidőn belül nem volt az elérhető alternatív megoldások meglétére utaló hihető adat, akkor a Bizottság úgy vélte, hogy kellően magas a kockázata annak, hogy a vállalkozás eszközei elveszíthetik értékük jelentős részét, amennyiben a vállalkozásokat a bírság kiszabását követően felszámolás alá vonják (a megtámadott határozat (1138) preambulumbekezdése).

349    Amennyiben a 2006. évi iránymutatás 35. pontjában rögzített feltételek teljesültek, a Bizottság minden érintett vállalkozás vonatkozásában úgy határozta meg a kiszabott bírság összegét, hogy figyelembe vette az adott vállalkozás képességét a kiszabott bírság végösszegének megfizetésére, illetve, hogy e kifizetés milyen hatással lehet annak életképességére (a megtámadott határozat (1139) preambulumbekezdése).

350    Ennélfogva, a Bizottság elutasította a Trame kérelmét, rámutatva, hogy a 2009 végén rendelkezésre álló készpénzegyenleg és források körülbelül a bírság összegének kétszeresét teszik ki, míg a 2010‑re és 2011‑re előre jelzett készpénzegyenleg és források a bírság összegének több mint 2,5‑szeresét jelentik. E két körülmény elegendő a fizetési képesség hiányára hivatkozó kérelem elutasításához. Két további körülmény is megerősíti ezt az elutasítást: a likviditás jelentős kiáramlása 2009 márciusában, amikor a Trame 1,46 millió eurót adott kölcsön a Sunset SpA, egy azonos részvényesek tulajdonában álló ingatlantársaság részére, valamint a Trame által hosszú lejáratú adósságára alapított jelzálog, amelynek összege sokkal magasabb, mint a biztosított kölcsön még meg nem fizetett része, és e jelentős különbség megkönnyítheti egy további hitel nyújtását (a megtámadott határozat (1162) és (1163) preambulumbekezdése).

 2. A felek érvei

351    A Trame vitatja a fizetési képessége hiányának figyelembevételére irányuló kérelme elutasítása érdekében a megtámadott határozatban hivatkozott indokokat. Először, a Bizottsággal 2010. május 25‑én közölt adatokból kitűnik, hogy a 3,2 millió eurós bírság megfizetése jelentős hatást gyakorolna a már egyébként is ingatag pénzügyi helyzetre. Pénzeszközeitől megfosztva a Traménak növelnie kellene adósságát, annak érdekében, hogy meg tudja fizetni a bírságot, így fennállna a kockázata annak, hogy a pénzügyi intézmények visszavonják a már biztosított hiteleket. Másodszor, a Sunset részére nyújtott kölcsön olyan ingatlantársaság részére rendszeresen nyújtott és megfelelően elkönyvelt kölcsön, amely ugyanazon részvényesek tulajdonában áll. E kölcsön nem módosítja a bírság által a Traméra gyakorolt hatásokat. Harmadszor, a jelzálogot illetően, a Trame megjegyzi, hogy a kölcsönadott összeg és a jelzálog által garantált összeg közötti különbség nem a további banki kölcsön felvétele lehetőségének bizonyítéka, hanem csak azt bizonyítja, hogy a Trame fizetésképtelen, és arra kényszerül, hogy olyan jelzálogbiztosítékot nyújtson, amelynek értéke meghaladja a hitelező esetleges igényét. További finanszírozások tehát csak második jelzáloggal lennének biztosíthatók.

352    Egyebekben a Trame előadja, hogy a 2006. évi iránymutatás 35. pontjában szereplő feltételek teljesültek. Figyelemmel magas adósságaira, egy olyan bírság, amely 50%‑kal rontaná a csoport már egyébként is deficites nettó pénzügyi helyzetét, visszavonhatatlanul veszélybe sodorná a gazdasági életképességét, és megfosztaná értéküktől aktív eszközeit.

353    Ezenkívül a Trame hivatkozik az egyenlő bánásmód elvének megsértésére, összehasonlítva helyzetének kezelését a kartellben jelentősebb szerepet játszó CB és Itas részére biztosított bánásmóddal. A szerény méretű vállalkozást alkotó Traméval szemben ugyanis, amely esetében a kartellben való korlátozott részvételt állapítottak meg, jelentősebb összegű (3,2 millió euró) bírságot szabtak ki, mint a CB‑vel (2,5 millió euró) és az Itas‑szal (0,8 millió euró) szemben.

354    A Bizottság lényegileg a megtámadott határozat tartalmára hivatkozva vitatja ezt az érvelést.

 3. A Törvényszék álláspontja

 a) Előzetes megfontolások

 A 2006. évi iránymutatás 35. pontja

355    A 2006. évi iránymutatás 35. pontja azt a hatást ismerteti, amelyet az EUMSZ 101. cikk megsértése miatt szankcionált vállalkozás fizetési képessége gyakorolhat a fele szemben kiszabható bírság összegének számítására. E pont a következőképpen szól:

„Különleges körülmények fennállása esetén a Bizottság, kérelemre, figyelembe veheti a vállalkozás adott szociális és közgazdasági környezetben fennálló fizetési képességének hiányát. Ezen a címen a Bizottság nem csökkenti a bírságot csupán a vállalkozás kedvezőtlen vagy veszteséges pénzügyi helyzetének megállapítása miatt. A bírság csak abban az esetben csökkenthető, ha objektív bizonyíték szolgál arra, hogy a bírság kiszabása – a jelen Iránymutatásban meghatározott feltételek mellett – visszavonhatatlanul veszélybe sodorná a vállalkozás gazdasági életképességét, és aktív eszközeit értéküktől megfosztaná.”

356    Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az iránymutatáshoz hasonló olyan magatartási szabályok elfogadásával és közzétételével, ahol a Bizottság kijelenti, hogy ezentúl alkalmazni fogja e szabályokat az általuk érintett esetekre, ez az intézmény korlátozza magát mérlegelési jogköre gyakorlásában, és nem térhet el e szabályoktól anélkül, hogy ne tenné ki magát annak, hogy egyes esetekben az általános jogelvek – mint az egyenlő bánásmód, a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvének – megsértése címén felelősségre vonható (2005. június 28‑i Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ítélet, C‑189/02 P, C‑202/02 P, C‑205/02 P–C‑208/02 P és C‑213/02 P, EBHT, EU:C:2005:408, 211. pont, valamint 2012. december 12‑i Ecka Granulate és non ferrum Metallpulver kontra Bizottság ítélet, T‑400/09, EU:T:2012:675, 40. pont).

357    Kiindulásként rá kell mutatni, hogy a 2006. évi iránymutatás 25. pontja alapján a bírság csak kivételes körülmények között, az iránymutatásban meghatározott feltételek mellett csökkenthető. Ekképpen bizonyítani kell, hogy a kiszabott bírság „visszavonhatatlanul veszélybe sodorná a vállalkozás gazdasági életképességét, és aktív eszközeit értéküktől megfosztaná”. Másrészt, bizonyítani kell az „adott szociális és közgazdasági környezet” meglétét is. Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy e két feltételcsoportot korábban az uniós bíróságok alakították ki.

358    Az első feltételcsoportot illetően olyan döntés született, hogy a Bizottság a kiszabandó bírság összegének meghatározása során főszabály szerint nem köteles figyelembe venni az érintett vállalkozás veszteséges pénzügyi helyzetét, mivel az ilyen kötelezettség elismerése indokolatlan versenyelőnyhöz juttatná a piaci feltételekhez legkevésbé alkalmazkodó vállalkozásokat (Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 356. pont, EU:C:2005:408, 327. pont, valamint Ecka Granulate és non ferrum Metallpulver kontra Bizottság ítélet, fenti 356. pont, EU:T:2012:675, 94. pont).

359    Ha ugyanis ez lenne a helyzet, az azzal a kockázattal járna, hogy e vállalkozásokat előnyben részesítik más, hatékonyabb és jobban vezetett vállalkozásokhoz képest. Ebből adódóan az érintett vállalkozás hátrányos vagy veszteséges helyzetének megállapítása nem lehet elegendő egy olyan kérelem megalapozásához, amely arra irányul, hogy a Bizottság vegye figyelembe a vállalkozás fizetési képességének hiányát a bírság csökkentése érdekében.

360    Másfelől az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az a tény, hogy egy uniós hatóság által hozott intézkedés egy adott vállalkozás fizetésképtelenségéhez vagy felszámolásához vezet, önmagában az uniós jog szerint nem tiltott. Jóllehet egy ilyen jogügylet hátrányosan érintheti a tulajdonosok vagy részvényesek pénzügyi érdekeit, ez nem jelenti azt, hogy a társaság által képviselt személyi, materiális és immateriális elemek is elveszítenék értéküket (2004. április 29‑i Tokai Carbon és társai kontra Bizottság ítélet, T‑236/01, T‑244/01–T‑246/01, T‑251/01 és T‑252/01, EBHT, EU:T:2004:118, 372. pont, valamint Ecka Granulate és non ferrum Metallpulver kontra Bizottság ítélet, fenti 356. pont, EU:T:2012:675, 50. pont).

361    Ebből az ítélkezési gyakorlatból azt lehet levezetni, hogy kizárólag a társaság által képviselt személyi, materiális és immateriális elemek, másként fogalmazva, az eszközök értékvesztése igazolhatja a bírság összegének meghatározása során a bírság kiszabása után bekövetkezett esetleges fizetésképtelenség vagy felszámolás figyelembevételét (Ecka Granulate és non ferrum Metallpulver kontra Bizottság ítélet, fenti 356. pont, EU:T:2012:675, 51. pont).

362    Egy társaság felszámolása ugyanis nem szükségképpen jelenti a szóban forgó vállalkozás eltűnését. Az továbbra is fennmaradhat, akár a társaság feltőkésítése, akár eszközei összességének egy másik jogalany általi átvétele révén. Az ilyen átvételre sor kerülhet önkéntes felvásárlás, illetve a társaság eszközeinek továbbműködtetés mellett történő kényszerértékesítése révén (lásd ebben az értelemben: Ecka Granulate és non ferrum Metallpulver kontra Bizottság ítélet, fenti 356. pont, EU:T:2012:675, 97. pont).

363    A 2006. évi iránymutatás 35. pontjában szereplő, az érintett vállalkozás aktív eszközeinek értéküktől megfosztására vonatkozó hivatkozást tehát úgy kell értelmezni, hogy az arra a helyzetre vonatkozik, amelyben a vállalkozás fenti 362. pontban hivatkozott feltételek szerinti átvétele valószínűtlennek, sőt lehetetlennek tűnik. Ilyen helyzetben a vállalkozás eszközeit külön próbálják értékesíteni, és valószínű, hogy sok ilyen eszköznek egyáltalán nem lesz vevője, vagy jobb esetben is csak jelentősen csökkentett áron értékesítik azokat (Ecka Granulate és non ferrum Metallpulver kontra Bizottság ítélet, fenti 356. pont, EU:T:2012:675, 98. pont).

364    A feltételek második, az adott szociális és közgazdasági környezet meglétével kapcsolatos csoportját illetően, az az ítélkezési gyakorlat szerint a bírság megfizetésének esetleges következményeire utal, különösen a munkanélküliség emelkedése vagy a termelési láncban az érintett vállalkozáshoz képest feljebb vagy lejjebb álló szektorban a gazdasági helyzet romlása szempontjából (SGL Carbon kontra Bizottság ítélet, fenti 102. pont, EU:C:2006:433, 106. pont, valamint Ecka Granulate és non ferrum Metallpulver kontra Bizottság ítélet, fenti 356. pont, EU:T:2012:675, 99. pont).

365    Ennélfogva, amennyiben a fent felvázolt kumulatív feltételek teljesülnek, a vállalkozás eltűnésének kockázatával járó bírság kiszabása ellentétesnek bizonyulhat a 2006. évi iránymutatás 35. pontja által követett céllal. Az említett pont alkalmazása az érintett vállalkozásokra ilyen módon az arányosság elvének konkrét megvalósulását jelenti a versenyjog megsértése miatt kiszabott szankciók területén (lásd ebben az értelemben: Ecka Granulate és non ferrum Metallpulver kontra Bizottság ítélet, fenti 356. pont, EU:T:2012:675, 100. pont).

366    Végül, ahogy arra a Bizottság is megalapozottan emlékeztetett az ideiglenes intézkedésről határozó bíró előtt, illetve több alkalommal a Törvényszék előtt folyt írásbeli és szóbeli eljárások során, mivel a 2006. évi iránymutatás 35. pontjának alkalmazása az utolsó, a versenyjog vállalkozásokra alkalmazandó szabályainak megsértése miatt kiszabott bírság összegének megállapítása során figyelembe vett elem, a szankcionált vállalkozások fizetési képességének figyelembevétele az EUMSZ 261. cikk és az 1/2003 rendelet 31. cikke által előírt korlátlan felülvizsgálati jogkörbe tartozik.

367    E hatáskör terjedelmét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az a hatékony bírói jogvédelem elve érvényesítésének eszköze; ezt az általános uniós jogi elvet jelenleg az Alapjogi Charta 47. cikke rögzíti, amely az uniós jogban megfelel az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én aláírt egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 6. cikkének (2011. december 8‑i Chalkor kontra Bizottság ítélet, C‑386/10 P, EBHT, EU:C:2011:815, 51. pont; 2012. november 6‑i Otis és társai ítélet, C‑199/11, EBHT, EU:C:2012:684, 47. pont, valamint 2013. július 18‑i Schindler Holding és társai kontra Bizottság ítélet, C‑501/11 P, EBHT, EU:C:2013:522, 36. pont).

368    Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az EJEE 6. cikkének tiszteletben tartása nem zárja ki, hogy egy közigazgatási jellegű eljárásban valamely „büntetést” elsőként egy közigazgatási hatóság szabjon ki. Feltételezi azonban, hogy valamely közigazgatási hatóság határozata, amely maga nem teljesíti az EJEE 6. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételeket, korlátlan felülvizsgálati jogkörrel rendelkező bírói szerv utólagos felülvizsgálata alá vethető legyen. Az ilyen szervnek hatáskörrel kell rendelkeznie különösen arra, hogy az előtte folyó jogvita szempontjából releváns összes ténybeli és jogkérdést megvizsgálja (Schindler Holding és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 367. pont, EU:C:2013:522, 35. pont; lásd: az Emberi Jogok Európai Bírósága 2011. szeptember 27‑i Menarini Diagnostics kontra Olaszország ítélete, 43509/08. sz. kereset, 59. § és 2012. június 7‑i Segame kontra Franciaország ítélete, 4837/06. sz. kereset, 55. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

369    Ezenfelül a teljes vitatott határozat hivatalból való felülvizsgálatának a hiánya nem sérti a hatékony bírói jogvédelem elvét. Ezen elv tiszteletben tartásához nem nélkülözhetetlen az, hogy a Törvényszék – amely ugyan köteles megválaszolni a felhozott jogalapokat, és mind jogi, mind pedig ténybeli szempontból felülvizsgálatot gyakorolni – köteles legyen hivatalból újból megvizsgálni az ügy összes iratát (Chalkor kontra Bizottság ítélet, fenti 367. pont, EU:C:2011:815, 51. és 66. pont).

370    Ekképpen a közrenden alapuló jogalapok kivételével, amelyeket a bíróságnak hivatalból kell megvizsgálnia, illetve adott esetben felhoznia, az uniós bíróság feladata, hogy a hivatkozott jogalapok alátámasztása érdekében a felperes által előterjesztett elemek alapján végezze el vizsgálatát, és e tényezők értékelését illetően nem hivatkozhat a Bizottság rendelkezésére álló mérlegelési mozgástérre annak érdekében, hogy lemondjon a mind jogi, mind pedig ténybeli szempontból alapos felülvizsgálat elvégzéséről (lásd ebben az értelemben: Chalkor kontra Bizottság ítélet, fenti 367. pont, EU:C:2011:815, 62. pont).

371    Végül, a korlátlan felülvizsgálati jogkörrel rendelkező bíróságnak, főszabály szerint és a felek által elő terjesztett körülmények vizsgálatától függően a döntésének időpontjában fennálló jogi és ténybeli helyzetet kell figyelembe vennie, amennyiben úgy ítéli meg, hogy indokolt, hogy éljen a megváltoztatásra irányuló jogkörével (lásd ebben az értelemben: 1974. március 6‑i Istituto Chemioterapico Italiano és Commercial Solvents kontra Bizottság ítélet, 6/73 és 7/73, EBHT, EU:C:1974:18, 51. és 52. pont; 1995. július 14‑i CB kontra Bizottság ítélet, T‑275/94, EBHT, EU:T:1995:141, 61. pont; 2011. október 5‑i Romana Tabacchi kontra Bizottság ítélet, T‑11/06, EBHT, EU:T:2011:560, 282–285. pont, valamint 2014. február 27‑i InnoLux kontra Bizottság ítélet, T‑91/11, EBHT, EU:T:2014:92, 157. pont).

372    Ezen általános megfontolások alapján, és a felek által a Törvényszék elé terjesztett ténybeli és jogi jogalapokra figyelemmel kell értékelni a megtámadott határozatban szereplő okfejtést.

 Az arányosság és az egyenlő bánásmód elve

373    Az arányosság elvével kapcsolatosan emlékeztetni kell, hogy ez az elv megköveteli, hogy az intézmények aktusai ne haladják meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött jogos cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket; így amennyiben több alkalmas intézkedés kínálkozik, a kevésbé kényszerítő intézkedéshez kell folyamodni, és az okozott hátrányok a kitűzött célokhoz képest nem lehetnek aránytalanul nagyok (1990. november 13‑i Fedesa és társai ítélet, C‑331/88, EBHT, EU:C:1990:391, 13. pont; 1998. május 5‑i Egyesült Királyság kontra Bizottság ítélet, C‑180/96, EBHT, EU:C:1998:192, 96. pont, valamint Romana Tabacchi kontra Bizottság ítélet, fenti 371. pont, EU:T:2011:560, 104. pont).

374    A versenyjogi jogsértések szankcionálása érdekében indított eljárások során ennek az elvnek a Bizottság általi alkalmazása azt jelenti, hogy a bírságok nem haladhatják meg a kitűzött célokhoz, vagyis e szabályok tiszteletben tartásához képest szükséges mértéket, továbbá a valamely vállalkozásra versenyjogi jogsértés címén kiszabott bírság összegének arányban kell állnia az összességében értékelt jogsértéssel, és különösen figyelembe kell vennie annak súlyát. Így különösen az arányosság elve azzal jár, hogy a Bizottságnak a jogsértés súlyának értékelése során figyelembe vett tényezőkkel arányosan kell meghatároznia a bírság összegét, és hogy e tényezőket egységes és objektíven igazolható módon kell alkalmaznia (Romana Tabacchi kontra Bizottság ítélet, fenti 371. pont, EU:T:2011:560, 105. pont).

375    Egyébként az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az egyenlő bánásmód elve akkor sérül, ha hasonló helyzeteket eltérő módon kezelnek, vagy eltérő helyzeteket ugyanolyan módon kezelnek, kivéve ha e bánásmód objektíve indokolt (Romana Tabacchi kontra Bizottság ítélet, fenti 371. pont, EU:T:2011:560, 102. pont).

376    Ezek az elvek alkalmazandók arra a kérdésre, hogy a Bizottság megfelelően értékelte‑e az arra irányuló kérelem értékelése érdekében hivatkozott érveket, hogy a bírság összegének meghatározásánál vegyék figyelembe a fizetési képesség hiányát. A jelen ügyben ezen elvek végrehajtását megkönnyíti az a tény, hogy a fizetési képesség hiányának értékelése érdekében figyelembe veendő körülmények azonosak minden társaságnál, még ha pénzügyi helyzetük eltérő is (lásd a fenti 345–350. pontot). Ez a helyzet a vállalkozás szolvenciájával és likviditásával, mérlege szerkezetével és részvényes köre jellegével.

 b) Elemzés

377    A megtámadott határozat (1162) és (1163) preambulumbekezdésében (lásd a fenti 350. pontot) a Bizottság elutasította a Trame arra irányuló kérelmét, hogy vegyék figyelembe a fizetési képesség állítólagos hiányát a bírság összegének csökkentése érdekében, rámutatva, hogy a Trame elegendő forrással rendelkezett ahhoz, hogy megfizessen egy 3,2 millió eurós összegű bírságot, figyelemmel többek között a vállalkozás keretében rendelkezésre álló forrásokra, vagy a további bankhitel felvételével kapcsolatos lehetőségekre.

378    Hasonlóképp, a 2011. július 12‑i Emme kontra Bizottság végzésben (T‑422/10 R, EU:T:2011:349) a Törvényszék elnöke elutasította a megtámadott határozat végrehajtására irányuló kérelmet. E határozat indoka az ideiglenes intézkedés iránti kérelem sürgősségének hiánya volt (lásd a fenti 43. és 48. pontot).

379    Egyébként a Törvényszék pervezető intézkedéseire adott válaszában a Trame további pontosítás nélkül azt közölte, hogy 2013. november 18‑án új kérelmet terjesztett a Bizottság elé, amelyben azt kérte, hogy gazdasági és pénzügyi helyzete folytán vegyék figyelembe fizetési képessége hiányát. E kérelmet 2014. január 20‑án és 24‑én kiegészítette.

380    A tárgyalás során a felek jelezték, hogy e kérelmet végül úgy utasították el, hogy nem került sor adatszolgáltatásra a vállalkozás pénzügyi helyzetét illetően. A Bizottság e tekintetben kiemelte, hogy válasza megerősítette a megtámadott határozatban már korábban kifejtett értékelést.

381    Figyelemmel a megtámadott határozatban kifejtett értékelésre és tekintettel a felek által a Törvényszék előtt ismertetett különböző érvekre és bizonyítékokra, meg kell állapítani, hogy a Trame nem bizonyította, hogy olyan helyzetben van, amelyben bizonyítani tudja, hogy nem képes 3,2 millió euró összegű bírság megfizetésére, fizetési képességének hiánya miatt.

382    Ahogy ugyanis azt a Bizottság a megtámadott határozatban a vele a Trame által közölt információkra tekintettel kiemelte, amikor a Bizottság döntött a bírság összegéről, a Trame olyan helyzetben volt, hogy képes volt megfizetni annak összegét.

383    Először, járulékos jelleggel ki kell emelni, hogy még ha figyelembe is vesszük a Trame azon érvelését, amely szerint nettó pénzügyi helyzete valójában deficites volt, figyelemmel kereskedelmi adósságaira és rövid lejáratú pénzügyi tartozásaira, mindazonáltal pontosnak bizonyult az a megállapítás, amely szerint az e vállalkozás keretében rendelkezésre álló készpénzegyenleg és források pozitívak voltak. Ez azt bizonyítja, hogy a Trame még mindig képes volt bevételeket elérni működése eredményeként.

384    Másodszor és elsődlegesen, a Bizottság megalapozottan tekintette úgy, hogy a Trame észszerűen megítélve szerezhetett további forrásokat bankjaitól, vagy egy másik társaságtól.

385    Ekképpen a 2007. október 11‑i, két olasz banktól felvett jelzáloghitelt illetően, amelyek vonatkozásában azok 17,6 millió euró összegű jelzáloggal rendelkeznek, a Trame nem vitatja, hogy az eredetileg 8,8 millió euró összegű hitel egy része már visszafizetésre került.

386    A pervezető intézkedésekre adott válaszában a Bizottság ezzel kapcsolatban azt emelte ki, hogy 2011. január 31‑én a Trame visszafizetett 2,5 millió eurót e 15 év tartamú jelzáloghitelből, amely célja a vállalkozás likviditásának fenntartása volt.

387    Ebben az összefüggésben a Bizottság megalapozottan tekinthette úgy, hogy a Trame és bankjai között fennálló ezen üzleti viszony következtében, valamint figyelemmel arra, hogy a Trame tevékenysége még mindig eredményezett bevételeket, még a válsághelyzetben is, illetve arra, hogy az említett bankok rendelkezésére a kölcsönadott összeg kétszeresének megfelelő garancia állt, valamelyik bank elfogadta volna, hogy egészben vagy részben biztosítsa a Trame számára a bírság összegének megfizetéséhez szükséges forrásokat.

388    Amikor a feleket a rendelkezésre álló finanszírozásra vonatkozó ezen hipotézis valós jellegéről kérdezték, a Bizottság rámutatott, hogy e hipotézist alátámasztják a tények, mivel 2011. január 31‑én a Trame képes volt 2,5 millió különleges biztosíték nélküli hitelt felvenni a részére jelzáloghitelt nyújtó két bank egyikétől. A Trame a maga részéről nem terjesztett elő olyan érvet, amely alkalmas lenne e hipotézis megalapozottságának megkérdőjelezésére.

389    Hasonlóképp, még ha fel is tételezzük, hogy a rendelkezésre álló likviditás nem tette lehetővé a Trame számára a bírság megfizetését, a Bizottság azt is megalapozottan állapítja meg a megtámadott határozatban, hogy a Trame további forrásokat találhatott, azáltal, hogy azt kéri, hogy fizessék vissza nekik azt az 1,46 millió euró összegű kölcsönt, amelyet 2009 márciusában nyújtott egy olyan ingatlantársaság számára, amelynek tulajdonosai ugyanazon részvényesek voltak, mint a Trame esetében.

390    A Trame által e tekintetben előterjesztett észrevételek ugyanis nem teszik lehetővé minden olyan lehetőség kizárását, amelyek révén visszaszerezheti ezt az összeget, illetve azt felhasználhatja az ahhoz szükséges finanszírozás megszerzéséhez, hogy vállalni tudja a bírság megfizetését. A Bizottság határozata e tekintetben tehát nem bizonyult aránytalannak, hanem éppen ellenkezőleg, megfelel az ügy adatainak.

391    Utoljára, az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított kifogást illetően, a CB és az Itas részére biztosított bánásmóddal való összehasonlítás alapján, meg kell állapítani, hogy az egyes vállalkozások helyzete pénzügyi szempontból eltér, és a Bizottság e különbségekre, nem pedig a vállalkozások jogsértésben való részvételének módjaira figyelemmel tekintette úgy, hogy részlegesen csökkenteni kell a szóban forgó bírság összegét, amelyet úgy számítottak ki, hogy figyelembe vegye az egyes vállalkozások fizetési képességét.

392    A fentiekből következik, hogy a Bizottság tekinthette úgy, ahogy a megtámadott határozatban tette is, hogy elutasíthatja a Trame arra irányuló kérelmét, hogy a bírság összegének csökkentése érdekében vegyék figyelembe fizetési képessége állítólagos hiányát.

 c) Végkövetkeztetés

393    Következésképpen a fizetési képesség hiányára vonatkozó jogalapot el kell utasítani mint megalapozatlant.

 I – Az megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló kérelmekről, amennyiben az bírságot szab ki, az e bírság csökkentésére irányuló kérelmekről, a korlátlan felülvizsgálati jogkörnek a Törvényszék általi gyakorlásáról és a bírság összegének a meghatározásáról

394    Az EUMSZ 261. cikk alapján az 1/2003 rendelet 31. cikke által a Törvényszékre ruházott korlátlan felülvizsgálati jogkör a szankció jogszerűségének egyszerű felülvizsgálatán túl – amely csupán a megsemmisítés iránti kereset elutasítását vagy a megtámadott jogi aktus megsemmisítését teszi lehetővé – feljogosítja a Törvényszéket arra, hogy a Bizottság értékelését a sajátjával helyettesítse, és következésképpen megsemmisítés nélkül is megváltoztassa a megtámadott jogi aktust a tényállás valamennyi körülményét figyelembe véve, különösen a kiszabott bírságot módosítva, amennyiben a bírság összegének kérdése az értékelésére van bízva (lásd ebben az értelemben: 2007. február 8‑i Groupe Danone kontra Bizottság ítélet, C‑3/06 P, EBHT, EU:C:2007:88, 61. és 62. pont; 2009. szeptember 3‑i Prym és Prym Consumer kontra Bizottság ítélet, C‑534/07 P, EBHT, EU:C:2009:505, 86. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

395    Kérelmeiben a Trame azt kéri a Törvényszéktől, hogy semmisítse meg a megtámadott határozatot, amennyiben az bírságot szab ki vele szemben, vagy csökkentse e bírság összegét.

396    A fentiekből már kitűnt, hogy meg kell semmisíteni a megtámadott határozat 1. cikkének 17. pontját, amennyiben a Bizottság azt állapította meg, hogy a Trame 1997. március 4. és 2000. október 9. között részt vett a szóban forgó jogsértés páneurópai részében, illetve amennyiben úgy tekintette, hogy a Trame szóban forgó jogsértésben való részvétele 1997. március 4. és 2000. február 28. között érintette a három huzalból álló sodratokat, továbbá amennyiben megállapította, hogy a Trame részt vett a versenyellenes magatartásokban a 2001. augusztus 30. és 2002. június 10. közötti időszak folyamán. Következésképpen a Törvényszéknek meg kell semmisítenie a megtámadott határozat 2. cikkének 17. pontját is, amennyiben az aránytalan bírságot szab ki a Traméra, annak érdekében, hogy szankcionálja a Trame részvételét az egységes jogsértésben 1997. március 4. és 2002. szeptember 19. között, mivel e bírságot a Trame megtámadott határozat 1. cikkében megállapított jogsértésben való részvételére figyelemmel állapították meg.

397    A Törvényszéknek tehát azon bírság összegét is meg kell határoznia, amelyet a Traméval szemben kell kiszabni, figyelemmel az egységes jogsértésben való részvételére.

398    E tekintetben fontos rámutatni, hogy amikor a Törvényszék bírságot állapít meg, azt jellegénél fogva nem pontos aritmetikai számításokkal végzi. Egyébiránt a Törvényszéket nem kötik a Bizottság számításai, sem annak iránymutatásai akkor, amikor korlátlan felülvizsgálati jogkörében határoz, hanem az ügy összes körülményét figyelembe véve saját maga végzi el értékelését (lásd: 2011. október 5‑i Romana Tabacchi kontra Bizottság ítélet, T–11/06, EBHT, EU:T:2011:560, 266. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

399    A jelen ügyben a Trame egységes jogsértésben való részvételét szankcionálni hivatott bírság összegének a meghatározása kapcsán az 1/2003 rendelet 23. cikkének (3) bekezdéséből az következik, hogy a jogsértés súlyán kívül figyelembe kell venni annak időtartamát is, a büntetések egyéniesítésének elvéből pedig az következik, hogy a szankciónak figyelembe kell vennie az egyes elkövetőknek a jogsértés vonatkozásában fennálló helyzetét. Ennek különösen fenn kell állnia a Bizottság által a megtámadott határozatban meghatározott típushoz tartozó összetett és hosszú időtartamú jogsértés esetén, amelyet a résztvevők heterogén jellege jellemez.

400    A jelen ügyben a Törvényszék a következő körülmények figyelembevételét tartja helyesnek.

401    Először az iratok kellően bizonyítják, hogy a Trame az Italia klub számos olyan találkozóján részt vett, amelyek a kvóták kiosztására és az árak rögzítésére vonatkoztak az olasz piacot érintően. Az ilyen megállapodások eleve a jellegüknél fogva a legsúlyosabb versenykorlátozások közé számítanak. A Trame Italia klubban való részvétele 1997. március 4. és 2002. szeptember 19. között a szankció értékelése tekintetében az egyik alapvető elem. E tekintetben azonban figyelembe kell venni azt, hogy egy kilenc hónapos, 2001. augusztus 30. és 2002. június 10. közötti időszak vonatkozásában a Bizottság nem tudta a jog által megkövetelt mértékben bizonyítani, hogy a Trame ténylegesen részt vett az Italia klub versenyellenes magatartásaiban (lásd a fenti 288–296. pontot).

402    Másodszor, megállapítható, hogy 2000. február 28‑tól a Trame az Italia klubon belül olyan versenyellenes magatartásokban vett részt, amelyek nemcsak a hét huzalból álló sodratokra vonatkoztak, hanem legalábbis a három huzalból álló sodratokra vonatkozó érzékeny kereskedelmi információk cseréjére is. Nem nyert ugyanakkor kellő bizonyítást, hogy ezen időpontot megelőzően a Trame tudta vagy tudnia kellett, hogy az Italia klubon belül zajló tárgyalásoknak a három huzalból álló sodratok is tárgyát képezik (lásd a fenti 194–197. pontot).

403    Harmadszor, megállapítható, hogy 2000. október 9‑től a Trame tudta vagy tudnia kellett volna arról, hogy az Italia klubban való részvételével egy átfogóbb, több szintből álló rendszerben vesz részt, amelynek célja az EFA piacának stabilizálása páneurópai szinten, az árak csökkenésének elkerülése érdekében (lásd a fenti 144. és 145. pontot). A Trame tehát csak egy késői, vagy mindenképpen a többi vállalkozásnál későbbi szakaszban szerzett tudomást a Bizottság által vele szemben kifogásolt egységes jogsértésről.

404    Ezzel párhuzamosan rá kell mutatni, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a Trame részt vett a Déli megállapodásban, az España klubban vagy az Addtek nevű ügyfél vonatkozásában folytatott egyeztetésben, amelyek az egységes jogsértés lényeges vetületeit jelentik, ahogy az Italia klub külső dimenziójában sem, amelyben a Trame nem is vehetett részt, figyelemmel arra, hogy Olaszországból nem folytatott exporttevékenységet az egységes jogsértés által érintett egy vagy több állam területére.

405    Negyedszer, az ügy körülményeiből kitűnik, hogy a Trame kartellben való részvételének vannak bizonyos olyan sajátosságai, amelyek megkülönböztetik a többi vállalkozás, így az Italia klub főbb szereplői, vagy az Európa klubban található, minden szinten és minden területen érintett szereplők részvételétől. Ekképpen figyelembe kell venni különösen azt, hogy a Trame a kartell perifériáján működött, valamint hogy részvétele már önmagában korlátozott volt, mind az Italia klubban, mind Olaszországon kívül, amiről a kartell többi résztvevője is tudott (lásd a fenti 318–324. pontot).

406    A Törvényszék e körülményekre tekintettel megállapítja, hogy egy 5 millió euró összegű bírság hatékonyan lehetővé teszi a Trame jogellenes magatartásának nem elhanyagolható és kellőképpen elrettentő módon való hatékony megtorlását. Az ezen összeg feletti bírság – a Trame egységes jogsértésben való részvételét jellemző valamennyi körülményre tekintettel értékelve – aránytalan lenne a vele szemben kifogásolt jogsértéshez képest.

407    A 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdésében előírt, a teljes forgalom 10%‑ára vonatkozó jogszabályi felső határ miatt a Traméval szemben az előző pontban kiszabott bírság összege azonban nem haladhatja meg a 3,249 millió eurót.

408    A Traméval szemben kiszabott bírság összegét tehát 3,249 millió euróban kell megállapítani.

409    Egyebekben a Törvényszék nem adhat helyt a Trame által előterjesztett, a Tréfileurope Italia kartellben résztvevő képviselőjének megidézésére és meghallgatására irányuló kérelemnek, mivel ez az intézkedés nem tűnik szükségesnek a jogvita elbírálásához, figyelemmel az ezzel összefüggésben a Trame által a Törvényszék elé terjesztett nyilatkozat tartalmára, a felek észrevételeire és az iratokban található bizonyítékokra.

410    A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

 A költségekről

411    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (3) bekezdése alapján részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. Azonban, ha az ügy körülményei alapján indokoltnak látszik, a Törvényszék határozhat úgy, hogy a fél saját költségein felül viseli a másik fél költségeinek egy részét is.

412    A jelen ügy körülményeire figyelemmel úgy kell határozni, hogy mindegyik fél maga viseli a saját költségeit a T‑422/10. sz. ügy tekintetében. A T‑422/10. R. sz. ügy tekintetében a Trame maga viseli a saját költségeit, valamint a Bizottság költségeit is.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a 2010. szeptember 30‑án hozott C (2010) 6676 végleges bizottsági határozattal és a 2011. április 4‑én hozott C (2011) 2269 végleges bizottsági határozattal módosított, az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/38.344 – „előfeszített acél”‑ügy) 2010. június 30‑án hozott C (2010) 4387 végleges bizottsági határozat 1. cikkének 17. pontját megsemmisíti, amennyiben a Bizottság azt állapította meg, hogy a Trafilerie Meridionali SpA (korábban: Emme Holding SpA) 1997. március 4. és 2000. október 9. között részt vett a szóban forgó jogsértés páneurópai részében, illetve amennyiben úgy tekintette, hogy a Trafilerie Meridionali SpA szóban forgó jogsértésben való részvétele 1997. március 4. és 2000. február 28. között érintette a három huzalból álló sodratokat, továbbá amennyiben megállapította, hogy a Trafilerie Meridionali SpA részt vett a versenyellenes magatartásokban a 2001. augusztus 30. és 2002. június 10. közötti időszak folyamán.

2)      A Törvényszék a C (2010) 6676 végleges bizottsági határozattal és a C (2011) 2269 végleges bizottsági határozattal módosított C (2010) 4387 végleges bizottsági határozat 2. cikkének 17. pontját megsemmisíti.

3)      A Törvényszék a Traméval szemben kiszabott bírság összegét 3,249 millió euróban állapítja meg.

4)      A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

5)      A T‑422/10. sz. ügy tekintetében mindegyik fél maga viseli a saját költségeit.

6)      A T‑422/10. R. sz. ügy tekintetében a Trafilerie Meridionali maga viseli a saját költségeit, valamint az Európai Bizottság költségeit is.

Frimodt Nielsen Dehousse Collins

Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. július 15‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: olasz.

1 – A jelen ítéletnek csak azok a pontjai kerülnek ismertetésre, amelyek közzétételét a Törvényszék hasznosnak tartja.