T‑196/02. sz. ügy

MTU Friedrichshafen GmbH

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Állami támogatások – Szerkezetátalakítási támogatás – Az összeegyeztethetetlen támogatás visszatéríttetését elrendelő határozat – A 659/1999/EK rendelet 13. cikkének (1) bekezdése – Egyetemleges felelősség”

Az ítélet összefoglalása

1.      Államok által nyújtott támogatások – Közigazgatási eljárás – A Bizottság azon lehetősége, hogy döntését a rendelkezésre álló információkra alapozza – Feltétel

(EK 88. cikk, (2) bekezdés; 659/1999 tanácsi rendelet, 5. cikk, (2) bekezdés, 10. cikk, (3) bekezdés, és 13. cikk, (1) bekezdés)

2.      Államok által nyújtott támogatások – A támogatásnak a közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét megállapító és visszatérítését elrendelő bizottsági határozat – A rendelkezésre álló információk alapján a támogatásban csupán feltételezetten részesült vállalkozásra meghatározott összeg visszatérítésére vonatkozó egyetemleges kötelezettséget rovó határozat – Megengedhetetlenség

(EK 88. cikk, (2) bekezdés; 659/1999 tanácsi rendelet, 13. cikk, (1) bekezdés, és 14. cikk, (1) bekezdés)

1.      Az állami támogatások területén az [EK 88. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999 rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében megismételt és megerősített ítélkezési gyakorlat alapján a Bizottság akkor jogosult a rendelkezésére álló információk alapján elfogadni egy határozatot, ha olyan tagállammal áll szemben, amely nem tesz eleget együttműködési kötelezettségének, és nem bocsátja rendelkezésére azon információkat, amelyeket egy támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségének megítélése érdekében a Bizottság kért.

A Bizottságnak biztosított ezen tág lehetőségre tekintettel azonban egy ilyen határozat elfogadását megelőzően a Bizottságnak tiszteletben kell tartania bizonyos eljárási kötelezettségeket. E kötelezettségeket a 659/1999 rendelet 5. cikkének (2) bekezdése, 10. cikkének (3) bekezdése és 13. cikkének (1) bekezdése írja elő. Különösen amennyiben az érintett tagállam az emlékeztető ellenére nem adja meg a Bizottság által előírt határidőn belül a kért információt, vagy amennyiben nem teljes információt ad, a Bizottságnak határozatot kell hoznia, amelyben az említett információ megadására kötelezi. Továbbá ezen információnyújtási kötelezésben meg kell határoznia a szükséges információt, és határidőt kell szabnia annak benyújtására. Végül a Bizottság csak akkor zárhatja le az eljárást, ha egy tagállam nem tesz eleget ennek a kötelezésnek, és a rendelkezésre álló információk alapján csak ekkor hozhat a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségét vagy összeegyeztethetetlenségét megállapító határozatot.

(vö. 39–41. pont)

2.      Az [EK 88. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999 rendelet 13. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy valamely támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségére irányuló hivatalos eljárást ugyanezen rendelet 7. cikke szerinti határozattal zárjon le. Különösen, ha az érintett tagállam elmulasztja benyújtani a Bizottságnak az általa közlendő információkat, a Bizottság a rendelkezésre álló információk alapján a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét megállapító határozatot hozhat, és adott esetben elrendelheti, hogy az érintett tagállam a 659/1999 rendelet 14. cikke alapján a támogatást téríttesse vissza a kedvezményezettel.

Azonban a 659/1999 rendelet 13. cikkének (1) bekezdése nem teszi lehetővé a Bizottság számára, hogy akár egyetemlegesség címén valamely vállalkozástól megkövetelje a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatás összege meghatározott részének visszatérítését, amennyiben azon állami forrásokból történő átutalás, amelyekből a vállalkozás részesült, hipotetikus, amit a Bizottság rendelkezésére álló információk alapján nem lehet sem megerősíteni, sem megcáfolni.

Továbbá, mivel a Bizottság határozata azt a vállalkozást, amelynek a támogatást nem ítélték oda, azonban abban részesült, egyetemlegesség címén kötelezi a támogatás egy részének visszatérítésére, a nemzeti hatóságok feladata, hogy adott esetben azzal azt visszatéríttessék anélkül, hogy az említett hatóságok az egyetemlegesség e kötelezettségének megalapozottságát értékelhetnék. Márpedig ez a helyzet semmiképpen sem szükséges következménye az állami támogatások területén a Szerződés által megállapított eljárás végrehajtásának, mivel azon tagállam, amelyet az általa nyújtott támogatás visszatéríttetésére köteleztek, mindenképpen köteles a tényleges kedvezményezettekkel szemben a Bizottság ellenőrzése mellett a visszatérítést elrendelni anélkül, hogy a visszatéríttetési határozatban a kedvezményezetteket kifejezetten meg kellene nevezni és a fortiori anélkül, hogy az egyes kedvezményezettek által visszatérítendő összegeket számszerűsíteni kellene.

(vö. 45–46., 48–50. pont)