C‑665/20. PPU. sz. ügy
X
(a Rechtbank Amsterdam [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2021. április 29.
„Előzetes döntéshozatal – Sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás – Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – 2002/584/IB kerethatározat – Európai elfogatóparancs – A végrehajtás mérlegelhető megtagadásának okai – A 4. cikk 5. pontja – Olyan keresett személy, akit harmadik országban ugyanazon cselekmény miatt jogerősen elítéltek – Már végrehajtott vagy az ítélkező állam joga szerint már végre nem hajtható büntetés – Végrehajtás – A végrehajtó igazságügyi hatóság mérlegelési mozgástere – Az »ugyanazon cselekmény« fogalma – A büntetés valamely nem igazságügyi hatóság által közkegyelmi intézkedés keretében történő elengedése”
1. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – Az európai elfogatóparancs végrehajtása mérlegelhető megtagadásának okai – Olyan keresett személy, akit harmadik országban ugyanazon cselekmény miatt jogerősen elítéltek – A végrehajtó igazságügyi hatóság mérlegelési mozgástere – Terjedelem
(A 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat, 4. cikk, 5. pont)
(lásd: 43., 44., 47., 49–53., 55., 59., 60., 67. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
2. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – A jogszabályok közelítését célzó kerethatározatok – A tagállamok általi végrehajtás – A kerethatározatok joghatása –Kerethatározattal ellentétes nemzeti rendelkezés alkalmazásának mellőzésére vonatkozó kötelezettség – Hiány – A nemzeti jog összhangban álló értelmezésének kötelezettsége – Terjedelem – A kerethatározat teljes érvényesülése biztosításának szükségessége
(A 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat)
(lásd: 62–64. pont)
3. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – Az európai elfogatóparancs végrehajtása mérlegelhető megtagadásának okai – Olyan keresett személy, akit harmadik országban ugyanazon cselekmény miatt jogerősen elítéltek – Az európai elfogatóparancs végrehajtása kötelező megtagadásának okai – Olyan keresett személy, akit valamely tagállamban ugyanazon cselekmény miatt jogerősen elítéltek – Az ugyanazon cselekmény fogalma – Egységes értelmezés
(A 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat, 3. cikk, 2. pont, és 4. cikk, 3. pont)
(lásd: 70., 72., 75–78., 83. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
4. Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló kerethatározat – Az európai elfogatóparancs végrehajtása mérlegelhető megtagadásának okai – Olyan keresett személy, akit harmadik országban ugyanazon cselekmény miatt jogerősen elítéltek – Már végrehajtott vagy az ítélkező állam joga szerint már végre nem hajtható büntetés – Fogalom – A büntetés elengedését megelőzően az említett országban részben végrehajtott büntetés – Bennfoglaltság – A büntetés valamely nem igazságügyi hatóság által olyan közkegyelmi intézkedés keretében történő elengedése, amely nem észszerű büntetőpolitikai megfontolásokon alapul – Hatás hiánya
(A 2009/299 kerethatározattal módosított 2002/584 tanácsi kerethatározat, 4. cikk, 5. pont)
(lásd: 86–88., 92., 94., 98–104. pont és a rendelkező rész 3. pontja)
Összefoglalás
A Bíróság pontosítja a valamely harmadik országban már korábban büntetőítélet tárgyát képező cselekmények miatt kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtása során alkalmazandó ne bis in idem elvének terjedelmét
2019 szeptemberében a német igazságügyi hatóságok európai elfogatóparancsot bocsátottak ki X ellen az X által 2012‑ben az élettársa és annak lánya ellen elkövetett cselekmények miatti büntetőeljárás lefolytatása céljából. X‑et 2020 márciusában Hollandiában fogták el. Arra hivatkozva nem egyezett bele az e hatóságok részére történő átadásába, hogy Iránban ugyanazon cselekmények miatt már büntetőeljárást folytattak le vele szemben, és jogerősen elítélték. Pontosabban e cselekmények egy része tekintetében felmentették, míg a másik része tekintetében szabadságvesztés‑büntetésre ítélték, amelyet szinte maradéktalanul letöltött, mielőtt a büntetés fennmaradó részét el nem engedték. A büntetés elengedésére az iszlám forradalom 40. évfordulója alkalmából a Forradalom Vezetője, egy igazságügyi hatóságnak nem minősülő hatóság által meghirdetett általános amnesztiának köszönhetően került sor. X szerint ezért az Iránban hozott korábbi büntetőítélet következtében az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat(1) – holland jogba is átültetett – 4. cikkének 5. pontjában kimondott ne bis in idem elvével ellentétes az ellene kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtása.
E cikk értelmében a végrehajtó igazságügyi hatóság megtagadhatja az európai elfogatóparancs végrehajtását, ha a keresett személyt egy harmadik állam ugyanazon cselekmény miatt jogerősen elítélte, feltéve hogy elítélése esetén a büntetést már végrehajtották, végrehajtása folyamatban van, vagy az ítélkező állam joga szerint az már nem hajtható végre. Ez a „végrehajtás mérlegelhető megtagadásának oka” hasonlít a kerethatározat 3. cikkének 2. pontjában szereplő „végrehajtás kötelező megtagadásának okához”, kivéve annyiban, hogy ez utóbbi nem valamely „harmadik állam”, hanem „valamely tagállam” által hozott ítéletre vonatkozik.
Ebben az összefüggésben a Rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság, Hollandia) úgy határozott, hogy a kerethatározat 4. cikke 5. pontjának értelmezését kéri a Bíróságtól. Az X átadásáról határozni hivatott bíróság előtt ugyanis felmerül a kérdés az ilyen esetben őt megillető mérlegelési mozgástérre, és az említett cikkben szereplő „ugyanazon cselekmény” fogalmát vonatkozóan, amennyiben az iráni bíróságok nem határoztak kifejezetten a Németországban X terhére rótt bizonyos cselekményekről, valamint az azzal kapcsolatos feltétel terjedelmére vonatkozóan, hogy elítélése esetén a büntetést „már végrehajtották vagy az ítélkező állam joga szerint az már nem hajtható végre”.
A sürgősségi eljárásban hozott ítéletében a Bíróság mindenekelőtt úgy ítéli meg, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóságnak mérlegelési mozgástérrel kell rendelkeznie annak eldöntését illetően, hogy az említett okból az európai elfogatóparancs végrehajtását meg kell‑e tagadni, vagy sem. Továbbá az „ugyanazon cselekmény”(2) fogalma egységesen értelmezendő. Végül a büntetés végrehajtására vonatkozó feltétel teljesül az alapügyben szereplőhöz hasonló esetben.
A Bíróság álláspontja
A Bíróság először is emlékeztet arra, hogy a kerethatározat meghatározza egyrészt az európai elfogatóparancs végrehajtása kötelező megtagadásának okait,(3) másrészt a végrehajtás mérlegelhető megtagadásának okait,(4) és a tagállamok eldönthetik, hogy átültetik‑e azokat a belső jogukba, vagy sem. Mindazonáltal amennyiben a tagállamok úgy döntenek, hogy azokat átültetik, nem írhatják elő, hogy az igazságügyi hatóságok kötelesek automatikusan megtagadni valamennyi érintett európai elfogatóparancs végrehajtását. E hatóságoknak ugyanis olyan mérlegelési mozgástérrel kell rendelkezniük, amely lehetővé teszi számukra, hogy esetről esetre vizsgálatot folytassanak le, figyelembe véve az összes releváns körülményt. Amennyiben megfosztják őket e lehetőségtől, az azzal a hatással jár, hogy az európai elfogatóparancs végrehajtása megtagadásának puszta lehetősége valódi kötelezettséggé válik, holott az európai elfogatóparancs végrehajtása a főszabály, a végrehajtás megtagadása pedig kivételként tekintendő.
Egyébiránt a Bíróság felhívja a figyelmet a végrehajtás kötelező megtagadásának a kerethatározat 3. cikkének 2. pontjában előírt okához képest fennálló különbségre, amelynek alkalmazása viszont semmilyen mérlegelési mozgásteret nem hagy a végrehajtó igazságügyi hatóságnak. Ugyanis a tagállamok közötti kölcsönös bizalom és kölcsönös elismerés elve, amely megköveteli, hogy a tagállamok úgy tekintsék, hogy mindegyikük tiszteletben tartja az uniós jogot, különösen pedig az alapvető jogokat, nem ültethető át automatikusan a harmadik országok bíróságai által hozott ítéletekre. Így a büntető igazságszolgáltatási rendszerbe vetett olyan nagy fokú bizalom, mint amely a tagállamok között létezik, harmadik országok esetében nem vélelmezhető. Éppen ezért a végrehajtó igazságügyi hatóság számára mérlegelési mozgásteret kell biztosítani.
Másodszor, a Bíróság úgy ítéli meg, hogy az „ugyanazon cselekménynek” a kerethatározat 3. cikke 2. pontjában és 4. cikke 5. pontjában szereplő fogalma egységesen értelmezendő. A koherencia és a jogbiztonság érdekében ugyanis e két, azonos módon megszövegezett fogalomnak azonos tartalmat kell tulajdonítani. A Bíróság hozzáteszi, hogy az a körülmény, hogy a 3. cikk 2. pontja az Unióban hozott ítéletekre vonatkozik, míg a 4. cikk 5. pontja a harmadik államban hozott ítéletekre, önmagában nem igazolhatja azt, hogy e fogalomnak eltérő tartalmat tulajdonítsanak.
Harmadszor, a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a kerethatározat 4. cikkének 5. pontjában előírt, a büntetés végrehajtására vonatkozó feltétel teljesül az alapügyben szereplőhöz hasonló esetben. E tekintetben a Bíróság hangsúlyozza, hogy e cikk általános jelleggel utal az „ítélkező állam jogára”, anélkül hogy közelebbről meghatározná, hogy a büntetés végrehajtása miért nem lehetséges. Főszabály szerint tehát el kell ismerni az ítélkező állam joga által előírt valamennyi olyan kegyelmi intézkedést, amely azzal a hatással jár, hogy a kiszabott büntetés már nem hajtható végre. Ebből a szempontból nem bír jelentőséggel a tényállás súlya, az intézkedést elrendelő hatóság jellege vagy az ezen intézkedés alapját képező megfontolások, például amikor az intézkedés nem észszerű büntetőpolitikai megfontolásokon alapul.
Mindazonáltal a Bíróság hozzáteszi, hogy a végrehajtó igazságügyi hatóságnak – a végrehajtás mérlegelhető megtagadásának a kerethatározat 4. cikke 5. pontjában meghatározott okának alkalmazása keretében rendelkezésre álló mérlegelési mozgásterén belül eljárva – egyensúlyt kell teremtenie. Össze kell egyeztetnie egyrészről az elítélt személyek büntetlenségének megelőzését és a bűnözés elleni küzdelmet, másrészről pedig e személyek jogbiztonságának azáltal történő garantálását, hogy a közhatalmi szervek jogerőre emelkedett határozatait tiszteletben tartják. A kerethatározatnak mind a 4. cikke 5. pontjában, mind pedig a 3. cikke 2. pontjában kimondott ne bis in idem elve ugyanis mindkét szempontot magában foglalja.