A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2015. július 15.(*)

„Verseny – Kartellek – Az előfeszített acél európai piaca – Az árak rögzítése, a piac felosztása és érzékeny kereskedelmi információk cseréje – Egységes, összetett és folyamatos jogsértés – Ügynöki megállapodás – Az ügynök jogsértő magatartásának a megbízónak való betudhatósága – A megbízónak az ügynök jogsértő magatartásáról való tudomásának hiánya – A jogsértés valamely összetevőjében való részvétel és az átfogó terv ismerete – A 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás – Arányosság – A büntetések és szankciók egyéniesítésének elve – Korlátlan felülvizsgálat”

A T‑418/10. sz. ügyben,

a voestalpine AG (székhelye: Linz [Ausztria]),

a voestalpine Wire Rod Austria GmbH, korábban voestalpine Austria Draht GmbH (székhelye: Sankt Peter‑Freienstein [Ausztria])

(képviselik őket: A. Ablasser‑Neuhuber, G. Fussenegger, U. Denzel, és M. Mayer ügyvédek)

felpereseknek

az Európai Bizottság (képviselik: R. Sauer, Bottka V. és C. Hödlmayr, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: R. Van der Hout ügyvéd)

alperes ellen

az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/38344 – „előfeszített acél”‑ügy) 2010. június 30‑án hozott, a 2010. szeptember 30‑i C(2010) 6676 végleges bizottsági határozattal és a 2011. április 4‑i C(2011) 2269 végleges bizottsági határozattal módosított C(2010) 4387 végleges bizottsági határozat megsemmisítése és megváltoztatása iránti kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),

tagjai: S. Frimodt Nielsen elnök (előadó), F. Dehousse és A. M. Collins bírák,

hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. október 2‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita tárgya

1        A jelen kereset az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/38344 – „előfeszített acél” ügy) 2010. június 30‑án hozott C(2010) 4387 végleges bizottsági határozat (a továbbiakban: eredeti határozat) ellen irányul, amely az előfeszített acél (a továbbiakban: EFA) azon szállítói közötti kartellt szankcionálta, amelyek európai, regionális és országos szinten a kvóták rögzítésére, az ügyfélkör felosztására, az árak rögzítésére, valamint az árral, az értékesítési mennyiséggel és az ügyfelekkel kapcsolatos érzékeny kereskedelmi információk cseréjére irányuló műveletekben vettek részt.

2        Az eredeti határozatot a Bizottság a következő vállalkozásoknak címezte:

–        ArcelorMittal SA,

–        ArcelorMittal Wire France SA,

–        ArcelorMittal Fontaine SA,

–        ArcelorMittal Verderio Srl,

–        Emesa‑Trefilería SA (a továbbiakban: Emesa),

–        Industrias Galycas SA (a továbbiakban: Galycas),

–        ArcelorMittal España SA,

–        Trenzas y Cables de Acero PSC SL (a továbbiakban: Tycsa),

–        Trefilerías Quijano SA (a továbbiakban: TQ),

–        Moreda‑Riviere Trefilerías SA (a továbbiakban: MRT),

–        Global Steel Wire SA (a továbbiakban: GSW),

–        SOCITREL – Sociedade Industrial de Trefilaria, SA (a továbbiakban: Socitrel),

–        Companhia Previdente – Sociedade de Controle de Participações Financeiras SA (a továbbiakban: Companhia Previdente),

–        voestalpine Austria Draht GmbH, jelenleg: voestalpine Wire Rod Austria GmbH, a második felperes (a továbbiakban: Austria Draht),

–        voestalpine AG, első felperes,

–        Fapricela Industria de Trefilaria SA (a továbbiakban: Fapricela),

–        Proderac – Productos Derivados del Acero SA (a továbbiakban: Proderac),

–        Westfälische Drahtindustrie GmbH (a továbbiakban: WDI),

–        Westfälische Drahtindustrie Verwaltungsgesellschaft mbH & Co. KG (a továbbiakban: WDV),

–        Pampus Industriebeteiligungen GmbH & Co. KG (a továbbiakban: Pampus),

–        Nedri Spanstaal BV (a továbbiakban: Nedri),

–        Hit Groep BV,

–        DWK Drahtwerk Köln GmbH et Saarstahl AG (a továbbiakban együttesen: DWK),

–        Ovako Hjulsbro AB,

–        Ovako Dalwire Oy AB,

–        Ovako Bright Bar AB,

–        Rautaruukki Oyj,

–        Italcables SpA (a továbbiakban: ITC),

–        Antonini SpA,

–        Redaelli Tecna SpA (a továbbiakban: Redaelli),

–        CB Trafilati Acciai SpA (a továbbiakban: CB),

–        I. T. A. S. – Industria Trafileria Applicazioni Speciali SpA (a továbbiakban: Itas),

–        Siderurgica Latina Martin SpA (a továbbiakban: SLM),

–        Ori Martin SA,

–        Emme Holding SpA (korábban, majd ismételten: Trafilerie Meridionali SpA, a továbbiakban: Trame).

3        Az eredeti határozatot a Bizottság két alkalommal módosította.

4        Először a Bizottság 2010. szeptember 30‑án elfogadta az eredeti határozatot módosító C(2010) 6676 végleges határozatot (a továbbiakban: első módosító határozat). Az első módosító határozat lényegében azzal a hatással járt, hogy csökkentette a következő társaságokkal szemben kiszabott bírságok összegét: az ArcelorMittal Verderio, az ArcelorMittal Fontaine és az ArcelorMittal Wire France, valamint az ArcelorMittal España, a WDI és a WDV.

5        Az első módosító határozatot a Bizottság az eredeti határozat valamennyi címzettjének címezte.

6        Másodszor a Bizottság 2011. április 4‑én elfogadta az eredeti határozatot módosító C(2011) 2269 végleges határozatot (a továbbiakban: második módosító határozat). A második módosító határozat lényegében többek között azzal a hatással járt, hogy csökkentette a következő társaságokkal szemben kiszabott bírságok összegét: egyrészt az ArcelorMittal, az ArcelorMittal Verderio, az ArcelorMittal Fontaine és az ArcelorMittal Wire France, másrészt pedig az SLM és az Ori Martin. A második módosító határozatnak csak e társaságok voltak a címzettjei.

7        Minden olyan társasággal, amely az eredeti határozattal szemben keresetet indított, adott esetben a Törvényszék kezdeményezésére közölték a két módosító határozatot.

8        A Törvényszék kérdést intézett a voestalpinéhoz és az Austria Drahthoz azzal kapcsolatban, hogy az eredeti határozat e módosításaiból milyen következmények származhatnak az érvelésüknek a tartalmára nézve, és lehetőséget biztosított a számukra arra, hogy ezen esetleges következmények figyelembevétele érdekében kiigazítsák a kereseti kérelmeiket.

9        Így a jelen kereset szempontjából az első és a második módosító határozattal módosított eredeti határozat minősül a „megtámadott határozatnak”.

10      Az eredeti határozat, az első módosító határozat, a második módosító határozat, illetve azon levelek ellen, amelyeket a Bizottság az eredeti határozat bizonyos címzettjei által a fizetési képességük újbóli mérlegelése iránt előterjesztett kérelmekre adott válaszként küldött, huszonnyolc keresetet nyújtottak be (a következő ügyek: T‑385/10, ArcelorMittal Wire France és társai kontra Bizottság, T‑388/10, Productos Derivados del Acero kontra Bizottság, T‑389/10, SLM kontra Bizottság, T‑391/10, Nedri Spanstaal kontra Bizottság, T‑393/10, Westfälische Drahtindustrie és társai kontra Bizottság, T‑398/10, Fapricela kontra Bizottság, T‑399/10, ArcelorMittal España kontra Bizottság, T‑406/10, Emesa‑Trefilería és Industrias Galycas kontra Bizottság, T‑413/10, Socitrel kontra Bizottság, T‑414/10, Companhia Previdente kontra Bizottság, T‑418/10, voestalpine és voestalpine Wire Rod Austria kontra Bizottság, T‑419/10, Ori Martin kontra Bizottság, T‑422/10, Trafilerie Meridionali kontra Bizottság, T‑423/10, Redaelli Tecna kontra Bizottság, T‑426/10, Moreda‑Riviere Trefilerías kontra Bizottság, T‑427/10, Trefilerías Quijano kontra Bizottság, T‑428/10, Trenzas y Cables de Acero kontra Bizottság, T‑429/10, Global Steel Wire kontra Bizottság, T‑436/10, Hit Groep kontra Bizottság, T‑575/10, Moreda‑Riviere Trefilerías kontra Bizottság, T‑576/10, Trefilerías Quijano kontra Bizottság, T‑577/10, Trenzas y Cables de Acero kontra Bizottság, T‑578/10, Global Steel Wire kontra Bizottság, T‑438/12, Global Steel Wire kontra Bizottság, T‑439/12, Trefilerías Quijano kontra Bizottság, T‑440/12, Moreda‑Riviere Trefilerías kontra Bizottság, T‑441/12, Trenzas y Cables de Acero kontra Bizottság, valamint T‑409/13, Companhia Previdente és Socitrel kontra Bizottság).

 A jogvita előzményei

I –  Az eljárás tárgyát képező ágazat

A –  A termék

11      A Bizottság által szankcionált kartell az EFA‑ra vonatkozott. E kifejezés fémhuzalok és drótszálsodratok, különösen pedig azon acél megjelölésére szolgál, amelyet egyrészt elemként az erkélyek, alapozások és vezetőcsövek kivitelezésére szolgáló előfeszített vasbetonhoz, másrészt pedig az ipari építészetben, a mélyépítésben vagy a hídépítésben alkalmazott utófeszített vasbetonhoz használnak (a megtámadott határozat (2) preambulumbkezedése).

12      Az EFA termékskála az egyszálú huzalok több fajtáját (például a sima, fényezett vagy horganyzott, hengerelt, bordázott huzalokat), valamint a sodratok több fajtáját (például a fényezett, hengerelt, polietilénnel burkolt vagy fémsodratokat) foglalja magában. EFA‑ból készült sodratok három vagy hét szálból állnak. Az EFA‑t különböző átmérőkkel értékesítik. Ugyanakkor a különleges sodratokat, vagyis a horganyzott vagy bevont – zsírozott vagy viaszolt – sodratokat, valamint a merevítőhuzalokat, vagyis a hídépítéshez használt bevont horganyzott sodratokat és horganyzott huzalokat a Bizottság nem vette figyelembe használnak (a megtámadott határozat (3) és (4) preambulumbkezedése).

13      A megtámadott határozatban az is szerepel, hogy számos országban a nemzeti hatóságok által kiállított műszaki tanúsítványt követelnek meg. A tanúsítvány kiállítására irányuló eljárások nagyjából hat hónapot vesznek igénybe használnak (a megtámadott határozat (5) preambulumbkezedése).

B –  A kínálat szerkezete

14      A megtámadott határozat szerint a kartell tagjai az Európai Gazdasági Térségen (EGT) belüli eladások nagyjából 80%‑át ellenőrzésük alatt tartották. A legtöbb országban néhány helyi termelő mellett a legnagyobb termelők közül több is jelen volt. E legnagyobb termelők közül a legtöbben olyan acélipari csoportokhoz tartoztak, amelyek a drótszálat, vagyis az EFA olyan nyersanyagát is gyártották, amely annak fő költségelemét képezi. Míg a nem integrált vállalkozásoknak saját nyersanyagaikat a piacon kellett beszerezniük, az integrált vállalkozások általában a csoportjukon belüli szállításokra számítottak. Az iparág a megtámadott határozatban megállapított kartell teljes időtartama alatt jelentős és tartós EFA‑többletkapacitásról számolt be használnak (a megtámadott határozat (98) és (99) preambulumbkezedése).

15      Az EGT‑n belüli EFA‑eladások értéke 2001‑ben 365 millió euró körüli összeget tett ki, olyan összmennyiség tekintetében, amely ugyanezen év során megközelítette a 600 000 tonnát. Ezek az eladások 20–25% mértékben az EFA‑szálra, 75–80% mértékben pedig az EFA‑sodratra vonatkoztak, azzal, hogy ezen átlagok között az egyes országok szerint bizonyos különbségek mutatkoztak. Az EFA‑fogyasztás Olaszországban volt a legjelentősebb (az EGT‑n belüli EFA‑eladások nagyjából 28%‑a). Nagy fogyasztónak minősülő egyéb ország volt Spanyolország (16%), valamint Hollandia, Franciaország, Németország és Portugália (mindegyik esetében 8–10%) használnak (a megtámadott határozat (100) preambulumbkezedése).

C –  A kereslet szerkezete

16      A megtámadott határozat szerint az EFA iránti kereslet szerkezete nagyon heterogén volt. Az előregyártott épületelemek gyártói és a specializált tervezővállalkozások például az épületek vagy hidak stabilizálására irányuló munkálatok során használták az EFA‑t. Az ügyfélkör igen kis számú nagy ügyfélből – például az Addtek International Oy AB‑ból (a továbbiakban: Addtek), amely időközben a Consolis Oy AB‑vé alakult át, és amely az Európai Unión belüli EFA‑fogyasztás 5–10%‑át képviselte – és nagyszámú kisebb ügyfélből állt használnak (a megtámadott határozat (101) és (102) preambulumbkezedése).

17      A kereskedelmi szokások egyik tagállamról a másikra változtak. Az EFA termelői és az ügyfeleik gyakran hat vagy tizenkét hónapra szóló keretszerződéseket kötöttek. Ezért az ügyfelek a kereslettől függően olyan tonnamennyiségeket rendeltek, amelyek a megállapított mennységi sávba és a megállapított árba illeszkedtek. A szerződéseket további tárgyalásokat követően rendszeresen meghosszabbították (a megtámadott határozat (103) preambulumbkezedése).

D –  Az Európai Unión és az EGT‑n belüli kereskedelem

18      A megtámadott határozatban foglaltak szerint a kartellel érintett időszak folyamán az EFA eladási mennyiségei azt mutatják, hogy az Unió tagállamai közötti kereskedelem intenzív volt. Az EFA‑t az egész EGT‑ben termelték és forgalmazták használnak (a megtámadott határozat (104) preambulumbkezedése).

II –  A voestalpine és az Austria Draht

19      Az Austria Draht osztrák sodrattermelő. Az 1988. február 24‑től 2002. december 3‑ig terjedő időszak során 95%‑ban a Voest‑Alpine Stahl Gesellschaft GmbH, és 5%‑ban a Donauländische Baugesellschaft GmbH tulajdonában állt. A voestalpine Bahnsysteme GmbH, amely a Voest‑Alpine Stahl Gesellschaft teljes körű jogutódja, 2002. december 3‑án egy belső átszervezés eredményeképpen 99,95%‑ban az Austria Draht tulajdonosa lett. Mind a Voest‑Alpine Stahl Gesellschaft, mind pedig a voestalpine Bahnsysteme 100%‑ban az osztrák voestalpine leányvállalata használnak (a megtámadott határozat (44) és (45) preambulumbkezedése).

20      Az Austria Draht Olaszországban az EFA értékesítését ügynökre bízta, a Studio Crema CAP Srl (a továbbiakban: Studio Crema) nevű olasz társaságra, amelyet G. vezetett és képviselt. G.‑nek nem volt jogosultsága az Austria Draht ügyfeleivel kötött szerződések aláírására, e szerződéseket továbbra is közvetlenül az Austria Draht kötötte meg használnak (a megtámadott határozat (46) preambulumbkezedése).

21      A voestalpinének a 2001. április 1‑jétől 2002. március 31‑ig tartó adóév során az EGT‑n belül, az EFA ágazatában, melyet a Bizottság figyelembe vett, hozzávetőlegesen 18,27 millió eurós forgalma volt. Ez a forgalom kizárólag az Austria Draht értékesítéseiből származott. A 2009. április 1‑jétől 2010. március 31‑ig tartó adóév során a voestalpine konszolidált világméretű üzleti forgalma 8,55 milliárd euró volt használnak (a megtámadott határozat (47) preambulumbkezedése).

III –  A közigazgatási eljárás

22      A Bundeskartellamt (német versenyhatóság) 2002. január 9‑én egy német helyi szintű munkaügyi bíróság előtt folyamatban lévő, a WDI egyik korábbi munkavállalójának elbocsátásával kapcsolatos ügyre vonatkozó iratokat továbbított a Bizottságnak. E munkavállaló azt állította, hogy az EUMSZ 101. cikk EFA‑val kapcsolatos megsértésében volt érintett. Ezzel összefüggésben felsorolta az érintett vállalkozásokat, és a jogsértésre vonatkozó első információkkal szolgált használnak (a megtámadott határozat (105) preambulumbkezedése).

A –  Az engedékenység iránti első kérelem és a DWK‑nak biztosított mentesség

23      A DWK 2002. június 18‑án az EUMSZ 101. cikk EFA‑val kapcsolatos megsértésére vonatkozó feljegyzést nyújtott be a Bizottsághoz, amely jogsértésben ő maga, valamint négy további vállalkozás volt érintett. Ezzel összefüggésben a DWK kifejezte azon reményét, hogy a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló, 2002. február 19‑i bizottsági közlemény (HL C 45., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 155. o.; a továbbiakban: engedékenységi közlemény) előnyeiben fog részesülni használnak (a megtámadott határozat (106) preambulumbkezedése).

24      A DWK képviselői 2002. július 3‑án találkoztak a Bizottsággal, és megbeszélést folytattak az engedékenység iránti eljárásról. A Bizottság 2002. július 19‑én az engedékenységi közlemény 8. pontjának b) alpontja alapján a bírságok alóli feltételes mentességet biztosított a DWK‑nak, mivel a DWK elsőként szolgáltatott olyan bizonyítékokat, amelyek lehetővé tették a Bizottság számára, hogy megállapítsa az EUMSZ 101. cikknek az EFA termelői közötti, az egész Unióra kiterjedő feltételezett kartellre vonatkozó megsértését használnak (a megtámadott határozat (107) preambulumbkezedése).

B –  Helyszíni vizsgálatok és információkérések

25      A Bizottság 2002. szeptember 19‑én és 20‑án, [az EUMSZ 101. cikk] és [az EUMSZ 102. cikk] végrehajtásáról szóló, 1962. február 6‑i 17. (első) tanácsi rendelet (HL 1962. 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.) 14. cikkének (2) és (3) bekezdése alapján vizsgálatokat folytatott többek között a DWK, a WDI, a Nedri, a Tréfileurope, a Tycsa, a Redaelli, a CB, az Itas, az ITC, az SLM és az Edilsider (a Tréfileurope Italia Srl, jelenleg ArcelorMittal Verderio értékesítési ügynöke tulajdonában lévő társaság), valamint azok leányvállalatainak és kapcsolt vállalkozásainak helyiségeiben használnak (a megtámadott határozat (108) preambulumbkezedése).

26      A Bizottság 2002. szeptember 19‑től kezdve, a 17. rendelet 11. cikke, valamint [az EUMSZ 101. cikkben] és [az EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 18. cikke alapján több információkérést intézett az eredeti határozat címzett vállalkozásaihoz, azok anyavállalataihoz, egyéb vállalkozásokhoz, bizonyos személyekhez (így a Redaelli nyugalmazott munkavállalójához, majd kereskedelmi tanácsadóhoz, továbbá az Edilsider közvetítésével a Tréfileurope Italia eladási ügynökéhez), valamint bizonyos szakmai szövetségekhez használnak (a megtámadott határozat (109) preambulumbkezedése).

27      A Bizottság 2006. június 7‑én és 8‑án az 1/2003 rendelet 20. cikke alapján helyszíni vizsgálatot folytatott a redaelli korábbi volt munkavállalója egyik családtagjának helyiségeiben („studio”) használnak (a megtámadott határozat (114) preambulumbkezedése).

C –  Az engedékenység iránti egyéb kérelmek és a Bizottság által adott válaszok

28      A megtámadott határozat címzettjei közül bizonyos társaságok – így az ITC, a Nedri, az SLM, a Redaelli és a WDI – az engedékenységi közlemény alapján engedékenység iránti hivatalos kérelmeket terjesztettek elő. A Tycsa megerősítette a versenyellenes megállapodások létezését, viszont nem kért engedékenysége használnak (a megtámadott határozat (110) preambulumbkezedése)t.

29      Az ITC 2002. szeptember 21‑én engedékenységet kért, és a jogsértés időszakából származó bizonyítékokat terjesztett elő azon találkozókat illetően, amelyekre az EFA termelői között 1979 és 2002 között került sor. Az ITC 2002. november 11‑én társasági nyilatkozatot is benyújtott. A Bizottság 2003. január 10‑én 30–50%‑os mértékű átmeneti bírságcsökkentésben részesítette az ITC‑t, azzal a feltétellel, hogy az ITC továbbra is tiszteletben tartja az engedékenységi közlemény 21. pontjában meghatározott feltételeket használnak (a megtámadott határozat (111) preambulumbkezedése).

30      A Tycsa 2002. október 17‑én válaszolt egy információkérésre, ennek során elismerte a tényállást, és saját magára nézve terhelő bizonyítékokkal szolgált. A Redaelli 2002. október 21‑én, információkérésre válaszolva saját magára nézve terhelő bizonyítékokat terjesztett elő, 2003. március 20‑án pedig hivatalosan kérte, hogy az engedékenységi közlemény előnyeiben részesülhessen. A Nedri 2002. október 23‑án, információkérésre válaszolva bizonyítékokat terjesztett elő, ezzel egyidejűleg pedig kérte, hogy a Bizottság alkalmazza vele szemben az engedékenységi közleményt. Az SLM 2002. október 30‑án egy információkérésre válaszolva a bírságok összegének csökkentését kérte. A Tréfileurope 2002. november 4‑én, majd ezt követően 2003. március 6‑án és 2003. június 11‑én, információkérésre válaszolva saját magára nézve terhelő információkkal szolgált, továbbá az engedékenységi közlemény alkalmazására irányuló társasági nyilatkozatot nyújtott be. A Galycas 2004. március 17‑én válaszolt egy információkérésre, ennek során pedig elismerte a tényállást, és bizonyos, saját magára nézve terhelő nyilatkozatokat tett. A WDI 2004. május 19‑én az engedékenységi közlemény alkalmazására irányuló társasági nyilatkozatot nyújtott be. Az ArcelorMittal 2007. június 28‑án – a Bizottsággal való egyéb kapcsolatfelvételek mellett – főleg olyan, az Emesa egyik korábbi munkavállalója által készített kézírásos feljegyzéseket (a továbbiakban: Emesa‑feljegyzések) tartalmazó engedékenység iránti kérelmet terjesztett elő, amelyek a jogsértés időszakából származtak, lefedve az 1992‑től 2002‑ig terjedő időszakot használnak (a megtámadott határozat (112) preambulumbkezedése).

31      Az engedékenység iránti kérelmek alapján a Bizottság egy 2008. szeptember 19‑én kelt levelet intézett az ArcelorMittalhoz, a Nedrihez és a WDI‑hez, amelyben tájékoztatta őket arról, hogy a bírságok alóli mentességre nincs lehetőség, valamint azon szándékáról, hogy az engedékenységi közlemény 26. pontja értelmében a bírságok összegének az ezen közlemény 23. pontjának b) alpontjában meghatározott korlátok közötti csökkentését alkalmazza. A Bizottság ugyanezen a napon a Redaellihez és az SLM‑hez is levelet intézett, amelyben elutasította az engedékenység iránti kérelmüket használnak (a megtámadott határozat (113) preambulumbkezedése).

D –  Az eljárás megindítása és a kifogásközlés

32      A Bizottság 2008. szeptember 30‑án kifogásközlést fogadott el, amely több társaságra, köztük a voestalpinére és az Austria Drahtra vonatkozott használnak.

33      A Bizottság által megfogalmazott kifogásokra válaszul a kifogásközlés valamennyi címzettje írásbeli észrevételeket terjesztett elő.

E –  Iratbetekintés, meghallgatás és fizetési képesség

34      A kifogásközlés címzettjei DVD‑másolat formájában tekinthettek be a Bizottság iratanyagába. Ezzel párhuzamosan a társaságok olyan jegyzéket is kaptak, amely felsorolta a vizsgálat iratanyagában foglalt dokumentumokat, és minden dokumentum esetében feltüntette, hogy abba milyen mértékben lehet betekinteni. A társaságokat tájékoztatták, hogy a DVD teljes körű betekintést biztosít számukra minden olyan dokumentumba, amelyet a Bizottság a vizsgálat során beszerezhetett, kivéve azon dokumentumokat vagy dokumentumrészeket, amelyek üzleti titkokat vagy egyéb bizalmas információkat tartalmaznak. Az engedékenységgel kapcsolatos dokumentumokba a Bizottság helyiségeiben lehetett betekinteni.

35      2009. február 11‑én és 12‑én meghallgatásra került sor. A meghallgatáson a HIT Groep, az Emesa és a Galycas kivételével a kifogásközlés valamennyi címzett vállalkozása részt vett.

36      Tizennégy vállalkozás arra is hivatkozik, hogy az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás (HL 2006. C 210., 2. o.; a továbbiakban: 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás) 35. pontja értelmében nem rendelkeznek fizetési képességgel. E kérelem alátámasztása érdekében igazolásokkal szolgáltak.

F –  Kiegészítő információkérések

37      Ezt követően a Bizottság információkéréseket intézett a GSW‑hez, az MRT‑hez, a Tycsához, a TQ‑hoz, a Companhia Previdentéhez és a Socitrelhez annak érdekében, hogy többek között a vállalkozási szerkezetüket illetően tisztázzon bizonyos kérdéseket. E társaságok 2009. március 6. és április 15. között válaszoltak.

38      A Bizottság az eredeti határozat valamennyi címzettjéhez is információkéréseket intézett annak érdekében, hogy megállapítsa az érintett termékekre vonatkozó eladásaik értékét, valamint a csoportok forgalmát. Ezen információkérésekre valamennyi címzett válaszolt.

IV –  A megtámadott határozat

39      A megtámadott határozat az EFA azon szállítói közötti kartellre vonatkozik, amelyek európai (Zürich klub, Európa klub, …), regionális és országos (Italia klub, España klub) szinten a kvóták rögzítésére, az ügyfélkör felosztására, az árak rögzítésére, valamint az árral, az értékesítési mennyiséggel és az ügyfelekkel kapcsolatos érzékeny kereskedelmi információk cseréjére irányuló műveletekben vettek részt. A megtámadott határozat (1) preambulumbekezdése szerint e vállalkozások ezáltal az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének, továbbá 1994. január 1‑jétől az EGT‑Megállapodás 53. cikke (1) bekezdésének egységes és folyamatos megsértését követték el. A jogellenes magatartások legalább az 1984. év elején elkezdődtek, és 2002. szeptember 19‑ig folytatódtak.

40      A vizsgálat 18 vállalkozásra terjedt ki. A megtámadott határozat (122)–(133) preambulumbekezdése az alábbi 67. és azt követő pontokban felidézett általános megfogalmazásban ismerteti az eljárás tárgyát képező kartellmagatartásokat.

41      Mind a voestalpine, mind az Austria Draht tekintetében megállapított az 1997. április 15‑től 2002. szeptember 19‑ig tartó időszak tekintetében a kartellban való részvételük miatti felelősség (a megtámadott határozat 1. cikke).

42      E jogsértés miatt a voestalpinéval és az Austria Drahttal szemben egyetemlegesen 22 millió euró összegű bírságot szabtak ki (a megtámadott határozat 1. cikke).

 Az eljárás és a felek kérelmei

43      A Törvényszék Hivatalához 2010. szeptember 15‑én benyújtott keresetlevelükkel a voestalpine és az Austria Draht előterjesztették a jelen keresetet.

44      A Törvényszék (első tanács) a 2010. október 29‑i határozattal tájékoztatta a felpereseket arról, hogy lehetőségük van a kereseti kérelmeiknek az első határozat módosításainak a figyelembevétele érdekében való kiigazítására.

45      A voestalpine és az Austria Draht a 2011. június 1‑jén benyújtott válaszaik keretében nem terjesztettek elő észrevételt az első módosító határozatra vonatkozóan.

46      A Törvényszék a 2011. június 6‑i határozatban a Bizottságtól dokumentumok rendelkezésre bocsátását kérte.

47      A Bizottság 2011. június 29‑én közölte a második módosító határozatot.

48      A voestalpine és az Austria Draht 2011. augusztus 1‑jén előterjesztették a második módosító határozatra vonatkozó észrevételeiket.

49      A voestalpine és az Austria Draht 2011. október 14‑én levelet terjesztett elő, amelyet 2011. november 8‑án az iratanyaghoz csatoltak, és amelyhez e társaságok a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 66. cikkének 2. §‑a alapján a felajánlott bizonyítékokat kiegészítő és a keresetlevélben előadott magyarázatokat alátámasztó dokumentumokat mellékeltek.

50      Többek között olyan nyilatkozatokról van szó, amelyeket írásba foglaltak, és csak a válaszbeadványt követően továbbítottak, és amelyekben a Redaelli, az SLM és az ITC felelősei kijelentik, hogy G. nem képviselte a felpereseket az Italia klub találkozóin.

51      A voestalpine és az Austria Draht a fent említett, 2011. október 14‑i levélben továbbá az 1991. május 2-i eljárási szabályzat 68. cikkének 1. §‑a értelmében vett bizonyításfelvételi intézkedések elrendelését kérelmezte annak érdekében, hogy a Redaelli és az SLM fent említett felelőseit tanúként meghallgassák.

52      Az írásbeli szakasz először 2011. október 20‑án zárult le azzal, hogy a Bizottság benyújtotta az eljárás nyelvén a viszonválaszt, valamint a második módosító határozatra vonatkozóan a voestalpine és az Austria Draht által előterjesztett észrevételeket érintő megjegyzéseit.

53      A Bizottság 2011. november 24‑én előterjesztette a voestalpine és az Austria Draht azon, 2011. október 14‑i, az iratokhoz 2011. november 8‑án csatolt levelére vonatkozó észrevételeit, amely az írásbeli szakasz újbóli megnyitását eredményezte.

54      A Bizottság 2012. február 24‑én a viszonválaszára vonatkozóan helyesbítést terjesztett elő.

55      Mivel 2013. szeptember 23‑ától módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót a hatodik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.

56      Az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 52. cikkének 2. §‑a szerinti előzetes jelentést 2014. március 19‑én közölték a hatodik tanáccsal.

57      A Törvényszék 2014. április 28‑án, az1991. május 2‑i eljárási szabályzat 64. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében a feleket számos kérdés megválaszolására, a Bizottságot pedig dokumentumoknak, köztük a közigazgatási eljárás során a felperesekkel közölt iratok másolatának a benyújtására hívta fel.

58      A felek 2014. június 13‑án előterjesztették az ezen felhívásra adott válaszaikat.

59      A Törvényszék 2014. július 16‑án, az 1991. május 2‑i eljárási szabályzatának 65. cikke alapján elfogadott bizonyításfelvételi intézkedések keretében elrendelte, hogy a Bizottság nyújtsa be azokat a dokumentumokat, amelynek a rendelkezésre bocsátását a 2014. április 28‑án elfogadott pervezető intézkedésekre válaszolva megtagadta.

60      A Bizottság 2014. július 23‑án benyújtotta a kért dokumentumokat, melyekhez a felperesek a tárgyalást megelőzően hozzáférhettek.

61      A Törvényszék a felek szóbeli előadásait és az általa írásban és szóban feltett kérdésekre adott válaszait a 2014. október 2‑i tárgyaláson hallgatta meg.

62      A voestalpine és az Austria Draht azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        másodlagosan csökkentse a velük szemben kiszabott, és a megtámadott határozat 2. cikkében meghatározott bírság összegét;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

63      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet teljes egészében;

–        a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

64      A voestalpine és az Austria Draht lényegében azt kifogásolja a Bizottsággal szemben, hogy 22 millió euró összegű bírságot szabott ki velük szemben egy egységes, összetett és folyamatos jogsértésben, nevezetesen „a belső piacon, az [EFA] ágazatában megállapodások és összehangolt magatartások sorában” (a továbbiakban: kartell vagy egységes jogsértés) való részvételük miatt, mely e társaságok vonatkozásában a következőkben valósult meg:

–        egyrészt és különösen az Austria Drahtnak az egyik regionális kartellmegállapodásban, az Italia klubban való részvétele az olaszországi ügynöke, G. útján, aki a kartellnek egy másik tagja (a CB) nevében is tevékenykedett;

–        másrészt az Austra Drahtnak az európai szintű versenyellenes megbeszélésekben való, és egyértelmű valószínűsítő körülmények által alátámasztott, szórványos jellegű részvétele, amely lehetővé tette a számára azt, hogy a kartell ezen szintjét korán megismerje.

65      A felperesek ebben az összefüggésben az első jogalap keretében azt kifogásolják, hogy a Bizottság az Austria Draht olaszországi ügynöke által tanúsított, kifogásolható magatartás megvalósítását a felpereseknek tudja be, mivel az ilyen betudás sérti az EUMSZ 101. cikket, valamint az EGT‑Megállapodás 53. cikkét, a második jogalap keretében pedig azt a megállapítást sérelmezik, amely szerint az Austria Draht egységes jogsértésben vett részt. Azonfelül ugyanis, hogy az Austria Drahtnak soha nem volt tudomása az ügynökének az Italia klubon belül tanúsított, kifogásolható magatartásáról, ismeretlen volt a számára a kartell páneurópai kiterjedése is. Az Austria Draht soha nem vett részt a kartell páneurópai megállapodásaiban, és attól mindenképpen elhatárolódott.

66      Az egységes jogsértésre vonatkozó ezen észrevételek eredményeképpen a felperesek a harmadik jogalap keretében vitatják a bírságot és annak összegét. Különösen azzal érvelnek, hogy a bírság aránytalan, mivel nem volt tudomásuk az Austria Draht olaszországi ügynöke által tanúsított, kifogásolható magatartásról (Italia klub), és nem vettek részt a kartell más elemeiben (Zürich klub, Európa klub, España klub, az Addtek nevű ügyfél felosztása, …). A bírság összegének meghatározásához figyelembe veendő eladási érték tehát semmiképpen nem lehet a felperesek európai EFA‑értékesítéseinek értéke.

I –  Előzetes észrevételek

A –  A megtámadott határozat tartalma

67      A megtámadott határozat 1. cikkéből következik, hogy a voestalpine és az Austria Draht megsértette az EUMSZ 101. cikket és 1994. január 1‑jétől az EGT‑Megállapodás 53. cikkét azáltal, hogy 1997. április 15‑től 2002. szeptember 19‑ig „az EFA ágazatában a belső piacon, valamint 1994. január 1‑jétől az EGT‑n belül megállapodások és összehangolt magatartások sorában vettek részt”.

1.      A kartell elemei és az egységes jogsértés jellemzése

68      A megtámadott határozat (122) preambulumbekezdése a kartellt úgy írja le, hogy az olyan „páneurópai megállapodásokban valósult meg, amelyek egy úgynevezett zürichi szakaszból és egy úgynevezett európai szakaszból álltak, illetve az esettől függően országos/regionális megállapodásokban”. A megtámadott határozat (123)–(135) preambulumbekezdése röviden ismerteti ezeket a különböző megállapodásokat és összehangolt gyakorlatokat, amelyek a későbbiekben részletesen kifejtésre kerülnek, és az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése, valamint az EGT‑Megállapodás 53. cikke tekintetében történő értékelés tárgyát képezik.

69      A kartell vázlatosan a következő megállapodásokból áll:

–        A „Zürich klub”, azaz, a páneurópai megállapodás első szakasza. Ez a megállapodás 1984. január 1‑jétől 1996. január 9‑ig tartott, és a kvóták országok (Németország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Ausztria, és a Benelux‑államok) szerinti rögzítésére, az ügyfelek felosztására, az árakra, valamint érzékeny kereskedelmi információk cseréjére vonatkozott. Tagjai a Tréfileurope, a Nedri, a WDI, a DWK és a Redaelli voltak, melyek közül az utóbbi legalább 1993‑tól és 1995‑től több olasz vállalkozást képviselt, és e tagokhoz a későbbiekben, 1992‑ben az Emesa, 1993‑ban pedig a Tycsa csatlakozott.

–        az Italia klub, amely egy 1995. december 5‑től 2002. szeptember 19‑ig tartó országos megállapodás. Ez a megállapodás az olaszországi kvóták rögzítésére, valamint az említett országnak az Európai többi része felé irányuló exportjára vonatkozott. A tagjai a következő olasz vállalkozások voltak: a Redaelli, az ITC, a CB és az Itas, majd a későbbiekben szintén tagok lettek a következő vállalkozások: a Tréfileurope és a Tréfileurope Italia (1995. április 3‑án), az SLM (1997. február 10‑én), a Trame (1997. március 4‑én), a Tycsa (1996. december 17‑én), a DWK (1997. február 24‑én), valamint az Austria Draht (1997. április 15‑én);

–        a Déli megállapodás, amely olyan regionális megállapodás, melyre vonatkozóan 1996‑ban a Redaelli, az ITC, a CB és az Itas nevű olasz vállalkozások folytattak tárgyalásokat, és melyet e vállalkozások kötöttek meg az egyes résztvevők déli országokban (Belgium, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, és Luxemburg) való piaci terjeszkedése mértékének a meghatározása, valamint a résztvevők arra való kötelezettségvállalása céljából, hogy a kvótákat a többi észak‑európai termelővel közösen fogják megtárgyalni;

–        az Európa klub, amely a páneurópai megállapodás második szakasza. Ezt a megállapodást a Tréfileurope, a Nedri, a WDI, a DWK, a Tycsa és az Emesa (a továbbiakban: állandó tagok, vagy a hat termelő) kötötte 1997 májusában, és 2002 szeptemberében ért véget. A megállapodás céljai a Zürich klub válságának leküzdését, az új (az 1995 negyedik trimeszterétől az 1997 első trimeszteréig tartó időszakra számított) kvóták felosztását, az ügyfélkör felosztását, valamint az árak rögzítését célozta. A hat termelő olyan koordinációs szabályokban állapodott meg, amelyek magukban foglalták a megállapodások több országban való végrehajtásáért, valamint az ugyanezen országokban vagy ugyanezen ügyfelek tekintetében működő egyéb érdekelt vállalkozásokkal való koordinációért felelős személyek kiválasztását. A tagok képviselői különböző szinteken rendszeresen találkoztak annak érdekében, hogy felügyeljék a megállapodások végrehajtását. Érzékeny kereskedelmi információkat cseréltek. A megállapodásban rögzített kereskedelmi magatartástól való eltérés esetén megfelelő kompenzációs rendszert alkalmaztak;

–        egyeztetés az Addtek nevű ügyfél vonatkozásában. E páneurópai megállapodás keretében a hat termelő – amelyekhez esetenként csatlakoztak az olasz termelők és a Fundia – kétoldalú (vagy többoldalú) kapcsolatokat is fenntartottak, továbbá, amennyiben ehhez érdekük fűződött, ad hoc alapon részt vettek az árak rögzítésében és az ügyfélkör felosztásában. Például a Tréfileurope, a Nedri, a WDI, a Tycsa, a Emesa, a CB és a Fundia közösen koordinálták az Addtek nevű ügyfél vonatkozásában alkalmazott árakat és értékesítési mennyiségeket. Ezek a projektek főként Finnországot, Svédországot és Norvégiát érintették, de kiterjedtek Hollandiára, Németországra, a balti államokra, valamint Közép‑ és Kelet‑Európára is;

–        az Európa klub és az Italia klub közötti megbeszélések. A legalább 2000 szeptemberétől 2002 szeptemberéig tartó időszak során a hat termelő, az ITC, valamint a CB, a Redaelli, az Itas és az SLM rendszeresen találkoztak abból a célból, hogy az olasz vállalkozásokat állandó tagként az Európa klubba integrálják. Az olasz vállalkozások az olasz kvótát Európában növelni kívánták, míg az Európa klub a status quot kívánta fenntartani. E célból az Italia klubon belül az egységes álláspont meghatározására irányuló találkozókat, az Európa klubon belül az ezen álláspont vizsgálatát, és saját álláspont kidolgozását célzó, az Európa klub részvevői és az olasz képviselők között pedig az olasz kvótának a konkrét piacon való felosztására vonatkozó megállapodás létrehozását célzó találkozókat tartottak. A részt vevő vállalkozások érzékeny kereskedelmi információkat cseréltek. E vállalkozások az európai kvótának az olasz termelők bevonását célzó újrafelosztásához új referencia‑időszak (2000. június 30‑tól 2001. június 30‑ig) alkalmazásában állapodtak meg. A vállalkozások továbbá az olasz vállalkozások Európába irányuló globális exportjának a mennyiségét érintően megegyeztek abban, hogy azt országonként felosztják. Ezzel egyidejűleg megbeszélték az árakat, és az Európa klub tagjai arra törekedtek, hogy az árak rögzítésére vonatkozóan az Italia klubban alkalmazott mechanizmust európai szinten elfogadják;

–        az España klub. A páneurópai megállapodással és az Italia klubbal párhuzamosan öt spanyol vállalkozás (a Trefilerías Quijano, a Tycsa, az Emesa, a Galycas és a Proderac, ez utóbbi 1994 májusától kezdve) és két portugál vállalkozás (a Socitrel 1994 áprilisától, a Fapricela pedig 1998 decemberétől) Spanyolország és Portugália vonatkozásában és a legalább 1992 decemberétől 2002 szeptemberéig tartó időszak vonatkozásában megállapodott abban, hogy stabilan tartják a piaci részesedéseiket és rögzítik a kvótákat, felosztják az ügyfeleket, ideértve az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződéseket is, továbbá rögzítik az árakat és a fizetési feltételeket. Ezenkívül érzékeny kereskedelmi információkat cseréltek.

70      A Bizottság álláspontja szerint a fenti 69. pontban ismertetett megállapodások összessége az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke szerinti egységes jogsértés jellemzőivel rendelkezik (a megtámadott határozat (135) és (609) preambulumbekezdése, valamint 12.2.2. szakasza).

71      A Bizottság különösen azt állapította meg, hogy a fentiekben ismertetett megállapodások egy olyan átfogó tervhez járultak hozzá, amely minden földrajzi terület vonatkozásában meghatározta a kartell tagjainak a cselekvési irányát, és ezek a vállalkozások korlátozták az egyéni kereskedelmi magatartásukat egy egységes versenyellenes célkitűzés és egységes versenyellenes kereskedelmi cél elérése, nevezetesen az EGT EFA‑piaca rendes versenyfeltételeinek a torzítása vagy megszüntetése, valamint egy globális egyensúlynak a többek között az árak és a kvóták rögzítése, az ügyfelek felosztása, valamint az érzékeny kereskedelmi információk cseréje útján való megteremtése érdekében (a megtámadott határozat (610) preambulumbekezdése és 9.3. szakasza).

72      A Bizottság ezzel kapcsolatban az alábbiakra mutatott rá:

„A terv, amelyhez a DWK, a WDI, a Tréfileurope, a Tycsa, az Emesa, a Fundia, az Austria Draht, a Redaelli, a CB, az ITC, az Itas, az SLM, a Trame, a Proderac, a Fapricela, a Socitrel, a Galycas és a Trefilerías Quijano csatlakozott (nem mind egyidejűleg), legalább tizennyolc éven át tartó időszak során került kifejlesztésre és végrehajtásra, összejátszásra irányuló megállapodások, konkrét megállapodások és/vagy összehangolt magatartások együttese útján. E terv egyetlen és közös célja a résztvevők közötti verseny korlátozása volt, az említett cél elérésére alkalmazott hasonló mechanizmusok igénybe vétele mellett. Még ha egy megállapodás problémát is okozott, a többi továbbra is a szokásos módon működött” (a megtámadott határozat (612) preambulumbekezdése).

2.      Az Austria Draht és a voestalpine vonatkozásában megállapított elemek

73      Az Austria Drahtnak és a voestalpinénak a megtámadott határozat 1. cikkében említett kartellban való részvétele az 1997. április 15‑től 2002. szeptember 19‑ig tartó időszak vonatkozásában került megállapításra.

74      Az e részvétel megállapítását lehetővé tevő főbb elemek az alábbiak:

a)      Szerződés G.‑vel

75      A megtámadott határozatból következik, hogy az Austria Draht 1984‑től az Olaszországban folytatott marketing‑ és értékesítési tevékenységét egy ügynökre bízta, nevezetesen a Studio Cremára, amelyet G. vezetett és képviselt. G.‑nek nem volt jogosultsága a szerződések aláírására, amelyek továbbra is közvetlenül az Austria Draht és az ügyfelek között jöttek létre, a G. által továbbított valamennyi megrendelés kifejezett megerősítése mellett (a megtámadott határozat (46) preambulumbekezdése).

b)      Az Italia klub (1997. április 15‑től 2002. szeptember 19‑ig)

76      A Bizottság megállapította, hogy az Austria Draht 1997. április 15‑től 2002. szeptember 19‑ig részt vett az Ausztria klubban (a megtámadott határozat (124), valamint (385) és azt követő preambulumbekezdései, valamint 9.2.1.8. szakasza, melynek címe „Az Italia klubban való egyéni részvétel”).

77      A megtámadott határozatból különösen kitűnik, hogy „[a]z ITC, a Redaelli, az Itas, a CB, a SLM, a Tréfileurope és a DWK számos, ezen időszakból származó dokumentuma és ezt megerősítő nyilatkozatai azt mutatják, hogy legalább 1995 elejétől azokig az időpontokig, amelyekben a Bizottság a vizsgálatát lefolytatta, azaz 2002. szeptember 19‑ig és 2002. szeptember 20‑ig […] a CB, az ITC, az Itas, a Redaelli, a Tréfileurope, a Tréfileurope Italia, a Tycsa, az SLM, a Trame, valamint a páneurópai gyártóknak minősülő DWK és Austria Draht versenyellenes találkozókon vettek részt, melyek során kötelezettséget vállaltak a következőkre: 1) különösen az ügyfeleket, az árakat és az eladási mennyiségeket érintő érzékeny kereskedelmi információk közlése és cseréje 2) a piac felosztása a kvótáknak az olasz piac, valamint az Olaszországból Európa egyéb részei felé történő export tekintetében történő rögzítése útján […], 3) a nyersanyagköltségek változására való reakcióként az árak rögzítése, beleértve Olaszország és más európai országok vonatkozásában (ügyfelenként) minimális árak és áremelések, valamint felár („pótlék”) rögzítését […] és 4) az ügyfélkör felosztása […]”. Ezenfelül „egy független harmadik személy segítségével egy felügyeleti rendszer, valamint egy kompenzációs mechanizmus is működött […]” (a megtámadott határozat (385) preambulumbekezdése).

78      A Bizottság annak érdekében, hogy az Austria Drahtnak az Italia klubban való egyéni részvételét alátámassza, közölte, hogy bizonyítékokkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy az Austria Draht 1997. április 15. és 2002. szeptember 19. között rendszeresen részt vett az Italia klub több mint negyven találkozóján, és a távolléte több alkalommal formálisan megállapításra került, ami arra utal, hogy számítottak a jelenlétére a találkozókon (a megtámadott határozat (479) preambulumbekezdése).

79      A Bizottság a megtámadott határozat egyik lábjegyzetében különösen két találkozósorozatot említett: egyrészt „legalább” tizennégy olyan találkozót, amelyre G. jelenlétében került sor, és amelyen az Austria Draht ügyét megvitatták, valamint másrészt „tizenhat egyéb találkozót”, amelyeken az Austria Draht ügyét G. távollétében vitatták meg. E tekintetben a Bizottság ezenfelül a következőket állapította meg:

„A határozat 3. melléklete: legalább tizennégy találkozó során G. jelen van, és az Austria Draht ügye kerül megvitatásra, különösen a következő időpontokban: 1997. 04. 15. (a kvóták/ügyfelek felosztása és az árak rögzítése), 1997. 06. 24. (a »piaci egyensúly« keresése és az árakra vonatkozó információk cseréje), 1998. 03. 11. (a kvóták felosztására és az árak rögzítésére vonatkozó megbeszélés, az Austria Draht említésre kerül, de nincs erre vonatkozó bejegyzés), 1998. 03. 30. (a kvóták felosztására vonatkozó megbeszélés), 1998. 05. 18. (a kvóták felosztására és az árak rögzítésére vonatkozó megbeszélés), 1998. 10. 19. (az ügyfelek felosztása), 1999. 01. 18. (a kvóták felosztására és az árak rögzítésére vonatkozó megbeszélés), 1999. 12. 14. (a kvóták felosztására vonatkozó megbeszélés), 2000. 01. 12. (a kvóták felosztására vonatkozó megbeszélés), 2000. 09. 19. (a kvóták felosztására vonatkozó megbeszélés), 2001. 06. 10. (a kvóták felosztása), 2001. 10. 23 (az Austria Draht említésre kerül, de nincs erre vonatkozó bejegyzés), 2002. 01. 11. (az előző évre vonatkozó információcsere, és a 2002‑re vonatkozó kvóták felosztásának megkísérlése), 2002. 04. 30. (kifejezetten említésre kerül, hogy G‑nek garantálnia kell a mennyiséget, amelynek hiányában az [Austria Drahtot] legkésőbb nyáron »kizárják«); a tizenhat egyéb találkozót érintő bizonyítékok között G. jelenléte nem kerül említésre (némely találkozó esetében a távolléte kifejezetten említésre kerül), de az Austria Drahtot érintő adatokat megbeszélik a következő időpontokban: 1997. 04. 07. (a kvóták felosztása, információcsere), 1997. 05. 13. (információcsere, nevezetesen azt érintően, hogy G. egy meghatározott árat kínált egy [név szerint említett] ügyfélnek az Austria Drahttól származó kifejezett megrendelés nyomán), 1997. 10. 14. (a kvóták felosztására vonatkozó megbeszélés), 1997. 12. 16. (a kvóták felosztására vonatkozó megbeszélés, információcsere), 1997. 12. 22. és 1998. 01. 14. (az Austria Draht adatait, a kvótákat és az ügyfeleket részletesen tartalmazó táblázat […]), 1998. 07. 16. (az Austria Draht konkrét bejegyzés nélkül említésre kerül), 1999. 05. 06. (faxmásolat az ügyfélkör és a kvóták felosztásáról, többek között az Austria Drahtot érintően), 1999. 05. 13 (információcsere), 1999. 05. 31. (a kvóták felosztására vonatkozó megbeszélés), 2000. 7. 10. (a kvóták felosztására vonatkozó megbeszélés), 2000 09. 27. (információcsere), 2001. 07. 13. (levél, amely Excel‑táblázatba foglalt, részletes listát tartalmaz a sodratok vonatkozásában a kvóták és az ügyfélkör vállalkozások szerint történő felosztásáról 2001‑re vonatkozóan), et 2002. 02. 04. (levél, amely Excel táblázatba foglalt, részletes listát tartalmaz a sodratok vonatkozásában a kvóták és az ügyfélkör vállalkozások szerint történő felosztásáról 2002- re vonatkozóan), 2001. 07. 23. (a kvóták felosztására vonatkozó megbeszélés), 2001. 07. 25. (a kvóták felosztására vonatkozó megbeszélés és információcsere)”.

80      Ez a lábjegyzet a találkozóknak és belső feljegyzéseknek egy harmadik sorozatára is hivatkozik:

„Kilenc találkozó alkalmával (vagy belső feljegyzésekben) G. kifejezetten említésre kerül az Austria Draht képviselőjeként, a következő időpontokban: 1997. 04. 15., 1997. 05. 12., 1997. 05. 13., 1997. 06. 24., 1997. 10. 22., 1998. 03. 11., 1998. 05. 18., 1999. 11. 29., és 2000. 01. 17. Az Austria Draht távolléte ismét kifejezetten megállapításra kerül, ami arra utal, hogy jelenlétére számítottak az 1998. 09. 07‑i és 1999. 07. 12‑i találkozókon; az 1997. 10. 14‑i találkozón G. távollétét igazolatlannak nyilvánították, és a 2002. 05. 14‑i találkozón kifejezetten kérték, hogy G. legyen jelen a 2002. 06. 05‑i és 2002. 06. 06‑i találkozón. Meg kell továbbá említeni azokat a találkozókat, amelyek során megállapították, hogy az Austria Drahttal kapcsolatba kell lépni: 1999. 09. 20. és 2002 nyara.”

81      Az Austria Drahtnak az Italia klubban való egyéni részvételét illetően a Bizottság a következőket fejtette ki:

„1996‑ban és azt megelőzően az Austria Draht egy 1996. február 13‑i találkozó jegyzőkönyve szerint […] nem vett részt az olasz megállapodásban. A Bizottság azonban egyértelmű bizonyítékokkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy az Austria Draht 1997‑ben – legkésőbb 1997. április 15‑én, amikor kifejezetten megállapításra került, hogy az Austria Draht az értékesítési ügynöke [G.] képviselete útján jelen van – megkezdte az Italia klubban való részvételt […]. E találkozó során az Austria Draht számára kvótát osztottak, és kifejezetten kijelentették, hogy az Austria Draht tartózkodni fog attól, hogy az ügyfelek egy meghatározott (és név szerint említett) körének szállítson […]. E találkozót azon találkozók összefüggésében kell vizsgálni, amelyekre közvetlenül e találkozó előtt és után került sor: 1) az 1996. december 17‑i találkozón kiosztottak egy táblázatot, amely az 1997‑es évre vonatkozóan az olasz piac számos ügyfele tekintetében ügyfelenként megjelölte a tonnában mért mennyiségeket, valamint kijelölte a főbb szállítókat. Bár az Austria Drahtra vonatkozó oszlop üres maradt, az Austria Drahtnak a táblázatban való figyelembevétele arra utal, hogy a felek közötti megbeszéléseket legalábbis tervezték; 2) ezt megerősíti az 1997. március 4‑i találkozó, amelynek során információkat cseréltek az Austria Drahtra jutó, az olasz piacra vonatkozó értékesítési mennyiségeket illetően; 3) még ha az Austria Draht jelenlétét nem is állapították meg 1997. április 7‑én, a Bizottság megállapítja, hogy az Austria Draht számára konkrét mennyiséget osztottak ki; 4) a Tréfileurope által a CB‑nél 1997. június 24‑én tett látogatás beszámolója megerősíti, hogy az Austria Drahttal folytatott versenyellenes megbeszélések folyamatban voltak, és az Austria Draht »[G.] képviselete útján« jelen volt. Ebben az összefüggésben a Bizottság 1997. április 15‑ét tekinti az Austria Draht Itali klubban való részvételének kezdetét jelentő időpontnak (a megtámadott határozat (480) preambulumbekezdése).”

82      Ami G. magatartásának az Austria Drahtnak való betudását illeti, a Bizottság a megtámadott határozat (481)–(483) preambulumbekezdésében a következőket fejtette ki:

„(481)      Azt, hogy az Austria Draht az Italia klub találkozóin a képviselője, [G.] útján részt vett, megerősítik a DWK és az ITC nyilatkozatai, valamint az ITC‑nél és a Tréfileurope‑nál szerzett, ezen időszakból származó dokumentumok. Az Austria Drahtot a kartell résztvevői is a kartell [G.] által képviselt, szerves részének tekintették […]

(482)      Az Austria Draht elismeri, hogy 1984‑től az olasz piacon a teljes kereskedelmi politikáját a Studio Cremára bízta (melyet az ügyvezető igazgatója, [G.] képviselt). [G.] szigorú tájékoztatási kötelezettséggel rendelkezett az Austria Draht felé, és nem kellett pénzügyi kockázatot viselnie a lebonyolított ügyletek és cselekedetek vonatkozásában, mivel az Austria Draht kizárólagosan felelt a többek között a szállítás elmaradásához, a hibás szállításhoz és az ügyfél fizetésképtelenségéhez kapcsolódó valamennyi kockázatért, és [G.]‑t az általa végrehajtott értékesítések (ügyfelenkénti) mennyisége szerint, meghatározott százalékérték alapján díjazta. [G.] köteles volt arra, hogy havonta írásbeli jelentést nyújtson be az Austria Drahtnak a tevékenységét illetően, és különösen a versenytársainak a képviseleti területén (Olaszországban) folytatott tevékenységét, valamint »eladásait és kereskedelmi kapcsolatait« illetően. Valamennyi fenti tényező világosan mutatja az Austria Draht által az ügynöke, [G.] cselekedeti felett gyakorolt teljes ellenőrzést […].

(483)      A szigorú ügynöki kapcsolatra, valamint [G.]‑nek az Itali klub kvótákra, árakra és ügyfelekre vonatkozó találkozóin való rendszeres részvételére tekintettel […] egyértelmű, hogy [G.] az Austria Draht helyzetét érintően érzékeny kereskedelmi információkat közölt az Italia klub többi résztvevőjével, és e találkozók során az Austria Draht előnyére szolgáló információkat szerzett. A Bizottság tehát úgy véli, hogy az Austria Draht 1997. április 15‑től 2002. december 19‑i részt vett az Italia klubban.”

c)      Az Európa klub és a páneurópai rendszer

83      A Bizottság a voestalpine és az Austria Draht vonatkozásában megállapított jogsértés egységes és folyamatos jellege, és különösen annak „e globálisabb rendszerben való részvételről való egyéni tudomása” (lásd a megtámadott határozat 12.2.2.4.) alátámasztásaként a következőket állapította meg:

„(652)      Az Austria Draht elismeri, hogy részt vett az Európa klub néhány találkozóján, de azt állítja, hogy ezeken a találkozókon semmilyen versenyellenes megbeszélésre nem került sor. A Bizottság megállapítja, hogy az Austria Draht felelőssége nem áll fenn a Zürich klubban vagy az Európa klubban való közvetlen részvétel tekintetében […].Egyértelmű valószínűsítő körülmények utalnak azonban arra, hogy az Austria Draht szórványos jelleggel részt vett páneurópai szintű versenyellenes megbeszéléseken, és így korán tudomást szerzett a kartell páneurópai szintjéről.

(653)      Először is az Austria Draht már 1995‑ben és 1996‑ban – azaz, jóval azon időpont előtt, amelyet a Bizottság az Austria Draht jogsértésben való részvétele kezdetének tekint (1997. április 15) – részt vett a Zürich klub találkozóin, amelyeken többek között szó esett a kvótákra vonatkozó új európai megállapodás esetleges megszervezéséről. Ezenfelül az Italia klub 1997. december 16‑i találkozóján említésre került, hogy az Austria Draht »nem résztvevője e klubnak (Európa klub), de tájékoztatást kíván kapni«. Az Italia klub azon későbbi találkozóin, amelyeken [G.], az Austria Draht képviselője részt vett, a résztvevőket tájékoztatták az Európa klub megbeszéléseiről és megállapodásairól […]. Ezenfelül az Austria Draht elismeri, hogy az Európa klub számos találkozóján részt vett […], amelyeken – legalábbis a 2000. február 28‑i találkozón – érintették az eladási mennyiségek és az árak kérdését. A 2001. szeptember 27‑i találkozón az Austria Draht számára felajánlották, hogy csatlakozzon a kiterjedt Európa klubhoz. Számos valószínűsítő körülmény utal arra, hogy a páneurópai terjeszkedés időszakában […] az Austria Draht részt vett a kvóták és az ügyfelek egyes országokban történő felosztására irányuló megbeszélésekben, és [G.] képviselete útján részt vett az Európa klub kiterjesztését érintő találkozók közül legalább haton, ideértve a 2001. november 6‑i találkozót, amelyen [G.]‑t ezenfelül [A.]‑val (Itas) és [C.]‑vel (CB) együtt Olaszország lehetséges országos koordinátorának jelölték.

(654)      A Bizottság ebből arra következtet, hogy „az Austria Draht az Italia klubban való részvétele során tudott arról, vagy tudnia kellett volna arról, hogy az e klubon belül megszervezett összejátszás egy olyan globális terv része, amelynek célja az EFA‑piac stabilizálása és az árcsökkenés elkerülése, és amely terv az Italia klub és a páneurópai megállapodások közös terve volt.”

3.      A megtámadott határozat címzettjei és a felelősség egyéni tartama

84      Az érintett társaságok felelősségének meghatározása céljából a Bizottság a megtámadott határozat (769)–(789) preambulumbekezdésében az Austria Draht helyzetét megkülönbözteti a voestalpine helyzetétől, anélkül hogy a Stusio Crema helyzetét mérlegelné.

a)      Az Austria Draht helyzete

85      A Bizottság az Austria Draht felelősségének meghatározása keretében megállapította, hogy e társaság 1997. április 15‑től 2002. szeptember 19‑ig az olaszországi ügynökén keresztül közvetlenül részt vett az Italia klubban (a megtámadott határozat (769) preambulumbekezdése).

86      Ezen állítás alátámasztásaként a Bizottság először is elutasította az Austria Draht által előterjesztett azon érvelést, amely szerint G., e társaság olaszországi ügynöke, nem képviselte a társaságot a kartell találkozóin. Az Austria Draht ezzel kapcsolatban ezen ügynök egyik nyilatkozatára hivatkozott, amely tagadja, hogy az ügynök az Austria Drahtot az Italia klub találkozóin képviselte volna, valamint a Tréfileurope Italia ügynökének, V.‑nek a nyilatkozatára, mely ügynök úgy véli, hogy az Austria Draht nem volt tagja e klubnak, és azokon a találkozókon, amelyeken V. részt vett, G. nem vett részt a kartell megállapodásaiban az Austria Draht nevében, ami a többi résztvevő számára nyilvánvaló volt. Az Austria Draht azt is kijelentette, hogy az Italia klubbnak a Bizottság által hivatkozott több mint 60 találkozója közül csupán öt esetében került megállapításra, hogy G. az Austria Draht nevében jár el, és a többi találkozón G.‑t a CB képviselőjeként mutatták be (anélkül, hogy az Austria Drahtra utaltak volna), és nem említettek más képviselt vállalkozást (a megtámadott határozat (770) preambulumbekezdése).

87      A Bizottság ezen érvre válaszul közölte, hogy „az Austria Drahtnak a versenyellenes megbeszéléseken az eladási ügynökén, G.‑n keresztül történő részvétele mindazonáltal kellő mértékben bizonyított: először is az Austria Draht által benyújtott két nyilatkozat nem hiteles: G. nyilatkozatát post factum állították ki, és az alapvetően az Austria Drahtnak a kifogásközlésre adott válasza kontextusában készült; ami V. nyilatkozatát illeti, az csupán V. személyes véleményét tükrözi, amely azokra a találkozókra korlátozódik, melyeken V. részt vett. A két nyilatkozatnak ezenfelül a bizonyítékok ellentmondanak” (a megtámadott határozat (771) preambulumbekezdése).

88      Az említett bizonyítékok a Bizottság álláspontja szerint a következők (a megtámadott határozat (772) preambulumbekezdése):

–        két engedékenységet kérelmező társaság (DWK és ITC) megerősíti, hogy az Austria Draht az eladási ügynökén, G.‑n keresztül részt vett a kartell találkozóin;

–        az ezen időszakból származó, jelentős számú bizonyíték ezt alátámasztja;

–        az Austria Draht ügyét rendszeresen megbeszélték, és a számára a jogsértés teljes ideje során, a vizsgálatok időpontjáig kvótákat és ügyfeleket osztottak ki. Így G. részt vett legalább tizennégy olyan találkozón, amely során az Austria Draht ügyét megbeszélték; tizenhat másik találkozón távol volt, de az Austria Draht adatai mégis vizsgálatra kerültek, és végezetül kilenc találkozó alkalmával G.‑t kifejezetten az Austria Draht nevében részt vevő személyként mutatták be;

–        a kartell többi résztvevői szintén egyértelműen úgy tekintették, hogy az Austria Draht G. képviseletén keresztül a kartell résztvevője, és ragaszkodtak ahhoz, hogy szükséges a kartellnek az Austria Draht által való „tiszteletben tartása”;

–        az, hogy a megtámadott határozat 3. mellékletében felsorolt néhány vagy számos találkozó alkalmával G. a CB‑t is képviselte, nem változtat semmilyen módon azokon a bizonyítékokon, amelyek arra vonatkoznak, hogy az Austria Drahtot is képviselte. Meg kell jegyezni, hogy a legtöbb találkozón a CB maga vett részt a saját alkalmazottai útján, így a G. által a CB képviselőjeként betöltött szerep kevésbé jelentősnek tekinthető az Austria Draht képviselőjeként betöltött szerephez képest, mely utóbbi társaság nem vett részt közvetlenül, hanem a teljes olaszországi kereskedelmi tevékenységét G.‑re bízta.

89      Az Austria Draht érvelésének megcáfolása érdekében, melynek keretében e társaság azt követően arra hivatkozott, hogy nem vonható felelősségre G. magatartásáért, mivel nem alkottak gazdasági egységet, hiszen G. független és nem kizárólagos eladási ügynök volt, akinek ellenőrzésére az Austria Drahtnak nem volt lehetősége, a Bizottság a határozatban a következőket állapította meg (a megtámadott határozat (774) preambulumbekezdése):

–        az ügynöki megállapodásból és az Austria Draht nyilatkozatából kitűnik, hogy G. az utóbbi társaság valóságos ügynöke volt;

–        G. tekintetében a pénzügyi kockázatok erősen korlátozottak voltak. Először is a szerződéseket csak az Austria Draht és az ügyfelei kötötték, az Austria Draht az ügynök által megtárgyalt megrendeléseket elfogadhatta vagy elutasíthatta. Másodszor az Austria Draht kizárólagosan felelt a többek között a szállítás elmaradásához, a hibás szállításhoz és az ügyfél fizetésképtelenségéhez kapcsolódó valamennyi kockázatért. Harmadszor a díjazás az egyes ügyfelek részére történő értékesítések mennyisége szerint, meghatározott százalékérték alapján történt (itt hivatkozás történik a 2003. december 11‑i Minoan Lines kontra Bizottság ítélet (T‑66/99, EBHT, a továbbiakban: Minoan Lines ítélet, EU:T:2003:337) 133. pontjára);

–        a pénzügyi vagy kereskedelmi kockázat hiánya vagy korlátozottsága miatt G.‑t vagy a Studio Cremát az Austria Draht vállalkozásának részét képező segédszervnek kell tekinteni. G. a kereskedelmi alkalmazotthoz hasonlóan gazdasági egységet alkot e vállalkozással (itt hivatkozás történik az 1975. december 16‑i Suiker Unie és társai kontra Bizottság ítélet (40/73–48/73, 50/73, 54/73–56/73, 111/73, 113/73 és 114/73, EBHT, a továbbiakban: Suiker Unie ítélet, EU:C:1975:174) 480. pontjára);

–        ez összhangban áll a vertikális korlátozásokról szóló iránymutatásra vonatkozó, 2000. október 13‑i bizottsági közleménnyel (HL C 291., 1. o.; a továbbiakban: a vertikális korlátozásokról szóló iránymutatás);

–        következésképpen az Austria Drahtot felelősnek kell tekinteni G.‑nek a kartell találkozóin való részvételéért.

90      Azt a körülményt illetően, hogy G. a kartell egy másik résztvevőjének, a CB‑nek a képviselőjeként is eljárt, és az ügynök a szó szoros értelmében nem volt kizárólagos ügynök, a Bizottság megállapította, hogy a következtetését ez nem változtatja meg, hanem ellenkezőleg, azt megerősíti (a megtámadott határozat (775) preambulumbekezdése).

91      A Bizottság ezzel kapcsolatban a következőkre mutatott rá:

„(775)      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az, ha az ügynök »az érintett termék vagy szolgáltatás piacán a saját nevében jelentős mennyiségű ügyletet bonyolít«, nem szól ilyen kizárólagosság mellett, ezért nem támasztja alá a megbízóval együttesen alkotott gazdasági egység fennállását sem [itt hivatkozás történik a Suiker Unie ítélet 544. pontjára]. A jelen esetben nem ez a helyzet. G. a saját nevében nem tevékenykedett a kérdéses piacon, tehát a saját nevében, független piaci szereplőként nem bonyolított jelentős mennyiségű ügyletet [nem viselt jelentős pénzügyi kockázatot], hanem egyidejűleg két versenytársat képviselt a kartell találkozóin.

(776)      A Bizottság álláspontja szerint az, hogy két versenytárs ugyanazt a képviselőt alkalmazta a kartell találkozóin, a koordinációt javító tényezőnek minősül, mely inkább megkönnyíti a kartell magatartását, és nem menti fel az elkövetőket a felelősség alól. Az ettől eltérő következtetés lehetővé tenné a kartellben ügynök által történő képviselet útján részt vevő vállalkozások számára azt, hogy könnyen kibújjanak a felelősségre vonás alól azáltal, hogy egyszerűen megosztják a képviselőjüket a kartell valamely más résztvevőjével. A jelen ügyben mindenesetre azt is meg kell jegyezni, hogy a CB általában személyesen jelen volt a kartell találkozóin, és [G.]/[a Studio Crema] így általában az Austria Draht képviseletében járt el.”

92      Végezetül a Bizottság megállapította, hogy „az ügynök kartellban való részvétele ellenőrzésének, ismeretének vagy (visszamenőleges) jóváhagyásának a hiánya, amelyre az Austria Draht hivatkozik, nem lehet érvényes érv arra, hogy az Austria Draht kibújjon a felelősség alól” (a megtámadott határozat (777) preambulumbekezdése).

93      A Bizottság ezzel kapcsolatban a következő érvekre hivatkozott:

–        az Austria Draht gazdasági egységet alkot az ügynökével, és ezért felelős az ügynöknek a kartellban való részvételéért, függetlenül az Austria Draht tudomásától, ellenőrzésétől vagy jóváhagyásától (vagy azok elmulasztásától vagy hiányától) (itt hivatkozás történik a 2005. június 15‑i Tokai Carbon és társai kontra Bizottság ítéletre, T‑71/03, T‑74/03, T‑87/03 és T‑91/03, EU:T:2005:220, valamint a 2009. szeptember 10‑i Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ítéletre, C‑97/08 P, EBHT, EU:C:2009:536 (a megtámadott határozat) (777) preambulumbekezdése);

–        ezenfelül, amennyiben egy vállalkozás úgy határoz, hogy a valamely meghatározott országban vagy piacon folytatott kereskedelmi tevékenységét egy valódi ügynökre bízza, köteles arra, hogy az általa történő ellenőrzés biztosításához szükséges mechanizmusokat megteremtse (a megtámadott határozat (777) preambulumbekezdése);

–        ezenfelül „még ha nem is áll rendelkezésre közvetlen bizonyíték az Austria Draht és [G.] közötti, a versenyellenes találkozókat érintő utasításokra/beszámolókra vonatkozóan, az Austria Draht magatartását befolyásolta az ügynökének a versenyellenes találkozókon való részbétele”. A Bizottság véleménye szerint „[G.] ugyanis rendszeresen részt vett az Italia klub kartelltalálkozóin, amelyeken a versenytársaknak többek között érzékeny kereskedelmi információkat szolgáltatott az Austria Draht kvótáira, áraira és ügyfeleire vonatkozóan, és hasonlóan érzékeny kereskedelmi információkat szerzett annak versenytársaitól, valamint amelyeken megállapodott annak versenytársaival az árakat, az ügyfelek felosztását és a kvóták felosztását illetően”. A Bizottság hozzáfűzi azt, hogy „[ezeknek az] információknak befolyásolniuk kellett az Austria Draht Olaszországban való (és [G.] személyén keresztül történő) kereskedelmi működését”, valamint azt, hogy „ezenfelül egyértelműen kitűnik az ügynöki megállapodásból, valamint az Austria Draht által benyújtott belső jelentésekből az, hogy [G.] az Austria Drahtot rendszeresen tájékoztatta az olasz piac fejleményeiről, különösen a versenytársakat, és az olaszországi eladásokat és piaci kapcsolatokat érintően.” Végezetül a Bizottság megállapítja, hogy „következésképpen valószínűnek lehet tekinteni, hogy [G.] az Austria Drahtnak továbbadta a kartell találkozóin szerzett érzékeny kereskedelmi információk közül legalábbis a legrelevánsabbakat (a megtámadott határozat (778) preambulumbekezdése)”.

94      Következésképpen a Bizottság megállapította, hogy „[G.] és az Austria Draht egyetlen gazdasági egységnek tekintendő, és az Austria Drahtot felelősnek kell tekinteni [G.]‑nek a kartellban való részvételéért” (a megtámadott határozat (779) preambulumbekezdése).

95      Ezenfelül az Austria Drahtnak adott válaszul, amely társaság általánosságban vitatta a kartell találkozóin való részvételét, a Bizottság hangsúlyozta, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok kellőképpen bizonyítják azt, hogy az Austria Draht folyamatosan és megszakítás nélkül részt vett az Italia klubban, amint azt a megtámadott határozat (772) preambulumbekezdése és 3. melléklete kifejti (a megtámadott határozat (780) preambulumbekezdése).

96      A Bizottság tehát megállapította, hogy az Austria Draht távollétét 1998 szeptembere és 2002 nyara között több alkalommal kifejezetten megállapították, ami arra utal, hogy a kartell más résztvevői számítottak a jelenlétére (a megtámadott határozat (780) preambulumbekezdése).

97      A Bizottság ugyanígy rámutatott arra, hogy kartell résztvevői a 2002. április 30‑i találkozón azzal fenyegetőztek, hogy az Austria Drahtot „kizárják” a kartellből, ha megtagadja az eladási mennyiségnek a „2002 nyaráig” való biztosítását, ami világosan mutatja, hogy az Austria Draht még mindig részt vett a kartellben (a megtámadott határozat (780) preambulumbekezdése).

98      Ezenfelül az Austria Drahtnak adott válaszul – mely társaság először is megjegyezte, hogy az adott időszakból származó, és az Italia klubon belüli kvótákra, az árakra és az ügyfelekre vonatkozó dokumentumok nagy része említi a főbb olasz piaci szereplőket, de az Austria Drahtot nem, és azok, amelyek utalnak az Austria Drahtra, nem bizonyítják egyértelműen a részvételét; és másodszor megjegyezte, hogy lehet, hogy az iratokban szereplő dokumentumokban az Austria Draht szállításaira való utalások csupán más személyek puszta becslései, a korábbi szállításaihoz kapcsolódó információk, ügyfelek által nyújtott információk, és nyilvános információkból származó adatok, különösen mivel a piac átláthatósága állítólagosan magas szintű volt, és az Ausztriára vonatkozó számadatok csupán az Austria Drahtra vonatkozhatnak, mivel e társaság az egyetlen osztrák termelő; harmadszor pedig megjegyezte, hogy nem áll rendelkezésre bizonyíték arra vonatkozóan, hogy P. ellenőrizte az Austria Draht számadatait – a Bizottság „elismer[te], hogy az Italia klubhoz kapcsolódó dokumentumok nem mind utalnak az Austria Draht részvételére”. a Bizottság álláspontja szerint „ez könnyen megmagyarázható azzal, hogy az Austria Draht e klubnak nem volt kulcsfontosságú tagja úgy, mint a Redaelli, az ITC, a CB és az Itas […], és következésképpen e kulcsfontosságú tagokhoz képest kevésbé rendszeresen vett részt az Italia klub találkozóin”. A Bizottság azonban megállapította, hogy az Austria Drahtnak a kartellban való részvétele 1997. április 15. és 2002. szeptember 19. között soha nem szakadt meg (a megtámadott határozat (781) és (782) preambulumbekezdése).

99      A Bizottság egyébiránt rámutatott arra, hogy nem hihető az az állítás, mely szerint az Austria Drahtra vonatkozóan kicserélt információk nyilvánosan hozzáférhetőek, vagy csupán becslések, mivel ezek az Austria Draht kartellban való részvételét felölelő teljes időszak során kicserélt információk pontosak, bizalmasak és frissek. A Bizottság álláspontja szerint „[a]z ilyen információk tehát csupán az Austria Drahttól származhatnak közvetlenül, vagy eladási ügynöke, [G.] útján” (a megtámadott határozat (782) preambulumbekezdése).

100    Végezetül a Bizottság megállapította, hogy „a [P., a Redaelli a Redaelli nyugalmazott munkavállalója, majd kereskedelmi tanácsadó, lásd a fenti 26. pontot] általi ellenőrzés hiánya az Austria Draht találkozókon való részvételének a megcáfolása céljából nem tekinthető jelentős, vagy akár meghatározó tényezőnek az Austria Draht ellen szóló valamennyi rendelkezésre álló bizonyíték, és azon tény miatt, hogy az Austria Drahtot nem tartották az Italia klub kulcsfontosságú tagjának, így [P.] ellenőrzései e társaság szempontjából kevésbé tekinthetők fontosnak” (a megtámadott határozat (782) preambulumbekezdése).

101    Következésképpen a Bizottság úgy határozott, hogy „meg kell állapítani Austria Drahtnak a kartellban folytatott tevékenységéért és különösen az Italia klubban 1997 április 15‑től 2002. szeptember 19‑ig tartó részvételéért való felelősségét” (a megtámadott határozat (783) preambulumbekezdése).

b)      A voestalpine helyzete

102    A Bizottság a voestalpinét illetően megállapította, hogy e társaság az Austria Drahttal egyetemlegesen felelős a jogsértés 1997. április 15‑től 2002. szeptember 19‑ig tartó időszakának vonatkozásában, mivel a voestalpine a leányvállalatára meghatározó befolyást gyakorolt (a megtámadott határozat (784)–(789) preambulumbekezdése), amit a jelen ügy felei nem vitatnak.

4.      A voestalpinével és az Austria Drahttal szemben kiszabott bírság összegének számítása

103    Először is a Bizottság emlékeztet arra, hogy a bírság összegét a 2006. évi iránymutatás figyelembevételével számították ki (a megtámadott határozat (918) és azt követő preambulumbekezdései). Ami a voestalpinét és az Austria Drahtot illeti, a 22 millió euró összegű bírság a következő módon került kiszámításra.

104    Először is a voestalpine és az Austria Draht felelősségét megállapították egy EGT‑ben belüli, az EFA piacát érintő átfogó kartell tekintetében. Következésképpen a Bizottság kifejtette, hogy a bírság alapösszegének a meghatározásához a 2006. évi iránymutatás 13. pontjának megfelelően „a jogsértés által […] érintett, a vállalkozás által az EGT‑n belül, az érintett földrajzi területen értékesített áruk és szolgáltatások azon eladásának értékét” alkalmazta, amelyre a társaság jogsértésben való részvétele utolsó teljes üzleti évében került sor (a megtámadott határozat (929) és azt követő preambulumbekezdései).

105    Az Austria Draht vonatkozásában a figyelembe vett összeg 18 207 306 euró volt. Az EFA eladásának a jogsértés által érintett földrajzi területhez kapcsolódó értékéről van szó, amely terület a voestalpine és az Austria Draht tekintetében megállapított időszak vonatkozásában: Németország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Belgium, Luxemburg, Spanyolország, Ausztria, Portugália, Dánia, Svédország, Finnország és Norvégia (a megtámadott határozat (931) és (932) preambulumbekezdése).

106    Másodszor az eladások ily módon kiszámított értékére alkalmazandó százalékérték önmagában a jogsértésnek a súlyosságától függ. E tekintetben a Bizottság a jelen ügy releváns körülményei között figyelembe vette a jogsértés jellegét, a valamennyi érintett vállalkozás által felhalmozott piaci részesedést, a jogsértés földrajzi kiterjedését, és azt, hogy végrehajtották‑e jogsértést (a megtámadott határozat (936) és azt követő preambulumbekezdései).

107    A jogsértés jellegét érintően a Bizottság figyelembe vette azt, hogy a teljes kartell a piac felosztására, az ügyfélkör felosztására, valamint horizontális ármegállapodásokra irányult (a megtámadott határozat (939) preambulumbekezdése).

108    A Bizottság azt is figyelembe vette, hogy a jogsértésben részt vevő vállalkozások összesített piaci részesedése körülbelül 80% (a megtámadott határozat (946) preambulumbekezdése), és a jogsértés az EGT jelentős részére kiterjedt. A Bizottság ezzel kapcsolatban megállapította, hogy az Austria Draht állításaival ellentétben annak portugáliai és spanyolországi üzleti forgalmát nem kellett kizárni az eladások értékéből azért, mert az Austria Draht nem vett részt az España klubban, mivel e két ország a részét képezte az Italia klub földrajzi kiterjedésének, amely klubban az Austria Draht részt vett (a megtámadott határozat (947) és (948) preambulumbekezdése). Ugyanakkor a Socitrel, a Proderac, a Fapricela és a Fundia, mely vállalkozások nem vettek részt az España klubban (mely kizárólag Spanyolországra és Portugáliára terjedt ki), vagy az utóbbi vállalkozás esetében az Addteket érintő koordinációban, és amelyek esetében az egységes és folyamatos jogsértésről való tudomást csak a jogsértés igen késői szakaszában (2001 május 17‑től a Socitrel, a Proderac és a Fapricela esetében, és 2001. május 14‑től a Fundia esetében) lehetett megállapítani, a Bizottság az eladások értékének meghatározásakor figyelembe vette a korlátozottabb földrajzi kiterjedést. A Bizottság álláspontja szerint más volt a helyzet az España klub többi tagja (Emesa és Galycas, Tycsa és Trefilerías Quijano) vonatkozásában, amelyek egyidejűleg vettek részt a kartell különböző szintjein, illetve amelyek esetében az egységes és folyamatos jogsértésről való tudomást jóval korábbi szakaszban meg lehetett állapítani. Ugyanígy az Italia klub résztvevői esetében a helyzet eltért a Socitrel, a Proderac és a Fapricela helyzetétől, mivel az Italia klub földrajzi kiterjedése nagymértékben fedte a páneurópai megállapodásokét, és jóval meghaladta az España klub földrajzi kiterjedését (Spanyolország és Portugália) (a megtámadott határozat (949) preambulumbekezdése).

109    Ami a megállapodások végrehajtását illeti, a Bizottság megállapította, hogy bár nem mindig teljes mértékben sikeresen, de a megállapodásokat valóban végrehajtották (a megtámadott határozat (950) preambulumbekezdése).

110    A jelen ügy sajátos körülményire, valamint a fent hivatkozott kritériumokra tekintettel a Bizottság megállapította, hogy az eladások értékének a figyelembe veendő része a Fundia esetében 16%, a Socitrel, a Fapricela és a Proderac esetében 18%, valamennyi egyéb vállalkozás, köztük a felperesek esetében pedig 19%, (a megtámadott határozat (953) preambulumbekezdése).

111    Harmadszor a jogsértés tartamát a voestalpine és az Austria Draht vonatkozásában öt évben és öt hónapban állapították meg, azaz 1997. április 15‑től 2002. szeptember 19‑ig (a megtámadott határozat (956) preambulumbekezdése).

112    Negyedszer, azt a százalékértéket illetően, amelyet az alapösszegbe a vállalkozás jogsértésben való részvételének a tartamától függetlenül bele kell venni, a Bizottság arra a megállapításra jutott, hogy a Fundia esetében 16%, a Socitrel, a Fapricela és a Proderac esetében 18%, valamennyi egyéb vállalkozás, köztük a felperesek esetében pedig 19% a megfelelő (a megtámadott határozat (962) preambulumbekezdése).

113    Az Austria Drahtnak adott válaszul, mely társaság azzal érvelt, hogy mivel nem volt tudomása az átfogó páneurópai megállapodásról, a Bizottságnak az Austria Draht esetében nem kellett volna alkalmaznia a kiegészítő összeget, vagy ha ezt mégis megteszi, azt alacsonyabb küszöb (15%) mellett meghatározott szorzóval kellett volna alkalmaznia, a Bizottság megállapította, hogy az Austria Drahtnak tudomása volt a teljes páneurópai megállapodásról (a megtámadott határozat, (652)–(654) preambulumbekezdése), és részt vett az Italia klub azon találkozóin is, amelyek során az árakat rögzítették, az ügyfeleket és a kvótákat pedig felosztották (a megtámadott határozat, (478) és azt követő preambulumbekezdései), így az Austria Drahtra alkalmazandó százalékérték nem térhetett el a többi, hasonló gyakorlatban részt vevő vállalkozásra alkalmazottól (a megtámadott határozat (958) és (959) preambulumbekezdése).

114    Ötödször a Bizottság elutasította a voestalpine és az Austria Draht által a közigazgatási eljárás során hivatkozott enyhítő körülményeket. Különösen a gondatlanságra (a megtámadott határozat (976) preambulumbekezdése), a felperesek által a kartellben betöltött csekély szerepre (a megtámadott határozat (982) és azt követő preambulumbekezdései), a felpereseknek kizárólag a kartell egy részében való részvételére (a megtámadott határozat (996)–(998) preambulumbekezdése), a megállapodások végrehajtásának az elmaradására (a megtámadott határozat (1013) és azt követő preambulumbekezdései, különösen az (1016), valamint az (1018)–(1022) preambulumbekezdés), valamint az arra vonatkozó érvekről van szó, hogy az ügynök miatt kizárólag a megbízót vonták felelősségre, az ügynököt nem (a megtámadott határozat (1034) preambulumbekezdése).

115    A Bizottság enyhítő körülmény hiányában megállapította, hogy nincs helye a 2006. évi iránymutatásban meghatározott módszer alapján kiszámított alapösszegtől való eltérésnek, mely módszer ahhoz vezetett, hogy a bírság összege 22 millió euróban került megállapításra (a megtámadott határozat (1057), valamint – a 10%‑os korlát alkalmazása vonatkozásában – (1072) preambulumbekezdése).

B –  Az elvek felidézése

1.      A jogsértés fennállásának és tartamának bizonyítéka

116    Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a Bizottságnak nem csak a kartell fennállását, hanem annak időtartamát is bizonyítania kell. Különösen az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének megsértésére vonatkozó bizonyítási eljárás kapcsán a Bizottság kötelezettsége bizonyítani az általa megállapított jogsértést, és olyan bizonyítékokat előterjeszteni, amelyek a jogilag megkövetelt módon igazolják a jogsértést megvalósító körülmények fennállását. A bíróságban felmerülő bárminemű kételynek annak a vállalkozásnak a javát kell szolgálnia, amely a jogsértést megállapító határozat címzettje. A bíróság így nem ítélkezhet úgy, hogy a Bizottság a kérdéses jogsértés fennállását a jogilag megkövetelt módon állapította meg, ha kétsége van ezzel kapcsolatban, különösen bírságot kiszabó bizottsági határozat megsemmisítése vagy megváltoztatása iránti kereset esetén. Az utóbbi esetben ugyanis tekintettel kell lenni az ártatlanság vélelmére, amely az uniós jogrend által védett alapvető jogok része, és amely szerepel az Európai Unió Alapjogi Chartája 48. cikkének (1) bekezdésében. A kérdéses jogsértések jellegéből és az ehhez kapcsolódó büntetések komolyságából és jellegéből adódóan az ártatlanság vélelmének elve alkalmazandó különösen azokban a vállalkozásokat érintő, versenyszabályok megsértésére vonatkozó eljárásokban, amelyek bírság vagy kényszerítő bírság megállapításához vezethetnek. A Bizottságnak így pontos és egybevágó bizonyítékot kell szolgáltatnia azon szilárd meggyőződésének alátámasztására, hogy az állítólagos jogsértés megtörtént (lásd: 2013. május 17‑i Trelleborg Industrie és Trelleborg kontra Bizottság ítélet, T‑147/09 és T‑148/09, EBHT, EU:T:2013:259, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

117    Ezenfelül a versenyellenes megállapodásokban foglalt tevékenységek általában titkosan folynak le, és a találkozókat titkosan tartják, továbbá az erre vonatkozó dokumentáció a legminimálisabbra szorítkozik. Ebből következően, még ha a Bizottság fel is fedez olyan iratokat, amelyek kifejezett módon tanúsítják a piaci szereplők közötti jogellenes kapcsolatfelvételt, mint például a találkozók jelyzőkönyvei, e dokumentumok általában töredékesek és szórványosak, és ezért bizonyos részleteket gyakran következtetésekkel kell rekonstruálni. Ennélfogva az esetek nagy részében a versenyellenes magatartás vagy megállapodás létezését bizonyos egybeesésekből és jelekből kell kikövetkeztetni, amelyek együtt figyelembe véve, más összefüggő magyarázat hiányában a versenyjogi szabályok megsértésének bizonyítékául szolgálhatnak (lásd: Trelleborg Industrie és Trelleborg kontra Bizottság ítélet, fenti 116. pont, EU:T:2013:259, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

118    Továbbá az ítélkezési gyakorlat megköveteli, hogy a jogsértés időtartamát közvetlenül megalapozó bizonyítékok hiányában a Bizottság legalábbis olyan, időben kellően közeli tényekre vonatkozó bizonyítékokra hivatkozzék, hogy észszerűen elfogadható legyen az, hogy e jogsértés két meghatározott időpont között megszakítás nélkül folytatódott (Trelleborg Industrie és Trelleborg kontra Bizottság ítélet, fenti 116. pont, EU:T:2013:259, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

2.      Az egységes jogsértés fogalma az összetett jogsértés értelmében

119    Másodszor, szintén az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének a megsértése nemcsak elszigetelt cselekmény eredménye lehet, hanem cselekmények sorozata, vagy akár folyamatos magatartás eredménye is, miközben a cselekmények sorozata vagy a folyamatos magatartás egyes elemei önmagukban, külön‑külön is az említett rendelkezés megsértésének minősülhetnek. Amennyiben ugyanis a különböző cselekmények – azonos, a közös piacon belüli versenyt torzító céljuk alapján – „átfogó tervˮ keretébe illeszkednek, a Bizottság az e cselekmények miatti felelősséget jogszerűen tudhatja be az összességében figyelembe vett jogsértésben való részvétel alapján (1999. július 8‑i Bizottság kontra Anic Partecipazioni ítélet, C‑49/92 P, EBHT, EU:C:1999:356, 81. pont; 2004. január 7‑i Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, C‑204/00 P, C‑205/00 P, C‑211/00 P, C‑213/00 P, C‑217/00 P és C‑219/00 P, EBHT, EU:C:2004:6, 258. pont; 2012. december 6‑i Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ítélet, C‑441/11 P, EBHT, EU:C:2012:778, 41. pont).

120    Az a vállalkozás, amely ilyen egységes és összetett jogsértésben a saját magatartása révén vett részt, amely magatartás az EK 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett versenyellenes célú megállapodás vagy összehangolt magatartás fogalmába tartozik, és amely a jogsértés egészének megvalósításához való hozzájárulásra irányul, az említett jogsértésben való részvételének teljes időszakát illetően felelősségre vonható azon magatartásokért is, amelyeket ugyanezen jogsértés keretében más vállalkozások tanúsítottak. Ez a helyzet áll fenn, amennyiben bizonyított az, hogy az említett vállalkozás saját magatartásával hozzá kívánt járulni a valamennyi résztvevő által követett közös célokhoz, és tudomása volt a más vállalkozások által azonos célok elérése végett tervezett vagy ténylegesen megvalósított jogsértő magatartásról, illetve az, hogy e magatartást észszerűen előre láthatta, és kész volt ennek kockázatát elfogadni (Bizottság kontra Anic Partecipazioni ítélet, fenti 119. pont, EU:C:1999:356, 83., 87. és 203. pont; Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 119. pont, EU:C:2004:6, 83. pont; Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ítélet, fenti 119. pont, EU:C:2012:778, 42. pont).

121    Lehetséges tehát, hogy valamely vállalkozás közvetlenül részt vett az olyan egységes és folyamatos jogsértést képező versenyellenes magatartások összességében, amely esetben a Bizottság jogosult megállapítani az összes magatartásért, és ennélfogva a szóban forgó jogsértés egészéért fennálló felelősségét. Az is megtörténhet, hogy valamely vállalkozás csupán az egységes és folyamatos jogsértést képező versenyellenes magatartások egy részében vett közvetlenül részt, ám tudomása volt a kartellben részt vevő más vállalkozások által azonos célok elérése végett tervezett vagy ténylegesen megvalósított magatartásról, illetve e magatartást észszerűen előre láthatta, és kész volt ennek kockázatát elfogadni. Ebben a helyzetben a Bizottság arra is jogosult, hogy az ilyen jogsértést képező versenyellenes magatartások összességéért, és következésképpen a jogsértés egészéért fennálló felelősséget is betudja e vállalkozásnak (Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ítélet, fenti 119. pont, EU:C:2012:778, 43. pont).

122    Ezzel ellentétben, amennyiben a vállalkozás közvetlenül részt vett egy vagy több, egységes és folyamatos jogsértést képező versenyellenes magatartásban, ám nem bizonyított, hogy saját magatartásával hozzá kívánt volna járulni a kartell valamennyi résztvevője által követett közös célokhoz, és hogy tudomása lett volna az említett vállalkozások által azonos célok elérése végett tervezett vagy ténylegesen megvalósított valamennyi egyéb jogsértő magatartásról, illetve hogy e magatartást észszerűen előre láthatta, és kész volt ennek kockázatát elfogadni, a Bizottság csak arra jogosult, hogy az olyan magatartásokért fennálló felelősségét tudja be e vállalkozásnak, amelyekben közvetlenül részt vett, valamint az olyan, más vállalkozások által azonos célok elérése végett tervezett vagy ténylegesen megvalósított magatartásokért való felelősséget, amelyekről bizonyított, hogy tudomása volt, vagy azokat észszerűen előre láthatta, és kész volt ennek kockázatát elfogadni. (Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ítélet, fenti 119. pont, EU:C:2012:778, 44. pont).

123    Mindazonáltal ez a tény nem vezethet ahhoz, hogy a Bizottság felmentse e vállalkozást az azon magatartásokért fennálló felelőssége alól, amelyekről nyilvánvaló, hogy részt vett bennük, vagy amelyről egyértelmű, hogy felelősségre vonható értük. Az átfogó kartellt egységes és folyamatos jogsértésnek minősítő bizottsági határozat azonban csak akkor választható ily módon szét, ha egyrészt az említett vállalkozás a közigazgatási eljárás során lehetőséget kapott arra, hogy megértse, hogy az ilyen jogsértést képező minden egyes magatartásért is felelősségre vonják, és hogy ezzel kapcsolatosan védekezzen, másrészt pedig, ha a szóban forgó határozat e tekintetben kellőképpen egyértelmű (Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ítélet, fenti 119. pont, EU:C:2012:778, 45 és 46. pont).

124    Végezetül azt a tényt, hogy valamely vállalkozás nem vett részt a kartellt képező összes elemben, vagy hogy kisebb szerepet játszott azon aspektusaiban, amelyekben részt vett, a jogsértés súlyának értékelésekor és adott esetben a bírság összegének megállapításakor kell figyelembe venni (Bizottság kontra Anic Partecipazioni ítélet, fenti 119. pont, EU:C:1999:356, 90. pont; Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 119. pont, EU:C:2004:6, 86. pont; Bizottság kontra Verhuizingen Coppens ítélet, fenti 119. pont, EU:C:2012:778, 45. pont).

3.      A találkozón való részvétel esetén történő elhatárolódás fogalma

125    Harmadszor az ítélkezési gyakorlatból következik az is, hogy az adott vállalkozás kartellben való részvételének megfelelő bizonyításához elegendő, ha a Bizottság bizonyítja, hogy az érintett vállalkozás olyan találkozókon vett részt, amelyek során versenyellenes megállapodásokat kötöttek, anélkül hogy ezek ellen kifejezetten tiltakozott volna. Amennyiben az ilyen találkozókon való részvétel bizonyított, e vállalkozás feladata olyan valószínűsítő körülmények bemutatása, amelyek bizonyítják, hogy az említett találkozókon való részvétele minden versenyellenes szándékot nélkülözött, és bizonyítania kell, hogy tájékoztatta a versenytársait arról, hogy az e találkozókon való részvételi szándéka eltér az övékétől (lásd: Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 119. pont, EU:C:2004:6, 81. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

126    E jogelvet azon indok alapozza meg, hogy amennyiben a vállalkozás úgy vett részt az említett találkozón, hogy annak tartalmától nem határolódott el nyilvánosan, a többi résztvevő arra következtethetett, hogy annak eredményét jóváhagyja, és annak megfelelő magatartást fog tanúsítani. E tekintetben ha a vállalkozás hallgatólagosan jóváhagyja a jogellenes kezdeményezést, anélkül hogy nyilvánosan elhatárolódna a tartalmától, vagy feljelentené a közigazgatási hatóságoknak, bátorítja a jogsértés folytatását, és veszélyezteti a leleplezését. Ez a részesség a jogsértésben való részvétel passzív módját valósítja meg, és ezért az egységes megállapodás keretében a vállalkozás felelősségét vonja maga után (Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 119. pont, EU:C:2004:6, 82. és 84. pont).

127    Ráadásul az a körülmény, hogy egy vállalkozás nem a versenyellenes célú találkozó eredményeinek megfelelően cselekszik, nem hárítja el a kartellben való részvételéért való felelősségét, kivéve ha a vállalkozás nyilvánosan elhatárolódott annak tartalmától. Azon tény, hogy egy vállalkozás nem vett részt a kartell összes alkotóelemében, illetve csekély szerepet játszott azon aspektusokban, amelyekben részt vett, nem releváns az általa elkövetett jogsértés megállapítása tekintetében. Ezeket a tényezőket csupán a jogsértés súlyának értékelésénél, illetve adott esetben a bírság összegének megállapításánál lehet figyelembe venni (Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 119. pont, EU:C:2004:6, 85. és 86. pont).

128    Amennyiben a vállalkozások versenyellenes magatartásokért való felelőssége a Bizottság álláspontja szerint az ilyen magatartásokat megvalósító találkozókon való részvételükből ered, a Törvényszéknek vizsgálnia kell, hogy e vállalkozásoknak mind a közigazgatási eljárás során, mind a Törvényszék előtti eljárás során alkalmuk volt‑e arra, hogy az ily módon levont következtetéseket megcáfolják, és adott esetben bizonyítsák olyan körülmények fennállását, amelyek más megvilágításba helyezik a Bizottság által megállapított tényeket, és amelyek lehetővé teszik a tényeknek az említett intézmény által adottól eltérő magyarázatát (Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 119. pont, EU:C:2004:6, 87. pont).

129    A felek érveit, melyeket részletesen kifejtett a Törvényszék által közölt, tárgyalásra készített jelentés, a megtámadott határozat tartalma alapján, és a fentiekben ismertetett elvek figyelembevételével kell értékelni.

II –  Az első, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a felperesek az olaszországi ügynökükön keresztül részt vettek az egységes jogsértés egyik összetevőjében

130    A voestalpine és az Austria Draht az első jogalapjuk keretében azzal érvelnek, hogy noha nem vettek részt a Bizottság által leírt kartellben, 22 millió euró összegű bírságot szabtak ki velük szemben amiatt, hogy olaszországi ügynökük, G. az Italia klub bizonyos találkozóin jelen volt. Önmagában ez a tény azonban nem teszi lehetővé a Bizottság számára annak megállapítását, hogy a voestalpine és az Austria Draht ezen ügynökön keresztül megsértette az EUMSZ 101. cikket, valamint az EGT‑Megállapodás 53. cikkét.

131    A felperesek e jogalap keretében először is a tevékenységének túlnyomó részét a CB nevében végző G. által betöltött szerepre hivatkoznak; másodszor a G., V. (Tréfileurope), valamint a jogsértésben részt vevő több társaság által tett nyilatkozatra hivatkoznak, amelyek lehetővé teszik annak bizonyítását, hogy az Austria Draht nem vett részt az Italia klubban; harmadszor azokra a különböző információkra hivatkoznak, amelyek az Austria Drahtnak az Italia klubban való, G.‑n keresztül történő részvételét hivatottak bizonyítani, és amelyek nem bizonyító erejűek; negyedszer arra hivatkoznak, hogy G. magatartását annak ellenére tudták be az Austria Drahtnak, hogy G. és az Austria Draht nem alkot gazdasági egységet, és semmilyen tényező nem teszi lehetővé annak bizonyítását, hogy az Austria Drahtnak tudomása volt az ügynöke által elkövetett jogellenes cselekedetekről; ötödször és másodlagosan pedig a Bizottság által megállapított jogsértés tartamára hivatkoznak, mivel 2000 januárját megelőzően mindenesetre a felperesek részvétele az Italia klubban nem bizonyítható.

A –  Az ügynök magatartásának a megbízónak való betudása

132    A Bizottság az Austria Draht felelősségének meghatározása céljából megállapította, hogy e társaság 1997. április 15. és 2002. szeptember 19. között az olaszországi ügynökén keresztül közvetlenül részt vett az Italia klubban. A Bizottság ezzel a megtámadott határozatban cáfolta az ügynök és a megbízó által alkotott gazdasági egység hiányára, a gazdasági kockázatoknak az ügynök általi vállalására, az ügynök szó szoros értelmében vett kizárólagosságának a hiányára, és a megbízónak az ügynök jogsértő magatartásáról való tudomásának a hiányára vonatkozóan a felperesek által előterjesztett észrevételeket. A Bizottság az elemzése végén, a megtámadott határozat (779) preambulumbekezdésében megállapította, hogy „[G.] és az Austria Draht egyetlen gazdasági egységnek tekintendő, és az Austria Drahtot felelősnek kell tekinteni [G.]‑nek a kartellban való részvételéért” (lásd a fenti 85–94. pontot).

133    Ezen érvelés alapján kell megvizsgálni azt, hogy a Bizottság jogosult‑e megállapítani az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazásának céljából azt, hogy azt Austria Drahtnak vállalnia kell a felelősséget az olaszországi ügynöke magatartásáért.

1.      Az ügynök magatartásának a megbízónak való betudhatóságára vonatkozó feltételek

134    Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a vállalkozás versenyjogi fogalmát úgy kell értelmezni, mint amely a szóban forgó megállapodás szempontjából egy gazdasági egységet jelent, még akkor is, ha jogi szempontból ez az egység több természetes vagy jogi személyből áll (1984. július 12‑i Hydrotherm Gerätebau ítélet, 170/83, EBHT, EU:C:1984:271, 11. pont, és Minoan Lines ítélet, fenti 89. pont, EU:T:2003:337, 121. pont).

135    E gazdasági egység meghatározott hosszú távú gazdasági célt követő személyi, materiális és immateriális összetevők egységes szervezete, amely hozzájárulhat az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésében, és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének (1) bekezdésében foglalt jogsértés elkövetéséhez. Amennyiben valamely vállalkozáscsoport egyetlen vállalkozást alkot, a Bizottság a csoport által a jogsértés keretében folytatott tevékenységért felelős társaságnak jogosan tudja be az említett vállalkozás által elkövetett jogsértésért való felelősséget, és jogosan szab kir á bírságot (lásd ebben az értelemben: Minoan Lines ítélet, fenti 89. pont, EU:T:2003:337, 122. pont).

136    A versenyszabályok alkalmazásakor nem az a meghatározó, hogy különálló jogi személyiségükből fakadóan két társaság formálisan különálló‑e, ami számít, az az, hogy piaci magatartásuk egységes‑e, vagy sem (Minoan Lines ítélet, fenti 89. pont, EU:T:2003:337, 123. pont).

137    Szükséges lehet tehát megvizsgálni azt, hogy két különálló jogi személyiségű vállalkozás egyetlen olyan vállalkozást mint gazdasági egységet alkot‑e, illetve egyetlen olyan vállalkozás mint gazdasági egység alá tartozik‑e, amely egységes piaci magatartást tanúsít (Minoan Lines ítélet, fenti 89. pont, EU:T:2003:337, 124. pont).

138    Az ítélkezési gyakorlat azt mutatja, hogy ilyen helyzet nemcsak akkor merül fel, amikor a vállalatok között anyavállalat és leányvállalat kapcsolat áll fenn, hanem bizonyos körülmények között egy vállalat és ügynöke vagy közvetítője közötti kapcsolat esetén is. Az EUMSZ 101. cikknek és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének alkalmazása vonatkozásában ugyanis az, hogy egy megbízó és ügynöke vagy közvetítője vagy „kereskedelmi képviselője” – mivel a második az első vállalkozásába integrált segédszerv – egy gazdasági egységet alkot‑e, lényeges annak meghatározásához, hogy egy magatartás e cikkek hatálya alá tartozik‑e. Így a Bíróság megállapította, hogy amennyiben egy közvetítő a megbízója érdekében végez egy tevékenységet, elvileg lehetséges őt annak vállalkozásába integrált, a megbízó utasításait követni köteles segédszervnek, és ebből kifolyólag olyannak tekinteni, aki ezzel a vállalkozással a kereskedelmi munkavállalóhoz hasonlóan gazdasági egységet alkot (lásd ebben az értelemben: Suiker Unie és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 89. pont, EU:C:1975:174, 480. pont; Minoan Lines ítélet, fenti 89. pont, EU:T:2003:337, 125. pont).

139    Az olyan társaságokat illetően, amelyek a megbízó és az ügynöke vagy közvetítője közötti kapcsolathoz hasonló vertikális kapcsolatban állnak, a gazdasági egység fennállásának meghatározása tekintetében két olyan tényező került megállapításra, amely fő referenciaparaméternek minősül: egyrészt az, hogy a közvetítő vállalja‑e a gazdasági kockázatot, vagy sem, és másrészt az, hogy a közvetítő által nyújtott szolgáltatások kizárólagosak‑e, vagy sem (Minoan Lines ítélet, fenti 89. pont, EU:T:2003:337, 126. pont).

140    A gazdasági kockázat vállalását érintően már megállapításra került, hogy a közvetítő nem tekinthető a megbízó vállalkozásába integrált segédszervnek abban az esetben, ha az előbbivel fennálló megállapodás olyan feladatokat ruház rá vagy bíz rá, amelyek gazdasági szempontból a független kereskedő feladataihoz hasonlóak azáltal, hogy a megállapodás előírja az eladásokhoz vagy a harmadik személyekkel kötött szerződések teljesítéséhez kapcsolódó pénzügyi kockázatoknak a közvetítő általi viselését (Suiker Unie ítélet, fenti 89. pont, EU:C:1975:174, 482. pont; Minoan Lines ítélet, fenti 89. pont, EU:T:2003:337, 127. pont).

141    A közvetítő által nyújtott szolgáltatások kizárólagos jellegét illetően szintén megállapításra került, hogy az, ha a megbízó nevében gyakorolt tevékenységekkel párhuzamosan a közvetítő független kereskedőként a kérdéses áru vagy szolgáltatás piacán jelentős mennyiségű ügyletet bonyolít, nem szól a gazdasági egység fennállása mellett (Suiker Unie ítélet, fenti 89. pont, EU:C:1975:174, 544. pont; Minoan Lines ítélet, fenti 89. pont, EU:T:2003:337, 128. pont).

2.      Az ügynöki megállapodás és a gazdasági kockázatok vállalása

142    A felperesek alapvetően azzal érvelnek, hogy mivel G. mind a CB‑t, mind az Austria Drahtot egyidejűleg képviselte, és a CB nevében gyakorolt tevékenységek a bevételek szempontjából jelentősebbek voltak, mint az Austria Draht nevében végzett tevékenységek, az ügynök által nyújtott szolgáltatások kizárólagosságához kapcsolódó feltétel nem teljesül. Így a Minoan Lines ítéletben (fenti 89. pont, EU:T:2003:337) hivatkozott második elem fennállásának hiányában nem lehet megállapítani a gazdasági egység fennállását.

143    A G. és az Austria Draht által alkotott gazdasági egység fennállásának a megállapításához azonban – amint az a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik – először is tudni kell azt, hogy az ügynök mennyiben viseli az eladásokhoz vagy a harmadik személyekkel kötött szerződések teljesítéséhez kapcsolódó gazdasági kockázatokat azon tevékenységek tekintetében, amelyekkel a megbízó megbízta. A Minoan Lines ítéletben (fenti 89. pont, EU:T:2003:337) hivatkozott első elem nem hagyható figyelmen kívül.

144    E tekintetben emlékezetni kell arra, hogy az Austria Draht és a Studio Crema közötti szerződés előírja, hogy G. az Austria Draht utasításai mellett vállalja az Austria Draht EFA‑jának az Olaszországban való, e társaság „nevében és javára” történő értékesítését. E szerződés többek között azt követeli meg G‑től, hogy ne kössön ügyleteket „a saját nevében”, és szigorúan tartsa be az Austria Draht „irányelveit, árral kapcsolatos előírásait, valamint a fizetésre, az eladásra és a szállításra vonatkozó feltételeit”. A szerződés azt is előírja, hogy az árukat az Austria Draht szállítja és számlázza. E szerződés értelmében az eladás tehát csak az Austria Draht és az ügyfél között jön létre, nem pedig G. és ezen ügyfél között (a megtámadott határozat (774) preambulumbekezdése, és az ügynöki megállapodás 2. cikke).

145    E szerződés valóban ügynöki megállapodásként értékelhető. Arra az esetre vonatkozik, ha „egy jogi vagy természetes személy (ügynök) olyan felhatalmazást kap, hogy egy másik személy (megbízó) megbízásából szerződésről tárgyaljon és/vagy azt meg is kösse az ügynök saját nevében, vagy pedig a megbízó nevében, az alábbi tárgyakban:[…] áruk vagy szolgáltatások vásárlása a megbízó által” (lásd ebben az értelemben az ügynöki megállapodásnak a vertikális korlátozásokról szóló iránymutatás 12. pontjában szereplő meghatározását a vertikális megállapodásoknak az EUMSZ 101. cikk tekintetében történő értékelésével kapcsolatban).

146    Ezenfelül, amint a Bizottság azt a megtámadott határozat (774) preambulumbekezdésében megállapítja, a szerződésből nem következik, hogy G. viseli „a többek között a szállítás elmaradásához, a hibás szállításhoz és az ügyfél fizetésképtelenségéhez kapcsolódó valamennyi kockázatot” azon tevékenységek vonatkozásában, amelyekkel az Austria Draht megbízta. A szerződésnek egyetlen rendelkezése sem vezet arra a következtetésre sem, hogy G. vállalja a raktárkészletek finanszírozását, vagy olyan beruházásokat kell eszközölnie, amelyek kifejezetten az Austria Draht olaszországi képviseletéhez kapcsolódnak. A G. által megtárgyalt és az Austria Drahttal Olaszországban véghezvitt eladásokhoz kapcsolódó gazdasági kockázat alapvető része tehát a megbízóra hárul, és nem az ügynökére.

147    A felperesek a Törvényszék előtt a gazdasági kockázatok ezen elemzését nem vitatják. Annak állítására szorítkoznak, hogy G.‑nek kellett vállalnia bizonyos díjakat (tanácsadói és kiszállási díjak, a szerződések megkötéséhez kapcsolódó járulékos kötelezettségekhez kapcsolódó díjak, fordítási díjak…), amelyek a megbízás tárgyát képező tevékenységekhez képest járulékosnak tekinthetők, illetve olyan díjaknak, amelyeket fedez az Austria Draht által megbízási díj formájában fizetett átalányjellegű díjazás. Az ilyen díjak nem bizonyíthatják, hogy G. az Austria Draht által rábízott tevékenységek keretében az elhanyagolható vagy korlátozott mértékűt meghaladó gazdasági kockázatot visel.

148    A jelen ügyben a Bizottság megalapozottan állapítja meg, hogy a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat következtetései szerint G. az Austria Draht nevében végzett tevékenységei során nem vállalt az e társasággal kötött szerződésben ráruházott gazdasági kockázatokat, és az e szerződés által előírt, gazdasági értelemben a független kereskedőéhez hasonló feladatokat.

3.      Az ügynök által gyakorolt kettős képviselet jelentősége

149    Ami a Minoan Lines ítéletben (fenti 89. pont, EU:T:2003:337) említett második elemet illeti, a Bizottság a megtámadott határozat (775) preambulumbekezdésében elismeri, hogy az, hogy G. a kartell egy másik résztvevőjének, a CB‑nek a nevében is eljárt, azzal a következménnyel járt, hogy az ügynök a szó szoros értelmében nem volt kizárólagos.

150    E tekintetben – amint arra a Bizottság rámutat, és ellentétben a felperesek állításaival – a jelen ügy sajátosságai nem vezethetnek azonnal annak megállapításához, hogy G. és az Austria Draht között semmiképpen nem bizonyítható a gazdasági egység fennállása az ügynöki megállapodás keretében G.‑re bízott tevékenységeket érintően.

151    Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy bár igaz az, hogy az Austria Draht nevében gyakorolt tevékenységekkel párhuzamosan G. a CB nevében is tevékenykedett, a Bizottság megalapozottan jegyzi meg azt, hogy a jelen ügyben „[G.] a saját nevében nem tevékenykedett a kérdéses piacon, tehát a saját nevében, független piaci szereplőként nem bonyolított jelentős mennyiségű ügyletet” (a megtámadott határozat, (775) preambulumbekezdése) (lásd analógia útján: Suiker Unie ítélet, fenti 89. pont, EU:C:1975:174, 544. pont; Minoan Lines ítélet, fenti 89. pont, EU:T:2003:337, 128. pont,).

152    G. ugyanis kereskedelmi szinten egy megbízó helyett két megbízót képviselt, nevezetesen alapvetően a CB‑t, amely a Studio Crema bevételének nagy részét (a felperesekkel szemben kifogásolt jogsértés időszaka során hozzávetőlegesen 75%‑át) termelte, de az Austria Drahtot is, amely e bevételnek szintén nem elhanyagolható részét (ugyanezen időszak során hozzávetőlegesen 25%‑át) termelte.

153    Az ilyen helyzetben az ügynök és az egyik megbízója közötti gazdasági egység fennállásának megállapításához fontos tudni azt, hogy ez az ügynök az e megbízó által rábízott tevékenységek vonatkozásában olyan független kereskedőként viselkedhet‑e, aki szabadon határozza meg a saját kereskedelmi stratégiáját. Ha az ügynök nem viselkedhet ilyen kereskedőként, az általa az említett megbízó nevében ellátott feladatok e megbízó tevékenységének szerves részét képezik.

154    Amint tehát a Bizottság a megtámadott határozat (774) preambulumbekezdésében megállapítja, a G. és az Austria Draht közötti gazdasági egység fennállásának meghatározása szempontjából döntő elem az eladásokhoz vagy a harmadik személyekkel G. közvetítésével megkötött szerződések teljesítéséhez kapcsolódó pénzügyi kockázatok értékelésében rejlik. Ha G. az Austria Draht kiterjesztéseként jár el, „a kereskedelmi alkalmazotthoz hasonlóan az Austria Draht vállalkozásának részét képező segédszervvel” azonosítható, ami nem áll fenn abban az esetben, ha e személy független kereskedőként jár el.

155    Márpedig a jelen ügyben már megállapításra került, hogy a G. és az Austria Draht között létrejött ügynöki megállapodás G. számára nem tette lehetővé, hogy versenyjogi értelemben független kereskedőként járjon el a rábízott tevékenységek vonatkozásában.

156    Ezenfelül a G. és a CB közötti viszony jellegét érintően az iratokból az is kitűnik, hogy G. magatartása az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének (1) bekezdése tekintetében nem azonosítható a CB által termelt EFA független kereskedőjének magatartásával. G. ugyanis a CB nevében az értékesítési igazgatóéhoz hasonló feladatokat látott el. A G. és a CB közötti írásbeli ügynöki megállapodás hiánya nem bizonyíthatja, hogy az e társaság által G.‑re bízott tevékenységeket egy független kereskedő gyakorolta, és azok nem a CB nevében történtek, a CB kockázatviselése mellett. Ellenkezőleg, megállapítható, hogy G. e vállalkozásba integrált segédszervként járt el. Ezt bizonyítja, amint az a felperesek által megállapításra került, hogy G. a Bizottság előtti meghallgatáson úgy mutatkozott be, mint a CB‑t képviselő csapat tagja.

157    A fentiekből következően, még ha a jelen ügy különbözik is az ítélkezési gyakorlat és különösen a Minoan Lines ítélet (fenti 89. pont) által korábban értékelt helyzetektől, amelyek esetében a megbízó ügynök általi képviseletének a kizárólagossága annak szerződéséből, valamint ezen utóbbi végrehajtásából következett (ezen ítélet 131. és 132. pontja), a G. által az egyrészt a CB, másrészt pedig az Austria Draht felé gyakorolt kettős képviselet nem teheti kétségessé azt a következtetést, amely szerint G. az Austria Draht által rábízott tevékenységek tekintetében nem gyakorolhatott gazdasági értelemben a független kereskedőjéhez hasonló feladatokat.

158    Következésképpen, amint azt a megtámadott határozat megállapítja, abban az esetben, ha az Austria Drahttal kötött ügynöki megállapodás hatályának a versenyjog tekintetében történő értékeléséről van szó, G., vagy az általa képviselt Studio Crema elveszíti a független gazdasági szereplői minőségét, mivel G. nem viseli, vagy csak kis mértékben viseli azokat a pénzügyi kockázatokat, amelyek a közvetítésével az Austria Drahttal lebonyolított eladásokból származnak, és de facto e társaság részét képező segédszervként tevékenykedik.

159    A felperesek által ezzel kapcsolatban előterjesztett érvek közül egyik sem teheti kétségessé ezt a következtetést. Ezen érvelés nagy része ugyanis a Suiker Unie ítélet (fenti 89. pont, EU:C:1975:174), valamint a Minoan Lines ítélet (fenti 89. pont, EU:T:2003:337) tartalmának a felidézésére irányul, mely ítéleteket nem lehet pusztán és egyszerűen kiterjeszteni a jelen ügyre az arra való hivatkozás céljából, hogy önmagában amiatt, hogy G. és az Austria Draht között nem áll fenn a szó szoros értelmében vett kizárólagos kapcsolat, nem állhat fenn közöttük gazdasági egység sem.

160    Ugyanígy az, hogy G. a CB részére is dolgozik, és a CB részére gyakorolt tevékenységek a Studia Crema bevételeinek alapvető részét képviselik az Austria Draht által termelt bevételekhez képest, nem elégséges G. kereskedelmi függetlenségének a bizonyításához. Amint már megállapításra került, G. tekinthető úgy, mint aki a CB‑vel is, és az Austria Drahttal is gazdasági egységet alkot. Ugyanez a CB‑re és az Austria Drahtra kölcsönösen csak az e társaságok által G.‑re bízott tevékenységek tekintetében, és csak azok erejéig vonatkozik.

161    Emiatt ugyanakkor a Bizottság nem állapíthatja meg, hogy „a jelen ügyben mindenesetre azt is meg kell jegyezni, hogy a CB általában személyesen jelen volt a kartell találkozóin, és [G.]/[a Studio Crema] így általában az Austria Draht képviseletében járt el” (a megtámadott határozat (776) preambulumbekezdésének vége). Az ezen állítás alátámasztásához szükséges bizonyítékok hiányában G.‑nek az Italia klub valamely találkozóján való részvétele csupán azt jelentheti, hogy e találkozón egy olyan személy vett részt, aki egyrészt az értékesítési igazgatóéhoz hasonló feladatokat látott el a CB számára, és másrészt az Austria Draht olaszországi ügynöke is volt. A G. által gyakorolt kettős képviseletre tekintettel azonban, amely a számára hozzáférést biztosított olyan, érzékeny kereskedelmi információkhoz, amelyek két forrásból származtak, a Bizottság jogosan állapította meg, hogy ez a sajátosság a kartell keretében a koordinációt javító tényezőnek minősül (a megtámadott határozat (776) preambulumbekezdésének eleje).

162    Ami a felperesek által az [EUMSZ 101.] cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.638 – „butadién gumi és emulziós polimerizációval előállított sztirol‑butadién gumi”‑ügy) 2006. november 29‑én hozott C(2006) 5700 végleges bizottsági határozatra, és az [EUMSZ 101.] cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/39.181 – „gyertyaviasz”‑ügy) 2008. október 1‑jén hozott C(2008) 5476 végleges bizottsági határozatban való hivatkozással említett döntéshozatali gyakorlatot illeti, az ilyen gyakorlat szintén nem alkalmas annak a bizonyítására, hogy G. és az Austria Draht között a jelen ügyben nem állhatott fenn gazdasági egység. Ellenkezőleg, ezen ügyek adatai a Minoan Lines ítéletben (fenti 89. pont, EU:T:2003:337) korábban kifejtett logika keretébe illeszkednek, amelyben a Törvényszék – mint ezen ügyek vonatkozásában is – megállapította a kérdéses képviselet kizárólagos jellegét, anélkül azonban, hogy ez akadályozta volna azt, hogy – amint azt a jelen ügyben a Bizottság teszi – G. kettős képviseletét figyelembe vegyék.

163    Következésképpen a Bizottság a jelen ügyben, elsősorban az ügynöki megállapodás alapján, jogosan állapította meg azt, hogy G. azt Austria Draht nevében járt el, mely társaság viselte a képviselet gazdasági kockázatát. A jelen ügyben G.‑t valóban az Austria Draht (vagy együttesen az Austria Draht/voestalpine) vállalkozásának részét képező segédszervnek kell tekinteni, és ezért G. a kereskedelmi alkalmazotthoz hasonlóan gazdasági egységet alkot e vállalkozással.

4.      A tudomás, az ellenőrzés és a jóváhagyás hiánya

164    A felperesek ebben a stádiumban arra hivatkoznak, hogy az imént meghatározott objektív helyzet nem elég ahhoz, hogy az ügynök jogsértő magatartását a megbízónak be lehessen tudni. Bizonyítani kell azt is, hogy a megbízó milyen mértékben rendelkezett vagy rendelkezhetett információkkal e magatartás vonatkozásában.

165    E tekintetben és elsőként a Bizottság megállapította, hogy nem szükséges határoznia „az ügynök kartellban való részvétele ellenőrzésének, ismeretének vagy (visszamenőleges) jóváhagyásának a hiány[áról]”, mivel az ilyen érvek „nem lehet[nek] érvényes érv[ek] arra, hogy az Austria Draht kibújjon a felelősség alól” (a megtámadott határozat (777) preambulumbekezdése). A Bizottság azt is megállapította, hogy mivel „az Austria Draht gazdasági egységet alkot az ügynökével”, „felelős az ügynöknek a kartellban való részvételéért, függetlenül az Austria Draht tudomásától, ellenőrzésétől vagy jóváhagyásától (vagy azok elmulasztásától vagy hiányától)” (a megtámadott határozat (777) preambulumbekezdése).

166    Másodszor a Bizottság a fenti értékelést annak megállapításával egészített ki, hogy „még ha nem is áll rendelkezésre közvetlen bizonyíték az Austria Draht és [G.] közötti, a versenyellenes találkozókat érintő utasításokra/beszámolókra vonatkozóan”, „egyértelműen kitűnik az ügynöki megállapodásból, valamint az Austria Draht által [a Bizottság információkérésére adott válaszul] benyújtott belső jelentésekből az, hogy [G.] az Austria Drahtot rendszeresen tájékoztatta az olasz piac fejleményeiről”, és következésképpen „valószínűnek lehet tekinteni, hogy [G.] az Austria Drahtnak továbbadta a kartell találkozóin szerzett érzékeny kereskedelmi információk közül legalábbis a legrelevánsabbakat” (a megtámadott határozat (778) preambulumbekezdése).

167    A felperesek ezzel kapcsolatban arra a megoldásra hivatkoznak, amely a Minoan Lines ítéletből (fenti 89. pont, EU:T:2003:337) következik. Ez az ítélet ugyanis nem utasítja el eleve, hanem részletesen és mélyrehatóan megválaszolja a felperesek által a jelen ügyben előterjesztetthez hasonlónak tűnő érvelést, melynek keretében a megbízó a bíróság előtt az ügynök tevékenységéről való tudomás állítólagos hiányára, és e tevékenységek engedélyezésének vagy jóváhagyásának a hiányára hivatkozott (Minoan Lines ítélet, fenti 89. pont, EU:T:2003:337, 139. pont).

168    Ebben az ítéletben a Törvényszék ellenőrizte először is azt, hogy az ügynökkel szemben kifogásolt, kifogásolható cselekedetek a megbízó által rábízott tevékenységek körébe tartoztak‑e; másodszor azt, hogy a megbízó rendszeres tájékoztatást kapott‑e az ügynökre bízott tevékenységekről, beleértve az ügynökkel szemben kifogásolt, kifogásolható cselekedeteket, és harmadszor azt, hogy a megbízó megtiltotta‑e, hogy az ügynöke ilyen cselekedeteket hajtson végre (Minoan Lines ítélet, fenti 89. pont, EU:T:2003:337, 140–146. pont).

169    A megbízó által az ügynöke cselekedeteiről való tudomásának, illetve e cselekedetek részéről történő jóváhagyásának a hiányára vonatkozóan előterjesztett érvelésre adott válaszul a Törvényszék a Minoan Lines ítélet (fenti 89. pont, EU:T:2003:337) 147. pontjában ezt követően megállapította, hogy az ismertetett megfontolásokból az következik, hogy a megbízó nemzetközi járatokat biztosító hajóira vonatkozó tarifák és feltételek meghatározása az ügynökének a tevékenységi körébe tartozik, valamint megállapította, hogy a megbízó rendszeresen tájékoztatást kap az ügynöke tevékenységeiről, ideértve a más társaságokkal fenntartott olyan szerződéseket, amelyekkel kapcsolatban az ügynöke előzetes vagy utólagos jóváhagyást kért, és végül a Törvényszék megállapította, hogy a megbízónak lehetősége és jogköre volt arra, hogy megtiltsa az ügynöke számára meghatározott cselekedeteknek a végrehajtását, még ha azokat csupán a Bizottság ellenőrzése után gyakorolta is.

170    Meg kell állapítani azt is, hogy a Törvényszék az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének (a szóban forgó időszakban EK 81. cikk (1) bekezdése) azáltal történő téves alkalmazására alapított kifogásra vonatkozó általános megállapítása keretében, hogy az ügynök cselekedeteit tévesen tudták be a megbízónak, a gazdasági egység fennállásának a megállapítását a korábbi vizsgálat eredményéhez kötötte (Minoan Lines ítélet, fenti 89. pont, EU:T:2003:337, 148. pont), rámutatva arra, hogy az ügynök és a megbízó, valamint az ügynök és a jogsértésben részt vevő egyéb társaságok között váltott telexeknek, a megbízó által a Bizottság információkérésére adott válaszoknak, valamint az ítélet keretében elemzett más körülményeknek a vizsgálatából kitűnik, hogy az ügynök a piacon harmadik személyekkel, az ügyfelekkel, az alügynökökkel és a megbízó versenytársaival szemben a megbízó segédszerveként járt el, és a két társaság ezért az EK 81. cikk alkalmazásában egyetlen és ugyanazon gazdasági egységnek vagy vállalkozásnak minősül. A Törvényszék ebből azt a következtetést vonta le, hogy e körülmények között a Bizottság jogosan tudta be a megbízónak azon, a vitatott határozatban szankcionált, és az EK 81. cikkel ellentétes magatartást, amelyben az ügynök fontos szerepet játszott.

171    A Bizottság ezen értékelésre tekintettel nem állapíthatja meg egyrészt azt, „hogy nem […] áll rendelkezésre közvetlen bizonyíték az Austria Draht és [G.] közötti, a versenyellenes találkozókra vonatkozó utasításokra/beszámolókra vonatkozóan”, és másrészt azt, hogy „egyértelműen kitűnik az ügynöki megállapodásból, valamint az Austria Draht által [a Bizottság információkérésére adott válaszul] benyújtott belső jelentésekből az, hogy [G.] az Austria Drahtot rendszeresen tájékoztatta az olasz piac fejleményeiről”, annak megállapítása érdekében, hogy „valószínűnek lehet tekinteni, hogy [G.] az Austria Drahtnak továbbadta a kartell találkozóin szerzett érzékeny kereskedelmi információk közül legalábbis a legrelevánsabbakat” (lásd a fenti 166. pontot).

172    Elvben a Bizottság számára lehetségesnek kellett volna lennie annak, hogy az eladás és a piac általános feltételeit illetően – ideértve a versenytársaknak a képviselet területén folytatott tevékenységeit is – G. által az Austria Drahttal közölt, azon havi írásbeli jelentések közül, melyeket az Austria Draht a Bizottságnak egy információkérésre válaszul továbbított, azonosítsa egyrészt azokat a különböző érzékeny kereskedelmi információkat, amelyeket G. az Austria Drahttal közölhetett, de másrészt azon közléseket is, amelyek az Austria Draht számára érthetővé tették azt, hogy G. azokon a különböző találkozókon, amelyeken részt vett, az Austria Draht nevében és a javára a kvótákat, az árakat és az ügyfeleket érintő versenyellenes magatartásban vett részt.

173    Ilyen információk hiányában, azt is tekintve, hogy a kartell még nem lepleződött le, és számos, a tényállás időszakából származó olyan dokumentum létezett az Italia klubon belül, amely annak működését felfedte, lehetetlen azt vélelmezni, amint azt a Bizottság tette, hogy G. az Austria Drahtnak az Italia klubon belül tudomására jutó valamennyi információ tartalmáról beszámolt. Ahhoz, hogy ez megállapítható lehessen, szükséges lenne, hogy az ügynök havi írásbeli jelentései erre vonatkozó közléseket tartalmazzanak. Következésképpen abban az esetben, ha a Bizottság e dokumentumok vizsgálatát követően arra a következtetésre jut, mint a megtámadott határozatban, hogy „nem […] áll rendelkezésre közvetlen bizonyíték az Austria Draht és [G.] közötti, a versenyellenes találkozókra vonatkozó utasításokra/beszámolókra vonatkozóan”, a Bizottság nem tagadhatja meg, hogy ebből az állításból levonja a következtetéseket annak megállapításával, hogy ellenkező következtetés szintén lehetséges.

174    Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy semmilyen bizonyíték nem teszi lehetővé annak alátámasztását, hogy az Austria Draht G. közvetítésének köszönhetően akár a legkisebb mértékű információval is rendelkezhetett ügynökének az Italia klub azon találkozóin tanúsított versenyellenes magatartásáról, amelyeken részt vett. Ezt egyébiránt a tárgyaláson a Bizottság is elismerte. Következésképpen a Bizottság nem vélelmezhette olyan ismeretek fennállását, amelyeknek meglétét nem bizonyította.

175    Mindazonáltal olyan körülmények között, mint amelyek a jelen ügy tárgyát képezik, amelyek esetében az ügynök a megbízó nevében és javára, és a rábízott tevékenységekhez kapcsolódó gazdasági kockázat viselése nélkül jár el, ezen ügynöknek az e tevékenységek keretében tanúsított versenyellenes magatartása betudható a megbízónak, ugyanúgy, ahogy az egy munkáltató esetében történhet az egyik munkavállalójának kifogásolható cselekedete esetén, még ha nincs is bizonyíték arra, hogy a megbízónak tudomása volt az ügynök versenyellenes magatartásáról.

176    Amint ugyanis az a fentiekben megállapításra került, az ügynöki megállapodásból következik, hogy az Austria Draht teljes mértékben tájékozottan bízta a termékei olaszországi értékesítését G.‑re, aki már az egyik fő olasz piaci szereplő, a CB közvetítőjeként is eljárt. Az Austria Draht megtalálta annak a lehetőségeit is, hogy a G. által elért eredményeket ellenőrizze, mivel G. nem minősült független kereskedőnek, és mindenesetre az általa megtárgyalt eladásokat csak az Austria Draht hajthatta végre.

177    Ilyen körülmények között, még ha az Austria Draht semmilyen tudomással nem is rendelkezett a G. által a rábízott tevékenységek keretében elkövetett kifogásolható cselekedetekről, azoknak továbbra is az Austria Draht volt a fő kedvezményezettje, amint azt a felperesek a tárgyaláson elismerték.

178    A fentiekből következik, hogy a Bizottság a jelen ügyben egyrészt jogosan állapítja meg az ügynök és a megbízó között a gazdasági egység fennállását az Austria Draht által G.‑re bízott tevékenységek tekintetében, és másrészt jogosan következtet e gazdasági egységből arra, hogy a G. által a rábízott tevékenységek keretében, az Austria Draht nevében elkövetett kifogásolható cselekedetek betudhatók a megbízónak anélkül, hogy szükséges lenne annak bizonyítása, hogy a megbízónak e cselekedetekről tudomása volt.

179    Következésképpen bizonyítani kell a G. által a rábízott tevékenységek keretében, az Austria Draht nevében elkövetett kifogásolható cselekedetek tartalmát.

B –  Az ügynök jogsértő magatartására vonatkozó bizonyítékok

180    Először is az Austria Drahtnak betudható kifogásolható cselekedetek tartalmának az értékelését az Italia klubra vonatkozó bizonyítékokra kell korlátozni, amely az egységes jogsértés egyetlen olyan eleme, amelyre vonatkozóan a megtámadott határozat megállapította az Austria Draht részvételét, mégpedig a G. közvetítése révén történő részvételét (a megtámadott határozat, (769)–(783) preambulumbekezdése). A kartell egyéb összetevő elemeire, és különösen az Európa klubra vonatkozó bizonyítékok, melyek közül egyesekre a jelen jogalap keretében a Bizottság hivatkozott, főként a második jogalap keretében kerülnek vizsgálatra, mely a felperesekkel szemben megállapított jogsértés egységes minősítésére vonatkozik.

181    Az Austria Draht Italia klubban való résztételének bizonyítása céljából a Bizottság közli, hogy bizonyítékokkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy e társaság „1997. április 15. és 2002. szeptember 19. között rendszeresen részt vett az Italia klub több mint negyven találkozóján, és a távolléte több alkalommal formálisan megállapításra került, ami arra utal, hogy számítottak a jelenlétére a találkozókon” (a megtámadott határozat (479) preambulumbekezdése). Ezek a bizonyítékok a megtámadott határozatban említésre kerülnek (lásd a fenti 78–81. pontot), ugyanúgy mint a felperesek által a közigazgatási eljárás során előterjesztett azon érveknek a Bizottság általi cáfolata, amelyek annak vitatására irányultak, hogy G. e találkozók során őket képviselte (lásd a fenti 86–88. pontot), vagy annak általános állítására, hogy az Austria Draht e találkozókon nem vett részt (lásd a fenti 95–100. pontot).

182    A felperesek a Törvényszék előtt lényegében azzal érvelnek, hogy a megtámadott határozatban szereplő, az Austria Drahtnak az Italia klub találkozóin való részvételére történő hivatkozások nem engednek arra következtetni, hogy az Austria Draht részt vett a kartellben. A felperesek különösen egyrészt azzal érvelnek, hogy az a tény, hogy az Austria Draht ügyét tizennégy találkozón megbeszélték G. és más személyek jelenlétében, nem minősül az Austria Drahtnak a kartellben való részvételére vonatkozó bizonyítéknak, mivel G. jelenléte nem egyenértékű az Austria Draht jelenlétével, és másrészt azzal, hogy általánosságban nem állapítható meg, mit kifogásolnak az Austria Drahttal szemben.

183    Ezen érvelésre válaszul először is emlékeztetni kell arra, hogy a fentiekből az következik, hogy a jelen ügyben a Bizottság jogosan tudja be az Austria Drahtnak a G. által a rábízott tevékenységek keretében elkövetett kifogásolható cselekedeteket.

184    Meg kell tehát állapítani, hogy a G. által az Italia klub azon különböző találkozóin tanúsított magatartás, amelyeken G. részt vett, mennyiben tekinthetők az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésével és az EGT‑Megállapodás 53. cikkével ellentétesnek. E tekintetben, amint azt a felperesek megállapítják, ennek elvégzését nehezíti, hogy G. a CB‑t is képviselte, amely az Italia klub egyik fő gazdasági szereplője. A Bizottság azonban ezzel kapcsolatban körültekintően megállapította, hogy a G.‑nek a kartellban való, az Austria Draht nevében történő részvételét leginkább jellemző tizennégy találkozó esetében a nem csak hogy G. jelenlétében került sor a megbeszélésekre, de az „Austria Draht ügyére” is hivatkoztak (a megtámadott határozat (479) preambulumbekezdésének lábjegyzete).

185    Mivel a felperesek azzal érvelnek, hogy a kérdéses tizennégy találkozó esetében a Bizottság nem teljesítette a bizonyítási és indokolási kötelezettségét, különösen azt érintően, hogy ezzel kapcsolatban mit kifogásol az Austria Drahttal szemben, egymást követően meg kell vizsgálni a megtámadott határozatban annak bizonyítása céljából hivatkozott különböző bizonyítékokat, hogy G. az Austria Draht által rábízott tevékenységek keretében jogsértő magatartást tanúsított.

1.      Az 1997. április 15‑i találkozóról

186    A Bizottság által a megtámadott határozatban hivatkozott tizennégy találkozó közül az első az 1997. április 15‑i, amely a kvóták/ügyfelek felosztására és az árak rögzítésére vonatkozott (a megtámadott határozat (479) preambulumbekezdésének lábjegyzete). A megtámadott határozat 3. mellékletének az e találkozóra vonatkozó rubrikájában a Bizottság jelezte, hogy a következők voltak jelen: a Redaelli, a CB, az Itas, az ITC, a Tréfileurope, az SLM, a Tycsa, a DWK és az Austria Draht (G. képviselete révén).

187    A megtámadott határozat 3. mellékletének az e találkozóra vonatkozó rubrikájában a Bizottság a következőképpen ismerteti, mely kérdéseket érintett az 1997. április 15‑i találkozó:

–        „a nyersanyagok árainak és az eladási áraknak a [rögzítése] Franciaországban, Spanyolországban és Németországban”;

–        „a Radaelli által néhány ügyfél részére teljesített eladásokra, valamint az SLM és a CB által ügyfeleknek tett ajánlatokra, illetve ügyfelekre és eladási kvótákra vonatkozó megbeszélések”;

–        „azt is leszögezték, hogy az Austria Draht az ügyfelek bizonyos csoportja részére nem szállít, és információcserére [került sor] a [G.] által bizonyos ügyfeleknek kiszámlázott árakat érintően”;

–        „a Redaelli, az Itas, a CB, az ITC, a Tréfileurope, a Tycsa, a Trame, az SLM, a DWK, és az Austria Draht nevű vállalkozások eladásainak részletes áttekintése, [és] a kvóták felosztását érintő megbeszélések ugyanezekre a vállalkozásokra vonatkozóan (konkrét százalékértékek megjelölésével)”;

–        „[p]ótlékok, és importtanulmány alkalmazásának a lehetőségére, valamint egy exportokkal kapcsolatos kérdésre vonatkozó megbeszélések”.

188    Ezek az információk alapvetően az ITC‑től származnak, amely társaság közölt egy az 1997. április 15‑i találkozóra vonatkozó, az adott időszakból származó jegyzőkönyvet, kivéve az utolsó információt, amely a Tréfileurope‑tól származik, és amely az e találkozóval kapcsolatban az engedékenység iránti kérelemben tett, összefoglaló állítások tartalmát ismétli (lásd a Bizottság pervezető intézkedésekre adott válaszának G.3. mellékletét az ITC tekintetében, és a Bizottság pervezető intézkedésekre adott válaszának H.1. mellékletét a Tréfileurope tekintetében).

189    Az ITC‑nek a kartell lelepleződését megelőző keletkezése miatt különösen relevánsnak bizonyuló jegyzőkönyvéből, valamint a Tréfileurope‑nak az e jegyzőkönyv tartalmát megerősítő nyilatkozatából származó információk összességükben ténylegesen lehetővé teszik az Austria Drahtnak az Italia klubban, G. közvetítése révén való részvétele tekintetében a kezdeti időpont bizonyítását.

190    Először is általánosságban G.‑nek az e találkozókon való részvétele lehetővé tette, hogy olyan megbeszélések részese legyen, amelyek versenyellenes tartalma egyértelműen kitűnik az ITC jegyzőkönyvéből. Ugyanez igaz a nyersanyagok árainak és az eladási áraknak [a rögzítésére] Franciaországban, Spanyolországban és Németországban (lásd a fenti 187. pont első francia bekezdését), valamint „a Radaelli által néhány ügyfél részére teljesített eladásokra, valamint az SLM és a CB által ügyfeleknek tett ajánlatokra, illetve ügyfelekre és eladási kvótákra vonatkozó megbeszélésekre” (lásd a fenti 187. pont második francia bekezdését). Az ilyen információk lehetővé tehették G. számára azt, hogy a tevékenységeit – különösen ideértve az Austria Draht által rábízott olaszországi tevékenységeket – összehangolja az 1997. április 15‑i találkozón magukat képviseltető vállalkozások tevékenységeivel.

191    Másodszor, ami konkrétabban az Austria Drahtot illeti, az ITC jegyzőkönyve először is lehetővé teszi annak bizonyítását, hogy az ITC képviselői úgy vélték, hogy G. az Austria Draht nevében vett részt a találkozón, és nem a CB nevében, amelyet C. képviselt.

192    Harmadszor a jegyzőkönyvből az is kitűnik, hogy a találkozó résztvevői megbeszélték az e találkozón említett különböző vállalkozásokra vonatkozó mennyiségeket, ideértve az Austria Drahtot is (lásd a fenti 187. pont negyedik francia bekezdését). Igaz, hogy az ITC jegyzőkönyvének a táblázatában szereplő egyes vállalkozásokra vonatkozó pontosság foka nem azonos, mivel a résztvevők első csoportját (Redaelli, CB, Itas és ITC) érintően közölt adatok, valamint a részvevőkhöz hozzáadott második csoportra vonatkozóan közölt adatok pontosak, míg a vállalkozások harmadik csoportját (Trame, amely e találkozón nem volt jelen, SLM, DWK és Austria Draht) illetően az adatok kerekítettek. Ez nem változtat azon, hogy e táblázatból az következik, hogy az Austria Draht ügyére hivatkoztak, mivel az Austria Draht 2000 tonnás mennyiséggel az e találkozón megbeszélt 78 000 tonnás mennyiségnek a 2,6%‑át képviselte.

193    Negyedszer az ITC jegyzőkönyve tanúsítja azt is, hogy az 1997. április 15‑i találkozó érintette az Austria Draht konkrét helyzetét (lásd a fenti 187. pont harmadik francia bekezdését). E tekintetben észszerű azt gondolni, hogy G. az Austria Draht olaszországi ügynökeként részt vett ezen a megbeszélésen.

194    Azt az információt érintően, amely szerint az Austria Draht nem szállított az ügyfelek bizonyos csoportjának, elképzelhető, amint arra a felperesek rámutatnak, hogy ezt a fizetőképességük hiánya magyarázza. Erre rájöhetett bármely olyan gazdasági szereplő, amely szakosodott szervezettől a rendelkezésre álló könyvelési adatok értékelését kéri. Az ilyen magyarázat, melyre a felperesek bizonyítékok nélkül hivatkoznak, ugyanúgy lehetséges, mint a Bizottság által javasolt magyarázat, amely szerint a szállítás ezen hiánya versenyellenes magatartást valósít meg, ami a jegyzőkönyvből nem tűnik ki egyértelműen, mivel a jegyzőkönyv nem fejti ki az említett ügyfeleknek való szállítás hiányát.

195    Az e tekintetben fennálló kételyt a felperesek javára kell értékelni.

196    Ezzel szemben azt az információt érintően, amely szerint a G. által bizonyos ügyfeleknek kiszámlázott árakat érintően információcsere történt, meg kell állapítani, hogy az ITC jegyzőkönyve valóban rögzíti az e találkozón az ITC szerint az Austria Drahtot képviselő G. nevét több ügyfél (köztük a PAMA nevű ügyfél) neve fölött, olyan számadatokkal, amelyek valószínűleg az egyes ügyfeleknek kiszámlázott áraknak felelnek meg. Az ilyen információk lehetővé teszik annak a bizonyítását, hogy e találkozó során G. közvetlenül részt vett versenyellenes tevékenységekben.

197    Következésképpen az Italia klub 1997. április 15‑i találkozójára vonatkozó bizonyítékokból kitűnik, hogy egyrészt G. észszerűen tekinthető olyan személynek, aki e találkozó résztvevőivel az egyes ügyfeleinek kiszámlázott árakra vonatkozó információkat közölt, és másrészt G. az e találkozón való puszta részvételével információkat tudott szerezni az Olaszországban tevékenykedő fő gazdasági szereplőkről, mely információk többek között a kvóták felosztására és az árak rögzítésére vonatkoztak.

198    E bizonyítékok lehetővé teszik az Austria Drahtnak az Italia klubban G. közvetítése révén való részvételére vonatkozó kezdő időpontnak a jogilag megkövetelt módon történő bizonyítását.

2.      Az 1997. június 24‑i találkozóról

199    A második találkozó az 1997. június 24‑i, amelynek tárgya a „»piaci egyensúly« keresése és az árakra vonatkozó információk cseréje” volt (a megtámadott határozat (479) preambulumbekezdésének lábjegyzete). A megtámadott határozat 3. mellékletének az e találkozóra vonatkozó rubrikájában a Bizottság közölte, hogy a két C., apa és fia, volt jelen a CB képviseletében, valamint jelen volt továbbá a Tréfileurope két képviselője, G. pedig a találkozó végén csatlakozott a részvevőkhöz.

200    E találkozó tartalmáról a Tréfileurope a CB‑nél tett látogatásról való beszámolás céljából 1997. július 2‑án készített dokumentumban a következő jelentést adja (lásd az ellenkérelem B.6. mellékletét):

„A [Tréfileurope részéről Th.]‑nak a [CB‑nél] tett látogatására vonatkozó jelentés »: […] [a CB részéről C.] nem értékelte az év elején végrehajtott akciót, amely a vállalkozása üzleti forgalmának a csökkenését, és az [ITC] üzleti forgalmának növekedését eredményezte, mely utóbbival szemben ezért háborút indított. Felszólította az ügynökét, hogy keresse fel az összes ügyfelét, ami érezhető árcsökkenést eredményezett, ezért a célunk 1100 lírára csökkent. Szerinte még mindig lehetséges az olasz piac egyensúlyának megteremtése az ITAS‑szal, az SLM‑mel és [G.‑n keresztül] az AUSTRIÁVAL, az [ITC‑t] pedig ki kívánja zárni. Azt kérik, hogy csatlakozzunk hozzájuk. Azt válaszoltam, hogy a hozzáállásunk pozitív, de a döntést az igazgatótanácsunknak kell meghoznia. [G.] (C+az Austria eladási ügynöke) a találkozó végén csatlakozott hozzánk. A [CB] árai 1000 és 1050 líra között mozognak. [C.] ezeket 50 lírával emelni kívánja a drótszál áremelkedésének a fedezése érdekében. Jelenleg az 1050 lírás ár megfelelőnek tűnik a számára. A [CB] célja a francia piac. Hat hónappal ezelőtt hitelesítést szereztek a vastag sodratokra, de még nem adtak el. Épp most indította el a hitelesítés megszerzésére irányuló eljárást a fogazott huzalokra és a en T 5,2 – 2060 – vékony sodratokra vonatkozóan, szerinte a piaci részesedése 2000 [tonna] lehet […]«”.

201    Ez a dokumentum, amely olyan időpontban készült, amelyben a kartell még nem lepleződött le, lehetővé teszi azon kapcsolat jellegének a bizonyítását, amelyet G. a CB‑vel fenntarthatott. E dokumentumból egyértelműen kitűnik, hogy a CB‑t képviselő C. által e kapcsolatok a Tréfileurope felé annak alátámasztása érdekében kerülnek említésre, hogy a CB számos piaci szereplő – és köztük a G. által képviselt Austria Draht – magatartását koordinálni tudja. Bár az árra vonatkozó párbeszéd csak a CB áraira vonatkozott, az Austria Draht áraira pedig nem, szintén említésre kerül annak lehetősége, hogy az olasz piacon bizonyos szintű egyensúlyt hozzanak létre, mégpedig G. közvetítésével az Austria Drahttal együtt, az ITC által indított árháború ellenére.

202    E dokumentumra tekintettel megállapítható, hogy G. készen állt arra, vagy legalábbis nem ellenezte azt, hogy az Italia klubon belül a CB‑t képviselő C.‑vel dolgozzon, mégpedig mind a CB, mind pedig az Austria Draht képviselőjeként.

3.      Az 1998. március 11‑i találkozóról

203    A harmadik találkozó a 1998. március 11‑i. E találkozó tárgya „a kvóták felosztására és az árak rögzítésére vonatkozó megbeszélés”, és „az Austria Draht említésre kerül, de nincs rá vonatkozó bejegyzés” (a megtámadott határozat (479) preambulumbekezdésének lábjegyzete). A megtámadott határozat 3. mellékletének az e találkozóra vonatkozó rubrikájában a Bizottság megállapította, hogy a következők képviseltették magukat: a Redaelli, a CB (G. képviselete útján), az Itas, az ITC (három személy) és az Austria Draht (G. képviselete útján).

204    A megtámadott határozat 3. mellékletének az e találkozóra vonatkozó rubrikájában a Bizottság a 1998. március 11‑i találkozón érintett kérdéseket a következőképpen ismerteti:

–        „[a] résztvevők ismét megbeszélik a második trimeszterre szóló árat, amelynek kilogrammonként 1150 lírára kell emelkednie”;

–        „[b]izonyos ügyfelek szükségleteinek az értékelése”;

–        „[a] január és február során az ITC, a Redaelli, az AFT, az Itas, a CB, az Austria Draht, az SLM, a Trame és a Tycsa által szállított tonnamennyiségekre vonatkozó információcsere”.

205    Ezek az információk egy olyan dokumentumból származnak, amely az ITC‑nél került lefoglalásra, valamint egy az ITC által benyújtott dokumentumból. Az 1998. március 11‑i találkozó két különböző jegyzőkönyvéről van szó (lásd a keresetlevél A.19. és A.20. mellékletét).

206    E dokumentumokra tekintettel először is kiderül az, hogy az „Austria” kifejezés egy alkalommal egy olyan ügyféllel összefüggésben kerül említésre, amely számára a megállapítás szerint az SLM szállít, amely a találkozón nem képviseltette magát. Ezen említés mellett kérdőjel szerepel. Emiatt ez az említés önmagában nem lehet meghatározó, mivel G. bizonyosan eloszlathatta volna a kételyeket azt illetően, hogy ezen ügyfél számára az Austria Draht szállít‑e.

207    Ugyanígy „a kvóták felosztására és az árak rögzítésére vonatkozó megbeszélés” tekintetében, a találkozó ezen aspektusára vonatkozó adatok az Austria Drahtot illetően nem túl egyértelműek. Amint ugyanis a Bizottság már megállapította, az ITC releváns jegyzőkönyvében az Austria Drahtnak szentelt sorra vonatkozóan nincs semmilyen adat feltüntetve. Ugyanez a helyzet más piaci szereplők, mint például a Tréfileurope, az Itas, vagy a CB vonatkozásában, amelyek esetében a rájuk vonatkozó sorban „nincs bejegyzés”. Ez arra enged következtetni, hogy az Austria Draht helyzetére a 1998. március 11‑i találkozón anélkül történt hivatkozás, hogy e találkozó bármely résztvevője – ideértve tehát G.‑t is – ezzel kapcsolatban információval szolgálhatna vagy szolgálna.

208    Az ITC jegyzőkönyvének vizsgálata azonban általánosságban arra a következtetésre vezet, hogy az 1998. március 11‑i találkozó résztvevői bizonyos ügyfelek részére történő szállításokat, és bizonyos ügyfeleknek ajánlott árakat beszéltek meg, és megfogalmazták az 1998 második trimesztere vonatkozásában kívánatos árat. A többek között az Austria Drahtot Olaszországban képviselő G.‑nek az e találkozón való részvétele tehát lehetővé tette a számára azt, hogy megismerje ezeket az információkat, ami – az ilyen értékelés kétségbe vonására alkalmas egyéb bizonyítékok hiányában – arra a következtetésre vezet, hogy G. ezt követően az ügyfelekre és az árakra vonatkozó ezen információkat figyelembe véve járhatott el azon vállalkozások javára, amelyeket képviselt.

4.      A 1998. március 30‑i találkozóról

209    A negyedik találkozó a 1998. március 30‑i. E találkozó tárgya „a kvóták felosztására vonatkozó megbeszélés” volt (a megtámadott határozat (479) preambulumbekezdésének lábjegyzete). A megtámadott határozat 3. mellékletének az e találkozóra vonatkozó rubrikájában a Bizottság megállapította, hogy a következők képviseltették magukat: a Redaelli, a CB (C. és G. képviselete útján), az Itas, az ITC, a Tréfileurope és a Tycsa. A Bizottság azonban e melléklet bevezetésében megjegyezte, hogy a G.‑re való hivatkozást az Italia klub vonatkozásában annak fényében kell értékelni, hogy a CB‑t és az Austria Drahtot is képviselte.

210    A megtámadott határozat 3. mellékletének az e találkozóra vonatkozó rubrikájában a Bizottság az 1998. március 30‑i találkozón érintett kérdéseket a következőképpen ismerteti:

–        „[a] résztvevők ismét megbeszélik, hogy az árat kilogrammonként 1100 líráról 1150 lírára kell emelni”;

–        „[a] következő találkozót az SLM‑mel [Ch.] április 17‑re tűzik ki. A CB, az ITC, a Tréfileurope, az Itas, a Redaelli, a Tycsa, az SLM és az A(ustria Draht) részére eladási mennyiségek kiosztása (tonnában). Megállapításra kerül, hogy a Tycsa emeli az árát”;

–        „[a]z olasz piacot érintő találkozó”.

211    Ezek az információk a fenti 210. pont első francia bekezdésében említettet érintően az ITC által a tényállás időszakában készített jegyzőkönyvből, az ugyanezen pont második francia bekezdésében említettet érintően az Itas által a tényállás időszakában készített jegyzőkönyvből, az ugyanezen pont harmadik francia bekezdésében említettet érintően pedig a Tréfileurope engedékenység iránti kérelméhez csatolt, a találkozókat tartalmazó, és az 1998. március 30‑i találkozót érintően egy összefoglaló és homályos állításra szorítkozó táblázatból származnak (lásd a Bizottság pervezető intézkedésekre adott válaszának G.2. és G.3, mellékletét az ITC tekintetében, és a Bizottság pervezető intézkedésekre adott válaszának H. 3. mellékletét a Tréfileurope tekintetében).

212    Az ITC és az Itas által készített jegyzőkönyvek tekintetében meg kell állapítani, hogy e találkozó során a megbeszélések valóban a bizonyos ügyfeleknek kínált árra, az árakra vonatkozó megállapodásra, valamint a különböző ügyfelekre alkalmazandó mennyiségekre vonatkoztak. A kilogrammonkénti 1150 lírás árat szintén tervbe vették célkitűzésként 1998 áprilisára.

213    Egyébiránt az ITC jegyzőkönyvéből következik, hogy számba vettek egy ügyfeleket tartalmazó listát, amelyen minden ügyfél esetében azonosítottak egy vagy több mennyiséget a szállítók számától függően.

214    E listán a „+ Austria” kifejezések, amelyek feltehetően az Austria Drahtra vonatkoznak, a „PAMA” nevű ügyfél mellett szerepelnek, amely ügyfél tekintetében a feltüntetett mennyiségek: „350/+350”.

215    Még ha az Austria Drahtnak az e megbeszélésekben való érintettségére vonatkozó egyetlen említésről van is szó, ez az említés általánosabb keretbe illeszkedik, amelyben számos információt kicseréltek az ügyfelekre és az árakra vonatkozóan, ami arra enged következtetni, hogy G., aki többek között az Austria Drahtot képviselte Olaszországban, részt vett az 1998. március 30‑i találkozó során olyan megbeszélésekben, amelyek tartalma sérti az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését, valamint az EGT‑Megállapodás 53. cikkét.

5.      Az 1998. május 18‑i találkozóról

216    Az ötödik találkozó a 1998. május 18‑i. E találkozó tárgya „a kvóták felosztására és az árak rögzítésére vonatkozó megbeszélés” volt (a megtámadott határozat (479) preambulumbekezdésének lábjegyzete). A megtámadott határozat 3. mellékletének az e találkozóra vonatkozó rubrikájában a Bizottság megállapította, hogy a következők képviseltették magukat: a Redaelli, a CB (G. képviselete útján), az Itas, az ITC, a Tréfileurope, a Tycsa és az Austria Draht (G. képvislete útján).

217    A megtámadott határozat 3. mellékletének az e találkozóra vonatkozó rubrikájában a Bizottság az 1998. május 18‑i találkozó által érintett kérdéseket a következőképpen ismerteti:

–        „[a]z egyes gyártók tíz fő ügyfelének szállításaira vonatkozó információcsere”;

–        „[a] résztvevők megbeszélik a számlázott és az ennek alapján számlázandó árakat (minimum 1100 líra kilogrammonként), és a DWK által egy ügyfélnek kínált árat”;

–        „[a] kvótáknak a Tréfileurope, a Tycsa, az ITC, az Itas, a CB, a Redaelli és az Austria Draht közötti felosztására vonatkozó megbeszélések (konkrét tonnánkénti mennyiségek megadásával)”;

–        „[ö]sszeállítanak egy táblázatot, amely 20 ügyfelet említ, melyeket megosztanak a CB, az Itas, a Redaelli, az ITC, a Tycsa és a Tréfileurope között”.

218    Ezek az információk három forrásból származnak: az ITC által a tényállás időszakában készített jegyzőkönyvből, az Itas által az ugyanezen időszakban készített jegyzőkönyvből, valamint a Tréfileurope engedékenység iránti kérelméhez csatolt, a találkozókat tartalmazó, és az 1998. május 18‑i találkozót érintően egy szűkszavú és homályos állításra szorítkozó táblázatból (lásd a Bizottság pervezető intézkedésekre adott válaszának G.4. és G.5. mellékletét az ITC és az Itas tekintetében, és a Bizottság pervezető intézkedésekre adott válaszának H. 3. mellékletét a Tréfileurope tekintetében).

219    Az ITC és az ITAS által készített jegyzőkönyvek tekintetében meg kell állapítani, hogy e találkozó során a megbeszélések valóban a bizonyos ügyfelekkel kapcsolatos árra és szállításokra vonatkoztak. Az ITC jegyzőkönyve részletes táblázatot tartalmaz az ügyfelekre vonatkozóan, és pontos jelzéseket foglal magában a CB, az Itas, a Redaelli, az ITC, a Tycsa és a Tréfileurope vonatkozásában. E tekintetben nem kerül említésre az Austria Draht, különösen amikor a „PAMA” nevű ügyfél helyzetét említik.

220    Az Itas jegyzőkönyve az április során értékesített mennyiségek ismertetése során pontos adatokat közöl a Tréfileurope, a Tycsa, az ITC, az Itas, a CB és a Redaelli vonatkozásában, amelyek együttesen 5456 tonnát képviselnek. E számadatok ismertetése mellett elsőként és elkülönítetten szerepel az „Austr 100” utalás, majd ezt követően a fent említett hat társaságra vonatkozó egyéb kerekített számadatok, melyek összeadva 5600 tonnát képviselnek. Az Austria Drahtra való hivatkozás e jegyzőkönyvben tehát nem egyértelműen ugyanolyan jellegű, mint a például a CB‑re vonatkozó hivatkozások.

221    Az Austria Draht vonatkozásában rendelkezésre álló adatok pontatlansága, és annak ellenére, hogy egyetlen ilyen adat létezik, továbbra is fennáll, hogy G. az 1998. május 18‑i találkozón való részvétele útján az árakra és az ügyfelekre vonatkozó, az Olaszországban tevékenykedő fő termelők által közölt versenyellenes jellegű információkat szerezhetett.

6.      Az 1998. október 19‑i találkozóról

222    A hatodik találkozó az 1998. október 19‑i. E találkozó tárgya „az ügyfelek felosztása” volt (a megtámadott határozat (479) preambulumbekezdésének lábjegyzete). A megtámadott határozat 3. mellékletének az e találkozóra vonatkozó rubrikájában a Bizottság megállapította, hogy a következők képviseltették magukat: a Redaelli, az Itas, az ITC, a Tréfileurope és „[G.]”. Amint az már említésre került, a Bizottság e melléklet bevezetésében megjegyezte, hogy a G.‑re való hivatkozást annak fényében kell értékelni, hogy egyidejűleg a CB‑t és az Austria Drahtot is képviselte.

223    A Bizottság által hivatkozott bizonyítékok szerint az 1998. október 19‑i találkozó tárgya „az ügyfelek és (ügyfelenként, a Redaelli, az SLM, a CB, az Itas, az SLM, a Trame, az AFT, a »TY« [Tycsa], és az »AD« [Austria Draht] szerint meghatározott) szállítóik megbeszélése” volt. Az ezzel kapcsolatos információk az ITC által a tényállás időszakában készített jegyzőkönyvből származnak (lásd az ellenkérelem B10. mellékletét, 201. és azt követő pontok).

224    E jegyzőkönyv első oldalából kitűnik, hogy egy számos ügyfelet tartalmazó listán az „AD” kezdőbetűk, melyek valószínűleg az Austria Drahtot jelölik, az „RDB centro” nevű ügyfél mellett szerepelnek, az „összesen 1005” vagy „összesen 1095” megjegyzéssel, a következő oldal pedig az „RDB centro Itas 1100 B” megjegyzést tartalmazza.

225    Akár a szállított mennyiségekre való hivatkozásokról, akár – nagyobb valószínűséggel – az alkalmazott árakról van szó, az Austria Drahtra való hivatkozás logikusan G.‑től ered.

226    G. mindenesetre az 1998. október 19‑i találkozón való részvétel útján bizonyos olyan ügyfelekről, amelyeknek az általa képviselt társaság versenytársai szállítanak, valamint az e versenytársak által alkalmazott árakról részletes információkhoz juthatott, ami sérti az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdését, valamint az EGT‑Megállapodás 53. cikkét.

7.      Az 1999. január 18‑i találkozóról

227    A hetedik találkozó az 1999. január 18‑i. E találkozó tárgya „a kvóták felosztására és az árak rögzítésére vonatkozó megbeszélés” volt (a megtámadott határozat (479) preambulumbekezdésének lábjegyzete). A megtámadott határozat 3. mellékletének az e találkozóra vonatkozó rubrikájában a Bizottság megállapította, hogy a következők képviseltették magukat: a Redaelli, a CB (G. képviselete útján), az Itas, az ITC, a Tréfileurope, a Tycsa és a Trame. Amint az már említésre került, a Bizottság e melléklet bevezetésében azonban megjegyezte, hogy a G.‑re való hivatkozást annak fényében kell értékelni, hogy egyidejűleg a CB‑t és az Austria Drahtot is képviselte.

228    A megtámadott határozat 3. mellékletének az e találkozóra vonatkozó rubrikájában a Bizottság a 1999. január 18‑i találkozó által érintett kérdéseket a következőképpen ismerteti:

–        „[a]z első szemeszterre vonatkozóan az ügyfeleket és az árakat (az extrákat is beleértve) érintő megbeszélések. A résztvevők hangsúlyozzák annak a szükségességét, hogy az 1999‑es árat kilogrammonként 1130 lírában, valamint az átmérő után fizetendő pótlékban rögzítsék”;

–        „[a] kvótákra (százalékban kifejezve) vonatkozó megbeszélések: rendelkezésre bocsátanak egy 1999. január 18‑i keltezésű, részletes (a Redaelli Tecnától származó) táblázatot, amely kvótákat és deltát jelöl meg a Redaelli, az Itas, a CB, az ITC »N«, az ITC »S«, és a TE (=Tréfileurope) vonatkozásában”;

–        „[e]ladási mennyiségeket (tonnában kifejezve) is közölnek az A(ustria) D(raht), a Tycsa, a Trame, a DWK, és az SLM vonatkozásában”.

229    Ezek az információk egyrészt az ITC által a tényállás időszakában készített jegyzőkönyvből, és másrészt két olyan dokumentumból származnak, amelyeket a Redaellinél találtak (lásd a válasz C.1. mellékletének 35. oldalát az ITC tekintetében, és a Bizottság pervezető intézkedésekre adott válaszának G. 13. mellékletét a Redaelli tekintetében).

230    Ami az ITC jegyzőkönyvét illeti, annak vizsgálata nem alkalmas az Austria Drahttal való közvetlen kapcsolat bizonyítására, mivel e társaságra semmilyen hivatkozás nem történik. E tekintetben a jegyzőkönyvben említett adatok, mint például az „1130 + extra” árra való hivatkozás az első szemesztert érintően, elegendőek annak a következtetésnek a levonásához, hogy G. számára az e találkozón való részvétel lehetővé tette azt, hogy olyan versenyellenes információkhoz jusson, amelyből az Austria Draht, amelyet Olaszországban képvisel, hasznot húzhat.

231    A Redaellinél talált két dokumentum olvasása először is lehetővé teszi annak megállapítását, hogy az olasz piacon tevékenykedő fő piaci szereplők, nevezetesen a Redaelli, a CB, az Itas, az ITC és a Tréfileurope felosztottak egymás között egy 100%‑os „kvótát”, amely 64 713 tonnát képviselt. A „kvóta” kifejezés valójában az 1998‑ban teljesített teljes eladásra utal, amint az e két dokumentum közül az elsőből kiderül, és amint azt az e 100% felosztására vonatkozó táblázatban feltüntetett pontos adatok megerősítik.

232    E két dokumentum lehetővé teszi annak megállapítását is, hogy e 100% felosztásán túl kézzel írt bejegyzések további gazdasági szereplőket is feltüntetnek, melyeknek elnevezése e dokumentumok közül az elsőben „outsiders”. Kezdetben az Austria Drahtról és a Tycsáról volt szó, majd kézzel írt javítások eredményeképpen a Tycsáról, az Austria Drahtról, a Trame‑ről, az SLM‑ről és a DKW‑ról. A kiegészítőleg feltüntetett mennyiségek lehetővé teszik a 64 713 tonnáról 84 000 tonnára való növelést. E tekintetben meg kell állapítani, hogy az Austria Drahtnak az erre az időszakra vonatkozóan kiosztott mennyiség a Tycsának kiosztott mennyiséghez hasonlóan pontos, és nem kerekített, mint a Trame, az SLM és a DKW esetében. Az Austria Draht esetében említett számadat így a kezdeti „607”‑ről a kézírással történő javítás utáni „1 812”‑re emelkedett.

233    G.‑nek az e találkozón való részvételére tekintettel észszerű arra következtetni, hogy G.‑től származtak az Austria Draht 1998‑as szállítási mennyiségére vonatkozó javítások.

8.      Az 1999. december 14‑i találkozóról

234    A nyolcadik találkozó az 1999. december 14‑i. E találkozó tárgya „a kvóták felosztására vonatkozó megbeszélés” volt (a megtámadott határozat (479) preambulumbekezdésének lábjegyzete). A megtámadott határozat 3. mellékletének az e találkozóra vonatkozó rubrikájában a Bizottság megállapította, hogy a következők képviseltették magukat: a Redaelli, a CB (F. és G. képviselete útján), az Itas, az ITC, a Tréfileurope és az SLM. Amint az már említésre került, a Bizottság e melléklet bevezetésében azonban megjegyezte, hogy a G.‑re való hivatkozást annak fényében kell értékelni, hogy egyidejűleg a CB‑t és az Austria Drahtot is képviselte.

235    A Bizottság által hivatkozott bizonyítékok szerint az 1999. december 14‑i találkozó tárgya „a »Redaelli«, az »Italc(ables)«, a »CB«, az »Itas«, az »SLM« és az »A(ustria) D(raht)« ügyfeleinek és tonnamennyiségek e társaságok számára való kiosztásának [tárgyában] tartott megbeszélésre irányuló találkozó” volt.

236    Az ezzel kapcsolatos információk egyrészt az SLM által a tényállás időszakában készített jegyzőkönyvből, és másrészt az ITC által ugyanezen időszakban készített, és a vállalkozások, valamint képviselőik azonosításán kívül kiegészítő információkat nem tartalmazó jegyzőkönyvből származnak (lásd az ellenkérelem B.10. mellékletének 215. oldalát az SLM tekintetében, és a válasz C. 1. mellékletének 41. oldalát az ITC tekintetében).

237    Az Austria Drahtot illetően az SLM dokumentumának vizsgálata alapján megállapítható, hogy az három másik bejegyzés között, amelyek „RE 4000”, „SLM 300” és „Itas 300”, tartalmazza az „AD 400” bejegyzést. Ez a bejegyzés lehetővé teszi annak bizonyítását, hogy egy konkrét ügyfélre vonatkozóan a fent leírt felosztásra került sor, ami tanúsítja a különösen az Austria Drahtra vonatkozó, a kvóták felosztását érintő megbeszéléseket. Más ilyen típusú hivatkozás is található az SLM dokumentumában, de az Austria Drahtra való hivatkozás nélkül, ami szintén a jelenlevő személyek közötti, bizonyos ügyfeleikkel kapcsolatos megbeszéléseket tanúsítja.

9.      A 2000. január 12‑ találkozóról

238    A kilencedik találkozó a 2000. január 12‑i. E találkozó tárgya „a kvóták felosztására vonatkozó megbeszélés” volt (a megtámadott határozat (479) preambulumbekezdésének lábjegyzete). A megtámadott határozat 3. mellékletének az e találkozóra vonatkozó rubrikájában a Bizottság megállapította, hogy a következők képviseltették magukat: az ITC, az Itas, a Tréfileurope, és G. Amint az már említésre került, a Bizottság e melléklet bevezetésében megjegyezte, hogy a G. re való hivatkozást annak fényében kell értékelni, hogy egyidejűleg a CB t és az Austria Drahtot is képviselte.

239    A megtámadott határozat 3. mellékletének az e találkozóra vonatkozó rubrikájában a Bizottság a 2000. január 12‑i találkozó által érintett kérdéseket a következőképpen ismerteti:

–        „[a] »Red(aelli)«, az »ITC«, a »CB«, az »Itas«, a »TE« (Tréfileurope), az »SLM«, a »TM« (Trame), a »TY« (Tycsa), a »DWK« és az »AD« (Austria Draht) eladásainak részletes táblázata”;

–        „[m]egbeszélés a jelenlevő termelők között az ügyfelek és a kvóták egymás közötti felosztását érintő szabályokat illetően. A szabályokat az SLM, a Trame, a Tycsa, a DWK és az A(ustria) D(raht) vonatkozásában is alkalmazni kell. A valamely vállalkozáshoz be nem osztott ügyféllel e vállalkozás nem léphet kapcsolatba, kivéve, ha előzetesen kikéri annak a vállalkozásnak a véleményét, amelyhez az ügyfél be van osztva. A szabályok azt is előírják, hogy minden olyan termelő esetében, amely egy bizonyos trimeszter során túllépte a kvótáját, a következő trimesztert érintően csökkenteni kell a kvótát. A megbeszélés keretében felmerül a kvóták tiszteletben tartásának elmulasztásáért alkalmazott büntetések lehetősége is”;

–        „a CB megerősíti, hogy a találkozó célja a kvóták felosztása és újbóli kiegyensúlyozása volt”;

–        „a Tréfileurope megerősíti a találkozót az olasz piacon”.

240    Ezek az információk alapvetően az ITC által a tényállás időszakában készített kézírásos jegyzetekből, valamint a CB és a Tréfileurope által a vizsgálatokat követően tett nyilatkozatokból származnak (lásd az ellenkérelem B. 10. mellékletének 216–217. oldalát az ITC tekintetében).

241    Az ITC által az e találkozóra vonatkozóan készített kézírásos jegyzetek vizsgálata alapján valóban megállapítható, hogy e jegyzetek első oldalán egy olyan táblázat szerepel, amely a különböző, Olaszországban tevékenykedő piaci szereplők esetében három referanciára („1”, „2” és „3”) vonatkozó számadatokat tartalmaz, az utolsó sor pedig a teljes összeget tartalmazza. Az Austria Drahtra vonatkozó oszlopban az „1”‑es referenciára vonatkozóan „300” szerepel, a „2”‑es referenciára vonatkozóan „=”, a „3”‑as referenciára vonatkozóan pedig „600”. Ezek az adatok kevésbé pontosak a más piaci szereplők adataihoz képest, de e táblázatban szerepelnek, ugyanazon a szinten, és nem egy olyan másik helyen, amely megkülönböztetésre vagy különállásra utalna.

242    E táblázatban négy név szerepel, ezek között G. neve is. A táblázat tartalmaz továbbá egy „RDB 1080 Base!” bejegyzést, amely az alkalmazandó árra utalhat. E dokumentum második oldala a Bizottság által említett szabályokat (a fenti 239. pont második francia bekezdése) tartalmazza. Az AD ezúttal is kifejezetten említésre kerül.

243    E dokumentum tehát lehetővé teszi a Bizottság által a megtámadott határozatban a 2000. január 12‑i találkozóra vonatkozóan tett megállapítások alátámasztását, nevezetesen az Austria Draht‑ot illetően, és az érzékeny kereskedelmi információk cseréjén felül, annak az ügyfelek felosztására és esetlegesen az egyik ügyfél vonatkozásában az ár rögzítésére vonatkozó szabályok meghatározásában való tényleges, G.‑n keresztül történő részvétele tekintetében.

10.    A 2000. szeptember 19‑i találkozóról

244    A tizedik találkozó a 2000. szeptember 19‑i. E találkozó tárgya „a kvóták felosztására vonatkozó megbeszélés” volt (a megtámadott határozat (479) preambulumbekezdésének lábjegyzete). A megtámadott határozat 3. mellékletének az e találkozóra vonatkozó rubrikájában a Bizottság megállapította, hogy a következők képviseltették magukat: a Redaelli, a CB (C. és G. képviselete útján), az ITC, az Itas, a Tréfileurope és az SLM. Amint az már említésre került, a Bizottság e melléklet bevezetésében megjegyezte, hogy a G.‑re való hivatkozást annak fényében kell értékelni, hogy egyidejűleg a CB‑t és az Austria Drahtot is képviselte.

245    A megtámadott határozat 3. mellékletének az e találkozóra vonatkozó rubrikájában a Bizottság a 2000. szeptember 19‑i találkozó által érintett kérdéseket a következőképpen ismerteti:

–        „[a]z ellenőrzést kitűzik az október 2‑től október 7‑ig tartó időszakra”;

–        „[i]nformációcsere az exportra vonatkozóan. Az SLM az Európa klubban nem kíván részt venni. Franciaországban jóváhagyás ebben a hónapban, Európában pedig 6 hónapon belül. Németországban azonnal”;

–        „[a] V. [Tréfileurope] által javasolt lista: a (tonnában és százalékban kifejezett) eladási kvóták részletes felosztása a Redaelli, az ITC, az Itas, a CB, az AFT, az SLM, a Trame, a Tycsa, a DK, az A(ustria) D(raht) és a TE (Tréfileurope) között”;

–        „[a] CB megerősíti a találkozót: az ügyfelek megosztása az olasz piacon”;

–        „a Tréfileurope szintén megerősíti”.

246    Ezek az információk alapvetően az ITC által a tényállás időszakában készített jegyzőkönyvből, valamint a CB és a Tréfileurope által a vizsgálatokat követően tett nyilatkozatokból származnak (lásd az ellenkérelem B.10. mellékletének 218. oldalát az ITC tekintetében, és a közigazgatási iratanyag 16113.-16. oldalát).

247    E jegyzőkönyvből valóban az tűnik ki, hogy az SLM kereskedelmi fejlesztésén kívül az e találkozón folytatott megbeszélések többek között a V. által előterjesztett, 120 000 tonna felosztására vonatkozó javaslatot érintették, amelyből kitűnik, hogy az Austria Draht számára tervezett rész 2400 tonna volt, azaz az említett mennyiség 2%‑a. Ez a dokumentum tehát alátámasztja a megtámadott határozatban foglalt beszámolót (lásd a fenti 245. pont harmadik francia bekezdését).

11.    A 2001. június 10‑i találkozóról

248    A tizenegyedik találkozó a 2001. június 10‑i. E találkozó tárgya „a kvóták felosztása” volt (a megtámadott határozat (479) preambulumbekezdésének lábjegyzete). A megtámadott határozat 3. mellékletének az e találkozóra vonatkozó rubrikájában a Bizottság megállapította, hogy a következők képviseltették magukat: a Redaelli, az ITC, az Itas, a Tréfileurope, az SLM és G. Amint az már említésre került, a G.‑re való hivatkozást annak fényében kell értékelni, hogy egyidejűleg a CB‑t és az Austria Drahtot is képviselte.

249    A Bizottság által hivatkozott bizonyítékok szerint a 2001. június 10‑i találkozó tárgya „[a]z egyrészt az ITC, a Redaelli, a CB, az SLM, az Itas, [a Tréfileurope] piaci részesedését ([azaz,] a 89%‑os vagy 106 800 tonnás részesedést), másrészt pedig a Trame, [a Tycsa], a DWK és az Austria [Draht] piaci részesedését ([azaz,] 13 200 tonnás = 11%‑os részesedést) tonnában és százalékban feltüntető táblázat” volt.

250    Ezek az információk az ITC‑nél talált dokumentumból származnak, amely valóban a fenti adatokat tartalmazza. Az „Austria” bejegyzés, amely valószínűleg az Austria Drahtra utal, e táblázatban az „1920” (vagy egy másik esetben a „2000”) tonna referencia mellett szerepel, amely a hivatkozott mennyiségek (120 000 tonna) 1,6%‑át képviseli. E dokumentum alátámasztja a megtámadott határozat állításait (lásd az ellenkérelem B.10. mellékletének 220. oldalát).

12.    A 2001. október 23‑i találkozóról

251    A tizenkettedik találkozó a 2001. október 23‑i. E találkozón „az Austria Draht említésre kerül, de nincs rá vonatkozó bejegyzés” (a megtámadott határozat (479) preambulumbekezdésének lábjegyzete). A megtámadott határozat 3. mellékletének az e találkozóra vonatkozó rubrikájában a Bizottság megállapította, hogy a következők képviseltették magukat: a Redaelli, a CB, az ITC, az Itas, a Tréfileurope, az SLM és G. Amint az már említésre került, a G.‑re való hivatkozást annak fényében kell értékelni, hogy egyidejűleg a CB‑t és az Austria Drahtot is képviselte.

252    A Bizottság által hivatkozott bizonyítékok szerint a 2001. október 23‑i találkozó tárgya „[a]z olasz termelők által meghatározott eladási kvóták”, valamint „[a] 2001. szeptember 30‑i tényleges eladásokkal (74 814 tonna) való összehasonlítás” volt, és ezt az információt „[a] Trame, a Spagnia, az Austria és a DWK melletti kérdőjel” kísérte. Ezek az információk az UTC‑nél talált dokumentumból származnak (lásd a közigazgatási iratanyag 5106-07. oldalát).

253    E dokumentumból kitűnik, hogy egy a 2001. szeptember 30‑i eladásokat összesen 74 814 tonna mennyiségben feltüntető, és a valóban az előírt eladásnak és a tényleges eladásoknak minősíthető mennyiségeket összehasonlító táblázatban az „Austria” bejegyzés mellett, amely valószínűleg az Austria Drahtra utal, kérdőjel szerepel, csakúgy, mint a Trame, a DWK és a Spagnia esetében.

254    E találkozóra tehát csupán annak bizonyítása érdekében lehet hivatkozni, hogy a többek közt az Austria Draht olaszországi képviseletét ellátó G. a jelenléte útján versenyellenes információkhoz férhetett hozzá, ezek között a Redaelli, a CB, az Itas, a ITC, a Tréfileurope és az SLM eladásaira vonatkozó, fent említett információkhoz, valamint egyéb információkhoz az egyes olaszországi piaci szereplők által alkalmazott árakat érintően, amelyek az ITC jegyzőkönyvében is szerepelnek, és amelyek befolyásolhatták G. piaci magatartását.

13.    A 2002. január 11‑i találkozóról

255    A tizenharmadik találkozó a 2002. január 11‑i, amelynek tárgya „az előző évre vonatkozó információcsere, és a 2002‑re vonatkozó kvóták felosztásának megkísérlése” volt (a megtámadott határozat (479) preambulumbekezdésének lábjegyzete).

256    A megtámadott határozat 3. mellékletének az e találkozóra vonatkozó rubrikájában a Bizottság megállapította, hogy a következők képviseltették magukat: a CB, az ITC, az Itas, a Tréfileurope, az SLM és G. Amint az már említésre került, a G.‑re való hivatkozást annak fényében kell értékelni, hogy egyidejűleg a CB‑t és az Austria Drahtot is képviselte.

257    A megtámadott határozat 3. mellékletének az e találkozóra vonatkozó rubrikájában a Bizottság a 2002. január 11‑i találkozó által érintett kérdéseket a következőképpen ismerteti:

–        „[a]z ügyfeleket érintő megbeszélések”;

–        „[r]észletes információcsere a termelők által értékesített mennyiségekre vonatkozóan (az olasz termelők: a Red, az Itas, a CB, az ITC, az SLM, [a Tréfileurope (AFT)], és a 2001‑ben Olaszországban tevékenykedő külföldi termelők: az Austria [Draht], a DWK és a Tycsa)”;

–        „[a] Trame‑ra vonatkozó megbeszélések”;

–        „[a] termelőket érintően az előírt és a tényleges eladási mennyiségek, és e kettő különbözete az ITC, a Redaelli, a CB, az SLM, az Itas és az AFT esetében. A következő találkozó időpontja január 22., konkrét javaslat: a megosztott ügyfelek számának a lehető legnagyobb mértékű csökkentése”.

258    Ezek az információk az ITC által a tényállás időszakában készített jegyzőkönyvből, valamint az SLM ugyanezen időpontban készített jegyzőkönyvéből származnak (lásd a Bizottság pervezető intézkedésekre adott válaszának G.8. és G.9. mellékletét az ITC és azt SLM tekintetében).

259    E dokumentumok vizsgálatát követően két sor megjegyzés tehető.

260    Először is az ITC jegyzőkönyvére tekintettel úgy tűnik, hogy a találkozó a 2001‑ben eladott mennyiségekre, azaz összesen 112 522 tonnára vonatkozik (lásd a fenti 257. pont második francia bekezdését). E tekintetben megállapítható, hogy az e jegyzőkönyvben szereplő táblázat bal oldali oszlopában feltüntetett gazdasági szereplők közül egyesek esetében – nevezetesen ideértve a Redealli, az Itas, a CB, az ITC, a Tréfileurope (AFT) és az SLM esetét – a mennyiségek pontosan megadásra kerülnek, eltérően más gazdasági szereplőktől, amelyek ugyanezen táblázat jobb oldali oszlopában szerepelnek, nevezetesen a Trame, az Austria (valószínűleg az Austria Draht 1300 tonnával) és a DWK, melyek tekintetében a mennyiségek kerekítettek, és azok mellett kérdőjel szerepel. Ami a Tycsát illeti, a nevét, amelyet eredetileg a jobb oldalon helyeztek el, áthúzták, és ugyanezen táblázat bal oldalán tüntették fel, változatlan mennyiséggel (4 200 tonna). Az első hat gazdasági szereplő és a többi gazdasági szereplő között fennálló ezen különbséget megerősíti, hogy az ITC jegyzőkönyve tartalmaz egy táblázatot három év (1999, 2000 és 2001) mennyiségeire vonatkozóan is, amelyben csupán az Itas, a CB, az ITC, a Tréfileurope (AFT), az SLM (az 1999‑es évre vonatkozó adatok nélkül) és a Redaelli szerepel (lásd a fenti 257. pont negyedik francia bekezdését). A fenti észrevételek megismételhetők az SLM jegyzőkönyvének olvasásakor.

261    E dokumentumokra tekintettel tehát megállapítható, hogy azok a gazdasági szereplők, amelyeknek a helyzete az Italia klubon belül megbeszélésre került, két kategóriába tartoztak. Egyrészt egy fő kategóriába, amelybe a Redaelli, a CB, az Itas, az ITC, a Tréfileurope, és legalább 2000‑től az SLM tartozott. Az e kategória részét képező gazdasági szereplők esetében a 2002. január 11‑i találkozó résztvevői pontos adatokkal rendelkeztek három év tekintetében. Másrészt egy második kategória is létezett, amelybe a Trame, az Austria Draht és a DWK tartozott, amelyekkel kapcsolatban a javasolt adatok nyilvánvalóan becslés eredményei, és úgy tűnik, hogy azokra kizárólag abból a célból hivatkoztak, hogy a fő gazdasági szereplőkre vonatkozó adatok ismertetését követően értékelhessék a 2001‑ben eladott teljes mennyiséget.

262    Másodszor az ügyfelekre vonatkozó, és az ITC és az SLM jegyzőkönyve által ismertetett megbeszélések tartalmának tanulmányozása alapján az SLM és a Redaelli észrevételeire vonatkozó hivatkozások fedezhetők fel. Ugyanígy G. neve is szerepel e jegyzőkönyvekben e megbeszéléssel kapcsolatban, különösen a „FIORONI x Algerie” nevű ügyfél vonatkozásában, amelyet érintően az ár is fel van tüntetve („1 115” líra). Bár elképzelhető, hogy ez az ügyfél a CB ügyfele, és nem az Austria Drahté, ez nem változtat azon, hogy G. a 2002. január 11‑i találkozón és az ott folyó megbeszéléseken való jelenléte útján versenyellenes tartalmú megbeszéléseken vett részt, amelyekből az általa képviselt jogalanyok hasznot húzhatnak.

263    A Bizottság által hivatkozott bizonyítékok összességükben valóban lehetővé teszik a megtámadott határozat állításainak bizonyítását, de meg kell állapítani azt, hogy az e találkozón kicserélt információk pontossági szintje a gazdasági szereplők érintett kategóriái tekintetében nem volt azonos, mivel a Redaelli, a CB, az Itas, az ITC, a Tréfileurope és az SLM vonatkozásában pontosabb és több volt az információ, mint legalábbis a Trame, az Austria Draht és a DWK esetében.

14.    A 2002. április 30‑i találkozóról

264    A tizennegyedik találkozó a 2002. április 30‑i. E találkozón „kifejezetten említésre kerül, hogy G.‑nek garantálnia kell a mennyiséget, aminek hiányában az [Austria Drahtot] legkésőbb nyáron »kizárják«” (a megtámadott határozat (479) preambulumbekezdésének lábjegyzete). A megtámadott határozat 3. mellékletének az e találkozóra vonatkozó rubrikájában a Bizottság megállapította, hogy a következők képviseltették magukat: a Redaelli, az ITC, az Itas, a Tréfileurope, az SLM és G. Amint az már említésre került, a G.‑re való hivatkozást annak fényében kell értékelni, hogy egyidejűleg a CB‑t és az Austria Drahtot is képviselte.

265    A Bizottság által hivatkozott bizonyítékok szerint a 2002. április 30‑i találkozó tárgya „az Olaszországot jellemző importhelyzet (a »veszélyek« leírása) és az SLM‑nek a klubból való távozása” volt; a találkozó során elhangzott „az Austria Drahtnak a kartellből való kizárással való fenyegetése arra az esetre, ha elmulasztaná az eladásai mennyiségének garantálását »(2002) nyárra«”.

266    Ezek az információk az ITC által a tényállás időszakában készített jegyzőkönyvből származnak. A jegyzőkönyvből az következik, hogy az „Austria”, azaz valószínűleg az Austria Draht vonatkozásában a következők kerülnek megállapításra: „[G.] deve garantire quantità altrimenti entro l’estate lo liquidano”. Ez a megállapítás a különböző veszélyek („pericolo”) felsorolása keretében szerepel (lásd a keresetlevél A.16 mellékletét).

267    A fent hivatkozott kifejezések a felek között vita tárgyát képezik.

268    A felperesek álláspontja szerint, akik közlik, hogy nem volt alkalmuk arra, hogy a megtámadott határozat elfogadását megelőzően nyilatkozzanak a Bizottság által megállapított tényállásról, a kontextus figyelmen kívül maradt. A felperesekben az a kérdés merült fel, hogy a kartell valamely tagja miért kellene, hogy kizárásra kerüljön abban az esetben, ha a megállapodás tárgyát képező eladási mennyiségnek nem felel meg. Az Austria Drahtra vonatkozó megállapítás nem enged arra a következtetésre, hogy e társaságot a kizárással fenyegették, mivel a „lo” kifejezés „G.”‑re vonatkozik, és a „liquidare” kifejezésnek a „kizárni” kifejezéssel való fordítása téves. E találkozó résztvevői szerint az „Austria” „veszélyt” jelentett, és nem volt az Italia klub tagjának tekinthető.

269    A Bizottság álláspontja szerint a találkozó résztvevőinek a kvótáknak és az árszintnek az Olaszországban fennálló túlzott kínálat kiküszöbölése útján történő stabilizálásához fűződő érdeke egyértelmű. A jelen ügyben észszerűen megállapítható, hogy az Austria Drahtnak a G. által való képviselete tekintetében G.‑nek tiszteletben kellett tartania a számára engedélyezett kvótát.

270    A jelen ügyben valószínűsíthető, hogy a találkozó résztvevői G.‑t az Austria Draht olaszországi képviselőjeként felkérték arra, hogy tartsa tiszteletben a számára engedélyezett kvótát. E találkozóra tehát általánosságban hivatkozni lehet annak bizonyítása céljából, hogy G. a jelenléte útján megismerhette az Olaszországban tevékenykedő fő gazdasági szereplők tekintetében felmerülő veszélyeket, ami lehetővé tette a számára azt, hogy ennek megfelelően cselekedjen.

271    Összefoglalva először is a fentiekből következik, hogy az Italia klubnak a megtámadott határozatban hivatkozott tizennégy olyan találkozójára vonatkozó dokumentumok vizsgálata alapján, amelyeken G. jelenléte bizonyított, megállapítható G.‑nek az Austria Draht nevében és javára történő, versenyellenes megállapodásokban való részvétele, az eladási mennyiségekre és az árakra vonatkozó megbeszélések tekintetében is.

272    Másodszor meg kell állapítani azt is, hogy e dokumentumokból kitűnik, hogy az Austria Drahtot olyan másodlagos gazdasági szereplőnek tekintették, amelynek magatartását értékelni kell, ami néha a forgalmazott mennyiségek becsléséhez vagy e tekintetben kérdésekhez vezetett, anélkül azonban, hogy e társaságot önmagában bevonták volna az olasz piacon tevékenykedő fő gazdasági szereplők által létrehozott koordinációba. Az Austria Draht által az Italia klubon belül játszott szerep tehát a szó szoros értelmében nem azonosítható az e piacon tevékenykedő olyan fő gazdasági szereplőkével, mint a Redaelli, a CB, az Itas, az ITC, a Tréfileurope, és a későbbiekben az SLM.

273    Harmadszor az Austria Draht által az olasz piacon tevékenykedő gazdasági szereplőként játszott marginális szerep ellenére, mely piacon e társaságot másodlagos gazdasági szereplőnek tekintették, az derül ki, hogy az e piacon tevékenykedő fő gazdasági szereplők a jogsértés időszakában számos alkalommal feljegyezték vagy megállapították, hogy az Austria Drahtot G. képviseli, aki az Italia klubon belül a CB‑t is képviseli. Ez a kettős képviselet tehát ütőkártyát jelentett mind e gazdasági szereplők számára, akik a verseny egyik tényezőjét befolyásolni tudták, mind pedig G. számára, aki az Italia klub találkozóin való részvétele alkalmával szerzett részletes információkat figyelembe véve járhatott el.

15.    A megtáamdott határozatban hivatkozott egyéb találkozókról és dokumentumokról

274    A fenti megállapításokat megerősíti a megtámadott határozatban hivatkozott egyéb találkozókra vonatkozó dokumentumok vizsgálata, nevezetesen ideértve azokat a találkozókat, amelyeken az Austria Draht ügyét anélkül beszélték meg, hogy G. jelenlétét említették volna, vagy azokat a találkozókat, amelyeken G. jelenlétét említették, vagy még meg is állapították azt, hogy G. az Austria Drahtot képviseli, anélkül azonban, hogy a megbeszélések konkrétan az Austria Draht helyzetére vonatkoztak volna.

275    Például meg kell állapítani, hogy az 1997. december 22‑i találkozón, amelyen a megtámadott határozat 3. mellékletében erre a találkozóra vonatkozóan szereplő rubrikában jelöltek szerint legalább az ITC jelen volt, számos táblázatot mutattak be a különböző szállítók által különböző ügyfeleknek „kioszt.” (feltehetően kiosztott) mennyiségekre vonatkozóan, melyek között szerepel az „Austria” (feltehetően Austria Draht). Az e találkozón kidolgozott egyik táblázat azoknak az ügyfeleknek felel meg, amelyeknek a szállítói a Redaelli, az ITC, az Itas, a Tréfileurope, az SLM, a Trame és az Austria Draht.

276    Az Austria Drahtra vonatkozó táblázatban látható, hogy e gazdasági szereplő, valamint a kérdéses szállítók milyen mennyiséget szállítanak kilenc azonosított ügyfélnek, melyekhez két másik ügyfelet kézírással hozzáadtak, mindkettő (a „PAMA” és az „RDB”) esetében az Austria Draht által szállított mennyiség („200” tonna) feltüntetésével. Ezek a különböző táblázatok azt bizonyítják, hogy az Italia klub tagjai igen pontos adatokkal rendelkeztek a szállított mennyiségekről és a különböző olasz ügyfelek által alkalmazott szállítókról, a legnagyobbtól a legkisebb szállítóig (lásd az ellenkérelem B.10. mellékletének 179. és 180. oldalát, valamint a közigazgatási iratanyagot, 5333., 40–46. o.).

277    Ugyanígy az iratok részét képező számos dokumentum illusztrálja azt, hogy az Italia klub pontos információkkal rendelkezett az Austria Draht és mások által az ügyfeleik részére értékesített mennyiségekről. (lásd példáula határozat 3. mellékletét, és az ellenkérelem 10. mellékletének 188–197. oldalát, a „Trefolo 2001” táblázatot, amely a 221–229. oldalon is megtalálható). Ezek az információk lehetővé tették az Italia klub különböző tagjai számára annak eldöntését, hogy az Austria Drahtnak milyen részt osszanak.

278    E dokumentumok összességükben bizonyítják azt, hogy az Italia klubon belül folyamatosan terjesztették a különböző ügyfeleknek az egyik vagy másik gazdasági szereplő által értékesített mennyiségekre vonatkozó pontos információkat, többek között az Austrai Draht vonatkozásában.

279    Következésképpen a fent hivatkozott dokumentumok összessége alapján kellőképpen bizonyított, hogy az Austria Draht G. közvetítésével, a G.-rebízott tevékenységek vonatkozásában részt vett az Italia klubon belül elhatározott különböző magatartásokban.

C –  A felek által hivatkozott különböző nyilatkozatokról

280    A felperesek által hivatkozott nyilatkozatok – akár a kifogásközlést követően, akár a mentesség vagy a bírság csökkentése iránti kérelem keretében tett nyilatkozatokról van szó – nem elégségesek a fenti 279. pontban tett megállapítás kétségbe vonására, amely megállapítás alapvetően a jogvita tárgyát képező kartell időszakából, és az e kartell résztvevői által látogatott különböző találkozó jegyzőkönyveiből származó adatok vizsgálatán alapul.

281    Ezek a jogsértés időszakából származó adatok lehetővé teszik annak bizonyítását, hogy az Italia klub többi tagja G.‑t az Austria Draht olaszországi képviselőjének tekintette. Ezen adatok alapján továbbá megállapítható, hogy G. az Austria Draht olaszországi képviselőjeként az Italia klub tagjainak információkat továbbított a tevékenységeit illetően, és mindenesetre részletes információkat szerzett az Austria Draht versenytársainak az olasz piacon folytatott tevékenységeit illetően.

282    Ráadásul, amint arra a Bizottság rámutat, ezeket az adatokat alátámasztják az ITC és a DWK által az engedékenység iránti kérelmeik keretében tett nyilatkozatok is. Így az ITC, amely az Italia klubra vonatkozóan számos dokumentumot benyújtott, egyértelműen arról ad számot, hogy G. ezen a találkozókon a CB nevében, de „az Austria Draht olaszországi képviselőjeként” is részt vett. Ugyanígy a DWK a G.‑re való hivatkozásai alkalmával úgy nyilatkozik, hogy G. „a [CB] és az Austria Draht olaszországi képviselője” (lásd az ellenkérelem B.4. és B.5. mellékletét).

283    A G. által tett azon nyilatkozat tartalma, amellyel lényegében azt állítja, hogy az Italia klub találkozóin a CB nevében vett részt, és soha nem folytatott versenyellenes tevékenységet az Austria Draht nevében, valamint soha nem közölte e társasággal az Italia klub találkozóin szerzett információkat, valamint a V. (Tréfileurope) nevében előterjesztett, azon nyilatkozat tartalma, amelyből az következik, hogy G. soha nem vett részt az Austria Draht nevében kartellmegállapodásban, tehát nem elegendő annak a kétségbevonásához, ami a fent hivatkozott, nagyrészt a jogsértés időszakából származó bizonyítékokból megállapítható. E bizonyítékokkal szemben e nyilatkozatok önmagukban nem elegendőek annak megcáfolásához, ami az iratok többi eleméből következik. E tekintetben különösen az 1997. június 24‑i találkozó tekintetében rendelkezésre álló bizonyítékokból (lásd a fenti 199–202. pontot) következő információra kell hivatkozni, mely bizonyítékok arra utalnak, hogy a CB G.‑t a Tréfileurope‑nak azzal a közléssel mutatta be, hogy G. képviseli az Austria Drahtot, és különösen az ő közvetítésével létre lehet hozni az egyensúlyt az olasz piacon (lásd a keresetlevél A.2. és A.3. mellékletét, valamint az ellenkérelem B.6. mellékletét).

284    Ugyanez állapítható meg a felperesek által 2011. október 14‑én benyújtott három nyilatkozat tartalmával kapcsolatban is, nevezetesen ideértve az ITC felelős beosztottjának és a Redaelli felelős beosztottjának a 2011. július 27‑i, és az SLM felelős beosztottjának a 2011. július 18‑i nyilatkozatát, amelyek lényegében azt állítják, hogy G. a kartell találkozóin csupán a CB nevében és javára járt el, és még ha e három személy tudta is, hogy G. az Austria Drahtot is képviseli, G. e társaságra vonatkozóan soha nem szolgáltatott információkat. E nyilatkozatok, melyeket a peres eljárás keretében tettek, nem elégségesek annak kétségbe vonásához, ami az iratok többi eleméből következik. Azzal együtt, hogy ezek a nyilatkozatok szintén lehetővé teszik annak bizonyítását, hogy e három vállalkozás tudta azt, hogy G. az Austria Draht olaszországi képviselője, azok az állítások, amelyeket e nyilatkozatok tartalmaznak az arra való hivatkozás érdekében, hogy G. csak a CB nevében járt el, nem akadályozzák azt, hogy e személynek az Italia klub találkozóin való puszta jelenléte lehetővé tette a számára, hogy az ügyfelekre és az árakra vonatkozóan versenyellenes információk jussanak a tudomására. Ezenfelül az iratokból következik, hogy több alkalommal – más észszerű magyarázat hiányában – arra a következtetésre lehet jutni, hogy G. az a személy, aki az Austria Draht konkrét helyzetére vonatkozóan információt szolgáltatott.

285    Az Italia klubban részt vevő egyéb vállalkozások nevében tett nyilatkozatokat illetően, melyeket a felek említettek, úgy tűnik, hogy még ha a CB nem is adott számot arról, hogy az Austria Draht az Italia klub tagja, ezt magyarázhatja az, hogy G. főként a CB‑t képviselte, és nem az Austria Drahtot, és G.‑t a CB részének tekintették (lásd például azt a tényt, hogy a Bizottság meghallgatásán G. a CB‑t képviselő küldöttség soraiban volt jelen). A tényekből, és különösen a CB‑vel tartott, 1997. június 24‑i találkozóra vonatkozóan a Tréfileurope által készített jelentésből azonban az következik, hogy G.‑t a CB úgy mutatta be, mint aki a CB képviselője, de az Austria Drahté is, amiből hasznot húzhatott. Ami az SLM‑et, a Redaellit és a Trame‑ot illeti, az, hogy e vállalkozások az Italia klub különböző tagjai között nem említik kifejezetten az Austria Drahtot, szintén nem elegendő annak kétségbe vonásához, ami az iratok többi eleméből következik. A hivatkozás e hiánya ugyanakkor megerősíti azt az általános benyomást, amely a fentiekben ismertetett bizonyítékok alapján alakul ki, és amely szerint mindenesetre az Austria Drahtot az olasz piac tekintetében másodlagos gazdasági szereplőnek tartották.

D –  Az Austria Drahttal szemben kifogásolt jogsértés tartama

286    Az Italia klub vonatkozásában az iratok kellőképpen bizonyítják, hogy az Austria Drahtnak a kartellben való részvétele az 1997. április 15‑i találkozón kezdődött, és a 2002. szeptember 19‑i találkozón ért véget, amikor a Bizottság többek között a Redaelli, a CB, az Itas, a ITC és a Tréfileurope helyiségeiben vizsgálatot tartott.

287    Következésképpen az iratok kellőképpen bizonyítják, hogy az Austria Draht, és következésképpen a voestalpine 1997. április 15‑től 2002. szeptember 19‑ig részt vett az Italia klubban G. közvetítésével, akire az Austria Draht az általa termelt EFA‑nak az olaszországi forgalmazását bízta.

E –  Az első jogalapra vonatkozó következtetés

288    A fentiekből következik, hogy a Bizottság a jogilag megkövetelt módon bizonyította azokat az okokat, amelyek miatt G.‑nek az Italia klubon belüli, a rábízott olaszországi tevékenységeket érintő magatartását be lehetett tudni az Austria Drahtnak és a voestalpinének.

289    Az első jogalapot tehát el kell utasítani.

III –  A második, arra alapított jogalapról, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a felperesek a többek között az Italia klubot és az Európa klubot egyesítő egységes jogsértésben vettek részt

290    A voestalpine és az Austria Draht a második jogalap keretében azzal érvel, hogy még ha a Bizottság az Austria Drahtnak be is tudhatja az olaszországi ügynökének az Italia klubon belüli jogsértő magatartását, a Bizottság nem tudhatja be neki az Italia klubot és az egyéb versenyellenes megállapodásokat egyesítő egységes jogsértésben való részvételt, amint azt a megtámadott határozatban tette. A felperesek különösen azt állítják, hogy az Austria Draht nem vett részt páneurópai megállapodásokban, és nem tudott, és nem is tudhatott az átfogó tervről.

291    Először is el kell utasítani a felperesek azon érvét, amely szerint az, hogy az Austria Draht nem vett részt a Zürich klubban, a Déli megállapodásban, vagy az Európa klubban, elég azon következtetés levonásához, hogy nem vett részt az egységes jogsértésben. Az ítélkezési gyakorlatból következik ugyanis, hogy valamely vállalkozással szemben kifogásolható ilyen jogsértés annak bizonyítottsága esetén, hogy a vállalkozás saját magatartásával hozzá kívánt járulni a valamennyi résztvevő által támogatott közös célokhoz, és tudomása volt a más vállalkozások által azonos célok elérése végett tervezett vagy ténylegesen megvalósított magatartásról, illetve hogy e magatartást észszerűen előre láthatta, és kész volt ennek kockázatát elfogadni. Így lehetséges, hogy valamely vállalkozás csupán az egységes jogsértést képező versenyellenes magatartások egy részében vett közvetlenül részt, ám tudomása volt az egyéb jogsértő magatartások összességéről, vagy azokat észszerűen előre láthatta, és kész volt ennek kockázatát elfogadni, mely esetben a Bizottság jogosult arra, hogy az ilyen jogsértést képező versenyellenes magatartások összességéért fennálló felelősséget betudja e vállalkozásnak (lásd ebben az értelemben a fenti 119–124. pontot).

292    Márpedig a jelen ügyben ez a Bizottság megközelítése, amely intézmény az Austria Drahttal szemben az egységes jogsértésben való részvételt egyrészt és különösen az Italia klubban az olaszországi képviselője, G. közvetítésével való részvétele miatt, másrészt pedig az arra utaló, egyértelmű valószínűsítő körülmények miatt kifogásolja, hogy az Austria Draht szórványos jelleggel részt vett európai szintű versenyellenes megbeszéléseken, amelyek lehetővé tették a számára, hogy korán tudomást szerezzen a kartell e szintjéről (lásd a fenti 64. pontot).

293    E tekintetben még ha be is bizonyosodik, hogy az Italia klub és az Európa klub céljai nem azonosak, és azok akár egymásnak ellentmondóak is lehetnek, mivel az Európa klub fő gazdasági szereplői a tevékenységeiknek a különösen abból a célból történő koordinálására törekedtek, hogy az Italia klub fő gazdasági szereplői által végrehajtott, Európa északi része felé irányuló exportokkal felvegyék harcot, míg az Európa klub tagjai ezen exportok megkönnyítésére törekedtek a termékeik forgalmazása érdekében, ez nem változtat azon, hogy amint azt a megtámadott határozat jogosan állapítja meg, a Bizottság által meghatározott egységes jogsértést jellemző átfogó terv e gazdasági szereplők közös céljának az elérésére való törekvésben áll, amely cél az EFA piacán fennálló verseny korlátozása, akár európai, akár országos szinten. Ez az átfogó terv az egységes jogsértést alkotó különböző megállapodások, így az Európa klub keretében és az Italia klubon belül megbeszélt megállapodások közötti általános egyensúlynak a létrehozására és a tiszteletben tartására irányult (a megtámadott határozat (610)–(621) preambulumbekezdése).

294    Ezt az észrevételt követően meg kell vizsgálni a felek azon érveit, amelyek a felpereseknek az egységes jogsértésben való részvételére vonatkozóan a Bizottság által a megtámadott határozatban megállapított különböző elemekre vonatkoznak.

A –  Az egységes jogsértés valamely összetevő elemében való részvétel

295    A Bizottság a felperesek egységes jogsértésben való részvételének a bizonyítása érdekében először is leszögezte, hogy „az Austria Draht az olaszországi eladási ügynöke, […] [G.] közvetítésével 1997. április 15‑től 2002. szeptember 19‑ig közvetlenül részt vett az Italia klubban” (a megtámadott határozat (769) preambulumbekezdése) (lásd a fenti 76–82. pontot).

296    Az első jogalap keretében elvégzett vizsgálatból következik, hogy még ha a Bizottság a jelen ügyben nem is rendelkezne azt alátámasztó bizonyítékokkal, hogy az Austria Draht akár a legkisebb mértékű információval is rendelkezhetett az ügynöke által az Italia klub azon különböző találkozóin tanúsított versenyellenes magatartásáról, amelyeken az részt vett, a Bizottság a megtámadott határozatban ezzel kapcsolatban hivatkozott indokok miatt jogosult lenne az ügynök és a megbízó között a gazdasági egység fennállásának a megállapítására az Austria Draht által G.‑re bízott tevékenységek tekintetében (lásd a fenti 167–178. pontot).

297    Az azonban, hogy az Austria Drahtnak nem volt tudomása az ügynöke versenyellenes magatartásáról, irreleváns mind az Austria Draht Italia klubban való részvételének jellemzése, mind pedig azon feltétel teljesülése tekintetében, amely az egységes jogsértés valamely összetevő elemében való részvételhez kapcsolódik abban az esetben, ha az említett vállalkozás ilyen jogsértésben való részvételének a bizonyításáról van szó. Mindkét esetben azt kell megállapítani, hogy mivel G. és az Austria Draht gazdasági egységet alkot, a megbízó versenyjogi tekintetben felelős az ügynöke által a rábízott tevékenységek keretében tanúsított jogsértő magatartásért.

298    Amikor G. az Italia klubon belül az Austria Draht javára, azaz a rábízott tevékenységek keretében járt el, azt kell feltételezni, hogy az Austria Draht nevében járt el, és ezért ez kiváltja a megbízója felelősségét.

B –  A kartell páneurópai szintjének ismerete

299    Meg kell állapítani, hogy a Bizottság kifejezetten megállapítja a határozatban, hogy az Austria Draht felelőssége nem áll fenn a Zürich klubban vagy az Európa klubban való közvetlen részvétel tekintetében (a megtámadott határozat (652) preambulumbekezdése).

300    A tények vizsgálata ezenfelül tanúsítja ennek az értékelésnek a megalapozottságát, mivel az iratokból nem tűnik ki, hogy a Bizottság a felperesekkel szemben az EFA Austria Draht általi forgalmazásának helyéül szolgáló Olaszországon kívül más területekkel kapcsolatban olyan magatartást kifogásolhatott, amely hasonló, mint amelyet a Bizottság az Italia klub vonatkozásában az Austria Drahtnak G. közvetítése alapján betudhat. Így bár az első jogalap keretében hivatkozott bizonyítékokra tekintettel az Olaszországra vonatkozó kvóták felosztását érintő táblázatokban az Austria Draht olasz ügyfelei azonosíthatók, és az Austria Draht neve (vagy legalábbis az „AD” kezdőbetűk) látható, ilyen információk csak Olaszország területével kapcsolatban szerepelnek.

301    A Bizottság azonban, bár megállapította, hogy az Austria Draht nem tekinthető felelősnek a (1997. április 15. előtt megszűnő) Zürich klubban vagy az Európa klubban való közvetlen részvételért, rámutatott arra, hogy „egyértelmű valószínűsítő körülmények utalnak arra, hogy az Austria Draht szórványos jelleggel részt vett páneurópai szintű versenyellenes megbeszéléseken, és így korán tudomást szerzett a kartell páneurópai szintjéről” (a megtámadott határozat (652) preambulumbekezdése) (lásd a fenti 83. pontot).

1.      A megtámadott határozatban hivatkozott bizonyítékok

302    A Bizottság annak érdekében, hogy bizonyítsa „a globálisabb rendszerben való részvételről való egyéni tudomást”, az Austria Drahtot érintően számos bizonyítékot terjesztett elő (lásd a fenti 83. pontot).

303    Először is a Bizottság megállapította, hogy az Austria Draht már 1995‑ben és 1996‑ban – azaz, jóval az Austria Draht jogsértésben való részvételének a kezdő időpontjaként megállapított 1997. április 15‑i dátumot megelőzően – részt vett a Zürich klub találkozóin, amelyeken a kvótákra vonatkozó új megállapodás esetleges létrehozásáról volt szó. A Bizottság e tekintetben példaként az 1995. május 28‑i és 1996. január 9‑i találkozókra hivatkozott (a megtámadott határozat (653) preambulumbekezdése).

304    Másodszor a Bizottság álláspontja szerint az Austria Draht elismerte, hogy részt vett az Európa klub néhány találkozóján, melyekkel kapcsolatban azt állította, hogy azoknak nem volt versenyellenes tartalmuk. Az 1998. október 14‑i, 1998. november 9‑i, 2000. február 28‑i és 2001. szeptember 27‑i találkozókról van szó. E tekintetben a Bizottság megállapította, hogy legalább a 2000. február 28‑i találkozó érintette az eladási mennyiségek és az árak kérdését. Ugyanígy a megtámadott határozat azt állítja, hogy a DWK egyik alkalmazottja a 2001. szeptember 27‑i találkozó alkalmával az Austria Draht egy felelős beosztottjának felajánlotta, hogy vegyen részt a kiterjesztett Európa klubban (a megtámadott határozat (652) és (653) preambulumbekezdése).

305    Harmadszor a Bizottság megállapította, hogy az Italia klub 1997. december 16‑i találkozóján (amelyen G. is jelen volt) említésre került az, hogy az Austria Draht „nem résztvevője az [Európa] klubnak, de tájékoztatást kíván kapni”. A Bizottság ezt követően megállapította, hogy az Italia klub későbbi találkozóin, melyeken az Austria Draht nevében G. részt vett, a résztvevők tájékoztatást kaptak az Európa klubon belüli megbeszélésekről és megállapodásokról. Végezetül a Bizottság rámutatott, hogy számos valószínűsítő körülmény utal arra, hogy a páneurópai terjeszkedés időszaka során az Austria Draht a kvóták és az ügyfelek bizonyos országokban történő felosztására irányuló megbeszélésekben vett részt, valamint olaszországi ügynökén, G.‑n keresztül legalább hat olyan találkozónak is részese volt, amelyeknek tárgyát au Európa klub kiterjesztése képezte [a 2001. szeptember 27‑i, 2001. október 10‑i és 11‑i, és a 2001. november 6‑i találkozó, amelyen G.‑t ezenfelül A.‑val (Itas) és C.‑vel (CB) együtt Olaszország lehetséges országos koordinátorának jelölték, valamint a 2002. június 5‑i és 6‑i, a 2002. július 1‑jei, és a 2002. július 2‑i találkozó] (a megtámadott határozat (653) preambulumbekezdése).

306    Ezekre a tényezőkre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy „az Austria Draht az Italia klubban való részvétele során tudott arról, vagy tudnia kellett volna arról, hogy az e klubon belül megszervezett összejátszás egy olyan globális terv része, amelynek célja az EFA‑piac stabilizálása és az árcsökkenés elkerülése, és amely terv az Italia klub és a páneurópai megállapodások közös terve volt” (a megtámadott határozat (654) preambulumbekezdése).

2.      A megtámadott határozatban hivatkozott bizonyítékok elemzése

a)      A Zürich klubra vonatkozó bizonyítékok

307    A Zürich klub két találkozójára vonatkozóan hivatkozott tényezők tekintetében emlékeztetni kell az említett tényezők tartalmára.

 Az 1995. május 28‑i találkozóról

308    A Zürich klub 1995. május 28‑i találkozójának tartalmát a megtámadott határozat 2. melléklete ismerteti. Olyan találkozóról van szó, amelyet Barcelonában (Spanyolország) tartottak, az Eurostress Information Service (ESIS) találkozójához kapcsolódóan, amely az európai EFA‑termelők fő szakmai szövetsége, és amelynek az Austria Draht is tagja.

309    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság általánosságban megállapította, hogy a düsseldorfi (Németország) székhelyű ESIS találkozói önmagukban nem minősülnek versenyellenesnek. A Bizottság azonban rámutatott arra, hogy a kartell résztvevői néhány alkalommal az ESIS e találkozóihoz kapcsolódóan informális jelleggel találkoztak abból a célból, hogy a kvótákat, az árakat és az ügyfelekkel való megállapodásokat érintően megbeszélést tartsanak és megegyezzenek. A Bizottság ezen állítás alátámasztása érdekében azokra a dokumentumokra hivatkozik, amelyeket számára a Bundeskartellamt küldött meg, és amelyekből az alábbiak tűnnek ki:

„[Az ESIS e találkozóinak] első napjának reggelét a résztvevők valójában informális megbeszélés megtartására használták. Ez nem volt szokatlan, minden alkalommal így történt, ha az ESIS találkozói több napon át tartottak. Ezen informális megbeszélések célja az volt, hogy a belső piac tekintetében megállapodásokat kössenek […]” (a megtámadott határozat (97) preambulumbekezdése).

310    A megtámadott határozat 2. mellékletének a Zürich klub 1995. május 28‑i találkozójára vonatkozó rubrikájában a Bizottság megállapította, hogy a Tréfileurope, a Nedri, a WDI, a DWK, a Tycsa és az Emesa, tehát az állandó tagok és az „Austria” volt jelen. A Bizottság álláspontja szerint a bejegyzés az Austria Drahtra utal, tekintettel arra, hogy e társaság az e találkozón való részvételét megerősítette a kifogásközlésre adott válaszában.

311    A megtámadott határozat 2. mellékletének ezen találkozót érintő rubrikájában a Bizottság a következőképpen ismerteti, mely kérdéseket érintett a Zürich klub 1995. május 28‑i találkozója:

–        „([a] [Redaelli képviselőjével valószínűleg közölt) nyilatkozat, amely szerint a klub elfogadja az [Olaszország felé irányuló] export csökkentését, és az Olaszországból származó, [Európában végrehajtott] import növelését. Hozzáfűzte, hogy az »Aldé« importnak minősül”;

–        „Ausztria és Spanyolország tekintetében a számadatok helyesbítése”;

–        „Olaszországra vonatkozó megbeszélések. Felmerül a kérdés, hogy hogyan tartsák tiszteletben az olasz termelők által kért exportkvótákat. [A Redaelli egyik képviselője] azzal fenyeget, hogy akadályozni fogja a piacokat. Nem kívánja az árakat növelni, és azokat mások számára kötelezővé tenni”;

–        „[a] Tycsa […] azt kívánja megtudni, hogy a klub többi tagja engedni kíván‑e. A válasz az, hogy senki nem kíván engedni.”

–        „[ú]jra megkísérlik a kvótáknak az eladások alapján történő megállapítását, az A[ustria] D[raht], a WDI, Köln a [DWK], a Tréfil[europe], a Nedri, a Tycsa, és az Eme[sa] által eladott mennyiségek hangsúlyozása mellett. Az olasz termelőket külön említik: [Redaelli] + [ITC] + [C.] (CB) + Itas”;

–        „a találkozó a következőképpen zárul: 1) az olasz termelők álláspontja ([a Redaelli egyik képviselője] maximum 20 000 [tonnát] kínál, [és] megkérdezi, hogy a CB és az Itas ezt elfogadja‑e?) 2) új találkozó kitűzése június 8‑ra, Amszertdamba.”

312    Ezek az információk egyrészt az Emesa által a Bizottság egyik információkérésére adott, 2002. október 25‑i válaszból származnak, amelyben az Emesa „az ESIS tagjaival tartott félhivatalos találkozókról” ad számot, melyek tárgya „az áraknak, a kvótáknak, valamint a nagy ügyfelekkel kötött szerződések tervezeteinek a megbeszélése” volt, és másrészt az Emesának az ArcelorMittal által 2007. június 28‑án benyújtott feljegyzéseiből, amelyek tartalmazzák e találkozónak az Emesa képviselője, P. által készített jegyzőkönyvét (lásd a keresetlevél A.41. mellékletét, és a közigazgatási iratanyag 11491. és 11500. oldalát, valamint az ellenkérelem B.11. mellékletét).

313    Bár a fent említett dokumentumok vizsgálata alapján valóban megállapítható, hogy a P. által a Zürich klub 1995. május 28‑i találkozójára vonatkozóan készített jegyzőkönyv lényegében olyan információkat tartalmaz, amelyeket a Bizottság a megtámadott határozatban megismétel, ez a megállapítás nem lehet elégséges az Austria Draht vonatkozásában ezzel kapcsolatban levont következtetések igazolásához.

314    Először is az Emesa által a Bizottság információkérésére adott válaszból kitűnik, hogy a Zürich klub 1995. május 28‑i találkozójának résztvevői a Tréfileurope, a Nedri, a WDI, a DWK, a Tycsa és az Emesa voltak, amelyeknek megfelelnek az e válaszban az e találkozó vonatkozásában említett személyek nevei. E válaszból az is kitűnik, hogy az Emesa által az 1994. június 9‑től 2001. szeptember 27‑ig tartó időszak vonatkozásában említett, „az ESIS tagjaival tartott” 21 „félhivatalos találkozó” közül egyiken sem említik az Austria Draht vagy annak valamely képviselője nevét a résztvevők nevei között.

315    Másodszor a kifogásközlésre a felperesek által adott válaszból kitűnik, hogy a Bizottság állításaival ellentétben az Austria Draht csupán az ESIS 1995 májusában tartott találkozója tekintetében erősítette meg a jelenlétét, és semmiképpen sem tette ezt az Emesa által említett, „az ESIS tagjaival tartott félhivatalos találkozók” vonatkozásában. A felperesek bizonyítékokat is terjesztettek elő, melyek relevánsak annak bizonyításában, hogy az Austria Draht képviselője csak május 29‑én érkezett Barcelonába, és nem május 28‑án, amely időpontban az Emesa által említett félhivatalos találkozóra sor került (a keresetlevél A.7. melléklete, a keresetlevél 835–837. oldala.).

316    A Bizottság ezzel kapcsolatban azzal érvel, hogy nem zárható ki az, hogy az Austria Draht képviselője a Bercelonába való megérkezését követően részt vett az Emesa feljegyzéseiben említett „második ülésen”. Ezt az állítást azonban nem támasztják alá meggyőző bizonyítékok, különösen figyelembe véve azt, hogy e személyre a P. által készített jegyzőkönyv semmilyen módon nem utal. Ráadásul a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Bizottság elismeri, hogy az ESIS találkozóihoz kapcsolódóan tartott informális találkozókat általában „az első nap reggelén” tartották (lásd a fenti 299. pontot).

317    Harmadszor az 1995. május 28‑i találkozóra vonatkozóan P. által készített jegyzőkönyvből származó információk tartalma tekintetében, melyeket a megtámadott határozat lényegében megismétel (lásd a fenti 311. pontot), meg kell állapítani, hogy az Austria Draht részvételére esetlegesen utaló egyetlen hivatkozás ahhoz kapcsolódik, hogy az „első ülés” során bizonyos gazdasági szereplők esetében felsorolták az általuk eladott mennyiségeket, és ennek során az „AD” kezdőbetűk mellett a „947”‑es szám szerepel, majd az „1500”‑as szám, és a „véglegesen 1500” bejegyzés (ezen utóbbi bejegyzés a P. eredeti feljegyzéseihez csatolt, átírt és lefordított változatban tévesen „500”). A P. által készített jegyzőkönyv a WDI, a DWK, a Tréfileurope, a Tycsa, az Emesa és a Nedri vonatkozásában szintén tartalmaz ilyen bejegyzést.

318    A felperesek az e hivatkozás jelentőségére vonatkozó kérdésekre adott válaszul azt állították, hogy azonfelül, hogy az Austria Draht képviselője ezen informális találkozón nem volt jelen, meg kell állapítani, hogy a P. által készített jegyzőkönyv az azon, Európa egyéb részei felé irányuló exportra vonatkozó kvóták említésekor, amelyeket az Olaszországban található termelők kértek, az „Austria” tekintetében 1,5‑re becsült részre hivatkozik, ami mennyiségi vonatkozásban „1500”‑nak felel meg, melyet nem az Austria Draht, hanem az Olaszországban található termelők értékesítettek vagy kértek. A Bizottság nem vonhatta kétségbe ezt az értékelést, amely a jegyzőkönyvre tekintettel elképzelhetőnek tűnik.

319    Ami a „T. [a DWK képviselője] + Austria” bejegyzést illeti, amely a P. által készített jegyzőkönyvben szerepel, semmilyen konkrét indok nem áll fenn annak megállapítására, hogy ez a kifejezés nem utalhat egyszerűen Ausztriára, hanem azt az Austria Drahtra való hivatkozásként kell értelmezni. Elvben ilyen értelmezésnek kellett volna következnie az ESIS félhivatalos találkozóin részt vevők listájából is, melyet az Emesa nyújtott be. Ezenfelül az iratokból kitűnik, hogy gyakran a DWK képviselője járt el a kartell résztvevőinek koordinátoraként Ausztria vonatkozásában (lásd például az Európa klub 2001. szeptember 27‑i találkozójára vonatkozó információkat).

320    Következésképpen a Bizottság által hivatkozott semelyik bizonyíték sem teszi lehetővé annak meggyőző bizonyítását, hogy az Austria Draht képviselője részt vett a Zürich klub 1995. május 28‑i találkozóján, melynek tartalma ezenfelül nem teszi lehetővé annak egyértelmű megállapítását, hogy az Austria Draht részt vehetett a Zürich klubnak azon megbeszélésein, vagy akár tudomása volt a Zürich klub azon megbeszéléseiről, amelyek az olasz termelőknek a versenyre gyakorolt azon nyomás csökkentése céljából kiosztandó kvótákra vonatkoztak, amelyet e termelők Olaszországon kívül fejtettek ki.

 Az 1996. január 9‑i találkozóról

321    A Zürich klub 1996. január 9‑i találkozójának tartalmát a megtámadott határozat 2. melléklete ismerteti. Olyan találkozóról van szó, amelyet Brüsszelben (Belgium) tartottak, az ESIS találkozójához kapcsolódóan.

322    A megtámadott határozat 2. mellékletének az ezen találkozót érintő rubrikájában a Bizottság megállapította, hogy a Tréfileurope, a Nedri, a WDI, a DWK, a Tycsa és az Emesa, valamint a Redaelli és az Austria Draht voltak jelen. A felperesek elismerik, hogy az ESIS találkozóján jelen volt Ro., az Austria Draht egyik vezetője (a keresetlevél A.7. mellékletének 57. oldala.)

323    A megtámadott határozat 2. mellékletének az e találkozóra vonatkozó rubrikájában a Bizottság a Zürich klub 1996. január 9‑i találkozója által érintett kérdéseket a következőképpen ismerteti:

–        „[o]laszországot érintő megbeszélések. Említésre került, hogy a szeptember 19‑i találkozón az olasz termelők (belső) konszenzusra jutottak. Emlékeztetés arra, hogy [a DWK részéről] [T.] véleménye szerint itt az ideje annak, hogy közös megoldás szülessen a kvótarendszer vonatkozásában, »bármit is jelentsen ez«”;

–        „[a] klub tagjai között folyó megbeszélés a klub jövőjét érintően. – A Tréfileurope ([Pe]) kijelenti, hogy a kvótarendszer nélkül minden összeomlik. A számára ez nem »vad háború«. Megjegyzi, hogy az 1996‑ra szóló szerződések lejártak, és azt javasolja, hogy várják meg a »javaslatokat«”;

–        „[a]z NDI, a WDI, az Austria Draht és az Emesa kételyeket fejeznek ki [egy kvótarendszer] ismételt bevezetésének a lehetőségét illetően, és a Tycsa azt javasolja, hogy tegyenek tanúbizonyságot professzionalizmusról”;

–        „[ú]gy tűnik, hogy egy új kvótarendszert támogatnak a következők: Tycsa, Emesa, Nedri (NDI), Austria Draht és WDI. A franciák azt nem támogatják. A WDI azt is kijelentette, hogy jelenleg nem lát okot arra, hogy a klubban részt vegyen”;

–        „[e]ttől függetlenül a kvóták átmeneti kiosztására vonatkozó megbeszélésekre került sor. Országonként és csupán tájékoztató jelleggel egy (százalékban kifejezett) táblázatot beszéltek meg az 1994‑es piac alapján, a következők vonatkozásában: DWK + Trefd[Tréfilarbed], FU[Fontainunion], STCO [Sainte Colombe], WDI, NDI, I [Olaszország], AU [Austria Draht], SP [Spanyolország, azaz az Emesa és a Tycsa csoport]. Az érintett országok: »D‑F‑I‑NL‑UBL‑SP‑AUS«”.

324    Ezek az információk egyrészt az Emesa által a Bizottság egyik információkérésére adott, 2002. október 25‑i válaszból származnak, amelyben az Emesa „az ESIS tagjaival tartott félhivatalos találkozókról” ad számot, melyek tárgya „az áraknak, a kvótáknak, valamint a nagy ügyfelekkel kötött szerződések tervezeteinek a megbeszélése” volt, és másrészt az Emesának az ArcelorMittal által 2007. június 28‑án benyújtott feljegyzéseiből, amelyek tartalmazzák e találkozónak az Emesa képviselője, P. által készített jegyzőkönyvét(lásd a keresetlevél A.41. mellékletét, az ellenkérelem B.9., B.11. és B.13. mellékletét, és a Bizottság pervezető intézkedésekre adott válaszának G.14. mellékletét).

325    Ezekre a tényezőkre tekintettel az Austria Draht vonatkozásában három észrevételt lehet tenni.

326    Először is az Austria Drahtnak az e találkozón való részvétele nem vitatott. Ez azért fontos, mert az Austria Draht név nem szerepel az ESIS tagjai félhivatalos találkozóinak a résztvevőire vonatkozó, és az Emesa által benyújtott listán. Ezenfelül a P. által az 1995. május 28‑i találkozóról készített jegyzőkönyvben szereplő, a résztvevőket tartalmazó listától eltérően a P. által az 1996. január 9‑i találkozóról készített jegyzőkönyv egyszerre hivatkozik a résztvevő vállalkozások képviselőinek a nevére és az általuk képviselt országokra. Így említésre kerül Ausztria, Hollandia, Belgium és Franciaország is, de az „AD”, az „NDI” és „[a Tréfileurope részéről] [P.]” is.

327    Az Ausztriára való hivatkozás így már nem tűnik rendellenesnek vagy a DWK képviselője (lásd a fenti 319. pontot), T. személyéhez fűzött megjegyzésnek, és az Austria Draht részvétele a találkozón mindenestre nem vitatott.

328    Másodszor, amint azzal a Bizottság érvel, megállapítható, hogy az 1996. január 9‑i találkozó alkalmával az Austria Draht képviselője megismerte az Európa klub által az Italia klubban való koordinációt érintően tapasztalt nehézségeket. Ezzel kapcsolatban fontos megállapítani, hogy az e találkozón jelenlevő vállalkozások egyike a Redaelli, amely a kartell ezen időszakában az Italia klub fő gazdasági szereplőit képviselte a Zürich klubbal való megbeszéléseik során. E találkozó tartalmából, melyről egy a tényállás ezen időszakában készített kézírásos jegyzőkönyv ad számot, kitűnik, hogy a fent hivatkozott nehézségekre tekintettel azt tervezték, hogy olyan kvóták új rendszerét vezetik be, melyeket az olasz termelőknek osztanak ki abból a célból, hogy az általuk Olaszországon kívül a versenyre gyakorolt nyomást csökkentsék.

329    Ez az exportokra vonatkozó kvótarendszer alkotja az egységes jogsértést jellemző átfogó terv alapvető elemeinek egyikét, hiszen a Zürich klubban részt vevő gazdasági szereplőknek az Italia klubban részt vevő versenytársakkal való koordinálását célozza.

330    Harmadszor, amint a felperesek kifejtik, az is megállapítható, hogy az Austria Draht a többi vállalkozáshoz hasonlóan kételyeket fejezett ki egy kvótarendszer bevezetésére vonatkozóan. Ezen kételyeket azonban árnyalja az, hogy az Austria Draht az ezzel kapcsolatos új rendszert is támogatni látszott.

331    A felperesek mindenesetre azzal érvelnek, hogy közvetlenül a Zürich klub 1996. január 9‑i találkozóját követően, az Italia klub egyik, 1996. február 13‑i, találkozóján – amelyen a Redaelli képviselője (ugyanaz a személy, aki az 1996. január 9‑i találkozón is jelen volt), a CB képviselője (C.), az ITC, valamint az Itas képviselője volt jelen, és amelyen a külföldieket érintően alkalmazandó megközelítést beszélték meg – elhangzott, hogy „az Austria Draht nem kíván belépni” (lásd a megtámadott határozat 3. mellékletében az erre a találkozóra vonatkozó rubrikát, a keresetlevél A.42. melléklete). Ez az állítás az e találkozót érintően az ITC képviselője által készített kézírásos jegyzőkönyvből tűnik ki.

332    Ez a közlés arra enged következtetni, hogy legalábbis a Redaelli képviselőjének álláspontja szerint, aki a Zürich klub és az Európa klub közötti koordináció fő létrehozója, az Austria Draht képviselője által a Zürich klub 1996. január 9‑i találkozóján kifejezett kételyek az e találkozó során az Emesa képviselője által adott beszámoló szerint inkább egy tényleges elhatárolódáshoz közelítettek azon versenyellenes megbeszélések tartalmát illetően, amelyekre e találkozón sor kerülhetett.

333    Ugyanígy azon táblázatot illetően, amelyről a P. által az 1996. január 9‑i találkozót érintően készített jegyzőkönyv számol be (lásd az ellenkérelem B.13. mellékletét), meg kell állapítani, hogy e táblázat, mellyel kapcsolatban abban az a megjegyzés szerepel, hogy azt kizárólag tájékoztatás céljából mutatták be, az „Aus” oszlop vonatkozásában csupán átveszi azokat az adatokat, amelyeket a megtámadott határozat (149) preambulumbekezdése az 1994‑es évet illetően átvesz, és amelyekkel kapcsolatban a Bizottság a mentesség kérelmezője, a DWK által szolgáltatott információkat megismételve megállapította, hogy „az Austria Draht nem vett részt a Zürich klubban, hanem csupán »a kimerítő jelleg érdekében« került a táblázatba”.

334    Ezenfelül a felperesek azzal érvelnek, hogy a fenti tényezőkön túlmenően az iratokból az tűnik ki, hogy az Austria Draht a Zürich klub és az Európa klub számos, az 1996. január 9-ét követő találkozójáról távolmaradt.

335    Ebben a kontextusban képviselhető az az álláspont, amelyre a felperesek is helyezkednek, amely szerint, még ha az Austria Drahtnak az ESIS találkozóján eljáró képviselője jelen is volt a Zürich klub 1996. január 9‑i találkozóján, amelynek a tartalmáról a P. által készített jegyzőkönyv számol be, e képviselő a lehető legcsekélyebb információval sem szolgált az Austria Draht vonatkozásában. Az is elképzelhető, hogy az Austria Draht képviselője, még ha tudhatott is az olasz termelők számára az általuk Olaszországon kívül a versenyre gyakorolt nyomás csökkentése céljából kiosztandó kvótákra vonatkozó megbeszélésekről, ami nem derül ki egyértelműen az iratokból, közölte, hogy az Austria Draht e megállapodásban nem kíván részt venni.

336    A fentiekből tehát az következik, hogy a Bizottság megállapíthatja, hogy az Austria Draht képviselője jelen volt a Zürich klub 1996. január 9‑i találkozóján, és ennek alkalmával tájékozódott az egységes jogsértést jellemző átfogó terv egyik alapvető eleméről, azaz az állandó tagok és a Redaelli által képviselt fő olasz termelők közötti, annak érdekében folyó megbeszélések létezéséről, hogy az olasz termelők számára kvótákat osszanak ki az általuk Olaszországon kívül a versenyre gyakorolt nyomás csökkentése céljából.

337    Bár a Bizottság a fent említett bizonyítékokra nem hivatkozhat annak bizonyítása érdekében, hogy az Austria Draht részt vett a Zürich klubban, amit egyébként nem is tett, hivatkozhat e bizonyítékokra, amint azt a megtámadott határozat (652) preambulumbekezdésében tette, „arra utaló valószínűsítő körülmény[ekként], hogy az Austria Draht szórványos jelleggel részt vett európai szintű versenyellenes megbeszéléseken, és így korán tudomást szerzett a kartell páneurópai szintjéről”.

338    Az, hogy ez a tudomásszerzés megelőzi a Bizottság által a felperesek vonatkozásában megállapított jogsértési időszak kezdetét, e tekintetben irreleváns.

b)      Az Európa klubra vonatkozó bizonyítékok

339    A Bizottság által az Európa klub azon találkozóival kapcsolatban hivatkozott tényezőket érintően, amelyeken az Austria Draht közvetlenül, alkalmazottai képviseletében, és nem az olaszországi kereskedelmi ügynöke, G. közvetítésével vett részt, emlékeztetni kell e tényezők tartalmára.

340    Először is meg kell állapítani, hogy bár a Bizottság a megtámadott határozatban az Európai klubnak legalább négy találkozójára hivatkozik, nevezetesen az 1998. október 14‑i, az 1998. november 9‑i, a 2000. február 28‑i és a 2001. szeptember 27‑i találkozókra, az írásbeli beadványaiban az 1997. szeptember 25‑i találkozóra is hivatkozik, amelyen jelen volt az Austria Draht egyik képviselője, és amelyen a megbeszélések a Nedri által az engedékenység iránti kérelme keretében rendelkezésre bocsátott információk szerint az árakra vonatkozó megállapodást érintették. A felperesek azonban meggyőzően bizonyítják, hogy a Nedri állításával ellentétben, amelyet alátámasztó bizonyíték nem áll rendelkezésre, az Austria Draht képviselője nem lehetett Düsseldorfban annak érdekében, hogy e találkozón részt vegyen, mivel ebben az időpontban Salzburgban (Ausztria) volt (a keresetlevél A7. mellékletének 46., valamint 815. és 816. oldala). Az is megállapítható, hogy a megtámadott határozat 2. mellékletében foglalt, az Európa klub 1997. szeptember 25‑i találkozójára vonatkozó rubrikában a Bizottság a résztvevők között nem említette az Austria Draht képviselőjének a jelenlétét.

341    Ebben a kontextusban semmi nem bizonyítja egyértelműen, hogy az Austria Draht részt vehetett az Európa klubnak az 1997. szeptember 25‑i találkozón tartott, árra vonatkozó megállapodást érintő megbeszélésén, vagy arról akár tudomása lehetett volna. Általánosabban a Bizottság által ezzel kapcsolatban előterjesztett tényezők tekintetében meg kell állapítani azt is, hogy a Nedri által az engedékenység iránti kérelme keretében az Austria Draht vonatkozásában tett kijelentések saját magára nézve nem terhelőek, és azokat nem támasztják alá az e vállalkozás által előterjesztett egyéb bizonyítékok.

 Az 1998. október 14‑i találkozóról

342    E Düsseldorfban tartott találkozónak a tartalmát a megtámadott határozat 2. melléklete ismerteti, amely a megfelelő rubrikában azt az információt tartalmazza, hogy e találkozó tárgya az EU piacának az 1999‑es évben végbe menő általános fejlődése volt, és „a Nedri és a Tréfileurope megerősítik, hogy az Austria Draht jelen volt”.

343    Az e találkozón képviselt vállalkozások az állandó tagok voltak, valamint az Austria Draht.

344    Ezek az információk alapvetően a Nedri által az engedékenység iránti kérelme keretében rendelkezésre bocsátott információkból származnak, amely társaság az Austria Draht képviselőjének a nevét jelenlevő személyként említi, és amely hivatkozik a Tréfileurope által ekként bemutatott személyekre is, mely utóbbi társaság megjegyezte, hogy e találkozón jelen voltak „osztrákok” (az ellenkérelem B.7, melléklete, és a Bizottság pervezetp intézkedésekre adott válaszának H.8–H.10. melléklete).

345    A Bizottság által ezzel kapcsolatban benyújtott dokumentumokra tekintettel azonban meg kell állapítani, hogy a fent hivatkozott információk, amelyeket olyan vállalkozások szolgáltattak, amelyek azt követően, hogy a Bizottság vizsgálatának tárgyát képezték, a velük szemben alkalmazandó szankciók enyhítését kérelmezik, a szó szoros értelmében nem bizonyítanak olyan tényezőket, amelyek versenyellenes megállapodásoknak minősíthetők.

346    A Bizottság álláspontja szerint „az európai piac fejlődésére vonatkozó megbeszélésre” való hivatkozás a Nedri által az engedékenység iránti kérelmében alkalmazott „eufemizmus”. Ezt az állítást, amelyet 2002‑ben tettek egy 1998‑ban tartott találkozó vonatkozásában, ugyanakkor nem jellemzi az azon következtetés levonásához szükséges pontosság, hogy az Austria Drahtnak tudomása lehetett az egységes jogsértést jellemző átfogó tervről.

347    Ugyanígy megállapítható, hogy a Tréfileurope állításai túlságosan általánosak. Az „osztrákok” düsseldorfi jelenlétének az 1998. október 14‑i találkozó vonatkozásában való említése nem lehet elégséges annak a bizonyításához, hogy az Austria Draht ezen alkalommal versenyellenes tárgyú találkozón vett részt azért, mert Tréfileurope álláspontja szerint az említett találkozó találkozók olyan sorozatába illeszkedik, amelyeken versenyellenes megbeszélésekre került sor.

348    Az Austria Drahtnak az 1998. október 14‑i találkozón való jelenléte önmagában nem meghatározó, és arra a Bizottság nem hivatkozhat annak a kellő bizonyítása érdekében, hogy „arra utaló valószínűsítő körülmény[ről van szó], hogy az Austria Draht szórványos jelleggel részt vett európai szintű versenyellenes megbeszéléseken, és így korán tudomást szerzett a kartell páneurópai szintjéről”. A Bizottságnak ehhez a kérdéses megbeszélések versenyellenes jellegét is bizonyítania kellett volna pontosabb információkkal, és nem csupán általános, kevésbé egyértelmű vagy nem eléggé pontos, az engedékenység iránti kérelmet előterjesztőktől származó állításokkal.

 Az 1998. november 9‑i találkozóról

349    E Düsseldorfban tartott találkozónak a tartalmát a megtámadott határozat 2. melléklete ismerteti, amely a megfelelő rubrikában azt az információt tartalmazza, hogy a Tréfileurope álláspontja szerint „az ESIS e féléves találkozójának” tárgya a Nedri állítása szerint „az EU piacának az 1999‑es évben történő fejlődésére vonatkozó megbeszélés” volt.

350    A fenti információkhoz hasonlóan ezek az információk is alapvetően a Nedri engedékenység iránti kérelméből származnak, amely ugyanazokra a személyekre hivatkozik, mint akik az 1998. október 14‑i találkozón is jelen voltak (az ellekérelem B.7. melléklete, és a Bizottság pervezető intézkedésekre adott válaszának H.10. melléklete).

351    A Tréfileurope az engedékenység iránti kérelmében csupán említette az ESIS féléves találkozójának a létezését, anélkül hogy említette volna az e találkozón jelenlévő személyek nevét (a Bizottság pervezető intézkedésekre adott válaszának H.9. melléklete).

352    E tekintetben azt is meg kell állapítani, hogy az Austria Draht képviselőjének az ESIS találkozóján való puszta jelenléte nem elég annak a kellő bizonyításához, hogy „arra utaló valószínűsítő körülmény[ről van szó], hogy az Austria Draht szórványos jelleggel részt vett európai szintű versenyellenes megbeszéléseken, és így korán tudomást szerzett a kartell páneurópai szintjéről”. E találkozó tehát nem meghatározó.

 A 2000. február 28‑i találkozóról

353    E Düsseldorfban tartott találkozónak a tartalmát a megtámadott határozat 2. melléklete ismerteti, amely a megfelelő rubrikában azt az információt tartalmazza, hogy e találkozó tárgya „az 1997. májusi megállapodás végrehajtása” és a „végrehajtott eladások megbeszélése” volt.

354    E találkozón a következő vállalkozások képviseltették magukat: a Tréfileurope, a Nedri, a WDI, a DWK és a Tycsa, valamint a Redaelli, az Austria Draht, az ITC és a Socitrel.

355    Ezek az információk a Nedri 2002. október 23‑i engedékenység iránti kérelméből származnak (lásd a közigazgatási iratanyag 7593. oldalát).

356    A megtámadott határozat 2. mellékletének az Európa klub 2000. február 28‑i találkozójára vonatkozó rubrikája is említ az ESIS találkozójára vonatkozó jegyzőkönyvet, melyet e szövetség 2000. február 29‑i keltezéssel készített, és amelyet az Austria Draht továbbított a Bizottságnak (lásd a keresetlevél A.44. mellékletét), valamint amelynek idézett tartalma az alábbi:

„[A DWK részéről] [T.] megjegyezte, hogy az európai piacon eladott mennyiségek növekedése ellenére az EFA árának emelése nem lehetséges. Mivel ez a tendencia tartós lehet, feltétlenül szükséges azzal szemben harcolni. E cél elérése azonban lehetetlen.”

357    A Bizottság által idézett dokumentumok itt sem túlságosan egyértelműek az Austria Draht vonatkozásában.

358    Egyrészt „az 1997. májusi megállapodás végrehajtása” és a „végrehajtott eladások megbeszélése” tekintetében, amelyeket a Nedri említ, az e kérdésre vonatkozó, és a megtámadott határozat 2. mellékletében hivatkozott táblázatból az tűnik ki, hogy a kérdéses eladások az állandó tagok, azaz a Tréfileurope, a Nedri, a WDI, a DWK, a Tycsa és az Emesa 1999‑es évre vonatkozó, trimeszterenkénti eladásai voltak. Az Austria Draht e táblázatban nem kerül említésre.

359    Az „1997. májusi megállapodás” tekintetében a megtámadott határozat 2. mellékletéből következik, hogy 1997. május 12‑én és 13‑án Lyonban (Franciaország) az állandó tagok, melyek mindegyike jelen volt e találkozón, a kvótákra vonatkozó megállapodást kötöttek. E megállapodás értelmében a hat termelőnek trimeszterenként információt kellett cserélnie az eladásaikra vonatkozóan. Az Austria Draht jelenlétét nem említik e találkozóval kapcsolatban, melyre vonatkozóan a Nedri, a Tréfileurope, az Emesa és az Arcelor España (ezen utóbbi az Emesa 2007‑ben benyújtott feljegyzései útján) szolgáltatott információkat.

360    Abban az esetben, ha az Austria Draht képviselője valóban részt vett a Nedri által említett találkozón, e képviselő jelenléte lehetővé tette az Austria Draht számára, hogy értesüljön az „1997. májusi megállapodás” meglétéről és az egyes állandó tagok által 1999‑ben végrehajtott eladások tartalmáról. Ebben az esetben az Európa klub 2000. február 28‑i találkozója valóban „arra utaló valószínűsítő körülmény, hogy az Austria Draht szórványos jelleggel részt vett európai szintű versenyellenes megbeszéléseken, és így korán tudomást szerzett a kartell páneurópai szintjéről”.

361    Mivel azonban az Austria Drahtnak az e találkozón való jelenlétét csupán egyetlen résztvevő, azaz a Nedri említi, meg kell állapítani, hogy ez az állítás önmagában nem lehet elég annak a bizonyításához, hogy az Austria Draht jelen volt az állandó tagoknak az 1997. májusi megállapodásra vonatkozó megbeszélésén. Ugyanígy fel kell tenni a kérdést, hogy a Nedri által említett információkat miért lehetett megbeszélni egy olyan személy előtt, aki a kérdéses megállapodásban nem részes társaságot képviselte. Valószínűbbnek tűnik az, hogy a kérdéses megbeszélésre az ESIS hivatalos keretén kívül került sor, az Európa klub hat termelője közötti félhivatalos találkozó alkalmával.

362    Másrészt az ESIS találkozójáról e szövetség által készített, és a felperesek által rendelkezésre bocsátott jegyzőkönyv alapján megállapítható, hogy a (Nedri által említett) 2000. február 28‑i találkozón és az (ESIS által említett) 2000. február 29‑i találkozón részt vevők listája nem egyezik. A Nedri szerint, mely társaság nyilatkozatát a Bizottság átveszi, az Európa klub 2000. február 28‑i találkozóján jelen voltak a Tréfileurope, a Nedri, a WDI, a DWK, a Tycsa, a Redaelli, az Austria Draht, az ITC és a Socitrel képviselői. A felperesek szerint, akik e tekintetben az ESIS‑nek a 2000. február 29‑i találkozóra vonatkozó jegyzőkönyvére hivatkoznak, a Nedri által felsorolt személyek e találkozón jelen voltak, de a Nedri által nem említett öt másik személy is. Az is megállapítható, hogy a Tréfileurope részéről K., aki a Nedri szerint jelen volt az Európa klub 2000. február 28‑i találkozóján, nem szerepel az ESIS szerint a 2000. február 29‑i találkozón jelen lévő személyek listáján.

363    Ezek a különbségek azt a lehetőséget is felvetik, hogy két különböző találkozóra került sor, az Európa klub félhivatalos találkozójára, és az ESIS hivatalos és későbbi találkozójára.

364    E tekintetben az is megállapítható, amint arra a felperesek rámutatnak, hogy az Austria Draht képviselője az ESIS e találkozóján a többi találkozótól eltérően nem e társaság szokásos képviselőinek az egyike volt, azaz az egyik vezetője, hanem egy alkalmazottja. Ezt a felperesek szerint az magyarázza, hogy az ESIS kérdéses találkozóját többen közt egy műszaki szabványnak (az EN 10138 szabvány) kellett szentelni. Ebben az összefüggésben még kevésbé tűnik valószínűnek, hogy az állandó tagok képviselői úgy határoztak, hogy a megbeszélésüket nem az Austria Draht egyik vezetőjével, hanem egy olyan alkalmazottjával bonyolítják le, akivel korábban nem találkoztak.

365    Következésképpen a Bizottság nem tudja meggyőzően bizonyítani azt, hogy az Austria Draht képviselője jelen volt az Európa klub 2000. február 28‑i találkozóján.

 Az 2001. szeptember 27‑i találkozóról

366    E Düsseldorfban tartott találkozónak a tartalmát a megtámadott határozat 2. melléklete ismerteti. Az e mellékletben szereplő, e találkozót érintő rubrikában a Bizottság a következőképpen ismerteti, mely kérdéseket érintett e találkozó:

–        „Nedri […]: az ESIS hivatalos találkozójához kapcsolódó informális találkozó; a piaci helyzetnek, az olasz termelők európai szállításainak (kvóták) és a minimális áraknak a megbeszélése […];”

–        „Emesa: […] [t]alálkozók kitűzése a koordinátorokkal (»kapitányok«) Olaszországban 12‑re, Franciaországban 18‑ra, Hollandiában 14‑re, Németországban 10‑re, és Spanyolországban 2‑ra [a koordinátorok listája is szerepel]: [a WDI egy képviselője] – Németország; [a Tréfileurope egy képviselője] – Belgium +Franciaország; [a Nédri egy képviselője] – Addtek; [a DWK egy képviselője] – Ausztria; Tycsa‑ »nem!«”;

–        „[m]egbeszélések a javasolt és a valós (»estable v propuestas«) eladásokra vonatkozóan, országonként (Hollandia, Németország, Ausztria, Svájc, Belgium, Franciaország)”

–        „[a Nedri képviselője] információkat szolgáltat az Olaszországban, többek között október 4‑én tartott találkozóról annak érdekében, hogy meggyőzze az olasz termelőket az együttműködésről. A Nedri és más termelők ennek elmaradása esetén belépnek Olaszországba”;

–        „információcsere az európai piaci helyzetről, különös tekintettel Németországra. [A Nedri képviselője] megjegyzi, hogy az ár csökkentését megelőzően más piacokat is fel kellene fedezni, és közli, hogy az olasz termelők által alkalmazott ár 11 000 líra (ami »szubvencionálja« az alacsony áron történő exportjaikat) és 60 000 tonnát próbálnak Európában eladni (14 000 Hollandiában, 10 000 Németországban, 18 000 Franciaországban, 2000 Spanyolországban, stb.)”;

–        „[a]z Emesa‑nál és a Tycsa‑nál felfedezett feljegyzések: Találkozó a versenytársakkal abból a célból, hogy megpróbálják irányítani a közép‑európai piacot: (az Európa klub találkozója): Megbeszélések a németországi és európai piacot érintően. Részletesen megbeszélték számos típusú terméknek a több európai országban alkalmazott árait, és a 2002‑es évre vonatkozóan (euróban) minimális árakat rögzítettek Hollandia, Belgium, Németország, Spanyolország és Portugália vonatkozásában, termékenként (az átmérő szerint), a legkisebb ügyfelek tekintetében Franciaországban és Belgiumban pótlékkal együtt. Az ügyfeleknek az áremelésekre vonatkozóan adandó [magyarázat] a drótszál árának és az energetikai költségeknek a növekedése. Az Emesa és a Tycsa azonban megjegyzi, hogy a 2002‑re kikötött ár tényleges alkalmazása még mindig a Nedri által az olasz és magyar termelőkkel ezzel kapcsolatban folytatandó tárgyalásoktól függ”;

–        „Tycsa: [a Nedri képviselője] kapcsolatban áll az olasz és magyar termelőkkel a követendő árat érintően, és a Nedri képviselője a klub más tagjait is tájékoztatja. Megjegyezték, hogy a (következő) évre alkalmazandó ár e megbeszélések függvénye. Valamennyi résztvevő egyetért abban, hogy Dél‑Európában (Spanyolország, Portugália, Olaszország és Görögország) minden rendben megy, Közép‑Európában (Németország, Hollandia, Belgium) a helyzet kedvezőtlen, és az árak tartják magukat Skandináviában”;

–        „Tycsa:a résztvevők megbeszélték az Addtek nevű ügyfél felé folytatott koordinációt is: »az Addtek beszélt [egy másik versenytárssal] abból a célból, hogy az árak amiatt fennálló gyengeségét elpanaszolja, hogy [egy másik versenytárs] ár alatt értékesít, és azt mondta, hogy ha folytatja ezt az árpolitikát, a Groupe Addtektől a továbbiakban egyetlen kilót sem kap«”;

–        „DWK (»2001 október«): találkozó más koordinátorokkal országonként, az árak részletes megbeszélése céljából”.

367    Az e találkozón képviselt vállalkozások az állandó tagok voltak, és az Austria Draht.

368    Ezek az információk több forrásból származnak: a Nedritől, a DWK‑tól, a Tycsától, az Emesától, és az Arcelor Españától (az utóbbi esetében az Emesa által 2007‑ben benyújtott feljegyzések útján) (lásd a keresetlevél A.45. mellékletét a Tycsa által készített, a vizsgálat során felfedezett beszámolót érintően, a közigazgatási iratanyag 240–242. oldalát a DWK kézírásos feljegyzéseire vonatkozóan, és az ellekérelem B.15. mellékletét, valamint a közigazgatási 11660., 28554. és 28555. oldalát az Emesa beszámolójára és feljegyzéseire vonatkozóan).

369    Ezekre az információkra tekintettel megállapítható, hogy az Európa klub 2001. szeptember 27‑i találkozójának egyértelműen versenyellenes tartalma volt. A tényállás időszakában az Emesa és a Tycsa által a 2001. szeptember 27‑i találkozóra vonatkozóan készített jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy ezen alkalommal az olasz termelőknek kiosztandó exportkvótákról, az eladásokról, valamint a 2002‑ben teljesítendő eladásokról tartottak megbeszélést.

370    Az is megállapítható, hogy az Emesa által készített egyik jegyzőkönyvben, valamint a Tycsa által készített jegyzőkönyvben említésre kerül az Austria Drahtnak az e találkozón való jelenléte. E tekintetben a Tycsa által készített jegyzőkönyv, amelyet a vizsgálat során találtak meg, jelentős, hiszen az nem csak az Austria Draht képviselőjének, azaz egyik vezetőjének a nevét és funkcióit említi, hanem azt is, hogy ezen alkalommal bizonyos személyek bemutatták a helyetteseiket, vagy közölték, hogy az elődeiket helyettesítik. Ez a jegyzőkönyv megállapítja, hogy „az Austria Draht szintén első alkalommal van jelen” („Austria Draht tambien ha estado la primera vez alli”), ami ismét megerősíti a Nedri fenti 340., 344. és 350. pontban szereplő és a megtámadott határozatban megismételt, azon állításainak a megbízhatatlanságát, amelyek az Austria Draht e képviselőjének az Európa klub 1997. szeptember 25‑i, 1998. október 14‑i és 1998. november 9‑i találkozóján való jelenlétére vonatkoztak.

371    A felperesek azonban a kifogásközlésre adott válaszukban, valamint a Törvényszék előtt ismételten azzal érveltek, hogy bár elismerik Ro.‑nak, az Austria Draht képviselőjének az e találkozón való jelenlétét, azt is figyelembe kell venni, hogy amikor a DWK képviselője, T. felajánlotta Ro.‑nak, hogy vegyen részt versenyellenes megállapodásokban, Ro. ezt az ajánlatot elutasította.

372    Meg kell azonban állapítani, hogy ez az elutasítás nem tűnik ki a rendelkezésre álló bizonyítékokból, eltérően például attól az elutasítástól, amely az Emesát képviselő P. által készített jegyzőkönyvben szerepel arra vonatkozóan, hogy a Tycsa „NO!”‑val válaszolt a különböző országokban tervezett koordinátorok felsorolására (az ellenkérelem B.15. mellékletének 257. oldala).

373    A felperesek ugyanígy azzal érvelnek, hogy Ro. a 2001. szeptember 27‑i találkozónak csak egy részén vett részt, mivel e találkozó napján Grazból (Ausztria) repülővel Düsseldorfba utazott, és a találkozóról 13.45‑kor kellett távoznia (a visszafelé tartó repülőjárat 14.50‑kor indult). A felperesek tehát vitatják, hogy a Ro. jelenlétében érintett témák a számára a kartellra és az átfogó tervre vonatkozó információval szolgálhattak.

374    A felperesek által közölt információkból azonban az következik, hogy a felperesek elismerik, hogy Ro. 2001. szeptember 27‑én, 9.35‑től 13.45‑ig jelen lehetett a találkozó helyszínén (a düsseldorfi Drahthaus). Ez az időszak elég volt ahhoz, hogy a számára lehetővé tegye az azon találkozón való részvételt, amely tekintetében a jelenlétét a Tycsa jegyzőkönyve kifejezetten említi (lásd a keresetlevél 7. mellékletének 51. oldalát, és a közigazgatási iratanyag 841–845. oldalát).

375    Végeredményben hangsúlyozni kell, hogy e tekintetben az számít, hogy a Bizottság az iratban foglalt információk alapján megállapíthatja‑e, hogy „arra utaló valószínűsítő körülmény[ek állnak fenn], hogy az Austria Draht szórványos jelleggel részt vett európai szintű versenyellenes megbeszéléseken, és ezért […] tudomást szerzett a kartell páneurópai szintjéről”.

376    Ez a helyzet az Európa klub 2001. szeptember 27‑i találkozója vonatkozásában.

377    A Törvényszék mindazonáltal a Bizottsághoz hasonlóan nem véli úgy, hogy elég információ áll rendelkezésre annak bizonyításához, hogy az Austria Draht részt vett az Európa klubban.

378    A Tycsa – egy állandó tag – fent hivatkozott állításán kívül ugyanis, mely szerint az Austria Draht képviselője első alkalommal vesz részt az Európa klub találkozóján (lásd a fenti 371. pontot), a rendelkezésre álló bizonyítékokból az is kitűnik, hogy az Austria Drahtot nem tervezték Ausztriában koordinátorként alkalmazni, és az ezzel kapcsolatban a felperesek által rendelkezésre bocsátott adatok szerint a 2002‑ben a találkozón említett különböző országokban alkalmazandó minimális árak nem feleltek meg az Austria Draht által az említett évben alkalmazott eladási áraknak, amelyek jóval alacsonyabbak voltak.

379    Az is megállapítható, hogy amint azt a felperesek állítják, az Európa klub semmilyen későbbi találkozója nem említi az Austria Draht jelenlétét. Ezt azért kell megállapítani, mert e találkozók közül több esetében említésre kerül a CB részéről C., valamint G. jelenléte, aki különösen és alapvetően a CB‑nek dolgozott az Austria Drahttal szemben kifogásolt jogsértés időtartama alatt.

380    2001. október 10‑én vagy 11‑én tehát az Európa klub négy állandó tagja (a Tréfileurope, a Nedri, a DWK és a Tycsa) találkozót tartott Malpensában (Olaszország) az Italia klub tagjaival (a Redaelli, a CB, az Itas, az ITC, a Tréfileurope Italia és az SLM), amit a Bizottság több forrásból származó információként említ, és amely találkozó tárgya „az olasz termelőkkel való integráció” volt.

381    Ugyanígy 2001. november 6‑án Düsseldorfban az Európa klub állandó tagjai találkozót tartottak az Italia klub tagjaival (Redaelli, CB, Itas, ITC, és Tréfileurope Italia), amelyet a Bizottság több információforrás alapján állapít meg, és amelynek a tárgya „az olasz termelőkkel folytatott tárgyalások a kvótákat érintően” és az „ügyfelek felosztása” volt. Ausztriának az e találkozókon említett koordinátora ugyanaz, mint a 2001. szeptember 27‑i találkozó során említett koordinátor, azaz, a DWK képviselője.

382    Ismét Düsseldorfban, 2002. június 5‑én és 6‑án az Európa klub állandó tagjai közül négy (a Tréfileurope, a Nedri, a WDI és a Tycsa) találkozót tartott az Italia klub tagjaival (Redaelli, CB, és Tréfileurope Italia), amelyet a Bizottság több információforrás alapján állapít meg, és amelynek a tárgya „az olasz termelőkkel folytatott tárgyalások a kvótákat érintően”. Hasonló találkozókra került sor 2002. július 1‑jén Düsseldorfban, és 2002. július 2‑án Milánóban (Olaszország), a CB részéről C., valamint G. jelenlétében.

383    A Bizottság által a megtámadott határozat 2. mellékletében e találkozókra vonatkozó rubrikákban semmilyen információ nem említi az Austria Draht részvételét. Márpedig ha az Austria Draht a 2001. szeptember 27‑én Düsseldorfban tartott találkozón való részvételtől kezdve részt vett volna az Európa klubban, azon hat termelő valamelyike, amelyek az Európa klub állandó tagjai voltak, és amelyek a közigazgatási eljárás során mind együttműködtek a Bizottsággal, bizonyosan alá tudta volna támasztani e részvételt, ami a jelen ügyben nem valósult meg.

384    Ezenfelül nem állapítható meg, hogy amikor G. az Európa klub valamely találkozóján a CB‑t képviselő C. mellett jelen volt abból a célból, hogy az Olaszországon kívül a versenyre gyakorolt nyomás csökkentése érdekében a fő olasz termelőknek kiosztandó exportkvótáról megbeszélést tartsanak, az Austria Drahttal is gazdasági egységet képezett volna. Az ilyen kérés ugyanis nem tartozik egyértelműen az Austria Draht által az olaszországi ügynökére bízott képviseleti feladatok körébe, amint az a Törvényszék által ezzel kapcsolatban feltett kérdésekre a felek által adott válaszokra tekintettel a tárgyaláson megerősítésre került.

385    Ezenfelül az iratokban foglalt információk nem teszik lehetővé annak bizonyítását, hogy G. az Austria Drahtnak akár a lehető legcsekélyebb információt is továbbította volna azon megbeszélések tartalmát érintően, amelyeken a CB nevében részt vett (lásd a fenti 171. és azt követő pontokat).

386    Következésképpen a Bizottság a megtámadott határozat (653) preambulumbekezdésében tévesen állapítja meg, hogy „az Austria Draht […] [G.] képviselete útján részt vett az Európa klub kiterjesztését érintő találkozók közül legalább haton”, nevezetesen a 2001. szeptember 27‑i találkozón, amelyen G. jelenlétét nem említették a CB‑t képviselő C.‑hez hasonlóan, jóllehet az Austria Draht vezetőjének jelenlétét tanúsítják (lásd a fenti 370. pontot), a 2001. október 10‑i és 11‑i, és a 2001. november 6‑i találkozón, amelyen G.‑t A.‑val (Itas) és C.‑vel (CB) együtt Olaszország lehetséges országos koordinátorának jelölték, valamint a 2002. június 5‑i és 6‑i, 2002. július 1‑jei és 2002. július 2‑i találkozón (lásd a fenti 305. pontot).

387    Következésképpen a fentiekből az tűnik ki, hogy a Bizottság azokra a bizonyítékokra, amelyek egyrészt a Zürich klub 1996. január 9‑i találkozójára, másrészt pedig az Európa klub 2001. szeptember 27‑i találkozójára vonatkozóan rendelkezésére állnak, nem az Austria Drahtnak az Európa klubban való részvételének a bizonyítása céljából hivatkozhat, amit egyébként nem tett, valószínűleg ezen információk túlságosan korlátozott és elszigetelt jellege miatt, hanem „arra utaló valószínűsítő körülmény[ekként], hogy az Austria Draht szórványos jelleggel részt vett európai szintű versenyellenes megbeszéléseken, és ezért […] tudomást szerzett a kartell páneurópai szintjéről”.

388    Bár ezen valószínűsítő körülmények lehetővé teszik annak bizonyítását, hogy az Austria Drahtnak tudomása volt az átfogó tervről, és így az egységes jogsértés páneurópai kiterjedéséről, megállapítható, hogy e valószínűsítő körülmények nem olyan számosak, mint ahogyan azt a Bizottság a megtámadott határozatban állította.

c)      A kartellről az ügynök útján való tudomásszerzés bizonyítását lehetővé tevő elemek

389    Végezetül a felperesek azt állítják, hogy abban az esetben, ha a Törvényszék azt állapítja meg, hogy az Austria Draht olaszországi ügynökének a magatartása nekik betudható, az átfogó terv ismerete ilyen módon nem vehető figyelembe annak bizonyításához, hogy az Austria Draht részt vett az egységes jogsértésben.

390    E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban valóban tévesen állapította meg azt, hogy az Austria Drahtnak betudható az átfogó terv ismerete amiatt, hogy G. a CB‑t képviselő C. mellett az Európa klub több olyan találkozóján részt vett, amelyekre vonatkozóan nem tekinthető úgy – erre vonatkozó szerződéses felhatalmazás hiányában –, hogy G. az Austria Draht nevében járt el (lásd a fenti 379–386. pontot).

391    Az Italia klub azon találkozói tekintetében, amelyeken az Európa klubot beszélték meg, azt is meg kell állapítani, hogy e találkozók nagy része vonatkozásában, és különösen azok esetében, amelyeken a Redaelli vagy a Tréfileurope Italie az Italia klub tagjai számára ismertette az Európa klub főbb irányvonalait (mint például a 1997. december 16‑i, a 2000. szeptember 26‑i és 27‑i, vagy a 2001. július 12‑i találkozók), G. jelenléte nem kerül említésre. Ez magyarázható azzal, hogy G.‑t főként kereskedelmi ügyekben eljáró személynek, és nem a legfelsőbb döntéshozatali szinten eljáró személynek tekintették.

392    Amint azonban arra a Bizottság rámutat, az is megállapítható, hogy az Italia klub számos olyan találkozója esetében, amelyeken G. az Austria Draht nevében eljáró olaszországi ügynökként járt el, nem csak az Italia klub belföldi vonatkozásairól esett szó, hanem a külső aspektusáról is, amely azt célozta, hogy a főbb olasz termelők a többi európai országba irányuló exportra vonatkozó kvótát szerezzenek.

393    Például az Italia klub 2000. szeptember 19‑i találkozóját érintően rendelkezésre álló bizonyítékokból, melyek az első jogalap keretében kerültek vizsgálatra, kitűnik, hogy bár e találkozó az olasz piacon lévő ügyfeleknek a felosztására vonatkozott, ami esetlegesen az Austria Drahtot is érdekelte, mivel az olaszországi ügynöke e találkozón jelen volt, exportokról is szó esett, és arról, hogy az SLM nem kíván részt venni az Európa klubban (lásd a fenti 245. pontot). Ebben a kontextusban az olaszországi ügynöke által szerzett ismeretek szintén betudhatók az Austria Drahtnak, ha az az Austria Draht és az olaszországi ügynöke által alkotott gazdasági egység keretébe illeszkedik.

394    A Bizottságnak ebben az esetben nem kell bizonyítania, hogy a megbízónak tudomása volt az ügynöke versenyellenes magatartásáról. Az ügynöknek a szerződésre tekintettel, és mivel olyan leányvállalatról van szó, amely 100%‑ban vagy majdnem 100%‑ban az anyavállalat irányítása alatt áll, vagy olyan alkalmazottról, amely a munkaadója nevében jár el, a megbízó nevében kell eljárnia, és azzal egyetlen egységet alkot.

395    A fentiekre tekintettel meg kell különböztetni:

–        egyrészt az Italia klub G. jelenlétében tartott azon találkozóit, amelyeken nem csak az Italia klub belföldi vonatkozásairól esett szó, hanem a páneurópai aspektusairól is, és amelyeken G. a CB képviselőjeként is, és Olaszországban az Austria Draht „nevében” is eljárt,

–        másrészt önmagukban az Európa klub azon találkozóit, amelyeken G. nem az Austria Draht olaszországi képviselőjeként járt el, hanem szükségszerűen a CB képviselőjeként, anélkül hogy ez lehetővé tenné a G. és az Austria Draht közötti gazdasági egység fennállásának a bizonyítását.

C –  A második jogalapra vonatkozó következtetés

396    A Bizottság következésképpen jogosan állapíthatja meg, hogy az Austria Draht a fenti 116–128. pontban, és különösen a 120 és 124. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében egységes, és a jelen ügyben összetett jogsértésben vett részt, az alábbi okok miatt:

–        egyrészt az Austria Draht „az olaszországi eladási ügynöke, […] G. közvetítésével 1997. április 15‑től 2002. szeptember 19‑ig […] részt vett az Italia klubban” (a megtámadott határozat, (769) preambulumbekezdése) ;

–        másrészt, még ha az Austria Drahtot nem is tekintik felelősnek a Zürich klubban vagy az Európa klubban való közvetlen részvételért, bizonyos valószínűsítő körülmények arra utalnak, hogy „az Austria Draht szórványos jelleggel részt vett páneurópai szintű versenyellenes megbeszéléseken, és így korán tudomást szerzett a kartell páneurópai szintjéről” (a megtámadott határozat, (652) preambulumbekezdése).

397    Az Austria Drahtnak a kartellban való, páneurópai szintű részvételére lehet következtetni mind az egyik képviselőjének a Zürich klub 1996. január 9‑i és az Európa klub 2001. szeptember 27‑i találkozóján való közvetlen részvételéből, mind a G. által az Italia klub azon találkozóin szerezett ismeretekből, amelyek egyidejűleg érintették az olasz piac belföldi vonatkozásait, valamint az EFA‑ágazat bizonyos páneurópai aspektusait, az e piacon tevékenykedő gazdasági szereplők szemszögéből mérlegelve.

398    Bár a kartell páneurópai szintjéről való tudomás bizonyítása céljából a Bizottság által hivatkozott valószínűsítő körülmények közül külön‑külön nem tekinthető mindegyik kellő bizonyító erővel rendelkezőnek, ezek a valószínűsítő körülmények együttesen mégis elegendőek annak bizonyítására, hogy az Austria Drahtnak – abban az értelemben, amelyet e fogalomnak a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat tulajdonít – tudomása volt a kartell páneurópai szintjéről.

399    A második jogalapot tehát el kell utasítani.

IV –  A harmadik, a szankció értékelése tekintetében figyelembe veendő elemekre vonatkozó jogalapról

400    A voestalpine és az Austria Draht másodlagosan, amennyiben az derülne ki, hogy a Bizottság által meghatározott értelemben meg lehet velük szemben állapítani az egységes jogsértést, azzal érvelnek, hogy a Bizottság a velük szemben kiszabott bírság számítása során súlyos hibákat vétett többek között azáltal, hogy nem vette figyelembe az Austria Draht kartellban való részvételének a másodlagos jellegét.

401    E jogalap keretében a felperesek három kifogáscsoportra hivatkoznak, melyeket először is az arányosság és az egyenlő bánásmód elvének a megsértésére, másodszor a 2006. évi iránymutatás bizonyos rendelkezéseinek a megsértésére, nevezetesen a kiegészítő összeg téves meghatározására és a gondatlansághoz vagy a jogsértésben való igen csekély mértékű részvételhez kapcsolódó enyhítő körülmények figyelembevételének az elmulasztására, harmadszor pedig a védelemhez való jognak és a méltányos eljáráshoz való jognak a megsértésére alapítanak.

402    A harmadik kifogáscsoportot eleve el kell utasítani. E tekintetben a felperesek azzal érvelnek, hogy a Bizottság azzal, hogy a keresetindítási határidő után két alkalommal módosította az eredeti határozatot, megsértette a védelemhez való jogaikat és a méltányos eljáráshoz való jogukat. Ezenfelül a felperesek azzal érvelnek, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság első alkalommal vetett fel kifogást egy 2002. április 30‑i találkozóval kapcsolatban, mely tekintetében a felpereseknek már nem volt lehetőségük arra, hogy előzetes észrevételeiket előterjesszék.

403    Márpedig egyrészt megállapítható, hogy a felperesek a Törvényszék előtti eljárás során beszerezhették a módosító határozatok másolatát, és arra is lehetőségük volt, hogy az arra vonatkozó észrevételeiket megtegyék, amint az a fenti 44–48. pontból kitűnik. A felperesek tehát nem hivatkozhatnak a védelemhez való jogaik és a méltányos eljáráshoz való joguk megsértésére az eredeti határozat tekintetében az első módosító határozat, valamint a második módosító határozat által végrehajtott módosításokat érintően.

404    Másrészt a Bizottság által a megtámadott határozatban a 2002. április 30‑i találkozó vonatkozásában végül alkalmazott érvelést érintően meg kell állapítani először is, hogy az a szó szoros értelmében nem minősül új kifogásnak, hanem egy olyan bizonyíték új értelmezéséről van szó, amelyet már a felperesek tudomására hoztak. Ezenfelül az ezzel kapcsolatban a Bizottság által alkalmazott értelmezés módosítására szintén a felpereseknek a kifogásközlés után előterjesztett észrevételei nyomán került sor. Meg kell továbbá állapítani, hogy a felperesek az ezen új értékelésre vonatkozó észrevételeiket előterjeszthették a jelen kereset keretében, és a Törvényszék szükség esetén határozhat az e találkozóra vonatkozó bizonyítékok bizonyító erejéről. E tekintetben tehát a fenti 264–270. pontra kell hivatkozni, amelyekben a Törvényszék a felpereseknek a 2002. április 30‑i találkozóra vonatkozó érveiről határoz.

A –  Az arányosság elvének a megsértéséről

405    A felperesek azt állítják, hogy a 22 millió eurós bírság aránytalan a velük szemben felhozott kifogások viszonylatában. A bírságot egy nem kizárólagos ügynöknek az Italia klubon belüli, olyan magatartása miatt szabták ki, amelyről az Austria Drahtnak nem volt tudomása, annak ellenére, hogy az Austria Drahttal szemben nem kifogásolják, hogy egyéb versenyellenes megállapodásokban részt vett. Ezenfelül ez az ügynök az Italia klub egyéb résztvevőihez hasonlóan vitatta, hogy az említett klubban az Austria Drahtot képviselte, és az Austria Draht semmiképpen nem tekinthető az Italia klub jelentős tagjának. A helyzetre tekintettel a felperesekkel szemben csupán jelképes bírság lenne alkalmazható. Abban az esetben, ha a jelképes szankció nem megfelelő, a bírság összege tekintetében csupán az Austria Draht által Olaszországban eladott EFA‑t kellene figyelembe venni, és nem a teljes EGT‑ben eladott EFA‑t. A jelen ügyben a bírság azon része, amely a megállapodások európai szintjéről való, önmagában vett, és azok jóváhagyása nélküli tudomáshoz kapcsolódik, megközelítőleg 19 millió eurót tesz ki. A bírságnak az olaszországi eladások alapján, a Bizottság módszerét alkalmazva csupán 3,1 millió eurónak kellene lennie. Ezenfelül a Bizottság nem igazolhatja a bírság arányos jellegét annak megállapításával, hogy egyrészt a súlyosság értékelése csupán magát a jogsértést érinti, és másrészt a felperesek helyzete a 2006. évi iránymutatás értelmében nem képez enyhítő körülményt. A Bizottságnak figyelembe kellene vennie minden egyes érintett vállalkozás magatartását, és az összehangolt magatartások létrehozásában betöltött szerepet. Ha a felperesekkel szemben kizárólag az Italia klubban való részvételt kifogásolják, akkor a bírság számítása szempontjából kizárólag releváns piac legfeljebb Olaszország (a keresetlevél 219–233. pontja, és a válasz 79–87., 99. és 100. pontja).

406    A Bizottság álláspontja szerint bár igaz, hogy az Austria Draht tekintetében megfogalmazott egyetlen kifogás az Italia klubban fennálló „tagság”, és következésképpen az e klubban kötött megállapodásokban való részvétel, az Austria Draht részt vett az Európa klub számos találkozóján is. Az Italia klub megállapodásainak a földrajzi kiterjedésére, valamint a páneurópai megállapodásokkal való szoros kapcsolatára tekintettel az Austria Draht a kartell egészében „részt vett”. Nem aránytalan tehát, ha a bírság összegének a meghatározása az EFA európai szintű eladásain alapul, mivel a részvétel nem korlátozódott Olaszországra l’Italie (az ellenkérelem 93. és 98. pontja; a viszonválasz 51–54. pontja).

407    Ezen érvek vizsgálatához célszerűnek tűnik felidézni azokat az elveket, amelyek a valamely vállalkozás versenyjogi jogsértésben való egyéni részvételének a szankcionálása céljából alkalmazandó bírság összegének a meghatározására vonatkoznak.

1.     A szankciónak valamennyi körülményre tekintettel való arányossága

408    Az Alapjogi Charta 49. cikkének (3) bekezdéséből kitűnik, hogy a büntetések súlyossága nem lehet aránytalan a bűncselekményhez mérten.

409    E tekintetben az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdése és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének (1) bekezdése kifejezetten a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánít minden olyan megállapodást vagy összehangolt magatartást, amely a beszerzési vagy eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítésében, vagy a termelés, illetve az értékesítés korlátozásában vagy ellenőrzésében áll. Az ítélkezési gyakorlat az ilyen jellegű jogsértéseket, különösen amikor horizontális kartellekről van szó, különösen súlyosnak minősíti, amennyiben közvetlen hatással vannak az érintett piacon fennálló verseny lényegi paramétereire (1999. március 11‑i Thyssen Stahl kontra Bizottság ítélet, T‑141/94, EBHT, EU:T:1999:48, 675. pont).

410    Az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Bizottság bírságot szabhat ki az ilyen jogsértésben részt vevő vállalkozásokra, feltéve, hogy annak mértéke nem haladja meg a jogsértésben részt vevő egyes vállalkozások előző üzleti évben elért teljes forgalmának 10%‑át. Az említett rendelet 23. cikkének (3) bekezdése azt is előírja, hogy a bírság mértékének meghatározásakor tekintetbe kell venni mind a jogsértés súlyát, mind annak időtartamát.

411    Ezzel kapcsolatban az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a bírság összegének meghatározásakor figyelembe kell venni az összes olyan tényezőt, amely hatással lehet a fent említett jogsértések súlyának értékelésére, mint például az egyes vállalkozásoknak a jogsértésben játszott szerepe, valamint az, hogy az ilyen típusú jogsértések milyen kockázatot jelentenek az Unió céljai számára (lásd: 2000. március 15‑i Cimenteries CBR és társai kontra Bizottság ítélet, T‑25/95, T‑26/95, T‑30/95–T‑32/95, T‑34/95–T‑39/95, T‑42/95–T‑46/95, T‑48/95, T‑50/95–T‑65/95, T‑68/95–T‑71/95, T‑87/95, T‑88/95, T‑103/95 és T‑104/95, EBHT, EU:T:2000:77, 4949. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Amennyiben a jogsértést több vállalkozás követte el, meg kell vizsgálni az egyes vállalkozások részvételének viszonylagos súlyát (lásd: 1999. július 8‑i ítélet, Hercules Chemicals kontra Bizottság, C‑51/92 P, EBHT, EU:C:1999:357, 110. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

412    Ugyanígy azon tényt, hogy valamely vállalkozás nem vett részt a kartell összes alkotóelemében, illetve csekély szerepet játszott azon aspektusokban, amelyekben részt vett, figyelembe kell venni a jogsértés súlyának értékelése és – adott esetben – a bírság meghatározása során (Bizottság kontra Anic Partecipazioni ítélet, fenti 119. pont, EU:C:1999:356, 90. pont; Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 119. pont, EU:C:2004:6, 86. pont) (lásd a fenti 124. pontot).

413    Különösen abban az esetben, ha egységes jogsértés áll fenn, olyan összetett jogsértés értelmében véve, amely számos megállapodást és összehangolt magatartást egyesít olyan különálló piacokon, amelyeken a jogsértés elkövetői nincsenek mind jelen, vagy csak részleges tudomásuk lehet az átfogó tervről, a szankciókat egyéniesíteni kell abban az értelemben, hogy azoknak az érintett vállalkozások saját magatartására és jellemzőire kell vonatkozniuk (lásd analógia útján: 2007. június 7‑i ítélet, Britannia Alloys & Chemicals kontra Bizottság, C‑76/06 P, EBHT, EU:C:2007:326, 44. pont).

414    Ebben az összefüggésben az arányosság elve megköveteli, hogy a bírság magának a jogsértés objektív súlyának, valamint a szankcionált vállalkozás jogsértésben való részvétele viszonylagos súlyának az értékelése során figyelembe veendő tényezőkkel arányosan kerüljön megállapításra (lásd ebben az értelemben, és az azóta a jogsértésnek a 2006. évi iránymutatás 22. és 23. pontjának értelmében vett objektív súlya, valamint a szankció tárgyát képező vállalkozás jogsértésben való részvételének az e vállalkozásnak az említett iránymutatás 27. és azt követő pontjai értelmében vett saját körülményei alapján értékelt súlya között azóta kialakított különbségtételt figyelembe véve: 2006. szeptember 27‑i Jungbunzlauer kontra Bizottság ítélet, T‑43/02, EBHT, EU:T:2006:270, 226–228. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

415    A kartellekkel kapcsolatos versenyjogi jogsértésre alkalmazott szankciók területén tehát a Bizottságnak ügyelnie kell arra, hogy a jogsértés viszonylatában a büntetéseket az egyes jogsértők sajátos helyzetét figyelembe véve egyéniesítse (lásd ebben az értelemben: 2011. szeptember 15‑i Lucite International és Lucite International UK kontra Bizottság ítélet, T‑216/06, EU:T:2011:475, 87. és 88. pont; 2013. szeptember 16‑i Hansa Metallwerke és társai kontra Bizottság ítélet, T‑375/10, EU:T:2013:475, 80. pont; 2014. május 14‑i Donau Chemie kontra Bizottság ítélet, T‑406/09, EBHT, EU:T:2014:254, 92. pont). Így az olyan jogsértő vállalkozás, amelynek valamely egységes jogsértés bizonyos ágai tekintetében nem állapították meg a felelősségét, nem játszhatott szerepet az említett ágak működtetésében. A jogsértésnek az e vállalkozás tekintetében megállapított korlátozott terjedelme miatt a versenyjog megsértése szükségszerűen kevésbé súlyos, mint az azoknak a jogsértő vállalkozásoknak betudott jogsértés, amelyek a jogsértés valamennyi ágában részt vettek.

416    A gyakorlatban a büntetésnek a jogsértés viszonylatában való egyéniesítése a bírság összege meghatározásának különböző szakaszaiban történhet, így van ez a megtámadott határozat esetében is.

417    Először is a Bizottság a vállalkozás jogsértésben való részvételének a sajátosságát elismerheti az egységes jogsértés objektív súlyának értékelésekor. A jelen ügyben a Bizottság által az e szakaszban figyelembe vett tényezők egyrészt az egységes jogsértés tárgyi korlátozásai (a Fundia esete, amely csupán az Addtekkel kapcsolatos koordinációban vett részt) vagy földrajzi korlátozásai (a Socitrel, a Fapricela és a Proderac esete, amelyek csak az Italia klubban vettek részt, amely csupán Spanyolországot és Portugáliát érintette) voltak, és másrészt az egységes jogsértés páneurópai dimenziójának a késői megismerése (a fent hivatkozott vállalkozások esetében 2001 májusa).

418    Ami az Austria Drahtot illeti, a megtámadott határozat (947)–(949) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság az egységes jogsértés földrajzi kiterjedésének az értékelésekor elutasította a felperesek arra irányuló kérelmét, hogy ne vegye figyelembe a Spanyolországban és Portugáliában eladott EFA értékét amiatt, az Austria Draht nem vett részt az España klubban, és ezen elutasítás oka az volt, hogy e két ország az Italia klub földrajzi kiterjedésébe is beletartozott.

419    A Bizottságnak a felperesek tekintetében ezzel kapcsolatban alkalmazott érvelése – amint azt a beadványaiban állítja – magának a jogsértés súlyának az értékelésén alapul, azaz, számos olyan tényezőn, mint például az egységes jogsértés jellege, az érintett felek összesített piaci részesedése, a földrajzi kiterjedés, valamint az, hogy az átfogó kartell megvalósult‑e (lásd a 2006. évi iránymutatás 22. pontját), és nem az adott vállalkozás jogsértésben való részvételének az értékelésén.

420    Másodszor a Bizottság elismerheti a vállalkozás jogsértésben való részvételének a sajátosságát a 2006. évi iránymutatás 29. pontjában említett enyhítő körülmények mérlegelésének szakaszában, az összes releváns körülmény átfogó értékelése keretében (lásd a 2006. évi iránymutatás 27. pontját). Bár egyetlen vállalkozás – a felpereseket is ideértve – sem tudta benyújtani a Bizottság által kért, arra vonatkozó bizonyítékot, hogy a jogsértést hanyagságból követték el, a Bizottság elismerte azt, hogy a Proderac és a Trame (Emme) szerepe lényegesen korlátozottabb volt a kartell többi résztvevőjének szerepénél, és az esetükben a bírságot csökkenteni kell (a jelen ügyben 5%‑kal).

421    Ezzel szemben a Bizottság megállapította, hogy a felperesek nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az Austria Draht részvétele az egységes jogsértésben lényegesen csekélyebb, mint más vállalkozásoké. A Bizottság által az e kritériumnak való megfeleléshez megkövetelt bizonyítási szint különösen jelentős, hiszen annak a vállalkozásnak, amely e körülményre hivatkozik, bizonyítania kell, hogy „mialatt részt vett a jogsértő megállapodásokban, a piacon versenyző magatartás tanúsításával hatékony módon [helyesen: ténylegesen] elkerülte azok végrehajtását”.

422    A Bizottság ezzel kapcsolatban megállapította, hogy (a kvóták aspektusában) az 1998–2001‑es és (az árak aspektusában) a 2001–2002‑es időszakra vonatkozó, az Austria Draht által benyújtott eladási adatok nem elegendőek, mivel azokat csak az Austria Draht hitelesítette, és mindenesetre a rögzített árak vagy a felosztott ügyfelek tekintetében alkalmanként elkövetett csalás önmagában nem bizonyítja, hogy valamely fél nem hajtotta végre az összejátszásra irányuló megállapodásokat (a megtámadott határozat (1016) és (1018) preambulumbekezdése).

423    Harmadszor a Bizottság elismerheti a vállalkozás jogsértésben való részvételének a sajátosságát a jogsértés objektív súlya vagy az érintett vállalkozások által hivatkozott enyhítő körülményei értékelésének szakaszát követően is. A 2006. évi iránymutatás 36. pontja megállapítja, hogy a Bizottság adott esetben jelképes bírságot is kiszabhat, és amint azt ezen iránymutatás 37. pontja leszögezi, eltérhet a bírságok összegének megállapítása érdekében meghatározott általános módszertől, többek között az egyes ügyek egyedisége okán.

424    A jelen ügyben a Bizottság sem magának a jogsértés súlyának az értékelésére vonatkozó kezdeti szakaszban, sem pedig az enyhítő körülményekre vonatkozó elemzés későbbi szakaszában vagy más szakaszban nem fogadta el, hogy a felperesek által állított sajátos helyzetet a bírság összegének meghatározása keretében figyelembe kell venni.

425    Következésképpen a legcsekélyebb enyhítő körülmény vagy különleges körülmény hiányában a Bizottság a felperesekkel szemben ugyanazt a formulát alkalmazta, mint amelyet az azon vállalkozásokkal szembeni szankciókra alkalmaz, amelyek az átfogó kartell valamennyi összetevő elemében részt vettek, s nem csak egyes ilyen elemekben. E formula a következő: az érintett vállalkozás által az EGT‑ben végrehajtott EFA‑eladások értékének 19%‑a (magának a jogsértésnek a súlya alapján), megsorozva a jogsértésben való részvétel éveinek és hónapjainak számával (az Austria Draht jogsértésben való egyéni részvételének tartama), amelyhez kiegészítő összegként hozzáadták az érintett vállalkozás által az EGT‑ben végrehajtott EFA‑eladások értékének 19%‑át.

426    Mivel a felperesek esetében e formula eredménye, azaz a 22 millió eurós bírság alacsonyabb volt, mint az érintett vállalkozás által a szankciót megelőző üzleti év során megvalósított forgalom 10%‑a, a Bizottság a megtámadott határozatban e szankciót szabta ki.

2.      A felperesek sajátos helyzetének a figyelembevétele

427    A jelen ügyben a Törvényszéknek meg kell vizsgálnia, hogy a Bizottság azzal, hogy a felperesekkel szemben 22 millió euró összegű bírságot alkalmazott, melyet különösen az Austria Draht által az EGT‑ben végrehajtott összes EFA‑eladás, magának a jogsértésnek az objektív súlya, és az Austria Drahtnak az Italia klubban, G. közvetítésével való részvételének a tartama alapján számított ki, a legcsekélyebb enyhítő körülmény megállapítása nélkül (lásd a fenti 103–115. pontot), megfelelően értékelte‑e a jelen ügy körülményeit, és így az Austria Drahttal szemben kifogásolt egységes jogsértés viszonylatában arányos szankciót állapított‑e meg.

a)      Az Italia klubban való részvétel módjai

428    Ami az Italia klubban való részvételt illeti, három észrevétel tehető az Austria Drahttal szemben kiszabandó szankciónak az első jogalap keretében kifejtettekre tekintettel történő értékelése céljából.

429    Először is, amint azt egyebekben a Bizottság állítja, az Italia klubban kötött megállapodások földrajzi hatálya valóban meghaladja Olaszországot. E klub az olaszországi aspektusain kívül bizonyos számú vállalkozás – nevezetesen az (Olaszországban jelenlevő) Redaelli, CB, ITC és Itas, valamint (az Olaszországban és Európa egyéb részein jelenlevő) Tréfileurope, illetve a kisebb egyéb olasz vállalkozások (mint pl. az SLM) által alkotott keménymag – számára lehetővé tette azt, hogy koordinálják az olasz termelőknek az exportba fektetett erőfeszítéseit, és ezzel szimmetrikus módon közös politikát határozzanak meg az egyéb európai országok termelőinek (mint például a Tycsa, aNedri és a DWK, melyek néhány alkalommal részt vettek az Italia klubban) arra irányuló kísérleteire adott válaszként, hogy ezeket az erőfeszítéseket korlátozzák oly módon, hogy az olasz termelőknek Európa egyéb részei vonatkozásában exportkvótát biztosítanak.

430    Meg kell azonban állapítani, hogy az Austria Draht, amely nem tartozott az Európa egyéb részeibe exportáló olasz termelők közé, nem vett részt, és nem is vehetett részt az Italia klub tagjainak azokban a tevékenységeiben, amelyek az exportba fektetett erőfeszítések koordinálására irányultak. Ezt a tényezőt figyelembe kell venni a felperesekkel szemben alkalmazandó szankció összegének az értékelésekor.

431    Másodszor meg kell állapítani, hogy az Austria Draht képviselője az Italia klubban mindenesetre az Austria Draht nevében nem járhatott el a rábízott tevékenység körén túlmenően, mely „az Olaszországban való kizárólagos képviselet” volt az EFA‑t érintően. Az iratokból ezenfelül kitűnik, hogy az Austria Draht által G.‑re bízott tevékenység jellege teljes mértékben ismert volt az Italia klub résztvevői (mint például a Tréfileurope, az ITC vagy a CB) számára.

432    Semmi nem bizonyítja, hogy G.‑t olyan személynek tekintették, aki az Austria Draht számára Olaszországon kívül kötelezettséget vállalhat.

433    Az ilyen korlátozást a felperesekkel szemben alkalmazandó szankció összegének az értékelése tekintetében is figyelembe kell venni, mivel ez a tényező szintén korlátozhatja a G. által az Italia klubban tanúsított magatartás földrajzi hatókörét. Meg kell ezenfelül jegyezni, hogy a Bizottság tudatában van ennek a korlátnak, mivel a G. által az Európa klubban tanúsított magatartást nem tudja be az Austria Drahtnak, hanem azt kizárólag a CB‑nek tudja be. Így a megtámadott határozat 1.1. mellékletének a „Páneurópai megállapodások: az Európa klub[ra] (1997–2002)” vonatkozó részében az e megállapodásokban „részt vevő alkalmazottak nevei” az Austria Draht esetében Ra. és Ro., és a CB esetében hivatkozás útján, egyéb személyek között G. Ugyanez vonatkozik a megtámadott határozatnak az Európa klubra vonatkozó 2. mellékletére. Ezzel szemben a megtámadott határozat 1.2. mellékletének az „Italia klubra” vonatkozó részében G. nevét mind az Austria Draht esetében (az „olaszországi eladási ügynökéről” van szó), mind pedig a CB esetében (a Studio Cremán keresztül) említik.

434    Harmadszor azt is meg kell állapítani, hogy bármit is tett G. az Italia klubon belül (akár az Austria Draht nevében, akár nem), a Bizottság nem bizonyította, hogy az Austria Drahtnak arról tudomása volt. Az iratok semmilyen eleme, és különösen amint azt a Bizottság is elismeri, a Bizottság információkérésére adott válaszul benyújtott, G. és az Austria Draht között váltott dokumentumok egyike sem bizonyítja, hogy az Austria Drahtnak az erről való tudomása fennállt.

435    Márpedig, bár a G. által az Italia klubban tanúsított magatartás közvetlenül betudható az Austria Drahtnak, hiszen – akár tudomása volt erről az Austria Drahtnak, akár nem – az az Austria Draht nevében az ügynök által folytatott tevékenységek keretébe illeszkedik, ezen ügynök csupán a CB kisegítő szervének minősülhet akkor, amikor nem az Austria Draht nevében jár el.

436    Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy a G. által az Italia klubban tanúsított magatartás földrajzi hatóköre ténybeli szinten és a szankció összegének a meghatározása szempontjából nem lépheti túl Olaszországot, figyelembe véve egyrészt az ügynöki megállapodásának a korlátozását, másrészt pedig az arra vonatkozó bizonyítékok teljes hiányát, hogy amikor G. nem az Austria Draht nevében járt el e vállalkozás termékeinek az olaszországi forgalmazása érdekében, akkor is közöltek vele olyan információkat, amelyeket az Italia klubban e klub Olaszországon kívüli aspektusairól szerezhetett. Ha ez lett volna a helyzet, ami nem igaz, akkor az Austria Draht a magatartását ehhez igazíthatta volna azokon a piacokon, amelyeken egyébiránt jelen volt (például az osztrák piacon, vagy a belga és a holland piacokon).

b)      Az Európa klubban és más megállapodásokban való részvétel hiánya

437    Az Austria Drahtnak az Európa klubban való szórványos részvételéből levonandó következtetések tekintetében a második jogalap vizsgálatából az tűnik ki, hogy önmagában az, hogy az Austria Drahtnak tudomása lehetett a kartell páneurópai dimenziójáról, nem elég annak bizonyításához, hogy figyelembe lehet venni az e piacokon végrehajtott eladások értékét, mely piacokkal kapcsolatban semmilyen módon nem bizonyított az, hogy az Austria Draht versenyellenes magatartást tanúsított.

438    A megtámadott határozatból ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy a Bizottság nem vélte úgy, hogy az Austria Draht részt vett az Európa klubban, mint ahogy ezt nem állapította meg egyébként az átfogó kartell többi ága tekintetében sem (lásd a fenti 460–462. pontot). A „szórványos jellegű részvétel”, amely „valószínűsítő körülményekből” következik, melyek végeredményben csekélyebb mennyiségűek, mint azt a Bizottság véli, és amelyek arra a következtetésre vezetnek, hogy „az Austria Draht így korán tudomást szerzett a kartell páneurópai szintjéről”, nem lehet egyenértékű az Európa klubban való tényleges és folyamatos részvétellel. A jelen ügyben nem lehet túlmenni a határozatban tett azon kijelentésen, amely szerint az Austria Draht az Európa klubban nem vett részt, a Zürich klubban, az España klubban vagy a Déli megállapodásban pedig még kevésbé.

439    Ez a kijelentés egyébként az iratok számos olyan tényezőjével alátámasztható, amelyek az Austria Draht azon szándékáról tanúskodnak, hogy az Olaszországon kívüli egyéb piacokon, amelyeken nem vette igénybe G. szolgálatait, távol maradjon az árakkal, amennyiségekkel vagy az ügyfelekkel kapcsolatban a magatartások koordinációjától.

440    E tekintetben egyéb tényezők között azokra a kereskedelmi adatokra lehet hivatkozni, amelyeket a felperesek a kifogásközlésre adott válaszul közöltek a versenymagatartásuk bizonyításának céljából. A jelen ügyben a Bizottság ezeket az adatokat a megtámadott határozatban először elutasította azzal az indokkal, hogy azokat csupán az Austria Draht hitelesítette (a megtámadott határozat (1018) preambulumbekezdése). A Bizottság számára azonban nem okozott volna nehézséget, hogy abban az esetben, ha kételyei támadnak a vádlott által a vele szemben a közigazgatási hatóság által megfogalmazott kifogásokkal szembeni védekezés céljából előterjesztett információk hitelességét illetően, információkérés útján ellenőrizze a továbbított információkat a különböző érdekelt feleknél. A Bizottság általánosságban emlékeztetett arra is, hogy „a rögzített árak és/vagy a felosztott kvóták vagy ügyfelek tekintetében alkalmanként elkövetett csalás önmagában nem bizonyítja, hogy valamely fél nem hajtotta végre az összejátszásra irányuló megállapodásokat” (a megtámadott határozat (1016) és (1018) preambulumbekezdése). Ilyen indok azonban nem lehet elegendő ezen pontos és részletes, és jelentős időszakokra vonatkozó adatok relevanciájának az elutasítására. Az ilyen adatok relevánsak olyan bizonyítékokként, amelyeket a felfedett magatartás összejátszásra irányuló jellege cáfolatának a bizonyítása tekintetében figyelembe kell venni.

441    A Bizottság azon megállapítása, amely szerint a felperesek nem kizárólag és kifejezetten az Európa klub vonatkozásában nem vettek részt az átfogó kartellben, hanem implicit módon és szükségszerűen e kartell többi összetevő elemében (Zürich klub, España klub, Déli megállapodás…) sem, olyan tényezőnek minősül, amelyet a Bizottságnak a felperesekkel szemben alkalmazandó szankció értékelésekor figyelembe kellett volna vennie.

B –  Az arányosság elvének a megsértésére vonatkozó következtetés

442    Következésképpen a fentiek alapján megállapítható, hogy a felperesekkel szemben alkalmazott szankció aránytalan, mivel a Bizottság nem vette figyelembe az Austria Draht helyzetének a sajátosságát akkor, amikor a felperesekkel szemben 22 millió euró összegű bírságot szabott ki, melyet különösen az Austria Draht által az EGT‑ben végrehajtott összes EFA‑eladás, magának a jogsértésnek az objektív súlya, és az Austria Drahtnak az Italia klubban, G. közvetítésével való részvételének a tartama alapján számított ki, a legcsekélyebb enyhítő körülmény megállapítása nélkül.

443    A Bizottság által a felperesekkel szemben alkalmazott szankció konkrétan nem veszi tekintetbe azt, hogy az Austria Draht az egységes jogsértésnek csak egyetlen ágában (az Italia klubban, G. közvetítésével) vett részt, és e rész tekintetében nem lehet megállapítani – erre vonatkozó bizonyítékok hiányában –, hogy e részvétel célja és hatásai is kiterjedhettek Olaszország területén kívülre.

444    Amint azt a felperesek kifejezetten előadják, a megtámadott határozatban elismert azon tény, hogy az Austria Draht nem vett részt a Bizottság által szankcionált valamennyi megállapodásban, nem vezet a bírság csökkentéséhez. Ellenkezőleg, a Bizottság – elismerve, hogy az Austria Draht nem vett részt a kartell európai szintjében, valamint az Austria Draht részéről Olaszországon kívül megvalósított versenyellenes magatartást alátámasztó bizonyítékok hiányában – a felperesekkel szemben olyan bírságot szabott ki, melyet az európai szintű eladásaik alapján számított ki, melynek eredményeképpen a felperesek bírsága azonos azzal, amelyet akkor kellett volna megfizetniük, ha a Bizottság az Austria Drahtnak az egységes jogsértés valamennyi ágában való részvételt betudja.

445    A jelen ügyben az arányosság elve a Bizottságot arra kötelezte, hogy a felperesekkel szemben kiszabott bírság összegének a kiszámítása során vegyen figyelembe bizonyos olyan sajátosságokat, amelyek az Austria Draht helyzetét jellemzik, mint például elsőként G. ügynöki megállapodásának a területi korlátozása, amely G.‑t csak arra jogosította fel, hogy a felperesek nevében az olaszországi eladások tekintetében eljárjon, és másodszor mindenfajta olyan bizonyíték hiánya, amely lehetővé tenné annak bizonyítását, hogy még ha G. tudhatott is az olaszországi eladásokon kívüli egyéb tényezőkről, azokat megosztotta az Austria Drahttal, amely így a magatartását az EFA olasz piactól eltérő egyéb piacain ehhez igazíthatta.

446    Az olyan vállalkozás ugyanis, amelynek az egységes jogsértésben való részvétele e kartell több összetevő eleme tekintetében megállapított, nagyobb mértékben hozzájárul annak hatékonyságához és súlyosságához, mint az olyan jogsértő vállalkozás, amely csupán egyetlen összetevő elemben vesz részt. Következésképpen az előbbi vállalkozás súlyosabb jogsértést követ el, mint az utóbbi, amit a szankció meghatározásakor figyelembe kell venni.

447    A Törvényszék a megtámadott határozat 2. cikkének 5. pontját megsemmisíti, mivel az a voestalpine AG‑vel és a voestalpine Wire Rod Austria Draht GmbH‑val szemben aránytalan szankciót állapít meg.

448    A fentiek következményei az alábbiakban, a Törvényszékre ruházott korlátlan felülvizsgálati jogkör keretében kerülnek vizsgálatra, melynek gyakorlását a jelen ügyben kérik.

449    E körülmények között nem kell megvizsgálni az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított kifogásra vagy a 2006. évi irányelv bizonyos rendelkezéseinek a megsértésére alapított kifogásokra vonatkozóan a felek által előterjesztett érveket, melyek a jelen ügyben nem tehetik kétségessé a fenti értékelés eredményét.

V –  A korlátlan felülvizsgálati jogkörnek a Törvényszék általi gyakorlásáról és a bírság összegének a meghatározásáról

450    Az EK 229. cikk alapján az 1/2003 rendelet 31. cikke által a Törvényszékre ruházott korlátlan felülvizsgálati jogkör a szankció jogszerűségének egyszerű felülvizsgálatán túl – amely csupán a megsemmisítés iránti kereset elutasítását, vagy a megtámadott jogi aktus megsemmisítését teszi lehetővé – feljogosítja a Törvényszéket arra, hogy a Bizottság értékelését a sajátjával helyettesítse, és következésképpen megsemmisítés nélkül is megváltoztassa a megtámadott jogi aktust valamennyi ténybeli körülményt figyelembe véve, különösen a kiszabott bírságot módosítva, amennyiben a bírság összegének kérdése az értékelésére van bízva (lásd ebben az értelemben: 2007. február 8‑i Groupe Danone kontra Bizottság ítélet, C‑3/06 P, EBHT, EU:C:2007:88, 61. és 62. pont; 2009. szeptember 3‑i Prym és Prym Consumer kontra Bizottság ítélet, C‑534/07 P, EBHT, EU:C:2009:505, 86. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

451    E tekintetben fontos rámutatni, hogy amikor a Törvényszék bírságot állapít meg, azt jellegénél fogva nem pontos aritmetikai számításokkal végzi. Egyébiránt a Törvényszéket nem kötik a Bizottság számításai, sem annak iránymutatásai akkor, amikor korlátlan felülvizsgálati jogkörében határoz, hanem az ügy összes körülményét figyelembe véve saját maga végzi el értékelését (lásd: 2011. október 5‑i Romana Tabacchi kontra Bizottság ítélet, T‑11/06, EBHT, EU:T:2011:560, 266. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

452    A jelen ügyben az Austria Drahtnak az egységes jogsértésben való részvételét szankcionálni hivatott bírság összegének a meghatározásához a törvényszéknek az alábbi körülményeket kell figyelembe vennie.

453    Először is az iratok kellően bizonyítják, hogy az Austria Draht az olaszországi képviselőjének, G.‑nek a közvetítésével az Italia klub számos olyan találkozóján részt vett, amelyek a kvóták kiosztására és az árak rögzítésére vonatkoztak az olasz piacot érintően. Az ilyen megállapodások eleve a jellegüknél fogva a legsúlyosabb versenykorlátozások közé számítanak. Ez a részvétel 1997. április 15‑én kezdődött, és jelentős megszakítás nélkül addig a napig tartott, amelyen a Bizottság vizsgálatokat végzett a CB helységeiben, mely azon másik vállalkozás, amely számára G. funkciókat látott el.

454    A szankció értékelése tekintetében az egyik alapvető elem az Austria Drahtnak az Italia klubban való részvétele G. közvetítésével, akit az Austria Draht feljogosított arra, hogy az EFA olaszországi eladásaival kapcsolatban tárgyalásokat folytasson.

455    Másodszor jogosan állapítható meg, hogy „az Austria Draht szórványos jelleggel részt vett” páneurópai szintű versenyellenes megbeszéléseken. Ez tűnik ki valóban mind az Austria Draht képviselőjének a Zürich klub 1996. január 9‑i és az Európa klub 2001. szeptember 27‑i találkozóján való közvetlen részvételéből, mind abból, hogy az Austria Draht az Italia klub bizonyos olyan találkozóin való jelenléte útján, amelyeken G. az Austria Draht által rábízott funkciók körében járt el, tudomást szerezhetett olyan információkról, amelyek nem csupán az olasz piac belföldi aspektusaira, hanem azokra a piacokra is vonatkoztak, amelyek felé az olaszországi termelők exportáltak, nevezetesen a német, a spanyol és a francia piacra.

456    A szankció értékeléséhez tehát másodlagos jelleggel figyelembe kell venni az Austria Draht képviselőinek a páneurópai szintű versenyellenes megbeszéléseken való közvetlen és közvetett, szórványos jellegű részvételét is.

457    Harmadszor ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy az Austria Drahttal szemben kifogásolt, az egységes jogsértésben való részvétel bizonyos sajátosságokat mutat.

458    Először is meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem bizonyította azt, hogy az Austria Draht részt vett a Zürich klubban, az Európa klubban, vagy az España klubban, amelyek az egységes jogsértés alapvető aspektusainak minősülnek. Ez a sajátosság annál is inkább jelentős, mivel az Austria Drahtnak kereskedelmi szinten G.‑től eltérően nem állt érdekében az, hogy az Italia klubhoz csatlakozzon. Még ha azt is kellene feltételezni, hogy az Austria Draht a Bizottság által jellemzett egységes jogsértésben a saját eszközeivel vett részt, és nem G. közvetítésével, a kereskedelmi érdekeinek inkább az felelt meg, hogy az Európa klubban vegyen részt, amely az eladásaik alapvető részét nem Olaszországban realizáló termelőket tömörítette abból a célból, hogy küzdjenek többek között azon exportok ellen, amelyeket az Európa klub területén visznek véghez az alapvetően Olaszországban jelen lévő termelők.

459    Márpedig semmilyen bizonyíték nem teszi lehetővé annak alátámasztását, hogy azokat a megbeszéléseket, amelyeken az Austria Draht valamely képviselője 1996‑ban és 2001‑ben részt vehetett, olyan egyéb találkozók követték, amelyek lehetővé tennék annak a bizonyítását, hogy az Austria Draht már nem „szórványos jelleggel vett részt” az Európa klubban, hanem ténylegesen tagja lett annak. Konkrétan és példaként meg kell állapítani, hogy a Törvényszék előtt hivatkozott különböző bizonyítékok semmilyen módon nem teszik lehetővé annak bizonyítását, hogy az Austria Draht Ausztriában jogsértő magatartást tanúsított. Ellenkezőleg, a felperesek azzal érvelnek – anélkül, hogy a Bizottság meggyőzően cáfolná őket – hogy a kartell tagjai e társaságot az e tagállamban, és egyébiránt az EGT többi részében tanúsított magatartásukra nézve fenyegetésnek és korlátozásnak tekintették.

460    E tekintetben ténylegesen megállapítható, hogy – amint azt a tárgyaláson a Bizottság elismerte – az iratokra tekintettel, amelyeket különösen az Európa klub vonatkozásában hat termelő koordinációja jellemez (lásd a fenti 69. pontot), e hat termelő közül valamelyik szükségszerűen beszámolt volna az Austria Drahtnak az Európa klubban való részvételéről, ha e részvétel fennállt volna.

461    Az a megállapítás, amely szerint az Austria Draht és következésképpen a voestalpine nem vett részt az Európa klubban, ugyanúgy érvényes az Austria Drahtnak az Európa klubban az alkalmazottai útján való részvétele esetében, valamint az Austria Drahtnak az egységes jogsértés ezen összetevő elemében G. közvetítésével való részvétele esetében.

462    Azon túlmenően ugyanis, hogy nem állnak rendelkezésre bizonyítékok, amelyek lehetővé tennék annak egyértelmű bizonyítását, hogy fennállt ilyen részvétel az Austria Drahttal szemben kifogásolt egységes jogsértés időszaka során, valamint az ártatlanság vélelme elvének a kedvezményén túlmenően, amelyre a felperesek hivatkozhatnak, azt is meg kell állapítani, hogy egyrészt a Bizottság a megtámadott határozat (652) preambulumbekezdésében kifejezetten közölte, hogy az Austria Drahtot nem tartja felelősnek az Európa klubban való közvetlen részvételért, és egyébiránt a Zürich klubban való ilyen részvételért sem, amely azt megelőzte. Másrészt meg kell állapítani, hogy a Bizottság maga szintén megállapította a megtámadott határozatnak az Európa klubra vonatkozó 1. és 2. mellékletében, hogy a G.‑vel szemben e klubbal kapcsolatban kifogásolható jogsértő magatartás a CB‑nek tudható be, és nem az Austria Drahtnak, ami az Austria Draht által G.‑re bízott tevékenységek területi korlátozásával magyarázható.

463    Másodszor megállapítható mindenesetre az, hogy G. a jogsértés teljes tartama alatt csupán az olasz piac tekintetében bonyolított ügyleteket az Austria Draht nevében. Az Austria Draht egységes jogsértésben való részvételének ezt a jellemzőjét, amely a G.‑vel kötött szerződésből kitűnik, a Törvényszék erre vonatkozó kérdéseire adott válaszként ezenfelül a felperesek is megerősítették, anélkül hogy azt a Bizottság az ezt érintő észrevételeiben meggyőzően megcáfolta volna.

464    Harmadszor meg kell állapítani azt, hogy semmilyen bizonyíték nem teszi lehetővé annak az alátámasztását, hogy az Austria Draht tudott G. jogsértő magatartásáról, ami ugyanúgy érvényes az olasz piac vonatkozásában is, amelyen G. jogosult volt eljárni, és azon egyéb piacok vonatkozásában is, amelyeken az Austria Draht nevében soha nem bonyolított ügyleteket.

465    Az Austria Drahtnak az egységes jogsértésben való részvétele tehát leginkább egy közvetítőn, G.‑n keresztül állapítható meg, aki olaszországi ügynöke volt, akire az Austria Draht az ezen országban folytatott kereskedelmi tevékenységeket bízta, és akivel kapcsolatban semmi nem utal arra, hogy az Austria Drahtnak továbbította volna a versenyellenes magatartása útján megszerzett ismereteknek akár a legcsekélyebb elemét. Az ilyen helyzet nem tekinthető irrelevánsnak a szankció értékelése tekintetében.

466    Következésképpen az Austria Drahttal szemben alkalmazandó bírság összegének a meghatározásához alapvetően G. versenyellenes magatartását kell figyelembe venni, akivel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy az Austria Draht nevében járt el. A Bizottsághoz hasonlóan a Törvényszék is úgy véli, hogy figyelembe kell venni az Austria Drahtnak az ezen páneurópai szintű versenyellenes megbeszéléseken való szórványos jellegű részvételét is, anélkül hogy ez ugyanakkor megerősítené azt a gondolatot, hogy helyes lehet a bírság összegét az Austria Draht által az EGT‑n belül realizált összes EFA‑eladás alapján meghatározni.

467    A Törvényszék e körülményekre tekintettel megállapítja, hogy egy 7,5 millió euró összegű bírság hatékonyan lehetővé teszi az Austria Draht jogellenes magatartásának nem elhanyagolható és kellőképpen elrettentő módon való hatékony megtorlását. Az ezen összeg feletti bírság – az Austria Drahtnak az egységes jogsértésben való részvételét jellemző valamennyi körülményre tekintettel értékelve – aránytalan lenne a felperessel szemben kifogásolt jogsértéshez képest.

468    A megtámadott határozatban hivatkozott okok miatt, amelyeket egyébiránt a felperesek nem vitatnak, meg kell állapítani, hogy a voestalpine egyetemlegesen felelős e bírság megfizetéséért.

469    A fentiekre tekintettel először is meg kell semmisíteni a megtámadott határozat 2. cikkének 5. pontját, mivel a felperesekkel szemben aránytalan bírságot szab ki az Austria Drahtnak az 1997. április 15‑től 2002. szeptember 19‑ig tartó egységes jogsértésben való részvételét érintő szankcióként, másodszor a felperesekkel szemben egyetemlegesen kiszabott bírság összegét 22 millió euróról 7, 5 millió euróra kell csökkenteni, és harmadszor a keresetet az ezt meghaladó részében el kell utasítani.

 A költségekről

470    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (3) bekezdése alapján részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. Azonban, ha az ügy körülményei alapján indokoltnak látszik, a Törvényszék határozhat úgy, hogy a fél saját költségein felül viseli a másik fél költségeinek egy részét is.

471    A jelen ügy körülményei között, a Bizottság által a felperesekkel szemben kiszabott bírság összegének a jelentős csökkentésére tekintettel, úgy kell határozni, hogy a Bizottság maga viseli a saját költségeit, valamint a felperesek részéről felmerülő költségek kétharmadát, így a felperesek a saját költségeiknek az egyharmadát maguk viselik.

A fenti indokok alapján,

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék megsemmisíti az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/38344 – „előfeszített acél”‑ügy) 2010. június 30‑án hozott, a 2010. szeptember 30‑i C(2010) 6676 végleges bizottsági határozattal és a 2011. április 4‑i C(2011) 2269 végleges bizottsági határozattal módosított C(2010) 4387 végleges bizottsági határozat 2. cikkének 5. pontját.

2)      A Törvényszék a voestalpine AG‑vel és a voestalpine Wire Rod Austria GmbH‑val szemben egyetemlegesen kiszabott bírság összegét 22 millió euróról 7,5 millió euróra csökkenti.

3)      A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

4)      Az Európai Bizottság maga viseli a saját költségeit, valamint a voestalpine AG és a voestalpine Wire Rod Austria GmbH részéről felmerülő költségek kétharmadát.

5)      A Voestalpine és a voestalpine Wire Rod Austria maguk viselik a saját költségeik egyharmadát.

Frimodt Nielsen Dehousse Collins

Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. július 15‑i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

A jogvita tárgya

A jogvita előzményei

I –  Az eljárás tárgyát képező ágazat

A –  A termék

B –  A kínálat szerkezete

C –  A kereslet szerkezete

D –  Az Európai Unión és az EGT‑n belüli kereskedelem

II –  A voestalpine és az Austria Draht

III –  A közigazgatási eljárás

A –  Az engedékenység iránti első kérelem és a DWK‑nak biztosított mentesség

B –  Helyszíni vizsgálatok és információkérések

C –  Az engedékenység iránti egyéb kérelmek és a Bizottság által adott válaszok

D –  Az eljárás megindítása és a kifogásközlés

E –  Iratbetekintés, meghallgatás és fizetési képesség

F –  Kiegészítő információkérések

IV –  A megtámadott határozat

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

A –  Előzetes észrevételek

1.  A megtámadott határozat tartalma

a)  A kartell elemei és az egységes jogsértés jellemzése

b)  Az Austria Draht és a voestalpine vonatkozásában megállapított elemek

Szerződés G.‑vel

Az Italia klub (1997. április 15‑től 2002. szeptember 19‑ig)

Az Európa klub és a páneurópai rendszer

c)  A megtámadott határozat címzettjei és a felelősség egyéni tartama

Az Austria Draht helyzete

A voestalpine helyzete

d)  A voestalpinével és az Austria Drahttal szemben kiszabott bírság összegének számítása

2.  Az elvek felidézése

a)  A jogsértés fennállásának és tartamának bizonyítéka

b)  Az egységes jogsértés fogalma az összetett jogsértés értelmében

c)  A találkozón való részvétel esetén történő elhatárolódás fogalma

B –  Az első, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a felperesek az olaszországi ügynökükön keresztül részt vettek az egységes jogsértés egyik összetevőjében

1.  Az ügynök magatartásának a megbízónak való betudása

a)  Az ügynök magatartásának a megbízónak való betudhatóságára vonatkozó feltételek

b)  Az ügynöki megállapodás és a gazdasági kockázatok vállalása

c)  Az ügynök által gyakorolt kettős képviselet jelentősége

d)  A tudomás, az ellenőrzés és a jóváhagyás hiánya

2.  Az ügynök jogsértő magatartására vonatkozó bizonyítékok

a)  Az 1997. április 15‑i találkozóról

b)  Az 1997. június 24‑i találkozóról

c)  Az 1998. március 11‑i találkozóról

d)  A 1998. március 30‑i találkozóról

e)  Az 1998. május 18‑i találkozóról

f)  Az 1998. október 19‑i találkozóról

g)  Az 1999. január 18‑i találkozóról

h)  Az 1999. december 14‑i találkozóról

i)  A 2000. január 12‑ találkozóról

j)  A 2000. szeptember 19‑i találkozóról

k)  A 2001. június 10‑i találkozóról

l)  A 2001. október 23‑i találkozóról

m)  A 2002. január 11‑i találkozóról

n)  A 2002. április 30‑i találkozóról

o)  A megtáamdott határozatban hivatkozott egyéb találkozókról és dokumentumokról

3.  A felek által hivatkozott különböző nyilatkozatokról

4.  Az Austria Drahttal szemben kifogásolt jogsértés tartama

5.  Az első jogalapra vonatkozó következtetés

C –  A második, arra alapított jogalapról, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a felperesek a többek között az Italia klubot és az Európa klubot egyesítő egységes jogsértésben vettek részt

1.  Az egységes jogsértés valamely összetevő elemében való részvétel

2.  A kartell páneurópai szintjének ismerete

a)  A megtámadott határozatban hivatkozott bizonyítékok

b)  A megtámadott határozatban hivatkozott bizonyítékok elemzése

A Zürich klubra vonatkozó bizonyítékok

–  Az 1995. május 28‑i találkozóról

–  Az 1996. január 9‑i találkozóról

Az Európa klubra vonatkozó bizonyítékok

–  Az 1998. október 14‑i találkozóról

–  Az 1998. november 9‑i találkozóról

–  A 2000. február 28‑i találkozóról

–  Az 2001. szeptember 27‑i találkozóról

A kartellről az ügynök útján való tudomásszerzés bizonyítását lehetővé tevő elemek

3.  A második jogalapra vonatkozó következtetés

D –  A harmadik, a szankció értékelése tekintetében figyelembe veendő elemekre vonatkozó jogalapról

1.  Az arányosság elvének a megsértéséről

A szankciónak valamennyi körülményre tekintettel való arányossága

a)  A felperesek sajátos helyzetének a figyelembevétele

Az Italia klubban való részvétel módjai

Az Európa klubban és más megállapodásokban való részvétel hiánya

2.  Az arányosság elvének a megsértésére vonatkozó következtetés

E –  A korlátlan felülvizsgálati jogkörnek a Törvényszék általi gyakorlásáról és a bírság összegének a meghatározásáról

A költségekről

* Az eljárás nyelve: német.