A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (kibővített hetedik tanács)
2011. szeptember 21.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – REACH – Az akrilamid különösen veszélyes anyagkénti azonosítása – Keresettel meg nem támadható aktus – Elfogadhatatlanság”
A T‑1/10. sz. ügyben,
a Polyelectrolyte Producers Group GEIE (PPG) (székhelye: Brüsszel [Belgium]),
az SNF SAS (székhelye: Andrézieux‑Bouthéon [Franciaország]),
(képviselik őket kezdetben: K. Van Maldegem ügyvéd, P. Sellar sollicitor és R. Cana ügyvéd, később: Van Maldegem és R. Cana)
felpereseknek
az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) (képviselik: M. Heikkila és W. Broere, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: J. Stuyck ügyvéd)
alperes ellen,
támogatják:
a Holland Királyság (képviselik: C. Wissels, J. Langer, Y. de Vries és M. de Ree, meghatalmazotti minőségben),
az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: P. Oliver és G. Wilms, később: P. Oliver és E. Manhaeve, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozók,
az ECHA határozatának megsemmisítése iránti kérelme tárgyában, amely határozatban az akrilamidot (EK szám: 201‑173‑7) a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 396., 1. o.; helyesbítések: HL L 136., 2007.5.29., 3. o.; HL L 141., 2008.5.31., 22. o.; HL L 36., 2009.2.5., 84. o.; HL L 118., 2010.5.12., 89. o.; HL L 118., 2010.5.12., 89. o.) 59. cikke alapján az 57. cikkében említett kritériumokat teljesítő anyagként azonosította,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített hetedik tanács),
tagjai: A. Dittrich elnök (előadó), F. Dehousse, I. Wiszniewska‑Białecka, M. Prek és J. Schwarcz bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei
1 Az első felperes, a Polyelectrolyte Producers Group GEIE (PPG), egy európai gazdasági egyesülés, amelynek székhelye Belgiumban van. A polielektrolitokat, poliakrilamidokat és/vagy akrilamidot tartalmazó más polimereket előállító és/vagy importáló társaságok érdekeit képviseli. Az első felperes tagtársaságai az akrilamid felhasználói is, és az akrilamid vagy a poliakrilamid gyártói és/vagy felhasználói is. Az Európai Unió valamennyi akrilamid előállítója tagja az első felperesnek.
2 A második felperes, az SNF SAS, az első felperes egyik tagtársasága. Tevékenysége alapvetően az akrilamid és a poliakrilamid gyártása, amelyeket közvetlenül az ügyfeleinek ad el. Gyártelepekkel rendelkezik Franciaországban, az Egyesült Államokban, Kínában és Dél-Koreában.
3 A polielektrolitok vízben oldható, szintetikus, organikus polimerek, amelyeket különböző monomerekből, amelyek egyike az akrilamid, állítanak elő. Például ivóvíz tisztítására, szennyvíz kezelésére, papír előállítására, értékes ásványok kivonására használják őket.
4 A poliakrilamid a monomer akrilamid polimerizációja által létrehozott polimer, amelyet leggyakrabban vizek kezeléséhez, a papíriparban, a bányászatban, a kőolajiparban, a mezőgazdaságban, textiladalékként és kozmetikai termékek és testápolók területén alkalmazzák.
5 2009. augusztus 25‑én a Holland Királyság átadott az Európai Vegyianyag-ügynökségnek (ECHA) egy általa összeállított dokumentációt, amelyben az akrilamidot a később különösen az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2008. december 16‑i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 353., 1. o.; helyesbítés: HL L 16., 2011.1.20., 1. o.) módosított, a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 396., 1. o.; helyesbítések: HL L 136., 2007.5.29., 3. o.; HL L 141., 2008.5.31., 22. o.; HL L 36., 2009.2.5., 84. o.; HL L 118., 2010.5.12., 89. o.; HL L 118., 2010.5.12., 89. o.) 57. cikkének a) és b) pontjában említett kritériumokat teljesítő anyagként azonosította, hivatkozva az akrilamid 2. kategóriába tartozó rákkeltő és 2. kategóriába tartozó mutagén anyagok közé sorolására az 1272/2008 rendelet VI. mellékletének 3. részében. 2009. augusztus 31‑én az ECHA internetes oldalán közzétett egy értesítést, hogy az érintett felek benyújthatják az észrevételeiket az akrilamiddal kapcsolatos dokumentációról. Ugyanezen a napon az ECHA felkérte a többi tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságait, hogy nyújtsák be az erre vonatkozó észrevételeiket.
6 Miután az ECHA a kérdéses dokumentációról különösen az első felperestől az észrevételeket, és ezekre az észrevételekre a Holland Királyság válaszát megkapta, a tagállami bizottsága elé terjesztette e dokumentációt, amely 2009. november 27‑én egyhangú megállapodást ért el az akrilamid különösen veszélyes anyagkénti azonosítása tekintetében, mivel az teljesítette az 1907/2006 rendelet 57. cikkének a) és b) pontjában említett kritériumokat.
7 2009. december 7‑én az ECHA sajtóközleményt jelentetett meg arról, hogy egyrészt a tagállami bizottság egyhangú megállapodást ért el az akrilamidnak és tizennégy másik anyagnak az 1907/2006 rendelet 57. cikkében említett kritériumokat teljesítő, különösen veszélyes anyagkénti azonosítása tekintetében, és másrészt az 1907/2006 rendelet XIV. mellékletébe való felvételük érdekében azonosított anyagok listáját (a továbbiakban: az anyagok jelöltlistája) formálisan 2010 januárjában aktualizálják. 2009. december 22‑én az ECHA ügyvezető igazgatója meghozta az ED/68/2009. sz. határozatot, amelynek hatálybalépését 2010. január 13‑ára tervezték, és amely határozat 2010. január 13‑án felvette ezt a tizenöt anyagot az anyagok jelöltlistájára.
Az eljárás és a felek kérelmei
8 A Törvényszék Hivatalához 2010. január 4‑én benyújtott keresetlevéllel a felperesek keresetet terjesztettek elő az ECHA határozatának megsemmisítése iránt, amelyben az akrilamidot az 1907/2006 rendelet 59. cikke alapján az 57. cikkében említett kritériumokat teljesítő anyagként azonosította (a továbbiakban: megtámadott határozat).
9 A Törvényszék Hivatalához 2010. január 5‑én benyújtott külön iratban a második felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő, amelyben lényegében azt kérte a Törvényszék elnökétől, hogy rendelje el a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztését.
10 2010. január 11‑i végzésével a Törvényszék elnöke a megtámadott határozat végrehajtását az ideiglenes intézkedés iránti eljárást befejező végzés elfogadásáig felfüggesztette. E végzés következtében az ECHA ügyvezető igazgatója felfüggesztette az akrilamidnak az anyagok jelöltlistájára történő felvételét.
11 A Törvényszék Hivatalához 2010. március 17‑én benyújtott külön iratban az ECHA a Törvényszék eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §‑a alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt.
12 A Törvényszék elnöke a T‑1/10. R. sz., PPG és SNF kontra ECHA ügyben 2010. március 26‑án hozott végzésével (az EBHT‑ban még nem tették közzé) a második felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmét elutasította, a költségekről pedig egyelőre nem határozott.
13 E végzés következtében az ECHA 2010. március 30‑án közzétette az anyagok jelöltlistáját, amely tartalmazta az akrilamidot.
14 A Törvényszék Hivatalánál 2010. április 19‑én, illetve 20‑án nyilvántartásba vett levelekben az Európai Bizottság és a Holland Királyság kérte, hogy az ECHA kérelmeinek támogatása végett a jelen eljárásba beavatkozhasson. A felek meghallgatását követően a Törvényszék nyolcadik tanácsának elnöke a 2010. június 8‑i végzésével helyt adott e kérelmeknek.
15 A felperesek 2010. május 4‑én benyújtották az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeiket.
16 2010. május 17‑én, illetve 25‑én benyújtott iratokban a felperesek a beadványaiknak a beavatkozókkal szembeni bizalmas kezelése iránti kérelmet nyújtottak be. E bizalmas kezelés iránti kérelmet nem vitatták.
17 2010. augusztus 3‑án, illetve 5‑én a Bizottság és a Holland Királyság benyújtották az elfogadhatatlanságra szorítkozó beavatkozási beadványaikat. A Törvényszék Hivatalához 2010. október 1‑jén és 4‑én benyújtott iratokban a felek előterjesztették az ezekre a beadványokra vonatkozó észrevételeiket.
18 Mivel módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót a hetedik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták. 2011. március 30‑i határozatával a Törvényszék visszautalta a jelen ügyet a kibővített hetedik tanács elé az eljárási szabályzat 51. cikke 1. §‑ának megfelelően.
19 A felperesek keresetükben azt kérik, hogy a Törvényszék:
– nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak és megalapozottnak;
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– az ECHA‑t kötelezze a költségek viselésére;
– rendeljen el minden további szükséges intézkedést.
20 Elfogadhatatlansági kifogásában az ECHA azt kéri, hogy a Törvényszék:
– nyilvánítsa a keresetet elfogadhatatlannak;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
21 Az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeikben a felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék utasítsa el az elfogadhatatlansági kifogást.
22 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el.
23 A Holland Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék nyilvánítsa a keresetet elfogadhatatlannak, és a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
24 Az eljárási szabályzat 114. cikkének 1. és 4. §‑a értelmében a fél kérelmére a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlansági kifogásról. Ugyanezen cikk 3. §‑a szerint, ha a Törvényszék másként nem határoz, az eljárás a továbbiakban szóbeli. A Törvényszék a jelen ügyben úgy ítéli meg, hogy az ügy iratai alapján kellő információ áll rendelkezésre, és nem szükséges a szóbeli szakaszt megnyitni.
25 Kérelmei alátámasztására az ECHA három elfogadhatatlansági okra hivatkozik, amelyeket a megtámadott határozat jellegére, a felperesek közvetlen érintettségének hiányára, és arra a tényre alapít, hogy a megtámadott határozat, amely nem minősül az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett rendeleti jellegű jogi aktusnak, nem érinti a felpereseket közvetlenül.
26 A Bizottság támogatja az ECHA érvelését, ami a megtámadott határozat jellegét, és felperesek közvetlen érintettségének hiányát illeti. Arra is hivatkozik, hogy a keresetlevél nem felel meg az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑a c) pontja követelményeinek, mivel az nem világos.
27 A Holland Királyság támogatja az ECHA által hivatkozott valamennyi elfogadhatatlansági okot.
Az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑a c) pontja követelményeinek való megfelelés
28 A Bizottság véleménye szerint a keresetlevél nem világos, és nem felel meg az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑a c) pontja követelményeinek. A felperesek ugyanis, akik a keresetlevélben az ECHA 2009. december 7‑i határozatának megsemmisítését kérik, amely határozatban az akrilamidot az 1907/2006 rendelet 57. cikkében említett kritériumokat teljesítő anyagként azonosította, nem határozták meg kellő pontossággal a megtámadott határozatot. A Bizottság szerint az ECHA 2009. december 7‑i sajtóközleményében említett aktus nem az ECHA akrilamidot azonosító határozata volt, hanem a tagállami bizottság által az ECHA általi azonosításhoz vezető eljárásban megtett lépés.
29 Igaz, hogy az ECHA nem hivatkozott erre az elfogadhatatlansági okra. A Bizottság mint beavatkozó nem jogosult olyan elfogadhatatlansági okra hivatkozni, amelyre az általa támogatott fél nem hivatkozik (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑174/95. sz., Svenska Journalistförbundet kontra Tanács ügyben 1998. június 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑2289. o.] 77. és 78. pontját).
30 Azonban, mivel a kereset és az abban felhozott kifogások elfogadhatósági feltételeinek teljesülése nélkülözhetetlenek az eljárás folytatásához, a Törvényszék az eljárási szabályzatának 113. cikke értelmében azokat hivatalból vizsgálhatja (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑437/05. sz., Brink’s Security Luxembourg kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑3233. o.] 54. pontját, a T‑63/06. sz., Evropaïki Dynamiki kontra OEDT ügyben 2010. szeptember 9‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 30. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
31 A Bíróság alapokmánya 21. cikkének első bekezdése értelmében, amely ugyanezen alapokmány 53. cikke első bekezdésének megfelelően a Törvényszék előtti eljárásra is alkalmazandó, valamint az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontja szerint a keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyának ismertetését. Ezen ismertetésnek kellően világosnak és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy az alperes előkészíthesse a védekezését, és a Törvényszék dönthessen a keresetről adott esetben minden további információ nélkül (a Törvényszék T‑387/94. sz., Asia Motor France és társai kontra Bizottság ügyben 1996. szeptember 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1996., II‑961. o.] 106. pontja; a Törvényszék T‑369/03. sz., Arizona Chemical és társai kontra Bizottság ügyben 2005. december 14‑én hozott végzésének [EBHT 2005., II‑5839. o.] 120. pontja, és T‑481/08. sz., Alisei kontra Bizottság ügyben 2010. február 8‑án hozott végzésének [EBHT 2010., II‑117. o.] 89. pontja).
32 A jelen ügyben a keresetlevél megfelel ezeknek, a jogvita tárgyára vonatkozó követelményeknek. A felperesek ugyanis abban az ECHA azon határozatának megsemmisítését kérik, amelyikben az akrilamidot az 1907/2006 rendelet 59. cikke alapján az 57. cikkében említett kritériumokat teljesítő anyagként azonosította. Ezt követően pontosítják, hogy e határozattal, amelyet a tagállami bizottság, azaz az ECHA szerve, 2009. december 7‑én fogadott el, és amelyről az ECHA által ugyanezen a napon megjelentetett sajtóközlemény tájékoztatta őket, ezen anyagot fel fogják venni az anyagoknak az ECHA internetes oldalán 2010 januárjában közzéteendő jelöltlistájára.
33 Igaz, hogy a tagállami bizottság az akrilamidnak az 1907/2006 rendelet 57. cikkében említett kritériumokat teljesítő, különösen veszélyes anyagkénti azonosítása tekintetében az egyhangú megállapodást 2009. november 27‑én és nem 2009. december 7‑én érte el. Azonban, mivel az ECHA 2009. december 7‑i sajtóközleménye szerint a tagállami bizottság az érintett anyagokat 2009. december 7‑én azonosította, és e bizottsági megállapodást az ECHA nem tette közzé, a felperesek nem tudták a keresetlevélben a tagállami bizottság megállapodásának helyes dátumát megjelölni. Miután az ECHA elfogadhatatlansági kifogása útján értesültek a helyes dátumról, a felperesek az e kifogásra vonatkozó észrevételeikben megjelölték azt.
34 Ennélfogva a keresetlevélből jogilag megkövetelt módon kiderül, hogy a jogvita tárgya az ECHA aktusa, amely az 1907/2006 rendelet 59. cikke szerinti azon eljárás eredménye, amelynek során az e rendelet 57. cikkében említett kritériumokat teljesítő anyagként azonosították az akrilamidot, és amely aktus tartalmát a tagállami bizottság 2009. november 27‑i egyhangú megállapodása határozta meg, továbbá amelyet az akrilamidnak az anyagoknak az ECHA internetes oldalán közzétett jelöltlistájára történő felvétellel kellett végrehajtani, amely felvételt 2010. január 13‑ára terveztek, de végül 2010. március 30‑án történt meg. A tagállami bizottság 2009‑es egyhangú megállapodására és az akrilamidnak az említett közzétett listára történő felvételére hivatkozással a felperesek egyértelműen meghatározták a jogvita tárgyát.
35 Ebből következik, hogy ezen elfogadhatatlansági okot el kell utasítani.
A megtámadott határozat jellegére alapított elfogadhatatlansági ok
36 Az ECHA és a beavatkozók lényegében arra hivatkoznak, hogy a felperesek az ECHA tagállami bizottságának 2009. november 27‑én létrejött egyhangú megállapodására hivatkozva egy előkészítő aktust támadtak meg, amely nem az EUMSZ 263. cikk első bekezdésének második mondata értelmében vett, harmadik személyekre joghatással járó jogi aktus. Az ECHA szerint az aktus, amely potenciálisan joghatással jár, az anyagok naprakész jelöltlistájának az ECHA internetes oldalán történő közzététele az 1907/2006 rendelet 59. cikke (10) bekezdésének megfelelően. A Bizottság és a Holland Királyság szerint az e rendelet 59. cikke szerinti eljárás végső aktusa az ECHA ügyvezető igazgatójának határozata, amely felveszi az anyagot az anyagok jelöltlistájára e cikk (8) bekezdésének megfelelően.
37 A felperesek ezzel szemben azt állítják, hogy a megtámadott határozat egy olyan intézkedés, amely az ECHA álláspontját véglegesen rögzíti, ami az akrilamid különösen veszélyes anyagkénti azonosítását és az anyagok jelöltlistájára történő felvételét illeti. Az 1907/2006 rendelet 59. cikkének (8) bekezdéséből így az következne, hogy az e cikk által szabályozott eljárás kulcsmozzanata az azonosításról történő megállapodás. Az anyagok jelöltlistájára történő későbbi felvétel az anyagot különösen veszélyesnek azonosító határozatnak már csak automatikus következménye lenne. Ugyanígy az e rendelet 59. cikkének (10) bekezdése értelmében az anyagok jelöltlistáját automatikusan kellene közzétenni és naprakésszé tenni, miután meghozták az anyag felvételéről szóló határozatot.
38 Az EUMSZ 263. cikk első bekezdésének második mondata értelmében az Unió szervei vagy hivatalai által elfogadott, harmadik személyekre joghatással járó jogi aktusokat lehet keresettel megtámadni.
39 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint megsemmisítés iránti keresettel az Unió intézményei, szervei vagy hivatalai által hozott valamennyi olyan rendelkezést meg lehet támadni, amely joghatás kiváltására irányul, függetlenül azok jellegétől vagy formájától (lásd ebben az értelemben a Bíróság 22/70. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 1971. március 31‑én hozott ítéletének [EBHT 1971., 263. o.] 42. pontját és C‑138/03. sz., C‑324/03. sz. és C‑431/03. sz., Olaszország kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. november 24‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑10043. o.] 32. pontját; a Törvényszék T‑322/06. sz., Espinosa Labella és társai kontra Bizottság ügyben 2008. július 14‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 25. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
40 Amikor olyan aktusokról vagy határozatokról van szó, amelyek kidolgozása több szakaszban, különösen a belső eljárás befejezésekor történik, főszabály szerint csak azon intézkedések minősülnek megsemmisítés iránti keresettel megtámadható jogi aktusnak, amelyek az eljárás lezárásaként véglegesen rögzítik az Unió érintett intézménye, szerve vagy hivatala álláspontját. Következésképpen előzetes vagy tisztán előkészítő jellegű intézkedés nem képezheti megsemmisítés iránti kereset tárgyát (lásd a Bíróság 60/81. sz., IBM kontra Bizottság ügyben 1981. november 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1981., 2639. o.] 10. pontját; a Törvényszék T‑355/04. sz. és T‑446/04. sz., Co‑Frutta kontra Bizottság egyesített ügyekben 2010. január 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2010., II‑1. o.] 33. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
41 A jelen ügyben a Törvényszéknek nem kell a tagállami bizottság egyhangú megállapodásának állítólagos előkészítő jellegére vonatkozó érveléssel kapcsolatban állást foglalnia, miután a megtámadott határozat nem a fenti 39. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett, harmadik személyekre joghatással járó jogi aktus abban az időpontban, amikor a jelen kereset elfogadhatóságát értékelni kell, azaz a keresetlevél benyújtásának időpontjában (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑61/96. sz., C‑132/97. sz., C‑45/98. sz., C‑27/99. sz., C‑81/00. sz. és C‑22/01. sz., Spanyolország kontra Tanács egyesített ügyekben 2002. április 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2002, I‑3439. o.] 23. pontját és a Törvényszék T‑539/08. sz., Etimine és Etiproducts kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 7‑én hozott végzésének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 76. pontját).
42 Az anyagot az 1907/2006 rendelet 59. cikke szerinti eljárás eredményeként azonosító aktus ugyanis kétségtelenül megalapozhatja különösen az e rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében, 31. cikke (1) bekezdésének c) pontjában és (3) bekezdésének b) pontjában, valamint 33. cikkének (1) és (2) bekezdésében előírt tájékoztatási kötelezettségek létrejöttét. E rendelkezések az e rendelet 59. cikke (1) bekezdésének megfelelően azonosított anyagokra vagy az e rendelet 59. cikke (1) bekezdésének megfelelően összeállított listára felvett vagy azon szereplő anyagokra hivatkoznak. Ezek így ugyanezen rendelet 59. cikke szerinti eljárás eredményeként hozott aktusból eredő jogi kötelezettségeket jelölnek.
43 Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy az 1907/2006 rendelet 59. cikkében előírt eljárás, amely az e rendelet 57. cikkében említett kritériumokat teljesítő anyagok azonosításából és az anyagok jelöltlistájának összeállításából áll, több szakaszban folyik le.
44 Így, miután az azonosítási eljárás megindult, és az ECHA az anyagra vonatkozó dokumentációt hozzáférhetővé tette a tagállamok számára, és a honlapján közzétett értesítésben felkérte valamennyi érintett felet, hogy közöljék vele az észrevételeiket (az 1907/2006 rendelet 59. cikkének (2)–(4) bekezdése), a tagállamok, az ECHA és valamennyi érintett fél észrevételt tehet a dokumentációban javasolt azonosítással kapcsolatban (e rendelet 59. cikkének (4) és (5) bekezdése). Ha – mint a jelen ügyben is – ilyen észrevételeket tesznek, az ECHA a tagállami bizottsága elé terjeszti a dokumentációt, és ha e bizottság egyhangú megállapodást ér el az azonosítás tekintetében, az ECHA felveszi ezt az anyagot az anyagok jelöltlistájára (e rendelet 59. cikkének (7) és (8) bekezdése). Végül az anyag felvételéről szóló határozat meghozatalát követően az ECHA az internetes oldalán közzéteszi és naprakésszé teszi az anyagok jelöltlistáját(e rendelet 59. cikkének (10) bekezdése).
45 A jelen ügyben a keresetlevelet azt követően nyújtották be, hogy a tagállami bizottság egyhangú megállapodást ért el az akrilamid különösen veszélyes anyagkénti azonosítása tekintetében, és azt követően, hogy az ügyvezető igazgató meghozta ezen anyagnak az anyagok jelöltlistájára történő felvételéről szóló határozatát. Azonban, mivel e határozat hatálybalépését csak 2010. január 13‑ára tervezték, és az akrilamidnak az anyagok jelöltlistájára történő felvételét csak erre az időpontra irányozták elő, ezen anyag a keresetlevél benyújtásának időpontjában még nem volt felvéve erre a listára.
46 Márpedig, noha igaz, hogy az 1907/2006 rendelet 59. cikke (8) bekezdésének „felveszi” kifejezéséből az következik, hogy az ECHA az anyagnak az anyagok jelöltlistájára történő felvételével megbízott szerve nem rendelkezik mérlegelési mozgástérrel e felvételt illetően, mivel automatikusan követi a tagállami bizottság megállapodását, az is bizonyos, hogy mielőtt e rendelkezés értelmében felvennék az anyagot az anyagok jelöltlistájára, az e rendelet 59. cikke szerinti eljárás eredményeként hozott, az anyagot különösen veszélyesként azonosító aktus nem irányul arra, hogy harmadik személyekkel szemben joghatásokat váltson ki a fenti 39. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében.
47 Először is az 1907/2006 rendelet 59. cikke szerinti eljárás eredményeként hozott aktusból eredő és az e rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében, 31. cikke (1) bekezdésének c) pontjában és (3) bekezdésének b) pontjában, valamint 33. cikkének (1) és (2) bekezdésében szabályozott tájékoztatási kötelezettségek ugyanis egyrészt az e rendelet 59. cikke (1) bekezdésének megfelelően azonosított anyagokra, másrészt az anyagok jelöltlistájára felvett vagy azon szereplő anyagokra hivatkoznak. Az 1907/2006 rendeletből nem következik, hogy a jogalkotónak az lett volna a célja, hogy az ezen kötelezettségek által érintett személyek eleget tegyenek ezeknek az e rendelet 59. cikke szerinti eljárás különböző szakaszaiban. Ellenkezőleg az e rendelet 59. cikkének „Az [említett rendelet] 57. cikk[é]ben említett anyagok azonosítása” címéből következik, hogy az e cikkben szabályozott eljárás tényleges funkciója az anyagoknak az e rendelet 57. cikkében említett kritériumokat teljesítő anyagokkénti végleges azonosítása. Az említett rendelet 59. cikkének (1) bekezdéséből, amely az azonosítási eljárást illetően e cikk (2)–(10) bekezdésére hivatkozik, következik, hogy az anyagnak az anyagok jelöltlistájára történő, az e cikk (8) bekezdésében szabályozott felvétele ezen eljárás szerves részét képezi. Egyrészt az e rendelet 59. cikke (1) bekezdésének megfelelően azonosított anyagokra, és másrészt az anyagok jelöltlistájára felvett vagy azon szereplő anyagokra történő hivatkozások tehát nem felelhetnek meg az azonosítási eljárás különböző szakaszainak oly módon, hogy e kötelezettségek nem állhatnak fenn az anyagnak az anyagok jelöltlistájára történő tényleges felvételét megelőzően.
48 Másodszor is meg kell állapítani, hogy abban az esetben, ha az ECHA nem kap kézhez, illetve nem tesz semmilyen észrevételt az anyag különösen veszélyeskénti azonosítására irányuló javaslatra vonatkozólag, akkor felveszi az anyagot az anyagok jelöltlistájára (az 1907/2006 rendelet 59. cikkének (6) bekezdése). Ilyen esetben az említett rendelet 59. cikke szerinti azonosítási eljárás keretében az azonosítás egy szakasza, amelyet az ECHA olyan külön szerve, mint a tagállami bizottság vagy egy másik intézmény, mint a Bizottság e cikk (8) és (9) bekezdése szerint külön kezel, hiányzik. Márpedig, mivel az az időpont, amelytől kezdve az anyagot különösen veszélyesként azonosító, a rendelet 59. cikke szerinti eljárás eredményeként hozott aktus joghatást vált ki, nem függhet egy tagállam, az ECHA vagy egy érintett fél észrevételeinek benyújtásától, kizárólag az anyagnak az anyagok jelöltlistájára történő felvételének időpontja az az időpont, amelytől kezdve ezen aktus joghatást válthat ki.
49 Azt illetően, hogy az 1907/2006 rendelet 59. cikkének (10) bekezdése értelmében az ECHA‑nak a weboldalán közzé kell tennie és naprakésszé kell tennie az anyagok jelöltlistáját, miután az anyag felvételéről szóló határozatot meghozták, meg kell állapítani, hogy az anyagot különösen veszélyesként azonosító, az e rendelet 59. cikke szerinti eljárás eredményeként hozott aktusból eredő jogi kötelezettségek az érintett személyeket csak ezen anyagot tartalmazó anyagok jelöltlistájának közzétételétől kezdve terhelhetik, mivel ez az az időpont, amelytől kezdve e személyek egyértelműen megismerhetik jogaikat és kötelezettségeiket, és ezeknek megfelelően járhatnak el (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑345/06. sz. Heinrich‑ügyben 2009. március 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., I‑1659. o.] 44. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ugyanígy az anyagot különösen veszélyesként azonosító, az e rendelet 59. cikke szerinti eljárás eredményeként hozott aktus elleni kereset benyújtási határideje az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése értelmében csak az anyagok ezen anyagot tartalmazó jelöltlistájának közzétételekor kezdődhet.
50 Mivel az anyagok jelöltlistája csak az ECHA internetes oldalán létezik, az anyag e listára történő felvétele ugyanabban az időpontban történik, mint amikor annak naprakész változatát közzéteszik. Tehát csak az anyagoknak az ECHA internetes oldalán közzétett jelöltlistájára történő felvételével fog az anyagot különösen veszélyesként azonosító, az e rendelet 59. cikke szerinti eljárás eredményeként hozott aktus joghatással járni.
51 Tekintettel az eddig kifejtettekre, a keresetet mint elfogadhatatlant anélkül kell elutasítani, hogy meg kellene vizsgálni az ECHA által hivatkozott többi elfogadhatatlansági okot.
A költségekről
52 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Egyébiránt az említett cikk 4. §‑a értelmében az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket.
53 Mivel a felperesek pervesztesek lettek, az ECHA kérelmének megfelelően kötelezni kell őket a saját költségeik és az ECHA költségeinek viselésére. Az ECHA kérelmének megfelelően a második felperes viseli az ideiglenes intézkedés iránti eljárással kapcsolatos költségeket. A Holland Királyság és a Bizottság maguk viselik saját költségeiket.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített hetedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.
2) A Törvényszék a Polyelectrolyte Producers Group GEIE‑t (PPG) és az SNF SAS‑t kötelezi saját költségeik, valamint az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) részéről felmerült költségek viselésére.
3) A Törvényszék az SNF‑t kötelezi az ideiglenes intézkedés iránti eljárással kapcsolatos költségek viselésére.
4) A Holland Királyság és az Európai Bizottság maguk viselik saját költségeiket.
Kelt Luxembourgban, 2011. szeptember 21‑én.