T‑1/10. sz. ügy

Polyelectrolyte Producers Group GEIE (PPG) és SNF SAS

kontra

Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA)

„Megsemmisítés iránti kereset – REACH – Az akrilamid különösen veszélyes anyagkénti azonosítása – Keresettel meg nem támadható aktus – Elfogadhatatlanság”

A végzés összefoglalása

Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel megtámadható aktusok – Fogalom – Kötelező joghatásokat kiváltó aktusok – Előkészítő aktusok – Kizártság – Az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) azon határozata, amely az akrilamidot különösen veszélyes anyagként azonosítja – Joghatás kiváltására nem irányuló jogi aktus – Elfogadhatatlanság

(EUMSZ 263 cikk; 1907/2006 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 57. és 59. cikk)

Megsemmisítés iránti keresettel az Unió intézményei, szervei vagy hivatalai által hozott valamennyi olyan rendelkezést meg lehet támadni, amely joghatás kiváltására irányul, függetlenül azok jellegétől vagy formájától. Amikor olyan aktusokról vagy határozatokról van szó, amelyek kidolgozása több szakaszban, különösen a belső eljárás befejezésekor történik, főszabály szerint csak azon intézkedések minősülnek megsemmisítés iránti keresettel megtámadható jogi aktusnak, amelyek az eljárás lezárásaként véglegesen rögzítik az Unió érintett intézménye, szerve vagy hivatala álláspontját. Következésképpen előzetes vagy tisztán előkészítő jellegű intézkedés nem képezheti megsemmisítés iránti kereset tárgyát.

Mint elfogadhatatlant, el kell utasítani az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) azon határozata ellen benyújtott, megsemmisítés iránti keresetet, amely az akrilamidot a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), valamint az Európai Vegyianyag‑ügynökség létrehozásáról szóló 1907/2006 rendelet 59. cikke alapján az 57. cikkében említett kritériumokat teljesítő különösen veszélyes anyagként azonosítja, ha az ilyen határozat abban az időpontban, amely az említett kereset elfogadhatóságának értékelése szempontjából irányadó, azaz a keresetlevél benyújtásakor, nem olyan aktus, amely arra irányul, hogy harmadik személyekkel szemben joghatásokat váltson ki.

Az 1907/2006 rendelet 59. cikkében előírt eljárás, amely az e rendelet 57. cikkében említett kritériumokat teljesítő anyagok azonosításából és az anyagok jelöltlistájának összeállításából áll, ugyanis több szakaszban folyik le. E tekintetben, noha igaz, hogy az ugyanezen rendelet 59. cikke (8) bekezdésének „felveszi” kifejezéséből az következik, hogy az ECHA az anyagnak az anyagok jelöltlistájára történő felvételével megbízott szerve nem rendelkezik mérlegelési mozgástérrel e felvételt illetően, mivel automatikusan követi a tagállami bizottság megállapodását, az is bizonyos, hogy mielőtt e rendelkezés értelmében felvennék az anyagot az anyagok jelöltlistájára, az e rendelet 59. cikke szerinti eljárás eredményeként hozott, az anyagot különösen veszélyesként azonosító aktus nem irányul arra, hogy harmadik személyekkel szemben joghatásokat váltson ki.

Először is az 1907/2006 rendelet 59. cikke szerinti eljárás eredményeként hozott aktusból eredő és az e rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében, 31. cikke (1) bekezdésének c) pontjában és (3) bekezdésének b) pontjában, valamint 33. cikkének (1) és (2) bekezdésében szabályozott tájékoztatási kötelezettségek ugyanis egyrészt az e rendelet 59. cikke (1) bekezdésének megfelelően azonosított anyagokra, másrészt az anyagok jelöltlistájára felvett vagy azon szereplő anyagokra hivatkoznak. Az 1907/2006 rendeletből nem következik, hogy a jogalkotónak az lett volna a célja, hogy az ezen kötelezettségek által érintett személyek eleget tegyenek ezeknek az e rendelet 59. cikke szerinti eljárás különböző szakaszaiban. Ellenkezőleg, e rendelet 59. cikkének címéből következik, hogy az e cikkben szabályozott eljárás tényleges funkciója az anyagoknak az e rendelet 57. cikkében említett kritériumokat teljesítő anyagokkénti végleges azonosítása. Az említett rendelet 59. cikkének (1) bekezdéséből, amely az azonosítási eljárást illetően e cikk (2)–(10) bekezdésére hivatkozik, következik, hogy az anyagnak az anyagok jelöltlistájára történő, az e cikk (8) bekezdésében szabályozott felvétele ezen eljárás szerves részét képezi. Egyrészt az e rendelet 59. cikke (1) bekezdésének megfelelően azonosított anyagokra, és másrészt az anyagok jelöltlistájára felvett vagy azon szereplő anyagokra történő hivatkozások tehát nem felelhetnek meg az azonosítási eljárás különböző szakaszainak oly módon, hogy e kötelezettségek nem állhatnak fenn az anyagnak az anyagok jelöltlistájára történő tényleges felvételét megelőzően.

Másodszor is abban az esetben, ha az ECHA nem kap kézhez, illetve nem tesz semmilyen észrevételt az anyag különösen veszélyeskénti azonosítására irányuló javaslatra vonatkozólag, akkor felveszi az anyagot az anyagok jelöltlistájára (az 1907/2006 rendelet 59. cikkének (6) bekezdése). Ilyen esetben az említett rendelet 59. cikke szerinti azonosítási eljárás keretében az azonosítás egy szakasza, amelyet az ECHA olyan külön szerve, mint a tagállami bizottság vagy egy másik intézmény, mint a Bizottság e cikk (8) és (9) bekezdése szerint külön kezel, hiányzik. Márpedig, mivel az az időpont, amelytől kezdve az anyagot különösen veszélyesként azonosító, a rendelet 59. cikke szerinti eljárás eredményeként hozott aktus joghatást vált ki, nem függhet egy tagállam, az ECHA vagy egy érintett fél észrevételeinek benyújtásától, kizárólag az anyagnak az anyagok jelöltlistájára történő felvételének időpontja az az időpont, amelytől kezdve ezen aktus joghatást válthat ki.

(vö. 39–41., 43., 46–48, 51. pont)