A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kilencedik tanács)
2022. április 27.(*)
„Közösségi formatervezési minta – Megsemmisítési eljárás – Egy zuhanylefolyó‑berendezést ábrázoló, lajstromozott közösségi formatervezési minta – A megsemmisítés iránti kérelem benyújtását követően hivatkozott korábbi formatervezési minta – A 2245/2002/EK rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának v. alpontja – A fellebbezési tanács mérlegelési jogköre – Hatály – A 6/2002/EK rendelet 63. cikkének (2) bekezdése – Szóbeli eljárás és eljárásvezető intézkedések – A 6/2002 rendelet 64. és 65. cikke – Megsemmisítési ok – Egyéni jelleg – A 6/2002 rendelet 6. cikke és 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja – A korábbi formatervezési minta megjelölése – A formatervezési minta teljes egészére vonatkozó korábbi jogok – A vitatott formatervezési minta jellemzőinek meghatározása – Átfogó összehasonlítás”
A T‑327/20. sz. ügyben,
a Group Nivelles NV (székhelye: Gingelom [Belgium], képviseli: J. Jonkhout ügyvéd)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselik: A. Folliard‑Monguiral és G. Predonzani, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:
az Easy Sanitary Solutions BV (székhelye: Oldenzaal [Hollandia], képviseli: F. Eijsvogels ügyvéd),
az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsának a Group Nivelles és az Easy Sanitary Solutions közötti megsemmisítési eljárással kapcsolatban 2020. március 17‑én hozott határozata (R 2664/2017‑3. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács),
tagjai: M. J. Costeira elnök, M. Kancheva (előadó) és T. Perišin bírák,
hivatalvezető: Juhász‑Tóth A. tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2020. május 28‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az EUIPO‑nak a Törvényszék Hivatalához 2020. szeptember 29‑én benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2020. október 2‑án benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel arra, hogy a tanács egyik tagjának akadályoztatása miatt a tanács kiegészítése céljából másik bírót jelöltek ki,
tekintettel a 2021. október 13‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2003. november 28‑án a beavatkozó fél, az Easy Sanitairy Solutions BV a közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet (HL 2002. L 3., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 142. o.) alapján közösségi formatervezési minta lajstromozására irányuló kérelmet nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO).
2 A lajstromoztatni kívánt és a jelen ügyben vitatott közösségi formatervezési mintát az alábbi nézetekből ábrázolták:
25.1
25.2
25.3
3 Azok a termékek, amelyekre a vitatott formatervezési mintát alkalmazni kívánják, az ipari minták nemzetközi osztályozásának létrehozásáról szóló, 1968. október 8‑i locarnói megállapodás módosított változatának 23‑02. osztályába tartoznak, és az alábbi leírásnak felelnek meg: „Zuhanylefolyó‑berendezés” (shower drains).
4 A vitatott formatervezési mintát 2004. március 9‑én közösségi formatervezési mintaként 107834‑0025. számon lajstromozták, és a Közösségi Formatervezésiminta‑oltalmi Értesítő 19/2004. számában ugyanaznap tették közzé. A minta oltalmát több alkalommal is megújították, többek között 2018. június 16‑án.
5 2009. szeptember 3‑án az I‑Drain BVBA, a felperes Group Nivelles NV jogelődje, a 6/2002 rendelet 52. cikke alapján kérelmet nyújtott be a vitatott formatervezési minta oltalmának megsemmisítése iránt.
6 A megsemmisítési kérelem alátámasztásaként a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének az ugyanezen rendelet 4–9. cikkével összefüggésben értelmezett b) pontjában foglalt okokra hivatkozott.
7 Az I‑Drain a megsemmisítési kérelméhez csatolta a DM/059828 sz. nemzetközi lajstromozás (a továbbiakban: DM/059828 sz. lajstromozás vagy DM/059828 sz. formatervezési minta) ábrájának másolatát, amelyet a beavatkozó fél 2002. április 2‑án jelentett be, és amelyet ugyanarra a napra visszamenő hatállyal lajstromoztak, majd 2002. június 30‑án tettek közzé.
8 2010. április 2‑án, a beavatkozó fél észrevételeire adott válaszában, a megsemmisítési kérelme benyújtását követően, az I‑Drain más formatervezési mintákra vonatkozó új iratokat nyújtott be, köztük többek között két – 1998‑as és 2000‑es – Blücher termékkatalógusból származó kivonatokat, amelyeknek a 33. oldalán szerepelt a következő kép, amelynek közepén egy fedőlemez látható (a továbbiakban: a Blücher‑katalógusokban látható fedőlemez):
9 2010. augusztus 30‑án egy beolvadással történő egyesülést követően a felperes lett az I‑Drain jogutódja, amely mint jogi személy megszűnt.
10 2010. szeptember 23‑i határozatával a megsemmisítési osztály helyt adott a megsemmisítési kérelemnek, és a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján megsemmisítette a vitatott formatervezési minta oltalmát azzal az indokkal, hogy – a Blücher‑katalógusokban látható fedőlemezre tekintettel – nem teljesül az ugyanezen rendelet 5. cikke értelmében vett újdonság követelménye.
11 2010. október 15‑én a beavatkozó fél a 6/2002 rendelet 55–60. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a megsemmisítési osztály határozata ellen.
12 2012. október 4‑i határozatával (a továbbiakban: első határozat) az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsa helyt adott a fellebbezésnek, és hatályon kívül helyezte a megsemmisítési osztály határozatát a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének az ugyanezen rendelet 4. cikkének (1) bekezdésével és 5. cikkével összefüggésben értelmezett b) pontján alapuló részében, vagyis abban a részében, amelyben az a vitatott formatervezési minta újdonságának hiányát állapította meg. Az ügyet visszautalta a megsemmisítési osztály elé annak érdekében, hogy az vizsgálja meg újra a megsemmisítési kérelmet, abban a részében, amely az említett rendelet 25. cikke (1) bekezdésének ugyanezen rendelet 4. cikkének (1) bekezdésével és 6. cikkével összefüggésben értelmezett b) pontján, vagyis a vitatott formatervezési minta egyéni jellegének hiányán alapul.
13 2013. január 7‑én a felperes a 6/2002 rendelet 61. cikke alapján keresetet nyújtott be a Törvényszékhez az első határozattal szemben.
14 2015. május 13‑i Group Nivelles kontra OHIM – Easy Sanitary Solutions (Zuhanylefolyó) ítéletében (T‑15/13, EU:T:2015:281, a továbbiakban: a Törvényszék első ítélete) a Törvényszék hatályon kívül helyezte az első határozatot, a keresetet ezt meghaladó részében pedig elutasította. Az EUIPO‑hoz hasonlóan a Törvényszék korábbi formatervezési mintaként (vagy annak egy részeként) figyelembe vette a Blücher‑katalógusokban látható fedőlemezt, a DM/059828 sz. formatervezési mintát azonban nem.
15 2015. július 11‑én és július 24‑én a beavatkozó fél és az EUIPO fellebbezést nyújtott be a Bírósághoz a Törvényszék első ítélete ellen.
16 2017. szeptember 21‑i Easy Sanitary Solutions és EUIPO kontra Group Nivelles ítéletében (C‑361/15 P és C‑405/15 P, EU:C:2017:720, a továbbiakban: a fellebbezés tárgyában hozott ítélet) a Bíróság elutasította a fellebbezéseket, miután ezen ítélet 72. és 134. pontjában megállapította, hogy a Törvényszék két helyen is tévesen alkalmazta a jogot. Először is, a Bíróság megállapította, hogy a Törvényszék az első ítéletének 77–79. és 84. pontjában tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy megkövetelte az EUIPO‑tól, hogy az a vitatott minta újdonságának értékelésénél végezze el a megsemmisítési kérelemhez csatolt Blücher‑katalógusok különféle kivonataiban szereplő, korábbi formatervezési minta vagy minták különféle elemeinek összeállítását, miközben a megsemmisítést kérő fél nem nyújtotta be az általa korábbiként hivatkozott formatervezési minta teljes egészének ábrázolását. Másodszor, a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Törvényszék az első ítéletének 132. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor a vitatott formatervezési minta egyéni jellegének értékelése keretében azt a követelményt támasztotta, hogy e formatervezési minta tájékozott használójának ismernie kell azt a terméket, amelyben a korábbi formatervezési minta megtestesül, illetve amelyre azt alkalmazzák. Mivel azonban a fellebbezéseket elutasították, az első határozatnak a Törvényszék első ítéletének rendelkező részével való hatályon kívül helyezése jogerőre emelkedett, és az ügyet visszautalták az EUIPO elé.
17 2017. december 19‑én az EUIPO előtti eljárás feleit tájékoztatták arról, hogy a megsemmisítési osztály határozatával szemben benyújtott fellebbezést az új összetételben eljáró harmadik fellebbezési tanács elé utalták vissza, R 2664/2017‑3. számon.
18 2018. július 24‑én a fellebbezési tanács előadója értesítést küldött az EUIPO előtti eljárás feleinek, amelyben arról tájékoztatta őket, hogy a fellebbezési tanács előtti eljárásban hivatkozott korábbi formatervezési minta a DM/059828 sz. formatervezési minta, amelyet a megsemmisítési kérelemben egyedül említettek, ellentétben a Blücher‑katalógusban látható fedőlemezzel. Az előadó ugyanis az ügyiratoknak a Bíróság általi visszautalást követően történő újbóli megvizsgálásával megállapította, hogy a korábban eljáró szervezeti egységek által vizsgált korábbi formatervezési minta nem szerepelt a megsemmisítési kérelemben, és az említett kérelemben nem említettek más formatervezési mintát. A felek két hónapos határidőt kaptak észrevételeik előterjesztésére.
19 2018. szeptember 21‑én a felperes benyújtotta észrevételeit.
20 2020. március 17‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsa helyt adott a beavatkozó fél fellebbezésének, hatályon kívül helyezte a megsemmisítési osztály határozatát, és elutasította a megsemmisítési kérelmet. Elöljáróban megállapította, hogy a megsemmisítési kérelemben a felperes korábbi formatervezési mintaként kizárólag a DM/059828. sz. formatervezési mintát jelölte meg, és a többi formatervezési mintára, mint például a Blücher‑katalógusokban szereplő mintára csak kiegészítő észrevételekben hivatkoztak. Márpedig emlékeztetett arra, hogy a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése nem teszi lehetővé a bejelentő számára, hogy a kérelmét további korábbi formatervezési mintákra alapítva kiterjessze az eljárás tárgyát.
21 Ami a vitatott formatervezési mintát és annak látható jellemzőit illeti, a fellebbezési tanács megállapította, hogy azt egy szifonból, egy tartályból és egy fedőlemezből álló zuhanylefolyó‑berendezés tekintetében lajstromozták, és különösen azt, hogy a vitatott formatervezési minta által ábrázolt termék a szélein hosszanti barázdákkal és vékony külső peremekkel rendelkezik, míg a fedőlemez felületének egészét pontok díszítik. A fellebbezési tanács emlékeztetett arra, hogy a Törvényszék első ítéletének 49. pontja szerint a vitatott formatervezési minta tárgyát képező „zuhanylefolyó‑berendezés (shower drain)” beszerelését, azaz annak a zuhany padlózatába való beépítését követően, nemcsak a lemez felső része látható, hanem a két oldalsó barázda is, valamint a tartály szélének felső része is.
22 A korábbi formatervezési mintát illetően a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy el kell végeznie a szolgáltatott bizonyítékok teljes vizsgálatát annak érdekében, hogy pontosan meg lehessen állapítani, hogy az miből áll, mivel a fellebbezés tárgyában hozott ítéletet és a Törvényszék első ítéletét követően egyértelmű, hogy nem a Blücher‑katalógusok 33. oldalán lévő kép közepén látható fedőlemezről lehet szó, amely nem egy komplett folyadékelvezető berendezést ábrázol. Miután emlékeztetett arra, hogy a megsemmisítési kérelem határozza meg az eljárás tárgyát, amely egyrészt a vitatott formatervezési mintából, másrészt a hivatkozott korábbi formatervezési mintákból következik, a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben a felperes a megsemmisítési kérelmét a (fenti 7. pontban ábrázolt) DM/059828. sz. lajstromozásra alapította.
23 A vitatott formatervezési minta műszaki funkcióját illetően a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy annak egyik jellemzőjét sem kizárólag a műszaki funkciója írja elő, következésképpen azt nem lehetett kizárni az oltalomból, és az átfogó összehasonlításra gyakorolt hatásában lényegesen kisebb szerepet sem lehetett neki tulajdonítani. A fellebbezési tanács azt is jelezte, hogy e területen a kialakítás jelentős esztétikai elemet foglal magában.
24 A vitatott formatervezési minta egyéni jellegét illetően a fellebbezési tanács először is úgy ítélte meg, hogy a tájékozott használó olyan személy, aki ismeri a kereskedelemben általában kapható lefolyók jellemzőit és alapkonfigurációit, és e felhasználók körébe tartozik mind a szakmai közönség (amely állhat például a harmadik személyek részére lefolyókat értékesítő kiskereskedőkből, az azokat beszerelő vízvezeték‑szerelőkből, vagy azokból a belsőépítészekből, akik ügyfeleik számára keresnek vagy választanak lefolyókat, azok esztétikai jellemzőit figyelembe véve), mind a laikus közönség, amelybe beletartoznak azok a végső felhasználók, akik maguk választják ki és vásárolják meg e lefolyókat, azoknak bármely szektorban vagy környezetben történő beszerelése és alkalmazása céljából. Másodszor, a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy az alkotói szabadság viszonylag széles, mivel még ha a tájékozott használó, e minőségében, tudná is, hogy a lefolyóberendezéseknek ahhoz, hogy betöltsék a vízelvezető funkciójukat, rendelkezniük kell egy oldalsó falakkal és széllel rendelkező tartállyal, a csatornarendszerbe bekötött szifonnal, valamint rácsokkal vagy ráccsal, illetve olyan résekkel vagy nyílásokkal borított lemezzel, amelyeken keresztül a víz elfolyik, ettől még e jellemzők konkrét megjelenése, különösen a formát, az anyagot, a méretet és az arányokat illetően változó lehet, hiszen a vízelvezetést biztosító kötöttségen felül nincsenek más, különös kötöttségek. Harmadszor, a fellebbezési tanács, miután meghatározta a vitatott formatervezési minta és a korábban nyilvánosságra került formatervezési minták jellemzőit külön‑külön, majd összevetette az általuk keltett összbenyomást (lásd a fenti 117–127. pontot), arra a következtetésre jutott, hogy a vitatott formatervezési minta rendelkezik egyéni jelleggel, és még kevésbé állítható, hogy ne lenne új jellegű, így az oltalma érvényes.
A felek kérelmei
25 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– hozzon új határozatot, és az indokokat kijavítva, állapítsa meg a vitatott formatervezési minta oltalmának semmisségét;
– az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.
26 Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
27 A beavatkozó azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el az első, második, negyedik, ötödik és hatodik jogalap alátámasztására felhozott kifogásokat;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
28 Keresete alátámasztásaként a felperes hat jogalapra hivatkozik, amelyeket lényegében a fellebbezési tanács által vétett értékelési hibákra alapít, amelyeket a fellebbezési tanács elsőként a megtámadott határozat 24. pontjában (valamint az előadó 2018. július 24‑i közleményének második oldalának első két bekezdésében, amelyekre e pont hivatkozik), másodikként ugyanezen határozat 26. pontjában, harmadikként e határozat 38. és 39. pontjában, az említett határozat 58. és 62–65. pontjával összefüggésben, negyedikként a megtámadott határozat 98–110. és 112. pontjában, ötödikként ugyanezen határozat 111. pontjában, e határozat 29. és 30. pontjával összefüggésben, hatodikként pedig az említett határozat 114–117. pontjában vétett.
29 A Törvényszék célszerűnek tartja elsőként a korábbi formatervezési minta beazonosítására vonatkozó harmadik és első jogalapot, majd a vitatott formatervezési minta jellemzőinek meghatározására vonatkozó második jogalapot, végül pedig az ütköző formatervezési minták összehasonlítására és a vitatott formatervezési minta egyéni jellegének értékelésére vonatkozó negyedik, ötödik és hatodik jogalapot megvizsgálni.
A korábbi formatervezési minta beazonosítására vonatkozó első és harmadik jogalapról
A harmadik jogalapról
30 A harmadik jogalappal a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 38. és 39. pontjában, ugyanezen határozat 58. és 62–65. pontjával összefüggésben hibát vétett, és megsértette a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdését, amikor úgy ítélte meg, hogy kizárólag a megsemmisítési osztályhoz benyújtott megsemmisítési kérelem – a jelen esetben a felperes jogelődjének 2009. szeptember 3‑i kérelme – alapján indult eljárás keretében benyújtott bizonyítékok fogadhatók el és vehetők figyelembe a megsemmisítés mérlegelése céljából. A felperes jogi szempontból úgy véli, hogy a megsemmisítési eljárásban hivatkozott tények és bizonyítékok értékelése keretében az EUIPO számára biztosított ezen jogkör csak akkor és csak annyiban elismert, ha az EUIPO‑nak ugyanezen eljárásban határozatot kell hoznia. Ezzel szemben álláspontja szerint e jogkörre nem lehet hivatkozni az olyan eljárásban hivatkozott tények és bizonyítékok tekintetében, amelyben az EUIPO már döntött, és amely az EUIPO részéről már jogerős és korábban meghozott határozat tárgyát képezte.
31 A jelen ügyben a felperes szerint az eljárások már jogerős és korábban meghozott határozathoz vezettek, azaz az EUIPO megsemmisítési osztálya előtti eljárás a megsemmisítési osztály 2010. szeptember 23‑i határozatát eredményezte, az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárás pedig a 2012. október 4‑i, első határozatot eredményezte. E két eljárásban arra a következtetésre jutottak, hogy minden tényt és bizonyítékot figyelembe lehet venni. A Törvényszék és a Bíróság előtti későbbi eljárásokban a felek által a megsemmisítési osztály és a fellebbezési tanács előtti korábbi eljárások keretében hivatkozott tények és bizonyítékok elfogadhatóságának kérdését nem vetették fel, és azokat sem hivatalból, sem pedig más módon nem vonták kétségbe. A felperes szerint közelebbről pontatlan az a következtetés is, amelyet az előadó a 2018. július 24‑i közleményében a fellebbezés tárgyában hozott ítéletből vonhatott le, és amely szerint a Blücher‑katalógusok 33. oldalán szereplő fényképet nem lehet benyújtani. A beavatkozó fél és az EUIPO soha nem vitatta a megsemmisítési osztály és a fellebbezési tanács e tekintetben tett megállapításait, sem a Törvényszék, sem a Bíróság előtt.
32 A felperes tehát azt állítja, hogy a fellebbezési tanács azáltal, hogy a megtámadott határozat érintett pontjaiban ezt a megállapítást tette, visszatért korábbi jogerős határozatokhoz. Ez szerinte ellentétes a megfelelő ügyintézés és a jogviták rendezésének az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében előírt általános elveivel, valamint a jogbiztonság, a bizalomvédelem és az eljárási gondosság elvével. Arra a következtetésre jut, hogy a fellebbezési tanács nem gyakorolhatta volna visszamenőleges hatállyal a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdésében biztosított jogkört.
33 Az EUIPO vitatja a felperes érveit.
34 A beavatkozó fél a Törvényszék belátására bízza a felperes által e jogalap keretében felhozott kifogás értékelését.
35 A megtámadott határozat 38. és 39. pontjában a fellebbezési tanács megállapította, hogy mivel a Bíróság a fellebbezés tárgyában hozott ítéletben úgy ítélte meg, hogy a fellebbezési tanács az első határozatban nem a megfelelő korábbi formatervezési mintát vette figyelembe, a felperes által hivatkozott más korábbi formatervezési mintákat kell vizsgálni. A megsemmisítési kérelemben ez utóbbi fél korábbi formatervezési mintaként a DM/059828. sz. lajstromozást jelölte meg, és azon kívül semmi mást. A többi formatervezési mintára a felperes jogelődje csak később hivatkozott, kiegészítő észrevételeiben. E tekintetben a fellebbezési tanács hozzátette, hogy figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése nem teszi lehetővé a bejelentő számára, hogy további korábbi formatervezési mintákra hivatkozva kiterjessze az eljárás tárgyát, mivel e megközelítés azzal a hatással járna, hogy meghosszabbítaná az eljárást, és megváltoztatná annak tárgyát. Márpedig a felperes jogelődje által annak későbbi észrevételeiben hivatkozott további korábbi formatervezési mintákra, vagyis a Blücher‑katalógusokban szereplő mintákra nem a megsemmisítési kérelem szempontjából vett korábbi formatervezési mintákként hivatkoztak.
36 A megtámadott határozat 58. pontjában a fellebbezési tanács emlékeztetett arra, hogy amint azt már több korábbi határozatban is megállapították, a megsemmisítési kérelem határozza meg az eljárás tárgyát, ami egyrészt a vitatott formatervezési mintából, másrészt a hivatkozott korábbi formatervezési mintákból következik, és ezen okból kifolyólag a kérelem benyújtását követően nem lehet olyan más korábbi formatervezési mintákat bevonni az eljárásba, amelyek akadályát képezhetik a vitatott formatervezési minta új és egyéni jellege megállapításának.
37 A megtámadott határozat 62. pontjában a fellebbezési tanács megjegyezte, hogy a Blücher‑katalógusok 33. oldalán szereplő kép közepén látható fedőlemezre, amelyet a felperes jogelődje az annak bizonyítására szolgáló állítólagos korábbi formatervezési mintaként vagy e minták egyikeként jelölt meg, hogy a vitatott minta nem rendelkezik új vagy egyéni jelleggel, csupán a beavatkozó fél észrevételeire adott válaszban hivatkoztak. Pontosította, hogy az a tény, hogy a korábban eljáró szervezeti egységek az említett lemezt mint korábbi formatervezési mintát, elfogadhatónak tekintették, ellentétes volt a fent említett elvekkel, amelyek szerint a megsemmisítési eljárás tárgyát a kérelem határozza meg, és ezen eljárásba a megsemmisítési kérelem benyújtását követően nem lehet más korábbi formatervezési mintákat bevonni.
38 A megtámadott határozat 63. pontjában a teljesség kedvéért a fellebbezési tanács megjegyezte, hogy a megsemmisítési kérelemben már említett korábbi formatervezési mintákkal vagy korábbi jogokkal kapcsolatos kiegészítő tények, bizonyítékok és iratok elfogadhatóságának értékelése a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése értelmében a megsemmisítési osztály diszkrecionális jogkörébe tartozik. E a rendelkezés ugyanakkor nem teszi lehetővé, hogy a megsemmisítést kérő fél kiterjessze az eljárás tárgyát további korábbi formatervezési mintákra hivatkozva, mivel e megközelítés azzal a hatással járna, hogy meghosszabbítaná az eljárást, és megváltoztatná annak tárgyát. Ennélfogva, mivel a többek között a 3a. és 3b. sz. mellékletben, vagyis a Blücher‑katalógusokban hivatkozott formatervezési mintákat nem említették a megsemmisítési kérelemben, sem a megsemmisítési osztály, sem a fellebbezési tanács nem rendelkezett diszkrecionális jogkörrel e tekintetben. Következésképpen az ezen iratokban szereplő formatervezési minták nem tekinthetők a jelen megsemmisítési eljárás szempontjából elfogadható, korábbi alkotásnak. Ugyanezen határozat 64. pontjában a fellebbezési tanács megállapította, hogy a felperes által az előadó közleményére válaszul tett észrevételeiben említett iratok és fényképek, amelyek a DM/059828. sz. lajstromozásban szereplőktől eltérő formatervezési mintákra vonatkoztak, ugyanezen okokból nem minősülhetnek elfogadható korábbi alkotásnak.
39 A megtámadott határozat 65. pontjában a fellebbezési tanács ennélfogva azt állapította meg, hogy az előadó közleményének megfelelően a jelen ügyben az egyetlen korábbi formatervezési minta a DM/059828. sz. lajstromozás volt.
40 Harmadik jogalapjával a felperes lényegében úgy véli, hogy a fellebbezési tanács hibát követett el és megsértette a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdését azáltal, hogy határozatát kizárólag a megsemmisítési kérelemben ábrázolt korábbi formatervezési mintákra alapította, tekintet nélkül az olyan bizonyítékokra, mint a Blücher‑katalógusok, amelyeket e megsemmisítési kérelem benyújtását követően nyújtottak be, és amelyekre a fellebbezési tanács kizárólag az első, jogerőre emelkedett határozatát alapította.
41 E tekintetben elöljáróban meg kell állapítani, hogy a vitatott formatervezési mintával összehasonlítandó korábbi formatervezési minták beazonosításának kérdését az EUIPO, a Törvényszék és a Bíróság előtti korábbi eljárások során még nem döntötték el jogerősen.
42 Egyrészt ugyanis a fellebbezési tanács első határozatát, amely egyébként nem határozott kifejezetten a felperes által a megsemmisítési kérelme benyújtását követően benyújtott iratok elfogadhatóságáról, a Törvényszék első ítélete, amelynek rendelkező része jogerőre emelkedett, hatályon kívül helyezte (lásd a fenti 14. és 16. pontot). Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a megsemmisítést kimondó ítélet ex tunc hatályú, és így azzal a hatással jár, hogy a megsemmisített aktust visszaható hatállyal kiiktatja a jogrendből (lásd: 2013. június 27‑i Beifa Group kontra OHIM – Schwan‑Stabilo Schwanhäußer [Íróeszközök] ítélet, T‑608/11, nem tették közzé, EU:T:2013:334, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2020. szeptember 23‑i CEDC International kontra EUIPO – Underberg [Egy üvegben elhelyezett fűszál formája] ítélet, nem tették közzé, T‑796/16, EU:T:2020:439, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ennélfogva az első határozat már nem képezi részét az Európai Unió jogrendjének, és semmiképp sem vált jogerőssé.
43 Másrészt, a Törvényszék első ítéletében (lásd a fenti 14. pontot) ez utóbbi az említett iratok elfogadhatóságáról sem határozott, a vitatott formatervezési mintával összehasonlítandó korábbi formatervezési minták tárgyáról pedig végképp nem. Ezt a kérdést ugyanis sem a felek, sem hivatalból a Törvényszék nem hozta fel. Egyébként, a fellebbezés tárgyában hozott ítélet (lásd a fenti 16. pontot) kizárólag a fellebbezésben felvetett jogkérdésekre korlátozódott. Ennélfogva sem a Törvényszék első ítéletében, sem a fellebbezés tárgyában hozott ítéletben nem merült fel sem a megsemmisítési kérelem alapjául szolgáló korábbi formatervezési minták meghatározásának kérdése, sem az a kérdés, hogy a későbbiekben benyújtott iratok relevánsak‑e a korábbi formatervezési minták meghatározásánál.
44 Ezt követően meg kell állapítani, hogy a jelen jogalap azon az előfeltevésen alapul, amely szerint a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése alkalmazható olyan körülmények esetén, mint a jelen ügy körülményei. Meg kell tehát vizsgálni, hogy e rendelkezés alkalmazható‑e a jelen ügyben, legalábbis a korábbi formatervezési minta beazonosításának kérdésére, különös tekintettel a 6/2002 rendelet végrehajtásáról szóló, 2002. október 21‑i 2245/2002/EK bizottsági rendelet (HL 2002. L 341., 28. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 14. kötet, 14. o.) 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának v. és vi. alpontjára.
45 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy az EUIPO figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem kellő időben hoztak fel vagy terjesztettek elő. E rendelkezés tehát az EUIPO megsemmisítési osztályának és fellebbezési tanácsának egyaránt mérlegelési jogkört biztosít.
46 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 6/2002 rendelet 63. cikke (2) bekezdésének szövegéből az következik, hogy főszabályként és eltérő rendelkezés hiányában a tényeket és bizonyítékokat a felek azon határidők lejárta után is előterjeszthetik, amelyekhez a 6/2002 rendelet rendelkezései alkalmazásában ezen előterjesztés kötve van, és az EUIPO az ilyen, késedelmesen előterjesztett tényeket vagy bizonyítékokat figyelembe veheti. Ugyanis azzal a pontosítással, hogy az EUIPO hasonló esetben figyelmen kívül „hagyhatja” az ilyen bizonyítékokat, az említett rendelkezés széles mérlegelési jogkörrel ruházza fel az EUIPO‑t, hogy az – határozatát e tekintetben indokolva – eldönthesse, hogy az ilyen bizonyítékokat tekintetbe kell‑e venni vagy sem (lásd: 2017. július 5‑i Gamet kontra EUIPO – „Metal‑Bud II” Robert Gubała [Ajtókilincs] ítélet, T‑306/16, nem tették közzé, EU:T:2017:466, 15. és 16. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
47 Ami az EUIPO‑nak a késedelmesen előterjesztett bizonyítékok esetleges figyelembevétele tekintetében fennálló mérlegelési jogkörének gyakorlását illeti, az EUIPO általi ilyen figyelembevétel, amikor megsemmisítési eljárás keretében kell döntenie, különösen akkor igazolható, ha úgy ítéli meg, hogy egyrészt a késedelmesen előterjesztett bizonyítékok első ránézésre ténylegesen relevánsak lehetnek a hozzá benyújtott megsemmisítési kérelem sorsát illetően, másrészt az eljárás azon szakasza, amelyben e késedelmes benyújtásra sor kerül, és az azt övező körülmények nem képezik akadályát e figyelembevételnek. Ebből következik, hogy a Törvényszék feladata annak értékelése, hogy a fellebbezési tanács hatékony módon gyakorolta‑e a rendelkezésére álló széles mérlegelési jogkört annak érdekében, hogy indokolással ellátott módon és a releváns körülmények egészének megfelelő figyelembevételével határozzon arról, hogy az első ízben hozzá benyújtott bizonyítékokat figyelembe lehet‑e venni az általa meghozandó határozat meghozatala céljából vagy sem. Az ő feladata ezenfelül annak ellenőrzése, hogy a fellebbezési tanács megfelelő módon gyakorolta‑e a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése által ráruházott mérlegelési jogkört (lásd: 2017. július 5‑i Ajtókilincs ítélet, T‑306/16, nem tették közzé, EU:T:2017:466, 17. és 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
48 Szintén az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy azoknak a további bizonyítékoknak a benyújtása, amelyeket az EUIPO által e célból megállapított határidőn belül benyújtott bizonyítékokon felül nyújtanak be, az említett határidő lejártát követően is lehetséges, és semmi nem tiltja az EUIPO számára azt, hogy az ilyen késedelmesen előterjesztett kiegészítő bizonyítékokat figyelembe vegye (lásd: 2018. március 14‑i Crocs kontra EUIPO – Gifi Diffusion [Lábbelik] ítélet, T‑651/16, nem tették közzé, EU:T:2018:137, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben és analógia útján: 2013. szeptember 26‑i Centrotherm Systemtechnik kontra OHIM és centrotherm Clean Solutions ítélet, C‑610/11 P, EU:C:2013:593, 88. pont).
49 Mindemellett emlékeztetni kell arra is, hogy a 6/2002 rendelet 52. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a megsemmisítési kérelmet írásban kell benyújtani, és indokolni kell. A 2245/2002 rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. és vi. alpontja pontosítja, hogy a megsemmisítési kérelemben meg kell jelölni a megsemmisítési okokat, valamint az e kérelem alátámasztásaként hivatkozott tényeket, bizonyítékokat és észrevételeket. Ez utóbbi rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának v. alpontja ezenkívül előírja, hogy ha a megsemmisítési kérelem a lajstromozott közösségi formatervezési minta újdonságának vagy egyéni jellegének hiányán alapul, a kérelemnek tartalmaznia kell azon korábbi formatervezési minták megjelölését és ábrázolását, amelyek akadályát képezhetik a lajstromozott közösségi formatervezési minta újdonsága vagy egyéni jellege megállapításának, valamint az e korábbi formatervezési minták meglétét igazoló iratokat.
50 Az ítélkezési gyakorlat szerint a megsemmisítési kérelmet előterjesztő félnek kell az EUIPO számára szolgáltatnia a szükséges adatokat, különösen a korábbi jogként hivatkozott formatervezési minta pontos és teljes körű beazonosíthatóságához és bemutatásához szükséges adatokat, annak bizonyításához, hogy a vitatott formatervezési minta nem volt érvényesen lajstromozható. Tehát nem az EUIPO, hanem a megsemmisítést kérelmező fél feladata olyan elemeket szolgáltatni, amelyek bizonyítják ezen ok valós mivoltát (a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 59. és 65. pontja; lásd még: 2019. szeptember 17‑i ítélet, Aroma Essence kontra EUIPO – Refan Bulgaria [Mosdószivacs] ítélet, T‑532/18, nem tették közzé, EU:T:2019:609, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
51 Pontosítani kell, hogy a kérelmező által hivatkozott megsemmisítési okok mindegyike tekintetében bizonyítékot kell szolgáltatni a korábbi formatervezési minta vagy minták meglétére és beazonosíthatóságára. E tekintetben a Törvényszék korábban már kimondta, hogy sem az EUIPO, sem a megsemmisítést kérelmező fél nem támaszkodhat az egyéni jelleg hiányának (a 6/2002 rendelet 6. cikke) alátámasztásaként hivatkozott korábbi minták valamelyikére, ha a megsemmisítési kérelemből az derül ki, hogy az említett korábbi formatervezési mintákra valamely más megsemmisítési ok, mint például az újdonság hiánya (ugyanezen rendelet 5. cikke) kapcsán már hivatkoztak (lásd ebben az értelemben: 2018. március 14‑i Gifi Diffusion kontra EUIPO – Crocs [Lábbelik] ítélet, T‑424/16, nem tették közzé, EU:T:2018:136, 46–48. pont).
52 Egyébiránt a 6/2002 rendelet 63. cikkének (1) bekezdése szerint a megsemmisítés iránti kérelmek esetében az EUIPO vizsgálata a felek által hivatkozott jogalapokhoz és kérelem szerinti igényekhez kötve van. A kérelmező félnek meg kell győződnie arról, hogy valamennyi hivatkozott korábbi formatervezési minta egyértelműen azonosítható és reprodukálható, mivel a megsemmisítési eljárás az inter partes eljárások közé tartozik. Ennélfogva, a megsemmisítés iránti kérelem vizsgálata során az EUIPO‑nak csak azokat a formatervezési mintákat kell figyelembe vennie, amelyekre a kérelmező a megsemmisítés iránti kérelemben, és nem valamely későbbi dokumentumban, kifejezetten hivatkozik (lásd ebben az értelemben: 2019. szeptember 17‑i Mosdószivacs ítélet, T‑532/18, nem tették közzé, EU:T:2019:609, 30. és 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
53 Így tehát a 2245/2002 rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának v. alpontja (lásd a fenti 49. pontot) azt feltételezi, hogy a korábbi formatervezési mintának vagy mintáknak a megsemmisítési kérelem benyújtásától kezdve beazonosíthatóknak kell lenniük, mivel ez határozza meg a jogvita tárgyát, illetve azt, hogy a vitatott formatervezési minta jogosultja állást tudjon foglalni a kérelem megalapozottságáról. Ugyanis, az eljárás megfelelő lefolytatásával és a vitatott formatervezési minta jogosultjának ahhoz fűződő jogos érdekének megőrzésével, hogy ne kelljen olyan jogvitában részt vennie, amelynek tárgya folyamatosan változtatható, ellentétes a kérelmező azon lehetősége, hogy a megsemmisítési eljárás során tetszés szerint további korábbi formatervezési mintákra hivatkozzon. Ezért e rendelkezés betartása ugyanezen rendelet 30. cikkének (1) bekezdése értelmében a megsemmisítési kérelem elfogadhatóságának egyik feltételét képezi.
54 Következésképpen az EUIPO‑hoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy a 2245/2002 rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának v. alpontja által követett logika egy „előre meghatározott” vagy jogvesztő határidő előírása, azaz egy olyan határidő előírása, amelynek elmulasztása elfogadhatatlansági kifogást képez a megsemmisítési kérelemnek a kérelem jogi hátterét meghatározó és körülhatároló lényeges elemeire vonatkozó bizonyítékok benyújtását illetően. Hacsak az EUIPO nem követeli meg a kérelemnek az ugyanezen rendelet 30. cikkének (1) bekezdése szerinti hiánypótlását, a korábbi formatervezési minták megjelölésére és ábrázolására vonatkozó új bizonyítékok később már nem hozhatók fel, mivel az kiszélesítené a megsemmisítési kérelem jogi keretét.
55 A 2245/2002 rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának v. alpontjából tehát az következik, hogy a megsemmisítési kérelem határozza meg a jogvita tárgyát, ami egyrészt a vitatott formatervezési mintából, másrészt a hivatkozott korábbi formatervezési mintákból következik. Ennélfogva a megsemmisítési kérelem benyújtását követően nem lehet az eljárásba olyan további korábbi formatervezési mintákat bevonni, amelyek akadályát képezhetik a vitatott formatervezési minta újdonsága vagy egyéni jellege megállapításának.
56 A 2245/2002 rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának v. alpontjára tekintettel tehát azt a következtetést kell levonni, hogy a közösségi formatervezésiminta‑oltalom megsemmisítése iránti eljárásban az EUIPO‑nak csak a megsemmisítési kérelemben megjelölt korábbi formatervezési mintákat kell megvizsgálnia, a későbbiekben hivatkozott ilyen formatervezési mintákat nem.
57 Egyébiránt pontosítani kell a 2245/2002 rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontja vi. alpontjának hatályát, amely úgy rendelkezik, hogy a megsemmisítési kérelemnek tartalmaznia kell „a kérelem alapjául szolgáló tényeket, bizonyítékokat és érveket”, és ennélfogva a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése által az EUIPO‑ra ruházott mérlegelési jogkör terjedelmét.
58 E tekintetben az EUIPO‑hoz hasonlóan hangsúlyozni kell, hogy a 2245/2002 rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának v. és vi. alpontja alapvető különbséget tesz az említett rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának v. alpontjában megkövetelt, „a korábbi formatervezési mintáknak a megjelölésére és ábrázolására” vonatkozó bizonyítékok és az ugyanezen rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának vi. alpontjában említett egyéb „tények és bizonyítékok”, például a korábbi formatervezési minta nyilvánosságra jutására (a 6/2002 rendelet 7. cikke) vagy a vitatott formatervezési minta funkcionalitására (a 6/2002 rendelet 8. cikke) vonatkozó tények és bizonyítékok között.
59 Ebből következik, hogy a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése által annak érdekében az EUIPO‑ra ruházott mérlegelési jogkör, hogy „figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem kellő időben terjesztettek elő”, csak a 2245/2002 rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának vi. alpontja szerinti „tényekre és bizonyítékokra” alkalmazható, az ugyanezen rendelet 28. cikke (1) bekezdésének b) pontja v. alpontja által megkövetelt, „a korábbi formatervezési mintáknak a megjelölésére és ábrázolására” viszont nem. A 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése különösen nem alkalmazható a korábbi formatervezési minta beazonosíthatóságának kérdésére.
60 Ily módon a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése ugyan lehetővé teszi olyan további bizonyítékok figyelembevételét (lásd a fenti 48. pontot), mint például a megsemmisítési kérelemben már hivatkozott valamely formatervezési minta pontosabb ábrázolása vagy az annak közzétételére vonatkozó bizonyíték, nem teszi lehetővé e kérelem jogi kereteinek kiterjesztését teljes mértékben új bizonyítékok benyújtása révén, megengedve a kérelmezőnek, hogy az említett kérelmet más korábbi formatervezési mintákra alapítsa, hiszen egy ilyen eljárásmód megváltoztatná a jogvita tárgyát, azonfelül, hogy meghosszabbítaná az eljárás időtartamát.
61 A fellebbezési tanács tehát a megtámadott határozat 39. pontjában helyesen állapította meg többek között azt, hogy a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése nem jogosítja fel a megsemmisítést kérelmező felet arra, hogy a kérelmét újabb és újabb korábbi formatervezési mintákra alapítva kiterjessze az eljárás tárgyát.
62 A jelen ügyben nem vitatott, hogy – amint azt a fellebbezési tanács azt követően, hogy felhívta a feleket észrevételeik megtételére, a megtámadott határozat 61. pontjában lényegében megállapította – a Blücher‑katalógusokban szereplő formatervezési mintára a 2009. szeptember 3‑i megsemmisítési kérelemben nem hivatkoztak, és azt nem is ábrázolták, arra csupán a beavatkozó fél 2010. április 2‑i észrevételeire adott válaszban hivatkoztak (lásd a fenti 7. és 8. pontot).
63 Márpedig ez a formatervezési minta nem azonos a megsemmisítési kérelemben eredetileg hivatkozott formatervezési mintával, mivel az ott szereplő fedőlemez eltér a DM/059828. számon lajstromozott korábbi formatervezési mintáktól. Ezek tehát a Törvényszék ítélkezési gyakorlata értelmében semmiképpen sem „ugyanazon korábbi formatervezési minta ábrázolásai” (lásd ebben az értelemben: 2010. június 22‑i Shenzhen Taiden kontra OHIM – Bosch Security Systems [Távközlési berendezés] ítélet, T‑153/08, EU:T:2010:248, 25. pont). A 2245/2002 rendelet 30. cikkének (1) bekezdése szerinti hiánypótlásra egyébként nem volt szükség, mivel a felperes jogelődje helyesen azonosította be a megsemmisítési kérelme alátámasztásául hivatkozott korábbi formatervezési mintákat, nevezetesen a DM/059828. számon lajstromozott korábbi formatervezési mintákat.
64 E körülmények között az EUIPO‑hoz hasonlóan azt kell megállapítani, hogy a megsemmisítési kérelem benyújtását követően benyújtott bizonyítékok esetleges figyelembevétele a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése értelmében csak azon konkrét termékek felhasználási módjainak illusztrálása céljából engedhető meg, amelyekben az összehasonlított minták megtestesültek, illetve a megsemmisítési kérelemben már felhozott bármely más tény vagy állítás alátámasztása céljából. Ebben az értelemben kétségtelen, hogy a fellebbezési tanács nem zárta ki kifejezetten az említett bizonyítékok elfogadhatóságát, amennyiben azok a megsemmisítési kérelemben megjelölt korábbi formatervezési mintára vonatkozó, már előterjesztett érvelés kiegészítésére irányulnak.
65 Mindazonáltal az ilyen bizonyítékok alaki elfogadhatósága nem teszi lehetővé a megsemmisítési kérelemben eredetileg hivatkozott formatervezési mintákon felül újabb korábbi formatervezési minta hozzáadását, tekintettel a 2245/2002 rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának v. alpontjára. Ebből a szempontból ugyanis a Blücher‑katalógusoknak a megsemmisítési kérelem benyújtását követő benyújtása teljesen „új” bizonyíték benyújtásával egyenértékű, szemben a Bíróságnak és a Törvényszéknek a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlata értelmében vett „további” bizonyítékkal (lásd a fenti 48. pontot).
66 A fellebbezési tanács tehát a megtámadott határozat 63. pontjában lényegében helyesen állapította meg azt, hogy bár a további bizonyítékok figyelembevétele kétségtelenül kibővítheti a megsemmisítési kérelem ténybeli hátterét azáltal, hogy e bizonyítékok hozzáadódnak a korábbi formatervezési mintákat illetően korábban már felhozott más bizonyítékokhoz, e figyelembevétel ugyanakkor nem terjesztheti ki a kérelem jogi kereteit az újonnan hivatkozott korábbi formatervezési mintákra, hiszen az említett megsemmisítési kérelmet a felperes jogelődje már végleges jelleggel meghatározta a kérelem benyújtásának időpontjában azzal, hogy a kérelemben megjelölte a kérdéses kérelem alátámasztásaként hivatkozott korábbi formatervezési mintákat.
67 A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 65. és 66. pontjában azt is helyesen állapította meg, hogy a jelen ügyben az egyetlen szabályosan hivatkozott korábbi formatervezési minta a DM/059828. sz. formatervezési minta volt, amely a 6/2002 rendelet 7. cikke értelmében a vitatott formatervezési minta bejelentésének napját megelőzően jutott nyilvánosságra. Végeredményben e nyilvánosságra jutás ténye és korábbi mivolta nem vitatott.
68 Következésképpen, a felperes állításával ellentétben először is azt kell megállapítani, hogy a fellebbezési tanács egyáltalán nem tért vissza korábbi jogerős határozatokhoz, és nem sértette meg a fenti 32. pontban említett általános elvek egyikét sem, majd ezt követően azt kell megállapítani, hogy a fellebbezési tanács nem sértette meg a 6/2002 rendelet 63. cikkének (2) bekezdését, és megfelelően alkalmazta a 2245/2002 rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának v. alpontját.
69 A harmadik jogalapot tehát – mint megalapozatlant – el kell utasítani.
Az első jogalapról
70 Az első jogalappal, amely három részre tagolódik, a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatnak 24. pontjában, az előadó 2018. július 24‑i közleményével együttesen értelmezve, különféle értékelési hibákat vétett.
71 A jogalap első részében a felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az tévesen állapította meg azt, hogy az előadó a közleményében úgy vélte, hogy figyelembeveendő korábbi formatervezési minta egyedül a DM/059828. sz. formatervezési minta volt, mivel ez volt az egyetlen olyan minta, amelyet a megsemmisítési kérelemben megemlítettek. Márpedig az említett pontban szereplő indok, vagyis az, hogy csak ezt a mintát csatolták a megsemmisítési kérelemhez, nem az előadó közleményéből volt kikövetkeztethető, és ezt az indokot a megtámadott határozat nem is részletezi.
72 A jogalap második részében a felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az tévesen állapította meg, hogy a Blücher‑katalógusok 33. oldalán szereplő fényképet nem lehetett figyelembe venni, mivel a fellebbezés tárgyában hozott ítélet akadályát képezi annak, hogy azt a megsemmisítési eljárásban hivatkozott korábbi formatervezési minta ábrázolásaként benyújtsák. Szerinte a fellebbezési tanács ezen ítéletből olyan következtetést vont le, amely nincs alátámasztva. Egyébként szerinte az EUIPO, a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 71. pontjában foglaltakkal ellentétben, nem hozott eljárásvezető intézkedéseket.
73 A jogalap harmadik részében a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy kizárólag a felperes által a megsemmisítési kérelemben bemutatott DM/059828. sz. formatervezési mintát lehetett korábbi formatervezési mintaként vizsgálni, mivel az előadó megállapította, hogy a „korábban határozatot hozó szervezeti egységek által vizsgált korábbi formatervezési minta” nem szerepelt a felperes jogelődjének 2009. szeptember 3‑i megsemmisítési kérelmében. E következtetés szélesebb körű, mint az előadó közleménye, amely szerinte egyáltalán nem azt mondja ki, hogy a megsemmisítési kérelemben nem említették meg a korábban eljáró szervezeti egységek által vizsgált korábbi formatervezési mintát.
74 Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.
75 A megtámadott határozat 24. pontjában a fellebbezési tanács emlékeztetett arra, hogy 2018. július 24‑én az előadó közleményt küldött a feleknek, amelyben tájékoztatta őket arról, hogy a hozzá benyújtott korábbi formatervezési minta a megsemmisítési kérelemben egyedül említett DM/059828. sz. formatervezési minta lesz. A fellebbezési tanács kifejtette, hogy az előadó, az ügyiratoknak a Bíróság általi visszautalást követően történő újbóli megvizsgálásával megállapította, hogy a korábban eljáró szervezeti egységek által vizsgált korábbi formatervezési minta nem szerepelt a megsemmisítési kérelemben, és az említett kérelemben nem említettek semmilyen más formatervezési mintát.
76 A jogalap első részével a felperes lényegében azt rója fel az előadónak, hogy a 2018. július 24‑i közleményében, illetve a fellebbezési tanácsnak, hogy a megtámadott határozat 24. pontjában, nem fejtették ki annak indokát, hogy miért csak a DM/059828. számon lajstromozott formatervezési mintákat (lásd a fenti 7. pontot) tartották figyelembe vehetőknek, kizárva a vizsgálatból a fenti 8. pontban bemutatott ábrát.
77 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 6/2002 rendelet 62. cikkének első mondata értelmében az EUIPO‑nak indokolnia kell a határozatait. Ezen indokolási kötelezettség terjedelme azonos az EUMSZ 296. cikkben foglalt kötelezettség terjedelmével, amely szerint az indokolásból világos és egyértelmű módon ki kell tűnnie a jogi aktus kibocsátója érvelésének. Az indokolási kötelezettségnek kettős célja van: egyrészt az, hogy lehetővé tegye az érdekeltek számára jogaik védelme érdekében a hozott intézkedés indokainak megismerését, másrészt hogy lehetővé tegye az uniós bíróság számára a határozat jogszerűségének felülvizsgálatát. Azt, hogy egy határozat indokolása megfelel‑e ezen követelményeknek, nemcsak a szövege, hanem a háttere, valamint az érintett tárgykörre vonatkozó jogszabályok összessége alapján kell megítélni (lásd: 2019. június 13‑i Visi/one/EUIPO – EasyFix [Járművekhez szánt adatlaptartó tokok] ítélet, T‑74/18, EU:T:2019:417, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
78 A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy az indokolási kötelezettség csak a megtámadott határozatra vonatkozik, az ügy előadójának közleményére, amely egy nem megtámadható jogi aktus, nem vonatkozik. Az ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy a fellebbezési tanács határozata ellen az uniós bírósághoz lehet keresetet benyújtani, ha az az EUIPO előtti eljárásban részt vevő félre nézve „kötelező joghatásokat” vált ki (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2009. március 17‑i Laytoncrest kontra OHIM – Erico [TRENTON] ítélet, T‑171/06, EU:T:2009:70, 21. pont). Nem ez a helyzet viszont a fellebbezési tanács előadójának közleménye esetében.
79 Ezt követően, a harmadik jogalap vizsgálatából (lásd a fenti 30–69. pontot) az derül ki, hogy a megtámadott határozat 38., 39. és 53–67. pontjában a fellebbezési tanács egyértelműen kifejtette azokat az indokokat, amelyek miatt a 6/2002 rendelet 5. és 6. cikkében előírt követelmények vizsgálatánál csak az az egyetlen korábbi formatervezési minta vehető figyelembe, amelynek az ábrázolását a megsemmisítési kérelemhez, annak alátámasztásaként, csatolták. Közelebbről, a fellebbezési tanács a 6/2002 rendelet 63. cikke (2) bekezdésének a 2245/2002 rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontjának i., v. és vi. pontjára tekintettel történő értelmezésére támaszkodott, amely végül is nem szenved hibában, amint az a harmadik jogalap vizsgálata során megállapításra került. A kifejtett érvelés teljes mértékben megfelel a 6/2002 rendelet 62. cikkének első mondatában említett indokolási kötelezettségnek.
80 A jelen jogalap első részét tehát mint megalapozatlant el kell utasítani.
81 A jogalap második részében a felperes lényegében azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az nem vette figyelembe a Blücher‑katalógusokban szereplő ábrákat, különösen a fenti 8. pontban szereplő ábrát, holott ez utóbbi ábra elfogadhatósága és relevanciája a fellebbezés tárgyában hozott ítélet kihirdetésétől kezdve az ítélt dolog (res iudicata) erejével bír.
82 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 6/2002 rendelet 61. cikkének (6) bekezdése értelmében az EUIPO köteles meghozni az Európai Unió Bírósága ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedéseket.
83 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ahhoz, hogy a hatályon kívül helyezett jogi aktust kibocsátó intézmény a hatályon kívül helyező ítéletnek eleget tegyen, és azt teljes mértékben végrehajtsa, nemcsak az ítélet rendelkező részét köteles tiszteletben tartani, hanem a rendelkező rész elfogadásához vezető és annak szükséges alátámasztását képező indokokat is, mivel azok elengedhetetlenek a rendelkező részben foglaltak pontos értelmének meghatározásához. Ugyanis, egyrészt ez az indokolás határozza meg pontosan a jogellenesnek tekintett rendelkezést, másrészt ez az indokolás világítja meg a rendelkező részben megállapított jogellenesség pontos indokait, amelyeket az érintett intézménynek figyelembe kell majd vennie a hatályon kívül helyezett jogi aktus helyett hozott új jogi aktusban (lásd: 2013. június 27‑i Íróeszköz ítélet, T‑608/11, nem tették közzé, EU:T:2013:334, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
84 A jelen ügyben hangsúlyozni kell, hogy a fellebbezés tárgyában hozott ítéletének 69–71. pontjában a Bíróság a következőket mondta ki:
„69. Márpedig nem várható el az EUIPO‑tól, hogy – többek között a vitatott formatervezési minta újdonságának értékelése keretében – elvégezze a korábbi minta különböző elemeinek [vagyis a fenti 8. pontban ábrázolt elvezetőtartály és fedőlemez] összeállítását, hiszen a korábbi minta teljes ábrázolását a megsemmisítést kérő félnek kell benyújtania. Egyébként, amint arra a főtanácsnok indítványának 152. pontjában rámutatott, minden esetleges összeállítás tökéletlenségeket tartalmazna, hiszen szükségképpen elnagyolásokkal járna.
70 E körülményekre tekintettel, amint azt az EUIPO helyesen állítja, és ellentétben a Törvényszék által a megtámadott ítélet 78. pontjában megállapítottakkal, az a körülmény, hogy a vitatott formatervezési minta csupán olyan formatervezési minták kombinációjából áll, amelyek már nyilvánosságra jutottak, és amelyek kapcsán már feltüntették, hogy együttes használatra valók, a korábbi jogként hivatkozott minta feltüntetése és ábrázolása hiányában, nem lehet releváns a 6/2002 rendelet 5. cikke értelmében vett újdonság vizsgálata szempontjából.
71 E tekintetben hozzá kell tenni, hogy azon körülmény, amelyre a Törvényszék a megtámadott ítélet 68. pontjában felhívta a figyelmet, miszerint az ESS, mint a Törvényszék előtti eljárásba beavatkozó fél, benyújtotta a Blücher vállalat katalógusainak kivonatait, amelyek eltérőek voltak a Group Nivelles által a megsemmisítési kérelmében foglaltaktól, amelyek egy a jelen ítélet 23. pontjában szereplő ábra közepén látható fedőlemezhez hasonló fedőlemez ábráját tartalmazták, alatta egy elvezetőszifont tartalmazó tartályra helyezve, nem orvosolhatja a Group Nivelles által hivatkozott korábbi formatervezési minta pontos feltüntetésének és ábrázolásának hiányát. Bár e körülményt az EUIPO eljárásvezető intézkedések meghozatala céljából figyelembe veheti a 6/2002 rendelet 65. cikkének (1) bekezdése alapján, de nem neki kell összeállítania a megsemmisítési kérelemhez csatolt katalógusokból vett különféle kivonatokból a formatervezési minta vagy minták külön‑külön nyilvánosságra jutott különféle elemeit annak érdekében, hogy megkapja a hivatkozott korábbi formatervezési minta megjelenését. Ugyanis anélkül, hogy vizsgálni kellene az EUIPO azon érvét, miszerint a megtámadott ítélet 68. és 76. pontja a tények elferdítésén alapul, elegendő megjegyezni, hogy a Törvényszék ezen ítéletben egyáltalán nem azt állapította meg, hogy az ESS által benyújtott kép a Group Nivelles által korábbi jogként hivatkozott konkrét korábbi formatervezési minta teljes ábrája.”
85 E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a harmadik jogalap vizsgálata keretében már megállapítást nyert, hogy a vitatott formatervezési mintával összehasonlítandó korábbi formatervezési minták beazonosításának kérdését az EUIPO, a Törvényszék és a Bíróság előtti korábbi eljárásokban még nem bírálták el jogerősen (lásd a fenti 41–43. pontot). Az ítélt dolog erejének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség tehát nem pontosan erre a kérdésre vonatkozik.
86 Ezt követően meg kell jegyezni, hogy a fellebbezés tárgyában hozott ítéletnek a felperes által idézett szakasza csak a korábbi formatervezési minta „teljes ábrázolásainak” bemutatására vonatkozó kötelezettségre vonatkozik. A Bíróság viszont nem foglalt állást az ilyen „teljes ábrázolásnak” a megsemmisítési kérelem benyújtását követő benyújtásának lehetőségéről. Az ítélt dolog erejének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség tehát nem pontosan erre a kérdésre vonatkozik.
87 Ezenkívül, amennyiben a felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az nem rendelt el a 6/2002 rendelet 65. cikke alapján bizonyításfelvételt, ez a kifogás megalapozatlan. A felperes a 2018. szeptember 21‑i észrevételeiben valójában tanúk meghallgatását kérte, de nem pontosítja, hogy az erre irányuló eljárásvezető intézkedések meghozatalának hiánya mennyiben minősül értékelési hibának. Kétségtelen, hogy az ilyen tanúk alátámaszthatták volna azt az állítást, amely szerint a vitatott formatervezési mintához közel álló formatervezési minták már ismertek voltak a vitatott formatervezési minta bejelentésének időpontjában. Mindenesetre egy ilyen bizonyításfelvétel amúgy is hatástalan lett volna, mivel a fellebbezési tanács által eldöntendő alapvető kérdést, azaz azoknak a korábbi formatervezési mintáknak a beazonosítását, amelyeket figyelembe kellett venni a vitatott formatervezési minta újdonságának és egyéni jellegének értékeléséhez, a 6/2002 rendelet 63. cikke (2) bekezdésének a 2245/2002 rendelet 28. cikke (1) bekezdése b) pontja i., v. és vi. pontjára tekintettel történő értelmezése alapján jogilag el lehetett bírálni. A szakértők által tett ténybeli tanúvallomások tehát ebben az összefüggésben mindenképpen irrelevánsak voltak.
88 Végül hangsúlyozni kell, hogy sem a Törvényszék, sem a Bíróság nem foglalt állást a kért eljárásvezető intézkedések szükségességéről, ráadásul sem a Törvényszéknek, sem a Bíróságnak nem lett volna hatásköre az EUIPO‑t – többek között ilyen eljárásvezető intézkedések meghozatala céljából – kötelezni (lásd ebben az értelemben: 2017. február 9‑i Mast‑Jägermeister kontra EUIPO [Bögrék] ítélet, T‑16/16, EU:T:2017:68, 27. pont).
89 A jelen jogalap második részét tehát mint megalapozatlant el kell utasítani.
90 A harmadik részben a felperes különböző kifogásokat fogalmaz meg az előadó 2018. július 24‑i közleményével szemben.
91 E tekintetben elegendő megállapítani, hogy e harmadik rész elfogadhatatlan, mivel a keresetlevélben felhozott megsemmisítési okok csak a megtámadott határozatra vonatkozhatnak, olyan korábbi eljárási aktusra nem, amely önmagában semmilyen joghatást nem vált ki, és keresettel meg nem támadható jogi aktusnak minősül (lásd a fenti 77. pontot), mint például az előadó közleménye.
92 Ráadásul e harmadik rész megalapozatlan annyiban, hogy a Bíróság és a Törvényszék ítéleteihez fűződő anyagi jogerőre vonatkozik, a fenti 43. és 84–89. pontban már kifejtett okokból.
93 A jelen jogalap harmadik részét tehát mint elfogadhatatlant, és ráadásul mint megalapozatlant el kell utasítani.
94 Az első jogalapot el kell tehát utasítani.
A vitatott formatervezési minta jellemzőinek meghatározására vonatkozó második jogalapról
95 Második jogalapjával a felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat 26. pontjában a fellebbezési tanács hibát vétett a vitatott formatervezési minta jellemzőinek meghatározásakor. Szintén a fellebbezés tárgyában hozott ítélet 69. pontjára támaszkodva (lásd a fenti 84. pontot) arra hivatkozik, hogy az EUIPO‑tól nem követelhető meg, hogy a vitatott formatervezési minta újdonságának értékelése keretében elvégezze a különféle elemek (jelen esetben egy elvezető tartály és egy fedőlemez) összeállítását annak érdekében, hogy megkapja e formatervezési minta teljes megjelenését. Álláspontja szerint a releváns kérdés a vitatott formatervezési minta „megkülönböztető jellegének” kérdése. Márpedig a beavatkozó fél 2009. december 8‑i észrevételeiből kiderül, hogy a beavatkozó fél valójában nem egy zuhanylefolyó‑berendezés megjelenését akarta lajstromoztatni, hanem csupán egy olyan fedőlemeznek a megjelenését, amelynek rendeltetése a hosszúkás téglatest alakú elvezetőtartályra való ráhelyezés. A holland bíróságok által hozott két ítéletből az is kiderül, hogy a vitatott formatervezési minta egyetlen „megkülönböztető jellemzője” a „zárt fedőlemez” vagyis az „[ún.] »nullás« rács” volt, azaz „egy lyukak nélküli rácsozat, amelyen keresztül a víz a rácsozat egyes részein található barázdákon keresztül tud elfolyni”. Ehhez hasonlóan az EUIPO megsemmisítési osztálya azt állapította meg, hogy a vitatott formatervezési minta egyetlen, a rendeltetésszerű használat során látható jellemzője a lemez felső része.
96 A felperes szerint teljes mértékben következetes, hogy a megsemmisítési osztály, mivel erre a következtetésre jutott, érvelését kizárólag a vitatott formatervezési minta „zéró”‑rácsos fedőlemezének külső megjelenésének és az összes többi korábbi fedőlemez – különösen a Blücher‑katalógusok 33. oldalán szereplő fedőlemez – külső megjelenésének összevetésére alapította. Annak a körülménynek, hogy e fedőlemezek rendeltetése adott esetben egy hosszúkás téglatest alakú tartállyal való együttes használat, amely így együtt egy zuhanylefolyó-berendezést alkot, e tekintetben csekély jelentősége van, mivel a beavatkozó fél szerint a jellemzőik nem tekinthetők megkülönböztető jellegűeknek, újaknak vagy egyénieknek, és a hosszúkás téglatest alakú tartály, valamint annak jellemzői a zuhanylefolyó‑berendezés rendeltetésszerű használata során nem láthatók.
97 Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.
98 A megtámadott határozat 26. pontjában a fellebbezési tanács emlékeztetett arra, hogy 2018. szeptember 21‑én a felperes meghallgatás iránti kérelmet nyújtott be, és előterjesztette észrevételeit, amelyek lényegében a fellebbezési tanács által felsorolt különböző érveken alapultak. A felperes különösen az előző eljárás során tett nyilatkozatokra utalt vissza, amelyek szerinte bizonyítják, hogy a szakmai körök tudomással bírtak a zuhanylefolyók (berendezések) formatervezési mintáinak meglétéről, amelyek megjelenése egy ugyanilyen zárt fedőlemezzel ellátott, hosszúkás téglatest alakú vályúból vagy tartályból állt. A felperes többek között az 5–7. számon csatolt iratokra hivatkozott, és kérte, hogy a tanács hallgassa meg a tanúit.
99 Második jogalapjával a felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács hibát vétett a vitatott formatervezési minta jellemzőinek meghatározásakor. A fellebbezési tanács szerinte hibát vétett azzal kapcsolatban, hogy figyelembe vette a vitatott formatervezési minta bizonyos jellemzőit, mint például az oldalsó barázdákat, míg a beavatkozó fél csak „egy zuhanylefolyó‑berendezésnek a hosszúkás téglatest alakú elvezetőtartállyal együttes használatra szánt fedőlemezének megjelenése” tekintetében hivatkozott kizárólagos jogokra. Másként fogalmazva, a vitatott formatervezési minta oltalma nem terjed ki a hosszúkás, téglatest alakú elvezetőtartály formájára és az oldalsó barázdákra. Kizárólag a zuhanylefolyó‑berendezés fedőlemezének formája alkalmas arra, hogy ezt a formatervezési mintát megkülönböztesse a korábbi formatervezési mintáktól.
100 Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat 26. pontja nem „a[z említett] határozat indokolása” (27–116. pont), hanem a „tényállás összefoglalása” című részben szerepel (1–26. pont), mivel a felperes érveinek összefoglalásáról, nem pedig a fellebbezési tanács értékeléséről van szó.
101 Márpedig az ítélkezési gyakorlat szerint az olyan jogalapokat, amelyek nem azoknak az okoknak a vitatására irányulnak, amelyek miatt a fellebbezési tanács a hozzá benyújtott fellebbezést elutasította, hatástalanoknak kell tekinteni (lásd: 2020. október 16‑i L. Oliva Torras kontra EUIPO – Mecánica del Frío [Járműkapcsolók] ítélet, T‑629/19, nem tették közzé, EU:T:2020:506, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A jelen esetben is ez a helyzet.
102 Ezenkívül az EUIPO‑hoz hasonlóan emlékeztetni kell arra, hogy a vitatott formatervezési minta tárgyát és jellemzőit kizárólag a lajstromozás iránti kérelem alátámasztásaként benyújtott ábrázolások alapján kell meghatározni.
103 Ugyanis, a vitatott formatervezési minta újdonságának vagy egyéni jellegének értékelésekor azt abban a formájában kell összehasonlítani a korábbi formatervezési mintákkal, amelyben lajstromozásra került (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2005. december 8‑i Castellblanch kontra OHIM – Champagne Roederer [CRISTAL CASTELLBLANCH], T‑29/04, EU:T:2005:438, 57. pont; 2021. április 21‑i Chanel kontra EUIPO – Huawei Technologies [Két egymásba fonódó hullámvonalat tartalmazó kör ábrázolása], T‑44/20, nem tették közzé, EU:T:2021:207, 25. pont).
104 Ezenfelül, a vitatott formatervezési minta tárgyára és jellemzőire vonatkozó következtetéseket illetően nem lehet a felek értékelésére, illetve végleges jelleggel az ő szabad mérlegelésükre hagyatkozni (lásd ebben az értelemben, a nyilvánosságra jutás tényének jogi értékelése tárgyában: 2018. október 23‑i Mamas and Papas kontra EUIPO – Wall‑Budden [Gyerekágy támlája/kerete], T‑672/17, nem tették közzé, EU:T:2018:707, 60. pont).
105 A második jogalapot tehát – mint hatástalant és mint megalapozatlant – el kell utasítani.
Az ütköző formatervezési minták összehasonlítására és a vitatott formatervezési minta egyéni jellegének értékelésére vonatkozó negyedik, ötödik és hatodik jogalapról
A jogszabályok és az ítélkezési gyakorlat ismertetése
106 A 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a közösségi formatervezési minta oltalmát akkor lehet megsemmisíteni, ha az nem felel meg az említett rendelet 4–9. cikkében meghatározott feltételeknek, köztük az újdonság és az egyéni jelleg követelményének.
107 A 6/2002 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a közösségi formatervezési mintának egyéni jellege van, ha bármely nyilvánosságra jutott mintához képest a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz a lajstromozás alapján oltalomban részesülő közösségi formatervezési minta esetén a bejelentés bejelentési napját – elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség napját – megelőzően. Ugyanezen rendelet 6. cikkének (2) bekezdése ezenkívül pontosítja, hogy az egyéni jelleg megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a szerző milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát.
108 A közösségi formatervezési minta egyéni jellegének értékelése lényegében egy négy lépésből álló vizsgálaton alapul. E vizsgálat abból áll, hogy elsőként meg kell határozni azon termékek ágazatát, amelyekben a formatervezési minta majd megtestesül vagy amelyek tekintetében azt alkalmazni kívánják, másodszor felhasználási területük szerint az említett termékek tájékozott használóját és – e tájékozott használót véve alapul – az iparágban fellelhető korábbi minták ismeretének fokát, valamint a minták összehasonlításánál a hasonlóságokat és az eltéréseket illetően fennálló figyelmi szintet, harmadszor a minta kialakításánál rendelkezésre álló alkotói szabadság fokát, amelynek az egyéni jellegre gyakorolt hatása fordítottan arányos, negyedszer pedig, mindezt figyelembe véve, a tájékozott használóban a vitatott formatervezési minta és a korábban nyilvánosságra jutott, egyedileg vizsgált formatervezési minták egésze által keltett összbenyomások – lehetőleg közvetlen – összehasonlításának eredményét (lásd: 2019. június 13‑i Járművekhez szánt adatlaptartó tokok ítélet, T‑74/18, EU:T:2019:417, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
109 A korábbi formatervezési mintákat illetően a formatervezési minták egyéni jellegének értékelését a korábban már nyilvánosságra jutott formatervezési minták halmazán belül egy vagy több egyedileg meghatározott mintához viszonyítva kell elvégezni, és nem több korábbi formatervezési mintából vett, különálló elemek együtteséhez viszonyítva (2014. június 19‑i Karen Millen Fashions ítélet, C‑345/13, EU:C:2014:2013, 25. és 35. pont; 2019. június 13‑i Járművekhez szánt adatlaptartó tokok ítélet, T‑74/18, EU:T:2019:417, 84. pont; lásd még ebben az értelemben: a fellebbezés tárgyában hozott ítélet, 61. pont). Így a korábbi formatervezési mintának „komplett” vagyis „minden alkotóelemre kiterjedő” korábbi jogot kell képeznie, és nem lehet kombináció eredménye.
110 Alapvető jelentőségű, hogy az EUIPO szervezeti egységeinek rendelkezésére álljon egy, a korábbi formatervezési mintát ábrázoló olyan kép, amely lehetővé teszi azon termék megjelenésének megértését, amelyben a minta megtestesül, valamint a korábbi formatervezési minta pontos és biztos beazonosítását a 6/2002 rendelet 5–7. cikkének megfelelően, annak érdekében, hogy elvégezhető legyen a vitatott formatervezési minta újdonságának és egyéni jellegének értékelése, valamint ehhez kapcsolódóan a szóban forgó minták összehasonlítása. Ugyanis annak vizsgálatához, hogy a vitatott formatervezési minta valóban híján van‑e az új vagy az egyéni jellegnek, az szükséges, hogy rendelkezésre álljon egy pontosan meghatározott korábbi formatervezési minta. Másfelől, a megsemmisítési kérelmet előterjesztő félnek kell az EUIPO számára szolgáltatnia a szükséges adatokat, különösen a korábbi jogként hivatkozott formatervezési minta pontos és teljes körű beazonosíthatóságához és bemutatásához szükséges adatokat, annak bizonyításához, hogy a vitatott formatervezési minta oltalma nem érvényes. Nem várható el az EUIPO‑tól, hogy – többek között a vitatott formatervezési minta újdonságának értékelése keretében – elvégezze a korábbi minta különböző elemeinek összeállítását, hiszen a korábbi minta teljes ábrázolását a megsemmisítést kérő félnek kell benyújtania (lásd ebben az értelemben: fellebbezés tárgyában hozott ítélet, 64., 65. és 69. pont).
111 Egyébiránt hangsúlyozni kell, hogy a megsemmisítési eljárásban a korábbi formatervezési mintára való hivatkozást illetően, csakúgy, mint egyébként a bitorlási eljárásban a formatervezési mintaoltalom terjedelmét illetően, közömbös a lajstromozás iránti kérelemmel érintett termékek ágazatának ismerete, tekintettel a 6/2002 rendelet 36. cikkének (6) bekezdésére. Így a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint nem követelmény, hogy a vitatott formatervezési minta tájékozott használója ismerje azt a terméket, amelyben a korábbi formatervezési minta megtestesül, vagy amelyre azt alkalmazni kell (lásd ebben az értelemben: a fellebbezés tárgyában hozott ítélet, 134. pont). Másként fogalmazva, a vitatott formatervezési minta tárgyát képező terméktől eltérő termékbe beépített korábbi formatervezési minta főszabály szerint a vitatott formatervezési minta 6/2002 rendelet 6. cikke értelmében vett egyéni jellegének értékelése szempontjából releváns korábbi formatervezési mintának minősül.
112 Ami a vitatott formatervezési mintát illeti, a termék nem látható jellegzetességei, amelyek nem tartoznak a külső megjelenéséhez, nem vehetők figyelembe annak meghatározásánál, hogy a vitatott formatervezési minta oltalmazható‑e (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 9‑i Biscuits Poult kontra OHIM – Banketbakkerij Merba [Keksz] ítélet, T‑494/12, EU:T:2014:757, 29. pont).
113 Ami az ütköző formatervezési minták összehasonlítását illeti, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely formatervezési minta egyéni jellege a tájékozott használó szempontjából véve a létező összes korábbi formatervezési mintához viszonyított eltérő összbenyomásból vagy a „déjà vu” érzés hiányából következik, figyelmen kívül hagyva az említett összbenyomás megváltoztatásához nem kellőképpen markáns eltéréseket, még ha azok nem is csupán jelentéktelen részletek, de figyelembe véve az eltérő összbenyomást eredményező, kellően markáns eltéréseket (lásd: 2019. június 13‑i Járművekhez szánt adatlaptartó tokok ítélet, T‑74/18, EU:T:2019:417, 83. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
114 Az ütköző formatervezési minták által keltett összbenyomás összehasonlításának szintetikusnak kell lennie, és nem korlátozódhat pusztán a hasonlóságok és az eltérések felsorolásának analitikus összehasonlítására. Ezen összehasonlításnak a vitatott formatervezési minta nyilvánosságra jutott jellemzőit kell alapul vennie, és kizárólag az oltalom alatt álló jellemzőkre kell vonatkoznia, figyelmen kívül hagyva az oltalom hatálya alá nem tartozó – különösen a műszaki – jellemzőket. Az említett összehasonlításnak főszabály szerint a formatervezési minták lajstromozott alakjára kell vonatkoznia, és a megsemmisítést kérő féltől nem követelhető meg a hivatkozott formatervezési mintának – a vitatott formatervezési minta bejelentési kérelmében szereplő ábrázolásával összehasonlítható – grafikus ábrázolása (lásd: 2019. június 13‑i Járművekhez szánt adatlaptartó tokok ítélet, T‑74/18, EU:T:2019:417, 84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
115 Ezen ítélkezési gyakorlat fényében kell megvizsgálni a felperes negyedik, ötödik és hatodik jogalapját, azt követően, hogy az ütköző formatervezési minták egyenként bemutatásra kerültek, és a fellebbezési tanács által a megtámadott határozat 98–112. pontjában tett megállapítások felidézésre kerültek.
Az ütköző formatervezési minták egyenkénti bemutatása és a megtámadott határozat felidézése
116 Az ütköző formatervezési mintákat az alábbiak szerint ábrázolták, mind a hat ábra a DM/059828. sz. lajstromozás részét képezi, amelyeket egyenként kell figyelembe venni, oly módon, hogy a negyedik jogalap vizsgálatának fenntartásával (lásd a fenti 128–147. pontot), mindegyikük egyazon korábbi jogot (lásd a fenti 109. pontot) képezi:
25.1 25.2 25.3 | |