2011. szeptember 23-án benyújtott kereset - Németország kontra Bizottság
(T-500/11. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: német
Felek
Felperes: Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselők: T. Henze és K. Petersen ügyvédek)
Alperes: Európai Bizottság
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
- semmisítse meg az N 438/2010 C (2011) támogatásra vonatkozó eljárásban 2011. július 13-án hozott C (2011) 4922 végleges bizottsági határozatot annyiban, amennyiben az megállapítja, hogy az alárendelt kölcsönre vonatkozó program egésze az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a de minimis támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2006. december 15-i 1998/2006/EK bizottsági rendelet hatálya alá tartozik,
- másodlagosan semmisítse meg az egész határozatot,
- az alperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A kereset a Szász-Anhaltban minősített vállalkozásokat célzó, alárendelt kölcsönre vonatkozó WACHSTUM-programról szóló bizottsági határozat ellen irányul annyiban, amennyiben az megállapítja, hogy az alárendelt kölcsönre vonatkozó program egésze a de minimis támogatásokról szóló 1998/2006/EK rendelet hatálya alá tartozik.
A kereset a Bizottság azon álláspontját támadja, miszerint már pusztán azon körülmény alapján, hogy a kölcsönöket szakosított hitelintézet nyújtja, abból kell kiindulni, hogy azokat nem a szokásos piaci feltételekkel nyújtják, és ezért be kell tartani a de minimis rendelet előírásait.
Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.
Az első jogalap: az EUMSZ 107. cikkének az 1998/2006 rendelet 1. és 2. cikkével összefüggésben értelmezett rendelkezéseinek megsértése az előny téves megállapítása, illetve annak puszta állítása révén
A Bizottság azon megállapítsa, hogy az intézkedés a de minimis rendelet hatálya alá tartozik, anyagi jogi szempontból nem helytálló. A kölcsönprogram címzettjei nem részesültek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett előnyben, így a kölcsönprogram a fő alkalmazási eseteit illetően már ezért sem tekinthető támogatásnak.
A Bizottság nem következtethetett volna előny fennállásra pusztán abból a körülményből, hogy a kölcsönöket szakosított hitelintézet nyújtja. Konkrétan kölcsönök esetén a kölcsön feltételei a lényegesek. Annak megállapítása során, hogy előnyt nyújtanak-e, a követelt kamatláb, a kölcsön biztosítéka, valamint a kölcsönt felvevő vállalkozás helyzetének egésze irányadó. Azt kell megvizsgálni, hogy valamely magánbefektető nyújtott volna-e hasonló kölcsönt a megegyezés szerinti kamatláb és a nyújtott biztosítékok mellett.
A Bizottság eddigi határozathozatali gyakorlata szerint alárendelt kölcsön esetén e mutatókat az úgynevezett brandenburgi módszer a referencia-kamatlábról szóló bizottsági közlemény alapján úgy konkretizálja, hogy nem áll fenn az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatás. A Bizottság e határozathozatali gyakorlattól hirtelen eltér, és kizárólag a kölcsönt nyújtó hitelintézet minőségét veszi alapul. Ez azonban mutatóként teljesen alkalmatlan, mivel speciális hitelintézetek is tevékenykedhetnek piaci feltételek mellett.
A második jogalap: az EUMSZ 296. cikk szerinti indokolási kötelezettség megsértése
A felperes továbbá az EUMSZ 296. cikk szerinti indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozik, mivel a Bizottság megelégedett általános feltételezésekkel és levezetésekkel, azonban nem fejtette ki, hogy a kölcsön feltételei miért nem felelnek meg a piacon szokásos feltételeknek, és miért tér el hirtelen eddigi határozathozatali gyakorlatától.
A harmadik jogalap: a meghallgatáshoz való jog különböző formáiban való megsértése
A felperes továbbá a meghallgatáshoz való jog különböző formáiban való megsértésére hivatkozik, mivel a Bizottság nem vitatta meg álláspontjának megváltozását a szövetségi kormánnyal a megtámadott határozat meghozatala előtt.
____________1 - Az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a de minimis támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2006. december 15-i 1998/2006/EK bizottsági rendelet (HL L 379., 5. o.).