AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (második tanács)

2016. február 17.

F‑58/14. sz. ügy

DE

kontra

Európai Gyógyszerügynökség (EMA)

„Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazott – Határozott időre szóló szerződés meghosszabbításának elmaradása – Az egyéb alkalmazottakról szóló alkalmazási feltételek 8. cikkének első bekezdése – Az alkalmazott által ellátott feladatok jellegének lényeges megváltozása – Törés az előmenetelben – Határozott időre szóló szerződés határozatlan időre szóló szerződéssé való átminősítése – Kizártság”

Tárgy:      Az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben DE lényegében az Európai Gyógyszerügynökség ügyvezető igazgatója 2013. szeptember 12‑i azon határozatának megsemmisítését kéri, amelyben ez utóbbi az EMA munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságának minőségében nem hosszabbította meg a felperes ideiglenes alkalmazotti szerződését, valamint kéri az őt ért vagyoni és nem vagyoni károk megtérítését.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. DE maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Gyógyszerügynökségnél felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikke a) pontjának hatálya alá tartozó ideiglenes alkalmazottak – Az első meghosszabbítását követően a szerződés határozott időre történő meghosszabbítása – Határozatlan időre szóló szerződéssé való átminősítés – A meghosszabbítás fogalma – A foglalkoztatási viszonynak előmenetellel vagy a nélkül történő folytatása

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 2. cikk, a) pont, és 8. cikk, első bekezdés)

2.      Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Felvétel – Határozott időre szóló szerződés meghosszabbítása – Az adminisztráció mérlegelési mozgástere – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok – Nyilvánvaló mérlegelési hiba – Fogalom

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 2. cikk, a) pont, és 8. cikk, első bekezdés)

1.      Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdésének harmadik mondatában szereplő „minden további meghosszabbítás” fordulatot úgy kell értelmezni, hogy az minden olyan eljárásra vonatkozik, amellyel az említett alkalmazási feltételek 2. cikke a) pontjának értelmében vett ideiglenes alkalmazott a határozott időre szóló munkaszerződése végén e minőségében folytatja a munkáltatójával fennálló munkaviszonyt, akkor is, ha ez a meghosszabbítás a besorolási fokozatban történő előrelépéssel vagy az ellátandó feladatok fejlődésével jár. Ez csak abban az esetben lehet másként, ha az új szerződés törést jelent az előmenetelben, ami például az érintett alkalmazott által ellátott feladatok jellegének lényeges megváltozásában mutatkozik meg.

(lásd a 43. pontot)

Hivatkozás:

Az Európai Unió Törvényszéke: 2015. szeptember 16‑i EMA kontra Drakeford ítélet, T‑231/14 P, EU:T:2015:639, 40. és 41. pont.

2.      Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke ugyan biztosítja az ideiglenes alkalmazott szerződése meghosszabbításának lehetőségét, nem az érdekeltet megillető jogról, hanem a hatáskörrel rendelkező hatóság mérlegelési körébe tartozó egyszerű lehetőségről van szó. A Közösségek intézményei ugyanis széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek abban a tekintetben, hogy saját szervezeti egységeiket speciális feladataiknak megfelelően alakítják ki, valamint a rendelkezésükre álló személyi állományt ennek megfelelően osztják be, azzal a feltétellel, hogy a beosztás a szolgálati érdeknek a tiszteletben tartásával történik.

Az intézményeket a szerződés meghosszabbítása terén megillető széles mérlegelési jogkörre tekintettel az e jogkör gyakorlása során elfogadott jogi aktus ellen irányuló megsemmisítés iránti kereset tárgyában eljáró Közszolgálati Törvényszéknek a felülvizsgálata során arra a kérdésre kell szorítkoznia, hogy tekintettel azokra a módokra és eszközökre, amelyek az adminisztráció álláspontjának kialakulásához vezethettek, az adminisztráció a nem kifogásolható kereteken belül maradt‑e, és mérlegelési jogkörével nem élt‑e nyilvánvalóan hibásan.

Márpedig valamely hibát csupán akkor lehet nyilvánvalónak tekinteni, ha az könnyen észrevehető, és nyilvánvalóan megállapítható azon kritériumok alapján, amelyeknek a jogalkotó az adminisztráció mérlegelési jogkörének gyakorlását alá kívánta rendelni. Annak megállapítása, hogy az adminisztráció elkövetett‑e a tények mérlegelésekor olyan nyilvánvaló hibát azon tények értékelése során, amelyek az így elfogadott határozat megsemmisítését igazolják, tehát azt feltételezi, hogy a bizonyítékoknak, amelyeket a felperesnek kell előterjesztenie, elegendőeknek kell lenniük ahhoz, hogy az adminisztráció által elfogadott értékelést hihetőségétől megfosszák. Másképpen fogalmazva, a nyilvánvaló hibára alapított jogalapot el kell utasítani, ha a felperes által előterjesztett bizonyítékok ellenére a kérdéses értékelést továbbra is igazoltnak és koherensnek lehet tekinteni.

(lásd a 62–64. pontot)

Hivatkozás:

Az Európai Unió Törvényszéke: 2014. október 10‑i EMA kontra BU ítélet, T‑444/13 P, EU:T:2014:865, 28. pont;

Közszolgálati Törvényszék: 2008. november 27‑i Klug kontra EMEA ítélet, F‑35/07, EU:F:2008:150, 65. és 66. pont; 2014. szeptember 10‑i Tzikas kontra AFE ítélet, F‑120/13, EU:F:2014:197, 91. pont; 2015. október 8‑i FT kontra AEMF ítélet, F‑39/14, EU:F:2015:117, 73. és 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.