T‑226/10. sz. ügy

Prezes Urzędu Komunikacji Elektronicznej

kontra

Európai Bizottság

„Megsemmisítés iránti kereset – Harmadik személynek nem minősülő ügyvédek általi képviselet – Elfogadhatatlanság”

A végzés összefoglalása

Eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – Az aláíróval kapcsolatos feltételek – A felekhez képest harmadik személy minőség

(A Bíróság alapokmánya, 19. cikk, első, harmadik és negyedik bekezdés, valamint 21. cikk, első bekezdés; a Törvényszék eljárási szabályzata, 43. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés)

A Bíróság alapokmánya 19. cikkének első, harmadik és negyedik bekezdéséből, valamint 21. cikkének első bekezdéséből, illetve a Törvényszék eljárási szabályzata 43. cikke 1. §‑ának első bekezdéséből, különösen pedig a „képviselnie” kifejezésnek az említett 19. cikk harmadik bekezdésében való használatából kitűnik, hogy az e cikk értelmében vett „fél” nem terjeszthet saját maga keresetet a Törvényszék elé, hanem olyan harmadik személy közreműködését kell igénybe vennie, aki valamely tagállam bírósága előtt vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás más részes államának bírósága előtt eljárni jogosult. Ez a harmadik személy közreműködésére vonatkozó követelmény az ügyvéd szerepéről alkotott azon elképzelésen alapul, amely szerint az ügyvéd köteles teljesen függetlenül és az igazságszolgáltatás érdekeit mindenekfelett szem előtt tartva azt a jogi segítséget megadni, amelyre az ügyfélnek szüksége van.

E feltételek között a szakmai szabályokból fakadó, függetlenségre vonatkozó kötelezettség önmagában nem bizonyítja, hogy a felperessel munkaviszonyban álló személyek jogosultak őt a Törvényszék előtt képviselni. Az ügyvédi függetlenség fogalmát ugyanis nemcsak pozitív módon, azaz a szakmai etikai szabályokra való hivatkozással határozták meg, hanem negatív módon, azaz a munkaviszony hiányával is. Következésképpen az olyan hatóságon belül fennálló alárendeltségi viszony, amelynek kizárólagos funkciója a felperes segítése, azt eredményezi, hogy a függetlenség csekélyebb fokú, mint az olyan jogtanácsosok vagy ügyvédek esetében, akik az ügyfeleik szempontjából külső keretek között gyakorolják tevékenységüket.

(vö. 12., 14–18., 21., 25. pont)