Language of document : ECLI:EU:F:2013:94

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2013. június 26.

F‑12/12. sz. ügy

Rita Di Prospero

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Kinevezés – Valamely versenyvizsgán azt követően való megfelelés, hogy a felperest valamely ítélet végrehajtásaképpen hívták fel a versenyvizsgán való részvételre – A besorolási fokozatban visszaható hatállyal történő kinevezés”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben R. Di Prospero azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az AD11 besorolási fokozatba 2010. január 1‑jére visszaható hatállyal történő besorolása iránti kérelmét elutasító hallgatólagos európai bizottsági határozatot, valamint rendelje el az őt ért vagyoni és nemvagyoni kár megtérítését.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az Európai Bizottság 2011. október 18‑i határozatát, amely megtagadja, hogy R. Di Prosperót 2010. január 1‑jétől kezdve AD11 besorolási fokozatba sorolja be. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit, és köteles viselni a R. Di Prospero részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

Tisztviselők – Tisztviselői keresetek – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – Az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) által hozott azon határozat megsemmisítése, amely megtagadja, hogy a felperes valamely versenyvizsgára pályázatot nyújtson be – Alacsonyabb besorolási fokozatba való felvételt célzó másik versenyvizsgán megfelelő felperes – Az adminisztráció azon kötelezettsége, hogy e személyt visszaható hatállyal magasabb besorolási fokozatba nevezze ki

(EUMSZ 266. cikk; személyzeti szabályzat, 3. cikk, és 31. cikk, (1) bekezdés)

Amennyiben az uniós bíróság megsemmisíti az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) által hozott azon határozatot, amely megtagadta, hogy valamely pályázó egy versenyvizsgára pályázatot nyújtson be, e határozat helyes végrehajtásaként az adminisztrációnak pontosan abba a helyzetbe kell helyeznie a pályázót, mint amelyben akkor lett volna, ha a versenyvizsgán részt vehet. E tekintetben nem minősül az EUMSZ 266. cikkből fakadó kötelezettség elégséges végrehajtásának az, ha az érintettnek engedélyezik a pályázat benyújtását abban az esetben, ha – miután sikeresen megfelelt egy ezzel párhuzamosan szervezett, alacsonyabb besorolási fokozatba való felvételt célzó másik versenyvizsgán – az első versenyvizsga magasabb besorolási fokozatába történő felvételére nem kerülhet sor ugyanazzal a hatállyal, amellyel e versenyvizsga többi pályázóját felvették.

Az intézmény feladata volt ugyanis, hogy az EUMSZ 266. cikk által számára biztosított mérlegelési jogkörben eljárva válasszon azon intézkedések közül, amelyek számításba jöhetnek a szolgálati érdek és a felperessel szemben elkövetett hiba helyrehozatalának szükségessége összeegyeztetése tekintetében. Márpedig, mivel az intézmény köteles konkrét intézkedéseket hozni annak érdekében, hogy a pályázóval szemben elkövetett jogellenesség hatásait megszüntesse, a személyzeti szabályzat 3. cikke alapján figyelembe kellett vennie a pályázó helyzetében a megsemmisítést kimondó ítélet meghozatala óta bekövetkezett lényeges változást, vagyis a szolgálatba lépését. Következésképpen nem volt akadálya annak, hogy az intézmény visszamenőleges hatállyal magasabb besorolási fokozatba nevezze ki a pályázót a személyzeti szabályzat 31. cikkének (1) bekezdése alapján.

Amennyiben ugyanis a címzettet megillető bizalomvédelem megfelelően érvényesül, éppen az igazgatási aktus visszamenőleges hatálya lehet az a szükséges intézkedés, amely egy adott alapelv – a jelen esetben a hatékony bírósági jogorvoslat elvének – tiszteletben tartását biztosítja.

(lásd a 31–36. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑84/91. sz., Meskens kontra Parlament ügyben 1992. október 8‑án hozott ítéletének 78. pontja; T‑254/04. sz., Pappas kontra Régiók Bizottsága ügyben 2005. június 29‑én hozott végzésének 44. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑135/07. sz., Smajda kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 11‑én hozott ítéletének 48. pontja.