1/15. sz. vélemény

Az EUMSZ 218. cikk (11) bekezdése alapján adott vélemény

„Az EUMSZ 218. cikk (11) bekezdése alapján adott vélemény – A Kanada és az Európai Unió közötti megállapodás tervezete – A légiutas‑nyilvántartási adatállomány adatainak az Unióból Kanadába történő továbbítása – Megfelelő jogalapok – Az EUMSZ 16. cikk (2) bekezdése, az EUMSZ 82. cikk (1) bekezdése második albekezdésének d) pontja és az EUMSZ 87. cikk (2) bekezdésének a) pontja – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 8. cikkével, valamint 52. cikkének (1) bekezdésével való összeegyeztethetőség”

Összefoglaló – A Bíróság véleménye (nagytanács), 2017. július 26.

1.        Nemzetközi megállapodások – Megkötés – A Bíróság előzetes véleménye – Tárgy – Valamely megállapodásnak a Szerződésre tekintettel való anyagi jogi vagy alaki érvényességével kapcsolatos kérdések – A megállapodásnak az Európai Unió Alapjogi Chartájával való összeegyeztethetősége

(EUSZ 6. cikk, (1) bekezdés, EUMSZ 217. és EUMSZ 218. cikk)

2.        Intézmények jogi aktusai – A jogalap megválasztása – Szempontok – Kettős célt követő vagy kettős összetevőt magában foglaló uniós jogi aktus – Elsődleges vagy döntő jellegű célra, illetve összetevőre való utalás – Elválaszthatatlan célok vagy összetevők – Jogalapok halmozódása – Korlátok – Eljárások összeegyeztethetetlensége

3.        Nemzetközi megállapodások – Az Unió megállapodásai – Megkötés – Az utasnyilvántartási adatállomány adatainak továbbításáról és kezeléséről szóló EU‑Kanada megállapodás – Jogalap – Az EU‑ és EUM‑Szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság, Írország és Dánia helyzetéről szóló 21. és 22. jegyzőkönyv hatása – A megállapodás Dániára való alkalmazhatatlansága

(EUMSZ 16. cikk, (2) bekezdés és EUMSZ 87. cikk, (2) bekezdés, a) pont; az EU‑ és EUM‑Szerződéshez csatolt 21. és 22. jegyzőkönyv)

4.        Nemzetközi megállapodások – Az Unió megállapodásai – Megkötés – Az utasnyilvántartási adatállomány adatainak továbbításáról és kezeléséről szóló EU‑Kanada megállapodás – A közbiztonság biztosítására, és a légi utasok adatainak védelmére irányuló megállapodás – Jogalap – Az EUMSZ 16. cikk (2) bekezdése az EUMSZ 87. cikk (2) bekezdésének a) pontjával összefüggésben

(EUSZ 39. cikk, EUMSZ 16. cikk, (2) bekezdés és EUMSZ 87. cikk, (2) bekezdés, a) pont; az EU‑ és EUM‑Szerződéshez csatolt 21. és 22. jegyzőkönyv; az EU‑ és EUM‑Szerződéshez csatolt 21. nyilatkozat)

5.        Alapvető jogok – A magánélet tiszteletben tartása – A személyes adatok védelme – Hatály – A légiutas‑nyilvántartási adatállomány adatainak az Unió és harmadik ország által kötött nemzetközi megállapodás alapján megvalósított kezelései – Bennfoglaltság – Az alapvető szabadságok és jogok Unióban biztosított védelmével azonos szintű védelme biztosításának szükségessége – Terjedelem

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 7. és 8. cikk; 95/46 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 25. cikk, (6) bekezdés)

6.        Nemzetközi megállapodások – Az Unió megállapodásai – Megkötés – Harmadik állammal az utasnyilvántartási adatállomány adatainak továbbításáról és kezeléséről kötött megállapodás – A magánélet és a személyes adatok védelmének tiszteletben tartásához való jogba való beavatkozás – A beavatkozásnak a szigorúan szükséges mértékre történő korlátozásának szükségessége – Terjedelem

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 7. és 8. cikk)

7.        Alapvető jogok – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – A Chartában szereplő jogok és szabadságok gyakorlásának korlátozása – Feltételek – A korlátozás törvényben való előírására vonatkozó követelmény – Terjedelem

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 52. cikk, (1) bekezdés)

8.        Alapvető jogok – A személyes adatok védelme – Az érintett személy hozzájárulása alapján vagy valamilyen más, a törvényben rögzített jogos okból történő kezelés – A törvény fogalma – A légiutas‑nyilvántartási adatállomány adatainak továbbításáról és kezeléséről harmadik országgal kötött megállapodás – Bennfoglaltság

(EUMSZ 218. cikk, (6) bekezdés, a) pont, v. alpont; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 8. cikk, (2) bekezdés, és 52. cikk, (1) bekezdés)

9.        Alapvető jogok – A magánélet tiszteletben tartása – A személyes adatok védelme – A légiutas‑nyilvántartási adatállomány adatainak továbbításáról és kezeléséről harmadik országgal való megállapodás Unió által történő megkötése – Beavatkozás – Igazolás – A közbiztonságnak a terrorizmus és a súlyos nemzetközi bűncselekmények elleni védelme – Megengedhetőség

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 7. és 8. cikk; 2016/681 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 6. cikk, (4) bekezdés, 7. cikk, (6) bekezdés és 13. cikk, (4) bekezdés)

10.      Alapvető jogok – A magánélet tiszteletben tartása – A személyes adatok védelme – A légiutas‑nyilvántartási adatállomány adatainak továbbításáról és kezeléséről harmadik országgal való megállapodás Unió által történő megkötése – Különleges adatok – A közbiztonságnak a terrorizmus és a súlyos nemzetközi bűncselekmények elleni védelmétől eltérő indokokon alapuló egyértelmű és szilárd igazolás szükségessége

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 7., 8., 21. cikk, valamint 52. cikk, (1) bekezdés)

11.      Alapvető jogok – A magánélet tiszteletben tartása – A személyes adatok védelme – A légiutas‑nyilvántartási adatállomány adatainak továbbításáról és kezeléséről harmadik országgal való megállapodás Unió által történő megkötése – Az arányosság elvének tiszteletben tartása – Az adatok automatizált kezelése – Az e kezelés megvalósításához használt modellek, szempontok és adatbázisok alapján történő értékelés

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 7. és 8. cikk)

12.      Alapvető jogok – A magánélet tiszteletben tartása – A személyes adatok védelme – A légiutas‑nyilvántartási adatállomány adatainak továbbításáról és kezeléséről harmadik országgal való megállapodás Unió által történő megkötése – Az arányosság elvének tiszteletben tartása – A Chicagói Egyezmény céljaival összhangban álló kezelés – Megengedhetőség

13.      Alapvető jogok – A magánélet tiszteletben tartása – A személyes adatok védelme – A légiutas‑nyilvántartási adatállomány adatainak továbbításáról és kezeléséről harmadik országgal való megállapodás Unió által történő megkötése – Az arányosság elvének tiszteletben tartása – Az adatokhoz való hozzáférést és azok felhasználását szabályozó világos és egyértelmű szabályok előírásának szükségessége – Terjedelem

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 7. és 8. cikk)

14.      Alapvető jogok – A magánélet tiszteletben tartása – A személyes adatok védelme – A légiutas‑nyilvántartási adatállomány adatainak továbbításáról és kezeléséről harmadik országgal való megállapodás Unió által történő megkötése – Az arányosság elvének tiszteletben tartása – Az adatoknak az utasok harmadik országban való tartózkodása során történő megőrzése és felhasználása – Minimális követelmények

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 7. és 8. cikk)

15.      Alapvető jogok – A magánélet tiszteletben tartása – A személyes adatok védelme – A légiutas‑nyilvántartási adatállomány adatainak továbbításáról és kezeléséről harmadik országgal való megállapodás Unió által történő megkötése – Az arányosság elvének tiszteletben tartása – Az adatoknak az utasok harmadik országból való távozását követő megőrzése – Megengedhetetlenség – Kivétel – A terrorizmussal és a súlyos nemzetközi bűncselekményekkel kapcsolatban kockázatot jelentő utasok

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 7. és 8. cikk)

16.      Alapvető jogok – A magánélet tiszteletben tartása – A személyes adatok kezelése során történő tiszteletben tartás – Azon kötelezettség, hogy lehetővé tegyék az érintett személy számára, hogy hozzáférjen a rá vonatkozó adatokhoz azok helyességének és jogszerűségének ellenőrzése céljából – Terjedelem – A légiutas‑nyilvántartási adatállomány adatainak továbbításáról és kezeléséről harmadik országgal való megállapodás Unió által történő megkötése – Az utasoknak az adataik továbbításáról és felhasználásáról való tájékoztatása előírásának szükségessége

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 7. és 47. cikk, első bekezdés)

17.      Alapvető jogok – A személyes adatok védelme – Ellenőrző hatóságok – A függetlenség követelménye – Tárgy

(EUMSZ 16. cikk, (2) bekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 8. cikk, (3) bekezdés)

1.      Az EUMSZ 217. és EUMSZ 218. cikk alapján megkötött nemzetközi megállapodás rendelkezései e megállapodás hatálybalépésétől kezdve az Unió jogrendszerének szerves részét képezik. Az ilyen megállapodás rendelkezéseinek tehát a Szerződésekkel, valamint az azokból eredő alkotmányos elvekkel teljes mértékben összeegyeztethetőnek kell lenniük. E tekintetben az EUMSZ 218. cikk (11) bekezdése azon bonyodalmak elkerülésére szolgál, amelyek az Unióra nézve kötelező erejű nemzetközi megállapodásoknak a Szerződésekkel való összeegyeztethetőségével kapcsolatos jogvitákból adódnának. A Bíróság olyan határozata ugyanis, amely esetleg utólag, az Unióra nézve kötelező erejű nemzetközi megállapodás megkötését követően azt állapítaná meg, hogy az – akár a tartalma, akár a megkötésére vonatkozó eljárás miatt – összeegyeztethetetlen a Szerződések rendelkezéseivel, mindenképpen – és nem csupán az Unió belső szintjén, de a nemzetközi kapcsolatok szintjén is – komoly nehézségeket teremtene, és veszélyeztetné valamennyi érdekelt felet, köztük a harmadik államokat is. Tekintettel ugyanis az EUMSZ 218. cikk (11) bekezdésében szabályozott eljárás rendeltetésére, valamely nemzetközi megállapodás megkötésére irányuló aktus érvénytelenítésének már a kockázata is elegendő ahhoz, hogy kezdeményezni lehessen a Bíróság eljárását.

Így az EUMSZ 218. cikk (11) bekezdése szerinti eljárás keretében vizsgálhatónak kell lennie minden olyan kérdésnek, amely a Szerződésekre tekintettel kétségeket vethet fel a megállapodás anyagi jogi vagy alaki érvényességével kapcsolatban. Valamely megállapodás Szerződésekkel való összeegyeztethetőségének megítélése e tekintetben nem csupán azon rendelkezésektől függhet, amelyek az Unió hatáskörét, eljárását vagy intézményi szervezetét érintik, hanem az anyagi jogi rendelkezésektől is. Ez vonatkozik valamely nemzetközi megállapodásnak az EUSZ 6. cikk (1) bekezdésével, következésképpen pedig az Európai Unió Alapjogi Chartájában meghatározott biztosítékokkal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos kérdésre is, mivel a Charta ugyanolyan jogi kötőerővel rendelkezik, mint a Szerződések.

(vö. 67., 69., 70., 74. pont)

2.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 76–78. pont)

3.      A kettős jogalap alkalmazása kizárt, amennyiben az azokra külön‑külön előírt eljárások egymással összeegyeztethetetlenek. E tekintetben a Tanácson belüli szavazás szabályai közötti eltérés a szóban forgó jogalapok összeegyeztethetetlenségét eredményezheti.

Ami a tervezett nemzetközi megállapodás megkötéséről szóló, az EUMSZ 16. cikk (2) bekezdésén és az EUMSZ 87. cikk (2) bekezdésének a) pontján alapuló tanácsi határozatot illeti, ilyen összeegyeztethetetlenség nem következik az EU‑ és az EUM‑Szerződésekhez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló (21.) jegyzőkönyvből, és a Dánia helyzetéről szóló (22.) jegyzőkönyvből. Ami a (21.) jegyzőkönyvet illeti, mivel Írország és az Egyesült Királyság bejelentette az említett határozat elfogadásában való részvételre irányuló szándékát, az e jegyzőkönyvben foglalt rendelkezések nincsenek hatással a Tanácson belüli szavazás szabályaira abban az esetben, ha az említett határozat megalapozása érdekében egyszerre hivatkoznak az EUMSZ 16. cikk (2) bekezdésére és az EUMSZ 87. cikk (2) bekezdésének a) pontjára.

Ami a (22.) jegyzőkönyvet illeti, e jegyzőkönyv arra irányul, hogy olyan jogi keretet hozzon létre, amely lehetővé teszi a tagállamoknak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében folytatott együttműködésük azáltal történő továbbfejlesztését, hogy a Dán Királyság részvétele nélkül fogadnak el olyan intézkedéseket, amelyek e tagállamra nem kötelezőek, felajánlva ugyanakkor e tagállamnak a lehetőséget, hogy az e jegyzőkönyv 8. cikkében meghatározott feltételek mellett részt vegyen az e területre vonatkozó intézkedések elfogadásában, és azok kötelezőek legyenek rá. E tekintetben, mivel az említett tervezett megállapodás megkötéséről szóló határozatot egyszerre kell az EUMSZ 16. cikkre és az EUMSZ 87. cikkre alapítani, vagyis e határozat az EUM‑Szerződés harmadik része V. címének 5. fejezete alá tartozik, amennyiben azt az említett EUMSZ 87. cikkre kell alapítani, a (22.) jegyzőkönyv 2. és 2a. cikke értelmében a Dán Királyságra sem az e határozatban foglalt rendelkezések, sem pedig a tervezett megállapodás nem lesz kötelező. Ezenkívül a Dán Királyság e jegyzőkönyv 1. cikke értelmében nem vesz részt e határozat elfogadásában. A (22.) jegyzőkönyv tehát az EUMSZ 16. cikk (2) bekezdésére és az EUMSZ 87. cikk (2) bekezdésének a) pontjára történő együttes hivatkozás esetén a jelen ügyben nem eredményezhet eltérő szavazási szabályokat a Tanácson belül.

(vö. 78., 107., 109–111., 113., 117. pont)

4.      A tervezett, a Kanada és az Európai Unió közötti, az utas‑nyilvántartási adatállomány adatainak továbbításáról és feldolgozásáról [helyesen: kezeléséről] szóló megállapodásnak tehát a céljait és a tartalmát egyszerre figyelembe véve két összetevője van, amelyek közül az egyik a közbiztonság biztosításának szükségességével, a másik pedig az utas‑nyilvántartási adatállomány adatainak védelmével kapcsolatos. E két összetevő elválaszthatatlanul összekapcsolódik, úgy kell tehát tekinteni, hogy mindkettő alapvető jelentőségű. A tervezett megállapodás tartalma ugyanis nagyrészt olyan részletes szabályokból áll, amelyek annak biztosítására irányulnak, hogy a légiutas‑nyilvántartási adatokat a köz védelme és biztonsága érdekében történő felhasználásuk céljából olyan feltételek mellett továbbítsák harmadik államnak, amelyek összhangban vannak a személyes adatok védelmével.

E körülmények között a tervezett megállapodás megkötéséről szóló határozat először is közvetlenül kapcsolódik az EUMSZ 16. cikk (2) bekezdésével elérni kívánt célhoz. E rendelkezés ugyanis az EUSZ 39. cikk sérelme nélkül megfelelő jogalapnak minősül akkor, ha a személyes adatok védelme képezi az uniós jogalkotó által elfogadott szabályok egyik célját vagy lényegi összetevőjét, ideértve azokat a szabályokat is, amelyek az EUM‑Szerződésnek a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel és a rendőrségi együttműködéssel kapcsolatos rendelkezései körébe tartozó intézkedések elfogadásának kereteibe illeszkednek, mint azt megerősíti a (21.) jegyzőkönyv 6a. cikke és a (22.) jegyzőkönyv 2a. cikke, hasonlóképp pedig a büntetőügyekben folytatott igazságügyi, valamint a rendőrségi együttműködés területén a személyes adatok védelméről szóló, a Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia zárónyilatkozatához csatolt nyilatkozat.

Másodszor az említett határozatnak az EUMSZ 87. cikk (2) bekezdésének a) pontján is alapulnia kell, amely előírja, hogy az EUMSZ 87. cikk (1) bekezdésében foglaltak céljából, amely szerint az Unió rendőrségi együttműködést alakít ki, amelyben részt vesz a tagállamok valamennyi hatáskörrel rendelkező hatósága, a Parlament és a Tanács intézkedéseket állapíthat meg a releváns információk összegyűjtésére, tárolására, feldolgozására, elemzésére és cseréjére vonatkozóan. Márpedig egyrészt a bűncselekmények megelőzése vagy felderítése és az e tárgyban folytatott vizsgálatok területein az EUMSZ 87. cikk (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett releváns információk magukban foglalhatnak személyes adatokat, másrészt pedig az ilyen adatok „feldolgozás[ának]” és „cseréj[ének]” fogalmai egyszerre lefedik az e tárgyban hatáskörrel rendelkező tagállami hatóságok részére történő továbbításukat és az e hatóságok általi felhasználásukat. E tekintetben az, hogy az utasnyilvántartási adatállomány adatait eredetileg a légi fuvarozók gyűjtik össze kereskedelmi célokra, nem pedig valamely hatáskörrel rendelkező hatóság a bűncselekmények megelőzése vagy felderítése és az e tárgyban folytatott vizsgálatok területén, nem képezheti akadályát annak, hogy e rendelkezés is a tervezett megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozat megfelelő jogalapja legyen.

(vö. 90., 92., 94–96., 98., 99., 101. pont)

5.      Azok a különböző kezelések ugyanis, amelyeknek valamely, az Unió és harmadik ország között tervezett nemzetközi megállapodás szerint tárgyukat képezhetik az Unió és e harmadik ország közötti légi járatokon utazó utasok adatai, vagyis azoknak az Unióból az említett harmadik országba történő továbbításuk, a felhasználásuk érdekében az ezen adatokhoz való hozzáférés, vagy akár a megőrzésük, érintik a magánélet tiszteletben tartásához való, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikkében biztosított jogot. E jog ugyanis az azonosított vagy azonosítható természetes személyre vonatkozó valamennyi információra kiterjed. Ezenkívül az utasnyilvántartási adatállomány adatainak kezelései a Charta 8. cikkének hatálya alá is tartoznak amiatt, hogy azok az e cikk értelmében vett személyesadat‑kezeléseknek minősülnek, ennek következtében pedig szükségképpen meg kell felelniük az e cikkben meghatározott adatvédelmi követelményeknek.

E tekintetben a személyes adatok védelméhez való e jog megköveteli többek között, hogy a személyes adatoknak az Unióból valamely harmadik országba történő továbbítása esetén érvényesüljön az alapvető szabadságok és jogok tekintetében az uniós jog által biztosított magas szintű védelem folytonossága. Még ha az ilyen szintű védelem biztosítására irányuló eszközök különbözhetnek is azoktól, amelyeket az uniós jogból eredő követelmények tiszteletben tartásának biztosítása érdekében az Unión belül kialakítottak, ezen eszközöknek a gyakorlatban akkor is hatékonynak kell lenniük ahhoz, hogy az Unióban biztosított védelemmel lényegében azonos védelmet biztosítsanak.

Az alapvető szabadságok és jogok lényegében olyan szintű védelemben való részesítésére vonatkozó e követelmény, amely egyenértékű az Unión belül biztosított védelemmel, ugyanúgy érvényes arra az esetre is, ha az utasnyilvántartási adatállomány adatait a harmadik országból egyéb harmadik országokba továbbítják, annak megelőzése érdekében, hogy a továbbításra vonatkozó megállapodásban biztosított védelmi szint megkerülhető legyen a személyes adatok egyéb harmadik országokba történő továbbításával, valamint abból a célból, hogy biztosítsák az uniós jogban előírt védelmi szint folytonosságát E feltételek mellett az ilyen továbbítás megköveteli vagy az Unió és az érintett harmadik ország közötti, az említett megállapodással egyenértékű megállapodás létezését, vagy pedig a személyes adatok feldolgozása [helyesen: kezelése] vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 95/46 irányelv 25. cikkének (6) bekezdése szerinti olyan bizottsági határozat létezését, amely megállapítja, hogy az említett harmadik ország az uniós jog értelmében megfelelő védelmi szintet biztosít, továbbá kiterjed azokra a hatóságokra, amelyek részére az utasnyilvántartási adatállomány adatait továbbítani tervezik.

(vö. 122., 123., 134., 214. pont)

6.      A személyes adatok harmadik személlyel – így például valamely állami hatósággal – való közlése az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikkében biztosított alapvető jogba történő beavatkozásnak minősül, függetlenül attól, hogy a közölt információkat utóbb mire használják. Ugyanez a helyzet a személyes adatok megőrzését, valamint az állami hatóságoknak az említett adatokhoz felhasználás céljából történő hozzáférését illetően. E tekintetben kevésbé fontos, hogy a magánélettel kapcsolatos érintett információk különleges jellemzőkkel bírnak‑e, vagy hogy az érintetteknek ez a beavatkozás okozott‑e esetleges kellemetlenségeket, vagy sem.

Így ami az utasnyilvántartási adatállomány adatainak harmadik ország részére történő továbbításáról szóló nemzetközi megállapodást illeti, amelynek a megkötését az Unió tervezi, mind az említett adatoknak az Unióból e harmadik ország hatáskörrel rendelkező hatósága részére történő továbbítása, mind pedig az Unió által az említett harmadik ország által megtárgyalt, azon feltételekkel kapcsolatos keretrendszer, amely ezen adatok megőrzésére, a felhasználásukra, valamint az ugyanezen ország egyéb hatóságai, az Europol, az Eurojust, a tagállamok igazságügyi vagy rendőri hatóságai, vagy akár egyéb harmadik országok hatóságai részére történő esetleges későbbi továbbításaikra vonatkozik, a Charta 7. cikkében biztosított jogba történő beavatkozást képez. E műveletek a személyes adatok védelmével kapcsolatos, a Charta 8. cikkében biztosított alapvető jogba történő beavatkozást is jelentenek, mivel személyes adatok kezelésének minősülnek.

Mindemellett a Charta 7. és 8. cikkében biztosított jogok nem korlátlan jogosultságokat jelentenek, hanem azokat a társadalomban betöltött szerepük alapján kell megítélni. E tekintetben a magánélet tiszteletben tartásához való alapvető jog védelme uniós szinten megköveteli, hogy a személyes adatok védelme alóli kivételek és e védelem korlátozásai a feltétlenül szükséges határokon belül maradjanak. E követelmény teljesítéséhez a beavatkozást előíró, szóban forgó szabályozásnak egyértelmű és pontos szabályokat kell tartalmaznia a szóban forgó intézkedés hatálya és alkalmazása vonatkozásában, és minimális követelményeket kell előírnia annak érdekében, hogy azon személyek, akiknek az adatait továbbították, elegendő olyan biztosítékkal rendelkezzenek, amely lehetővé teszi adataiknak a visszaélések veszélyeivel szembeni védelmét. Meg kell jelölnie különösen, hogy milyen körülmények között és milyen feltételek mellett lehet az ilyen adatok kezelését előíró intézkedést megtenni, biztosítva ezáltal, hogy a beavatkozás a szigorúan szükséges mértékre korlátozódjék. Az ilyen biztosítékokkal való rendelkezés még inkább szükséges abban az esetben, ha a személyes adatokat automatikusan kezelik. E megfontolások különösen akkor érvényesek, ha a személyes adatok azon különleges kategóriájának védelméről van szó, mint amilyenek a különleges adatok.

(vö. 124–126., 136., 140., 141. pont)

7.      Az Európai Unió Alapjogi Chartája 52. cikke (1) bekezdésének első mondatában előírt azon követelmény, amely szerint az alapvető jogok gyakorlása csak törvény által korlátozható, magában foglalja, hogy az e jogokba történő beavatkozást lehetővé tevő jogalapnak magának kell meghatároznia az érintett jog gyakorlásával kapcsolatos korlátozás terjedelmét.

(vö. 139. pont)

8.      Az utasnyilvántartási adatállomány adatainak harmadik ország részére történő továbbításáról szóló olyan nemzetközi megállapodás, amelynek a megkötését az Unió tervezi, az Európai Unió Alapjogi Chartája 8. cikkének (2) bekezdése, következésképpen pedig az 52. cikkének (1) bekezdése értelmében vett törvény fogalma alá tartozik.

Ugyanis az EUMSZ 218. cikk (6) bekezdése külső szempontból tükrözi az intézmények között belső szempontból irányadó hatáskörmegosztást, továbbá szimmetriát teremt az uniós intézkedések belső elfogadásának eljárása és a nemzetközi megállapodások elfogadásának eljárása között, annak biztosítása céljából, hogy – egy adott jogterület viszonylatában – a Parlament és a Tanács ugyanazon hatáskörökkel rendelkezzen a Szerződésekben rögzített intézményi egyensúly tiszteletben tartása mellett. Így az olyan területeket lefedő nemzetközi megállapodások megkötéséhez, amelyekre belső szempontból az EUMSZ 294. cikkben szabályozott rendes jogalkotási eljárás vonatkozik, az EUMSZ 218. cikk (6) bekezdése a) pontjának v. alpontja értelmében a Parlament egyetértése szükséges, vagyis az ilyen megállapodást külső szempontból egyenértékűnek kell tekinteni azzal, amit belső szempontból egy jogalkotási aktus jelent.

A fentiekből következik, hogy az utasnyilvántartási adatállomány‑adatok harmadik országba történő továbbítása – mint amit a szóban forgó nemzetközi megállapodás tervez – a Charta 8. cikkének (2) bekezdése értelmében vett más, a törvényben rögzített okból történik.

(vö. 145–147. pont)

9.      Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 8. cikkében megállapított alapvető jogokba az utasnyilvántartási adatállomány adatainak harmadik ország részére történő továbbításáról szóló olyan nemzetközi megállapodással járó beavatkozásokat, amelynek a megkötését az Unió tervezi, igazolhatja az Unió általános érdekével kapcsolatos célkitűzés, és azok nem olyan jellegűek, hogy sértenék az említett alapvető jogok lényeges tartalmát, mivel a tervezett megállapodás többek között arra irányul, hogy védje a közbiztonságot az utasnyilvántartási adatállomány adatainak továbbítása, valamint ezen adatoknak a terrorista bűncselekmények és a súlyos nemzetközi bűncselekmények elleni küzdelem keretében történő felhasználása révén. E cél ugyanis az Unió olyan általános érdekű céljának minősül, amely igazolhatja a Charta 7. és 8. cikkében biztosított alapvető jogokba történő, akár súlyos beavatkozásokat is. Végeredményben a közbiztonság védelme hozzájárul mások jogainak és szabadságainak védelméhez is. Amennyiben a légi utasok által jelentett kockázatoknak ezen adatok elemzése útján, még az utasok érkezése előtt lefolytatott értékelése nagymértékben megkönnyíti és felgyorsítja a biztonsági és határellenőrzéseket, a légi utasok adatainak harmadik országba történő továbbítása és azok utólagos kezelései úgy tekinthetők, mint amelyek alkalmasak a tervezett megállapodás által követett, a köz védelmére és biztonságára irányuló célkitűzés megvalósítására.

(vö. 148., 149., 151–153. pont)

10.    Ami az utasnyilvántartási adatállomány különleges adatainak harmadik ország részére történő továbbításáról szóló olyan nemzetközi megállapodást illeti, amelynek megkötését az Unió tervezi, minden olyan intézkedés, amely azon az előfeltevésen alapul, amely szerint a tervezett megállapodásban szereplő jellemzők – így a faji vagy etnikai hovatartozás, a politikai vélemény, a vallási vagy világnézeti meggyőződés, a szakszervezeti tagság, az egészségi állapot vagy a szexuális élet – közül egy vagy több önmagában és az érintett utas egyedi magatartásától függetlenül releváns lehet az utasnyilvántartási adatállomány adatai kezelésének céljára tekintettel, megsértené az Európai Unió Alapjogi Chartájának a 21. cikkével együtt értelmezett 7. és 8. cikkében biztosított jogokat. Tekintettel az adatoknak a Charta 21. cikkével ellentétes kezelésének kockázatára, az ilyen adatoknak az érintett harmadik országba történő továbbítása a közbiztonságnak a terrorizmus és a súlyos nemzetközi bűncselekmények elleni védelmétől eltérő indokokon alapuló egyértelmű és különösen szilárd igazolást követelne. Ilyen igazolás hiányában a Charta 7., 8. és 21. cikkével, valamint 52. cikkének (1) bekezdésével ellentétes mind a különleges adatok harmadik államba történő továbbítása, mind pedig az Unió által e harmadik állammal megtárgyalt, azon feltételekkel kapcsolatos keretrendszer, amelyek az ilyen adatok e harmadik állam hatóságai általi felhasználásával és megőrzésével kapcsolatosak.

(vö. 164–167. pont)

11.    Egy olyan, az utasnyilvántartási adatállomány adatainak harmadik országba történő továbbításáról szóló nemzetközi megállapodás esetében, amelynek a megkötését az Unió tervezi, és amely ezen adatok automatizált kezelését írja elő a közbiztonságnak a terrorizmus és a súlyos nemzetközi bűncselekmények elleni védelmének céljából, az utasnyilvántartási adatállomány adatainak automatizált elemzéseivel járó, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 8. cikkében biztosított jogokba történő beavatkozás terjedelme alapvetően előre meghatározott modellektől és szempontoktól, valamint olyan adatbázisoktól függ, amelyeken az ilyen típusú adatkezelés alapul. Így az előre meghatározott modelleknek és szempontoknak egyrészt konkrétaknak és megbízhatóaknak kell lenniük, lehetővé téve, hogy olyan eredmények szülessenek, amelyek olyan egyéneket érintenek, akik vonatkozásában fennállhat a terrorista bűncselekményekben vagy súlyos nemzetközi bűncselekményekben való részvétel észszerű gyanúja, másrészt pedig hátrányos megkülönböztetéstől menteseknek kell lenniük. Hasonlóképp, azoknak az adatbázisoknak, amelyekkel az utasnyilvántartási adatállomány‑adatokat összevetik, megbízhatóaknak és naprakészeknek kell lenniük, továbbá az érintett harmadik ország által a terrorizmus és a súlyos nemzetközi bűncselekmények elleni küzdelemmel összefüggésben működtetett adatbázisokra kell korlátozódniuk.

(vö. 168., 172. pont)

12.    Az utasnyilvántartási adatállomány adatainak harmadik országba történő továbbításáról szóló nemzetközi megállapodás nem lépi túl a szigorúan szükséges mértéket, amikor lehetővé teszi az összes légi utas említett adatainak e harmadik országba történő továbbítását, amennyiben ezen adatok lehetővé teszik különösen a határokon történő biztonsági ellenőrzések megkönnyítését, amelyeknek a nemzetközi polgári repülésről szóló Chicagói Egyezmény 13. cikkével összhangban a harmadik ország törvényei és rendeletei szerint minden utas alá van vetve.

(vö. 187–189. pont)

13.    Egy olyan, az utasnyilvántartási adatállomány adatainak harmadik országba történő továbbításáról szóló nemzetközi megállapodás esetén, mint amelynek a megkötését az Unió tervezi, annak biztosítása érdekében, hogy a továbbított adatok megőrzése, a tervezett megállapodás szerinti nemzeti hatóságok ezen adatokhoz való hozzáférése, valamint ezen adatok e hatóságok általi felhasználása a szigorúan szükséges mértékre korlátozódjék, e megállapodásnak világos és egyértelmű szabályokat kell tartalmaznia, amelyek megjelölik, hogy az említett adatok e hatóságok általi megőrzése, valamint az azokhoz való hozzáférés és azok felhasználása milyen körülmények között és milyen feltételek alapján lehetséges.

A személyes adatok megőrzését illetően az aktusnak minden esetben olyan objektív szempontoknak kell megfelelnie, amelyek a megőrzendő személyes adatokat összefüggésbe hozzák az elérni kívánt céllal. A jogszerűen megőrzött személyes adatok valamely hatóság általi felhasználását illetően az intézkedés nem szorítkozhat annak megkövetelésére, hogy az említett adatokhoz való hozzáférés feleljen meg az intézkedés valamelyik céljának, hanem rendelkeznie kell e felhasználás anyagi jogi és eljárásjogi feltételeiről is.

(vö. 190–192. pont)

14.    Az utasnyilvántartási adatállomány adatainak a légi utasoknak az érintett harmadik országból való távozásáig különösen a biztonsági ellenőrzések és a határellenőrzések megkönnyítésének céljából történő megőrzését és felhasználását előíró nemzetközi megállapodás esetén ezen adatok e célok érdekében történő megőrzése és felhasználása magánál a jellegénél fogva nem korlátozható a légi utasok meghatározott körére, és nem képezheti bíróság vagy független közigazgatási szerv általi előzetes engedélyezés tárgyát sem. Így mindaddig, amíg a légi utasok az érintett harmadik országban tartózkodnak vagy távozóban vannak e harmadik országból, fennáll az e megállapodás által követett cél és ezen adatok közötti szükséges összefüggés, vagyis e megállapodás nem lépi túl a szigorúan szükséges mértéket önmagában amiatt, hogy lehetővé teszi az összes ilyen utas utasnyilvántartási adatállomány‑adatainak szisztematikus megőrzését és felhasználását. Hasonlóképp, az említett adatok abból a célból történő szisztematikus felhasználása, hogy ellenőrizzék azon előre meghatározott modellek és szempontok megbízhatóságát és naprakészségét, amelyeken ezen adatok automatikus kezelései alapulnak, illetve hogy e kezelések érdekében új modelleket és szempontokat határozzanak meg, közvetlenül kapcsolódik a biztonsági ellenőrzések és a határellenőrzések végrehajtásához, vagyis e felhasználást is olyannak kell tekinteni, mint amely nem lépi túl a szigorúan szükséges mértéket.

Ami az utasnyilvántartási adatállomány adatainak a légi utasok érintett harmadik országban való tartózkodása során történő felhasználását illeti, azt – mivel a légi utasoknak az utasnyilvántartási adataik ellenőrzését követően engedélyezték az e harmadik ország területére történő belépést – új körülményekre kell alapítani. Az említett felhasználás olyan szabályokat tesz szükségessé, amelyek meghatározzák e felhasználás anyagi jogi és eljárásjogi feltételeit, többek között annak érdekében, hogy az említett adatokat védjék a visszaélések kockázataival szemben. Az ilyen szabályoknak objektív szempontokon kell alapulniuk azon körülmények és feltételek meghatározása érdekében, amelyek mellett a tervezett megállapodás szerinti érintett harmadik országbeli hatóságok jogosultak az adatok felhasználására.

E tekintetben, amennyiben olyan objektív körülmények állnak fenn, amelyek alapján megállapítható, hogy egy vagy több légi utas utasnyilvántartási adatállomány‑adatai ténylegesen hozzájárulhatnak a terrorista bűncselekmények és a súlyos nemzetközi bűncselekmények elleni küzdelem céljához, ezen adatok felhasználása nem tűnik úgy, hogy túllépné a szigorúan szükséges mértéket. Annak érdekében, hogy a gyakorlatban biztosított legyen e feltételek teljes körű tiszteletben tartása, alapvető jelentőségű, hogy a megőrzött utasnyilvántartási adatállomány‑adatoknak a légi utasok érintett harmadik országban való tartózkodása során történő felhasználása főszabály szerint – a kellően indokolt sürgős esetek kivételével – valamely bíróság vagy független közigazgatási szerv által végzett előzetes felülvizsgálat tárgyát képezze, és hogy e bíróság vagy szerv különösen megelőzési, felderítési vagy bűnüldözési eljárások keretében a hatáskörrel rendelkező hatóságok által előterjesztett indokolt kérelmet követően hozza meg határozatát.

(vö. 197–202. pont)

15.    Egy olyan, az utasnyilvántartási adatállomány adatainak harmadik országba történő továbbításáról szóló nemzetközi megállapodás esetén, mint aminek a megkötését az Unió tervezi, és amely előírja az említett adatoknak a légi utasok harmadik országból történő távozását követő megőrzését a közbiztonságnak a terrorizmus és egyéb súlyos nemzetközi bűncselekmények elleni védelmének céljából, azon légi utasokat illetően, akikkel összefüggésben az érintett harmadik országba érkezésük idején és az e harmadik országból való távozásukig nem azonosítottak ilyen kockázatot, nem tűnik úgy, hogy az elutazásukat követően olyan – akár közvetett – összefüggés állna fenn az utasnyilvántartási adataik és a tervezett megállapodással elérni kívánt cél között, amely igazolná ezen adatok megőrzését. Az összes légi utas utasnyilvántartási adatállomány‑adatainak az érintett harmadik országból való távozásukat követő folyamatos tárolása tehát nem tűnik úgy, hogy a szigorúan szükséges mértékre korlátozódna. Ugyanakkor, amennyiben konkrét esetekben olyan objektív elemeket azonosítanak, amelyek alapján megállapítható, hogy bizonyos légi utasok még az érintett harmadik országból való távozásukat követően is veszélyt jelenthetnek a terrorizmus és a súlyos nemzetközi bűncselekmények elleni küzdelem szempontjából, az utasnyilvántartási adatállomány‑adataik tárolása az említett harmadik országban való tartózkodásukat meghaladóan is megengedhetőnek tűnik. Ami az így tárolt utasnyilvántartási adatállomány‑adatok felhasználását illeti, azt objektív kritériumokra kell alapítani azon körülmények és feltételek meghatározása érdekében, amelyek mellett a tervezett megállapodással érintett harmadik országbeli hatóságok hozzáférhetnek ezen adatokhoz a felhasználásuk érdekében. Hasonlóképp, e felhasználást – a kellően indokolt sürgős esetek kivételével – valamely bíróság vagy független közigazgatási szerv által végzett előzetes felülvizsgálatnak kell alávetni, amely bíróság vagy szerv különösen megelőzési, felderítési vagy bűnüldözési eljárások keretében az említett hatóságok által előterjesztett indokolt kérelmet követően hozza meg a felhasználást engedélyező határozatát. Ami ezen adatok megőrzési idejét illeti, az ötéves időtartam nem tűnik úgy, hogy túllépné a terrorizmus és a súlyos nemzetközi bűncselekmények elleni küzdelem céljából szigorúan szükséges mértéket.

(vö. 205–209. pont)

16.    A magánélet tiszteletben tartásához való, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. cikkében biztosított alapvető jog magában foglalja, hogy az érintett személy megbizonyosodhasson arról, hogy személyes adatait helyesen és jogszerűen kezelik. Annak érdekében, hogy elvégezhesse a szükséges ellenőrzéseket, e személynek jogosultnak kell lennie arra, hogy hozzáférjen a rá vonatkozó, a kezelés tárgyát képező adatokhoz.

E tekintetben egy olyan, az utasnyilvántartási adatállomány adatainak harmadik országba történő továbbításáról szóló nemzetközi megállapodás esetén, mint aminek a megkötését az Unió tervezi, lényeges, hogy a légi utasokat attól kezdve tájékoztassák az utasnyilvántartási adatállomány‑adataik érintett harmadik országba történő továbbításáról és ezen adatok felhasználásáról, hogy e tájékoztatás nem veszélyezteti a tervezett megállapodás szerinti kormányzati szervek által folytatott vizsgálatokat. Az ilyen tájékoztatás ugyanis ténylegesen szükségesnek bizonyul ahhoz, hogy lehetővé tegye a légi utasok számára, hogy gyakorolják a rájuk vonatkozó utasnyilvántartási adatállomány‑adatokhoz történő hozzáférés, adott esetben pedig ezen adatok kijavítása kérelmezéséhez való jogaikat, valamint a Charta 47. cikkének első bekezdése alapján bíróság előtt hatékony jogorvoslattal éljenek.

Így azon esetekben, amelyekben olyan objektív körülmények merülnek fel, amelyek igazolják az utasnyilvántartási adatállomány‑adatok felhasználását a terrorizmus és a súlyos nemzetközi bűncselekmények elleni küzdelem céljából és szükségessé teszik az igazságügyi hatóság vagy független közigazgatási szerv általi előzetes engedélyezést, szükségesnek bizonyul a légi utasok egyéni tájékoztatása. Ugyanez vonatkozik azokra az esetekre, amikor a légi utasok utasnyilvántartási adatállomány‑adatait egyéb kormányzati szervek vagy magánszemélyek részére továbbítják. Ugyanakkor az ilyen tájékoztatásnak csak attól kezdve kell megtörténnie, hogy nem veszélyeztetheti a tervezett megállapodás szerinti kormányzati szervek által lefolytatott vizsgálatokat.

(vö. 219., 220., 223., 224. pont)

17.    Az Európai Unió Alapjogi Chartája 8. cikkének (3) bekezdése értelmében a Charta 8. cikkének (1) és (2) bekezdéséből a személyes adatok kezelése vonatkozásában eredő követelmények tiszteletben tartását független hatóságnak kell ellenőriznie. Az ilyen ellenőrző hatóság – amelynek létrehozatalát az EUMSZ 16. cikk (2) bekezdése is előírja – függetlenségének célja a személyes adatok kezelése vonatkozásában a természetes személyek védelmére vonatkozó rendelkezések tiszteletben tartása ellenőrzése hatékonyságának és megbízhatóságának biztosítása, és e függetlenséget e célkitűzés fényében kell értelmezni. A független ellenőrző hatóság létrehozatala tehát lényeges eleme az egyének személyes adatok kezelése tekintetében való védelmének.

(vö. 228., 229. pont)