C‑333/14. sz. ügy
Scotch Whisky Association és társai
kontra
Lord Advocate
és
Advocate General for Scotland
(a Court of Session [Scotland] [Skócia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – A mezőgazdasági termékpiacok közös szervezése – 1308/2013/EU rendelet – Az áruk szabad mozgása – EUMSZ 34. cikk – Mennyiségi korlátozások – Azonos hatású intézkedések – Az alkoholtartalmú italoknak a termékben található alkohol mennyisége alapján számított minimálára – Igazolás – EUMSZ 36. cikk – Az emberek egészségének és életének védelme – A nemzeti bíróság általi értékelés”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2015. december 23.
1. Mezőgazdaság – Közös piacszervezés – Bor – A bor kiskereskedelmi értékesítésére alkoholegységenkénti minimálárat előíró nemzeti szabályozás – Megengedhetőség – Igazolás – Az emberek egészségének és életének védelme – Feltétel – Az arányosság elvének tiszteletben tartása
(1308/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 167. cikk)
2. Áruk szabad mozgása – Mennyiségi korlátozások – Azonos hatású intézkedések – Az alkoholtartalmú italok kiskereskedelmi értékesítésére alkoholegységenkénti minimálárat előíró nemzeti szabályozás – Megengedhetetlenség – Igazolás – Az emberek egészségének és életének védelme – A legkevésbé korlátozó intézkedések alkalmazására vonatkozó kötelezettség – A nemzeti bíróság általi vizsgálat
(EUMSZ 34. és EUMSZ 36. cikk)
3. Áruk szabad mozgása – Eltérések – Az emberek egészségének és életének védelme – Az alkoholtartalmú italok kiskereskedelmi értékesítésére alkoholegységenkénti minimálárat előíró nemzeti szabályozás – Igazolás – Feltétel – Az arányosság elvének tiszteletben tartása – Értékelési szempontok – Figyelembe veendő időpont
(EUMSZ 36. cikk)
1. A mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72, a 234/79, az 1037/2001 és az 1234/2007 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1308/2013 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes azon nemzeti intézkedés, amely alkoholegységenkénti minimálárat ír elő a bor kiskereskedelmi értékesítésére, feltéve hogy ez az intézkedés ténylegesen alkalmas az emberek egészsége és élete védelme célkitűzésének megvalósítására, és hogy az a közös agrárpolitika, valamint a mezőgazdasági piacok közös szervezése megfelelő működése célkitűzésének figyelembevételével nem haladja meg az emberek egészsége és élete védelme említett célkitűzésének eléréséhez szükséges mértéket.
Az 1308/2013 rendelet ugyanis nem tartalmaz sem olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé tennék a bor kiskereskedelmi árának akár nemzeti, akár uniós szinten való rögzítését, sem pedig olyan rendelkezéseket, amelyek a tagállamok számára megtiltanák az ilyen árak rögzítésére vonatkozó nemzeti intézkedések elfogadását. Következésképpen a tagállamoknak főszabály szerint fennmarad a hatáskörük egyes olyan intézkedések elfogadására, amelyekről nem rendelkezik az említett rendelet, azzal a feltétellel, hogy ezek az intézkedések nem térhetnek el az említett rendelettől, azt nem sérthetik meg, illetve nem akadályozhatják annak megfelelő működését. E tekintetben az alkoholegységenkénti minimálár előírása sértheti az 1308/2013 rendeletet, amennyiben ellentétes a mezőgazdasági termékek értékesítési árának a szabad verseny alapján történő szabad meghatározásának elvével, amelyen ez a rendelet alapul. Mivel azonban a közös piacszervezés létrehozása nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy olyan nemzeti szabályokat alkalmazzanak, amelyek e közös piacszervezéstől eltérő közérdekű célkitűzéseket követnek, valamely tagállam hivatkozhat az emberek egészsége és élete védelmének célkitűzésére azon intézkedés igazolása céljából, amely sérti az 1308/2013 rendelet alapját képező hatékony versenykörülmények közötti szabad ármeghatározási rendszert.
Valamely korlátozó intézkedésnek azonban eleget kell tennie az arányosságra vonatkozó feltételeknek, azaz annak alkalmasnak kell lennie az elérni kívánt célkitűzés megvalósítására, és nem haladhatja meg az e célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket. Az arányosság vizsgálatát különösen a közös agrárpolitika, valamint a mezőgazdasági piacok közös szervezése megfelelő működése célkitűzésének figyelembevételével kell elvégezni, ami szükségessé teszi e célkitűzések és a nemzeti szabályozás célkitűzésének, a közegészség védelmének mérlegelését.
(vö. 17., 19., 24., 26–29. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
2. Az EUMSZ 34. cikket és az EUMSZ 36. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes, hogy valamely tagállam annak érdekében, hogy az emberek élete és egészsége védelmének célkitűzését az alkohol fogyasztói árának növelése útján érje el, olyan szabályozást választ, amely alkoholegységenkénti minimálárat ír elő az alkoholtartalmú italok kiskereskedelmi értékesítésére, és mellőzi az olyan intézkedést, mint a jövedéki adó emelése, amely kevésbé korlátozó lehet az Európai Unión belüli kereskedelemre és versenyre. Önmagában az a körülmény, hogy az utóbbi intézkedés további előnyökkel járhat, és szélesebb körben felelhet meg a túlzott alkoholfogyasztás elleni küzdelem célkitűzésének, nem igazolhatja annak mellőzését.
Ugyanis pusztán azáltal, hogy megakadályozza, hogy az importált termékek alacsonyabb önköltségi ára tükröződjön a fogyasztóval szemben alkalmazott árban, az említett szabályozás akadályozhatja a többi tagállamban jogszerűen forgalmazott alkoholtartalmú italok nemzeti piacra való bejutását, tehát az az EUMSZ 34. cikk szerinti mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek minősül. Ezen intézkedést – mint olyat – csak akkor lehet, többek között az EUMSZ 36. cikk alapján az emberek egészsége és élete védelmének indokával igazolni, ha ez az intézkedés alkalmas az elérni kívánt célkitűzés megvalósítására, és nem haladja meg az annak eléréséhez szükséges mértéket. E tekintetben ami azt a kérdést illeti, hogy a szóban forgó szabályozás alkalmas‑e az emberek egészsége és élete védelme célkitűzésének elérésére, nem ésszerűtlen úgy tekinteni, hogy az alkoholtartalmú italok minimális értékesítési árát rögzítő intézkedés, amely kifejezetten az olcsó alkoholtartalmú italok árának növelésre irányul, alkalmas arra, hogy csökkentse általában az alkoholfogyasztást, és különösen a veszélyes vagy káros alkoholfogyasztást, mivel az alkoholt ilyen mértékben fogyasztó személyek nagy mennyiségben vásárolnak olcsó alkoholtartalmú italokat.
Ami azt a kérdést illeti, hogy az említett nemzeti szabályozás nem haladja‑e meg az emberek egészségének és életének hatékony megvédéséhez szükséges mérteket, az alkoholtartalmú italok adójának emelésére vonatkozó adóintézkedés ezen áruk uniós kereskedelme tekintetében feltehetőleg kevésbé korlátozó, mint az alkoholegységenkénti minimálárat előíró intézkedés. Ugyanis az utóbbi intézkedés erőteljesen korlátozza a gazdasági szereplők szabadságát a kiskereskedelmi értékesítési áraik meghatározásában, következésképpen komolyan akadályozza a többi tagállamban jogszerűen forgalmazott alkoholtartalmú italok nemzeti piacra való bejutását, másrészt pedig a szabad versenyt e piacon. E tekintetben az a körülmény, hogy az alkoholtartalmú italok adójának emelése ezen italok árának általános emelkedését eredményezi, ami a mérsékelt alkoholfogyasztókat éppúgy érinti, mint azokat a személyeket, akik veszélyes vagy káros mértékben fogyasztanak alkoholt, a szóban forgó nemzeti szabályozás által követett kettős célkitűzésre tekintettel nem tűnik úgy, hogy az ahhoz a következtetéshez vezetne, hogy az említett adóemelés kevésbé volna hatékony, mint az elfogadott intézkedés. Éppen ellenkezőleg, az a tény, hogy az adóemelési intézkedés az alkoholegységenkénti minimálár előírásához képest további előnyökkel járhat azáltal, hogy hozzájárul a túlzott alkoholfogyasztás elleni küzdelem általános célkitűzésének megvalósításához, nemcsak hogy nem képezheti az ilyen intézkedés mellőzésének indokát, hanem az valójában olyan körülménynek minősül, amely inkább az adó emelését teszi indokolttá, mint az alkoholegységenkénti minimálárat előíró intézkedés elfogadását.
(vö. 32., 33., 36., 46–48., 50. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
3. Az EUMSZ 36. cikket úgy kell értelmezni, hogy valamely nemzeti szabályozásnak az emberek egészségének és életének védelmére vonatkozó, e cikk szerinti igazolásra tekintettel történő vizsgálata során a nemzeti bíróság köteles tárgyilagosan megvizsgálni, hogy az érintett tagállam által előterjesztett bizonyítékok alapján ésszerűen úgy lehet‑e tekinteni, hogy a választott eszközök alkalmasak a követett célkitűzések megvalósítására, valamint azt, hogy ezeket a célkitűzéseket el lehet‑e érni az áruk szabad mozgását és a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezését kevésbé korlátozó intézkedésekkel.
Ami azon nemzeti szabályozást illeti, amely alkoholegységenkénti minimálárat ír elő az alkoholtartalmú italok kiskereskedelmi értékesítésére, a nemzeti bíróság figyelembe veheti az annak tekintetében esetlegesen fennálló tudományos bizonytalanságot, hogy mi az ilyen intézkedésnek a követett célkitűzés elérése érdekében gyakorolt konkrét és valós hatása az alkoholfogyasztásra. E tekintetben az a körülmény, hogy a nemzeti szabályozás szerint az alkoholegységenkénti minimálár rögzítése bizonyos időn belül hatályát veszti, amennyiben a nemzeti jogalkotó nem határoz annak fenntartásáról, olyan körülménynek minősül, amelyet a nemzeti bíróság szintén figyelembe vehet. Ennek a bíróságnak az alkoholegységenkénti minimálárhoz hasonló intézkedésnek az Unión belüli kereskedelmet kevésbé befolyásoló egyéb lehetséges intézkedésekkel való összehasonlítása során úgyszintén értékelnie kell, hogy az előbbi intézkedés milyen természetű és terjedelmű korlátozást gyakorol az áruk szabad mozgására, valamint hogy az ilyen intézkedés milyen hatással van a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének megfelelő működésére, amely értékelés az arányosság vizsgálatának szerves részét képezi.
Másfelől, ami azon időpontot illeti, amelyre tekintettel az érintett intézkedés jogszerűségét értékelni kell, az EUMSZ 36. cikket úgy kell értelmezni, hogy az alkoholtartalmú italok kiskereskedelmi értékesítésére alkoholegységenkénti minimálárat előíró intézkedés arányosságának vizsgálata nem korlátozódik kizárólag azon információk, bizonyítékok vagy egyéb iratok vizsgálatára, amelyek az ilyen intézkedés elfogadásakor a nemzeti jogalkotó rendelkezésére álltak. E tekintetben, olyan körülmények között, amikor a nemzeti bíróságnak valamely nemzeti szabályozás uniós joggal való összeegyeztethetőségét azelőtt kell megvizsgálnia, hogy az a nemzeti jogrendben hatályba lépett volna, az említett intézkedés uniós joggal való összeegyeztethetőségét azon információk, bizonyítékok és egyéb iratok alapján kell megvizsgálni, amelyek a határozathozatal időpontjában a nemzeti jogban előírt feltételek mellett a nemzeti bíróság rendelkezésére állnak.
(vö. 57–59., 63., 65. pont és a rendelkező rész 3. és 4. pontja)