A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(teljes ülés)
2010. július 1‑je
F‑45/07. sz. ügy
Wolfgang Mandt
kontra
Európai Parlament
„Közszolgálat – Tisztviselők – Özvegyi nyugdíj – A személyzeti szabályzat 79. cikke – A személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 18. cikke – Túlélő házastárs – Két személy túlélő házastársi minőségének elismerése – 50%-os csökkentés – Jogos bizalom – Az összhang szabálya”
Tárgy: Az EK 236. cikk és EA 152. cikk alapján előterjesztett kereset, amelyben W. Mandt lényegében a Parlament kinevezésre jogosult hatósága 2007. február 8‑i határozatának megsemmisítését kéri, amely elutasította a W. Mandt által azon 2006. szeptember 8‑i határozattal szemben előterjesztett panaszt, amelyben a Parlament 2006. április 1‑jétől 50%‑kal csökkentette az özvegyi nyugdíjat, amelyet a felperes néhai G. Mandt, született G. Neumann, a Parlament volt tisztviselője, túlélő házastársaként kapott, amely csökkentésnek az volt az oka, hogy ugyancsak 2006. szeptember 8‑án hozott határozatában a Parlament – helyt adva néhai K.‑W. Braun‑Neumann özvegyi nyugdíj iránti kérelmének, amelyet utóbbi szintén néhai G. Neumann túlélő házastársaként igényelt – úgy döntött, hogy néhai K.‑W. Braun‑Neumann számára 2006. április 1‑jétől 50%‑os mértékű özvegyi nyugdíjat fizet.
Határozat: Nem szükséges határozni azon kereseti kérelemről, hogy a Parlament fizesse meg a felperes részére a teljes özvegyi nyugdíjat, annyiban, amennyiben e kérelem a 2009. október 31‑ét követő időszakra vonatkozik. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja. A felek és a Parlament kérelmét támogató beavatkozó, azaz néhai K.‑W. Braun-Neumann, maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Nyugdíjak – Özvegyi nyugdíj – Túlélő házastársi minőség – A nemzeti jogra tekintettel történő értékelés
(Személyzeti szabályzat, 79. cikk és VIII. melléklet, 18. cikk)
2. Tisztviselők – Nyugdíjak – Özvegyi nyugdíj – A folyósítás módja több túlélő házastárs esetén
(Személyzeti szabályzat, 79. cikk és VIII. melléklet, 18. és 28. cikk)
3. Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – A panasz és a kereset összhangja
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
1. Az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy az uniós jog olyan rendelkezésének fogalmait, amely semmilyen konkrét utalást nem tartalmaz a tagállamok jogára a rendelkezés értelmének vagy terjedelmének meghatározásához, általában az egész Unióban önállóan kell értelmezni, amely értelmezést a szóban forgó szabályozás összefüggésének és az azzal elérni kívánt célnak a figyelembevételével kell megállapítani. Mindazonáltal az is tény, hogy az uniós jog alkalmazása adott esetben még kifejezett utalás hiányában is magában foglalhatja a tagállamok jogára való utalást, különösen ha az uniós bíróság a közösségi jogban vagy a közösségi jog általános elveiben nem talál olyan elemeket, amelyek lehetővé tennék számára, hogy a közösségi jog tartalmát és hatályát önálló értelmezéssel határozza meg. Ez a helyzet különösen a személyállapotra vonatkozó vagy a családjoghoz tartozó fogalmak esetében, mivel az uniós jogrend e területen nem rendelkezik írott szabályokkal.
Tekintettel egyrészt arra, hogy az uniós jogból hiányzik a nemzetközi magánjog egészének teljes szabályozása, másrészt arra, hogy a nemzetközi magánjog nemzeti rendszerei eltérőek, az Unió valamely igazgatási szerve által – a személyzeti szabályzat 79. cikkének vagy a VIII. mellékletének 18. cikkéhez hasonló másodlagos jogi rendelkezés alkalmazása céljából – azon nemzeti jogrend azonosítása, amely egyedül „illetékes” valamely személy családi állapotának a meghatározására, jogi szempontból különösen összetett és nagyon bizonytalan feladat. Az uniós bíróságnak tartózkodnia kell az ilyen vállalkozástól, mivel ezáltal többek között jogalkotóként járna el.
Ennélfogva a személyzeti szabályzat alkalmazása során sem a bíróságnak, sem az uniós intézményeknek nem feladata, hogy a nemzeti bíróságok által hozott ítéletek megalapozottságát vizsgálják.
Az a körülmény, hogy az Unió valamely intézménye pénzügyi előny nyújtása céljából egyetlen elhunyt volt tisztviselő esetében két személy számára ismeri el a túlélő házastársi minőséget, egyáltalán nem minősül a többes házasságnak az Unió szintjén való – akár hallgatólagos – elismerésének, amely elismerés magasabb szintű jogelvek összeegyeztethetőségének kérdését vetné fel, különösen ha ezen személyek mindegyike „a” túlélő házastárs számára előírt teljes pénzügyi előnyben részesülne. Mindenesetre az érintett intézmény csak a nemzeti családjog alkalmazásának következményeit vonja le.
(lásd a 62., 63., 68., 84. és 87. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 40/79. sz., P. kontra Bizottság ügyben 1981. február 5‑én hozott ítélete (EBHT 1981., 361. o.), valamint J. P. Warner főtanácsnoknak az ügyre vonatkozó indítványa (EBHT 1981., 382. és 383. o.); 327/82. sz. Ekro‑ügyben 1984. január 18‑án hozott ítéletének (EBHT 1984., 107. o.) 11. pontja; 59/85. sz. Reed‑ügyben 1986. április 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1986., 1283. o.) 15. pontja; C‑122/99. P. és C‑125/99. P. sz., D és Svédország kontra Tanács egyesített ügyekben 2001. május 31‑én hozott ítéletének (EBHT 2001., I‑4319. o.) 34–38. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑43/90. sz., Díaz García kontra Parlament ügyben 1992. december 18‑án hozott ítéletének (EBHT 1992., II‑2619. o.) 36. pontja; T‑342/04. sz., Adam kontra Bizottság ügyben 2006. február 22‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑A‑2‑23. o. és II‑A‑2‑107. o.) 32. pontja.
2. Mivel a személyzeti szabályzatban nincs arra vonatkozó előírás, hogy több túlélő házastárs esetén milyen módon kell folyósítani az özvegyi nyugdíjat, ezt a módozatot az intézménynek kell meghatároznia.
Az intézmény által elfogadott felosztási módszer – amely a túlélő házastársak közötti egyenlő részekre való felosztást jelenti – nem ellentétes a személyzeti szabályzat 79. cikke és a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 18. cikke, vagy akár ugyanezen mellékletnek az özvegyi nyugdíjra vonatkozó teljes fejezete rendelkezéseinek szövegével, rendszerével és céljával, főként hogy a házasság időtartamára vonatkozó, a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 28. cikkében szereplő szempont nehezen alkalmazható több túlélő házastárs esetén, és ellentétes volna a személyzeti szabályzat 79. cikkének céljával.
(lásd a 97. és 104. pontot)
3. Az előzetes közigazgatási panasz és a kereset közötti összhang szabálya megköveteli, hogy a panasz és a kereset tárgya összhangban álljon egymással. Ezt a szabályt maga a pert megelőző eljárás célja igazolja, azaz hogy az adminisztráció számára lehetővé tegyék a határozatának felülvizsgálatát, és ezáltal a jogviták peren kívüli megoldását, amely megoldásnak „egyezség” az elnevezése.
Mivel a pert megelőző eljárásnak informális jellege van, és ebben a szakaszban az érintettek ügyvéd közreműködése nélkül járhatnak el, az adminisztrációnak a panaszt nem megszorítóan, hanem nyitottan kell értelmeznie. Az uniós bíróság elé terjesztett kérelmek tárgyának meg kell egyeznie a panaszban kifejtett kérelmek tárgyával, és azok csak olyan kifogásokat tartalmazhatnak, amelyek ugyanazon a jogcímen alapulnak, mint a panaszban hivatkozott kifogások, azonban ezeket a kifogásokat az uniós bíróság előtt olyan jogalapok és érvek előterjesztésével is ki lehet fejteni, amelyek nem feltétlenül szerepelnek a panaszban, de ahhoz szorosan kapcsolódnak.
Az összhang szabálya csak akkor érvényesülhet, ha a kereset a panasz tárgyát vagy annak jogcímét megváltoztatja; a „jogcím” fogalmát tágan kell értelmezni. Következésképpen a jogellenességi kifogást és természetesen az imperatív jogalapokat leszámítva akkor van szó a jogvita jogcímének megváltoztatásáról, és ebből következően az összhangra vonatkozó szabály megsértése miatti elfogadhatatlanságról, ha a felperes, aki panaszában csupán a neki sérelmet okozó aktus alaki érvényességét vitatja, ideértve annak eljárási oldalát, keresetében érdemi jogalapokra hivatkozik, vagy pedig fordítva, a felperes azután, hogy panaszában kizárólag a neki sérelmet okozó aktus érdemi jogszerűségét vitatja, olyan keresetlevelet nyújt be, amelyben az aktus alaki érvényességére vonatkozó jogalapok szerepelnek, beleértve annak eljárásjogi vonatkozásait is.
Ezenkívül, tekintettel a jogellenességi kifogáshoz szorosan kapcsolódó jogi jellegre, valamint arra a meggondolásra, amely az érdekeltet arra indítja, hogy ilyen jogellenességet keressen, és arra hivatkozzon, a panaszt benyújtó tisztviselőtől vagy alkalmazottól, aki nem feltétlenül rendelkezik megfelelő jogi ismeretekkel, nem lehet megkövetelni, hogy – a későbbi elfogadhatatlanság terhe mellett – ilyen kifogást terjesszen elő a pert megelőző szakaszban.
(lásd a 109–111. és 119–121. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 58/75. sz., Sergy kontra Bizottság ügyben 1976. július 1‑jén hozott ítéletének (EBHT 1976., 1139. o.) 31–33. pontja; 75/82. és 117/82. sz., Razzouk és Beydoun kontra Bizottság egyesített ügyekben 1984. március 20‑án hozott ítéletének (EBHT 1984., 1509. o.) 9. pontja; 52/85. sz., Rihoux és társai kontra Bizottság ügyben 1986. május 7‑én hozott ítéletének (EBHT 1986., 1555. o.) 12. és 14. pontja; 224/87. sz., Koutchoumoff kontra Bizottság ügyben 1989. január 26‑án hozott ítéletének (EBHT 1989., 99. o.) 10. pontja; 133/88. sz., Del Amo Martinez kontra Parlament ügyben 1989. március 14‑én hozott ítéletének (EBHT 1989., 689. o.) 10. és 11. pontja; C‑367/95. P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben 1998. április 2‑án hozott ítéletének (EBHT 1998., I‑1719. o.) 67. pontja; C‑316/97. P. sz., Parlament kontra Gaspari ügyben 1998. november 19‑én hozott ítéletének (EBHT 1998., I‑7597. o.) 17. és 18. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑496/93. sz., Allo kontra Bizottság ügyben 1995. június 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑127. o. és II‑405. o.) 26. pontja, T‑353/03. sz., Nielsen kontra Tanács ügyben 2005. április 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑95. o. és II‑443. o.) 23. pontja; T‑284/02. sz., Dionyssopoulou kontra Tanács ügyben 2005. május 31‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑131. o. és II‑597. o.) 62. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑31/07. sz., Putterie‑De‑Beukelaer kontra Bizottság ügyben 2008. február 21‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑53. o. és II‑A‑1‑261. o.) 57. és azt követő pontjai, az ítélettel szemben T‑160/08. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt; F‑135/07. sz., Smadja kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑299. o. és II‑A‑1‑1585. o.) 40. pontja, az ítélettel szemben T‑513/08. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt; F‑138/06. és F‑37/08. sz., Meister kontra OHIM egyesített ügyekben 2009. május 18‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑131. o. és II‑A‑1‑727. o.) 145. pontja.