Language of document : ECLI:EU:T:2021:782

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (tizedik tanács)

2021. november 10.(*)

„Közösségi formatervezési minta – Megsemmisítési eljárás – Épületpanelt ábrázoló, lajstromozott közösségi formatervezési minta –Zajvédő falhoz használt épületpanelt ábrázoló korábbi formatervezési minta – Megsemmisítési ok – Az egyéni jelleg hiánya – Érintett ágazat – Tájékozott használó – Az alkotói szabadság foka – Az eltérő összbenyomás hiánya – A ténylegesen forgalmazott termékek jelentősége – A 6/2002/EK rendelet 6. cikke és 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja”

A T‑193/20. sz. ügyben,

az Eternit (székhelye: Kapelle‑op‑den‑Bos [Belgium], képviselik: J. Muyldermans és P. Maeyaert ügyvédek)

felperesnek

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselik: J. Ivanauskas és V. Ruzek, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:

az Eternit Österreich GmbH (székhelye: Vöcklabruck [Ausztria], képviseli: M. Prohaska‑Marchried ügyvéd),

az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsának az Eternit Österreich és az Eternit közötti megsemmisítési eljárással kapcsolatban 2020. február 5‑én hozott határozata (R 1661/2018‑3. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (tizedik tanács),

tagjai: A. Kornezov elnök (előadó), E. Buttigieg és G. Hesse bírák,

hivatalvezető: J. Pichon tanácsos,

tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2020. április 10‑én benyújtott keresetlevélre,

tekintettel az EUIPO által a Törvényszék Hivatalához 2020. augusztus 17‑én benyújtott válaszbeadványra,

tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához 2020. augusztus 21‑én benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel a 2021. április 21‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        A felperes Eternit a közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet (HL 2002. L 3., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 142. o.) alapján az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO) 2014. szeptember 15‑én bejelentett és 2538140–0001. számon lajstromozott közösségi formatervezési minta jogosultja.

2        A vitatott formatervezési minta ábrázolása a következő:

Image not found1.1

Image not found1.2

Image not found1.3

Image not found1.4

Image not found1.5

3        A vitatott formatervezési mintát az ipari minták nemzetközi osztályozásának létrehozásáról szóló 1968. október 8‑i, módosított locarnói megállapodás szerinti 25.01. osztályba tartozó, a következő leírásnak megfelelő termékekre való alkalmazásra szánták: „[Épület]panelek”.

4        2016. december 12‑én a beavatkozó fél, az Eternit Österreich GmbH a 6/2002 rendelet 52. cikke alapján a vitatott formatervezési minta megsemmisítése iránti kérelmet nyújtott be.

5        A megsemmisítési kérelem alátámasztásaként a 6/2002 rendelet 4–8. cikkével együttesen értelmezett 25. cikke (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozott.

6        A beavatkozó a megsemmisítés iránti kérelmében különösen arra hivatkozott, hogy a vitatott formatervezési minta a 6/2002 rendelet 5. cikke értelmében véve nem minősül újnak, nem rendelkezik az említett rendelet 6. cikke értelmében egyéni jelleggel, továbbá külső jellegzetessége kizárólag a termék az ugyanezen rendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében vett műszaki rendeltetésének következménye.

7        A megsemmisítési osztály 2018. június 28‑án határozatot fogadott el, amelyben egyrészt megállapította, hogy a beavatkozó nem bizonyította, hogy a vitatott formatervezési minta a 6/2002 rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében foglalt, az oltalmat kizáró okba ütközik, másrészt megsemmisítette a vitatott formatervezési mintát azzal az indokkal, hogy a 6/2002 rendelet 6. cikke értelmében nincs egyéni jellege azon formatervezési mintához képest, amely 2013. március 4‑én – azaz a vitatott formatervezési minta lajstromozására irányuló bejelentés benyújtásának napját megelőzően – nyilvánosságra jutott a „http://www.rieder.at” oldalon elérhető, „zajvédő fal” típusú panelekről szóló Lärmschutz című kiadványban, és amelyet a következőképpen ábrázoltak:

Image not found

8        2018. augusztus 23‑án a felperes a 6/2002 rendelet 55–60. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a megsemmisítési osztály határozatával szemben.

9        Az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsa 2020. február 5‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) elutasította a fellebbezést, megállapítva, hogy a vitatott formatervezési minta nem rendelkezik a 6/2002 rendelet 6. cikke értelmében véve egyéni jelleggel, mivel a tájékozott használó számára összességében a korábbi formatervezési mintára hasonlít.

 A felek kérelmei

10      A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

–        az EUIPO‑t és a beavatkozó felet kötelezze a költségek viselésére.

11      Az EUIPO és a beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

 A jogkérdésről

12      Keresete alátámasztására a felperes egyetlen, a 6/2002 rendelet 6. cikkével együttesen értelmezett 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja megsértésére alapított jogalapra hivatkozik. E jogalap három részből áll, amelyek a fellebbezési tanács által elkövetett értékelési hibákon alapulnak, először is az érintett ágazat és a tájékozott használó meghatározása, másodszor az alkotói szabadság fokának az említett ágazatban történő meghatározása, harmadszor pedig az ütköző formatervezési minták által keltett összbenyomásra vonatkozó megállapítás tekintetében.

13      Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat 15. pontjában a fellebbezési tanács megállapította, hogy a korábbi formatervezési minta a 6/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése értelmében a vitatott formatervezési minta lajstromozása iránti kérelem benyújtását megelőzően jutott nyilvánosságra. Ezt a megállapítást a felek nem vitatják. Ezért a korábbi formatervezési mintához képest kell vizsgálni, hogy a vitatott formatervezési mintának hiányzik‑e a 6/2002 rendelet 6. cikke értelmében vett egyéni jellege.

 Az érintett ágazat és a tájékozott használó meghatározására vonatkozó első részről

14      A megtámadott határozat 18. pontjában a fellebbezési tanács rámutatott arra, hogy az ütköző formatervezési minták az építőiparban használt panelek. Így, függetlenül attól, hogy ezeket a típusú paneleket „zajvédő falaknak” kell‑e tekinteni a korábbi formatervezési mintával kapcsolatos felperesi érvelés szerint, vagy „szálas épülethomlokzati paneleknek”, ugyanis a felperes szerint a vitatott formatervezési minta esetében konkrétan erről van szó, e panelek egy adott termék – nevezetesen egy épületpanel – ugyanazon külső részét ábrázolják. A fellebbezési tanács továbbá azzal érvelt, hogy a 6/2002 rendelet 10. cikkének (1) bekezdése szerint a közösségi formatervezésiminta‑oltalom kiterjed „mindazokra a formatervezési mintákra”, amelyek a tájékozott használóra nem tesznek eltérő összbenyomást, és hogy következésképp a formatervezési mintaoltalom nem függ annak a terméknek a jellegétől, amelyben a minta megtestesül, vagy amelyre azt alkalmazzák. A fellebbezési tanács ezt az okfejtést a 2017. szeptember 21‑i Easy Sanitary Solutions és EUIPO kontra Group Nivelles ítéletre (C‑361/15 P és C‑405/15 P, EU:C:2017:720) alapította.

15      A megtámadott határozat 19–21. pontjában a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a 6/2002 rendelet 6. cikkében említett tájékozott használó a jelen esetben építőipari szakember, például építő, ingatlanfejlesztő vagy építész. E szakember rendelkezik bizonyos ismeretekkel a különböző építőipari panelekről, és viszonylag magas fokú figyelmet tanúsít. A fellebbezési tanács e tekintetben kifejtette, hogy a vitatott formatervezési mintával érintett ágazatnak a felperes által javasolt „szálas épülethomlokzati panelek” kategóriába sorolása nincs jelentős befolyással a tájékozott használó meghatározására.

16      A felperes úgy véli, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem határozta meg pontosabban az érintett ágazatot és a tájékozott használót. Álláspontja szerint a vitatott formatervezési mintával érintett ágazatot az „épülethomlokzati panelek” ágazatára kell korlátozni, amely az épületpanelek általánosságban vett ágazatához képest nagyon sajátos jellemzőkkel rendelkezik. Tehát az „épülethomlokzati panelek” használója a tájékozott használó, ő pedig általában közvetlenül hasonlítja össze a szóban forgó formatervezési mintákat a magazinok és honlapok olvasása, illetve az árusítóhelyeken a termékek, illetve minták vizsgálata során.

17      A felperes továbbá úgy véli, hogy a 2017. szeptember 21‑i Easy Sanitary Solutions és EUIPO kontra Group Nivelles ítéletben (C‑361/15 P és C‑405/15 P, EU:C:2017:720) foglalt megállapítások csak a 6/2002 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében szereplő „érintett ágazat” kifejezésre vonatkoznak és azokat úgy kell értelmezni, hogy a vitatott formatervezési mintát megtestesítő vagy arra alkalmazott termék tájékozott használójának nem feltétlenül kell ismernie a korábbi formatervezési mintát, ha az a vitatott formatervezési minta által érintetthez képest eltérő ipari ágazat termékében testesül meg vagy azt olyan termékre alkalmazták. Márpedig, ha a vitatott formatervezési minta egyéni jellegének vizsgálata céljából az összes formatervezési mintát figyelembe kellene venni, ideértve az eltérő ágazatokhoz tartozókat is, e figyelembevétel kizárólag az elemzés negyedik és utolsó szakaszában, vagyis az ütköző formatervezési minták által keltett összbenyomás összehasonlítására vonatkozó szakaszban lehetne irányadó. Ezzel szemben az elemzés első három szakaszát, amelyek az érintett ágazat, a tájékozott használó és az ezen ágazatban az alkotó rendelkezésére álló alkotói szabadság fokának meghatározására vonatkoznak, kizárólag a vitatott formatervezési mintával kapcsolatban kell elvégezni. Egyébiránt az említett ítélet lehetővé, sőt kötelezővé teszi azon ténylegesen forgalmazott termékek figyelembevételét, amelyekben a vitatott formatervezési minta megtestesül, illetve amelyekre azt alkalmazni kell.

18      Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.

 Az alkalmazandó elvek

19      Előzetesen egyértelműsíteni szükséges az elemzési keretet – a felek e tekintetben eltérő érvei fényében – a vitatott formatervezési minta a 6/2002 rendelet 6. cikke értelmében vett egyéni jellegének értékeléséhez. Különösen azt kell tisztázni, hogy kizárólag a vitatott formatervezési mintára tekintettel kell‑e meghatározni az érintett ágazatot, a tájékozott használót és az alkotói szabadság fokát. Ezen kívül pontosítani kell, hogy azok a ténylegesen forgalmazott termékek, amelyekben az ütköző formatervezési minták megtestesülnek, illetve amelyekre azokat alkalmazzák, jelentőséggel bírnak‑e a vitatott formatervezési minta egyéni jellegének értékelése során.

20      Először is, ami az elemzési keretet illeti a vitatott formatervezési minta a 6/2002 rendelet 6. cikke értelmében vett egyéni jellege értékeléséhez, emlékeztetni kell arra, hogy a 6/2002 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja többek között úgy rendelkezik, hogy a lajstromozás alapján oltalomban részesülő formatervezési mintának egyéni jellege van, ha a lajstromozására irányuló bejelentés bejelentési napját megelőzően nyilvánosságra jutott bármely mintához képest a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz. A 6/2002 rendelet 6. cikkének (2) bekezdése pontosítja, hogy a formatervezési minta egyéni jellege megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a szerző milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát.

21      A vitatott formatervezési minta a fent említett rendelkezés értelmében vett egyéni jellegének értékelése az állandó ítélkezési gyakorlat szerint lényegében négy szakaszból álló vizsgálaton alapul. E vizsgálat abból áll, hogy elsőként meg kell határozni azon termékek ágazatát, amelyekben a formatervezési minta majd megtestesül vagy amelyek tekintetében azt alkalmazni kívánják, másodszor felhasználási területük szerint az említett termékek tájékozott használóját és – e tájékozott használót véve alapul – a korábbi iparág ismeretének fokát, valamint a minták összehasonlításánál a hasonlóságokat és az eltéréseket illetően fennálló figyelmi szintet, harmadszor a minta kialakításánál rendelkezésre álló alkotói szabadság fokát, amelynek az egyéni jellegre gyakorolt hatása fordítottan arányos, negyedszer pedig, mindezt figyelembe véve, a tájékozott használóban a vitatott formatervezési minta és bármely korábban nyilvánosságra jutott, egyedileg vizsgált formatervezési minta által keltett összbenyomások – lehetőleg közvetlen – összehasonlításának eredményét (lásd ebben az értelemben: 2019. június 13‑i Visi/one kontra EUIPO – EasyFix [Járművekhez szánt adatlaptartó tokok] ítélet, T‑74/18, EU:T:2019:417, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22      Tisztázni kell, hogy bár a 6/2002 rendelet 6. cikkének (1) bekezdése nem említi kifejezetten az elemzés első szakaszát, nevezetesen azon termékek ágazatának meghatározását, amelyekben a formatervezési minta majd megtestesül, vagy amelyekre azt alkalmazni kívánják, ez a szakasz valójában szükséges előfeltétele a tájékozott használó és az alkotó szabadsága meghatározásának, mivel ez utóbbi fogalmak kifejezetten szerepelnek a 6/2002 rendelet 6. cikkének (1) és (2) bekezdésében. E tekintetben a Törvényszéknek már volt alkalma rámutatni arra, hogy a szóban forgó formatervezési mintával érintett termék azonosítása teszi lehetővé annak meghatározását, hogy ki a tájékozott használó és a szerző milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát (2010. március 18‑i Grupo Promer Mon Graphic kontra OHIM – PepsiCo [Kör alakú promóciós termék ábrázolása] ítélet, T‑9/07, EU:T:2010:96, 56. pont; 2018. június 21‑i Haverkamp IP kontra EUIPO – Sissel [Lábtörlő] ítélet, T‑227/16, nem tették közzé, EU:T:2018:370, 39. pont).

23      Másodszor, ami azt a kérdést illeti, hogy a vitatott formatervezési minta a 6/2002 rendelet 6. cikke értelmében vett egyéni jellegének értékelése melyik szakaszában kell figyelembe venni az egyes ütköző formatervezési mintákat, hangsúlyozni kell, hogy mivel a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben a 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti értékelés tárgya a vitatott formatervezési minta egyéni jellege, logikus azon termékek tekintetében meghatározni az érintett ágazatot, a tájékozott használót és a szerző szabadságfokának a minta kialakítása során fennálló mértékét, amelyekben a formatervezési minta majd megtestesül, illetve amelyek tekintetében azt alkalmazni kívánják.

24      A 6/2002 rendelet (14) preambulumbekezdése szerint a formatervezési minta egyéni jellege megítélésének azon kell alapulnia, hogy a minta a már meglévő bármely mintához képest a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz‑e, figyelembe véve annak a terméknek a természetét, amelyre a „mintát” alkalmazzák, illetve amelyben a „minta” megtestesül, különös tekintettel a termék szerinti iparág sajátosságaira, valamint arra, hogy a szerző milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a „mintát”. A „formatervezési mintára” a „minta” szerinti iparág, valamint a „minta” kialakítása során élvezett alkotói szabadságfok meghatározása érdekében egyes számban történő hivatkozás – szemben a „már meglévő bármely minta” fogalom használatával, amely kiterjed a létező formatervezési minták összességére – egyértelművé teszi, hogy az elemzés első három szakaszát, azaz az érintett ágazat, a tájékozott használó és a szerző szabadságfokára vonatkozó elemzést, csak azon formatervezési minta tekintetében kell elvégezni, amelynek az egyéni jellegét értékelik, jelen esetben tehát a vitatott formatervezési minta tekintetében.

25      Ezzel ellentétben a korábbi formatervezési mintának nincs jelentősége a fenti 21. pontban említett értékelés első három szakaszának vizsgálata során. A vitatott formatervezési minta egyéni jellegét ugyanis megsemmisítheti az olyan korábbi formatervezési minta, amelyet a vitatott formatervezési mintával érintett termékek ágazatától teljesen eltérő ágazatba tartozó termékekre kívánnak alkalmazni. Ily módon a 6/2002 rendelet 7. cikke (1) bekezdése első mondatának szövegéből az következik, hogy e rendelkezés a minta nyilvánosságra jutásának megtörténtét kizárólag e nyilvánosságra jutás ténybeli körülményeitől teszi függővé, és nem attól a terméktől, amelyben e minta megtestesül, vagy amelyre azt alkalmazni kívánják (2017. szeptember 21‑i Easy Sanitary Solutions és EUIPO kontra Group Nivelles ítélet, C‑361/15 P és C‑405/15 P, EU:C:2017:720, 99. pont). A Bíróság pontosította, hogy e rendelkezésben semmi nem enged arra következtetni, hogy azon termék tájékozott használójának, amelyben a vitatott minta megtestesül, vagy amelyre azt alkalmazzák, ismernie kellene a korábbi mintát, amennyiben ez utóbbi valamely olyan iparágbeli termékben testesül meg, amely eltér a vitatott minta által érintett iparágtól, vagy amelyet az ilyen termékre alkalmaznak (2017. szeptember 21‑i Easy Sanitary Solutions és EUIPO kontra Group Nivelles ítélet, C‑361/15 P és C‑405/15 P, EU:C:2017:720, EU:C:2017:72, 131. pont). Következésképpen, mivel a korábbi formatervezési minta egy olyan, teljesen eltérő ágazatba tartozhat, amelyet különböző tájékozott használó és az alkotó eltérő szabadsága jellemez, e minta a vitatott formatervezési mintával érintett ágazat, annak tájékozott használója és a szerzője alkotói szabadságának meghatározása szempontjából nem releváns.

26      A felperes tehát megalapozottan állítja, hogy az elemzés első három szakaszát kizárólag a vitatott formatervezési minta tekintetében kell elvégezni, amit végeredményben az EUIPO is elismer.

27      Ami a vitatott formatervezési minta egyéni jellege értékelésének negyedik és utolsó szakaszát illeti, mind a vitatott formatervezési mintát, mind a korábbi formatervezési mintát tekintetbe kell venni. Amint a fenti 21. pontban említettük, ez a szakasz az ütköző formatervezési minták által keltett összbenyomás összehasonlításából áll, ami szükségessé teszi mindkét minta figyelembevételét.

28      Harmadszor, ami azt a kérdést illeti, hogy a vitatott formatervezési minta a 6/2002 rendelet 6. cikke értelmében vett egyéni jellegének értékelése szempontjából relevánsak‑e azok a ténylegesen forgalmazott termékek, amelyekben az ütköző formatervezési minták megtestesülnek, vagy amelyekre azokat alkalmazzák, meg kell állapítani, hogy – amint arra a felperes helyesen rámutat – az ítélkezési gyakorlat bizonyos feltételek mellett lehetővé teszi az ütköző formatervezési minták által érintett, ténylegesen forgalmazott termékek figyelembevételét.

29      Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis nem minősül tévedésnek, ha a szóban forgó formatervezési minták által keltett összbenyomás értékelésekor figyelembe veszik azokat a ténylegesen forgalmazott termékeket, amelyek ezeknek a formatervezési mintáknak megfelelnek (lásd ebben az értelemben: 2011. október 20‑i PepsiCo kontra Grupo Promer Mon Graphic ítélet, C‑281/10 P, EU:C:2011:679, 73. pont; 2020. április 29‑i Bergslagernas Järnvaru kontra EUIPO – Scheppach Fabrikation von Holzbearbeitungsmaschinen [Fahasító szerszám] ítélet, T‑73/19, nem tették közzé, EU:T:2020:157, 39. pont).

30      Mindazonáltal a ténylegesen forgalmazott termékek az összbenyomás összehasonlítása során szemléltetés céljából csak annyiban vehetők figyelembe, amennyiben a termékek megfelelnek a lajstromozott formatervezési mintáknak (2011. október 20‑i PepsiCo kontra Grupo Promer Mon Graphic ítélet, C‑281/10 P, EU:C:2011:679, 73. és 74. pont; 2019. június 6‑i Porsche kontra EUIPO – Autec [Gépjárművek] ítélet, T‑209/18, EU:T:2019:377, 76. pont).

31      E tekintetben, amint az a 6/2002 rendelet 3. cikkének a) pontjából kitűnik, „formatervezési minta” „a termék egészének vagy részének megjelenése, amelyet magának a terméknek, illetve a díszítésének külső jellegzetességei – különösen a rajzolat, a körvonalak, a színek, az alak, a felület, illetve az anyagok jellegzetességei – eredményeznek.” A formatervezési minta oltalma a 6/2002 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében tehát a termék megjelenésének oltalmából áll. E tekintetben a 6/2002 rendelet (12) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az oltalom nem terjedhet ki azokra az alkotóelemekre, amelyek a termék rendeltetésszerű használata során nem láthatók, illetve az ilyen alkotóelem olyan külső jellegzetességeire, amelyek az alkotóelemnek a termékbe való beillesztését követően nem láthatók (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 9‑i Biscuits Poult kontra OHIM – Banketbakkerij Merba [Keksz] ítélet, T‑494/12, EU:T:2014:757, 22–24. pont; 2014. október 3‑i Cezar kontra OHIM – Poli‑Eco [Insert] ítélet, T‑39/13, EU:T:2014:852, 40. pont).

32      Így, ha a szóban forgó formatervezési minta grafikai vagy fényképészeti ábrázolása önmagában nem teszi lehetővé annak meghatározását, hogy a minta mely aspektusai lesznek láthatók, illetve a mintát hogyan fogják vizuálisan észlelni, pontosan e célból figyelembe lehet venni a ténylegesen forgalmazott termékeket vagy azok használatának módját.

33      Ebből következik, hogy azok a ténylegesen forgalmazott termékek, amelyekre az ütköző formatervezési mintákat alkalmazzák, illetve amelyekben azok megtestesülnek, kizárólag szemléltetés céljából, az említett minták vizuális aspektusainak meghatározása érdekében vehetők figyelembe. Az ilyen figyelembevétel azonban csak akkor megengedett, ha a ténylegesen forgalmazott termékek megfelelnek a lajstromozott formatervezési mintáknak. Így a ténylegesen forgalmazott terméket nem lehet figyelembe venni, ha az annak tekintetében alkalmazott vagy azt tartalmazó formatervezési minta eltér a lajstromozott alaktól, vagy olyan jellemzőket mutat, amelyek nem tűnnek ki egyértelműen az említett formatervezési minta lajstromozott alakjának ábrázolásából.

34      Ezen elvek fényében kell megvizsgálni az egyetlen jogalap első részét.

 Az érintett ágazatról

35      Amint a fenti 21. pontból látható, a vitatott formatervezési minta egyéni jellege értékelésének első szakasza a minta által érintett termékek ágazatának meghatározása.

36      E célból figyelembe kell venni azon termékek megjelölését, amelyekben a lajstromozásra irányuló bejelentés szerint a vitatott formatervezési minta megtestesülne, illetve amelyekre a bejelentés szerint a mintát alkalmaznák. A 6/2002 rendelet 36. cikke (2) bekezdésének megfelelően ugyanis a bejelentésnek tartalmaznia kell azoknak a termékeknek a megjelölését, amelyekben a formatervezési minta megtestesülne, illetve amelyekre a formatervezési mintát alkalmaznák.

37      Adott esetben figyelembe kell venni magát a formatervezési mintát is, amennyiben az meghatározza a termék jellegét, a rendeltetését és a funkcióját. Magának a formatervezési mintának a figyelembevétele ugyanis lehetővé teheti, hogy a lajstromozásban megadott tágabb termékkategórián belül meghatározzuk az adott terméket, és következésképpen ténylegesen megállapítsuk, hogy ki a tájékozott használó, és hogy a szerző milyen alkotói szabadságfokkal alakíthatta ki a mintát (2010. március 18‑i „Kör alakú promóciós termék ábrázolása” ítélet, T‑9/07, EU:T:2010:96, 56. pont; 2018. június 21‑i „Lábtörlő” ítélet, T‑227/16, nem tették közzé, EU:T:2018:370, 39. pont).

38      A jelen ügyben először is a vitatott formatervezési minta lajstromozása iránti bejelentéshez csatolt leírásból kitűnik, hogy az abban szereplő árukat a locarnói megállapodás 25.01. osztályába tartozó „[épület]panelekként” jelölték meg. A felperes tehát maga döntött úgy, hogy a vitatott formatervezési minta bejelentését nem korlátozza kizárólag épülethomlokzati panelekre. Az említett bejelentésben feltüntetett „[épület]panelek” korlátozás nélkül a tág értelemben vett építőiparhoz tartoznak.

39      Másodszor, a vitatott formatervezési minta fenti 2. pontban szereplő ábrázolásaival kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy azokból nem derül ki a termékeknek – amelyekben a bejelentő szerint a formatervezési minta megtestesülne, illetve amelyekre a formatervezési mintát alkalmaznák – sem a jellege, sem a rendeltetése vagy funkciója. Ugyanis az említett formatervezési minta egyetlen eleme sem utal arra, hogy azt kizárólag épülethomlokzati paneleken kívánnák alkalmazni, kizárva minden más épületpanelt.

40      E körülmények között a fellebbezési tanács – anélkül, hogy hibát vétett volna – megállapíthatta, hogy az érintett ágazat az építőpanelek ágazata.

41      A felperes ezt a következtetést kívánja cáfolni, lényegében azt hangsúlyozva, hogy azok a termékek, amelyeket a piacon forgalmaz, és amelyekre a vitatott formatervezési mintát alkalmazza, kizárólag épülethomlokzati panelek. Ez az érv tehát azon az előfeltevésen alapul, amely szerint a vitatott formatervezési mintával érintett ágazatot kizárólag a piacon ténylegesen forgalmazott termékek alapján kell meghatározni.

42      Ez az előfeltevés azonban nem fogadható el. Egyrészt nem alapul a 6/2002 rendelet egyetlen rendelkezésén sem. Ezenkívül a lajstromozására irányuló bejelentésben a 6/2002 rendelet 36. cikkének (2) bekezdésében felsorolt, kötelezően feltüntetendő adatokat irrelevánssá tenné azáltal, hogy azokat az aktuális piaci helyzetből származó információkkal helyettesíti. Márpedig ezen információk értelemszerűen és szükségképpen változnak, a ténylegesen forgalmazott termékek köre jelentősen módosulhat számos olyan tényezőtől függően, mint például az oltalom jogosultjának kereskedelmi stratégiája, a kínálat és a kereslet, vagy akár az adott termék piacán elért siker vagy kudarc.

43      Másrészt, bár nem helytelen, ha a fenti 29–33. pontban meghatározott elveknek megfelelően figyelembe veszik a piacon ténylegesen forgalmazott termékeket, az ilyen figyelembevétel csak szemléltetésként, a szóban forgó formatervezési minta vizuális aspektusainak meghatározása céljából megengedett, továbbá azzal a feltétellel, hogy az említett termékek megfelelnek a lajstromozott formatervezési mintának. Így, ha a vitatott formatervezési minta lajstromozott alakjának vizsgálatából kitűnik, hogy a lajstromozásban megjelölt szélesebb termékkategórián belül egy sajátos kategóriát alkot, e sajátos kategóriát figyelembe lehet venni (2010. március 18‑i „Kör alakú promóciós termék ábrázolása” ítélet, T‑9/07, EU:T:2010:96, 59. és 60. pont). Ezzel szemben, ha magából a vitatott formatervezési minta vizsgálatából nem tűnik ki – mint a jelen ügyben sem –, hogy a minta szűkebb termékkategóriára vonatkozik, a piacon ténylegesen forgalmazott termékekre való utalás önmagában nem vezethet az érintett ágazat eltérő meghatározásához.

44      A felperes továbbá helyesen állapítja meg, hogy a fellebbezési tanács az érintett ágazat meghatározása során a megtámadott határozat 17. és 18. pontjában tévesen hivatkozott a vitatott formatervezési mintára és a korábbi formatervezési mintára is. Márpedig, amint a fenti 23–27. pontból kitűnik, az elemzés első szakaszában a vitatott formatervezési mintára kell szorítkozni, amit egyébként az EUIPO nem vitat.

45      Ez a pontatlanság azonban nincs hatással a megtámadott határozat jogszerűségére, mivel a fellebbezési tanács helyesen határozta meg a vitatott formatervezési minta egyéni jellegének vizsgálata szempontjából érintett ágazatot, nevezetesen az építőpanelek ágazatát, amint az a fenti 36–40. pontból kitűnik.

46      Következésképpen el kell utasítani a felperesnek a vitatott formatervezési mintával érintett ágazat meghatározására vonatkozó érveit.

 A tájékozott használóról

47      Az ítélkezési gyakorlat szerint a tájékozott használó fogalmát tehát úgy kell értelmezni, mint a védjegyjogban alkalmazandó átlagos fogyasztó (akitől nem várnak el semmilyen különleges ismeretet, és aki általában nem hasonlítja közvetlenül össze az ütköző védjegyeket) fogalma és a komoly technikai ismeretekkel rendelkező szakember fogalma között elhelyezkedő köztes fogalmat. Így a tájékozott használó fogalmát úgy lehet értelmezni, mint amely – akár személyes tapasztalata, akár az adott ágazatra vonatkozó kiterjedt ismeretei folytán – nem átlagosan figyelmes, hanem különösen éber használót jelöl (lásd ebben az értelemben: 2011. október 20‑i PepsiCo kontra Grupo Promer Mon Graphic ítélet, C‑281/10 P, EU:C:2011:679, 53. pont).

48      Ezenkívül a tájékozott használó fogalma, amelyet éppen a formatervezési minták egyéni jellegének a 6/2002 rendelet 6. cikke alapján történő elemzése céljából alkottak meg, csak általános módon, egy átlagos képességekkel rendelkező személyre hivatkozással, nem pedig esetenként egy adott formatervezési minta vonatkozásában határozható meg (lásd analógia útján: 2019. június 6‑i „Gépjárművek” ítélet, T‑209/18, EU:T:2019:377, 37. pont).

49      Ami konkrétabban a tájékozott használó figyelmének szintjét illeti, bár ez utóbbi nem a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó, aki rendszerint egészében érzékeli a formatervezési mintát, és nem vizsgálja annak egyes részleteit, de nem is az olyan szakértő vagy szakember, aki képes részletesen megfigyelni a szóban forgó formatervezési minták között esetlegesen fennálló minimális eltéréseket. Így a „tájékozott” jelző azt sugallja, hogy a használó – bár nem tervező vagy technikai szakértő – ismeri az érintett ágazatban jelen lévő különböző formatervezési mintákat, bizonyos fokú ismeretekkel rendelkezik az említett formatervezési mintákat rendszerint alkotó elemekről, és az érintett árukra irányuló érdeklődéséből adódóan azok használata során viszonylag magas fokú figyelmet tanúsít (lásd: 2011. október 20‑i PepsiCo kontra Grupo Promer Mon Graphic ítélet, C‑281/10 P, EU:C:2011:679, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50      A jelen ügyben, tekintettel a fenti 47–49. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra, és mivel a vitatott formatervezési mintával érintett ágazat az építőpanelek ágazata, a fellebbezési tanács joggal állapíthatta meg, hogy a tájékozott használó az építőiparban dolgozó szakember, például építő, ingatlanfejlesztő vagy építész, aki bizonyos ismeretekkel rendelkezik a különböző építőpanelekről, és magas fokú figyelmet tanúsít.

51      Ezért a felperes azon érvét, amely a tájékozott használót az „épülethomlokzati panelek” használójaként határozza meg, a fenti 38. és 39. pontban kifejtett okok miatt el kell utasítani.

52      Egyébiránt, bár a felperes úgy véli, hogy az érintett ágazatot szűkebben kell meghatározni, mint a kizárólag épülethomlokzati panelekét, arra ugyanakkor nem hivatkozik, hogy az így meghatározott tájékozott használó figyelmének szintje eltérő lenne az építőipari szakemberekétől.

53      Ebből következik, hogy a fellebbezési tanács mérlegelési hiba elkövetése nélkül állapíthatta meg, hogy a jelen ügyben a tájékozott használó a magas fokú figyelmet tanúsító építőipari szakember.

54      A fentiekre tekintettel az egyetlen jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A vitatott formatervezési minta alkotóját megillető szabadság fokára vonatkozó második részről

55      A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 24. pontjában úgy ítélte meg, hogy az építőpanelek kialakításánál fennálló alkotói szabadságot bizonyos mértékben korlátozza az a tény, hogy az említett panelek az időjárás‑állóságot biztosító műszaki funkciót látnak el, illetve más egyéb, például akusztikai, tűzállóképességi és szerkezeti tulajdonságokkal is rendelkeznek, mivel a falon, a homlokzaton vagy a tetőn szilárdan rögzítendők, egyúttal az épület esztétikai megjelenésének javítását is célozzák. Az alkotó ugyanakkor jelentős fokú szabadsággal rendelkezik a felület típusa, alakja, színe és motívumai tekintetében. A fellebbezési tanács ezenfelül úgy vélte, hogy a felperes nem bizonyította a technika korábbi állásának telítettségét. A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 35. pontjában rámutatott arra, hogy az ütköző formatervezési minták közös jellemzői olyan elemekre vonatkoznak, amelyek tekintetében az alkotó közepes fokú szabadságot élvez.

56      A felperes arra hivatkozik, hogy az alkotói szabadságot az „épülethomlokzati panelek” ágazata alapján kell értékelni. Így a vitatott formatervezési mintát nagy részben e panelek funkciói határozzák meg. E korlátok befolyásolják a panel felületének kialakítását, amelynek szükségszerűen meglehetősen síknak kell lennie, és általában a vonalak és színek kombinációját kell tartalmaznia. Mivel a színek száma korlátozott, csakúgy, mint a „vonalak alkalmazásának” motívumai, az alkotói szabadság nem korlátlan, illetve nem jelentős. A felperes szerint úgy tűnik, hogy a technika állásának bizonyos telítettsége áll fenn a vonalrajzzal ellátott homlokzati panelek esetében. Ennélfogva az épülethomlokzati panelek alkotójának szabadsága a legjobb esetben is közepes fokú.

57      Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.

58      Az ítélkezési gyakorlat szerint a formatervezési minta kitalálásakor kibontakozó alkotói szabadság fokát többek között a terméknek vagy a termék egyik elemének műszaki funkciója által megszabott jellemzőkhöz kapcsolódó követelmények, sőt a termékre vonatkozó jogszabályi előírások határozzák meg. Ezeknek a követelményeknek köszönhetően bizonyos jellemzők szabvánnyá, és így az érintett termékre alkalmazott formatervezési mintáknál általánossá válnak. (2010. március 18‑i „Kör alakú promóciós termék ábrázolása” ítélet, T‑9/07, EU:T:2010:96, 67. pont).

59      Ebben az összefüggésben az alkotói szabadság egy olyan tényező, amely lehetővé teszi a vitatott minta egyéni jellege értékelésének árnyalását, nem pedig olyan önálló tényező, amely meghatározná a valamely két minta közötti eltérés ahhoz szükséges mértékét, amely alapján megállapítható, hogy a kettő közül az egyik egyéni jelleggel rendelkezik. Más szóval, az alkotói szabadságfokra vonatkozó tényező „megerősítheti” (vagy a contrario árnyalhatja) a szóban forgó egyes minták által keltett összbenyomásra vonatkozó következtetést (lásd: 2019. június 6‑i „Gépjárművek” ítélet, T‑209/18, EU:T:2019:377, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

60      Az alkotói szabadsággal kapcsolatos tényezőnek az egyéni jellegre való kihatása ugyanis a fordított arányosság szabályától függ. Ennélfogva, minél nagyobb fokú az alkotói szabadság a minta kialakításában, annál kevesebb apró eltérésre van szükség az ütköző minták között ahhoz, hogy azok a tájékozott használóban eltérő összbenyomást keltsenek. Ezzel szemben minél korlátozottabb az alkotói szabadság a minta kialakításában, annál több apró eltérésre van szükség az ütköző minták között ahhoz, hogy azok a tájékozott használóban eltérő összbenyomást keltsenek. Másként fogalmazva, a nagy fokú alkotói szabadság megerősíti azon megállapítást, miszerint az olyan formatervezési minták, amelyek nem mutatnak jelentős eltéréseket, azonos összbenyomást keltenek a tájékozott használóban, és ennélfogva a vitatott formatervezési minta nem mutat egyéni jelleget. Fordítva pedig, a kismértékű alkotói szabadság annak a megállapításnak kedvez, hogy a formatervezési minták között fennálló kellőképpen markáns eltérések eltérő összbenyomást keltenek a tájékozott használóban, és ennélfogva a vitatott formatervezési minta egyéni jelleget mutat (lásd: 2019. június 13‑i „Járművekhez szánt adatlaptartó tok” ítélet, T‑74/18, EU:T:2019:417, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

61      A jelen ügyben először is meg kell jegyezni, hogy az előző 35–54. pontban kifejtett okokból a fellebbezési tanács nem követett el értékelési hibát, amikor az „épületpanelek” és nem az „épülethomlokzati panelek” alkotójának szabadságát vizsgálta.

62      Másodszor, a felperes maga is úgy véli, hogy az épülethomlokzati panelek alkotójának szabadsága közepes, amire a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 24. és 35. pontjában lényegében szintén rámutatott az építőpanelek alkotójának szabadságát illetően.

63      Harmadszor, nem lehet helyt adni a felperes azon érvének, amely szerint a szóban forgó panelek felülete általában vonalak és színek kombinációjából áll és „vonalak alkalmazása esetén” az alkotói szabadság nem korlátlan, illetve nem jelentős. A felperes ugyanis nem bizonyítja, hogy az épületpaneleknek, vagy egyébként az épülethomlokzati paneleknek szükségszerűen vonalrajzolatot kell tartalmazniuk egyenes vonalú kiemelkedések és bemélyedések formájában és bizonyos színekben, minden más forma, illetve szín kizárásával. Bár elképzelhető, hogy létezik ilyen általános irányzat az épületpanelek – az épülethomlokzati paneleket ideértve – formatervezésében, ezt a körülményt azonban nem lehet az alkotói szabadságot korlátozó tényezőnek tekinteni, mivel éppen ez a szabadság teszi az alkotó számára lehetővé, hogy új formákat, új irányzatokat hozzon létre, illetve hogy a már meglévő irányzatokon újítson (2012. november 13‑i Antrax It kontra OHIM – THC [Fűtőberendezések] ítélet, T‑83/11 és T‑84/11, EU:T:2012:592, 95. pont).

64      Az a kérdés ugyanis, hogy valamely formatervezési minta követi‑e az általános formatervezési irányzatot, legfeljebb az érintett formatervezési minta esztétikai érzékelése vonatkozásában releváns, és ily módon esetlegesen befolyással lehet azon termék üzleti sikerességére, amelyben e minta megtestesül. Irreleváns azonban az érintett formatervezési minta egyéni jellegének vizsgálata keretében, amely annak ellenőrzésére irányul, hogy az említett minta által tett összbenyomás – esztétikai vagy kereskedelmi megfontolásoktól függetlenül – eltér‑e a korábban nyilvánosságra jutott formatervezési minták által tett összbenyomásoktól (2010. június 22‑i Shenzhen Taiden kontra OHIM – Bosch Security Systems [Távközlési berendezés] ítélet, T‑153/08, EU:T:2010:248, 58. pont; 2014. február 4‑i Sachi Premium‑Outdoor Furniture kontra OHIM – Gandia Blasco [Fotel] ítélet, T‑357/12, nem tették közzé, EU:T:2014:55, 24. pont; 2017. november 17‑i Ciarko kontra EUIPO – Maan [Konyhai szagelszívó] ítélet, T‑684/16, nem tették közzé, EU:T:2017:819, 58. pont).

65      Végezetül elegendő megállapítani – amint azt a fellebbezési tanács is tette a megtámadott határozat 25. pontjában –, hogy bár a felperes állítása szerint a technika állása telített, ilyen telítettség fennállását konkrét és releváns bizonyítékokkal nem támasztotta alá.

66      Következésképpen az egyetlen jogalap negyedik részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

 Az ütköző formatervezési minták által keltett összbenyomások összehasonlítására vonatkozó harmadik részről

67      A jelen ügyben az összehasonlítandó formatervezési minták a következők:

Vitatott formatervezési minta

Korábbi formatervezési minta

1.1Image not found

Image not found

1.2Image not found


1.3Image not found


1.4Image not found


1.5 Image not found


68      A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 31–35. pontjában úgy ítélte meg, hogy az ütköző formatervezési minták a következő közös jellemzőkkel rendelkeznek: a) párhuzamosan futó kiemelkedések és bemélyedések által képzett sík, vonalas felület; b) az egész felületen egyenlő arányban és párhuzamosan elhelyezett kiemelkedések és bemélyedések; c) a kiemelkedéseket a bemélyedésekkel összekötő, meredeken emelkedő és ereszkedő oldalak egyforma szerkezete; d) a kiemelkedéshez emelkedő és a bemélyedéshez ereszkedő oldalak egyforma váltakozása; és e) a kiemelkedések és bemélyedések közötti hasonló távolság. Így a fellebbezési tanács szerint az ütköző formatervezési minták azonos összbenyomást keltenek a tájékozott használóban.

69      Elsőként a felperes felhívja a figyelmet az ütköző formatervezési minták között mutatkozó, eltérő összbenyomást keltő különbségekre, mégpedig:

–        először is, a vitatott formatervezési minta felületegységenként sokkal több vonalat (kiemelkedést és barázdát) tartalmaz;

–        másodszor, a vitatott formatervezési minta olyan kiemelkedéseket, illetve kiálló részeket tartalmaz, amelyek a lemezekből kismértékben (2 mm), a barázdákhoz képest körülbelül 100 fokos tompaszögben kimagasodva enyhén trapéz alakú szerkezetet hoznak létre, míg a korábbi formatervezési minta nem rendelkezik ilyen trapéz alakú szerkezettel;

–        harmadszor, a vitatott formatervezési minta kiemelkedései esetében a felső, sík felület szélessége némileg – körülbelül 1:1,5 arányban – kisebb, mint a barázdák szélessége, míg a korábbi formatervezési mintában a kiemelkedések szélessége legalább akkora, mint a barázdáké (arányuk 1:1);

–        negyedszer, a vitatott formatervezési mintában a kiemelkedések magassága (2 mm) jóval kisebb, mint a sík barázdák mérete (12 mm), míg a korábbi mintában a kiemelkedések sokkal látványosabbak;

–        ötödször, a vitatott formatervezési minta a szürke elütő árnyalatait mutató, bolyhos textúrájú (szálcement), míg a korábbi minta khakizöld színben kivitelezett, funkcionális és sima anyagfelületű, és

–        hatodszor, egyértelműen kitűnik a tényleges termékekből, amelyek tekintetében az ütköző formatervezési mintákat alkalmazzák, hogy e termékek teljesen eltérő kiterjedésűek és méretűek, ugyanis a korábbi minta kiemelkedései sokkal szélesebbek a megtámadott minta kiemelkedéseinél.

70      Az EUIPO és a beavatkozó vitatják ezen érvelést.

71      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egy formatervezési minta egyéni jellege a tájékozott használó szempontjából bármely korábbi formatervezési mintától eltérő összbenyomáson vagy a „déjà vu” hiányán alapul, és nem veszi figyelembe az említett összbenyomást nem érintő, nem kellően feltűnő különbségeket, és bár figyelmen kívül hagyja a jelentéktelen részleteket, azonban tekintettel van az eltérő összbenyomást eredményező, kellően markáns különbségekre (lásd: 2017. február 16‑i Antrax It kontra EUIPO – Vasco Group [Fűtőberendezésekhez szolgáló thermoszifonok] ítélet, T‑828/14 és T‑829/14., EU:T:2017:87, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

72      Az ütköző formatervezési minták által keltett összbenyomás összehasonlításának szintetikusnak kell lennie, és nem korlátozódhat pusztán a hasonlóságok és az eltérések felsorolásának analitikus összehasonlítására. Ezen összehasonlításnak a vitatott formatervezési minta nyilvánosságra jutott jellemzőit kell alapul vennie, és kizárólag az oltalom alatt álló jellemzőkre kell vonatkoznia, figyelmen kívül hagyva az oltalom hatálya alá nem tartozó – különösen a műszaki – jellemzőket. Az említett összehasonlításnak főszabály szerint a formatervezési minták lajstromozott alakjára kell vonatkoznia, és a megsemmisítést kérő féltől nem követelhető meg a hivatkozott formatervezési mintának – a vitatott formatervezési minta bejelentési kérelmében szereplő ábrázolásával összehasonlítható – grafikus ábrázolása (lásd: 2019. június 13‑i „Járművekhez szánt adatlaptartó tok” ítélet, T‑74/18, EU:T:2019:417, 84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

73      A jelen ügyben először is a fellebbezési tanácshoz hasonlóan rá kell mutatni arra, hogy a két formatervezési minta nagyon hasonló alakú és hasonló elemeket tartalmaz, amelyeknek az elrendezése is hasonló, nevezetesen egy egyenes, sík, bordázott felületről van szó, amely párhuzamosan futó kiemelkedéseket és bemélyedéseket tartalmaz. Továbbá a felületen párhuzamosan elhelyezett kiemelkedések és bemélyedések – különösen azok szélessége – közötti arányokra vonatkozó benyomás nagyon hasonló. Végül a kiemelkedéseket és bemélyedéseket összekötő, emelkedő és ereszkedő oldalú szerkezet nagyon hasonló.

74      Ami a felperes által kiemelt, az ütköző formatervezési minták közötti különbségeket illeti, meg kell jegyezni, hogy a fenti 69. pontban említett első négy és hatodik különbség az ütköző formatervezési minták különböző elemeinek állítólagos méreteire, dőlésszögére és arányaira vonatkozik.

75      E tekintetben egyrészt meg kell jegyezni, hogy mivel az igényelt oltalom formatervezési mintákra vonatkozik, függetlenül azon termékek tényleges méretétől, amelyek vonatkozásában ezen minták alkalmazásra kerülnek, az ilyen méretekkel kapcsolatos állítások egyáltalán nem relevánsak az ütköző formatervezési minták által keltett összbenyomások összehasonlítása keretében (lásd ebben az értelemben: 2012. november 13‑i „Fűtőberendezések” ítélet, T‑83/11 és T‑84/11, EU:T:2012:592, 67. pont).

76      Másrészt alapvető tény, hogy az állítólagos eltérések nem tűnnek ki kellő egyértelműséggel az ütköző formatervezési minták ábrázolásainak összehasonlításából. Különösen a vitatott formatervezési minta felperes által hivatkozott méretei és arányai nem derülnek ki a formatervezési minta lajstromozott alakjának ábrázolásából.

77      Mindenesetre, amint arra a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 32. pontjában helyesen rámutatott, a tájékozott használó nem fog különös figyelmet fordítani a kiemelkedések és bemélyedések közötti pontos arányokra vagy a különböző szögek mértékére. A használó inkább a formatervezési minták általános formájára és azok közös, együttesen az összehasonlított formatervezési minták hasonlóságának benyomását keltő jellemzőire fog különös figyelmet fordítani, nevezetesen a kiemelkedések és bemélyedések vizuálisan hasonló sorozatával meghatározott sík lineáris felületre, amely hasonló szerkezetű és arányú, és amely, még ha eltérő is, nem alkalmas arra, hogy kizárja a „déjà vu” érzetet a fenti 71. pontban említett ítélkezési gyakorlat értelmében.

78      Természetesen, amint azt a fenti 29–33. pont kiemeli, a vitatott formatervezési minta egyéni jellege értékelésének e szakaszában a ténylegesen forgalmazott termékeket, amelyekre az ütköző formatervezési mintákat alkalmazni kívánják, szemléltetésképpen figyelembe lehet venni, mégpedig a minták látható részeinek és annak meghatározása érdekében, hogy azok miként észlelhetők. E tekintetben a fellebbezési tanácshoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy az ütköző formatervezési minták általában bizonyos távolságból figyelendők, legyen szó akár épületek homlokzatáról vagy zajvédő falakról. Ezért a vonalak számában, valamint a kiemelkedések, illetve a kinyúló részek arányában mutatkozó esetleges különbségek kisebb szerepet játszanak az ütköző minták által keltett összbenyomásban.

79      Ami a fenti 69. pontban említett ötödik eltérést illeti, amely a vitatott formatervezési minta textúrájára vonatkozik, a felperes szerint természetesen nem kizárt, hogy az e formatervezési minta oldalnézetét mutató 1.3. sz. kép különösen alapos vizsgálat esetén úgy értelmezhető, hogy bolyhos textúrájú, ami a korábbi formatervezési minta ábrázolásán nem jelenik meg. A bejelentésben szereplő egyéb megjelölés hiányában azonban az említett kép utalhat arra is, hogy a szóban forgó panelt szétvágták, így a felperes által kiemelt „bolyhos” textúra az említett képen tűnhet egyszerűen csak a vágás két oldalán megjelenő, kissé egyenetlen felületnek, vagy – ahogy az EUIPO állítja – a felhasznált anyag egyszerű hibájának. Továbbá, amint arra a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 33. pontjában helyesen rámutat, a panelek épületekhez vagy falakhoz való rögzítésével az ütköző minták felső része az egyetlen látható felület, így az 1.3. sz. oldalnézet kevésbé releváns.

80      E körülmények között, és amint azt az EUIPO helyesen hangsúlyozza, a vitatott formatervezési minta lajstromozott alakjának ábrázolása és a lajstromozás iránti bejelentés erre vonatkozó bármilyen más jelzése hiányában nem teszi lehetővé az ilyen állítólagos textúra kellően egyértelmű észlelését.

81      Végezetül, amint arra a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 33. pontjában helyesen rámutatott, a tájékozott használó valószínűleg tudatában van annak a ténynek, hogy valamely épületpanel felületének textúrája a használt anyagtól függhet, következésképpen a különböző anyagok használatának lehetősége nem elegendő ahhoz, hogy eltérő összbenyomást keltsen.

82      Egyébiránt, ami a felperesnek az ütköző formatervezési minták színei közötti különbségre alapított érvét illeti, az EUIPO helyesen állítja, hogy mivel a vitatott formatervezési mintát fekete‑fehérben lajstromozták, a korábbi formatervezési mintában használt bármely szín irreleváns az összehasonlításuk szempontjából, mivel a vitatott formatervezési minta tekintetében nem igényeltek színt (lásd ebben az értelemben: 2011. június 14‑i Sphere Time kontra OHIM – Punch [Szíjra erősített óra] ítélet, T‑68/10, EU:T:2011:269, 82. pont; 2018. február 7‑i Şölen Çikolata Gıda Sanayi ve Ticaret kontra EUIPO – Zaharieva [Tölcsértartó doboz] ítélet, T‑793/16, nem tették közzé, EU:T:2018:72, 67. pont).

83      Másodsorban a felperes arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács hibát követett el azzal, hogy nem vette figyelembe a korábbi formatervezési minta pontos meghatározásához azokat a tényleges termékeket, amelyekben az ütköző formatervezési minták megtestesülnek, illetve amelyekre azokat alkalmazni kívánják.

84      E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a felperes állításával ellentétben a fellebbezési tanács figyelembe vette azokat a termékeket, amelyekre az ütköző formatervezési mintákat alkalmazzák, valamint azok felhasználási módját. Többek között a fenti 79. pontban említettek szerint a fellebbezési tanács megállapította, hogy a paneleknek az épületekhez vagy falakhoz való rögzítésével az ütköző minták felső felülete marad az egyetlen látható felület, így az 1.3. sz. oldalnézet kevésbé releváns. Hasonlóképpen, a megtámadott határozat 34. pontjában a fellebbezési tanács megjegyezte, hogy a tájékozott használó tisztában van azzal, hogy az építőpanelek az épület méretéhez és alakjához igazodóan, lapolva vághatók, hogy homogén felületet alkossanak, és ezért nincs értelme pontosan számba venni a bemélyedéseket. Ezek a megfontolások tehát az ütköző formatervezési minták által érintett termékek felhasználási módján alapulnak, amennyiben az hatással van arra, hogy a tájékozott használó hogyan észleli a formatervezési mintákat.

85      Következésképpen a fellebbezési tanácshoz hasonlóan azt a következtetést kell levonni, hogy a vitatott formatervezési minta alkotójának közepes alkotói szabadságfokát figyelembe véve e minta a tájékozott használó számára a korábbi mintához képest „déjà vu” érzést kelt.

86      A fentiek alapján a felperes egyetlen jogalapját, ebből következően pedig a kereset egészét el kell utasítani.

 A költségekről

87      A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, az EUIPO és a beavatkozó fél kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (tizedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      Az Eternit viseli saját költségeit, valamint az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) és az Eternit Österreich GmbH részéről felmerült költségeket.

Kornezov

Buttigieg

Hesse

Kihirdetve Luxembourgban, a 2021. november 10‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: angol.