2013. április 2-án benyújtott kereset - Jannatian kontra Tanács

(T-187/13. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Mahmoud Jannatian (Teherán, Irán) (képviselők: E. Rosenfeld és S. Monnerville ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg (i) az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2007/140/KKBP közös álláspont végrehajtásáról szóló, 2008. június 23-i 2008/479/KKBP tanácsi közös álláspontot², (ii) az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007/EK rendelet 7. cikke (2) bekezdésének végrehajtásáról szóló, 2008. június 23-i 2008/475/EK tanácsi határozatot⁴, (iii) az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2007/140/KKBP közös álláspont módosításáról szóló, 2008. augusztus 7-i 2008/652/KKBP tanácsi közös álláspontot⁶, (iv) az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2007/140/KKBP közös álláspont végrehajtásáról szóló, 2009. november 17-i 2009/840/KKBP tanácsi határozatot⁸, (v) az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 26-i 2010/413/KKBP tanácsi határozatot, (vi) az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2007/140/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló 2010/413/KKBP határozat módosításáról szóló, 2010. október 25-i 2010/644/KKBP tanácsi határozatot, (vii) az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007/EK rendelet 7. cikke (2) bekezdésének végrehajtásáról és a 2008/475/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. november 17-i 1100/2009/EK tanácsi rendeletet, (viii) az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. október 25-i 961/2010/EU tanácsi rendeletet, valamint (ix) az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 961/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. március 23-i 267/2012/EU tanácsi rendeletet, amennyiben e jogi aktusok érintik a felperest és

kötelezze a Tanácsot valamennyi költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes hét jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap, amely a Tanács hatáskörének hiányán alapul

A felperes azt állítja, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 215. cikkének értelmében korlátozó intézkedések csak a Bizottság és a Főképviselő által előterjesztett közös javaslat alapján fogadhatók el. A vitatott határozatokat és rendeleteket a Tanács egyedül fogadta el. Azok tehát hatáskör hiányán alapuló hibában szenvednek.

A második jogalap, mely az indokolási kötelezettség megsértésén alapul

M. Jannatian szerint a II. mellékletbe történő jegyzékbe vételének indoka túlságosan pontatlan az indokolási kötelezettség tekintetében fennálló ítélkezési gyakorlat által meghatározott követelmények teljesítéséhez. Az indokolási kötelezettség teljesítéséhez a Tanácsnak meg kellett volna állapítania azokat a konkrét és egyedi információkat, amelyek a felperes által az iráni kormánynak, illetve Iránnak az atomfegyverek elterjedése veszélyével járó tevékenységhez biztosított tényleges támogatása fennállását bizonyítják. A vitatott határozatok és rendeletek tehát az indokolási kötelezettség elmulasztásának hibájában szenvednek.

A harmadik jogalap, mely a felperes alapvető jogai megsértésén alapul

A felperes azt állítja, hogy először, mivel a vitatott határozatok és rendeletek nem szolgáltattak indokot, következésképpen sértik a védelemhez való jogát; másodszor a vitatott határozatok és rendeletek jogellenessége hatással van ezen eljárásokra, mivel egyrészt gátolja a felperest védekezése előterjesztésének lehetőségében, másrészt sérül a Bíróságnak a vitatott határozatok és rendeletek jogszerűségének felülvizsgálatára való lehetősége. Ebből következően sérül a felperes hatékony bírói jogorvoslathoz való joga; végül mivel a felperest megfosztották a védelemhez való jogától és mivel sérült a Bíróságnak a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedésekről - melyek jellegüknél fogva "különösen visszaélésszerűek" - szóló vitatott határozatok és rendeletek jogszerűségének felülvizsgálatára való lehetősége, a felperes tulajdonhoz való jogát indokolatlanul korlátozták.

A negyedik jogalap, amely a felperessel szembeni bizonyítékok hiányán alapul

-    A felperes azt állítja, hogy a Tanács elmulasztotta bemutatni azon bizonyítékokat és információkat, amelyekre a vitatott határozatok és rendeletek elfogadásakor támaszkodott.

Az ötödik jogalap, mely ténybeli pontatlanságon alapul

-    A felperes azt állítja, hogy - ellentétben a vitatott határozatokban és rendeletekben állítottakkal - a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek közé történő jegyzékbe vételének időpontjaiban már nem volt az Atomenergia-szervezet vezető-helyettese. Következésképpen a Tanács ténybeli hibát követett el, amikor a felperest kizárólag azon okból vette jegyzékbe, hogy a különböző vitatott határozatok és rendeletek elfogadása időpontjában az Atomenergia-szervezet vezető-helyettese volt.

A hatodik jogalap, mely téves jogalkalmazáson alapul

-    A felperes azt állítja, hogy a 20. cikk b) pontja nem alkalmazandó per se olyan egyénekre, akik a VIII. mellékletben jegyzékbe vett valamely szervezetben vezető beosztással rendelkeznek. Ezen túlmenően a 20. cikk b) pontja olyan egyének ilyen jegyzékbe vételét írja elő, akik Irán atomfegyverek elterjedésének veszélyével járó tevékenységeiben közreműködnek, azzal közvetlen kapcsolatban állnak vagy ahhoz támogatást biztosítanak. A Tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor a felperest a II. mellékletbe anélkül vette jegyzékbe, hogy bizonyítékot szolgáltatott volna arra, hogy a II. mellékletbe történő jegyzékbe vétele idején az iráni nukleáris tevékenységekben aktívan és ténylegesen segítséget nyújtott.

A hetedik jogalap, amely a tények értékelésére vonatkozó nyilvánvaló hibán és az arányosság elvének megsértésén alapul

    A felperes azt állítja, hogy a jelen ügyben semmiféle közérdekű célkitűzés nem igazolhatja azt, hogy ilyen szigorú intézkedéseket írjanak elő olyan egyénekre, akik az AEOI-nél vezető beosztást - még ha csak rövid ideig is - láttak el. Ezen kívül amennyiben az intézkedések valamely közérdekű célkitűzés alapján igazolhatóak is, mégis vitatás tárgyát képezhetik az alkalmazott eszközök és az elérni kívánt cél közötti arányosság ésszerű kapcsolatát tekintve.

____________

¹ - HL L 163., 2008.6.24., 43. o.

² - HL L 163., 2008.6.24., 29. o.

³ - HL L 213., 2008.8.8., 58. o.

⁴ - HL L 303., 2009.11.18., 64. o.

⁵ - HL L 195., 2010.7.27., 39. o.

⁶ - HL L 281., 2010.10.27., 81. o.

⁷ - HL L 303., 2009.11.18., 31. o.

⁸ - HL L 281., 2010.10.27., 1. o.

⁹ - HL L 88., 2012.3.24., 1. o.