NILS WAHL
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2017. május 3. (1)
C‑300/16. P. sz. ügy
Európai Bizottság
kontra
Frucona Košice a.s.
„Fellebbezés – Állami támogatások – A magángazdasági szereplő kritériuma – A kritérium alkalmazhatóságára és alkalmazására vonatkozó feltételek – Átfogó mérlegelés – Bizonyítási teher – A bizonyítékok értékelése”
1. Az Európai Bizottság a fellebbezésében azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék T‑103/14. számú ügyben hozott ítéletét.(2) A hivatkozott ítéletben a Törvényszék megsemmisítette a Szlovák Köztársaság által a Frucona Košice, a.s. részére nyújtott SA.18211. (C 25/2005.) (korábbi NN 21/2005.) sz. állami támogatásról szóló, 2013. október 16‑i 2014/342/EU bizottsági határozatot.(3)
2. A jelen fellebbezés az alábbi kérdésre vonatkozik: a Bizottságnak mikor és hogyan kell alkalmaznia az úgynevezett „magángazdasági szereplőre vonatkozó kritériumot”?(4) Még pontosabban a jelen ügy a szóban forgó kritérium alkalmazása, valamint a hivatkozott támogatás kedvezményezettjével szemben hitelezői helyzetben lévő hatóság magatartásának értékelése során a Bizottságot terhelő kötelezettségek terjedelmét érinti.
I. Az eljárás háttere
3. A jelen eljárás háttere tekintetében a következőket lehet megállapítani a megtámadott ítéletből.
4. Az ellenérdekű fél Frucona Košice a.s. (a továbbiakban: Frucona) a szlovák jog szerinti gazdasági társaság, amely többek között az alkoholtermékek előállításának ágazatában gyakorolta tevékenységét.
5. 2002 novembere és 2003 novembere között a Frucona többször kapott haladékot az őt terhelő adótartozások megfizetésére. Ezek az adótartozások meg nem fizetett jövedéki adókból eredtek. A kassai IV. sz. adóhatóság (a továbbiakban: helyi adóhatóság) e fizetési haladékokat azt követően engedélyezte, hogy a Frucona pénzügyi biztosítékokat nyújtott számára.
6. 2004. február 25‑én a Frucona az általa tapasztalt pénzügyi nehézségek folytán nem tudta teljesíteni a 2004. január hónapra vonatkozóan őt terhelő jövedéki adókötelezettséget. A 2004. január 1‑jétől hatályos jogszabályváltozást követően a Frucona e jövedéki adókat illetően már nem részesülhetett fizetési haladékban.
7. Következésképpen a Frucona a Zákon č. 328/1991 Zb. o konkurze a vyrovnaní (a felszámolási eljárásról és a csődeljárásról szóló 328/1991. sz. szlovák törvény) értelmében vett adósi helyzetbe került.
8. 2004. március 8‑án a Frucona csődegyezségi eljárás megindítása iránti kérelmet nyújtott be a Krajský súd v Košiciachhoz (kassai regionális bíróság, Szlovákia). A hivatkozott kérelemben a Frucona felajánlotta a hitelezőinek, hogy mindegyiküknek megfizeti a neki járó összeg 35%‑át. A teljes tartozás hozzávetőleg 644,6 millió szlovák korona (SKK) volt. Ennek az összegnek a nagy többségét az adótartozás tette ki, megközelítőleg 640,8 millió SKK összegben.
9. 2004. április 29‑i határozatában a Krajský súd v Košiciach (kassai regionális bíróság, Szlovákia) engedélyezte a csődegyezségi eljárást.
10. A 2004. július 9‑i csődegyezségi tárgyalás során a Frucona hitelezői, ideértve a helyi adóhatóságot is, elfogadták a csődegyezségi ajánlatot. A csődegyezségi eljárás keretében a helyi adóhatóság önálló hitelezőként járt el. Ez a jogállás őt a Frucona által a fentiekben említett jövedéki adók megfizetésére adott haladékokért cserébe részére nyújtott biztosítékok következtében illette meg.
11. A Frucona 2004. július 9‑ét megelőzően egy független könyvvizsgálói jelentést (a továbbiakban: E.‑jelentés) nyújtott be a helyi adóhatósághoz. A jelentés arra szolgált, hogy a helyi adóhatóságnak lehetővé tegye egyrészről a csődegyezség, másrészről a felszámolási eljárás egyes előnyeinek értékelését.
12. A szlovák adóhatóság 2004. június 21‑én helyszíni ellenőrzést végzett a Frucona helyiségeiben. Ezen ellenőrzés során meghatározta a Frucona 2004. június 17‑én fennálló pénzügyi helyzetét.
13. A Krajský súd v Košiciach (kassai regionális bíróság, Szlovákia) 2004. július 14‑i határozatában jóváhagyta a csődegyezséget. E csődegyezség értelmében a szlovák adóhatóság követelésének 35%‑át, vagyis hozzávetőleg 224,3 millió SKK összeget kellett megfizetni.
14. A helyi adóhatóság 2004. október 20‑i levelében arról tájékoztatta a Fruconát, hogy a csődegyezség azon feltételei, melyek szerint az adótartozás egy részét nem kell visszafizetni, közvetett állami támogatást képeznek, amelyet az Európai Bizottságnak jóvá kell hagynia.
15. 2004. december 17‑én a Frucona a csődegyezség alapján 224,3 millió SKK‑t, vagyis a teljes tartozás 35%‑ának megfelelő összeget fizetett a helyi adóhatóságnak. 2004. december 30‑i határozatával a Krajský súd v Košiciach (kassai regionális bíróság) megszüntette a csődegyezségi eljárást. 2006. augusztus 18‑án a hivatkozott bíróság 224,1 millió SKK‑ra csökkentette a helyi adóhatóságnak fizetendő összeget.
A. A közigazgatási eljárás
16. 2004. október 15‑én panaszt nyújtottak be a Bizottsághoz a Fruconának nyújtott, állítólag jogellenes állami támogatás miatt.
17. A Szlovák Köztársaság 2005. január 4‑i levelében a Bizottság információkérésére adott válaszként arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy lehetséges, hogy a Frucona jogellenes támogatásban részesült, és azt kérte, hogy a Bizottság e támogatást nehéz helyzetben lévő vállalkozás megmentéséhez nyújtott támogatásként engedélyezze.
18. A Bizottság, miután további információkat szerzett, 2005. július 5‑i levelében értesítette a Szlovák Köztársaságot azon határozatáról, hogy a szóban forgó intézkedéssel kapcsolatban(5) megindítja a jelenlegi EUMSZ 107. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást.
19. A Szlovák Köztársaság 2005. október 10‑i levelében közölte a Bizottsággal a szóban forgó intézkedéssel kapcsolatos észrevételeit. Hasonlóképp, a Frucona 2005. október 24‑i levelében közölte a Bizottsággal a szóban forgó intézkedéssel kapcsolatos észrevételeit. Ezen észrevételeket továbbították a Szlovák Köztársaságnak, annak érdekében, hogy azokra reagálhasson, amit a 2005. december 16‑i levelében meg is tett.
B. Az eredeti határozat
20. A Bizottság 2006. június 7‑én elfogadta a Szlovák Köztársaság által a Frucona Košice, a.s. vállalatnak nyújtott C 25/205. (ex NN 21/2005.) sz. állami támogatásról szóló 2007/254/EK határozatot.(6) E határozat kimondta, hogy a Szlovák Köztársaság által a Fruconának nyújtott állami támogatás (416 515 990 SKK) nem volt összeegyeztethető a közös piaccal és ezért azt vissza kell téríttetni.
C. A Törvényszék és a Bíróság előtti eljárások
21. 2007. január 12‑én a Frucona keresetet indított a Törvényszék előtt az eredeti határozat megsemmisítése iránt.
22. A Törvényszék a 2010. december 7‑i Frucona Košice kontra Bizottság ítéletben(7) e keresetet mint megalapozatlant elutasította.
23. A Bíróság a 2013. január 24‑i Frucona Košice kontra Bizottság ítéletben(8) fellebbezés alapján eljárva hatályon kívül helyezte a Törvényszék ítéletét. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el azáltal, hogy a magángazdasági szereplő kritériumának mérlegelése során elmulasztotta figyelembe venni a felszámolási eljárás időtartamát, amennyiben pedig figyelembe vette ezt az elemet, elmulasztotta a jogilag megkövetelt módon megindokolni az eredeti határozatot. A Bíróság az ügyet visszautalta a Törvényszék elé annak érdekében, hogy az hozzon határozatot az előtte felhozott azon jogalapokról, amelyeket nem bírált el.
24. A Frucona I ítéletet követően, valamint annak érdekében, hogy megszüntesse a Bíróság által megállapított hiányosságokat, a Bizottság 2013. október 16‑án elfogadta a szóban forgó határozatot. A hivatkozott határozat által az eredeti határozat hatályát vesztette.
25. Következésképpen, a Törvényszék a 2014. március 21‑i Frucona Košice kontra Bizottság indokolt végzésben(9) megállapította, hogy az eredeti határozat megsemmisítése iránti keresetről már nem szükséges határozni.
D. A szóban forgó határozat
26. A szóban forgó határozatot annak érdekében fogadták el, hogy orvosolja az eredeti határozatnak a Frucona I ítéletben feltárt hiányosságait (a szóban forgó határozat (10) preambulumbekezdése).
27. A Bizottság többek között úgy ítélte meg, hogy azt a kérdést kellett megvizsgálni, hogy a helyi adóhatóság a csődegyezségi ajánlat elfogadásával, következésképpen pedig a követelései 65%‑ának elengedésével olyan magatartást tanúsított‑e a Fruconával szemben, mint amilyet egy piaci magángazdasági szereplő tanúsított volna. E tekintetben a Bizottság megállapította, hogy az említett adóhatóságnak a Fruconával szembeni hitelezői pozíciója szokatlanul erős volt. A helyi adóhatóság a Frucona magánhitelezőinél kedvezőbb jogi és gazdasági helyzetben volt. A helyi adóhatóság ugyanis a nyilvántartásba vett követelések több mint 99%‑ával rendelkezett, és olyan önálló hitelező volt, amelynek követelései a felszámolási eljárás során a biztosított eszközök értékesítéséből származó bevételből bármikor kielégíthetők voltak (a szóban forgó határozat (80) preambulumbekezdése).
28. A magángazdasági szereplő kritériumát illetően a Bizottság többek között megjegyezte, hogy e kritérium alkalmazhatósága attól függ, hogy az érintett tagállam a közhatalmi jogállásától eltérő módon nyújtson gazdasági előnyt valamely vállalkozásnak. A Bizottság továbbá megállapította, hogy amennyiben a tagállam a közigazgatási eljárás során e kritériumra hivatkozik, kétség esetén neki kell egyértelműen, objektív és ellenőrizhető szempontok alapján bizonyítania, hogy a végrehajtott intézkedés a magángazdasági szereplői jogállásából ered. E tekintetben a Bizottság hivatkozott a Bizottság kontra EDF ítéletre(10) (a szóban forgó határozat (82) preambulumbekezdése).
29. Ezt követően megjegyezte, hogy „a Szlovák Köztársaság azt állítja, hogy nézete szerint az adott intézkedés állami támogatásnak tekintendő. Elismerte, hogy az egyezség idején az állami támogatás kérdését egyszerűen nem vették figyelembe, továbbá kérte a vitatott intézkedés megmentési támogatásként történő kezelését. Ennek alapján megállapítható, hogy az […] ítélkezési gyakorlat a jelen ügyben nem érvényesült, és a vitatott intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősül” (a szóban forgó határozat (83) preambulumbekezdése).
30. Ezt követően megállapította, hogy a Frucona vitatta az intézkedés állami támogatásnak történő minősítését. E nézete alátámasztására könyvvizsgálói dokumentumokat is előterjesztett (a szóban forgó határozat (84) preambulumbekezdése).
31. A Bizottság ekkor megvizsgálta, hogy a Szlovák Köztársaság a Fruconával szemben úgy járt‑e el, mint egy magánhitelező.
32. A Bizottság egyrészt a Frucona által benyújtott bizonyítékokra tekintettel összehasonlította a csődegyezségi eljárást és a felszámolási eljárást (a szóban forgó határozat (88)–(119) preambulumbekezdése). Másrészt összehasonlította a csődegyezségi eljárást és az adóvégrehajtást (a szóban forgó határozat (120)–(127) preambulumbekezdése). Harmadrészt pedig értékelte a szlovák hatóságok és a Frucona által benyújtott egyéb bizonyítékokat (a szóban forgó határozat (128)–(138) preambulumbekezdése). A Bizottság lényegében úgy ítélte meg, hogy a helyi adóhatóság szempontjából mind a felszámolási eljárás, mind pedig az adóvégrehajtás kedvezőbb alternatíva volt a csődegyezségi ajánlathoz képest (a szóban forgó határozat (119), (124) és (127) preambulumbekezdése).
33. A Bizottság megállapította, hogy a magángazdasági szereplő kritériuma nem teljesült, a Szlovák Köztársaság pedig olyan előnyt biztosított a Fruconának, amelyhez az piaci feltételek mellett nem jutott volna hozzá (a szóban forgó határozat (139) preambulumbekezdése). A Bizottság megállapította, hogy a tartozás azon elengedése, amelyet a helyi adóhatóság a csődegyezség keretében hagyott jóvá, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősült (a szóban forgó határozat (140) preambulumbekezdése). A Bizottság szintén megállapította, hogy ez az állami támogatás nem volt összeegyeztethető a belső piaccal (a szóban forgó határozat (182) preambulumbekezdése).
34. A szóban forgó határozat rendelkező részének 1. cikke kimondja, hogy az eredeti határozat hatályát veszti. A 2. cikke szerint a Szlovák Köztársaság által a Frucona részére nyújtott 416 515 990 SKK összegű állami támogatás nem egyeztethető össze a belső piaccal. A 3. cikkében a Bizottság elrendeli, hogy a Szlovák Köztársaság késedelmi kamatokkal együtt téríttesse vissza a szóban forgó támogatást. A 4. cikke szerint a Szlovák Köztársaságnak e határozat közlésétől számított két hónapon belül értesítenie kell a Bizottságot az e határozatban foglaltaknak való megfelelés érdekében tett intézkedésekről. Az 5. cikke rögzíti, hogy e határozat címzettje a Szlovák Köztársaság.
II. A Törvényszék előtti eljárás
35. A Törvényszékhez 2014. február 17‑én benyújtott keresetlevelével a Frucona azt kérte a Törvényszéktől, hogy semmisítse meg a szóban forgó határozatot.
36. A megtámadott ítéletben a Törvényszék megsemmisítette a szóban forgó határozatot, és a Bizottságot kötelezte a költségek viselésére.
III. A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei
37. 2016. május 26‑án a Bíróság elé terjesztett fellebbezése keretében a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
– utasítsa el a megsemmisítés iránti keresetet, és kötelezze a Frucona Košicét az eljárás költségeinek viselésére;
– vagylagosan az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé, és a költségekről egyelőre ne határozzon.
38. A Frucona azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
39. A felek a 2017. február 15‑i tárgyaláson előadták szóbeli észrevételeiket.
IV. Értékelés
40. A Bizottság fellebbezése alátámasztásául hat jogalapra hivatkozik. Az első négy jogalap a Törvényszék azon megállapítását érinti, mely szerint a magángazdasági szereplő kritériuma alkalmazandó volt. A fennmaradó két fellebbezési jogalap a magángazdasági szereplő kritériumának alkalmazását érinti.
41. Pontosabban, a magángazdasági szereplő kritériumának alkalmazhatóságát illetően felhozott jogalapok a következő kérdésekkel foglalkoznak. Az első fellebbezési jogalap arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a szóban forgó határozatot. E jogalap szerint a Törvényszék a határozat értelmezése során tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a magángazdasági szereplő kritériuma alkalmazható volt a kérdéses intézkedéssel összefüggésben. A második jogalap szerint a megtámadott ítélet téves jogalkalmazást tartalmaz, mert a Törvényszék megállapította, hogy a kérdéses intézkedés kedvezményezettje hivatkozhat a szóban forgó kritériumra. A harmadik jogalap a res judicata és a ne ultra petita elvének megsértésére hivatkozik. A Bizottság érvelése szerint a Törvényszék annak a következtetésnek a levonásával sértette meg ezeket az elveket, miszerint mivel a Bíróság a Frucona I ítéletben alkalmazta a magángazdasági szereplő kritériumát, ebből meg kell állapítani, hogy e magángazdasági szereplő kritériumot hallgatólagosan ugyan, de szükségképpen alkalmazandónak ítélte. Végezetül a negyedik jogalap szerint a Törvényszék téves jogalkalmazás útján jutott arra a megállapításra, hogy a Bizottság a magángazdasági szereplő kritériumának alkalmazhatósága szempontjából nem tehetett különbséget a vitatott intézkedés különböző alternatívái szerint.
42. Ami a hátralévő két jogalapot illeti, ezek a magángazdasági szereplő kritériuma alkalmazásának módját érintik. Az ötödik jogalap szerint a megtámadott ítéletben tévesen alkalmazták a jogot, mivel a Törvényszék a magángazdasági szereplő kritériumának alkalmazása során teljesítendő új követelményt állapított meg a Bizottság terhére. A Bizottság érvelése szerint a megtámadott ítélet az állandó ítélkezési gyakorlattal ellenkező módon várja el tőle, hogy ex officio rekonstruálja egy mintaszerű, észszerű és teljeskörűen tájékozott hipotetikus magángazdasági szereplő magatartását. A hatodik jogalap szerint a Bizottság arra hivatkozik, hogy a Törvényszék annyiban is tévedett, amennyiben a megtámadott ítélet érthető akként is, hogy megállapítja a Bizottság gondos és pártatlan vizsgálat lefolytatatására irányuló kötelezettségének megszegését.
43. A második és negyedik jogalap vizsgálatával kezdem. Azért teszek így, mert ezek a jogalapok kihatnak az első és harmadik fellebbezési jogalap ezt követő elemzésére. Mindenekelőtt azonban szükség van néhány bevezető megjegyzésre.
A. Bevezető megjegyzések
44. Először is érdemes felidézni a magángazdasági szereplő kritériumának (a jelen ügyben: a magánhitelező kritériuma) értelmét, valamint az általa szolgált célt.
45. Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerint a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. Ennek megfelelően az állami támogatásra vonatkozó uniós jogszabályokban a támogatás fogalma tág. Mindennemű támogatást magában foglal, legyen az közvetlen vagy közvetett: ide tartozik formájától függetlenül minden olyan intézkedés, amely enyhíti a vállalkozás költségvetésének általános terheit.(11)
46. Itt azonban egy fontos fenntartás irányadó. Még ha állami forrásokból is ered valamely intézkedés, nem tartozik az EUMSZ 107. cikk alá, amennyiben a kedvezményezett az állami források felhasználásával rendelkezésére bocsátott előnnyel azonos előnyhöz a rendes piaci feltételeknek megfelelő körülmények között is hozzájuthatott volna.(12) Ez az elv egyforma erővel érvényesül függetlenül attól, hogy az állam befektetőként, hitelezőként vagy eladóként járt el. Annak megítéléséhez, hogy a kedvezményezett azonos előnyhöz rendes piaci feltételek között is hozzájuthatott volna, a Bizottság a magángazdasági szereplő kritériumát használja. E kritérium célja annak értékelésére irányul, hogy az állam valamely vállalkozásnak történő előny nyújtása során az adott ügylet tekintetében nem úgy járt‑e el, mint egy magángazdasági szereplő.
47. Egyszerűen fogalmazva, a magángazdasági szereplő kritériumának eszközét a Bizottság annak megállapítására használja, hogy fennáll‑e az állami támogatás egyik szükséges eleme, a gazdasági előny.
48. Kétségkívül ez az oka a Bíróság azon megállapításának, mely szerint ez nem minősül olyan kivételnek, amelyet csak valamely tagállam kérelmére lehetne alkalmazni, amennyiben fennállnak a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatás fogalmának az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében meghatározott elemei.(13) A magángazdasági szereplő kritériuma ugyanis – amennyiben alkalmazandó – azon körülmények egyikét képezi, amelyeket a Bizottság az ilyen támogatás fennállásának megállapítása során köteles figyelembe venni.(14)
49. A második szükséges rövid előzetes észrevétel az állami támogatásokkal kapcsolatos jogszabályok szerinti bizonyítási teherre és bizonyítási szintre vonatkozik.
50. Annak meghatározása érdekében, hogy valamely intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősül‑e, a Bizottságnak gondos és pártatlan vizsgálatot kell lefolytatnia. Az ilyen vizsgálat biztosítja, hogy a végleges határozat meghozatala során a Bizottságnak a lehető legteljesebb körű és legmegbízhatóbb információk álljanak rendelkezésére. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a Bizottságra hárul annak bizonyítása, hogy a vitatott intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül.
51. A jelen fellebbezést ezen elvek alapján kell megvizsgálni.
B. A második és a negyedik jogalapról
1. A felek érvei
52. A második fellebbezési jogalap tekintetében a Bizottság arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításával, hogy a támogatás kedvezményezettje hivatkozhat a magángazdasági szereplő kritériumára.(15) Álláspontja szerint a magángazdasági szereplő kritériuma annak feltárására irányul, hogy az állítólagos támogatást nyújtó tagállam milyen „szubjektív megfontolásból” járt el. Más ezért arra nem hivatkozhat. A jelen ügyben a tagállam egyértelműen és következetesen azt az álláspontot képviselte, miszerint az intézkedés állami támogatásnak minősült.
53. Még ha helyesen is járt el a Törvényszék annak megállapításakor, hogy a támogatás kedvezményezettje hivatkozhat a magángazdasági szereplő kritériumára, a Bizottság szerint a Törvényszék akkor is tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem követelte meg a kedvezményezettől annak egyértelmű, objektív és ellenőrizhető szempontok alapján történő bizonyítását, hogy a végrehajtott intézkedés a tagállam magángazdasági szereplői jogállásából ered.
54. A Frucona előadása szerint a Törvényszék megállapítása helyes. A Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján a támogatás kedvezményezettje egyértelműen hivatkozhat a magángazdasági szereplő kritériumára.
55. Ami a Bizottság arra vonatkozó érvelését illeti, miszerint a magángazdasági szereplő kritériuma azon múlik, hogy az érintett tagállam milyen megfontolásból járt el, a Frucona előadása szerint az ítélkezési gyakorlat hangsúlyozza, hogy a tagállamnak gazdasági szereplői minőségében kell eljárnia. A Frucona érvelése szerint a jelen ügyben nem merül fel kétség a tekintetben, hogy a helyi adóhatóság milyen minőségben járt el.
56. A negyedik jogalapban a Bizottság azzal érvel, hogy a Törvényszék téves alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy a Bizottság a magángazdasági szereplő kritériumának alkalmazhatósága szempontjából nem tehet különbséget a vitatott intézkedés különböző alternatívái szerint.(16)
57. A Bizottság megállapítása szerint a magángazdasági szereplő kritériumának alkalmazhatósága az érintett tagállam vagy a kedvezményezett által előterjesztett, annak megállapítására szolgáló bizonyítékokon múlik, hogy a hatóság olyan magatartást tanúsított‑e, amilyet valamely magángazdasági szereplő tanúsított volna azonos döntési helyzetben. A Bizottság érvelése szerint a magángazdasági szereplő kritériuma nem alkalmazható olyan esetekben, ahol arra vonatkozóan nem terjesztettek elő bizonyítékot, hogy a hatóság fontolóra vett egy bizonyos intézkedési módot.
58. A Frucona előadása szerint a Törvényszék helyesen értékelte a magángazdasági szereplő kritériuma alkalmazhatóságának kérdését. Azokban az esetekben, ahol a magángazdasági szereplő kritériuma alkalmazható, a Bizottság nem korlátozhatja az értékelést a kérdéses intézkedés valamely lehetséges alternatívájára, miközben kihagy egy másikat.
2. Értékelés
59. A második és negyedik fellebbezési jogalapjában a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy a magángazdasági szereplő kritériuma abban az esetben is alkalmazható, ha a tagállam nem hivatkozott rá. A Bizottság szerint a magángazdasági szereplő kritériuma kizárólag szigorú feltételek mellett alkalmazható. Álláspontja szerint a kritérium akkor alkalmazható, ha 1) az érintett tagállam hivatkozott rá, 2) az érintett tagállam „szubjektív szándékának” vizsgálata alapján megállapítást nyert, hogy magángazdasági szereplőként kívánt eljárni, valamint 3) a tagállam a kérdéses intézkedést valamely konkrétan előirányzott, meghatározott módon fogadta el.
60. Kezdetnek fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a jelen fellebbezés eleve ellentmondásos. A Bizottság lényegében azt állítja, hogy nem volt köteles alkalmazni a magángazdasági szereplő kritériumát, mivel az érintett tagállam a közigazgatási eljárás során nem hivatkozott e kritériumra. A közigazgatási eljárás során a Szlovák Köztársaság elfogadta, hogy az intézkedés állami támogatásnak minősült. Azt kérte, hogy az említett intézkedést tekintsék megmentési támogatásnak. A Bizottság azonban ezzel egyidejűleg elfogadja azt, hogy a szóban forgó határozat annak megállapítása érdekében alkalmazza a magángazdasági szereplő kritériumát, hogy az adótartozás elengedése az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül. Más szóval a jelen fellebbezés kiindulási pontja az, hogy jóllehet a szóban forgó határozat alkalmazza a magángazdasági szereplő kritériumát, e kritérium nem alkalmazható.
61. Közelebbről megnézve azonban a fellebbezésből kiderül, hogy a Bizottság mesterségesen korlátozni kívánja a magángazdasági szereplő kritériumának alkalmazására vonatkozó kötelezettségét, valamint lényegében meg kívánja fordítani a bizonyítási terhet.
62. Amint azt a későbbiekben el fogom magyarázni, az ítélkezési gyakorlat nem támasztja alá a Bizottság ezen álláspontját.
(a) A magángazdasági szereplő kritériuma akkor alkalmazható, amikor az érintett tagállam gazdasági szereplői minőségében jár el
63. Mindjárt az elején érdemes leszögezni, hogy a magángazdasági szereplő kritériuma alkalmazhatóságának megítélése arra vonatkozó objektív kritériumokon múlik, hogy a tagállam milyen minőségében járt el. Még pontosabban, a kritérium abban az esetben alkalmazható, amelyben a tagállam gazdasági szereplői minőségében (vagyis nem közhatalmi minőségében) nyújt gazdasági előnyt valamely vállalkozásnak.(17)
64. A Bíróság kifejezetten a magánhitelezőt illetően a Frucona I ítéletben már megállapította, hogy a magángazdasági szereplő kritériumát akkor alkalmazzák, amikor „valamely állami hitelező fizetési könnyítést biztosít egy vállalkozás vele szemben fennálló tartozására”(18). Ilyen körülmények között a hatóság magatartását az olyan magánhitelező magatartásával kell összehasonlítani, amely pénzügyi nehézségekkel küzdő adóstól próbálja visszakövetelni a neki járó összegeket.(19) Másképpen fogalmazva, a magángazdasági szereplő kritériumát akkor kell alkalmazni, ha a nyereségben vagy a veszteségek csökkentésében érdekelt magángazdasági szereplő is tanúsíthat, legalábbis elvi síkon, az államhoz hasonló magatartást. Ellenkező esetben a szóban forgó kritérium alkalmazásának kevés, vagy semmi értelme nem lenne.
65. A jelen ügyben az állami hitelező (a helyi adóhatóság) „fizetési könnyítést [biztosított] egy vállalkozás vele szemben fennálló tartozására”. Első ránézésre ezért azt lehetne hinni, hogy a magángazdasági szereplő kritériuma alkalmazásának szükségessége egyértelmű.
66. Ugyanakkor a Bizottság a Bíróság Bizottság kontra EDF ítéletéből levont következtetése alapján arra hivatkozik, hogy a jelen ügyben nem alkalmazható a magángazdasági szereplő kritériuma.
67. A hivatkozott ügy nem támasztja alá a Bizottság álláspontját.
68. A Bizottság kontra EDF ítéletben kétségek merültek fel a tekintetben, hogy a tagállam milyen minőségben járt el. Nem volt egyértelmű, hogy a szóban forgó tagállam valamely állami vállalkozás részvényesének gazdasági szereplői minőségében, vagy pedig közhatalmi szervként járt el. Ez az elfogadott intézkedés formája miatt volt így. Bár a tagállam saját hivatkozása szerint részvényesi minőségben járt el, adójogi eszközökkel nyújtott adómentességet a kérdéses vállalkozás számára. Ebben a vitathatatlanul egyedi helyzetben állapította azt meg a Bíróság, hogy amennyiben a tagállam a magángazdasági szereplő kritériumára hivatkozik, szintén az ő feladata egyértelműen, objektív és ellenőrizhető szempontok alapján bizonyítani, hogy a végrehajtott intézkedés az állam magángazdasági szereplői, semmint közhatalmi minőségéből ered.(20) Miután valamelyest megvizsgálta az e tekintetben esetlegesen előterjesztendő bizonyítékokat, a Bíróság tisztázta, hogy a Bizottság feladata olyan átfogó értékelés lefolytatása, amely az e tagállam által szolgáltatott adatokon kívül figyelembe vesz minden olyan egyéb releváns adatot, amely lehetővé teszi számára annak eldöntését, hogy a szóban forgó intézkedés az említett tagállam részvényesi vagy közhatalmi minőségéből ered. A Bíróság elfogadta, hogy ezen (előzetes) értékelés szempontjából az intézkedés által elérni kívánt célkitűzés releváns körülménynek minősülhet.(21)
69. E tekintetben három észrevételt kell tenni.
70. Először, a Bíróság a Bizottság kontra EDF ítéletben csupán azt állapította meg, hogy ahol kétséges, hogy a tagállam milyen minőségben járt el, és az érintett tagállam egyúttal hivatkozik a szóban forgó kritériumra, e tagállamnak bizonyítékokkal kell alátámasztania álláspontját. Ugyanakkor ebből a megállapításból nem vonható le olyan következtetés, mely szerint kizárólag a tagállam hivatkozhat a magángazdasági szereplő kritériumára.
71. A szóban forgó értelmezés helyességét alátámasztja a Bíróság Land Burgenland és társai ítélete, ahol hasonló kétségek merültek fel a tekintetben, hogy a tagállam milyen minőségben járt el. Annak az ügynek a sajátos körülményei között a Bíróság megállapította, hogy a Bizottság nem volt köteles alkalmazni a magángazdasági szereplő kritériumát. A Bíróság erre vonatkozóan azzal a magyarázattal szolgált, hogy ezzel összefüggésben sem a tagállam, sem az állítólagos támogatást nyújtó hatóság, sem az állítólagos támogatás kedvezményezettje nem szolgáltatott a közigazgatási eljárás során a magánhitelezői teszt alkalmazhatósága tekintetében bizonyítékot.(22) Amint azt a Törvényszék a megtámadott ítéletben megállapította, ez szintén azt a nézetet támasztja alá, hogy nem csak a tagállam, hanem a kérdéses intézkedés kedvezményezettje is hivatkozhat a magángazdasági szereplő kritériumára.(23)
72. Félretéve a hivatkozott ügyek sajátosságait, annak elfogadása, hogy az állítólagos támogatás kedvezményezettje is hivatkozhat a magángazdasági szereplő kritériumára, a közigazgatási eljárás hátterét képező megfontolást tükrözi: ez az eljárás annak biztosítására szolgál, hogy a Bizottság rendelkezzen valamennyi ahhoz szükséges releváns adattal, hogy el tudja végezni az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében előírt objektív értékelést. A szóban forgó eljárás céljával lenne ellentétes korlátozni az érdekelt felek, különösen az állítólagos támogatás kedvezményezettjének arra vonatkozó lehetőségét, hogy a támogatás fennállása (vagy miként a jelen ügyben, annak hiánya) tekintetében érveket és bizonyítékokat adjanak elő, például a magángazdasági szereplő kritériumára történő hivatkozással. Annak ellenére ez a helyzet, hogy szigorúan véve csak a tagállam tekinthető félnek a szóban forgó eljárásban.
73. Másodszor, az az érv, miszerint a magángazdasági szereplő kritériumának alkalmazhatósága a tagállam „szubjektív megfontolásától” függ, úgy tűnik, hogy a Bíróság által a Bizottság kontra EDF ítéletben tett azon megállapításból ered, mely szerint annak megítélése során, hogy a magángazdasági szereplő kritériuma alkalmazható‑e, releváns lehet az intézkedés célja (és ebből következően az állam szándéka). Ugyanakkor a fent említettek szerint a magángazdasági szereplő kritériumát akkor kell alkalmazni, amikor a tagállam gazdasági szereplői minőségben járt el. A Bíróság Bizottság kontra EDF ítélete mindössze elmagyarázza, hogy ezt a minőséget miként kell átfogó mérlegelés alapulvételével megállapítani olyan ügyben, ahol kétséges az a minőség, amelyben a hatóság eljárt. Az állam szándéka ebben az összefüggésben lehet releváns tényező.
74. A jelen ügyben mellékes, hogy a Szlovák Köztársaság állami támogatásnak tekintette‑e a csődegyezségi ajánlatot, vagy hogy a helyi és központi adóhatóságok nem értettek egyet az adótartozások elengedése tárgyában.(24) Annak eldöntése során, hogy alkalmazandó‑e a magángazdasági szereplő kritériuma, a kiindulási pontnak a tagállam eljárása (gazdasági) jellegének kell lennie, nem pedig annak, hogy a szóban forgó állam, szubjektív értelemben, miként értékelte a saját eljárását vagy milyen alternatív eljárásokat vett számításba a kérdéses intézkedés elfogadását megelőzően. Ezen a szűrőn keresztül a tagállam „szubjektív megfontolása” (legyen az a központi vagy a helyi hatóságoké) az e tekintetben fennálló kétséggel arányos mértékben releváns körülmény lehet annak megítélése szempontjából, hogy a tagállam milyen minőségben járt el.
75. Semmi sem utal az ügyiratokban ilyen kétség fennállására.(25)
76. Harmadszor, hangsúlyoznom kell, hogy a Bíróság a Bizottság kontra EDF ítéletben tisztázta, hogy a Bizottság feladata annak eldöntése, hogy a kritérium alkalmazandó‑e. Ennek megfelelően, ahol úgy tűnik, hogy a magángazdasági szereplő kritériuma alkalmazható lehet, a Bizottságnak fel kell hívnia az érintett tagállamot mindazon releváns információk szolgáltatására, amelyek lehetővé teszik a Bizottság számára annak ellenőrzését, hogy e kritérium alkalmazhatóságának és alkalmazásának feltételei teljesülnek‑e.(26) Más szóval, függetlenül attól, hogy ki hivatkozik a magángazdasági szereplő kritériumára, főszabály szerint a Bizottság feladata értékelni – amennyiben annak alkalmazhatósága nem nyilvánvaló (például a vitatott intézkedés formája miatt) –, hogy szükséges–e a kritérium alkalmazása. Ennek során fel kell szólítania az érintett tagállamot (vagy bármely egyéb releváns felet), hogy terjessze elő azokat az információkat, amelyekre szüksége van a mérlegelése elkészítéséhez. Semmilyen körülmények között nem lehet az állítólagos támogatás kedvezményezettjének kötelezettsége előadni, egyértelműen, objektív és ellenőrizhető szempontok alapján, hogy a kritérium alkalmazható. Ahogyan ugyanis azt fent már kifejtettem, a Bizottság feladata bizonyítani, hogy valamely intézkedés állami támogatásnak minősül.
77. A hivatkozott elvvel összhangban, amennyiben kétségek merülnek fel a tagállam eljárása jellegének tekintetében, a Bizottságnak először meg kell állapítania, hogy a tagállam milyen minőségben járt el. Amennyiben a releváns bizonyítékok szükséges átfogó mérlegelése azt mutatja, hogy a tagállam gazdasági szereplői minőségben járt el, alkalmaznia kell a magángazdasági szereplő kritériumát. Ebben az értelemben a Bizottságra háruló vizsgálati teher enyhítése helyett a Bizottság kontra EDF ítélet egy előzetes lépéssel bővíti az előny fennállásának értékelését.
78. Megjegyzem, hogy a jelen ügyben a szóban forgó határozatban nyoma sem található ilyen előzetes értékelésnek, és a magángazdasági szereplő kritériumát ténylegesen valamely előny fennállásának megállapítására alkalmazták.
79. Mindenesetre, tekintettel arra, hogy nem merült fel kétség azzal kapcsolatban, hogy a helyi adóhatóság milyen minőségben járt el, a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy a magángazdasági szereplő kritériuma alkalmazható volt.
80. Ezzel megérkeztem a negyedik fellebbezési jogalaphoz.
(b) A magángazdasági szereplő kritériumának alkalmazása pártatlan és gondos vizsgálat részét képezi
81. Hasonlóan ahhoz, amire a második fellebbezési jogalap keretében hivatkozik, a Bizottság a negyedik jogalapban azzal érvel, hogy a Törvényszék szintén tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy mivel a magángazdasági szereplő kritériuma, mint olyan alkalmazandó, a Bizottság az alkalmazhatósága szempontjából nem tehet különbséget a kérdéses intézkedés különböző alternatívái szerint.(27)
82. Konkrétabban, a Bizottság érvelése szerint a magángazdasági szereplő kritériuma nem alkalmazható az adóvégrehajtási eljárás és a csődegyezségi eljárás összehasonlítása tekintetében. Álláspontja szerint ennek az az oka, hogy sem a tagállam, sem a kedvezményezett nem terjesztett elő bizonyítékot azon tényt illetően, hogy a helyi adóhatóság adóvégrehajtási eljárást helyezett volna kilátásba, és arra a következtetésre jutott volna, hogy ez az eljárás kevésbé lenne előnyös, mint a csődegyezség.(28)
83. A fentiekben már kifejtettem, hogy miért kell elutasítani ezt a fellebbezési jogalapot. Mindazonáltal a következő további észrevételeket teszem.
84. A negyedik fellebbezési jogalap ugyanazon a feltevésen alapul, mint a második fellebbezési jogalap. Alapjául az az elképzelés szolgál, hogy mivel sem az érintett tagállam, sem az állítólagos támogatás kedvezményezettje nem bizonyította egyértelműen, objektív és ellenőrizhető szempontok alapján, hogy a helyi adóhatóság fontolóra vette volna az adóvégrehajtási eljárást, a magángazdasági szereplő kritériuma a szóban forgó eljárás tekintetében nem alkalmazható.
85. Tekintettel arra, hogy nem merült fel kétség a tekintetben, hogy a helyi adóhatóság milyen minőségben járt el, a Törvényszék helyesen jutott arra a következtetésre, hogy alkalmazni kellett a magángazdasági szereplő kritériumát. Ellentétben azzal, amit a Bizottság javasolni látszik, az annak értékelése során figyelembe veendő lehetőségekkel kapcsolatos kérdés, hogy fennáll‑e az előny, a magángazdasági szereplő kritériumának tényleges alkalmazására vonatkozik, semmint arra, hogy egyáltalán alkalmazható‑e ez a kritérium.(29) Amint arra a Törvényszék rámutatott, mivel a magángazdasági szereplő kritériuma, mint olyan alkalmazandó, a Bizottság e kritérium alkalmazhatósága szempontjából nem tehet különbséget a vitatott intézkedés különböző alternatívái szerint.(30)
86. E tekintetben a negyedik jogalap szemlélteti, hogy összességében mennyire nem nyújt segítséget a magángazdasági szereplő kritériumának alkalmazhatósága és alkalmazása közötti különbségtétel. Csak zavart okoz, miként a jelen ügyben is.
87. Eltekintve az olyan esetektől, mint például a Bizottság kontra EDF ügy, ahol a tagállam eljárásának jellege kétségeket ébreszt, nem lehet észszerűen különválasztani a magángazdasági szereplő kritériumának alkalmazhatóságára és alkalmazására vonatkozó feltételeket. A magángazdasági szereplő kritériuma pontosan az az eszköz, amelyet a Bizottságnak annak megállapítása céljából kell alkalmaznia, hogy a kérdéses vállalkozást gazdasági előnyben részesítették‑e, szemben azzal a nézettel, miszerint a teszt olyan kivételt jelent, amire csak a tagállam hivatkozhat a közigazgatási eljárás során előadott védekezésében. A kritérium alkalmazásával kell eldönteni a kérdést, hogy a tagállam magángazdasági szereplőként járt‑e el az intézkedés gazdasági szereplői minőségében történő elfogadásával. Ebben az összefüggésben merülhet fel az a kérdés, hogy a meghozott intézkedés mely alternatíváit kell összehasonlítani.(31)
88. Ismét kiemelve: ahol, miként a jelen esetben, nem merül fel kétség a tekintetben, hogy a tagállam milyen minőségben járt el, a magángazdasági szereplő kritériumát alkalmazni kell. Amint azt a Bíróság kifejtette, ezt a kritériumot annak eldöntésére használják, hogy az állítólagos támogatás kedvezményezettje magánhitelezőtől nyilvánvalóan nem jutott volna‑e hasonló könnyítésekhez. E célból a Bizottságnak az adott ügyben releváns minden adat figyelembevételével átfogó mérlegelést kell lefolytatnia. A Bizottságnak, különösen valamely állami hitelező tekintetében, mérlegelnie kell, hogy a kedvezményezett nyilvánvalóan nem jutott volna‑e hasonló előnyhöz az államéhoz lehető legközelebbi helyzetben lévő olyan magánhitelezőtől, aki pénzügyi nehézségekkel küzdő adóstól próbálja visszakövetelni a neki járó összegeket.(32) Megfordítva, a Bizottság a pártatlan és gondos vizsgálat lefolytatására vonatkozó kötelezettségét sértené meg azáltal, ha elmulasztaná a szóban forgó mérlegelés lefolytatását.
89. Mindezen okok alapján nem találok hibát a megtámadott ítéletben azon feltételek mérlegelése tekintetében, amelyek alapján a magángazdasági szereplő kritériuma alkalmazható. A második és negyedik fellebbezési jogalapot véleményem szerint mint megalapozatlant el kell utasítani.
C. Az első fellebbezési jogalapról
1. A felek érvei
90. Az első fellebbezési jogalapjával a Bizottság arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a szóban forgó határozatot, amikor a saját olvasatában úgy ítélte meg, hogy szóban forgó határozat szerint a magángazdasági szereplő kritériuma alkalmazandó volt.(33) A Bizottság szerint a szóban forgó határozat megfelelő olvasatából, továbbá a vonatkozó preambulumbekezdésekben hivatkozott ítélkezési gyakorlatból egyértelműen kitűnik, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kritérium alkalmazhatatlan a szóban forgó ügyben.(34)
91. A Frucona lényegét tekintve arra hivatkozik, hogy a Törvényszék helyesen értelmezte a szóban forgó határozatot.
2. Értékelés
92. Az első fellebbezési jogalap a szóban forgó határozat állítólagos félreértelmezésére vonatkozik. Amint azt a következőkben röviden el fogom magyarázni, az első jogalapot, amely szorosan kapcsolódik a második és negyedik fellebbezési jogalaphoz, szintén el kell utasítani.
93. Először megjegyzem, hogy a szóban forgó határozat nem állapítja meg kifejezetten, hogy a magángazdasági szereplő kritériuma nem alkalmazandó. Az valóban igaz, hogy szövegkörnyezetéből kiragadva a szóban forgó határozat (83) preambulumbekezdését lehetne a Bizottság által hivatkozott értelemben értelmezni.(35) Ugyanakkor úgy is lehet értelmezni, mint a tagállam álláspontjának egyszerű ismertetését, azt megelőzően, hogy a következő preambulumbekezdésben ugyanerre sor kerülne a Frucona tekintetében. Bárhogy is van, kevés egyéb olyan elemet találok a szóban forgó határozatban, amely a Bizottság értelmezését támasztaná alá. Ahelyett, hogy egyértelműen elmagyarázná, hogy a magángazdasági szereplő kritériuma miért nem alkalmazandó, a szóban forgó határozat alkalmazza a tesztet. Ami azt illeti, miként arra már fentebb utaltam, a támogatás fennállásának kérdése tekintetében a szóban forgó határozatban levont következtetés a magángazdasági szereplő kritériumának alkalmazásán alapul.(36)
94. Másodszor, amennyiben kétség merült fel a magángazdasági szereplő kritériumának alkalmazhatósága kérdésében, a Bizottságnak az érintett tagállamot fel kellett volna hívnia, hogy minden ahhoz szükséges releváns információt bocsásson a rendelkezésére, hogy dönteni tudjon a kritérium alkalmazása felől. A szóban forgó határozatban nincs nyoma a magángazdasági szereplő kritériumának alkalmazhatóságával kapcsolatos mérlegelésnek. Az a körülmény, hogy a Szlovák Köztársaság az intézkedést állami támogatásnak tekintette a közigazgatási eljárás során (vagyis azt követően, hogy a csődegyezséghez hozzájárultak), aligha elegendő annak megállapításához, hogy e kritérium nem alkalmazható. Mindenesetre a fentiekben kifejtettek szerint a jelen esetben ilyen kétség nem merül fel: valamely állami hitelező fizetési könnyítést biztosított egy vállalkozás vele szemben fennálló tartozására. A magángazdasági szereplő kritériumát már önmagában ebből az okból kifolyólag alkalmazni kellett.(37)
95. Harmadszor, a két előző pont folyományaként nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, miszerint a Frucona előadta, hogy az intézkedés nem minősül állami támogatásnak, valamint bizonyítékot terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy a felszámolási eljárás következtében a helyi adóhatóság rosszabbul járt volna. Úgy tűnik, hogy a Bizottság, bár egyébként is köteles volt alkalmazni a magángazdasági szereplő kritériumát a szóban forgó esetben, pontosan ebből az okból kifolyólag alkalmazta a kritériumot.(38)
96. A fenti okokból kifolyólag kevés szimpátiát tanúsítok a szóban forgó határozat Bizottság által szorgalmazott alternatív olvasata iránt. A megtámadott ítéletnek nem róható fel a szóban forgó határozat e pont tekintetében történő félreértelmezése. Ennélfogva az első fellebbezési jogalapot is el kell utasítani.
D. A harmadik jogalapról
1. A felek érvei
97. A Bizottság a harmadik fellebbezési jogalapjával arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a res judicata elvét, ultra vires határozott, és megsértette azt az elvet, amely szerint a felek határozzák meg az eljárás tárgyát, továbbá megsértette az Európai Unió Bírósága alapokmányának 21. cikkét, valamint a Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikkének (1) bekezdését és 48. cikkének (2) bekezdését.(39)
98. A Bizottság különösen azzal érvel, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Bíróság a Frucona I ítéletben „a magánhitelezői [kritériumot] hallgatólagosan ugyan, de szükségképpen alkalmazandónak ítélte”(40). A Bizottság előadása szerint a Frucona I ítéletben a felek között nem volt vita a magángazdasági szereplő kritériuma alkalmazhatóságának kérdésében. Következésképpen a Bíróság neultra petita határozott volna, ha a kritérium tekintetében megállapította volna, hogy az nem alkalmazandó.
99. A Frucona szerint a Törvényszék helyesen járt el az értékelése során, továbbá a Bíróságot nem kötik a felek által hivatkozott érvek. Amennyiben a Bíróság azt állapította volna meg, hogy a magángazdasági szereplő kritériuma nem alkalmazandó, tévesen járt volna el annak értékelése során, hogy eleget tettek‑e a kritériumnak.
2. Értékelés
100. A harmadik fellebbezési jogalappal a Bizottság azt a módot kifogásolja, ahogyan a Törvényszék értelmezte a res judicata elvét. A megtámadott ítéletben ez az igazságszolgáltatási fórum megállapította, hogy a magángazdasági szereplő kritériuma alkalmazhatóságának kérdését a Frucona I ítélet már rendezte, mivel a hivatkozott ügyben a Bíróság foglalkozott a kritérium alkalmazásával.
101. Amennyiben a Bíróság a javaslatomnak megfelelően elutasítja az első, második és negyedik fellebbezési jogalapot, a harmadik fellebbezési jogalapot már nem szükséges vizsgálni. Ez azért van így, mivel a harmadik jogalap olyan kérdéssel foglalkozik, amelyet a Törvényszék már teljeskörűen vizsgált.
102. A szóban forgó jogalap érdemét tekintve egyetértek a Bizottsággal.
103. A Frucona I ítéletben a Bíróság nem határozott a magángazdasági szereplő kritériumának alkalmazhatósága tekintetében, mivel ebben az esetben ultra petita határozott volna. Elegendő felidézni, hogy a Bíróságot arra kérték, hogy a magángazdasági szereplő kritériuma alkalmazásának kérdésében határozzon, nem pedig az alkalmazhatósága felől. E tekintetben különösen meglepőnek találom a megtámadott ítéletben szereplő alábbi megállapítást: mivel a Bíróság megállapíthatta volna a magángazdasági szereplő kritériumának alkalmazhatatlanságát, azonban ezt nem tette, meg kell állapítani, hogy meg kívánta erősíteni a hivatkozott kritériumnak a szóban forgó ügyben való alkalmazhatóságát.(41)
104. Igaz, hogy az alkalmazhatóság az alkalmazás előfeltétele. Egyformán igaz, hogy a Bíróság nem kötheti magát mindig kizárólag a felek által az állításaik alátámasztására felhozott érvekhez. Ellenkező esetben bizonyos körülmények között arra kényszerülne, hogy határozatát téves jogi megállapításokra alapítsa. Mindazonáltal a Bíróságnak csak a felek kérelmeiről kell döntenie, akiknek a feladata a jogvita kereteinek a meghatározása.(42)
105. A Frucona I ítéletben a felek nem vitatták a magángazdasági szereplő kritériumának alkalmazhatóságát. Amennyiben a Bíróság ilyen körülmények között olyan megállapítást tett volna, miszerint a magángazdasági szereplő kritériuma alkalmazhatatlan, egyértelműen olyan kérdés tekintetében határozott volna, amellyel túlterjeszkedett volna a jogvita keretein. Amint arra a Bizottság helyesen hívja fel a figyelmet, a magángazdasági szereplő kritériuma alkalmazhatóságának kérdése nem tekinthető egyenértékűnek olyan közrenddel kapcsolatos kérdésekkel, amelyeket a Bíróság hivatalból vizsgálhat, anélkül hogy a felek e tekintetben kérelmet terjesztenének elő.
106. Ennélfogva megítélésem szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy mivel a Bíróság a magángazdasági szereplő kritériumának alkalmazását értékelte a Frucona I ítéletben, a szóban forgó kritérium alkalmazhatóságának kérdése res judicata volt. Mindazonáltal, amennyiben a Bíróság egyetért velem az első, második és negyedik fellebbezési jogalap tekintetében, ez a fellebbezési jogalap hatástalan marad.
E. Az ötödik és hatodik jogalapról
1. A felek érvei
107. Az ötödik fellebbezési jogalapban a Bizottság arra hivatkozik, hogy a magángazdasági szereplő kritériuma előírja a hatóság „szubjektív hozzáállásának” megállapítását és összehasonlítását valamely magángazdasági szereplő azon szubjektív hozzáállásával, amelyet azonos körülmények között tanúsított volna. Előadja, hogy e teszt alkalmazása szempontjából kizárólag a kérdéses intézkedés elfogadása idején rendelkezésre álló információk, valamint előrelátható fejlemények tekinthetők releváns bizonyítéknak. A Bizottság álláspontja szerint a magángazdasági szereplő kritériuma alkalmazásának mérlegelése téves, mivel a Törvényszék azt követeli tőle, hogy a hatóság magatartását hasonlítsa össze egy mintaszerű, észszerű és teljeskörűen tájékozott hipotetikus magángazdasági szereplő magatartásával. Ezáltal a Törvényszék egy további követelményt hozott létre, melyet a Bizottságnak a magánhitelezői teszt lefolytatása során teljesítenie kell.(43)
108. A Frucona azzal érvel, hogy a Törvényszék helyesen járt el az értékelése során. Először, az értékelése ugyanazon a teszten alapult, mint amit maga a Bizottság alkalmazott a szóban forgó határozatban. A megtámadott ítélet nem állapít meg semmilyen új követelményt. Mindössze arra kötelezi a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az intézkedés meghozatalakor elérhető és előrelátható összes releváns tényezőt.
109. A hatodik fellebbezési jogalap szorosan összefügg az ötödikkel. A hivatkozott jogalapban foglaltak szerint a Bizottság téves jogalkalmazásra hivatkozik, amennyiben a megtámadott ítélet értelmezhető úgy, mint amely megállapítja, hogy Bizottság megsértette a gondos és pártatlan vizsgálat lefolytatására vonatkozó kötelezettségét.(44) A Bizottság előadja, hogy túlzott bizonyítási teher kötelezte. Véleménye szerint ez különösen azért van így, mert a megtámadott ítélet nem szolgál kellő iránymutatással a megkövetelt bizonyítási szint elérésének mikéntjéről.
110. A Frucona előadja, hogy a Törvényszék egyértelműen kifogásolta, hogy a Bizottság elmulasztotta ellenőrizni többek között a magángazdasági szereplő kritériumának alkalmazása során alkalmazott értékelések természetét, valamint az azokat alátámasztó módszertant. Álláspontja szerint a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy a Bizottság a következtetéseit nem indokolta meg a jogilag megkövetelt módon.
2. Értékelés
111. Az ötödik és a hatodik fellebbezési jogalap összefügg egymással. Következésképpen e jogalapokat helyénvaló együtt megvizsgálni.
112. A két fennmaradó jogalap a csődegyezségi eljárásnak egyfelől a felszámolási eljárással, másfelől az adóvégrehajtási eljárással történő összehasonlításán múlik. Egész pontosan ezek a jogalapok a Bizottság kötelezettségének terjedelmére koncentrálnak a magángazdasági szereplő kritériumának alkalmazása tekintetében. A Bizottság érvelése szerint a megtámadott ítélet tévesen alkalmazta a jogot, mivel a Törvényszék nem igazolta, hogy a szóban forgó határozat nyilvánvaló mérlegelési hibában szenved a magángazdasági szereplő kritériuma tekintetében.
(a) A mérlegelés paraméterei
113. Kiindulásképpen, a Bíróság ítélkezési gyakorlatában már meghatározták a magángazdasági szereplő kritériumának alkalmazása során lefolytatandó mérlegelésre vonatkozó paramétereket.
114. Egyfelől, a Frucona I ítéletben a Bíróság megállapította, hogy a Bizottság annak ellenőrzése érdekében, hogy a kedvezményezett vállalkozás nyilvánvalóan nem juthatott volna hasonló könnyítésekhez az államéhoz lehető legközelebbi helyzetben lévő olyan magánhitelezőtől, aki pénzügyi nehézségekkel küzdő adóstól próbálja visszakövetelni a neki járó összegeket, átfogó mérlegelést köteles lefolytatni. A mérlegelésnek figyelembe kell vennie az adott ügyben releváns minden olyan adatot, amely lehetővé teszi számára annak eldöntését, hogy a kedvezményezett vállalkozás ilyen magánhitelezőtől nyilvánvalóan nem jutott volna‑e hasonló könnyítésekhez.(45) A szóban forgó ügyben a Bíróság azt is megjegyezte, hogy relevánsnak kell tekinteni minden olyan információt, amely nem elhanyagolható módon befolyásolhatja a megfelelően körültekintő és gondos, az állami hitelezőéhez lehető legközelebbi helyzetben lévő olyan magánhitelező döntéshozatali folyamatát, aki pénzügyi nehézségekkel küzdő adóstól próbálja visszakövetelni a neki járó összegeket.(46)
115. Másfelől, kétségkívül a magángazdasági szereplő kritériuma alkalmazásával összefüggésben a Bizottságot terhelő kötelezettségek körülírása érdekében a Bíróság megállapította, hogy csak a beruházás végrehajtásáról szóló döntés meghozatalának időpontjában rendelkezésre álló adatok és előrelátható fejlemények relevánsak.(47)
116. A Bizottság két fennmaradó jogalapjának vizsgálatát megelőzően még egy rövid észrevételt kívánok tenni a Bíróságnak a fellebbezés elbírálására vonatkozó hatásköre tekintetében: nem a Bíróság feladata újraértékelni a fellebbezés keretében a tényeket vagy bizonyítékokat. A tények vagy bizonyítékok újraértékelésének kezdeményezése helyett ugyanis a Bizottság arra hivatkozik, hogy az ügyiratban foglalt bizonyítékok mérlegelése során a Törvényszék új követelményt állapított meg a Bizottság terhére a magángazdasági szereplő kritériuma alkalmazásának tekintetében.
(b) A Törvényszék ügyiratban foglalt bizonyítékok értékelésére vonatkozó hatásköre
117. A megtámadott ítéletben a Törvényszék megállapította, hogy a magángazdasági szereplő kritériumának alkalmazása során a Bizottságnak azt kellett eldöntenie, hogy a megfelelően körültekintő és gondos, a szlovák hatóságokéhoz lehető legközelebbi helyzetben lévő magánhitelező, ahhoz, hogy a neki járó összegek megfizetését elérje, e tényezőket figyelembe véve nyilvánvalóan nem fogadta volna‑e el a csődegyezségi ajánlatot. Ennek érdekében a legelőnyösebb alternatíva azonosításához a magánhitelező érdekei szerint össze kellett hasonlítania az említett eljárások mindegyikének előnyeit és hátrányait.(48)
118. A megtámadott ítélet először úgy vizsgálta a felszámolási eljárást, mint a csődegyezségi eljárás lehetséges alternatíváját. A Törvényszék értékelte a Bizottság által a szóban forgó határozatban alkalmazott értékesítési együtthatókat a rövid lejáratú követelések és az állóeszközök (gyártóüzem, valamint gépek és gépi berendezések) tekintetében.(49) Megállapította, hogy a közigazgatási iratanyag adatai nem támasztották alá a jogilag megkövetelt módon a Bizottságnak a felszámolás keretében várható bevételekkel kapcsolatos mérlegelését. Megállapította továbbá, hogy ennek orvosolása érdekében a Bizottságnak a következtetései ellenőrzése és alátámasztása érdekében meg kellett volna kísérelnie további információkat beszerezni.(50)
119. A megtámadott ítélet ezt követően az adóvégrehajtási eljárást vizsgálta. Ebben az összefüggésben a Törvényszék megismételte azt az álláspontját, mely szerint az állóeszközök és a követelések értékeléséből levont következtetéseket nem támasztották alá a jogilag megkövetelt módon.(51) Ezek után három olyan egyéb tényezőt azonosított, amelyek megítélése szerint hiányossá tették a szóban forgó határozatot az adóvégrehajtási eljárás értékelése tekintetében: a Bizottság nem végezte el kellő módon a szóban forgó eljárás időtartamának vizsgálatát, a hivatkozott eljárással kapcsolatos költségek értékelését, valamint elmulasztotta vizsgálni annak lehetőségét, hogy vállalkozás az eljárás során felszámolási eljárás hatálya alá kerül.(52)
120. A Bizottság azzal érvel, hogy a Törvényszék megállapításai a Bizottság által a magángazdasági szereplő kritériumának alkalmazása során teljesítendő új követelménynek minősülnek: ex officio rekonstruálnia kell egy mintaszerű, észszerű és teljeskörűen tájékozott hipotetikus magángazdasági szereplő magatartását.
121. Álláspontom szerint a Bizottság kifogásai nem helytállóak.
122. E helyütt különösen fontos, hogy a Törvényszéknek nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és koherenciáját kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy e bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes adatot, valamint hogy alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket.(53)
123. A Törvényszék lényegében azt állapította meg, hogy nem ez volt a helyzet. Ezt a felszámolási eljárás és az adóvégrehajtási eljárás értékelésével összefüggésben egyaránt megállapította.(54)
124. Az értékesítési együtthatók tekintetében a Bizottság előadja, hogy a megtámadott ítélet nem utal arra, hogy milyen további adatokat kellette volna beszereznie az elvárt bizonyítási szint eléréséhez. A Bizottságot ily módon terhelő követelmény magának a magángazdasági szereplő kritériumának az értelmével lenne ellentétes; nevezetesen annak értékelésével, hogy a hatóság milyen szubjektív megfontolás alapján járt el a döntés meghozatalakor.
125. A megtámadott ítélet közelebbi vizsgálata véleményem szerint nem támasztja alá ezt a nézetet. Ami azt illeti, a megtámadott ítéletből azt a következtetést lehet levonni, hogy az állóeszközök tekintetében kritikával illeti a szóban forgó határozatot, mivel az nem támasztja alá a 97%‑os értékesítési együttható alkalmazását.(55) Másfelől, a követelések kérdése tekintetében a megtámadott ítélet kritizálja a szóban forgó határozatot, amiért nem támasztotta alá, hogy miért döntött az 59%‑os értékesítési együttható alkalmazása mellett.(56) Más szóval a Törvényszék abban látta a problémát, hogy a szóban forgó határozat alá nem támasztott feltételezéseket vesz alapul a vállalkozás aktív eszközeinek értéke tekintetében felszámolás esetén.
126. Ezzel eljutunk a Buczek Automotive ítélethez, amelyre a megtámadott ítélet hivatkozik. A Bizottság megkísérli megkülönböztetni a jelen ügyet a Buczek Automotive ügytől. Különösen felhívja rá a figyelmet, hogy az abban az ügyben található tévedések természetükből fakadóan nem hasonlíthatóak össze a jelen ügyben első fokon feltárt tévedésekkel: a Buczek Automotive ügyben az egyik kérdés tekintetében az derült ki, hogy a közigazgatási eljárás iratanyaga semmilyen bizonyítékot nem tartalmazott a Bizottság által levont következtetés alátámasztására.(57) A Bizottság azt is megjegyzi, hogy a jelen ügy eltérő, mivel a szóban forgó határozat nem tesz kísérletet annak megállapítására, hogy egy magángazdasági szereplő miként járt volna el.
127. Először, a két ügy közötti állítólagos különbség eltérés nélküli különbségtételnek minősül: ha van is különbség, az csak fokozatbeli. A Buczek Automotive ítéletben nem szolgáltattak bizonyítékot annak a megállapításnak az alátámasztására, hogy csak a felszámolás tette lehetővé a tartozás hatékony visszafizettetését. Hasonlóképpen, a megtámadott ítélet megállapítása szerint a szóban forgó határozat egy sor olyan következtetést levont, amelyet a közigazgatási eljárás iratanyagának adatai nem támasztottak alá kellőképpen.(58) Másodszor, számomra úgy tűnik, hogy a szóban forgó határozat valójában megállapítja, hogy egy magángazdasági szereplő miként járt volna el. Arra a következtetésre jut, hogy egy magángazdasági szereplő nem fogadta volna el a csődegyezségi ajánlatot: egy magángazdasági szereplő előnyben az ajánlattal szembeni bármelyik alternatívát előnyben részesítette volna.(59)
128. Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a szóban forgó határozat nem csupán a Buczek Automotive ítéletre támaszkodik. Hivatkozik olyan állandó elvekre is, amelyek értelmében a Bizottság (átfogó) mérlegelésének tényszerűen pontos, megbízható és koherens adatokon kell alapulnia.(60) Még lényegesebb, amint arra a Bíróság rámutatott, hogy az értékelés során figyelembe kell venni minden olyan releváns adatot, amely a Bizottság számára segítséget nyújthat annak eldöntésekor, hogy a kedvezményezett vállalkozás magánhitelezőtől nyilvánvalóan nem jutott volna‑e hasonló könnyítésekhez: relevánsnak kell tekinteni minden olyan információt, amely nem elhanyagolható módon befolyásolhatja a megfelelően körültekintő és gondos, az állami hitelezőéhez lehető legközelebbi helyzetben lévő magánhitelező döntéshozatali folyamatát.(61)
129. Az uniós bíróságok az állami támogatások területén nem helyettesíthetik saját értékeléseikkel a Bizottság összetett gazdasági értékeléseit. Mindazonáltal tény, hogy az uniós bíróságoknak képesnek kell lenniük annak ellenőrzésére, hogy az ilyen értékelések megalapozott bizonyítékokon alapulnak.
130. Ki lehetne jelenteni, hogy a Törvényszék szigorú megközelítést alkalmazott. A Bizottság azonban megítélésem szerint helytelenül hivatkozik arra, hogy a megtámadott ítéletben levont következtetés alapján egy mintaszerű, észszerű és teljeskörűen tájékozott hipotetikus magángazdasági szereplő magatartásának rekonstruálására vonatkozó új követelmény jönne létre.
131. Semmi sem utal arra, hogy a megtámadott ítélet azt várja el a Bizottságtól, hogy olyan további adatokat keressen, amelyek a kérdéses intézkedés elfogadásakor nem álltak rendelkezésre. Az értékesítési együtthatókra vonatkozó iratanyagban szereplő adatok értékelése során a Törvényszék mindössze azt állapította meg, hogy az előterjesztett bizonyítékok nem voltak elegendőek a szóban forgó határozatban a magángazdasági szereplő kritériuma teljesítésével összefüggésben levont következtetések alátámasztására. Más szóval, a bemutatott bizonyítékok nem győzték meg arról, hogy megállapítsa valamely előny fennállását, tekintettel arra, hogy nem minden releváns adatot vettek figyelembe.
132. A jelen ügyben fennálló helyzet ugyanis nem különbözik a Tetra Laval ügyben fennálló helyzettől, amennyiben a Törvényszék nem állapított meg további feltételt a jogilag megkövetelt módon történő bizonyításon felül a jelen ügyben. Mindössze azt állapította meg, hogy a bemutatott bizonyíték nem támasztotta alá meggyőző módon a Bizottság álláspontját.(62)
133. Az alátámasztott és nem alátámasztott következtetések közötti határvonalat esetleg nehéz lehet általánosan meghatározni. Ezért kell a szóban forgó ügyben meghagyni a Törvényszéknek, hogy végezze el a bizonyítékok szükséges értékelését, a Bíróság részéről történő szükségtelen beavatkozás nélkül.
134. Ez átvezet a Bizottság adóvégrehajtási eljárás értékelése tekintetében előadott érveihez, amelyekkel kapcsolatban az alábbi észrevételeket szükséges megtenni.
135. Az aktív eszközök értékelésére és az alkalmazott értékesítési együtthatókra tekintettel ugyanarra a következetésre kell jutni, mint a felszámolási eljárás esetében: a tények és bizonyítékok felülvizsgálatára vonatkozó hatáskörére tekintettel a Törvényszék megalapozottan határozott úgy, ahogyan tette.
136. Megállapítom továbbá, hogy a Bizottság kifejezetten nem kérdőjelezte meg a Törvényszék elemzését három másik olyan téma tekintetében, amelyek a Törvényszék álláspontja szerint szintén a szóban forgó határozat hiányosságának tekintendők: az adóvégrehajtási eljárás időtartama megfelelő értékelésének hiánya, a hivatkozott eljárással kapcsolatos költségek, továbbá azon eshetőség megfelelő értékelésének hiánya, hogy a vállalkozás az eljárás során felszámolás alá kerülhet.
137. Aligha vitatható, hogy egy megfelelően körültekintő és gondos, a helyi adóhatóságokéhoz lehető legközelebbi helyzetben lévő magánhitelező egyszerűen figyelmen kívül hagyja ezeket a tényezőket. A Bíróság a Frucona I ítéletben már megállapította, hogy a felszámolási eljárás tekintetében az eljárás időtartama olyan tényező, amely nem elhanyagolható módon befolyásolhatja a megfelelően körültekintő és gondos magánhitelező döntéshozatali folyamatát.(63) Ugyanennek igaznak kell lennie az adóvégrehajtási eljárás tekintetében is. Ezen túlmenően a hivatkozott eljárással összefüggő költségek, valamint a hivatkozott eljárás során a felszámolás lehetősége figyelembevételének szükségessége kétségkívül nagyon jelentős tényezők bármely olyan megfelelően körültekintő és gondos magánhitelező számára, aki pénzügyi nehézségekkel küzdő adóstól próbál összegeket visszakövetelni. Ezek a megállapítások álláspontom szerint önmagukban elegendőek annak a következtetésnek az alátámasztására, miszerint a Bizottság a magángazdasági szereplő kritériumának alkalmazása során nem vette figyelembe az összes releváns adatot, összhangban a Frucona I ítéletből eredő felhatalmazással.(64)
138. Mivel a Bizottság nem támadta meg a megtámadott ítéletben foglalt ezen megállapításokat, a magángazdasági szereplő kritériuma adóvégrehajtási eljárással összefüggésben történő alkalmazásának értékelésével kapcsolatban felmerült tévedésekre vonatkozó érveit e körülmények között hatástalannak kell tekinteni.
139. Következésképpen a Bizottság feladata az annak vizsgálatára irányuló eljárás gondos és pártatlan lefolytatása, hogy valamely intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül‑e. Ennek során tényszerűen pontos, megbízható és koherens bizonyítékokkal kell alátámasztania következtetéseit. A bizonyítékoknak magukban kell foglalniuk minden annak megállapításához szükséges releváns adatot, hogy valamely intézkedés támogatásnak minősül‑e. A jelen ügyben a Törvényszék megállapította, hogy a szóban forgó határozatban a csődegyezségi eljárás alternatíváinak előnyei és hátrányai tekintetében levont következtetések során nem vették figyelembe az összes releváns adatot. Ez azonban nem jelenti további követelmény hozzáadását a jogilag megkövetelt módon történő bizonyításhoz.
140. Következésképpen az a véleményem, hogy az ötödik és hatodik jogalapot is el kell utasítani mint megalapozatlant.
F. Végkövetkeztetések
141. Tekintettel az előzőekben kifejtettekre, azt indítványozom, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.