A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(második tanács)
2010. szeptember 30.
F‑76/05. sz. ügy
Javier Torijano Montero
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Közszolgálat – Tisztviselők – Kinevezés – Az új személyzeti szabályzat hatálybalépését megelőzően meghirdetett versenyvizsga tartaléklistájára felvett jelöltek – Besorolási fokozatba történő besorolás a kedvezőtlenebb új szabályok alapján – A személyzeti szabályzat 5. cikke – A személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 12. cikke – Az egyenlőség elve – A jogos bizalom elve – Gondoskodási kötelezettség – Arányosság”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben J. Torijano Montero egyrészt a panaszának elutasításáról szóló, a Tanács főtitkárhelyettese által 2005. május 17‑én hozott határozat, másrészt a felperes próbaidős tisztviselővé való kinevezéséről szóló, 2004. október 20‑án hozott határozat megsemmisítését kéri, amennyiben ez utóbbi határozat az A*6 besorolási fokozat 2. fizetési fokozatába sorolja be a felperest; másodlagosan kéri, hogy kötelezzék a Tanácsot kártérítés fizetésére.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba történő kinevezés – Új előmeneteli rendszer bevezetése a 723/2004 rendelettel – A besorolási fokozatba való besorolásra vonatkozó átmeneti rendelkezések
(Személyzeti szabályzat, 7. cikk, (1) bekezdés, 27. cikk, első bekezdés, és 29. cikk, (1) bekezdés; XIII. melléklet, 12. cikk, (3) bekezdés; 723/2004 tanácsi rendelet)
2. Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba történő kinevezés – Új előmeneteli rendszer bevezetése a 723/2004 rendelettel – A besorolási fokozatba való besorolásra vonatkozó átmeneti rendelkezések
(Személyzeti szabályzat, XIII. melléklet, 12. cikk, (3) bekezdés; 723/2004 tanácsi rendelet)
3. Tisztviselők – Beosztás – A besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés – A betöltendő munkakör szintjének meghatározása
(Személyzeti szabályzat, 5. cikk, (4) bekezdés, 7. cikk, (1) bekezdés, és 62. cikk, első bekezdés; I. melléklet; 723/2004 tanácsi rendelet)
4. Tisztviselők – Elvek – Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége – A gondos ügyintézés elve – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, XIII. melléklet, 12. cikk, (3) bekezdés)
1. Mivel egyébként lehetetlen a jogalkotás bármilyen fejlődése, az egyenlőség elve nem akadályozhatja a jogalkotó azon jogosultságát, hogy a személyzeti szabályzat rendelkezéseit bármikor módosítsa, ha ezt a szolgálat érdekében állónak ítéli, még akkor is, ha ezek a rendelkezések a korábbi rendelkezéseknél kedvezőtlenebbnek bizonyulnak.
Ebből következően a személyzeti szabályzat reformjának keretében a jogalkotó rendelkezhetett úgy, hogy egyrészt a jövőben az A*6 besorolási fokozatban alkalmazzák a versenyvizsga azon sikeres résztvevőit, akiknek 2004. május 1‑je előtt az A 7 besorolási fokozatba való felvételét helyezték kilátásba, másrészt ezen alkalommal csökkenthette az e besorolási fokozatoknak megfelelő díjazást.
A jogalkotó ezzel az eljárásával nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét és különösen az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmát, mivel a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdésében szereplő besorolási fokozatok megfelelési táblázatától és a havi alapilletményekre vonatkozó táblázattól nyilvánvalóan idegen az érintettek életkorának bármilyen – akár közvetlen, akár közvetett – figyelembevétele.
Ezenfelül a személyzeti szabályzat 7. cikkének (1) bekezdéséből, 27. cikkének első bekezdéséből és 29. cikkének (1) bekezdéséből következő szabálynak megfelelően – amely szerint az állások szintjét azok jellege, jelentősége és terjedelme alapján, az érintettek szaktudásától függetlenül kell meghatározni – a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdésében szereplő besorolási fokozatok megfelelési táblázata az A*5 kezdő besorolási fokozat és az A*6 magasabb besorolási fokozat között az e szint állásaihoz megkövetelt tapasztalat figyelembevétele érdekében tesz különbséget.
Ennélfogva nem lehet azt állítani, hogy a szakmai tapasztalat figyelembevétele ellentétes volna a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdésével; ezzel szemben ez a rendelkezés a szolgálat érdekében előírja, hogy a kinevezésre jogosult hatóság vegye figyelembe a szakmai tapasztalatot a betöltendő állások szintjének objektív meghatározása során.
(lásd az 55–59. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑443/07. P. sz., Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben 2008. december 22‑én hozott ítéletének (EBHT 2008., I‑10945. o.) 83. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑121/97. sz., Ryan kontra Számvevőszék ügyben 1998. szeptember 30‑án hozott ítéletének (EBHT 1998., II‑3885. o.) 98. és 104. pontja; T‑135/05. sz., Campoli kontra Bizottság ügyben 2006. november 29‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑297. o. és II‑A‑2‑1527. o.) 105. pontja; T‑58/05. sz., Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT 2007., II‑2523. o.) 86., 89. és 113. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑54/06. sz., Davis és társai kontra Tanács ügyben 2007. június 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑165. o. és II‑A‑1‑911. o.) 81. pontja.
2. Ugyanazon munkáltató ugyanolyan értékű munkát végző munkavállalóinak ugyanolyan díjazáshoz való joga az egyenlő bánásmód elve sajátos kifejeződésének minősül, amely elv tiszteletben tartásának biztosítása a Közszolgálati Törvényszék feladata. Ezt a jogot egyebekben a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 7. cikke és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 111. számú egyezménye is tartalmazza.
Az egyenlő bánásmód elve mindazonáltal nem tiltja meg, hogy a hasonló helyzeteket eltérően kezeljék, ha a megkülönböztetést – amely bírósági felülvizsgálatnak van alávetve – objektív és releváns tények igazolják.
Márpedig a személyzeti szabályzat reformja keretében a jogalkotó többek között a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdésének elfogadásával megváltoztathatta a besorolási fokozatok és a munkakör közötti megfelelést, mivel az átmeneti intézkedés jellegéből fakad, hogy az kivételt képez a személyzeti szabályzat bizonyos rendelkezései alól, amely rendelkezések alkalmazását a rendszer megváltoztatása szükségszerűen érinti.
E körülmények között a személyzeti szabályzat reformjának hatálybalépése után kinevezett tisztviselők esetében nem lehet abból kiindulni, hogy azok ugyanabban a jogi helyzetben voltak, mint a 2004. május 1‑je előtt felvett tisztviselők, akiknek a kinevezésére a régi személyzeti szabályzat vonatkozott.
Ennélfogva a besorolási fokozatok szerkezetének reformjára tekintettel a jogalkotó nem sértette meg az egyenlő értékű munka egyenlő díjazásának elvét azáltal, hogy az említett reform után felvett tisztviselőknek a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdése alapján a besorolásuk szerinti besorolási fokozatnak megfelelő díjazást biztosított, ami kevésbé kedvező, mint azon régi besorolási fokozatokhoz tartozó díjazás, amelyekbe a 2004. május 1‑je előtt felvett tisztviselőket sorolták be.
(lásd a 67–71. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑381/99. sz., Brunnhofer ügyben 2001. június 26‑án hozott ítéletének (EBHT 2001., I‑4961. o.) 28. pontja; a fent hivatkozott Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 77–79. és105. pontja;
az Elsőfokú Bíróság a fent hivatkozott Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 75–80., 114., 126–129. pontja.
3. A személyzeti szabályzat 7. cikkének (1) bekezdésével együttesen olvasott 62. cikkének első bekezdéséből – amely szerint a tisztviselő a besorolási fokozatának és a fizetési fokozatának megfelelő díjazásra jogosult – kitűnik, hogy a besorolási fokozatának és a díjazása szintjének meghatározása után a tisztviselőre nem bízhatnak olyan munkakört, amely nem felel meg ennek a besorolási fokozatnak. Más szavakkal, a besorolási fokozat – tehát a tisztviselőnek járó díjazás – meghatározza a tisztviselőre bízható feladatokat. Következésképpen, a besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés elve bármely tisztviselő számára lehetővé teszi, hogy visszautasítsa a besorolási fokozatának nem megfelelő beosztást, így végeredményben visszautasítsa a díjazásának nem megfelelő feladatokat.
A fentieket nem cáfolja az a körülmény, hogy a tisztviselők személyzeti szabályzatának, valamint az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló 723/2004 rendelettel módosított személyzeti szabályzat 5. cikkének (4) bekezdése és I. melléklete nem hoz létre állandó megfelelést egy adott feladat és egy adott besorolási fokozat között. Ezek a rendelkezések ugyanis nem módosítják a személyzeti szabályzat 7. cikkének (1) bekezdéséből következő elvet, amely szerint a betöltendő álláshely szintjének meghatározására a szóban forgó tisztséghez kapcsolódó feladatok fontosságának és kizárólag a szolgálati érdeknek a figyelembevételével kerül sor. Ezek a rendelkezések csak azt foglalják magukban, hogy a kinevezésre jogosult hatóság az álláshirdetésben nem köteles meghatározni a betöltendő álláshely pontos besorolási fokozatát. Az említett hatóság a széles mérlegelési jogkörének gyakorlása során mindazonáltal köteles biztosítani egyrészt, hogy az álláshirdetésben általa hivatkozott besorolási fokozatok sora megfelelően tükrözze a kérdéses feladatok jelentőségét, másrészt hogy az ezen besorolási fokozatok valamelyikére történő kinevezés megőrizze az objektív jellegét, különös tekintettel az ellátandó feladatok jelentőségére.
(lásd a 72. és 73. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑18/90. sz., Jongen kontra Bizottság ügyben 1991. május 7‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., II‑187. o.) 27. pontja; T‑56/07. P. sz., Bizottság kontra Economidis ügyben 2008. július 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑B‑1‑31. o. és II‑B‑1‑213. o.) 82–86. pontja; T‑572/08. P. sz., Bizottság kontra Traore ügyben 2009. június 18‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2009., I‑B‑1‑39. o. és II‑B‑1‑223. o.) 38., 40. és 41. pontja.
4. A gondos ügyintézés elve nem rendelkezik nagyobb kötelező erővel, mint a rendelet. Ugyanez a helyzet az adminisztrációnak az alkalmazottaival szembeni gondoskodási kötelezettsége esetében is, amely kötelezettség a személyzeti szabályzat által a hatóság és a közszolgálati alkalmazottak közötti viszonyok tekintetében meghatározott kölcsönös jogok és kötelezettségek egyensúlyát tükrözi, ennélfogva annak korlátai mindig a hatályos normák tiszteletben tartásában keresendők.
Ebből következően a gondos ügyintézés elve és a gondoskodási kötelezettség által a jogforrási hierarchiában elfoglalt helyre tekintettel a 2004. május 1‑je és 2006. április 30. közötti időszakban kinevezett tisztviselő nem hivatkozhat ezekre az elvekre annak érdekében, hogy a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikkének (3) bekezdéséből következőtől eltérő eredményt érjen el, mivel az intézmény feladatkörét a személyzeti szabályzat határozza meg.
(lásd a 94. és 95. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑123/89. sz., Chomel kontra Bizottság ügyben 1990. március 27‑én hozott ítéletének (EBHT 1990., II‑131. o.) 32. pontja; T‑65/92. sz., Arauxo‑Dumay kontra Bizottság ügyben 1993. június 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑597. o.) 37. pontja; T‑97/92. és T‑111/92. sz., Rijnoudt és Hocken kontra Bizottság egyesített ügyekben 1994. június 22‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑159. o. és II‑511. o.) 104. pontja; T‑135/05. sz., Campoli kontra Bizottság ügyben 2006. november 29‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑297. o. és II‑A‑2‑1527. o.) 149. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑43/05. sz., Chassagne kontra Bizottság ügyben 2007. január 23‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑27. o. és II‑A‑1‑139. o.) 111. pontja.