2013. augusztus 2-án benyújtott kereset – APRAM kontra Európai Bizottság
(T-403/13. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: portugál
Felek
Felperes: APRAM Administração dos Portos da Região Autónoma de Madeira (Funchal, Portugália) (képviselő: M. Gorijão-Henriques ügyvéd)
Alperes: Európai Bizottság
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
semmisítse meg a Kohéziós Alapból a „RAM – Caniçal kikötője kikötői infrastruktúrájának fejlesztése”, Madeira, Portugália projekthez nyújtott támogatás csökkentéséről szóló 2013. március 27-i C(2013) 1870 végleges bizottsági határozat 1. és 2. cikkét;
állapítsa meg, hogy erre az ügyre nem alkalmazható a 16/2003/EK rendelet1 , konkrétan ennek 7. cikke, lényeges eljárási szabályok megsértése, a 1164/94/EK rendelet2 megsértése, illetve, mindenesetre, az EU jogrendjében hatályos általános jogelvek megsértése okán;
az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
Másodlagosan:
Állapítsa meg a már kifizetett összegek visszafizettetési eljárásának, valamint a még ki nem fizetett összegek visszatartásához való jog elévülését.
Állapítsa meg az Európai Bizottság által az egyenleg teljes nemfizetését és a 2003. június 3-át követően kifizetett, de 2002 júniusa és 2003 februárja között számlázott kiadások visszatérítését meghatározó lehetséges szabálytalanságok vonatkozásában végzett korrekció csökkentésének kötelezettségét.
Mindenesetre kötelezze az Európai Bizottságot a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes hat jogalapra hivatkozik.
Az első, a kiadások támogathatóságára vonatkozó jogszabályok megsértésére alapított jogalap
A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat sérti a Szerződés alkalmazására vonatkozó jogszabályokat, konkrétan a kiadásoknak az európai alapok terhére történő finanszírozása céljából való támogathatóságára vonatkozó jogszabályokat, nevezetesen az 1164/94/EK rendelet 11. cikkét és a 16/2003/EK rendelet 7. cikkét. E tekintetben a felek nem értenek egyet abban, hogy a támogatható időszakot követően vagy annak kezdete során kifizetett kiadások, annak ellenére, hogy ezek egy korábbi számlán lettek feltüntetve, olyan kiadásoknak minősülnek-e, amelyek európai finanszírozás tárgyát képezhetik.
A második, a 16/2003/EK rendelet 7. cikkének a lényeges eljárási szabályok és egy hierarchikusan magasabb rendű jogszabály megsértése okán való jogellenességére alapított jogalap
A felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat jogellenes is, mivel a 16/2003/EK rendeleten alapul, amely jogellenes, mivel nem a biztosok testülete fogadta el, és nem felhatalmazási eljárásban, nem írásbeli eljárásban, sem pedig egyéb, egyszerűsített eljárásban fogadták el azt az Európai Bizottság eljárási szabályzatának3 megfelelően, mivel nem tartja tiszteletben e szabályzat 18. cikkének rendelkezését, és mivel a Bizottság az 1664/94/EK rendelettel ellentétesen értelmezi a 16/2003/EK rendelet 7. cikkét.
A harmadik, a szubszidiaritás elvének megsértésére alapított jogalap
A szubszidiaritás elvéből az következik, hogy a kiadás támogathatóságára alkalmazható nemzeti jogszabályokat kell elfogadni, tekintettel arra, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohézió az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskör területe, következésképpen az említett elv vonatkozik rá. Bár a felperes szerint a 16/2003/EK rendelet nem csak, hogy nem is említi, hanem nem is igazolja azon rendszer szükségességét, amelyet a szubszidiaritás elve alapján hoz létre, amiért is sérti az említett elvet.
A negyedik, a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvének, valamint a „venire contra factum proprium” elvének megsértésére alapított jogalap
A felperes azt állítja, hogy az Európai Bizottság állandó adminisztratív gyakorlatot követett, az APRAM által adott értelmezés szerint értelmezve a szóban forgó jogszabályt.
A felperes továbbá azt állítja, hogy az említett értelmezés az Európai Bizottság által jóváhagyott forrásokból származik, amely értelmezést közölt a Portugál Köztársasággal és a többi tagállammal, és amely már egységes jelleget öltött, amiért is a portugál állam jogosan bízhatott abban, hogy támogathatók az azt megelőzően kapott számlák, hogy a teljes kérelem beérkezett volna az Európai Bizottsághoz, illetve hogy ezeket az említett beérkezést megelőzően kifizetik. A felperes kiemeli, hogy ezt a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok is így értelmezték. Ez az oka annak, hogy az APRAM jogosan bízott abban, hogy az említett kiadások valóban támogathatók.
A felperes szerint a Bizottság által jelenleg védelmezett értelmezés elfogadása nyilvánvalóan sérti a jogbiztonság elvét, mivel jelentős pénzügyi terheket ró az APRAM-ra, mivel az említett értelmezés nem bizonyos vagy előre látható.
Az ötödik, az arányosság elvének megsértésére alapított jogalap
A felperes azt állítja, hogy bár az Európai Bizottság a 116/94/EK rendelet II. mellékletének H cikke értelmében elvégezheti az általa szükségesnek tartott pénzügyi korrekciókat, ami a projekt tekintetében odaítélt támogatás teljes vagy részleges megszüntetéséhez vezethet, az említett intézmény köteles tiszteletben tartani az arányosság elvét, a konkrét ügy körülményeire figyelemmel – mint például a szabálytalanság jellege és az irányító vagy ellenőrző rendszerek esetleges hiányosságai lehetséges pénzügyi hatásainak terjedelme – annak érdekében, hogy ne aránytalan intézkedés kerüljön elfogadásra. A fentiekre figyelemmel nem érthető, hogy miként lehetett előírni az odaítélt támogatások teljes megszüntetését, tekintve, hogy a 100%-os korrekciókat csak akkor alkalmazzák, amikor az irányítási vagy ellenőrzési rendszer hiányosságai olyan jelentősek, vagy a felfedett szabálytalanság olyan súlyos, hogy a közösségi jogszabályok teljes mértékű figyelmen kívül hagyásának minősülnek, ami a kifizetéseket minden tekintetben szabálytalanná teszi. Ugyanezen hatóságok azon ügyekben, amelyekben ez nem történik meg, csak 2%-os vagy 5%-os korrekciót javasolnak, a megszüntetés mellőzésével.
A felperes szerint a szóban forgó jogszabály értelmezési nehézségei meghatározó enyhítő körülmények minősülnek, amelyet az Európai Bizottságnak mindig figyelembe kell vennie. A felperes arra hivatkozik, hogy a bemutatott körülményekre figyelemmel léteznek kevésbé megszorító intézkedések is a kitűzött cél eléréséhez – mint például, nyilvánvalóan, csökkentett százalék alkalmazása, vagy akár a korrekciótól való eltekintés. Még ha a Bizottság korrekciót alkalmaz is az odaítélt támogatások tekintetében – ami nem elfogadható – ennek mértéke semmi esetre sem haladhatja meg az 5%-ot, mivel e mértéknek alacsonyabbnak kell lennie, vagy éppen nullának.
A hatodik, az elévülésre alapított jogalapról
A felperes arra hivatkozik, hogy, mindenesetre, a 2003. június 3-át megelőző kiadások visszatérítése követelésének lehetősége már elévült, mivel az utolsó számla 2003. február 28-i, három hónappal és két nappal előízi meg az említett időpontot. A felperes azt állítja, hogy a december 18-i 2988/95/EK rendelet4 rendelkezése értelmében az eljárás elévülésének határideje a szabálytalanság elkövetésének időpontjától számított négy év.
____________1 A Kohéziós Alap által társfinanszírozott intézkedések keretében a kiadások támogathatósága tekintetében az 1164/94/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó különleges részletes szabályok megállapításáról szóló, 2003. január 6-i 16/2003/EK bizottsági rendelet (HL L 2., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet 1. kötet 189. o.)
2 A Kohéziós Alap létrehozásáról szóló, 1994. május 16-i 1164/94/EK tanácsi rendelet (HL L 130., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet 1. kötet 9. o.)
3 HL L 308., 2000.12.8., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet 3. kötet 213. o.
4 Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom Tanács rendelet (HL L 312., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet 1. kötet 340. o.)