A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)

2010. július 8.

T‑368/09. P. sz. ügy

Roberto Sevenier

kontra

Európai Bizottság

„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Lemondás – A lemondás visszavonása elfogadásának, valamint a rokkantsági bizottság eljárása kezdeményezésének a Bizottság általi megtagadása – Panaszbenyújtási határidő – Késedelem – Menthető tévedés hiánya”

Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (harmadik tanács) az F‑62/08. sz., Sevenier kontra Bizottság ügyben 2009. július 8‑án hozott végzése (EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑249. o. és II‑A‑1‑1351. o.) ellen benyújtott, e végzés hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.

Határozat: A Törvényszék a fellebbezést elutasítja. Roberto Sevenier maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Bizottság részéről a fellebbezési eljárásban felmerült költségeket is.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Kérelmet elutasító, határidőn belül nem vitatott hallgatólagos határozat

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők – Jogvesztés – Menthető tévedés – Fogalom

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

3.      Fellebbezés – Jogalapok – A bizonyítékok elferdítésére alapított jogalap

1.      Valamely kérelem hallgatólagos elutasítását követő ugyanolyan kérelem kifejezett elutasításáról szóló határozat pusztán megerősítő aktus jellegét ölti, és ezért az érdekelt szempontjából nem indít meg új panaszbenyújtási határidőt, mivel a személyzeti szabályzat 91. cikke (3) bekezdésének második francia bekezdése – amelynek értelmében „ha […] hallgatólagos határozattal történt elutasítását követően a panaszt a kereset benyújtására rendelkezésre álló határidő lejárta előtt kifejezett határozattal elutasítják, a kereset benyújtására rendelkezésre álló határidő újrakezdődik” – analógia útján nem alkalmazható a kérelem szakaszában, a panasz benyújtása előtt.

(lásd a 29. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑200/99. sz., Martinelli kontra Bizottság ügyben 2000. november 17‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑253. o. és II‑1161. o.) 11. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2.      A személyzeti szabályzat 91. cikkének (2) bekezdése értelmében az uniós bírósághoz benyújtott kereset csak akkor elfogadható, ha a sérelmet okozó aktus ellen a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése értelmében az abban előírt határidőn belül a kinevezésre jogosult hatósághoz már panaszt nyújtottak be. A személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke szerinti, a pert megelőző eljárásra vonatkozó határidők kógensek, és nem minősülnek a felek vagy a bíróság mérlegelési körébe tartozó jogalapnak, mivel a jogviszonyok egyértelműsége és biztonsága érdekében vezették be őket. A késedelmesen benyújtott keresetet mint elfogadhatatlant el kell utasítani, kivéve ha a felperes többek között menthető tévedésre tud hivatkozni. Az ilyen tévedés ugyanis igazolhatja a panasz késedelmes benyújtását.

A menthető tévedés fogalma kivételes körülményekre vonatkozhat, így különösen azokra, amikor az érintett intézmény olyan jellegű magatartást tanúsított, amely önmagában vagy meghatározó mértékben okozta a jóhiszemű és átlagosan tájékozott személytől megkövetelt gondosságot tanúsító jogalany menthető tévedését. Ilyen esetben ugyanis az adminisztráció nem hivatkozhat a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének saját maga által történő megsértésére, amely a jogalany által elkövetett tévedés alapjául szolgált.

(lásd a 42., 43., 46. és 57. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott Martinelli kontra Bizottság ügyben hozott végzésének 10. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, az Elsőfokú Bíróság T‑208/00. sz., Barleycorn Mongolue és Boixader Rivas kontra Parlament és Tanács ügyben 2001. május 2‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑103. o. és II‑479. o.) 29. pontja, valamint az Elsőfokú Bíróság T‑271/08. P. sz., Boudova és társai kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2009., I‑B‑1‑71. o. és II‑B‑1‑441. o.) 71. és 72. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

3.      Amennyiben a felperes a bizonyítékoknak az elsőfokú bíróság általi elferdítésére hivatkozik, pontosan meg kell jelölnie azokat a bizonyítékokat, amelyeket az elferdített, és be kell mutatnia azokat az értékelési tévedéseket, amelyek véleménye szerint az említett elsőfokú bíróságot ehhez az elferdítéshez vezették.

(lásd az 53. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C‑204/00. P., C‑205/00. P., C‑211/00. P., C‑213/00. P., C‑217/00. P. és C‑219/00. P. sz., Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. január 7‑én hozott ítéletének (EBHT 2004., I‑123. o.) 50. pontja, valamint a Bíróság C‑167/06. P. sz., Komninou és társai kontra Bizottság ügyben 2007. október 25‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 41. pontja.