A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)
2012. április 25.(*)
„Közösségi védjegy – A BrainLAB közösségi szóvédjegy – A védjegyoltalom megújítása iránti kérelem hiánya – A védjegy törlése az oltalom lejártakor – Igazolás iránti kérelem – A 207/2009/EK rendelet 81. cikke”
A T‑326/11. sz. ügyben,
a Brainlab AG (székhelye: Feldkirchen [Németország], képviseli: J. Bauer ügyvéd)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: R. Manea, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az OHIM negyedik fellebbezési tanácsának a felperes által benyújtott igazolás iránti kérelmével, valamint a BrainLAB védjegy oltalmának megújítása iránt benyújtott kérelmével kapcsolatban 2011. április 15‑én hozott határozata (R 1596/2010‑4. sz. ügy) ellen indított keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),
tagjai: N. J. Forwood elnök (előadó), F. Dehousse és J. Schwarcz bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2011. június 20‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2011. szeptember 21‑én benyújtott válaszbeadványra,
tekintettel a Törvényszék tanácsai összetételének módosulására,
tekintettel arra, hogy a felek az írásbeli szakasz lezárultát követő egy hónapon belül nem kérték tárgyalás tartását, és így az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék úgy döntött, hogy eljárási szabályzatának 135a. cikke alapján az ítélet meghozatalára az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
Jogi háttér
1 A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.) 46. cikke értelmében a közösségi védjegy oltalma a bejelentés napjától számított tíz évig tart. A védjegyoltalom ugyanezen rendelet 47. cikkének megfelelően további tíz‑tíz éves időtartamra megújítható.
2 A 207/2009 rendelet 47. cikkének (1)–(3) bekezdése értelmében:
(„1) A közösségi védjegyoltalmat a jogosult vagy az általa erre kifejezetten felhatalmazott személy kérelmére meg kell újítani, feltéve hogy a megújítás díját megfizették.
(2) A hivatal [OHIM] a közösségi védjegyoltalom jogosultját és azt a személyt, akinek a közösségi védjegy tekintetében a lajstromba joga van bejegyezve, az oltalom lejártának napját megelőzően kellő időben értesíti a lajstromozás lejártáról. Az ilyen tájékoztatás elmaradásáért a hivatal nem vonható felelősségre.
(3) A megújítási kérelmet annak a hónapnak az utolsó napját megelőző hat hónapon belül kell benyújtani, amelynek során az oltalmi idő lejár. […]”
3 A 207/2009 rendelet „Igazolás” című 81. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„Ha a közösségi védjegy bejelentője, jogosultja vagy az eljárásban részt vevő bármely fél annak ellenére, hogy az adott körülmények között kellő gondossággal járt el, a hivatallal [OHIM‑mal] szemben valamely határidőt elmulaszt, és az akadályoztatás következtében e rendelet értelmében a mulasztás jogvesztésre, illetve jogorvoslati jogosultság elvesztésére vezet, kérelmére őt jogaiba vissza kell helyezni.”
4 A közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.; a továbbiakban: végrehajtási rendelet) „Értesítés az oltalom lejártáról” című 29. szabálya értelmében:
„A Hivatal [OHIM] a közösségi védjegy jogosultját, és azt a személyt, akinek a lajstromban a közösségi védjegy tekintetében joga – ideértve a használati engedélyt – van bejegyezve, az oltalom lejártának napját megelőző hat hónappal értesíti arról, hogy az oltalom rövidesen lejár. Az ilyen értesítés elmaradása az oltalom lejártát nem befolyásolja.”
5 A végrehajtási rendelet 30. szabályának (5) bekezdése szerint amennyiben a 207/2009 rendelet 47. cikke (3) bekezdésének harmadik mondatában előírt határidő lejárta előtt nem nyújtanak be megújítási kérelmet, vagy azt e határidő lejárta után nyújtják be, a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) megállapítja, hogy az oltalom lejárt, és erről értesíti a közösségi védjegy jogosultját.
6 A végrehajtási rendelet „Kézbesítés a képviselők részére” című 67. szabályának (1) bekezdése értelmében:
„Ha képviselőt bíztak meg, […] a kézbesítést a képviselő […] részére kell teljesíteni.”
A jogvita előzményei
7 A felperes, azaz a Brainlab AG az 1999. augusztus 26‑án bejelentett és 2000. december 4‑én 1290113 számon lajstromozott BrainLAB közösségi szóvédjegy jelenlegi jogosultja. A lajstromozáskor a jogosult az OHIM előtti képviseletével a végrehajtási rendelet 67. szabálya (1) bekezdésének megfelelően egy ügyvédi és szabadalmi ügyvivői irodát (a továbbiakban: meghatalmazott képviselőket) bízott meg.
8 2008. december 2‑án kelt levelükkel a meghatalmazott képviselők a felperes címváltozásának az OHIM adatbázisába történő átvezetése iránt kérelmet terjesztettek elő az OHIM‑nál. Az OHIM 2009. február 18‑i értesítésével visszaigazolta a meghatalmazott képviselőknek e címváltozás átvezetésének megtörténtét.
9 Időközben az OHIM 2009. február 2‑án nem a meghatalmazott képviselőknek, hanem közvetlenül a felperesnek, méghozzá tévedésből annak korábbi címére küldte meg a 207/2009 rendelet 47. cikkének (2) bekezdése és a végrehajtási rendelet 29. szabálya szerinti értesítést (a továbbiakban: emlékeztető értesítés), amelyben arról tájékoztatta a felperest, hogy a szóban forgó védjegy oltalma rövidesen lejár. Ezen értesítés többek között felhívta a figyelmet arra, hogy a megújítási kérelem benyújtásának és a megújítási díj befizetésének 2009. augusztus 31. előtt, illetve pótdíj megfizetése esetén legkésőbb 2010. március 1‑jéig meg kell történnie.
10 Nem vitás, hogy az emlékeztető értesítést a felperes a posta küldeménytovábbítási szolgáltatásának köszönhetően a téves címzés ellenére annak elküldését követően néhány napon belül megkapta.
11 Az ügyiratok, különösen a felperes szóban forgó védjeggyel kapcsolatos ügyintézéssel megbízott munkatársa, M. W. eskü alatt tett nyilatkozata alapján azonban nem állapítható meg, hogy az említett emlékeztető értesítést ő továbbította a meghatalmazott képviselőknek. Ez utóbbiak ugyanis azt állítják, hogy ez nem így történt. Ehhez hasonlóan, kereseti ellenkérelmében az OHIM is megjegyzi, hogy nincs olyan bizonyíték, amely a továbbítás megtörténtét tanúsítaná. Az emlékeztető értesítést egyébként később megtalálták a felperes helyiségeiben, abban a dossziéban, amely a meghatalmazott képviselőivel a szóban forgó védjeggyel kapcsolatban folytatott levelezést tartalmazta.
12 Mindenesetre, az OHIM‑hoz az előírt határidőn belül nem érkezett kérelem a szóban forgó védjegy megújítása iránt, így az OHIM a végrehajtási rendelet 30. szabálya (5) bekezdése szerint értesítést bocsátott ki, amelyben megállapította, hogy az említett védjegy oltalma 2010. március 2‑án lejárt. Az OHIM 2010. március 23‑án ezen értesítést ugyancsak közvetlenül a felperesnek küldte meg, azonban most már annak új címére.
13 2010. április 1‑jén a meghatalmazott képviselők tájékoztatták az OHIM‑ot arról, hogy tudomásukra jutott, hogy a felperes képviselőiként való feltüntetésüket az OHIM adatbázisából tévedésből törölték, anélkül hogy ezt kérelmezték volna. A képviselők ismét benyújtották a felperes képviseletére vonatkozó meghatalmazásukat, amelyet az OHIM még ugyanaznap visszaigazolt.
14 2010. május 19‑én a meghatalmazott képviselők a felperes nevében eljárva a szóban forgó védjegy megújítása iránti kérelmet, valamint ezzel együtt – a 207/2009 rendelet 81. cikke alapján az említett megújítási kérelem benyújtási határidejére és a megújítási díj befizetésére szolgáló határidőre vonatkozóan – igazolási kérelmet terjesztettek elő.
15 2010. július 29‑i határozatával az OHIM védjegyigazgatási és jogi osztálya elutasította az igazolási kérelmet, azzal az indokkal, hogy sem a felperes, sem meghatalmazott képviselői nem bizonyították a 207/2009 rendelet 81. cikkének (1) bekezdése szerint megkövetelt kellő gondosságot.
16 2010. augusztus 16‑án a felperes e határozattal szemben fellebbezést terjesztett elő az OHIM‑nál a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján. A fellebbezés indokolásaként lényegében a következő okokra hivatkozott:
– a meghatalmazott képviselőknek a közösségi védjegyek megújítási határidőinek felügyeletére olyan rendszere van, amelyért ők felelnek, és amely három, egymástól független fórumból áll („ellenőrző pillérek”);
– az első pillér az előzetesen elkészített és időrendi sorrendbe állított fájlokra/adatlapokra épülő emlékeztető rendszerből áll, amely a tízéves oltalmi idő lejárta előtt három hónappal figyelmeztet a védjegyoltalom megújítására;
– a második pillér a védjegyek megújítási határidőinek nyilvántartásából áll, amelyet a meghatalmazott képviselőknél közvetlenül az adott védjeggyel kapcsolatos ügyintézésre kijelölt ügyvéd vezet;
– a harmadik pillér az OHIM által a végrehajtási rendelet 29. szabályának megfelelően a meghatalmazott képviselőknek megküldött emlékeztető értesítések feldolgozásán alapul;
– a meghatalmazott képviselők irodáján belüli első két pillér a jelen esetben megmagyarázhatatlan okokból nem működött, annak ellenére, hogy azok gondos és tapasztalt kollégákra voltak bízva, rendszeres ellenőrzés mellett;
– a harmadik pillér az OHIM‑nak felróható okból nem működött, mivel az OHIM az emlékeztető értesítést a felperes régi címére küldte, és nem a felperes meghatalmazott képviselőinek; az OHIM e tévedése mindenesetre nem okozott kellemetlenséget az érintetteknek;
– M. W., a felperes megbízott munkatársa, aki az emlékeztető értesítést kézhez vette, és aki tapasztalt vezető, az értesítést a meghatalmazott képviselők egyik munkatársának akarta továbbítani, valószínűleg elektronikus levélben; ugyanakkor arra már nem emlékszik, hogy ezt valóban meg is tette‑e, illetve hogy az értesítést nem rossz címre küldte‑e; mindenesetre az értesítést a felperes helyiségeiben, a szóban forgó védjegy dossziéjába lefűzve találták meg, a meghatalmazott képviselők azt nem kapták meg, és így annak megküldésére nem tudtak reagálni.
17 2011. április 15‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa elutasította az igazolási kérelmet, és megállapította, hogy a szóban forgó védjegy oltalmi ideje lejárt.
18 A védjegy‑igazgatási és jogi osztály állításával ellentétben a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 13. és 20. pontjában elismerte, hogy a meghatalmazott képviselők által működtetett védjegymegújításihatáridő‑felügyeleti rendszer megbízható volt, és a képviselők általában megfelelően teljesítették e felügyeleti feladatukat, a felügyeleti rendszerükben felmerült eseti hibák pedig kimenthetőknek voltak tekinthetők, és senki sem láthatta előre, hogy ez esetben az alkalmazott biztonsági intézkedések halmozottan tévesen fognak működni.
19 Ugyanakkor a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 14. és 15. pontjában úgy ítélte meg, hogy nem állt fenn okozati kapcsolat e rendszer jelen esetben tapasztalt téves működése és a szóban forgó védjegy előírt határidőn belüli megújításának elmulasztása között. A jelen ügyben ugyanis szerinte e megújítás elmulasztásának oka nem a meghatalmazott képviselők által működtetett határidő‑felügyeleti rendszer téves működése, hanem a felperes által az említett oltalom megújítására vonatkozóan adott utasítások hiánya volt, amely mulasztás az emlékeztető értesítés általa történt kézhezvételét követően már az ő „szabad akaratát tükröző és általa választott” jellegű volt.
20 A reakció eme hiányát illetően a fellebbezési tanács először is – a megtámadott határozat 16. pontjában – kiemelte, hogy M. W. eskü alatt tett nyilatkozata nem tartalmazta az események egymásutánjának általa történt kifejtését, különösen a felperesnek a szóban forgó védjegy oltalmának megújítására vonatkozó esetleges szándékát vagy döntését illetően, illetve e célból a meghatalmazott képviselők munkatársnőjével való esetleges kapcsolatfelvételt illetően.
21 A fellebbezési tanács ezt követően a megtámadott határozat 16-18. pontjában azt állapította meg, hogy a meghatalmazott képviselők a határidő‑felügyeleti rendszerükön keresztül értesültek a szóban forgó védjegy oltalmának közelgő lejártáról, illetve ugyan megkapták az emlékeztető értesítést, a felperes ilyen értelmű utasítása hiányában azonban nem jártak el a védjegyoltalom megújítását illetően. Így tehát nem volt okozati összefüggés ezen események és a szóban forgó védjegy megújításának elmaradása között, mivel annak egyedüli oka a felperes által a védjegyoltalom megújítására adott utasítás hiánya volt, amely utasításra azt követően sem került sor, hogy a felperes kézhezvette az emlékeztető értesítést. A fellebbezési tanács az utasítás e hiányát a gondossági kötelezettséggel ellentétesnek minősítette.
22 A megtámadott határozat 19. pontjában a fellebbezési tanács egyébként elismerte, hogy az OHIM valóban tévesen címezte az emlékeztető értesítést a meghatalmazott képviselők helyett közvetlenül a felperesnek. Ugyanakkor úgy vélte, hogy a 207/2009 rendelet 47. cikkének (2) bekezdése értelmében e tévedés miatt nem lehet az OHIM‑ra hárítani a felelősséget. Egyébiránt ezen értesítés szolgáltatás jellege miatt sem lehet annak megküldésére hagyatkozni.
A felek kérelmei
23 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– utalja vissza az ügyet a fellebbezési tanács elé azért, hogy az döntsön arról, hogy eleget tettek‑e a szóban forgó védjegy megújítása kapcsán megkövetelt gondossági kötelezettségnek;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.
24 Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
25 Keresetének alátámasztásaként a felperes egyetlen, a 207/2009 rendelet 81. cikkének (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalapra hivatkozik.
26 A felperes először is részletesen kifejti a meghatalmazott képviselői által működtetett védjegymegújításihatáridő‑felügyeleti rendszer felépítését. Hangsúlyozza, hogy a fellebbezési tanács helyesen állapította meg azt, hogy ez a rendszer megbízhatóan működött, ami kimenthetővé teszi az említett képviselők által vétett mulasztást.
27 A fellebbezési tanács által a felperessel szemben felhozott hanyagságra és az abból eredő jogvesztő (nem kimenthető) mulasztással kapcsolatos kifogásokra adott válaszában, hogy meghatalmazott képviselőinek nem adott utasítást, miután megkapta az emlékeztető értesítést, a felperes kifejti, hogy az említett képviselők látják el a jogi képviseletét, többek között az OHIM előtt, összesen 654 nemzeti, közösségi és európai védjegyét és szabadalmát illetően, köztük 16 közösségi védjegyét illetően is. Ennek keretén belül a képviselők rendszeresen értesítik őt – körülbelül az egyes védjegyek megújítási határidejének lejárta előtt 1-3 hónappal –, és kérik az utasítását az említett megújításokkal kapcsolatban. A jelen ügyet megelőzően a felperes mindig megfelelő időben megkapta ezeket az értesítéseket, és azokra szisztematikus módon reagált. A jelen esetet leszámítva azonban korábban soha nem kapott ilyen értesítést közvetlenül az OHIM‑tól. Következésképpen a felperes úgy véli, hogy joggal bízhatott abban, hogy meghatalmazott képviselői majd felhívják a figyelmét a szóban forgó védjegy megújításának szükségességére, a szokásos módon, három hónappal a lejárat előtt. Ez az oka annak, hogy ő nem reagált másként az emlékeztető értesítésre.
28 A felperes hozzáteszi, hogy a közösségi védjegy jogosultja nem köteles saját határidő‑felügyeleti rendszert kialakítani, jogi képviselőinek rendszerével párhuzamosan. Épp ellenkezőleg, csakis a jogi képviselő határidő‑felügyeleti rendszere nyújthat a megfelelő működésre garanciát [a Törvényszék T‑136/08. sz., Aurelia Finance kontra OHIM (AURELIA) ügyben 2009. május 13‑án hozott ítéletének (EBHT 2009., II‑1361. o.) 18. pontja]. A jelen ügyben is ez volt a helyzet.
29 A meghatalmazott képviselők által működtetett határidő‑felügyeleti rendszer zavara és a szóban forgó védjegy megfelelő időn belüli megújításának elmulasztása közötti okozati összefüggés állítólagos hiányát illetően (lásd a fenti 21. pontot) a felperes továbbra is azt állítja, hogy az említett védjegy megegyezik a cégnevével, és e védjegyet 2010. március 30‑án – vagyis mindössze egy héttel a közösségi védjegylajstromból való törlésére vonatkozó értesítés megküldését követően – közösségi védjegyként ismét bejelentette. A felperes szerint a fellebbezési tanács azon feltételezése, miszerint semmi sem utal arra, hogy a felperes utasítást adott volna a szóban forgó védjegy oltalmának megújítására, bár őt az oltalom közelgő lejártáról meghatalmazott képviselői tájékoztatták, teljesen irreális. A felperes szerint kétség esetén épp fordítva, meghatalmazott képviselőinek – akik őt a szellemi tulajdon valamennyi területén képviselik – kellett volna gondoskodniuk a szóban forgó védjegy oltalmának megújításáról, még ilyen értelmű konkrét utasítás hiányában is, és ettől eltérően csak akkor járhattak volna el, ha ő a védjegy megújítását ő kifejezetten ellenezte volna.
30 Az OHIM szerint a kereset nyilvánvalóan megalapozatlan.
31 Saját eljárását illetően az OHIM egyrészről arra hivatkozik, hogy a 207/2009 rendelet 47. cikkének (2) bekezdése és a végrehajtási rendelet 29. szabálya értelmében neki a jogosultat kell értesítenie arról, hogy a közösségi védjegy oltalma rövidesen lejár. E rendelkezések egyike sem utal olyan kötelezettségre, hogy adott esetben a jogi képviselőt kellene értesíteni.
32 Másrészről az OHIM arra hivatkozik, hogy ugyanezen rendelkezések értelmében ő nem felelős az érintett tájékoztatásának elmulasztásáért, még kevésbé a „rossz címre történő megküldésért”.
33 Ami azt a kérdést illeti, hogy a meghatalmazott képviselők által működtetett határidő‑felügyeleti rendszer a körülmények által megkövetelt gondosságról tanúskodik‑e, az OHIM egyetért a fellebbezési tanács azon értékelésével, miszerint e kérdés a jelen ügyben irreleváns.
34 Ami a felperes által tanúsított gondosság hiányát illeti, az OHIM lényegében csatlakozik a fellebbezési tanács azon értékeléséhez, miszerint a jelen esetben a szóban forgó védjegyoltalom megújítási határideje elmulasztásának főként ez volt a döntő oka. A felperesnek ugyanis közel tizenhárom hónapnyi időtartam állt rendelkezésére e megújítási kérelem benyújtására. Ezen időszak folyamán a felperes semmilyen lépést nem tett az OHIM‑nál, nem adott utasítást meghatalmazott képviselőinek, és nem is vette fel a kapcsolatot velük, miközben az emlékeztető értesítés révén hivatalosan értesült arról, hogy az említett oltalom hamarosan lejár. E magatartás összeegyeztethetetlen a körülmények által megkövetelt gondossággal, annál is inkább, mivel a szóban forgó védjegy a felperes „céges védjegye” volt, és emiatt különleges figyelmet kellett volna rá fordítania.
35 Ami azon állítást illeti, hogy a meghatalmazott képviselőknek kétség esetén a felperes által erre adott utasítás hiányában is meg kellett volna újítaniuk a szóban forgó védjegyet (lásd a fenti 29. pontot), az OHIM ezen állítást nem tartja relevánsak, hiszen az pusztán elméleti jellegű. Ráadásul ennek ellentmondanak a kereseti kérelem 44. pontjában kifejtettek, amelyek szerint a meghatalmazott képviselőknek adott meghatalmazás nem jogosította fel e képviselőket arra, hogy saját kezdeményésükre, a felperes konkrét utasításai nélkül is intézkedjenek a védjegyek megújítása iránt.
36 E tekintetben, a 207/2009 rendelet 81. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a jogokba való visszahelyezésnek két feltétele van: az első feltétel szerint a félnek a körülményekre tekintettel szükséges gondossággal kellett eljárnia, a második szerint pedig a fél mulasztásának jogvesztéséhez, illetve jogorvoslati jogosultság elvesztéséhez kellett vezetnie [lásd a Törvényszék T‑271/09. sz., Prinz Sobieski zu Schwarzenberg kontra OHIM – British-American Tobacco Polska (Romuald Prinz Sobieski zu Schwarzenberg) ügyben 2011. szeptember 15‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 53. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot].
37 Az említett rendelkezésből az is következik, hogy a gondossági kötelezettség elsősorban a közösségi védjegy jogosultját terheli. Így ha a jogosult a védjegyoltalom megújítására vonatkozó adminisztratív feladatokat másra bízza, akkor ügyelnie kell arra, hogy a kiválasztott személy kellő garanciákat nyújtson, amelyek alapján feltételezhető, hogy az említett feladatokat megfelelően fogja elvégezni (a fent hivatkozott AURELIA‑ügyben hozott ítélet 14. pontja).
38 Azt is meg kell állapítani, hogy a kiválasztott személyt a feladatok átruházása következtében ugyanúgy terheli az említett gondossági kötelezettség, mint a védjegyjogosultat. Ugyanis ez a személy a védjegyjogosult nevében és javára jár el, cselekményeit a védjegyjogosult cselekményeinek kell tekinteni (a fent hivatkozott AURELIA‑ügyben hozott ítélet 15. pontja és a fent hivatkozott Romuald Prinz Sobieski zu Schwarzenberg ügyben hozott ítélet 54. pontja).
39 A jelen esetben, a fentebb ismertetett eseményekre tekintettel a Törvényszék megállapítja, hogy a szóban forgó védjegy oltalmának előírt határidőn belüli megújításának elmaradása abból eredt, hogy a fellebbezési tanács ezt – a védjegyigazgatási és jogi osztályt követően – „szerencsétlen körülmények láncolatának” minősítette (a megtámadott határozat 20. pontja). Fenntartás nélkül egyet kell érteni ebben az összefüggésben a fellebbezési tanács azon általános jellegű értékelésével, miszerint „az igazolás épp ilyen esetekre szolgál”.
40 A szóban forgó „szerencsétlen körülmények” közül három – az alábbiakban kifejtettek miatt – olyannak tekinthető, amely döntő módon hozzájárult a megújítás említett elmulasztásához, nevezetesen: i. a meghatalmazott képviselők által működtetett belső határidő‑felügyeleti rendszer első két „ellenőrző pillére” továbbra is megmagyarázhatatlan téves működése; ii. a felperes jogi képviselőiként feltüntetett meghatalmazott képviselők nevének az OHIM adatbázisából való téves és nem kért törlése (lásd a fenti 13. pontot), amelynek önmagában az volt a következménye, hogy az emlékeztető értesítést a felperesnek küldték meg, ráadásul annak korábbi címére, és nem a meghatalmazott képviselőinek; iii. M. W.‑nek az ezen értesítéssel kapcsolatos zavaros és nem megfelelő reakciója, amelynek következtében a meghatalmazott képviselők semmilyen spontán utasítást nem kaptak a felperestől az oltalom meghosszabbítására vonatkozóan.
41 Ami e „szerencsétlen körülmények” közül az elsőt illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a 207/2009 rendelet 81. cikkének (1) bekezdésében szereplő, „adott körülmények között[i] kellő gondosság” professzionális képviselő igénybevétele esetén olyan belső határidő‑ellenőrzési és ‑felügyeleti rendszer létrehozását jelenti, amely általában kizárja a határidők nem szándékos elmulasztását, amint azt az OHIM iránymutatásai is előírják. Ebből következően csak a kivételes jellegű, és ezért a tapasztalat alapján előre nem látható események szolgálhatnak igazolás alapjául (a fent hivatkozott AURELIA‑ügyben hozott ítélet 26. pontja).
42 E körülmények nyilvánvalóan teljesültek a jelen esetben, miként az a fellebbezési tanács által tett megállapításokból és a felperes által előadott további részletes magyarázatból is kiderül, amelyeket az OHIM sem vitat.
43 Tehát úgy kell tekinteni, hogy a felperes a priori az adott körülmények között kellő gondossággal járt el azzal, hogy az OHIM‑mal való kapcsolattartásnál a képviseletére egy olyan ügyvédi és szabadalmi irodát bízott meg, mint a meghatalmazott képviselőié, amely olyan kettős belső határidő‑felügyeleti rendszerrel rendelkezik, amelyről az OHIM is elismerte, mind a megtámadott határozatban, mind a válaszában, hogy megbízhatóan működött.
44 Ugyanez a következtetés adódik a meghatalmazott képviselőket illetően, hiszen a fellebbezési tanács emellett azt is elismerte a megtámadott határozat 13. pontjában, hogy a felügyeleti rendszerükben felmerült eseti hibák kimenthetők voltak.
45 A fenti 40. pontban említett másik két „szerencsétlen körülményt” illetően először is emlékeztetni kell arra, hogy a gondosság hiánya, amelyről M. W., a felperes munkatársa tett tanúbizonyságot azzal, hogy nem vette fel a kapcsolatot sem az OHIM‑mal, sem a meghatalmazott képviselőkkel közvetlenül azután, hogy megkapta az emlékeztető értesítést, csak azért járhatott azzal a következménnyel, hogy nem került sor a szóban forgó védjegy oltalmának megújítására, mert a gondosságnak az ő részéről történt elmulasztása az OHIM ezt megelőzően vétett azon hibája miatt vált lehetségessé, hogy az OHIM törölte adatbázisából a meghatalmazott képviselőket, és így nem nekik küldte meg az emlékeztető értesítést.
46 Természetesen a félnek a közösségi védjegye kellő időn belüli megújítása szempontjából kell az adott körülmények között kellő gondossággal eljárnia, ami főszabály szerint azt jelenti, hogy haladéktalanul és megfelelően reagálnia kell az OHIM által a végrehajtási rendelet 29. szabálya alapján közvetlenül neki címzett értesítés átvételére.
47 Ugyanakkor, ha a fél a közösségi védjegyével kapcsolatos ügyintézést professzionális képviselőre bízza, és erről megfelelően értesíti az OHIM‑ot, az OHIM szintén köteles tiszteletben tartani e választást, azzal, hogy a hivatalos jellegű szolgálati közleményeket és értesítéseket az említett meghatalmazott képviselőnek címezi, és ily módon ez utóbbi azzal a lehető legnagyobb gondossággal tudja képviselni megbízója érdekeit, amely tőle, mint kvalifikált szakembertől elvárható (lásd e tekintetben az OHIM előtti eljárásokra vonatkozó iránymutatások A. része 6. fejezetének 6.2.3. pontját).
48 E tekintetben az OHIM nem hivatkozhat a 207/2009 rendelet 47. cikkének (2) bekezdésére és a végrehajtási rendelet 29. szabályára, azt állítva, hogy e rendelkezések őt arra kötelezik, hogy a védjegy oltalmának közelgő lejártáról a közösségi védjegy jogosultját értesítse, és ne annak meghatalmazott professzionális képviselőjét (lásd a fenti 31. pontot).
49 Ezen érvelése ugyanis figyelmen kívül hagyja a végrehajtási rendelet 67. szabályát, amelynek értelmében, ha képviselőt bíztak meg, akkor a kézbesítést a képviselő részére kell teljesíteni. Végezetül, a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 19. pontjában elismerte, hogy „valóban tévesen” küldte az emlékeztető értesítést a meghatalmazott képviselők helyett közvetlenül a felperesnek.
50 A jelen esetben a felperes és meghatalmazott képviselői tehát joggal várhatták, hogy az OHIM a végrehajtási rendelet 67. szabályának megfelelően a szóban forgó védjegyre vonatkozó valamennyi olyan értesítést, amelyről az említett rendelet 29. szabálya rendelkezik, a meghatalmazott képviselők részére fogja megküldeni, akik így majd megtehetik az említett védjegy oltalmának megújításához szükséges intézkedéseket, még a határidő‑felügyeleti rendszerük belső ellenőrzésére szolgáló első két pillér esetleges téves működése esetén is.
51 A jelen esetben az OHIM által vétett hiba következményeit illetően el kell ismerni, hogy ha azokat nem követték volna el, akkor a meghatalmazott képviselők közvetlenül kapták volna meg az emlékeztető értesítést, ami aktiválta volna a határidő‑felügyeleti rendszerük harmadik „ellenőrző pillérét”, és ezt követően felvehették volna a kapcsolatot a felperessel, azért, hogy tőle utasítást kérjenek a szóban forgó védjegy oltalmának megújításával kapcsolatban.
52 E tekintetben a Törvényszék szintén úgy véli, hogy figyelemmel többek között arra, hogy a szóban forgó védjegy mennyire fontos a felperes számára (hiszen e védjegy megegyezik a cégnevével), a meghatalmazott képviselői részére a megújításra vonatkozóan adott utasítás hiánya a részéről figyelmetlenségből eredhetett, vagy véletlen lehetett, és semmi esetre sem a „szabad akaratát tükröző és általa választott döntés” volt, miként azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 15. pontjában minősítette. Ezért szintén téves az utasítás eme hiányát úgy értékelni, mint ami egyedüli vagy döntő oka lett volna a szóban forgó védjegymegújítás elmulasztásának.
53 Épp ellenkezőleg, szinte bizonyosra vehető, hogy ha a meghatalmazott képviselők felvették volna a kapcsolatot a felperessel, és nincs ok azt feltételezni, hogy ezt ne tették volna meg, ha nekik címezték volna az emlékeztető értesítést, akkor megbízójuk a szóban forgó védjegy megújítására utasította volna őket. A 207/2009 rendelet 81. cikke (1) bekezdése alkalmazásának a fenti 36. pontban idézett második feltétele tehát szintén teljesült.
54 E körülményekre tekintettel végül is, még ha M. W. (a felperes munkatársa) hibája, illetve hanyagsága be is bizonyosodott, olyan elenyésző és véletlenszerű tényezőnek tűnik, amely csak az OHIM előzetesen vétett hibája miatt következhetett be, és járt káros következményekkel a számára, hiszen e két körülmény a meghatalmazott képviselők által működtetett határidő‑felügyeleti rendszer belső ellenőrzését szolgáló első két pillérben bekövetkezett zavarral együtt járult hozzá döntően a szóban forgó védjegy kellő időben történő megújításának elmaradásához.
55 Persze, miként arra a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 19. pontjában rámutatott, a 207/2009 rendelet 47. cikke (2) bekezdésének és a végrehajtási rendelet 29. szabályának megfelelően, az OHIM által vétett említett hiba, ami a meghatalmazott képviselőknek az OHIM adatbázisából való törléséből, majd ezt követően az emlékeztető értesítés részükre történő megküldésének elmulasztásából állt, nem vonja maga után az OHIM felelősségét, és nincs kihatással a szóban forgó védjegy oltalmának lejártára.
56 Ugyanakkor az igazolási kérelem megalapozottságának vizsgálatakor a fellebbezési tanácsnak feltétlenül figyelembe kell vennie e hibát és annak következményeit, ami önmagában még nem jelenti az OHIM felelősségének elismerését. A felek által tanúsított gondosság fokát a felek jogaiba való visszahelyezésnél ugyanis az összes releváns körülmény figyelembevételével kell értékelni, mely körülmények a jelen esetben, miként az fentebb kifejtésre került, szükségképpen magukban foglalják az említett hibát és annak kihatásait is.
57 A fenti megfontolásokra tekintettel a Törvényszék úgy véli, hogy a fellebbezési tanács tévesen járt el, amikor nem vette figyelembe az OHIM által vétett hibát, hiszen az jelen esetben az egyike volt a 207/2009 rendelet 81. cikke (1) bekezdése alkalmazása szempontjából releváns három körülménynek.
58 Ebből eredően a fellebbezési tanács e rendelkezést tévesen alkalmazta.
59 Így tehát a kereset egyetlen jogalapjának megalapozottságát el kell ismerni, a megtámadott határozatot pedig hatályon kívül kell helyezni.
60 A kereset többi részét illetően, a 207/2009 rendelet 65. cikkének (6) bekezdése szerint az OHIM köteles megtenni a jelen ítélet végrehajtásához szükséges intézkedéseket. E körülményekre tekintettel a felperes kereseti kérelmeinek második részéről nem kell külön határozni.
A költségekről
61 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
62 Ugyanakkor az eljárási szabályzat 136. cikkének 1. §‑a alapján, ha a Törvényszék a fellebbezési tanács határozata elleni keresetnek helyt ad, elrendelheti, hogy az OHIM kizárólag a saját költségeit viselje.
63 A jelen esetben, mivel részben a felperes saját magatartása, illetve az ő meghatalmazott képviselőinek magatartása vezetett a jogvitához, e rendelkezések méltányos alkalmazásával a Törvényszék úgy dönt, hogy mindegyik fél saját maga viseli a saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) negyedik fellebbezési tanácsának 2011. április 15‑én hozott határozatát (R 1596/2010‑4. sz. ügy) hatályon kívül helyezi.
2) Mindegyik fél maga viseli saját költségeit.
Forwood | Dehousse | Schwarcz |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2012. április 25‑i nyilvános ülésen.
Aláírások