2010. szeptember 2-án benyújtott kereset - Duravit és társai kontra Bizottság

(T-364/10. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperesek: Duravit AG (Hornberg, Németország); Duravit SA (Bischwiller, Franciaország) és Duravit BeLux BVBA (Overijse, Belgium) (képviselők: R. Bechtold, U. Soltész és C. von Köckritz ügyvédek)

Alperes: az Európai Bizottság

Kereseti kérelmek

A Törvényszék az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján semmisítse meg a 2010. június 23-i C (2010) 4185 végleges (COMP/39092 - fürdőszoba-felszerelések ügy) európai bizottsági határozat 1. cikkének (1) bekezdését, 2. cikkét és 3. cikkét a felperesekre vonatkozó részében;

másodlagosan: a Törvényszék csökkentse a határozat 2. cikkének 9. pontjában a felperesekkel szemben kiszabott bírság összegét;

a Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikkének 2. §-a alapján a Bizottságot kötelezze a felperesek költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperesek keresete a 2010. június 23-i C (2010) 4185 végleges (COMP/39092 - fürdőszoba-felszerelések ügy) bizottsági határozat ellen irányul A megtámadott határozatban a Bizottság bírságot szabott ki a felperesekkel és más vállalkozásokkal szemben az EUMSZ 101. cikk, valamint az EGT-Megállapodás 53. cikkének megsértése miatt. A felperesek - a Bizottság álláspontja szerint - folytatólagos megállapodásban és/vagy összehangolt magatartásokban vettek részt a fürdőszoba-felszerelések piacán Belgiumban, Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Hollandiában és Ausztriában.

Keresetük alátámasztására a felperesek kilenc jogalapot hoznak fel.

Az első jogalappal azt kifogásolják, hogy az alperes nem mutatott be elég bizonyítékot annak alátámasztására, hogy a felperesek árrögzítő megállapodásokban vagy más versenykorlátozó magatartásokban vettek részt. A Bizottság tévesen alkalmazta a rá háruló bizonyítási terhet és az EUMSZ 101 cikk megsértésének bizonyítási követelményét a bizottsági eljárásban, és ennek során a tényállítási és a bizonyítási kötelezettséget a felperesekre hárította.

A második jogalapként a felperesek azt hozzák fel, hogy a Bizottság a felpereseket egy német horizontális szakmai szövetség állítólagos "kartelltalálkozóin" való részvétel miatt horizontális versenyjogsértésért tette felelőssé anélkül, hogy részvételüket e horizontális egyeztetéseken bizonyította volna. E tekintetben a felperesek előadják, hogy a Bizottság a német szövetségben folytatott megbeszéléseket jogsértő módon és elhamarkodottan minősítette célzott versenykorlátozásnak anélkül, hogy figyelembe vette volna azok konkrét gazdasági és jogi hátterét.

Továbbá a felperesek harmadik jogalapként előadják, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy sérült a verseny a német szaniterkerámia-piacon. A felperesek ezzel kapcsolatban azt kifogásolják, hogy a Bizottság a német kerámia-szakszövetségben folytatott megbeszéléseket jogellenesen minősítette árrögzítésnek és célzott versenykorlátozásnak, valamint azzal, hogy elfogadhatatlan marasztaló következtetéseket vont le nyilvánvalóan nem releváns bizonyítási eszközökből, a Bizottság megsértette a felperesek méltányos és elfogulatlan eljáráshoz fűződő jogát.

Negyedik jogalapként a felperesek előadják, hogy nem vettek részt árrögzítő megállapodásban sem Franciaországban, sem pedig Belgiumban. A felperesek álláspontja szerint a Bizottság jogsértő módon minősítette árrögzítésnek a belga és a francia kerámiaszövetségben folytatott megbeszéléseket, valamint az állítólagos jogsértések időtartamát tévesen ítélte meg, ezáltal pedig tévesen alkalmazta az EUMSZ 101. cikket.

A felperesek az ötödik jogalap keretében előadják, hogy a Bizottság a szerelvény-, zuhanykabin- és kerámiapiac eseményeit jogellenesen minősítette egységes és folyamatos jogsértésnek, ezáltal pedig tévesen alkalmazta az EUMSZ 101. cikket. A felperesek ezzel összefüggésben azt kifogásolják, hogy nem teljesülnek az egységes és folyamatos jogsértés fennállásához szükséges, az ítélkezési gyakorlatban kimunkált kritériumok.

Hatodik jogalapként a felperesek előadják, hogy a Bizottság - azáltal hogy az eljárás elhúzódott, és azáltal, hogy valamennyi, a bizottsági határozathozatali eljárásban résztvevő személye megváltozott a szóbeli meghallgatás lefolytatása után - ügydöntő módon sértette a felperesek - 773/2004/EK rendelet¹ 12. és 14. cikke szerinti - védelemhez és meghallgatáshoz való jogát.

A hetedik jogalap keretében a felperesek előadják, hogy a Bizottság a bírságszámítás során jogsértő módon vette alapul a bírságkiszabási iránymutatását², mivel az a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta - az EUMSZ 290. cikk (1) bekezdésébe és az Európai Unió Alapjogi Chartája 52. cikkének (1) bekezdésébe való ütközés miatt -semmis.

Nyolcadik jogalapként a felperesek előadják, hogy a bizottsági bírságszámítás téves, mivel a Bizottság a bírság kiindulási összegének megállapításánál nem vette figyelembe, hogy a felperesek jogsértésben való részvétele csekélyebb súlyú volt, hanem a jogsértés súlyát minden érintett vállalkozás tekintetében egységesen ítélte meg. A felperesek álláspontja szerint ez sérti a személyes felelősség elvét.

Végül a kilencedik jogalap keretében azt kifogásolják, hogy a kiszabott bírság mértéke sérti az arányosság és az egyenlő bánásmód elvét, mivel a felperesek nem a legsúlyosabb versenyjogsértésekben vettek részt.

____________

¹ - Az [EK] 81. cikk és [EK] 82. cikk alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7-i 773/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 123., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 81. o.).

² - Iránymutatás az 1/2003/EK rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról (HL 2006. C 210., 2. o.)