A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2014. december 17.(*)
„Verseny – Erőfölénnyel való visszaélés – A mobiltelefon‑szolgáltatások szlovén piaca – Panaszt elutasító határozat – Az ügy valamely tagállam versenyhatósága általi vizsgálata – Az Unió érdekének hiánya”
A T‑201/11. sz. ügyben,
a Si.mobil telekomunikacijske storitve d.d. (székhelye: Ljubljana [Szlovénia], képviselik kezdetben: P. Alexiadis és E. Sependa solicitors, később: P. Alexiadis, P. Figueroa Regueiro és A. Melihen ügyvédek)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: C. Giolito, B. Gencarelli és A. Biolan, később: C. Giolito és A. Biolan, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatják:
a Szlovén Köztársaság (képviselik: T. Mihelič Žitko és V. Klemenc, meghatalmazotti minőségben)
és
a Telekom Slovenije d.d., korábban Mobitel, telekomunikacijske storitve d.d. (székhelye: Ljubljana [Szlovénia], képviselik: J. Sladič és P. Sladič ügyvédek)
beavatkozók,
a 2011. január 24‑én hozott C(2011) 355 végleges bizottsági határozat (COMP/39.707 – Si.mobil/Mobitel ügy) megsemmisítése iránti kérelme tárgyában, amely határozat elutasította a felperesnek a Mobitel által a mobiltelefon‑szolgáltatások több kis‑ és nagykereskedelmi piacán állítólagosan elkövetett, az EUMSZ 102. cikkbe ütköző jogsértések miatt tett panaszát,
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),
tagjai: S. Papasavvas elnök, N. J. Forwood és E. Bieliūnas (előadó) bírák,
hivatalvezető: C. Kristensen tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. július 9‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet (1)
A jogvita előzményei
[omissis]
Eljárás és a felek kérelmei
11 A Törvényszék Hivatalához 2011. április 4‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
12 A Törvényszék Hivatalához 2011. június 24‑én benyújtott beadványával a Mobitel kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson.
13 A Törvényszék Hivatalához 2011. szeptember 8‑án benyújtott beadványában a Szlovén Köztársaság kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson.
14 2011. november 8‑i végzéseiben a Törvényszék ötödik tanácsának elnöke helyt adott e beavatkozási kérelmeknek.
15 A Törvényszék Hivatalához 2012. február 24‑én benyújtott beadványában a Tušmobil d.o.o. kérte, hogy a felperes kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. 2012. november 16‑i végzésében a Törvényszék ötödik tanácsának elnöke elutasította e kérelmet.
16 A Törvényszék részleges megújulása miatt a jelen ügyet a harmadik tanácsba beosztott új előadó bírónak adták át.
17 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (harmadik tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott.
18 A Törvényszék a 2014. július 9‑én tartott tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszaikat.
19 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
20 A Bizottság és a beavatkozók azt kérik, hogy a Törvényszék:
– a keresetet mint megalapozatlant utasítsa el;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
1. Az elfogadhatóságról
[omissis]
2. Az ügy érdeméről
[omissis]
A Bizottság által az 1/2003 rendeletben és a hálózati közleményben előírt, a hatáskörmegosztásra vonatkozó szabályok alkalmazása során elkövetett nyilvánvaló hibára alapított, első jogalapról
28 A felperes lényegében azzal érvel, hogy a Bizottság nyilvánvalóan tévesen alkalmazta a hálózati közlemény fényében értelmezett 1/2003 rendelet 13. cikkének (1) bekezdését, amikor elutasította a felperes panaszát.
29 Ezen érvelésével a felperes lényegében két kifogást hoz fel, amelyek közül az első az 1/2003 rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételek téves értelmezésére, a második pedig az említett feltételek téves alkalmazására vonatkozik.
Az 1/2003 rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételekről
30 A felperes a megtámadott határozat azon részét kifogásolja, amelyben a Bizottság azt állította, hogy nem szükséges „elvégezni annak mérlegelését, hogy a kiskereskedelmi piacon folytatott állítólagos magatartásokat illetően az Uniónak elegendő érdeke fűződik‑e az ügy kivizsgálásához”. Egyébiránt a felperes azzal érvel, hogy a Bizottság a hálózati közlemény 15. pontja értelmében különösen jó helyzetben van ahhoz, hogy foglalkozzon az üggyel, míg az UVK e közlemény 8. pontja értelmében nincs megfelelő helyzetben ahhoz, hogy foglalkozzon az üggyel.
31 E tekintetben először is rá kell mutatni, hogy az 1/2003 rendelet (18) preambulumbekezdése hangsúlyozza, hogy „[a]nnak biztosítása érdekében, hogy az ügyekkel a hálózaton belül a legmegfelelőbb hatóság foglalkozzon, olyan általános rendelkezést kell hozni, amely lehetővé teszi a versenyhatóság számára az adott ügynek olyan indokkal történő felfüggesztését vagy lezárását, hogy egy másik hatóság már foglalkozik vagy már foglalkozott azzal, mivel az a cél, hogy minden egyes ügyet egyetlen hatóság kezeljen”, és hogy „[e]z a rendelkezés nem gátolhatja meg a Bizottságot abban, hogy egy panaszt a közösségi érdek hiánya miatt elutasítson – amint azt a Bíróság joggyakorlata alapján elismerten megteheti – még akkor sem, ha más versenyhatóság nem jelezte szándékát arra, hogy foglalkozzon az üggyel”.
32 Egyébiránt az 1/2003 rendelet 13. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „[h]a két vagy több tagállam versenyhatósága elé ugyanazon megállapodás, társulás döntése vagy magatartás ellen érkezett panasz, vagy ezzel kapcsolatban saját kezdeményezésre indított eljárásban jár el [az EK] 81. vagy [az EK] 82. cikk[…] alapján, úgy az a tény, hogy az egyik hatóság foglalkozik az üggyel, elegendő indokot szolgáltat arra, hogy a többi hatóság az előttük folyó eljárást felfüggessze, vagy a panaszt elutasítsa”, és hogy „[h]asonlóképpen a Bizottság is elutasíthatja a panaszt azzal az indokkal, hogy az üggyel valamely tagállam versenyhatósága foglalkozik”.
33 Az 1/2003 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének egyértelmű szövegéből kitűnik, hogy a Bizottság e rendelkezés alapján megalapozottan utasíthatja el a panaszt, ha megállapítja egyrészt azt, hogy valamely tagállam versenyhatósága „foglalkozik” az elé került üggyel, másrészt pedig azt, hogy ezen ügy „ugyanazon megállapodásra” „társulás ugyanazon döntésére” vagy „ugyanazon magatartásra” vonatkozik. Másképpen fogalmazva, e két feltétel fennállása a Bizottság számára „elegendő indok” ahhoz, hogy elutasítsa a hozzá benyújtott panaszt.
34 Az 1/2003 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének alkalmazása tehát nem függhet más feltételektől, mint amelyek a fenti 33. pontban említésre kerültek.
35 Ennélfogva a felperes nem hivatkozhat megalapozottan a Bizottság és a tagállami versenyhatóságok közötti hatáskörmegosztás szabályának megsértésére. A felperes nem állíthatja megalapozottan azt sem, hogy a Bizottság köteles lett volna mérlegelni és értékelni az Uniónak a panasz Bizottság általi kivizsgálásához fűződő érdekét.
36 Mindenesetre elsősorban emlékeztetni kell arra, hogy az 1/2003 rendelet 4. és 5. cikke értelmében a Bizottság és a tagállami versenyhatóságok párhuzamos jogkörökkel rendelkeznek az [EK] 81. cikk és az [EK] 82. cikk alkalmazása tekintetében, és az 1/2003 rendelet rendszere ezek szoros együttműködésén alapul (2013. október 16‑i Vivendi kontra Bizottság ítélet, T‑432/10, EU:T:2013:538, 26. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: 2011. július 13‑i ThyssenKrupp Liften Ascenseurs és társai kontra Bizottság ítélet, T‑144/07, T‑147/07–T‑150/07 és T‑154/07, EBHT, EU:T:2011:364, 75. pont; 2014. február 6‑i CEEES és Asociación de Gestores de Estaciones de Servicio kontra Bizottság ítélet, T‑342/11, EBHT, EU:T:2014:60, 68. pont).
37 Azonban sem az 1/2003 rendelet, sem a hálózatokról szóló közlemény nem ír elő a Bizottság és a tagállami versenyhatóságok közötti hatáskörmegosztásra vonatkozó szabályt.
38 Ugyanis, egyrészt nem lehet úgy tekinteni, hogy az 1/2003 rendelet (18) preambulumbekezdése és 13. cikkének (1) bekezdése az ügyek vagy a hatáskörök a Bizottság és az adott ügyben esetlegesen érintett nemzeti versenyhatóság vagy versenyhatóságok közötti elosztásának, illetve megosztásának szempontját állapítja meg (lásd ebben az értelemben: 2007. március 8‑i France Télécom ítélet, T‑340/04, EBHT, EU:T:2007:81, 130. pont).
39 Másrészt, ami a hálózati közleményt illeti, annak 4. pontja pontosítja, hogy a hálózaton belüli konzultáció és információcsere a köz érdekében eljáró hatóságok közötti ügy, és annak 31. pontja szerint a közlemény nem biztosít egyéni jogot az érintett vállalkozásoknak arra, hogy az üggyel egy meghatározott hatóság foglalkozzon (2007. március 8‑i France Télécom ítélet, T‑339/04, EBHT, EU:T:2007:80, 83. pont). Általánosabban, sem az 1/2003 rendelet, sem az említett közlemény nem keletkeztet sem jogokat, sem elvárásokat valamely vállalkozás számára a tekintetben, hogy ügyét egy adott versenyhatóság bírálja el (lásd ebben az értelemben: ThyssenKrupp Liften Ascenseurs és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 36. pont, EU:T:2011:364, 78. pont).
40 Így, még ha feltételezzük is, hogy a Bizottság különösen jó helyzetben volt ahhoz, hogy foglalkozzon az üggyel, és hogy az UVK nem volt ehhez megfelelő helyzetben, a felperesnek semmilyen joga nem volt ahhoz, hogy az üggyel a Bizottság foglalkozzon.
41 Másodsorban az 1/2003 rendelet (18) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Tanács lehetővé kívánta tenni az európai versenyhálózatban részt vevő versenyhatóságok számára, hogy az Unió érdekének hiányára vonatkozó indoktól eltérő, új indokra hivatkozhassanak a panasz Bizottság általi elutasításának igazolásaként. A Bizottság tehát az 1/2003 rendelet 13. cikkének alkalmazása során nem volt köteles mérlegelni és értékelni az Unió ahhoz fűződő érdekét, hogy a Bizottság vizsgálja ki a felperes panaszát, amennyiben az említett panasz a kiskereskedelemre vonatkozott.
Az 1/2003 rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételek tiszteletben tartásáról
42 A felperes lényegében azt kifogásolja, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban figyelmen kívül hagyta az 1/2003 rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében felállított feltételeket. Azt állítja ugyanis, hogy az UVK nem foglalkozott hatékonyan az üggyel, és kifogásolja, hogy a Bizottság úgy tekintette, hogy az UVK által vizsgált ügy „ugyanazon a piacon ugyanazon időpontban elkövetett ugyanazon állítólagos jogsértésekreˮ vonatkozik.
43 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1/2003 rendelet 13. cikke és (18) preambulumbekezdése a versenyhatóságok hálózatának részét képező nemzeti hatóságok számára annak biztosítása érdekében biztosított széles mérlegelési jogkört fejezi ki, hogy az ügyek e hálózaton belül a legmegfelelőbb módon kerüljenek elosztásra (lásd ebben az értelemben: 2012. február 14‑i Toshiba Corporation és társai ítélet, C‑17/10, EBHT, EU:C:2012:72, 90. pont). Figyelemmel a Szerződés és az 1/2003 rendelet által elismert szerepére, az 1/2003 rendelet 13. cikkének alkalmazásakor a fortiori a Bizottság is széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik.
44 Így, mivel a Bizottság az 1/2003 rendelet 13. cikkének alkalmazása során széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, az uniós bíróság által végzett felülvizsgálatnak az eljárási szabályok és az indokolásra vonatkozó szabályok betartásának, valamint a tényállás tárgyi pontosságának, a nyilvánvaló mérlegelési hiba hiányának és a hatáskörrel való visszaélés hiányának ellenőrzésére kell korlátozódnia (lásd analógia útján: 2014. június 11‑i Communicaid Group kontra Bizottság ítélet, T‑4/13, EU:T:2014:437, 95. pont).
45 Ezen elvek fényében kell megvizsgálni, hogy a Bizottság az 1/2003 rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében felállított és a fenti 33. pontban felidézett két elvet betartotta‑e.
– Arról, hogyan foglalkozott az üggyel az UVK
46 A felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta azokat a körülményeket, amelyek alapján meg lehetett volna állapítani, hogy az UVK‑nak nem kell folytatnia a vizsgálatát, és amelyek következtében tehát nem lehetett volna megállapítani az említett versenyhatóság hatáskörét. E körülmények az UVK intézményi hiányosságainak fennállásával kapcsolatosak. Ezen hiányosságok először is abban állnak, hogy e versenyhatóság funkcionálisan nem független a beavatkozót felügyelő minisztériumtól, másodszor abban, hogy túllépték a szlovén jogban a határozathozatalra előírt kétéves határidőt, harmadszor abban, hogy az UVK nem rendelkezik elegendő pénzügyi eszközzel, negyedszer pedig az Agencija za pošto in elektronske komunikacijét (szlovén postai és elektronikus hírközlési szabályozó hatóság, a továbbiakban: APEK) illetően megfigyelt hiányosságokban állnak. Így azon érvelésével, hogy az UVK‑nak nem kellene folytatnia a vizsgálatát, a felperes lényegében azt állítja, hogy az UVK képtelen hatékonyan foglalkozni az üggyel.
47 Először is pontosítani kell, hogy milyen értelmet kell tulajdonítani az 1/2003 rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében szereplő „foglalkozikˮ kifejezésnek, és meg kell vizsgálni, hogyan alkalmazza e cikket a jelen ügyben a Bizottság.
48 A „foglalkozikˮ kifejezés nem jelentheti pusztán azt, hogy valamely más hatósághoz panaszt nyújtottak be, vagy hogy az hivatalból vizsgálatot indított az ügyben. Valamely tagállami versenyhatóság panasz alapján vagy hivatalból való eljárása ugyanis olyan aktus, amely önmagában véve nem tanúsítja sem azt, hogy a tagállam versenyhatósága él hatásköreivel, sem pedig a fortiori a szóban forgó ügyre vonatkozó ténybeli és jogi elemek vizsgálatát. Így a Bizottság nem teljesítené az EUMSZ 105. cikk (1) bekezdéséből eredő általános felügyeleti feladatát, ha jogosult lenne elutasítani valamely panaszt pusztán azzal az indokkal, hogy valamely tagállam versenyhatóságához panaszt nyújtottak be, vagy hogy az hivatalból vizsgálatot indított, anélkül hogy ezen aktusok alapján sor kerülne a szóban forgó ügy bármilyen kivizsgálására.
49 Amikor azonban a Bizottság valamely ügyben az 1/2003 rendelet 13. cikkének (1) bekezdését alkalmazza, e rendelkezés egyáltalán nem kötelezi őt arra, hogy megvizsgálja az üggyel foglalkozó tagállami versenyhatóság által elfogadott irányvonalak megalapozottságát.
50 E körülmények között, amikor a Bizottság az 1/2003 rendelet 13. cikkének (1) bekezdése alapján elutasít valamely panaszt, ezen intézmény a határozatának meghozatalakor rendelkezésére álló információk alapján köteles megbizonyosodni különösen arról, hogy valamely tagállam versenyhatósága vizsgálódik az ügyben.
51 A jelen ügyben a megtámadott határozat az UVK által a Bizottságnak küldött 2009. november 18‑i levélen alapul, amelyben az UVK megerősítette, hogy vizsgálatot indított, és ténylegesen foglalkozik az üggyel.
52 Egyébiránt a Bizottság a megtámadott határozatban kifejtette, hogy a szóban forgó ügy tárgyában rendszeres kapcsolatot tart az UVK‑val, és hogy e kapcsolatfelvételekből az tűnik ki, hogy e versenyhatóság ténylegesen foglalkozik ezen üggyel.
53 Azt, hogy az UVK foglalkozott az üggyel, egyébként az ügy más iratai is megerősítik, különösen a felperes által 2010. február 18‑án a Bizottságnak küldött levél, amelyben az UVK által a kiskereskedelmi piacon folytatott eljárás bemutatása keretében maga a felperes is elismeri, hogy e versenyhatóság 2010. február 10‑én kérdőívet küldött neki.
54 Így a jelen ügyben a Bizottság helyesen állapíthatta meg, hogy az UVK az 1/2003 rendelet 13. cikkének (1) bekezdése értelmében foglalkozik az üggyel.
55 Másodszor el kell utasítani a felperes arra alapított érveit, hogy a Bizottság nem teljesítette azon kötelezettségét, hogy az uniós versenyszabályok hatékony alkalmazása felett őrködjék, amikor elutasította a felperes panaszát, amennyiben az a kiskereskedelmi piacra vonatkozott, azzal az indokkal, hogy az UVK foglalkozik az üggyel.
56 Az 1/2003 rendelet indokolásából, és különösen az (1), (6), (8) és (35) preambulumbekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy a tagállamok versenyhatóságainak az EK 81. és az EK 82. cikk alkalmazásában való szorosabb részvétele, valamint e versenyhatóságok arra vonatkozó kötelezettsége, hogy alkalmazzák e rendelkezéseket akkor, ha a tagállamok közötti kereskedelem érintettségének lehetősége fennáll, éppen az említett rendelet által követett hatékonysági célkitűzés biztosítására irányul.
57 Így a hatékonysági követelmény nem járhat azzal a kötelezettséggel, hogy a Bizottságnak e konkrét rendelkezés alkalmazása keretében meg kelljen vizsgálnia, hogy az érintett versenyhatóság az 1/2003 rendelet által ráruházott feladat ellátásához rendelkezik‑e intézményi, pénzügyi és technikai eszközökkel; ellenkező esetben megkérdőjeleződne az 1/2003 rendelet 13. cikkének hatálya.
58 Mindenesetre a felperes által a Bizottság előtt hivatkozott körülmények nem bizonyítják megfelelően az UVK‑n belüli olyan intézményi hiányosságok fennállását, és különösen e versenyhatóság függetlenségének, eszközeinek vagy gondosságának hiányát, amelyek akadályoznák feladatának ellátásában.
59 E tekintetben először is hangsúlyozni kell, hogy a törvény írja elő az UVK függetlenségét, továbbá hogy az ügy irataiból és különösen a felperes által benyújtott iratokból kitűnik, hogy e versenyhatóság ténylegesen funkcionális függetlenséget élvez, és már folytatott vizsgálatokat több olyan nagy múltú gazdasági szereplő állítólagos versenyellenes magatartásaival kapcsolatban, amelyek többségi tőkéje az állam tulajdonában van.
60 Egyébiránt a felperes által benyújtott dokumentumokból nem tűnik ki nyilvánvalóan, hogy az UVK olyan eszközhiányban szenvedne, amely megakadályozná őt abban, hogy vizsgálatot folytasson, és a szóban forgó üggyel foglalkozzon.
61 Ezenkívül a felperes arra alapított érvét illetően, hogy az UVK túllépte azon kétéves határidőt, amelyen belül határozatot kell hoznia, ki kell emelni, hogy a megtámadott határozatot e határidő lejártát megelőzően hozták. Mindenesetre a felperes által a Törvényszékhez benyújtott iratokból és a Szlovén Köztársaság tárgyaláson tett nyilatkozataiból kitűnik, hogy e határidő nem olyan kötelező jellegű határidő, amelynek túllépése megakadályozná azt, hogy az UVK adott esetben korrekciós intézkedéseket is magában foglaló határozatot hozzon. Így nem kifogásolható, hogy a Bizottság az 1/2003 rendelet 11. cikkének (6) bekezdése alapján nem vette át az ügyet az UVK‑tól azzal az indokkal, hogy e versenyhatóság túlzottan meghosszabbította az eljárást.
62 A felperes által benyújtott más iratok nem relevánsak, mivel nem az UVK‑ra, hanem az APEK‑re vonatkoznak.
63 Ami a felperes arra alapított érveit illeti, hogy az UVK a megtámadott határozat elfogadását követően nem alkalmazta hatékonyan az EUMSZ 102. cikket, elegendő megállapítani, hogy ezen érvek a jelen jogvita keretében nem relevánsak, mivel a megtámadott határozatot követően keletkezett tényekre vonatkoznak.
64 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis valamely uniós jogi aktus jogszerűségét az aktus meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi elemek alapján kell értékelni. Ebből következik, hogy az uniós jogi aktus elfogadásának időpontját követően felmerülő körülmények ezen aktus jogszerűségének értékelésénél nem vehetők figyelembe (lásd: 2011. szeptember 9‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, T‑257/07, EBHT, EU:T:2011:444, 172. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
65 Végül az UVK korábbi elnöke által tett, a 2011. június 22‑i sajtócikkben megjelent nyilatkozat, miszerint e versenyhatóság akkoriban azon a véleményen volt, hogy a Bizottság vizsgálja meg az ügyet, nem bizonyíthatja azt, hogy az UVK nem képes arra, hogy az üggyel foglalkozzon. Egyébiránt, amint e nyilatkozatból kitűnik, és amint a Bizottság a tárgyaláson kifejtette, az UVK és a Bizottság közötti levélváltásra valóban 2009. június és július hónapjában került sor – azaz azt megelőzően, hogy a felperes panasszal fordult a Bizottsághoz – az európai versenyhálózat e két tagja közötti kezdeti munkamegosztás szakaszában.
66 Harmadszor, ami a felperes azon állítását illeti, hogy a nemzeti eljárás keretében eljárási jogokat veszített, ezen érvet mint hatástalant el kell utasítani, mivel az nem kérdőjelezheti meg azon megállapítást, miszerint a Bizottság megalapozottan tekintette úgy, hogy az UVK foglalkozik az üggyel. E tekintetben hozzá kell tenni, hogy a felperes – amint a tárgyaláson kijelentette – úgy döntött, hogy nem kéri az UVK előtti eljárásba való beavatkozást, mivel úgy gondolta, hogy a Bizottság komolyan szándékozik foglalkozni az üggyel. Márpedig a Törvényszékhez benyújtott beadványaiból, sem pedig az azok alátámasztására benyújtott dokumentumokból nem tűnik ki, hogy a felperes azt állította vagy a fortiori bizonyította volna, hogy a Bizottság pontos ígéreteket adott neki arra vonatkozóan, hogy majd foglalkozik az üggyel.
67 A fentiekből következik, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló hibát akkor, amikor elutasította a felperes panaszát, amennyiben az említett panasz a kiskereskedelmi piacra vonatkozik, mivel úgy tekintette, hogy az UVK foglalkozik az üggyel.
– Az UVK által vizsgált magatartások azonosságáról
68 A felperes úgy érvel, hogy a Bizottság nyilvánvaló hibát követett el, amikor a megtámadott határozatban megállapította, hogy a Bizottság elé terjesztett kérelmek és az UVK által vizsgált ügy „ugyanazon a piacon ugyanazon időpontban elkövetett ugyanazon állítólagos jogsértésekreˮ vonatkozik. Úgy érvel továbbá, hogy a Bizottság mesterségesen és tévesen különböztette meg az ügy kiskereskedelmi értékesítésre vonatkozó elemeit a nagykereskedelmi értékesítésre vonatkozó elemeitől.
69 Először is az 1/2003 rendelet 13. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság elutasíthatja a panaszt azzal az indokkal, hogy az elé terjesztett ügy „ugyanazon […] magatartás[ra]ˮ vonatkozik, mint amellyel valamely tagállam versenyhatósága már foglalkozik.
70 Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a felperes a panaszában többek között arról számolt be, hogy a beavatkozó a „Džabestˮ termékének 2008‑as bevezetésével a mobiltelefon‑szolgáltatások kiskereskedelmi piacán kiszorításra irányuló stratégiát folytat, amely termék árprést eredményezett. Úgy érvelt továbbá, hogy a beavatkozó kiskereskedelmi piacon tanúsított magatartása felfaló árazásnak minősül (lásd a fenti 4. és 6. pontot).
71 A megtámadott határozatban a Bizottság hangsúlyozta, hogy az UVK a 2009. november 18‑i levelében arról tájékoztatta, hogy vizsgálatot folytat a beavatkozó által különösen a mobiltelefon‑szolgáltatások kiskereskedelmi piacán 2008 óta elkövetett esetleges erőfölénnyel való visszaéléssel kapcsolatban, és hozzátette, hogy e vizsgálat különösen a beavatkozó által bevezetett „Džabestˮ kiskereskedelmi termékre vonatkozik, valamint arra a kérdésre, hogy a beavatkozó árprést és/vagy felfaló árazást folytat‑e.
72 Így, amint az UVK 2009. november 18‑i levele is megerősíti, a felperes által a Bizottsághoz benyújtott panasz és az UVK által vizsgált ügy a beavatkozó 2008 óta tanúsított magatartására vonatkozott. E panasz tehát ugyanazon vállalkozás ugyanazon időszakban tanúsított magatartására vonatkozott. Egyébiránt a felperes által bejelentett magatartások és az UVK által vizsgált ügy ezenkívül ugyanazon földrajzi piacra, azaz a szlovén piacra vonatkozott. Végül nem vitatott, hogy a Bizottsághoz az UVK előtti eljárás tárgyát képező, a mobiltelefon‑szolgáltatások kiskereskedelmi piacán alkalmazott árpréssel és/vagy felfaló árazással kapcsolatban fordultak panasszal, és az UVK az említett levélben ezt követően megerősítette, hogy e magatartással kapcsolatban vizsgálatot folytat.
73 Ebből következik, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor a megtámadott határozatban megállapította, hogy az UVK által folytatott eljárás „ugyanazon a piacon ugyanazon időpontban elkövetett ugyanazon állítólagos jogsértésekreˮ vonatkozik, mint amelyekkel kapcsolatban a kiskereskedelmi piacot illetően panasszal fordultak hozzá.
74 Másodszor a felperes arra alapított érve, hogy a Bizottság mesterségesen és tévesen választotta el az ügy kiskereskedelmi értékesítésre vonatkozó elemeit a nagykereskedelmi értékesítésre vonatkozó elemeitől, nem fogadható el.
75 Amikor ugyanis a Bizottság az 1/2003 rendelet 13. cikkének (1) bekezdése alapján valamely panaszt el kíván utasítani, meg kell bizonyosodnia különösen arról, hogy a valamely tagállam versenyhatósága által vizsgált ügy ugyanazon ténybeli elemekre vonatkozik, mint amelyeket e panaszban bejelentettek.
76 A Bizottságot azonban nem köti sem a panaszosok által megfogalmazott kérelmek célja és oka, sem pedig a panaszosok által bejelentett tények általuk való minősítése.
77 Így a jelen ügyben, mivel a Bizottság megbizonyosodott arról, hogy az UVK által vizsgált ügy ugyanazon ténybeli elemekre vonatkozik, mint amelyeket a felperes a panaszának egy részében bejelentett, a Bizottság jogosan alkalmazhatta az 1/2003 rendelet 13. cikkének (1) bekezdését a panasz e részére, és jogosan vizsgálhatta meg, hogy az Unió érdekében áll‑e az, hogy a Bizottság folytassa e panasz másik részének vizsgálatát.
78 A fentiek összességére tekintettel az első jogalapot el kell utasítani.
A Bizottság által az ítélkezési gyakorlatban előírt mérlegelés során elkövetett nyilvánvaló hibára alapított, második jogalapról
[omissis]
A költségekről
[omissis]
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Si.mobil telekomunikacijske storitve d.d.‑t kötelezi saját költségeinek, valamint az Európai Bizottság és a Telekom Slovenije d.d. költségeinek viselésére.
3) A Szlovén Köztársaság maga viseli saját költségeit.
Papasavvas | Forwood | Bieliūnas |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. december 17‑i nyilvános ülésen.
Aláírások