Language of document :

2011. április 1-jén benyújtott kereset - El-Materi kontra Tanács

(T-200/11. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Fahd Mohamed Sakher Ben Mohamed El-Materi (Doha, Katar) (képviselők: M. Lester barrister és G. Martin solicitor

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kereseti kérelmek

A Törvényszék semmisítse meg a tunéziai helyzet tekintetében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2011/72/KKBP határozat végrehajtásáról szóló, 2011. február 4-i 2011/79/KKBP tanácsi végrehajtási határozatot (HL L 31., 40. o.), valamint a tunéziai helyzetre tekintettel egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2011. február 4-i 101/2011/EU tanácsi rendeletet (HL L 31., 1. o.) amennyiben azok a felperesre alkalmazandók;

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes öt jogalapot hoz fel a keresete alátámasztására.

1. Az első jogalap, amely azon alapul, hogy nem teljesült a felperesnek a 2011/79/KKBP határozat mellékletébe történő felvételére vonatkozó feltétel, mivel:

- a felperes említett mellékletbe történő felvételének egyedül elfogadható alapja az lenne, ha teljesítené a 2011/72/KKBP tanácsi határozat1 1. cikkében megállapított feltételt, vagyis azt, hogy "Tunézia állami pénzeszközeinek hűtlen kezeléséért felelős" személy vagy ilyen természetes személlyel áll összeköttetésben, hiszen - amint azt a (2) preambulumbekezdés kifejti - az ilyen "személyek megfosztják a tunéziai népet a gazdaságuk és társadalmuk fenntartható fejlődéséből származó előnyöktől, és gyengítik a demokrácia kibontakozását az országban".

2. A második jogalap azon alapul, hogy a Tanács megsértette a felperes védelemhez való jogát és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogát, mivel:

- a korlátozó intézkedések nem írnak elő eljárást a felperes pénzeszközei befagyasztására vonatkozó határozatot megalapozó bizonyítékok felperessel való közlésére vonatkozóan, vagy amely lehetővé tenné, hogy érdemben nyilatkozhasson e bizonyítékokról;

- a megtámadott intézkedésekben hivatkozott indokok bírósági vizsgálatra vonatkozó, általános, alá nem támasztott és homályos kijelentést tartalmaznak;

- a Tanács nem szolgált kellő bizonyítékkal ahhoz, hogy lehetővé tegye a felperesnek álláspontja érdemi ismertetését válaszul, ami nem teszi lehetővé a Tanács határozata és értékelése megalapozottságának, sem az ezek alapjául szolgáló bizonyítékok megcáfolhatatlanságának bírósági vizsgálatát.

3. A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Tanács nem indokolta jogilag megkövetelt módon a felperesnek a vitatott intézkedések hatálya alá történő felvételét, megsértve ezáltal a határozatát igazoló különös és konkrét okok egyértelmű kifejtésére vonatkozó kötelezettségét, azokat az egyedi és különös okokat is beleértve, amelyek arra a vélekedésre vezették, hogy a felperes volt a felelős Tunézia állami pénzeszközeinek hűtlen kezeléséért.

4. A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Tanács indokolatlanul és aránytalanul megsértette a felperes tulajdonhoz való jogát, valamint kereskedelmi és ipari tevékenysége szabadságát, mivel:

- a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedéseknek jelentős és tartós hatása van az alapjogokra;

- a felperesre való alkalmazásuk nem igazolt;

- a Tanács nem bizonyította, hogy a pénzeszközök teljes befagyasztása a legkevésbé korlátozó eszköz az ilyen cél eléréséhez, sem azt, hogy a felperesnek okozott nagyon jelentős sérelem igazolt és arányos volt.

5. Az ötödik jogalap, amely azon alapul, hogy a Tanács nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor úgy határozott, hogy e korlátozó intézkedéseket alkalmazza a felperesre, hiszen úgy tűnik, a Tanács nyilvánvalóan nem végzett semmilyen értékelést a felperest illetően, vagy még ha végzett is ilyen értékelést, a Tanács tévesen állapította meg, hogy igazolt volt a felperes felvétele a korlátozó intézkedések hatálya alá.

____________

1 - A tunéziai helyzet tekintetében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2001. január 31-i 2011/72/KKBP tanácsi határozat (HL L 28., 62. o.)