A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)

2010. október 27.

T‑65/09. P. sz. ügy

Enzo Reali

kontra

Európai Bizottság

„Fellebbezés – Közszolgálat – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – Besorolási fokozatba történő besorolás – Szakmai tapasztalat – Oklevél – Egyenértékűség”

Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (második tanács) F‑136/06. sz., Reali kontra Bizottság ügyben 2008. december 11‑én hozott ítélete (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑451. o. és II‑A‑1‑2495. o.) ellen benyújtott és annak hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.

Határozat: A Törvényszék a fellebbezést elutasítja. E. Reali viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Bizottságnál a jelen eljárásban felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Jogalapok – A megtámadott jogi aktust kibocsátó intézmény hatáskörének hiánya – A bíróság által hivatalból történő vizsgálat

(EUMSZ 263. cikk)

2.      Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Besorolás

1.      A valamely aktus külső jogszerűségére vonatkozó jogalapokat és elfogadhatatlansági kifogásokat a bíróság hivatalból figyelembe veheti oly módon, hogy az aktus kibocsátójának hatáskörére vonatkozó kifogást a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia akkor is, ha arra a felek egyike sem hivatkozott.

(lásd a 43. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C‑19/58. sz., Németország kontra Főhatóság ügyben 1960. május 10‑én hozott ítélete (EBHT 1960., 469., 488. o.); a Bíróság C‑210/98. P. sz., Salzgitter kontra Bizottság ügyben 2000. július 13‑án hozott ítéletének (EBHT 2000., I‑5843. o.) 56. pontja.

2.      Az egyenlő bánásmód elve megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően, és az eltérő helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy, hacsak az ilyen bánásmód objektíven nem igazolható.

E tekintetben ami a felperes helyzetét illeti – aki négyéves időtartamú tanulmányokat követően „Laurea” oklevelet szerzett még a Bolognai Nyilatkozatot követő új végzettségi rendszer bevezetése előtt – e felperes helyzete annak ellenére, hogy az ilyen „Laurea” végzettséggel rendelkezők számára az említett rendszer bevezetését követően „Dottore magistrale” címet adtak – ahogyan a „Master” fokozatot szerzett személyek számára is – nem tekinthető azonosnak az ilyen „Master” fokozatot szerzett személyek helyzetével, mivel ezen oklevelek megszerzésének feltételei, különösen a tanulmányok időtartama eltérő. A szerződéses alkalmazottként való besorolás szempontjából tehát nem tekinthető úgy, hogy e felperes két oklevelet, egy „Licence‑t” és egy „Mastert” szerzett, hanem ez utóbbi oklevelet egy év szakmai tapasztalatnak kell tekinteni.

(lásd a 62. és 64. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑373/94. sz., Werners kontra Tanács és Bizottság ügyben 2006. december 12‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., II‑4631. o.) 98. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.