AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (második tanács)
2005. február 15.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – A terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedések – Kereshetőségi jog – Egyesület – Elfogadhatóság”
A T‑206/02. sz. ügyben,
a Kurdisztáni Nemzeti Kongresszus (KNK) (székhelye: Brüsszel [Belgium], képviseli: J. Boisseau ügyvéd)
felperesnek
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: M. Vitsentzatos és S. Marquardt, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatják:
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik kezdetben: G. zur Hausen és G. Boudot, később: J. Enegren és G. Boudot, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
és
Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviseli kezdetben: J. Collins, később: R. Caudwell, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
beavatkozók,
a terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK tanácsi rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról és a 2001/927/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2002. május 2‑i 2002/334/EK tanácsi határozat (HL L 116., 33. o.) megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (második tanács),
tagjai: J. Pirrung elnök, N. J. Forwood és S. Papasavvas bírák,
hivatalvezető: H. Jung,
meghozta a következő
Végzést
Az jogvita előzményei
1 Az iratok alapján a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) 1978‑ban jött létre, és kezdte meg a török kormány elleni fegyveres küzdelmét a kurdok önrendelkezésének elismeréséért. A PKK 1999 júliusában önvédelmi jogának fenntartása mellett egyoldalú tűzszünetet hirdetett. A PKK kongresszusa 2002 áprilisában ennek feloszlását mondta ki.
2 Az 1999‑ben létrehozott Kurdisztáni Nemzeti Kongresszus (KNK) mintegy harminc szervezetet tömörítő szövetség. A KNK célja „Kurdisztán minden részén megerősíteni a kurdok egységét és együttműködését, valamint támogatni a kurd nemzet legfőbb érdekeiért vívott harcukat” (a KNK alapszabálya 7. cikkének (A) bekezdése). A PKK tagja volt a KNK-nak ezen utóbbi létrehozatalakor.
3 2001. december 27‑én – arra az álláspontra helyezkedve, hogy az ENSZ 1373. (2001) sz. határozatának végrehajtásához közösségi fellépésre van szükség – a Tanács elfogadta a terrorizmus leküzdéséről szóló 2001/930/KKBP közös álláspontot (HL L 344., 90. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 213. o.) és a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspontot (HL L 344., 93. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 217. o.).
4 A 2001/931 közös álláspont 2. cikke kimondja:
„Az Európai Közösség, az Európai Közösséget létrehozó szerződésben ráruházott hatáskör keretén belül eljárva, elrendeli a mellékletben felsorolt személyek, csoportok és szervezetek pénzeszközeinek és egyéb vagyoni értékeinek vagy gazdasági erőforrásainak a befagyasztását.”
5 2001. december 27‑én a Tanács elfogadta a terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló 2580/2001/EK rendeletet (HL L 344., 70. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 207. o.).
6 A 2580/2001 rendelet 2. cikke kimondja:
„(1) Az 5. és a 6. cikkben megengedett kivételektől eltekintve:
a) a (3) bekezdésben említett listában szereplő természetes vagy jogi személy, csoport vagy szervezet tulajdonában vagy birtokában álló, vagy hozzájuk tartozó valamennyi pénzeszközt, egyéb vagyoni értéket és gazdasági erőforrást [be kell fagyasztani];
b) semmiféle pénzeszközt, egyéb vagyoni értéket és gazdasági erőforrást sem közvetve, sem közvetlenül nem lehet a (3) bekezdésben említett listában szereplő természetes vagy jogi személy, csoport vagy szervezet rendelkezésére bocsátani.
(2) Az 5. és a 6. cikkben megengedett kivételektől eltekintve tilos pénzügyi szolgáltatásokat nyújtani a (3) bekezdésben említett listában szereplő természetes vagy jogi személy, csoport vagy szervezet számára.
(3) A Tanács egyhangúlag, és a 2001/931/KKBP közös álláspont 1. cikkének (4), (5) és (6) bekezdésében megállapított rendelkezéseivel összhangban eljárva, megállapítja, felülvizsgálja és módosítja azoknak a személyeknek, csoportoknak és szervezeteknek a listáját, akikre, illetve amelyekre ez a rendelet vonatkozik; ez a lista a következőket tartalmazza:
i. természetes személyek, akik terrorcselekményt követnek el vagy kísérelnek meg elkövetni, illetve ilyen cselekmények elkövetésének részesei vagy azok elősegítői;
ii. jogi személyek, csoportok vagy szervezetek, amelyek terrorcselekményt követnek el vagy kísérelnek meg elkövetni, illetve ilyen cselekmények elkövetésének részesei vagy azok elősegítői;
iii. az i. és ii. pontban említett egy vagy több természetes vagy jogi személy, csoport vagy szervezet tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló jogi személyek, csoportok vagy szervezetek;
iv. az i. és ii. pontban említett egy vagy több természetes vagy jogi személy, csoport vagy szervezet nevében vagy irányítása alatt eljáró természetes vagy jogi személyek, csoportok vagy szervezetek.”
7 2002. május 2‑án a Tanács elfogadta a 2580/2001/EK tanácsi rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról és a 2001/927/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2002/334/EK tanácsi határozatot (HL L 116., 33. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat). A 2580/2001 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerinti listán (a továbbiakban: vitatott lista) a határozat értelmében a PKK is szerepelt.
8 2002. június 17‑én a Tanács elfogadta a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról és a 2002/334 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2002/460/EK tanácsi határozatot (HL L 160., 26. o.). A PKK neve továbbra is szerepelt a vitatott listán. Ezt a listát – a Tanács határozataival – ezt követően rendszeresen frissítették.
Az eljárás és a felek kérelmei
9 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2002. július 2‑án benyújtott keresetlevelével a KNK (képviseli: az elnöke, Serif Vanly) az alábbi megsemmisítés iránti keresetet indította.
10 Az Elsőfokú Bíróság a 2003. február 24‑i végzésével megengedte, hogy az Egyesült Királyság és a Bizottság a Tanács támogatása végett beavatkozzon.
11 Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §‑a alapján a Tanács jelen ügyre vonatkozóan külön iratban elfogadhatatlansági kifogást emelt. A felperes és a Bizottság a megadott határidőn belül előterjesztették ezen kifogásra vonatkozó észrevételeiket. Az Egyesült Királyság nem kívánt észrevételt előterjeszteni.
12 A Tanács – amelyet a Bizottság támogat – azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– állapítsa meg a kereset elfogadhatatlanságát;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
13 A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– jelöljön ki főtanácsnokot;
– az Európai Parlamentnél kezdeményezze a 2002. június 17–18‑i EU–Törökország parlamenti vegyes ülésről készített hangfelvétel rendelkezésre bocsátását;
– állapítsa meg a kereset elfogadhatóságát;
– kötelezze a Tanácsot az ezen eljárással kapcsolatos költségek viselésére.
Az elfogadhatóságról
A felek érvei
14 A Bizottság által támogatott Tanács azt állítja, hogy a KNK-t a megtámadott határozat nem érinti közvetlenül és személyében.
15 Elsősorban azzal érvel, hogy a KNK ezen határozatnak nem címzettje, és abban sem kifejezetten, sem pedig hallgatólagosan nem szerepel. Kiemeli, hogy a KNK által egyetlen érvként felhozott érdek – nevezetesen a diplomáciai fellépésének, hírnevének és hitelének sérelme – nem elegendő az egyénítéséhez.
16 A Tanács és a Bizottság másodsorban azt állítja, hogy a KNK nem is jogosult valamely tagja nevében eljárni. Egyrészt a PKK már nem tagja a KNK-nak. Másrészt pedig a Tanács másodlagosan azt hozza fel, hogy a KNK – a tagjai sokszínűségét figyelembe véve – nem a tagjai kollektív érdekei védelmének biztosítására az ítélkezési gyakorlat értelmében létrejött egyesület.
17 Harmadsorban, a felperes azon érvét, amelynek értelmében a hatékony jogorvoslati jog hiánya a kereset elfogadhatóságát eredményezi, el kell utasítani a Bíróság C‑50/00. P sz., Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben 2002. július 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑6677. o.] 43. pontja értelmében.
18 Negyedsorban, a Tanács és a Bizottság úgy értékeli, hogy a KNK nem rendelkezik kereshetőségi joggal, mivel nem állítja, hogy a vagyonát érintette volna a megtámadott határozattal végrehajtott befagyasztás.
19 A KNK elsőként arra hivatkozik, hogy nem a saját érdekeit próbálja meg védeni, hanem sokkal inkább egy történelmi igazságot igyekszik helyreállítani, nevezetesen a PKK saját indíttatású feloszlását, valamint hogy ezen utóbbi mindenfajta erőszakos cselekménnyel felhagyott. A KNK tehát a keresetével nem a 2580/2001 rendelet hatásai ellen kíván küzdeni, sem pedig azon jövőbeli pénzügyi szankciókat nem kívánja vitatni, amelyeket soha nem kell, hogy elszenvedjen.
20 Ellenkezőleg, a KNK keresete a megtámadott határozat megsemmisítésére irányul, mivel az a politikai tevékenységének jogszerűségét súlyosan sérti. A PKK-nak a vitatott listára történő jogellenes felvétele jelentősen csökkentené a KNK által folytatott harc hitelét. E tekintetben a KNK emlékeztet, hogy az alapszabálya 7. cikkének (A) bekezdése értelmében a tagok által a számára kitűzött cél „támogatni a kurd nemzet legfőbb érdekeiért vívott harcukat”.
21 A KNK felidézi, hogy a PKK 2002 áprilisában feloszlott, ezáltal nem áll módjában, hogy valaha is vitassa a neki címzett határozatot. E feloszlás a KNK-t arra kötelezi, hogy a megsemmisítés céljából fellépjen. E tekintetben a KNK megjegyzi, hogy a Tanács elismerte, hogy amennyiben a PKK a KNK tagja maradt volna, ez utóbbit a megtámadott határozat személyében érintette volna.
22 A megtámadott határozat elfogadását követő néhány napon belül az Európa Tanácsban több incidens történt. Többek között két prominens tagtól – azon indokkal, hogy terroristák – megvonták azon előjogot, hogy a 2002. június 17–18‑i EU–Törökország parlamenti vegyes ülésen részt vegyenek.
23 Ugyanakkor, semmi más jogorvoslati lehetőség nem tenné lehetővé a megtámadott határozat jogszerűségének vitatását. Következésképpen, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 6. és 13. cikkéből következő alapelvek megsértését elkerülendő a keresetet elfogadhatónak kell nyilvánítani. E tekintetben a fent hivatkozott Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben hozott ítélet 17. pontja nem képezi ennek akadályát, mivel a jelen esetben nem kell megvizsgálni a nemzeti eljárási jogot, hiszen a megtámadott határozat elfogadása az, amely a KNK-t érinti.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
24 Az eljárási szabályzat 114. cikk 1. §‑a értelmében, bármely fél kérelmére az Elsőfokú Bíróság az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlanság tárgyában. Ugyanezen cikk 3. §‑a értelmében, ha az Elsőfokú Bíróság másként nem határoz, az eljárás a továbbiakban szóbeli.
25 Az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy jelen ügyben az iratok alapján meg tudja hozni határozatát, és nincs helye a szóbeli szakasz megnyitásának. Különösen, az ítélkezési gyakorlat egyértelműségére tekintettel, nincs szükség a főtanácsnok kijelölésére. Ugyanígy az Európai Parlament valamely dokumentumának kiadására irányuló kérelmet is el kell utasítani, mivel – még ha ez a dokumentum bizonyítja is a felperes állításait – az nem változtatna a kereset elfogadhatóságán.
26 Kétségtelen, hogy a felperes nem tekinthető a megtámadott határozat címzettjének, mivel a neve nem szerepel a vitatott listán.
27 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogalanyok meghatározott csoportjának kollektív érdekei előmozdítására létrejött valamely egyesület nem minősül az adott csoport általános érdekeit érintő jogi aktussal – az EK 230. cikk negyedik bekezdése szerint – személyében érintettnek, ebből következően tehát nem nyújthat be megsemmisítés iránti keresetet, ha tagjai azt egyénileg sem tehetnék meg (a Bíróság 19/62–22/62. sz., Fédération nationale de la boucherie en gros et du commerce en gros des viandes és társai kontra Tanács ügyben 1962. december 14‑én hozott ítélete [EBHT 1962., 943. o., 960. o.] és az Elsőfokú Bíróság T‑69/96. sz., Hamburger Hafen- und Lagerhaus és társai kontra Bizottság ügyben 2001. március 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑1037. o.] 49. pontja).
28 Jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a felperest létrehozó alapszabály 7. cikkének (A) bekezdése szerint ez utóbbi célja Kurdisztán minden részén megerősíteni a kurdok egységét és együttműködését, valamint támogatni a kurd nemzet legfőbb érdekeiért vívott harcukat. A KNK tehát a jogalanyok meghatározott csoportja kollektív érdekeinek az előmozdítására létrejött egyesületnek tekintendő.
29 Ezt a megállapítást a felperes azon első érve is alátámasztja, amely szerint a PKK felvétele a listára súlyosan sérti a politikai tevékenységének jogszerűségét és gyakorlását. Ezzel a felperes a tagjai kollektív érdekeinek védelmére hivatkozik. A fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében ezen a címen nem minősül személyében érintettnek.
30 Ezt követően meg kell vizsgálni, hogy a felperes hivatkozhat‑e arra, hogy egy vagy több tagja a megtámadott határozat megsemmisítése iránt elfogadható keresetet indíthat.
31 A felperes hivatkozik arra, hogy a PKK a tagjai egyike volt, és hogy ez utóbbi a megtámadott határozat megsemmisítése iránt elfogadható keresetet indíthatott volna.
32 Ezen érveléssel a felperes elismeri – amely elismerést vitatni nem kell –, hogy a PKK már nem tagja. Ezzel kapcsolatban elfogadhatatlan, hogy egy egyesületnek valamely korábbi tagja által esetlegesen benyújtott keresetből – a személy egykori tagsága alapján – előnye származzon. Ezen okfejtés elfogadása esetén ugyanis az egyesület állandó kereshetőségi joggal rendelkezne annak ellenére, hogy az egyesület már nem állíthatja, hogy egykori tagja érdekeit képviseli.
33 Azon körülmény, hogy – a felperes szerint – a PKK feloszlott, és hogy ezáltal ő az egyetlen, aki e téren felléphet, nem változtat ezen a véleményen. Pontosan ezt feltételezve ugyanis ezen állítás csakis annak megállapításához vezethet, hogy a PKK már nincs abban a helyzetben, hogy keresetet nyújtson be. Következésképpen, a felperes saját keresetindítása érdekében már nem hivatkozhat valamely tagjának személyes érintettség alapján fennálló keresetindítási lehetőségére.
34 A felperes továbbá azon tényre hivatkozik, hogy egyes tagjait kevéssel a megtámadott határozat elfogadását követően mind az Európai Parlament, mind pedig az Európa Tanács előtt bírálták.
35 Még ha ezen tényállást elfogadjuk is, a felperes nem adja elő, hogy maguk a tagok miért rendelkeznének a megtámadott határozat megsemmisítése tekintetében kereshetőségi joggal. Mindenesetre ezen incidensek nem tekinthetők úgy, mint amelyeket a megtámadott határozat joghatása váltott ki.
36 A felperes végül arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat PKK-val kapcsolatos rendelkezéseinek jogszerűségét jelen kereseten kívül más jogi úton nem tudnák vitatni.
37 Meg kell állapítani, hogy ez a megállapítás téves. Az, hogy a felperes saját maga nem jogosult a megtámadott határozat megsemmisítése iránti kereset indítására, még semmiképpen sem jelenti, hogy a határozat címzettjeként vagy azzal közvetlenül és személyében érintettként más sem indíthat ilyen keresetet.
38 Ezzel kapcsolatban köztudomású, hogy a 2580/2001 rendelet 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról és a 2003/902/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 2‑i 2004/306/EK határozatában (HL L 99., 28. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 3. kötet, 98. o.) a Tanács a KADEK-et és a Kongra-Gelt – más néven a PKK-t – is felvette a vitatott listára. A 2004. június 25‑én benyújtott és T‑253/04. számon nyilvántartásba vett keresetében (HL C 262., 28. o.) a Kongra-Gel kérte e határozat megsemmisítését.
39 Meg kell állapítani, hogy a felperest – mivel nem hivatkozhat arra, hogy valamely tagja a megtámadott határozat megsemmisítése iránt elfogadható keresetet indíthat – a megtámadott határozat nem érinti személyében.
40 A fentiekből következik, hogy a keresetet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
A költségekről
41 Az eljárási szabályzat 87. cikke 2. §‑ának alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
42 Ugyanezen szabályzat 87. cikke 4. §‑ának első albekezdésével összhangban az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. Az Egyesült Királyság és a Bizottság maguk viselik saját költségeiket.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) A felperes maga viseli saját költségeit és a Tanács költségeit.
3) Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, valamint a Bizottság maga viseli saját költségeit.
Luxembourg, 2005. február 15.