Language of document : ECLI:EU:T:2020:609

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2020. december 16.(*)

„Közszolgálat – Tisztviselők – Az orvosi költségek megtérítése – Alvási apnoé kezelésére szolgáló készülék ára megtérítésének felső határa – Megsemmisítés iránti kereset – Pusztán megerősítő jogi aktus hiánya – Az eljáráshoz fűződő érdek – Elfogadhatóság – Tisztviselők egészségbiztosítására vonatkozó közös szabályzat – Általános végrehajtási rendelkezések”

A T‑736/19. sz. ügyben,

HA (képviseli: S. Kreicher ügyvéd)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: T. Bohr, A.‑C. Simon és M. Brauhoff, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

egy gyógyászati eszköz 2019. március 1‑je és 2024. február 29. közötti időszakban történő bérlése tekintetében a megtérítés felső határát 3100 euró összegben meghatározó bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),

tagjai: S. Gervasoni elnök (előadó), L. Madise és P. Nihoul bírák,

hivatalvezető: E. Coulon,

meghozta a következő

Ítéletet

 Jogi háttér

1        Az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 72. cikkének a jogvitára alkalmazandó változata a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A tisztviselő, annak házastársa – amennyiben ez utóbbi bármely más jogszabály vagy előírás értelmében hasonló jellegű és mértékű ellátásra nem jogosult – gyermekei és a VII. melléklet 2. cikkének értelmében vett más eltartottjai egészségbiztosításra jogosultak a felmerült költségek 80%‑áig, az Unió intézménye kinevezésre jogosult hatóságainak közös megegyezése alapján – a személyzeti szabályzati bizottsággal folytatott konzultációt követően – megállapított szabályok szerint. […]

(2)      Azon tisztviselő, aki nyugdíjkorhatár eléréséig az Unió szolgálatában állt, vagy rokkantsági támogatásra jogosult, a szolgálatból történő kilépését követően is jogosult az (1) bekezdésben meghatározott ellátásokra. […]”

2        Az Európai Közösségek tisztviselőinek egészségbiztosítására vonatkozó közös szabályzata (a továbbiakban: közös szabályzat) „Általános megtérítési szabályok” című 20. cikke értelmében:

„(1)      A közös egészségbiztosítási [r]endszer pénzügyi egyensúlyának megőrzése érdekében és a [s]zemélyzeti szabályzat 72. cikke alapjául szolgáló szociális védelem elvének tiszteletben tartásával bizonyos ellátások térítésére vonatkozóan az általános végrehajtási rendelkezések felső határt állapíthatnak meg.

[…]

(2)      Azon ellátásokat illetően, amelyekre felső térítési határt nem állapítottak meg, nem kerül megtérítésre az ellátás azon része, amelyet az abban az országban irányadó rendes árhoz viszonyítva túlzottnak ítéltek meg. Azt, hogy mi tekinthető túlzottnak, eseti alapon a kifizetőhivatal határozza meg, az orvosszakértő véleményét követően.

[…]”

3        A közös szabályzat 35. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A kinevezésre jogosult hatóságnak, vagy adott esetben az [i]gazgatóságnak, mielőtt a [s]zemélyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott panaszról döntést hozna, ki kell kérnie az [i]rányítóbizottság véleményét.

[…]”

4        A közös szabályzat „A költségtérítési szabályok meghatározása és naprakésszé tétele” című 52. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A [s]zemélyzeti szabályzat 72. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében az intézmények a[z Európai] Bizottságra ruházzák a hatáskört, hogy általános végrehajtási rendelkezésekkel meghatározza a költségtérítési szabályokat, a rendszer pénzügyi egyensúlyának megőrzése és a személyzeti szabályzat 72. cikke (1) bekezdése első albekezdésének alapjául szolgáló szociális védelem elvének tiszteletben tartása céljából.

(2)      Az általános végrehajtási rendelkezések megállapítására az irányítóbizottság véleményét és a személyzeti szabályzati bizottsággal való konzultációt követően kerül sor.”

5        Az orvosi költségek megtérítésére vonatkozó általános végrehajtási rendelkezések megállapításáról szóló, 2007. július 2‑i európai bizottsági határozat (a továbbiakban: általános végrehajtási rendelkezések) „Általános fogalommeghatározások” című részében az alábbiak szerepelnek:

„[…]

A jelen általános végrehajtási rendelkezésekben meghatározott egyes ellátások megtérítése előzetes engedélyhez, azaz a megtérítéshez szükséges eljáráshoz van kötve. Az előzetes engedély iránti kérelmet az egészségbiztosítottnak, a sürgős esetek kivételével, a kezelés vagy az ellátások megkezdése előtt, az arra előírt nyomtatványon, részletes orvosi rendelvénnyel, a szolgáltatástól függően akár a teljes orvosi jelentéssel együtt kell benyújtania a kifizetőhivatalhoz. A kérelemről a szolgáltatás orvosi indokoltságát megállapító orvosszakértői véleményt követően hoznak döntést.

[…]

A közös szabályzat 20. cikke szerint, amennyiben felső térítési határ – ideértve súlyos betegségeket is – nincs meghatározva, a megtérítésből kizárható a költségeknek a szolgáltatásnyújtás helye szerinti ország irányadó rendes árait jelentősen meghaladó része.

Azt, hogy mi tekinthető túlzottnak, eseti alapon a kifizetőhivatal határozza meg, az orvosszakértő véleményét követően. Az orvosszakértő nyilatkozik az orvosi ellátás pontos jellegéről annak érdekében, hogy a kifizetőhivatal számára lehetővé tegye az alkalmazott díjak összehasonlítását.

[…]”

6        Az általános végrehajtási rendelkezések „Megtérítési szabályok” című II. címe tartalmazza a „Protézisek, ortopédiai eszközök és egyéb gyógyászati eszközök” című 11. fejezetet, amely magában foglal egy, 3. – „Ortopédiai eszközök, kötések és más gyógyászati eszközök” című – pontot. Az említett 3. pont a következőket írja elő:

„3.1.      A II. mellékletben szereplő táblázatban feltüntetett termékek vagy eszközök beszerzésének, bérlésének vagy javításának költségeit súlyos betegség esetén 85%‑ban vagy 100%‑ban, az azokra vonatkozó, a táblázatban feltüntetett feltételek szerint kell megtéríteni.

[…]

3.4.      Az ortopédiai eszközök vagy berendezések három egymást követő hónapban történő használat időtartamát elérő vagy meghaladó bérléséhez előzetes engedély szükséges.

[…]”

7        Az általános végrehajtási rendelkezések II. mellékletének címe: „Elismert súlyos betegség esetén 85%‑ban vagy 100%‑ban megtérítendő ortopédiai eszközök, kötések és más gyógyászati eszközök”. Ez az alábbi táblázatot tartalmazza:

Termékek

Orvosi rendel-vény

Előzetes engedély (részletes orvosi jelen-tés és árajánlat-követel-mény)

Idő-tar-tam/

ha-tár-idő

A meg-térítés szokásos mértéke

Maximális összeg megtérí-tendő 85% (EUR)

Maximális összeg megtérí-tendő 100% (EUR)

Meg-jegyzé-sek

Rászo-rultság mértéke alapján járó esz-közök

1.

Nyomókö-tések, rugalmas mullpólyák […]

Orvosi rendel-vény

NEM


85%






Gumiharis-nya

Orvosi rendel-vény

NEM


85%



Évente 3 pár


2.

Ortopédiai cipőtalpak vásárlása és átalakítása (cipőtalpak-ként)

Orvosi

rendelvény

NEM


85%

65

65

Évi 4

darab



A talp javítása

Nem megtérítendő


0%





3.

Mankók és botok










Vásárlás

Orvosi rendelvény

NEM


85%






Bérlet

Orvosi rendelvény

NEM


85%






Javítás

Nem megtérítendő






4.

Külső mellprotézi-sek

Orvosi rendelvény

NEM


85%



2 darab /oldal/

év



Melltartó vagy protézishez igazított trikó

Nem megtérítendő


0%





5.

Egyszerű személyi meghajtású kerekesszék









Vásárlás

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély

5 év

85%

650





Bérlet < 3 hónap

Orvosi rendelvény

NEM


85%






Bérlet > = 3 hónap

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély

5 év

85%

650





Javítás

Előzetes engedély


85%






Karbantar-tás (gumik stb.)

Nem megtérítendő


0%





6.

2 kerekű járókeret és ülés









Vásárlás

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély


85%

140

140

1 nem megújít-ható megál-lapodás



Bérlet < 3 hónap

Orvosi rendelvény

NEM


85%






Bérlet > = 3 hónap

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély


85%






Javítások

Nem megtérítendő


0%





7.

Szobai WC, zuhanyülő-ke (otthoni)









Vásárlás

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély


85%

100

100

1 nem megújítható megál-lapodás



Bérlet < 3 hónap

Orvosi rendelvény

NEM


85%






Bérlet > = 3 hónap

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély


85%






Javítások

Nem megtérítendő


0%





8.

Kórházi típusú ágy (otthon)









Vásárlás

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély


85%

1000

1000

nem megújít-ható megál-lapodás



Bérlet < 3 hónap

Orvosi rendelvény

NEM


85%






Bérlet > = 3 hónap

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély


85%






Javítás vagy egészség-ügyi intézmény-ben történő használat

Nem megtérítendő


0%





9.

Felfekvés elleni matrac, kompresz-szorral









Beszerzés

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély

3 év

85%

500

500




Bérlet < 3 hónap

Orvosi rendelvény

NEM


85%






Bérlet > = 3 hónap

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély


85%





10.

Alvási apnoé kezelésére szolgáló készülék (CPAP) készülék párásítóval










Vásárlás

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély

5 év

85%

1700

1700




Bérlet < 3 hónap

Orvosi rendelvény

NEM


85%






Bérlet > = 3 hónap

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély


85%






CPAP tartozékok és karbantar-tás, kivéve a vásárlás évét

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély

1 év

85%

350




11.

Vérnyomás-mérő

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély

5 év

85%

125

125




Javítás

Nem megtérítendő


0%





12.

Aeroszol










Vásárlás

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély

5 év

85%

125

125




Bérleti díj

Orvosi rendelvény

NEM


85%






Bérlet > = 3 hónap

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély


85%






Javítás

Nem megtérítendő


0%





13.

Inzulinnal kezelt cukorbeteg-ség követésére és kezelésére szolgáló eszközök










Vércukor-szintmérő

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély

3 év

100%


75




Tűk, inzulinos fecskendők,ujjbegy-szúrók

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély


100%



Orvosi rendel-vény kizáró-lag az első vásár-láshoz


14.

Inzulinnal kezelt cukorbeteg-ség követésére és kezelésére szolgáló eszközök […]










Vércukor-szintmérő

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély

3 év

85%

75





Tűk

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély


85%

500


Évente megtérí-tendő maxi-mális összeg


15.

Inkontinen-cia eszközök

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély

1 év

85%

600

600


16.

Sztóma eszközök

Orvosi rendelvény

NEM


85%





17.

Hajprotézi-sek – parókák

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély

1 év

85%

750

750



18.

Korrekciós ortopéd lábbelik méretvétel alapján










Lábbetegség esetén történő vásárlás 100%‑os kereten felül

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély


85%

720

NA

Évente 2 pár



Vásárlás lábbetegség esetén 100%‑os keret

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély


100%

NA

1440

Évente 2 pár



Vásárlás a láb súlyos betegsége esetén

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély


100%

NA


Évente 2 pár



Javítás számla bemutatása alapján

NEM

NEM


85%





19.

Művégta-gok, végtagorté-zisek, mozgatható ortézisek










Beszerzés

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély

Egyedileg meghatározandó, árajánlat követelmény



Javítás számla bemutatása alapján

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély

Egyedileg meghatározandó


20.

2000 euró becsült költséget meghaladó költségű egyéb készülé-

kek,

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély

Egyedileg meghatározandó, árajánlat követelmény



vagy speciális, elektromos, elektronikus eszköz és/vagy súlyos betegség esetén méretvétel alapján (beszerzés)

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély

Egyedileg meghatározandó, árajánlat követelmény

21.

Irrigátorok és hőmérők

Nem megtérítendő


0%





22.

Impotencia kezelésére szolgáló vákumrend-szerek

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély



200

200



23.

Véralvadás-mérő készülékek

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély





Szem-pontok: élet-hosszig tartó antiko-aguláció esetén


24.

Fecskendők

Orvosi rendelvény

Előzetes engedély





Szem-pontok: cukor-beteg-ség esetén (lásd: 13) […]


25.

Lakóhely vagy jármű állandó átalakításá-nak költségei, az automatika tartozékai […]

Nem megtérítendő


0%




 A jogvita előzményei

8        A felperes a Bizottság korábbi tisztviselője, az Európai Közösségek intézményeinek közös egészségbiztosítási rendszerében (RCAM) biztosított személy.

9        A felperes 2012 óta – alvási apnoé kezelésére szolgáló – légzést segítő készüléket, úgynevezett folyamatos pozitív légúti nyomásterápiás készüléket (a továbbiakban: CPAP készülék) használ.

10      A felperes az isprai (Olaszország) kifizetőhivataltól előzetes engedélyt kapott egy CPAP készülék 2012. március 1‑jétől 2014. február 28‑ig tartó időszakra történő bérlésére.

11      A felperes 2014. február 10‑én újabb kérelmet nyújtott be egy CPAP készülék bérlésének előzetes engedélyezése iránt.

12      A kifizetőhivatal a kérelemre válaszul 2014. február 24‑én egy CPAP készülék 2014. március 1‑jétől 2019. február 28‑ig tartó időszakra történő megvásárlására adott előzetes engedélyt. Az engedélyben a következő szerepelt:

„A kezelés hosszú idejére és hatékonyságára tekintettel orvosi szempontból a CPAP [készülék] megvásárlása indokolt, és nem annak további bérlése. Az eszköz – az általános végrehajtási rendelkezésekben előírtak szerint – ötévente cserélendő, a második évtől kezdődően karbantartandó.”

13      2014. november 8‑án a felperes kérelmet nyújtott be a CPAP készüléke 2014. március 1‑jét követő bérlésével kapcsolatban felmerült költségek megtérítése iránt.

14      2014. december 22‑i határozatával a kifizetőhivatal engedélyezte a felperesnek egy CPAP készülék 2014. március 1‑je és 2019. február 28. közötti időszakra történő bérlését (a továbbiakban: 2014. december 22‑i határozat). E határozat – az általános végrehajtási rendelkezésekben a CPAP készülék megvásárlására előírtnak megfelelően – rögzítette, hogy a megtérítés felső határa 1700 euró (lásd a fenti 7. pontban szereplő táblázat 10. sorát).

15      2015. február 22‑i levelében a felperes a 2014. december 22‑i határozattal szemben panaszt nyújtott be.

16      2015. június 25‑i határozatában a kinevezésre jogosult hatóság úgy döntött, hogy az 1700 eurós felső határt 1400 euróval megemeli, így a megtérítés teljes összegét 3100 euróban határozza meg. Ez az emelés a CPAP készülék megvásárlását követő első év után felmerülő karbantartási és tartozékvásárlási költségek négy éven keresztül történő megtérítésének felelt meg (lásd a fenti 7. pontban szereplő táblázat 10. sorát).

17      A kifizetőhivatal ezt követően 2015. október 5‑én új határozatot fogadott el, amelyben a felperesnek a 2014. március 1‑je és 2019. február 28. közötti időszakra engedélyt adott egy CPAP készülék bérlésére (a továbbiakban: 2015. október 5‑i határozat). E határozatban a megtérítés felső határát 3100 euróban határozták meg.

18      2018. december 20‑i levelében a felperes a CPAP készülék bérlésére vonatkozó előzetes engedély meghosszabbítását kérte.

19      E kérelemre válaszul a kifizetőhivatal 2019. január 17‑i határozatával engedélyezte a 2019. március 1‑je és 2024. február 29. közötti időszakra egy CPAP készülék bérlését és a megtérítés felső határát 3100 euróban határozta meg (a továbbiakban: 2019. január 17‑i határozat).

20      A felperes a kifizetőhivatalnak címzett 2019. február 1‑jei levelében vitatta a 2019. január 17‑i határozatot.

21      A 2019. január 17‑i határozatot a kifizetőhivatal 2019. április 12‑én helybenhagyta.

22      2019. április 14‑i levelében a felperes a 2019. január 17‑i határozattal szemben panaszt nyújtott be. Panaszában többek között arra hivatkozott, hogy a határozatot az alkalmazandó szabályozás megsértésével fogadták el. Egyébiránt hivatkozott arra, hogy Franciaországban – abban az országban, ahol lakóhellyel rendelkezik – CPAP készülék bérléséhez, nem pedig annak megvásárlásához fűződik érdeke.

23      Az irányítóbizottság a 2019. július 12‑i véleményében jelezte, hogy a 2019. január 17‑i határozatot helyben kell hagyni.

24      A kinevezésre jogosult hatóság 2019. augusztus 13‑i határozatával a felperes panaszát elutasította (a továbbiakban: 2019. augusztus 13‑i határozat). Többek között arra alapozta döntését, hogy álláspontja szerint a francia egészségbiztosítási rendszerre vonatkozó tényezők nincsenek hatással a 2019. január 17‑i határozat jogszerűségére.

 Az eljárás és a felek kérelmei

25      A felperes a Törvényszék Hivatalához 2019. november 4‑én benyújtott keresetlevelével előterjesztette a jelen keresetet.

26      Az előadó bíró javaslatára a Törvényszék (negyedik tanács) a Törvényszék eljárási szabályzatának 89. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében felhívta a feleket bizonyos írásbeli kérdések megválaszolására. A felek az előírt határidőn belül válaszoltak a pervezető intézkedésekre.

27      Mivel egyik fél sem kérte tárgyalás tartását, a Törvényszék – úgy ítélve meg, hogy az ügy iratai alapján elegendő információval rendelkezik – úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz.

28      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a 2019. augusztus 13‑i határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

29      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

30      Előzetesen pontosítani kell a jelen jogvita tárgyát.

 A jogvita tárgyáról

31      A Bizottság kiemeli, hogy a jelen kereset a 2019. január 17‑i határozattal szemben benyújtott panaszt elutasító 2019. augusztus 13‑i határozat ellen irányul, nem pedig az előbb említett határozat ellen. Mindazonáltal álláspontja szerint a kereset a 2019. január 17‑i határozat megsemmisítésére irányul, amit a felperes válaszában megerősített.

32      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdésében említett közigazgatási panasz és annak kifejezett vagy hallgatólagos elutasítása egy összetett eljárás szerves részét képezi, és csupán a bírósághoz fordulás egyik előfeltételét jelenti. Ilyen körülmények között a kereset, még ha formailag a panasz elutasítása ellen irányul is, a bíróság szempontjából olyannak tekintendő, mint amelyet a panasszal támadott, sérelmet okozó aktus ellen nyújtottak be (1989. január 17‑i Vainker kontra Parlament ítélet, 293/87, EU:C:1989:8, 8. pont; 2018. december 13‑i CH kontra Parlament ítélet, T‑83/18, EU:T:2018:935, 56. pont), kivéve, ha a panasz elutasításának hatálya eltér azon aktus hatályától, amely ellen a panaszt benyújtották (2006. október 25‑i Staboli kontra Bizottság ítélet, T‑281/04, EU:T:2006:334, 26. pont; 2020. május 28‑i Cerafogli kontra EKB ítélet, T‑483/16 RENV, nem tették közzé, EU:T:2020:225, 70. pont).

33      A jelen ügyben, még ha a felperes panaszát elutasító 2019. augusztus 13‑i határozat jogi és ténybeli szempontból részletesebb indokolást tartalmaz is, mint a 2019. január 17‑i határozatot tartalmazó levélben foglalt információk, annak tartalma megegyezik az utóbbiéval (lásd ebben az értelemben: 2006. október 25‑i Staboli kontra Bizottság ítélet, T‑281/04, EU:T:2006:334, 27. pont).

34      Következésképpen a jelen keresetet úgy kell tekinteni, hogy az a sérelmet okozó eredeti határozat, azaz a 2019. január 17‑i határozat ellen irányul.

35      Ezenkívül, mivel a személyzeti szabályzat rendszerében az érintettnek panasszal kell élnie az általa vitatott határozattal szemben, és keresetet kell benyújtania az e panaszt elutasító határozat ellen, a Bíróság elfogadhatónak ítélte a keresetet, akár kizárólag a panasz tárgyát képező határozat, akár a panaszt elutasító határozat ellen, akár együttesen e két határozat ellen irányul, amennyiben a panaszt és a keresetet az alkalmazandó rendelkezésekben előírt határidőkön belül nyújtották be (lásd ebben az értelemben: 1989. január 26‑i Koutchoumoff kontra Bizottság ítélet, 224/87, EU:C:1989:38, 7. pont). Mindazonáltal az eljárásgazdaságosság elvének megfelelően a bíróság dönthet úgy, hogy kifejezetten a panaszt elutasító határozattal szembeni kérelmek tárgyában nem szükséges határozni, ha azok önálló tartalommal nem bírnak, és valójában nem különíthetők el az azon határozattal szembeni kérelmektől, amely ellen a panaszt benyújtották (lásd: 2018. február 21‑i LL kontra Parlament ítélet, C‑326/16 P, EU:C:2018:83, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2020. május 28‑i Cerafogli kontra EKB ítélet, T‑483/16 RENV, nem tették közzé, EU:T:2020:225, 72. pont).

36      A jelen ügyben nem szükséges a panaszt elutasító 2019. augusztus 13‑i határozat jogszerűségéről kifejezetten határozni, mivel a vele szemben előterjesztett kérelmek önálló tartalommal nem bírnak, és ténylegesen nem különíthetők el az azon határozattal szembeni kérelmektől, amely ellen a panaszt benyújtották (lásd a fenti 33. pontot).

 A kereset elfogadhatóságáról

37      A Bizottság ellenkérelmében első elfogadhatatlansági kifogásként a 2019. január 17‑i határozat megerősítő jellegére hivatkozik. A viszonválaszban egyébiránt egy második, a felperes eljáráshoz fűződő érdekének hiányára alapított elfogadhatatlansági kifogásra is hivatkozik. Jóllehet az elfogadhatatlansági kifogás eljárásgátló jellegű, és azt az uniós bíróság az eljárás bármely szakaszában vizsgálhatja, mégis e tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság nem fejtette ki azon indokait, hogy e második elfogadhatatlansági kifogásra való hivatkozásával miért várt a viszonválaszig, holott elegendő információval rendelkezett ahhoz, hogy azt már az ellenkérelmében megtegye.

 A 2019. január 17i határozat megerősítő jellegére alapított első elfogadhatatlansági kifogásról

38      A Bizottság arra hivatkozik, hogy a 2019. január 17‑i határozat pusztán megerősíti azt a 2015. október 5‑i határozatot, amely – mivel azt a felperes az előírt határidőn belül nem vitatta – jogerőre emelkedett.

39      A Bizottság hozzáteszi, hogy egy jogerőssé vált korábbi határozat felülvizsgálatát kizárólag új és lényeges tények igazolhatják. Kifejti, hogy egy tény akkor lényeges, ha megváltoztatja a korábbi jogi aktus alapjául szolgáló körülményeket. Márpedig a jelen ügyben a felperes nem hivatkozhat lényeges tényre, mivel a fenti 38. pontban említett két határozat tárgya azonos volt, ugyanazokat a szabályokat alkalmazták, ugyanarra a személyre vonatkoztak, és a megtérítésre is ugyanazon felső határt állapították meg. Az e két határozat közötti egyetlen különbség az általuk adott engedély időtartama volt. Márpedig e különbség semmilyen hatással nincs a 2019. január 17‑i határozat megerősítő jellegére.

40      A Bizottság egyébiránt megjegyzi, hogy a felperes csak a korábban megadott előzetes engedély meghosszabbítását kérte.

41      A felperes előadja, hogy a keresete elfogadható, és téves a Bizottság azon állítása, amely szerint a 2019. január 17‑i határozat pusztán megerősíti a 2015. október 5‑i határozatot. Közelebbről a felperes szerint, mivel a 2015. október 5‑i határozat csak 2019. február 28‑ig volt érvényes, az érvényességének megszűnése a következő időszakra vonatkozóan szükségessé tette egy újabb határozat meghozatalát.

42      A felperes hozzáteszi, hogy a 2019. január 17‑i határozat nem a korábban megadott előzetes engedély egyszerű meghosszabbítása, hanem valódi határozatnak minősül, mivel az előzetes engedély megadását nem a korábbi engedélyező határozatok határozzák meg.

43      E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy valamely jogi aktus akkor tekintendő egy korábbi jogi aktust pusztán megerősítő jogi aktusnak, ha a szóban forgó jogi aktus semmilyen új elemet nem tartalmaz a korábbi jogi aktushoz képest, és azt nem előzte meg ezen utóbbi jogi aktus címzettje helyzetének a felülvizsgálata (2014. november 13‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, T‑481/11, EU:T:2014:945, 28. pont; lásd még: 2016. szeptember 15‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, T‑353/14 és T‑17/15, EU:T:2016:495, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44      A megerősítő jogi aktus meglétének kérdése nyilvánvalóan még csak fel sem merül abban az esetben, ha a későbbi jogi aktus tartalma eltér a korábbi jogi aktusétól (2014. november 13‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, T‑481/11, EU:T:2014:945, 30. pont).

45      A jelen ügyben ez a helyzet. A 2019. január 17‑i határozatnak ugyanis nem ugyanaz a tárgya, mint a 2015. október 5‑i határozatnak: míg az utóbbi a felperesnek egy CPAP készüléknek a 2014. március 1‑je és 2019. február 28. közötti időszakra történő bérlését engedélyezte (lásd a fenti 17. pontot), addig a 2019. január 17‑i határozat számára egy ilyen készülék 2019. március 1‑je és 2024. február 29. közötti időszakra történő bérlésére adott engedélyt (lásd a fenti 19. pontot).

46      Mivel a 2015. október 5‑i határozat joghatása időben korlátozott, a felperes új határozat elfogadásának hiányában 2019. március 1‑jétől nem részesülhetett volna a CPAP készülék bérleti költségeinek megtérítésében. A 2019. január 17‑i határozat pontosan azzal a hatással járt, hogy a felperesnek engedélyt adva az ilyen bérlésre, megnyitotta számára e költségek megtérítésének lehetőségét.

47      A 2019. január 17‑i határozat éppen ezért egy új határozat, amely ennek következtében nem tekinthető a 2015. október 5‑i határozat puszta megerősítésének.

48      Megjegyzendő továbbá, hogy az a körülmény, hogy a 2019. január 17‑i határozat szerinti megtérítési felső határ ugyanaz, mint a 2015. október 5‑i határozat szerint, nem járhat azon következménnyel, hogy előbbi határozat pusztán megerősítené az utóbbi határozatot. Ugyanis a 2015. október 5‑i határozat időbeli hatálya – amely az általa megadott engedélyt illetően korlátozott volt (lásd a fenti 46. pontot) – szükségképpen korlátozott volt a megtérítés általa meghatározott felső határát illetően is, mivel e felső határ az alapjául szolgáló bérlés engedélyezéséhez képest járulékos jellegű.

49      Egyébiránt irreleváns egyrészt az a körülmény, hogy az előzetes engedély iránti formanyomtatvány megkülönbözteti az „engedély iránti” kérelmeket és „engedély meghosszabbítása iránti” kérelmeket, másrészt az, hogy a felperes úgy ítélte meg, hogy kérelme az utóbbi kategóriába tartozik, mivel azt, hogy sérelmet okozó aktusról van‑e szó, a vitatott jogi aktus tartalma alapján lehet meghatározni, nem pedig az alapján, hogy annak a közigazgatási szerv vagy a címzett milyen elnevezést tulajdonít (lásd ebben az értelemben: 2009. január 15‑i Braun‑Neumann kontra Parlament végzés, T‑306/08 P, EU:T:2009:6, 32. pont).

50      A Bizottság által hivatkozott első elfogadhatatlansági kifogást tehát el kell utasítani.

 A második, a felperes eljáráshoz fűződő érdekének állítólagos hiányára alapított elfogadhatatlansági kifogásról

51      A Bizottság megjegyzi, hogy a felperes a CPAP készülék általa megtéríteni kért bérleti díját illetően egyetlen számszerű adatra sem hivatkozik. A Bizottság ennélfogva úgy ítéli meg, hogy ezáltal a felperes eljáráshoz fűződő érdekének értékelésére nincs módja.

52      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kereset elfogadhatósága attól a feltételtől függ, hogy a felperesnek érdeke fűződjön a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez. Ez az érdek feltételezi, hogy a jogi aktus megsemmisítése önmagában jogi következményekkel járhat, és a kereset így – eredményét tekintve – az azt indító fél javára szolgálhat (2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 55. pont; 2019. szeptember 24‑i VF kontra EKB ítélet, T‑39/18, nem tették közzé, EU:T:2019:683, 139. pont).

53      Ráadásul, ha egy határozat a kérelmezőnek nem teljes egészében kedvez, rendelkeznie kell az eljáráshoz fűződő érdekkel annak érdekében, hogy az uniós bírósággal megvizsgáltathassa e határozat jogszerűségét (lásd ebben az értelemben: 2009. március 11‑i TF1 kontra Bizottság ítélet, T‑354/05, EU:T:2009:66, 85. és 86. pont).

54      A jelen ügyben a 2018. december 20‑i előzetes engedély iránti kérelemre válaszul hozott 2019. január 17‑i határozattal (lásd a fenti 18. pontot) a kifizetőhivatal a felperessel szemben a CPAP készülék bérleti költségének megtérítésére felső határt állapított meg.

55      Egyértelmű, hogy egy ilyen felső határ eltörlése, amelyet a 2019. január 17‑i és a 2019. augusztus 13‑i határozat esetleges megsemmisítése eredményezhetne, a felperes javára szolgálna.

56      Ezenkívül – a Bizottság állításával ellentétben – ezen előny értékeléséhez nem a felperesnek kell számszerű adatokat szolgáltatnia, mivel az ilyen értékelés adott esetben az ügy érdeméhez, nem pedig a kereset elfogadhatóságához kapcsolódik (lásd ebben az értelemben: 2009. március 11‑i TF1 kontra Bizottság ítélet, T‑354/05, EU:T:2009:66, 86. pont).

57      A Bizottság által hivatkozott második elfogadhatatlansági kifogást tehát szintén el kell utasítani.

 Az ügy érdeméről

58      A felperes a megsemmisítés iránti kérelmének alátámasztásaként egyetlen jogalapra hivatkozik, amely azon alapul, hogy az alkalmazandó rendelkezések egyike sem határoz meg a CPAP készülék bérlése esetére megtérítési felső határt. A 2019. január 17‑i határozat, mivel ilyen felső határt alkalmaz, véleménye szerint sérti az említett rendelkezéseket, következésképpen jogellenes.

59      Egyébiránt a felperes megjegyzi, hogy a Bizottság nem szolgált objektív bizonyítékkal annak megállapítására, hogy a CPAP készülékek Franciaországban alkalmazott bérleti díja túlzott mértékű lenne.

60      A felperes szintén hangsúlyozza, hogy a Bizottság nem bizonyítja, hogy hosszú időtartamú használathoz a CPAP készüléket meg kell vásárolni.

61      A felperes ezenkívül utal a CPAP készülék bérlésének a készülék megvásárlásával szembeni előnyeire.

62      A felperes végül vitatja a CPAP készüléket bérlő, és az azt megvásárló biztosítottak közötti különbségtételt.

63      A Bizottság vitatja a felperes érvelését.

64      Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy jelen ügyben a kifizetőhivatal a 2019. január 17‑i határozat elfogadásakor a megtérítésre felső határt alkalmazott (lásd a fenti 19. pontot). A Bizottság ezt egyébiránt megerősítette a Törvényszék által elrendelt pervezető intézkedésre adott válaszában (lásd a fenti 26. pontot), pontosítva, hogy a felperes által kért megtérítés 3100 euró összegre korlátozása nem a közös szabályzat 20. cikkének (2) bekezdésén alapult, amely a Bizottság szerint a jelen ügyben nem volt alkalmazható.

65      Ezt követően hangsúlyozni kell, hogy a közös szabályzat 20. cikke – amely a közös egészségbiztosítási rendszer pénzügyi egyensúlyának megőrzésére irányuló célra utal – az (1) bekezdésében bizonyos ellátásokra megtérítési felső határ bevezetését írja elő az általános végrehajtási rendelkezésekben. A (2) bekezdésében azt is előírja, hogy amennyiben felső határ nincs megállapítva, úgy a kifizetőhivatalnak lehetősége van arra, hogy a költségek – felmerülési hely szerinti országban szokásos költségekre tekintettel – túlzottnak tekintendő részét ne térítse meg (lásd a fenti 2. pontot).

66      A közös szabályzat tehát kifejezetten lehetőségét ad arra, hogy az általános végrehajtási rendelkezések ne állapítsanak meg felső határt a megtérítésre. Ilyen esetre, a közös egészségbiztosítási rendszer pénzügyi egyensúlyának megőrzése érdekében, még egy különleges eljárásról is rendelkeznek.

67      Az általános végrehajtási rendelkezések pontosítják az alkalmazandó eljárást abban az esetben, ha a megtérítés felső határa nincs meghatározva. Ily módon az általános végrehajtási rendelkezések „Általános fogalommeghatározások” részében az szerepel, hogy milyen költség tekintendő túlzottnak, eseti alapon a kifizetőhivatal határozza meg, az orvosszakértő véleményét követően, aki nyilatkozik az orvosi ellátás pontos jellegéről annak érdekében, hogy a kifizetőhivatal számára lehetővé tegye az alkalmazott díjak összehasonlítását (lásd a fenti 5. pontot).

68      A közös szabályzat és az általános végrehajtási rendelkezések releváns rendelkezéseinek szerkezetéből – ahogyan az a fenti 65–67. pontból kiderül – tehát az következik, hogy az általános végrehajtási rendelkezések elfogadására hatáskörrel rendelkező hatóság – a Bizottság – feladata, hogy amennyiben valamely ellátásra megtérítési felső határt kíván bevezetni, úgy azt az általános végrehajtási rendelkezések szabályaiban kifejezetten megjelenítse.

69      Következésképpen abban az esetben, ha az általános végrehajtási rendelkezések valamely ellátás kapcsán annak felső határát kifejezetten nem említik, akkor – a Bizottság állításával ellentétben – ezen általános végrehajtási rendelkezések nem értelmezhetők úgy, hogy hallgatólagosan ilyen felső határt vezetnek be. Ilyenkor a közös egészségbiztosítási rendszer pénzügyi egyensúlya tehát a fenti 66. pontban említett különleges eljárással biztosítható.

70      Márpedig meg kell állapítani, hogy – amint az a fenti 7. pontban hivatkozott táblázatból kitűnik – az általános végrehajtási rendelkezések a CPAP készülék bérlése esetén a megtérítésre nem írnak elő felső határt.

71      E táblázatban ugyanis egy oszlop kifejezetten azt a maximális összeget tartalmazza, amelyre a megtérítési arány alkalmazandó, és a CPAP készülékek – három hónapnál rövidebb vagy akár három hónapnál hosszabb – bérlésére vonatkozó sorokban semmiféle összeg nem szerepel.

72      Így az alkalmazandó rendelkezések teljesen egyértelmű szövegének vizsgálata arra enged következtetni, hogy a CPAP készülék bérlését illetően a megtérítésnek nincs felső határa.

73      Egyebekben az irányítóbizottság a 2018. július 12‑i véleményében (lásd a fenti 23. pontot) kiemeli, hogy az általános végrehajtási rendelkezések ilyen felső határt csak a CPAP készülék vásárlására írnak elő.

74      Ezenkívül a fenti 7. pontban foglalt táblázat a kerekesszékek bérléséből származó költségek megtérítése esetén felső határt tüntet fel, és e felső határ vonatkozik – az említett táblázatban szintén szereplő – határozott idejű bérletre. Az a körülmény, hogy ugyanazon táblázatban egy gyógyászati eszköz bérlésére vonatkozóan a térítés felső határát feltüntetik, miközben ilyen felső határ más gyógyászati eszköz bérlésénél nincs feltüntetve, megerősíti, hogy az utóbbiak bérlése esetén semmiféle, még hallgatólagos felső határ sem került megállapításra.

75      A fenti 72. pontban szereplő következtetést a Bizottság további érvei sem kérdőjelezhetik meg.

76      Először is, a Bizottság szerint az általános végrehajtási rendelkezések abból az előfeltevésből indulnak ki, hogy a CPAP készülék hosszú időtartamú használata esetén a készüléket mind orvosi, mind költségvetési indokok alapján meg kell vásárolni. Ezzel magyarázható az, hogy az általános végrehajtási rendelkezésekben a több éven keresztül történő bérlet megtérítésének felső határát nem tartották szükségesnek meghatározni, mivel ezen eset nem fordulhat elő.

77      Ugyanakkor az általános végrehajtási rendelkezések szövegéből nem következik azoknak a Bizottság által javasolt értelmezése. A rendelkezések ugyanis arra szorítkoznak, hogy különbséget tesznek a CPAP készülékek három hónapnál rövidebb időtartamú bérlete – amely esetében nincs szükség előzetes engedélyre –, valamint hosszabb időtartamú bérlete között, amely utóbbi esetben az engedély – a legcsekélyebb időbeli korlátozás előírása nélkül – kötelező.

78      Ráadásul a fenti 7. pontban szereplő táblázat értelmezéséhez szükséges pontosításokat tartalmazó „Megjegyzések” oszlopban nem szerepel, hogy hosszú időn át történő használat esetén a CPAP készüléket meg kell vásárolni. Egyébként a CPAP készülék három hónapot meghaladó időtartamú kölcsönzésének lehetőségére utalást el is lehetett volna hagyni e táblázatban.

79      Végül azon körülményt, hogy a hosszú időtartamú használat esetén a CPAP készülék bérlése helyett annak megvásárlását orvosi indokok tehetik szükségessé, – még ha bizonyítottnak tekintjük is – mindazonáltal nem támasztja alá az, hogy az általános végrehajtási rendelkezések – amelyek célja, hogy azt a biztosítottak elolvassák és megértsék – erről semmiféle említést nem tesznek. Végül a Bizottság nem jelölte meg azon orvosi indokokat, amelyek alapján a CPAP készülék bérletével szemben annak a megvásárlását kellene előnyben részesíteni.

80      Másodszor az a körülmény, hogy egy CPAP készülék három hónapot meghaladó időtartamú bérlete, hasonlóan az ilyen készülék megvásárlásához, előzetes engedélyhez kötött, a Bizottság állításával ellentétben nem jelenti azt, hogy az általános végrehajtási rendelkezésekben a megtérítés készülék vásárlásának esetére előírt felső határa a készülék hosszú időtartamú bérletére is vonatkozik.

81      Az előzetes engedélyezés ugyanis nem jelenti szükségszerűen a megtérítés felső határának alkalmazását, amint az a fenti 7. pontban szereplő táblázatnak a járókeretek, szobai WC‑k, kórházi típusú ágyak, felfekvés elleni matracok és aeroszolok három hónapot meghaladó időtartamú bérletére vonatkozó soraiból kitűnik.

82      Ezenkívül a Bizottság nem hivatkozik egyetlen olyan rendelkezésre sem, amely kapcsolatot teremtene az előzetes engedélyezési kötelezettség és a megtérítési felső határ előírása között.

83      Harmadszor, a Bizottság azon érve vonatkozásában, amely szerint az általános végrehajtási rendelkezéseket – a biztosítottak közötti egyenlő bánásmód elvének megfelelés érdekében – úgy kell értelmezni, mint amelyek a CPAP készülékek hosszú időtartamú bérletére vonatkozóan felső határt vezetnek be, ki kell emelni, hogy a CPAP készüléket megvásárló és az azt hosszú időtartamon keresztül bérlő biztosítottak közötti indokolatlan eltérő bánásmód – amennyiben bizonyítást nyer – az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartására figyelemmel nem vezethet az általános végrehajtási rendelkezések olyan értelmezéséhez, amely annak szövegével, és a közös szabályzat, valamint az általános végrehajtási rendelkezések releváns rendelkezéseinek szerkezetével ellentétes lenne (lásd ebben az értelemben: 2015. július 17‑i EEB kontra Bizottság végzés, T‑685/14, nem tették közzé, EU:T:2015:560, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyanez vonatkozik a CPAP készülék vásárlására előírt felső határ megkerülésének kockázatára vagy a közös egészségbiztosítási rendszer pénzügyi egyensúlyát veszélyeztető kockázatra. Végezetül, a közös szabályzat – amint többek között a 20. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik – olyan mechanizmusokat ír elő, amelyek lehetővé teszik annak elkerülését, hogy a közös egészségbiztosítási rendszer bizonyos túlzott költségeket fedezzen.

84      Mindenesetre egyetlen bizonyíték sem támasztja alá, hogy – kellőképpen rendszeres és jelentős, ezáltal hátrányos megkülönböztetést megvalósító – különbség áll fenn a CPAP készülék bérléséből és az ilyen készülékek vásárlásából származó költségösszegek között. Hasonlóképpen nincs igazolva a CPAP készülék megvásárlására alkalmazandó felső határ megkerülésének gyakorlata. Végül, nem bizonyított a közös egészségbiztosítási rendszer pénzügyi egyensúlya sérelmének veszélye, amelyet a CPAP készülékek bérlésével járó megtérítés felső határának hiánya eredményezhet.

85      Így, még ha feltételezzük is, hogy az általános végrehajtási rendelkezések konstruktívan értelmezhetők, holott – amint arra a Bizottság helyesen rámutat – az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a pénzügyi ellátásokra jogosító uniós jogi rendelkezéseket szigorúan kell értelmezni (lásd: 2003. szeptember 18‑i Lebedef és társai kontra Bizottság ítélet, T‑221/02, EU:T:2003:239, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), a Bizottság által felhozott indokok egyike sem alkalmas egy ilyen értelmezés igazolására (lásd a fenti 84. pontot).

86      Negyedszer, a Bizottság több – szerinte a felperes által hivatkozott – érvet vitat. Így jelzi, hogy nem tagadja meg a CPAP készülék bérleti költségeinek megtérítését. Fenntartja, hogy az indokolási kötelezettség megsértésére alapított, a felperes által hivatkozott kifogás elfogadhatatlan. A Bizottság emlékeztet arra, hogy a közös egészségbiztosítási rendszer önálló rendszert képez és a kifizetőhivatal köteles alkalmazni a közös szabályzatot és az általános végrehajtási rendelkezéseket. Kiemeli, hogy a felperes a CPAP készülék bérleti díját illetően egyetlen számszerű adatra sem hivatkozik. Vitatja a biztosítottak lakóhely alapján történő hátrányos megkülönböztetését. Jelzi, hogy a kifizetőhivatal, amely felhívta a felperest, hogy nyújtson be orvosi igazolást annak igazolására, hogy a CPAP készülék beszerzése nem lehetséges, késznek mutatkozott kiegészítő információk fogadására, amelyeket azonban a felperes nem közölt. Végül hangsúlyozza, hogy a felperes keresetében nem terjesztett elő arra vonatkozó érvet, hogy a CPAP készülékek franciaországi költségtérítési rendszere e készülékek bérlését részesítené előnyben és a Bizottság hozzáteszi, hogy ezen állítás egyáltalán nem nyert bizonyítást.

87      Elegendő kiemelni, hogy a felperesnek a Bizottság által ilyen módon kifogásolt érvei nem függnek össze azon kérdéssel, hogy az általános végrehajtási rendelkezések tartalmaznak‑e a megtérítésre vonatkozó felső határt. Következésképpen, még ha feltételezzük is, hogy megalapozottak, ezen érvek nincsenek hatással a fenti 72. pontban említett következtetésre.

88      A fenti 64–87. pontban kifejtett megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a kifizetőhivatal azzal, hogy a felperes által benyújtott előzetes engedély iránti kérelemre adott válaszában meghatározta a megtérítés felső határát, megsértette az általános végrehajtási rendelkezéseket.

89      Márpedig, mivel az intézmények a jogunió szolgálatában állnak, egyikük sem sértheti meg a rájuk alkalmazandó szabályokat (2019. április 10‑i Al‑Gama’a al – Islamiyya Egypt kontra Tanács ítélet, T‑643/16, EU:T:2019:238, 228. pont).

90      A fentiek összességéből az következik, hogy helyt kell adni a felperes által hivatkozott jogalapnak, és abból következően meg kell semmisíteni a 2019. január 17‑i határozatot, valamint a 2019. augusztus 13‑i határozatot.

 A költségekről

91      Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék az Európai Bizottság valamely gyógyászati eszköz 2019. március 1je és 2024. február 29. közötti időszakban történő bérlésének maximális megtérítését 3100 euró összegben meghatározó 2019. január 17i határozatát, valamint az e határozat ellen benyújtott panaszt elutasító 2019. augusztus 13i bizottsági határozatot megsemmisíti.

2)      A Törvényszék a Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

Gervasoni

Madise

Nihoul

Kihirdetve Luxembourgban, a 2020. december 16‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: francia.