Ideiglenes változat
A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített második tanács)
2024. május 29.(*)
„Környezet – Lignitkitermelési tevékenységek külszíni bányában – Turówi (Lengyelország) lignitbánya – Intézményi jog – A Bíróság meghagyást kiszabó végzése végrehajtásának elmulasztása – Kényszerítő bírság – Követelések beszámítás útján történő beszedése – Az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet 101. cikkének (1) bekezdése és 102. cikke – Az alapügy törlése – Az elrendelt ideiglenes intézkedésekre vonatkozó visszaható hatály hiánya – Indokolási kötelezettség”
A T‑200/22. és T‑314/22. sz. ügyekben,
a Lengyel Köztársaság (képviseli: B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben)
felperes
az Európai Bizottság (képviselik: J. Estrada de Solà, O. Verheecke és K. Herrmann, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített második tanács),
tagjai: A. Marcoulli elnök, V. Tomljenović, R. Norkus, W. Valasidis (előadó) és L. Spangsberg Grønfeldt bírák,
hivatalvezető: V. Di Bucci,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,
tekintettel arra, hogy a felek az eljárás írásbeli szakaszának befejezéséről való értesítést követő háromhetes határidőn belül nem kérték tárgyalás tartását, és mivel ennek nyomán a Törvényszék az eljárási szabályzata 106. cikkének (3) bekezdése alapján úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az EUMSZ 263. cikken alapuló kereseteivel a Lengyel Köztársaság a T‑200/22. sz. ügyben az Európai Bizottság 2022. február 7‑i és 8‑i, 2022. március 16‑i és 31‑i határozatának, valamint a T‑314/22. sz. ügyben a 2022. május 16‑i bizottsági határozatnak (a továbbiakban együttesen: megtámadott határozatok) a megsemmisítését kéri, amelyekben a Bizottság beszámítás útján szedte be a Bíróság elnökhelyettese által a 2021. szeptember 20‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország végzésben (C‑121/21 R, EU:C:2021:752) napi kényszerítő bírság címén kiszabott, általa egyrészt a 2021. szeptember 20. és 2022. január 17., másrészt pedig a 2022. január 18. és 2022. február 3. közötti időszakra tekintettel fizetendő összegeket.
A jogvita előzményei
A Bíróság előtti eljárás
2 2021. február 26‑án a Cseh Köztársaság az EUMSZ 259. cikk alapján keresetet indított annak megállapítása iránt, hogy a Lengyel Köztársaság nem teljesítette az uniós jogból eredő kötelezettségeit a Cseh Köztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság határainak közelében található turówi (Lengyelország) külszíni bányában folytatott lignitkitermelési tevékenységek kiterjesztése és meghosszabbítása miatt (C‑121/21. sz. ügy).
3 Ezzel párhuzamosan a Cseh Köztársaság ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő, amelyben azt kérte, hogy a Bíróság kötelezze a Lengyel Köztársaságot, hogy a Bíróság érdemi ítéletéig haladéktalanul hagyja abba a turówi bányában folytatott lignitkitermelési tevékenységet.
4 A Bíróság elnökhelyettese a 2021. május 21‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország végzésben (C‑121/21 R, EU:C:2021:420) helyt adott e kérelemnek, és arra kötelezte a Lengyel Köztársaságot, hogy haladéktalanul és a C‑121/21. sz. ügyben az eljárást befejező ítélet kihirdetéséig hagyja abba az e bányában folytatott lignitkitermelési tevékenységet.
5 A Cseh Köztársaság, mivel úgy ítélte meg, hogy a Lengyel Köztársaság nem teljesítette a 2021. május 21‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország végzésből (C‑121/21 R, EU:C:2021:420) eredő kötelezettségeit, 2021. június 7‑én újabb ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be, amelyben azt kérte, hogy a Bíróság kötelezze a Lengyel Köztársaságot napi 5 millió euró összegű kényszerítő bírságnak az uniós költségvetés részére történő megfizetésére.
6 A Bíróság Hivatalához 2021. június 29‑én benyújtott külön beadványában a Lengyel Köztársaság a Bíróság eljárási szabályzatának 163. cikke alapján kérte a 2021. május 21‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország végzés (C‑121/21 R, EU:C:2021:420) visszavonását.
7 A Bíróság elnökhelyettese a 2021. szeptember 20‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország végzésben (C‑121/21 R, EU:C:2021:752) egyrészt elutasította a Lengyel Köztársaság arra irányuló kérelmét, hogy a Bíróság vonja vissza a 2021. május 21‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország végzést (C‑121/21 R, EU:C:2021:420), másrészt pedig arra kötelezte a Lengyel Köztársaságot, hogy az e végzésnek a Lengyel Köztársasággal való közlésének időpontjától a 2021. május 21‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország végzésben (C‑121/21 R, EU:C:2021:420) foglaltak teljesítéséig fizessen a Bizottságnak naponta 500 000 euró kényszerítő bírságot.
A megtámadott határozatok elfogadásához vezető eljárásról
8 2021. október 19‑i levelében a Bizottság felkérte a lengyel hatóságokat, hogy szolgáltassanak bizonyítékot a turówi bányában folytatott lignitkitermelési tevékenységek beszüntetésére vonatkozóan. Ugyanebben a levélben pontosította, hogy e bizonyítékok benyújtásának elmulasztása esetén 2021. november 3‑tól minden harminc naptári napos időszak végén a 2021. szeptember 20‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország végzés (C‑121/21 R, EU:C:2021:752) végrehajtása keretében fizetés iránti kérelmeket küld.
9 A 2021. november 5. és 2022. március 8. között kibocsátott különböző levelekben a Bizottság felszólította a Lengyel Köztársaságot, hogy fizesse meg a napi kényszerítő bírságok címén fizetendő különböző összegeket.
10 A Bizottság ezt követően felszólította a Lengyel Köztársaságot az említett, késedelmi kamatokkal növelt összegek megfizetésére, és közölte vele, hogy fizetés hiányában azokat beszámítás útján fogja beszedni az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18‑i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2018. L 193., 1. o.; a továbbiakban: költségvetési rendelet) 101. cikkének (1) bekezdése és 102. cikke alapján.
11 A megtámadott határozatokban a Bizottság arról tájékoztatta Lengyelországot, hogy tartozását beszámítja Lengyelországnak az Unióval szemben fennálló különböző követeléseibe. A beszámítás útján így beszedett összeg elsődlegesen 68 500 000 eurót tesz ki, és a 2021. szeptember 20. és 2022. február 3. közötti időszak tekintetében fizetendő napi kényszerítő bírságoknak felel meg.
Egyezség és a C‑121/21. sz. ügy törlése
12 2022. február 3‑án a Cseh Köztársaság és a Lengyel Köztársaság megállapodást kötött a C‑121/21. sz. ügy alapjául szolgáló jogvita befejezéséről (a továbbiakban: egyezség).
13 2022. február 4‑én mindkét tagállam arról tájékoztatta a Bíróságot, hogy a létrejött egyezséget követően lemond a C‑121/21. sz. ügyben előterjesztett minden követeléséről. Ugyanezen a napon a lengyel hatóságok azt kérték a Bizottságtól, hogy szüntesse meg a Bíróság által megállapított kényszerítő bírságok végrehajtására irányuló eljárást, és kérelmükhöz csatolták ezen egyezség szövegét.
14 A 2022. február 4‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország (Turówi bánya) végzéssel (C‑121/21, nem tették közzé, EU:C:2022:82) a C‑121/21. sz. ügyet törölték. E törlést elrendelő végzést 2022. február 8‑án közölték a Bizottsággal.
15 Ugyanezen a napon a Lengyel Köztársaság a Bíróság eljárási szabályzatának 163. cikke alapján kérelmet terjesztett elő a 2021. szeptember 20‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország végzés (C‑121/21 R, EU:C:2021:752) visszavonása iránt.
16 2022. február 11‑én a lengyel hatóságok ismételten arra kérték a Bizottságot, hogy szüntesse meg a kényszerítő bírságok végrehajtására irányuló eljárást, és a C‑121/21. sz. ügynek a Bíróság nyilvántartásából való törlésére tekintettel vonja vissza az első és a második megtámadott határozatot.
17 A 2022. február 4‑i és 11‑i levelekre válaszul a Bizottság 2022. február 22‑én jelezte a lengyel hatóságoknak, hogy a 2021. szeptember 20‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország végzés (C‑121/21 R, EU:C:2021:752) „hatályon kívül helyezéséig” a Bizottságnak szándékában áll a 2022. február 3‑án esedékes összegek beszámítás útján történő beszedése.
18 A Bíróság a 2022. május 19‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország (Turówi bánya) végzésben (C‑121/21 R, nem tették közzé, EU:C:2022:408) elutasította a Lengyel Köztársaság arra irányuló kérelmét, hogy vonják vissza a 2021. szeptember 20‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország végzést (C‑121/21 R, EU:C:2021:752).
A felek kérelmei
19 A Lengyel Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatokat;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
20 A Bizottság lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a Lengyel Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
21 A Törvényszék, miután erről a feleket meghallgatta, úgy határoz, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 68. cikke 1. cikkének megfelelően ítélethozatal céljából egyesíti a jelen ügyeket.
22 Megsemmisítés iránti keresetének alátámasztására a Lengyel Köztársaság két jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt a költségvetési rendelet 98. cikkével összefüggésben értelmezett 101. cikke (1) bekezdésének és 102. cikkének megsértésére, a másodikat pedig az EUMSZ 296. cikknek, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdése c) pontjának és 47. cikkének megsértésére alapítja.
A költségvetési rendelet 98. cikkével összefüggésben értelmezett 101. és 102. cikkének megsértésére alapított első jogalapról
23 A Lengyel Köztársaság azzal érvel, hogy a Bizottság a megtámadott határozatok elfogadásával túllépte a költségvetési rendeletnek az ugyanezen rendelet 98. cikkével összefüggésben értelmezett 101. és 102. cikke alapján őt megillető hatásköröket.
24 A Lengyel Köztársaság különösen azt állítja, hogy az egyezség megkötése és a C‑121/21. sz. ügy törlése azzal a következménnyel járt, hogy az ebben az ügyben elrendelt ideiglenes intézkedések joghatásai visszamenőleges hatállyal megszűntek. Úgy véli, hogy ezt az értelmezést megerősíti a Bíróság ítélkezési gyakorlata, amely szerint a jogi aktusnak az uniós bíróság által kimondott megsemmisítése ex tunc hatályú, tehát azzal a következménnyel jár, hogy a megsemmisített jogi aktust visszaható hatállyal törli a jogrendből. A Lengyel Köztársaság szerint ezt az értelmezést a tagállamok közös alkotmányos hagyományai is alátámasztják. Hozzáteszi, hogy az ideiglenes intézkedések végrehajtásának a C‑121/21. sz. ügy törlése ellenére történő folytatása meghaladja az ezen intézkedések által követett célt.
25 Ezenkívül a Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy mivel a 2021. szeptember 20‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország végzésben (C‑121/21 R, EU:C:2021:752) elrendelt ideiglenes intézkedés már nem alkalmazandó, a kifizetési kérelmekben szereplő összegek nem minősülnek a költségvetési rendelet 98. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett fennálló tartozásnak. A Bizottságnak tehát törölnie kellett volna a megállapított tartozásokat, és tartózkodnia kellett volna azok beszedésétől.
26 A Lengyel Köztársaság úgy véli, hogy ha a Bizottságnak az egyezség megkötése és a C‑121/21. sz. ügynek a Bíróság nyilvántartásából való törlése ellenére folytatnia kellene a beszedési eljárást, annak a hatása visszatartaná a feleket attól, hogy jogvitáikra békés megoldást találjanak. A kötelezett állam viseli mind az egyezség joghatásait, mind pedig a kiszabott kényszerítő bírságoknak megfelelő követelés beszedésének költségeit.
27 Végül a Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy a költségvetési rendelet 101. cikkének (6) bekezdése értelmezhető úgy, hogy az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő a követelés megállapítása és az esedékes összegek beszedésére vonatkozó határozat meghozatala között felmerült körülményeket figyelembe véve törölheti a megállapított követelést.
28 A Bizottság vitatja a Lengyel Köztársaság érveit.
Előzetes észrevételek
29 Ki kell emelni, hogy a Lengyel Köztársaság annak megállapítását kéri, hogy a C‑121/21. sz. ügy 2022. február 4‑i törlése miatt az ezen ügyben elrendelt ideiglenes intézkedések pénzügyi következményei visszamenőleges hatállyal megszűntek. Ez azzal a következménnyel járna, hogy a tartozás nem állna fenn, következésképpen a beszedés a költségvetési rendelet 101. és 102. cikke alapján jogellenessé válna.
30 A Lengyel Köztársaság érvei megalapozottságának vizsgálata előtt ismertetni kell egyrészt az ideiglenes intézkedésekhez kapcsolódó kényszerítő bírságok jellegére és céljára, másrészt pedig az ideiglenes intézkedés iránti eljárásnak az EUMSZ 279. cikkre tekintettel fennálló terjedelmére vonatkozó megfontolásokat.
– Az EUMSZ 279. cikk alapján kiszabott kényszerítő bírságok jellegéről és céljáról
31 Az EUMSZ 279. cikk hatáskört biztosít a Bíróság számára, hogy a végleges határozat teljes érvényesülésének biztosítása érdekében elrendelje az általa szükségesnek tartott ideiglenes intézkedéseket (2017. november 20‑i Bizottság kontra Lengyelország végzés, C‑441/17 R, EU:C:2017:877, 97. pont; 2021. október 27‑i Bizottság kontra Lengyelország végzés, C‑204/21 R, EU:C:2021:878, 19. pont). Konkrétan, az ideiglenes intézkedésről határozó bírónak rendelkeznie kell azzal a lehetőséggel, hogy a felek egyikével szemben az EUMSZ 279. cikk alapján előírt kötelezettség hatékonyságát oly módon biztosítsa, hogy intézkedést fogad el az ideiglenes intézkedés tárgyában hozott végzésben előírt kötelezettségek ezen fél általi teljesítése érdekében. Ilyen intézkedés lehet többek között a kényszerítő bírság kiszabása abban az esetben, ha az említett kötelezettséget az érintett fél nem teljesíti (lásd ebben az értelemben: 2021. október 27‑i Bizottság kontra Lengyelország végzés, C‑204/21 R, EU:C:2021:878, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 Ezenkívül a kényszerítő bírságnak az ideiglenes intézkedésről határozó bíró által elfogadott ideiglenes intézkedések tiszteletben tartásának biztosítása érdekében történő kiszabása az uniós jog hatékony alkalmazásának biztosítására irányul, ami az EUSZ 2. cikkben elismert, az Unió alapját képező jogállamiság értékének szerves részét képezi (lásd ebben az értelemben: 2017. november 20‑i Bizottság kontra Lengyelország végzés, C‑441/17 R, EU:C:2017:877, 102. pont).
33 Ebből következik, hogy az ideiglenes intézkedésekhez járulékos jelleggel kiszabott kényszerítő bírság nem szankciónak, hanem kényszerítő jellegű eszköznek tekinthető, amit a jelen jogvitában részt vevő két fél kifejezetten elismert.
34 Így a jelen ügyben a Bíróság elnökhelyettese annak érdekében szabott ki kényszerítő bírságot, „hogy visszatartsa [a Lengyel Köztársaságot]” a 2021. május 21‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország végzésben (C‑121/21 R, EU:C:2021:420) „foglaltaknak megfelelő magatartás tanúsításának késleltetésétől”.
– Az ideiglenes intézkedés iránti eljárásnak az EUMSZ 279. cikkre tekintettel fennálló terjedelméről
35 A Bíróság eljárási szabályzata 162. cikkének (3) bekezdése értelmében az ideiglenes intézkedés az azt meghozó végzésben meghatározott időpontban, illetve ennek hiányában az eljárást befejező ítélet kihirdetésekor hatályát veszti.
36 Mivel az ideiglenes intézkedés iránti eljárás – amint az a Bíróság eljárási szabályzata 160. cikkének (1) és (2) bekezdéséből következik – az alapeljáráshoz képest járulékos jellegű, az ideiglenes intézkedés iránti eljárás keretében elfogadott ideiglenes intézkedések az alapeljárás befejezését követően már nem alkalmazhatók, különösen ha az ez utóbbi eljárással kapcsolatos ügyre törlést elrendelő végzés vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2022. május 19‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország [Turówi bánya] végzés, C‑121/21 R, EU:C:2022:408, 25. pont).
37 Így, tekintettel arra, hogy az ideiglenes intézkedés iránti eljárás az alapeljáráshoz képest járulékos jellegű, a 2021. május 21‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország végzés (C‑121/21 R, EU:C:2021:420) és a 2021. szeptember 20‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország végzés (C‑121/21 R, EU:C:2021:752) 2022. február 4‑től hatályát vesztette. Ráadásul a 2022. május 19‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország (Turówi bánya) végzés (C‑121/21 R, nem tették közzé, EU:C:2022:408, 26. pont) kifejezetten kimondja, hogy 2022. február 4‑től, a C‑121/21. sz. ügynek a Bíróság nyilvántartásából való törlését elrendelő végzés időpontjától a Lengyel Köztársaság már nem köteles a turówi bányában folytatott lignitkitermelési tevékenység haladéktalan abbahagyására. Mivel ez az ideiglenes intézkedés már nem érvényes, e tagállam arra való kötelezését, hogy e tevékenységek abbahagyásáig napi 500 000 euró kényszerítő bírságot fizessen a Bizottságnak, úgy kell tekinteni, mint amely ezen időponttól hatályát vesztette.
38 A Lengyel Köztársaság érveit e megfontolásokra figyelemmel kell megvizsgálni.
Az alapügy törlésének a Lengyel Köztársaság tartozása fennállására gyakorolt következményeiről
39 A megtámadott határozatok a Bíróság elnökhelyettese által a 2021. szeptember 20‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország végzésben (C‑121/21 R, EU:C:2021:752) a 2021. szeptember 20. és 2022. február 3. közötti időszak tekintetében kiszabott napi kényszerítő bírság címén a Lengyel Köztársaság által fizetendő összegek beszámításáról szóló határozatok. A Bizottság pontosította különösen, hogy amíg e végzést nem „helyezik hatályon kívül”, köteles annak végrehajtására a 2021. szeptember 20. és 2022. február 3. közötti időszak tekintetében.
40 E tekintetben meg kell állapítani, hogy először is a 2022. február 4‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország (Turówi bánya) végzés (C‑121/21, nem tették közzé, EU:C:2022:82) nem tesz említést sem a 2021. május 21‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország végzésben (C‑121/21 R, EU:C:2021:420) előírt ideiglenes intézkedésekről, sem pedig az EUMSZ 279. cikk alapján kiszabott napi kényszerítő bírságról. Másodszor, a Bíróság elutasította a Lengyel Köztársaságnak a 2021. szeptember 20‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország végzés (C‑121/21 R, EU:C:2021:752) visszavonása iránti kérelmét. Harmadszor, a 2022. május 19‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország (Turówi bánya) végzés (C‑121/21 R, nem tették közzé, EU:C:2022:408) 26. pontjából kifejezetten kitűnik, hogy a Lengyel Köztársaság arra való kötelezését, hogy e tevékenységek abbahagyásáig napi 500 000 euró kényszerítő bírságot fizessen a Bizottságnak, úgy kell tekinteni, mint amely 2022. február 4‑től hatályát vesztette. Másként fogalmazva, a Bíróság elnökhelyettese által a 2021. szeptember 20‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország végzésében (C‑121/21 R, EU:C:2021:752) kiszabott napi kényszerítő bírság 2022. február 4‑től már nem alkalmazandó.
41 Következésképpen a napi kényszerítő bírság ténylegesen alkalmazandó volt a 2021. szeptember 20‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország végzés (C‑121/21 R, EU:C:2021:752) kézbesítésének időpontja és a C‑121/21. sz. ügy nyilvántartásból való törlésének időpontja közötti időszakban.
42 Ebből következik, hogy bár az alapügy törlése hatással volt a kényszerítő bírság alkalmazásának idejére, a Lengyel Köztársaság állításával ellentétben nem szüntette meg a kényszerítő bírság címén fizetendő összeg megfizetésére vonatkozó kötelezettségét. Ettől eltérő következtetés elfogadása eltérne a kényszerítő bírság céljától, amely az uniós jog hatékony alkalmazásának biztosítására irányul, ami az EUSZ 2. cikkben elismert jogállamiság értékének szerves részét képezi (lásd a fenti 32. pontot).
43 A Lengyel Köztársaság által felhozott egyetlen érv sem cáfolja e következtetést.
44 Először is, ami a valamely jogi aktus uniós bíróság általi megsemmisítésének joghatásaira vonatkozó, a fenti 24. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat analógia útján történő alkalmazását illeti, meg kell állapítani, hogy az a jelen ügyben nem alkalmazható, mivel a 2021. szeptember 20‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország végzés (C‑121/21 R, EU:C:2021:752) ellen nincs helye fellebbezésnek, és így az visszamenőlegesen nem helyezhető hatályon kívül.
45 Másodszor, ami azt az érvet illeti, amely szerint a nemzeti jogrendszerek többségéből kitűnik, hogy a jogerős határozat meghozataláig elrendelt biztosítási intézkedések visszamenőleges hatállyal hatályukat vesztik, ha az alapeljárás okafogyottá válik, meg kell állapítani, hogy a nemzeti eljárási szabályokra való hivatkozás nem releváns, mivel a megtámadott határozatok jogszerűségét kizárólag az uniós jog szabályaira tekintettel kell vizsgálni. Amint azt egyébként maga a Lengyel Köztársaság is elismeri, a tagállamok eljárási szabályai nem kötelezőek az uniós bíróságokra nézve.
46 Mindenesetre, még ha feltételezzük is, hogy bizonyos nemzeti jogrendszerekben a jogerős határozat meghozataláig elrendelt biztosítási intézkedések visszamenőlegesen hatályukat vesztik, amennyiben az alapeljárás okafogyottá válik, e megállapítás nem elegendő annak kimondásához, hogy ezek az eljárási szabályok a tagállamok közös alkotmányos hagyományai közé tartoznak, és jogforrásként az Európai Unió jogrendjének részét képezhetik.
47 Harmadszor, a Lengyel Köztársaság azon érvelését illetően, amely szerint az ideiglenes intézkedések végrehajtásának a C‑121/21. sz. ügy törlése ellenére történő folytatása túlmegy az ezen intézkedések által elérni kívánt egyetlen célon, azaz az érdemi ítélet hatékonyságának biztosításán, meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben – a Lengyel Köztársaság állításával ellentétben – az EUMSZ 279. cikk alapján kiszabott kényszerítő bírságok nem csupán az ügy érdemében hozott ítélet hatékonyságának, hanem a 2021. május 21‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország végzésben (C‑121/21 R, EU:C:2021:420) előírt ideiglenes intézkedések tiszteletben tartásának biztosítására, továbbá arra is irányul, hogy visszatartsa a Lengyel Köztársaságot az e végzésben foglaltaknak megfelelő magatartás tanúsításának késleltetésétől.
48 A Lengyel Köztársaság érvelésének jóváhagyása a lényegétől fosztaná meg az EUMSZ 279. cikk alapján kiszabott kényszerítő bírság mechanizmusát, mivel az annak elfogadásához vezetne, hogy a kötelezett fél – a jelen esetben a Lengyel Köztársaság – az alapeljárás végéig szándékosan megszegi az ideiglenes intézkedésként elrendelt intézkedéseknek való megfelelés kötelezettségét, és ezáltal veszélyezteti az uniós jog hatékonyságát.
49 Negyedszer, nem lehet helyt adni a Lengyel Köztársaság azon érvének, amely szerint a kényszerítő bírságok végrehajtása kevésbé vonzóvá teszi az egyezség megkötését, és így akadályozza a jószomszédi kapcsolatok fejlődését. Meg kell ugyanis állapítani, hogy az ideiglenes intézkedésekhez kapcsolódó kényszerítő bírságok célja nem a békés vitarendezés vagy a jószomszédi kapcsolatok előmozdítása, hanem – amint az a fenti 47. pontban megállapításra került – az ideiglenes intézkedések tiszteletben tartásának biztosítása. Arra is rá kell mutatni, hogy az egyezség megkötése és a C‑121/21. sz. ügy törlése kedvező hatásokkal járt a Lengyel Köztársaság számára abban az értelemben, hogy nem a Bíróság C‑121/21. sz. ügyben hozott ítélete kihirdetésének időpontjától, hanem már 2022. február 4‑étől megszűnt a napi kényszerítő bírságok alkalmazhatósága.
50 Ötödször, a Lengyel Köztársaságnak a költségvetési rendelet 101. cikke (6) bekezdésének első albekezdésére alapított érvének nem lehet helyt adni. E rendelkezés értelmében ugyanis „[a]z illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő a megállapított követeléseket részben vagy egészben törölheti”. Nem a Bizottság azon kötelezettségéről van tehát szó, hogy valamely megállapított követelést megszüntessen. Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ügyben teljesültek a beszámítás útján történő beszedés feltételei. A Bizottság illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselője ugyanis ellenőrizte a Lengyel Köztársaság tartozásának fennállását és meghatározta annak összegét.
51 Ebből következik, hogy egyáltalán nem sértették meg a költségvetési rendelet 98. cikkével összefüggésben értelmezett 101. és 102. cikkét.
52 Következésképpen az első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
Az EUMSZ 296. cikknek, az Alapjogi Charta 41. cikke (2) bekezdése c) pontjának és 47. cikkének megsértésére alapított, második jogalapról
53 A Lengyel Köztársaság úgy érvel, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 296. cikkben számára előírt indokolási kötelezettséget. Azt állítja, hogy a megtámadott határozatok nem teszik lehetővé számára, hogy megértse azon indokokat, amelyek miatt a Bizottság az egyezség megkötése és a C‑121/21. sz. ügy törlése ellenére folytatta a beszámítás útján történő beszedési eljárást.
54 A Lengyel Köztársaság hozzáteszi, hogy a megtámadott határozatok nem illeszkednek a Bizottság határozathozatali gyakorlatába, mivel a Bizottság mindeddig soha nem szedett be kényszerítő bírságot az EUMSZ 279. cikk alapján. Ennélfogva a megtámadott határozatok kifejezett indokolást igényeltek. A Lengyel Köztársaság szerint azonban a megtámadott határozatok nem jelölik meg azt a jogalapot, amely felhatalmazza a Bizottságot a 2021. szeptember 20‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország végzésben (C‑121/21 R, EU:C:2021:752) kiszabott napi kényszerítő bírságok beszedésére, holott e végzés már nem fejt ki joghatást. Ezenkívül a Lengyel Köztársaság hangsúlyozta, hogy szoros kapcsolat áll fenn egyrészt az indokolási kötelezettség, másrészt pedig az Alapjogi Charta 47. cikkében biztosított hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető jog, továbbá a hatékony jogorvoslathoz való jog között.
55 A Bizottság vitatja a Lengyel Köztársaság érveit.
56 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós intézmények jogi aktusainak az EUMSZ 296. cikkben és az Alapjogi Charta 41. cikke (2) bekezdésének c) pontjából következő indokolásának igazodnia kell a szóban forgó jogi aktus természetéhez, továbbá abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelésének úgy, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, és a hatáskörrel rendelkező bíróság pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Az indokolási követelményt az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére és a címzettek vagy a jogi aktus által az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni (lásd: 2016. március 10‑i HeidelbergCement kontra Bizottság ítélet, C‑247/14 P, EU:C:2016:149, 16. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
57 Valamely jogi aktus jogalapjának megjelölése az indokolási kötelezettséghez tartozik (lásd: 2009. október 1‑jei Bizottság kontra Tanács ítélet, C‑370/07, EU:C:2018:590, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
58 Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (lásd: 2020. június 11‑i Bizottság kontra Di Bernardo ítélet, C‑114/19 P, EU:C:2020:457, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
59 A beszámításról szóló határozat esetében az előírt indokolásnak pontosan meg kell határoznia a beszámított követeléseket, anélkül hogy az is elvárható lenne, hogy az egyes követelések megállapításának alapjául szolgáló eredeti indokolásokat a beszámításról szóló határozatban meg kelljen ismételni (lásd: 2015. október 6‑i Technion és Technion Research & Development Foundation kontra Bizottság ítélet, T‑216/12, EU:T:2015:746, 98. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
60 Az indokolási kötelezettség tiszteletben tartásának kérdését főszabály szerint azon információk alapján kell vizsgálni, amelyekkel a felperes legkésőbb a keresetindításkor rendelkezett. Így az indokolást ugyanis a rendkívüli körülményektől eltekintve, nem elegendő első alkalommal utólagosan a bíróság előtt kifejteni (lásd ebben az értelemben: 2017. július 4‑i European Dynamics Luxembourg és társai kontra Európai Unió Vasúti Ügynöksége ítélet, T‑392/15, EU:T:2017:462, 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
61 E megfontolások fényében kell meghatározni, hogy a megtámadott határozatok kellően indokoltak‑e.
62 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a T‑200/22. sz. ügyben és a T‑314/22. sz. ügyben a keresetek benyújtásának napján, azaz 2022. április 19‑én, illetve május 25‑én a Lengyel Köztársaságnak tudomása volt a 2022. február 4‑i és 11‑i levelére válaszul neki címzett 2022. február 22‑i levélről (lásd a fenti 17. pontot).
63 A fenti 60. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a megtámadott határozatok és a 2022. február 22‑i levél alapján kell értékelni, hogy a Bizottság tiszteletben tartotta‑e az őt terhelő indokolási kötelezettséget.
64 A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy a Lengyel Köztársaság a megtámadott határozatok segítségével pontosan azonosíthatta a beszámított követeléseket. E határozatok ugyanis mellékletként tartalmaznak egy olyan dokumentumot, amely a beszámítás és a késedelmi kamat számítását tartalmazza. Azt is meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatok tartalmazzák azon jogalap megjelölését, amelyen alapulnak, azaz a jelen esetben a költségvetési rendelet 101. és 102. cikkét.
65 Másodszor, a Lengyel Köztársaság állításával ellentétben a 2022. február 22‑i levél lehetővé teszi számára azon indokok megértését, amelyek miatt a Bizottság úgy határozott, hogy az egyezség megkötése és a C‑121/21. sz. ügynek a Bíróság nyilvántartásából való törlése ellenére továbbra is behajtja a 2021. szeptember 20‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország végzésben (C‑121/21 R, EU:C:2021:752) kiszabott napi kényszerítő bírságok megfizetéséből eredő tartozást. E levélben ugyanis a Bizottság kifejezte azon szándékát, hogy a 2022. február 3‑ig esedékes összegek beszámítása útján folytassa a beszedést, mivel a 2021. május 21‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország végzéssel (C‑121/21 R, EU:C:2021:420) elrendelt ideiglenes intézkedés 2022. február 4‑én hatályát vesztette, és a Bizottság a Lengyel Köztársaság által rendelkezésére bocsátott dokumentumok alapján nem tudott meggyőződni arról, hogy elfogadták‑e az e végzés végrehajtásához szükséges intézkedéseket. A Bizottság hozzátette, hogy amíg a 2021. szeptember 20‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország végzést (C‑121/21 R, EU:C:2021:752) nem „helyezték hatályon kívül”, köteles volt azt végrehajtani a 2021. szeptember 20. és 2022. február 3. közötti időszak tekintetében.
66 Harmadszor, ami a Lengyel Köztársaság azon érvét illeti, amely szerint a Bizottság korábbi határozathozatali gyakorlata hiányában a megtámadott határozatokat külön indokolással kellett volna ellátni, emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a fenti 65. pontban szerepel – a 2022. február 22‑i levélből kellőképpen kitűnnek azon indokok, amelyek a 2022. február 3‑án esedékes összegek beszámítás útján, a C‑121/21. sz. ügynek a Bíróság nyilvántartásából való törlése ellenére történő beszedését igazolják.
67 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a többek között a 2022. február 22‑i levél fényében tervezett megtámadott határozatok lehetővé tették a Lengyel Köztársaság számára, hogy megismerje azokat az indokokat, amelyek miatt a Bizottság a C‑121/21. sz. ügynek a Bíróság nyilvántartásából való törlése ellenére folytatta a 2021. szeptember 20‑i Cseh Köztársaság kontra Lengyelország végzésben (C‑121/21 R, EU:C:2021:752) kiszabott napi kényszerítő bírságok megfizetéséből eredő tartozás teljesítését.
68 Mivel a megtámadott határozatok kellően indokoltak, nem releváns a Lengyel Köztársaságnak az indokolási kötelezettség és a hatékony bírói jogvédelemhez való alapvető jog, valamint a Charta 47. cikkében biztosított hatékony jogorvoslathoz való jog közötti szoros kapcsolatra alapított érve.
69 A fentiekre tekintettel a második jogalapot, és így a kereseteket teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
70 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
71 Mivel a Lengyel Köztársaság pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségei és a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a T‑200/22. és T‑314/22. sz. ügyeket ítélethozatal céljából egyesíti.
2) A Törvényszék a kereseteket elutasítja.
3) A Törvényszék a Lengyel Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.
Marcoulli | Tomljenović | Norkus |
Valasidis | | Spangsberg Grønfeldt |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2024. május 29‑i nyilvános ülésen.
Aláírások