A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2018. október 4.(*)
„Előzetes döntéshozatal – A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség – 1215/2012/EU rendelet – Joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása polgári és kereskedelmi ügyekben – Különös joghatóság – A 7. cikk 1. pontjának a) alpontja – A »szerződéssel kapcsolatos ügy« fogalom – Actio pauliana”
A C‑337/17. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Sąd Okręgowy w Szczecinie (szczecini regionális bíróság, Lengyelország) a Bírósághoz 2017. június 7‑én érkezett, 2017. május 29‑i határozatával terjesztett elő
a Feniks sp. z o.o.
és
az Azteca Products & Services SL
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: M. Ilešič tanácselnök, A. Rosas, C. Toader (előadó), A. Prechal és E. Jarašiūnas bírák,
főtanácsnok: M. Bobek,
hivatalvezető: R. Schiano tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2018. április 11‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Feniks sp. z o.o. képviseletében P. Zimmerman és B. Sierakowski radcowie prawni,
– az Azteca Products & Services SL képviseletében M. Świrgoń adwokat,
– a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, M. Nowak és K. Majcher, meghatalmazotti minőségben,
– a svájci kormány képviseletében M. Schöll, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében M. Wilderspin, M. Heller és A. Stobiecka‑Kuik, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2018. június 21‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 1. o.) 7. cikke 1. pontja a) alpontjának értelmezésére irányul.
2 Ezt a kérelmet a Feniks sp. z o.o. és az Azteca Products & Services SL (a továbbiakban: Azteca) között, az Azteca és a Feniks adósa között kötött, egy ingatlanra vonatkozó és a Feniks jogait tekintve állítólagosan hátrányos adásvételi szerződés tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
Az 1215/2012 rendelet
3 Az 1215/2012 rendelet (15), (16) és (34) preambulumbekezdésének a szövege a következő:
„(15) A joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóknak kell lenniük, és azt az elvet kell követniük, hogy a joghatóságot általában az alperes lakóhelye alapozza meg. A joghatóságnak ezen az alapon mindenkor megállapíthatónak kell lennie, kivéve egyes pontosan meghatározott eseteket, amelyekben a jogvita tárgya vagy a felek szerződéses szabadsága eltérő kapcsoló tényezőt kíván meg. A jogi személyek székhelyét a közös szabályok átláthatóságának fokozása és a joghatósági okok összeütközése elkerülése végett önállóan kell meghatározni.
(16) Az alperes lakóhelyén vagy székhelyén kívül a bíróság és a per közötti szoros kapcsolaton alapuló vagylagos joghatósági okokat is meg kell állapítani az igazságszolgáltatás megbízható működésének előmozdítása érdekében [helyesen: Az alperes lakóhelyén vagy székhelyén kívül a bíróság és a per közötti szoros kapcsolaton alapuló vagy a megfelelő igazságszolgáltatás elősegítésére irányuló vagylagos joghatósági okokat is meg kell állapítani]. A szoros kapcsolat megléte jogbiztonságot nyújt és elkerüli azt, hogy az alperes ellen egy olyan tagállam bíróságán indíthassanak eljárást, amelyre észszerűen nem számíthatott. Ez különösen fontos a magánélet és a személyiségi jogok – többek között a jóhírnév – megsértéséből eredő szerződésen kívüli kötelmi viszonyokkal kapcsolatos jogviták tekintetében.
[…]
(34) Biztosítani kell [a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i] [e]gyezmény [HL 1972. L 299., 32. o.], [a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i] 44/2001/EK [tanácsi] rendelet [HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o., helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o.; HL 2011. L 124., 47. o.] és e rendelet közötti folytonosságot, ennek érdekében átmeneti rendelkezéseket kell megállapítani. Ugyanez a folytonossági követelmény vonatkozik az 1968. évi Brüsszeli Egyezménynek és a helyébe lépő rendeleteknek az Európai Unió Bírósága általi értelmezésére is.”
4 E rendelet „Hatály és fogalommeghatározások” című I. fejezetében e rendelet 1. cikke a következőket írja elő:
„(1) E rendeletet polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni a bíróság jellegére való tekintet nélkül. […]
(2) E rendelet nem vonatkozik:
[…]
b) csődeljárásra, kényszeregyezségre és hasonló eljárásokra;
[…]”
5 Az említett rendelet „Joghatóság” című II. fejezete tartalmazza többek között az „Általános rendelkezések” című 1. szakaszt és a „Különös joghatóság” című 2. szakaszt. Az ezen 1. szakaszban szereplő 4. cikk (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.”
6 Az ugyanezen rendelet II. fejezetének 2. szakaszában szereplő 7. cikk szövege a következő:
„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban az alábbiak szerint perelhető:
1) a) ha az eljárás tárgya egy szerződés, akkor a vitatott kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt;
b) e rendelkezés értelmében, eltérő megállapodás hiányában a vitatott kötelezettség teljesítésének helye:
– ingó dolog értékesítése esetén a tagállam területén az a hely, ahol a szerződés alapján az adott dolgot leszállították, vagy le kellett volna szállítani,
– szolgáltatás nyújtása esetén a tagállam területén az a hely, ahol a szerződés szerint a szolgáltatást nyújtották, vagy kellett volna nyújtani;
[…]”
Az 1346/2000/EK rendelet
7 A fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2000. május 29‑i 1346/2000/EK tanácsi rendelet (HL 2000. L 160., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 1. kötet, 191. o.; helyesbítés: HL 2006. L 234., 43. o.) „Hatály” című 1. cikke az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:
„Ezt a rendeletet fizetésképtelenségi eljárásokra kell alkalmazni, amelyek az adós részleges vagy teljes vagyonlefoglalását és a felszámoló kijelölését foglalják magukban”.
A lengyel jog
8 Az 1964. április 23‑i ustawa Kodeks cywilny (polgári törvénykönyv) 527. és azt követő cikkeinek (1964. évi Dz. U., 16. sz., 93. alszám) az alapügyben alkalmazandó szövege (2017. évi Dz. U., 459. alszám) (a továbbiakban: polgári törvénykönyv) szabályozza az actio „pauliana” elnevezésű keresetet, amely arra irányul, hogy az azt megindító hitelezővel szemben hatálytalanná tegye azt az aktust, amellyel az adós csalárd módon a hitelező jogai felett rendelkezett. A polgári törvénykönyv 527. cikke értelmében:
„1. § Ha harmadik személy az adós hitelezőket megkárosító jogcselekménye következtében vagyoni előnyre tesz szert, a harmadik személlyel szemben minden hitelező kérheti e cselekmény hatálytalanságának megállapítását, ha az adós a hitelezők megkárosításának tudatában járt el, és ha a harmadik személynek tudomása volt, vagy az elvárható gondosság tanúsításával tudomást szerezhetett volna erről.
2. § Az adós jogcselekménye megkárosítja a hitelezőket, ha az adós e cselekmény következtében fizetésképtelenné vált, vagy ha fizetésképtelenségének mértéke a cselekmény megtétele előtti időponthoz viszonyítva növekedett.
3. § Ha az a személy, aki az adósnak a hitelezőket megkárosító jogcselekménye következtében vagyoni előnyre tesz szert, az adóssal szoros kapcsolatban áll, feltételezni kell, hogy ennek a személynek tudomása volt arról, hogy az adós a hitelezők megkárosításának tudatában járt el.
4. § Ha az a személy, aki az adósnak a hitelezőket megkárosító jogcselekménye következtében vagyoni előnyre tesz szert, olyan vállalkozó, aki állandó üzleti kapcsolatban áll az adóssal, feltételezni kell, hogy tudomása volt arról, hogy az adós a hitelezők megkárosításának tudatában járt el.”
9 E törvénykönyv 528. cikkének a szövege a következő:
„Ha harmadik személy az adósnak a hitelezőket megkárosító jogcselekménye következtében ellenszolgáltatás nélkül vagyoni előnyre tesz szert, a hitelező kérheti a jogcselekmény hatálytalanságának megállapítását akkor is, ha e harmadik személynek nem volt tudomása, vagy az elvárható gondosság tanúsításával sem szerezhetett volna tudomást arról, hogy az adós a hitelezők megkárosításának tudatában járt el.”
10 Az említett törvénykönyv 530. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Az előbbi cikkek rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell, ha az adós jövőbeli hitelezőinek megkárosítása szándékával járt el. Ha azonban harmadik személy vagyoni előnyre ellenszolgáltatás ellenében tett szert, a hitelező a cselekmény hatálytalanságának megállapítását csak abban az esetben kérheti, ha a harmadik személy tudott az adós szándékáról.”
11 Ugyanezen törvénykönyv 531. cikke a következőket írja elő:
„1. § Az adós hitelezőket megkárosító jogcselekménye hatálytalanságának megállapítása kereset útján vagy a jogcselekménynek azon harmadik személlyel szembeni megtámadása révén történik, aki e cselekmény következtében vagyoni előnyre tett szert.
2. § Ha a harmadik személy a megszerzett előnyt elidegenítette, a hitelező igényét közvetlenül azzal a személlyel szemben érvényesítheti, akinek javára történt az elidegenítés, ha ez a személy ismerte azokat a körülményeket, amelyek az adós jogcselekményének hatálytalanságát megalapozzák, vagy ha az elidegenítés ellenszolgáltatás nélkül történt.”
12 A polgári törvénykönyv 532. cikke értelmében:
„Az a hitelező, akivel szemben az adós jogcselekményének hatálytalanságát megállapították, a harmadik személy hitelezőit megelőzően kielégítést követelhet azokból a vagyontárgyakból, amelyeket a hatálytalannak nyilvánított cselekmény következtében az adós vagyonából elvontak vagy nem rendeltek hozzá.”
13 E törvénykönyv 533. cikkének szövege a következő:
„Az a harmadik személy, aki az adósnak a hitelezőket megkárosító jogcselekménye következtében vagyoni előnyre tett szert, mentesülhet az érintett cselekmény hatálytalanságának megállapításán alapuló hitelezői igény kielégítésének kötelezettsége alól azáltal, hogy ezt a hitelezőt kielégíti, vagy a hitelezőt az adósnak a hitelező kielégítésére elegendő vagyonáról tájékoztatja.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
14 A Lengyelországban székhellyel rendelkező és fővállalkozói minőségben eljáró Coliseum 2101 sp. z o.o. (a továbbiakban: Coliseum) és az egyaránt Lengyelországban székhellyel rendelkező és befektetői minőségben eljáró Feniks egy Gdańskban (Lengyelország) lévő ingatlanbefektetési projekt keretében építési beruházási szerződést kötött. E szerződés teljesítése érdekében a Coliseum számos alvállalkozási szerződést kötött.
15 Mivel a Coliseum az alvállalkozói egy része felé nem teljesítette kötelezettségeit, a polgári törvénykönyvnek a befektető egyetemleges felelősségére vonatkozó rendelkezései értelmében a Fenikset az utóbbiak felé fizetési kötelezettség terhelte, és ezért összesen 1 396 495,48 lengyel złoty (PLN) (körülbelül 336 174 euró) erejéig a Coliseum hitelezőjévé vált.
16 A 2012. január 30‑án és 31‑én Szczecinben (Lengyelország) kötött szerződések révén a Coliseum egy Szczecinben található ingatlant az alcorai (Spanyolország) székhelyű Azteca részére értékesített 6 079 275 PLN (körülbelül 1 463 445 euró) összegért, és ezzel az Azteca korábbi követeléseit részlegesen elszámolták. Az Aztecát azonban 1 091 413,70 PLN (körülbelül 262 732 euró) összeg erejéig továbbra is fizetési kötelezettség terhelte a Coliseum felé. A Feniks információi szerint a 2012. január 30‑i adásvételi szerződés megkötésének napján a Coliseum ügyvezetője egyúttal az alcorai székhelyű Horkis Gastion S. A. társaság képviselője is volt, és ez a társaság az Azteca ügyvezetésének egyetlen tagja volt.
17 Mivel a Coliseum vagyonában nem voltak vagyontárgyak, 2016. július 11‑én a Feniks a polgári törvénykönyv 527. és azt követő cikkei alapján keresetet indított az Azteca ellen a kérdést előterjesztő bíróság, a Sąd Okręgowy w Szczecinie (szczecini regionális bíróság, Lengyelország) előtt annak érdekében, hogy utóbbi nyilvánítsa vele szemben az előző pontban érintett adásvételi szerződést hatálytalannak, tekintettel arra, hogy az adós csalárd módon a jogai felett rendelkezett.
18 E bíróság joghatóságának igazolása érdekében a Feniks az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontjára hivatkozik.
19 Az Azteca a joghatóság hiányára alapított kifogást emelt. Véleménye szerint a valamely jogcselekmény hatálytalanságának megállapítása iránti kereset elbírálására vonatkozó joghatóságot az 1215/2012 rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében előírt általános szabály alapján kell meghatározni a spanyol bíróságok javára. Az ilyen kereset nem minősíthető az ugyanezen rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontja értelmében a „[szerződéssel kapcsolatos ügyre]” vonatkozó keresetnek.
20 A joghatóság hiányára alapított ezen kifogás elemzése során a kérdést előterjesztő bíróság felvázolja a lengyel jog szerinti actio pauliana főbb jellemzőit, amelyek a polgári törvénykönyvnek a jelen ítélet 8–13. pontjában hivatkozott rendelkezéseiből erednek, és kifejti, hogy ez a kereset azon elv alóli kivételnek minősül, miszerint a hitelező kizárólag az adósa vagyonát veheti igénybe. Hozzáteszi, hogy a polgári törvénykönyv 527. cikkének (3) bekezdése az adós és a harmadik személy közötti szoros kapcsolat fennállásából olyan vélelemre következtet, miszerint a harmadik személynek tudomása volt arról, hogy azzal a cselekménnyel, amelynek a hatálytalanítását kérik, az adós a hitelezője megkárosításának tudatában járt el. Az ilyen vélelem azt vonja maga után, hogy a hitelezőnek ilyen esetben kizárólag az adós és a harmadik személy közötti szoros kapcsolat fennállását kell bizonyítania.
21 A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a lengyel bíróságoknak az elé terjesztetthez hasonló kereset elbírálására vonatkozó joghatósága csak az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontja alapján igazolható. E tekintetben arra hivatkozik, hogy jóllehet ez a jogvita kétségkívül nem az építési beruházási szerződés feleit, a Fenikset és a Coliseumot állítja szembe, és nem vonatkozik e szerződés érvényességének vizsgálatára, a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak ellenőrzése, hogy az Azteca és a Coliseum által kötött szerződés hatályos‑e a Feniks tekintetében, vagy sem.
22 A kérdést előterjesztő bíróság arra az álláspontra helyezkedik, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontja minden olyan jogvitát érint, amely kapcsolatban áll a szerződéssel. Márpedig, az előtte folyamatban lévő jogvitának a megoldása kapcsolatot mutat az Azteca és a Coliseum által kötött szerződéssel, amelynek a Feniks tekintetében való hatálytalanságát állítják.
23 A kérdést előterjesztő bíróság, emlékeztetve egyébként azon értelmezés szigorú jellegére, amelynek az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontjára kell vonatkoznia, kiemeli azokat a hátrányokat, amelyekkel véleménye szerint az ezen rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében szereplő általános joghatósági szabály alkalmazása járna, amennyiben a felperesnek az adósa által a különböző tagállamokban székhellyel rendelkező szerződéses partnerekkel kötött több jogcselekmény hatálytalanságának megállapítása iránti kereset keretében külön keresetet kellene indítania e különböző tagállamok mindegyikének bíróságai előtt, és ezért az eljárás céljához képest aránytalan költségeket kellene viselnie.
24 E bíróság szerint jóllehet a Bíróság az 1992. június 17‑i Handte ítélethez (C‑26/91, EU:C:1992:268) vezető ügyben úgy ítélte meg, hogy a „[szerződéssel kapcsolatos ügy]” fogalmat nem lehet úgy értelmezni, mint amely olyan helyzetre vonatkozik, amelyben nem áll fenn egyik fél részéről a másik felé szabadon vállalt kötelezettség, az ezen ügyhöz kapcsolódó ténybeli háttér sajátos, mivel az olyan nemzetközi szerződések láncolatára vonatkozott, amelyek alapján a felek szerződéses kötelezettségei egyik szerződésről a másikra változhattak.
25 A jelen esetben azonban a lengyel jog szerinti actio pauliana egyik sajátossága abból áll, hogy a harmadik személynek észlelnie kell vagy lehet azt a tényt, hogy az adós a hitelezők megkárosításának tudatában járt el, következésképpen pedig hogy ezek a hitelezők érvényesíthetik igényeiket vele szemben.
26 E körülmények között határozott úgy a Sąd Okręgowy w Szczecinie (szczecini regionális bíróság), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) A[z] [1215/2012 rendelet] 7. cikke 1. pontjának a) alpontja értelmében az eljárás tárgyát egy «[szerződéssel kapcsolatos ügy]» képezi‑e, ha az egyik tagállamban letelepedett vevő elleni keresetet egy másik tagállamban fekvő ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt, az eladó hitelezőinek megkárosítása miatt terjesztik elő, és a szerződést ebben a másik tagállamban kötötték, és maradéktalanul teljesítették?
2) Az előbbi kérdést az acte éclairé tan alkalmazásával a Bíróság 1992. június 17‑i Handte ítéletére (C‑26/91, EU:C:1992:268) hivatkozással kell‑e megválaszolni, jóllehet azon ítélet a gyártónak az áru hibáiért való felelősségére olyan esetben vonatkozott, amelyben a gyártó nem láthatta előre, kinek értékesítik tovább az árut, és ezen oknál fogva ki érvényesíthet majd vele szemben igényeket, míg az eladó hitelezőinek megkárosítása miatti, a vevő ellen ingatlan‑adásvételi szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt előterjesztett jelen kereset a megalapozottságához megköveteli a vevő tudomását arról a körülményről, hogy a jogcselekményre (az adásvételi szerződésre) a hitelezők megkárosításával került sor, a vevőnek tehát számítania kell arra, hogy az adós személyi hitelezője ilyen keresettel él ellene?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
27 Az együttesen vizsgálandó két kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az actio pauliana, amellyel a követelések jogosultja azon cselekmény vele szembeni hatálytalanságának megállapítását kéri, amely jogait tekintve állítólagosan hátrányos, és amellyel adósa egy vagyontárgyat harmadik személyre átruházott, az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontjában előírt joghatósági szabály hatálya alá tartozik‑e.
Az 1215/2012 rendelet alkalmazhatóságáról
28 Amint az az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, a Coliseummal szemben indított végrehajtási eljárásokat a vagyon elégtelensége miatt megszüntették, mivel ez a társaság jelenleg fizetésképtelen.
29 Következésképpen az a kérdés merül fel, hogy az alapeljárásbeli kereset az 1215/2012 rendelet hatálya alá tartozik‑e, vagy inkább az 1346/2000 rendelet által szabályozott fizetésképtelenségi eljárás összefüggéseibe illeszkedik‑e, amely időbeli hatályánál fogva alkalmazandó az alapügyre.
30 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az 1215/2012 rendeletet és az 1346/2000 rendeletet olyan módon kell értelmezni, hogy elkerülhető legyen az e szövegek által kimondott jogszabályok közötti bármely átfedés és bármiféle joghézag. Így az 1215/2012 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján az e rendelet hatálya alól kizárt keresetek, amennyiben azok a „csődeljárásra, kényszeregyezségre és hasonló eljárásokra” vonatkoznak, az 1346/2000 rendelet hatálya alá tartoznak. Ezzel párhuzamosan azok a keresetek, amelyek nem tartoznak az 1346/2000 rendelet hatálya alá, az 1215/2012 rendelet hatálya alá tartoznak (2017. december 20‑i Valach és társai ítélet, C‑649/16, EU:C:2017:986, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
31 A Bíróság azt is kimondta, hogy a kereset a csődeljáráshoz akkor kapcsolódik, ha közvetlenül a csődeljárásból származik, és szorosan a felszámolási eljárás vagy a bíróság előtt kötött egyezség keretébe illeszkedik (2009. február 12‑i Seagon ítélet, C‑339/07, EU:C:2009:83, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 Mindazonáltal a jelen esetben egyáltalán nem tűnik úgy, hogy a Feniks által indított kereset felszámolási eljárás vagy a bíróság előtt kötött egyezség keretébe illeszkedik. Egyébiránt a Bíróság előtti tárgyaláson a Bíróság által feltett egyik kérdésre a Feniks úgy válaszolt, hogy semmilyen fizetésképtelenségi eljárást nem indítottak a Coliseummal szemben, aminek ellenőrzése azonban a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
33 Mivel a polgári törvénykönyv 527. és azt követő cikkein alapuló alapügybeli kereset a hitelező saját érdekeinek megóvására, nem pedig a Coliseum vagyonának növelésére irányul, az az 1215/2012 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, „polgári és kereskedelmi ügyek” fogalma alá tartozik.
Az ügy érdeméről
34 Emlékeztetni kell arra, hogy az 1215/2012 rendelet célja a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatósági összeütközésre vonatkozó szabályoknak nagymértékben kiszámítható joghatósági szabályokkal történő egységesítése. E rendelet célja tehát a jogbiztonság megteremtése, amely az Európai Unióban letelepedett személyek jogi védelmének megerősítésében nyilvánul meg, egyszerre lehetővé téve mind a felperesnek, hogy könnyen azonosíthassa, mely bíróság előtt indíthat keresetet, mind pedig az alperesnek, hogy észszerűen kiszámíthassa, mely bíróság előtt indítható ellene kereset (lásd ebben az értelemben: 2016. július 14‑i Granarolo ítélet, C‑196/15, EU:C:2016:559, 16. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően az 1215/2012 rendelet II. fejezetében előírt közös joghatóságok biztosításának rendje a rendelet 4. cikke (1) bekezdésében megfogalmazott azon általános szabályon alapul, amelynek értelmében a valamely tagállam területén lakóhellyel rendelkező személyek – a felek állampolgárságára való tekintet nélkül – ezen állam bíróságai előtt perelhetők. Az 1215/2012 rendelet II. fejezetének 2. szakasza az alperes lakóhelye szerinti bíróságok joghatóságának általános szabályától eltérve rendelkezik néhány különös joghatósági szabályról, amelyek között szerepel az e rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontjában előírt szabály (lásd ebben az értelemben: 2016. július 14‑i Granarolo ítélet, C‑196/15, EU:C:2016:559, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
36 Az alperes lakóhelye vagy székhelye szerinti bíróságok említett joghatóságán kívül – amint az az említett rendelet (16) preambulumbekezdésében megállapításra került – a bíróság és a per közötti szoros kapcsolaton alapuló vagy a megfelelő igazságszolgáltatás elősegítésére irányuló vagylagos joghatósági okokat is meg kell állapítani.
37 Az ezen vagylagos joghatósági okokat meghatározó különös joghatósági szabályokat azonban szigorúan kell értelmezni, mivel azok nem teszik lehetővé az említett rendeletben kifejezetten előírt eseteken túlterjeszkedő értelmezést (2016. július 14‑i Granarolo ítélet, C‑196/15, EU:C:2016:559, 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
38 Ami az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontjában előírt, a szerződéses jogvitákra vonatkozó különös joghatóságot illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a „[szerződéssel kapcsolatos ügy]” fogalmat önállóan kell értelmezni annak érdekében, hogy annak egységes alkalmazása valamennyi tagállamban biztosítva legyen (2018. március 7‑i flightright és társai ítélet, C‑274/16, C‑447/16 és C‑448/16, EU:C:2018:160, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
39 Amint azt a Bíróság több alkalommal kimondta, ennek a különös joghatósági szabálynak az alkalmazása az egyik fél által a másik felé szabadon vállalt olyan jogi kötelezettséget feltételez, amelyen a felperes keresete alapul (lásd ebben az értelemben: 2005. január 20‑i Engler ítélet, C‑27/02, EU:C:2005:33, 51. pont; 2013. július 18‑i ÖFAB ítélet, C‑147/12, EU:C:2013:490, 33. pont; 2016. január 21‑i ERGO Insurance és Gjensidige Baltic ítélet, C‑359/14 és C‑475/14, EU:C:2016:40, 44. pont).
40 Az actio pauliana a követelési jogon, a hitelezőnek az adósa tekintetében fennálló személyes jogán alapul, és azon zálogjog védelmére irányul, amely a hitelezőt az adós vagyonán megilleti (1990. január 10‑i Reichert és Kockler ítélet, C‑115/88, EU:C:1990:3, 12. pont; 1992. március 26‑i Reichert és Kockler ítélet, C‑261/90, EU:C:1992:149, 17. pont).
41 Az actio pauliana ezért többek között az adós kötelezettségeinek későbbi kikényszerítése érdekében védi a hitelező érdekeit (1992. március 26‑i Reichert és Kockler ítélet, C‑261/90, EU:C:1992:149, 28. pont).
42 Jóllehet a jelen esetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a Feniks kifizette azokat az alvállalkozókat, amelyekhez a Coliseum a befektetőnek a munkálatok kivitelezőjével való egyetemleges felelősségét megállapító nemzeti jogi rendelkezés értelmében az építési munkálatok elvégzése érdekében fordult, mind a zálogjog, amellyel a Feniks az adósa vagyona felett rendelkezik, mind pedig az adós és egy harmadik személy között létrejött adásvétel hatálytalanságának megállapítása iránti kereset a Coliseum által a Feniks tekintetében az említett építési munkálatokra vonatkozó szerződés megkötésével szabadon vállalt kötelezettségekből származik.
43 Ezzel a keresettel ugyanis a hitelező célja, hogy annak megállapítását kérje, hogy a vagyontárgyaknak az adós által harmadik személyre való átruházása a szerződés kötelező erejéből eredő hitelezői követelések hátrányára történt, amelyek az adósa által szabadon vállalt kötelezettségeknek felelnek meg. Ezen kereset oka tehát lényegében azon kötelezettségek megsértése, amelyeket az adós a hitelező felé vállalt.
44 Ebből következik, hogy az actio pauliana, amikor azt a szerződés megkötésével vállalt kötelezettségekből eredő hitelezői követelések alapján indítják, a jelen ítélet 39. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében a „[szerződéssel kapcsolatos ügy]” hatálya alá tartozik. Az szükséges tehát, hogy az alperes lakóhelyén vagy székhelyén kívül az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontjában engedélyezett vagylagos joghatósági ok is megállapításra kerüljön, mivel az ilyen joghatósági ok a hitelező és az adós közötti kapcsolatok szerződéses eredetére tekintettel megfelel mind a jogbiztonság és előreláthatóság követelményének, mind pedig a megfelelő igazságszolgáltatás célkitűzésének.
45 Amennyiben ez másként lenne, a hitelezőnek keresetét az alperes lakóhelye vagy székhelye szerinti bíróság előtt kellene megindítania, és az 1215/2012 rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében előírt ezen joghatósági ok adott esetben semmilyen kapcsolatot nem mutatna az adósnak a hitelezőjével szemben fennálló kötelezettségei teljesítésének helyével.
46 Következésképpen megengedett a szerződésből eredő hitelezői követelések jogosultjának, aki, illetve amely actio paulianát kíván indítani, hogy azt a „vitatott kötelezettség teljesítésének helye szerinti” bíróság előtt tegye, és ez a joghatósági ok az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontjában engedélyezett joghatósági oknak felel meg. A jelen esetben, mivel a hitelező keresete az építési beruházási szerződésből eredő kötelezettségek teljesítéséhez fűződő érdekeinek megóvására irányul, ebből következik, hogy a „vitatott kötelezettség teljesítésének helye” e rendelet 7. cikke 1. pontja b) alpontjának megfelelően az a hely, ahol e szerződés értelmében ezeket a munkálatokat végezték, azaz Lengyelország.
47 Az ilyen következtetés megfelel a joghatósági szabályok előreláthatóságára vonatkozó célkitűzésnek, annál is inkább, mivel az ingatlan‑adásvételi szerződést kötött szakember, ha szerződéses partnerének hitelezője azt állítja, hogy ez a szerződés jogosulatlanul akadályozza e szerződéses partner kötelezettségeinek az említett hitelezővel szembeni teljesítését, észszerűen előre láthatja, hogy az említett kötelezettségek teljesítésének helye szerinti bíróság előtt indítanak ellene eljárást.
48 Az előző pontban tett következtetést egyáltalában nem cáfolja a jelen esetben a polgári törvénykönyv 531. cikkének 1. §‑ából eredő azon körülmény, miszerint a keresetet harmadik személlyel, nem pedig az adóssal szemben indítják. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontja a) alpontjában előírt, a szerződéses jogvitákra vonatkozó különös joghatósági szabály a kereset indokán, nem pedig a felek személyén alapul (lásd ebben az értelemben: 2018. március 7‑i flightright és társai ítélet, C‑274/16, C‑447/16 és C‑448/16, EU:C:2018:160, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
49 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre tehát azt a választ kell adni, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetben az actio pauliana, amellyel a szerződésből eredő hitelezői követelés jogosultja azon cselekmény vele szembeni hatálytalanságának megállapítását kéri, amely jogait tekintve állítólagosan hátrányos, és amellyel adósa egy vagyontárgyat harmadik személyre ruházott át, az 1215/2012 rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontjában előírt joghatósági szabály hatálya alá tartozik.
A költségekről
50 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
Az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetben az actio pauliana, amellyel a szerződésből eredő hitelezői követelés jogosultja azon cselekmény vele szembeni hatálytalanságának megállapítását kéri, amely jogait tekintve állítólagosan hátrányos, és amellyel adósa egy vagyontárgyat harmadik személyre ruházott át, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontjában előírt joghatósági szabály hatálya alá tartozik.
Aláírások