T‑246/19. sz. ügy
Kambodzsai Királyság
és
Cambodia Rice Federation (CRF)
kontra
Európai Bizottság
A Törvényszék ítélete (kibővített ötödik tanács), 2022. november 9.
„Védintézkedések – A rizs piaca – Kambodzsából és Mianmarból/Burmából származó indica rizs behozatala – 978/2012/EU rendelet – Az »uniós termelők« fogalma – A »hasonló vagy közvetlenül versenyző termékek« fogalma – Súlyos nehézségek – Védelemhez való jog – Alapvető tények és megfontolások – Nyilvánvaló értékelési hibák”
1. Megsemmisítés iránti kereset – Jogalapok – A megtámadott határozattal szemben felhozható jogalapok – A közigazgatási eljárás során fel nem hozott jogalap – Megengedhetőség
(EUMSZ 263 cikk)
(lásd: 38. pont)
2. Közös kereskedelempolitika – Piacvédelmi ntézkedések – Az intézmények mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(EUMSZ 207. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 40–42., 117. pont)
3. Vámunió – Közös Vámtarifa – A fejlődő országok javát szolgáló általános tarifális preferenciák rendszere – Általános védintézkedések – A közös vámtarifa szerinti vámtételek alkalmazásának visszaállítása – Az érintett terméknek a hasonló vagy közvetlenül versengő termékeket előállító uniós termelőknek súlyos nehézségeket okozó mennyiségben és/vagy áron történő behozatala – A hasonló vagy közvetlenül versengő termékek meghatározása – A tarifális preferenciában részesülő importált termékre alkalmazandó származási feltétel figyelembevétele – Megengedhetetlenség
(978/12 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 22. cikk, (1) és (2) bekezdés, és 33. cikk)
(lásd: 70–77. pont)
4. Vámunió – Közös Vámtarifa – A fejlődő országok javát szolgáló általános tarifális preferenciák rendszere – Általános védintézkedések – A közös vámtarifa szerinti vámtételek alkalmazásának visszaállítása – Az érintett terméknek a hasonló vagy közvetlenül versengő termékeket előállító uniós termelőknek súlyos nehézségeket okozó mennyiségben és/vagy áron történő behozatala – A hasonló vagy közvetlenül versengő termékek fogalma – Szempontok
(978/12 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 22. cikk, (1) és (2) bekezdés)
(lásd: 80–82. pont)
5. Vámunió – Közös Vámtarifa – A fejlődő országok javát szolgáló általános tarifális preferenciák rendszere – Általános védintézkedések – A közös vámtarifa szerinti vámtételek alkalmazásának visszaállítása – Az érintett terméknek a hasonló vagy közvetlenül versengő termékeket előállító uniós termelőknek súlyos nehézségeket okozó mennyiségben és/vagy áron történő behozatala – Az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár fennállásának megállapítása – Az alákínálási különbözet kiszámítása – A behozatali áraknak és az uniós gazdasági ágazat árainak az összehasonlítása – Kiigazítás – Bizonyítási teher – A Bizottságot terhelő kötelezettségek
(978/12 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 22. cikk, (1) és (2) bekezdés)
(lásd: 124., 125., 144. pont)
6. Vámunió – Közös Vámtarifa – A fejlődő országok javát szolgáló általános tarifális preferenciák rendszere – Általános védintézkedések – A közös vámtarifa szerinti vámtételek alkalmazásának visszaállítása – Az érintett terméknek a hasonló vagy közvetlenül versengő termékeket előállító uniós termelőknek súlyos nehézségeket okozó mennyiségben és/vagy áron történő behozatala – Az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár fennállásának megállapítása – A behozatali ár tekintetében az áralákínálás kiszámítása – Az érintett termék ára és a hasonló termék ára közötti tisztességes összehasonlítás kötelezettsége – Eltérő kereskedelmi szinteken megállapított árak összehasonlítása – Megsértés
(978/12 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 22. cikk, (1) és (2) bekezdés)
(lásd: 128. pont)
7. Vámunió – Közös Vámtarifa – A fejlődő országok javát szolgáló általános tarifális preferenciák rendszere – Az általános tarifális preferenciák rendszerében biztosított kedvezmény ideiglenes visszavonása – Védelemhez való jog – A Bizottság kötelezettsége – A határozatai alapjául szolgáló alapvető tényeket és megfontolásokat alátámasztó részletek közlése – Feltétel – Az érdekelt felek kérelme – Hiány
(978/12 európai parlamenti és tanácsi rendelet; 1083/2013 bizottsági rendelet, 17. cikk)
(lásd: 171–176., 186. pont)
8. Európai uniós jog – Elvek – A védelemhez való jog – A meghallgatáshoz való jog – Iratbetekintési jog – A közigazgatási eljárásokban való tiszteletben tartás – Védintézkedéseket bevezető rendeletek elfogadását megelőző vizsgálati eljárások – Az intézményeknek az érintett vállalkozások tájékoztatásának biztosítására vonatkozó kötelezettsége – Az érintettnek a számára sérelmet okozó aktus elfogadását megelőző meghallgatására vonatkozó kötelezettség – Terjedelem
(978/12 európai parlamenti és tanácsi rendelet; 1083/2013 bizottsági rendelet, 17. cikk)
9. Vámunió – Közös Vámtarifa – A fejlődő országok javát szolgáló általános tarifális preferenciák rendszere – Az általános tarifális preferenciák rendszerében biztosított kedvezmény ideiglenes visszavonása – A védelemhez való jog – A Bizottság kötelezettsége – A határozatai alapjául szolgáló alapvető tényeket és megfontolásokat alátámasztó részletek közlése – Megsértés – Közigazgatási eljárás, amely e szabálytalanság hiányában más eredményhez vezethetett volna – A szóban forgó jogi aktus megsemmisítése
(978/12 európai parlamenti és tanácsi rendelet; 1083/2013 bizottsági rendelet, 17. cikk)
(lásd: 205–207. pont)
10. Vámunió – Közös Vámtarifa – A fejlődő országok javát szolgáló általános tarifális preferenciák rendszere – Az általános tarifális preferenciák rendszerében biztosított kedvezmény ideiglenes visszavonása – Védelemhez való jog – A Bizottság kötelezettsége – A határozatai alapjául szolgáló alapvető tényeket és megfontolásokat alátámasztó részletek közlése – Terjedelem
(978/12 európai parlamenti és tanácsi rendelet; 1083/2013 bizottsági rendelet, 17. cikk)
(lásd: 225., 226. pont)
11. Vámunió – Közös Vámtarifa – A fejlődő országok javát szolgáló általános tarifális preferenciák rendszere – Az általános tarifális preferenciák rendszerében biztosított kedvezmény ideiglenes visszavonása – A védelemhez való jog – Az intézményeknek az érintett vállalkozások tájékoztatásának biztosítására vonatkozó kötelezettsége – A behozatali ár és az uniós gazdasági ágazat ára közötti összehasonlítás tisztességes jellegét igazoló tényezőknek a Bizottság általi közlésének a hiánya – A védelemhez való jog megsértése
(978/12 európai parlamenti és tanácsi rendelet; 1083/2013 bizottsági rendelet, 17. cikk)
(lásd: 234–241., 243., 244. pont)
Összefoglalás
A Kambodzsából és a Mianmarból/Burmából származó indica rizs behozatala 2012 óta a „fegyvereken kívül mindent” elnevezésű rendszer értelmében, amely a legkevésbé fejlett országok fejlődésének az előmozdítását célozza, teljes mentességet élvezett a közös vámtarifa vámtételei alól.
Az Európai Bizottság 2018‑ban védintézkedési vizsgálat alapján arra a következtetésre jutott, hogy a Kambodzsából és a Mianmarból/Burmából származó hántolt vagy félig hántolt indica rizst olyan mennyiségben és árakon importálták, amelyek súlyos nehézségeket okoztak az uniós gazdasági ágazatnak. Így a Bizottság e rizs behozatala tekintetében a 2019/67 rendelettel(1) három évre visszaállította a közös vámtarifa szerinti vámtételek alkalmazását, és az alkalmazandó vámtételek fokozatos csökkentését írta elő.
A Törvényszék, amelyhez a Kambodzsai Királyság és a Cambodia Rice Federation fordult, helyt ad a megtámadott rendelettel szemben benyújtott, megsemmisítés iránti keresetnek. Ítéletében első alkalommal értelmezi a GSP‑rendelet(2) 22. és 23. cikkét, és különösen a „hasonló vagy közvetlenül versengő termékeket gyártó uniós termelőkre” vonatkozó fogalmakat, valamint az uniós gazdasági ágazatnak okozott súlyos nehézségek fennállásának bizonyítására vonatkozó feltételeket.
A Törvényszék álláspontja
Először is a „hasonló vagy közvetlenül versengő termékek” fogalmát és az uniós gazdasági ágazat meghatározását illetően a Törvényszék előzetesen megállapítja, hogy a védintézkedési vizsgálatok során mind a „hasonló termékek” uniós termelőit, mind a „közvetlenül versenyző” termékek termelőit figyelembe kell venni.
Ezt követően megállapítja, hogy a Bizottság a jelen ügyben az uniós termelők által tapasztalt súlyos nehézségek fennállásának értékelése keretében úgy ítélte meg, hogy az Unióban termesztett vagy betakarított hántolatlan rizs feldolgozásával termelt, hántolt vagy félig hántolt indica rizs minősül a „hasonló vagy közvetlenül versenyző terméknek”.
E tekintetben a Törvényszék először is megállapítja, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a GSP‑rendelet 22. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „hasonló vagy közvetlenül versengő termékekre” alkalmazni kell a GSP‑rendelet 33. cikke és a 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet(3) értelmében a tarifális preferenciákban részesülő országokból importált termékek származására vonatkozó feltételt.
Az uniós jogalkotó ugyanis kizárólag az importált termékek tekintetében utal a származási szabályokra. Ezenkívül a GSP‑rendelet 22. cikkének (1) és (2) bekezdése nem utal arra, hogy a valamely kedvezményezett országból származó termék behozatalának az uniós termelők gazdasági vagy pénzügyi helyzetére gyakorolt hatására vonatkozó elemzésnek figyelembe kell vennie az ez utóbbiak által előállított termékek származását, és így korlátozni kell azon uniós termelők körét, amelyek az e rendelkezésben előírt védelemben részesülhetnek.
Másodszor a Törvényszék úgy véli, hogy függetlenül a nyersanyag eredetétől, amelyből a feldolgozás történt, az Unióban előállított, hántolt vagy félig hántolt indica rizst a Kambodzsából származó, hántolt vagy félig hántolt indica rizshez hasonló vagy azzal közvetlenül versenyző terméknek kell minősíteni.
A hántolt vagy félig hántolt indica rizs ugyanis e nyersanyag eredetétől függetlenül azonos fizikai, műszaki, kémiai tulajdonságokkal és felhasználási területtel rendelkezik. Így felcserélhető és helyettesíthető valamely másik hántolt vagy félig hántolt indica rizzsel mind az uniós rizshántolók, mind pedig a fogyasztók számára.
Következésképpen a Bizottságnak a Kambodzsából származó indica rizs behozatala által az uniós gazdasági ágazat áraira gyakorolt hatások elemzése keretében a hántolt vagy félig hántolt indica rizs előállításával foglalkozó valamennyi uniós rizshántolót figyelembe kellett vennie, az általuk feldolgozott hántolatlan rizs származásától függetlenül.
Mivel a Bizottság a gyártók egy részét kizárta a kár értékeléséből, a Törvényszék megjegyzi, hogy az uniós termelők téves meghatározása a súlyos nehézségek fennállásának elemzését is hibássá tette.
Harmadszor, a Törvényszék megállapítja, hogy a Bizottság azáltal, hogy a kár értékelése céljából figyelembe veendő uniós termelők meghatározását a hántolt vagy félig hántolt indica rizzsé feldolgozott nyersanyag származására való hivatkozással korlátozta, de facto kiterjesztette a védelem hatályát az uniós rizstermelőkre, mivel az Unióban termesztett rizs ténylegesen csak ez utóbbiakat érinti. Márpedig ez az értelmezés nem igazolható az uniós gazdasági ágazatnak a megtámadott rendelet (22) és (23) preambulumbekezdésében szereplő meghatározása alapján, amely kifejezetten csak az uniós rizshántolókra vonatkozik.
A fentiekre tekintettel a Törvényszék megállapítja, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot és nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor az uniós gazdasági ágazatnak okozott kárra vonatkozó vizsgálatának körét önkényesen az Unióban termesztett vagy betakarított hántolatlan rizs feldolgozásával hántolt vagy félig hántolt indica rizst termelőkre korlátozta.
Ami ezenfelül az alákínálás elemzését illeti, a Törvényszék megállapítja, hogy a Bizottság nem vett alapul olyan megbízható és releváns bizonyítékokat vagy ténykörülményeket, amelyek lehetővé tették volna azon döntésének alátámasztását, hogy kiigazításokat hajt végre.
Először is a földrajzi felosztást, amely azon „nyilvánvaló tény” alapjául szolgál, hogy az Unióban a hántolt vagy félig hántolt indica rizzsel kapcsolatos verseny Észak‑Európában zajlik, nem támasztják alá megbízható és releváns bizonyítékok. Ugyanez vonatkozik a Bizottság azon döntésére, hogy az indica rizs teljes uniós termelésére szállítási költségek címén tonnánként 49 euró egységes összeget alkalmaz anélkül, hogy a kiigazítást a hántolt és félig hántolt indica rizs uniós értékesítésének bizonyos hányadára korlátozná, amelynek esetében ténylegesen a Dél‑Európából Észak‑Európába történő ilyen szállításra van szükség.
Másodszor, azok az elemek, amelyekre a Bizottság e kiigazítás igazolása érdekében hivatkozik, nem kellően meggyőzőek, illetve nem léteznek, és nem tekinthetők olyan bizonyítékoknak vagy egybevágó ténykörülményeknek, amelyek lehetővé tennék azon tényező fennállásának megállapítását, amelynek alapján az importárak kiigazításra kerültek, és annak az árak összehasonlíthatóságára gyakorolt hatásának meghatározását.
Harmadszor, a Bizottság semmilyen bizonyítékot nem terjesztett elő az alákínálás elemzésének a kereskedelmi szintek közötti különbségek figyelembevétele és az ömlesztve értékesített hántolt rizs árának a csomagokban értékesített hántolt rizs árával történő összehasonlítása céljából történő ezen kiigazításának az alátámasztására, illetve olyan ténykörülményt sem, amely lehetővé tenné azon tényezők fennállásának megállapítását, amelyek alapján e kiigazítást elvégezte, és annak az árak összehasonlíthatóságára gyakorolt hatásának meghatározását.
Végezetül a Bizottság azon kötelezettségét illetően, hogy közölje a döntése alapjául szolgáló alapvető tényeket és megfontolásokat alátámasztó részleteket, vagy a különböző alapvető tényeket és megfontolásokat, a Törvényszék megállapítja, hogy az 1083/2013 felhatalmazáson alapuló rendelet(4) 17. cikke nem függ az érdekelt felektől származó kérelemtől. Ezt a kötelezettséget el kell különíteni az érdekelt feleknek a mind az 1083/2013 felhatalmazáson alapuló rendelet 16. cikkében, mind a 2019/339 határozat(5) 12. cikkének (1) bekezdésében biztosított azon jogától, hogy a közigazgatási szakaszban írásban hozzáférést kérjenek az iratokhoz, valamint a meghallgatási tisztviselő elutasítás vagy egyes dokumentumok bizalmas kezelését érintő vita esetén történő esetleges eljárásának a kérdésétől. A Törvényszék azt is pontosítja, hogy az 1083/2013 felhatalmazáson alapuló rendelet 17. cikke nem tartalmaz olyan utalást, amely lehetővé tenné azt, hogy e közlést pusztán indikatív jellegűnek lehessen tekinteni. Ha e rendelkezés ily módon arra vonatkozó kötelezettséget ír elő a Bizottság számára, hogy közölje a határozatai alapjául szolgáló alapvető tényeket és megfontolásokat alátámasztó részleteket, ez a kötelezettség még inkább vonatkozik magukra az alapvető tényekre és megfontolásokra.