A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (nyolcadik tanács)
2012. december 18.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – Keresetindítási határidő – Kezdet – Késedelem – Elfogadhatatlanság”
A T‑320/11. sz. ügyben,
Magyarország (képviselik: Fehér M. Z., Szíjjártó K. és Veres K., meghatalmazotti minőségben)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: G. von Rintelen és Sipos A., meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a Speciális Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Csatlakozási Program (SAPARD) keretében Magyarország által 2004‑ben teljesített egyes kiadásoknak az uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2011. március 28‑i 2011/192/EU bizottsági határozat (HL L 81., 14. o.) megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: L. Truchot elnök, M. E. Martins Ribeiro és A. Popescu (előadó) bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei
1 2001. június 15‑én az Európai Közösségek nevében eljáró Európai Közösségek Bizottsága és Magyarország a SAPARD‑program alapján többéves pénzügyi megállapodást kötött, amely a SAPARD‑program alapján kötött többéves finanszírozási megállapodásokkal és éves finanszírozási megállapodásokkal kapcsolatos intézkedésekről, valamint a SAPARD‑programról a vidékfejlesztésre történő áttérésről szóló, 2007. március 8‑i 248/2007/EK bizottság rendeletnek (HL L 69., 5. o.) megfelelően Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozását követően hatályban maradt. E megállapodás A. melléklete 12. cikkének (1) bekezdése szerint a Bizottság adott esetben határozatot hozhat az uniós társfinanszírozásból kizárandó kiadásokra vonatkozóan.
2 A Bizottság 2011. március 28‑án elfogadta a Speciális Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Csatlakozási Program (SAPARD) keretében Magyarország által 2004‑ben teljesített egyes kiadásoknak az uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló 2011/192/EU határozatot (HL L 81., 14. o.) (a továbbiakban: megtámadott határozat).
3 A megtámadott határozat 1. cikke értelmében:
„A magyar SAPARD Ügynökség által kifizetett összegből 2 535 286 [euró] ezennel kizárásra kerül az uniós finanszírozásból, mivel az alapul szolgáló ügyletek nem felelnek meg a SAPARD programra vonatkozó szabályoknak.
[…]”
4 A megtámadott határozat 2. cikke ekként rendelkezik:
„Ennek a határozatnak [Magyarország] a címzettje.”
5 Magyarország Unió Melletti Állandó Képviseletével 2011. március 29‑én közölték a megtámadott határozatot. Az Európai Unió Hivatalos Lapjában ugyanaznap hirdették ki a megtámadott határozatot.
Eljárás és a felek kérelmei
6 Magyarország a Törvényszék Hivatalához 2011. június 17‑én benyújtott keresetlevelével megindította a jelen keresetet.
7 A Törvényszék Hivatalához 2011. szeptember 8‑án benyújtott külön iratban a Bizottság a Törvényszék eljárási szabályzatának 114. cikke alapján elfogadhatatlansági kifogást tett. Magyarország 2011. október 26‑án nyújtotta be az e kifogásra vonatkozó észrevételeit.
8 Magyarország azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– utasítsa el a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogást;
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
9 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet mint elfogadhatatlant;
– kötelezze Magyarországot a költségek viselésére.
Indokolás
10 Az eljárási szabályzat 114. cikkének 1. és 4. §‑a szerint a fél kérelmére a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönt az elfogadhatatlanság tárgyában. Ugyanezen cikk 3. §‑a értelmében az eljárás a továbbiakban szóbeli, kivéve, ha a Törvényszék másként határoz. A jelen ügyben a Törvényszék megállapította, hogy az ügy iratai elegendők ahhoz, hogy szóbeli szakasz megindítása nélkül határozzon.
11 Az elfogadhatatlansági kifogásának alátámasztása érdekében a Bizottság arra hivatkozik, hogy a jelen kereset elfogadhatatlan, mert késedelmesen indították, mivel a megtámadott határozatot 2011. március 29‑én közölték Magyarországgal.
12 Az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeiben Magyarország azt állítja, hogy elfogadható a keresete. Álláspontja szerint a keresetindítási határidő számítása szempontjából a megtámadott határozatnak a Hivatalos Lapban való kihirdetése, és nem annak közlése a releváns.
13 Magyarország megjegyzi, hogy az eljárási szabályzat 102. cikkének 1. §‑a a megtámadott határozatnak a Hivatalos Lapban való kihirdetésétől számított további tizennégy napos határidőt tesz lehetővé. E rendelkezés alapján betartották a keresetindítási határidőt.
14 Magyarország rámutat arra, hogy a fenti ítélkezési gyakorlat szerint, ha a megtámadott jogi aktus közlésére a kihirdetést megelőzően nem került sor, akkor a felperes főszabály szerint alappal tekintheti a jogi aktus fent említett kihirdetési napját a keresetindítási határidő kezdőidőpontjának. A jelen ügyben a megtámadott határozat kihirdetése és közlése egy napra esett, Magyarország tehát jogszerűen tekinthette az ugyanezen határozat elleni keresetindítási határidő kezdetének a Hivatalos Lapban való kihirdetésének időpontját.
15 Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése értelmében a megsemmisítés iránti kereseteket, az esettől függően, a megtámadott aktus kihirdetésétől vagy a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell megindítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett.
16 Ezenkívül az eljárási szabályzat 102. cikkének 2. §‑a alapján az eljárási határidők a távolságra tekintettel tíznapos átalány‑határidővel meghosszabbodnak.
17 Amint azt az állandó ítélkezési gyakorlat megállapította, mivel a keresetindítási határidőt a jogviszonyok egyértelműségének és biztonságának biztosítása, valamint az igazságszolgáltatás során előforduló bármiféle hátrányos megkülönböztetés vagy önkényes bánásmód elkerülése érdekében vezették be, az hivatalból vizsgálandó (a Bíróság C‑246/95. sz. Coen‑ügyben 1997. január 23‑án hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑403. o.] 21. pontja, valamint a Törvényszék T‑121/96. és T‑151/96. sz., Mutual Aid Administration Services kontra Bizottság egyesített ügyekben 1997. szeptember 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1997., II‑1355. o.] 38. pontja).
18 Magyarország – elismerve azt, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a keresetindítási határidő a közlés időpontjában kezdődik, ha valamely jogi aktusnak a címzettjével való közlésére annak a Hivatalos Lapban való kihirdetését megelőzően sor került – azt állítja, hogy a jelen esetben – minthogy a megtámadott határozat közlése és a Hivatalos Lapban való kihirdetése egy napra esett – az ugyanezen határozat elleni keresetindítási határidő ennek a Hivatalos Lapban való kihirdetésének az időpontjában kezdődik.
19 Mindazonáltal e tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése értelmében a közlés alatt azt a magatartást kell érteni, amelynek révén valamely, az EUMSZ 297. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján meghozott határozathoz hasonló egyedi jogi aktus megalkotója erről az aktusról értesíti annak címzettjeit, és így lehetővé teszi számukra, hogy megismerhessék annak tartalmát, valamint az alapjául szolgáló indokokat (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑17/02. sz., Olsen kontra Bizottság ügyben 2005. június 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑2031. o.] 74. pontját).
20 Ezenkívül az EUMSZ 297. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése szerint a határozatokról a Bizottságnak értesítenie kell a címzettjeiket, és azok az értesítéssel lépnek hatályba.
21 A jelen ügyben a megtámadott határozatot közölték a Magyar Köztársasággal, amelyet – amint az az említett határozat 2. cikkéből következik – az kifejezetten címzettjeként jelöl meg. Ennélfogva az EUMSZ 297. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében a megtámadott határozat – mint egyedi jogi aktus – a 2011. március 19‑i közlésével hatályba lépett a felperes tekintetében.
22 Ezenkívül Magyarország nem vitatja, hogy a megtámadott határozat címzettje, és azt sem, hogy 2011. március 29‑én közölték vele e határozatot.
23 Következésképpen Magyarországnak a megtámadott határozat közlése révén lehetősége volt arra, hogy megismerhesse az említett határozat tartalmát, valamint az ezen határozat alapjául szolgáló indokokat. Ebből következik, hogy a megtámadott határozat említett közlésétől, és nem annak a Hivatalos Lapban való közzétételekor kezdődött a szóban forgó határozat elleni keresetindítási határidő.
24 Egyébként a fenti 17. pontban hivatkozott azon ítélkezési gyakorlatra tekintettel, miszerint a keresetindítási határidőt a jogviszonyok egyértelműségének és biztonságának biztosítása, valamint az igazságszolgáltatás során előforduló bármiféle hátrányos megkülönböztetés vagy önkényes bánásmód elkerülése érdekében vezették be, meg kell állapítani, hogy a keresetindítási határidő tekintetében érvényesítendő egyenlő bánásmódot arra az esetre kell fenntartani, ha a jogi aktus címzettjeivel közölték ezt az aktust, még akkor is, ha egyikükkel ugyanazon napon közölték az aktust, mint amikor a Hivatalos Lapban kihirdették azt. Ilyen esetben ugyanis még ellentétes is lenne a fent említett elvekkel, hogy a két címzett közül az, aki számára kihirdették az aktust a Hivatalos Lapban, hosszabb keresetindítási határidővel rendelkezzen, mint a másik címzett.
25 Ennélfogva az eljárási szabályzat 101. cikke 1. §‑a a) és b) pontjának, 101. cikke 2. §‑ának és 102. cikke 2. §‑ának megfelelően a keresetindítási határidő 2011. március 29‑én kezdődött, és – annak a távolságra tekintettel történő meghosszabbodását beleszámítva – 2011. június 8‑án éjfélkor telt le.
26 Márpedig Magyarország csak 2011. június 17‑én nyújtotta be keresetét. Következésképpen a keresetet a keresetindítási határidő elteltét követően, tehát késedelmesen indították.
27 Egyébként Magyarország nem igazolta előre nem látható körülmények vagy vis maior fennállását, és nem is hivatkozott azokra, ami az Európai Unió Bírósága alapokmányának az ezen alapokmány 53. cikke értelmében a Törvényszék előtti eljárásra alkalmazandó 45. cikkének második bekezdése alapján lehetővé tenné a szóban forgó határidőtől való eltérést, továbbá menthető tévedésre sem kívánt hivatkozni.
28 A fenti megállapítások összessége alapján a jelen kereset elfogadhatatlan, és ennélfogva el kell utasítani.
A költségekről
29 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a értelmében a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel Magyarország pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségei és a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék Magyarországot kötelezi a költségek viselésére.
Luxembourg, 2012. december 18.