A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2010. szeptember 13.(*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – Az OFTEN közösségi szóvédjegy bejelentése – Az OLTEN korábbi nemzeti szóvédjegy – Viszonylagos kizáró ok – Összetéveszthetőség – A megjelölések hasonlósága – Az áruk hasonlósága – A 40/94/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) – A korábbi védjegy tényleges használatának bizonyítéka – A 40/94 rendelet 43. cikke (2) és (3) bekezdése (jelenleg a 207/2009 rendelet 42. cikke (2) és (3) bekezdése) – A fellebbezési tanács előtti jogvita tárgya –A 40/94 rendelet 61 és 62 cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 63. és 64. cikke)”
A T‑292/08. sz. ügyben,
az Industria de Diseño Textil (Inditex), SA (székhelye: Arteixo [Spanyolország], képviselik: E. Armijo Chávarri és A. Castán Pérez‑Gómez ügyvédek)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: O. Mondéjar Ortuño, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban:
Roberto Fernando Marín Díaz de Cerio (lakóhelye: Logroño [Spanyolország]),
az OHIM második fellebbezési tanácsának az R 484/2007‑2. sz. ügyben Roberto Fernando Marín Díaz de Cerio és az Industria de Diseño Textil (Inditex), SA közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2008. április 24‑én hozott határozatával szemben benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),
tagjai: A. W. H. Meij elnök, V. Vadapalas (előadó) és L. Truchot bírák,
hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2008. július 23‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2008. november 7‑én benyújtott válaszbeadványra,
a 2010. február 12‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2002. augusztus 5‑én a felperes, az Industria de Diseño Textil (Inditex), SA a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1 o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet HL L 78., 1. o.]) alapján közösségi védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy az OFTEN szómegjelölés volt.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 14. osztályba tartozó áruk vonatkozásában tették, a következő leírással: „Nemesfémek és ötvözeteik, valamint az ilyen anyagokból készült, vagy ezekkel bevont termékek, amelyek nem tartoznak más osztályokba; ékszerek, drágakövek; órák és más időmérő eszközök; dísztűk; nyakkendőtűk; tűtokok [nemesfémből]; szalvétagyűrűk [nemesfémből]; művészeti tárgyak nemesfémből; kulcskarikák és a hozzájuk tartozó díszek; medálok; pénzérmék; ötvösmunkák (kivéve a késeket, villákat és kanalakat); jelvények nemesfémből; cipődíszek és kalapdíszek nemesfémből; hamutartók dohányosoknak nemesfémből; mandzsettagombok.”
4 A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2004. augusztus 2‑i, 31/2004. számában hirdették meg.
5 2004. október 26‑án Roberto Fernando Marín Díaz de Cerio a 40/94 rendelet 42. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 41. cikke) alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegynek a fenti 3. pontban szereplő áruk tekintetében történő lajstromozásával szemben.
6 A felszólalás a következő három spanyol védjegyen alapult:
– az 1988. szeptember 5‑én a 14. osztályba tartozó áruk tekintetében lajstromozott (1182270. sz.) OLTEN szóvédjegy;
– az 1990. március 5‑én a 14. osztályba tartozó áruk tekintetében lajstromozott (1293560. sz.) ábrás védjegy, amely a következőképpen néz ki:
– a 2002. november 20‑án a 14. osztályba tartozó áruk tekintetében lajstromozott (2460666. sz.) ábrás védjegy, amely a következőképpen néz ki:
7 A felszólalás alátámasztásául R. F. Marín Díaz de Cerio a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) foglalt okra hivatkozott.
8 A 2005. szeptember 2‑i levelével a felperes kérte, hogy R. F. Marín Díaz de Cerio a 40/94 rendelet 43. cikke (2) és (3) bekezdésének (jelenleg a 207/2009 rendelet 42. cikke (2) és (3) bekezdése) megfelelően bizonyítsa a korábbi védjegyek tényleges használatát.
9 2007. február 2‑án a felszólalási osztály részben helyt adott a felszólalásnak a 14. osztályba tartozó, következő áruk tekintetében: „[Nemesfémekből és ötvözeteikből készült] vagy ezekkel bevont termékek, amelyek nem tartoznak más osztályokba; ékszerek; órák és más időmérő eszközök; dísztűk; nyakkendőtűk; kulcskarikák és a hozzájuk tartozó díszek; medálok; jelvények nemesfémből; cipődíszek és kalapdíszek nemesfémből; mandzsettagombok.” Nevezetesen úgy ítélte meg, hogy a 14. osztályba tartozó „órák” tekintetében bizonyították az OLTEN korábbi védjegy tényleges használatát, és hogy a szóban forgó áruk tekintetében fennáll a bejelentett védjegy és a fent említett korábbi védjegy közötti összetévesztés veszélye.
10 2007. március 28‑án a felperes fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz a 40/94 rendelet 57–62. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelt 58–64. cikke) alapján a felszólalási osztály határozata ellen. Ebben a fellebbezésben vitatta a felszólalási osztálynak a szóban forgó védjegyek hasonlóságára és az összetévesztés veszélyének fennálltára vonatkozó értékelését.
11 Az OHIM második fellebbezési tanácsa 2008. április 24‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) elutasította a fellebbezést. Különösen úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó áruk hasonlóságára, valamint a bejelentett védjegy és az OLTEN korábbi védjegy közötti nagy fokú vizuális és hangzásbeli hasonlóságra tekintettel fennállhat e védjegyek érintett spanyol vásárlóközönség általi összetévesztésének veszélye.
Eljárás és a felek kérelmei
12 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot azon áruk egésze vagy egy része tekintetében, amelyek lajstromozását megtagadták.
13 Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
14 Miután Tchipev bíró bíró nem vehetett részt az eljárásban a szóbeli szakasz lezárása után, a Törvényszék eljárási szabályzata 32. cikkének 3. §‑a alapján Truchot bírót jelölték ki a tanácsban részt vevő bírák számának helyreállítása érdekében.
15 2010. július 5‑i végzésével a Törvényszék (hatodik tanács) új összetételében újból megnyitotta a szóbeli szakaszt, és tájékoztatta a feleket, hogy 2010. szeptember 6‑án egy újabb tárgyaláson meghallgatják őket.
16 A felperes a 2010. július 9‑i, illetve az OHIM a július15‑i levelével tájékoztatta a Törvényszéket, hogy lemondanak az újabb meghallgatásról. Az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban résztvevő másik fél nem válaszolt a Törvényszék felhívására.
17 Következésképpen a hatodik tanács elnöke a szóbeli szakasz befejezéséről határozott.
Indokolás
18 Keresetének alátámasztására a felperes három, elsődlegesen a 40/94 rendelet 61. és 62. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 63. és 64. cikke) megsértésére, másodlagosan a fenti rendelet 43. cikke (2) bekezdésének megsértésére és harmadlagosan e rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapra hivatkozik.
Az első, a 40/94 rendelet 61. és 62. cikkének megsértésére alapított jogalapról
A felek érvei
19 A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 40/94 rendelet 61. és 62. cikkét, mivel nem vizsgálta meg egyrészt a korábbi OLTEN védjegy tényleges használata bizonyításának, másfelől a szóban forgó áruk hasonlóságának a kérdését. Miután ez a két kérdés vitatott volt a felszólalási osztály előtt, a felperes egyfelől azt állította, hogy az OLTEN korábbi védjegy használatát nem bizonyították, másfelől a szóban forgó áruk – az órák kivételével – különbözők.
20 A felperes szerint az OHIM különböző fórumai között fennálló funkcionális folyamatosság elve értelmében a fellebbezési tanács köteles volt megvizsgálni ezeket a kérdéseket, habár azokra nem hivatkoztak előtte. A megtámadott határozat 26. pontjában kifejtett indokok elégtelenek e tekintetben.
21 Az OHIM vitatja a felperes érveit.
A Törvényszék álláspontja
22 A 40/94 rendelet 61. cikkének (1) bekezdése (jelenleg a 207/2009 rendelet 63. cikkének (1) bekezdése) értelmében, ha a fellebbezés elfogadható, a fellebbezési tanács megvizsgálja, hogy a fellebbezés alapos‑e.
23 Ugyanezen rendelet 62. cikkének (1) bekezdése (jelenleg a 207/2009 rendelet 64. cikkének (1) bekezdése) értelmében a fellebbezési tanács a fellebbezés érdemi vizsgálatát követően határoz a fellebbezésről, és a fellebbezési tanács vagy eljár annak a szervezeti egységnek a hatáskörében, amelyik a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta, vagy visszautalja az ügyet ehhez a szervezeti egységhez új eljárásra.
24 Előzetesen meg kell jegyezni, hogy habár a felperes kerestében a 40/94 rendelet 62. cikkének (2) bekezdésére hivatkozik, az érveléséből, valamint a tárgyaláson tett pontosításból kiderül, hogy valójában a fenti cikk (1) bekezdésére hivatkozik.
25 E rendelkezésből az következik, hogy a fellebbezési tanácsnak az előtte benyújtott fellebbezés vonatkozásában el kell végeznie a felszólalás alapos, új és teljes vizsgálatát, úgy a jogi, mint a tényállási elemek vonatkozásában (a Bíróság C‑29/05. P. sz., OHIM kontra Kaul ügyben 2007. március 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑2213. o.] 57. pontja).
26 Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a 40/94 rendelet 74. cikkének (1) bekezdése (jelenleg a 207/2009 rendelet 76. cikkének (1) bekezdése) értelmében a lajstromozás viszonylagos kizáró okaival összefüggő eljárásban – mint amilyen a jelen eljárás is – az OHIM által hivatalból folytatott vizsgálat a felek által előterjesztett tényálláshoz, bizonyítékokhoz és érvekhez, valamint a kérelem szerinti igényekhez van kötve.
27 A felszólalási eljárásban a lajstromozás viszonylagos kizáró oka vagy bármely – a felek kérelmeinek alátámasztására felhívott – más rendelkezés alkalmazási szempontjai természetesen részét képezik az OHIM által vizsgált jogi hivatkozásoknak. Az OHIM jogosult eldönteni valamely jogkérdést akkor is, ha azt a felek nem vetették fel, amennyiben e kérdés megválaszolása szükséges a 40/94 rendelet helyes alkalmazásához, figyelemmel a felek által előterjesztett tényállásra, bizonyítékokra és érvekre, valamint a kérelmük szerinti igényekre. A fellebbezési tanács elé vitt jogi elemekhez tartozik tehát az a jogkérdés, amelynek eldöntése szükséges a felek által előterjesztett tényállások és bizonyítékok értékeléséhez, valamint a kérelmük szerinti igényeik megítéléséhez vagy elvetéséhez, akkor is, ha a felek az illető jogkérdésről nem nyilatkoztak, illetőleg az OHIM elmulasztotta a döntést a kérdéses szempontról (a Törvényszék T‑57/03. sz., SPAG kontra OHIM – Dann és Backer [HOOLIGAN] ügyben 2005. február 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑287. o.] 21. pontja és a T‑167/05. sz., Grether kontra OHIM – Crisgo [Thailand] [FENNEL] ügyben 2007. június 13‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 104. pontja).
28 A jelen esetben a felperes lényegében azt állítja, hogy a fellebbezési tanács nem vizsgálta meg teljes körűen a felszólalást, mivel nem értékelte egyrészt az OLTEN korábbi védjegy tényleges használatának bizonyítását, másrészt a szóban forgó áruk közötti hasonlóságot. Megjegyzi, hogy ezt a két kérdést nem vetette fel a fellebbezési tanács előtti fellebbezésben, viszont úgy ítéli meg, hogy mivel a felszólalási osztály előtti jogvita részét képezték, ezért a fellebbezési tanács előtti jogvita részét is képezik.
29 Meg kell határozni, hogy a szóban forgó kérdések valóban a fellebbezési tanács előtt kezdeményezett jogvita körébe tartoznak‑e.
30 Elsőként, az OLTEN korábbi védjegy tényleges használatának bizonyítását illetően emlékeztetni kell arra, hogy a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti összetévesztés veszélye fennálltán alapuló felszólalás esetén az OHIM‑nak nem feltétlenül a tényleges használat kérdésében kell döntenie.
31 Ez ugyanis egy olyan előzetes kérdés, amelyet, ha a védjegybejelentő egyszer felvet, még azelőtt kell tisztázni, hogy magát a felszólalást megvizsgálnák (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑112/03. sz., L’Oréal kontra OHIM – Revlon [FLEXI AIR] ügyben 2005. március 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑949. o.] 26. pontját).
32 A védjegybejelentőnek a tényleges használat bizonyítéka iránti kérelme kiegészíti a felszólalási eljárást ezen előzetes kérdéssel, és e tekintetben megváltoztatja annak tartalmát, mivel egy újabb és speciális kérelemnek minősül, amely más ténybeli és jogi megfontolásokhoz kapcsolódik, mint amelyek alapján a közösségi védjegybejelentés ellen irányuló felszólalást benyújtották (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑425/03. sz., AMS kontra OHIM – American Medical Systems [AMS Advanced Medical Services] ügyben 2007. október 18‑án hozott ítéletének (EBHT 2007., II‑4265. o.] 112. pontját).
33 Ebből következik, hogy a tényleges használat kérdése speciális és előzetes jellegű, mivel annak meghatározását eredményezi, hogy a felszólalási eljárás vizsgálata céljából a korábbi védjegy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások tekintetében lajstromozottnak tekinthető‑e, a fenti kérdés tehát nem tartozik az e védjegy összetévesztése veszélyének fennálltára alapított, tulajdonképpeni felszólalás vizsgálatába.
34 A jelen esetben nem vitatott, hogy egyrészt a tényleges használat kérdését a felperes felvetette a felszólalási osztály előtt, és az megvizsgálta e kérdést a felszólalás megalapozottságának értékelése előtt, másrészt e kérdést nem terjesztették a fellebbezési tanács elé, mivel a felperes arra szorítkozott, hogy a felszólalási osztálynak az összetévesztés veszélye fennálltára vonatkozó értékelését vitatta.
35 Ezért a felperes állításával ellentétben a tényleges használat kérdése nem minősül olyan jogkérdésnek, amelyet a fellebbezési tanácsnak mindenképpen meg kellett volna vizsgálnia az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntése érdekében.
36 Ezt a következtetést nem gyengítik a felperes által hivatkozott, az OHIM fórumai közötti funkcionális folyamatosságra vonatkozó megfontolások.
37 E folyamatosság alapján kétségtelen, hogy a fellebbezési tanács által az előtte megtámadott határozat tekintetében lefolytatandó vizsgálat terjedelme elvileg nem a fellebbezést előterjesztő fél által hivatkozott jogalapoktól függ. Még abban az esetben is, ha az OHIM fellebbezési tanácsa előtt fellebbező fél nem hivatkozott külön jogalapra, a fellebbezési tanács a rendelkezésre álló valamennyi releváns jogi és ténybeli elem alapján köteles megvizsgálni a keresetet (a Törvényszék T‑308/01. sz., Henkel kontra OHIM – LHS [UK] [KLEENCARE] ügyben 2003. szeptember 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑3253. o.] 29. pontja és a fent hivatkozott „HOOLIGAN”‑ügyben hozott ítéletének 18. pontja).
38 Így a fellebbezési tanácsnak az előtte megtámadott határozatban szereplő valamennyi elemre, valamint a fél vagy felek által az OHIM első fokon döntő fóruma előtti eljárásban, mind pedig – azon bizonyítékokra is figyelemmel, amelyeket nem terjesztettek elő megfelelő időben – a fellebbezési eljárásban előterjesztett elemekre kell alapítania a határozatát (lásd a Törvényszék T‑323/03. sz., Baronia de Turis kontra OHIM – Baron Philippe de Rothschild [LA BARONNIE] ügyben 2006. július 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑2085. o.] 58. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
39 A fentiektől függetlenül a jelen esetben a tényleges használat bizonyítékának elégtelenségére alapított jogalapra nem csak hogy nem hivatkoztak külön a fellebbezési tanács előtt, hanem az a kereset megvizsgálása szempontjából sem minősül releváns elemnek, amely kereset az összetévesztés veszélye fennálltára alapított tulajdonképpeni felszólalás felülvizsgálatára korlátozódott.
40 Következésképpen, mivel a tényleges használat kérdése nem volt a fellebbezési tanács előtti jogvita tárgya, a felperes nem kifogásolhatja, hogy a fellebbezési tanács azt nem vizsgálta meg.
41 Másodsorban, az áruk hasonlóságának kérdését illetően emlékeztetni kell arra, hogy a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti összetévesztés veszélye fennálltára alapított felszólalás esetén az OHIM‑nak a szóban forgó védjegyek által érintett áruk és szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága, illetve ezen védjegyek közötti azonosság vagy hasonlóság kérdésében kell döntenie.
42 Az a tény, hogy a felperes a fellebbezési tanács előtt nem vitatta kifejezetten egyik vagy másik kérdést, nem akadályozza az OHIM‑ot e kérdés megvizsgálásában (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑172/05. sz., Armacell kontra OHIM – nmc [ARMAFOAM] ügyben 2006. október 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑4061. o.] 41. és 42. pontját, valamint a fent hivatkozott AMS Advanced Medical Services ügyben hozott ítélet 28. és 29. pontját).
43 E megfontolásokat megerősíti az összetéveszthetőség átfogó értékelése során figyelembe vett tényezők, különösen a védjegyek, valamint a megjelölt áruk és szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőség elve (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑16/06. P. sz., Éditions Albert René kontra OHIM ügyben 2008. december 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑10053. o.] 47. pontját).
44 Ezért a jelen esetben a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti összetévesztés veszélye fennálltára alapított felszólalást követő fellebbezés tárgyában döntést hozó fellebbezési tanács előtti eljárás tárgyát képezi a szóban forgó áruk hasonlóságára vonatkozó kérdés, habár ezt a kérdést nem vetették fel előtte kifejezetten.
45 A felperes állításával ellentétben továbbá a megtámadott határozatból kiderül, hogy a fellebbezési tanács valójában megvizsgálta ezt a kérdést.
46 A megtámadott határozat 26. pontjában ugyanis kijelentette, hogy „a 14. osztályba tartozó áruk ‑ amelyek tekintetében a [felszólalási osztály határozata] megtagadta a bejelentett védjegy lajstromozását – és az órák ‑ amelyek tekintetében a korábbi védjegyhasználatot bizonyították ‑ közötti hasonlóságot a [felszólalási osztály] megállapította, és azt kellőképpen indokolta.”
47 Ebből a pontból következik, hogy a fellebbezési tanács teljes körűen megerősítette és átvette a felszólalási osztálynak az áruk hasonlóságára vonatkozó azon megállapításait, amelyeket egyébként a felperes sem vitatott a fenti tanács előtti fellebbezésében.
48 Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezési tanács jogszerűen átveheti a felszólalási osztály által hozott határozat indokolását, amely ezáltal szerves részét képezi határozata indokolásának (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑304/06. sz., Reber kontra OHIM – Chocoladefabriken Lindt & Sprüngli [Mozart] ügyben 2008. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑1927. o.] 50. pontját és a T‑248/05. sz., HUP Uslugi Polska kontra OHIM – Manpower [I.T.@MANPOWER] ügyben 2008. szeptember 24‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 49. pontját).
49 Így amennyiben – mint a jelen esetben is – a fellebbezési tanács teljes egészében helybenhagyja az OHIM alsóbb fórumának a határozatát, e határozat, valamint annak indokolása részét képezi azon kontextusnak, amelyben a fellebbezési határozatát elfogadta, amelyet ismertettek a felekkel, és amely lehetővé teszi a Törvényszék számára, hogy a fellebbezési tanács értékelésével kapcsolatban gyakorolja a jogszerűség teljes körű vizsgálatát (lásd a fent hivatkozott Mozart‑ügyben hozott ítélet 47. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
50 Ezért nem tekinthető úgy, hogy a fellebbezési tanács nem vizsgálta meg az áruk hasonlóságának kérdését vagy nem indokolta határozatát e kérdéssel kapcsolatban.
51 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a fellebbezési tanács nem végezte el a fellebbezés teljes körű vizsgálatát vagy nem indokolta kellőképpen a határozatát.
52 Következésképpen az első jogalap nem megalapozott.
A második, a 40/94 rendelet 43. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapított jogalapról
A felek érvei
53 A felperes azt állítja, hogy az OLTEN korábbi védjegy használatát nem bizonyították kellőképpen. A használat fellebbezési tanács előtti, R. F. Marín Díaz de Cerio általi bizonytása ugyanis nem a korábbi OLTEN védjegyére irányult, hanem inkább az ábrás védjegyeire vonatkozott. Ezért a tényleges használatot csupán ez utóbbiak tekintetében állapították meg. A fellebbezési tanács így tévesen erősítette meg a felszólalási osztálynak az OLTEN korábbi védjegy tényleges használatára vonatkozó következtetéseit.
54 Az OHIM vitatja a felperes érveit.
A Törvényszék álláspontja
55 Emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezési tanács által hozott valamely határozat jogszerűségének a Törvényszék általi vizsgálatát azon jogi kérdések tekintetében kell elvégezni, amelyeket a fellebbezési tanács elé terjesztettek (lásd a Törvényszék T‑373/03. sz., Solo Italia kontra OHIM– Nuova Sala [PARMITALIA] ügyben 2005. május 31‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑1881. o.] 24. és 25. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
56 Az eljárási szabályzat 135. cikkének 4. §‑ából következik továbbá, hogy valamelyik fél nem változtathatja meg a fellebbezési tanács előtti eljárás tárgyát.
57 A jelen esetben a felperes azt állítja, hogy az OLTEN korábbi védjegy tényleges használatát nem bizonyították az órák tekintetében.
58 Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy – amint a fenti 30–40. pontból kiderül – a korábbi védjegy tényleges használatának kérdése nem képezte a fellebbezési tanács előtti eljárás tárgyát.
59 Következésképpen a jelen jogalap megváltoztatja a fellebbezési tanács előtti eljárás tárgyát, és ezért elfogadhatatlan.
A harmadik, a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapról
A felek érvei
60 A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács tévesen értékelte a szóban forgó áruk és megjelölések hasonlóságát, valamint az összetévesztés veszélyének fennálltát.
61 A szóban forgó árukat illetően a felperes elismeri, hogy az OLTEN korábbi védjegy által érintett „órák” hasonlók vagy azonosak a védjegybejelentésben foglalt „időmérő eszközökkel” és „órákkal”. Elismeri, hogy a védjegybejelentésben foglalt „ékszerek” magukban foglalhatják az órákat is, az ezen áruk közötti hasonlóság azonban csak átlagos vagy alacsony mértékű. Ezzel szemben vitatja egyrészt a védjegybejelentésben foglalt „[nemesfémekből és ötvözeteikből készült] vagy ezekkel bevont termékek, amelyek nem tartoznak más osztályokba”, valamint a „dísztűk; [a] nyakkendőtűk; [a] kulcskarikák és a hozzájuk tartozó díszek; [a] medálok; [a nemesfémből készült] jelvények; [a nemesfémből készült] cipődíszek és kalapdíszek, [valamint a] mandzsettagombok”, másfelől az OLTEN korábbi védjegy által érintett „órák” közötti hasonlóságot.
62 Ezeknek az áruknak eltérő a jellegük, az eredetük, a használatuk és a felhasználási módjuk, valamint nem versengők vagy egymást kiegészítők. Az esztétikai funkciójuk nem elegendő ahhoz, hogy hasonlók legyenek az órákhoz. Más tárgyak, mint a ruhák vagy a szemüvegek is betölthetnek ilyen funkciót, és szintén árusíthatók ékszer‑ és óraüzletekben egyébként anélkül, hogy hasonlók lennének az órákhoz. Az a tény, hogy az órák készíthetők nemesfémből, sem jelenti azt, hogy más, ilyen anyagokból készült és 14. osztályba tartozó áruk, mint például a díszek emiatt hasonlók lennének az órákhoz.
63 A szóban forgó megjelöléseket, az OFTEN‑t és az OLTEN‑t illetően vizuális szempontból különös jelentősége van az egyes megjelölések második betűjéből adódó eltérésnek. A Törvényszék ítélkezési gyakorlatából és az OHIM fellebbezési tanácsainak korábbi határozataiból kiderül, hogy rövid megjelölések esetén az egyetlen mássalhangzóból álló különbség csökkentheti a hasonlóság hatását.
64 Fonetikai szempontból az „f” és az „l” betű eltérő, ez a tényező különösen fontos amiatt, hogy a hangsúly mindkét megjelölés esetében az első szótagra, nevezetesen az „of”‑ra és az „ol”‑ra esik.
65 Fogalmi szempontból tekintve a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy a szóban forgó megjelölések semmilyen jelentéssel sem bírnak a spanyol fogyasztó számára. A bejelentett védjegyet illetően a spanyol vásárlóközönség általában rendelkezik bizonyos angol nyelvismerettel, és azonnali kapcsolatot képes felállítani az angol „often” (gyakran) határozószóval. Ezt a kérdést megerősítették a felperes által az OHIM előtt hivatkozott spanyol bíróságok ítéletei. Az OLTEN korábbi védjegyet illetően nem zárható ki, hogy az érintett vásárlóközönség egy része, nevezetesen a hozzáértőbb fogyasztók Olten svájci várossal társítják a védjegyet, amely nagy hagyománnyal rendelkezik az óraiparban. A fogalmi elem tehát kaphat bizonyos szerepet a különbségtétel terén.
66 A szóban forgó megjelölések közötti ezen vizuális, hangzásbeli és fogalmi különbségek alacsony vagy átlagosan alacsony mértékű hasonlóságot eredményeznek a megjelölések között.
67 Az összetéveszthetőség átfogó értékelését illetően elsőként a felperes azt kifogásolja, hogy a fellebbezési tanács nem árnyalta értékelését a szóban forgó áruk közötti hasonlóság nagyobb vagy kisebb mértéke alapján. Másodsorban a fellebbezési tanács elmulasztotta figyelembe venni az érintett vásárlóközönség figyelmének magas szintjét. Harmadsorban a fellebbezési tanács elmulasztotta figyelembe venni azt a tényt, hogy a szóban forgó árukat szaküzletekben árusítják, szakosított személyzet segítségével és támogatásával, amely kevésbé teszi valószínűvé az összetéveszthetőséget.
68 A fellebbezési tanácsnak figyelembe kellett volna vennie ezt a három megfontolást, amelyek nagyrészt semlegesítenék a szóban forgó megjelölések közötti alacsony vagy átlagosan alacsony mértékű vizuális és hangzásbeli hasonlóságot, valamint „mérsékelnie és árnyalnia” kellett volna az összetéveszthetőségre vonatkozó következtetéseit.
69 Az OHIM vitatja a felperes érveit.
A Törvényszék álláspontja
70 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbezési tanács az OLTEN korábbi védjegy alapján anélkül hozta meg a határozatát, hogy szükséges lett volna az összetéveszthetőséget más korábbi védjegyek szempontjából értékelni.
71 A jelen kereset keretében a fellebbezési tanács által a bejelentett védjegy és a fent említett korábbi védjegy közötti összetévesztés veszélyének fennállta tekintetében végzett értékelés jogszerűségét kell igazolni.
72 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint összetéveszthetőséghez vezet az, ha a közönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól, vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. Ugyanezen ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni az alapján, hogy az érintett vásárlóközönség milyen képet alkot a megjelölésről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról, és figyelembe kell venni valamennyi, a jelen ügyre jellemző tényezőt, különösen a megjelölések és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőséget (a Törvényszék T‑162/01. sz., Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills [GIORGIO BEVERLY HILLS] ügyben 2003. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑2821. o.] 30–33. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
73 Mivel a jelen esetben az OLTEN korábbi védjegy egy spanyol védjegy, és a szóban forgó védjegy által érintett árukat a nagyközönségnek szánják, az érintett vásárlóközönség a spanyol átlagfogyasztókból áll.
74 Az órákat és az ékszereket illetően, amelyeket nem rendszeresen és általában eladó közvetítésével vásárolnak, az átlagfogyasztó figyelmének mértékét – amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 25. pontjában helyesen megállapította – a figyelem átlagos mértékénél nagyobbnak kell tekinteni (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑147/03. sz., Devinlec kontra OHIM – TIME ART [QUANTUM] ügyben 2006. január 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑11. o.] 63. pontját).
75 A szóban forgó megjelölések összehasonlítását illetően a felperes lényegében azt állítja, hogy a fellebbezési tanács nem vett figyelembe bizonyos vizuális, hangzásbeli és fogalmi különbségeket.
76 A vizuális összehasonlítást illetően emlékeztetni kell arra, hogy a szóban forgó megjelölések, az OFTEN és az OLTEN, egyforma hosszú szóbeli megjelölések. Az öt betűjükből négy azonos, ugyanabban a sorrendben állnak e betűk, és egyébként az első betűjük is azonos.
77 A hangzásbeli hasonlóságot illetően a két megjelölés azonos magánhangzóval, „o”‑val kezdődik, és azonos második, „ten” szótagot tartalmaz, amely a kiejtésüket hasonlóvá teszi annak ellenére, hogy a megjelölések első, hangsúlyozott szótagja eltérő mássalhangzóra, nevezetesen „f”‑re és „l”‑re végződik.
78 Ezen tényezőkre figyelemmel a fellebbezési tanács helyesen állapíthatta meg, hogy a szóban forgó megjelölések mind vizuális, mind pedig hangzásbeli szempontból jelentős mértékű hasonlóságot mutatnak.
79 Kétségtelen, amint a felperes megjegyzi, hogy a Törvényszék kimondta, hogy az egyetlen mássalhangzóból álló különbség megakadályozhatja két viszonylag rövid szóbeli megjelölés közötti vizuális hasonlóság magas fokának megállapítását (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑185/02. sz., Ruiz‑Picasso és társai kontra OHIM – DaimlerChrysler [PICARO] ügyben 2004. június 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑1739. o.] 54. pontját és a T‑112/06. sz., Inter‑Ikea kontra OHIM – Waibel [idea] ügyben 2008. január 16‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 54. pontját).
80 Meg kell azonban jegyezni, hogy ez a fenti ítéletekben szereplő megjelölések különleges értékelése keretében tett megállapítás nem felel meg a jelen esetben alkalmazható általános szabály kimondásának.
81 Ezen túlmenően a Törvényszék a rövid szóbeli megjelölések értékelése során azt is kimondta, hogy négy betűből három azonossága azzal jár, hogy az egy betűből eredő eltérés csekély jelentőségű vizuális különbségnek minősül (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑13/05. sz., Castell del Remei kontra OHIM – Bodegas Roda [ODA] ügyben 2006. október 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑85. o.] 52. pontját), és hogy az egyetlen betűvel eltérő szóbeli megjelölések mind vizuális, mind hangzásbeli szempontból erősen hasonlóknak tekinthetők (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑353/02. sz., Duarte y Beltrán kontra OHIM – Mirato [INTEA] ügyben 2005. április 13‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 27. és 28. pontját).
82 Az OHIM‑nak a felperes által hivatkozott korábbi gyakorlatával kapcsolatban elegendő arra emlékeztetni, hogy a fellebbezési tanács azon határozatainak jogszerűségét, amelyek valamely megjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozására vonatkoznak, kizárólag az Unió bírósága által értelmezett 40/94 rendelet alapján kell értékelni, nem pedig a korábbi határozathozatali gyakorlata szerint (a Törvényszék T‑106/00. sz., Streamserve kontra OHIM [STREAMSERVE] ügyben 2002. február 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑723. o.] 66. pontja).
83 A fogalmi összehasonlítást illetően meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács joggal jegyezhette meg, hogy a spanyolul beszélő átlagos fogyasztó nem feltétlenül tulajdonít jelentéstartalmat az „often” (gyakran) angol kifejezésnek, e szó nem létezik a spanyol nyelvben (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑36/07. sz., Zipcar kontra OHIM – Canary Islands Car [ZIPCAR] ügyben 2008. június 25‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 45. pontját). Amint ugyanis az OHIM megjegyzi, az átlagfogyasztók esetén nem lehet általánosságban feltételezni valamely idegen nyelv ismeretét. Az OLTEN megjelöléssel kapcsolatban a felperes maga is elismeri, hogy az legfeljebb az óraágazat szakemberei által ismert svájci helységre utal.
84 A felperes a spanyol bíróságok azon ítélkezési gyakorlatára hivatkozik állításának alátámasztása érdekében, miszerint az átlagos spanyol vásárlóközönség rendelkezik bizonyos angol nyelvismerettel. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi védjegyszabályozás autonóm rendszer, amelynek alkalmazása független a nemzeti rendszerektől (a Törvényszék T‑32/00. sz., Messe München kontra OHIM [electronica] ügyben 2000. december 5‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑3829. o.] 47. pontja).
85 A jelen esetben továbbá a felperes egyetlen, a hivatkozott nemzeti ítélkezési gyakorlatra alapított ténybeli vagy jogi megfontolásra sem hivatkozik, amely hasznos iránymutatásokat adhatna a jelen ügy megoldásához (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑40/03. sz., Murúa Entrena kontra OHIM – Bodegas Murúa [Julián Murúa Entrena] ügyben 2005. július 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑2831. o.] 69. pontját). Pusztán az a megfontolás ugyanis, hogy bizonyos angol szavak – mint például a „master”, az „easy” és a „food” – ismertek a spanyol fogyasztó előtt, feltételezve akár, hogy ez a megfontolás a szóban forgó nemzeti ítélkezési gyakorlatból következik, nem teszi lehetővé ugyanezen következtetés levonását az „often” szó tekintetében.
86 A fellebbezési tanács tehát nem követett el hibát, amikor megállapította, hogy a szóban forgó megjelölések a spanyol vásárlóközönség számára nem tartalmaznak olyan jellegű, releváns fogalmi eltérést, amely vizuális szinten és a hangzás szintjén kiegyenlítené a hasonlóságukat.
87 A szóban forgó árukat illetően emlékeztetni kell arra, hogy az álladó ítélkezési gyakorlat szerint a hasonlóságuk értékelésénél figyelembe kell venni az áruk kapcsolatát jellemző összes releváns tényezőt. E tényezők magukban foglalják különösen az áruk természetét, rendeltetését, használatát, valamint versengő vagy egymást kiegészítő voltukat. Olyan egyéb tényezőket is figyelembe lehet venni, mint például az érintett termékek forgalmazási csatornái (lásd a Törvényszék T‑443/05. sz., El Corte Inglés kontra OHIM – Bolaños Sabri [PiraÑAM diseño original Juan Bolaños] ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑2579. o.] 37. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
88 A jelen esetben – amint a megtámadott határozat 26. és 30. pontjából kiderül – a fellebbezési tanács megerősítette és átvette az áruknak a felszólalási osztály által végzett összehasonlítását. Következésképpen ezen összehasonlításnak a megtámadott határozat 9. pontjában megismételt indokai a határozat szerves részét képezik.
89 Ezen indokokból kiderül, hogy az OLTEN korábbi védjegy által érintett árukat, nevezetesen az „órákat” elsőként a védjegybejelentésben foglalt „órákkal és más időmérő eszközökkel” azonos áruknak, másodsorban az „ékszerekkel” azonos vagy legalábbis nagyon hasonló áruknak, harmadsorban a „[nemesfémekből és ötvözeteikből készült] vagy ezekkel bevont termékekkel, amelyek nem tartoznak más osztályokba”, „nagyon hasonlónak”, negyedsorban a „dísztűkkel; [a] nyakkendőtűkkel; [a] kulcskarikákkal és a hozzájuk tartozó díszekkel; [a] medálokkal; [a nemesfémből készült] jelvényekkel; [a nemesfémből készült] cipődíszekkel és kalapdíszekkel; [valamint a] mandzsettagombokkal” átlagosan hasonlónak tekintette.
90 A felperes ezzel kapcsolatban először is nem vitatja az „órák” és az „órák és más időmérő eszközök” azonosságát.
91 Másodsorban a felperes az ékszereket illetően nem vitatja a fellebbezési tanács által jóváhagyott elemzést, miszerint az „órák” csoportja magában foglal ékszernek tekinthető tárgyakat. Márpedig ezen elemzésre tekintettel ezeket az árukat helyesen minősítették azonos vagy nagyon hasonló áruknak.
92 Harmadsorban azon „[nemesfémekből és ötvözeteikből készült] vagy ezekkel bevont termékeket” illetően, „amelyek nem tartoznak más osztályokba”, emlékeztetni kell arra, hogy amint az OHIM két fórumának elemzéséből – amelyet a felperes sem vitat – kiderül, ez a széles csoport magában foglal az órákhoz képest olyan funkcionális szempontból kiegészítő árukat, mint az óraszíjak és az óraláncok. Mivel ez a csoport általános kifejezésekkel van meghatározva, helyes tehát, hogy az ide tartozó árukat az órákhoz hasonló termékeknek tekintették.
93 Így a felperes állításával ellentétben az ebbe a csoportba tartozó áruknak az órákkal való hasonlósága nem pusztán abból a tényből ered, hogy ugyanabból az alapanyagból, nevezetesen nemesfémből és azok ötvözeteiből készülnek, hanem abból is, hogy a használatukat tekintve kiegészítő jellegűek.
94 Negyedsorban a „dísztűket; [a] nyakkendőtűket; [a] kulcskarikákat és a hozzájuk tartozó díszeket; [a] medálokat; [a nemesfémből készült] jelvényeket; [a nemesfémből készült] cipődíszeket és kalapdíszeket, [valamint a] mandzsettagombokat” illetően meg kell jegyezni, hogy esztétikai vagy díszítő funkcióval rendelkező, gyakran nemesfémből készített kellékekről van szó, amely bizonyos mértékben az órák egyik funkciójának is tekinthető. Ezért nem tekinthető úgy, hogy kiegészítő jellegű tárgyakról van szó.
95 A felszólalási osztály szerint – amelynek az elemzését a fellebbezési tanács jóváhagyta és a felperes sem vitatta – továbbá a bejelentett védjegyben szereplő ezen árukat gyakran ugyanazokban az üzletekben, vagy ugyanazon szaküzlethálózatokban árusítják, mint az órákat.
96 Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az a körülmény, hogy az összehasonlított árukat gyakran ugyanazokon az értékesítési pontokon árusítják, olyan jellegű, amely megkönnyíti az érintett fogyasztó által a közöttük fennálló szoros kapcsolat észlelését, és azt a benyomást erősíti, hogy azok előállításáért ugyanazon vállalkozás felel (a fent hivatkozott PiraÑAM diseño original Juan Bolaños ügyben hozott ítélet 50. pontja).
97 A „dísztűk; [a] nyakkendőtűk; [a] kulcskarikák és a hozzájuk tartozó díszek; [a] medálok; [a nemesfémből készült] jelvények; [a nemesfémből készült] cipődíszek és kalapdíszek, [valamint a] mandzsettagombok” helyesen tekinthetők úgy, hogy hasonlók az órákhoz, figyelembe véve egyrészt azt, hogy gyakran ugyanabból az alapanyagból készítik őket, és hasonló esztétikai funkciót töltenek be, másrészt azt, hogy a forgalmazási csatornáik azonosak.
98 Ezzel összefüggésben nem releváns a felperes által más, a jelen ügyben nem szereplő kellékekre – nevezetesen a szemüvegekre és a ruhák bizonyos csoportjaira – vonatkozóan felhozott analógia.
99 A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a felperes nem bizonyította, hogy téves a felszólalási osztálynak a megtámadott határozatban jóváhagyott és megismételt azon következtetése, miszerint a szóban forgó áruk azonosak vagy hasonlók.
100 Az összetéveszthetőség átfogó értékelését illetően a felperes lényegében vitatja, hogy a fellebbezési tanács nem „mérsékelte és árnyalta” az értékelését a szóban forgó áruk közötti hasonlóság nagyobb vagy kisebb mértéke, valamint az érintett fogyasztók figyelmének magas szintje alapján.
101 Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat 30. pontja értelmében a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy fennállhat az összetévesztés veszélye „a [felszólalási osztály] határozatában megállapított kifejezések között”. A fenti határozatnak a megtámadott határozat 9. pontjában átvett indokolásából kiderül, hogy az OHIM az összetéveszthetőség átfogó értékelését folytatta le a szóban forgó áruk különböző csoportjai vonatkozásában, lényegében arra a következtésre jutva, hogy a tényezők kölcsönös függőségének elve értelmében az összetévesztés veszélyének fennállta csak az átlagos mértékű hasonlóságot mutató áruk esetében állapítható meg.
102 A felperesnek tehát nem megalapozott a szóban forgó árucsoportok közötti különbségek figyelembevételének hiányára alapított érve.
103 A felperes állításával ellentétben továbbá, a megtámadott határozat 25. pontjából kiderül, hogy a fellebbezési tanács – lényegében jóváhagyva az összetéveszthetőség felszólalási osztály általi értékelését – azt a tényt is figyelembe vette, hogy a szóban forgó áruk megvásárlása során az érintett fogyasztó a figyelem magasabb szintjéről tesz tanúbizonyságot, mint a mindennapi fogyasztási cikkek esetén.
104 Mindezen megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a fellebbezési tanács egyrészt az érintett megjelölések közötti hasonlóságra, másrészt a szóban forgó áruk azonosságára és hasonlóságára tekintettel tévesen állapította meg, hogy fennáll annak a veszélye, hogy az érintett spanyol vásárlóközönség – noha a figyelem átlagos mértékénél nagyobb figyelemről tesz tanúbizonyságot – azt hiheti, hogy a termékek ugyanattól a vállalkozástól vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak.
105 Következésképpen a jelen jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani, ennélfogva a kereset egészét is el kell utasítani.
A költségekről
106 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
107 Mivel a felperes pervesztes lett, az OHIM kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) Az Industria de Diseño Textil (Inditex), SA‑t kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2010. szeptember 13‑i nyilvános ülésen.
Aláírások