A Közszolgálati Törvényszék F-107/11. sz., Ntouvas kontra ECDC ügyben 2012. december 11-én hozott ítélete ellen Ioannis Ntouvas által 2013. február 17-én benyújtott fellebbezés
(T-94/13. P. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbező: Ioannis Ntouvas (Agios Stefanos, Görögország) (képviselő: V. Kolias)
A másik fél az eljárásban: Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) (Stockholm, Svédország)
Kérelmek
A fellebbező azt kéri, hogy a Törvényszék:
helyezze hatályon kívül a Közszolgálati Törvényszék F-107/11. sz., Ntouvas kontra ECDC ügyben 2012. december 11-én hozott ítéletét, amely elutasította a fellebbezőnek a 2010. évre vonatkozó értékelő jelentésének megsemmisítésére irányuló keresetét, és a költségek megfizetésére kötelezte;
semmisítse meg az elsőfokú eljárásban vitatott határozatot; és
az alperest kötelezze az elsőfokú eljárás és a fellebbezési eljárás összes költségének megfizetésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező a fellebbezése alátámasztására tizennégy jogalapra hivatkozik:
Az első jogalap a bizonyítási teherre és a bizonyíték szolgáltatására vonatkozó jogszabály megsértésén alapul, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék az elsőfokú eljárásban helyt adott a másik félnek az ellenkérelem benyújtási határidejének meghosszabbítása iránti kérelmének, jóllehet a másik fél nem szolgáltatott bizonyítékot azon körülményekre vonatkozóan, amelyek állítása szerint indokolttá tették ezt a meghosszabbítást.
A második jogalap a tények megállapítása során elkövetett lényeges hibán alapul, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék azt állapította meg, hogy az elsőfokú keresetlevél másik fél számára való kézbesítésének időpontja 2011. november 7-e volt, nem pedig 2011. november 4-e.
A harmadik jogalap a tények téves értelmezésén alapul, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék tévesen értelmezte, és tévesen értékelte az aktában szereplő azon dokumentumokat, amelyek az elsőfokú eljárásban a másik fél által - az ellenkérelem benyújtási határidejének meghosszabbítása iránti kérelem alátámasztására - előterjesztett érvek cáfolatát tartalmazták.
A negyedik jogalap a tények téves jogi minősítésén alapul, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék tévesen ítélte "rendkívülinek" azokat a körülményeket, amelyekre az elsőfokú eljárásban - az ellenkérelem benyújtási határidejének meghosszabbítása iránti kérelemben - a másik fél hivatkozott.
Az ötödik jogalap a tények megállapítása és másodlagosan a tények jogi minősítése során elkövetett hibán alapul, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a fellebbező nem kért mulasztási ítéletet, és másodlagosan, hogy a kijelentései nem minősülnek mulasztási ítélet iránti kérelemnek.
A hatodik jogalap az ügyiratokban szereplő dokumentumok téves értékelésén alapul, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék azt állapította meg, hogy a másik fél szervezeti egységénél két álláshely lényegesen eltér egymástól.
A hetedik jogalap a bizonyítási teher megállapítása során elkövetett hibán alapul, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék a bizonyítottság hiányában elutasította a felperes azon állítását, hogy a másik fél Értékelési Vegyesbizottságának legalább egy tagja összeférhetetlenségi helyzetben volt, jóllehet az említett bizonyíték az elsőfokú keresetlevélben azonosított, és a másik fél számára könnyen hozzáférhető dokumentumokból állt; másodlagosan a Törvényszék, mint munkaügyi jogvitában döntést hozó közigazgatási bíróság, nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy elrendelje az említett dokumentumok megszerzéséhez szükséges pervezető intézkedéseket. Továbbá, a Közszolgálati Törvényszék félreértette a felperes kérelmének jogi alapját és tévesen értelmezte az értékelésekről szóló, az ECDC igazgatója által 2009. április 17-én elfogadott 20. sz. végrehajtási szabályok (a továbbiakban: végrehajtási szabályok) 9. cikkének (6) bekezdését.
A nyolcadik jogalap azon alapul, hogy a Közszolgálati Törvényszék tévesen értelmezte, továbbá nem vizsgálta meg azt a jogalapot, amely szerint az ECDC Értékelési Vegyesbizottságának nincsenek eljárási szabályai.
A kilencedik jogalap a bizonyítékok és másodlagosan a tények jogi minősítése elferdítésén alapul, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék megalapozatlannak ítélte a fellebbező azon állítását, amely szerint az ECDC Értékelési Vegyesbizottsága nem vizsgálta meg azokat a bizonyítékokat, amelyeket a végrehajtási szabályok 9. cikkének (4) bekezdése alapján köteles lett volna megvizsgálni.
A tizedik jogalap a tények téves értékelésén, és másodlagosan azok téves jogi minősítésén alapul, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék elegendőnek ítélte az ECDC Értékelési Vegyesbizottsága álláspontjának indokolását.
A tizenegyedik jogalap az egyik jogalap téves értelmezésén és a tények téves jogi minősítésén alapul, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék a másik fél Értékelési Vegyesbizottsága álláspontjának elégtelen indoklására vonatkozó fellebbezői jogalapot tévesen nyilvánvaló értékelési hibára vonatkozó jogalapként értelmezte, és az indokolást elégségesnek ítélete.
A tizenkettedik jogalap a tények téves értelmezésén alapul, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék azt állapította meg, hogy a vitatott értékelő jelentés a fellebbező teljesítménye vonatkozásában - a munkateher szempontjából - nem tartalmazott nyilvánvaló értékelési hibát .
A tizenharmadik jogalap a tények téves jogi minősítésén alapul, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék arányosnak ítélte a vitatott értékelő jelentésben foglalt kritikát, jóllehet a másik fél az értékelési időszak során nem hozta a felperes tudomására a magatartásával kapcsolatos állítólagos problémákat.
A tizennegyedik jogalap a tények téves értékelésén alapul, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék kevésbé jelentősnek ítélte a fellebbező munkaterhét, mint amilyen az valójában volt.
____________