A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2010. július 1‑je

F‑97/08. sz. ügy

Paulette Füller‑Tomlinson

kontra

Európai Parlament

„Közszolgálat – Korábbi ideiglenes alkalmazott – Foglalkozási megbetegedés – Fizikai és mentális rokkantság – A megbetegedés foglalkozási eredetének elismerése iránti eljárás időtartama”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben P. Füller‑Tomlinson a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság által hozott, a fizikai és mentális rokkantságának fokát 20%‑ban megállapító 2008. április 9‑i határozatának megsemmisítését kéri.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a felperest kötelezi az összes költség viselésére.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Panaszt elutasító határozat elleni kereset – Elfogadhatóság

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – A panaszban kifejezetten nem szereplő, de közvetve felhozott jogalap – Elfogadhatóság

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

3.      Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Rokkantság – A rokkantság fokának vagy foktartományának a táblázatban történő meghatározása – Jogszerűség – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(Személyzeti szabályzat, 73. cikk, (1) bekezdés; a baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályzat, 11. cikk)

4.      Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – A betegség foglalkozási eredetének elismerése és a tartós rokkantság fokának meghatározása – Eljárás

(Személyzeti szabályzat, 73. cikk; a baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályozás, 18. és 20. cikk)

1.      A formálisan valamely panaszt elutasító határozat ellen irányuló megsemmisítés iránti kérelem magában foglalja azon aktusnak a Közszolgálati Törvényszék előtti megtámadását, amellyel szemben a panaszt benyújtották, amennyiben e kérelem önálló tartalommal nem rendelkezik.

(lásd a 43. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 293/87. sz., Vainker kontra Parlament ügyben 1989. január 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1989., 23. o.) 8. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑309/03. sz., Camós Grau kontra Bizottság ügyben 2006. április 6‑án hozott ítéletének (EBHT 2006., II‑1173. o.) 43. pontja,

a Közszolgálati Törvényszék F‑136/06. sz., Reali kontra Bizottság ügyben 2008. december 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑451. o. és II‑A‑1‑2495. o.) 37. pontja.

2.      Az előzetes közigazgatási panaszban kifejezetten nem említett jogalap elfogadhatóságához elegendő, ha a felperes arra a panaszban közvetve hivatkozik. Ugyanis, mivel a pert megelőző eljárás informális, és abban az érintettek általában ügyvéd közreműködése nélkül vesznek részt, az adminisztrációnak nem szabad a panaszt megszorítóan értelmeznie, hanem éppen ellenkezőleg, nyitottan kell azt megvizsgálnia.

A jogellenességi kifogások elfogadhatatlannak nyilvánítása amiatt, hogy nem felelnek meg a panasszal való összhangra vonatkozó szabálynak, felborítaná a tisztviselő eljárási jogainak védelme és a pert megelőző eljárás célja közötti egyensúlyt, és a tisztviselő vonatkozásában aránytalan és indokolatlan szankciónak minősülne. Ugyanis, tekintettel a jogellenességi kifogásnak a természetéből adódó jogi jellegére, valamint az érintettet a jogellenesség vizsgálatára és a jogellenességi kifogás felvetésére indító érvre, a panaszt benyújtó, ám a megfelelő jogi ismeretekkel nem feltétlenül rendelkező tisztviselőtől vagy alkalmazottól nem lehet megkövetelni, hogy – a későbbi elfogadhatatlanság terhe mellett – ilyen kifogást terjesszen elő a pert megelőző szakaszban. Ez annál is inkább így van, mivel a jogellenességi kifogásnak a pert megelőző szakaszban való előterjesztése valószínűleg nem eredményezi a jogvitának a panaszos számára kedvező rendezését, mivel valószínűtlen, hogy az adminisztráció elfogadja valamely hatályos rendelkezés alkalmazásának mellőzését, helyt adva a felperes azon érvének, amely szerint e rendelkezés magasabb rangú jogi normát sért.

(lásd az 55. és 57. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑297/94. sz., Vanderhaeghen kontra Bizottság ügyben 1997. január 29‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑7. o. és II‑13. o.) 37. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑45/07. sz., Mandt kontra Parlament ügyben 2010. július 1‑jén hozott ítéletének 121. pontja.

3.      A Közszolgálati Törvényszék a tisztviselők baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítására vonatkozó közös szabályzat tekintetében csak a nyilvánvaló mérlegelési hibára vagy az intézmények mérlegelési jogkörének túllépésére vonatkozó felülvizsgálatot gyakorolhat. Pontosabban a Közszolgálati Törvényszék által a rokkantságnak a fizikai‑ és mentálisrokkantság‑besorolási táblázat által megállapított foka vagy foktartománya jogszerűsége tekintetében gyakorolt felülvizsgálat csak nagyon korlátozott lehet, tekintettel egyrészt a táblázat szerinti orvosi értékelések összetettségére, másrészt az intézményeket a személyzeti szabályzat 73. cikkének (1) bekezdése alapján a baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás feltételeivel kapcsolatban megillető széles mérlegelési jogkörre.

(lásd a 70. és 101. pontot)

4.      Az orvosi bizottság által adott orvosi vélemény érvényességéhez az szükséges, hogy az orvosi bizottság megismerhesse az összes olyan dokumentumot, amely hasznos lehet a véleménye kialakításához. Ezt az érvelést analógia útján az intézmények részéről kijelölt orvosok által a tisztviselők baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítására vonatkozó közös szabályzat 18–21. cikke alapján tett megállapításokra is alkalmazni kell. Ennek megfelelően teljes vizsgálat és a lefolytatott vizsgálatról szóló átfogó jelentés hiányában az intézmény által kijelölt orvos nem teheti meg érvényesen az említett közös szabályzat 18. cikke szerinti megállapításait.

(lásd a 163. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑187/95. sz., R kontra Bizottság ügyben 1997. július 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑253. o. és II‑729. o.) 49. pontja; T‑27/98. sz., Nardone kontra Bizottság ügyben 1999. december 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑267. o. és II‑1293. o.) 68. pontja; T‑48/01. sz., Vainker kontra Parlament ügyben 2004. március 3‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑51. o. és II‑197. o.) 129. és 133. pontja.