A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)

2010. december 16.

T‑364/09. P. sz. ügy

Giorgio Lebedef

kontra

Európai Bizottság

„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Éves szabadság – Félmunkaidős kirendelés szakszervezeti képviselet céljából – Engedély nélküli távollét – Az éves szabadságból történő levonás – A személyzeti szabályzat 60. cikke”

Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (első tanács) F‑39/08. sz., Lebedef kontra Bizottság ügyben 2009. július 7‑én hozott ítélete (EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑241. o. és II‑A‑1‑1305. o.) ellen benyújtott és ezen ítélet hatályon kívül helyezése iránti fellebbezés.

Határozat: A Törvényszék a fellebbezést elutasítja. Giorgio Lebedef maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Bizottságnál a jelen eljárásban felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Képviselet – A személyi állomány képviselőinek védelme – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, II. melléklet, 1. cikk, hatodik bekezdés)

2.      Fellebbezés – Jogalapok – Az ítélet rendelkező részének megalapozásához nem szükséges indokolással szemben felhozott jogalap – Hatástalan jogalap

(EUMSZ 257. cikk; a Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 9. cikk)

3.      Fellebbezés – Jogalapok – A hivatkozott téves jogalkalmazás meghatározásának hiánya – Elfogadhatatlanság

(EUMSZ 257. cikk; a Bíróság alapokmánya, I. melléklet 11. cikk; a Törvényszék eljárási szabályzata, 138. cikk, 1. §, első bekezdés, c) pont)

4.      Fellebbezés – Jogalapok – Az indokolás elégtelensége – A Közszolgálati Törvényszék hallgatólagos indokolása – Megengedhetőség – Feltételek

(A Bíróság alapokmánya, 36. cikk, és I. melléklet, 7. cikk, (1) bekezdés)

1.      A személyzeti szabályzat II. melléklete 1. cikke hatodik bekezdésének második mondata a személyzeti bizottság tagjai, valamint a személyzeti bizottság által a személyzeti szabályzaton alapuló vagy az intézmény által felállított szervbe delegált tisztviselők jogainak védelmére irányul, azáltal hogy oltalmazza őket a személyi állomány képviseletében végzett feladatok miatti bármilyen hátránytól. Ezenkívül e rendelkezés első mondata arra irányul, hogy megkönnyítse a tisztviselők részvételét a személyi állomány képviseletében, lehetővé téve számukra többek között, hogy e feladatokban a szervezeti egységek számára szokásosan előírt munkaidő keretén belül – amelyet ezek a szervezeti egységek az intézményükben kötelesek betartani –, és ne e munkaidőn felül vegyenek részt.

Ezzel szemben, először is ennek a rendelkezésnek nem célja vagy következménye, hogy azokat a tisztviselőket, akik a személyi állomány képviseletében ezeket a feladatokat nem kirendelés útján látják el, kivonja a személyzeti szabályzatból eredő többi kötelezettség, így különösen a személyzeti szabályzat 60. cikkének első bekezdéséből eredő kötelezettségek alól. Ebben a tekintetben a tisztviselőnek mindig az intézmény rendelkezésére kell állnia. Másrészt az a tény, hogy a személyi szabályzaton alapuló képviseletet az intézményen belül teljesítendő „szolgálat részének” kell tekinteni, egyáltalán nem jelenti azt, hogy az e feladatokat végző tisztviselő ezen oknál fogva jelen van a beosztása szerinti szervezeti egységnél, de azt sem, hogy őt távollévőnek kell tekinteni ennél a szervezeti egységnél. A személyzeti szabályzat II. melléklete 1. cikke hatodik bekezdésének ilyen értelmezése ugyanis sem e bekezdés szövegéből, sem annak céljából nem következik.

(lásd a 23. és 24. pontot)

Hivatkozás: a Törvényszék T‑110/99. és T‑160/99. sz., F kontra Parlament egyesített ügyekben 2000. december 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑291. o. és II‑1333. o.) 64. pontja.

2.      Hatástalan és elutasítandó a fellebbezés keretében a Közszolgálati Törvényszék ítéletének indokolása azon része ellen felhozott jogalap, amely nem alapozza meg közvetlenül a fellebbezés tárgyát képező határozatot.

(lásd a 31. pontot)

Hivatkozás: a Törvényszék T‑355/08. P. sz., De Fays kontra Bizottság ügyben 2010. január 19‑én hozott ítéletének 56. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

3.      A Bíróság alapokmánya I. melléklete 11. cikkének, valamint a Törvényszék eljárási szabályzata 138. cikke 1. §‑ának c) pontjából következik, hogy a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni azon ítélet kifogásolt részeit, amelynek hatályon kívül helyezését kérik, valamint a fellebbezést konkrétan alátámasztó jogi érveket. Nem tesz eleget ennek a követelménynek az a fellebbezés, amely, egyáltalán nem tartalmaz olyan érvelést, amely a kérdéses ítéletben vagy végzésben kifejezetten azonosítaná a téves jogalkalmazást.

Ezenkívül azokat az állításokat, amelyek túl általánosak és pontatlanok ahhoz, hogy jogi értékelés tárgyát képezhessék, nyilvánvalóan elfogadhatatlannak kell tekinteni.

(lásd a 32. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C‑290/08. P. sz., Correia de Matos kontra Bizottság ügyben 2009. február 10‑én hozott végzésének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 18. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;

a Törvényszék T‑100/08. P. sz., Kerelov kontra Bizottság ügyben 2010. május 6‑án hozott végzésének 39. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

4.      Az ítéletek indokolására vonatkozó kötelezettség a Bíróság alapokmányának 36. cikkéből következik, amely ugyanezen alapokmány I. melléklete 7. cikkének (1) bekezdése alapján a Közszolgálati Törvényszékre is alkalmazandó. A Közszolgálati Törvényszék ítéleteit megfelelően indokolni kell annak érdekében, hogy a Törvényszék elvégezhesse a felülvizsgálatot. Ez a kötelezettség azonban nem értelmezhető úgy, hogy a Közszolgálati Törvényszék köteles részletekbe menően válaszolni a felperes minden egyes érvére, különösen ha azok nem kellően világosak és pontosak, és nincsenek részletes bizonyítékokkal alátámasztva. Az indokolás lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy megismerjék érvelésüknek az első fokon eljáró bíróság általi elutasítása okait, és lehetővé teszi a fellebbviteli bíróság számára a felülvizsgálat elvégzését.

(lásd a 71–73. pontot)

Hivatkozás: a Törvényszék T‑248/08. P. sz., Doktor kontra Tanács ügyben 2010. március 2‑án hozott ítéletének 64. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; a Törvényszék T‑91/09. P. sz., Skareby kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 1‑jén hozott ítéletének 36. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.