Language of document : ECLI:EU:T:2021:196

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített tizedik tanács)

2021. április 14.(*)

„Állami támogatások – A finn légi közlekedési piac – Finnország által a Covid19‑világjárvánnyal összefüggésben a Finnair javára nyújtott támogatás – Kölcsönnel kapcsolatban nyújtott állami garancia – Kifogást nem emelő határozat – Állami támogatási intézkedésekre vonatkozó ideiglenes keret – A valamely tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére irányuló intézkedés – A támogatás kedvező hatásainak a kereskedelmi feltételekre és a torzulásmentes verseny fenntartására gyakorolt kedvezőtlen hatásaihoz viszonyított mérlegelésének hiánya – Egyenlő bánásmód – Letelepedés szabadsága – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Indokolási kötelezettség”

A T‑388/20. sz. ügyben,

a Ryanair DAC (székhelye: Swords [Írország], képviselik: E. Vahida, F.‑C. Laprévote, S. Rating és I.‑G. Metaxas‑Maranghidis ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: L. Flynn, S. Noë és F. Tomat, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

a Spanyol Királyság (képviseli: L. Aguilera Ruiz, meghatalmazotti minőségben),

a Francia Köztársaság (képviselik: E. de Moustier és P. Dodeller, meghatalmazotti minőségben)

és

a Finn Köztársaság (képviseli: H. Leppo, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó felek,

az SA.56809 (2020/N) – Finnország – Covid19: az állam által a Finnairnek nyújtott kölcsöngarancia – állami támogatásról szóló, 2020. május 18‑i C(2020) 3387 final bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített tizedik tanács),

tagjai: M. van der Woude elnök, A. Kornezov, E. Buttigieg, K. Kowalik‑Bańczyk és G. Hesse (előadó) bírák,

hivatalvezető: P. Cullen tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2020. december 4‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 A jogvita előzményei

1        2020. május 13‑án a Finn Köztársaság az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megfelelően bejelentette az Európai Bizottságnak a Finnair, Plc. javára szóló állami garancia formájában nyújtott állami támogatásra vonatkozó intézkedést.

2        A szóban forgó intézkedés célja, hogy segítse a Finnairt abban, hogy egy nyugdíjalaptól a forgótőke‑szükségletének kielégítésére szánt 600 millió euró összegű kölcsönt kapjon. Az állami garancia a kölcsön 90%‑át fedezi, és legfeljebb három évre korlátozódik. A kölcsön fennmaradó 10%‑át piaci feltételek mellett egy kereskedelmi bank fedezi. Az említett garanciát csak abban az esetben hívják le, ha a Finnair a nyugdíjalappal szemben fizetésképtelenné válik.

3        A 2020. április 3‑án módosított (HL 2020. C 112. I., 1. o.), 2020. március 19‑i „Állami támogatási intézkedésekre vonatkozó ideiglenes keret a gazdaságnak a jelenlegi Covid19‑járvánnyal összefüggésben való támogatása céljából” című bizottsági közlemény (HL 2020. C 91. I., 1. o.) (a továbbiakban: ideiglenes keret) 2. és 3.2. pontjában foglalt értelmezés szerint az intézkedés az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontján alapul.

4        2020. május 18‑án a Bizottság elfogadta az SA.56809 (2020/N) – Finnország – Covid19: az állam által a Finnairnek nyújtott kölcsöngarancia – állami támogatásról szóló C(2020) 3387 final határozatot, amelyben úgy határozott, hogy nem emel kifogást a szóban forgó intézkedéssel szemben, mivel az az ideiglenes keretben foglalt értelmezés szerint az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja értelmében összeegyeztethető a belső piaccal (a továbbiakban: megtámadott határozat).

5        E határozatban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésére tekintettel a szóban forgó intézkedés állami támogatásnak minősül (a megtámadott határozat (30)–(35) preambulumbekezdése). E támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően a Bizottság először is úgy ítélte meg, hogy a finn hatóságok által a Finnair várható likviditási hiányára vonatkozóan ismertetett forgatókönyv reális. Ezt követően megállapította, hogy a Finnair megpróbált a hitelpiacokon finanszírozáshoz jutni, de a teljes likviditási szükségletét nem tudta fedezni. Közelebbről, 2020. április 29‑én a Finnair bejelentette, hogy igazgatótanácsa úgy döntött, hogy tőkeemelést (részvénykibocsátást) hajt végre a Covid19‑világjárvány kitöréséből fakadó, a saját tőkéjét érintő veszteségekre tekintettel. A Bizottság többek között megjegyezte, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában az ajánlat összege körülbelül 500 millió euró volt, és nem volt biztos, hogy e műveletet siker koronázza majd (a megtámadott határozat (40)–(44) preambulumbekezdése). Végül, a Finnairnek a finn gazdaságban betöltött jelentős szerepére tekintettel arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó intézkedés szükséges, megfelelő és arányos a tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetéséhez (a megtámadott határozat (45)–(52) preambulumbekezdése). Azt is megvizsgálta, hogy a szóban forgó intézkedés megfelel‑e az ideiglenes keret valamennyi releváns feltételének, és megállapította, hogy ez a helyzet (a megtámadott határozat (53) preambulumbekezdése).

 A kereset benyújtását követően bekövetkezett tények

6        2020. július 29‑én, a kereset benyújtását követően a Bizottság a megtámadott határozatot az „SA.56809 (2020/N) – Finnország – Covid19: az állam által a Finnairnek nyújtott kölcsöngarancia – állami támogatásról szóló C(2020) 3387 final határozat helyesbítése” című 2020. május 18‑i C(2020) 5339 final határozattal helyesbítette. A megtámadott határozatot javított változatban 2020. július 31‑én tették közzé a Bizottság honlapján.

 Az eljárás és a felek kérelmei

7        A Törvényszék Hivatalához 2020. június 26‑án benyújtott keresetlevelével a felperes Ryanair DAC előterjesztette a jelen keresetet.

8        A Törvényszék Hivatalához ugyanezen a napon benyújtott beadványában a felperes azt kérte, hogy a Törvényszék a jelen keresetről a Törvényszék eljárási szabályzatának 151. és 152. cikke alapján gyorsított eljárásban határozzon.

9        2020. július 6‑án a Bizottság az eljárásnak a T‑238/20. és a T‑259/20. sz. ügyben folytatott eljárást befejező határozatig történő felfüggesztését kérte, e kérelmet 2020. július 9‑én a felperes ellenezte. 2020. július 10‑i határozatával a Törvényszék tizedik tanácsának elnöke elutasította a Bizottság felfüggesztés iránti kérelmét.

10      A Törvényszék (tizedik tanács) 2020. július 15‑i határozatával helyt adott a gyorsított eljárás iránti kérelemnek.

11      A tizedik tanács javaslatára a Törvényszék az eljárási szabályzatának 28. cikkét alkalmazva úgy határozott, hogy az ügyet kibővített ítélkező testület elé utalja.

12      A Bizottság 2020. július 31‑én benyújtotta ellenkérelmét a Törvényszék Hivatalához.

13      Az eljárási szabályzat 106. cikkének (2) bekezdése alapján a felperes 2020. augusztus 13‑án tárgyalás tartása iránti kérelmet terjesztett elő.

14      A Törvényszék Hivatalához 2020. szeptember 16‑án benyújtott beadványában a Spanyol Királyság kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba. A Törvényszék Hivatalához 2020. szeptember 25‑én benyújtott beadványában a felperes az eljárási szabályzat 144. cikke (7) bekezdésének megfelelően kérte, hogy egyes, a keresetlevélben és a keresetlevél rövidített változatában szereplő adatokat ne közöljenek a Spanyol Királysággal. Mellékelte a keresetlevélnek, a keresetlevél rövidített változatának és ezek mellékleteinek nem bizalmas változatát.

15      A Törvényszék Hivatalához 2020. szeptember 29‑én benyújtott beadványában a Finn Köztársaság kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba. A Törvényszék Hivatalához 2020. október 6‑án benyújtott beadványában a felperes az eljárási szabályzat 144. cikkének (7) bekezdése alapján kérte, hogy a fenti 14. pontban említett adatokat ne közöljék a Finn Köztársasággal.

16      A Törvényszék Hivatalához 2020. szeptember 29‑én benyújtott beadványában a Francia Köztársaság kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba. A Törvényszék Hivatalához 2020. október 6‑án benyújtott beadványában a felperes az eljárási szabályzat 144. cikkének (7) bekezdése alapján kérte, hogy a fenti 14. pontban említett adatokat ne közöljék a Francia Köztársasággal.

17      2020. október 14‑i végzésével a Törvényszék kibővített tizedik tanácsának elnöke engedélyezte a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság és a Finn Köztársaság beavatkozását, és ideiglenesen a keresetlevélnek, a keresetlevél rövidített változatának és mellékleteiknek közlését a felperes által benyújtott nem bizalmas változatokra korlátozta, az előbbieknek a bizalmas kezelés iránti kérelmekkel kapcsolatos esetleges észrevételei benyújtásáig.

18      A 2020. október 14‑i pervezető intézkedéssel a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság és a Finn Köztársaság számára az eljárási szabályzat 154. cikkének (3) bekezdése alapján engedélyezték, hogy beavatkozási beadványt nyújtsanak be.

19      2020. október 29‑én a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság és a Finn Köztársaság benyújtotta beavatkozási beadványát a Törvényszék Hivatalához, anélkül hogy kifogást emelt volna a felperes által benyújtott bizalmas kezelés iránti kérelmekkel szemben.

20      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

21      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

22      A Spanyol Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék teljes egészében utasítsa el a keresetet, és a felperest kötelezze a költségek viselésére.

23      A Francia Köztársaság és a Finn Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet.

 A jogkérdésről

24      Emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróság jogosult mérlegelni az egyes ügyek körülményei alapján, hogy a gondos igazságszolgáltatás indokolja‑e a kereset érdemi elutasítását, anélkül hogy ezt megelőzően határozna annak elfogadhatóságáról (lásd ebben az értelemben: 2002. február 26‑i Tanács kontra Boehringer ítélet, C‑23/00 P, EU:C:2002:118, 51. és 52. pont; 2016. szeptember 14‑i Trajektna luka Split kontra Bizottság ítélet, T‑57/15, nem tették közzé, EU:T:2016:470, 84. pont). Következésképpen, különös tekintettel a jelen eljárás gyorsított eljáráskénti engedélyezéséhez vezető megfontolásokra, valamint arra, hogy milyen jelentőség fűződik az ügy érdemére vonatkozó gyors válaszhoz mind a felperes, mind pedig a Bizottság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság és a Finn Köztársaság számára, először is meg kell vizsgálni a kereset megalapozottságát, anélkül hogy előzetesen határozni kellene annak elfogadhatóságáról.

25      Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése b) pontjának megsértésére, a másodikat a hátrányos megkülönböztetés tilalma, a szolgáltatásnyújtás szabadsága és a letelepedés szabadsága elvének megsértésére, a harmadikat az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének megsértésére, a negyediket pedig az indokolási kötelezettség megsértésére alapítja.

26      Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a kereset benyújtását követően a Bizottság helyesbítette a megtámadott határozatot (lásd a fenti 6. pontot). E tekintetben meg kell állapítani, hogy a helyesbítés kizárólag a megtámadott határozat 9. lábjegyzetében bemutatott három adatot érintő elírásra vonatkozik (lásd az alábbi 117–124. pontot). E helyesbítés nem befolyásolja a jogvita keresetben meghatározott tárgyát és keretét, ennélfogva nem volt szükség a keresetlevél kiigazítására. A Törvényszék feladata, hogy a megfelelő igazságszolgáltatásra törekedve a felperes által felhozott jogalapok értékelése során – azok hatékony érvényesülésének biztosítása érdekében – figyelembe vegye az említett helyesbítést.

 Az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított első jogalapról

27      Az első jogalap lényegében két részre oszlik.

28      Egyrészt a felperes arra hivatkozik, hogy a Finnair javára hozott egyedi intézkedés nem alkalmas a finn gazdaságban bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére. Azt állítja, hogy a bankszektor kivételével igen kevés olyan határozat létezik, amely az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontján alapuló intézkedést engedélyez az egyes vállalkozások vonatkozásában. A felperes úgy véli továbbá, hogy a megtámadott határozat nem bizonyítja hihető módon, hogy a Finnair által hozzáadott érték, illetve létrehozott munkahelyek önmagukban lehetővé tennék annak megállapítását, hogy a szóban forgó intézkedés a finn gazdaságban bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére tekintettel igazolt. Így a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot és nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó intézkedés önmagában megszüntetett volna a finn gazdaságban bekövetkezett valamely komoly zavart.

29      Másrészt a felperes azzal érvel, hogy a Bizottság köteles a támogatásnak az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjában foglalt célok megvalósítását elősegítő kedvező hatásait a kereskedelmi feltételekre és a torzulásmentes verseny fenntartására gyakorolt kedvezőtlen hatásaihoz képest mérlegelni. Álláspontja szerint a Bizottság nem végezte el ezt a mérlegelést, ennélfogva tévesen alkalmazta a jogot, és nyilvánvalóan tévesen értékelte a tényeket, ami a megtámadott határozat megsemmisítését indokolja. A felperes szerint az ideiglenes keret nem mentesíti a Bizottságot a szóban forgó intézkedés vagy a vele közölt bármely más egyedi támogatási intézkedés mérlegelésének kötelezettsége alól. Épp ellenkezőleg, az ideiglenes keret 1.2. pontja megköveteli, hogy a Bizottság elvégezze ezt a mérlegelést.

30      A Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság és a Finn Köztársaság által támogatott Bizottság vitatja a felperes érvelését.

 Az első jogalap arra alapított első részéről, hogy a szóban forgó intézkedés nem alkalmas a finn gazdaság komoly zavarának megszüntetésére

31      Az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja többek között úgy rendelkezik, hogy egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtott támogatás a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősül.

32      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja eltérést jelent az állami támogatások belső piaccal való összeegyeztethetetlenségének az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében kimondott általános elvétől. Ezért azt szigorúan kell értelmezni (lásd: 2014. április 9‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑150/12, nem tették közzé, EU:T:2014:191, 146. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése pontosítja, hogy a tagállamok által vagy állami forrásból „bármilyen formában” nyújtott támogatás összeegyeztethetetlen a belső piaccal. Ennélfogva meg kell jegyezni, hogy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja mind a támogatási programokra, mind pedig az egyedi támogatásokra alkalmazandó.

33      Az ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság csak akkor tekinthet az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésével összeegyeztethetőnek egy támogatást, ha meg tudja állapítani, hogy e támogatás hozzájárul az egyik megnevezett cél megvalósításához, amelyet a kedvezményezett vállalkozás normális piaci körülmények között, önerőből cselekedve nem lenne képes elérni. Másként fogalmazva, nem nyilvánítható a belső piaccal összeegyeztethetőnek az olyan támogatási intézkedés, amely a kedvezményezett vállalkozás pénzügyi helyzetét anélkül javítja, hogy az az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésében foglalt célok eléréséhez szükséges lenne (lásd ebben az értelemben: 2009. január 14‑i Kronoply kontra Bizottság ítélet, T‑162/06, EU:T:2009:2, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34      E körülmények között az olyan egyedi támogatás, mint amelyről a jelen ügyben szó van, a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítható, amennyiben az szükséges, megfelelő és arányos az érintett tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetéséhez.

35      A jelen ügyben, amint az a keresetlevél 44. pontjából kitűnik, a felperes nem vitatja, hogy a Covid19‑világjárvány komoly zavart okozott a finn gazdaságban, ahogyan azt sem, hogy a légi közlekedési ágazat egészét különösen súlyosan érinti a világjárvány által okozott válság.

36      Egyébiránt a megtámadott határozat (40) és (41) preambulumbekezdése a jogilag megkövetelt módon bizonyítja mind a finn gazdaságban a Covid19‑világjárvány miatt bekövetkezett komoly zavar, mind pedig az e járvány által a finnországi légi közlekedési ágazatra gyakorolt jelentős negatív hatások fennállását.

37      E körülmények között a finn hatóságok megállapították, hogy a Finnair csődközelbe került üzleti tevékenységének a Covid19‑világjárvány által okozott hirtelen összeomlása miatt. Úgy ítélték meg, hogy a Finnair csődje súlyosan érintené a finn gazdaságot, ideértve ellátásának biztonságát is. Az ország gazdasága egészének szempontjából alapvető fontosságú egy megfelelően működő légi közlekedési hálózat fenntartása, amelynek esetleges megszűnése súlyos következményekkel járna számos régióra nézve. A finn hatóságok tehát úgy vélték, hogy a Finnair csődje – figyelemmel a finn gazdaságban betöltött jelentős szerepére – súlyosbítaná az ország gazdaságában aktuálisan fennálló komoly zavart (a megtámadott határozat (4) preambulumbekezdése).

38      A szóban forgó intézkedés alapvető célja a Finnair számára kellő likviditás biztosítása ahhoz, hogy életképességét és légi közlekedési szolgáltatásait olyan időszakban is fenn tudja tartani, amikor a Covid19‑világjárvány a finn gazdaság egészét érintő komoly zavart okoz, és annak elkerülése, hogy a Finnair esetleges csődje még komolyabb zavart okozzon az érintett tagállam gazdaságában (a megtámadott határozat (3) és (39) preambulumbekezdése).

39      A megtámadott határozatban a Bizottság megállapította, hogy a keresletnek a Covid19‑világjárvány terjedésével és a repülési korlátozásokkal bekövetkező zuhanása azonnali és drámaian negatív hatással volt a Finnair pénzforgalmára. A Bizottság a finn hatóságok által felvázolt forgatókönyvet reálisnak ítélte meg, amely bizonyította, hogy a Finnairnek a tevékenysége fenntartásának érdekében komoly és azonnali nehézségekkel kell szembenéznie. A Bizottság azt is megállapította, hogy a Finnair megpróbált a hitelpiacokon finanszírozáshoz jutni, de az aktuális helyzet és a bizonytalan kilátások miatt nem tudta a teljes likviditási szükségletét fedezni (a megtámadott határozat (40)–(43) preambulumbekezdése). A felperes nem vonja kétségbe e megállapításokat.

40      Ezzel szemben a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot és nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó intézkedés önmagában alkalmas a finn gazdaságban bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére. Ez az érv a megtámadott határozat téves értelmezésén alapul. A felperes állításával ellentétben a Bizottság e határozatban nem állapította meg, hogy a szóban forgó intézkedés önmagában alkalmas lenne a finn gazdaságban bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére. A Bizottság azt próbálta bizonyítani, hogy a Finnairnek a finn gazdaságban játszott jelentős szerepéből adódóan ezen intézkedés célja a finn gazdaságban a Covid19‑világjárvány által okozott komoly zavar megszüntetése volt.

41      Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja nem követeli meg, hogy a szóban forgó támogatás önmagában alkalmas legyen az érintett tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére. Ha ugyanis a Bizottság egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar tényleges fennállását állapítja meg, e tagállam számára engedélyezhető, hogy az e cikkben előírt egyéb feltételek teljesülése esetén támogatási programok vagy egyedi támogatások formájában olyan állami támogatásokat nyújtson, amelyek hozzájárulnak az említett komoly zavar megszüntetéséhez. Így több olyan támogatási intézkedésről is lehet szó, amelyek közül mindegyik hozzájárul e célhoz. Ennélfogva ahhoz, hogy valamely támogatási intézkedést érvényesen az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjára lehessen alapítani, nem követelhető meg, hogy ezen intézkedés önmagában alkalmas legyen egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére.

42      A felperes azon állításával kapcsolatban, amely szerint a szóban forgó támogatás nem megfelelő a finn gazdaság komoly zavarának megszüntetéséhez, meg kell vizsgálni, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság kellőképpen bizonyította‑e, hogy a Finnairnek a finn gazdaságban betöltött jelentős szerepe miatt ezen intézkedés ténylegesen a finn gazdaságban a Covid19‑világjárvány által okozott komoly zavar megszüntetésére irányult.

43      A Bizottság, mielőtt levonta volna e következtetést, több tényezőt is figyelembe vett, többek között az utasszállítást, az árufuvarozást, a munkahelyeket, a szállítóktól történő beszerzést és a bruttó hazai termékhez (GDP) való hozzájárulást.

44      Először is a Bizottság a Finnairnek az utasok szállítása tekintetében fennálló jelentőségét vette figyelembe (a megtámadott határozat (45) preambulumbekezdése).

45      E tekintetben a Bizottsághoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában a Finnair Finnország összeköttetését biztosító jelentős belföldi és nemzetközi hálózatot működtetett. Amint arra a Bizottság rámutatott, és anélkül, hogy ezt a felperes vitatta volna, a Finnair volt Finnország vezető légi fuvarozója, 2019‑ben közel 15 millió utast szállított, vagyis ebben az évben a Finnországba irányuló, onnan kiinduló és azon belüli utasforgalom 67%‑át bonyolította. Vezető légi fuvarozói státuszát a Finavia 2019. évi statisztikai jelentése is alátámasztja. A Finavia társaság üzemelteti Helsinki‑Vantaa (Finnország), valamint Finnország valamennyi regionális repülőterét. E jelentés szerint a Finnair utasai tették ki a nemzetközi légi járatokon szállított utasok több mint 60%‑át, a belföldi járatokon szállított utasoknak pedig legalább a 80%‑át. Teljes piaci részesedése 2019‑ben a Finavia repterein nyújtott légi közlekedési szolgáltatások piacának több mint 40%‑át tette ki. Ugyanebben az évben a másik két jelentős légitársaság mindössze az utasforgalom 12%‑át, illetve 3,4%‑át bonyolította. Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a Finnair különlegessége, hogy az egyetlen olyan légitársaság, amely – egész évben és rendszeres időközönként indított járatokkal – kiszolgálja a finn regionális repülőterek többségét.

46      Ezt követően a Bizottság a Finnairnek a finnországi légi árufuvarozással kapcsolatos szerepét vette figyelembe (a megtámadott határozat (46) preambulumbekezdése).

47      E tekintetben a Finnair Finnország vezető légi árufuvarozója, és több finn területen működő vállalkozás igényeit elégíti ki, mind a termékek kivitele, mind pedig behozatala során, amit a felperes szintén nem vitat. Egyébiránt a Finnair kiterjedt ázsiai hálózattal rendelkezik, amint az a megtámadott határozat 14. lábjegyzetében hivatkozott, az Aviation Business News online információs oldalról származó újságcikkből is kitűnik. Bár ez a hálózat alapvető jelentőségű a finn és az ázsiai vállalkozások közötti kereskedelem szempontjából, a Covid19‑világjárvány által okozott válsággal összefüggésben még fontosabbá vált. A Finnair ugyanis napi rendszerességgel üzemeltet árufuvarozási útvonalakat Dél‑Korea, Kína és Japán irányába egyes termékek, különösen a Covid19‑válság kezeléséhez szükséges gyógyszerek és orvosi felszerelések iránti finn kereslet kielégítése céljából. Mivel a járvány megfékezésére irányuló olyan intézkedések, mint az utazási korlátozások, vagy a nyilvános létesítmények egy vagy több kategóriájának ideiglenes bezárása azonnali gazdasági hatást váltanak ki, a vírus elleni küzdelem szempontjából elengedhetetlen gyógyszerek és orvosi felszerelések ellátásának biztonsága stratégiai jelentőségű a járvány megfékezésére irányuló intézkedések enyhítése, ezáltal az érintett tagállam gazdaságának gyors újraindítása szempontjából.

48      A Bizottság arra is rámutatott, hogy a Finnair Finnországban jelentős közvetlen és közvetett munkáltató (a megtámadott határozat (47) preambulumbekezdése).

49      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Finnair a 2019. év végén körülbelül 6800 munkavállalót foglalkoztatott, amit a felperes nem vitat. Amint arra a Bizottság a megtámadott határozat (50) preambulumbekezdésében rámutatott, a Finnair csődje tehát olyan társadalmi következményekkel járna, amelyek súlyosbíthatnák a finn gazdaságot jelenleg érintő komoly zavart.

50      Ezenkívül a Bizottság megállapította, hogy a Finnairnek a beszállítóitól történő beszerzései 2019‑ben 1,9 milliárd eurót tettek ki, amelynek 40%‑a finn vállalkozásoktól származott (a megtámadott határozat (48) preambulumbekezdése).

51      E tekintetben pontosítani kell, hogy a Finnair egyik legnagyobb helyi beszállítója a Finavia. A megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Finavia helyzete erősen függ a Finnair sikerességétől, illetve a jelenlegi helyzetben annak fennmaradásától. Ily módon, rövid távon Helsinki‑Vantaa repülőtere, valamint a Finavia által üzemeltetett valamennyi regionális repülőtér megfelelő működése a Finnair fennmaradásától függ.

52      A Finnairnek a finn gazdasághoz való további hozzájárulása, amelyet a Bizottság figyelembe vett, a kutatási tevékenységet érinti. A Finnair neve ugyanis egy elektronikus készülékek kifejlesztésére irányuló kutatási projekttel összefüggésben is felmerül, amint azt a repüléssel kapcsolatos újdonságokról beszámoló Simple Flying nevű internetes oldal egy 2019. szeptemberi cikke is megerősíti.

53      Végül, a megtámadott határozatból kitűnik, hogy 2017‑ben a finn hatóságok szerint a Finnair – 600 millió euró hozzáadott értékkel – Finnország tizenhatodik legjelentősebb cége volt az ország GDP‑jéhez való hozzájárulása alapján.

54      E ténybeli megállapításokból az következik, hogy a Bizottság a jogilag megkövetelt módon bizonyította a Finnairnek a finn gazdaságban betöltött jelentős szerepét. A felperes nem vitatja e megállapítások valódiságát. Mindazonáltal, noha elismeri, hogy a Finnair által a foglalkoztatásra, a beszerzésre és a finnországi GDP‑hez való hozzájárulására vonatkozó számadatok nem „jelentéktelenek”, úgy véli, ezek a számok az aktív népesség és a finn gazdaság méretére tekintettel nem elég jelentősek ahhoz, hogy a támogatást az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjára tekintettel a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítsák, miközben a Finnair által létrehozott hozzáadott érték nem tűnne el „teljesen”, ha a vállalat csődbe menne.

55      Először is, a Finnair beszerzéseire és alkalmazottaira vonatkozó, a megtámadott határozat (47)–(49) preambulumbekezdésében említett adatoknak a finnországi GDP‑vel és a finnországi aktív munkavállalók számával történő összehasonlítása – amint azt a felperes teszi – valójában annak állításával ér fel, hogy a Bizottság azért engedélyezte a szóban forgó intézkedést, mert a Finnair tevékenységének fenntartása önmagában alkalmas a finn gazdaságban bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére. A felperes szerint az a 600 millió euró, amit a Finnair által hozzáadott érték jelent, elenyésző a finn GDP 241 milliárd eurós összegéhez képest. Hasonlóképpen, a Finnair 6800 alkalmazottja a Finnországban foglalkoztatott 2,5 millió aktív munkavállalónak csak igen csekély hányada.

56      Ugyanakkor a megtámadott határozat olvasata alapján megállapítható, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Finnairnek a finn gazdaságban betöltött jelentőségére tekintettel e vállalkozás csődje a válság körülményei között súlyos következményekkel járhat a finn gazdaságra nézve, és hogy ennélfogva a szóban forgó intézkedés, mivel a Finnair tevékenységének fenntartására irányult, alkalmas volt arra, hogy hozzájáruljon az e gazdaságban bekövetkezett komoly zavar megszüntetéséhez.

57      E tekintetben meg kell állapítani, hogy – amint azt lényegében a Bizottság és a Finn Köztársaság állítja – a Finnair fontos a finn gazdaság számára alapvető jelentőségű finn légi közlekedési hálózat megfelelő működése szempontjából. A megtámadott határozat elfogadásának időpontjában a Finnair az összes Finnországban működő légitársasághoz képest egyedülálló helyzetben volt. A megtámadott határozatból kitűnik, hogy Finnország fő légitársaságai a Finnairen kívül a Norwegian és a SAS volt, amelyeket a Lufthansa, a KLM és az Air Baltic követett. 2019‑ben a Norwegian az utasforgalom 12%‑át, míg a SAS a 3,4%‑át bonyolította. Bár a Norwegian az ország északi részén található négy regionális repülőteret, a SAS pedig három regionális repülőteret szintén kiszolgált, a Finnair volt az egyetlen olyan légitársaság, amely rendszeres időközönként üzemeltette a finn regionális repülőterek többségét kiszolgáló járatokat. A Finnair ezenkívül kiterjedt, több mint 100 útvonalat számláló nemzetközi hálózattal rendelkezett, összeköttetést teremtve Finnországnak és Európának, valamint a világ más régióinak – különösen Ázsiának – az üzleti központjai között. A Finnair volt az egyetlen légitársaság, amely egész évben rendszeresen kiszolgálta Finnország belső hálózatát. A Finnair által a Finnországba érkező vagy onnan induló nemzetközi légi járatok tekintetében nyújtott légi közlekedési szolgáltatások iránti kereslet közel 30%‑a az üzleti utazásokhoz kapcsolódott, ez a szám a belföldi járatok esetében az 50%‑ot is elérte.

58      A Finnairnek a finn gazdaságban betöltött jelentősége nem korlátozódott az utasszállításra. A Finnair egyben a légi árufuvarozás terén is a vezető légitársaság volt, és csődje jelentősen csökkentené a finn és az ázsiai vállalkozások közötti kereskedelmet, miközben a Finnair a válság kezdete óta együttműködik a Huoltovarmuuskeskusszal (nemzeti sürgősségi ellátási ügynökség, Finnország), és nemzetközi hálózatát állítja a Covid19‑világjárvány leküzdéséhez szükséges felszerelések iránti finn kereslet kielégítésének szolgálatába.

59      Ily módon a vállalkozások, a munkavállalók, a finn állampolgárok, valamint az uniós polgárok jelentős része számít a Finnair szolgáltatásaira, amelynek csődje esetén e szolgáltatásokat rövid távon és ugyanolyan színvonalon más légitársaság nem tudná biztosítani. Ennek kapcsán még az is hozzáfűzhető, hogy – amint azt a Bizottság a megtámadott határozatban hangsúlyozta – Finnország éghajlata és Európában viszonylag elszigeteltnek számító földrajzi elhelyezkedése miatt a légi közlekedéshez képest a többi közlekedési mód nem mindig jelent megfelelő alternatívát. Más gazdasági szereplők tehát rövid távon és ugyanolyan színvonalon nem tudták volna helyettesíteni a Finnairt.

60      A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy még ha a Finnair által képviselt 600 millió euró hozzáadott érték csupán a finn GDP egy kis szeletét, valamint a Finnair 6800 munkavállalója a finnországi aktív munkavállalók számának csak egy töredékét jelenti is, a Finnair Finnország gazdasági szükségleteihez és összeköttetéséhez való hozzájárulásának valószínűsíthetően nem volt lehetséges alternatívája. Ennélfogva, figyelembe véve ezen hozzájárulást, a Finnair tevékenységének a válság alatti és utáni fenntartására irányuló szóban forgó intézkedés – a felperes állításával ellentétben – alkalmas volt arra, hogy a finn gazdaságban bekövetkezett komoly zavart megszüntesse.

61      Másodszor, ami azt az érvet illeti, amely szerint a Finnair által létrehozott hozzáadott érték nem tűnne el „teljesen” a vállalat csődje esetén, meg kell állapítani, hogy a felperes pusztán ennek állításával beéri, anélkül, hogy azt olyan magyarázatokkal vagy bizonyítékokkal támasztaná alá, amelyek lehetővé tennék érvének megértését vagy megalapozott bizonyítását. Ebből következik, hogy ezt az érvet az eljárási szabályzat 76. cikkének d) pontja alapján elfogadhatatlanként el kell utasítani.

62      Harmadszor, ami a felperesnek a Bizottság határozathozatali gyakorlatára és „Az állami támogatásokról szóló szabályoknak a pénzintézetek vonatkozásában a jelenlegi pénzügyi világválsággal összefüggésben tett intézkedésekre történő alkalmazása” című bizottsági közleményre (HL 2008. C 270., 8. o.) alapított érveit illeti, egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy kizárólag az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja, nem pedig egy állítólagos korábbi gyakorlat alapján kell értékelni a megtámadott határozat jogszerűségét (lásd ebben az értelemben: 2013. február 27‑i Nitrogénművek Vegyipari kontra Bizottság ítélet, T‑387/11, nem tették közzé, EU:T:2013:98, 126. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Másrészt meg kell állapítani, hogy a szóban forgó intézkedést az ideiglenes keret által értelmezett EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján hozták meg. „Az állami támogatásokról szóló szabályoknak a pénzintézetek vonatkozásában a jelenlegi pénzügyi világválsággal összefüggésben tett intézkedésekre történő alkalmazása” című bizottsági közlemény a jelen ügyben nem releváns, és semmiképpen nem alkalmas annak bizonyítására, hogy egy olyan vállalkozás, mint a Finnair, nem részesülhetett egyedi támogatásban az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján, mivel nem olyan bank volt, amelynek csődje rendszerszintű kockázatot jelentett volna a gazdaság számára.

63      A fentiekre tekintettel nem kérdőjelezhető meg a megtámadott határozatban foglalt azon értékelés megalapozottsága, amely szerint a szóban forgó intézkedés alkalmas az érintett tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére. Ennélfogva el kell utasítani a felperes azon érveinek összességét, amelyekkel a Bizottság arra vonatkozó megállapítását kifogásolta, hogy a jelen ügyben szereplőhöz hasonló egyedi támogatás az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja értelmében alkalmas arra, hogy megszüntesse a finn gazdaságban bekövetkezett komoly zavart.

64      Következésképpen az első jogalap első részét el kell utasítani.

 Az első jogalap arra alapított második részéről, hogy a támogatásnak az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjában foglalt célok megvalósítását elősegítő kedvező hatásainak a kereskedelmi feltételekre és a torzulásmentes verseny fenntartására gyakorolt kedvezőtlen hatásaihoz viszonyított mérlegelésére vonatkozó kötelezettséget megsértették

65      Az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja értelmében „[a] belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető […] egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtott támogatás”. E rendelkezés szövegéből következik, hogy az alkotói úgy vélték, hogy az egész Unió érdeke, hogy egyik vagy másik tagállamának lehetősége legyen egy súlyos, sőt akár egzisztenciális válság leküzdésére, amely csak komoly következményekkel járhat a többi tagállam egészének vagy egy részének gazdaságára, és így magára az Unióra. Az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése b) pontja szövegének ezen szó szerinti értelmezését megerősíti az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjával való összehasonlítás, amely „az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben”, mivel ez utóbbi rendelkezés szövege egy olyan feltételt tartalmaz, amely a kereskedelmi feltételek közös érdekkel ellentétes mértékű befolyásolása hiányának igazolására vonatkozik, amely nem szerepel az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjában (lásd ebben az értelemben: 2020. szeptember 22‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet, C‑594/18 P, EU:C:2020:742, 20. és 39. pont).

66      Ily módon, amennyiben az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjában előírt feltételek teljesülnek, vagyis a jelen ügyben az érintett tagállam valóban a gazdaságában bekövetkezett komoly zavarral szembesül, és az e zavar megszüntetése érdekében elfogadott támogatási intézkedések egyrészt szükségesek e cél eléréséhez, másrészt pedig megfelelőek és arányosak, vélelmezni kell, hogy az említett intézkedéseket az Unió érdekében fogadták el, és így e rendelkezés nem követeli meg, hogy a Bizottság a támogatás kedvező hatásait a kereskedelmi feltételekre és a torzulásmentes verseny fenntartására gyakorolt kedvezőtlen hatásaihoz képest mérlegelje, ellentétben azzal, amit az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja előír. Másként fogalmazva, az ilyen mérlegelésnek nincs létjogosultsága az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja keretében, mivel annak eredménye vélelmezetten pozitív. Ugyanis az, hogy valamely tagállam a gazdaságában bekövetkezett súlyos zavart megszünteti, általában véve csak kedvező lehet általában az Unió és különösen a belső piac számára.

67      Meg kell tehát állapítani, hogy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja nem követeli meg, hogy a Bizottság a támogatás kedvező hatásait a kereskedelmi feltételekre és a torzulásmentes verseny fenntartására gyakorolt kedvezőtlen hatásaihoz képest mérlegelje, ellentétben azzal, amit az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja előír, hanem csak azt kell vizsgálnia, hogy a szóban forgó támogatási intézkedés szükséges, megfelelő és arányos‑e az érintett tagállam gazdaságában bekövetkezett súlyos zavar megszüntetése szempontjából. Következésképpen el kell utasítani a felperes azon érvét, amely szerint a mérlegelés kötelezettsége az összeegyeztethető támogatások kivételes jellegéből ered, ideértve azokat is, amelyeket az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja értelmében összeegyeztethetőnek nyilvánítottak.

68      A felperes nem hivatkozhat az ideiglenes kereten alapuló mérlegelés kötelező jellegére sem azzal érvelve, hogy az köti a Bizottságot és e tekintetben a fennálló kötelezettségétől elkülönülő második jogalapot szolgáltat, mivel ilyen kötelezettség nem szerepel az ideiglenes keretben. Különösen az említett keret általa hivatkozott 1.2 pontja, amely a „nemzeti támogatási intézkedések szoros európai szintű koordinálásának szükségesség[ér]e” vonatkozik, egyetlen pontot tartalmaz, a 10. pontot, amely e vonatkozásban semmilyen előírást nem tartalmaz. Ennélfogva a felperes erre nem hivatkozhat.

69      Ugyanezen okokból el kell utasítani a Bizottság másodlagosan előterjesztett, annak állítására vonatkozó érvelését is, hogy maga az ideiglenes keret ilyen mérlegelést tartalmaz.

70      A felperes által hivatkozott 1995. július 6‑i AITEC és társai kontra Bizottság ítélet (T‑447/93–T‑449/93, EU:T:1995:130) sem alkalmas azon állítás alátámasztására, amely szerint a Bizottságnak a megtámadott határozatban mérlegelnie kellett volna. Az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben ugyanis a Bizottság olyan határozatot fogadott el, amely az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján jóváhagyta az általános támogatási program végrehajtását, azonban azt bizonyos feltételekhez kötötte. Ebben az ítéletben a Törvényszék megállapította, hogy e „feltételek” megfogalmazásából az tűnt ki, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az említett határozatban megállapított bizonyos értékhatárokat meghaladó esetekben az érintett tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megállapítása önmagában nem elegendő a szóban forgó támogatás jogszerűségének megállapításához (1995. július 6‑i AITEC és társai kontra Bizottság ítélet, T‑447/93–T‑449/93, EU:T:1995:130,127–129. pont). Ezt követően azt rótta fel a Bizottságnak, hogy nem vizsgálta meg, hogy a szóban forgó támogatás milyen mértékben érintheti a versenyt és az Unión belüli kereskedelmet, holott a szóban forgó támogatási programot engedélyező határozattal maga a Bizottság kötelezte magát e vizsgálat elvégzésére (1995. július 6‑i AITEC és társai kontra Bizottság ítélet, T‑447/93–T‑449/93, EU:T:1995:130, 135. pont).

71      Ebből következik, hogy az 1995. július 6‑i AITEC és társai kontra Bizottság ítélet (T‑447/93–T‑449/93, EU:T:1995:130) alapjául szolgáló tényállás eltér a jelen ügy tényállásától. Ez az ítélkezési gyakorlat tehát nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a jelen ügyben a Bizottságnak mérleget kellett volna vonnia a támogatásnak az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjában foglalt célok megvalósítását elősegítő kedvező hatásai, valamint a kereskedelmi feltételekre és a torzulásmentes verseny fenntartására gyakorolt kedvezőtlen hatásai között. A felperes ezzel kapcsolatos érvét tehát el kell utasítani.

72      A felperes által felhozott többi érv nem alkalmas azon következtetés megkérdőjelezésére, amely szerint a Bizottság a megtámadott határozatban nem volt köteles mérlegelni.

73      Ami ugyanis azt az érvet illeti, amely szerint a megtámadott határozat ellentmondásos a Finnair piaci részesedését illetően, és így téves értékelést tartalmaz a Finnairnek és a többi légitársaságnak Finnország összeköttetésében betöltött jelentőségét illetően, az első jogalap első részének vizsgálatából kitűnik, hogy a Bizottság helyesen értékelte a Finnairnek a finn gazdaságban és Finnország összeköttetésében betöltött jelentőségét. Ami konkrétabban a felperes által hivatkozott következetlenségeket illeti, ez az érv a megtámadott határozat indokolásának elégtelenségére vonatkozó negyedik jogalap keretében kerül vizsgálatra.

74      Azon érvet illetően, miszerint a megtámadott határozat nem említi a támogatás belső piacra gyakorolt következményeit, meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat a felperes keresetlevelében foglaltaknak megfelelően elismeri, hogy a szóban forgó intézkedés előnyt biztosít a Finnairnek, amennyiben mentesíti azon költségek alól, amelyeket a szokásos piaci feltételek mellett viselnie kellett volna. A Bizottság ily módon elismerte, hogy a szóban forgó intézkedés alkalmas a verseny torzítására, mivel megerősítette a Finnair versenyhelyzetét, és mivel befolyással volt a tagállamok közötti kereskedelemre – tekintettel arra, hogy e vállalkozás olyan ágazatban tevékenykedik, ahol az Unión belül kereskedelem folyik (a megtámadott határozat (30)–(35) preambulumbekezdése). Mindazonáltal, amint az első jogalap fenti és a második jogalap alábbi vizsgálatából kitűnik, a Bizottság helyesen vélte úgy, hogy ez az intézkedés szükséges, megfelelő és arányos a finn gazdaságban bekövetkezett komoly zavar megszüntetéséhez (a megtámadott határozat (36)–(52) preambulumbekezdése). A jelen ügyben bebizonyosodott, hogy a szóban forgó intézkedés esetében teljesülnek az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjában engedett eltérés alkalmazásának feltételei. E körülmények között a Bizottság a szóban forgó egyedi támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilváníthatta.

75      A fentiek összességéből az következik, hogy el kell utasítani a felperes arra vonatkozó érveinek összességét, amelyekben azt rótta fel a Bizottságnak, hogy nem vont mérleget a támogatásnak az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjában foglalt célok megvalósítását érintő kedvező hatásai, valamint a kereskedelmi feltételekre és a torzulásmentes verseny fenntartására gyakorolt kedvezőtlen hatásai között.

76      Következésképpen az első jogalap második részét, így tehát az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

 A második, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, a szolgáltatásnyújtás szabadsága és a letelepedés szabadsága elvének megsértésére alapított jogalapról

77      Emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a Szerződés általános rendszeréből következik, hogy az EUMSZ 108. cikk szerinti eljárás soha nem vezethet a Szerződés különös rendelkezéseivel ellentétes eredményre. Ennélfogva a Bizottság nem nyilváníthatja a belső piaccal összeegyeztethetőnek az olyan állami támogatást, amely bizonyos feltételeinél fogva sérti a Szerződés egyéb rendelkezéseit, különösen a szolgáltatásnyújtás szabadságára és a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezéseket. Hasonlóképpen, azt az állami támogatást, amely bizonyos feltételeinél fogva sérti az uniós jog olyan általános elveit, mint az egyenlő bánásmód elve, a Bizottság nem nyilváníthatja a belső piaccal összeegyeztethetőnek (2008. április 15‑i Nuova Agricast ítélet, C‑390/06, EU:C:2008:224, 50. és 51. pont).

78      A jelen ügyben a felperes egyrészt arra hivatkozik, hogy az állami támogatásokra vonatkozó intézkedések és határozatok Bizottság általi engedélyezése soha nem sértheti az EUM‑Szerződés olyan egyéb rendelkezéseit, mint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve. Úgy véli, hogy a megtámadott határozat eltérő módon kezeli a Finnországba irányuló és onnan induló útvonalakat üzemeltető légitársaságok összehasonlítható helyzetét, és minden objektív igazolás nélkül a Finnairt részesíti előnyben. Ezen érv alátámasztása érdekében a felperes különösen a Bizottságnak az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontján alapuló támogatási intézkedésekkel kapcsolatos gyakorlatára hivatkozik. A felperes hangsúlyozza, hogy a Covid19‑világjárvány minden Finnországban működő légitársaság számára súlyos következményekkel járt. A többi Finnországban működő légitársaság kizárásával a Finnair kizárólagos megmentése nem igazolható, és a szóban forgó támogatás meghaladja a céljának eléréséhez szükséges mértéket. A szóban forgó támogatás tisztán gazdasági nacionalizmusból fakadó intézkedés. A felperes hozzáteszi, hogy a pénzügyi intézmények megmentésére tett korábbi 2008‑as intézkedések, és „Az állami támogatásokról szóló szabályoknak a pénzintézetek vonatkozásában a jelenlegi pénzügyi világválsággal összefüggésben tett intézkedésekre történő alkalmazása” című bizottsági közlemény jól szemléltetik a jelen ügyben megsértett, hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó elv jelentőségét.

79      Másrészt a felperes azt állítja, hogy a Bizottságnak a szóban forgó intézkedés összeegyeztethetőségének értékelése során meg kellett volna határoznia, hogy a jelen ügyben nyújtott támogatás formája, vagyis a kölcsönre nyújtott állami garancia tiszteletben tartja‑e a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvét és a letelepedés szabadságát. Ennek elmulasztásával a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot. A felperes úgy véli, hogy a támogatásnak kizárólag a Finnair részére történő fenntartása korlátozza a többi uniós légitársaság számára biztosított azon jogokat, hogy a belső piacon szabadon nyújthassák szolgáltatásaikat. A megtámadott határozat így indokolatlanul korlátozza a szolgáltatásnyújtás szabadságának és a letelepedés szabadságának elvét.

80      A Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság és a Finn Köztársaság által támogatott Bizottság vitatja a felperes érvelését.

 Az egyenlő bánásmód elvének megsértéséről

81      Meg kell állapítani, hogy a szóban forgóhoz hasonló egyedi támogatás per definitionem csak egyetlen vállalkozásnak kedvez, kizárva minden más vállalkozást, ideértve azokat is, amelyek e támogatás kedvezményezettjével összehasonlítható helyzetben vannak. Így az ilyen egyedi támogatás jellegénél fogva eltérő bánásmódot, sőt hátrányos megkülönböztetést valósít meg, amely pedig az említett intézkedés egyedi jellegéhez szorosan kapcsolódik. Márpedig azt állítani, amint a felperes teszi, hogy a szóban forgó egyedi támogatás ellentétes a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével, lényegében azt jelenti, hogy minden egyedi támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét – pusztán a lényegüket tekintve kizárólagos jellegüknél fogva és hátrányosan megkülönböztető jellegük miatt – szisztematikusan kétségbe vonják, holott az uniós jog lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy egyedi támogatásokat nyújtsanak, feltéve hogy az EUMSZ 107. cikkben előírt valamennyi feltétel teljesül.

82      Ennek pontosítását követően, még azt feltételezve is, hogy – amint azt a felperes állítja – a szóban forgó intézkedéssel bevezetett eltérő bánásmód, mivel csak a Finnairt részesíti előnyben, hátrányos megkülönböztetésnek tekinthető, meg kell vizsgálni, hogy azt jogszerű cél igazolja‑e, és hogy az szükséges, megfelelő és arányos‑e annak eléréséhez. Hasonlóképpen, amennyiben a felperes az EUMSZ 18. cikk első bekezdésére hivatkozik, hangsúlyozni kell, hogy e rendelkezés szerint a Szerződések alkalmazási körében és „az azokban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül”, tilos az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés. Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy ez az eltérő bánásmód megengedett‑e a megtámadott határozat jogalapját képező EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján. E vizsgálat magában foglalja egyrészt azt, hogy a szóban forgó intézkedés célja megfeleljen az utóbbi rendelkezésben foglalt követelményeknek, másrészt pedig, hogy a szóban forgó intézkedés nyújtásának módja, azaz a jelen esetben az, hogy az csak a Finnairnek kedvez, olyan jellegű legyen, hogy lehetővé tegye e cél elérését, és ne lépje túl az annak eléréséhez szükséges mértéket.

83      A jelen ügyben szóban forgó intézkedés célja – amint az a fenti 38. pontban kifejtésre került – a Finnair számára kellő likviditás biztosítása ahhoz, hogy életképességét és légi közlekedési szolgáltatásait akkor is fenn tudja tartani, amikor a Covid19‑világjárvány a finn gazdaság egészét érintő komoly zavart okoz, és annak elkerülése, hogy a Finnair esetleges csődje még komolyabb zavart okozzon az érintett tagállam gazdaságában.

84      Mivel mind a finn gazdaságban a Covid19‑világjárvány miatt bekövetkezett komoly zavar, mind pedig az e járvány által a finnországi légi közlekedési ágazatra gyakorolt jelentős negatív hatások fennállása – amint az a fenti 36. pontban kifejtésre került – a megtámadott határozatban jogilag megkövetelt módon bizonyítást nyert, a Finnairnek a finn gazdaságban betöltött jelentőségére tekintettel meg kell állapítani, hogy a szóban forgó intézkedés célja megfelel az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételeknek.

85      Azon kérdést illetően, hogy a szóban forgó intézkedés nyújtásának módjai alkalmasak‑e ezen cél elérésére, és nem haladják‑e meg az annak eléréséhez szükséges mértéket, az első jogalap vizsgálatából kitűnik, hogy az állami garanciavállalásnak kizárólag a Finnair részére történő biztosítása alkalmas a szóban forgó intézkedés által követett cél elérésére, és megfelel az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjában előírt feltételeknek.

86      A felperes azonban azt állítja, hogy a Finnairnek biztosított kedvező bánásmód nem szükséges, és nem is arányos a Finn Köztársaság által követett céllal.

87      E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a felperes állításával ellentétben az intézkedés célja nem „Finnország belföldi és nemzetközi légi összeköttetésének megőrzése”. A szóban forgó intézkedésnek a fenti 83. pontban felidézett céljára tekintettel, és figyelemmel a fenti 37. és 39. pontban kifejtett körülményekre, meg kell állapítani, hogy az állami garanciavállalásnak kizárólag a Finnair részére történő biztosítása szükséges az említett cél eléréséhez.

88      Egyébiránt, amint arra a Bizottság az ellenkérelmében helyesen hivatkozik, egyáltalán nem volt köteles megvizsgálni azt, hogy a Finnair működésének fenntartásán kívül az érintett tagállamnak ki kellett volna‑e terjesztenie a támogatás kedvezményezettjeinek körét, mivel a megtámadott határozat a jogilag megkövetelt módon bizonyítja annak szükségességét, hogy a Finnairnek a finn gazdasághoz való hozzájárulását megőrizzék. A felperes erre vonatkozó érveit tehát el kell utasítani.

89      Másodszor meg kell állapítani, hogy a felperes nem vitatja a támogatás összegét. Ezzel szemben úgy véli, hogy az a tény, hogy a Finnair e támogatás 100%‑át kapja, miközben nem 100%‑ban biztosítja Finnország összeköttetését, meghaladja az említett intézkedéssel elérni kívánt cél megvalósításához szükséges mértéket, így tehát aránytalan. Álláspontja szerint az intézkedés akkor érné el a célját hátrányos megkülönböztetés nélkül, ha a támogatást – piaci részesedésükkel arányban – minden Finnországban működő légitársaság részére biztosítanák.

90      Emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jog általános elvei közé tartozó arányosság elve megköveteli, hogy az uniós intézmények aktusai ne haladják meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött jogszerű célok elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket (1984. május 17‑i Denkavit Nederland ítélet, 15/83, EU:C:1984:183, 25. pont), mivel több megfelelő intézkedés közül a kevésbé korlátozó jellegűt kell választani, és az okozott hátrányok nem lehetnek aránytalanok az elérendő célokkal (2019. április 30‑i Olaszország kontra Tanács [A Földközi‑tengeri kardhal halászati kvótája] ítélet, C‑611/17, EU:C:2019:332, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

91      A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy mindenesetre az első jogalap első részének vizsgálata keretében, különösen a fenti 57–59. pontban kifejtett megfontolásokra tekintettel, az állami kezességvállalásnak kizárólag a Finnair részére történő nyújtása nem haladta meg a Finn Köztársaság által követett jogszerű célok elérésére alkalmas és azokhoz szükséges mértéket, következésképpen a felperes állításával ellentétben nem volt aránytalan. Ezenkívül, ha a támogatást a felperes javaslatának megfelelően piaci részesedésük arányában az összes Finnországban működő légitársaságnak ítélik oda, az a Finnairnek nyújtott támogatás olyan mértékű csökkenésével járna, ami nem fedezné a likviditási szükségleteit, ennélfogva – figyelemmel e társaságnak a finn gazdaságban betöltött jelentőségére – súlyos következményeket okozhatna. A felperes erre vonatkozó érveit el kell tehát utasítani.

92      A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a szóban forgó támogatásnak kizárólag a Finnair részére történő nyújtása nem haladta meg az általa kitűzött cél eléréséhez szükséges mértéket. A felperes tehát tévesen állítja, hogy a szóban forgó intézkedés miatt a Finnair indokolatlanul kedvező bánásmódban részesül.

93      A felperes által a második jogalap keretében felhozott többi érvnek nem lehet helyt adni.

94      Mivel ugyanis a szóban forgó intézkedés megfelel az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjában foglalt feltételeknek, nem tekinthető tisztán gazdasági nacionalizmusból fakadó intézkedésnek. A finn kormánynak a felperes által hivatkozott és a keresetlevél A.3.4. mellékletében bemutatott sajtóközleménye sem alkalmas annak bizonyítására, hogy ez az intézkedés a gazdasági nacionalizmus egyszerű kifejeződése lenne.

95      Kétségtelen, hogy e sajtóközlemény szerint a Finn Köztársaság 55,8%‑os részesedéssel rendelkezik a Finnairben. Mindazonáltal az olyan támogatás, ami megfelel az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjában foglalt feltételeknek – amint a jelen ügyben is –, olyan vállalkozásnak is nyújtható, amely az érintett tagállam többségi tulajdonában áll. Ráadásul, amint arra a Bizottság ellenkérelmében rámutatott, az említett sajtóközlemény kiemeli a Finnair által biztosított útvonalak jelentőségét Finnország ellátásának biztonsága, az áruszállítás és a személyszállítás szempontjából, valamint hangsúlyozza e vállalkozásnak a nemzetgazdaságra gyakorolt befolyását. E körülmények között e közlemény nem ássa alá a Bizottság fenti 39–53. pontban kifejtett értékelésének hitelességét. Ellenkezőleg, éppen hogy összhangban áll ezekkel az értékelésekkel.

96      A felperes továbbá a Bizottság által az állami támogatásokra és a légi közlekedési ágazatra a Covid19‑világjárvány idején alkalmazandó közszolgáltatási kötelezettségekre vonatkozó szabályoknak a Bizottság által megfogalmazott általános leírására, a Bizottságnak az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontjára vonatkozó állítólagos határozathozatali gyakorlatára, a Bizottságnak az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján engedélyezett, a pénzügyi intézmények megmentésére irányuló korábbi intézkedéseire vonatkozó állítólagos gyakorlatára, valamint a Bizottságnak „Az állami támogatásokról szóló szabályoknak a pénzintézetek vonatkozásában a jelenlegi pénzügyi világválsággal összefüggésben tett intézkedésekre történő alkalmazása” című közleményére hivatkozik.

97      Mindazonáltal a fenti 62. pontban már kifejtett okokból a Bizottság állítólagos gyakorlata és e közlemény a jelen ügyben nem releváns. Egyébiránt a felperes azon érvelését illetően, amely szerint az állami támogatásokra és a légi közlekedési ágazatra a Covid19‑világjárvány idején alkalmazandó közszolgáltatási kötelezettségekre vonatkozó szabályok általános leírása a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvére helyezi a hangsúlyt, a fenti 81–92. pontban kifejtett megfontolásokra kell utalni.

98      Következésképpen a második jogalap első részét el kell utasítani.

 A szolgáltatásnyújtás szabadságának és a letelepedés szabadságának megsértéséről

99      Az EUMSZ 56. cikket illetően meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 58. cikk (1) bekezdése értelmében a közlekedés területén a szolgáltatásnyújtás szabadságára a közlekedésre vonatkozó cím rendelkezései, nevezetesen az EUM‑Szerződés VI. címe irányadó. A közlekedés területén a szolgáltatásnyújtás szabadságára tehát az elsődleges jog keretében egy különálló jogi rendszer vonatkozik (2014. március 18‑i International Jet Management ítélet, C‑628/11, EU:C:2014:171, 36. pont). Következésképpen az EUMSZ 56. cikk konkrétan nem alkalmazható a légi közlekedés területén (2011. január 25‑i Neukirchinger ítélet, C‑382/08, EU:C:2011:27, 22. pont).

100    A légi közlekedési szolgáltatások liberalizációjára irányuló intézkedéseket tehát kizárólag az EUMSZ 100. cikk (2) bekezdése alapján lehet elfogadni (2014. március 18‑i International Jet Management ítélet, C‑628/11, EU:C:2014:171, 38. pont). Márpedig, amint arra a felperes helyesen rámutat, az uniós jogalkotó e rendelkezés alapján fogadta el a Közösségben a légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályokról szóló, 2008. szeptember 24‑i 1008/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (HL 2008. L 293., 3. o.), amelynek éppen az a célja, hogy meghatározza a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a légi közlekedési ágazatban történő alkalmazási feltételeit (lásd analógia útján: 2003. február 6‑i Stylianakis ítélet, C‑92/01, EU:C:2003:72, 23. és 24. pont).

101    A jelen ügyben, noha igaz, hogy a szóban forgó intézkedés olyan egyedi támogatásra vonatkozik, amely csak a Finnairnek kedvez, a felperes nem bizonyítja, hogy e kizárólagos jelleg mennyiben alkalmas arra, hogy visszatartsa őt attól, hogy Finnországból kiinduló és Finnországba irányuló szolgáltatásokat nyújtson, vagy hogy letelepedési szabadságával ebben a tagállamban éljen. A felperes többek között nem jelöli meg azokat a ténybeli vagy jogi elemeket, amelyek alapján ez az intézkedés olyan korlátozó hatásokat váltana ki, amelyek túlmutatnak azokon, amelyek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalmat megalapozzák, de amelyek – amint az a fenti 82–92. pontban megállapításra került – mindazonáltal az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjában foglalt követelményeknek megfelelően szükségesek és arányosak a Covid19‑világjárvány által a finn gazdaságban okozott komoly zavar megszüntetéséhez.

102    Következésképpen a szóban forgó intézkedés nem képezi a letelepedési szabadság vagy a szolgáltatásnyújtási szabadság korlátozását a felperes vonatkozásában. Ezenkívül a felperes nem róhatja fel a Bizottságnak, hogy nem vizsgálta meg kifejezetten ezen intézkedésnek a letelepedés szabadságával és a szolgáltatásnyújtás szabadságával való összeegyeztethetőségét.

103    E körülmények között a második jogalap második részét el kell utasítani.

104    Következésképpen a második jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

 Az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének megsértésére alapított harmadik jogalapról

105    A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjából eredő azon követelményt, hogy a támogatás kedvező hatásainak a kereskedelmi feltételekre és a torzulásmentes verseny fenntartására gyakorolt kedvezőtlen hatásaihoz viszonyított mérlegelést elvégezze, valamint hogy megvizsgálja azt, hogy a megtámadott határozat tiszteletben tartja‑e a hátrányos megkülönböztetés tilalma, a szolgáltatásnyújtás szabadsága és a letelepedés szabadságának elvét. Álláspontja szerint e hibák mindegyike külön‑külön elegendő annak megállapításához, hogy a szóban forgó támogatás összeegyeztethetetlen a belső piaccal. A megtámadott határozat tehát lényegesen eltérő lett volna, ha a Bizottság megállapította volna a támogatás összeegyeztethetőségével kapcsolatos kétségek fennállását, és megindította volna a hivatalos vizsgálati eljárást. A Bizottság azáltal, hogy megtagadta a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását és az érdekelt feleket – a jelen esetben a felperest – nem hívta fel észrevételei benyújtására, megsértette az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdéséből és az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13‑i (EU) 2015/1589 tanácsi rendeletből (HL 2015. L 248., 9. o.) eredő jogait, valamint a megfelelő ügyintézés elvét.

106    A Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság és a Finn Köztársaság által támogatott Bizottság vitatja a felperes érvelését.

107    A harmadik jogalap, amely a fellebbező eljárási jogainak védelmére vonatkozik azon okból, hogy a Bizottság a komoly kétségek állítólagos fennállása ellenére nem indított hivatalos vizsgálati eljárást, valójában másodlagos jellegű arra az esetre, ha a Törvényszék nem vizsgálta volna magának a támogatásnak az értékelését. Az állandó ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy az ilyen jogalap arra irányul, hogy megengedhetővé váljon valamely érdekelt fél számára, hogy e minőségében az EUMSZ 263. cikk alapján keresetet indítson, amit egyébként vele szemben megtagadnának (lásd ebben az értelemben: 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet, C‑83/09 P, EU:C:2011:341, 48. pont; 2011. október 27‑i Ausztria kontra Scheucher‑Fleisch és társai ítélet, C‑47/10 P, EU:C:2011:698, 44. pont). Márpedig a Törvényszék megvizsgálta a kereset első két jogalapját, amelyek magának a támogatásnak az értékelésére vonatkoznak, így megszűnt e jogalap jelzett célkitűzése.

108    Végeredményben meg kell állapítani, hogy e jogalapnak nincs önálló tartalma. Az ilyen jogalap keretében ugyanis a felperes a hivatalos vizsgálati eljárás keretében őt megillető eljárási jogok védelme érdekében kizárólag annak bizonyítására alkalmas jogalapokra hivatkozhat, hogy azon információk és bizonyítékok értékelésének, amelyekkel a Bizottság a bejelentett intézkedés előzetes vizsgálati szakaszában rendelkezett vagy rendelkezhetett, kétségeket kellett volna ébresztenie ezen intézkedésnek a belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően (lásd ebben az értelemben: 2008. december 22‑i Régie Networks ítélet, C‑333/07, EU:C:2008:764, 81. pont; 2009. július 9‑i 3F kontra Bizottság ítélet, C‑319/07 P, EU:C:2009:435, 35. pont; 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet, C‑83/09 P, EU:C:2011:341, 59. pont), mint a Bizottság által az előzetes vizsgálati eljárás során lefolytatott vizsgálat elégtelen vagy hiányos volta, vagy a harmadik felektől származó panaszok megléte. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a harmadik jogalap tömör formában átveszi az első és a második jogalap keretében felhozott érveket, anélkül hogy rávilágítana az esetleges komoly nehézségekre vonatkozó sajátos körülményekre.

109    Ezen indokok alapján meg kell állapítani, hogy mivel a Törvényszék érdemben megvizsgálta az említett jogalapokat, nem szükséges megvizsgálni e jogalap megalapozottságát.

 Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított negyedik jogalapról

110    A felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a Bizottságnak a megtámadott határozatban szereplő érvelése vagy nem létezik, vagy tautologikus, vagy pedig ellentmondásos.

111    A Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság és a Finn Köztársaság által támogatott Bizottság vitatja a felperes érvelését.

112    Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikk által előírt indokolásnak igazodnia kell a szóban forgó jogi aktus természetéhez, és világosan és egyértelműen ki kell fejtenie a jogi aktust megalkotó intézmény érvelését úgy, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, és a hatáskörrel rendelkező bíróság felülvizsgálatot gyakorolhasson. Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhozott indokok jellegére és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (2008. április 15‑i Nuova Agricast ítélet, C‑390/06, EU:C:2008:224, 79. pont; 2011. szeptember 8‑i Bizottság kontra Hollandia ítélet, C‑279/08 P, EU:C:2011:551, EU:C:2011:551, 125. pont).

113    Először is a felperes azt állítja, hogy a Bizottság elmulasztotta a támogatás kedvező hatásai, valamint a támogatás által a kereskedelem feltételeire és a torzulásmentes verseny fenntartására gyakorolt kedvezőtlen hatásai közötti mérlegelés elvégzését.

114    Mindazonáltal a fenti 65–67. pontból az következik, hogy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja nem követeli meg a támogatás kedvező hatásai, valamint a kereskedelmi feltételekre és a torzulásmentes verseny fenntartására gyakorolt negatív hatásai közötti mérlegelést. Következésképpen a Bizottságnak e tekintetben nem kellett indokokat előterjesztenie.

115    Másodszor a felperes azt rója fel a Bizottságnak, hogy nem vizsgálta meg, hogy a támogatás hátrányosan megkülönböztető‑e, vagy sem, valamint hogy tiszteletben tartja‑e a szolgáltatásnyújtás szabadságának és a letelepedés szabadságának elvét.

116    Meg kell azonban állapítani, hogy a megtámadott határozat tartalmazza a fenti 39., 44–53. és 56–59. pontban felidézett tényelemeket, amelyek lehetővé teszik azon indokok megértését, amelyek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Finn Köztársaság nyújthatta kizárólag a Finnairnek a szóban forgó támogatást.

117    Harmadszor a felperes úgy érvel, hogy a megtámadott határozat következetlen a Finnair piaci részesedésének a megtámadott határozat (45) bekezdésében, illetve a 9. lábjegyzetében való bemutatását illetően. A Finnairnek a finnországi – belföldi, illetve nemzetközi – légi közlekedési szolgáltatásokból való 67%‑os piaci részesedése nem áll összhangban a megtámadott határozat 9. lábjegyzetében ismertetett egyes adatokkal. Egyébiránt ezen adatok és a felperes részére készített független elemzés adatai nem fedik egymást. E következetlenséget súlyosítja az, hogy a Finnair piaci részesedése olyan tényező, amely kiemelt súllyal esett latba a Finnairnek a finn gazdaságban betöltött jelentőségére vonatkozó bizottsági értékelésben.

118    E tekintetben a megtámadott határozat (45) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

„A Bizottság megjegyzi, hogy a Finnair jelentős nemzetközi és belső hálózatot üzemeltet, amely összeköttetést biztosít Finnországon belül és Finnország irányába. A Finnair Finnország vezető légi fuvarozója, 2019‑ben közel 15 millió utast szállított (vagyis 2019‑ben a Finnországba irányuló, onnan kiinduló és azon belüli utasforgalom 67%‑át bonyolította) […].”

119    Ami a megtámadott határozat 9. lábjegyzetét illeti, az eredetileg a következőképpen hangzott:

„A Finnair piaci részesedése a Finavia 2019. évi jelentése szerint 67% volt a nemzetközi légi utasforgalom, és 80% a belföldi utasforgalom tekintetében. Teljes piaci részesedése a finn légi szolgáltatási piac 45%‑át teszi ki.”

120    Meg kell állapítani, hogy a Finnair piaci részesedésére vonatkozó, a megtámadott határozat (45) preambulumbekezdésében, illetve a 9. lábjegyzetében ismertetett adatok közötti eltérések olyan egyszerű elírásból fakadnak, ami nem befolyásolja a Bizottság értékelését, és nem vezethette félre a felperest.

121    2020. július 29‑én ugyanis a Bizottság elfogadta az „SA.56809 (2020/N) – Finnország – Covid19: az állam által a Finnairnek nyújtott kölcsöngarancia – állami támogatásról szóló C(2020) 3387 final határozat helyesbítése” című C(2020) 5339 final határozatot. A megtámadott határozatot ezt követően – amint azt a Bizottság a tárgyaláson jelezte – javított változatban 2020. július 31‑én közzétették. A megtámadott határozat e változata szerint a Finnair által szállított utasok a Finnországon belüli, valamint a Finnországba beutazó és az onnan induló összes utas 67%‑át tették ki. A Finnair piaci részesedése 62% volt a nemzetközi légi utasforgalom, és 83% a belföldi utasforgalom tekintetében. Teljes piaci részesedése a finn légi szolgáltatási piac 44%‑át tette ki. A felperes által felrótt hibát, amely kizárólag a 9. lábjegyzetre vonatkozott, a Bizottság ily módon korrigálta.

122    Meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat eredeti változatából világosan és egyértelműen kitűnik, hogy a Finnair a Finnországon belüli, valamint az oda irányuló és onnan kiinduló utasforgalomban való 67%‑os piaci részesedésével Finnország vezető légitársasága volt 2019‑ben, így lehetővé tette az érintettek számára, hogy megismerjék az említett határozat indokait, a felperes számára pedig azt, hogy vitathassa ezek megalapozottságát, amint azt a keresetlevelének tartalma is bizonyítja.

123    E körülmények között a megtámadott határozat 9. lábjegyzetében szereplő elírás nem olyan jellegű, hogy abból fakadóan az indokolásnak a határozat megsemmisítésére okot adó hiányosságát lehetne megállapítani.

124    Azon érvet illetően, amely szerint a felperes részére az Official Airline Guide (légitársaságok hivatalos jegyzéke) adatbázisa alapján készített, a keresetlevél A.3.2. mellékleteként benyújtott független elemzés eltérő áttekintést ad a Finnair piaci részesedéseiről, meg kell állapítani, hogy a Bizottság által a megtámadott határozat (45) preambulumbekezdésében és a felperes által az A.3.2. mellékletben bemutatott piaci részesedésre vonatkozó adatok kétségkívül nem azonosak. Mindazonáltal ezen – elhanyagolhatónak tekinthető – eltérésekre magyarázatul szolgálhat az, hogy a szóban forgó piaci részesedésekre vonatkozó adatok különböző forrásokból származnak. E tekintetben, amint arra a Bizottság helyesen hivatkozik, nem állapítható meg, hogy a finn repülőterek vezető üzemeltetője, a Finavia által szolgáltatott adatok, amelyekre a Bizottság a megtámadott határozatban támaszkodott, kevésbé lennének megbízhatóak, mint az Official Airline Guide adatai.

125    A fentiekből következik, hogy a megtámadott határozat kellően indokolt, ebből következően a negyedik jogalapot el kell utasítani.

126    Következésképpen a kereset egészét érdemben el kell utasítani, ugyanakkor biztosítva emellett a felperes számára a kért bizalmas kezelést, mivel a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság és a Finn Köztársaság e tekintetben semmilyen kifogást nem emelt.

 A költségekről

127    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, a saját költségein felül a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére, ideértve a bizalmas kezelés iránti kérelem keretében felmerült költségeket is.

128    Egyébiránt az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. A Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság és a Finn Köztársaság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék a Ryanair DACot kötelezi a saját költségeinek, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségeknek a viselésére, ideértve a bizalmas kezelés iránti kérelem keretében felmerült költségeket is.

3)      A Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság és a Finn Köztársaság maga viseli saját költségeit.

Van der Woude

Kornezov

Buttigieg

Kowalik‑Bańczyk

 

      Hesse

Kihirdetve Luxembourgban, a 2021. április 14‑i nyilvános ülésen.

Aláírások


*      Az eljárás nyelve: angol.